Ferge Zsuzsa
A RENDSZERVÁLTÁS MEGÍTÉLÉSE


A polgárok Magyarországon nagyobb mértékben, jobban csalódtak a rendszerváltásban, mint jó néhány összehasonlítható társországban. A rendszerváltás megítélése negatívabb, nagyobb az emberek veszteségérzete, mint másutt, és szokatlanul nagyra nõtt a távolság a polgárok várakozásai és a tényleges tendenciák között. Amennyire az adatokból megítélhetõ, nem különleges magyar pesszimizmusról van szó: a pozitívumokat, például a politikai szabadságot biztosító struktúrák erõsségét, a polgárok értékelik. Ugyanakkor a mindenki által magasra értékelt biztonságok egy részének megrendülése sokakat nagyon rosszul érint. A következmény a politikától való elfordulás mellett a jövõbe vetett bizalom hiánya. Mindebbe nem csak a "sors keze" játszott bele, hanem az a demokrácia-deficit is, amely a politikát válaszképtelenné tette és teszi az új helyzetekre, új nehézségekre, az ezekbõl adódó új szükségletekre.


Csalódás a rendszerváltásban

Elég sokat tudunk-sejtünk arról, hogy a polgárok nagy része egyre kevésbé érti és szereti, ami itt vele - sokak érzése szerint ellene - történik. A rendszerváltás valamennyi "átmenet"-országban a túlnyomó többség támogatásával és helyeslésével ment végbe. Noha sokak számára világos volt, hogy lesznek átmeneti nehézségek, ezek mértékével, valamint a társadalmi átrendezõdések mélységével senki nem vetett számot. A nem várt - enyhébb vagy súlyosabb - következmények minden országban mutatkoznak. Tudjuk, hogy vannak a mienknél sokkal rosszabb helyzetek is: polgárháborúk, a termelés felére-harmadára zuhanása, diktatórikus struktúrák fennmaradása. Ez azonban gyenge vigasz, ha saját lehetõségeinkhez mérjük azt, ahová jutottunk - mindenekelõtt a polgárok elkeseredettségét tekintve. E kérdéseket a továbbiakban egy 1995 januárjában végrehajtott kutatás nyomán vizsgáljuk.¹

Kiindulópontunk az az információ, hogy a rendszerváltás egészét minõsítve az öt vizsgált ország közül a magyar háztartások adták a legelmarasztalóbb ítéletet - bár a többiben sem maradéktalan az elégedettség. Egy 1-5 közötti skálán kértünk értékelést a rendszerváltásról, egyszerûen arról, hogy az új rendszer rosszabb-e, vagy jobb, mint az elõzõ volt. Az adatok középértéke, ami semlegességet fejezne ki, vagyis azt, hogy a két rendszer nagyjából egyforma - 3 lenne. E középértéket csak a német és cseh vélemények haladják meg, nem túl sokkal (mindkét esetben 3,4 az osztályzat). Ezt követik a lengyelek 2,9-es, a szlovákok 2,6-os osztályzattal, míg a magyarok átlagértéke a legalacsonyabb, 2,4.

Nehéz megmondani, hogy ez a pohár félig üres, vagy félig teli van. Ha öt mindent felforgató év után két országban is csaknem 60 százalék úgy véli, hogy az új rendszer jobb a réginél, ez sikernek tekinthetõ - a pohár már jó félig tele van. Üresebbnek tûnik a pohár, ha azt nézzük, hogy három országban kisebbségben vannak az új rendszer igenlõi. Felerõsödik ez a benyomás Magyarország esetében, amely valószínûleg a leginkább felkészült a rendszerváltásra. A magyarok (a szlovákokhoz hasonló arányban) némi abszolút többséggel (51%) állítják, hogy az új rendszer rosszabb, ezen belül mindenki másnál nagyobb, 26 százalékos arányban azt, hogy sokkal rosszabb, továbbá itt gondolják a legkevesebben, hogy az új a jobb (1. ábra és 1. táblázat).

1. ábra
Azok százalékos aránya, akik szerint az új rendszer jobb, illetve rosszabb


1. táblázat
Az új rendszer a réginél jobb vagy rosszabb?
Háztartásfõk válaszainak százalékos megoszlása

	Német- ország	Cseh- ország	Lengyel- ország	Szlovákia	Magyar- ország
sokkal rosszabb	5	9	18	23	26
kicsit rosszabb	14	14	21	28	25
ugyanolyan	24	20	17	17	23
kicsit jobb	41	34	33	27	21
sokkal jobb	16	23	11	5	5
együtt	100	100	100	100	100
ebbõl
rosszabb, összesen	17	23	39	51	51
jobb, összesen	57	57	44	32	26

Ugyanilyen jellegû eredmények adódtak közvetett módon föltett kérdések kapcsán is. A kérdezetteknek családjuk társadalmi helyzetét kellett meghatározniuk több történelmi idõszakban (hét fokozatú létrákon, amelyeken tehát a középsõ érték 4). Önmagában figyelemre méltó a korszakok sorrendjének az országok közötti hasonlósága. A megfigyelt öt ország mindegyikében igaz, hogy a háború elõtti kor és az "ötvenes évek" nagyon kevesek számára jelentettek jó idõszakot: vagy egyik, vagy másik idõszakban a legalacsonyabb az önelhelyezések átlaga, és a két átlag között alig van különbség. (Az öt ország átlaga a háború elõtti idõszakra vonatkozóan 3,19, az ötvenes évekre vonatkozóan 3,16). Valamennyi országban a legmagasabb átlagosztályzatot a "nyolcvanas évek" kapták. Ezek az osztályzatok egy ország kivételével valamivel a középsõ érték fölött vannak, ami más korszakok megítélésénél alig fordul elõ. Mind szignifikánsan magasabb, mint a megelõzõ idõszakok értékelése. A feltûnõ talán az, hogy nem a magyarok ítélete a legkedvezõbb. a nyolcvanas évekrõl "legvidámabb barakk" mivoltunk ellenére. Ugyanakkor az ötvenes és nyolcvanas évek közötti javulás Magyarországon a legnagyobb - ami viszont megfelelni látszik a tényeknek. (Megjegyzendõ, hogy a nyolcvanas évek elején ugyanerre a kérdésre Magyarországon az akkor megkérdezettek többsége válaszolta azt, hogy a "jelen" életük legjobb periódusa - vagyis nem a megszépítõ messzeség munkál a mai válaszok mögött - Ferge 1984).

A jelenben, azaz a rendszerváltás ötödik évében az önelhelyezések átlaga egy ország - a volt Kelet-Németország - kivételével mindenütt alacsonyabb, mint a nyolcvanas éveké volt. A különbség a tekintetben óriási, hogy mekkora a jelzett romlás. A cseheknél csekély, a többieknél nagyobb az átlagosztályzat romlása. Éppúgy, mint a rendszerváltás közvetlen megítélése esetében, a legnagyobb a veszteségérzés a magyaroknál (2. táblázat). A magyarok mondják legkisebb arányban, hogy a jelen életük legjobb periódusa (pontosabban, hogy a család társadalmi helyzete most a legjobb): az öt országban együtt ezt 29 százalék állítja, a magyarok közül csak 16 százalék. És a magyarok mondják a legmagasabb arányban, hogy társadalmi helyzetük most a legrosszabb. Az öt országot együtt tekintve, 28 százalék tartja (a család társadalmi helyzete szempontjából) a jelent a legrosszabbnak, a magyarok között ez az arány 35 százalék.

2. táblázat
A család társadalmi helyzetének értékelése egyes történelmi korszakokban.
A válaszok átlagos értéke 7 fokozatú skálán (A jelen értékelésének sorrendjében)

	háború elõtt	ötvenes évek	nyolcvanas évek	most
Kelet-Németország	3,2	3,5	4,4	4,4
Csehország	3,4	3,1	3,9	3,8
Szlovákia	3,2	3,3	4,3	3,7
Lengyelország	2,9	3,0	4,0	3,4
Magyarország	3,2	3,0	4,3	3,4
5 ország átlaga	3,2	3,2	4,2	3,8

A jelenbeni helyzet, illetve a rendszerváltás megítélése összefügg egy sor objektív tényezõvel. A munkaerõpiaci esélyek és az ezek következtében elõálló jobb vagy rosszabb anyagi helyzet alapvetõek. (A jövedelmi szint Szlovákia kivételével minden országban közepesen erõs, Magyarországon erõs magyarázó tényezõ.) Az értékelések - mind a jelent, mind a változást illetõen - pozitívabbak magasabb iskolai végzettség, jobb státusú foglalkozás esetén, sót, három országban vagy az apa iskolai végzettsége, vagy a háború elõtti társadalmi pozíció (azaz a társadalmi indulás) is belép, mint hatótényezõ. Néhány országban a munkanélküliség erõs ítélet-befolyásoló.

Többváltozós elemzések szerint Magyarország viselkedik az öt ország közül a leginkább "szociologikusan". A legfontosabb magyarázó tényezõ a jövedelmi szint (ami másutt is jelen van, de kevésbé fontos), valamint a családot érintõ munkanélküliség. A többi ország esetében azonban bizonyos "szubjektív" tényezõk és beállítottságok többet magyaráznak a válaszok szóródásából, mint az objektívnek tekintett tényezõk. A rendszerváltás megítélésében a legerõsebb faktor Magyarország kivételével a jobb- vagy baloldali beállítottság: a magukat inkább jobboldalinak vallók értékelése sokkal pozitívabb. Csehországban és Lengyelországban a politikai beállítódás magyarázó ereje - lineáris regresszió alapján - két-háromszor akkora, mint bármilyen más objektív vagy szubjektív tényezõé. Megjegyzendõ egyébként, hogy mindig enyhe bal- és jobboldaliságról van szó, a szélsõségek egyetlen országban sem jelentõsek. A következõ legerõsebb faktor, ismét Magyarország kivételével, a szubjektív szegénység érzete. Harmadik, esetleg (a jövedelem után) negyedik helyen, viszonylag gyengébb magyarázó erõvel és negatív elõjellel a rendszerváltás elõtti társadalmi pozíció szerepel. Ez a tényezõ Magyarországon is megjelenik.

Azok, akik a nyolcvanas években társadalmilag magasra helyezték magukat, az átlagosnál negatívabban vélekednek a rendszerváltásról. Ez az eredmény nem magától értõdõ, hiszen a rendszerváltást a magasabb iskolai végzettségûek vagy magasabb jövedelmûek az átlagosnál magasabbra értékelik, ugyanakkor a nyolcvanas évekbeni társadalmi önelhelyezés is pozitív összefüggést mutat a mai foglalkozással vagy jövedelemmel.² A látszólagos ellentmondást statisztikailag az oldja fel, hogy a nyolcvanas évekre vonatkozó szubjektív pozitív összefüggések viszonylag gyengék, sokkal gyengébbek, mint a mára vonatkozó önelhelyezés és az objektív változók között. Tovább vizsgálandó kérdésrõl van szó: úgy tûnik, hogy a nyolcvanas évekre vonatkozó önelhelyezés elsõsorban szociálpszichológiailag motivált. Az objektív tényezõkön kívül az is befolyásolta, hogy a kérdezettek mennyire érezték magukénak vagy õket elfogadónak az akkori rendszert. A szakmunkások például szinte minden országban az átlagnál magasabbra helyezik magukat nyolcvanra nézve, s jóval lejjebb ma.

Egyesek úgy vélik, hogy a jövedelmi vagy társadalmi helyzet romlására vonatkozó szubjektív veszteségérzés (ami szintén alig mutat összefüggést fontos szociológiai változókkal) tesz jobb- vagy baloldalivá (Matejú). Magam azt hiszem, hogy fordított a helyzet: a baloldalibb beállítottságúak pusztán ez okból rosszabbul élik meg a rendszerváltást, azaz a kapitalizmus visszatérését, mint a jobboldalibb érzelmûek. Magyarországon még ez az összefüggés sem erõs, a csalódás minden politikai árnyalatnál megjelenik.


A rendszerváltásban való csalódás néhány magyarázata
A jövedelmi helyzet változása

A gazdasági változások társadalmilag legnagyobb hatású mozzanata a tulajdonviszonyok változása: az állami tulajdon túlsúlya megszûnt. Ám e tulajdonnak, amelynek legalább egy része valahol bizonyára megvan, még nincs társadalmi arca. Az új tulajdonosok még nem jelennek meg mint ilyenek, noha az új gazdagság egy része a fogyasztásban (autó, luxusvillák stb. formájában) már formát ölt. Szelényi Iván kutatásai szerint az "új elit" nem tulajdonosi, hanem menedzser típusú (Szelényi 1995). Ennek az lehet a magyarázata, hogy a bizonytalan viszonyok miatt a tulajdon mint termelõ tõke még igyekszik személytelen és láthatatlan maradni. Elrejtõzhet különbözõ kollektív vállalkozások mögött, vagy éppen "kivonódhatott" az országból is. Ugyanakkor munkáltató-munkavállaló közötti feszültségek a tulajdonosi érdekek homályai miatt az elsõ években kevéssé mutatkoztak: ezek most varinak erõsödõben, ahogyan azt például a bérek és társadalombiztosítási járulékok, vagy az adókulcsok körüli viták mutatják.

A gazdasági változásokból a lakosságot közvetlenebbül a jövedelmi színvonal csökkenése, a jövedelmi egyenlõtlenségek növekedése, a munkanélküliség, az áremelkedés, s mindezzel a fogyasztás szerkezeti és színvonalbeli változásai érintik. Az átlagos reáljövedelmek 1989 és 1994 között körülbelül 15 százalékkal csökkentek - kivéve Németországot, amely a nyugatról történõ tõke- és pénzbeáramlás kapcsán kiemelkedett a "blokkból". Így a német jövedelmek 56-szor magasabbak, mint a másik négy országban, amelyek viszont relatíve szûk sávban tömörülnek. Ezen belül a cseheknél a legmagasabb, a lengyeleknél a legalacsonyabb az átlagos jövedelem.

3. táblázat
Különbözõ jövedelmi mutatók
Havi összeg USD

	egy fõre jutó jövedelem		egy fogyasztási egységre jutó jövedelem
	átlag	rangsor	átlag	rangsor
Kelet-Németország	726	1	915	1
Csehország	122	2	165	2
Magyarország	106	3	144	3
Szlovákia	85	4	119	5
Lengyelország	77	5	107	5
5 ország	194		254

Az átlag csökkenésével egyidejûleg a jövedelmi különbségek minden egyenlõtlenségi mutató szerint elég jelentõsen nõttek. Ez minden országra igaz, de eltérõ mértékben. Az egyenlõtlenségek legnagyobb mértékben Lengyelországban, ezt követõen Magyarországon nõttek. Magyarországon a két szélsõ decilis közötti szorzó 1987-ben (akkori statisztikai adatok szerint) 4,64 volt, 1994-ben pedig (a SOCO adatok alapján) 6,72. Másként: a leggazdagabb 10 százalék (ami egymillió embert jelent) egy fõre számított jövedelme nem egész 5-szöröse volt a legszegényebb egymillió jövedelmének, s ez közel 7-szeresre nõtt³, ami kétségkívül utal a gazdagok gazdagodására. Emellett valamennyi vizsgált országban a szegények szegényebbek lettek. Ez következik ugyanis a 4. táblázatból, amely szerint a legszegényebbek - akik a teljes jövedelemeloszlás 5., illetve 10. százalékáig jutnak csak el, ma távolabb vannak az átlagtól, mint 1987-ben voltak.⁴

A jövedelemegyenlõtlenségek jelentõs (a statisztikák által csak részben kimutatott) növekedése (lásd 4. táblázat) önmagában is kiváltja a polgárok ellenérzését. A csehek 67, a szlovákok 74, a lengyelek 80, a magyarok 89 százaléka véli úgy, hogy a jövedelemkülönbségek ma túlságosan nagyok. (5 évvel ezelõttre nézve az ilyen ítéletek aránya 10-20%). E véleményt valamennyire befolyásolja az egyén szegénysége-gazdagsága, politikai beállítódása, társadalmi pozíciója - de (a csehek kivételével) meglepõen csekély, statisztikailag alig kimutatható mértékben Vagyis nem "proletár irigységrõl" van szó, hanem inkább egy politika általános megítélésérõl.

4. táblázat
Egy fõre jutó jövedelemeloszláshoz kapcsolódó egyenlõtlenség-mértékek
(jövedelem a medián százalékában meghatározott percentiliseknél)

A) Adatok az átmenet elõtt
	Cseh- ország 1988	Lengyel- ország 1989	Magyar- ország 1987	Kelet-Német- ország	Szlovákia 1988
P5	59,7	44,9	52,2	nincs adat	58,8
P10	66,9	54,5	61,3	nincs adat	66,0
P25	81,2	72,6	76,9	nincs adat	81,5
P75	128,8	135,9	13,3	nincs adat	125,9
P90	162,5	180,2	172,6	nincs adat	157,6
P95	185,7	217,0	208,8	nincs adat	179,9
P90/P10	2,43	3,31	2,81	nincs adat	2,39
Var coef	0,379	0,548	0,504	nincs adat	0,376
B) SOCO. 1994
P5	44,7	22,4	45,0	44,5	50,5
P10	55,6	32,2	53,3	55,5	57,9
P25	75,0	61,3	75,0	76,2	73,7
P75	133,3	150,1	133,3	133,3	121,0
P90	177,7	215,0	175,0	166,7	168,4
P95	222,2	272,2	215,0	190,5	210,5
P90/P10	3,11	6,67	3,28	3,00	2,91
Var coef	0,499	1,074	0,750	0,525	0,647

Forrás: Atkinson-Mickleright 1992.

A jövedelemcsökkenés természetesen nem érintett mindenkit egyformán. Az eleve rosszabb helyzetûek, az alacsonyabban kvalifikáltak, a munkások, (különösen) a munkanélkülivé válók jövedelmei az átlagosnál jobban csökkentek, a menedzsereké, néhány értelmiségi csoporté az átlagosnál sokkal jobban nõtt (Kolosi et al. 1996; 1996; Matejú 1996). A SOCO vizsgálatban a csökkenésrõl/növekedésr6l csak szubjektív adataink vannak, amelyek azt tükrözik, hogy az emberek hogyan élik meg a valóságos változásokat. Ez utóbbi véleményben háromféle relativizmus is kifejezõdik: az, hogy hogyan (télik meg az emberek a helyzetüket a múlthoz képest, másokhoz képest és a saját elvárásaikhoz képest. Németország kivételével valamennyi országban nagyobb a csökkenést, mint a növekedést regisztrálók aránya - de a különbség a magyarok esetében a legnagyobb.

5. táblázat
Azon háztartások aránya amelyek szerint jövedelmük az utolsó három évben csökkent, illetve nõtt (százalék)

ország	összes háztartás	ebbõl: a háztartás jövedelme
		csökkent	nõtt
Kelet-Németország	100	21	25
Csehország	100	31	18
Lengyelország*	100	42	11
Szlovákia	100	48	12
Magyarország	100	53	9

*Minthogy csak az utolsó három évre kérdeztünk, a lengyel adatok nem tükrözik, hogy Lengyelországban a reáljövedelmek csökkenése elõbb kezdõdött, mint a többi országban.


A munkanélküliség

A munkanélküliség társadalmi hatása valójában kiterjedtebb, mint arra a munkanélküliek számából következtetni lehet. A munkanélküliségi ráta a keresõk (vagy keresõképes korúak) arányában kifejezve alacsonyabb, mint ahány család érintett - hiszen más a viszonyítási alap. Emellett vannak munkanélküliek, akik visszatérnek a munkaerõpiacra, azaz a család valamikor az utolsó években megtapasztalta a munkanélküliséget, bár mára kikerülhetett belõle. A vizsgált országokban a hivatalos munkanélküliségi ráta 3 és csaknem 20 százalék között van (a két szélsõ érték Csehországra és a volt NDK-ra vonatkozik). Magyarországon 12-14 százalék körüli Az érintett családok aránya, ha csak azt vesszük figyelembe, hogy a kérdezés idõpontjában volt-e munkanélküli, 6 és 22 százalék között van, Magyarországon 18 százalék. Ha a rendszerváltás utáni egész idõszakot, az utolsó 5 évet vesszük alapul, akkor még Csehországban is minden ötödik család megtapasztalta már a munkanélküliséget, a magyarországi arány 35 százalék, a volt NDK-beli közel 40. Mindezen arányok jóval magasabbak, ha csak azokat a háztartásokat tekintjük, amelyekben van potenciális munkanélküli. Ha például a háztartásfõ maga 60 éven aluli, akkor e családok között az utolsó 5 évben munkanélküliség által érintettek aránya a cseheknél is 25 százalék, a magyaroknál 45 százalék, a németeknél 51 százalék - ami már megdöbbentõen magas. (Az adatokból kikövetkeztethetõ, hogy a cseheknél sokkal nagyobb arányú a munkaerõpiacra visszatérés, mint másutt, ami csökkenti az elbizonytalanodás érzését.)

2. ábra.
Azon háztartások aránya, amelyekben a megkérdezés idõpontjában vagy az utolsó öt évben bármikor volt munkanélküli, az összes háztartás százalékában.


A munkanélküliség - köztudottan - mindenütt jobban érinti a tanulatlanabb, mint a magas iskolai végzettségû munkaerõt, a munkásokat, mint a szellemi foglalkozásúakat. Tehát eleve a szegényebbeket sújtja, és ugyanakkor további jövedelemcsökkenést, fogyasztáscsökkenést, alkalmasint javak (pl. autó) elvesztését vagy feladását is magával hozza.


Az életkörülmények rosszabbodása

Az infláció, a jövedelemcsökkenés és bizonyos szerkezeti változások (például az egészségügyben, a lakások tulajdonviszonyaiban) együttesen hatottak az életkörülményekre. A szükségletek hierarchiája belejátszik abba, hogyan rendezik át a családok prioritásaikat. Így például alacsonyabb azok aránya, akik szerint élelmezésük romlott, mint azoké, akik szerint a ruházkodásuk vált rosszabbá. Más esetekben intézményi, illetve árszerkezeti változásoknak van szerepük. A felvétel idõpontjában (1995. január) az egészségügyi ellátás szûkítése még kevésbé volt napirenden, mint ma. Így akkor a lengyelek között volt a legnagyobb (43%) azok aránya, akiknek nehézségeik voltak egészségügyi kiadásaik fedezésével. A magyaroknál ez az arány akkor még "csak" 25 százalék volt, így is magasabb, mint a másik három országban. A lakások privatizálási⁵ (és korábbi építési) módjával is összefüggésben, a magyarok között volt a legnagyobb azok aránya, akiknek adósságuk volt a megkérdezéskor, és közöttük a legkisebb az a hányad, amely biztos volt abban, hogy ezt az adósságot vissza is tudja fizetni. Ugyanakkor ezek a különbségek nem túl nagyok. A lakáskölcsönökkel és még inkább az energiaárak nagyon jelentós emelkedésével összefüggõen érzékeltek a háztartások nehézségeket a lakásfenntartással kapcsolatban. A jelek szerint ezen a téren Magyarországon és Szlovákiában vált különösen nehézzé a helyzet: a családok 86, illetve 80 százaléka állítja, hogy a korábbiaknál több problémájuk van a lakás fenntartásával kapcsolatban (lásd 6. táblázat).

6. táblázat
Megélhetés változása (háztartásfõk százalékos megoszlása)

	Cseh- ország	Lengyel- ország	Magyar- ország	Kelet-Német- ország	Szlovákia	5 ország
problémák egészségügy fizetésével
sosem volt elég pénze	1	16	9	1	1	5
most több nehézség	11	27	16	5	12	14
nincs nehézség	89	57	75	94	87	81
együtt	100	100	100	100	100	100
élelmezés jobb vagy rosszabb
rosszabb	18	31	36	2	33	24
ugyanolyan	56	53	58	32	61	51
jobb	26	16	6	66	7	25
együtt	100	100	100	100	100	100
ruházkodás jobb vagy rosszabb
rosszabb	23	43	44	1	38	29
ugyanolyan	52	40	48	38	52	46
jobb	25	17	7	60	10	25
együtt	100	99	99	100	100	100
kölcsön visszafizetés bizonytalan
nem tudja visszafizetni	1	1	0	1	1	1
bizonytalan	10	26	37	24	32	30
biztosan visszafizeti	89	73	63	75	68	69
együtt	100	100	100	100	100	100
n (akinek adóssága van)	261	281	376	282	339	1539
nehézségek lakásfenntartás fedezésével
több	49	70	86	36	80	63
ugyanannyi	31	17	9	25	16	20
kevesebb	19	13	5	40	4	17

Ebben az összefüggésben érdemes kiemelni, hogy adataink sok esetben nem támasztják alá a magyarok általános pesszimizmusáról vagy negativisztikus beállítódásáról szóló elterjedt nézeteket. Arra a kérdésre például, hogy hogyan ítélik meg az egészségügyi rendszer változását, a magyarok (1995 januárjában, tehát a szigorítások elõtt) kedvezõbb választ adtak, mint bármelyik másik ország - jóllehet a kifejezetten pozitív változást regisztrálók aránya itt sem túl magas.

7. táblázat
Azon háztartásfõk aránya, akik szerint az egészségügyi rendszer változása kedvezõ vagy kedvezõtlen változást jelentett

ország	összes háztartás	ebbõl: az egészségügyi rendszer változása
		kedvezõtlen	kedvezõ
Magyarország	100	22	23
Csehország	100	23	19
Szlovákia	100	32	8
Lengyelország	100	40	9
Kelet-Németország	100	49	22

Összefoglalva: mindenütt érezhetõ az életkörülmények nehezebbé válása, a reformok hatása. Többnyire a lengyelek, a magyarok és a szlovákok jelzik a legnagyobb romlást, de bizonyos reformok másutt ítéltetnek meg kedvezõtlenebbül (nyugdíj, egészségügy).


Az állam dolgáról

A rendszerváltás utáni egyik legnagyobb problémát sokan abban látják, hogy nem tisztázódott, mi is legyen a továbbiakban az állam szerepe. A Világbank által fémjelzett, a térség munkaerõpiaci és szociálpolitikájáról szóló könyvnek (Barr 1995) ez az egyik alaptémája: hol kell keretszabályozás, hol kell tényleges állami beavatkozás, mi a megosztható, mi a polgárokra hagyható feladat, hol kell a piaci kudarcokra állami válasz. Magyarországon azonban ez ügyben nem volt tisztázó vita, sem a politika berkeiben, sem állam és polgárok közötti párbeszédben. A kérdés homályban hagyása miatt a korábbi ideologikus válaszra amikor "minden" á pártállam kompetenciájába tartozónak ítéltetett - újabb ideologikus válasz született, csak ellenkezõ elõjellel. A Pénzügyminisztérium 1995. decemberi dokumentuma - tervezet az államháztartási reformról és a hozzá kapcsolódó munkaprogram - eléggé világosan fogalmaz: "Az új típusú állami-költségvetési szerepvállalás kialakításában egyértelmûen cél az állami újraelosztás arányának csökkentése. A reform (államtalanítás) eredményeként megnõ a magángazdasági döntések súlya, nagyobb felelõsség hárul az egyénre. Az állam felhagy az állampolgárok paternalista, »gondoskodó osztogató« kezelésével, helyette célzott és méltányosabb segítséget kíván biztosítani. Megnõ az egyéni felelõsség súlya, de megnõ az egyéni kockázat is."

Az állítás elsõ felével nem is lenne baj: ez a gazdaság emancipálódásának természetes velejárója. A második mondat azonban nem következik az elsõbõl, és persze mértékek kérdése is. A jóléti rendszerre vonatkozó reformjavaslatokból az tûnik ki, hogy ez voltaképpen a minimális állam neoliberális, illetve monetarista, ma világszerte uralkodó vagy uralomra törõ ideológiája. Szelényi Iván megítélése szerint e térfélen épp azért hódíthat a szokásosnál is jobban, mert az uralkodó pozíciót betöltõ menedzserek ideológiája. Valószínû oknak vélem azt is, hogy az egyéni érdekeket és spontán mozgásokat lefojtó rendszer összeomlása után a szokásosnál is gátlástalanabbul törhetnek elõ addig tiltott érzelmek, egyéni érdekek. (Ez nemcsak a pénz világában látszik.) A "szociális államot" mindez súlyosabban érinti, mint nyugaton. Egyrészt a forrásszûke ott inkább relatív, itt inkább abszolút. Másrészt a korábbi diktatórikus politika miatt sokkal gyengébb volt a szociálpolitikai rendszer "organikus legitimációja". (A polgárok soha nem vettek részt az intézmények felépítésében.) Végül, és alapvetõen: fejlett jóléti rendszerek esetén éppen az nehezíti a "nagy" rendszerek lebontását, hogy elég jó színvonalúak (voltak) ahhoz, hogy a középosztály is szívesen vegye õket igénybe, illetve a középosztályi igénybevétel segített) a színvonal emelésében és az intézmény védelmében, még akkor is, ha a leggazdagabbak kiválnak a rendszerbõl. Nálunk legalább három más irányú folyamat zajlott és zajlik. A korábbi (akkor sem ragyogó) színvonal romlani kezdett; hirtelen kiemelkedett egy olyan új, gazdag réteg, amelynek jobban megéri egyénileg (vagy saját rezervátumában) drágábban megvenni a jó szolgáltatást, mint kivárni és segíteni kiharcolni, hogy a "közös" is elfogadható szintûvé váljon; nincs politikai ereje annak a "középosztálynak", amely érdekelt egy akár közepes szintû, de biztos ellátórendszer (egészségügy, iskolarendszer, nyugdíj stb.) fenntartásában vagy javításában. A gazdag társadalmak individualista "posztmodern" ideológiája rázuhant egy lassan modernizálódó és többségében szegényedõ társadalomra. Hatása országonként változó erejû - a jelek szerint nálunk különösen erõs a hatalomban lévõknél. Ebben az a meglehetõsen visszás, hogy ilyen módon a szocialista párt vált az ideológia fõ letéteményesévé.

Az ideológiákról, miként az ízlésekrõl, nem lehet vitatkozni. Legföljebb azon lehet gondolkodni, hogy mennyiben árt a szó igazi értelmében vett politikának, ha alárendelõdik valamely ideológiának, azaz ha nem a kompromisszumokra törekvõ pragmatizmus alapján, hanem makacs következetességgel próbálja meg elveit érvényesíteni, a társadalomra erõszakolni. Azt természetesen nem tudom, hogy nyílt és széles körû politikai vita nyomári hol húzódnának meg nálunk ma a fenti határok. Végül is a modern állam szerepérõl, mondjuk, Hobbes Leviathanja óta elmélkedik az államtudomány, s folyik e körül a hatalmi harc. Csak az nyugtalanító, hogy nálunk most az állam radikális szerepváltása parlamenti és kormányzati döntésekkel eldõlni látszik összes pragmatikus következményével együtt, úgy, hogy az a bizonyos vita semmilyen szinten nem zajlott le (a parlamentben sem), s a "civil társadalom" választásokon kifejezett hangját a kényszerszülte döntések hosszú távra felülírják.

Az általam vágyott vitában jó lenne ismét feltenni Eötvös József azon kérdését, hogy "mi az a czél, mely miatt a többség az állam fenntartását szükségesnek tartja, mely miatt fegyvert fog annak ótalmára, adó alá veti magát, s tûri a közigazgatás minden bosszantó megszorítását"? Eötvös válasza az volt, hogy a biztonság igénye az egyetlen, ami miatt az emberek létrehozzák, illetve eltûrik - s még el is tartják - az államot: "Az állam czélja a biztosság. A mely állam ezt nem adhatja meg az egyeseknek polgárai méltán a legnagyobb rossznak tarthatják azt, s az illy állam, mint minden, a minek nincs jogalapja, szükségkép hanyatlásnak megy eléje" (Eötvös 1902: II. 94, 95.).

Az persze igen nagy kérdés, hogy mit értett Eötvös biztosságon, hiszen Eötvös alapértéke az egyéni szabadság volt, s az államot tulajdonképpen csak szükséges rossznak tartotta, "oly lénynek", "melyet nem lehet szeretni" (II. 85). Mai olvasója érveket találhat a legszélsõségesebb liberalizmus mellett is, például amikor a személyes védelem mellett csak a vagyonbiztonságot tartja állami feladatnak, vagy amikor azokon gúnyolódik, "akik szerint az egyesnek nincs egyéb tennivalója, mint hogy két kézzel nyújtsa az államnak az adót, míg - szokott hasonlat szerint - a sült galamb a szájába röpül" (II. 89). Ám elgondolkodtatóan lazítja föl g maga ezeket az állításokat, amikor arról ír, hogy "azon javak száma, melyek miatt keresi az egyes az állam biztosítását, a viszonyok és míveltségi fokozatok szerint különbözõ". Ennélfogva nem lehet az állam feladatát és mûködési körét "minden idõszakra és minden népre meghatározni" (II. 96). Franciaország példáján azt mutatja be, hogy a "franczia nép szükségletei" hogyan ruházták föl az államot egyre nagyobb hatalommal - hogy megvédje a népet az arisztokrácia zsarnokságától, hogy szabályozza a kereskedést, "a legnagyobb haladásnak tekintették, mikor az állam magára vállalta a közlekedési eszközökrõli gondoskodást, mert a míveltség emelkedése érezhetõbbé tette a jó közlekedési eszközök szükségét, s az államon kívül nem volt kire bízni, hogy azokról gondoskodjék" (II. 90-91). Vagyis hát - országonként változó mértékben - úgy terjedt az állam, ahogy azt az "egyes érdeke" kívánta, azaz "az alkotmány czélszerûségét mindig a nép uralkodó eszméi határozzák meg" (II. 102).

Ostoba anakronizmus lenne persze, ha valaki Eötvös érveivel próbálná meghatározni a mai állam dolgát, vagy védelmezni mai - jóléti vagy másfajta intézményeket. Ami miatt egyáltalán fontosnak tartom gondolatainak felelevenítését, az éppen az, hogy mennyire világosan látta nemcsak szabadság és egyenlõség, hanem szabadság és biztonság ellentmondásait is. Az egész nagy mû azzal a mondattal kezdõdik, hogy "Az emberek többségének, hogy magukat jól érezhessék, mindenekelõtt nyugalomra van szüksége". Majd így folytatja: "Nagy felforgatások korszakai ez oknál fogva tömérdek szerencsétlenséget hoznak ezer meg ezer egyesre; s ha a kivívott szabadság elsõ pillanatában gyakran csak panaszokat hallani; ha a nép, miután bilincseit széttörte, azon korszakba kívánkozik vissza, midõn még lánczokat viselt: okát távolról sem kell abban keresnünk, mintha az ember... szolgaságra volna teremtve; hanem abban, hogy miután csak hasznos munkásság által érezhetjük magunkat boldogoknak, nem nélkülözhetjük azt sem, mi minden hasznos munkának alapfeltétele: a nyugalmat" (I. 1). S némi malíciával idézi Pascalt azok számára, kik "az ily pusztításokban csak egy új, szebb fejlõdés zálogát" látják: "Pompás dolog viharban hajózni, ha az ember biztos lehet abban, hogy hajója nem süllyed el".

Ha ilyen vita lenne, magam nem a "jóléti államért" érvelnék. Még a kifejezést sem szeretem túlságosan, többek közt mert paternalista és leszereli a civil társadalmat, mert azt sugallja, hogy az állam dolga mindenki "jólétének" biztosítása, ami értelmetlen és elérhetetlen cél. Kifejez azonban valamit, azt, hogy az államnak van felelõssége az õt létrehozó és eltartó társadalommal szemben, s hogy ez ma már nem korlátozható a "belsõ rendfenntartásra és a külsõ védelemre" (Girvetz 1968: 512). Az állam felelõsségét durván a következõképpen foglalnám össze:

• Az államnak (is) dolga, hogy enyhítse az ember cselekvését bénító, a jövõ tudatos építését aláaknázó szorongásokat, a belátható kockázatok intézményes, de a polgárok részvételével és ellenõrzésével mûködõ kezelésével, azaz a - mindenkor változó tartalmú - létbiztonságok erõsítésével.
• Az államnak (is) dolga, hogy segítse azon értékek érvényesülését, amelyeket a társadalom többsége fontosnak tart, és amelyek "spontán módon" nem érvényesülnek, kivált akkor nem, ha a domináns mechanizmusok, hatalmi viszonyok ez ellen hatnak. Ilyen érték például a megfoghatatlan és mégis elevenen élõ igény a "társadalmi igazságosságra", vagy arra, hogy egy eleve egyenlõtlen társadalomban ne váljanak végzetesen szét fizikai és társadalmi életesélyek, egyeseket-sokakat reménytelenül kizárva abból, hogy sorsukat és gyermekeik sorsát egyáltalán befolyásolni tudják.
• Az államnak (is) dolga, hogy hasson azok ellen a tendenciák ellen, amelyek a társadalmat bomlasztják, amelyek egyeseket-sokakat kirekesztenek, megbélyegeznek, a teljes állampolgáriságból kiszorítanak, létalatti létre kárhoztatnak.
• Mindeme ügyekben az állami felelõsség kifejezésének eszköze gazdasági, szociális és kulturális jogok garantálása - e jogok köre természetesen változó, de nemzetközi egyezmények és tendenciák éppúgy nem hagyhatók figyelmen kívül, mint a gazdasági lehetõségek és a polgárok akarata. E két utóbbi tényezõ ma nálunk szokatlan erõvel ütközik. A politikának aligha lehet fontosabb dolga, mint hogy erre megtalálja a politikai (nem. diktatórikus, nem ideologikus) megoldást.

Az elmondottakból nem következik, hogy az állam szerepének ne kellene radikálisan megváltoznia az államszocializmushoz képest. Anélkül, hogy itt e kérdés részleteibe belemennék, egy-két megjegyzés elengedhetetlen. Az állami redisztribúció szerepe radikálisan lecsökken (már lecsökkent) egyszerûen azért, mert a gazdaság ónálló alrendszerré válik - magántulajdonnal, és alapvetõen önszabályozó piaci mechanizmusokkal. Ezzel például elvileg egy csapásra megszûnik a GDP negyedét, akár harmadát átcsoportosító termelési támogatások rendszere. Ugyanakkor a szociálpolitika is leválik a politikáról és a gazdaságról. Az elemi létbiztonságok ügyében az állam "paternalizmusának" a lényege a politika túlhatalmára épült, garantált munkahellyel, ártámogatásokkal, kemény bérszabályozással. Mindezek az elemek gyorsabban-lassabban megszûnnek vagy visszaszorulnak. Éppen ez teszi szükségessé a most már ugyancsak önálló alrendszerré váló szociálpolitika reformját. Ám a jóléti rendszerek esetében az állami "paternalizmus" valóságos ellentettje nem az állami felelõsség visszavonása, hanem partnerséggé alakítása, demokratizálása. A rendszerváltás egész értelmét és lényegét kilúgozza az a mai retorika, amely az állami szerepváltást egyszerûen a jóléti rendszerek zsugorításának szinonimájává tette. Ez elméletileg tarthatatlan, politikailag pedig, úgy tûnik, aligha elfogadtatható álláspont.


A polgárok vélekedése az állam dolgáról és társadalmi értékekrõl

E kérdések - értékek és felelõsségek - legalább egy részérõl elég sok információt nyújt a SOCO kutatás. A túlzottnak tartott egyenlõtlenségek többségi elutasításáról már fentebb szóltam. Az állam felelõsségére vonatkozó nézetek ugyancsak figyelemre méltóak. Az állam szerepének fontosságát egy öt fokozatú skálán értékelve kitûnik, hogy szinte minden felsorolt területen fontosnak tartják a polgárok az állam szerepét, ám nem egyformán fontosnak. A meglepõ legföljebb az, hogy a fontossági hierarchiák - amelyek minden országon belül hangsúlyosak - az országok között szinte azonosak. Az átlagok (egyetlen kivétellel) minden országban és minden felsorolt feladatnál a középpont (3) fölött vannak, ám olykor csak igen kevéssel, olykor nagyon is jelentõsen meghaladják ezt. Szinte arányos teher-, illetve felelõsségmegoszlást igényelnének mindenütt a gyermekek eltartási költségeinél, a hat éven aluliak gondozásánál és a felsõoktatásban. E három feladat kevés kivétellel mindenütt a legalacsonyabb osztályzatokat kapta. És kivétel nélkül mindenütt a legnagyobbnak olykor szinte kizárólagosnak tartják az állam felelõsségét a tisztes nyugdíjak biztosításában, a fogyatékosok ellátásában, az egészségügyi ellátásban, valamint az általános isko!ai oktatásban (lásd 8. táblázat). Ez utóbbi tételeknél - s Csehország kivételével az elérhetõ munkalehetõségek esetében is - 80, sõt, többnyire 90 százalék fölött van azoknak az aránya, akik 4-esre vagy 5-ösre értékelik az állam szerepének fontosságát.

8. táblázat
Az állam felelõsségére vonatkozó átlagos osztályzatok
(5 osztályzat, 1=legrosszabb, 5=legjobb)
(mindkét irányban az átlagok alapján csökkenõ fontossági sorrend szerint rendezve)

	Kelet-Német- ország	Magyar- ország	Szlovákia ország	Lengyel- ország	Cseh- ország	5 ország együtt
tisztes nyugdíjak	4,7	4,6	4,7	4,6	4,5	4,63
fogyatékosok megélhetése	4,5	4,3	4,5	4,7	4,5	4,50
általános iskolai oktatás	4,5	4,3	4,5	4,7	4,5	4,50
egészségügyi ellátás	4,6	4,4	4,6	4,4	4,5	4,50
munkalehetõség	4,6	4,5	4,4	4,3	3,9	4,33
középiskolai oktatás	4,4	4,2	3,9	4,2	3,7	4,09
fiatalok elsõ lakása	3,2	4,2	4,0	3,5	3,7	3,72
felsõoktatás	4,2	4,0	3,3	3,7	3,0	3,66
6 éven aluliak gondozása	3,7	3,6	3,6	3,3	3,3	3,48
gyermekek eltartási költsége	3,8	3,7	3,2	2,8	3,2	3,36
átlag	4,23	4,19	4,09	4,03	3,91	4,09

Ha egyáltalán tehetõk megkülönböztetések az országok között, akkor úgy tûnik, hogy a németek a leginkább etatisták, s a csehek a legkevésbé. A magyarok a németek után következnek. A legtöbb maximális értéket a németek adták, a magyarok és szlovákok egy-egy, a lengyelek két feladat esetében adták a maximális értéket - de a különbségek az országok között, ismételjük, jóval kisebbek, mint egy-egy országon belül. Kornai János már több ízben szóvá tette, hogy ezeknek az adatoknak csekély az érvényességük, ha nem kérdezzük meg, hogy mindezért mennyit hajlandók a polgárok fizetni. Ebben természetesen van igazság. Két megjegyzés mégis ide kívánkozik. Az egyik az, hogy a nyugati jóléti államokban elég gyakoriak az olyan vizsgálatok, ahol ezt a kiegészítõ kérdést is felteszik - s rendre az derül ki, hogy a polgárok a jó ellátásért fizetni is hajlandók (Hadenius 1985; Taylor-Gooby 1995). Egyébként ezért bizonyulnak olyan tartósnak a jóléti struktúrák. .A roppant erõteljes retorika ellenére szinte nem változik még az utolsó években sem a jóléti kiadások GDP-hez viszonyított aránya, holott a GDP gyakorlatilag folyamatosan nõ mindenütt. A struktúrák maguk még nagyobb tartósságot mutatnak: a csökkentés inkább nyesegetést jelent, mint fakivágást és újraültetést (Pierson 1995). A másik megjegyzés az, hogy sajnos néhány további fontos kiegészítõ kérdést sem tettünk fel: azt például, hogyan látják most az állami felelõsség megvalósulását, és mit remélnek e tekintetben a továbbiakban. Vagyis hát az adatok érvényességét nem vitatnám el, annál kevésbé, mert már elég magas szinten adóztatott országokról van szó. Mindehhez annyit kell még hozzátenni, hogy fontos szociológiai változók - jövedelem, iskolai végzettség, foglalkozás, politikai beállítódás árnyalják, de lényegesen nem szórják szét a véleményeket. Csehország és Lengyelország esetében mutatkozik észrevehetõen kevesebb állami felelõsség iránti igény a legjobb helyzetû, legmagasabb státusú 10-20 százaléknál. A középrétegek azonban mindenütt nagyjából ugyanolyan stabilan "állampártiak", mint a szegények.

Ha az állam esetében nem is tettük föl azt a kérdést, hogy mennyire valósulnak meg a polgárok elvárásai, más összefüggésben szereztünk ilyen jellegû információkat. Értékelést kértünk többféle szabadság és többféle biztonság fontosságáról, s arról is, hogy ezeket mennyire érzik megvalósultnak, biztosan megépítettnek. Úgy tûnik, hogy mind a szabadságok, mind a biztonságok nagyon fontosak. Kétségtelen, hogy a rendszerváltás elõtti idõszakhoz képest, amikor e két érték egyforma fontosnak tûnt, mára a biztonságok felértékelõdtek. (Nagyjából egy teljes osztályzattal magasabb értékelést kaptak, mint a szabadságok, ami mintegy 15 százalék különbséget jelent.) (Lásd a 9. és 10. táblázatot). A szabadságok - civil, politikai, személyes szabadságok - értékelése így is igen magas. Többek között ezért sem tartjuk indokoltnak azok interpretációját, akik szerint az új rendszerrõl alkotott negatív vélemények a korábbi rendszer visszavágyását jelentik.

9. táblázat
Egyes szabadságok fontossága (7 fokú skála)
(mindkét irányban az átlagok alapján a fontosság csökkenõ mértéke szerint rendezve)

szabadságok	rangsor a régió egésze alapján	Lengyel- ország	Kelet-Német- ország	Cseh- ország	Szlovákia	Magyar- ország	régió egésze
orvosválasztás	1	6,0	6,4	6,0	5,9	6,0	6,1
utazás	2	6,2	6,3	6,0	6,0	5,9	6,1
életmódválasztás	3	6,1	6,2	6,0	6,1	5,9	6,1
vélemény	4	5,9	6,3	6,0	5,8	6,0	6,0
tulajdon	5	6,3	6,1	5,9	6,0	5,5	6,0
sajtó	6	5,8	5,9	5,9	5,7	5,6	5,8
vállalkozás	7	6,0	5,6	5,8	5,7	5,5	5,7
politikai	8	5,6	5,9	5,6	5,5	5,3	5,6
vallás	9	6,0	4,6	4,1	5,1	4,9	4,9
civil szervezõdés	10	4,6	4,9	4,5	4,2	4,3	4,5
pártszervezés	11	4,4	4,8	4,7	4,0	3,9	4,4
országos átlag		5,7	5,7	5,5	5,5	5,4	5,6

10. táblázat
Egyes biztonságok fontossága (7 fokú skála)
(mindkét irányban az átlagok alapján a fontosság csökkenõ mértéke szerint rendezve)

biztonságok	rangsor a régió egésze alapján	Magyar- ország	Kelet-Német- ország	Lengyel- ország	Szlovákia	Cseh- ország	régió egésze
gyerekek jövõje	1	6,9	6,7	6,6	6,8	6,8	6,8
lakhatás	2	6,9	6,8	6,6	6,8	6,7	6,8
családi élet	3	6,9	6,7	6,7	6,8	6,7	6,7
egészségügyi ellátás	4	6,8	6,7	6,6	6,8	6,7	6,7
jövedelem	5	6,8	6,7	6,6	6,7	6,4	6,6
közbiztonság	6	6,8	6,7	6,5	6,6	6,6	6,6
munkabiztonság	8	6,8	6,7	6,6	6,6	6,4	6,6
politika kiszámíthatósága	7	5,8	6,0	4,9	5,0	4,5	5,3
országos átlag	*	6,7	6,6	6,4	6,5	6,4	6,5

A biztonságok fontossága egyformán magas, olyannyira, hogy alig van differenciálódás országok között vagy országokon belül, a magyarok sem várnak sokkal több "nyugalmat", mint bárki más. Egyetlen esetben van számottevõ különbség: a magyarok szinte mindenki másnál fontosabbnak tartanák a kiszámítható politikát. Többek között ezért fogalmaztuk meg korábban azt a gyanúnkat, hogy a térség vizsgált országai közül nálunk lehet e téren a legnagyobb zavar, a legtöbb kapkodás.

Ami ezen értékek realizálódását illeti, a kérdezettek általános vélekedése az, hogy az igényelt szabadságok lényegében biztosítottak. Azaz - ha nem is teljesen azonos mértékben - úgy látják, hogy létrejöttek azok a politikai struktúrák, amelyek a szabadságok garanciái. Ismét érdemes kiemelni, hogy az adatok nem támasztják alá a "nagy magyar pesszimizmus" mítoszát. A legtöbb szabadságot a magyarok látják a legnagyobb mértékben biztosítottnak - megelõzve még a cseheket is (lásd 11. táblázat).

11. táblázat
Milyen mértékben biztosítottak egyes szabadságok
(szabadság biztonsága/szabadság fontossága, százalék)
(mindkét irányban az átlagok alapján a biztosítottság foka szerint rendezve, csökkenõ sorrendek)

szabadságok	Magyar- ország	Cseh- ország	Kelet-Német- ország	Lengyel- ország	Szlovákia	5 ország
utazás	107	110	105	98	105	105
életmód választás	98	102	94	97	90	95
orvosválasztás	103	97	95	77	90	92
vélemény	93	90	87	93	84	90
tulajdon	107	100	97	78	90	93
sajtó	98	97	97	86	88	93
vállalkozás	107	105	105	95	95	102
politikai	113	109	93	102	100	102
vallás	129	151	130	95	171	124
pártszervezés	159	128	115	130	150	132
civil szervezõdés	140	131	116	120	143	129
ország átlaga	111	109	102	95	102	104

Egészen más a helyzet a biztonságokkal. Jelentõs szabadság-deficit nincs, de jelentõs biztonság-deficit van. Ez valamennyi országra és - a családi élet biztonsága kivételével - minden biztonságra igaz. Ezúttal is érdemes kiemelni az ítéletek árnyaltságát (és azt, hogy a magyarok nem általában negativisztikusak). Igaz, hogy a megkérdezés a "Bokros-csomag" elõtt történt, de akkor még az egészségügyi ellátás vagy lakhatás biztonságát a többieknél kedvezõbbnek tartották, miként a családi élet biztonságát is. Ugyanakkor a többieknél rosszabbnak tekintették jövedelembiztonságukat, s kivált a gyermekek jövõjének biztonságát. A sorrendek közötti különbségek ezúttal sem túl nagyok országok között - egy-egy országon belül viszont szignifikánsan eltér egyes biztonságok meglétének megítélése. A közbiztonság biztosítottsága mindenütt az utolsó helyre került, s a magyarok által különösen fájlalt két biztonsághiánynál (jövedelem, gyerekek jövõje) mindenütt nagy a deficit (lásd 12. táblázat).

12. táblázat
Milyen mértékben biztosítottak egyes biztonságok
(biztonság biztonsága/biztonság fontossága, százalék)
(mindkét irányban az átlagok alapján a biztosítottság foka szerint rendezve, csökkenõ sorrendek)

biztonságok	Magyar- ország	Szlovákia	Cseh- ország	Lengyel- ország	Német- ország	5 ország
családi élet	90	88	81	88	82	87
lakhatás	86	84	75	79	71	78
egészségügyi ellátás	81	75	70	70	78	75
munkabiztonság	72	73	64	70	54	67
politika kiszámíthatósága	62	68	80	65	58	64
jövedelem	51	54	63	53	63	58
gyerekekjövõje	56	59	60	56	58	57
közbiztonság	44	50	41	51	42	45
országos átlag	69	69	66	66	64	67

Épp ezek az alapvetõ létbizonytalanságok azok, amelyek - a politikában való csalódottsággal együtt - magyarázzák a jövõhöz való viszonyt. Ahol az alapvetõ biztonságok jobban megépültek (vagy legalábbis a polgárok ezt így vélik), s ahol a politika kevésbé kapkodó, improvizáló, kiszámíthatatlan - ott kevesebb félelemmel, több optimizmussal néznek a polgárok a jövõbe. Lehet, hogy ezeknél az ítéleteknél van némi szerepe a "magyar pesszimizmusnak" - de mintha ezúttal ennek lenne alapja (lásd 13. táblázat).

13. táblázat
A család elhelyezkedése a jövedelmi létrán a kérdezéskor és 3 évvel késõbb (a válaszok átlagértéke 7 fokozatú skálán)

	most	3 év múlva	különbség
Kelet-Németország	3,7	3,7	0
Csehország	3,3	3,1	-0,2
Lengyelország	2,9	2,6	-0,3
Szlovákia	3,3	2,8	-0,5
Magyarország	2,9	2,3	-0,6

Természetesen van egy - nem túlságosan széles - réteg, amelyik Magyarországon is, másutt is, optimistán néz a jövõ elé. Ez az optimizmus viszonylag szorosan összefügg a munkaerõpiaci kilátásokkal, azzal, hogy az iskolai végzettség, a képzettség, s persze a pszichológiai készenlét is milyen objektív lehetõségeket biztosítanak az új struktúrában. A legoptimistább csoport a kisvállalkozóké - s õket a menedzserek, illetve felsõfokú végzettségûek követik. A jól menõnek ítélt vállalkozások tulajdonosai bizakodóbbak mindenki másnál - bár ez mindenütt szûk réteg. A segédmunkások és a szakmunkások jelentõs része inkább további veszteségekre számít (lásd 14-17. táblázat). A nyugdíjasok (idõsebbek) az eddig tapasztalt változásokat a jövõre is kivetítik. A 60 éven felüliek, illetve a nyugdíjasok a következõ három évben jóval nagyobb arányban félnek további romlástól, mint ugyanott a fiatalabbak vagy az aktívak. Nehéz eldönteni, kinek a félelmei ártalmasabbak. A gazdaság számára nyilván elõnyösebb, ha az aktívak, a fiatalok, a vállalkozók bizakodóak. Az emberi életciklus oldaláról nézve viszont az idõsek lecsúszása elszomorító, és a fiatalabbaknak sem nyújt elég reményt, ha a társadalom az idõseket leírja.

14. táblázat
Jövedelmi optimizmus, illetve pesszimizmus
(azon háztartások százalékos aránya [összes háztartáson belül], amelyekben a jelent és a 3 év múlva várható helyzetet ábrázoló jövedelmi létrán való elhelyezés változást jelez a háztartásfõ társadalmi gazdasági csoportja szerint

	segéd- és betanított munkás	szakmunkás	önálló kisvállalkozó, kigazdálkodó	irodai dolgozó	tulajdonos, értelmiségi menedzser	együtt
jövedelemcsökkenést vár
Kelet-Németország	10	11	6	10	14	11
Csehország	23	19	8	20	11	18
Lengyelország	22	24	19	29	20	23
Szlovákia	38	24	19	26	24	27
Magyarország	37	43	24	40	30	38
jövedelemnövekedést vár
Kelet-Németország	13	17	19	15	11	15
Csehország	13	13	29	19	20	17
Lengyelország	18	22	24	23	19	22
Szlovákia	16	21	32	29	31	25
Magyarország	9	13	26	12	18	13

15. táblázat
Társadalmi helyzetváltozásra vonatkozó optimizmus, illetve pesszimizmus
(azon háztartások százalékos aránya (összes háztartáson belül), amelyekben a jelent
és a 3 év múlva várható helyzetet ábrázoló társadalmi létrán való elhelyezés változást jelez
a háztartásfõ társadalmi gazdasági csoportja szerint

	segéd- és betanított munkás	szakmunkás	önálló kisvállalkozó, kigazdálkodó	irodai dolgozó	tulajdonos, értelmiségi menedzser	együtt
társadalmi helyzet romlást vár
Kelet-Németország	18	17	7	14	17	15
Csehország	20	17	6	16	16	17
Lengyelország	20	17	17	27	18	20
Szlovákia	35	28	19	24	24	27
Magyarország	39	42	19	39	28	37
társadalmi helyzet javulást vár
Kelet-Németország	17	21	28	21	16	21
Csehország	19	19	33	22	26	22
Lengyelország	23	28	21	24	26	25
Szlovákia	23	18	27	30	25	24
Magyarország	9	16	33	18	23	16

16. táblázat
Jövedelmi optimizmus, illetve pesszimizmus
azon háztartások százalékos aránya (összes háztartáson belül), amelyekben a jelent
és a 3 év múlva várható helyzetet ábrázoló jövedelmi létrán való elhelyezés változást jelez a háztartásfõ iskolai végzettsége szerint

	ált. iskola	szakmunkásképzõ	középfok	felsõfok	együtt
jövedelemcsökkenést vár
Kelet-Németország	9	11	12	10	11
Csehország	23	19	18	11	18
Lengyelország	23	22	25	20	23
Szlovákia	32	30	27	23	28
Magyarország	37	40	38	29	37
jövedelemnövekedést vár
Kelet-Németország	10	16	17	17	15
Csehország	12	16	18	24	17
Lengyelország	17	24	25	22	22
Szlovákia	11	20	24	33	22
Magyarország	7	13	18	23	13

17. táblázat
Társadalmi helyzetváltozásra vonatkozó optimizmus, illetve pesszimizmus
(azon háztartások százalékos aránya (összes háztartáson belül), amelyekben a jelent
és a 3 év múlva várható helyzetet ábrázoló társadalmi létrán való elhelyezés változást jelez a háztartásfõ iskolai végzettsége szerint

	ált. iskola	szakmunkásképzõ	középfok	felsõfok	együtt
társadalmi helyzet romlást vár
Kelet-Németország	22	14	13	16	16
Csehország	20	18	15	13	17
Lengyelország	22	18	21	11	19
Szlovákia	34	32	26	19	28
Magyarország	40	36	39	27	37
társadalmi helyzet javulást vár
Kelet-Németország	16	19	25	24	21
Csehország	14	23	21	31	22
Lengyelország	20	29	27	25	25
Szlovákia	14	22	19	31	22
Magyarország	10	17	21	25	16

Egészében minden országban csak egy 15-25 százalékos kisebbség véli úgy, hogy társadalmi vagy jövedelmi helyzete az elkövetkezd években javulni fog. Nagyjából ennyien, esetleg valamivel többen várnak romlást - a relatív többség nem számít változásra.

18. táblázat
Jövedelem, illetve társadalmi helyzet javulását várók az összes háztartás százalékában
(a társadalmi helyzetre vonatkozó optimizmus függvényében)

	társadalmi helyzet	jövedelem
	javulást vár
Lengyelország	25	22
Csehország	22	17
Kelet-Németország	21	15
Szlovákia	24	25
Magyarország	16	13

A politikai tanulságokat nem bontanám ki - azt hiszem, az adatok magukért beszélnek.


Jegyzetek

1. Forrás: Survey on the Social Consequences of the Transition, a survey carried out as part of the SOCO project initiated and coordinated by the Institute for Human Studies, Vienna. Azaz az adatok forrását képezõ kutatás a bécsi Institut für die Wissenschaften von Menschen (IWM) égisze alatt folyt. Az adatfelvétel 1995 január-februárjában történt, országonként véletlenszerûen kiválasztott 1000 háztartásnál. A kutatás vezetõi jelen szerzõ és Sik Endre. A kutatásban részt vevõ országok a Cseh Köztársaság, Lengyelország, Magyarország, Németország keleti tartományai, azaz a volt NDK, valamint Szlovákia (lásd Ferge et al. 1995).

2. Sajnos, nem kérdeztük meg, mi volt a háztartásfõ (vagy a családtagok) 5 évvel ezelõtti foglalkozása. Számos, épp erre irányuló vizsgálatból, például a Szelényi Iván vezetette nemzetközi elitkutatásból, éppúgy, mint a TÁRKI háztartás-paneljébõl azonban az tûnik ki, hogy a társadalom felsõ régióiban sokkal inkább a horizontális, mint a vertikális mozgások - azaz a tõkekonverziók - jellemzõk. A nyugdíjba menõk kivételével a "nagy lecsúszások" nem jellemzõek.

3. A TÁRKI adatai szerint ez a szorzó 1992-ben 6,7, 1994-ben 7,4 volt.

4. Félrevezetõ lehet, hogy az adatokat úgy közöljük, mint ha pontosak és pontosan összehasonlíthatók lennének. Az 1987-es és 1994-es vizsgálat mintanagysága, mérési módszerei teljesen eltérõek - az utóbbi adatfelvétel sokkal pontatlanabb. A meglepõ az, hogy így is reálisan hihetõ tendenciákat mutatnak minden vizsgált országban.

5. Magyarországon volt a legvehemensebb a lakásprivatizálás. A többi országban a városokban SO százalék körüli a köztulajdonú lakás, nálunk csak 20 százalék.


Hivatkozások

Atkinson. A. B.-John Mickleright 1992.Economic Transformation in Eastern Europe and the Distribution of Income. Cambridge: U.P

Barr. N. (szerk.) 1995. Munkaerõpiac és szociálpolitika Közép- és Kelet-Európában. Az átalakulás és ami utána jön. Budapest: Hilscher Rezsõ Szociálpolitikai Egyesület

Eötvös József 1902.A FIX. század uralkodó eszméinek befolyása az álladalomra. I-III. Révai léstvérek Irodalmi Intézet R. T (Eredeti megjelenés évei 1851. és 1854.)

Ferge Zs. 1984. Egy nemzedék életútja. In: Egy korosztály életútja. (Az 1928-1934-ben született férfiakról.) Budapesti MTA Szociológiai Kutató Intézet

Ferge Zs. et al. 1995. Societies in transition. International report on the Social Consequences of the Transition, a survey carried out as part of the SOCO project initiated and coordinated by the Institute for Human Studies, Vienna. Cross-national report on five countries, prepared by Zsuzsa Ferge, Endre Sik, Péter Róbert, Fruzsina Albert.

Girvetz, H. K. 1968. Welfare State. In: International Encyclopedia of the Social Sciences. Vol 16. The Macmillan Company and The Free Press

Hadenius, A. 1985. Citizens Strike a Balance: Discontent with Taxes, Content with Spending. Journal of Public Policy, (5) 3. 349-363.

Matejú, Petr. 1995. Winners and Losers in the Post-Communist Transformation. The Czech Republic in Comparative Perspective. Paper prepared for the Workshop Comparative Perspectives on Social Policy. Lisbon, November 9-10.

Pierson, Paul 1995. The New Politics of the Welfare State. ZeS Arbeitspapier (3) 95. (Universität Bremen)

Szelényi Iván 1995. The Rise of Managerialism: the "New Class" after the Fall of Communism. Discussion Paper, 16. Collegium Budapest/Institute for Advanced Study Taylor-Gooby, Peter 1995. Comfortable, Marginal and Excluded. Who Should Pay Higher Taxes for a better Welfare State? In: R. Jowell et al. British Social Attitudes, the 12th Report. Dartmouth: SCPR