Andorka Rudolf
A TÁRSADALMI EGYENLÕTLENSÉGEK NÖVEKEDÉSE A RENDSZERVÁLTÁS ÓTA1


Ha Dahrendorf (1990) nyomán a forradalmat úgy definiáljuk, mint a gazdasági-társadalmi-politikai rendszer, az intézmények és a struktúrák igen gyors és alapvetõ változását, akkor az 1989-1990, évi magyarországi változásokat, amelyek az 1990. évi tavaszi parlamenti választásokban érték el csúcspontjukat, forradalomnak nevezhetjük. Más szóval, ha a véres eseményeket nem tekintjük a forradalom szükséges kritériumának, akkor szerintem indokolt a forradalom fogalmának alkalmazása a rendszerváltásra. A politikai intézmények az egypárti diktatúrából (bármennyire puhult is ez a diktatúra, azért a politikai rendszer egészen 1990-ig autoritárius maradt) többpárti parlamenti demokráciává alakult át. A magánszektor része a gazdaságban gyorsan növekedett, és 1995-re már a GDP-nek körülbelül 60 százalékát ez a szektor állította elõ, továbbá a foglalkoztatottaknak körülbelül a fele magánvállalkozásokban és teljesen vagy részben magántulajdonú gazdasági társaságokban dolgozott (Kolosi et al. 1995). A tervgazdaságot vagy parancsgazdaságot (amelyben az 1968. évi gazdasági reformok óta a piac növekvõ, de sohasem döntõ szerepet játszott) piacgazdaság váltotta fel.

A rendszerváltás idõszakában a közvélemény és a társadalomtudósok "hangulata" is szélsõségesen nagy ingadozásokat mutatott. Az 1980-as évek vége elõtt a magyar társadalmat és a társadalomtudósokat széles körû pesszimizmus töltötte el, a szocialista rendszer2 fejlõdési lehetõségeit igen csekélynek látták. A legjobb esetben is csak ismétlõdõ visszaesések által megszakított, igen lassú fejlõdésre számítottak egy hatékonyabb piacgazdaság és egy liberálisabb politikai rendszer irányában. A rendszerváltás hónapjaiban a hangulat igen nagy optimizmusba csapott át. A nagy többség úgy látta, hogy a gazdasági nehézségek rövid, legfeljebb egy-kétéves idõszaka után hatékony piacgazdaságban és jól mûködõ demokráciában fogunk élni.

1990 óta a hangulat ismét szélsõségesnek mondható kiábrándultságba és borúlátásba váltott át. A New Democracies Survey (Rose-Haerpfer 1994; RoseBoeva-Shironin 1993), amelyet majdnem mindegyik "volt szocialista" országban évente elvégeznek, azt mutatja, hogy az ukránok után a magyarok a legelégedetlenebbek a családjuk jelenlegi gazdasági helyzetével, továbbá az ukránok és fehéroroszok után a magyarok között állítják a legtöbben, hogy a rendszerváltozás elõtt jobb vagy sokkal jobb volt a családjuk gazdasági helyzete. Bár kétségtelen, hogy a társadalom többségének anyagi helyzete romlott, az ilyen fokú elégedetlenség indokoltsága mégis megkérdõjelezhetõ, hiszen a többi "volt szocialista" országban a reáljövedelem csökkenése hasonló vagy nagyobb volt, mint Magyarországon. Ennek ellenére a széles körû elégedetlenséget társadalmi tényként kell elfogadnunk, mert hatásai lehetnek az átalakulások további menetére. Ezért indokolt a jövedelemmel való elégedetlenség objektív tényezõinek a vizsgálata.

Bár az elégedetlenségnek vitathatatlanul vannak nem-gazdasági okai, ebben a tanulmányban a gazdasági tényekkel, a szegénység növekedésével és a fokozódó jövedelmi egyenlõtlenségekkel foglalkozom.


Adatforrások és módszerek

A hivatalos statisztikai adatokon kívül a rendszerváltás elõtti jövedelemegyenlõtlenségek bemutatásánál felhasználom a Központi Statisztikai Hivatal 1962-tól 1987-ig ötévenként végzett háztartási jövedelem vizsgálatainak eredményeit. A rendszerváltás utáni évekre vonatkozó adatok forrása a Magyar Háztartás Panel adatfelvétel sorozat (Sik-Tóth 1992; 1993; 1995; Tóth 1994). Ennek keretében egy körülbelül 2000 háztartásból álló országosan reprezentatív mintát évente áprilisban és májusban felkeresnek és egy háztartási kérdõívet, valamint a 16 éves és idõsebb háztartástagokról egy-egy egyéni kérdõívet töltenek ki. A rendszeresen kérdezett jövedelmi és foglalkoztatási (munkanélküliségi) adatokon kívül évente többé-kevésbé változó egyéb kérdéseket (például az itt felhasznált elégedettségi és anómia kérdéseket) is feltesznek.

Az ebben a tanulmányban bemutatott egy fõre jutó jövedelem adatok és decilis megoszlási adatok egyszerûen az egy fõre jutó évi háztartási jövedelmet fejezik ki, a háztartásnagyság és a háztartástagok életkora szerinti súlyozás nélkül. A 2. és 3. táblázatban közölt decilis megoszlás adatok abban különböznek egymástól, hogy a KSH-adatok (lásd 4. táblázat) a háztartásfõ társadalmi-foglalkozási jellemzõi szerint besorolt háztartásokra vonatkoznak, míg a háztartás panel adatok (lásd 5. táblázat) a 16 éves és idõsebb egyének egy fõre jutó háztartási jövedelmét mutatják be. Az utóbbi táblázatból elhagytam a tanulókra és néhány kisebb társadalmi kategóriára (pl. nyugdíj mellett foglalkoztatottak) adatait.

A 8-10. táblázatokban a szegények arányát négy szegénység-definíció, illetve küszöb szerint mutatom be. Ezek:

A szegénység tartósságának vizsgálatánál (lásd 11. táblázat) a legegyszerûbb, úgy is mondhatnám: a legdurvább - szegénység-fogalmat, az alsó kvintilist használtuk, és azt mutattuk ki, hogy a vizsgált személyek és háztartások a háztartás panel adatfelvétel elsõ három évében hány évben tartoztak az alsó kvintilisbe. Értelemszerûen csak azoknak a személyeknek az adatai találhatók a táblázatban, akik mind a három évben szerepeltek a mintában, tehát kimaradtak azok, akik a mintából kiestek (meghaltak, megtagadták a válaszadást stb.) és akik idõközben belekerültek (beházasodtak a mintában szereplõ háztartásokba).


Makrogazdasági és makrotársadalmi változások a rendszerváltás után

A háztartási jövedelmekben bekövetkezett változások hátterének megértéséhez röviden be kell mutatni a makrogazdasági és makrotársadalmi változásokat. 1989-t61 1993-ig a GDP a vártnál sokkal nagyobb mértékben, körülbelül 21 százalékkal csökkent, a munkanélküliség lényegében zérusról 13 százalékra nõtt, a foglalkoztatottak számának csökkenése ennél is lényegesen nagyobb (26 százalék) volt, mert jelentós számú korábban foglalkoztatott személy korkedvezményes vagy rokkant nyugdíjba vonult vagy egyszerûen visszahúzódott a háztartásba. A reáljövedelem 11 százalékkal, a reálbérindex 15 százalékkal, az egy fõre jutó fogyasztás 8-9 százalékkal csökkent (lásd 1. táblázat). A jövedelemcsökkenés elsõdleges oka az infláció, valamint a munkanélküliség volt.

A mélyebben fekvõ ok azonban a GDP csökkenése, vagyis a gazdasági depresszió vagy válság. Ezt a depressziót nemcsak a rendszerváltás okozta, hanem azonkívül a világgazdaság 1990 utáni váratlan depressziója, továbbá a "volt szocialista" országok fizetõképtelenné válása, ottani exportpiacaink ebbõl következó elvesztése.

1993 második felében, majd még inkább 1994-ben a gazdasági visszaesés megállásának, majd a fellendülésnek elsõ jelei mutatkoztak. Egyidejûleg megnõtt a nemzetközi fizetések mérlegének negatívuma és az állami költségvetés hiánya. Nõtt a külsõ és belsõ adósság. Ennek a folyamatnak a megállítása érdekében a kormány 1995 márciusában erõs restriktív lépéseket tett, leértékelte a forintot, importvámpótlékot vezetett be, megpróbálta visszafogni a béremelkedést az állami szektorban és a nyugdíjak nominálértékének emelkedését, elõirányozta a költségvetési kiadások jelentós csökkentését. Az infláció azonnal megnõtt, ennek következtében a reáljövedelmek addigi (1994-ben kimutatható) szerény növekedése megállt. Nehéz megjósolni, milyen következményekkel fog járni a restrikciós politika. Kérdés, hogy megállítja-e a megindult gazdasági növekedést. Kérdés, hogy az átlagos reáljövedelem mekkora csökkenését fogja okozni, s ez a csökkenés kiket fog elsõsorban sújtani. Nincs kizárva, hogy az ebben a tanulmányban bemutatott tények és tendenciák 1996-ra lényegesen eltérõ képet fognak mutatni.


A jövedelemegyenlõtlenség növekedése

Az átlagos egy fõre jutó reáljövedelem csökkenésével egyidejûleg megnõtt a jövedelmek egyenlõtlensége. Hangsúlyozni kell, hogy a szocialista korszakban is voltak jövedelemegyenlõtlenségek, nem is csekélyek (lásd 2. táblázat). Azt lehet mondani, hogy a magyarországi jövedelemegyenlõtlenségek az 1980-as években nagyjából a skandináv országokban megfigyelt jövedelem- (adó után) egyenlõtlenségek szintjén álltak. A KSH rétegzõdés- és jövedelemvizsgálatainak legfontosabb eredménye éppen az uralkodó ideológiának ellentmondó egyenlõtlenségek meglétének kimutatása volt (Ferge 1969).

A rendszerváltás után a jövedelemegyenlõtlenség azonnal megnõtt (lásd 3. táblázat). Különösen a legfelsõ decilis részesedése az összes jövedelembõl nõtt meg. Csökkent a legalsó decilisé és kisebb mértékben a középsõ deciliseké is.

A jövedelemegyenlõtlenség körülbelül a Nyugat-Európában, azon belül is a volt Nyugat-Németországban megfigyelthez vált hasonlóvá (Andorka et al. 1995).

1992 (pontosabban az 1991 áprilisától 1992 márciusáig terjedõ év) óta a jövedelemegyenlõtlenség a háztartás panel felvételek szerint nem alakult egyenesvonalúan. 1993-ra kissé csökkent, majd 1994-re ismét nõtt az egyenlõtlenség. Úgy látszik, hogy 1993-ban és 1994-ben a középrétegek relatív helyzete, részesedése az összes jövedelembõl nem romlott. 1994 tavaszától 1995 tavaszáig azonban újra fordulat következett be: a legfelsõ decilis részesedése erõsen megnõtt, a 3-8. decilisek, tehát "középrétegek" részesedése viszont csökkent, miközben a legalsó decilis helyzete kissé javult. Egy év adataiból természetesen nem szabad messzemenõ következtetéseket levonni, de a felsõ "egymillió" gazdagodása és a középrétegek helyzetének romlása egybecseng Szelényi Ivánnak (1995) a konferencián elõadott tanulmányával, amelyben már nem "polgárosodásról", hanem "menedzser-kapitalizmusról" beszél, mint a Magyarországot és talán más volt szocialista országokat is jellemzõ perspektíváról.


A jövedelemegyenlõtlenségek társadalmi rétegenként

A KSH háztartási jövedelem felvételei lényeges jövedelemkülönbségeket mutattak ki a háztartások fejének társadalmi-foglalkozási helyzete és lakóhely szerint. Ezek a különbségek kisebbek voltak ugyan, de nagyjából megfeleltek a nyugat-európai országokban megfigyelt jövedelemkülönbségek mintájának: a jövedelmi hierarchiában legfelül álltak a vezetõk és az értelmiségiek, legalul a szakképzetlen munkások és a mezõgazdaságban foglalkoztatott fizikai foglalkozásúak (állami gazdasági munkások, termelõszövetkezeti parasztok, igen kisszámú egyénileg gazdálkodó paraszt), valamint a nyugdíjasok (lásd 4. táblázat). A település kategóriák közül a budapesti lakosság állt a legjobban és a községi népesség a legrosszabbul (lásd 7. táblázat).

A háztartási panel adatfelvételek rétegenkénti jövedelemadatai nem teljesen összehasonlíthatóak a korábbi KSH-adatokkal.3 Azt ki lehet következtetni, hogy a rétegenkénti jövedelemkülönbségek erõsen megnõttek (lásd 5. táblázat). A jövedelemkülönbségek mintája azonban nagyjából változatlan maradt és ezért értelemszerûen most is hasonlít a nyugat-európai országokban megfigyelthez: legfelül a menedzserek, utánuk a szakértelmiség, majd az alacsonyabb beosztású vezetõk, középen az önállók, az irodai foglalkozásúak és a szakmunkások, legalul az aktívak közül a szakképzetlen munkások és a parasztok (akiknek egy része ma is mezõgazdasági munkás).

A hierarchia alsó felében helyezkednek el mindazok a rétegek, amelyek nem jutnak piaci jövedelmekhez. Jelentós különbségek vannak azonban helyzetükben: az öregségi nyugdíjasok - akiknek nagy része több évtizedes foglalkozási életpálya után vonult nyugdíjba - átlagosan nincsenek különösen kedvezõtlen helyzetben. Ezzel szemben mindazok, akik nem a "szabályos" foglalkozási életpályát futották végig, rokkantként mentek korhatár elõtt nyugdíjba, munkanélküliek, továbbá akik nem rendelkeznek keresetet biztosító munkahellyel (háztartásbeliek és egyéb felnõtt eltartottak), igen hátrányos jövedelmi helyzetben vannak.

A rétegek közötti jövedelemkülönbségek 1993-tól 1995-ig egyértelmûen nõttek, különösen erõs a növekedés 1994-tõl 1995-ig. Ebben az évben a felsõ- és középvezetõk, tehát nagyjából azok, akiket Szelényi Iván "menedzser-kapitalistáknak" nevez, akik közé tartoznak a (még) állami tulajdonban lévõ nagyvállalatok menedzserei is, lényegesen "gazdagabbak" lettek. Az értelmiség valamennyire, de jóval kisebb mértékben javította jövedelmi pozícióját, a többi aktív réteg többé-kevésbé tartotta pozícióit, viszont a "nem szabályos foglalkozási életpályájúak", valamint az öregségi nyugdíjasok helyzete romlott. Korai lenne e néhány év adatai és fejleményei alapján végleges ítéletet mondani, de óhatatlanul felmerül a kérdés, hogy a megfigyelt tendenciák a nyugat-európai típusú polgári társadalom és szociális piacgazdaság vagy pedig a sokkal nagyobb egyenlõtlenségeket mutató dél-amerikai társadalmak irányába haladnak-e.

A megkérdezettek bemondásán alapuló jövedelemadatok pontosságával kapcsolatban mindig indokolt a kétely. Továbbá egy adott év jövedelmi helyzete nem szükségképpen a legpontosabb mutatója az életszínvonalnak. Ezért megpróbáltam a lakásra és a tartós fogyasztási eszközökre vonatkozó adatokkal, továbbá egy az anyagi helyzetet feltehetõen megközelítõleg jól jellemzõ életmódmutatóval (külföldi utazás) is megvizsgálni a társadalmi rétegek közötti különbségeket (lásd 6. táblázat). Természetesen nehéz lenne megmondani, mit tekintsünk nagyfokú vagy csekély egyenlõtlenségnek e mutatók területén, de a hierachikus sorrend egyértelmûen "visszahozza" a jövedelem esetében megfigyeltet. Egyetlen kivétel van: a gyermekgondozási segélyen és díjon lévõk esetében ezek a mutatóik lényegesen kedvezõbbek, mint a többi "nem szabályos életpályájúak" esetében. Ez azt jelzi, hogy a GYES és a GYED átmeneti állapot, lecsökkenti a háztartás egy fõre jutó jövedelmét is, de elõtte a háztartások nagy része valószínûleg lényegesen kedvezõbb helyzetben lehetett.

Budapest és a többi város és község közötti jövedelemegyenlõtlenségek, amelyek 1962-tól 1982-ig egyértelmû lassú csökkenési tendenciát mutattak, ezután ismét nõni kezdtek, éspedig a rendszerváltás után igen erõteljesen.4 A fõvárosi lakosság növekvõ elõnye teljesen világosan kitûnik az adatokból. Hozzá kell tenni, hogy mind az egyéb városok, mind a községek kategóriája meglehetõsen heterogén. 1994-re vonatkozóan megpróbáltunk valamivel finomabb kategóriákat használni. A városokon belül különválasztottuk a megyeszékhelyeket és a többi várost, a községeken belül pedig a hivatalosan meghatározott elmaradt területeken fekvõ községeket és a többiektõl (amelyeket itt "normál" községeknek nevezek). Az országos átlaghoz viszonyított egy fõre jutó jövedelemszintek mutatják a közöttük lévõ különbségeket:

lakóhely
egy fõre jutó jövedelem
az átlag százalékában, 1994
Budapest
141
megyeszékhelyek
105
többi városok
94
"normál" községek
92
elmaradt községek
77

Tehát a rendszerváltás után a már korábban is privilegizált helyzetben lévõ társadalmi rétegek jövedelmi elõnyei nõttek, a korábban is hátrányosabb helyzetûek pozíciója pedig tovább romlott.


Szegénység

Az átlagjövedelem csökkenése és a jövedelmi egyenlõtlenségek növekedése együttes hatásaként a szegénységben élõk aránya nõtt. Ha a KSH által az 1980as évek elsõ felétõl számított létminimumot vesszük alapul, az 1980-as években körülbelül 10 százalékra becsülhetjük az annál kisebb jövedelembõl megélni kényszerülõk arányát. Hozzátehetjük, hogy ez az arány az 1980-as években már alig változott, tehát a korábbi becsülhetõ csökkenési tendencia megállt. A rendszerváltás után Kolosi és szerzõtársai számításai szerint 1992-ben körülbelül 21 százalék, 1993-ban 24 százalék, 1994-ben 32 százalék élt a létminimum alatt (Kolosi-Sik 1992; Kolosi et al. 1993; 1994). 1995-ben a KSH nem számította ki a létminimumot, mivel azonban a háztartás panel felvétel 1994-1995 évre vonatkozó adatai szerint ebben az idõszakban az átlagos reáljövedelem a megelõzõ évhez képest alig csökkent, és az alsó három decilis együttes részesedése az összes jövedelembõl is alig csökkent, megkockáztathatjuk azt a becslést, hogy a szegények aránya 30 és 35 százalék között lehet.

Nõtt a nyugdíjminimumnál kisebb egy fõre jutó jövedelemmel rendelkezõk aránya is. Továbbá az egyenlõtlenség növekedése következtében nõtt az átlagjövedelem felénél kisebb jövedelembõl megélni kényszerülõk aránya is (lásd 8. táblázat).5

Érdemes megjegyezni, hogy Gyenei Márta (1995) megpróbálta a szegények és a gazdagok arányát nem jövedelmi, hanem a háztartás panel felvételek során nyert más, elsõsorban vagyoni jellegû adatok (lakásérték, felszereltség, egyes tartós eszközök, megtakarítások, ingatlantulajdon stb.) alapján meghatározni. Arra a következtetésre jutott, hogy 1994-ben a lakosság 17,6 százaléka nagyon szegény, 12,6 százaléka szegény, 43,8 százaléka közepes anyagi helyzetû, 15,1 százaléka jómódú és 11,0 százaléka gazdag volt. A jövedelmen alapuló szegénységvizsgálatokkal ellentétben ez a módszer azt mutatta, hogy a nagyon szegények aránya 1992-tõl 1994-ig alig változott, a szegényeké csökkent, a nagyon gazdagoké erõsen nõtt. Ez az eredmény annak a következménye, hogy a társadalomnak körülbelül egytized részében vagyon halmozódik fel. Õk a rendszerváltás nyertesei.

Ha a rendszerváltás után a leghátrányosabb helyzetbe kerülõket akarjuk meghatározni, akkor a háztartás panel adatfelvételeknek ugyanazon háztartásokra és személyekre vonatkozó évenként ismétlõdõ jövedelemadatait használhatjuk fel. A legsúlyosabb helyzetben lévõknek azokat tekinthetjük, akik tartósan a szegénységküszöb alatt maradnak.

1992 és 1994 között a mintában szereplõ személyek 7,1 százaléka volt mind a három évben, 9,6 százaléka két évben, 16,7 százaléka egy évben, 66,6 százaléka pedig egy évben sem a legalsó kvintilisben (Andorka-Spéder 1994). 1992 és 1995 között a mintában szereplõ személyeknek 2,3 százaléka volt mind a négy évben, 2,7 százaléka három évben, 4,3 százaléka két évben, 13,0 százaléka egy évben, 77,7 százaléka pedig egyszer sem az átlag 50 százalékaként definiált szegénységküszöb alatt (Andorka-Spéder 1995). A szegénységnek tehát egy meglehetõsen nagy része átmeneti jellegû, éspedig minél alacsonyabb szegénységküszöböt állapítunk meg, annál nagyobb a csak átmenetileg az alatt lévõk aránya. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a tartós szegénység problémáját el lehet hanyagolni. Ellenkezõleg, azokat, akik négy éven keresztül az átlag 50 százalékaként meghatározott küszöbnél alacsonyabb jövedelembál éltek, súlyosan hátrányos helyzetben levõknek tekinthetjük. Számuk a fenti adatok szerint 400 és 500 ezer között lehet.

A bármely szegénységdefiníció szerinti szegényeknél sokkal többen vannak azok, akiknek reáljövedelem-csökkenést kellett elszenvedniük, vagyis azok szegényedtek a rendszerváltás óta. Mivel a háztartás panel felvételekben nem próbáltuk a megkérdezetteknek a rendszerváltás elõtti jövedelmét felmérni, nem tudunk pontos adatot mondani azoknak az arányáról, akik ilyen értelemben "vesztesek" voltak. Kolosi és Sik (1992) azonban az 1992. évi adatfelvételnek az egy évvel korábbi, 1991. áprilisi jövedelmei alapján felbecsülték, hogy az egy év alatt hogyan változott a megkérdezettek jövedelmi helyzete. Eszerint 46 százaléknak csökkent a reáljövedelme, 22 százaléké nagyjából azonos maradt és 32 százaléké nõtt, az utóbbiak felének reáljövedelme egy év alatt lényegesen nõtt. Az 1994. évi felvételben a megkérdezettek 4 százaléka azt mondta, hogy az elmúlt 12 hónapban a családjának jövedelme nagyon erõsen romlott, 42 százalék pedig arról számolt be, hogy romlott. Az 1994. évi New Democracies Barometer Survey során megkérdezték, hogy a rendszerváltás elõtti évhez viszonyítva hogyan változott a családi jövedelmi helyzete: 31 százalék erõs romlásról, 45 százalék romlásról, 17 százalék nagyjából változatlan jövedelemrõl, 5 százalék javulásról, egy százalék nagyfokú javulásról számolt be (Rose-Haerpfer 1994). Bár a háztartási panel felvételekbõl származó adatok megbízhatóbbaknak látszanak, mint a New Democracies Barometer felvétel szubjektív és erõsen retrospektív adatai, azt mindenképpen meg lehet állapítani, hogy a magyar társadalom többségének jövedelmi helyzete a rendszerváltás óta romlott, miközben egy kisebbségé javult, azon belül egy szûk rétegé nagymértékben javult.

A szegénység gyakoriságát demográfiai és társadalmi kategóriánként négy szegénységi küszöb alapján vizsgáltuk (lásd 9. és 10. táblázat). Bár minden társadalmi és demográfiai kategóriában találunk szegényeket, a szegények aránya vagy a szegénység "kockázata" igen erõsen különbözik. Minél alacsonyabb szegénységküszöböt alkalmazunk, annál nagyobbak a demográfiai és társadalmi különbségek, így azok a nyugdíjminimummal azonosnak vett szegénységi küszöb esetében a leginkább szembetûnõek. Még ennél is élesebbek a különbségek, ha a tartás szegénység elõfordulását vizsgáljuk. Míg az értelmiségiek között egyetlen személyt sem találtunk, aki mind a ,három évben az utolsó kvintilisbe tartozott, a roma etnikumhoz tartozóknak csaknem fele mindhárom évben szegény volt e kritérium szerint.

A szegénységi arányszámok egyrészrõl a "tradicionális" szegénység fennmaradását, sõt terjedését bizonyítják. Azokban a kategóriákban - a szakképzetlen munkások, a mezõgazdaságban dolgozó fizikaiak, a községi lakosok -, amelyekrõl az 1960-as évek óta tudjuk, hogy az átlagosnál sokkal nagyobb a szegények aránya, a rendszerváltozás után is az átlagosnál nagyobbak a szegénységarányok.

Különleges az idõs emberek és a nyugdíjasok közötti szegénység alakulása. Az 1960-as években még az átlagosnál sokkal nagyobb volt közöttük az alacsony jövedelmûek aránya, ez a hátrányuk azonban az 1970-es és 1980-as években fokozatosan csökkent. Az 1994-es adatok viszont már azt mutatják, hogy bármely szegénységi küszöb alkalmazása esetén az átlagosnál kisebb az idõs emberek és az öregségi nyugdíjasok között a szegénység. Nem így az özvegyi nyugdíjasok és a rokkantnyugdíjasok: közöttük sok a szegény. Semmiképpen sem indokolt tehát az idõseket és a nyugdíjasokat egységesen a szegénység által különösen fenyegetett kategóriáknak tekinteni. Más kérdés az, hogy egyénileg majdnem minden nyugdíjas attól tart, hogy a következõ években jövedelmének reálértéke csökkenni fog, tehát "el fog szegényedni", ami azonban nem azt jelenti, hogy szükségképpen a szegénységi küszöb alá süllyed. A közvélemény tisztánlátását a nyugdíjasok helyzetét illetõen az az egyszerû tény nehezíti, hogy miközben a nyugdíjasok átlagos relatív (az átlaghoz viszonyított) jövedelmi helyzete 1994-ig javult, egyénileg a legtöbb nyugdíjas reáljövedelme évrõl évre kissé csökkent. Kérdés továbbá, hogy az öregségi nyugdíjasok átlagos relatív jövedelmének romlása 1994-tól 1995-re tendenciaváltozás kezdetét jelzi, vagy csupán átmeneti jelenség lesz.

Az idõsekkel és nyugdíjasokkal ellentétben a gyermekek jövedelmi helyzete az 1960-as évek óta fokozatosan romlott, egyre nagyobb arányuk tartozott a legalsó jövedelmi kategóriákba (Andorka 1989). Ez a tendencia a rendszerváltás után felerõsödött. A gyermekeknek nagy és növekvõ része él - legalább gyermekkora egy részében - a szegénységi küszöbnél alacsonyabb jövedelmi szinten. Különösen gyakori a szegénység elõfordulása a három és többgyermekes családokban. Hangsúlyozni kell, hogy bármelyik szegénységfogalmat használjuk, tehát akkor is, ha a gyermekek szükségleteit a felnõttekénél alacsonyabbnak vesszük, a gyermekek között az átlagosnál jóval gyakoribb a szegénység. Hozzá kell azt is tenni, hogy a gyermekek szegényedése és az idõs emberek jobb módúvá válása olyan tendencia, amelyet az elmúlt évtizedekben minden fejlett országban megfigyeltek, ahol megfelelõ adatok álltak rendelkezésre (Smeeding 1988; Smeeding-Torry 1988). Ez azonban nem kisebbíti annak a ténynek a jelentõségét, hogy - amint azt az UNICEF (1995: 155) firenzei kutatóintézetének elemzése is megállapítja - a gyermekek a rendszerváltás vesztesei. Ha "új szegénységrõl" beszélünk, azon belül az egyik nagy létszámú csoportot a gyermekek, a többgyermekes családok alkotják.

Az "új szegénység" másik - teljesen új - csoportját alkotják a munkanélküliek, azok a háztartások, amelyeknek egy vagy több tagja, rosszabb esetben a háztartásfõ munkanélküli. Hozzá kell azonban tenni, hogy egyáltalán nem minden munkanélküli szegény, mert a háztartás többi tagjának jövedelme kiegyenlítheti a munkanélküliség okozta jövedelem veszteségét. A munkanélküliség veszélye elsõsorban a már amúgy is alacsony jövedelmû társadalmi rétegeket fenyegeti: a szakképzetlen munkásokat, a mezõgazdaságban dolgozókat, a községi lakosságot, és - jóval az átlagon felüli mértékben - a roma etnikumhoz tartozókat. A munkanélküliség elszegényítõ hatása nyilván annál erõsebb, minél tartósabb a munkanélküliség. Az 1995. évi háztartás panel adatfelvétele idején a munkanélküliek 56 százaléka volt már egy évnél hosszabb ideje munkanélküli (Nagyik 1995). Az 1992. évi felvétel idején munkanélküliek közül 1995-ben viszonylag kevés, 7,6 százalék volt munkanélküli, ez azonban nem azt jelenti, hogy többségük új munkahelyet talált, mert csupán 44,8 százalékuknak volt keresetet biztosító munkahelye, a többiek eltartottak és nyugdíjasok lettek, vagy gyermekgondozási szabadságon vannak (Kolosi et al. 1995).

Itt kell megemlíteni az "új szegénységnek" két másik csoportját: a rokkantnyugdíjasokat és a felnõtt eltartottakat. Feltehetõ, hogy már a korábbi évtizedekben is sok volt közöttük a szegény, de számuk a rendszerváltás után erõsen megnõtt.

Végül "régi-új" szegénységnek mondhatjuk az 500 000 fõre becsülhetõ roma népesség szegényeit. Régi szegények, mert már az 1960-as években sokkal több volt közöttük a szegény, mint a nem-roma népességben. Új azonban ez a szegénység abban a tekintetben, hogy a szegénységben élõ romák aránya igen nagy mértékben megnõtt, sokkal magasabb, mint bármely más társadalmi vagy demográfiai kategóriában. Minél alacsonyabb szegénységküszöböt választunk, annál kiugróbb a romák hátránya más rétegekhez viszonyítva, tehát a "súlyosan" szegények (például a nyugdíjminimumnál kisebb jövedelmûek) között különösképpen "felül vannak reprezentálva". Végül az átlagosnál sokkal több közöttük a tartósan szegény. Az 1995. évi adatfelvétel során megkérdezett roma etnikumú személyeknek körülbelül a fele mind a négy kérdezési évben a legalsó kvintilishez tartozott. Ha tehát - némileg nem-tudományosan erõteljes szóhasználattal - beszélhetünk a rendszerváltás legnagyobb veszteseirõl, akkor ezek egyértelmûen a roma etnikumhoz tartozók.


A szegénység és egyenlõtlenség növekedésének társadalomlélektani hatásai

Mint már fent említettem, a magyar társadalomban igen nagy az elégedetlenség az egyéni jövedelemmel és életszínvonallal, és nagy a pesszimizmus a jövõ perspektívákat illetõen. A háztartás panel felvételekben 11-pontos skálán (0 =nagyon elégedetlen, 10 = teljesen elégedett) mértük a megkérdezettek elégedettségét. A 0-3 skálaértékeket választókat tekintettük elégedetleneknek. Az elégedetlenek aránya jövedelem szerint (Andorka 1995) és társadalmi rétegenként (lásd 12. táblázat) erõsen különbözik. Azokban a rétegekben, amelyeknek jövedelme kedvezõbben alakult, lényegesen kevesebben elégedetlenek, mint azokban, amelyeknek jövedelme erõsen csökkent: Kiugróan magas az elégedetlenség a munkanélküliek és az egyéb felnõtt eltartottak között. Ez is arra enged következtetni, hogy ezek az egyéb eltartottak valójában rejtett munkanélküliek vagy olyan munkanélküliek, akik már feladták a reményt, hogy újra munkahelyhez jutnak.

Kopp Mária és Skarbski Árpád (1992) az 1980-as években végzett vizsgálataik során arra a következtetésre jutottak, hogy a magyar társadalom felnõtt tagjainak lelki egészségi állapota rossz, igen sokan mutatnak neurotikus és depressziós tüneteket. Az 1993. évi háztartás panel felvétel kérdõívébe mi is felvettünk néhány olyan kérdést, amely a lelkiélet problémáira utal. Ezek a tünetek, mint a gyakori kimerültség, idegesség, fejfájás, erõs szívdobogás, remegés, a sikertelenség érzése, lényegesen gyakoribbak a társadatom szegényebb rétegeiben, mint a jobbmódúakéban (Andorka 1993).

Végül Hankiss Elemér és munkatársai (1978) régebbi kérdõívébõl átvettünk egy 1990. évi felvételbe és az 1994. évi háztartás panel kérdõívébe négy kérdést, amelyek az anómia - és az én értelmezésem szerint az elidegenedés - jelenségét járják körül (lásd 12. táblázat). Az eredmények alapján fogalmaztam meg azt a hipotézist, hogy a magyar társadalomban a totalitárius és autoritárius rendszerek korszakában fokozatosan igen súlyos anómia- és elidegenedésválság alakult ki, az ezekre utaló válaszok aránya 1978-tól 1990-ig erõsen megnõtt (Andorka 1994a). 1990-tól 1994-ig nem látszik egyértelmû növekedés, sót egyes kérdéseknél a csökkenés jeleit is fel lehet fedezni. Az anómiára és elidegenedésre utaló válaszok (az ember nem tudja, miben higgyen; nincs értelme tervezni; az életnek nincs értelme; az önbizalom hiánya) sokkal gyakoribbak azokban a társadalmi rétegekben, amelyek a rendszerváltás során hátrányosabb helyzetbe kerültek (Andorka 1994b).

Összefoglalóan levonhatjuk tehát a következtetést, hogy a rendszerváltás óta a magyar társadalom egyes rétegei nemcsak szegényebbek lettel hanem elégedetlenebbek is, gyakrabban szenvednek lelki problémáktól, végül nagyobb arányban adnak anómiára és elidegenedésre utaló válaszokat, mint a társadalom kedvezõbb helyzetû rétegeinek tagjai. Az egyenlõtlenségek tehát minden vizsgált vonatkozásban nagyok, és úgy látszik, megnõttek. Joggal merülhet fel az a kérdés, hogy ha az egyenlõtlenségek tovább nõnek - leegyszerûsítve: a jelenlegi nyugat-európai szintrõl a dél-amerikai szintre -, ennek milyen következményei lesznek az elégedetlenség, a lelki egészség és az anómia-elidegenedés területén.


A növekvõ egyenlõtlenség és szegénység potenciális politikai hatásai

Nem vállalkozom itt az elõbbi kérdés megválaszolására, mert hiányoznak a válaszhoz szükséges empirikus adatok. A háztartás panel felvételek nyújtanak viszont bizonyos támpontokat ahhoz, hogy a rövid távú politikai hatásokat felmérjük.

Kézenfekvõ lenne azt feltételezni, hogy a szegénység és az egyenlõtlenség növekedése veszélyeztetheti a demokratikus rendszert és ezen keresztül a piacgazdaságot. Meg lehet fogalmazni azt a hipotézist, hogy a reáljövedelem-csökkenést elszenvedett, szegény, elégedetlen, lelki problémákkal küszködõ, anómiás és elidegenedett állampolgárok nem-demokratikus politikai mozgalmak vagy pártok mögé állnak. A háztartás panel felvétel adatai ezt a félelmet nem támasztják alá egyértelmûen.

Két kérdés szerepelt a háztartás panel adatfelvételek kérdõívein, amelynek alapján a fenti hipotézist elemezhetjük:

Itt az 1993 tavaszi - tehát az 1994. évi parlamenti választásokat alig több mint egy évvel megelõzõ - adatfelvétel eredményeit mutatom be. A választásokon való részvételt illetõen a válaszok jövedelem szerint világosan differenciálódtak:

részt venne-e
a parlamenti választáson
átlagos egy fõre jutó
jövedelem az országos átlag
százalékában
biztosan igen
104
valószínûleg igen
99
valószínûleg nem
95
biztosan nem
89
nem tudja
86

Tehát az alacsonyabb jövedelmûek között kisebb a tervezett választási részvétel, a szegényebbek közül jóval kevesebben vesznek részt a választásokon.

A pártok potenciális (1993. tavaszi) szavazói között is mutatkoztak különbségek:

pártpreferencia
átlagos
egy fõre jutó jövedelem
az országos átlag
százalékában
szocialista
121
magyar demokrata
110
kereszténydemokrata
105
szabaddemokrata
101
fiatal demokrata
100
kisgazda
92
más párt
111

Ezek a különbségek azonban nem követték a politikatudományi szakirodalomban szokásos sémákat, sem a baloldal jobboldal, sem a kormány-ellenzék sémát. Levonhatjuk azt a következtetést, hogy a társadalom szegényebb rétegei nagyobb arányban maradnak távol a választásoktól, és ha részt vesznek, a többség nem találta meg 1993-ig azt a pártot vagy azokat a pártokat, amelyre/amelyekre szavazatait adná. Ebben az idõpontban nem látszott annak veszélye sem, hogy a szegény és elégedetlen tömegek valamely szélsõséges pártot támogatnának.

Hozzá kell azonnal tenni, hogy ezek a pártpreferenciák és a pártok választóinak társadalmi összetétele azóta megváltoztak, sõt lehetséges hogy többször is. Az 1994. évi választási eredmények elemzése (Gazsó-Stumpf 1995) arra enged következtetni, hogy ekkor a szegényebb rétegek jelentõs része, amely 1993-ban még nem kívánt a választáson részt venni vagy nem tudta, melyik pártra szavazna, a szocialista pártra adta szavazatát. Az azóta közzétett közvélemény-kutatási eredmények viszont azt sejtetik, hogy ugyanezen rétegek tagjainak legalábbis jelentõs része újra a választásokon való távolmaradás vagy a "nem tudom még, melyik pártra szavaznék" attitûdjét választja.

Az 1992-1995 közötti háztartás panel felvételek adatainak együttes elemzése (Fábián-Tóth 1995) arra enged következtetni, hogy a szavazói hûség a korábban feltételezettnél is alacsonyabb: a megkérdezetteknek kevesebb mint egy százaléka jelölte meg mind az öt alkalommal (1992-ben retrosprektíven kérdezték az 1990. évi parlamenti választásokon leadott szavazatot is) ugyanazt a pártot. Ebben a pártpreferenciák sûrû változásán kívül az is szerepet játszik, hogy a megkérdezetteknek 70 százaléka legalább egyszer úgy nyilatkozott, hogy nem venne (vagy nem vett) részt a választáson. Ez az eredmény mindenesetre arra int, hogy abból, hogy eddig a szegény és elégedetlen tömegek nem álltak valamely szélsõséges párt mögé, nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy ez a jövõben is kizárható lehetõség, mert az ingadozók aránya igen magas.


Óvatos következtetések

A rendszerváltás óta a társadalmi egyenlõtlenségek megnõttek, és a szegények száma lényegesen emelkedett. Nem merném megjósolni ennek a hatását a magyarországi gazdasági-társadalmi-politikai fejlõdésre. Nem lehet azonban kizárni a negatív hatásokat. Ezért kívánatos volna a további elszegényedést és az egyenlõtlenségek növekedését megállítani. Az elszegényedést nyilván a gazdasági növekedés megindulása állítaná meg, sõt fordíthatná vissza. Emellett szerintem egy szociális védõhálónak is lényeges szerepe kell hogy legyen a szegénység enyhítésében és az egyenlõtlenségek szélsõségessé válásának elkerülésében.

Jelenleg széles körû és sokszor heves vita folyik Magyarországon a követendõ gazdaságpolitikáról és szociálpolitikáról. Ebben a tanulmányban nyilvánvalóan nincs hely az ezekben a vitakérdésekben való állásfoglalásra. Csupán azt a reményemet szeretném kifejezni, hogy a bemutatott és a hasonló adatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a viták tárgyszerûbbek legyenek.


Jegyzetek

1. Ez a tanulmány a budapesti európai Szociológiai Konferencián (1995. augusztus 30.szeptember 2.) bemutatott elõadásnak némileg módosított, az 1995. évi Magyar Háztartás Panel adatfelvétel néhány eredményével kiegészített változata.

2. A "szocializmus" és "kapitalizmus" kifejezéseket a továbbiakban minden magyarázat és jelzõ nélkül használom a fogalmazás egyszerûsége kedvéért. Ezzel semmiképpen sem akarom kétségbe vonni, hogy elvben másfajta szocializmus lehetséges, és hogy a mai európai kapitalizmus sok vonatkozásban alapvetõen különbözik a 19. századi kapitalizmustól.

3. A korábban említetteken kívül ebben az is szerepet játszik, hogy társadalmi réteg sémánkat némileg továbbfejlesztettük. Az aktívakat illetõen a legfontosabbnak azt tartom, hogy a felsõ- és középvezetõket elkülönítettük, továbbá az önálló iparosokat és kereskedõket a szakmunkásoktól elkülönítettük (ahová a korábbi KSH-sémában besorolták õket). Ennél is lényegesebb, hogy - mivel nem a háztartásokat, hanem a 16 éves és idõsebb személyeket osztályoztuk - a nyugdíjasokon kívül számos további inaktív keresõ és eltartott réteget is megkülönböztettünk.

4. Minden adatfelvételi évben az akkor városi, illetve községi rangú települések kerültek a megfelelõ kategóriákba. Az éveli folyamán egyre több község kapott városi rangot és került így a városok kategóriájába. Mivel ezeknek a településeknek a népessége feltehetõen alacsonyabb jövedelmet ért el a korábbi városi átlagnál, "lehúzták" az új városi kategória átlagát. Ha csak az évtizedek óta városi rangú településeket néznénk, az átlagos jövedelmük magasabb lenne a táblázatban kimutatottnál.

5. Értelemszerûen nem nõtt viszont a legalsó kvintilisbe tartozók aránya, mert az mindig a népesség 20 százaléka.


Hivatkozások

Andorka R. 1989. Szegénység Magyarországon. Társadalmi Szemle, (45) 12, 30-40. - 1993. Elégedetlenség elidegenedés, anómia. In: Sik-Tóth (szerk.) 1993. 97-112.

- 1994a. Social Changes and Social Problems in Hungary Science the 1930s Economic, Social and Political Causes of the Domise of State Socialism. In: A. Seligman (ed.) The Transition from State Socialism in Eastern Europe: the Case of Hungary. Comparative Social Research, vol. 14, 49-96.

- 1994b. Elégedetlenség; elidegenedés, anómia. In: Sik-Tóth (szerk.) 1994. 83-90. - 1995. Elégedetlenség. In: Tóth (szerk.) 1994.

Andorka R.-B. Headey-E Krause 1995. Economic and Political Imperatives in System Transformation: Hungary and East Germany 1990-1994. Review of Sociology, Special Issue, 1-26.

Andorka R.-Zs. Spéder 1994. Szegénység alakulása 1992 és 1994 között. In: Tóth (szerk.) 1994. 270.

-- 1995. Szegénység. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Dahrendorf, R. 1990. Reflections on the Evolution in Europe. London: Chatto and Windus Fábián, Z. Tóth, I. Gy. 1995. Szavazói táborok és szavazói mobilitás, 19995. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Ferge Zs. 1969. Társadalmunk rétegzõdése. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Gazsó E-Stumpf I. 1995. Pártbázisok és a választói magatartástípusok. In: Kurtán S.-Sándor P-Vass L. (szerk.) Magyarország politikai évkönyve. Budapest: Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány, 567-580.

Gyenei M. 1995. Vagyoni helyzeten alapuló szegénység számítás. Kézirat

Hankiss E.-Manchin R.-Füstös L. 1978. Életmód, életminõség, értékrendszer. Országos Vizsgálat 1978. Alapadatok. I-III. k. Budapest: MTA Szociológiai Intézet

Kolosi Terik E. 1992. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Sik-Tóth (szerk.) 1992. 8-24. Kolosi T-Szivós P-Bedekovics I. 1993. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Sik-Tóth (szerk.) 1993. 13-26.

--- 1994. Munkaerõpiac és jövedelmek In: Tóth (szerk.) 1994. 7-15.

---1995. Munkaerõpiac és jövedelmek. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995. Kopp M.-Skrabski Á. 1992. Magyar lelkiállapot. Budapest: Végeken Nagy Gy.-Sik E. 1995. Munkanélküliség. In: Sik-Tóth (szerk.) 1995.

Rose, R.-I. Boeva-V Shironin 1993. How Russians Are Coping with Transition: New Russia Barometer II. Studies in Public Policy vol, 216. Glasgow: University of Strattelyde

Rose, R-Ch. Haerpfer 1994. New Democracies Barometer III: Learning from What Is Happening. Studies in Public Policy, vol. 230. Glasgow. University of Strattclyde

Sik E.-Tóth I. Gy. (szerk.) 1992. Jelentés a Magyar Háztartás Panel I. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológiai Tanszék

- - (szerk.) 1993. Egy év után... Jelentés a Magyar Háztartás Panel II. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék

- - (szerk.) 1995. Pater Noster. Jelentés a Magyar Háztartás Panel IV. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék

Smeeding, T. 1988. Generation and the Distribution of Well-being and Poverty: Cross National Evidence for Europe, Scandinavia and the Colonies. Elõadás a Population Change and European Society symposiumon, Firenze

Smeeding, T.-B. Torrey 1988. Poor Children in Rich Countries. LIS/CEPS Working Paper, 17.

Szelényi I. 1995. The Rise of Managerialism: the "New Class" after the Fall of Communism. Collegium. Discussion Papers, 16.

UNICEF 1995. Poverty, Children and Policy: Responses for a Brigther Future. UNICEF International Child Development Centre, Firenze, Regional Motoring Report, 3.

Tóth I. Gy. (szerk.) 1994. Társadalmi átalakulás 1992-1994. Jelentés a Magyar Háztartás Panel III. hullámának eredményeirõl. Budapest: TÁRKI és BKE Szociológia Tanszék


Táblázatok

1. táblázat
A magyar gazdaságfõ makrostatisztikai mutatói, 1989

év
GDP
1989=100
foglalkoz-
tatás*
munka-
nélküliségi
arány,
százalék
egy fõre jutó
reáljövedelem
1989=100
reálbérindex
1989=100
egy fõre jutó
reálfogyasztás
1989=100
fogyasztói
árindex
1989=100
19891001000,3100100100100
199096990,4989697129
199185961,9969092174
199281867,8948991214
1993797813,2898592262
1994827411,0929193312
* Azon személyek, akiknek munkahelyük van, ahol keresethez jutnak. Nem számítottam ide a gyermekgondozási segélyen és díjon lévõket.

2. táblázat
Decilis eloszlások: az egy fõre jutó jövedelem szerinti népesség decilisek
részesedése az összes személyes jövedelembõl, 1962-1987

decilis196219671972197719821987
legalsó3,94,04,04,54,54,5
25,66,05,96,36,06,0
36,57,17,07,36,96,9
47,68,07,98,17,77,7
58,68,98,88,88,58,5
69,79,99,89,69,49,4
711,010,910,810,710,510,5
812,312,212,111,911,811,8
914,614,014,013,713,713,8
legfelsõ20,218,919,718,618,620,9
legfelsõ/legalsó5,24,74,93,83,84,6

3. táblázat
Decilis eloszlások az egy fõre jutó jövedelem szerinti háztartás decilisek részesedése
az összes személyes jövedelembõl 1992-1995

decilis1991/19921992/19931993/19941994/1995
legalsó3,63,83,33,6
25,75,75,35,3
36,66,76,56,2
47,47,47,37,0
58,18,18,07,8
68,88,98,98,6
79,910,010,09,7
811,411,411,611,3
914,214,114,414,4
legfelsõ24,323,924,726,1
legfelsõ/legalsó6,76,37,47,3

4. táblázat
Egy fõre jutó háztartási jövedelem a különbözõ társadalmi rétegekhez tartozó háztartásokban, 1962-1987

a háztartásfõ társadalmi rétege
egy fõre jutó háztartási jövedelem az országos átlag százalékában
196219671972197719821987
vezetõ és értelmiségi154140150142127125
középszintû szellemi128122115108107117
irodai119111108979993
szakmunkás1091031009999102
betanított munkás959289939288
segédmunkás828686868481
mezõgazdasági871011051049590
nyugdíjas848183919894

5. táblázat
Az egy fõre jutó átlagos évi jövedelem társadalmi rétegenként, 1993-1995

társadalmi
réteg
egy fõre jutó jövedelem az országos
átlag* százalékában
n=/1995
199319941995
felsõ- és középvezetõ162184211158
értelmiségi140156163250
alsóvezetõ és mûvezetõ114138137120
irodai120118124322
önálló iparos, kereskedõ122121131162
szakmunkás1009693492
szakképzetlen munkás908883464
paraszt, mezõgazdasági munkás85838486
öregségi nyugdíjas96101951045
özvegyi nyugdíjas 7875153
rokkantnyugdíjas878078290
gyermekgondozási díj és segély837076167
munkanélküli787468188
háztartásbeli69686295
egyéb eltartott 860190
összes 16 éves és idõsebb**1001001004484
* A 16 éves és idõsebb megkérdezettek átlagos egy fõre jutó jövedelmének százalékában.
** Ebben és az összes következõ táblázatban nem mutattam ki különleges helyzetük miatt a tanulókra vonatkozó adatokat, továbbá kis esetszámuk miatt a nyugdíj mellett keresõ tevékenységet folytatók és a segítõ családtagok adatait. Az "összesen"-ben természetesen benne foglaltatnak ók is.

6. táblázat
Lakásfelszereltség egyes tartós eszközök birtoklása és külföldi utazás, 1994

társadalmi réteg
a lakásban nincs
a háztartás birtokában nincs
az elmúlt
évben
nem
járt
külföldön
víz-
veze-
ték
vízöb-
líté-
ses
WC
fürdõ-
szoba
tele-
fon
autó
auto-
mata-
mosó-
gép
színes-
tv
személyi
számí-
tógép
 
százalék
felsõ- és középvezetõ2,80,00,942,623,816,26,672,043,1
értelmiségi1,61,61,636,734,521,17,572,354,8
alsóvezetõ, mûvezetõ3,20,03,665,032,435,22,384,864,8
irodai1,41,81,053,038,033,68,683,773,4
önálló iparos, kereskedõ2,31,62,345,726,927,36,479,964,8
szakmunkás7,16,47,171,44,751,914,987,676,7
szakképzetlen munkás10,312,911,980,160,769,326,993,588,4
paraszt, mezõ- gazdasági munkás19,520,918,483,041,077,124,595,393,3
öregségi nyugdíjas14,316,817,371,273,075,536,297,489,4
rokkantnyugdíjas16,515,020,278,03,474,235,795,291,5
özvegyi nyugdíjas22,925,229,883,185,885,051,5100,096,6
gyermek gondozási díj és segély11,913,015,275,448,554,323,192,689,9
munkanélküli15,815,519,777,865,566,532,691,281,7
háztartásbeli31,018,729,481,267,780,933,595,189,2
egyéb eltartott21,516,521,181,765,473,636,593,586,4
összes 16 éves és idõsebb11,511,112,968,455,959,125,090,080,4

7. táblázat
Az egy fõre jutó átlagos évi jövedelem lakóhely szerint, 1962-1965

év
egy fõre jutó jövedelem az országos átlag százalékában
községek
városok
Budapest
196290108131
19679599119
19729597118
19779698116
19829699112
198794100114
19928995129
19958593145

8. táblázat
A szegények aránya a népességben a különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1992-1995

év
a létminimum alatt
az átlagos egy fõre jutó
jövedelem 50 százaléka alatt
a nyugdíjminimum
alatt
 
százalék
199221,510,15,2
199324,010,45,4
199431,811,66,7
199530-3512,4 

9. táblázat
A szegények aránya korcsoportonként, társadalmi rétegenként és etnikum szerint különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1994

kocsoport,
társadalmi réteg,
etnikum
a létmini-
mum alatt
a legalsó
jövedelmi
kvintilisben
az átlag
50 százaléka
alatt
a nyugdíj-
minimum
alatt
n =
százalékban
korcsoport
0-254,538,122,815,0144
3-641,829,211,76,8312
7-1442,331,416,49,5642
15-1941,529,915,910,5447
20-2934,518,89,54,7794
30-3936,424,713,48,1796
40-4931,318,49,34,4778
50-5928,313,811,37,5668
60-6916,17,67,43,7711
70-16,710,29,14,9587
társadalmi réteg
felsõ- és középvezetõ7,45,72,81,9143
értelmiségi10,62,11,01,0240
alsóvezetõ és mûvezetõ5,82,20,00,0121
irodai19,68,14,23,2382
önálló iparos, kereskedõ32,622,313,87,2168
szakmunkás24,811,64,01,0529
szakképzetlen munkás34,619,47,12,3527
paraszt, mezõgazdasági39,526,011,73,6116
munkanélküli55,537,626,617,9226
gyermekgondozási díj51,735,517,211,1186
öregségi nyugdíjas15,98,56,73,71165
rokkantnyugdíjas48,724,813,86,5263
özvegyi nyugdíjas33,714,019,28,1148
háztartásbeli56,444,631,822,8103
egyéb eltartott53,737,528,216,9207
etnikum
nem roma28,416,38,54,25743
roma86,773,056,143,3277
összes népesség31,820,011,66,75877

10. táblázat
A szegény háztartások aránya háztartástípus, gyermekszám, lakóhely, a háztartásfõ munkanélkülisége és etnikum szerint, különbözõ szegénységi küszöbök esetén, 1994

háztartástípus,
gyermekszám, lakó-
hely, a háztartásfõ
munkanélkülisége,
etnikum
a létminimum
alatt
a legalsó
jövedelmi
kvintilisben
az átlag
50 százaléka
alatt
a nyugdíj-
minimum
alatt
n =
háztartástípus
egyszemélyes19,723,39,44,7473
házaspár12,09,66,03,8438
házaspár gyermek(ek)kel34,717,911,26,4821
egy szülõ gyermek(ek)kel43,226,612,69,0163
három nemzedék43,922,510,36,466
egyéb31,323,814,05,5121
gyermekszám
gyermektelen18,36,88,54,71259
egy gyermek37,217,410,36,2347
két gyermek37,021,68,44,6329
három és több gyermek62,553,229,517,6124
lakóhely
Budapest11,97,22,81,3358
megyeszékhely25,716,26,54,3299
egyéb város30,518,912,47,6620
község31,424,312,66,4816
a háztartásfõ
munkanélküli63,539,727,619,1103
nem munkanélküli25,117,59,14,91990
etnikum
roma82,567,049,439,165
nem roma24,615,87,53,51959
összes háztartás27,118,612,66,42093

11. táblázat
A tartósan és átmenetileg szegények aránya az alsó kvintilis szegénységi küszöb esetében korcsoport, társadalmi réteg és etnikum szerint, 1992-1994

korcsoport, társadalmi
réteg, etnikum
1992-tõl 1994-ig a legalsó kvintilisbe tartozott
3 évben2 évben1 évbensohasemösszesenn=
korcsoport
0-217,220,411,551,0100,0144
3-612,715,225,047,1100,0312
7-1413,015,116,555,5100,0642
15-1911,812,519,955,8100,0447
20-297,610,719,262,5100,0794
30-398,110,618,562,9100,0796
40-496,29,616,268,0100,0778
50-594,66,811,177,4100,0668
60-692,03,712,282,1100,0711
70-2,25,717,874,3100,0587
társadalmi réteg
felsõ- és közép-vezetõ2,02,16,189,8100,0143
értelmiségi0,00,09,390,7100,0240
alsóvezetõ, mûvezetõ0,01,112,986,0100,0121
irodai1,33,715,379,8100,0382
önálló6,37,126,759,9100,0168
szakmunkás2,86,615,774,9100,0529
szakképzetlen munkás4,511,120,863,6100,0527
paraszt, mezõgazdasági5,521,016,756,7100,0116
munkanélküli18,614,819,746,9100,0226
gyermekgondozási díj12,518,523,245,8100,0186
öregségi nyugdíj1,53,413,182,0100,01165
rokkantnyugdíjas11,416,414,957,4100,0261
özvegyi nyugdíjas5,39,225,460,1100,0148
háztartásbeli21,919,818,439,9100,0103
egyéb eltartott16,422,314,247,1100,0207
etnikum
nem roma4,27,216,771,9100,05473
roma48,325,36,819,6100,0277
összes népesség7,19,616,766,6100,05879

12. táblázat
Az elégedetlenség, valamint az anómia és elidegenedés mutatói, 1994

társadalmi réteg
elégedetlen
teljesen egyetért
azzal, hogy
állandóan, gyakran
néha úgy érzi
 
jöve-
delmé-
vel
élet-
szín-
vonal-
ával
jövõ
kilá-
tása-
ival
az ember
nem tudja,
miben
higgyen
nincs
értelme
elõre
tervezni
életének
nincs
értelem
nem tud
hinni
önma-
gában
százalék
felsõ- és középvezetõ10,212,911,027,521,834,222,0
értelmiségi30,023,211,421,620,839,926,0
alsóvezetõ, mûvezetõ27,622,417,844,837,934,824,4
irodai34,323,318,441,834,542,229,0
önálló iparos, kereskedõ35,822,422,141,627,335,123,0
szakmunkás43,528,224,946,041,547,528,1
szakképzetlen munkás46,028,526,954,652,459,440,0
paraszt, mezõgazdasági munkás52,725,329,664,657,447,039,8
öregségi nyugdíjas40,127,636,250,152,058,349,8
rokkantnyugdíjas61,844,448,558,758,473,364,1
özvegyi nyugdíjas47,227,037,159,357,876,973,9
gyermekgondozási díj és segély58,221,123,245,142,452,738,4
munkanélküli84,646,645,851,248,460,148,0
háztartásbeli77,732,240,356,954,966,952,7
egyéb eltartott83,443,247,848,550,667,561,8
összes 16 éves és idõsebb44,627,629,646,744,245,741,4
A 0-tól (nagyon elégedetlen) 10-ig (nagyon elégedett) terjedõ skálán 0-3 közötti válaszokat adók aránya.