Csite András-Kovách Imre
POSZTSZOCIALISTA ÁTALAKULÁS KÖZÉP- ÉS KELET-EURÓPA RURÁLIS TÁRSADALMAIBAN^*
 

1989 után a rurális társadalmak állapota és a mezõgazdasági privatizáció az átalakulást meghatározó társadalmi és politikai kérdéssé vált a posztszocialista országokban. A kilencvenes évek elejére ezek a rurális társadalmak olyan válságba jutottak, amely talán legdrámaibb 20. századi történelmükben. A falvak és más rurális települések válsága egybeesik társadalmi-gazdasági szerkezetük és a tulajdonviszonyok megváltozásával.

Az átalakulást vizsgáló társadalomtudósokat elsõsorban az érdekelte, hogyan kell az átalakulásnak végbemennie, azonban a következmények felmérésében kevesebb aktivitást mutattak. Ennek ellenére a posztszocialista országok politikusai elfogadták, hogy a modernizációnak csak egy útja van: a privatizáció és a többpárti parlamenti rendszer. Ahogy azt Swain (1994) megfogalmazta, a "politika legyõzte a szociológiát", Murell (1993) szerint pedig a társadalmi konstruktivizmus felülkerekedett a szemlélõdésen. Néhány évvel a kezdetek után azonban világossá vált, hogy egy sereg nem is sejtett esemény és folyamat ment és megy végbe. Mint ezt Stark megfogalmazta, az "út-függõség" (path-dependence) sokkal erõsebb ezekben az országokban, mint azt a kapitalizmus ügyeletes tervezõi elképzelték (Stark 1992).

Az átalakulási folyamat egyik legfõbb sajátossága a radikális szakítás a kis lépések korábban alkalmazott politikájával. Griffin és Khan (1994) összehasonlították Közép-Kelet-Európa posztszocialista átalakulását a kínai reformfolyamatokkal és arra a következtetésre jutottak, hogy az utóbbi, mely a Kelet-Európában (elsõsorban Magyarországon) alkalmazott fokozatos reformok továbbfejlesztett változata, sikeresebben tudja a rurális gazdaság és társadalom egészét a piacgazdaság irányába elmozdítani, mint a kelet-európai "privatizáció mindenekelõtt" stratégia.

A közép-kelet-európai régióban minden gazdasági ágazatban alapvetõ intézményi változások történtek, azonban a legkomolyabb átalakuláson épp a mezõgazdaság ment át (Harcsa-Kovách-Szelényi 1994; Kovách 1994; Swain 1994). A szocializmus a nyugati modelltõl eltérõ szervezeti struktúrát alakított ki a gazdaságban, mely a nagyüzemekre épült. A modernizáció újkori történetébõl ismert, hogy amikor a politikai-jogi környezet egy a korábbitól lényegesen különbözõ struktúrát preferál, akkor egy sereg korábbi beruházás válik feleslegessé. Ez különösen igaz a jelenkori mezõgazdaságra, hiszen a szocialista típusú gazdasági hálózatok megszûnése és a kárpótlás miatt a mezõgazdasági össztermelés mintegy 30-40 százalékkal esett vissza Kelet-Európa országaiban 1988 és 1993 között (Kovách 1994).

Tanulmányunk feladata annak bemutatása, hogy hat kelet-európai országban (Oroszország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia, Csehország és Bulgária) miképpen alakult és alakul át a rurális társadalom és az átstruktúrálódást generáló intézményi környezet. Az elsõ fejezetben a szocializmus alatti vidék-város dualitás, a redisztribúció és a privatizáció összefüggéseit mutatjuk be, és két hipotézist fogalmazunk meg a bérek eloszlásáról és a munkanélküliségrõl mint az új társadalmi szegmentáció legfontosabb faktorairól. A harmadik fejezet az adatelemzést és az átalakulás különbözõ modelljeit tartalmazza.
 

I. Redisztribúció és privatizáció

Kornai (1992; 1993) amellett érvelt, hogy a szocialista gazdaság meghatározó sajátossága a termelõ eszközök állami-társadalmi tulajdonlása mellett a vállalatok puha költségvetési korlátja. Ez teszi lehetõvé, hogy a redisztributív gazdaság különbözõ privilegizált szereplõi extra költségvetési forrásokért lobbizzanak. Így a redisztributív rendszer felszámolása nem lehet egyenlõ a privatizációval, ahhoz meg kell szüntetni a gazdaság szereplõinek puha költségvetési korlátját is. David Stark (1994) kimutatta, hogy a privatizáció és a vállalatok kemény költségvetési korlátja nincs szoros összefüggésben egymással. Szerinte a változó intézményi környezethez jól alkalmazkodó tulajdonlási formák alakulnak ki, melyek nem nevezhetõk sem tisztán magántulajdonnak, sem államinak. Ehelyett az egymást keresztbe tulajdonló vállalatok hálózata épül ki, amit õ rekombináns tulajdonlásnak nevez.

Szelényi (1979) szerint a szocialista redisztribúció a különben is privilegizált helyzetben levõ csoportokat (káderek, magas képzettségûek, városiak) juttatja további elõnyökhöz, míg a gazdaság kialakuló piaci intézményei az állam által kevésbé támogatott társadalmi csoportoknak adnak kompenzációt például a magánerõs lakásépítésben vagy a mezõgazdasági kistermelésben. A szocialista redisztribúció csak ott enged teret a piaci koordinációnak, ahol már nem rendelkezik elég forrással az életszínvonal javítására. Nee kínai példák alapján (1989; 1991) szintén így látja a két gazdasági koordinációs típus viszonyát. Szelényi (1990: 11.) az alábbiak szerint vázolta fel a társadalmi egyenlõtlenségek rendszerét a kapitalista és a szocialista társadalmakban:

1. táblázat

	Piacgazdaság	Államszocializmus
privilegizált helyzetûek	tulajdonosok	káderek, magas képzettségûek
hátrányos helyzetûek	tulajdonnélküliek	kétkezi munkások
az egyenlõtlenségeket generáló mechanizmus	piac	redisztribúció
korrekciós mechanizmus	redisztribúció	piac

Szelényi szerint (1990) a redisztributív regionális politika a gyors és extenzív iparosítás céljait szolgálta. Igyekezett minél több erõforrást a nehéziparba koncentrálni, aminek eredményeképp az új nehézipari centrumok kerültek regionális értelemben elõnyösebb helyzetbe. Hogy a gyors iparosításhoz megfelelõ mennyiségû munkaerõ álljon rendelkezésre, úgy alakították ki a bérrendszert, hogy a falusi munkaerõnek jobban megérje elvándorolni vagy ingázni, semmint helyben munkát vállalni. "A szocialista iparosítás egyrészt azt váltotta ki, hogy a munkások további jövedelemforrásokat igényeltek, másrészt pedig olyan lehetõségek kínálkoztak ahol ezek a jövedelemtermelõ igények kielégítést nyerhettek" (Swain 1992: 166). "A "kettõs-jövedelmû" családok többsége inkább betanított vagy segédmunkási állásokban dolgozott, semmint szakképzettséget igénylõben. Az iparból származó jövedelmük alacsonyabb volt, mint szakképzett társaiké, mezõgazdasági jövedelmük pedig a teljes munkaidõs paraszti háztartásokéhoz képest volt 30-35 százalékkal kisebb. A kettõsjövedelmû háztartások többsége a baromfi- és sertéstenyésztésben, valamint a zöldség- és gyümölcstermesztésben jeleskedett, viszont nem foglalkoztak szántóföldi gabonatermesztéssel, ló- és szarvasmarha-tenyésztéssel" (Swain 1992: 171).
 

Béreloszlási hipotézis

Elfogadva Kornai és Stark elméletét a puha költségvetési korlátról, úgy véljük, hogy érdemes újragondolni: vajon a privatizáció révén a redisztributív mechanizmusok valóban megszûnnek-e vagy érdemesebb más mérõeszközöket keresni, amelyek jobban, mutatják a piaci átmenet állapotát. A neoklasszikus közgazdaságtan úgy érvel, hogy piaci viszonyok közepette az áraknak fedezniük kell a termelési költségeket és a vállalkozó profitját, így minden állami beavatkozás, mely az árak módosításában csapódik le, az ideális egyensúlyi állapottól való eltérésként irható le.

Griffin és Khan (1994) szintén kiemelték, hogy a piaci átmenet alapeleme nem a magánosítás, hanem az árreform és a szociális ellátórendszer reformja. Ezek alapján (és ellentétben számos más kutatóval, akik a tulajdoni viszonyok átalakítását tették meghatározó helyre, pl. Walder 1992; Peng 1992, Nee-Young 1991) mi a piaci átmenet állapotának mérésére a különbözõ ármódosítók (pl. ártámogatások, árszabályozók stb.) felszámolását alkalmazzuk. Úgy véljük, ebbõl a szempontból a vizsgált hat ország jelentõsen különbözik, amit a 2. táblázatban foglaltunk össze.

2. táblázat
A gazdasági reform állása 1991 végén

	Csehszlovákia	Magyarország	Bulgária	Oroszország	Lengyelország
tervgazdaság megszûnése	igen	igen	igen	nem	igen
árliberalizáció	nem	igen	igen	igen	igen
a magánszektor fejlõdését segítõ törvények	igen	igen	igen	nem	igen
munkaerõ-mobilitás	nem	igen	igen	nem	igen
magánosítás	igen (91)	igen (89)	nem	nem	igen (90)
bankreform	folyamatban	igen	nem	nem	igen
tõkepiac	vitatott	igen	nem	nem	szûk
csõdtörvény	nem	igen	nem	nem	korlátozott hatókörû
külkereskedelem liberalizálása	igen	igen	igen	nem	igen
világpiaci nyitás	igen	igen	igen	nem	igen
földreform	nem	elkezdõdött	igen	nem	nem

Forrás: Granville-Rollo 1992; Stalev 1992; OECD 1992; Williamson 1993; Csaba 1994.

A fenti táblázat tanúsága szerint Magyarországon, Lengyelországban és Bulgáriában 1988 és 1991 vége között mélyreható változások mentek végbe a gazdaság intézményi környezetében. Mint azt az OECD (1992) tanulmány bemutatja, ez az átalakulás Magyarországon és Lengyelországban inkább egy megtervezett átmenet formáját öltötte, ezzel szemben Bulgáriában inkább a szocialista intézmények puszta összeomlása következett be. A Cseh és Szlovák Köztársaságban az átalakulás sokkal lassabban ment végbe, Oroszországban pedig a valódi piaci átmenet 1991 végéig el sem indult.

Kovách (1994) összefoglalja, hogy a volt szovjet blokk országainak mezõgazdaságában milyen lényeges intézményi változások következtek be, jelentõs idõbeli eltérésekkel. Bulgáriában és Magyarországon már 1991-tõl megindult a földreform és az üzemszerkezet megváltozása, Szlovákiában 1992-ben, Csehországban és Oroszországban 1993-ban, míg Lengyelországban - ahol a mezõgazdasági kollektivizáció annak idején elmaradt - 1994 elõtt nem voltak számottevõ változások.

Mindezek alapján valószínû, hogy a városi és falusi keresõk bérei között Csehországban, Szlovákiában és Oroszországban fennmaradtak (legalábbis 1992 elejéig) a szocialista rendszerre jellemzõ különbségek, míg Magyarországon és Bulgáriában, valamint talán Lengyelországban olyan új béreloszlás alakult ki, amelyben már a városi és falusi bérek (az egyéb módosító hatások kiszûrésével) nem térnek el egymástól szignifikánsan.
 

Munkanélküliségi hipotézis

A tulajdonviszonyok és a gazdaság szervezeti struktúrájának megváltozása (termelõszövetkezetek átalakulása, az ingázás költségeinek megnövekedése) a vizsgált országokban jelentõs munkaerõpiaci változáshoz, a munkanélküliség megjelenéséhez járult hozzá. Kelet-Európa országaiban a szocialista modernizáció, mint azt Szelényi (1988; 1990) és Hegedûs (1974) is hangsúlyozta, nem tudta felszámolni a történetileg is meghatározott tartós strukturális adottságot: a túlnépesedést. A falusi lakosság arányában nem következett be nagyobb visszaesés a szocialista iparostás idõszakában, csak a Szovjetunióban lépte túl a csökkenés aránya a 20 százalékot. A kommunista kormányok nem tudtak elég erõforrást összpontosítani arra, hogy új településszerkezet alakuljon ki. Az iparosítás olcsóbb útját választották: az ingázás lehetõségeinek intézményi feltételeit teremtették meg. A magasabb városi bérek elsõsorban a falusi lakosság azon részének tette lehetõvé a városba való elvándorlást, amely magasabb képzettséggel rendelkezett. A falusi ingázók java része a betanított és segédmunkások soraiból került ki. Az alulurbanizáltság illusztrálására idézünk néhány adatot, melyek 1988-ra vonatkoznak.

3. táblázat
A mezõgazdasági foglalkoztatottság és a rurális lakosság

	mezõgazdasági foglalkoztatottak aránya az összfoglalkoztatottak között (%)	vidéki lakosság aránya (%)
Oroszország	13.5	35.0
Bulgária	18.6	34.1
Csehország	9.4	24.4
Szlovákia	13.8	24.4
Lengyelország	29.5	38.4
Magyarország	18.5	40.8

Forrás: Kovách 1994; Eberhadt 1994

A posztszocialista átalakulás idõszakában a falusi ingázók jelentós része elveszítette városi állását és munkanélkülivé vált. A közlekedés és a munkavállalás összköltségeibõl az állam által viselt rész (social cost) nagymértékben csökken, ezért minél inkább elõrehalad egy ország az átalakulásban (vagyis a leginkább piacosodó országokban) a volt falusi ingázók egyre kevésbé tudnak munkát vállalni a városi munkaerõpiacokon. Ezek alapján második hipotézisként azt fogalmazzuk meg, hogy minél inkább elõrehalad egy ország a piaci átmenetben, annál inkább nõ a rurális munkanélküliség, és annál nagyobb az esélye annak, hogy egy falusi keresõ munkanélkülivé váljon.
 

II. Adatelemzés
1. A bérkülönbségek

A redisztributív államszocialista rendszer erõteljes bérkülönbségeket hozott létre a városok és falvak között, a gazdasági szektorok közül az állami ipart preferálta, kevéssé honorálta a végzettséget, vagyis a klasszikus szocialista bérskála erõteljesen különbözött a piaci rendszerekétõl. A vizsgált hat ország tényleges bérviszonyai nem voltak egyformák, valószínû, hogy az átalakulás elõtt a magyarországi bérek elrendezõdése és a foglalkozások presztízse közelítette leginkább a fejlett piaci társadalmakét.

A rurális és városi béreket meghatározó tényezõk átalakulásának eltéréseit az elõbbiek alapján a 4. táblázatban (a 4-10. táblázatokat lásd a tanulmány végén a Függelékben) közölt lineáris regressziókkal elemeztük, amelyek alapján a következõ tendenciákat figyeltük meg.

1. Mind a hat országban a kérdezettek neme befolyásolja leginkább a bérkülönbségeket. A férfiak a nõknél szignifikánsan magasabb bérekkel rendelkeznek, amelyek sem a képzettségbeli sem a gazdasági szektorbeli különbségekkel nem magyarázhatóak.

2. Az egyes tulajdoni formákhoz tartozó gazdasági egységek szerint nagy a különbség a bérek között. Az állami tulajdonú cégekhez képest a szövetkezetekben alacsonyabbak a bérek, Oroszország kivételével. A privatizált vállalatoknál Magyarországon, Oroszországban és Szlovákiában szignifikánsan magasabbak a bérek, mint az állami tulajdonú üzemeknél, a többi három országban ezek a különbségek nem jellegzetesek. A privát szférában a bérek mindenütt magasabbak mint a többi ágazatban, azonban az eltérések Oroszországban elég csekélyek, Magyarországon és Bulgáriában mérsékeltek, a fennmaradó három országban viszont kiemelkedõen nagyok.

3. A nemzetközi foglalkozási presztízs-index (ISE) értékei és a bérek megoszlása között erõs kapcsolat van. Leginkább a magyarországi bérek alakulnak az ISE besorolásnak megfelelõen, ami azt mutathatja, hogy a bérskálák és a presztízsskálák itt egyeznek leginkább a fejlett piaci társadalmakéval.

4. A gazdasági szektorok közötti különbségek elsõsorban Oroszországban mutatnak kapcsolatot a bérekkel. Itt mind az ipari, mind a szolgáltató szektor bérei magasabbak az agrárágazatéinál. Magyarországon, Bulgáriában és Szlovákiában is érvényesül ennek a tényezõnek a hatása, azonban kisebb intenzitással, mint Oroszországban. Csehországban és Lengyelországban a bérek eloszlása és a gazdasági szektorhoz tartozás között nincs egyértelmû kapcsolat.

5. A falu-város településkategóriák bevonása az elemzésbe azzal a tanulsággal szolgált, hogy Bulgária és Magyarország kivételével mindenütt szignifikánsan alacsonyabb a falusi keresõk bére, mint a városiaké. Ez különbség leginkább Lengyelországra jellemzõ.

6. A képzettség szerepe a bérek alakulásában mind a hat országban kimagasló. Oroszország kivételével, ahol a középfokú képesítéshez tartoznak magasabb bérek, mindegyik országban a felsõfokú képesítés jár együtt magasabb bérekkel. A képzettségnek Magyarországon van a leginkább béremelõ hatása. Ezt követi Lengyelország, majd utána - nagyjából hasonló szinten - Csehország, Szlovákia és Bulgária.

7. A szakmai tapasztalat és az életkor hatásainak modellünk alapján csak Oroszországban van szignifikáns jelentõsége. Az adott munkahelyen eltöltött idõvel itt a bérek is növekednek. A magasabb korcsoportokba tartozóknak, a nyugdíjhoz közel állóknak a bére általában alacsonyabb mint a fiatalabbaké. Az azonos munkahelyen eltöltött idõnek Oroszországon kívül még Szlovákiában van szignifikáns bérnövelõ hatása, míg az életkor emelkedésével Magyarországon a bérek is nõnek.
 

2. Munkanélküliség

A társadalmi szegmentáció a korábban állami és szövetkezeti vagyon elsajátítása során létrejövõ vagyoni differenciálódással, a szocialista korszakban nem létezõ munkanélküliség megjelenésével és a jövedelmi különbségek struktúrájának megváltozásával jelentõsen átalakult.

A munkanélkülivé válási esélyeket logisztikus regressziós modell segítségével elemeztük (5-10. táblázatok), és a következõ eredményeket kaptuk a vizsgált hat országra vonatkozólag:

1. Bulgáriában legnagyobb eséllyel azok a falusiak válnak munkanélkülivé, akiknek alacsony a képzettségük és még távol vannak a nyugdíjazástól. A hajdani kommunista párttagság csökkenti a munkanélkülivé válás esélyéit.

2. Oroszországban csekély volt a munkanélküliek aránya 1993-ban. Szignifikáns befolyásoló tényezõnek csak a fiatal kor és az 1988-as ipari és szolgáltatásbeli munkavállalás bizonyult.

3. Szlovákiában a középfokú képzettségûek, a falusi korosabb keresõk és a volt kommunista párttagok nagyobb védettséget élveznek a munkanélküliséggel szemben.

4. Csehországban kicsi volt 1993-ban annak az esélye, hogy valaki munkanélkülivé váljon. Szignifikánsan csak a képzettség és az 1988-as ipari munkavállalás befolyásolta a munkanélküliségi esélyeket. A képzettség csökkenti, míg az ipari munkahely növeli az esélyeket.

5. Lengyelországban a képzettség növekedése szintén csökkenti a munkanélkülivé válás esélyét. Ha valaki 1988-ban szövetkezetben dolgozott, akkor majdnem kétszer nagyobb valószínûséggel válhat munkanélkülivé, mintha az állami szektorban dolgozott volna. Viszont ha már akkor is a magánszférában tevékenykedett, akkor az esélyráta a felére csökken.

6. A vizsgált hat országból Magyarországon volt az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta 1993-ban. Itt a vidéki fiatalok válnak a legnagyobb valószínûséggel munkanélkülivé. A nyugdíjhoz közeli életkor, a magasabb iskolai végzettség és az 1988-as harmadik szektorbeli állás viszont csökkenti a munkanélkülivé válás esélyét.
 

3. Az átalakulás modelljei

A rurális és városi bérek különbségeinek és az ezeket kialakító tényezõknek a magyarázata a regresszióanalízisek alapján pontosan rámutatnak a megfigyelt országok átalakulásának sajátosságaira, amelyek arra engednek következtetni, hogy a posztszocialista változásoknak Közép-Kelet-Európa rurális régióban markánsan eltérõ modelljei léteznek. A szocialista rezsimek bukása után minden utódállam számára ugyanaz a feladat fogalmazódott meg: a magántulajdonon alapuló piacgazdaság és a parlamenti demokrácia létrehozása. Tanulmányunk egyik legfontosabb eredménye, hogy az empirikus adatelemzés eszközeivel az elsõk között tudjuk bizonyítani, hogy a posztszocialista régió országai a politikai rendszerváltás és a gazdasági és társadalmi formációváltás látszólag egységes feladatát gyökeresen más módokon próbálják megoldani, így a posztszocialista modernizáció modelljei nem rendezhetõek hierarchikus sorba. Elemzéseink alapján úgy látjuk, a késõbbiekben igazolható az a hipotézis, hogy az átmenetnek azok a különbségei, amelyeket a rurális társadalmakra koncentrálva mutatunk be, az egyes országok, vagy az országokat magába foglaló térségek egész társadalmára és gazdaságára is érvényesek.

A posztszocialista korszak társadalmát az institucionális/privatizációs változások és a (részben ennek következtében kialakuló) társadalmi/vagyoni-jövedelmi/munkaerõpiaci szegmentálódás formálja a leginkább. A kísérlet a magántulajdonon alapuló piacgazdaság intézményeinek és jogi kereteinek a kialakítására mindenekelõtt azokat a szocialista korszakban létrehozott intézményeket alakította át, amelyek korábban a modernizálásra alkalmatlannak bizonyultak.

A posztszocialista régió átalakulásának meghatározója, hogy miként tudták az egyes országok a szocializmustól örökbe kapott társadalmi egyenlõtlenségeket és az azokat meghatározó intézményeket átalakítani, valamint ezzel egyidejûleg a döntéshozók által kizárólagosan modernizációs útként elfogadott piacosodást menedzselni.
 

3a) Az institucionális változások. A privatizáció

Az institucionális átalakulás meghatározó eleme, amely á vizsgált országokban a rurális települések mindkét fõ gazdasági szektorában, az iparban és a mezõgazdaságban is megindult. Mivel az ingázók aránya minden szocialista államban magas volt, a privatizációval és a gazdasági recesszióval együtt járó városi, ipari munkanélküliség is hozzájárult a rurális munkaerõ-struktúra szegmentálódásához. A rurális munkanélküliek egy nagyobb része korábban ipari ingázó volt.

1988-ban a falusi munkaerõ több mint felét mindegyik vizsgált országban az állami szektor, elsõsorban az ipar alkalmazta (11. táblázat), és 1988 és 1993 között az ipari alkalmazottak aránya is csökkent, a recesszióval és az ezzel párhuzamos privatizációval összefüggésben. Az állami szektor foglalkoztatóképességének erõteljes gyengülése a privatizáció, az institucionális változás mellett elsõsorban hanem a gazdasági recesszió következménye. Ezzel szemben a mezõgazdaság, amelyre kétségkívül szintén hatott a piacvesztés és gazdasági hanyatlás, sokkal inkább a valódi és radikális institucionális változások színtere.

A mezõgazdaság területén magában az intézményekben következett be a legnagyobb átalakulás, itt a tulajdonosváltás együtt járt a fennálló szervezeti struktúra megváltozásával, amit az átalakulási törvények kényszeritettek ki. A gazdaság más ágazataiban viszont általában a tulajdonosváltás olyan formáját alkalmazták, amely a fennálló szervezeti struktúrát csak módosítja, nem pedig alapjaiban változtatja meg. Hogy mindez miért épp fgy valósult meg, annak több oka is van, a legfontosabb talán mégis az a politikai közmegegyezés, mely szerint a magántulajdonon és magánkezelésen (vagyis a birtoklás és a tulajdonlás összetartozásán) alapuló mez6gazdaság jobb eredményekre képes, mint a kolhoz típúsú. Az eredményesség mellett az is szándékában állt a töményhozóknak, hogy a földmagántulajdon létrehozása révén olyan tulajdonososztályt alakítson ki, mely az új demokráciák számára társadalmi bázisul szolgál.

A mezõgazdasági privatizáció posztszocialista gyakorlatában a privatizáció gyakran a kárpótlás elemeivel keveredett, aminek következtében a tanulmányunkban vizsgált országokban egymástól eltérõ privatizációs gyakorlat alakult ki. Az alábbiakban részletesebben is bemutatjuk ezeket a magánosítási technikákat.

A mezõgazdasági privatizáció a lengyel mezõgazdaságban okozta a legkisebb változást 1993-ig, mert a paraszti gazdaságok túlsúlya és a kolhoz típusú szövetkezetek hiánya miatt csak az állami gazdaságok és az állami földalap használatában levõ földek, épületek és mezõgazdasági felszerelések magántulajdonba adását indították el. 1994 tavaszáig a kijelölt mezõgazdasági vagyonnak csak nagyon kis százalékát privatizálták ténylegesen.

Magyarországon a szövetkezeti átalakulásról és a kárpótlásról szóló törvények határozták meg a mezõgazdaság privatizációját. A szövetkezeti átalakulást szabályozó törvény értelmében nevesíteni kellett az 1300 szövetkezet 260 milliárd forint értékû vagyonát. A nevesítés elveirõl a szövetkezetek közgyûlései dönthettek. A nevesítéssel a kijelölt vagyon 40 százaléka került a szövetkezetek aktív tagjaihoz, 40 százalék a szövetkezeti nyugdíjasokhoz és 20 százalék külsõ tulajdonosokhoz. A nevesített vagyon értéke az aktív tagok esetében 300 000, a nyugdíjasok esetében 270 000, a külsõ tulajdonosok esetében 100 000 forint volt országos átlagban számítva. A nevesített vagyont 1992 végéig külön eljárással ki lehetett vinni a szövetkezetekbõl.

1988-ban az 1300 szövetkezet 5 millió hektáron gazdálkodott, amelybõl 1,9 millió hektárt jelöltek ki a kárpótlás céljára. Az 1,9 millió hektár privatizálásában azok vehettek részt, akik kárpótlási jegyet kaptak, vagy vásároltak. Azok kaptak kárpótlási jegyet, akik vagy akiknek a családjai a kollektivizáció során vesztették el földjeiket. A kárpótlási jegy értékét a föld nagysága és aranykorona értékkel kifejezett minõsége határozta meg. A kárpótlási jegy készpénzért értékesíthetõ, vagy fizetési eszközként szolgálhat a kárpótlásra kijelölt földek tényleges privatizálását megvalósító földaukciókon, amelyeket 1992. augusztus 15-én kezdtek el, s amelyek még nem zárultak le.

A kárpótlás során vagyonhoz jutottaknak csak a kisebb része mûködtet családi farmot, A többség az átalakult szövetkezeteknek vagy más gazdasági társaságoknak'adta bérbe a földjét. Az 1300 szövetkezet közel egyötödét kellett fizetésképtelenség miatt felszámolni. A szövetkezetek és állami gazdaságok átalakulása kisebb, önálló gazdasági egységek létrehozását eredményezte. A szövetkezetek száma 1988 és 1994 között 505-tel szaporodott, a gazdasági társaságoké 69-rõ) 2074-re nõtt. A magángazdák száma 1988 és 1993 között 78 700-ról 120 000-re nõtt, míg a részidõs mezõgazdasági termelésben 1 400 000-1 500 000 háztartás vesz részt.

Bulgáriában a Nagy Nemzetgyûlés 1991-ben fogadta el a földtulajdonról és földhasználatról szóló törvényeket, amelyek szerint a kollektivizáció során elvesztett földhöz hasonló nagyságú és minõségû földet kellett a károsultaknak visszaadni. A törvény nem rendelkezett a szövetkezetek pénzének, felszerelésének, állatainak és gépeinek privatizálásáról, amibõl számos nehézség keletkezett. Az 1992-es szövetkezeti törvény értelmében a szövetkezetek újraalakítására is lehetõség volt, de a használatukban maradt földet és ingó vagyont nevesíteni kellett (Dobreva-Kouzhoharova 1993). 1993 júliusáig 431 196-an kérték tulajdonjoguk visszaállítását, a termõföldek 18 százalékára jelentve be igényt. A tulajdonjog teljes visszaállítása meglehetõsen lassan halad. A szociológiai felmérések tanúsága szerint a kérelmezõk fele a szövetkezeteknek kívánja bérbe adni földjét.

1993 júliusáig 1055 szövetkezet alakult újjá, ebbõl 729-et regisztráltak törvényesen. A teljes legalitású szövetkezeteknek 207 763 tagja van. A szövetkezetek által mûvelt földek 41 százaléka privát tulajdonban van. A 4 640 171 hektár összes mûvelhetõ föld 15,4 százalékának, 750 804 hektárnak a tulajdonjogát állították vissza, és a földbérletekkel együtt az összes föld 32,5 százalékát, 1 545 904 hektáron gazdálkodnak farmerek. A privát használatban levõ földek 82,9 százaléka szövetkezeti tagsággal is rendelkezõ farmereké (Draganova 1993).

A Cseh Köztársaságban a legteljesebb körben adták vissza kollektivizálás során elvesztett földtulajdont, csak a háború után kitelepített német kisebbség maradt ki - a Szlovákiából elköltöztetett magyar kisebbséghez hasonlatosan - a föld tulajdonjogának visszaállításából. A cseh szövetkezetek átalakulása 1993 januárjára fejezõdött be. A szövetkezetek az 1992-es átalakulási törvény értelmében a vagyon nevesítésével indították a privatizációt. A vagyonjegyek 50 százalékát a szövetkezet létrehozásakor kollektivizált föld, 30 százalékát a kollektivizált egyéb vagyon, 20 százalékát a szövetkezeteknél végzett munka arányában osztották szét. A privatizáció során a szövetkezeteknél dolgozók 80 százalékát nem illette meg a kollektivizált föld és egyéb alapján részesedés, ezért a nevesített vagyon nagyobb hányada kívülállókhoz került (Swain 1994). Az átalakult szövetkezetek adják a domináns részét a cseh mezõgazdasági termelésnek. Átlagosan 1788 hektáron gazdálkodnak. A farmerek száma néhány tízezer. A gépállomások vagyonának 70,3, az állami gazdaságok vagyonának 33,3, az egyéb szolgáltatásokat nyújtó vállalatokénak 96,4 százalékát privatizálták, és 1993-ra 95-96 százalékig magánosították az élelmiszeripart is a kuponos privatizáció módszerével.

Szlovákiában a földtörvény és az átalakulási törvény (1992) rendelkezett az agrárprivatizációról, amelynek célja az eredeti földtulajdon visszaállítása, az ingó mezõgazdasági vagyon tulajdonviszonyának regisztrálása volt. A mezõgazdasági földterület tulajdonjogának visszaadását 150 hektárnál, az összes földterületét 250 hektárnál limitálták. 1992 végéig 45 955-en kérték vissza földjeiket. 1993-ban 12 500 olyan farm mûködött, ahol a mezõgazdasági termelés volt a családok elsõdleges megélhetési forrása (Námerova 1993). A szövetkezetek száma 1988 és 1993 között 630-ról 968-ra növekedett, A szövetkezetek elsõsorban a korábbi gazdaságok kisebb egységekre bontásával keletkeztek, 1989-ben 2667, 1993-ban 1755 hektár volt az átlagos szövetkezeti üzemméret. A szövetkezetek által használt vagyon 41 százaléka külsõ tulajdonosok birtokában van, ami számos konfliktus forrása. A tagság 37 százaléka rendelkezik fölbirtokkal, míg a földek 15 százaléka olyan tagok birtokában, akik csak munkájuk révén részesedtek a vagyonból a nevesítés során (Blaas-Pitonak 1994). Az állami gazdaságok privatizálása is a kisebb gazdasági egységek kialakításával kezdõdött, majd az elsõ privatizálási hullám 269 állami tulajdonú gazdaságot, mintagazdaságot, szolgáltató vállalatot érintett.

Oroszországban a szovhozok és kolhozok 95 százalékának átalakulása történt meg 1993-ban. A kollektivizált gazdaságok átalakulása azonban nem eredményezte a farmgazdaságok gyors elterjedését. A 24 344 kolhoz és szovhozból 8373 maradt fenn, valamelyest módosítva a szervezeti struktúrát. 272 részvénytársaság, 11 493 korlátolt felelõsségû társaság, 936 családi farmok szövetségeként mûködõ gazdasági egység és 4000-4500 más típusú gazdasági társaság vagy szövetkezet jött létre, 237 szovhoz pedig kolhozzá alakult át. 1992-ben 134 ezer, 1993-ban csak 87 ezer új farm jött létre, átlagosan 43 hektáron gazdálkodnak. A farmoknak az egész orosz mezõgazdaságon belüli arányát jelzi, hogy a mûvelhetõ földterület 3,3 százalékát használják és a teljes mezõgazdasági termelés 0,9 százalékát állítják elõ (Martinova 1993). 1994 elején 270 ezer privát farm mûködött. 1994-ben az új farmok 7,1 százaléka szûnt meg.
 

3b) Hat ország-öt modell

A jövedelmi és társadalmi differenciálódás, valamint a privatizálás, a gazdasági recesszió és a dereguláció következtében végbemenõ institucionális változások a régió minden gazdaságát és társadalmát valamilyen mértékben átalakították, vagy legalábbis olyan új elemek jelentek meg, amelyek az átsruktúrálódást valószínûleg elõsegítik. Az átalakulást megindító posztszocialista országok vezetõi mindig is hangsúlyozták gazdasági, politikai és társadalmi reformjaik sajátosságait, de a közmegítélésben ezek az államok gyakran mégis egységes régióként jelentek meg, noha például a "visegrádi" országok, a Balkán vagy a szovjet utódállamok között világosan elhatárolható különbségek mutakoztak.
 

- Csehország és Szlovákia: privatizáció és hagyományos szegmentálódás

A két országban, történeti közösségük miatt, nagyjából hasonló az átalakulás. A modernizálás legfontosabb eleme a posztszocialista korszakban a privát gazdaság megjelenése, amely a falusi és a városi társadalmakban egyaránt érezhetõen differenciálta a béreket. A vizsgált országok közül itt az egyik legnagyobb a magánszektor hatása a bérek differenciálódására, ami pontosan mutatja a cseh és a szlovák gazdaság irányváltását. A magántulajdonú és privatizált vállalatoknál tulajdonosként vagy alkalmazottként dolgozók aránya 1988 és 1993 között Csehországban 3 százalékról 17 százalékra, Szlovákiában 2,9 százalékról 11,3 százalékra ugrott (11. táblázat). A magángazdaság megerõsödése ugyanakkor csak kisebb részben alakította át a jövedelmeket korábban meghatározó tényezõk hatását. Megszûnt a gazdasági szektorokhoz tartozás béreket befolyásoló szerepe, és a falu és város közötti ilyen különbség is. A képzettség szignifikánsan - az orosz adatoknál lényegesebben erõsebben, a magyarnál lényegesebben gyengébben - hat a bérkülönbségekre, ami azt jelenti, hogy a fejlett piacgazdaságokhoz hasonló differenciálódás, a piaci bérstruktúra nem alakult ki ennél a modellnél. Megjelent a posztszocialista országok között legdinamikusabban terjeszkedõ magángazdaság, ugyanakkor a társadalmi szegmentálódást a szocialista idõszak differenciáló tényezõi is erõteljesen befolyásolják. Ennél az átalakulási modellnél a magángazdaság dinamizmusa nem járt együtt nagyobb számú munkanélküli megjelenésével. A feleslegessé váló munkaerõt inkább nyugdíjazták, ami rejtett munkanélküliségként is felfogható, és mindenképpen bizonyítja, hogy ezekben az országokban tudatosan tompítják a társadalom szegmentálódását. A magángazdaság elsõsorban az állami iparból jutott munkaerõhöz, amelynek a létszámvesztése a térség más országaiéhoz hasonlóan nagy (12, 13, 14. táblázat). A mezõgazdaságban a szinte teljes körû privatizáció ellenére sem vezetett radikális változásokhoz. Az ipar kuponos privatizációja pedig olyan gyors magánosítást eredményezett, amelyet nem követett a munkaerõ piaci differenciálódása és (legalábbis a gazdaságstatisztikák szerint) a termelékenység növekedése sem.
 

- Lengyelország: redisztribúció a magánszektorban

A lengyel falusi gazdaságnak volt a legnagyobb magánszektora a mezõgazdaság szocializálásának elmaradása miatt. 1988-ban a magánszektor már 33,3 százalékát foglalkoztatta a vidéki munkaerõnek (11. táblázat), amely 1993-ra - arányait tekintve - a legnagyobb magánszektor Kelet-Európában. A bérregresszió szerint azonban (4. táblázat) a nagy magánszektor ellenére a bérdifferenciálódás erõsen redisztributfv jellegû maradt. Az ebbõl a szempontból a fejlett piaci társadalmakétól leginkább különbözõ orosz bérdifferenciálás - egyetlen elemet kivéve - hasonló a lengyelhez. A képzettség erõteljes hatással van a lengyel bérekre, ami a differenciálás piaci eleme, ugyanakkor megmaradt a redisztribúcióra jellemzõ falu-város különbség, amely a bérregresszió szerint a vizsgált országok között itt a legerõsebb, valamint a gazdasági szektorok szerinti differenciálódás, amely az iparnak kedvez. Lengyelországban a városi munkanélküliség sokkal magasabb, mint a falusi, mert az alapvetõen állami szektorból kikerülõ munkaerõ egy részét a családi farmok képesek voltak felszívni (13-14. táblázat). A munkanélküliség ugyanakkor megjelent a lengyel falvakban is (9,4%). A magángazdaságban a lengyel esetben is magasabbak a bérek, azonban a falusi magánszféra jövedelmi viszonyait és ezzel a társadalmi differenciálódást a redisztribúciós eredetû különbségek erõteljesen meghatározzák. A kiterjedt lengyel falusi magánszektor teljes piaci átalakulása a redisztribúció fennmaradása miatt várat magára.
 

- Magyarország: privatizáció és új társadalmi szegmentálódás

Magyarországon volt a lengyel után a legnagyobb a magánszektor 1988-ban, és késõbb a kárpótlással összekötve privatizálták a mezõgazdasági szövetkezeteket, aminek a hatása éppen kutatásunk kérdõíves szakaszának idején kezdett megmutatkozni. A magyar falusi társadalom haladt elõre a leginkább a piacosodás folyamátban. Magas a magánszektorban és a privatizált gazdasági egységeknél dolgozók aránya (17%; 11. táblázat); a bérregresszió (4. táblázat) a képzettség kiugróan magas szerepét jelzi, a magánszektor szignifikánsan differenciálja a béreket; a nemzetközi foglalkozási presztízskód, amely a piacgazdaságok munkaerõ-viszonyait tükrözi, a magyar béradatokkal mutatja a legtöbb hasonlóságot; a város-falu redisztributív eredetû megosztottsága a bérek differenciálódása szempontjából megszûnt, megmaradtak ugyan a szektorális különbségek.

A piacosodással párhuzamosan a magyar falusi társadalom erõteljesen szegmentálódott. Magas a munkanélküliség, 12,6 százalék, és 1988 és 1993 között 13,4 százalékkal 17,7-rõl 31,1 százalékra nõtt a nyugdíjasok aránya (11. táblázat), akiknek egy része a munkanélküliség helyett választotta a nyugdíjat. A magyar falusi munkanélküliek között is az állami iparból kikerültek vannak a legnagyobb számban (14. táblázat), de az elõbbi két modellel ellentétben itt a mezõgazdaságnak az állami dereguláció és a privatizálás módja miatt bekövetkezett összeomlása jelentõs munkaerõpiaci változásokat eredményezett. A mezõgazdaság privatizálásának magyarországi módja miatt a munkaerõpiac szegmentálódása egyszersmindt vagyoni szegmentálódást is magával hozott. A piacgazdaság kiépítésének magyar modellje a privatizációt és az erõteljes, a klasszikus kapitalizmusnak megfelelõ társadalmi szegmentációt és differenciálódást mutatja, szemben a cseh modellel, ahol szintén privatizálnak, de igyekeznek a társadalom szegmentálódását elkerülni. A cseh kuponos privatizáció tulajdonképpen a szegmentálódás elkerülésének az eszköze. A jövõ kérdése, hogy a szegmentált magyar falusi társadalom "meztelen" tõkeviszonyai, vagy az azt elkerülõ, de privatizáló cseh és szlovák társadalom, vagy az egyelõre még redisztributívan korlátozott, bár legtöbb munkaerõt foglalkoztató lengyel falusi gazdaság és társadalom lesz-e képes a piaci kihívásoknak jobban megfelelni.
 

- Bulgária: erõs szegmentálódás és gyenge piac

A bolgár mezõgazdasági privatizáció radikális volt, az ipari viszont messze elmaradt az eddig tárgyalt országokétól. 1993-óan például az egész országban mindössze öt ipari üzemet privatizáltak. A bérregresszió a magyarhoz hasonló eredményeket mutat: a posztszocialista idõszakban erõteljesen átalakult a bolgár gazdaság és társadalom is. A munkanélküliek aránya a magyarénál is magasabb, 15,5 százalék. A bolgár mezõgazdaságot teljességgel szétzilálta a privatizáció, a szövetkezetek földjét visszakapták az eredeti tulajdonosok, de egy részük nem hagyta el a szövetkezeteket, amelyek a vizsgált országok közül a legnagyobb arányban foglalkoztatják a falusiakat (16,1%; 11. táblázat). Az állami szektort nagyon sokan hagyták el, de a gyenge magángazdaság nem tudta még csak részben sem alkalmazni õket. A modernizálás kísérlete Bulgáriában, nevezzük ezt a balkáni modellnek, az erõs társadalmi szegmentálódást hozta magával, ami viszont nem járt együtt sikeres piacosodással és magángazdasággal.
 

- Oroszország: redisziributív rendszer, a piacgazdaság erõtlen csírái

A bérregresszió szerint az orosz falvakban és más vidéki településeken nagyon kevés változás regisztrálható az államszocializmus redisztribúciós rendjéhez viszonyítva. Gyakorlatilag 1988 és 1993 között nem történt változás a falusi munkaerõ-struktúrában (11. táblázat). A béreket a szektorális különbségek (az állami ipar elsõdlegességével), a falu-város megosztottság, a munkahelyen töltött idõ befolyásolják pozitívan, de a képzettség nem. A privát és privatizált gazdasági egységeknél dolgozók aránya 2,5 százalék és gyakorlatilag nincs munkanélküliség (1,6%). A szövetkezeti szektorban dolgozók arányának a növekedése az orosz statisztikai besorolási rend miatt a magángazdaság további növekedését jelentheti, de ezzel együtt sem állítható, hogy az orosz falvakban lényegesen változott volna az államszocializmus redisztributív rendszere.
 

Összegzés

A posztszocialista idõszak intézményi változásai, a privatizáció, a magánszektor erõsödése, a dereguláció átalakították a falu és város redisztribúcióval létrehozott egyenlõtlenségeit. A bérek differenciálódását a falu-város megosztottság csökkenõ mértékben befolyásolja, a falusiak bérét a piacgazdaság kiépítésében legelõrehaladottabb országokban egyre inkább a piaci mechanizmusok alakítják. A jövedelmi egyenlõtlenségeknek ugyanakkor új változatai alakulnak ki, amelyeknek meghatározója a foglalkoztatottság. Mint adatelemzésünkben bemutattuk, azokban az országokban, ahol a falu-város különbség a legkevésbé befolyásolja a bérek differenciálódását, épp ott váltak a munkanélküliség, illetve a foglalkoztatottság egyéb formái az új típusú egyenlõtlenségek elsõdleges meghatározójává.

Az új egyenlõtlenségek elsõsorban az intézményi változások következményei, amelyek a leginkább a mezõgazdaságot formálták át. Ez azért is kiemelhetõ, mert szinte mindegyik volt szocialista országban nagy volt a mezõgazdaság második gazdaságában résztvevõk száma. Az állami ipari és szolgáltatási szektort átlagosan 20 százaléknyi foglalkoztatott hagyta el, részint a magángazdaságba átvonulva, részint munkanélkülivé és nyugdíjassá válva. Az ipari és szolgáltatási szektor létszámvesztése sokkal inkább a dereguláció és recesszió következtében szükségessé vált racionalizáció miatt történt meg és nem az institucionális változások következményeként. Az intézményi változások területe a mezõgazdaság, ahol a legelõször és legradikálisabban hajtották végre a privatizációt (Oroszország kivételével, ahol az elég erõtlen). Az intézményi változások ebben a században megismételt módon a mezõgazdaságban zajlottak, amely a falusi népesség egészére hatással lesz, függetlenül foglalkoztatásuk módjától.
 

Hivatkozások

Blaas, G.-A. Pitonak 1993. Review of Agricultural Policy, Market and Trade Developments in the Slovak Republic in 1993. (Manuscript)

Csaba L. 1994. Az összeomlás forgatókönyvei. Budapest: Figyelõ

Dobreva, S.-V. Kouzhuharova 1993. The Transition in Bulgarian Agriculture: Restoration of Private Property and Reorganisation oí Production. Paper presented to the conference "Collectivisation and its Alternatives", Sanghaj

Draganova, M. 1993. Auxiliary Plots of Rural Households as a Starting Point Towards Fuiure Family Farming in Bulgaria. Paper presented to the XV Congress of the European Society for Rural Sociology, Wageningen

Eberhardt, P. 1994. Depopulation Processes in the Rural Areas in East-central Europe (1950-1990). East European Countryside, Vol. 1. 31-40.

Granville B.-Rollo, J. M. C. 1992. Systemic Change and Economic Stabilisation in Central Europe: Comparative Progress in CSFR, Hungary and Poland - 1989-1991. In: J. Fischer, F Messner, K. Wohlmuth (Hrsg.) Die Transformation der osteuropáischer Lánder in die Marktwirtschaft, 238-269.

Griffin, K.-A. R. Khan 1994. Átmenet a piacgazdaságba. Közgazdasági Szemle, 391-410. Harcsa I.-Kovách I.-Szelényi I. 1994. The Crisis of Post-communist Transformation in the Hungarian Countryside and Agriculture. (Forthcoming.)

Hegedûs M. 1974. Some Factors Influencing Urban Development in Hungary. Acta Oeconomica, 1, 171-189.

Kornai J. 1992. The Socialist Sysfem. Princeton: Princeton University Press

- 1993. Transformációs visszaesés. Közgazdasági Szemle, XL. évf. 569-599.

Kovách I. 1994. Privatization and Family Farms in Central and Eastern Europe. Sociologia Ruralis, Vol. XXXIV, No. 4. 369-382.

Martinova, I. 1993. Agrarian Reform in Russia. Paper presented to the Annual Convetion of the Hungarian Sociological Association, Miskolc

Murell, P. 1993. A gazdasági reform evolucionista és radikális megközelítése. Közgazdasági Szemle, XL. évf. 2, 197-208.

Námerova, I. 1993. Agrarian Reform in Slovakia. Paper presented to the conference "Land ownership and the future of peasantry in Central and Eastern Europe", Berlin

Nee, V. 1989. A Theory of Market Transition: From Redistribution to Market in State Socialism. American Sociological Review, Vol. 54, October, 663-681.

- 1991. Social Inequalities in Reforming State Socialism: Between Redistribution and Markets in China. American Sociological Review, Vol. 56, June, 267-282.

Nee, V.-F. W. Young 1991. Peasant Entrepreneurs in China's "Second Economy": An Institutional Analysis. Economic Development and Cultural Change, 293-310.

OECD 1992. Reforming the Economies of Central and Eastern Europe. Paris

Peng, Y. 1992. Wage Determination in Rural and Urban China: A Comparison of Public and Private Industrial Sectors. American Sociological Review, Vol. 57, April, 198-213.

Stalev, S. 1992. Neuer Anfang in Bulgarien - Politische und Rechtliche Reformen. In: J. Fischer, F Messner, K. Wohlmuth (Hrsg.), Die Transformation der osteuropäscher Länder in die MarktwirtschaR, 168-173. Stark, D. 1992. Path Dependence and Privatisation Strategies in East Central Europe. East European Politics and Societies, Vol.6. 1, 17-54.

- 1994. Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek: rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban I-II. Közgazdasági Szemle, XLI. évf. szeptember-október, 933-948;1053-1069.

Swain, N. 1992. Hungary The Rise and Fall of Feasible Socialism. London: Verso

- 1994. Transitions from Collective to Family Farming in Post-communistic Central Europe: A Victory of Politics over Sociology. Eastern European Countryside, Vol 1. 17-30.

Szelényi I. 1979. Social Inequalities in State Socialist Redistributive Societies. International Journal of Comparative Sociology, XIX, 1-2, 63-87.

- 1988. Socialist Entrepreneurs. Madison: University of Wisconsin Press - 1990. Városi társadalmi egyenlõtlenségek. Budapest: Akadémiai Kiadó

Walder, A. G. 1992. Property Rights and Stratification in Socialist Redistributive Economies. American Sociological Review, Vol. 57. August, 524-539.

Williamson, J. (Ed.) 1993. Economic Consequences of Soviet Disintegration. Washington D.C. Institute for International Economics
 

FÜGGELÉK

4. táblázat
Az aktív keresõk 1992-es bérlogaritmusának lineáris regressziós elemzése

	Bulgária	Oroszország	Szlovákia	Csehország	Lengyelország	Magyarország
nem
nõ (ref.)
férfi	305***	.332***	.39***	.368***	.354***	.343***
	(.006)	(.009)	(.005)	(.005)	(.009)	(.000)
szervezet
állami (ref.)
tsz	-.032	.095***	-.028#	-.041**	-.067***	-.053**
	(.011)	(.016)	(.010)	(.011)	(.019)	(.010)
privatizált	015	.063***	.037**	.019	.042*	.052**
	(.022)	(.027)	(.011)	(.010)	(.020)	(.013)
magán	.113***	.040**	.194***	.200***	.152***	109***
	(.014)	(.055)	(.010)	(.009)	(.011)	(.008)
ISE92	.157***	.135***	.157***	.147***	167***	183***
	(.000)	(.000)	(.000)	(.000)	(.000)	(.010)
gazdasági ágazat
mezõgazdaság (ref.)
ipar	.090**	.186***	.054*	-.001	.052	074**
	(.011)	(.015)	(.009)	(.010)	(.015)	(.010)
szolgáltatás	.025	.170***	.048#	-.033	-.025	.061
	(.011)	(.014)	(.009)	(.010)	(015)	(.011)
települési kat.
városi (ref.)
falusi	-.016	-.060***	-.063***	-.070***	-.116***	-.034#
	(.007)	(.012)	(.006)	(.006)	(.011)	(.007)
szakképzettség
alapfokú (ref.)
középfokú	.122***	.082***	.146***	.126***	.160***	.181***
	(.008)	(.010)	(.006)	(.007)	(.011)	(.008)
felsõfokú	203***	.061***	.203***	.217***	.243***	.295***
	(.015)	(.021)	(.011)	(.012)	(.019)	(.013)
szakmai tapasztalat	.042	.177***	.093**	.095*	.043	.054
	(.000)	(.000)	(.000)	(.001)	(.015)	(.000)
kornégyzet	-.049	-.317***	-.044	-.021	.020	.119**
	(.000)	(.000)	(.000)	(.000)	(.000)	(.000)
konstans	1.785***	1.124***	1.907***	1.910***	1.894***	1.976***
cnbsp;	(.016)	(.022)	(.012)	(.014)	(.023)	(.016)
kiigazított R négyzet	.24	.20	.36	.33	.30	.35

(a zárójelben az egyes koefficiensek standard hibái találhatók)
Szignifikancia szint:
#p<.1; *p <05;**p<.01;***p<.001.

A logisztikus regressziós modell (5-10. táblázat) változóinak leírása:

kommunista párttagság 0, ha sohasem volt tagja a nemzeti kommunista pártnak, 1, ha igen
középfokú 1, ha középfokú végzettsége van, 0, ha nem
felsõfokú 1, ha felsõfokú végzettsége van, 0, ha nem
ipar 1, ha az iparban dolgozott 1988-ban, különben 0
szolgáltatás 1, ha szolgáltatásban dolgozott 1988-ban, különben 0
tsz 1, ha a szövetkezetekben dolgozott 1988-ban, különben 0
privatizált 1, ha a privatizált szférában dolgozott 1988-ban, különben 0
magán 1, ha a magánszférában dolgozott 1988-ban, különben 0
falusi 1, ha faluban lakott 1993-ban, különben 0
fiatal 1, ha életkora 17 és 24 év közötti, különben 0
idõs 1, ha életkora 55 év feletti, különben 0
 

5. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Bulgária

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság	-.4207	.2089	4.0559	.0440	-.0335	.6566
középfokú	-.5129	.1467	12.2250	.0005	-.0747	.5987
felsõfokú	-.8977	.2985	9.0460	.0026	-.0620	.4057
ipar	.1412	.2154	.4334	.5103	.0000	1.1517
szolgáltatás	-.0430	.2220	.0375	.8464	.0000	.9579
tsz	.2464	.2176	1.2227	.2688	.0000	1.2721
privatizált	.4621	.4596	1.0108	.3147	.0000	1.5874
magán	-.0552	.6295	.0077	.9301	.0000	.9463
falusi	.6782	.1497	20.5252	.0000	.1006	1.9704
fiatal	.1918	.5635	.1158	.7336	.0000	1.2114
idõs	-.9046	.1711	27.9510	.0000	-.1190	.4047
konstans	-1.9358	.2419	64.0478	.0000

-2 Log Likelihood: 1722.947
illeszkedés: 2837.424
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	108.958	11	.0000
javulás:	108.958	11	.0000

6. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Csehország

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság	.2864	.3083	.8629	.3529	.0000	1.3316
középfokú	-.9767	.3629	7.2412	.0071	-.1002	.3766
felsõfokú	-2.1365	1.0207	4.3812	.0363	-.0675	.1181
ipar	1.1629	.6625	3.0807	.0792	.0455	3.1992
szolgáltatás	.7784	.6837	1.2963	.2549	.0000	2.1779
tsz	.0838	.5684	.0217	.8828	.0000	1.0874
privatizált	-1.0351	1.0191	1.0316	.3098	.0000	.3552
magán	.9872	1.0474	.8884	.3459	.0000	2.6838
falusi	.0608	.3206	.0359	.8496	.0000	1.0627
fiatal	-.2833	1.0264	.0762	.7826	.0000	.7533
idõs	-.4179	.3720	1.2621	.2612	.0000	.6584
konstans	-5.0596	.8838	32.7721	.0000

-2 Log Likelihood: 495.765
illeszkedés: 3530.796
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	26.506	11	.0055
javulás:	26.506	11	.0055

7. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Magyarország

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság	-.5521	.2666	4.2882	.0384	-.0361	.5758
középfokú	-.3910	.1507	6.7311	.0095	-.0518	.6764
felsõfokú	-1.4474	.3388	18.2486	.0000	-.0961	.2352
ipar	-.2278	.1917	1.4115	.2348	.0000	.7963
szolgáltatás	-.8169	.2090	15.2838	.0001	-.0869	.4418
tsz	-.1017	.1841	.3053	.5806	.0000	.9033
privatizált	-.7091	.5316	1.7787	.1823	.0000	.4921
magán	.0203	.2648	.0059	.9388	.0000	1.0205
falusi	.2517	.1379	3.3315	.0680	.0275	1.2862
fiatal	.5379	.2609	4.2510	.0392	.0358	1.7124
idõs	-.3920	.1747	5.0357	.0248	-.0415	.6757
konstans	-1.2400	2076	35.6704	.0000

-2 Log Likelihood: 1656.251
illeszkedés: 2262.505
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	103.933	11	.0000
javulás:	103.933	11	.0000

8. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Lengyelország

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság
középfokú	-.2763	.1935	2.0388	.1533	-.0062	.7586
felsõfokú	-1.9578	.6750	8.4124	.0037	-.0798	.1412
ipar	.1700	.2855	.3546	.5515	.0000	1.1853
szolgáltatás	-.0617	.2927	.0445	.8329	.0000	.9401
tsz	.6684	.2408	7.7054	.0055	.0753	1.9511
privatizált	-.2472	.6870	.1295	.7190	.0000	.7810
magán	-.7347	.3492	4.4257	.0354	-.0491	.4797
falusi	-.1028	.2073	.2460	.6199	.0000	.9023
fiatal
idõs	-.6706	.2660	.6.3567	.0117	-.0658	.5114
konstans	-2.2992	.3051	56.7794	.0000

-2 Log Likelihood: 962.148
illeszkedés: 1991.810
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	43.808	9	.0000
javulás:	43.808	9	.0000

9. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Oroszország

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság	-2.3877	1.5692	2.3152	.1281	-.0285	.0918
középfokú	.3084	.3763	.6715	.4125	.0000	1.3612
felsõfokú	.1237	.5719	.0468	.8288	.0000	1.1316
ipar	1.8246	.9371	3.7910	.0515	.0680	6.2005
szolgáltatás	2.0231	.9197	4.8388	.0278	.0856	7.5617
tsz	-5.5206	16.0713	.1180	.7312	.0000	0040
privatizált	-5.5073	26.0851	.0446	.8328	.0000	.0041
magán	-5.8304	41.3456	.0199	.8879	.0000	.0029
falusi	.4541	.3939	1.3291	.2490	.0000	1.5747
fiatal	1.1577	.6943	2.7801	095,4	.0449	3.1825
idõs	-.2906	.4271	.4630	.4962	.0000	.7478
konstans	-6.3089	.9607	43.1249	.0000

-2 Log Likelihood: 365.574
illeszkedés: 3028.649
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	22.032	11	.0241
javulás:	22.032	11	.0241

10. táblázat
A munkanélküliség logisztikus regressziós elemzése (1993)
Szlovákia

	B	S.E.	Wald	Sig	R	Esélyráta
kommunista párttagság	-.5021	.2868	3.0644	.0800	-.0302	.6052
középfokú	-.7387	.2014	13.4485	.0002	-.0989	.4777
felsõfokú	-7.6800	9.2734	.6859	.4076	.0000	.0005
ipar	-.1527	.2772	.3036	.5816	.0000	.8584
szolgáltatás	-.5508	.2971	3.4364	.0638	-.0350	.5765
tsz	-.4367	.3638	1.4412	.2299	.0000	.6462
privatizált	-.5354	5698	.8830	.3474	.0000	.5854
magán	.9100	.9927	.8403	.3593	.0000	2.4844
falusi	-.5223	.1881	7.7120	.0055	-.0699	.5931
fiatal	.4451	.3995	1.2412	.2652	.0000	1.5606
idõs	-.9281	.2596	12.7791	.0004	-.0960	.3953
konstans	-1.8232	.2832	41.4402	.0000

-2 Log Likelihood: 1085.350
illeszkedés: 2714.615
	Chi-Square	df	Sig
Model Chi-Square:	84.141	11	.0000
javulás:	84.141	11	.0000

11. táblázat
A falusi lakosság szervezeti besorolása 1988-ban és 1993-ban

	Bulgária		Oroszország		Szlovákia		Csehország		Lengyelország		Magyarország
	1988	1993	1988	1993	1988	1993	1988	1993	1988	1993	1988	1993
állami	54.0	35.7	87.5	78.4	68.6	48.9	62.3	38.7	51.6	36.8	53.1	30.3
tsz	27.5	16.1	3.5	5.8	15.7	10.8	15.9	10.1	10.5	6.0	21.5	8.9
privatizált	1.4	1.2	0.6	2.0	2.2	4.6	2.4	6.9	1.8	3.0	1.6	4.7
magán	1.5	4.2	0.5	0.5	0.7	6.7	0.6	12.1	33.3	37.6	5.8	12.3
munkanélküli	1.0	15.5	-	1.6	-	3.9	-	1.5	1.0	9.4	0.3	12.6
nyugdíjas	14.6	27.3	7.8	11.7	12.8	25.2	18.8	30.7	1.8	7.2	17.7	31.1
esetszám	1504	1629	1064	1168	1625	1742	1349	1407	924	979	1128	1207
hiányzó N	317	192	240	136	382	265	197	139	363	308	261	183
%	17.4	10.5	18.4	10.4	19.0	13.2	12.7	9.0	28.2	23.9	18.8	13.2

12. táblázat
1988-as szervezeti besorolása az 1993-as munkanélkülieknek

	Csehország		Lengyelország		Oroszország		Szlovákia		Bulgária		Magyarország
	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi
állami	86.0	95.4	67.8	72.9	100.0	100.0	91.9	84.2	91.6	59.3	72.7	61.7
tsz	7.9	4.6	19.2	17.6	-	-	4.3	14.4	5.9	35.2	15.2	30.1
privatizált	3.1	-	1.0	3.1	-	-	2.6	1.4	2.0	3.1	1.2	1.6
privát	3.1	-	10.8	6.4	-	-	1.2	-	0.5	2.5	11.0	6.6
esetszám	38	21	94	46	25	10	101	50	154	179	187	131

13. táblázat
Az 1988-ban a tsz-ekben dolgozók szervezeti besorolása 1993-ban

	Bulgária		Oroszország		Szlovákia		Csehország		Lengyelország		Magyarország
	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi
állami	9.2	6.6	4.7	4.4	11.3	4.0	10.8	6.8	10.2	3.5	7.9	6.5
tsz	66.2	54.4	95.3	82.1	65.6	66.2	38.3	55.1	38.2	57.0	44.7	38.5
privatizált	-	-	-	-	1.7	1.0	4.2	1.0	6.7	4.5	1.8	2.7
magán	5.8	2.9	-	-	10.2	6.8	25.8	18.0	25.2	16.1	18.1	11.7
munkanélküli	7.8	15.7	-	-	5.0	2.9	2.5	0.5	13.1	10.1	10.6	17.5
nyugdíjas	10.9	20.5	-	13.5	6.2	19.2	18.3	18.5	6.8	8.8	16.8	23.1
esetszám	116	403	62	37	87	246	120	205	138	79	267	226
hiányzó N	15		2		15		15		37		40

14. táblázat
Az 1988-ban állami szférában dolgozók 1993-as szervezeti besorolása

	Bulgária		Oroszország		Szlovákia		Csehország		Lengyelország		Magyarország
	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi	városi	falusi
állami	70.9	64.1	84.8	88.7	69.4	70.7	61.5	61.1	70.5	73.1	56.8	53.0
tsz	0.3	3.1	3.9	2.9	0.8	1.8	0.4	1.6	1.2	0.9	1.1	1.9
privatizált	0.7	0.6	2.9	1.1	3.8	3.2	5.6	6.2	4.6	2.9	3.9	4.2
magán	8.7	3.9	0.6	0.4	11.0	5.8	15.8	12.0	11.8	9.0	11.2	9.0
munkanélküli	7.1	12.5	1.1	1.1	5.3	3.9	1.2	1.8	5.8	7.9	9.9	14.4
nyugdíjas	12.3	15.8	6.7	5.9	9.7	14.6	15.5	17.3	6.1	6.2	16.9	17.5
esetszám	1878	732	2296	883	1743	1033	2362	769	1105	405	1327	533
hiányzó N	105		147		205		187		183		125

* Ez a tanulmány a "Társadalmi rétegzõdés Kelet-Európában" (Social Stratification in Eastern Europe) és az OTKA T 4712 "Társadalmi elit, középosztályok, polgárosodás" kutatási programok keretében készült. Az 1992-93-as adatfelvétel során az egyes országok teljes népességét reprezentáló mintát kérdeztünk le. Így Oroszországban 5002, Magyarországon 4977, Lengyelországban 3520, Csehországban 5621, Szlovákiában 4920 és Bulgáriában 4919 kérdõív került lekérdezésre. Az adatok feldolgozását az SPSS/PC+ programcsomag segítségével végeztük.