Csákó Mihály
A TÁRSADALMI SZAKMABLOKKOK VÁLTOZÁSA


A társadalmi szakmablokk fogalmát a hetvenes évek közepén ketten dolgoztuk ki Liskó Ilonával.¹ A szakmák "hierarchiáját", rangsorait korábban is ismerték.² Ezek a rangsorok általában a szakmák presztízsének és munkapiaci helyzetének (pl. az általuk elérhetõ keresetnek), a munka sajátosságainak (tisztaság, fizikai nehézség stb.) a leírásai voltak. A magunk adaléka annyi, hogy a szakmák rangsorolódása, hierarchikus elrendezõdése miatt a társadalom tagjai más és más jelentést tulajdonítanak nekik saját foglalkozási aspirációik szempontjából, és ennek következtében a különbözõ szakmáknak más és más szerepük lesz a társadalom mobilitási folyamataiban.³ E szerepük hasonlóságai és különbözõségei alapján nagyobb csoportokba tudtuk sorolni õket, amelyeket társadalmi szakmablokkoknak neveztünk el.

A társadalmi szakmablokkokat a szakmunkástanulók adatainak elemzésébõl hoztuk létre. Ez az adathalmaz együtt tartalmazza a szakmákra és a mobilitásra vonatkozó adatokat, ami igen alkalmassá teszi erre a célra. Ha most az elsõ országos szakmunkástanuló vizsgálat (1974) adatfelvétele után húsz évvel felvett újabb adatok azt mutatják, hogy a szakmunkásképzés merítési bázisa idõközben lényegesen megváltozott - a kilencvenes évek szakmunkástanulói más társadalmi rétegbõl származnak, mint a húsz évvel ezelõttiek -, akkor a szakmunkásképzés mobilitási funkciója is megváltozott, és így szükségképpen felülvizsgálatra szorulnak a társadalmi szakmablokkok is.

A felülvizsgálat két szinten történhet: a társadalmi szakmablokkok leírása, illetve a társadalmi szakmablokk fogalma szintjén. Lehet, hogy a szakmák most is hierarchiát alkotnak, és hierarchiájuknak most is van mobilitási jelentõsége, legföljebb más, mint húsz évvel ezelõtt. Ebben az esetben maga a társadalmi szakmablokk fogalma továbbra is használható; csupán azt kell megállapítanunk, hogy konkrét tartalma miként módosult. De az is lehetséges; hogy a szakmák közötti különbözõségek ma kevésbé jelentõsek, mint húsz éve, vagy mobilitási szempontból jelentéktelen dimenziókban vannak, és így magát a társadalmi szakmablokk elméleti fogalmát kell kritika alá vennünk. Mindkét feltevés tarthatóságát empirikus vizsgálattal lehet eldönteni.


Társadalmi szakmablokkok a hetvenes években

A szakmablokkok megállapításához annak idején a szakmacsoportok⁴ rangsoraiból indultunk ki. Ehhez támpontot adtak Kemény és Kozák (1971a és 19716) sajátos munkásmintákon végzett korábbi elemzései. Õk 18 szakma rangsorait állapították meg a szakképzettek aránya, a mezõgazdasági származásúak aránya, a fõvárosban lakók aránya és más szempontok szerint. Rangsoraik között pozitív korrelációt találtak.

Ilyen elõzmények után 1974-ben, az elsõ országos szakmunkástanuló vizsgálat keretében a tanulók társadalmi származására vonatkozó valamennyi adat szerint rangsorokat képeztünk a szakmacsoportokból. Ezek a rangsorok valójában egyszerû kifejezései a szakmák egy-egy bonyolultabb skálán való elhelyezkedésének. Ugyanis a mezõgazdaságban dolgozó apák aránya vagy az aktív keresõ anyák aránya stb. mind olyan kritérium, amely azt is lehetõvé teszi, hogy távolságokat értelmezzünk a szakmacsoportok között: egyeseket egymáshoz inkább hasonlóknak, másokat egymástól inkább különbözõknek tekintsünk még akkor is, ha mindkét esetben olyan szakmacsoportokról van szó, amelyek szomszédosak a skálán. Ezen az alapon úgy tekinthetjük, hogy a szakmacsoportok "maguktól" rendezõdnek nagyobb kategóriákba. Ez a megfigyelés adta a társadalmi szakmablokkok ötletét.

Bár eredetileg 20 skálaalkotó kritériumot vizsgáltunk végig, és valamennyi között elég szoros korrelációt találtunk, e kritériumok egy részét végül figyelmen kívül hagytuk, mert nem lehetett logikailag függetlennek tekinteni õket egymástól. A legfontosabb rangsorok Spearman-féle korrelációs együtthatóit az 1. táblázat tartalmazza.

A család társadalmi helyzetének fontos mutatói szerint képzett szakmacsoport-rangsorok tehát nagyjából párhuzamosak voltak egymással. Más szóval: ha egy szakma az egyik szempontból a társadalmi hierarchiában alacsonyabban álló családok gyerekeit fogadta, akkor várható volt, hogy ezek a gyerekek más szempontból is alsóbb rétegekhez tartozó családokból származnak. Mivel pedig a rangsorok alapjául szolgáló skálák különbözõ értékeinek a társadalmi jelentésük is különbözõ, a skála egyes szakaszain csoportosuló szakmák sajátos jelentésû kategóriákat alkotnak.

A szakmacsoport-rangsorokból a következõ társadalmi szakmablokkokat vezettük le:

1. Szinte valamennyi foglalkozási és iskolázottsági rangsorban az utolsó helyekre kerültek a kohászati, az építõipari, a csõszerelõ, a mezõgazdasági gépszerelõ és a faipari szakmák tanulói. Ezek a közismerten "férfi" szakmák fizikailag megerõltetõ, kellemetlen fizikai körülmények között végezhetõ, de mindezt kompenzálandó - viszonylag jól fizetett munkát nyújtottak. Tanulóik között az átlagosnál gyakoribb volt, hogy a szülõk alacsony iskolázottságúak, szakképzetlenek, mezõgazdasági munkásként, segéd- vagy betanított munkásként dolgoztak. Ezek a szakmák tehát igen gyakran az ipari szakmunkás rétegbe való belépés lehetõségét jelentették az alacsony foglalkozási és iskolázottsági rétegekbõl származó gyerekek számára. Mivel szinte kizárólag férfiakat foglalkoztattak, a szakmáknak ezt a társadalmi blokkját "belépõ" férfi szakmáknak neveztük el.

1. táblázat
Szakmacsoportok rangsorainak korrelációs együtthatói a rangsorolás szempontjai szerint (1974)*

	legalább szakmunkás apa %	aktív keresõ anya	apák iskolai végzettsége	anyák végzettsége	szakképzettség apa %
nem mezõg.-i fizikai apák %	.74	.62	.71	.66	.80
legalább szakm. apák %		.66	.93	.86	.96
aktív keresõ anyák %			.64	.65	.66
apák isk. végzettség 86					.93
anyák isk. végzettség					8.6

* Az elemzésben 21 szakmacsoport szerepelt: bányász, kohász, csõszerelõ, motorszerelõ, forgácsoló, géplakatos, mezõgazdasági gépszerelõ, szerkezeti lakatos, villamosipari, mûszerész, vegyipari, faipari, nyomdász, textilipari, bór- és cipóipari, ruhaipari, vegyes szolgáltatóipari, építõipari, élelmiszeripari, kereskedelmi és vendéglátóipari szakmák rangsorai (forrás: Csákó-Liskó 1979).

2. Szintén a rangsorok alján helyezkedtek el a bõr-, szõrme- és cipõipar, a textilipar, az élelmiszeripar, a ruhaipar és a vegyipar szakmái. Ezeket mindössze az különböztette meg az elõzõ blokkban felsorolt szakmákról, hogy többségében nem férfi, hanem rosszul fizetett nõi munkaerõt foglalkoztattak, de ugyanúgy a társadalom alsó foglalkozási státusú és iskolázottságú rétegeibõl szerezték az utánpótlásukat, mint amazok, ezért ezeket "belépõ" nõi szakmáknak neveztük.

3. Minden rangsorban középtájt helyezkedtek el a géplakatos, a vas- és fémszerkezeti lakatos és a gépi forgácsoló szakmák. Ezek a nagylétszámú⁵, zömmel férfi munkaerõt foglalkoztató, elsõsorban nagyipari munkahelyen alkalmazott gépipari szakmák alkották a szakmunkásréteg magvát, és súlyuknál fogva nagymértékben meghatározták a szakmunkásság egész arculatát.

4. A gépipari szakmáknál valamivel magasabb helyet foglaltak el rangsorainkban a szolgáltatóipar, a vendéglátás és a kereskedelem tanulói. Ezek a tercier ágazatot képviselõ, nagy százalékban nõi munkaerõt foglalkoztató, nem jól fizetett, de többnyire borravalós szakmák a gépipariaknál valamivel magasabb iskolázottságú és foglalkozási státusú rétegekbõl szerezték utánpótlásukat. De ezen a szakmablokkon belül jóval nagyobb különbségek voltak a szakmák között, mint más szakmablokkokban. Ennek okát akkor egyrészt az ide sorolt szakmák változatosságában láttuk, vagyis abban, hogy egyaránt elõfordultak közöttük nagy- és kisüzemi feltételek között végezhetõ, a piachoz különbözõ mértékben kapcsolódó szakmák, másrészt pedig abban, hogy a tercier szakmák egy része - például az élelmiszer-, a húsbolti és a vegyesbolti eladó - a "belépõ" nõi szakmákhoz hasonló szerepet kezdett játszani. Várható volt a tercier blokk felbomlása és szakmáinak átcsoportosulása más társadalmi szakmablokkokba.

5. Szinte valamennyi rangsorban az elsõ helyeken találtuk a nyomdaipari, a mûszeripari, a motorszerelõ és a villamosipari szakmák tanulóit. Ezek az iparágak (a hagyományosan magas presztízsû nyomdászatot kivéve) századunk közepén indultak különösen rohamos fejlõdésnek, a legmagasabb intellektuális felkészültséget igényelték a fizikai szakmák világában, és a legváltozatosabb, legérdekesebb munkát kínálták. Ahhoz, hogy közülük több kifejezetten "divatszakmának" számított a hetvenes években, az is hozzájárult, hogy a többi szakmánál inkább nyújtottak lehetõséget szolgáltató jellegû javító-szerelõ tevékenység végzésére, vagyis a fellendülõ második gazdaságba való bekapcsolódásra. Tanulóik az átlagosnál magasabb iskolázottságú és foglalkozási kategóriájú szülõktõl származtak, vagyis társadalmi szempontból egyértelmûen "elit" szakmák voltak.

További rangsorok vizsgálata során azt találtuk, hogy az azonos társadalmi szakmablokkba tartozó szakmunkástanulók nemcsak társadalmi származásuk és mobilitási útjaik szerint hasonlítanak egymáshoz, hanem családjuk szerkezete és anyagi helyzete tekintetében is. Az anyagi helyzet különbségei azonban' sehol sem váltak élessé, annak ellenére, hogy egyéb információk alapján sajátos életmódcsoportokat tudtunk megkülönböztetni.

Bár a szakmák társadalmi hierarchiája összekapcsolódott a társadalom rétegzõdésével, a réteghelyzet a hetvenes években sem jelölte ki egyértelmûen, hogy milyen szakmát tanuljanak az egyes családok gyerekei. A társadalmi struktúra nagy csoportjai 1980 körül maguk is részben átfedték egymást: "egyes rétegek (például a szakmunkásság) kedvezõbb helyzetû alrétegei jobb társadalmi helyzetben vannak a felette levõ réteg (például az egyszerû szellemi foglalkozásúak) leghátrányosabb helyzetû alrétegeinél" (Andorka 1990): 1974-ben azt láttuk, hogy valójában kevés olyan szakma volt, amelynek tanulói között nem lehetett mind a legalsó, mind a legfölsõ foglalkozási vagy iskolázottsági rétegbõl származó, mind szegényesen, mind pedig viszonylagos jómódban élõ gyerekeket találni. A szakmák és a társadalmi szakmablokkok hierarchiájában lefelé vagy felfelé haladva a különbözõ hátterû tanulók aránya változott csupán, nem pedig a jelenléte.

A társadalmi szakmablokkokat húsz éven át senki sem vizsgálta azonos módszerrel. A nyolcvanas évek elején azonban több olyan kutatás folyt a társadalmi struktúra elemzésére, amely a szakmák rangsorára vonatkozóan is nyújtott ismereteket (Andorka 1982; Kolosi 1984; Manchin-Hauser 1986). Mivel sem maguk a szakmák, sem a szakmunkásképzés nem volt vizsgálat tárgya, ezeket az eredményeket most említjük elõször ebben az összefüggésben - azzal a megszorítással, hogy a szabatos összehasonlítás természetesen kizárt.⁶ Manchin és Hauser (1986) szerint⁷ a szakmák nagyobb csoportjai a következõképpen helyezkedtek el a kereset és az, iskolázottság mutatói alapján képzett társadalmi státushierarchiában (0-100 fokú skálán):

2. táblázat
Néhány szakma társadalmi státusindexe

szakma	státusindex
motorszerelõ, mûszerész, ötvös szakm.	46,06
bányász szakmunkás	42,01
építõipari szakmunkás	40,00
vasas szakmunkás	39,63
állattenyésztõ szakmunkás	39,50
közlekedési szakmunkás	39,04
kereskedelmi és vendéglátóipara szakm.	38,02
könnyû- és élelmiszeripari szakmunkás	36,49
kohász, vegyipari- és építõanyagipari szakm.	33,52
egyéb szakmunkás	33,11
textilipari szakmunkás	27,00

Ez a rangsor eléggé jelentõsen eltér az általunk megállapított rangsoroktól, különösen a bányász, az építõipari, a kereskedelmi és a vendéglátóipari szakmák esetében. Ez elsõsorban a kereset figyelembevételének, valamint a társadalmi származás figyelmen kívül hagyásának köszönhetõ. A társadalmi státus index abszolút mutatókat aggregál, a társadalmi szakmablokk viszont - a szülõ és a gyerekgeneráció együttes figyelembevétele révén - a szakmákhoz való viszonyulást is tartalmazza, azaz a szakmák társadalmi jelentésének mutatója lehet. Az eltéréseket ezért úgy értelmezhetjük, hogy a magasabb kereset lehetõsége önmagában nem elég vonzó a magasabb társadalmi rétegekbe tartozó családok gyerekei számára, a vele járó munka fizikai nehézsége ellenére is jelentõs vonzerõt gyakorol viszont a szakképzetlen rétegek gyerekeire.


A kilencvenes évek szakmunkástanulói

A kilencvenes évekre "a szakmunkásképzõ iskolák az alacsonyan iskolázott szülõk gyerekeinek iskoláiból a középrétegek iskoláivá léptek elõ" (Liskó 1994). Az apák között a segéd- és betanított munkások aránya 49 százalékról 18 százalékra zsugorodott, és mindössze 2 százalékuk dolgozik a mezõgazdaságban a hetvenes évekbeli 23 százalékkal szemben. "A két nagy gazdasági szektor (a mezõgazdaság és az ipar - Cs. M. ) közötti mobilitási funkció ellátása ezen az iskolatípuson keresztül ugyanúgy megszûnt, mint a vertikális mobilitás lehetõsége." (Liskó, 1994)⁸

3. táblázat
Demográfiai és rétegjellemzõk átlagértékei szakmacsoportonként⁹ (1994)

ágazat	együttélõk	testvérek	apa isk.v.	anya isk.v.	apa fogl.	anya fogl.	jöv./fõ/hó Ft	fogy. javak
kohász	4.27	1.73	2.69	2.56	2.53	2.60	6.85	52.38
gépész	4.12	1.30	3.36	3.36	3.41	3.40	9.55	63.67
villamosipar	3.90	1.27	3.66	3.64	3.80	3.77	11.30	67.21
mûszeripar	3.93	1.22	3.93	3.78	3.22	4.59	7.13	67.86
ép.-anyagipar	3.67	.89	4.56	4.33	3.89	5.11	8.86	58.73
vegyipar	4.53	1.87	2.85	2.27	2.73	2.53	7.25	50.95
faipar	4.08	1.23	3.32	3.54	3.68	3.69	7.95	65.85
nyomdászat	4.73	1.91	3.75	3.78	4.18	4.27	11.13	75.32
textilipar	4.59	2.00	3.13	2.54	2.50	2.54	4.99	53.06
bõr-cipõ	4.18	1.56	3.16	2.86	2.74	3.13	7.70	56.41
ruhaipar	4.35	1.59	3.09	3.03	2.91	2.98	6.62	58.42
szolg.ipar	4.08	1.21	3.66	3.53	3.58	3.88	8.82	63.37
építõipar	4.26	1.49	3.15	3.21	3.07	3.07	8.91	61.02
élelmiszeripar	4.29	1.55	3.16	3.07	3.28	3.29	7.55	59.64
kereskedelem	4.13	1.23	3.27	3.38	3.67	3.75	8.76	65.69
vendéglátás	4.12	1.19	3.99	3.72	3.89	4.17	13.01	71.68
száll. és hírk.	3.90	1.21	3.68	3.83	3.28	4.10	9.04	65.27
statisztikák a vizsgált változó és a szakmacsoportok kapcsolatáról
min.	3.67	0.89	2.69	2.27	2.50	2.53	4.99	50.95
max.	4.73	2.00	4.56	4.33	4.18	5.11	13.01	75.32
F	1.56	3.32	4.88	5.23	3.18	4.48	3.52	6.84
p	0.06	0.00	0.00	0.00	0.00	0.00	0.00	0.00
eta	0.13	0.18	0.23	0.23	0.18	0.21	0.23	0.26

Ezeket a megállapításokat az 1993/94. tanévben felvett adatok alapján fogalmaztuk meg. Annyit máris jeleznek, hogy nem szerkeszthetünk pontosan ugyanúgy szakmablokkokat, ahogyan húsz éve tettük, hiszen például a mezõgazdaságban dolgozó apák aránya vagy az aktív keresõ anyák aránya ma már nem tesz különbséget a szakmacsoportok között.¹⁰ Ha azonban megtartjuk azt az elvet, hogy a tanulók családjának legfontosabb társadalmi jellemzõit vesszük alapul, akkor ma is megvizsgálhatjuk a szakmacsoportok kapcsolatát a két szülõ iskolázottságával, és foglalkozásával, a család egy fõre jutó havi jövedelmének becsült értékével és a fogyasztási javakkal való ellátottsággal, sõt a család nagyságával és a testvérek számával is (lásd 3. táblázat).¹¹

Látható, hogy a szakmacsoportok egy kivétellel erõsen szignifikáns összefüggést mutatnak a rangsoroló kritériumként szóba jövõ változókkal.¹² Egyedül az együtt élõk számával való kapcsolatuk nem éri el a szokásos 95 százalékos szignifikancia szintet. Maga az összefüggés azonban mindenütt inkább gyenge, az iskolázottsági mutatókkal és az anyagi helyzet jellemzõivel kissé erõsebb, a szülõk foglalkozási rétegének mutatójával kissé gyengébb. Ezt fejezi ki az a szabad szemmel is látható tény, hogy a szakmacsoport-átlagok szoros szélsõ értékek között szóródnak (lásd a külön kiemelt minimum és maximum értékeket).

Azt tehát máris megállapíthatjuk, hogy a tanulók társadalmi rétegmutatóinak eloszlása ma is jellemzõen eltér szakmacsoportonként. Ha az adatokból képzett rangsorok táblázatát elkészítjük, jobban látható, mennyire párhuzamosak a mai skálák a húsz évvel ezelõtt meglehetõsen együtt járó skálákhoz képest (lásd 4. táblázat).

Valamelyes együttjárás azonnal látható a rangsorok között. Mindegyik durván két részre oszlik - a kétjegyû számok nagyjából ugyanabban a sávban (jobbára a táblázat alsó felében) láthatók -, de csaknem minden szakmacsoportban szemet szúr egy-két "rendellenesség". A hat skála összesítésében harmadik helyen álló¹³ építõanyag-ipari tanulók családjai az ellátottság szempontjából csak a 12. helyen vannak: A mûszerésztanulók átlagosan ötödik helyezése jobb is lehetne, ha az apák foglalkozási kategóriája magasabb lenne, és ezzel együtt az egy fõre jutó jövedelem is nõne.

Ezek a különös "kisiklások" olyan feltevéseket sugallnak, amelyeket részletesebb vizsgálat ellenõrizhet: Így, mivel a mûszeriparban és a szállítás és hírközlés szakmái esetében is azt látjuk, hogy az apák átlagos foglalkozási rangja elmarad az anyákétól, feltehetõ, hogy ezekben a családokban a szakmunkás, sõt szakképzetlen apák mellett nem fizikai alkalmazott anyákat találunk, és a tanulók számára szakmájuk egyúttal á család "férfi ágának" felzárkózását vagy az elit szakmák szintjén való stabilizálását is jelenti. (A 3. táblázat adatai alátámasztják ezeket a feltevéseket.)

4. táblázat
A szakmacsoportok rangsorai tanulóik családjának demográfiai, iskolázottsági, foglalkozási és fogyasztási mutatói szerint

	demográfia		végzettség		foglalkozás		fogyasztás		mutatók
	együtt-	testv.	apa	anya	apa	anya	jöv./fõ	ellá-	átlag-	rang-
	élõk	száma	isk.végz.		foglalk.			tottság	pont	hely
vendéglátás	8	2	2	5	2	4	1	2	2,67	1
nyomdász	17	16	4	4	1	3	3	1	2,67	2
ép.-anyagipar	1	1	1	1	3	1	7	12	4,17	3
villamosipar	3	8	6	6	4	7	2	3	4,67	4
mûszeripar	4	5	3	3	11	2	14	4	6,17	5
száll.-hírk.	2	4	5	2	10	5	5	7	5,67	6
faipar	6	6	9	7	5	9	10	5	7,50	7
szolg.ipar	5	3	7	8	7	6	8	9	7,50	8
gépész	7	9	8	10	8	10	4	8	8,00	9
kereskedelem	9	7	10	9	6	8	9	6	8,00	10
építõipar	11	10	13	11	12	13	6	10	10,83	11
élelmiszeripar	13	11	11	12	9	11	12	11	11,00	12
bõr-cipõ	10	12	12	14	14	12	11	14	12,63	13
ruhaipar	14	13	15	13	13	14	16	13	14,00	14
kohász	12	14	17	15	16	15	15	16	15,67	15
textilipar	16	17	14	16	17	16	17	15	15,83	16
vegyipar	15	15	16	17	15	17	13	17	15,83	17

Társadalmi szakmablokkok a kilencvenes években

A szakmacsoport-rangsorok párhuzamossága alapján (lásd 5. táblázat) már kijelenthetjük, hogy a szakmáknak, illetve szakmacsoportoknak feltehetõen ma is van funkciójuk a társadalmi struktúra (rétegzõdés) újratermelésében.

Ezek az összefüggések azonban ma gyengébbek, mint húsz évvel ezelõtt (vö. az 1. és az 5. táblázatban látható együtthatókat). Akkor a hat kritérium alapján szerkesztett rangsorok között a legalacsonyabb korrelációs együttható r_s=0,62 volt, és a tizenöt együttható közül hatnak az értéke magasabb volt 0,85-nél. Most nem tudtunk olyan kritérium-változókat találni, hogy akár csak egyetlen esetben is r_s 0,85 legyen. A szakmacsoportoknak a két szülõ iskolai végzettsége szerint képzett rangsorai között van a legszorosabb kapcsolat, és ez r_s=0,75 erõsségû. Ugyanakkor a család egy fõre jutó havi jövedelme annyira kevéssé függ az anyától, hogy mind az anya iskolázottsága, mind a foglalkozása szerint képzett szakmacsoport-rangsorok Csak r_s,40 szinten korrelálnak a jövedelem/fõ szerinti rangsorral.

Mégis, a rangsorok párhuzamossága, a szakmacsoportok közötti távolságok egyenetlenségei alapján úgy vélem, hogy a társadalmi szakmablokk továbbra is használható fogalom a szakmák és a társadalmi struktúra kapcsolatának leírására. Magukat a társadalmi szakmablokkokat azonban újra meg kell határozni a kilencvenes években gyûjtött adatokból.

5. táblázat
Szakmacsoportok rangsorainak rangkorrelációs együtthatói (1994)

	anya isk. végzetts.	apa fog- lalkozása	anya fog- lalkozása	jöv. fõ/hó	fogy. javak
apa iskolai végzettsége	.75	.55	.45	.43	.50
anya iskolai végzettsége		.52	.70	.39	.51
apa foglalkozása			.54	.53	.55
anya foglalkozása				.37	.50
jövedelem/fõ/hó					.45

A meghatározás során elsõsorban a legkeményebb rétegképzõ jegyek - a szülõk iskolázottsági és szakképzettségi, valamint foglalkozási szintje - szerinti rangsorokra támaszkodtunk. Az így nyert blokkokat diszkriminancia-analízissel ellenõriztük: a kritériumváltozók segítségével megpróbáltuk besorolni az eseteket a megfelelõ blokkokba. Ezután ugyanezzel a módszerrel kipróbáltuk, hogy a további közvetlen és közvetett rétegmutatók bevezetése megkönnyíti-e a besorolást, azaz a kialakított társadalmi szakmablokkok szignifikánsan különböznek-e a fogyasztási és demográfiai mutatók szerint.

A társadalmi szakmablokkok szerkesztése során felhasználtuk a szülõk szakképzettségét is, ami szignifikáns kapcsolatot mutatott a szakmacsoportokkal. A szakmaöröklést azonban nem vettük figyelembe. A család háromgenerációs szakmai hagyománya szignifikáns kapcsolatot mutat ugyan a társadalmi szakmablokkokkal (chi²=22,2282; df=4; p=0,00018),¹⁴ az összefüggés azonban olyan gyenge (C=0,11146), hogy ha ezt a tényezõt megpróbáljuk felhasználni az egyes tanulók társadalmi szakmablokkjának azonosításában, nem növeli a sikeresen besorolt esetek számát. Elsõ generációs szakmunkások persze a "belépõ" blokkban fordulnak elõ a legnagyobb arányban (33,0%) és az "elit" szakmákban a legritkábban (9,3%). A harmadik generációsok elõfordulása azonban ennél jóval kiegyenlítettebb (17,9, illetve 24,7°l0), ami eléggé érthetõvé teszi az összefüggés gyengeségét.

Az eredmények összefoglalására a 6. táblázatban egymás mellé állítjuk a társadalmi szakmablokkok 1974-es és 1994-es képét.

6. táblázat
A társadalmi szakmablokkok 1974-ben és 1994-ben


1. Az jól látható a bemutatott rangsorokból is, hogy a szakmáknak egy kisebb csoportja továbbra is betölti a korábban "belépõ" szakmáknak'nevezett csoport mobilitási funkcióját. A kohászat, a vegyipar, a textilipar, á bõr- és cipõipar még ma is nagyobb arányban (30-52%-ban) fogadja a szakképzetlen munkások gyerekeit, mint a szakképzettekét (42-11%). Mivel leginkább ez különbözteti meg õket a többi szakmától, továbbra is a "belépõ" (férfi és nõi) szakmák társadalmi blokkjának nevezhetjük õket.

Diszkriminancia-analízissel a szülõk iskolai és szakképzettsége, valamint foglalkozási státusa 67,4 százalékban meghatározza, hogy ki tartozik ebbe a társadalmi szakmablokkba.

7. táblázat
A tanulók társadalmi szakmablokkokba sorolása a szülõk iskolai és szakképzettsége, valamint foglalkozása alapján

tényleges csoport	esetek száma	rekonstruált csoportok
		1: "belépõ"	2: "zöm"	3: "elit"
1. csoport:	112	61	37	14
belépõ		54,5%	33,0%	12,5%
2. csoport:	1505	399	742	364
zöm		26.5%	49,3%	24,2%
3. csoport:	150	20	46	84
elit		13,3%	30,7%	56,0%

A diszkriminancia-elemzéssel helyesen besorolt esetek aránya: 50,20 százalék.

2. A szakmák zöme már jóval kevésbé azonosítható ezen a módon. A szakképzetlen szülõk aránya 10 és 25 százalék között van, ami abszolút értékben éppúgy tekinthetõ nagynak, mint kicsinek, de mindenképpen kisebb, mint a szakképzetteké. A diszkriminancia-elemzés az eseteknek alig a felét sorolja be sikeresen. A feltételezett társadalmi szakmablokk homogenitását ellenõrzendõ megpróbáltuk ezeket a szakmákat a nem fizikai foglalkozású (általában irodai alkalmazott) szülõk aránya szerint két csoportra osztani. Míg a ruhaipari, élelmiszeripari, építõipari és gépipari szakmákban ez általában 1/3 alatt marad, addig a villamosipari, faipari, kereskedelmi, valamint szállítási és hírközlési szakmákban 1/3 fölött van. De két blokkot feltételezve a diszkriminancia-elemzés még kevésbé volt képes besorolni az egyes eseteket. Ezért valószínûleg helyesebb egyetlen nagy blokkot feltételezni, és arra hagyatkozni, hogy a szakmák zömét csoportosító társadalmi szakmablokkban olyan különbségek láthatók, amelyek viszonylag rövid idõ alatt fontossá (blokkalkotóvá) válhatnak.

A ruhaipar, az élelmiszeripar, az építõipar szakmái húsz évvel ezelõtt még "belépõ" szakmának számítottak, ma a középsõ szakmablokkban találjuk õket. Ennek kétféle jelentése lehet. Jelentheti azt, hogy ezek a szakmák megszilárdították a helyzetüket: ma eléggé jónak számítanak ahhoz, hogy a szakképzettséggel rendelkezõ szülõk gyerekei már kevesebb helyet hagyjanak bennük a szakképzetlenek gyerekeinek.¹⁵ De jelentheti azt is, hogy miközben a szakképzett népesség aránya megnõtt, a szakmunkásképzõben oktatott szakmák világa beszûkült, és a szakképzetlen családok ma már a valamikori "belépõ" szakmákba is kevésbé tudják bejuttatni a gyerekeiket. Csak további elemzések adhatnak választ arra a kérdésre, hogy melyik értelmezés pontosabb: a szakmák értékelõdtek-e föl vagy a szakmunkások értékelõdtek le.

3. Figyelemre méltó tény, hogy a szakmacsoportok rangsorának élén ma vegyesen állnak az ipar és a szolgáltatás, a szekunder és a tercier szektor szakmái. A tercier szakmák mutatóinak nagyobb szóródására már a hetvenes években is felhívtuk a figyelmet, és jeleztük, hogy a tercier szakmák társadalmi blokkjának felbomlása várható. Úgy tûnik, hogy ez azóta bekövetkezett, ha nem is pontosan úgy, ahogyan vártuk. A vendéglátás mint a legpiacképesebb szakmák csoportja az élre került ugyan, de a kereskedelem nem csúszott le a "belépõ" szakmablokkba, hanem megkapaszkodott a szakmák derékhadában, és ma ugyanannak a társadalmi rétegnek a lányait fogadja, amelynek fiai a gépipari szakmákban tanulnak. Ez persze így is a kereskedelmi szakmák egyértelmû süllyedését jelenti, mivel húsz évvel ezelõtt nemcsak átlagos helyük volt valamivel magasabb a gépiparénál, hanem mutálóik szakmacsoporton belüli szórása is nagyobb volt, vagyis fel lehetett tételezni közöttük egy számottevõ, átlagon felüli csoportot. Mára a belsõ szórások is kiegyenlítõdtek (mégpedig valamennyi mutatónál), amibõl arra következtethetünk, hogy a két szakmacsoport társadalmi funkciója nagyjából azonos, csak éppen különnemû fiatalok számára.

A rangsorok élén látszik leginkább annak a hatása, hogy a társadalmi struktúra dimenziói a nyolcvanas évek Magyarországán a gazdasági változások következtében széttartóvá váltak.¹⁶ Ez a folyamat a szakmák jelentését is átalakította, pontosabban felerõsítette azokat a folyamatokat, amelyek már a hetvenes években is megkülönböztették a második gazdaságban felhasználható - még korábban: "fusizásra" alkalmas - szakmákat azoktól, amelyek csak nagy szervezetekben mûvelhetõk. Ha a szülõk foglalkozását nem egy hozzárendelt pontszám, hanem az egyes konkrét kategóriák elõfordulási aránya alapján tesszük rangsorolási kritériummá, akkor az eddigi rangsorok élén a nyomdász szakmák egyértelmûen különválnak a vendéglátás, a szolgáltatóipar, a mûszeripar és az építõanyag-ipar szakmáitól: vállalkozó szülõk egyáltalán nem adják nyomdai szakmára a gyereküket, viszont kiemelkedõ arányban (13-50%) küldik a többi felsorolt szakmacsoportba.¹⁷ Az "elit" szakmablokk tehát szintén kettéoszlik: az ipari elitet a nyomdászok képviselik, a többiek a mozgékonyabb, piacorientált szakmunkáselitet alkotják.¹⁸

E kettõsség ellenére a diszkriminancia-analízis elég jól azonosítja az "elit" szakmák blokkjába tartozó tanulókat (56,0%). A "zöm" felsõ szakmáitól való elhatárolás nehézségét az jelzi, hogy csaknem egyharmadukat viszont a "zömbe" tartozóként osztályozza. Ilyen határeset a villamosipari szakmák csoportja, amely átlagos rangpontszámban ugyan alig marad el a nyomdászok mögött, de a szakmunkás szülõk aránya itt ma jóval kisebb, és így e szakmák társadalmi jelentésében fontosabb az ipari szakmunkában való megkapaszkodás vagy a szakmunkás réteghelyzet stabilizálása, mint a nyomdászok között. Ez indokolja, hogy ezeket a szakmákat a nyomdászoktól elválasztva ma már csak a "zöm" társadalmi szakmablokkjába soroljuk, míg a nyomdász szakmákat továbbra is az ipari szakmunkásság elitjeként tartjuk számon.

A mûszerész szakmák megõrizték elithelyzetüket, amelyet már a hetvenes években is megállapítottunk. Sajnos, egyelõre nem tudtuk elemezni az akkor elitszakmának számító autószerelõ szakma helyzetét, mert ma ez a szakmacsoport a statisztikában nem önállóan, hanem csak a gépipar részeként szerepel, így a mintavételnél nem tudtunk tekintettel lenni rá.


A társadalmi szakmablokkok egyéb jellemzõi

Vajon mennyire függenek össze ezek a szakmablokkok a szakmunkástanulók egyéb társadalmi jellemzõivel? Érdemes ezeket az összefüggéseket megvizsgálni, hiszen a szakmacsoportokkal az összes vizsgált változó szignifikáns összefüggést mutatott. Ha most bevonjuk õket a diszkriminancia-elemzésbe, akkor annak magyarázó ereje annyira megnõ, hogy az eseteknek több mint a felét helyesen sorolja be. A bizonytalanság így is a szakmák "zömének" társadalmi blokkjából származik: az ide sorolt szakmák tanulóinak a szakmamobilitási, fogyasztási és demográfiai jellemzõk figyelembevételével is csak 45,4 százalékát tudjuk sikeresen besorolni, miközben a "belépõ" szakmák blokkjába tartozó esetek 62,3 százalékban; az "elit" szakmák blokkjába tartozók pedig 57,8 százalékban azonosíthatók.

A családok tartós fogyasztási javakkal való ellátottságának indexe gyengén (eta=0,1951) kapcsolódik a társadalmi szakmablokkokhoz (lásd 8. táblázat). A kapcsolat a várt tendenciát mutatja: a "belépõ" szakmák tanulói a "zömnél" gyengébben ellátott családokból jönnek, az "elit" szakmák tanulói pedig a jobban ellátottakból. Természetesen részletesebb vizsgálatot igényel, hogy a mennyiségi különbségek mögött milyen életmódbeli különbségek húzódnak meg. (Ezekrõl az elsõ megközelítést lásd Liskó 1994.)

A demográfiai mutatók közül az együtt élõk száma már a szakmacsoportokkal sem mutatott szignifikáns kapcsolatot; összefüggése a szakmablokkokkal még kevésbé valószínû. Igen gyenge, bár szignifikáns kapcsolat van a társadalmi szakmablokkok és a családok épsége között (C= 0,09; chi²=14,1541; df=4; p=0,0068). A sérült családok mind a "belépõ", mind az "elit" szakmák tanulóinak hátterében valamivel gyakrabban fordulnak elõ, mint az átlagtól kissé elmaradó "zömnél". (Húsz évvel ezelõtt ilyen tendenciát csak az elit szakmáknál találtunk: a szakmunkásságba való belépéshez stabil családi háttérre volt szükség.) A szülõk válásának gyakoriságában sokkal kisebb a különbség, mint az elhalt szülõkében: A testvérek száma szintén szignifikánsan eltérõ az egyes társadalmi szakmablokkokban: a "belépõ" blokkban lényegesen magasabb (1,76), az "elit" blokkban valamivel alacsonyabb (1,23) az átlagnál (1,37).

8. táblázat
Az ellátottság index és a társadalmi szakmablokkok kapcsolata


A legfontosabb demográfiai összefüggés azonban a társadalmi szakmablokkok és a tanulók neme között van. Ez nyilvánvalóan összefügg a szakmák hagyományos "nõi", illetve "férfi" jellegével. Mivel azonban mindkét féle szakma egyaránt belekerült a "belépõ" blokkba, csakúgy, mint a "zöm" szakmái közé, az összefüggés erõssége meglepõ (lásd 9. táblázat).

Míg a szakmák túlnyomó többségében a nemek aránya durván 7:3 a fiúk javára; addig a "belépõ" szakmákban az arány csaknem megfordul. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a hagyományosan "nõi" szakmákat (textil- és ruhaipar) a "belépõ" szakmák blokkjában találjuk - ez a hetvenes években is így volt. A lányok nagy aránya azt is jelenti, hogy a kilencvenes évek "belépõ" szakmái tovább "nõiesedtek". A társadalmi mobilitás szempontjából ez tovább vizsgálandó kérdés, hiszen az adatok egyaránt jelenthetik azt, hogy a lányok a fiúknál kevésbé szorulnak ki a szakmatanulásból, mint azt; hogy a fiúk még a szakképzetlen családokban is nagyobb társadalmi szabadsággal rendelkeznek a szakmaválasztásban a lányoknál, és úgy eloszlanak a "belépõ" blokk és a "zöm" szakmái között, hogy a társadalmi szakmablokk eléggé durva eszközével nem tudjuk kimutatni õket.

Mindenesetre tény, hogy ha a tanulók nemét bevonjuk a diszkriminanciaelemzés változói közé, akkor az eseteknek már 54,3 százalékát be tudjuk sorolni a megfelelõ szakmablokkba, ami a legsikeresebb osztályozási próbálkozásunk valamennyi között. A nem szerepe tehát erõteljesen megnõtt - legalábbis a szakmunkásságot illetõen - a társadalmi struktúrába való betagolódás folyamatában: a szakmunka világán belül a nõk társadalmi hátrányának fokozódására utaló jeleket látunk, de lehet, hogy e látszat mögött bonyolultabb valóság húzódik meg.

9. táblázat
A tanulók nemenkénti eloszlása a társadalmi szakmablokkokban


A szakmunka világának további változására utal az a gyenge, de szignifikáns és idõbeliként is értelmezhetõ összefüggés, hogy a megállapított társadalmi szakmablokkok aránya a képzésben részt vevõ évfolyamokon nem egyforma (chi²=16,3328; df=4; p=0,0121; C= 0,0961). A "zöm" szakmái és az "elit" szakmák nagyjából harmadolódnak az évfolyamok között, addig a "belépõ" szakmák blokkjában az elsõsök csak negyedrészét teszik ki az összes tanulónak, a harmadikosok pedig 40 százaléknál is többet. Ennek f6 oka természetesen az, hogy a nagyipar válsága és a struktúraváltás gazdasági kényszere elsõsorban azokat a szakmákat sújtotta, amelyek hagyományosan ebbe a társadalmi szakmablokkba tartoztak. Az a tény, hogy mintánkban az elsõsök aránya alacsony, azt tükrözi, hogy a szakképzési intézmények - ha lassan is - 1993-ra már észlelték a munkaerõpiac jelzéseit, és végre csökkentették a felvételt ezekbe a szakmákba. E helyütt azonban az a vonatkozás fontos, hogy ezek a szakmák eddig "belépõ" funkciót töltöttek be a társadalmi mobilitásban a szakképzetlen munka és a szakképzett munka világa között, és adataink szerint most is ezek töltik be ezt a funkciót. Ha pedig szûkülõben vannak, akkor logikus kérdés, hogy maga a "belépõ" funkció, vagyis a szakmunkássághoz vezetõ út is szûkül-e, avagy csak másfelé kanyarodik. Ez a kérdés túlmutat a szakmunkásképzõ iskolákon, a szakmunka és az egész szakképzési rendszer közötti összefüggés elemzését igényli.


A diszkriminancia-elemzés általános tanulságai

Az a tény, hogy a diszkriminancia-elemzés a tanulóknak csak a felét sorolta be származási adataik alapján a megfelelõ társadalmi szakmablokkba, alaposabb megfontolásra késztet. Vajon nem azt jelenti-e, hogy a társadalmi szakmablokk fogalma mégsem fejez ki semmit a szakmák mobilitási szerepébõl? Az osztályozási eredmények feltûnõen "illedelmesen" oszlanak el: a relatív gyakoriság a fõ átló két végén kicsivel nagyobb 1/2-nél, hogy tõle távolodva 1/3-ra, majd 1/8-ra csökkenjen, a középsõ sorban pedig lényegében szimmetrikusan 1/4 1/2 - 1/4 található. Csakhogy a szakmacsoportok rangsorai mégiscsak megalapozták ezeket a szakmablokkokat, és azt is láttuk, hogy ha több szakmablokkra próbáljuk bontani mintánkat, akkor a besorolás még kevésbé sikeres. Ennek az az oka, hogy a diszkriminancia-elemzésben használt kritériumváltozóknak, azaz a tanulók társadalmi származását kifejezõ változóknak a szakmacsoportokon belül igen nagy a szórása a szakmacsoportok közötti szóráshoz képest.

Az eredményt ezért leginkább úgy értelmezhetjük, hogy a szakmák hierarchiája összekapcsolódik ugyan a társadalmi rétegzõdéssel, de csak gyengén. A család réteghelyzete általában csak kevéssé hat arra, hogy milyen szakmát fog tanulni a gyerek. Ez nem zárja ki azt, hogy különös társadalmi helyzeteknek erõsebb hatásuk legyen: ez fejezõdik ki abban, hogy a "zöm"-öt az elemzés kisebb biztonsággal azonosítja, mint akár az "elit", akár a "belépõ" szakmák blokkját.

Az is kitûnik, hogy az anyának nagyobb szerepe van a gyerek pályájának meghatározásában, mint az apának, és hogy a két szülõ hatása nem ugyanolyan természetû. A legerõsebb az anya kulturális (iskolázottsági) jellemzõinek a hatása, míg az apa részérõl elõbb a foglalkozás szintje lép be magyarázó tényezõként, s csak azután az, hogy van-e felsõfokú végzettsége (lásd a 10. táblázat).

10. táblázat
A szülõk iskolázottsági és foglalkozási változói a társadalmi szakmablokkokat magyarázó erejük sorrendjében (1994)

lépés	változó	bevont vált.	Wilks' Lambda	szign. p	maradék variancia
1	ANYA ISK.= GIMN.	1	.98247	0.0000	2.84177
2	ANYA ISK.= MAX 8	2	.96747	0.0000	2.74142
3	ANYA ISK.= SZMKÉPZÕ	3	.95655	0.0000	2.65060
4	ANYA FOGL.= ÖNÁLLÓ	4	.94988	0.0000	2.60392
5	ANYA FOGL.= NEMFIZ	5	.94122	0.0000	2.54762
6	APA FOGL.= VEZETÕ	6	.93552	0.0000	2.51005
7	APA FOGL.= SZAKMUNK	7	.92732	0.0000	2.47801
8	APA ISK.= FELSÕFOKÚ	8	.92242	0.0000	2.44874
9	APA FOGL.= ÖNÁLLÓ	9	.91694	0.0000	2.42054
10	ANYA FOGL.= ÉRTELMI	10	.91362	0.0000	2.40186
11	APA FOGL.= MNÉLKÜLI	11	.91151	0.0000	2.38897
12	APA ISK.= GIMN+SZMA	12	.90785	0.0000	2.37682
13	ANYA ISK.= GIMN+SZMA	13	.90403	0.0000	2.36453
14	APA FOGL.= ÉRTELMI	14	.90132	0.0000	2.35466
15	ANYA FOGL.= MNÉLKÜLI	15	.89990	0.0000	2.34521
16	APA FOGL.= SZAKKÉPLEN	16	.89797	0.0000	2.33680
17	APA ISK.= SZMKÉPZÕ	17	.89685	0.0000	2.33301
18	APA ISK.= SZAKKÖZÉPI	18	.89573	0.0000	2.32938

Mivel a szakmacsoport-rangsorok alapján képzett társadalmi szakmablokkok és a stratifikáció közötti kapcsolat viszonylagos gyengesége csak a diszkriminancia-elemzés révén derült ki, felmerül a kérdés, hogy húsz évvel ezelõtt csak azért nem tûnt-e fel nekünk, mert nem álltak rendelkezésünkre ilyen erõs elemzõ eszközök, vagy akkor még erõsebb volt ez a kapcsolat. Ezért utólag az 1974-es adatokon is elvégeztük a diszkriminancia-elemzést.¹⁹ (Az osztályozás eredményeit lásd a 11. táblázatban.)

Megállapítható, hogy a szakmák és a társadalmi rétegek közötti kapcsolat a hetvenes években sem volt erõsebb,²⁰ bár a szakmák világa belül tagoltabb volt. Ez a tagoltság azonban nem korlátozta, inkább lehetõvé tette a társadalmi mobilitást.

A társadalmi szakmablokkok közül csak a "belépõ" szakmák tanulóit sikerült nagyobb arányban azonosítani. Feltûnõ, hogy az "elit" kivételével valamennyi társadalmi szakmablokkban a tanulók abszolút vagy legalább relatív többsége olyan rétegbõl származott, amelynek alapján "belépõnek" is lehetett volna tekinteni. Még az elitszakmák tanulóinak is egyharmad része jött ilyen helyzetbõl. Ez utólag ismét megerõsíti azt az akkori megállapításunkat, hogy a szakmunkásképzõ intézetek lényegében új, zömében elsõgenerációs szakmunkásságot hoztak létre.

11. táblázat
A társadalmi szakmablokkok rekonstruálása diszkriminancia-elemzéssel a tanulók neme, valamint szüleik iskolai végzettsége és foglalkozása alapján (1974)

társadalmi szakmablokkok	esetek száma	diszkrim.-elemzéssel rekonstruált besorolás
		1	2	3	4	5
1.	451	246	0	113	2	90
"belépõ" férfi		54,5%	0,0%	25,1%	0,4%	20,0%
2.	362	42	234	26	36	24
"belépõ" nõi		11,6%	64,6%	7,2%	9,9%	6,6%
3.	525	190	21	170	5	139
gépipari		36,2%	4,0%	32,4%	1,0%	26,5%
4.	381	42	166	39	66	68
szolgáltató		11,0%	43,6%	10,2%	17,3%	17,8%
5.	438	120	26	109	8	175
"elit"		27,4%	5,9%	24,9%	1,8%	40,0%
besorolatlan	20	17	2	0	0	1
esetek		85,0%	10,0%	0,0%	0,0%	5,0%

A helyesen besorolt esetek aránya: 41,31 százalék.

A tercier szakmablokkot a diszkriminancia-elemzés nem tudja kimutatni: tanulóinak egyötödét sem, ismeri fel ide tartozónak, viszont több mint felét a "belépó" nõi, illetve a "belépõ" férfi szakmákba sorolja. így az a megállapítás is megerõsítést nyer, hogy a tercier szakmák jelentõs része (elsõsorban a sok lányt fogadó szakmák) kezdett "belépõ" szakmaként funkcionálni.

Ha itt is megnézzük, hogy milyen sorrendben kerülnek be a hierarchikus elemzésbe az egyes kritériumváltozók, azt találjuk, hogy a hetvenes években a szakmát tanuló gyerek szakmablokk-besorolását²¹ meghatározó tényezõk között a nem után - ami a szakmák világában mindmáig a legdöntõbb tényezõ erõsségben nem az anya és nem a kulturális tényezõk következtek, mint manapság, hanem az, hogy érettségizett-e az apa és dolgozik-e az anya. Ez azt sejteti, hogy a család életformája volt a legnagyobb hatással a gyerek útjára.²²

Mindezek a tapasztalatok nem arra indítanak, hogy vessük el a társadalmi szakmablokk fogalmát, hanem arra, hogy értelmezzük pontosabban. Az egyes tanulók besorolásának nehézsége egyértelmûen magából a fogalomból következik: ez a fogalom eltekint az egyes szakmák, sót szakmacsoportok tanulóinak különbözõségétõl (vagyis a belsõ szórástól) és a nem létezõ "átlagos" géplakatossal, "átlagos" fodrásszal, "átlagos" szobafestõvel stb. helyettesíti õket. Ily módon a szakmákat (szakmacsoportokat) jellemzi, nem közvetlenül a tanulói utakat. A diszkriminancia-elemzés besorolási nehézsége azonban nagy belsõ szórásra utal, vagyis azt jelzi, hogy a társadalmi szakmablokkok belül nagyon változatosak. A társadalmi stratifikációval a hetvenes években is gyenge volt a szakmák kapcsolata és az is maradt.²³ Az azonban kétségtelen, hogy a társadalmi szakmablokkok száma csökkent, a szakmunkásképzõben oktatott szakmák rangsorában lényegében már csak alsókat, középsõket és felsõket lehet megkülönböztetni, s ezek közül is a középsõk súlya messze a legnagyobb. Ez azt sejteti; hogy e szakmák különbségeinek társadalmi jelentõsége ma kisebb, mint a hetvenes években volt. Mivel azonban a szakmák jelentõs részét ma már nem ezek az intézmények tanítják, általános kijelentést csak olyan kutatás alapján lehet tenni a szakmák társadalmi jelentésének változásáról, amely nem egyetlen oktatási intézménytípushoz kötõdik, hanem a szakmák világának egészére kiterjed.


Összefoglalás

A szakmunkástanulók társadalmi származásáról és szakmájáról gyûjtött újabb adatok alapján megállapítható, hogy a szakmunkásképzésben oktatott szakmák társadalmi jelentése az utóbbi két évtizedben megváltozott, és továbbra is változóban van. E jelentésüknek továbbra is egyik fontos mutatójaként használható a társadalmi szakmablokk fogalma, amely a szakmáknak a társadalmi rétegzõdéssel való kapcsolatát fejezi ki.

A szakképzettek arányának országos növekedése nyomán a szakmunkástanulók többsége ma már szakképzettséggel rendelkezõ szülõk gyereke. A szakmunkástanulók nemcsak más rétegbõl jönnek, mint húsz éve, hanem homogénabb körbõl is: a szakmunkástanulók családjai között megállapítható különbségek ma kisebbek, mint annak idején. Ennek megfelelõen módosultak a társadalmi szakmablokkok is: a hetvenes évekbeli öt helyett ma csak hármat tudunk megkülönböztetni.

1. A szakmunkásképzésben oktatott szakmák között továbbra is megkülönböztethetõk az úgynevezett "belépõ" szakmák, bár súlyuk csökkent. Ez a társadalmi szakmablokk mind férfi, mind nõi jellegû szakmákat magába foglal.

2. A szakmák nagy többsége számos kisebb-nagyobb különbséget mutat, ezek azonban még vagy már nem eléggé markánsak ahhoz, hogy a társadalmi struktúrával kapcsolatos hatást, illetve jelentést tulajdoníthatnánk nekik. A "zöm" társadalmi szakmablokkjában két alcsoport különböztethetõ meg, annak alapján, hogy milyen arányban vannak a szülõk között nem fizikai foglalkozásúak. Egyelõre még ez a megkülönböztetés is csak általános elméleti megfontolásokat fejez ki, hatását empirikusan nem tudtuk kimutatni. A "zöm" szakmáinak különbségei valószínûleg mozgásban vannak, és a következõ években várható e csoport differenciálódása.

3. Továbbra is létezik az "elit" szakmák társadalmi blokkja, amely elsõsorban a szellemi foglalkozású szülõk nagy arányával különbözik a többitõl. Másodlagosan legtöbbjüknél - a nyomdászat kivételével - megállapítható az önálló, vállalkozó szülõk szignifikánsan nagyobb aránya is, ami arra utal, hogy a megerõsödõ piac természetesen a szakmák társadalmi hierarchiájára gyakorolt hatása is megerõsödött. Továbbra is "elit"-szerûen viselkednek azok a szakmák, amelyeknek sajátossága lehetõvé teszi, hogy valamely mûvészi tevékenység alsóbb szintû helyettesítõiként funkcionáljanak. A szakmablokk összetétele azt mutatja, hogy az ide tartozó szakmák kétfélék: egy részük elõnyösnek tartott kínálatával vonzza a jobb helyzetben lévõ tanulókat, más részüket inkább "jobb híján" tanulják. Az elõbbieket a szakmunkásképzés csúcsának tekinthetjük, az utóbbiakat inkább az ennél magasabb fokú szakképzés aljának, amely lenyúlik ebbe a képzési típusba.

A hetvenes években megállapított társadalmi szakmablokkok közül várakozásunknak megfelelõen felbomlott a tercier szakmák blokkja. Egyik részük felemelkedett az "elit"-be, más részük betagolódott a szakmai hierarchia közepére.²⁴

A társadalmi szakmablokkok viszonylag gyenge, de egyértelmûen megállapítható és a várakozásnak megfelelõ irányú kapcsolatban vannak a tanulók társadalmi hátterének legtöbb mutatójával. A legfontosabb tény az, hogy megnõtt a nemek szerepe a szakmáknak a társadalmi struktúrával való kapcsolatában: a "belépõ" szakmákban a lányok aránya nagyobb, mint a fiúké. Ez mindkét nembeli fiatalok nehézségeit jelentheti: a lányok hátrányát a szakmunka világán belül és a fiúk hátrányát a bejutásban. A probléma további vizsgálata és elemzése szükséges.

A társadalmi mobilitási folyamatok lelassulása és arányaik változása is hozzájárulhat annak a magyarázatához, hogy a szakmunkásképzésben tanulók származási összetételével megváltozott a szakmunkásképzõ intézményeknek e folyamatokban játszott szerepe is. Intergenerációs mobilitási csatornaként számottevõen kisebb jelentõségû, mint húsz évvel ezelõtt. Ennek megfelelõen az a kérdés kerülhet elõtérbe, hogy növekszik-e a szerepe az intragenerációs mobilitásban, avagy a társadalmi rétegzõdés megmerevedésének egyik intézményévé válik. Adataink azt az interpretációt is megengedik, hogy a rétegek közötti mobilitás nem csökken lényegesen, de útjai változtak, azaz ma más mobilitási stratégiákkal lehet réteget váltani, mint korábban. Ebben az esetben lehetséges, hogy az intergenerációs mobilitás súlya csökken, miközben az intragenerációs mobilitásé növekszik, az egyes oktatási intézmények mobilitási funkciója pedig szükségképpen megváltozik. Rövid távon a rendszerváltás és a gazdasági struktúraváltás okozta társadalmi mozgások is befolyásolják e folyamatokat.


Jegyzetek

1. A fogalom az elsõ országos szakmunkástanuló vizsgálat egyik részeredménye. A kutatást Ferge Zsuzsa, Gazsó Ferenc, Tánczos Gábor és Várhegyi György vezetésével a MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete, az MTA Szociológiai Kutató Intézete, az Országos és a Fõvárosi Pedagógiai Intézet kutatói végezték. A kérdõíves adatfelvétel az 1973/74-es tanévben történt. A társadalmi szakmablokk fogalma Liskó Ilona és a magam munkája, amelyet elsõ ízben az Ifjúsági Lapkiadó Vállalat egyik brosúrájának fejezeteként publikáltunk 1977-ben. (A brosúrát, amely a szakmunkástanulókról szólt, Pártos Ferenc szerkesztette, a fejezetek szerzõit nem tüntették fel.) Ezt az eredményt végül sehol nem fejtettük ki részletesen, de minden írásunkban támaszkodtunk rá, itt-ott röviden össze is foglaltuk. Jelen tanulmány tehát ennyiben a régi és az új eredmények elsõ nyilvános összefoglalása.

2. Közvetlen elõzménynek tekinthetõ: Kemény-Kozák 1971a és 1971b.

3. Ennek megállapításához ösztönzõleg hatott Havas és Kardos (1976) kutatása az életformacsoportok és a munkahelyi technika egyes összefüggéseirõl.

4. A hetvenes években a tanügyigazgatás és a hivatalos statisztika a "szakmacsoport" fogalmát használta az egymáshoz legközelebb álló szakmák összefoglalására. Ez a fogalom a ma használt "ágazat" fogalomhoz áll a legközelebb, de annál részletesebb és ezért kutatási célokra alkalmasabb volt.

5. A tanulólétszám nagysága természetesen maga is hozzájárult ahhoz, hogy ez a szakmablokk valamiképpen "átlagosnak" mutatkozzon.

6. Ezek a kutatások nem iskolai vagy ifjúsági mintákat vizsgáltak, és nem követtek mobilitási szempontokat. Lásd a 2. táblázathoz a fõszövegben fûzött megjegyzéseket is.

7. A szerzõk sajnos mindmáig nem publikálták 1986-ban leírt eredményeiket, így a társadalmi szakmablokk fogalmának kidolgozásában nem támaszkodhattunk rá. A kidolgozott társadalmi státus index rangsort Andorka, 1990 hivatkozásából ismerjük.

8. A szakmunkástanulók családjainak részletesebb bemutatását lásd a hivatkozott munkában.

9. Szakmacsoporton ezúttal a hivatalos statisztikákban szereplõ ágazatokat értjük. Ezek mint a táblázathoz fûzött megjegyzésbõl is látható - nem teszik lehetõvé a szigorú összehasonlítást a húsz év elõtti adatokkal: a hetvenes évek néhány fontos szakmacsoportját a mai ágazatok összevonva tartalmazzák. Sajnos, a mintavétel alapjául csak a hivatalos statisztika szolgálhatott (ennek egyéb, általános korlátairól lásd kutatási jelentésünk bevezetõ módszertani fejezetét), az pedig nem tett lehetõvé ennél részletesebb bontást.

10. Az aktív keresõ anyák aránya 71,4 és 95,7 százalék között váltakozik a 17 szakmai ágazatban, és a szakmacsoportokkal való összefüggése nem szignifikáns (chi²=20,4428; df=16; p=0,2009).

11. Fontos mutatónak tekintjük ugyan azt is, hogy családjában hányadik generációs szakmunkás lesz a kérdezett tanuló, ez azonban olyan dimenzió, amely a társadalmi hierarchiának csak egy szeletére, a szakmunkásságra koncentrál, és ezért nem állítható párhuzamba az ennél általánosabb mutatókkal. Ugyancsak kihagyjuk az elemzésbõl a tanulóknak a családjuk pénzügyi stabilitására vonatkozó becslését, mivel ez többszörös áttételû szubjektív ítélet, amit helytelen lenne akár csak kvázi-objektív mutatónak is tekinteni.

12. A változókat az apa, illetve az anya iskolai végzettsége, az apa, illetve az anya foglalkozása, a család összjövedelme és az együtt élõk száma, valamint 16 egyenként megkérdezett tartós fogyasztási cikk, illetve vagyontárgy meglétérõl adott válaszokból készítettük. Az iskolai végzettséget 6 fokú, a foglalkozási kategóriát 9 fokú skálán mértük, az 1,...6, illetve az 1,...9 természetes számokat értékként rendelve a hierarchikusnak tekintett kategóriákhoz. A megkérdezett fogyasztási cikkek közül a motorkerékpárt és a fekete-fehér tévét kihagytuk az összesítésb6l, mivel nem mutattak kapcsolatot a szakmacsoportokkal. A cikkek számát végül a lehetséges említések számával osztva százalékos formára hoztuk.

13. Lásd a jobbszélsõ oszlopban a ranghely sorszámát.

14. Ezt a megfigyelést azonban erõs fenntartással kell kezelni, mivel - ma már - a hetvenes évekkel ellentétben a tanulók fele sem ismeri nagyszüleinek foglalkozását és képzettségét. Ez azt is jelzi, hogy húsz év alatt a családban és a generációk kapcsolataiban is lényeges változások történtek.

15. Megjegyzendõ, hogy a hivatalos kategóriák átalakítása itt is zavarja az összehasonlítást. Egyelõre nem lehetünk biztosak például abban, hogy a valaha "belépõ" szakmának számító csõszerelõk vagy az "elit" szakmának számító motorszerelõk valóban középre csúsztak-e, vagy csak a gépipari szakmák nagy tömegében elveszve kerültek most a "zömbe".

16. Vö. Kolosi Tamás ún. "L-modelljét" (Kolosi 1987), vagy Szelényi Iván "kettõs piramis" modelljét (Szelényi 1990), amelyek a piaci viszonyok hatására létrejövõ stratifikációt kombinálják a centralizált bürokratikus rendszer stratifikációjával.

17. Megjegyzendõ, hogy az építõanyag-ipari szakmákról valójában nem áll a rendelkezésünkre elegendõ információ, mivel az alminta elemszáma igen alacsony. Minthogy azonban az ide tartozó szakmák (porcelánfestõ, kerámiaformázó stb.) jellege alkalmas arra, hogy az építõipari kõfaragó szakmához hasonlóan vonzza azokat, akik a mûvészeti középiskolákba nem jutnak be, feltevéseinkkel összhangban vannak a szakmacsoport adatai, amelyek konzisztensen "elit" jellegûnek mutatják ezt a csoportot. Úgy tûnik, hogy ma ez az "elit" jelleg jól megfér a vállalkozói szellemmel is.

18. Hosszabb idõ alatt derülhet csak ki, hogy a változékony piaci tényezd várható további erõsödése változékonyabbá teszi-e ezt a szakmablokkot, vagy egyes szakmák tartósan meg tudnak maradni benne. Feltehetd, hogy egyes nyomdaipari szakmák elitjellegét ismét hosszabb idõre megszilárdította az információtechnika betörése a nyomdaipari technológiába.

19. Köszönetemet fejezem ki a TÁRKI-nak, amiért megõrizte az elsõ szakmunkástanuló vizsgálat adatait, és másodelemzésre rendelkezésemre bocsátotta.

20. A két elemzés a már mondott okok miatt nem teljesen egyforma. Itt csak azt a különbséget említem meg külön, hogy a tanulók nemét az 1994-es elemzésben csak kiegészítésül vettük figyelembe, mivel a szakmablokkok között nem tudtunk megkülönböztetni "férfi" és "nõi" blokkokat. A nem bevezetése azonban - mint utaltam rá - számottevõen javította az osztályba sorolás eredményességét. Itt is hasonló a helyzet: ha a nemet kihagyjuk az elemzésbõl, egyharmad alá csökken a sikeresen besorolt esetek aránya.

21. Ne felejtsük el, hogy a társadalmi szakmablokk maga is csak a társadalmi mobilitás áttételes jelzése: vagyis itt arról van szó, hogy mitõl függ a gyerek társadalmi mozgása.

22. A szakmunkástanulók pályaválasztásáról írott dolgozatunkban (Csákó-Liskó 1979) Liskó Ilona részletes családtipológiát állított fel az életforma és a pályaválasztás összefüggésének elemzésére.

23. A két évtized alatt végbement változások lehetetlenné teszi, hogy teljesen azonos eljárással egzakt összehasonlítást végezzünk a kapcsolat erõsségérõl.

24. E helyütt nem elemezhetõ, de szociológiailag fontos - bár nem meglepõ - tény, hogy a kifejezetten nõi szakmák (kereskedelem) illeszkedtek be leginkább a "zömbe".


Hivatkozások

Andorka Rudolf 1982. A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Budapest: Gondolat

- 1990. Társadalmi szerkezet. In: Társadalmi riport 1990. Budapest: TÁRKI, 305-331.

Csákó Mihály-Liskó Ilona 1979. A szakmunkástanulók társadalmi determinációja a hetvenes években. Kandidátusi értekezés. Budapest

Havas Gábor-Kardos László 1976. Munkakultúra és életforma. Kézirat. Budapest: Népmûvelési Intézet

Kemény István-Kozák Gyula 1971a. A Csepel Vas- és Fémmûvek munkásai. Budapest: Társadalomtudományi Intézet

-- 1971b. Pest megye munkásai. Budapest: Társadalomtudományi Intézet Kolosi Tamás 1987. Tagolt társadalom. Budapest: Gondolat

Liskó Ilona 1994. A szakmunkástanulók társadalmi háttere. In: Szakmunkástanulók a kilencvenes években. Kutatási jelentés (társszerzõk: Csákó Mihály, Tót Éva). Kézirat. Budapest: Oktatáskutató Intézet, ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet. 1. fejezet

Manchin Róbert-Hauser Robert M. 1986. Social and economic measures for Hungarian occupations. Kézirat.

Szelényi Iván 1990. Új osztály, állam, politika Budapest: Európa