Andorka Rudolf
A TÁRSADALMI EGYENLÕTLENSÉGEK NÖVEKEDÉSE A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA¹


Ha Dahrendorf (1990) nyomán a forradalmat úgy definiáljuk, mint a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, az intézmények és a struktúrák igen gyors és alapvetõ változását, akkor az 1989-1990, évi magyarországi változásokat, amelyek az 1990. évi tavaszi parlamenti választásokban érték el csúcspontjukat, forradalomnak nevezhetjük. Más szóval, ha a véres eseményeket nem tekintjük a forradalom szükséges kritériumának, akkor szerintem indokolt a forradalom fogalmának alkalmazása a rendszerváltásra. A politikai intézmények az egypárti diktatúrából (bármennyire puhult is ez a diktatúra, azért a politikai rendszer egészen 1990-ig autoritárius maradt) többpárti parlamenti demokráciává alakult át. A magánszektor része a gazdaságban gyorsan növekedett, és 1995-re már a GDP-nek körülbelül 60 százalékát ez a szektor állította elõ, továbbá a foglalkoztatottaknak körülbelül a fele magánvállalkozásokban és teljesen vagy részben magántulajdonú gazdasági társaságokban dolgozott (Kolosi et al. 1995). A tervgazdaságot vagy parancsgazdaságot (amelyben az 1968. évi gazdasági reformok óta a piac növekvõ, de sohasem döntõ szerepet játszott) piacgazdaság váltotta fel.

A rendszerváltás idõszakában a közvélemény és a társadalomtudósok "hangulata" is szélsõségesen nagy ingadozásokat mutatott. Az 1980-as évek vége elõtt a magyar társadalmat és a társadalomtudósokat széles körû pesszimizmus töltötte el, a szocialista rendszer² fejlõdési lehetõségeit igen csekélynek látták. A legjobb esetben is csak ismétlõdõ visszaesések által megszakított, igen lassú fejlõdésre számítottak egy hatékonyabb piacgazdaság és egy liberálisabb politikai rendszer irányában. A rendszerváltás hónapjaiban a hangulat igen nagy optimizmusba csapott át. A nagy többség úgy látta, hogy a gazdasági nehézségek rövid, legfeljebb egy-kétéves idõszaka után hatékony piacgazdaságban és jól mûködõ demokráciában fogunk élni.

1990 óta a hangulat ismét szélsõségesnek mondható kiábrándultságba és borúlátásba váltott át. A New Democracies Survey (Rose-Haerpfer 1994; RoseBoeva-Shironin 1993), amelyet majdnem mindegyik "volt szocialista" országban évente elvégeznek, azt mutatja, hogy az ukránok után a magyarok a legelégedetlenebbek a családjuk jelenlegi gazdasági helyzetével, továbbá az ukránok és fehéroroszok után a magyarok között állítják a legtöbben, hogy a rendszerváltozás elõtt jobb vagy sokkal jobb volt a családjuk gazdasági helyzete. Bár kétségtelen, hogy a társadalom többségének anyagi helyzete romlott, az ilyen fokú elégedetlenség indokoltsága mégis megkérdõjelezhetõ, hiszen a többi "volt szocialista" országban a reáljövedelem csökkenése hasonló vagy nagyobb volt, mint Magyarországon. Ennek ellenére a széles körû elégedetlenséget társadalmi tényként kell elfogadnunk, mert hatásai lehetnek az átalakulások további menetére. Ezért indokolt a jövedelemmel való elégedetlenség objektív tényezõinek a vizsgálata.

Bár az elégedetlenségnek vitathatatlanul vannak nem-gazdasági okai, ebben a tanulmányban a gazdasági tényekkel, a szegénység növekedésével és a fokozódó jövedelmi egyenlõtlenségekkel foglalkozom.


Adatforrások és módszerek

A hivatalos statisztikai adatokon kívül a rendszerváltás elõtti jövedelemegyenlõtlenségek bemutatásánál felhasználom a Központi Statisztikai Hivatal 1962-tól 1987-ig ötévenként végzett háztartási jövedelem vizsgálatainak eredményeit. A rendszerváltás utáni évekre vonatkozó adatok forrása a Magyar Háztartás Panel adatfelvétel sorozat (Sik-Tóth 1992; 1993; 1995; Tóth 1994). Ennek keretében egy körülbelül 2000 háztartásból álló országosan reprezentatív mintát évente áprilisban és májusban felkeresnek és egy háztartási kérdõívet, valamint a 16 éves és idõsebb háztartástagokról egy-egy egyéni kérdõívet töltenek ki. A rendszeresen kérdezett jövedelmi és foglalkoztatási (munkanélküliségi) adatokon kívül évente többé-kevésbé változó egyéb kérdéseket (például az itt felhasznált elégedettségi és anómia kérdéseket) is feltesznek.

Az ebben a tanulmányban bemutatott egy fõre jutó jövedelem adatok és decilis megoszlási adatok egyszerûen az egy fõre jutó évi háztartási jövedelmet fejezik ki, a háztartásnagyság és a háztartástagok életkora szerinti súlyozás nélkül. A 2. és 3. táblázatban közölt decilis megoszlás adatok abban különböznek egymástól, hogy a KSH-adatok (lásd 4. táblázat) a háztartásfõ társadalmi-foglalkozási jellemzõi szerint besorolt háztartásokra vonatkoznak, míg a háztartás panel adatok (lásd 5. táblázat) a 16 éves és idõsebb egyének egy fõre jutó háztartási jövedelmét mutatják be. Az utóbbi táblázatból elhagytam a tanulókra és néhány kisebb társadalmi kategóriára (pl. nyugdíj mellett foglalkoztatottak) adatait.

A 8-10. táblázatokban a szegények arányát négy szegénység-definíció, illetve küszöb szerint mutatom be. Ezek:

• a KSH által számított létminimumnál alacsonyabb egy fõre jutó jövedelmû személyek és háztartások (a KSH 1995-ben még nem számított létminimumot, ezért a 8. táblázat elsõ oszlopában 1995-re csak egy becslésszerû adatot adtam meg);
• az egyének legalsó jövedelmi kvintilisébe, vagyis a legalacsonyabb jövedelmû 20 százalékba tartozó személyek és háztartások;
• az egy fõre jutó ekvivalens jövedelem átlagának felénél alacsonyabb jövedelmû személyek és háztartások, ahol az ekvivalens háztartási jövedelmet az OECD ekvivalencia skálája szerint számítottuk ki, vagyis e=0,73 elaszticitással kalkuláltuk az egymást követõ rangsorszámú háztartástagok szükségleteit (ez nagyjából egyenértékû azzal, hogy a második felnõtt szükségleteit a háztartásfõ szükségletei 70 százalékának, a gyermekek szükségleteit a háztartásfõ szükségletei 50 százalékának vettük);
• a hivatalos nyugdíjminimumnál alacsonyabb ekvivalens jövedelmû személyek és háztartások, ahol szintén az OECD ekvivalencia skálát használtuk.

A szegénység tartósságának vizsgálatánál (lásd 11. táblázat) a legegyszerûbb, úgy is mondhatnám: a legdurvább - szegénység-fogalmat, az alsó kvintilist használtuk, és azt mutattuk ki, hogy a vizsgált személyek és háztartások a háztartás panel adatfelvétel elsõ három évében hány évben tartoztak az alsó kvintilisbe. Értelemszerûen csak azoknak a személyeknek az adatai találhatók a táblázatban, akik mind a három évben szerepeltek a mintában, tehát kimaradtak azok, akik a mintából kiestek (meghaltak, megtagadták a válaszadást stb.) és akik idõközben belekerültek (beházasodtak a mintában szereplõ háztartásokba).


Makrogazdasági és makrotársadalmi változások a rendszerváltás után

A háztartási jövedelmekben bekövetkezett változások hátterének megértéséhez röviden be kell mutatni a makrogazdasági és makrotársadalmi változásokat. 1989-t61 1993-ig a GDP a vártnál sokkal nagyobb mértékben, körülbelül 21 százalékkal csökkent, a munkanélküliség lényegében zérusról 13 százalékra nõtt, a foglalkoztatottak számának csökkenése ennél is lényegesen nagyobb (26 százalék) volt, mert jelentós számú korábban foglalkoztatott személy korkedvezményes vagy rokkant nyugdíjba vonult vagy egyszerûen visszahúzódott a háztartásba. A reáljövedelem 11 százalékkal, a reálbérindex 15 százalékkal, az egy fõre jutó fogyasztás 8-9 százalékkal csökkent (lásd 1. táblázat). A jövedelemcsökkenés elsõdleges oka az infláció, valamint a munkanélküliség volt.

A mélyebben fekvõ ok azonban a GDP csökkenése, vagyis a gazdasági depresszió vagy válság. Ezt a depressziót nemcsak a rendszerváltás okozta, hanem azonkívül a világgazdaság 1990 utáni váratlan depressziója, továbbá a "volt szocialista" országok fizetõképtelenné válása, ottani exportpiacaink ebbõl következó elvesztése.

1993 második felében, majd még inkább 1994-ben a gazdasági visszaesés megállásának, majd a fellendülésnek elsõ jelei mutatkoztak. Egyidejûleg megnõtt a nemzetközi fizetések mérlegének negatívuma és az állami költségvetés hiánya. Nõtt a külsõ és belsõ adósság. Ennek a folyamatnak a megállítása érdekében a kormány 1995 márciusában erõs restriktív lépéseket tett, leértékelte a forintot, importvámpótlékot vezetett be, megpróbálta visszafogni a béremelkedést az állami szektorban és a nyugdíjak nominálértékének emelkedését, elõirányozta a költségvetési kiadások jelentós csökkentését. Az infláció azonnal megnõtt, ennek következtében a reáljövedelmek addigi (1994-ben kimutatható) szerény növekedése megállt. Nehéz megjósolni, milyen következményekkel fog járni a restrikciós politika. Kérdés, hogy megállítja-e a megindult gazdasági növekedést. Kérdés, hogy az átlagos reáljövedelem mekkora csökkenését fogja okozni, s ez a csökkenés kiket fog elsõsorban sújtani. Nincs kizárva, hogy az ebben a tanulmányban bemutatott tények és tendenciák 1996-ra lényegesen eltérõ képet fognak mutatni.


A jövedelemegyenlõtlenség növekedése

Az átlagos egy fõre jutó reáljövedelem csökkenésével egyidejûleg megnõtt a jövedelmek egyenlõtlensége. Hangsúlyozni kell, hogy a szocialista korszakban is voltak jövedelemegyenlõtlenségek, nem is csekélyek (lásd 2. táblázat). Azt lehet mondani, hogy a magyarországi jövedelemegyenlõtlenségek az 1980-as években nagyjából a skandináv országokban megfigyelt jövedelem- (adó után) egyenlõtlenségek szintjén álltak. A KSH rétegzõdés- és jövedelemvizsgálatainak legfontosabb eredménye éppen az uralkodó ideológiának ellentmondó egyenlõtlenségek meglétének kimutatása volt (Ferge 1969).

A rendszerváltás után a jövedelemegyenlõtlenség azonnal megnõtt (lásd 3. táblázat). Különösen a legfelsõ decilis részesedése az összes jövedelembõl nõtt meg. Csökkent a legalsó decilisé és kisebb mértékben a középsõ deciliseké is.

A jövedelemegyenlõtlenség körülbelül a Nyugat-Európában, azon belül is a volt Nyugat-Németországban megfigyelthez vált hasonlóvá (Andorka et al. 1995).

1992 (pontosabban az 1991 áprilisától 1992 márciusáig terjedõ év) óta a jövedelemegyenlõtlenség a háztartás panel felvételek szerint nem alakult egyenesvonalúan. 1993-ra kissé csökkent, majd 1994-re ismét nõtt az egyenlõtlenség. Úgy látszik, hogy 1993-ban és 1994-ben a középrétegek relatív helyzete, részesedése az összes jövedelembõl nem romlott. 1994 tavaszától 1995 tavaszáig azonban újra fordulat következett be: a legfelsõ decilis részesedése erõsen megnõtt, a 3-8. decilisek, tehát "középrétegek" részesedése viszont csökkent, miközben a legalsó decilis helyzete kissé javult. Egy év adataiból természetesen nem szabad messzemenõ következtetéseket levonni, de a felsõ "egymillió" gazdagodása és a középrétegek helyzetének romlása egybecseng Szelényi Ivánnak (1995) a konferencián elõadott tanulmányával, amelyben már nem "polgárosodásról", hanem "menedzser-kapitalizmusról" beszél, mint a Magyarországot és talán más volt szocialista országokat is jellemzõ perspektíváról.


A jövedelemegyenlõtlenségek társadalmi rétegenként

A KSH háztartási jövedelem felvételei lényeges jövedelemkülönbségeket mutattak ki a háztartások fejének társadalmi-foglalkozási helyzete és lakóhely szerint. Ezek a különbségek kisebbek voltak ugyan, de nagyjából megfeleltek a nyugat-európai országokban megfigyelt jövedelemkülönbségek mintájának: a jövedelmi hierarchiában legfelül álltak a vezetõk és az értelmiségiek, legalul a szakképzetlen munkások és a mezõgazdaságban foglalkoztatott fizikai foglalkozásúak (állami gazdasági munkások, termelõszövetkezeti parasztok, igen kisszámú egyénileg gazdálkodó paraszt), valamint a nyugdíjasok (lásd 4. táblázat). A település kategóriák közül a budapesti lakosság állt a legjobban és a községi népesség a legrosszabbul (lásd 7. táblázat).

A háztartási panel adatfelvételek rétegenkénti jövedelemadatai nem teljesen összehasonlíthatóak a korábbi KSH-adatokkal.³ Azt ki lehet következtetni, hogy a rétegenkénti jövedelemkülönbségek erõsen megnõttek (lásd 5. táblázat). A jövedelemkülönbségek mintája azonban nagyjából változatlan maradt és ezért értelemszerûen most is hasonlít a nyugat-európai országokban megfigyelthez: legfelül a menedzserek, utánuk a szakértelmiség, majd az alacsonyabb beosztású vezetõk, középen az önállók, az irodai foglalkozásúak és a szakmunkások, legalul az aktívak közül a szakképzetlen munkások és a parasztok (akiknek egy része ma is mezõgazdasági munkás).

A hierarchia alsó felében helyezkednek el mindazok a rétegek, amelyek nem jutnak piaci jövedelmekhez. Jelentós különbségek vannak azonban helyzetükben: az öregségi nyugdíjasok - akiknek nagy része több évtizedes foglalkozási életpálya után vonult nyugdíjba - átlagosan nincsenek különösen kedvezõtlen helyzetben. Ezzel szemben mindazok, akik nem a "szabályos" foglalkozási életpályát futották végig, rokkantként mentek korhatár elõtt nyugdíjba, munkanélküliek, továbbá akik nem rendelkeznek keresetet biztosító munkahellyel (háztartásbeliek és egyéb felnõtt eltartottak), igen hátrányos jövedelmi helyzetben vannak.

A rétegek közötti jövedelemkülönbségek 1993-tól 1995-ig egyértelmûen nõttek, különösen erõs a növekedés 1994-tõl 1995-ig. Ebben az évben a felsõ- és középvezetõk, tehát nagyjából azok, akiket Szelényi Iván "menedzser-kapitalistáknak" nevez, akik közé tartoznak a (még) állami tulajdonban lévõ nagyvállalatok menedzserei is, lényegesen "gazdagabbak" lettek. Az értelmiség valamennyire, de jóval kisebb mértékben javította jövedelmi pozícióját, a többi aktív réteg többé-kevésbé tartotta pozícióit, viszont a "nem szabályos foglalkozási életpályájúak", valamint az öregségi nyugdíjasok helyzete romlott. Korai lenne e néhány év adatai és fejleményei alapján végleges ítéletet mondani, de óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a megfigyelt tendenciák a nyugat-európai típusú polgári társadalom és szociális piacgazdaság vagy pedig a sokkal nagyobb egyenlõtlenségeket mutató dél-amerikai társadalmak irányába haladnak-e.

A megkérdezettek bemondásán alapuló jövedelemadatok pontosságával kapcsolatban mindig indokolt a kétely. Továbbá egy adott év jövedelmi helyzete nem szükségképpen a legpontosabb mutatója az életszínvonalnak. Ezért megpróbáltam a lakásra és a tartós fogyasztási eszközökre vonatkozó adatokkal, továbbá egy az anyagi helyzetet feltehetõen megközelítõleg jól jellemzõ életmódmutatóval (külföldi utazás) is megvizsgálni a társadalmi rétegek közötti különbségeket (lásd 6. táblázat). Természetesen nehéz lenne megmondani, mit tekintsünk nagyfokú vagy csekély egyenlõtlenségnek e mutatók területén, de a hierachikus sorrend egyértelmûen "visszahozza" a jövedelem esetében megfigyeltet. Egyetlen kivétel van: a gyermekgondozási segélyen és díjon lévõk esetében ezek a mutatóik lényegesen kedvezõbbek, mint a többi "nem szabályos életpályájúak" esetében. Ez azt jelzi, hogy a GYES és a GYED átmeneti állapot, lecsökkenti a háztartás egy fõre jutó jövedelmét is, de elõtte a háztartások nagy része valószínûleg lényegesen kedvezõbb helyzetben lehetett.

Budapest és a többi város és község közötti jövedelemegyenlõtlenségek, amelyek 1962-tól 1982-ig egyértelmû lassú csökkenési tendenciát mutattak, ezután ismét nõni kezdtek, éspedig a rendszerváltás után igen erõteljesen.⁴ A fõvárosi lakosság növekvõ elõnye teljesen világosan kitûnik az adatokból. Hozzá kell tenni, hogy mind az egyéb városok, mind a községek kategóriája meglehetõsen heterogén. 1994-re vonatkozóan megpróbáltunk valamivel finomabb kategóriákat használni. A városokon belül különválasztottuk a megyeszékhelyeket és a többi várost, a községeken belül pedig a hivatalosan meghatározott elmaradt területeken fekvõ községeket és a többiektõl (amelyeket itt "normál" községeknek nevezek). Az országos átlaghoz viszonyított egy fõre jutó jövedelemszintek mutatják a közöttük lévõ különbségeket:

lakóhely	egy fõre jutó jövedelem az átlag százalékában, 1994
Budapest	141
megyeszékhelyek	105
többi városok	94
"normál" községek	92
elmaradt községek	77

Tehát a rendszerváltás után a már korábban is privilegizált helyzetben lévõ társadalmi rétegek jövedelmi elõnyei nõttek, a korábban is hátrányosabb helyzetûek pozíciója pedig tovább romlott.


Szegénység

Az átlagjövedelem csökkenése és a jövedelmi egyenlõtlenségek növekedése együttes hatásaként a szegénységben élõk aránya nõtt. Ha a KSH által az 1980as évek elsõ felétõl számított létminimumot vesszük alapul, az 1980-as években körülbelül 10 százalékra becsülhetjük az annál kisebb jövedelembõl megélni kényszerülõk arányát. Hozzátehetjük, hogy ez az arány az 1980-as években már alig változott, tehát a korábbi becsülhetõ csökkenési tendencia megállt. A rendszerváltás után Kolosi és szerzõtársai számításai szerint 1992-ben körülbelül 21 százalék, 1993-ban 24 százalék, 1994-ben 32 százalék élt a létminimum alatt (Kolosi-Sik 1992; Kolosi et al. 1993; 1994). 1995-ben a KSH nem számította ki a létminimumot, mivel azonban a háztartás panel felvétel 1994-1995 évre vonatkozó adatai szerint ebben az idõszakban az átlagos reáljövedelem a megelõzõ évhez képest alig csökkent, és az alsó három decilis együttes részesedése az összes jövedelembõl is alig csökkent, megkockáztathatjuk azt a becslést, hogy a szegények aránya 30 és 35 százalék között lehet.

Nõtt a nyugdíjminimumnál kisebb egy fõre jutó jövedelemmel rendelkezõk aránya is. Továbbá az egyenlõtlenség növekedése következtében nõtt az átlagjövedelem felénél kisebb jövedelembõl megélni kényszerülõk aránya is (lásd 8. táblázat).⁵

Érdemes megjegyezni, hogy Gyenei Márta (1995) megpróbálta a szegények és a gazdagok arányát nem jövedelmi, hanem a háztartás panel felvételek során nyert más, elsõsorban vagyoni jellegû adatok (lakásérték, felszereltség, egyes tartós eszközök, megtakarítások, ingatlantulajdon stb.) alapján meghatározni. Arra a következtetésre jutott, hogy 1994-ben a lakosság 17,6 százaléka nagyon szegény, 12,6 százaléka szegény, 43,8 százaléka közepes anyagi helyzetû, 15,1 százaléka jómódú és 11,0 százaléka gazdag volt. A jövedelmen alapuló szegénységvizsgálatokkal ellentétben ez a módszer azt mutatta, hogy a nagyon szegények aránya 1992-tõl 1994-ig alig változott, a szegényeké csökkent, a nagyon gazdagoké erõsen nõtt. Ez az eredmény annak a következménye, hogy a társadalomnak körülbelül egytized részében vagyon halmozódik fel. Õk a rendszerváltás nyertesei.

Ha a rendszerváltás után a leghátrányosabb helyzetbe kerülõket akarjuk meghatározni, akkor a háztartás panel adatfelvételeknek ugyanazon háztartásokra és személyekre vonatkozó évenként ismétlõdõ jövedelemadatait használhatjuk fel. A legsúlyosabb helyzetben lévõknek azokat tekinthetjük, akik tartósan a szegénységküszöb alatt maradnak.

1992 és 1994 között a mintában szereplõ személyek 7,1 százaléka volt mind a három évben, 9,6 százaléka két évben, 16,7 százaléka egy évben, 66,6 százaléka pedig egy évben sem a legalsó kvintilisben (Andorka-Spéder 1994). 1992 és 1995 között a mintában szereplõ személyeknek 2,3 százaléka volt mind a négy évben, 2,7 százaléka három évben, 4,3 százaléka két évben, 13,0 százaléka egy évben, 77,7 százaléka pedig egyszer sem az átlag 50 százalékaként definiált szegénységküszöb alatt (Andorka-Spéder 1995). A szegénységnek tehát egy meglehetõsen nagy része átmeneti jellegû, éspedig minél alacsonyabb szegénységküszöböt állapítunk meg, annál nagyobb a csak átmenetileg az alatt lévõk aránya. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tartós szegénység problémáját el lehet hanyagolni. Ellenkezõleg, azokat, akik négy éven keresztül az átlag 50 százalékaként meghatározott küszöbnél alacsonyabb jövedelembál éltek, súlyosan hátrányos helyzetben levõknek tekinthetjük. Számuk a fenti adatok szerint 400 és 500 ezer között lehet.

A bármely szegénységdefiníció szerinti szegényeknél sokkal többen vannak azok, akiknek reáljövedelem-csökkenést kellett elszenvedniük, vagyis azok szegényedtek a rendszerváltás óta. Mivel a háztartás panel felvételekben nem próbáltuk a megkérdezetteknek a rendszerváltás elõtti jövedelmét felmérni, nem tudunk pontos adatot mondani azoknak az arányáról, akik ilyen értelemben "vesztesek" voltak. Kolosi és Sik (1992) azonban az 1992. évi adatfelvételnek az egy évvel korábbi, 1991. áprilisi jövedelmei alapján felbecsülték, hogy az egy év alatt hogyan változott a megkérdezettek jövedelmi helyzete. Eszerint 46 százaléknak csökkent a reáljövedelme, 22 százaléké nagyjából azonos maradt és 32 százaléké nõtt, az utóbbiak felének reáljövedelme egy év alatt lényegesen nõtt. Az 1994. évi felvételben a megkérdezettek 4 százaléka azt mondta, hogy az elmúlt 12 hónapban a családjának jövedelme nagyon erõsen romlott, 42 százalék pedig arról számolt be, hogy romlott. Az 1994. évi New Democracies Barometer Survey során megkérdezték, hogy a rendszerváltás elõtti évhez viszonyítva hogyan változott a családi jövedelmi helyzete: 31 százalék erõs romlásról, 45 százalék romlásról, 17 százalék nagyjából változatlan jövedelemrõl, 5 százalék javulásról, egy százalék nagyfokú javulásról számolt be (Rose-Haerpfer 1994). Bár a háztartási panel felvételekbõl származó adatok megbízhatóbbaknak látszanak, mint a New Democracies Barometer felvétel szubjektív és erõsen retrospektív adatai, azt mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a magyar társadalom többségének jövedelmi helyzete a rendszerváltás óta romlott, miközben egy kisebbségé javult, azon belül egy szûk rétegé nagymértékben javult.

A szegénység gyakoriságát demográfiai és társadalmi kategóriánként négy szegénységi küszöb alapján vizsgáltuk (lásd 9. és 10. táblázat). Bár minden társadalmi és demográfiai kategóriában találunk szegényeket, a szegények aránya vagy a szegénység "kockázata" igen erõsen különbözik. Minél alacsonyabb szegénységküszöböt alkalmazunk, annál nagyobbak a demográfiai és társadalmi különbségek, így azok a nyugdíjminimummal azonosnak vett szegénységi küszöb esetében a leginkább szembetûnõek. Még ennél is élesebbek a különbségek, ha a tartás szegénység elõfordulását vizsgáljuk. Míg az értelmiségiek között egyetlen személyt sem találtunk, aki mind a ,három évben az utolsó kvintilisbe tartozott, a roma etnikumhoz tartozóknak csaknem fele mindhárom évben szegény volt e kritérium szerint.

A szegénységi arányszámok egyrészrõl a "tradicionális" szegénység fennmaradását, sõt terjedését bizonyítják. Azokban a kategóriákban - a szakképzetlen munkások, a mezõgazdaságban dolgozó fizikaiak, a községi lakosok -, amelyekrõl az 1960-as évek óta tudjuk, hogy az átlagosnál sokkal nagyobb a szegények aránya, a rendszerváltozás után is az átlagosnál nagyobbak a szegénységarányok.

Különleges az idõs emberek és a nyugdíjasok közötti szegénység alakulása. Az 1960-as években még az átlagosnál sokkal nagyobb volt közöttük az alacsony jövedelmûek aránya, ez a hátrányuk azonban az 1970-es és 1980-as években fokozatosan csökkent. Az 1994-es adatok viszont már azt mutatják, hogy bármely szegénységi küszöb alkalmazása esetén az átlagosnál kisebb az idõs emberek és az öregségi nyugdíjasok között a szegénység. Nem így az özvegyi nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok: közöttük sok a szegény. Semmiképpen sem indokolt tehát az idõseket és a nyugdíjasokat egységesen a szegénység által különösen fenyegetett kategóriáknak tekinteni. Más kérdés az, hogy egyénileg majdnem minden nyugdíjas attól tart, hogy a következõ években jövedelmének reálértéke csökkenni fog, tehát "el fog szegényedni", ami azonban nem azt jelenti, hogy szükségképpen a szegénységi küszöb alá süllyed. A közvélemény tisztánlátását a nyugdíjasok helyzetét illetõen az az egyszerû tény nehezíti, hogy miközben a nyugdíjasok átlagos relatív (az átlaghoz viszonyított) jövedelmi helyzete 1994-ig javult, egyénileg a legtöbb nyugdíjas reáljövedelme évrõl évre kissé csökkent. Kérdés továbbá, hogy az öregségi nyugdíjasok átlagos relatív jövedelmének romlása 1994-tól 1995-re tendenciaváltozás kezdetét jelzi, vagy csupán átmeneti jelenség lesz.

Az idõsekkel és nyugdíjasokkal ellentétben a gyermekek jövedelmi helyzete az 1960-as évek óta fokozatosan romlott, egyre nagyobb arányuk tartozott a legalsó jövedelmi kategóriákba (Andorka 1989). Ez a tendencia a rendszerváltás után felerõsödött. A gyermekeknek nagy és növekvõ része él - legalább gyermekkora egy részében - a szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelmi szinten. Különösen gyakori a szegénység elõfordulása a három és többgyermekes családokban. Hangsúlyozni kell, hogy bármelyik szegénységfogalmat használjuk, tehát akkor is, ha a gyermekek szükségleteit a felnõttekénél alacsonyabbnak vesszük, a gyermekek között az átlagosnál jóval gyakoribb a szegénység. Hozzá kell azt is tenni, hogy a gyermekek szegényedése és az idõs emberek jobb módúvá válása olyan tendencia, amelyet az elmúlt évtizedekben minden fejlett országban megfigyeltek, ahol megfelelõ adatok álltak rendelkezésre (Smeeding 1988; Smeeding-Torry 1988). Ez azonban nem kisebbíti annak a ténynek a jelentõségét, hogy - amint azt az UNICEF (1995: 155) firenzei kutatóintézetének elemzése is megállapítja - a gyermekek a rendszerváltás vesztesei. Ha "új szegénységrõl" beszélünk, azon belül az egyik nagy létszámú csoportot a gyermekek, a többgyermekes családok alkotják.

Az "új szegénység" másik - teljesen új - csoportját alkotják a munkanélküliek, azok a háztartások, amelyeknek egy vagy több tagja, rosszabb esetben a háztartásfõ munkanélküli. Hozzá kell azonban tenni, hogy egyáltalán nem minden munkanélküli szegény, mert a háztartás többi tagjának jövedelme kiegyenlítheti a munkanélküliség okozta jövedelem veszteségét. A munkanélküliség veszélye elsõsorban a már amúgy is alacsony jövedelmû társadalmi rétegeket fenyegeti: a szakképzetlen munkásokat, a mezõgazdaságban dolgozókat, a községi lakosságot, és - jóval az átlagon felüli mértékben - a roma etnikumhoz tartozókat. A munkanélküliség elszegényítõ hatása nyilván annál erõsebb, minél tartósabb a munkanélküliség. Az 1995. évi háztartás panel adatfelvétele idején a munkanélküliek 56 százaléka volt már egy évnél hosszabb ideje munkanélküli (Nagyik 1995). Az 1992. évi felvétel idején munkanélküliek közül 1995-ben viszonylag kevés, 7,6 százalék volt munkanélküli, ez azonban nem azt jelenti, hogy többségük új munkahelyet talált, mert csupán 44,8 százalékuknak volt keresetet biztosító munkahelye, a többiek eltartottak és nyugdíjasok lettek, vagy gyermekgondozási szabadságon vannak (Kolosi et al. 1995).

Itt kell megemlíteni az "új szegénységnek" két másik csoportját: a rokkantnyugdíjasokat és a felnõtt eltartottakat. Feltehetõ, hogy már a korábbi évtizedekben is sok volt közöttük a szegény, de számuk a rendszerváltás után erõsen megnõtt.

Végül "régi-új" szegénységnek mondhatjuk az 500 000 fõre becsülhetõ roma népesség szegényeit. Régi szegények, mert már az 1960-as években sokkal több volt közöttük a szegény, mint a nem-roma népességben. Új azonban ez a szegénység abban a tekintetben, hogy a szegénységben élõ romák aránya igen nagy mértékben megnõtt, sokkal magasabb, mint bármely más társadalmi vagy demográfiai kategóriában. Minél alacsonyabb szegénységküszöböt választunk, annál kiugróbb a romák hátránya más rétegekhez viszonyítva, tehát a "súlyosan" szegények (például a nyugdíjminimumnál kisebb jövedelmûek) között különösképpen "felül vannak reprezentálva". Végül az átlagosnál sokkal több közöttük a tartósan szegény. Az 1995. évi adatfelvétel során megkérdezett roma etnikumú személyeknek körülbelül a fele mind a négy kérdezési évben a legalsó kvintilishez tartozott. Ha tehát - némileg nem-tudományosan erõteljes szóhasználattal - beszélhetünk a rendszerváltás legnagyobb veszteseirõl, akkor ezek egyértelmûen a roma etnikumhoz tartozók.


A szegénység és egyenlõtlenség növekedésének társadalomlélektani hatásai

Mint már fent említettem, a magyar társadalomban igen nagy az elégedetlenség az egyéni jövedelemmel és életszínvonallal, és nagy a pesszimizmus a jövõ perspektívákat illetõen. A háztartás panel felvételekben 11-pontos skálán (0 =nagyon elégedetlen, 10 = teljesen elégedett) mértük a megkérdezettek elégedettségét. A 0-3 skálaértékeket választókat tekintettük elégedetleneknek. Az elégedetlenek aránya jövedelem szerint (Andorka 1995) és társadalmi rétegenként (lásd 12. táblázat) erõsen különbözik. Azokban a rétegekben, amelyeknek jövedelme kedvezõbben alakult, lényegesen kevesebben elégedetlenek, mint azokban, amelyeknek jövedelme erõsen csökkent: Kiugróan magas az elégedetlenség a munkanélküliek és az egyéb felnõtt eltartottak között. Ez is arra enged következtetni, hogy ezek az egyéb eltartottak valójában rejtett munkanélküliek vagy olyan munkanélküliek, akik már feladták a reményt, hogy újra munkahelyhez jutnak.

Kopp Mária és Skarbski Árpád (1992) az 1980-as években végzett vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar társadalom felnõtt tagjainak lelki egészségi állapota rossz, igen sokan mutatnak neurotikus és depressziós tüneteket. Az 1993. évi háztartás panel felvétel kérdõívébe mi is felvettünk néhány olyan kérdést, amely a lelkiélet problémáira utal. Ezek a tünetek, mint a gyakori kimerültség, idegesség, fejfájás, erõs szívdobogás, remegés, a sikertelenség érzése, lényegesen gyakoribbak a társadatom szegényebb rétegeiben, mint a jobbmódúakéban (Andorka 1993).

Végül Hankiss Elemér és munkatársai (1978) régebbi kérdõívébõl átvettünk egy 1990. évi felvételbe és az 1994. évi háztartás panel kérdõívébe négy kérdést, amelyek az anómia - és az én értelmezésem szerint az elidegenedés - jelenségét járják körül (lásd 12. táblázat). Az eredmények alapján fogalmaztam meg azt a hipotézist, hogy a magyar társadalomban a totalitárius és autoritárius rendszerek korszakában fokozatosan igen súlyos anómia- és elidegenedésválság alakult ki, az ezekre utaló válaszok aránya 1978-tól 1990-ig erõsen megnõtt (Andorka 1994a). 1990-tól 1994-ig nem látszik egyértelmû növekedés, sót egyes kérdéseknél a csökkenés jeleit is fel lehet fedezni. Az anómiára és elidegenedésre utaló válaszok (az ember nem tudja, miben higgyen; nincs értelme tervezni; az életnek nincs értelme; az önbizalom hiánya) sokkal gyakoribbak azokban a társadalmi rétegekben, amelyek a rendszerváltás során hátrányosabb helyzetbe kerültek (Andorka 1994b).

Összefoglalóan levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a rendszerváltás óta a magyar társadalom egyes rétegei nemcsak szegényebbek lettel hanem elégedetlenebbek is, gyakrabban szenvednek lelki problémáktól, végül nagyobb arányban adnak anómiára és elidegenedésre utaló válaszokat, mint a társadalom kedvezõbb helyzetû rétegeinek tagjai. Az egyenlõtlenségek tehát minden vizsgált vonatkozásban nagyok, és úgy látszik, megnõttek. Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy ha az egyenlõtlenségek tovább nõnek - leegyszerûsítve: a jelenlegi nyugat-európai szintrõl a dél-amerikai szintre -, ennek milyen következményei lesznek az elégedetlenség, a lelki egészség és az anómia-elidegenedés területén.


A növekvõ egyenlõtlenség és szegénység potenciális politikai hatásai

Nem vállalkozom itt az elõbbi kérdés megválaszolására, mert hiányoznak a válaszhoz szükséges empirikus adatok. A háztartás panel felvételek nyújtanak viszont bizonyos támpontokat ahhoz, hogy a rövid távú politikai hatásokat felmérjük.

Kézenfekvõ lenne azt feltételezni, hogy a szegénység és az egyenlõtlenség növekedése veszélyeztetheti a demokratikus rendszert és ezen keresztül a piacgazdaságot. Meg lehet fogalmazni azt a hipotézist, hogy a reáljövedelem-csökkenést elszenvedett, szegény, elégedetlen, lelki problémákkal küszködõ, anómiás és elidegenedett állampolgárok nem-demokratikus politikai mozgalmak vagy pártok mögé állnak. A háztartás panel felvétel adatai ezt a félelmet nem támasztják alá egyértelmûen.

Két kérdés szerepelt a háztartás panel adatfelvételek kérdõívein, amelynek alapján a fenti hipotézist elemezhetjük:

• Részt venne-e a parlamenti választáson, ha arra a jövõ vasárnap kerülne sor?
• Melyik pártra szavazna?

Itt az 1993 tavaszi - tehát az 1994. évi parlamenti választásokat alig több mint egy évvel megelõzõ - adatfelvétel eredményeit mutatom be. A választásokon való részvételt illetõen a válaszok jövedelem szerint világosan differenciálódtak:

részt venne-e a parlamenti választáson	átlagos egy fõre jutó jövedelem az országos átlag százalékában
biztosan igen	104
valószínûleg igen	99
valószínûleg nem	95
biztosan nem	89
nem tudja	86

Tehát az alacsonyabb jövedelmûek között kisebb a tervezett választási részvétel, a szegényebbek közül jóval kevesebben vesznek részt a választásokon.

A pártok potenciális (1993. tavaszi) szavazói között is mutatkoztak különbségek:

pártpreferencia	átlagos egy fõre jutó jövedelem az országos átlag százalékában
szocialista	121
magyar demokrata	110
kereszténydemokrata	105
szabaddemokrata	101
fiatal demokrata	100
kisgazda	92
más párt	111

Ezek a különbségek azonban nem követték a politikatudományi szakirodalomban szokásos sémákat, sem a baloldal jobboldal, sem a kormány-ellenzék sémát. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a társadalom szegényebb rétegei nagyobb arányban maradnak távol a választásoktól, és ha részt vesznek, a többség nem találta meg 1993-ig azt a pártot vagy azokat a pártokat, amelyre/amelyekre szavazatait adná. Ebben az idõpontban nem látszott annak veszélye sem, hogy a szegény és elégedetlen tömegek valamely szélsõséges pártot támogatnának.

Hozzá kell azonnal tenni, hogy ezek a pártpreferenciák és a pártok választóinak társadalmi összetétele azóta megváltoztak, sõt lehetséges hogy többször is. Az 1994. évi választási eredmények elemzése (Gazsó-Stumpf 1995) arra enged következtetni, hogy ekkor a szegényebb rétegek jelentõs része, amely 1993-ban még nem kívánt a választáson részt venni vagy nem tudta, melyik pártra szavazna, a szocialista pártra adta szavazatát. Az azóta közzétett közvélemény-kutatási eredmények viszont azt sejtetik, hogy ugyanezen rétegek tagjainak legalábbis jelentõs része újra a választásokon való távolmaradás vagy a "nem tudom még, melyik pártra szavaznék" attitûdjét választja.

Az 1992-1995 közötti háztartás panel felvételek adatainak együttes elemzése (Fábián-Tóth 1995) arra enged következtetni, hogy a szavazói hûség a korábban feltételezettnél is alacsonyabb: a megkérdezetteknek kevesebb mint egy százaléka jelölte meg mind az öt alkalommal (1992-ben retrosprektíven kérdezték az 1990. évi parlamenti választásokon leadott szavazatot is) ugyanazt a pártot. Ebben a pártpreferenciák sûrû változásán kívül az is szerepet játszik, hogy a megkérdezetteknek 70 százaléka legalább egyszer úgy nyilatkozott, hogy nem venne (vagy nem vett) részt a választáson. Ez az eredmény mindenesetre arra int, hogy abból, hogy eddig a szegény és elégedetlen tömegek nem álltak valamely szélsõséges párt mögé, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ez a jövõben is kizárható lehetõség, mert az ingadozók aránya igen magas.


Óvatos következtetések

A rendszerváltás óta a társadalmi egyenlõtlenségek megnõttek, és a szegények száma lényegesen emelkedett. Nem merném megjósolni ennek a hatását a magyarországi gazdasági-társadalmi-politikai fejlõdésre. Nem lehet azonban kizárni a negatív hatásokat. Ezért kívánatos volna a további elszegényedést és az egyenlõtlenségek növekedését megállítani. Az elszegényedést nyilván a gazdasági növekedés megindulása állítaná meg, sõt fordíthatná vissza. Emellett szerintem egy szociális védõhálónak is lényeges szerepe kell hogy legyen a szegénység enyhítésében és az egyenlõtlenségek szélsõségessé válásának elkerülésében.

Jelenleg széles körû és sokszor heves vita folyik Magyarországon a követendõ gazdaságpolitikáról és szociálpolitikáról. Ebben a tanulmányban nyilvánvalóan nincs hely az ezekben a vitakérdésekben való állásfoglalásra. Csupán azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy a bemutatott és a hasonló adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a viták tárgyszerûbbek legyenek.


Jegyzetek

1. Ez a tanulmány a budapesti európai Szociológiai Konferencián (1995. augusztus 30.szeptember 2.) bemutatott elõadásnak némileg módosított, az 1995. évi Magyar Háztartás Panel adatfelvétel néhány eredményével kiegészített változata.

2. A "szocializmus" és "kapitalizmus" kifejezéseket a továbbiakban minden magyarázat és jelzõ nélkül használom a fogalmazás egyszerûsége kedvéért. Ezzel semmiképpen sem akarom kétségbe vonni, hogy elvben másfajta szocializmus lehetséges, és hogy a mai európai kapitalizmus sok vonatkozásban alapvetõen különbözik a 19. századi kapitalizmustól.

3. A korábban említetteken kívül ebben az is szerepet játszik, hogy társadalmi réteg sémánkat némileg továbbfejlesztettük. Az aktívakat illetõen a legfontosabbnak azt tartom, hogy a felsõ- és középvezetõket elkülönítettük, továbbá az önálló iparosokat és kereskedõket a szakmunkásoktól elkülönítettük (ahová a korábbi KSH-sémában besorolták õket). Ennél is lényegesebb, hogy - mivel nem a háztartásokat, hanem a 16 éves és idõsebb személyeket osztályoztuk - a nyugdíjasokon kívül számos további inaktív keresõ és eltartott réteget is megkülönböztettünk.

4. Minden adatfelvételi évben az akkor városi, illetve községi rangú települések kerültek a megfelelõ kategóriákba. Az éveli folyamán egyre több község kapott városi rangot és került így a városok kategóriájába. Mivel ezeknek a településeknek a népessége feltehetõen alacsonyabb jövedelmet ért el a korábbi városi átlagnál, "lehúzták" az új városi kategória átlagát. Ha csak az évtizedek óta városi rangú településeket néznénk, az átlagos jövedelmük magasabb lenne a táblázatban kimutatottnál.

5. Értelemszerûen nem nõtt viszont a legalsó kvintilisbe tartozók aránya, mert az mindig a népesség 20 százaléka.


Hivatkozások

Andorka R. 1989. Szegénység Magyarországon. Társadalmi Szemle, (45) 12, 30-40. - 1993. Elégedetlenség elidegenedés, anómia. In: Sik-Tóth (szerk.) 1993. 97-112.

- 1994a. Social Changes and Social Problems in Hungary Science the 1930s Economic, Social and Political Causes of the Domise of State Socialism. In: A. Seligman (ed.) The Transition from State Socialism in Eastern Europe: the Case of Hungary. Comparative Social Research, vol. 14, 49-96.

- 1994b. Elégedetlenség; elidegenedés, anómia. In: Sik-Tóth (szerk.) 1994. 83-90. - 1995. Elégedetlenség. In: Tóth (szerk.) 1994.

Andorka R.-B. Headey-E Krause 1995. Economic and Political Imperatives in System Transformation: Hungary and East Germany 1990-1994. Review of Sociology, Special Issue, 1-26.

Andorka R.-Zs. Spéder 1994. Szegénység alakulása 1992 és 1994 között. In: Tóth (szerk.) 1994. 270.

-- 1995. Szegénység. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Dahrendorf, R. 1990. Reflections on the Evolution in Europe. London: Chatto and Windus Fábián, Z. Tóth, I. Gy. 1995. Szavazói táborok és szavazói mobilitás, 19995. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Ferge Zs. 1969. Társadalmunk rétegzõdése. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Gazsó E-Stumpf I. 1995. Pártbázisok és a választói magatartástípusok. In: Kurtán S.-Sándor P-Vass L. (szerk.) Magyarország politikai évkönyve. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 567-580.

Gyenei M. 1995. Vagyoni helyzeten alapuló szegénység számítás. Kézirat

Hankiss E.-Manchin R.-Füstös L. 1978. Életmód, életminõség, értékrendszer. Országos Vizsgálat 1978. Alapadatok. I-III. k. Budapest: MTA Szociológiai Intézet

Kolosi Terik E. 1992. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Sik-Tóth (szerk.) 1992. 8-24. Kolosi T-Szivós P-Bedekovics I. 1993. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Sik-Tóth (szerk.) 1993. 13-26.

--- 1994. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Tóth (szerk.) 1994. 7-15.

---1995. Munkaerõpiac és jövedelmek. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995. Kopp M.-Skrabski Á. 1992. Magyar lelkiállapot. Budapest: Végeken Nagy Gy.-Sik E. 1995. Munkanélküliség. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Rose, R.-I. Boeva-V Shironin 1993. How Russians Are Coping with Transition: New Russia Barometer II. Studies in Public Policy vol, 216. Glasgow: University of Strattelyde

Rose, R-Ch. Haerpfer 1994. New Democracies Barometer III: Learning from What Is Happening. Studies in Public Policy, vol. 230. Glasgow. University of Strattclyde

Sik E.-Tóth I. Gy. (szerk.) 1992. Jelentés a Magyar Háztartás Panel I. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológiai Tanszék

- - (szerk.) 1993. Egy év után... Jelentés a Magyar Háztartás Panel II. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék

- - (szerk.) 1995. Pater Noster. Jelentés a Magyar Háztartás Panel IV. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék

Smeeding, T. 1988. Generation and the Distribution of Well-being and Poverty: Cross National Evidence for Europe, Scandinavia and the Colonies. Elõadás a Population Change and European Society symposiumon, Firenze

Smeeding, T.-B. Torrey 1988. Poor Children in Rich Countries. LIS/CEPS Working Paper, 17.

Szelényi I. 1995. The Rise of Managerialism: the "New Class" after the Fall of Communism. Collegium. Discussion Papers, 16.

UNICEF 1995. Poverty, Children and Policy: Responses for a Brigther Future. UNICEF International Child Development Centre, Firenze, Regional Motoring Report, 3.

Tóth I. Gy. (szerk.) 1994. Társadalmi átalakulás 1992-1994. Jelentés a Magyar Háztartás Panel III. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék


Táblázatok

1. táblázat
A magyar gazdaságfõ makrostatisztikai mutatói, 1989

év	GDP 1989=100	foglalkoz- tatás*	munka- nélküliségi arány, százalék	egy fõre jutó reáljövedelem 1989=100	reálbérindex 1989=100	egy fõre jutó reálfogyasztás 1989=100	fogyasztói árindex 1989=100
1989	100	100	0,3	100	100	100	100
1990	96	99	0,4	98	96	97	129
1991	85	96	1,9	96	90	92	174
1992	81	86	7,8	94	89	91	214
1993	79	78	13,2	89	85	92	262
1994	82	74	11,0	92	91	93	312

* Azon személyek, akiknek munkahelyük van, ahol keresethez jutnak. Nem számítottam ide a gyermekgondozási segélyen és díjon lévõket.

2. táblázat
Decilis eloszlások: az egy fõre jutó jövedelem szerinti népesség decilisek
részesedése az összes személyes jövedelembõl, 1962-1987

decilis	1962	1967	1972	1977	1982	1987
legalsó	3,9	4,0	4,0	4,5	4,5	4,5
2	5,6	6,0	5,9	6,3	6,0	6,0
3	6,5	7,1	7,0	7,3	6,9	6,9
4	7,6	8,0	7,9	8,1	7,7	7,7
5	8,6	8,9	8,8	8,8	8,5	8,5
6	9,7	9,9	9,8	9,6	9,4	9,4
7	11,0	10,9	10,8	10,7	10,5	10,5
8	12,3	12,2	12,1	11,9	11,8	11,8
9	14,6	14,0	14,0	13,7	13,7	13,8
legfelsõ	20,2	18,9	19,7	18,6	18,6	20,9
legfelsõ/legalsó	5,2	4,7	4,9	3,8	3,8	4,6

3. táblázat
Decilis eloszlások az egy fõre jutó jövedelem szerinti háztartás decilisek részesedése
az összes személyes jövedelembõl 1992-1995

decilis	1991/1992	1992/1993	1993/1994	1994/1995
legalsó	3,6	3,8	3,3	3,6
2	5,7	5,7	5,3	5,3
3	6,6	6,7	6,5	6,2
4	7,4	7,4	7,3	7,0
5	8,1	8,1	8,0	7,8
6	8,8	8,9	8,9	8,6
7	9,9	10,0	10,0	9,7
8	11,4	11,4	11,6	11,3
9	14,2	14,1	14,4	14,4
legfelsõ	24,3	23,9	24,7	26,1
legfelsõ/legalsó	6,7	6,3	7,4	7,3

4. táblázat
Egy fõre jutó háztartási jövedelem a különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó háztartásokban, 1962-1987

a háztartásfõ társadalmi rétege	egy fõre jutó háztartási jövedelem az országos átlag százalékában
	1962	1967	1972	1977	1982	1987
vezetõ és értelmiségi	154	140	150	142	127	125
középszintû szellemi	128	122	115	108	107	117
irodai	119	111	108	97	99	93
szakmunkás	109	103	100	99	99	102
betanított munkás	95	92	89	93	92	88
segédmunkás	82	86	86	86	84	81
mezõgazdasági	87	101	105	104	95	90
nyugdíjas	84	81	83	91	98	94

5. táblázat
Az egy fõre jutó átlagos évi jövedelem társadalmi rétegenként, 1993-1995

társadalmi réteg	egy fõre jutó jövedelem az országos átlag* százalékában			n=/1995
	1993	1994	1995
felsõ- és középvezetõ	162	184	211	158
értelmiségi	140	156	163	250
alsóvezetõ és mûvezetõ	114	138	137	120
irodai	120	118	124	322
önálló iparos, kereskedõ	122	121	131	162
szakmunkás	100	96	93	492
szakképzetlen munkás	90	88	83	464
paraszt, mezõgazdasági munkás	85	83	84	86
öregségi nyugdíjas	96	101	95	1045
özvegyi nyugdíjas		78	75	153
rokkantnyugdíjas	87	80	78	290
gyermekgondozási díj és segély	83	70	76	167
munkanélküli	78	74	68	188
háztartásbeli	69	68	62	95
egyéb eltartott		8	60	190
összes 16 éves és idõsebb**	100	100	100	4484

* A 16 éves és idõsebb megkérdezettek átlagos egy fõre jutó jövedelmének százalékában.
** Ebben és az összes következõ táblázatban nem mutattam ki különleges helyzetük miatt a tanulókra vonatkozó adatokat, továbbá kis esetszámuk miatt a nyugdíj mellett keresõ tevékenységet folytatók és a segítõ családtagok adatait. Az "összesen"-ben természetesen benne foglaltatnak ók is.

6. táblázat
Lakásfelszereltség egyes tartós eszközök birtoklása és külföldi utazás, 1994

társadalmi réteg	a lakásban nincs				a háztartás birtokában nincs				az elmúlt évben nem járt külföldön
	víz- veze- ték	vízöb- líté- ses WC	fürdõ- szoba	tele- fon	autó	auto- mata- mosó- gép	színes- tv	személyi számí- tógép
	százalék
felsõ- és középvezetõ	2,8	0,0	0,9	42,6	23,8	16,2	6,6	72,0	43,1
értelmiségi	1,6	1,6	1,6	36,7	34,5	21,1	7,5	72,3	54,8
alsóvezetõ, mûvezetõ	3,2	0,0	3,6	65,0	32,4	35,2	2,3	84,8	64,8
irodai	1,4	1,8	1,0	53,0	38,0	33,6	8,6	83,7	73,4
önálló iparos, kereskedõ	2,3	1,6	2,3	45,7	26,9	27,3	6,4	79,9	64,8
szakmunkás	7,1	6,4	7,1	71,4	4,7	51,9	14,9	87,6	76,7
szakképzetlen munkás	10,3	12,9	11,9	80,1	60,7	69,3	26,9	93,5	88,4
paraszt, mezõ- gazdasági munkás	19,5	20,9	18,4	83,0	41,0	77,1	24,5	95,3	93,3
öregségi nyugdíjas	14,3	16,8	17,3	71,2	73,0	75,5	36,2	97,4	89,4
rokkantnyugdíjas	16,5	15,0	20,2	78,0	3,4	74,2	35,7	95,2	91,5
özvegyi nyugdíjas	22,9	25,2	29,8	83,1	85,8	85,0	51,5	100,0	96,6
gyermek gondozási díj és segély	11,9	13,0	15,2	75,4	48,5	54,3	23,1	92,6	89,9
munkanélküli	15,8	15,5	19,7	77,8	65,5	66,5	32,6	91,2	81,7
háztartásbeli	31,0	18,7	29,4	81,2	67,7	80,9	33,5	95,1	89,2
egyéb eltartott	21,5	16,5	21,1	81,7	65,4	73,6	36,5	93,5	86,4
összes 16 éves és idõsebb	11,5	11,1	12,9	68,4	55,9	59,1	25,0	90,0	80,4

7. táblázat
Az egy fõre jutó átlagos évi jövedelem lakóhely szerint, 1962-1965

év	egy fõre jutó jövedelem az országos átlag százalékában
	községek	városok	Budapest
1962	90	108	131
1967	95	99	119
1972	95	97	118
1977	96	98	116
1982	96	99	112
1987	94	100	114
1992	89	95	129
1995	85	93	145

8. táblázat
A szegények aránya a népességben a különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1992-1995

év	a létminimum alatt	az átlagos egy fõre jutó jövedelem 50 százaléka alatt	a nyugdíjminimum alatt
	százalék
1992	21,5	10,1	5,2
1993	24,0	10,4	5,4
1994	31,8	11,6	6,7
1995	30-35	12,4

9. táblázat
A szegények aránya korcsoportonként, társadalmi rétegenként és etnikum szerint különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1994

kocsoport, társadalmi réteg, etnikum	a létmini- mum alatt	a legalsó jövedelmi kvintilisben	az átlag 50 százaléka alatt	a nyugdíj- minimum alatt	n =
	százalékban
korcsoport
0-2	54,5	38,1	22,8	15,0	144
3-6	41,8	29,2	11,7	6,8	312
7-14	42,3	31,4	16,4	9,5	642
15-19	41,5	29,9	15,9	10,5	447
20-29	34,5	18,8	9,5	4,7	794
30-39	36,4	24,7	13,4	8,1	796
40-49	31,3	18,4	9,3	4,4	778
50-59	28,3	13,8	11,3	7,5	668
60-69	16,1	7,6	7,4	3,7	711
70-	16,7	10,2	9,1	4,9	587
társadalmi réteg
felsõ- és középvezetõ	7,4	5,7	2,8	1,9	143
értelmiségi	10,6	2,1	1,0	1,0	240
alsóvezetõ és mûvezetõ	5,8	2,2	0,0	0,0	121
irodai	19,6	8,1	4,2	3,2	382
önálló iparos, kereskedõ	32,6	22,3	13,8	7,2	168
szakmunkás	24,8	11,6	4,0	1,0	529
szakképzetlen munkás	34,6	19,4	7,1	2,3	527
paraszt, mezõgazdasági	39,5	26,0	11,7	3,6	116
munkanélküli	55,5	37,6	26,6	17,9	226
gyermekgondozási díj	51,7	35,5	17,2	11,1	186
öregségi nyugdíjas	15,9	8,5	6,7	3,7	1165
rokkantnyugdíjas	48,7	24,8	13,8	6,5	263
özvegyi nyugdíjas	33,7	14,0	19,2	8,1	148
háztartásbeli	56,4	44,6	31,8	22,8	103
egyéb eltartott	53,7	37,5	28,2	16,9	207
etnikum
nem roma	28,4	16,3	8,5	4,2	5743
roma	86,7	73,0	56,1	43,3	277
összes népesség	31,8	20,0	11,6	6,7	5877

10. táblázat
A szegény háztartások aránya háztartástípus, gyermekszám, lakóhely, a háztartásfõ munkanélkülisége és etnikum szerint, különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1994

háztartástípus, gyermekszám, lakó- hely, a háztartásfõ munkanélkülisége, etnikum	a létminimum alatt	a legalsó jövedelmi kvintilisben	az átlag 50 százaléka alatt	a nyugdíj- minimum alatt	n =
háztartástípus
egyszemélyes	19,7	23,3	9,4	4,7	473
házaspár	12,0	9,6	6,0	3,8	438
házaspár gyermek(ek)kel	34,7	17,9	11,2	6,4	821
egy szülõ gyermek(ek)kel	43,2	26,6	12,6	9,0	163
három nemzedék	43,9	22,5	10,3	6,4	66
egyéb	31,3	23,8	14,0	5,5	121
gyermekszám
gyermektelen	18,3	6,8	8,5	4,7	1259
egy gyermek	37,2	17,4	10,3	6,2	347
két gyermek	37,0	21,6	8,4	4,6	329
három és több gyermek	62,5	53,2	29,5	17,6	124
lakóhely
Budapest	11,9	7,2	2,8	1,3	358
megyeszékhely	25,7	16,2	6,5	4,3	299
egyéb város	30,5	18,9	12,4	7,6	620
község	31,4	24,3	12,6	6,4	816
a háztartásfõ
munkanélküli	63,5	39,7	27,6	19,1	103
nem munkanélküli	25,1	17,5	9,1	4,9	1990
etnikum
roma	82,5	67,0	49,4	39,1	65
nem roma	24,6	15,8	7,5	3,5	1959
összes háztartás	27,1	18,6	12,6	6,4	2093

11. táblázat
A tartósan és átmenetileg szegények aránya az alsó kvintilis szegénységi küszöb esetében korcsoport, társadalmi réteg és etnikum szerint, 1992-1994

korcsoport, társadalmi réteg, etnikum	1992-tõl 1994-ig a legalsó kvintilisbe tartozott
	3 évben	2 évben	1 évben	sohasem	összesen	n=
korcsoport
0-2	17,2	20,4	11,5	51,0	100,0	144
3-6	12,7	15,2	25,0	47,1	100,0	312
7-14	13,0	15,1	16,5	55,5	100,0	642
15-19	11,8	12,5	19,9	55,8	100,0	447
20-29	7,6	10,7	19,2	62,5	100,0	794
30-39	8,1	10,6	18,5	62,9	100,0	796
40-49	6,2	9,6	16,2	68,0	100,0	778
50-59	4,6	6,8	11,1	77,4	100,0	668
60-69	2,0	3,7	12,2	82,1	100,0	711
70-	2,2	5,7	17,8	74,3	100,0	587
társadalmi réteg
felsõ- és közép-vezetõ	2,0	2,1	6,1	89,8	100,0	143
értelmiségi	0,0	0,0	9,3	90,7	100,0	240
alsóvezetõ, mûvezetõ	0,0	1,1	12,9	86,0	100,0	121
irodai	1,3	3,7	15,3	79,8	100,0	382
önálló	6,3	7,1	26,7	59,9	100,0	168
szakmunkás	2,8	6,6	15,7	74,9	100,0	529
szakképzetlen munkás	4,5	11,1	20,8	63,6	100,0	527
paraszt, mezõgazdasági	5,5	21,0	16,7	56,7	100,0	116
munkanélküli	18,6	14,8	19,7	46,9	100,0	226
gyermekgondozási díj	12,5	18,5	23,2	45,8	100,0	186
öregségi nyugdíj	1,5	3,4	13,1	82,0	100,0	1165
rokkantnyugdíjas	11,4	16,4	14,9	57,4	100,0	261
özvegyi nyugdíjas	5,3	9,2	25,4	60,1	100,0	148
háztartásbeli	21,9	19,8	18,4	39,9	100,0	103
egyéb eltartott	16,4	22,3	14,2	47,1	100,0	207
etnikum
nem roma	4,2	7,2	16,7	71,9	100,0	5473
roma	48,3	25,3	6,8	19,6	100,0	277
összes népesség	7,1	9,6	16,7	66,6	100,0	5879

12. táblázat
Az elégedetlenség, valamint az anómia és elidegenedés mutatói, 1994

társadalmi réteg	elégedetlen			teljesen egyetért azzal, hogy		állandóan, gyakran néha úgy érzi
	jöve- delmé- vel	élet- szín- vonal- ával	jövõ kilá- tása- ival	az ember nem tudja, miben higgyen	nincs értelme elõre tervezni	életének nincs értelem	nem tud hinni önma- gában
százalék
felsõ- és középvezetõ	10,2	12,9	11,0	27,5	21,8	34,2	22,0
értelmiségi	30,0	23,2	11,4	21,6	20,8	39,9	26,0
alsóvezetõ, mûvezetõ	27,6	22,4	17,8	44,8	37,9	34,8	24,4
irodai	34,3	23,3	18,4	41,8	34,5	42,2	29,0
önálló iparos, kereskedõ	35,8	22,4	22,1	41,6	27,3	35,1	23,0
szakmunkás	43,5	28,2	24,9	46,0	41,5	47,5	28,1
szakképzetlen munkás	46,0	28,5	26,9	54,6	52,4	59,4	40,0
paraszt, mezõgazdasági munkás	52,7	25,3	29,6	64,6	57,4	47,0	39,8
öregségi nyugdíjas	40,1	27,6	36,2	50,1	52,0	58,3	49,8
rokkantnyugdíjas	61,8	44,4	48,5	58,7	58,4	73,3	64,1
özvegyi nyugdíjas	47,2	27,0	37,1	59,3	57,8	76,9	73,9
gyermekgondozási díj és segély	58,2	21,1	23,2	45,1	42,4	52,7	38,4
munkanélküli	84,6	46,6	45,8	51,2	48,4	60,1	48,0
háztartásbeli	77,7	32,2	40,3	56,9	54,9	66,9	52,7
egyéb eltartott	83,4	43,2	47,8	48,5	50,6	67,5	61,8
összes 16 éves és idõsebb	44,6	27,6	29,6	46,7	44,2	45,7	41,4

A 0-tól (nagyon elégedetlen) 10-ig (nagyon elégedett) terjedõ skálán 0-3 közötti válaszokat adók aránya.