1. A téma kutatásának elõzményei

A labdarúgó-szurkolók viselkedése két-három évtizede, a futball-huliganizmus¹ térnyerése óta kitüntetett téma a sportszociológiában. A kutatások bölcsõje Nagy-Britannia volt, ahol elsõsorban a nézõtéri agresszió kialakulásának társadalmi gyökereit (Taylor 1971; 1975; 1982; Dunning et al. 1984), terjedésének gazdasági és szociokulturális okait (Caroll 1980; Pratt-Salter 1984; Maguire 1986), társadalmi osztály-, illetve réteg-meghatározottságát (Clarke 1978; Dunning et al. 1982), valamint megelõzésének és jogi szabályozásának lehetõségeit (Marsh 1977; 1982; Trivizas 1980; 1984; Lewis 1982) tanulmányozták. A labdarúgó-stadionokban bekövetkezett tömegkatasztrófák - különösképpen a brüsszeli Heysel Stadionban 1985 májusában lejátszódott tragédia - hatására a futballnézõk magatartását elemzõ vizsgálatok mind földrajzi értelemben, mind tematikusan kitágultak. Nyugat-Európa-szerte² ugrásszerûen nõtt a kérdéskör kutatását megrendelõ intézmények (labdarúgócsapat, illetve pályatulajdonosok, klubok, önkormányzati testületek stb.) száma és köre. Bár az érdeklõdés középpontjában még mindig a rendbontók álltak³, a kutatók egy részének figyelme a nem deviáns szurkolók felé fordult (Lamon-Famaey 1981; Duke 1991), és megjelentek az elsõ szintetizáló, elméleti munkák (Dunning et al. 1990; Johansson 1987; Brug 1988; Taylor 1990).

Kelet-Európában a "szocialista" rendszer erodálódásának megindulása elõtt nem volt mód (és esély) a labdarúgó-huliganizmus társadalmi összetevõinek megismerésére: a vandalizmus jelenlétét a lelátókon hivatalosan évtizedeken át tagadták, egy sor alapvetõ dokumentum (például a rendõri beavatkozások és letartóztatások száma, indokai, következményei, az orvosi beavatkozások száma, jellege stb.) hozzáférhetetlen volt, és nem történt meg a szurkolással kapcsolatos egyéb társadalmi problémák feltérképezése sem. Az a néhány felmérés, amely a szurkolást vette górcsõ alá - például a nézõk azonosulását a versenyzõkkel és a sportegyesülettel (Ciupak 1973), a munkások szurkolási szokásait (Matveyev et al. 1980), a sportnak mint látványosságnak a szerepét (Ponomarjev 1980) - a lényegi problémákhoz képest periferikus kérdéseket tárgyalt.⁴

A labdarúgó-szurkolók viselkedésformáinak és egyáltalán a szurkolásnak mint társadalmi jelenségnek a kutatása a hazai sportszociológiában is fehér folt. Bizonyos szabadidõsport-vizsgálatokban ugyan már a hetvenes évektõl kezdve esett szó arról, hogy járnak-e sportmérkõzésekre a lakosság különbözõ társadalmi-demográfiai csoportjai, de az ily módon összegyûjtött adatok szerény melléktermékek voltak. Valamivel többet mondtak a magyar szurkolókról (motivációikról, beállítódásukról, sportág-preferenciáikról stb.) azok az értékkutatások, amelyeket rokontémákban folytattak például a sportesemények társadalmi szerepérõl (Földesiné-Krawczyk 1982), vagy általában sportesemények és speciálisan az olimpiai sportközvetítések nézettségérõl (Földesiné 1989; Diósi 1990.), de ilyen kérdésfeltevésû felmérések is kivételszámba mentek, és tulajdonképpen ezek sem a szurkolókról és/vagy a szurkolásról szóltak. A heyseli dráma itthon sem maradt reflexió nélkül. A "szûkebb" szakmából Laki László, a "tágabb" szakmából, a sporttémájú szociográfia mûvelõi közül, Kocsis L. M. fejtette ki gondolatait a megrázó események kapcsán (Laki 1986; Kocsis 1986). ;

"Balesetek mindig voltak. Mint a fenti összeállításból kitetszik, régen is haltak meg emberek futballpályák nézõterén. (Az elõzõ két oldalon a szerzõ felsorolja a világ nagy futballkatasztrófáit. - FGy). De míg korábban szinte mindig a vakvéletlen, mondhatni baleset következtében, ahogy a mához közeledünk, egyre inkább erõszak, az emberek egymás ellen fordulása okozza a tragédiákat. Brüsszel ilyen tekintetben valamiképpen tetõpontja volt egy hosszan érlelõdõ folyamatnak, és ami miatt szinte minden hasonló korábbit felülmúlt: mert a szemünk elõtt játszódott le. Egyenes adásban! Hiszen százmilliók ültek abban az órában a képernyõk elõtt a játékra kíváncsian. Ami történt, velünk történt tehát. Velünk - ha egy könyvnek mondanivalója kell legyen, akkor ennek ez." (Kocsis 1986. 22-23.)

Az 1985-ös brüsszeli tragédiára való reflektálás azonban csupán közjáték maradt. Folytatás nem következett: a magyar sportszociológia továbbra is negligálta a témakör kutatását, s egyáltalán nem azért, mintha a magyar labdarúgópályákon minden rendben lett volna. Egyrészt itt is szaporodtak az aggasztó jelek: a politikai diktatúra enyhülésével párhuzamosan mind többet lehetett megtudni az egyre növekvõ nézõtéri erõszakról. Másrészt a futballmérkõzések látogatottsága drasztikusan csökkenõ tendenciát mutatott, s ma sem tudni pontosan, mennyiben befolyásolta a nézõszám alakulását az agresszió terjedése és mennyiben a játék színvonalának süllyedése. Ezek a problémák szinte kiáltottak társadalmi összefüggések, okok, magyarázatok kereséséért, tudományos elemzésért. Akkor hát miért hallgatott a sportszociológia?

Lehetne itt kritikát (és önkritikát) gyakorolni, és azzal érvelni, hogy a sportszociológusok kerülték a nyílt ütközéseket, s ezért "elhajoltak" a kihívás elõl, nem vállalkoztak e kényes, feltehetõleg a makrostruktúrához, a fennálló rendszer bírálatához is vezetõ kérdéskör tanulmányozására. Ha a heyseli katasztrófa elõtti évtizedeket nézzük, valószínûleg van némi igazság ebben az érvelésben, bár a "képlet", periódustól függõen, akkor is összetettebb volt. Meggyõzõdésünk szerint azonban 1985 után többrõl, másról van szó. Úgy véljük, hogy - bár a labdarúgás Magyarországon még "romos" állapotában is kitüntetett helyet foglalt el a sportpolitikában - a nyolcvanas évek közepétõl már nem kellett volna túl nagy politikai bátorság a szurkolói magatartásformák vizsgálatához, s az évtized végére már a nézõtéri devianciákról is lehetett volna értekezni. Feltevésünket alátámasztja az a tény, hogy akkorra a korábban agyonhallgattatott társadalmi devianciák és beilleszkedési zavarok kutatása is - az öngyilkosságtól kezdve, a bûnözésen, alkoholizmuson és mentális betegségeken át a prostitúcióig, a homoszexualitásig és kábítószer-fogyasztásig - szabad jelzést kapott bizonyos határokon belül.

Közelebb járunk a valódi okokhoz, ha emlékeztetünk arra: a labadarúgó-huliganizmus, de még a nem deviáns szurkolói szokások sem az a téma, amelynek kutatásához - a házai sportszociológiában eléggé általános és a sportszociológusok által kénytelen-kelletlen tudomásul vett gyakorlat szerint - tisztán egyéni érdeklõdésbõl kiindulva, egy-két személyes vállalkozásként, kevés pénzbõl neki szabadna látni. E tárgykörök tudományos megközelítéséhez (is) elengedhetetlen jó néhány érintett intézmény, szervezet (sportegyesületek, szövetségek, pályafenntartók, rendfenntartó szervezetek, városi, területi - állami é5 társadalmi - testületek stb.) aktív közremûködése és a kutatások finanszírozása: érdektelenségük, közömbösségük esetén, szponzorálásuk híján a kutatói próbálkozások eleve kudarcra vannak ítélve. Azokban az államokban, ahol tudatosan felvették a harcot a nézõtéri vandalizmus ellen (például Nagy-Britanniában, Olaszországban, Németországban, Hollandiában, Belgiumban), már létezik pályán kívüli "összjáték" a labdarúgó-szurkolók vizsgálatában, sõt nemzetközi szinten is erõsödik a kooperáció.⁵

Hazánkban, a labdarúgó-stadionokban tért hódító vandalizmus ellenére, az érintett intézmények a problémák megoldásához ma sem tartanak igényt a társadalomtudományok segítségére. Amikor 1991-ben hozzákezdtünk a szurkolókkal kapcsolatos kutatások terén meglévõ szakmai adósságunk törlesztéséhez, ezúttal sem támaszkodhattunk megrendelõkre, szponzorokra a labdarúgás szférájából, a sportklubokból.

A magyarországi empirikus felmérések ötlete nem is hazai berkekbõl származott. A kutatás az angliai Salford University Szociológia Tanszékének javaslatára indult, egy Kelet-Nyugat összehasonlító vizsgálat részeként. Az angol szakértõkkel közösen kialakított kutatási koncepció alapján 1991 õszén próbafelmérést végeztünk négy hazai NB I-es labdarúgócsapat nézõinek körében. A következõ évben - felhasználva az 1991. évi adatgyûjtés tapasztalatait és figyelembe véve az itthoni viszonyokat - kibõvítettük a kutatás céljait, feladatait, kérdésfeltevéseit, kiszélesítettük a vizsgálatba bevont NB I-es csapatok (stadionok) nézõinek körét és empirikus felmérést végeztünk a magyar labdarúgó-szurkolókról.
 

A kutatás célja

A kutatás f6 célja az volt, hogy megismerjük a magyar NB I-es labdarúgó-mérkõzések nézõinek szurkolási szokásait, a szurkolói magatartásformák jelenségvilágát és a szurkolók cselekvéseit vezérlõ értékeket. Az empirikus vizsgálat a következõ kérdések megválaszolására törekedett:

- Milyen a magyar NB I-es labdarúgó-mérkõzések közönségének demográfiai, szociológiai összetétele?

- Melyek a különbözõ demográfiai, szociológiai jellemzõkkel rendelkezõ nézõk szurkolásának motivációi?

- Melyek a nézõk mérkõzéslátogatással kapcsolatos általános és sajátos szokásai?

- Melyek a domináns szurkolási szokások a mérkõzések idõtartama alatt? - Milyen a szurkolók labdarúgással kapcsolatos értékszemlélete?

- Milyen azonosságok és különbségek figyelhetõk meg a fenti kérdésekben a hazai és a vendégszurkolók, valamint a fõvárosi és a vidéki mérkõzések nézõi között?
 

Néhány sajátos módszertani probléma

A nemzetközi szakirodalom tanúsága szerint a szurkolók körében folytatott empirikus felmérések módszertani szempontból legkritikusabb szakasza a mintavételi eljárás, mivel rendkívül nehezen oldható meg a vizsgálati minta kijelölésének mindkét kardinális problémája: az alapsokaság meghatározása és az azt reprezentáló minta kiválasztása. A szurkolók általában provizórikus, mobil alapsokaságot jelentenek, még azokban az esetekben is, amikor számottevõ részük a jól mûködõ bérleti és a pártolótagsági rendszer segítségével azonosítható. Leszámítva ugyanis egy többé-kevésbé állandó csoportot, más a szurkolók összetétele bajnoki, kupa- és válogatott mérkõzéseken, az egyes kategóriákon belül más õsszel és tavasszal, más esõben és napsütésben, más idén, mint tavaly vagy jövõre. Így az alapsokaság térben és idõben csak relatíve pontosítható, illetve az elvileg behatárolható alapsokaságokra, például egy bajnoki évad valamennyi elsõligás mérkõzésének nézõire, vagy egy naptári év valamennyi válogatott és kupamérkõzésének nézõire gyakorlatilag, anyagi és technikai okok miatt, nem lokalizálható a vizsgálat.

Még súlyosabb módszertani gond a vizsgálati minta kiválasztása. Kivéve azokat a külföldi vizsgálatokat, ahol a bérletesek többezres név- és címlistája a kiinduló alap, a szociológiában elterjedt és bevált mintavételi eljárások csõdöt mondanak. Elõzetes tervek ugyan készíthetõk és készítendõk, de a minta tényleges kiválasztására esetenként mégis igen rövid idõ, stílszerûen és némi túlzással fogalmazva, "két félidõ" áll rendelkezésre.

Áttanulmányozva a hasonló kutatások módszertani leírásait⁶ és leszûrve az 1991/92-es labdarúgó évadban végzett próbafelmérés tapasztalatait, a vizsgálatot az 1992/93-as NB l-es labdarúgó-mérkõzések nézõire lokalizáltuk.⁷ A mintavételt két lépcsõben végeztük: elõször a stadionokban a helyszínen mintát vettünk, majd a második szakaszban pontosítottuk az elõzetes mintát. Erre a sorrendre azért volt szükség, mert a helyszínen végzett mintavételnél csak az elõzõ évi NB I-es labdarúgó-mérkõzések nézettségi adataira támaszkodhattunk, és ezek alapján becsültük meg a várható nézõszámokat.

A vizsgálati minta tagjainak kiválasztását a stadionokban kérdezõbiztosok végezték. Az interjúalanyokat a nézõtér különbözõ részeirõl választottuk ki: a hazai és a vendégszurkolók részére fenntartott szektorokból, az állóhelyekrõl és az ülõhelyekrõl, a kapu háta mögül, az ún. hajlatból, és külön a "kemény mag" által elfoglalt szektorokból. Mindegyik szektorban az egyszerû véletlen kiválasztás elvét (a véletlen számok módszerét) próbáltuk alkalmazni. Valamennyi érintett stadionban mind az õszi, mind a tavaszi szezonban három-három mérkõzésen történt adatfelvétel: az évad kezdetén, közepén és végén.

A teljes sokaság létszámát pontosan csak a szezon végén lehetett megállapítani, meghatározásakor a Nemzeti Sport nem hivatalos statisztikáját vettük alapul.⁸

A teljes alapsokaság létszámának pontosítása után a beérkezett kérdõívekbõl egyszerû véletlen mintavétellel választottuk ki azokat, amelyeket vizsgálatunkban felhasználtunk, mégpedig oly módon, hogy minden NB I-es labdarúgócsapat hazai nézõszámának 0,2 százaléka került a vizsgálati mintába.

Az alkalmazott mintavételi mód garancia arra, hogy a vizsgált minta a sportegyesületi hazai nézõszámok szerint és regionálisan pontosan reprezentálja a teljes alapsokaságot.⁹ A vendégszurkolók minden bizonnyal felülreprezentáltak, de nem tudjuk korrektül megállapítani, hogy a hazai és a vendégszurkolók aránya a mintában mennyire közelít az alapsokaság megfelelõ jellemzõihez, miután az utóbbiakról nincsenek megbízható adatok.¹⁰ Ugyanez mondható el az alapsokaság további, szociológiai szempontból releváns ismertetõjegyeirõl, a nemenkénti, életkor, iskolai végzettség, foglalkozás stb. szerinti megoszlásáról is. A vizsgált minta összetétele a fentiek alapján, ebben a metodológiai szempontból speciális helyzetben, egyébiránt jóval többet jelent a módszertani eljárás helyességét igazoló, szokásos információnál; itt a felmérés egyik részeredményének tekinthetõ. Ugyanakkor hangsúlyoznunk kell, hogy miután a mintavétel sajátosságai miatt a megbízhatóság nagyságrendje (hibaszázalék) nem számítható ki, a kapott eredmények csak korlátozott érvénnyel általánosíthatóak.

Az empirikus vizsgálat fõ adatgyûjtési módszere a standardizált kérdõíven alapuló személyes interjú, a részt vevõ megfigyelés és a mélyinterjú volt.

A kérdõív gerincét, a késõbbi összehasonlítás reményében, a nemzetközi kutatócsoporttól átvett kérdések alkották, amelyeket kiegészítettünk néhány magyar vonatkozású, illetve érdekeltségû kérdésfelvetéssel. A kérdõív döntõen zárt és válaszalternatívákat kínáló, kisebb részben nyitott kérdéseket tartalmazott.

A "participation observation" strukturált és strukturálatlan megfigyelésbõl állt. A megfigyelõk egyik csoportjának a mérkõzések körülményeirõl, hangulatáról, a hazai és a vendégcsapat játékára, a bíróra és a szurkolótársakra vonatkozó észrevételekrõl kellett feljegyzéseket készítenie. A megfigyelõk másik része a szurkolói "kemény mag" magatartásformáinak jelenségvilágáról, normasértõ akcióiról és ideológiai elemeket tartalmazó megnyilvánulásairól gyûjtött információkat. Végül a megfigyelõk harmadik csoportja strukturálatlan megfigyelést végzett, vagyis leírt minden olyan feltûnõ, szokatlan, szembeötlõ, érdekes eseményt, mozzanatot, amit az adott mérkõzés elõtt, alatt és után említésre méltónak tartott.

Mélyinterjút szurkolókkal (n=34), nézõtéri alkalmazottakkal - jegyszedõkkel, pénztárosokkal, árusokkal - (n=27), valamint az érintett NB I-es labdarúgócsapatok sportegyesületének, szakosztályának munkatársaival (n=22) végeztünk.

Az adatgyûjtést a speciális kettõs (adatgyûjtési és mintavételi) feladatra felkészített kérdezõbiztosok és megfigyelõk végezték.

Az adatfeldolgozás során nagy hangsúlyt kapott az összegyûjtött információk minõségi elemzése. Az adatok mennyiségi értékelését IBM Series I. típusú számítógépen végeztük. Tapasztalatainkat hét íves kutatási beszámolóban foglaltuk össze (Földesiné 1994b). Tanulmányunkban, a rendelkezésünkre álló hely szûkössége miatt, csak arra van mód, hogy ízelítõt adjunk két részterület eredményeirõl.
 

Magyar NB I-es labdarúgó-mérkõzések szurkolóinak demográfiai, szociológiai összetétele

A korábbi évtizedekben, az akkor még zsúfolt hazai labdarúgó-stadionokban nem készültek tudományos felmérések, így nincsenek megbízható adataink a futball egykori közönségének társadalmi-demográfiai összetételérõl. Korabeli mûvészeti alkotások (film, irodalom), sajtótermékek, rádiómûsorok és szemtanúk visszaemlékezései alapján azonban jó okunk van feltételezni, hogy harminc-negyven évvel ezelõtt a magyar labdarúgásnak széles társadalmi bázisa volt, nézõi tág körbõl kerültek ki. A közönség összetétele az elmúlt idõszakban számottevõen megváltozott: a kilencvenes évek elején Magyarországon NB I-es labdarúgó-mérkõzésekre jobbára alacsony iskolai végzettségû és társadalmi státusú, fiatal felnõtt férfiak járnak.

A férfiak dominanciája a labdarúgó-stadionok nézõterein hétköznapi ismereteink szerint is nyilvánvaló. Miként világszerte, a futball Magyarországon is a férfiak sportja. A hasonló jellegû külföldi munkák általában tíz százalék körüli nõi labdarúgó szurkolóról számolnak be. Egy brit kutatócsoport, amely két angliai labdarúgócsapat nézõközönségét tanulmányozta, kilenc-tíz százalék nõi szurkolóról tudósított (Malcolm és mások, 1993). Két német szerzõ tíz sportágban vizsgálta a szurkolók szociális összetételét és a labdarúgásban regisztrálta a legkevesebb nõi drukkert, kevesebb, mint tíz százalékot (Messing-Lames 1992). Egy cseh kutató a labdarúgás és tucatnyi más, kevésbé népszerû sportág publikumát mérte fel, s azt állapította meg, hogy futballmérkõzéseken számottevõen kevesebb nõi nézõ van, mint más labdajátékok meccsein, mindössze nyolc százalék, szemben például a kosárlabdával, ahol 34 százalék (Slepicka 1989). A fentiektõl lényegesen magasabb nõi szurkolói arányt az olaszok közöltek, akik a bolognai "ultrák" csoportjában a lányok 17,1 százalékos részesedését tapasztalták (Roversi 1991).

A férfiak túlsúlya a hazai NB I-es labdarúgó-stadionok lelátóin is nyilvánvaló: a meccsek közönségének 87,58 százaléka férfi, 12,42 százaléka nõ.

A hazai csapat szurkolói között relatíve sokkal több, mintegy négyszer annyi nõ van, mint a vendégszurkolók körében. A lányok, asszonyok saját lakóhelyükön még csak kimennek egy-egy meccsre, de idegenbe már nem követik a csapatokat.

A fõvárosban jóval több hölgy jár mérkõzésre, mint vidéken, 3:1 az arány. A férfiak között házasok és nõtlenek egyaránt vannak a stadionokban, a nõi szurkolók minimális kivétellel hajadonok és elváltak. Úgy tûnik, miként oly gyakran az aktív sportolás, a meccsrejárás is abbamarad a házasságkötés után a leányként még szurkoló hölgyek számára, mert elfogadják azt a hagyományos és hazánkban az alacsonyabb társadalmi rétegekben, csoportokban ma is uralkodó szerepmegosztást, amely szerint munkaidõn túl csak a férfi járhat-kelhet önállóan, tetszésének megfelelõen a (kül)világban, a nõk helye a családi tûzhely mellett van. Vagyis amíg a férj (jó esetben fiaival) kimegy a labdarúgó-mérkõzésre, addig a feleség (lányaival) otthon takarít, mos, fõzi "urának" a vacsorát.

A szurkolók életkorát tekintve a legfeltûnõbb a húsz éven aluliak és a középkorúak nagymértékû távolmaradása a mérkõzésekrõl (lásd 1. ábra). A nézõteret a fiatalok uralják, a szurkolók majdnem fele harminc éven aluli, de kevés a kisgyerek és a serdülõkorú, a nézõk egyharmada a húszas éveiben jár.

1. ábra
A szurkolók életkori megoszlása (n = 2608)

Hiányoznak a javakorabeli férfiak. Különösen az 50-60 évesek fogytak el a tribünökrõl, miként sajnos az egész társadalomban, jelenlétük mindössze 6,59 százalékos. Ebbõl a korcsoportból többnyire a munkanélküliek, a rokkantnyugdíjasok és a korkedvezményes nyugdíjasok látogatják a stadionokat, a még aktívaknak erre feltehetõleg nem jut idejük, energiájuk.

A hatvan év felettiek csoportja nagyobb, tíz százalék feletti, s azok alkotják, akik az ötvenes, hatvanas években végigszurkolták a labdarúgás fénykorát és azóta is hûségesen kitartanak mellette. Nem kevesen vannak közöttük olyan hetven év felettiek, akik még a második világháború elõtt kötelezték el magukat csapatuk mellett.

Az idõs szurkolók nagy száma alapvetõen eltérõ sportszocializációjukkal indokolható, s csak részben függ össze azzal a ténnyel, hogy már felette vannak a nyugdíjkorhatárnak, közel egynegyedük ugyanis nem nyugdíjas. Még kevésbé döntõ az, hogy a magyar társadalom "öregedett" az elmúlt évtizedekben, vagyis emelkedett az idõskorúak aránya, hiszen az élemedett korúak között a hölgyek vannak túlsúlyban.

Külföldi beszámolókban kevesebb idõs és több fiatal labdarúgó-szurkolóról olvashatunk. Például az említett cseh kutató a nyolcvanas évek végén országában hat százalék hatvan év feletti és 25 százalék tizennyolc év alatti labdarúgó-szurkolót talált; az angol vizsgálatok pedig 25-30 százalék húsz éven aluli és 10-15 százalék ötven éven felüli nézõrõl számolnak be.

A labdarúgó-szurkolókat gyakran vádolják azzal, hogy többségükben mûveletlenek, kulturálatlanok. Mi tagadás, a vádak ezúttal megalapozottaknak bizonyultak: majd 20 százalékuk nem fejezte be az általános iskolát és mindössze 2,34 százalék közöttük a diplomások aránya (lásd 2. ábra).

2. ábra
A szurkolók iskolai végzettség szerinti megoszlása (n = 2608) százalék

Az általános iskolát be nem fejezõ, valamint az általános iskolát és szakmunkásképzõt végzett futballdrukkerek együttes aránya 86,85 százalék. Ezek a szerfölött kedvezõtlen adatok még szépítik is a valóságot, mivel a "szakmunkásképzõt végzettek" csoportjába nemcsak azokat soroltuk be, akik kijárták ezt az iskolát, hanem azokat is, akik más szervezeti keretek között szakmunkásoklevelet szereztek. Ugyanakkor, a szurkolók többsége férfi, és ez egész népességen belül a férfiak iskolai végzettsége magasabb, mint a nõké.

A szurkoló nõk iskolai végzettsége rendkívül alacsony. Diplomás nõi szurkolókra a vizsgált mintában csak elvétve bukkantunk, s az érettségizettek sem nagyon hemzsegtek. Magasan kvalifikált férfiak sem tolonganak a labdarúgó-stadionok lelátóin, de azért közöttük akadnak megszállottak.

A szurkolók között alig vannak mezõgazdasági fizikai dolgozók, akiknek az alacsony iskolázottsága lerontaná a labdarúgó-közönség iskolai végzettségérõl kiállított bizonyítványt.

A szurkolók iskolai végzettsége korcsoportonként arányos elosztást mutat. Mivel azonban a lakosság közép- és idõskorú csoportjainak átlagos iskolai végzettsége lényegesen alacsonyabb, mint a 35-40 év alattiaké, az arányos eloszlás azt jelenti, hogy a szurkolók fiatalabb évjáratainak iskolázottsága jóval alacsonyabb, mint a népesség megfelelõ korosztályaié.

Mind a szakmunkásképzõt, mind a felsõfokú intézményt végzettek között az alacsonyabb társadalmi presztízsû szakmabeliek vannak többségben. A diplomás labdarúgó-szurkolók ritkábban orvosok, jogászok, bölcsészek, közgazdászok (talán még a mûvészek, fõként a színészek kivételek), inkább kereskedõk, vendéglátósok, tanítók és üzemmérnökök járnak ki a mérkõzésekre. A futballt kedvelõ szakmunkások ritkábban mûszerészek, gépjármûszerelõk, villanyszerelõk, nyomdászok, inkább építõipari, bõripari és élelmiszeripari szakmunkások vannak közöttük nagyobb számban - hogy csak néhány eltérõ társadalmi presztízsû szakmát említsünk. Hasonló jellegû különbségek már a szurkoló diákságnál is megfigyelhetõk. Általában kevés a "fõfoglalkozású" tanuló a vizsgált mintában, a 10 százalékot sem éri el. Vidéki labdarúgó-mérkõzésekre valamelyest több gimnazista, fõiskolás és egyetemista jár, mint a fõvárosi meccsekre, s a közép- és felsõfokú végzettséggel rendelkezõ drukkerek száma is ott magasabb.

Az alacsony iskolai végzettséggel összhangban áll a szurkolók társadalmi-foglalkozási csoport szerinti tagozódása, amelyben a legszembeötlõbb a szellemi foglalkozásúak alacsony és a munkaviszonyban nem állók magas száma (lásd 3. ábra). A középszintû szellemi dolgozók alig hét, az értelmiségiek mindössze két százalékát teszik ki a labdarúgás közönségének. Mind a magyar társadalom rétegtagozódásának, mind a külföldi szurkolói vizsgálatok eredményeinek ismeretében, rendkívül csekélynek tekinthetõ ez a részesedés.

3. ábra
A szurkolók társadalmi-foglalkozási csoport szerinti megoszlása

E két heterogén csoport, a munkanélküliek és az egyéb eltartottak csoportja (amely javarészt munkaképes korú, de munkát vállalni nem képes, nem tudó vagy nem akaró férfiakból áll) teszi ki az NB I-es labdarúgó-mérkõzések szurkolóinak megközelítõleg egyötödét. Jut belõlük minden hazai NB I-es labdarúgó-stadionba, de jelenlétük markánsabb a fõvárosi és egyes vidéki mérkõzéseken, s ahhoz képest, hogy nincs vagy minimális a legálisan szerzett jövedelmük, meglepõen sokan vannak a vendégszurkolók között.

A felmérés tanúsága szerint a közönség összetételében bekövetkezett változások fõ tendenciája a lezüllés, a lumpenesedés. A labdarúgó-stadionokban tömegével vannak lumpen elemek, gyakran õk uralják a terepet és õk határozzák meg a légkört, önkéntes számûzetésre kárhoztatva ezáltal értelmiségiek, középszintû szellemi dolgozók, jól kvalifikált szakmunkások és egyéb "tisztes" kétkezi munkások ezreit, tízezreit.

A labdarúgás hazai közönsége egyidejûleg visel magán olyan ismertetõ jegyeket, amelyek nemzetközi szinten is jellemzõek, és olyanokat, amelyek többé-kevésbé magyar - esetleg kelet-európai - sajátosságok, vagy legalábbis a magyarországi lelátókon erõteljesebben mutatkoznak meg, mint másutt. A nemzetközi trendhez igazodnak a magyar adatok abban, hogy a futballrajongók nem a felsõ osztály és a felsõ középosztály polgárai, mint ahogyan nem azok szerte Nyugat-Európában sem; közelmúltbeli felmérések szerint például Németországban a labdarúgás táborában szinte egyáltalán nincsenek a felsõbb társadalmi rétegekbõl való szurkolók (Messing-Lames 1990). Ezen túl, miként Angliában, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Olaszországban, Spanyolországban és a futball-vandalizmus más fellegváraiban, nálunk is nagy számban vannak a stadionokban szociálisan, kulturálisan és részben gazdaságilag marginalizálódott fiatalok, õk alkotják az ún. kemény magot. A fenti államokban azonban, ellentétben a magyarországi helyzettel, szép számmal vannak a futballnak hívei a középosztályból, a középsõ és az alsó rétegeibõl egyaránt. A legfrissebb felmérés egy angol labdarúgó-stadionban 29,7 százalék, egy másikban 43 százalék(!) középosztálybeli nézõt regisztrált (Malcolm et al. 1993). Egy másik vizsgálat szerint még a szélsõséges olasz ultrák sem kizárólag perifériára szorult fiatalokból állnak, mindössze 3,9 százalékuk vallotta magát munkanélkülinek (Roversi 1990), bár kétes egzisztenciák másutt is kétségtelenül a futballhuligánok között vannak nagyobb számban, akik döntõen fiatalok. A hazai szurkolók körében minden korosztályban sokkal kevesebb a középosztálybeli (arányuk még akkor is felettébb alacsony, ha figyelembe vesszük az angol, olasz és magyar társadalom struktúrája közötti lényeges eltéréseket) és több a lumpen elem. Ez azzal a veszéllyel jár, hogy elmosódik a "normál" és a szélsõséges szurkolók közötti határ. Nyugat-Európában viszonylag jól elkülöníthetõek azok a spontán, következményeikben káros, szándékuk szerint azonban nem durva, hanem ünneplést, örömet kifejezõ nézõi rendbontások, amelyek egyidõsek a futball elterjedésével, illetve azok a futball-huliganizmusra jellemzõ, esetenként tervezett, vandál cselekedetek, amelyek lényegében nem a labdarúgásban gyökereznek, s gyakorta kapcsolódnak rasszista ideológiákhoz és/vagy szélsõséges politikai nézetekhez, ezért súlyosabb társadalmi problémát jelentenek és másfajta kezelési módot igényelnek. Hazánkban a hagyományos rendbontók és az újabb kori futballhuligánok mellett kialakult a deviáns nézõk harmadik kategóriája, akikre talán ,a kvázi szurkolók" elnevezés illik legjobban. Ez a csoport nem szervezett. Egyénenként vagy csoportosan akcióba lépõ lumpen elemekbõl áll. Az ide besorolhatók durvasága gyakoriságában is, minõségében is messze meghaladja a tradicionális rendzavarókét, s noha agresszivitásuk nem éri el a futballhuligánokét, ugyanúgy rontják a szurkolók imázsát, ugyanúgy megkeserítik a labdarúgás rajongóinak életét, mint a szervezett bandák. "Kvázi szurkolók" ugyanis minden szektorban vannak, ellepik a nézõteret, s az egyszerû nézõk térbelileg nehezebben tudnak elhatárolódni tõlük, mint a könnyebben azonosítható "kemény magtól". Miként az ifjú huligánok jó része, úgy a középkorú és idõs "kvázi szurkolók" többsége sem kizárólag (vagy egyáltalán nem) a labdarúgás kedvéért jár a stadionokba, ezért nézõtéri viselkedésük gyakran függetlenedik a zöld gyepen lejátszódó cselekményektõl, devianciájuk sokszor a civil társadalommal szembeni engedetlenségben, esetenként bûnözésben (lopás, illegális üzletelés, újabban kábítószer-árusítás) nyilvánul meg. Igen valószínû, hogy a hazai labdarúgóstadionokban nemcsak azért van kevesebb nézõ a kulturálisan és részben anyagilag kedvezõbb helyzetû társadalmi csoportokból, mert a magyar társadalomban kevesebb a középosztálybeli, mint a nyugat-európai struktúrákban, hanem azért is, mert a szolidabb, "rendes" szurkolók elszigetelõdnek és kimenekülnek a futballhuligánok és a kvázi szurkolók kettõs szorításából.
 

A meccsre járás indítékai

A sportklubok, labdarúgó-szakosztályok vezetõi általában azt gondolják, hogy a nézõk "szeretik a futballt". Felmérésünk tanúsága szerint ez a jóindulatú elõfeltevés gyakran hibás kiindulópontnak bizonyul: a szurkolóknak csupán egytizede említette a labdarúgás szeretetét a mérkõzéslátogatás konkrét indítékai között (lásd 1. táblázat).

1. táblázat
A hazai és a vendégszurkolók indítékai

	hazai szurkolók (n= 1605) (százalék)	ranghely	vendég szurkolók (n=1604) (százalék)	ranghely
kikapcsolódási szándék	24,38	2.	26,10	1.
barátok ösztönzése és vonzása	24,98	1.	23,06	2.
azonosulás a kedvenc csapattal	19,93	3.	22,46	3.
késztetés a "feszültség" levezetésére	16,39	4.	20,94	4.
azonosulás a lakóhellyel (várossal, kerülettel)	13,15	5.	19,73	5.
nem tudatosult	12,31	7.	14,11	6.
szórakozási igény	12,43	6.	9,71	7.
a labdarúgás szeretete	11,11	8.	8,19	8.
családi ösztönzés	9,37	9.	2,42	11.
egyéb, labdarúgással közvetlenül összefüggõ indíték	4,74	11.	6,52	9.
egyéb, labdarúgástól független indíték	4,86	10.	4,70	10.

A lelátókon rengeteg gond valószínûleg éppen abból fakad, hogy a stadionokba kilátogatók számottevõ hányada (egyötöde) saját bevallása szerint nem is kedveli (nem is érti) különösebben a futballt. Mit keresnek akkor a tribünökön? Egy részük tudatosan a konfliktusokat, a balhékat hajszolja, más részük többé-kevésbé véletlenszerûen keveredett oda. Az, hogy milyen úton-módon, nem mindig derült ki pontosan, de úgy tûnik, nemcsak szomszédok és haverok invitálására, hanem különbözõ politikai csoportosulások ösztönzésére is, az általuk képviselt szélsõséges, demagóg nézetek, ideológiák vonzáskörébe kerülve. Feltehetõen háttérbõl irányított, tudatos mozzanatok is belejátszanak az önkéntelennek látszó cselekedetekbe; jó néhány tudatlan, képzetlen szurkoló alkalmasint a színfalak mögött meghúzódó politikai erõk játékszere, illetve szócsöve, amikor "piszkos idegennek" titulálja a külföldrõl hazánkba került játékosokat és szurkolótársakat, vagy amikor az alábbihoz hasonló "rigmuskákat" üvöltözi:

"Újpesti (csabai stb.) cigányok, B.......tok anyátok!" "Cigány, cigány mocskos cigány."

"Minden mocskos cigány hitvány."

A jelenség nem új keletû. Prejudíciumoktól mindig is (másutt is) hangosak voltak a lelátók, s azt, hogy a szurkolói elfogultság milyen irányba és milyen messze terjedhetett, az adott politikai, társadalmi helyzet szabta meg. Hazánkban az elmúlt évtizedben, sajátos módon, a diktatúra enyhülésével párhuzamosan kaphattak új erõre szélsõséges elõítéletek.

Napjainkban az alsó- és középosztályt fokozottabban sújtó gazdasági recesszió ab ovo kedvez az elõítéletes gondolkodás terjedésének. Vizsgálatunk során találkoztunk olyan vélekedésekkel, melyek szerint egyes politikai csoportosulások még rá is játszanak erre a helyzetre és tudatosan szítják a gyûlölködést.

Az alapprobléma megoldása nyilvánvalóan nem a sport világában, hanem a társadalom egészében keresendõ. Annyit azonban a sportban is látni kell, hogy a futballstadionok ideális színteret jelentenek a bûnbakkeresõ, elfogult viselkedés kialakulásához és szításához. A magyar sportéletnek (és közéletnek) súlyos szégyenfoltja, hogy manapság a lelátókon nyíltan, következmények nélkül, százaknak, ezreknek szabad egyes etnikai csoportokat, nemzetiségeket, fajokat szidalmazni, gyalázni, s kevés jelét látni az elharapódzott elõítéletes megnyilvánulások megfékezését célzó törekvéseknek. A sportszférának legalább kísérletet kellene tenni arra, hogy a labdarúgás megszabaduljon az ideológiai, politikai tehertételektõl.

Az önbevallások alapján azt kell hinnünk, hogy a vendégszurkolók közül viszonylag többen azonosulnak csapatukkal, lakóhelyükkel, és többen tekintik a lelátókat idegi, pszichikai feszültségük levezetésére alkalmas színtérnek. A hazai nézõk valamelyest jobban vágynak szórakozni, állításuk szerint többen szeretik a futballt, és nagyobb szerepet játszik náluk a család ösztönzõ szerepe.

Sok hazai nézõ nincs tisztában saját indítékaival. Az azonban még meglepõbb, hogy a vendégszurkolók egyhetede úgy kíséri el csapatát idegenbe, hogy nem azonosul vele, a játék sem vonzza különösebben, és egyáltalán azt sem tudja pontosan megmondani, miért kerekedett fel.

A csapatuk nyomában járó, megszállott szurkolók egyik felét a futballon kívül az égvilágon semmi más nem érdekli, a stadion közönségét azon az alapon osztályozzák, melyik együttes szekértáborába tartoznak. A vendégszurkolók másik felének viszont a futball fõként eszköz: csoportjaikban a különbözõ indíttatású és eredetû kirekesztõ ideológiák nemcsak gyökeret vertek, hanem csoportkohéziót gerjesztõ elméletként funkcionálnak.

Ismerete, hogy fanatikus vendégszurkolók nemcsak idehaza okoznak sok mindenkinek fejfájást, hanem mindenütt, ahol a labdarúgást játsszák. Mindazonáltal van egy kardinális különbség: Magyarországon jóformán csak szélsõségesek járnak állandóan csapatukkal, míg például Nyugat-Európában a józan futballrajongók tömegei is (akik ugyan extrém helyzetekbe kerülve, idõnként szélsõségesekké válnak, de ez már egy másik történet, s nem azonos azzal, hogy a rendszeres vendégszurkolók zöme eleve fanatizált).

Hivatkozhatunk arra, hogy az angol, belga, dán, német, olasz stb. nézõknek sokkal több szabadidejük és pénzük van arra, hogy hobbijuknak hódoljanak, s ez bizonyos határig nagyon is jogos érv. Ugyanakkor a vizsgálat szerint a jelenség sokkal összetettebb, hiszen a megkérdezett szurkolók meghökkentõen kevesen említették a fenti okokat: idegenben játszott mérkõzéseknél idõhiányt 8-10, pénzhiányt körülbelül 15 százalékban, otthoni mérkõzéseknél idõhiányt 1 D--12, pénzhiányt pedig csupán 1-2 százalékban! Egyrészt azért válaszoltak így ennyire kevesen, mert a kötött idõ mennyisége és az anyagi helyzet eleve befolyásolta a megkérdezhetõ közönség összetételét; másrészt azért, mert a vissza-visszatérõen felhozott indokok (a gyenge színvonalú játék, a lepusztult tárgyi és emberi környezet) olyan erõseknek bizonyultak, hogy sok szurkoló el sem jutott a kérdésfeltevésig: vajon kedvezõbb körülmények között jutna-e a futballra több ideje és pénze; és végül azért, mert tényleg jó néhányan lehetnek azok, akik szívük (és talán pénztárcájuk) szerint jóval többet szánnának erre a kedvtelésükre. Úgy tûnik, hazánkban ma a sport- és az idegenforgalmi szervezetek is alábecsülik annak az idõ- és pénzmennyiségnek a nagyságrendjét, amit a labdarúgó-szurkolók szívesen fordítanának szenvedélyükre. Igaz, nem erre a hazai futballra és nem a kínáll formában, hanem más szinten, illetve más formában nyújtott labdarúgóélményre.

A kereslet és a kínálat közötti szakadék növekedése nemcsak a szolgáltatókon múlik, hanem a közép-európai tradíciókon is. Nevezetesen azon, hogy a vendégszurkolás modern formái, amelyek Észak- és Nyugat-Európában a tömegközlekedés kiépülése, a modernizáció, az urbanizáció stb. következményeként egy sajátos kultúra részeként a hatvanas, hetvenes évektõl létrejöttek, Kelet-Európában politikai és gazdasági okok miatt késve, korlátozott mértékben vagy egyáltalán nem alakultak ki. Azt a rizikót, hogy a labdarúgó-stadionokban hétrõl hétre tízezrek jöjjenek össze a gyülekezési jog erõs korlátozása idején, magasabb belpolitikai okokból, még a legkeményebb diktatúrák is vállalták a volt szocialista táborban. Azt azonban, hogy önszervezõdésen alapuló, nagy létszámú csoportok rendszeresen együtt járják be az országot, pláne Európát, még a puha diktatúrák is túl veszélyesnek ítélték és nem támogatták. Arról nem szólva, mit jelentett) ebbõl a szempontból az, hogy a kelet-európai pénznemek, közöttük a magyar forint nem (volt) konvertibilis, és hogy milyen önkorlátozó szerepet töltöttek be a valutavásárlási szabályok.

Bár a tábor többi országához képest Magyarországon sok vonatkozásban kedvezõbbek voltak a feltételek, a vendégszurkolás nálunk is megkésve, féloldalasan fejlõdött. Külföldre irányuló változatai - jórészt anyagiak híján - mára sem kristályosodtak ki, s belföldi változatai is torzók, hiányosak. Talán azért is, mert túl sok olyan vészjósló történet fûzõdik a vendégszurkolók viselkedéséhez, amely elriasztja a sportklubokat és az elõmozdításukban szóba jöhetõ egyéb intézményeket. Vizsgálati eredményeink fényében azt gondoljuk, hogy az érintettek ódzkodása a jelenlegi hazai helyzet félreértelmezésén alapul: azon a tévhiten, hogy a vendégszurkolás visszafogása gátat szab árnyoldalai érvényre jutásának és szükségtelenné teszi az ellenük való küzdelmet. Ez a kiindulópont azért téves, mert figyelmen kívül hagyja, hogy az itthoni szituáció e téren igencsak visszás, a vendégszurkolást kísérõ negatív mozzanatok kialakulásának feltételei ugyanis anélkül is adottak Magyarországon, hogy a jelenség pozitív oldalai kifejlõdtek volna. A jelenlegi vendég- (és hazai) szurkolók szélsõséges, elvakult csoportjai nem veszélytelenebbek, nem igényelnek kevesebb odafigyelést csupán azért, mert a lelátókon hiányoznak mellõlük a tisztes, elkötelezettségükben mértéktartó vendég- (és hazai) szurkolók tömegei.

A valódi szurkolókat a játék potenciális szépsége motiválja mérkõzéslátogatásra. Egy elkötelezett szurkoló így beszélt errõl:

"Nem vagyok hülye. Látom, amit látok, a játék sz..abb, mint tavaly, és tavaly még sz..abb volt, mint tavalyelõtt. Felfogom, hogy a sok féllábú nem miattam rúgja a bõrt, maguknak focizzák össze a nagy pénzeket. Nem is tudom, hogy mondjam, mert tudom, hülyén hangzik, én se miattuk jövök ki. A futballért vagyok itt, nevetséges vagy nem, a foci varázsáért, mert varázsa nekem még ennek a focinak is van, itt a béka s...e alatt. És különben is, futballmeccs nézõk nélkül fából vaskarika. Ilyet még ez a tehetségtelen banda se mer kitalálni". (Középkorú szakmunkás)

Ezek a kissé bárdolatlanul megfogalmazott gondolatok a szurkolás lényegének elméletileg egyébként még nem feltárt - filozófiai mélységeit érintik, azt, hogy a szurkolás a befogadó oldaláról kétarcú jelenség. Az élmény forrása egyrészt a játék látványa, amely a mûalkotások élvezetéhez hasonló érzelmeket kelthet, másrészt a választott csapattal való azonosulás, amely a játéktól részben független, több-kevesebb szubjektív elemet tartalmazó, pártos állásfoglalásban nyilvánul meg. Úgy tûnik, e két terület különbözõ variációkban erõsítheti, gyengítheti és kiegyenlítheti egymást, a különféle hatótényezõk szerencsés összetalálkozásakor pedig létrejöhet az a racionális érvekkel teljesen meg nem magyarázható - jelenség, amelyet a sportág szerelmesei a "futball varázsának" neveznek. Nem tudjuk pontosan, milyen hatásmechanizmusokon keresztül jön létre ez a folyamat, milyen összetevõi vannak, s melyik milyen szerepet tölt be a dolgok menetében. A leghitelesebb információkat errõl a kérdéskörrõl azoktól a futball-rajongóktól kaptuk, akik vallják, hogy egészen kivételes, ritka pillanatokban, szinte katartikus élményként egyszer-egyszer átélték a varázslatot. Ma is ez vonzza, húzza vissza õket a lelátókra, ennek reményében utaznak órák hosszat, s minden esetben csalódásként könyvelik el, ha a "csoda" elmarad.

A régebbi hívek azt mondják, hogy a hazai labdarúgásban valahol elveszett az a varázslat, amely fiatalabb korukban elbûvölte, magához kötötte õket. A veszteségért nem kizárólag a játék színvonalát teszik felelõssé, a játékosoknak legalább annyira a szemére vetik, hogy eltávolodtak a közönségtõl, mint azt, hogy "elfelejtettek" futballozni. Nem is csupán a játékosokat hibáztatják a kialakult helyzetért, hanem a labdarúgásban és a körötte uralkodó légkört, amely teret engedett annak, hogy a futball öncélú, elidegenedett, a szurkolás pedig társadalmilag lebecsült, nemritkán megvetendõ tevékenységgé váljék.

A középkorú és idõsebb nézõk hada megkülönbözteti magát mint régi vágású labdarúgódrukkert azoktól az új stílusúaktól, akik mélyebb érzelmi vonzódás nélkül, nem a sportághoz fûzõdõ indítékoktól vezéreltetve csapódtak a labdarúgáshoz, azoktól, akiket mi "kvázi szurkolóknak" neveztünk. Ezek a nézõk, a publikum megfogyatkozása mellett, fájlalják a nézõsereg felhígulását, és úgy vélik, ezt a közönséget ez a futball termelte ki. Véleményük arra hívja fel a figyelmet, hogy összefüggés van a tribünökön, a játéktereken és a labdarúgás egészében lejátszódó események közt, valamint arra, hogy megváltozott a szurkolás korábbi funkciója.

Felmérésünk tapasztalatai arra engednek következtetni, hogy a mai magyar NB l-es labdarúgó-mérkõzések a nézõk szempontjából diszfunkcionálisak, hatásuk a visszájára fordult: az idegfeszültséget tömegméretekben nem levezetik, hanem növelik, a tribünökön lévõknek zömmel nem élvezetet, örömélményt nyújtanak, hanem stresszt okoznak. Ez az állítás nyilvánvalóan nem arra utal, hogy a mérkõzésen alulmaradt csapat hívei általában csalódottak, hiszen ez bizonyos fokig természetes. A vereség ténye azonban nem zárja ki szükségszerûen a mérkõzésen szerzett pozitív élményeket, a kellemes szórakozást. Megállapításunk azt kívánja kifejezni, hogy a hazai NB I-es labdarúgó-mérkõzések nézõinek széles köre - csapatuk konkrét eredményétõl függetlenül - gyakran oly mértékben elégedetlen a játék színvonalával, a szurkolás körülményeivel és a labdarúgást körülvevõ légkörrel, hogy ez az állapot mind egyéni, mind társadalmi szinten több kárral jár, mint haszonnal, s igen valószínû, hogy nem tartható fenn sokáig. Érdemes lenne a változásoknak elébe menni és a labdarúgás, valamint a szurkolók közös érdekeit szem elõtt tartva, tudatosan befolyásolni a várható átalakulást.
 

Jegyzetek

1. A futball-huliganizmus Nyugat-Európában és Észak-Amerikában nemcsak a szakirodalomban, hanem a sportsajtóban is évtizedek óta használt kifejezés. Miután Magyarországon az elnevezés viszonylag szûkebb körben ismert, úgy véljük érdemes pontosítani, hogy a kifejezés csak a labdarúgó-szurkolókra vonatkozik, és nem foglalja magában sem a labdarúgással foglalkozó intézmények, szervezetek képviselõinek, sem a labdarúgók esetleges huliganizmusát. Többféle tudományos definíciója van forgalomban, ezek közül Antonio Roversi általánosan elfogadott meghatározását idézzük: "A labdarúgó-huliganizmus kifejezés a durvaság minden olyan formájára utal, amely a nézõk között zajlik le. Az elnevezés Angliából ered, ahol elõször jelent meg, s ahol igen nagy mértékûvé vált. A jelenséget a vandalizmus és a szisztematikus, véres agresszió keverékeként írhatjuk le, amely a fiatalok bizonyos csoportjára jellemzõ, s amelyet a hasonló korúak ellen követnek el a stadionon belül és kívül. A durvaságnak ez a formája Olaszországban elõször a hetvenes évek elején jelent meg szoros összefüggésben olyan szurkolócsoportok létrejöttével, amelyeket "ultrák"-ként ismerünk... ezeknek a csoportoknak múltja van, amely túlmutat a fizikai durvaság határain" (Roversi 1991: 331).

2. A szurkolók körében terjedõ erõszak az észak-amerikai társadalomtudósokat is foglalkoztatta. Noha a pszichológiai és szociálpszichológiai megközelítés kezdetben mind az USA-ban, mind Kanadában nagyobb hangsúlyt kapott, a hetvenes évek közepén a témakör szociológiai kutatása is lendületet vett (Edwards-Rackages 1977; Smith 1978; Coakley 1981), de a jelenséget érthetõen a kontinensen népszerû sportágakban (baseball, jégkorong, amerikai futball, ökölvívás) tanulmányozták, az európai labdarúgást perifériás helyzetébõl következõen mellõzték.

Dél-Amerikában viszont, ahol az európai labdarúgás virágkorát élte, a sportszociológia fejletlensége miatt nem voltak ilyen irányú vizsgálatok. Az észak-amerikai elméleti elemzések, kutatási tapasztalatok bizonyos fokig ugyan felhasználhatóak, lényegében azonban a nézõtéri agresszió vizsgálata külön szálon futott a két kontinensen.

3. Az idevágó kutatások témáiról jó áttekintést adnak a tematikus bibliográfiák (Hahn et al. 1985; Melnick 1989) és az átfogó, teoretikus mûvek (Johansson 1978; Brug 1988).

4. A témakör nemzetközi szakirodalmát részletesen elemzi Földesiné 1994a.

5. Miután a heyseli tragédia arra is rávilágított, hogy a labdarúgó-huliganizmus jó néhány európai állam közös problémája, a téma kutatásában megerõsödött a nemzetközi együttmûködés. Az Európa Tanács, amely már korábban is foglalkozott a futball-huliganizmus megfékezésének esélyeivel, módjaival (Council of Europe 1983), a brüsszeli tömegszerencsétlenséget követõen azonnal akcióba lépett, és három hónap elteltével elfogadott egy Európai Konvenciót a szurkolók helytelen, erõszakos viselkedésének megítélésérõl, kezelésérõl és megelõzésérõl, különös tekintettel a labdarúgó-szurkolókra (Council of Europe 1985).

A brüsszeli katasztrófa újimpulzust adott nemzetközi tanácskozások rendezésének és összehasonlító kutatások szervezésének is. Az Európai Egyetemi Intézet és az Európai Kulturális Kutatóközpont (Firenze) keretein belül 1988 õszén nemzetközi kutatócsoport alakult a sport'kultúra jelenkori, európai kérdéseinek multidiszciplináris vizsgálatára. Ez a team az olasz Pierre Lafranchi menedzselésével három kötet szakbibliográfiát jelentetett meg (Annuaire et liste de publication, Florence 1993) és két kollokviumot hívott össze a labdarúgásról: 1989 õszén "Le football et ses public", 1990 tavaszán pedig "Le football et l'Europe" címmel.

6. A szakirodalom tanúsága szerint a szurkolók között végzett kutatások zöménél vitatott a vizsgálati minta reprezentativitása. A legnagyobb tapasztalattal rendelkezõ angolok általában a bérletesek, plusz bizonyos szempontok alapján meghatározott mérkõzések nézõi közül választják ki a mintába kerülõket. Az alapsokaság létszámáról az elõzetes nézõszámok ismeretében becslés alapján döntenek. Ügyelnek a bérletesek és nem bérletesek arányának helyes megválasztására, valamint a nézõtér valamennyi releváns részének megfelelõ képviseletére. A bérleteseknek postán juttatják el, a nem bérleteseknek személyesen (lehetõleg jegyvásárlásnál vagy a jegyellenõrzésnél) adják át a kérdõíveket, amelyekhez felbélyegzett válaszborítékot is mellékelnek. A válaszadást a legkülönfélébb módszerekkel próbálják ösztönözni, például kifejezetten a labdarúgás rajongóinak szóló vonzó ajándékokat (futball-labdát a játékosok autogramjával, következõ szezonra szóló bérletet stb.) sorsolnak ki a kérdõíveket beküldõk között (akik név és cím nélkül, jeligésen is részt vehetnek a sorshúzáson). Ennél a módszernél a nem válaszolók nagy száma okozhat és általában okoz is gondot, hiszen a kérdõíveket visszajuttatók a kutatás szempontjából tudvalevõleg különböznek a nem válaszolóktól. A legkedvezõbb válaszolási arány 50-60 százalékos volt; a legfrissebb felmérésnél. amelyet két élvonalbeli angol labdarúgócsapat hazai szurkolóinak körében végeztek, 56, illetve 57 százalékos válaszolási arányt állapítottak meg (Malcolm et al. 1993).

7. Az a tény, hogy a kutatást az 1992/93-as NB I-es labdarúgó-mérkõzések nézõire lokalizáltuk, egyértelmûen magában foglalja azt a körülményt is, hogy az 1991 õszén négy NB I-es labdarúgócsapat szurkolói körében szerzett adatokat nem használtuk fel az összesítésnél.

8. A Nemzeti Sportban (1993. június 19.) közölt adatok szerint az 1992/93-as NB I-es labdarúgóbajnokságban a hazai nézõszámok (az otthon lejátszott mérkõzések számai) a következõk voltak:

a csapat neve	otthoni nézõszáma
Ferencváros	214 000
Diósgyõr FC	129 000
Nyíregyháza	113 000
Rába ETO FC	97 500
Békéscsaba	95 000
Videoton-Waltham	87 000
Kispest HFC	79 500
Pécsi MSC-Fordan	77 000
Újpesti TE	65 000
Siófok	60 000
Vác FC-Samsung	59 500
Vasas-Smirnoff	55 000
Veszprém LC	55 000
Csepel-Kordax	47 000
MTK	41 200
BVSC-Dreher	30 400
összes nézõszám	1 302 100

9. A vizsgált minta megoszlása sportegyesületi hazai nézõszám, vagyis a szurkolók által látogatott mérkõzések színhelye szerint a következõ volt:

a csapat neve	n	százalék
Ferencváros	428	16,41
Diósgyõr FC	258	9,89
Nyíregyháza	226	8,67
Rába ETO FC	195	7,48
Békéscsaba	190	7,29
Videoton-Waltham	172	6,60
Kispest HFC	159	6,10
Pécsi MSC-Fordan	154	5,90
Újpesti TE	130	4,98
Siófok	120	4,60
Vác FC-Samsung	119	4,56
Vasas-Smirnoff	110	4,22
Veszprém LC	110	4,22
Csepel-Kordax	94	3,60
MTK	82	3,14
BVSC-Dreher	61	2,34
összesen	2608	100,00

A kilenc vidéki és a hét fõvárosi csapat hazai mérkõzésein szurkolók aránya (a regionális megoszlás) a mintában az alábbiak szerint alakult:

régió	n	százalék
fõvárosi mérkõzések nézõi	1064	40,79
vidéki mérkõzések nézõi	1544	59,21
összesen	2608	100,00

10. A vizsgált minta hazai nézõszám szerinti és regionális megoszlása csupán arra utal, hogy mennyi volt a szurkolók aránya az egyes csapatok, illetve a fõvárosi és a vidéki stadionok hazai mérkõzésein, s nem jelzi, hogy a nézõk konkrétan mely csapatoknak szurkoltak. Az utóbbi szempontot nem is kívántuk figyelembe venni. Felmérésünkkel ugyanis nem az egyes csapatok szurkolóinak szokásait próbáltuk megismerni, ahhoz más megközelítésû, egy-egy sportegyesület labdarúgó-szurkolóira koncentráló és intenzívebb módszereket szélesebb körben alkalmazó kutatásra lenne szükség. Jelen vizsgálatunk általában a hazai NB I-es labdarúgópályákra kijáró szurkolókról szól. Az egyes labdarúgócsapatok hazai nézõszáma szerinti mintaválasztást módszertani okok indokolták. A továbbiakban azonban a felmérés adatainak feldolgozásánál már nem bontottuk csoportokra a vizsgálati mintát aszerint, hogy melyik NB I-es labdarúgócsapat stadionjában készítettük az interjúkat. Megkülönböztetést annak alapján tettünk, hogy az interjúalanyok az adott mérkõzéseken a hazai csapat vagy a vendégcsapat gyõzelmét kívánták-e, mert ez a disztinkció lehetõvé tette a hazai szurkolók és a vendégszurkolók értékszemléletének, motivációinak, szokásainak stb. leírását. E kritérium mentén, azaz a nézõk elkötelezettsége szerint, a vizsgálati minta a következõképpen oszlik meg:

	n	százalék
hazai szurkolók	1665	71,64
vendégszurkolók	659	18,36
összesen	2324	100,00

 

Hivatkozások

Brug, van den H. 1988. Het voetbalvandalism in Nederland: teoretische uitgangsputen en enkele onderzoesbevindingen. In: M. Berghius (ed.): Tijdschrift voor Criminologie, thema nimmer Voetvandalism. Haarlem: De Vrieseborch

Caroll, R. 1980. Football Hooliganism in England. International Review of Sport Sociology, 2, 77-92.

Ciupak, Z. 1973. Sport Spectators-An Attempt at Sociological Analysis. lnternational Review of Sport Sociology, 2, 89-102.

Clarke, J. 1978. Football and Working Class Fans: Tradition and Change. In: R. Ingman (ed.): Football Hooliganism: the Wider Contest. London: Inter-Action, 37-60.

Coakley, J. 1981. The Sociological Perspectives: Alternate Causation of Violence in Sport. Arena . Review, 1, 44-56.

Council of Europe, 1983. A Cultural and Educational Approach to the Problem of Violence. Strasbourg

Council of Europe, 1985. European Convention on Spectator Violence and Misbehaviour at Sports Events and is Particular at Football Matches. Strasbourg, Aug. 19.

Diósi, P 1990. Báró Coubertin nem érti az unokáit. A Magyar Testnevelési Egyetem Közleményei, 1. Melléklet, 3.

Duke, V 1991. The Sociology of Football: a Research Agenda for the 1990s. Sociological Review, v 3, 627-645.

Dunning, E.-J. Maguire-P. Murphy-J. Williams 1982. The Social Roots of Football Hooligan Violence. Leisure Studies, 2, 139-156.

Dunning, E.-P. Murphy-J. Williams 1984. The Socingenesis of Football Hooligan Violence. In: C. Levy-Leboyer (ed.): Vandalism: Behaviour and Motivation. Amsterdam

- 1990. Football on Trial. Spectator Violence and Development in the Football World. London: Routledge

Edwards, H.-V Rackages 1977. The Dynamic of Violence in American Sport. Some Promising Structural and Social Consideration. Journal of Sport and Social Issues, 2, 3-31.

Földesiné, Sz. Gy. 1989. A teljesítménysport és az olimpiák társadalmi értékei Budapesten, Havannában, Prágában, Tallinban és Varsóban. A Testnevelési Fõiskola Közleményei, 2, 11-37.

-1994a. A futball-huliganizmustól a szurkolói szokásokig a szakirodalom tükrében. Testnevelésés sporttudomány, 4, 183-189.

- 1994b. Helyzetkép a lelátóról. Budapest: TF

Földesiné, Sz. Gy.-Z. Krawczyk, 1982. Social Role of Sports Events in Poland and in Hungary. International Review of Sport Sociology, 23-47.

Hahn, E.-M. Mercy-A. Remans 1985. A Bibliografia over Sport Agressie in Geweld. Brussel: I.S.S.G.S.

Johansson, M. 1987. Soccer Hooliganism. Some Theoretical Views. Umea Universitet

Kocsis L. M. 1986. A halál kapujában, Budapest: Minerva

Laki L. 1986. A heyseli tragédia társadalmi összetevõi. Kézirat.

Lamon-Famaey, A. 1981. Some Social Status Aspectes of Spectators of Sports Event. International Review of Sport Sociology, 1. 87-96.

Lewis, J. M. 1982. Crowd Control at English Football Matches. Sociological Focus, 4, 417-423.

Malcolm, D.-L. Walsh-E. Dunning-P Murphy P-I. Waddington 1993. A Survey of Arsenal and Aston Villa Fans. Manuscript, 24.

Maquire, J. 1986. The Emergence of Football Spectating as a Social Problem 1980-1985. A Figurational and Developmental Perspective. Sociology of Sport Journal, 3, 217-244.

Marsh, P E. 1977 Football Hooliganism: Fact or Fiction? British Journal of Law and Society, 2, 256-259.

- 1982. Social Order on the British Soccer Terraces. International Social Sciences, 2, 247-256.

Matveyev, L. P.-O. A. Milstein-S. W. Moltchanov 1980. Spectator Activity of Workers in Sports. International Review of Sport Sociology, 2, 5-26.

Melnick, M. J. 1989. The Sports Fan: A Teaching Guide and Bibliography. Sociology of Sport Journal, 2, 167-175.

Messing-Lames. 1992. Comparative Study of Spectators in Different Sports. Olympic Scientific Congress. In: Abstracts. Belnamádena. Andalúzia: Unisport, 22.

Ponomarjev, N. J. 1980. Sports as a Show. International Review of Sport Sociology, 3--4, 73-79.

Pratt, J.-M. Salter 1984. A Fresh Look at Football Hooliganism. Leisure Studies, 2, 201-230.

Roversi, A. 1991. Football Violence in Italy. International Review for the Sociology of Sport, 4, 311-331.

Slepicka, P. 1989. Kdo chodi sportovni utkáni? Teor. Prax. Tel. Wych, 11, 677-683.

Smith, M. D. 1978. Precipitants of Crowd Violence. Sociological lnquiry, 2, 121-131.

Taylor, I. 1971. Soccer Consciousness and Soccer Hooliganism. In: S. Cohen (ed.): Image of Deviance. London: Penquin, 134-164.

- 1975. Football Mad - A Speculative Sociology of Soccer Hooliganism. In: E. Dunning (ed.): The Sociology of Sport: A Reader. London: Cass, 357-377.

- 1982. On the Sports Violence Guestion: Soccer Hooliganism Revisted. In: J. Hargreaves (ed.): Sport, Culture and Ideology. London: Routledge and Kegan Paul, 152-196.

- 1990. English Football in the 1990s: Taking Hillsborough Seriously? In: J. Williams-S. Wagg (eds.): British Football and Social Change: Getting into Europe. University of Leichester Press

Trivizas, E. 1980. Offences and Offenders in Football Crowd Disorders. British Journal of Criminology, 3, 276-288.

- 1984. Disturbance Associated with Football Matches: Types of Incidence and Selection of Charges. British Journal of Criminology, 4, 361-383.