1. A diszciplína jellemzése a nemzetközi trendek tükrében; nemzetközi, hazai prioritások összevetése

A szociológia hazai diszciplináris helyzetének értékelését megkönnyíti, ha a tudományterület nemzetközi, illetve hazai trendjeibõl indulunk ki, s errõl rövid áttekintést adunk. E feladat nem megkerülhetõ, még ha a szociológia helyzetének reális felmérése nem is könnyû, sem a nemzetközi trend, sem a hazai tudományfejlõdési tendenciák nem világosak. A teljesség igénye nélkül a következõ vonásokat kívánjuk kiemelni:

1. Napjaink társadalmi átalakulásai olyan kutatási kihívásokat jelentenek a szociológia számára, s olyan kérdések megválaszolását igénylik, amelyekhez a szociológia egyre fokozódó mértékben hasznosítja más társadalomtudományok, mint a közgazdaságtan, politológia, demográfia, statisztika, pszichológia tudományos megközelítéseit, vizsgálati módszereit. A perspektíva ilyen kitágulásának az árnyoldala ugyanakkor az, hogy a megelõzõ idõszakhoz képest a szociológia iránti közérdeklõdés, az egyetemi hallgatói létszámra is kiható módon, valamelyest csökkent. A szociológián belül folytatódott az egymás felé zárt kutatóközösségek kialakulásának tendenciája, s ez az integrálódással ellentétes folyamatokat is elindított.

2. Miközben a kutatások interdiszciplináris jellege fokozódik, a szociológiai vizsgálatokra továbbra is jellemzõ a társadalmi folyamatok feltárásának és értelmezésének általános igényével fellépõ elméleti modellekben gondolkodó munkák s az egyes konkrét problémákra irányuló, kis részkérdésekre koncentráló, nagy. módszertani mûgonddal elvégzett elemzések divergenciája.

3. Az elõbb említett divergencia mellett megfigyelhetõ egy másfajta kettõsség is a szociológiai gondolkodásban, illetve kutatómunkában, s ez az olyan vizsgálatok fokozatos szétválása, amelyek vagy tudományos alapkutatás formáját öltik, vagy policy jellegû, döntéselõkészítõ tanulmányok. Az elõbbiek célja elsõsorban tudományos ismeretek megszerzése, összefüggések feltárása, oksági mechanizmusok kiderítése, az utóbbiak viszont olyan szakértõi anyagok, amelyek politikai, gazdasági döntéseket kívánnak minél szakszerûbben megalapozni, elõkészíteni.

4. Végül, mind az oksági, mind a leíró jellegû szociológiai elemzések jellegzetes vonása, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a vizsgált témák tekintetében az idõbeli trendek feltárására, illetve hogy a kutatási kérdéseket térben és idõben komparatív megközelítésben vizsgálják, a nemzeti kutatási eredmények nemzetközi összehasonlítások viszonyrendszerébe helyezõdnek.
 

Az évtized fordulóján, a rendszerváltás után, a hazai szociológiában kétféle feladat merült fel. Az egyik a szakmai professzionalizálódás igényét fogalmazta meg mint olyan elsõszámú követelményt, amelyet a szakmának maga elé kell állítania. Ez a követelmény vonatkoztatható mind a tudományos alapkutatásokra, mind a döntéselõkészító szakértõi tanulmányokra. A másik igény a demokratizálódás és politikai pluralizmus lehetõségeit kihasználva inkább szélesebb olvasóközönségre számító publicisztikusabb és a politikai kérdésekhez közvetlenül is hozzászóló szociológiai írások ideáját követte. Míg a rendszerváltás utáni elsõ években felmerült annak a veszélye, hogy a szociológiai kutatások, illetve az eredmények értelmezése politikai törésvonalak mentén realizálódik, az utóbbi években inkább beszélhetünk ezen a téren is a normális pluralizálódás kialakulásáról.

Vajon "válságban" van-e a hazai szociológia, mint azt a szakma jeles mûvelõi közül többen megfogalmazták?

Azok, akik a válság-diagnózist elutasítják, komoly érveket tudnak felsorakoztatni. Nem következett be a szociológiai tudományos intézményrendszer szétesése, sõt jelentõs pozitív változások is végbementek. Nem alakult ki a szociológián belül az egyes, egyébként markánsan elkülönülõ csoportok között olyan belháború, amely a kommunikációt lehetetlenné tette volna. A szakmai produkció nem esett vissza, fontos eredményekre lehet hivatkozni. Nem omlottak össze a szakma nemzetközi kapcsolatai, a "tranzitológia" iránti nemzetközi érdeklõdést a hazai szociológia megfelelõen ki tudta használni.

Akik válságot látnak, ezt többek közt a szakma közérzetében és öndefiníciójában látják. E válságtudat kognitív nagy súlyt tulajdonítanak annak a frusztráció-érzésnek, hogy a szakma (egyébként más társadalomtudományokhoz hasonlóan) nem tudott eddig átfogó modellt kialakítani a végbemenõ átalakulás értelmezésére (ahhoz hasonlót, amilyet a struktúrakutatások kínáltak valaha a szocializmus reformista kritikája számára), hogy az a szerepkészlet, amelyet a korábbi évtizedek reformista szociológiája kialakított, elértéktelenedett.

Strukturális válságtényezõket is fel lehet sorolni. A szociológia (más társadalomtudományokhoz hasonlóan) az általános pénzhiány közepette bizonyos mértékig szükségszerûen kommercializálódik.

A gondok része a szociológusképzés nem kielégítõ színvonala. Az egyetemeken az elmúlt években egyfelõl a képzés mennyiségileg bõvült, a hallgatók létszáma növekedett - ennyiben ez a "válság" ellen szól. Ugyanakkor a korábbi években sem állt rendelkezésre megfelelõ mértékben és színvonalon a személyi és tárgyi infrastruktúra ahhoz, hogy a megnövekedett számú hallgatók a legkorszerûbb tudást kaphassák meg. Az egyetemeket sújtó pénzügyi megszorítások azzal fenyegetnek, hogy teljesen szétzilálják a szakmai képzést.

A hazai szociológia a szocializmus évtizedeiben egy igen sajátos szocializáción ment keresztül, amely nem szolgálta a tudományos vitakultúra, illetve teljesítményértékelés kialakulását. A politikai támadások elleni folyamatos védekezési kényszer légkörében a tudományos minõség kritériumai nem mindig érvényesülhettek. Ma viszont égetõ szükség lenne egy olyan tudományos közeg kialakításra, amelyet a kritikai nyilvánosság, a belsõ kritika, a nyílt vitakultúra jellemez. Ebben a közegben létrejöhetne egy olyan szakmai követelményszint, amely a különbözõ intézményi (akadémiai, egyetemi, stb.) követelményrendszerek számára is alapul szolgálhatna. Ma sokszor a pénzügyi restrikciókkal szemben tömörülnek egységbe a szociológusok, s a kifelé való legitimációs kényszer megnehezíti egy, a professzionális színvonalat a középpontba állító szakmai követelményrendszer kidolgozását.
 

Ha összehasonlítjuk a nemzetközi és a hazai prioritásokat a kutatások tematikáját tekintve a szociológiában, mind az igények, mind a lehetõséges terén tapasztalhatunk bizonyos különbségeket.

1. A kelet-európai rendszerváltás nem pontosan azokat a témákat állítja a kutatás középpontjába, mint a tõkés társadalmak integrációs átalakulása. Nálunk a társadalmi egyenlõtlenségek növekedése, az átalakulás nyerteseinek és veszteseinek megtalálása nagyobb hangsúlyt kap, miközben a nálunk jobb anyagi-gazdasági viszonyokkal jellemezhetõ társadalmakban az átalakulás költségei okozta feszültségek könnyebben kezelhetõk. Érdekes ugyanakkor, hogy ezzel együtt a társadalompolitikát, szociálpolitikát megalapozó szociológiai kutatások mégsem kapnak kellõ prioritást nálunk.

2. A nemzetközi kutatási trendek tükrében mutatkoznak olyan témák (nõkutatás, kulturális különbségek és multikulturális befogadóképesség, etnikai metszetek, posztmodernizmus, posztmaterializmus), amelyek ott jelentõs prioritást kapnak, s amelyek a hazai kutatásokban csak jóval kisebb súllyal jelennek meg. Emögött sokszor a szûkös finanszírozási lehetõségekre való hivatkozás húzódik meg, s olyan érvek hangzanak el, hogy a mi fejlettségi szintünkön e témák egy része még nem releváns, fõleg, amikor az igazán aktuális kérdések vizsgálatára sincs elég pénz.

3. A nemzetközi összehasonlító vizsgálatok, illetve az idõbeli trendekre vonatkozó kutatások, amelyek a nemzetközi prioritások tükrében szintén a legpreferáltabbak közé tartoznak, nálunk nem eléggé támogatottak. A legnagyobb gond itt az, hogy ezek a kutatások az átlagnál általában költségigényesebbek. Ezeknek a nemzetközi szintet jobban közelítõ mértékben való támogatása azt jelentené, hogy jóval kevesebb kutatásnak jutna a mainál több pénz, míg a mai támogatási gyakorlat inkább több kutatást támogat viszonylag kevés pénzzel. A prioritások tekintetében a szakmán belül nem alakult ki konszenzus.
 

A hazai szociológia színvonala nem marad el a nemzetközi szociológia átlagszínvonalától, legfeljebb az élmezõnytõl. Ezt mutatja, hogy a hazai szociológusok nemzetközi konferenciákon való részvétel, külföldi egyetemeken való oktatás alkalmával rendszerint jól megállják a helyüket. A következõ idõszak kérdése, hogy a hazai szociológia ebbõl a pozícióból lefelé, a pénztelenség által is meghatározott igénytelenség felé mozdul-e el, vagy ki tudja használni intellektuálisan a korszakos változások kihívását, s lépést tud tartani a szociológia központjaiban végbemenõ fejlõdéssel.
 

2. A diszciplína hazai kutatási feltételeinek minõsítése. Személyi, intézményi feltételek

A vizsgált 1989-1995-ös idõszakban a szociológia helyzetét hosszú távon alapvetõen befolyásoló intézményi változások történtek.
 

a.) A kutatóintézeti hálózat

Erre az idõszakra esett a magyar szociológia intézményesülésében úttörõ szerepet játszó MTA Szociológiai Kutató Intézet kettéválása. A kettéválás nem járt súlyos intellektuális veszteséggel. (Az MTA-kutatóintézetek létszámának alakulására lásd az 1. táblázatot.)

1. táblázat
MTA szociológiai intézetei és kutatócsoportjai

Év	Intézmény	Teljes állású kutató	Részfoglal- kozású kutató	Nyugdíjas kutató	Akadé- mikus	Nagy- doktor	Kandi- dátus
1989	Szociológia Intézet	44	4	2	0	3	13
1990	Szociológia Intézet	43	2	1	0	3	14
1991	Szociológia Intézet	46	0	3	0	2	19
1992	Szociológia Intézet	24	2	2	0	2	6
	Konfliktuskutató Intézet	27	0	0	0	1	10
1993	Szociológia Intézet	28	2	1	0	3	11
	Konfliktuskutató Intézet		24	0	1	0	1
	Kommunikációelméleti Tanszéki Kutatócsoport	8	nincs adat
1994	Szociológia Intézet	30	4	1	0	4	11
	Konfliktuskutató Intézet		25	1	1	0	1
	Kommunikációelméleti Tanszéki Kutatócsoport	10	nincs adat

1989 folyamán végbement a korábbi MSZMP KB Társadalomkutató Intézet átalakulása. Az Intézet a nyolcvanas években tudományosan nagy teljesítményekre képes, interdiszciplináris mûhellyé vált. Ez a mûhely megszûnt. A mûhely jellegadó személyiségei nagyobbrészt még 1989 során eltávoztak. A maradék intézet átalakult az MTA Politikai Tudományok Intézetévé, ahol a szociológia szerepe marginális (lásd a 2. táblázatot.)

2. táblázat
A Társadalomtudományi intézet átalakulása

Év	kutatók száma	ebbõl szociológus
1989	70	kb. 24
1990	24	kb. 7
1995	30	3

Megszûnt a szociológiai kutatásoknak is otthont adó, tehát ugyancsak interdiszciplináris Népmûvelési Intézet, maradék szociológus kutatógárdája beolvadt az MTA Szociológiai Intézetbe.

A jelzett idõszakban vált a TÁRKI jelentõs tudományos, módszertani és piaci társadalomkutató intézetté.

Szociológiai kutatás (általában kis kutatói létszámmal} számos más intézetben is folyik. Jelenleg azonban nem áll rendelkezésünkre olyan adatbázis, amely alapján teljes egészében át tudnánk tekinteni az országos helyzetet.

Ellentmondásos fejlemény, hogy miközben a nemzetközi szintéren - a szociológia alágazatokra bomlásától, 'szektásodásától' nem függetlenül - a szociológia és a rokon társadalomtudományok kapcsolatai erõsödnek, nálunk az utóbbi öt évben éppenséggel leépültek ennek az interdiszciplinaritásnak az intézményi feltételei. A társadalomtudományok közti integráció intézményi feltételeit vélhetõleg az egyetemi szférában lehet újrateremteni (pl. társadalomtudományi karok formájában - ennek a terve az ELTE-n újra felvetõdött).
 

b) Egyetemek

A szociológia helyzetét azokon a területeken, ahol intézményesedése leghamarabb és legteljesebben végbement (Nyugat-Európában és Észak-Amerikában) az határozza meg, hogy a kiterjedt egyetemi képzés mellé nem alakult ki hasonlóan kiterjedt szociológiai professzió. A szociológiai egyetemi képzés nem (a szó szigorú értelmében vett) szociológusokat képez, hanem olyan felsõtokú végzettségûeket, akik elsõsorban a tercier szektorban, nagyon különbözõ munkakörökben és szakmákban helyezkednek el. A szociológiai képzés e tekintetben élesen különbözik a hagyományos szakmai képzéstõl (orvosok, jogászok, tanárok), és rokon bizonyos fokig a filozófiai és a politológiai képzéssel.

Nálunk az utóbbi öt évben kezdett el bõvülni a szociológus képzés. Szakos képzés ma 6 intézményben folyik, ahol 109 fõállású oktató 1190 diákot oktat. (Az oktatói és hallgatói létszámadatokra lásd a 3. és 4. táblázatot.) Az impozáns hallgatói létszámnövekedés nem feledtetheti, hogy a nappali szakos szociológusok aránya az egész egyetemi hallgatóságban feltehetõen még mindig lényegesen alacsonyabb, mint a nyugat-európai egyetemeken.¹ A szociológus képzés bõvülése várhatóan komoly feszültségeket fog magával hozni (pl. az elhelyezkedés területén). Úgy véljük, hogy ezek a feszültségek nem egy válságos helyzetbõl keletkeznek, hanem adaptációs feszültségek, amelyeket vállalni kell a felsõoktatási szerkezet modernizálódása érdekében.

3. táblázat
A szakképzést folytató tanszékek és intézetek fõ- és mellékállású oktatói

Intézmény		1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995
BKE	fõ	20	21	20	21	21	20	19
	mellék	4	3	4	5	4	5	6
ELTE	fõ	31	43	49	n.a.	50	50	48
	mellék	5	3	3	n.a.	5	6	8
JATE	fõ	n.a.	7	7	4	4	4	4
	mellék	n. a.	0	0	0	0	1	1
JPTE	fõ	nincs adat						3
	mellék	nincs adat						0
KLTE	fõ	nincs adat						12
	mellék	nincs adat						0
MME	fõ	nincs adat						23
	mellék	nincs adat

4. táblázat
A szakképzést folytató tanszékek és intézetek nappali és esti/levelezõ hallgatóinak száma

Intézmény		1989	1990	1991	1992	1993	1994	1995
BKE	nappali	108	108	36	n.a.	64	85	80
	esti	0	0	0	n.a.	0	0	0
ELTE	nappali	n.a.	92	164	237	317	387	458
	esti	n.a.	139	140	118	150	197	146
JATE	nappali	0	0	12	27	39	58	76
	esti	0	0	2	6	10	26	49
JPTE	nappali	0	0	0	0	0
	esti	0	0	0	0	0
KLTE	nappali	0	0	0	n.a.	n.a.	n.a.	241
	esti	0	0	30	n.a.	n.a.	n.a.	162
MME	nappali	0	0	n.a.	n.a.	n.a.	n.a.	302
	esti	0	0	n.a.	n.a.	n.a.	0

Megjegyzés: Az adatok a BKE esetében 1989-ben és 1990-ben a szociológia szak és szociológia blokk II. féléves, 1991-tõl a szociológia és társadalompolitika szakirány létszámára vonatkoznak. Az ELTE és KLTE esetében a szociológia, szociálpolitika és szociális munka szakos hallgatók együtt szerepelnek.

Az egyetemi szférában az utóbbi öt évben pozitív és negatív változások is történtek. A korábban is szakos képzést végzõ ELTE és BKE mellett elõbb Miskolcon, majd Szegeden és Debrecenben is megindult a szociológus képzés. A tudományos minõsítési rendszernek az egyetem irányába való eltolása (a PhD² bevezetése és a habilitáció intézményének a megteremtése) ugyancsak növeli az egyetemek súlyát. Ezzel a szociológia helyzete közeledett a 'nyugati' normához: míg korábban az erõsen intézményesült kutatóintézeti hálózat mellett a szociológia egyetemi ága alulfejlett volt³, mostanra a szociológia egyetemi ága tudományos erõben és teljesítményben a kutatóintézetivel egyenrangúvá vált. A szociológia sorsa a továbbiakban attól függ, sikerül-e fenntartani, illetve megvalósítani a kutató egyetem koncepcióját (a domináns 'nyugati' modellt).

A legutóbbi költségvetési megszorítások nem ebbe az irányba hatnak: az egyetemeket a nagy hallgatói tömegeket felszínesen oktató intézményi formák felé szorítják, a magasabb óraszámok kikényszerítésével diszpreferálják a jelentõs tudományos teljesítményt felmutató oktatókat, az alacsony fizetések elvándorlásra késztetik a legjobb teljesítményt felmutatókat. Minthogy a szociológia intézményi bázisa most már nagyobbrészt az egyetem, a szociológia tudományos színvonala közvetlen veszélybe került. Az egyetemek szétzilálódása és hanyatlása hosszabb távon a szociológia intézményesedése terén elért összes eredményt veszélyezteti.

Különösen fontos felfigyelni arra, hogy e változások nem egy bejelentett és legitimált koncepció jegyében, hanem homályos jelszavak kíséretében (hivatkozás az oktató/hallgató arányra), egyoldalú fiskális szempontokat érvényesítve és verbálisan a korábbi felsõoktatás-barát célokat fenntartva mentek végbe. A célok homályossága elõsegítette lobbycsoportok nyilvánosan legitimálhatatlan szempontjainak az érvényestését.
 

c) Magyar Szociológiai Társaság

Az MSZT már jelentõs tagsággal és kialakult szervezeti formákkal rendelkezett 1989-ben. Az érdeklõdés iránta folyamatosan nõtt. (A taglétszám alakulására lásd az 5. táblázatot.) Az MSZT nemcsak a szociológiát tudományosan mûvelõket fogja át, hanem a szociológia iránt érdeklõdõket is. Ezért szerepe van abban is, hogy a szociológia eredményei a szélesebb nyilvánosságban is megjelenjenek.

5. táblázat
Az MSZT tagsága

1989	kb. 520
1991	kb. 680
1993	765
1995	840

Az MSZT leglátványosabb tevékenységi formája a kongresszusok szervezése volt.⁴
 

d) Közvélemény-kutatás

1989-1990-ben ment végbe a közvélemény-kutatás tulajdonképpen régen esedékes leválása a tulajdonképpeni szociológiai tudományról. Korábban a szociológiai tudományosság egyfajta védelmet jelentett a politikailag kényes helyzetben levõ közvélemény-kutatóknak. Az önálló piaci megrendelõk megjelenése, a politikai pluralizmus, a nagy nyugati közvéleménykutató vállalkozások megjelenése új típusú, kommerciális intézetek kialakulásához vezetett. A szociológiai tudományosság és a közvélemény-kutatás közt a szálak természetesen nem szakadtak el. Ennek fenntartására hivatott többek közt a Tömegkommunikáció TKCS, amely az ELTE BTK Pszichológiai Intézete mellett mûködik. A kommerciális intézetek is közremûködnek a szociológiai kutatások lebonyolításában, munkatársaik részt vesznek a szakmai közéletben.
 

e) A kutatás finanszírozása

A finanszírozás legfontosabb forrása az OTKA volt. (A finanszírozás legfontosabb adataira lásd a 6. táblázatot.)

6. táblázat
Szociológiai OTKA-pályázatok 1991-1995

		1991	1992	1993	1994	1995
A szociológia részesedése a társadalomtudományokon belül százalékban		18,50	19,70	16,70	14,20	15,30
Elfogadott pályázatokra jutó összeg EFt	tem.	167150	26102	29440	21400	104374
	ifj.	0	6260	6690	4172	10648
Elfogadott pályázatok száma	tem.	72	35	48	24	74
	ifj.	0	14	12	8	17
Egy elfogadott pályázatra jutó összeg EFt	tem.	2321,5	745,7	613,3	891,6	1410,4
	ifj.	0	447,1	557,5	521,5	626,3
Egy elfogadott pályázatra jutó összeg	tem.	2321,5	606,35	407,31	498,85	605,97
1991-es árakon számolva	ifj.		363,55	370,22	291,78	269,08

A pályázatonkénti támogatási összegeket két tényezõ alakította: az OTKA egészében csökkenõ forrásai és a zsûrik két ellentétes elv (mindenkinek egy kicsit contra a kevés jobbaknak és/vagy befolyásosaknak sokat) közti vívódása. Ha az 1991 közötti jelentõs inflációt is tekintetbe vesszük, a támogatási összeg zsugorodása egyértelmû.

A szociológiai kutatás támogatásában nem hanyagolható el az OTKA-n kívüli források (elsõsorban alapítványok) szerepe⁵, de a tudományos kutatás folyamatosságának fenntartását mégis az OTKA lenne hivatott biztosítani. Az egyetemek és a kutatóintézetek erre szolgáló költségvetési forrással nem rendelkeznek. A források reálértékben aggasztó méretû apadására (egyelõre nem lehet látni, hogy ez az apadás mikor fog megállni) két válasz lehetséges:

- a zsûrik továbbra is biztosítani akarják a kutatási lehetõséget a kutatók relatíve széles köre számára, de az eszközök elégtelensége lehetetlenné fogja tenni a tudás bõvített újratermelését, s ez hozzájárulhat ahhoz, hogy a szakma válsága eljelentéktelenedésével oldódjon meg;

- a 'survival of the fittest' szorgalmazásával a csökkenõ forrásokat kevés kutató között osztják fel; ebben az esetben a kiválasztásban egyaránt szerepet fog játszani a tudományos teljesítmény és a befolyás, a szakmán belül éles konfrontáció fog kialakulni, s a tudományos teljesítmény alapvetõen az intézményes hatalom függvénye lesz - ami vélhetõleg ugyancsak a színvonal esését fogja eredményezni.

A szociológiai kutatás pénzügyi válsága természetesen csak része a magyarországi tudományos kutatás egésze, szélesebben az egész innovációs tevékenység válságának. A rendelkezésére álló források az egész K+F területen szûkültek. (Lásd Tamás Pál: A magyar tudomány nemzetközi környezete. Meghatározó trendek és mechanizmusok. Vitaanyag. Kézirat) Egy olyan trend rajzolódik ki, amelyben Magyarország az európai munkamegosztásba alapvetõen alacsonyabb bérszínvonala révén a centrumból importált technológia felhasználásával mint 'bedolgozó' kapcsolódik be. Egy ilyen regionális munkamegosztásban nincs szükség magas színvonalú hazai tudományosságra. Az egyetemeken a rosszul fizetett és szakmailag egyre gyengébb szociológus tanárok (õk fogják a szociológus társadalom zömét alkotni) egyre több felkészületlen és motiválatlan, anarchikusan lázongó hallgatót fognak oktatni. Ebbõl a perspektívából még a hetvenes-nyolcvanas évek is aranykornak fognak tûnni.
 

3. A tudományos utánpótlás helyzete; lehetõségek és problémák

A tudományos 'utánpótlás' fõ csatornája korábban a TMB által kontrollált minõsítési rendszer volt. A tág értelemben vett szociológia területén az 1995, áprilisi adatok szerint 4 akadémikus, 23 nagydoktor és 131 kandidátus mûködött.

A vizsgált idõszak legfontosabb fejleménye az volt, hogy a jogszabályi változások következtében megszûnt a korábbi, 1 +2 fokozatú tudományos elõmeneteli rendszer, és a tudományos minõsítés lényegében az egyetemek ellenõrzése alá került. Ez a változás összhangban lett volna azzal, hogy a tudományos kutatás súlypontja is az egyetemek felé tolódik el. A tudományos kutatással kapcsolatos problémákról fentebb szóltunk.

Az új minõsítési rendszer elsõ lépcsõfoka a PhD cím megszerzése: Az országban két tanszék, illetve intézet nyerte el az akkreditációt PhD program indítására: a BKE Szociológia Tanszéke és az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete (ez utóbbi szociológiai és szociálpolitikai programra egyaránt). A jelenlegi hallgatólétszám: BKE: 45, ELTE: 29 szociológia, 11 szociálpolitika. A képzés 1993-ban indult el szociológiából (a BKE és az ELTE közös szervezésében, a két MTA szociológiai kutató intézet részvételével), 1995-ben szociálpolitikából. A programokat korai lenne még értékelni. 1996-óan várható az elsõ dolgozatok megvédése. Akkor fog kiderülni, hogy valóban a korábbi egyetemi doktori dolgozatoknál magasabb színvonalú dolgozatok születnek-e. A programokat mûködtetõ intézmények is csak az oktatás elsõ két éve, a szigorlatok letétele után lesznek képesek a tapasztalatok átfogó értékelésére.

Az egyetemi minõsítési-elõmeneteli rendszer második lépcsõfoka a habilitáció lesz. A habilitálási folyamat még csak most indult el. Az alkalmazott eljárásokról, kritériumokról, minõségi követelményekrõl még nem lehet véleményt formálni. Ugyancsak nem lehet még látni, hogy az elõzõ rendszerbõl fennmaradt akadémiai doktori fokozat és a habilitáció viszonya miként fog alakulni. A rendszer a kutatókra bízza, hogy törekednek-e mindkét fokozat megszerzésére (az egyetemi karrier szempontjából a habilitáció megkerülhetetlen lesz), s ha nem, miként alakul majd a doktor habilitáltak és a nem-doktor habilitáltak 'rangja'. Az új rendszert ténylegesen mûködtetõ presztízs-rangsorok és informális értékelési és minõsítési kritériumok még nem alakultak ki.

A minõsítési rendszer változásának az volt a következménye, hogy nagyon sokan⁶ igyekeztek az utolsó pillanatban, a 'kapuzárás' elõtt még megvédeni kandidátusi disszertációjukat. Ezt a disszertációözönt a korábbihoz hasonló, de most már új megnevezések alatt dolgozó gépezet még mindig nem tudta elvégezni. Informálisan sokan fogalmazták meg azt a véleményt, hogy az 'utolsó óra' disszertációi átlagban alacsonyabb színvonalúak, mint a korábbiak, de ez az értékelések és a pontok alapján nem látszik.

Az akadémiai doktori fokozatnak a minõsítés, a tudományos karrier új intézményi rendszerében elfoglalt helyét az biztosítja, ha a szakmai testületek, az MTA IX. Osztálya és a Szociológiai Szakbizottság folyamatosan figyelemmel kísérik a minõsítési folyamat alakulását.
 

4. A tudományos közlés hazai és nemzetközi lehetõségei

A publikációs lehetõségek⁷ tekintetében az 1989 és 1995 közötti idõszak nyereségeket és veszteségeket egyaránt hozott.

A könyvkiadás közismerten nagy átalakuláson, válságon ment keresztül. A korábban szociológiai munkákat is megjelentetõ nagy állami kiadók (Akadémiai, Gondolat, KJK és a Kossuth elsõsorban) összezsugorodtak, némelyikük gyakorlatilag eltûnt a piacról. Az új kiadók közül több is jelentet meg szociológiai könyveket (Atlantisz, Századvég-Osiris, Balassi például) - elsõsorban kortárs külföldi szerzõket. Magyar szociológiai könyvkiadás gyakorlatilag nem vagy alig létezik - s az intézeti, alkalmi stb. kiadványok az ûrt nem pótolják.

A folyóiratkiadás területén az eltelt idõszak mérlege inkább pozitív. A nyolcvanas években a sajátosan szakmai folyóirat szerepét betölteni hivatott Szociológia rendszertelenül, nagy késésekkel jelent meg. A helyébe lépõ Szociológiai Szemle rendszeresen megjelenik, jó keresztmetszeti képet ad a hazai szociológiai kutatás állásáról. 1994-ben és 1995-ben egy-egy angol nyelvû különszámot is megjelentetett. A már a 80-as években is megjelenõ Társadalomkutatás mint interdiszciplináris folyóirat továbbra is rendszeresen közölt szociológiai cikkeket. A nemzedéki szociológiai folyóiratként indult Replika az utóbbi idõben szintén az interdiszciplinaritás felé mozdult el. Az Esély, a szociálpolitika mint szakma intézményesülésének fontos elõmozdítója a vizsgált idõszakban szintén a nyereségek közé tartozik. Valamennyi említett folyóirat pénzügyi helyzete ingatag. A példányok eladásából természetesen nem tudnak megélni, különbözõ támogatásoktól függenek. A támogatások megvonása vagy csökkentése megszûnésükhöz vezethet.

A hazai értelmiségi lapok még a nyolcvanas években is rendszeresen közöltek szociológiai cikkeket (mindenekelõtt a Valóság). Ma a szociológia sokkal kisebb mértékben van jelen ebben a szélesebb értelmiségi nyilvánosságban. E vonatkozásban a Valóság jellegének átalakulása semmi más által nem pótolható veszteséget okozott.

A magyar szociológusok külföldi publikációiról adatok hiányában csak benyomásokat fogalmazhatunk meg. Úgy tûnik, hogy a térségbeli átalakulás iránti érdeklõdés, a kapcsolattartás és az utazás szabadsága itt a nyolcvanas évekhez képest ugrásszerû változást hozott. Jó lenne összehasonlító adatokkal rendelkezni arról, hogy a vezetõ nemzetközi folyóiratokban a hasonló országokhoz képest milyen mértékben van jelen a magyar szociológia - de ilyen vizsgálatokról nem tudunk, s magunk a rendelkezésre álló idõben természetesen ezt nem tudtuk pótolni.

A nemzetközi konferenciákon való magyar részvételrõl nemhogy országos, de intézeti szintû adatgyûjtés sem létezik. Benyomásunk szerint ez sokkal szélesebb körû volt, mint a nyolcvanas években. Számos konferenciát, szemináriumot rendeztek Magyarországon is. Megfelelõ adatgyûjtés nincs. Megközelítõ adataink csak az MSZT saját konferenciáiról illetve az MSZT közremûködésével szervezett konferenciákról vannak (lásd a 7. táblázatot).

7. táblázat
MSZT konferenciák

Év	Rendezõ (téma)	Hely	Résztevõk száma
1991	MSZT	Gödöllõ	kb. 400
1992	MSZT	Budapest	kb. 700 (kb. 400 külföldi)
1992	MSZT (szegénység)	Budapest	kb. 200
1993	MSZT	Miskolc	kb. 500 (kb. 250 külföldi)
1995	ESA	Budapest	kb. 700 (kb 50 magyar)

 

5. A tudományos informatikai infrastruktúra hazai helyzete

A kérdés vizsgálatakor különbséget kell tenni a hagyományos és az elektronikus informatikai infrastruktúra között. Hagyományos infrastruktúra alatt elsõsorban a klasszikus értelemben vett könyvtárakat értjük, elektronikus infrastruktúra alatt a számítógéppel összekapcsolt (ún. machine readable) informatikai állományokat. Ha ebben a vonatkozásban is utalni akarunk a nemzetközi trendre, akkor azt kell aláhúznunk, hogy a hagyományos könyvtárakban is fokozódó mértékben nyer teret az elektronika.
 

A) Hagyományos informatikai infrastruktúra

A szociológia helyzetét ezen a téren is alapvetõen a rendelkezésre álló anyagi erõforrások határozzák meg. A könyvtárak számát tekintve a helyzet kedvezõnek tekinthetõ, hiszen érdemi szociológiai könyvgyûjteménnyel, folyóirat elõfizetésekkel több intézmény is rendelkezik. Ugyanakkor az elmúlt évek hazai trendje minõségben mégis kedvezõtlen, egyre kevesebb pénz jut új könyvek beszerzésére, a folyóirat elõfizetések fenntartására, az új beszerzések mennyiségileg és reálértékben is csökkenõ trendet mutatnak. Az infláció miatt még ha nominálisan nagyobb is a beszerzési keret, azért értékben kevesebb könyv vásárolható.

1. A Fõvárosi Szabó Ervin könyvtár (FSZEK) szociológiai szakkönyvtárként mûködik, külön szociológiai olvasót tart fenn. A könyvtár a magyar szociológiai irodalom gyûjtésében teljességre, a nemzetközi irodalom tekintetében reprezentativitásra törekszik. Folyóirat ellátottsága hazai léptékkel kiemelkedõ, több mint 100 külföldi folyóiratot járatnak, ami azt jelenti, hogy a fontosabb periodikák fellelhetõk, a specifikusabbakra viszont már nem telik a 7-10 ezer forintos folyóirat elõfizetési költségek mellett. A kézikönyvtár állománya 2000 kötetbõl áll, de a frissítés anyagi feltételei itt is szûkösek. Az elmúlt öt évben (1991 óta) a vásárlással beszerzett külföldi szociológiai könyvek száma 200-500 között mozog. (Az 1995-ös 3 és fél millió forintos költségkeret 120 külföldi folyóirat elõfizetésére és 250-300 szociológiai könyv beszerzésére elegendõ.)

A legnagyobb gond, hogy a Fõvárosi Szabó Ervin könyvtár fenntartója, a Fõvárosi Önkormányzat nem ismeri el, s ennek megfelelõen anyagilag kevésbé támogatja a könyvtár speciális szociológiai szakkönyvtári funkcióját. A probléma egyik gyökere, hogy a könyvtár hármas feladatkört lét el, a szociológiai szakkönyvtári funkció mellett van közmûvelõdési (a reprezentatív budapesti könyvtár) és helytörténeti (Budapest gyûjtemény) funkciója is, s ez utóbbi kettõ a fõvároshoz jobban kötõdik. A FSZEK így - az ismert gazdasági nehézségek közepette - relatíve hátrányosabb helyzetben van, mint más diszciplináris szakkönyvtárak (pl. a BKE könyvtára vagy az Országos Pedagógiai Könyvtár), hiszen egy országos funkció fenntartása kerül rendszeresen összeütközésbe két másik fõvárosi funkció költségigényeivel. A helyzetet súlyosbítja, hogy a szociológiai beszerzés aránya hosszú távon nincs szabályozva, a három funkció részesedése a könyvtár költségvetésébõl évente változik, durván egyharmad jut szociológiai könyvbeszerzésre.

2. Az egyetemi könyvtárak esetében az általános színvonal messze elmarad a nemzetközitõl, különösen ha a hazai átlagba a központi forrásoktól még messzebb esõ vidéki könyvtárakat is beszámítjuk. Az elsõ számú könyvtár szerepét itt az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete könyvtárának kellene betölteni, ez a könyvtár azonban évek óta személyi, raktározási és katalogizálási problémákkal küzd. Ebben a helyzetben nem meglepõ, hogy a Fõvárosi Szabó Ervin könyvtár gyakorlatilag felsõoktatási könyvtárként is funkcionál, a forgalom fõleg a vizsgaidõszakokban nagy, még a kézikönyvtári könyvekre is várólista van ilyenkor. Megemlíthetõk itt még más egyetemek szociológiai tanszékének könyvtárai, amelyek viszont általában specializáltabb gyûjtemények. Az ELTE Egyetemi Könyvtárában a szociológia meglepõ kis súllyal szerepel, az ezzel kapcsolatos érv úgy hangzik, hogy a FSZEK ezen a területen úgyis vásárol könyveket. A BKE egyetemi könyvtára viszont az átlagnál jobb szociológiái könyvgyûjteménnyel, illetve széles körû folyóirat elõfizetéssel rendelkezik.

3. Az akadémiai, akadémai intézeti könyvtárak esetében az MTA Szociológiai Intézetének illetve a Konfliktuskutató Központnak a könyvtára említhetõ. E két intézmény az elmúlt években vált széjjel, ami könyvtárilag a szûkös erõforrások további forgácsolódását hozta magával. A fõvárosban az egyik legjobb szociológiai könyvtár az MTA Politikai Tudományok Intézetében található, amely az elmúlt évtizedekben (mint a Társadalomtudományi Intézet könyvtára) valószínûleg az átlagnál mindig jobb anyagi helyzetben volt. Ez a könyvtár még ma is, a társadalomtudományi profil változása ellenére, gyûjt szociológiai könyveket, különösen a szociológia és a politológia határterületén. Az anyagi források hiánya a PTI-nél is jelentkezik, 1996-tól a szociológiai folyóirat elõfizetéseket le kellett mondani.

4. Meg kell végül említeni a Központi Statisztikai Hivatal könyvtárát, amely történeti és modern statisztikai és demográfiai gyûjteményét tekintve, nemzetközi állománnyal, fontos információs forrás a szociológusok számára.

Valamennyi itt említett könyvtár esetében, amint fentebb jeleztük, az állomány elöregedése az alapvetõ probléma. Összességében a legfontosabb folyóiratokat leszámítva a hazai könyvtárak polcain található könyvek segítségével egy magyar szociológus képtelen naprakészen tájékozódni szakterületérõl.

Jelentõs elmaradásról kell beszámolnunk a hagyományos könyvtárakban az elektronika, a számítógépek térhódítása terén is. A legtöbb könyvtárban nem áll rendelkezésre számítógépes keresõrendszer, csak a hagyományos kartotékrendszerbõl lehet tájékozódni; a könyvek státuszáról (bent van, ki van kölcsönözve) szintén a könyvtárostól kell érdeklõdni, Éppen csak megkezdõdött a szabadpolcos rendszer elterjedése, ami nemzetközi sztenderd, bár persze a könyvek költségesebb, elektronikus védelmét igényli. Nem jellemzõ a mágneskártyás kölcsönzõi rendszer, ami szintén általánosan elterjedt. A számítógépes, illetve technikai fejlesztés egyszeri nagy összegû beruházást, illetve folyamatos kisebb összegû karbantartó finanszírozást igényelne. Mindezeken a területeken a legtöbb elõrelépés az említett könyvtárak közül a BKE egyetemi könyvtárában van, ahol már egy ideje mûködik számítógépes katalógus, illetve most vezették be a mágneskártyás kölcsönzõjegyet.
 

B) Elektronikus informatikai infrastruktúra

Ezen a területen a szociológia elmaradása jelentõsen csökkent az elmúlt években mind a nemzetközi színvonalhoz, mind a mûszaki és természettudományok hazai szintjéhez viszonyítva is. A jelenlegi állapotot ennek megfelelõen az elmúlt évek során bekövetkezett dinamikus fejlõdésként értékelhetjük, nem kevéssé az IIF keretében végrehajtott fejlesztések következtében. A szociológiai kutatások legfontosabb intézményei közül több helyen (pl. BKE, TÁRKI, MTA PTI) mûködik olyan számítógépes rendszer, amely lehetõvé teszi, hogy a kutatók bekapcsolódjanak a nemzetközi számítógépes információcsere vérkeringésébe (pl. Internet, gopher-ek elérése, külföldi könyvtárak katalógus- és információs rendszereiben való tájékozódás stb.). A nemzetközi fejlõdés ezen a téten robbanásszerû, messze meghaladja a néhány éve itthon még nagy vívmánynak számító ELLA elektronikus levelezési rendszer szolgáltatásait. Bizonyos hazai intézményekben (MTA Szociológiai Intézete, ELTE Szociológiai Intézete) azonban még tapasztalható ezeken a területeken lemaradás.

Az elektronikus informatikai infrastruktúra terén meg kell említeni a Fõvárosi Szabó Ervin könyvtárban több mint 20 éve mûködõ Szociológiai dokumentációs osztályt, a magyar szociológiai irodalom több mint 30 ezer tételes, s a könyvtárban hozzáférhetõ külföldi szociológiai irodalom adatbázisaival. A magyar adatbázis fejlesztését az OTKA támogatja, s a tervek között szerepel a szociológiai irodalom 1972-1995 közötti anyagából egy CD-ROM megjelentetése. Ezt a programot a Nemzeti Kulturális Alap támogatja. Az osztály témafigyelõ szolgáltatása egyéni kutatók, intézetek, tudományos progamok, döntéshozó szervek, egyesületek, szerkesztõségek számára a könyvtár alapvetõ szolgáltatásai közé tartozik.

A szociológia számára, a számítógépes hálózaton keresztül elvben elérhetõ adatbázisok közül, hazai viszonylatban a legjelentõsebb a TÁRKI társadalomtudományi adatbankjában archivált mintegy 300 szociológiai kutatás, amelynek nagyobbik hányada hazai, kisebbik része külföldi, nemzetközi összehasonlító vizsgálat. Az SPSS export lile formában archivált kutatások szociológiai másodelemzésekre, idõsoros összehasonlításokra, illetve az egyetemi oktatásban hasznosíthatók. Az adatok használatáért a TÁRKI elvben díjat számit fel, gyakorlatilag azonban a TÁRKI tagintézmények munkatársai (s ez a kör a szakma nagyrészét lefedi), valamint az egyetemi hallgatók ingyen juthatnak az adatokhoz. E tevékenységéért a TÁRKI az elmúlt években már semmilyen központi finanszírozásban nem részesült. A TÁRKI legutolsó kétnyelvû adatkatalógusa 1991-ben jelent meg, újabb katalógus készítésre nincs pénz. Az elmúlt években, szintén anyagi okokból csökkent az archiválások száma is. Az adatbank használata messze elmarad a lehetõségektõl. Jóllehet az archivált adatok számítógépes hálózaton keresztül on line formában elérhetõk lennének, a hazai érdeklõdõk száma mérsékelt (valószínûleg éppen azért, mert az intézményekben az ehhez szükséges számítógépes hálózat nem áll rendelkezésre). Ezért az adatbankot legalább olyan mértékben használják külföldi kutatók, mint hazai kollégák.
 

Jegyzetek

* Az MTA 1996. évi országgyûlési jelentéséhez a Szociológiai Bizottság beszámolót készített. Szerkesztõségünk úgy véli, hogy ez a vitaanyag számot tarthat a szociológus társadalom érdeklõdésére. Közlésével elõ kívánjuk segíteni a szociológia sokoldalú önreflexióját, ezért szívesen helyt adunk hozzászólásoknak.

1. Az összes nappali hallgatónak jelenleg kevesebb, mint 1 százaléka szociológus (pontos országos hallgatói létszám 1995 õszérõl még nem áll rendelkezésre). 1970-ben az akkori NSZK-ban a hallgatóság 1,5 százaléka volt szociológus.

2. Errõl lásd késõbb külön pontban.

3. Ez határozott politikai szándékoknak megfelelõen alakult így. A nyolcvanas években a politika már preferálta a kötelezõ marxista tárgyak közé beépített szociológiát, de diszpreferálta az egyetemi szociológus képzést.

4. Ezeket lásd lejjebb.

5. Ezekrõl nem rendelkezünk összefoglaló adatokkal.

6. A korábbi TMB-tõl örökölt apparátus nem tudott adatot szolgáltatni arra nézve, hogy hogyan alakult a védések száma évenként.

7. A jelentés elkészítésére rendelkezésre álló rövid idõ nem tette lehetõvé a SZEK magyar szociológiai irodalmi adatbázisának a feldolgozását. Ez a késõbbiekben pótolható.