A piaci átmenet elmélete

Vidor Nee 1989-ben A piaci átmenet elmélete címmel megjelent úttörõ tanulmányában a társadalmi egyenlõtlenségek új elméletét vázolta fel s egyben alkalmazta az államszocialista redisztributív gazdaságból a tõkés piacgazdaságra való átmenet feltételeire.

Ebben a dolgozatában Nee azt állítja, hogy a piac behatolása az államszocialista redisztributív gazdaságba váratlan következményekkel járt. A piac térnyerésével párhuzamosan az államszocializmus leginkább kedvezményezett rétege vagy osztálya, nevezetesen a "redisztribútorok" elveszítették privilégiumaik egy részét, míg a társadalmi hierarchia alján elhelyezkedõ "közvetlen termelõk" valamelyest javítottak helyzetükön (hasonló érvek olvashatók: Whyte 1984; Szelényi-Konrád 1969; Szelényi 1978). Konkrétabban fogalmazva, Nee szerint a piac megjelenése nyomán csökkentek a jövedelmi, életszínvonalbeli különbségek. Nee elmélete arra vonatkozóan is fogalmazott meg elõfeltevéseket, hogy a piac milyen mechanizmusokon keresztül csökkenti a redisztributív gazdaságon belüli egyenlõtlenségeket. Így feltételezte, hogy ha a béreket és jövedelmeket nem adminisztratív módon állapítják meg, hanem azok tranzaktív alku tárgyává válhatnak, akkor valószínû, hogy ez kedvezõbb a közvetlen termelõknek, mint a redisztribútoroknak (ezt nevezi "piaci hatalomnak"); ha a piaci mechanizmusok nagyobb szerepet játszanak, akkor feltehetõ, hogy a jövedelmek elosztása jobban tükrözi a munkavállalók birtokában levõ humán tõke mennyiségét, a politikai lojalitásnak mint jövedelemforrásnak a szerepe viszont csökken (vagyis érvényesül a "piaci ösztönzés" hatása); végül, ha a redisztributív gazdaságban kialakulnak piaci alrendszerek, akkor a magánvállalkozás a társadalmi mobilitás alternatív csatornájaként mûködik majd (ezt nevezi "piaci lehetõségnek": Nee 1989).

Kínai falvakban 1985-ben végzett statisztikai felmérések eredményei egybecsengtek a piaci átmenet elméletének a hipotéziseivel. 1977 és 1985 között a jövedelmi egyenlõtlenségek csökkentek Kínában: a városi népesség és a parasztok közötti jövedelmi olló szûkült, s a falusi társadalmon belül is csökkent a parasztok és a "káderek", állami és pártfunkcionáriusok jövedelme közötti különbség. Kézenfekvõ az a feltételezés, hogy a jövedelmi egyenlõtlenségek ilyen csökkenését az okozta, hogy csökkent az állami beavatkozás a mezõgazdasági termelés és a mezõgazdasági termékek értékesítésének a folyamatába. 1977 után a kínai parasztcsaládok családi munkaszervezetben mûvelhették meg a földet, a központi tervezõk a parasztok számára kevésbé merev tervcélokat tûztek ki, és megengedték nekik azt is, hogy termékük idõvel egyre növekvõ hányadát saját maguk értékesítsék a városi piacokon, ahol az élelmiszerek egyre növekvõ hányadának az árát a kereslet és kínálat szabta meg. E piaci reformok eredményeként a parasztok növelték termelésüket, gyors ütemben nõtt termelékenységük, jövedelmük, és emelkedett az életszínvonaluk is.

1991-ben Nee egy másik nagy hatású tanulmányt tett közzé Társadalmi egyenlõtlenségek a gazdasági reform útjára lépõ államszocializmusban címmel az American Sociological Review-ben. E dolgozatában Nee az 1985-ös adatok további elemzésének az eredményeirõl számol be. Ennek az írásnak különösen fontos megállapítása, hogy a káderek a piaci mechanizmus erõsödése ellenére megõrizték bizonyos kiváltságaikat. Nee azonban azzal érvel, hogy ez a tény nem mond ellent eredeti elméletének. 1989-es dolgozatában nem tett még kísérletet arra, hogy a piaci reform különbözõ szakaszait megkülönböztesse egymástól, s ennek következtében azt a kérdést, hogy a piac társadalmi egyenlõséget okozó hatása a piaci reform bizonyos korszakaira érvényes-e, avagy általános jellemzõje a piacosodásnak, még csak fel sem vethette. Az 1991-es dolgozatban viszont Nee a piac térnyerésének különbözõ szakaszairól ír már, és felveti a részleges reform gondolatát. Véleménye szerint a káder-privilégiumok továbbélésének az oka a reform részleges volta, az tehát, hogy az 1990-es évek elejéig a piacosodás folyamata Kínában nem haladt elég messze. Az 1991-es tanulmányban Nee úgy véli, hogy a piaci reform továbbvitele alá fogja ásni a káderek privilégiumait - az államszocializmuson belül kialakult egyenlõtlenségek rendszere idõvel megszûnik.

Nee 1989-es dolgozatát élénk vita követte Kína-kutatók (Bian, Logan, Huang, Lin, Oi, Walder és Xie), valamint Kelet-Európával foglalkozó szociológusok (Stark és Róna-Tas) körében. Az American Journal of Sociology 1996. januári számát különszámként ennek a vitának szentelte. E különszám magvát három dolgozat képezi, melyeket Vidor Nee, David Stark és Yu Xie írtak, valamint felkértek jó néhány gazdaságszociológust, illetve Kína- és Kelet-Európa-kutatót, hogy fejtsék ki véleményüket e témakörben. E most közreadott írásunkat az American Journal of Sociology szerkesztõjének a felkérésére írtuk. Célunk nem csupán az, hogy a különszámban publikált dolgozatokra reagáljunk, hanem szeretnénk összefoglalni a piaci átalakulás elméletével kapcsolatos teljes vitát, remélve, hogy ezzel hozzájárulhatunk - a különbözõ nézetek közötti szintézisre törekedve - az államszocializmusból a piaci kapitalizmusba való átmenet pontosabb elméletének megfogalmazásához. Véleményünk szerint a piaci átmenet elméletével kapcsolatos vita, legalábbis részben, azért volt talán túlságosan éles, mert a résztvevõk nem tisztázták, milyen konkrét társadalmi-történeti feltételek között érvényesek a hipotéziseik. Úgy képzeljük, közelebb kerülünk a szintézishez, ha a vitában elõadott, egymással versengõ hipotézisek társadalmi-történeti érvényességi körét meghatározzuk. Nee is, kritikusai is hajlamosak következtetéseiket túláltalánosítani: célunk, hogy a vita tárgyát képezõ kérdéseket konkretizáljuk, társadalmi kontextusba helyezzük. Ezt a szociológia szociológiájának szellemében tesszük, nem annyira az érdekel bennünket, hogy valamely elvont igazságkritériummal egybevetve mennyire érvényes egy szociológiai elméleti megállapítás, inkább azt keressük, melyek azok a társadalmi feltételek, amelyek között valamely hipotézis megfogalmazódik. Ebbel az írásban tehát nem azt kérdezzük, hogy mi az egyenlõség forrása, a piac-e, vagy a redisztribúció; ki látja a piac térnyerésének a hasznát, a káderek, vagy a munkások. Inkább azt próbáljuk tisztázni: találunk-e példát arra, hogy a piac nem növeli, hanem csökkenti a társadalmon belüli egyenlõségeket, ha igen, melyek konkrétan azok a társadalmi-gazdasági viszonyok, amelyek között ez bekövetkezhet; elképzelhetõ-e, hogy a káderek korábban megszerzett privilégiumaikat vagy azok egy részét elveszítik, milyen típusú káderek, milyen konkrét feltételek között mely privilégiumaikat veszítik el, kik azok a káderek, akik meg tudják õrizni kiváltságaikat, mikor, milyen feltételek mellett?
 

Vita a piaci átmenetrõl

A piaci átmenet elméletével kapcsolatos vita három fõ kérdés körül zajlik. Az elsõ ilyen kérdés: mi a kapcsolat piac és társadalmi egyenlõtlenségek között? A második kérdés: az egykori kommunista káderek haszonélvezõi, avagy inkább vesztesei a piac térnyerésének. A harmadik kérdés: teleologikus-e a piaci átmenet elmélete, s ha igen, ezt az elmélet gyengeségének kell-e tekintenünk.

Nee, Stark és Xie tanulmányai az American Journal of Sociology 1986. januári számában e kérdések egyikét vagy másikát tárgyalják.
 

Piac és egyenlõtlenség

A piaci átmenet elmélete - legalábbis egyes kritikusai szerint - arra számít, hogy az egyenlõtlenségek a piaci reform kiterebélyesedésével egyenes arányban csökkennek.

Számos tény látszik alátámasztani azt az elõfeltevést, hogy az egyenlõtlenségek átlagos mértéke a piaci reform bevezetését követlen valamelyest mérséklõdött. Azt is tények látszanak viszont igazolni, hogy nem sokkal ezután az egyenlõtlenségek ismét növekedni kezdtek. Kelet-európai és kínai adatok hasonló trendeket jeleznek: jóval a piacgazdaság teljes kibontakozása elõtt, már a reformszocialista gazdaságok a társadalmi egyenlõtlenségek magasabb fokát érik el, mint ami a klasszikus államszocialista redisztributív gazdaságokat jellemezte. Magyarországon például az egyenlõtlenségek csökkentek 1968-at követóen. A legnagyobb fokú egyenlõséget a nyolcvanas évek elején figyelhettük meg, ezt követõen azonban ismét az egyenlõtlenségek növekedését jelzik az adatok. Kínában az 1977-es reformot követõ öt-hat évben aligha kétséges az egyenlõtlenségek csökkenése, a nyolcvanas évek közepe óta viszont Kína egyre inkább egyenlõtlen társadalommá válik.

Az egyenlõtlenségek korai csökkenésének, majd azt követõ növekedésének a tényét a vita minden résztvevõje elfogadja. Tekinthetjük-e azonban a piaci reform elsõ éveinek növekvõ egalitarizmusát a piaci átmenet elméletét alátámasztó evidenciának? Mondhatjuk-e, hogy az egyenlõtlenségek ezt követõ növekedése megkérdõjelezi az elmélet elõfeltevéseit? E kérdésekre a vita résztvevõi igencsak különbözõ válaszokat adnak. A véleménykülönbségek akörül alakulnak ki, hogy 1. mi okozza az egyenlõtlenségek korai csökkenését és 2. melyik ponton fordul a nagyobb egyenlõség felé mutató trend az ellentétébe, pontosan mikortól, a gazdasági intézményrendszer átalakulásának milyen konstellációjában kezdenek az egyenlõtlenségek ismét növekedni.
 

1. Az egyenlõtlenségek korai csökkenése

Távolról sem magától értetõdõ, hogy mi is okozza a jövedelmek viszonylagos egalitarizmusát a korai piaci reform korszakában.

Szelényi (1978) és Nee (1989) úgy képzelték, hogy a jövedelmi egyenlõtlenségek csökkenését a piaci mechanizmus térnyerése okozza. Bian és Logan (1996) viszont azzal érvelnek, hogy az 1977 után megfigyelhetõ jövedelmi olló csökkenés falu és város között - tudatos állami politika, növekvõ redisztribúció eredménye. A posztmaoista kínai párt és államvezetés annak érdekében, hogy a piaci reformmal szembeni esetleges társadalmi ellenállást gyengítse, fokozott redisztributív beavatkozással javította ideiglenesen a legalacsonyabb státuszú rétegek életszínvonalát - így érvel Bian és Logan.

Véleményünk szerint a korai nagyobb fokú egyenlõségre nem meggy6z6 magyarázat a redisztribúció fokozódása. Különösen Kína esetében nyilvánvaló, hogy a klasszikus államszocialista rendszer olyan távol volt a piactól, amennyire modern gazdaság csak lehet. 1977 után nem csupán azt tudjuk, hogy nõ a piac szerepe, hanem pontosan ismerjük a mechanizmust is, amelynek révén a növekvõ piac és csökkenõ egyenlõtlenség összekapcsolódik. Az államszocialista redisztribúció a maoista Kínában is alacsony mezõgazdasági árakkal jövedelmet szívott el a mezõgazdaságtól és a parasztságtól s azt ipari beruházásokra fordította. A falusi-városi, paraszt-káder jövedelemkülönbségek csökkenését 1977 után nyilvánvalóan az okozta, hogy a mezõgazdasági termékek felvásárlási árai közelebb kerülnek piaci értékükhöz és a rugalmasabb tetvezési módszerek és piaci ösztönzõk lehetõvé teszik a paraszti termelés termelékenységének növekedését.
 

2. Miért növekednek az egyenlõtlenségek a piaci reform második szakaszában?

Nem kevésbé vitatott kérdés: mit tekintsünk fordulópontnak a reformszocialista társadalmak történetében az egyenlõtlenségek alakulását illetõen?

Nee, mint már jeleztük, úgy képzeli, hogy az egyenlõtlenségek a piac fejletlenségének, a piaci reformok tökéletlenségének tulajdoníthatóak. Bian, Logan, Walder és mások viszont úgy vélik, hogy a korai viszonylagos egalitarizmus volt anomália, a piac kiteljesedésével végre érvényesül annak természetes inegalitarizmusa.

Véleményünk szerint a jövedelmi egyenlõtlenségek növekedése nem követi mechanikusan a piac terebélyesedését - nem egyszerûen több piac okoz nagyobb egyenlõtlenséget, hanem új típusú piacok kialakulása magyarázza, hogy a korábban egalizáló piac most miért kezd egyenlõtlenségeket generálni. Ebben a vonatkozásban a legfontosabb jelenség a munkaerõpiac kialakulása: mihelyt a munkaerõt árszabályozó piac kezdi elosztani, a piac az egyenlõtlenségek lényeges forrásává válik.

A jövedelmi és általában a társadalmi egyenlõtlenségek U alakú görbét mutatnak a piac fokozatos bõvülésének a függvényében. E görbe fontos fordulópontjait az határozza meg, hogy milyenek azok az intézményi feltételek, amelyek között a piaci penetráció megtörténik. A legfontosabb kérdés az, hogy minek a piacáról van szó? Milyen tulajdonviszonyok között mûködnek a piacok? Milyen osztályok vagy egyéb társadalmi aktorok ütköznek egymással az adott piaci és tulajdonviszonyok között? Annak a kérdésnek, hogy a piac egyenlõsít, avagy növeli az egyenlõtlenségeket, ilyen absztrakt megfogalmazásban nem sok értelme van. Sem a piac, sem a redisztribúció természeténél fogva nem egalitárius, nem is egyenlõtlenséget okozó mechanizmus. A gazdasági integrációs mechanizmusok társadalmi következményei attól függnek, hogy ezek a mechanizmusok milyen makrotársadalmi intézményekbe és struktúrákba ágyazódnak be.
 

Káderek és piacok

A piaci átmenet elmélete körüli vita egyik legérdekesebb kérdése, hogy vajon az egykori, illetve a jelenlegi káderek nyertesei-e vagy vesztesei a piaci átmenetnek? Kína esetében, ahol a piaci átmenet a gyors gazdasági növekedés feltételei között történik, tehát olyan körülmények között, amikor - némi leegyszerûsítéssel - mindenkinek javul a helyzete, vagyis abszolút vesztesek szinte nincsenek is, a kérdés nem annyira robbanékony politikailag, mint a posztkommunista Kelet-Európában, ahol a gazdasági hanyatlás következtében a vesztesek életszínvonala abszolút mértékben is csökken.

Nee kritikusai szerint a piaci átmenet elmélete azt állítja, hogy a piaci penetráció elõrehaladtával (s a folyamatot kritikusai szerint Nee egy evolúciós jelenségként értelmezi) a "közvetlen termelõk" helyzete javul, a káderek és egykori káderek viszont az átalakulásnak a vesztesei. Ezzel párhuzamosan Nee arra számít, hogy a piaci penetráció erõsödésével nõ a humántõke-beruházásra jutó megtérülés is. Az elmúlt évek kutatásai viszont inkább azt mutatják, hogy az egykori káderek a piaci átalakulás legfõbb nyertesei (Hankiss 1990; Staniszkis 1991; Szalai 1990; I. Szelényi-S. Szelényi 1990; Róna-Tas 1994); pozitív összefüggés mutatható ki tehát káder státusz és a magas jövedelmek között (Bian-Logan 1995). Vannak továbbá, akik azzal érvelnek, hogy a humántõkeberuházásokra jutó megtérülés negatív kapcsolatban áll a piaci penetráció fokával, és a gazdasági növekedés nem változtatja meg a párttagság és a jövedelem közötti pozitív kapcsolatot (Xie-Hannum 1995). Legújabb elemzésében Nee (1996) azzal érvel, hogy sem a jelenlegi, sem az egykori káderek nem látják elõnyét a piac kiterjeszkedésének, ha a párttagságon túl más tényezõket (iskolai végzettség, kor, nem) is tekintetbe veszünk.

A mi véleményünk szerint ez a vita is rossz vágányon halad. Azt, hogy a jelenlegi vagy egykori káderek mely csoportja nyertes és mely csoportja vesztes a piaci átmenet következtében, csak akkor tudjuk tartalmasan megválaszolni, ha pontosabban meghatározzuk, hogy milyen típusú piacok kialakulásáról beszélünk, s e piacok létrejöttekor milyen a társadalmi osztályok viszonylagos erõmegoszlása.
 

Teleologikus-e a piaci átmenet elmélete?

Mind ez ideig ez a kérdés volt a legkevésbé központi a piaci átmenet elmélete körül folyó eszmecserében, holott igencsak fontos annak tisztázása érdekében, hogy milyen metateoretikus különbségek vannak a piaci átmenet elméletének hívei és kritikusai között.

David Stark (1992) az átmenet fogalmának a használhatóságát is kétségbe vonta. Szerinte az átmenet teleologikus fogalom, eleve feltételezi, hogy a kései szocialista vagy posztkommunista társadalmak jól meghatározható célhelyzet a piaci kapitalizmus Nyugat-Európából vagy Észak-Amerikából ismert változata - felé haladnak. Az átmenet elmélete oly módon méri az átmenet sikerét, hogy összehasonlítja a kelet-európai vagy a kínai gazdaság adott helyzetét a piaci kapitalizmus ideáltípusával, s ezeket annál sikeresebbnek tekinti, minél közelebb állnak az ideáltipikus modellekhez. Azok, akik az átmenet elméletébõl indulnak ki, úgy képzelik, hogy Kelet-Európában elõregyártott elemekbõl épül a kapitalizmus (capitalism by design). Stark úgy véli, hogy a posztkommunizmus reálfolyamatait pontosabban értelmezzük, ha útfüggõ (path-dependent) átalakulás jelenségeinek tekintjük. Ez esetben olyan folyamatról van szó, amelynek során már meglévõ intézmények alkalmazkodnak a változó társadalmi-gazdasági környezethez.

Az a kérdés, hogy a kései szocialista vagy a posztkommunista átalakulás folyamatát pontosabb-e evolúciós vagy netán involúciós (Huang 1990) folyamatként értelmeznünk, metateoretikus probléma, és nem ellenõrizhetõ az empirikus társadalomtudomány eszközeivel. David Starkot az átmenet teleologikus szemléletének kritikája segítette abban, hogy meg tudja fogalmazni gondolatébresztõ, a posztkommunista Magyarországra szerinte oly jellemzõ újraötvözött (recombinant) tulajdonviszonyok elméletét. Az átmenet evolucionista elmélete valóban mintha megnehezítené, hogy fontos új kérdéseket vessünk fel, ugyanis éppenséggel azt tekinti premisszájának, amit a társadalomtudománynak kutatnia kellene: merre is halad a társadalom átalakulása?

Ebben a dolgozatban fõként azt próbáljuk tisztázni, milyen intézményi feltételek között forrása piac vagy redisztribúció a társadalmi egyenlõtlenségnek, illetve mikor, milyen feltételek között mely társadalmi aktotok a nyertesek vagy vesztesek, ezért nem tudunk kellõ figyelmet fordítani az átmenet versus átalakulás körüli vitára. E vitában azonban mi egyértelmûen Stark oldalán állunk. Többek között ezért is írunk a piaci penetráció típusairól, s nem tartjuk pontosnak, hogy a redisztribúcióról a piacgazdaságra való átmenetet lineáris folyamatként értelmezzük, úgy, mintha annak egymást követõ fokozatai vagy lépcsõfokai lennének.
 

A piacon létrejövõ egyenlõtlenségek dinamizmusa:
a piaci penetráció három típusának társadalmi következményei

Véleményünk szerint a következõ kérdések túl elvontak, s ezért nem különösebben hasznosak az empirikus társadalomkutatás számára: A piaci integráció következményeként nõnek vagy csökkenek az egyenlõtlenségek? Kik látják hasznát a piac terebélyesedésének, a káderek, az egykori káderek vagy a munkások?

Hasznosabbnak tartjuk, ha azt próbáljuk tisztázni: milyen típusú piacok, a piaci penetráció mely stratégiája csökkentheti a társadalmon belüli egyenlõtlenségeket? Milyen konkrét feltételek között lesznek meghatározott társadalmi aktorok nyertesek, vagy vesztesek? A piac és redisztribúció milyen intézményi konstallációi mellett milyen stratégiákat kell követniük meghatározott társadalmi aktoroknak, hogy a változásokból nyertesekként, vagy vesztesekként kerüljenek ki? Ezek azok a kérdések, amelyek empirikusan ellen6rizhetg elõfeltevések megfogalmazásához segíthetnek bennünket. Tanulmányunknak ebben a részében tehát arra vállalkozunk, hogy bemutassuk a piaci penetráció típusait és kísérletet tegyünk annak a meghatározására, hogy a különbözõ típusú gazdasági rendszerekben vagy alrendszerekben kik tekinthetõk a fõbb társadalmi aktoroknak, nyerteseknek, veszteseknek.

A piac terebélyesedésének a "típusairól" írunk s nem a "piaci reform fokozatairól". "Fokozat" helyett azért írunk "típusról", mert így próbáljuk elkerülni, hogy érvelésünk teleologikus legyen. Típusainkról nem gondoljuk, hogy evolúciós skálán elhelyezhetõk, mint kevésbé fejlett vagy fejlettebb formák, sót azt sem tételezzük fel, hogy az egyik típusból a másikba való átmenet szükségszerû, vagy akár csak kívánatos.

A piaci penetráció három típusát különböztetjük meg: a) lokális piacok redisztributív módon integrált gazdaságokban; b) szocialista vegyesgazdaságok, vagyis olyan gazdasági rendszerek, amelyekben a piac és a redisztribúció együtt él a redisztribúció hegemóniája alatt; c) kapitalizmus felé orientálódó gazdaságok, vagyis olyan rendszerek, melyek céljuknak azt tekintik, hogy létrehozzák a tõkés piacgazdaság intézményeit és meghaladják az államszocializmust. Alább részletesebben leírjuk e típusok jellemzõit, kifejtjük, hogy véleményünk szerint a piac miként érinti az egyenlõtlenségek fokát, s kik azok a társadalmi aktorok, akik az egyes típusokban nyerteseknek, vagy veszteseknek nevezhetõk.

1. táblázat
A piaci reform intézményi jellemzõi és társadalmi következményei.

	Lokális piacok redisztributív gazdaságokban		Szocialista vegyes gazdaságok		Kapitalizmus felé orientált gazdaságok
	K.-Európa 1968-80	Kína 1977-85	K.-Európa 1980-89	Kína 1986-	K.-Európa 1989-
Intézményi jellemzõk
Fogyasztási javak piacai	++	+	+++	++	++++
Munkaerõpiacok	-	-	++	+	+++
Tõkepiacok	-	-	+	++	++
Társadalmi következmények
Egyenlõtlenségek dinamizmusa	valamennyi csökkenés		növekedés		sok növekedés
			valamennyi	sok
Egyenlõtlenség forrása	redisztribúció		mindkettõ		piac
Humántõke-beruházásra jutó megtérülés	-	-	+	+	++
Egyenlõsítõ mechanizmus	piac		valamennyi piaci egyenlõsítés
Nyertesek	parasztok parasztmunkások		kispolgárok technokraták kádergyerekek		technokraták új burzsoázia
Vesztesek	redisztribútorok		bürokrácia leszakadó szegények		bürokrácia munkásság leszakadó szegények

A piac gazdaságba való behatolásának három típusát az egyes típusok intézményi jellemzõinek a leírásával különböztetjük meg egymástól. Különösen nagy jelentõséget tulajdonítunk annak a ténynek, hogy milyen jellegû piaci intézmények milyen kombinációban lelhetõk fel az egyes típusokban. Az 1. táblázatban bemutatjuk arra vonatkozó elõfeltevéseinket, hogy a különbözõ szocialista és posztkommunista társadalmakban melyek a fõbb piaci intézmények jellemzõi. A piaci reform általában a fogyasztási javak piacának a kialakulásával kezdõdik - a termelõknek megengedik a tervhatóságok, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat olyan piacokon értékesítsék, melyeken az árakat a kereslet és kínálat határozza meg. A fogyasztási javaknak és szolgáltatásoknak áruvá válása tõke- és munkaerõpiacok megjelenése nélkül is jelentós mérvû lehet. Akkor nevezhetjük a fogyasztási javak piacát fejlettebbnek, ha a fogyasztási javak nagyobb hányadának az árát deregulálják, és engedik, hogy azt a kereslet és kínálat mechanizmusa szabja meg. Munkaerõpiacok akkor jönnek létre, amikor megszûnik a munkaerõ-eladásnak az államszocializmusra általában jellemzõ kényszere, tehát akkor, amikor - Marxszal fogalmazva - a termelõ kettõs értelemben válik szabaddá: jogilag felszabadul, tehát személyes, szabad döntése lesz, hogy eladja-e munkaerejét, illetve ha "megszabadul" a termelõeszközökt61, tehát gazdaságilag kényszerül most arra, hogy keresõ foglalkozás után nézzen. Az államszocializmus korszakában általában a munkaerõ nem piaci értékesítésérõl beszélhetünk: munkaerõt adtak-vettek, de a termelõt jogszabályok kényszerítenék munkavállalásra, s bár a munkaerõ ára körül valamelyes alku is kialakulhatott, a tervhatóságok többnyire adminisztratív eszközökkel hatékonyan szabályozni tudták a bérszínvonalat. A munkaerõpiac fejlettségének fontos mérõszáma, hogy a munkaerõ árát mennyire a kereslet és kínálat mechanizmusa szabályozza, kormányzat vagy tervhatóság adminisztratív közbeavatkozása nélkül. Tõkepiacról akkor beszélhetünk, ha a tõkejavakat kompetitív piacokon fektetik be, s a tõke allokációjának a kritériumává a tõkehozadék maximalizálása válik. A szocialista redisztributív gazdaságban a bõvített újratermelésre fordítható többletterméket, vagy legalábbis nagyobb részét általában elõször a tervezõk ellenõrzése alatt álló állami költségvetésbe, a "központi kézbe" összpontosítják, majd onnan újra elosztják. Amilyen ütemben csökken az össztõkének az a része, melyet hatóságilag szabályoznak, olyan mértékben beszélhetünk a tõkepiac kialakulásáról. Tõkepiacokon egymással versengõ magánberuházók oly módon ruházzák be tõkéiket, hogy azokon maximális megtérülést érjenek el. Polányi (1957) nyomán azokat a gazdasági rendszereket nevezzük piacilag integráltnak vagy tõkés gazdaságnak, amelyekben a piac a tõke és munkaerõ elosztásának a domináns mechanizmusa. Mindaddig, amíg a munkaerõnek és a tõkének az allokációja elsõdlegesen redisztributív módon történik, csupán lokális piacokról beszélhetünk.
 

Lokális piacok redisztributív módon integrált gazdaságokban

Lokális piacok (Polányi 1957) megjelennek a lengyel és a magyar redisztributív módon integrált gazdaságokban már az 1960-as évek közepén, s a piacok meghatározó típusát jelentik a világnak ebben a részében a nyolcvanas évek közepéig. Ugyanezt mondhatjuk Kínáról is 1977 és a nyolcvanas évek közepe, illetve vége között.

A lokális piacok általában élelmiszerek és szolgáltatások elosztásának a mechanizmusai, s a gazdasági rendszer egészét tekintve meglehetõsen periferikus jelentõségûek. A lokális piacokra termelõk helyzete többnyire meglehetõsen bizonytalan, az, aki rászánta magát, hogy e piacokra árut vigyen, gyakran illegális, vagy az illegalitás határán mozgó dolgot tett. E piacokra termelés többnyire nem igényelt különösebb szakképzettséget, különösképpen nem kívánt semmiféle formális iskolai végzettséget. E lokális piacok elsõ aktorai parasztok, paraszt-munkások (vagyis azok a szakképzetlen vagy betanított ipari munkások, akik ugyan az iparban helyezkedtek el, de megõrizték falusi lakóhelyüket s ezért gyakran munkaidõn túl, családi munkaszervezetben mezõgazdasági termeléssel is foglalkoznak).

Ilyen körülmények között a lokális piacoknak várhatóan egyenlõségnövelõ hatása van (Szelényi és Konrád 1969; Szelényi 1978). A lokális piacokra termelõ aktorok - bár általában nem a társadalom legalacsonyabb régióiban helyezkednek el - többnyire a társadalmi hierarchia alacsonyabb fokairól kerülnek ki.

E megállapítások konzisztensek a piaci átmenet elméletének azzal a megfogalmazásával, melyet Nee 1989-es tanulmányából ismerünk: ha redisztributív gazdaságokban lokális piacok alakulnak ki, akkor valóban arra lehet számítani, hogy a közvetlen termelõknek lesz bizonyos "piaci hatalmuk" s rendelkeznek valamelyes "piaci lehetõségekkel".

Lokális piacok kialakulása esetében a piaci átalakulás elméletének az az elvárása is valószínûnek tûnik, mely szerint a "redisztribútorok" privilégiumai relatíve korlátozódnak. Empirikus tény, hogy a korai piaci reform idején a párt- és állami funkcionáriusok nem kis része igencsak rosszallóan figyelte, hogy a második gazdaság aktorai, akik többnyire kevésbé voltak iskolázottak, mint a káderek maguk, gyakran tettek szert a káderekénél magasabb jövedelmekre.

Amíg tehát a piaci penetráció lokális piacok kialakulását jelenti, a piaci átmenet elméletének legtöbb megállapítása, elõrejelzése pontosnak mondható. Az azonban kétséges, igaza van-e Neenek abban, hogy azt várja: ilyen piacokon az iskolai végzettség elõnyt jelent majd. Xie és Hannum (1995) egyébként meggyõzõn érvelnek, amikor azt hangsúlyozzák, hogy ez az elõfeltevés belsõleg is inkonzisztens. Nem valószínû, hogy egyidejûleg nõhet a humántõke-beruházásokra jutó megtérülés és csökkenhet a jövedelmi egyenlõtlenség. Az mindenesetre empirikus tény, hogy a korai piaci reform esetén megfigyelt jövedelem-kiegyenlítõdés úgy történt, hogy a legkevésbé iskolázottak jövedelmei nõttek piaci tevékenységük következtében.

2. táblázat
Milyen társadalmi kontextusban érvényesek a különbözõ szerzõk által megfogalmazott hipotézisek?

Lokális piacok		Vegyes gazdaság		Kapitalizmus felé orientált gazdaságok
K.-Európa	Kína	K.-Európa	Kína	K.-Európa
Konrád-Szelényi, 1969 Szelényi, 1978 Szelényi, 1983	Nee, 1989 Whyte, 1984	Manchin-Szelényi, 1987 Szelényi,1988	Nee,1991,1994,1995 Oi,1992 Walder, 1992 Lin, 1995 Bian-Logan, 1995 Xie-Hannum, 1995	Hankiss,1990 Staniszkis, 1991 Szelényi-Szelényi, 1990; 1995 Róna-Tas, 1994 Stark, 1995

A 2. táblázat szerint Nee (1989) és Szelényi (1978; 1983) hipotézisei olyan gazdaságokban szerzett tapasztalatokból fogalmazódtak meg, amelyekben megjelentek lokális piacok, de a munkaerõ és tõke allokációja megmaradt továbbra is alapvetõen a redisztributív rendszeren belül.
 

Szocialista vegyes gazdaságok

Kelet-Európában 1980 és 1989 között és Kínában 1986 után a piaci penetráció új típusa jelent meg. A döntõ változást az jelentette, hogy a magángazdasági tevékenység legálissá vagy legalábbis "féllegálissá" vált.

A szocialista vegyes gazdaság (Stark-Nee, 1989; Szelényi 1988) feltételei között többféle új aktor jelent meg a piacon. Amint a piaci verseny kimenetele elõrejelezhetõbbé vált, jobban képzett emberek próbálkoztak piaci vállalkozással. Ennek következményeként a piacgazdálkodás úttörõi, a kevésbé iskolázott szereplõk háttérbe szorultak s az új versenyfeltételek között alulmaradtak.

Amint a vállalkozással kapcsolatos kockázat csökkent, de a várható haszon nõtt, a káderek között is akadtak már olyanok, akik elszánták magukat, hogy szerencsét próbáljanak a piaci versenyben. Különösképpen a káderelit technokrata frakciója ismerte fel korán, hogy a szocialista redisztributív gazdaság összeomolhat, s elkezdett hidakat építeni a maga és gyermekei számára a kialakuló piacgazdaság felé (Manchin-Szelényi 1987). Az "okosabb" káderek elkezdték "áruvá átalakítani bürokratikus privilégiumaikat" - a korai tõkefelhalmozás fontos színtere a hetvenes és nyolcvanas évek beinduló ingatlanpiaca volt.

A szocialista vegyes gazdálkodás feltételei között tehát a piac már távolról sem pusztán a redisztributív szférában kialakult egyenlõtlenségeket egyensúlyozó mechanizmus. Bár még mindig akadnak olyan kevéssé iskolázott, alacsonyabb jövedelmû rétegek, melyek képesek voltak a még mindig dominánsan redisztributív gazdaság keretein belül mûködõ piacokon jövedelemkiegészítési forrást találni, a szocialista vegyes gazdaságot pontosabb úgy jellemezni, mint a társadalmi egyenlõtlenségek duális rendszerét, ahol a hierarchia csúcsán levõk már megtanulták, hogy miként használják mindkét mechanizmust a saját érdekükben, a hierarchia talpazatára szorultak pedig nemcsak a redisztribúció kegyeibõl maradnak ki, hanem a piac hasznából sem látnak sokat (Szelényi 1988; Walder 1995).

A piac térnyerésének társadalmi következményei szempontjából nem mellékes> hogy arra gazdasági növekedés vagy éppenséggel gazdasági visszaesés körülményei között kerül-e sor. Kínában a piac szerepe gyors gazdasági fejlõdés mellett nõtt. 1977 után minden fontosabb társadalmi réteg reáljövedelme dinamikusan nõtt - a kérdés az, hogy mely rétegeké nõtt az átlagosnál is gyorsabban. Leegyszerûsítve azt mondhatjuk, a piaci reformnak Kínában csak nyertesei vannak, a kérdés tehát az, ki a nagyobb nyertes. Kelet-Európában ezzel szemben már a szocialista vegyes gazdaság kialakulásakor megkezdõdött a gazdaság stagnálása, majd amint a gazdaság a tókés gazdaság felé orientálódott, az átlagjövedelmek gyors ütemben csökkenni kezdtek. Kelet-Európában a kérdés az, hogy melyek a társadalmi jellemzõi annak a kisebbségnek, mely ilyen körülmények között is javítja reáljövedelmét, s a vesztesek között ki a nagyobb vesztes. Kuznets (1955) a faluból városba vándorlásnak a jövedelmi egyenlõtlenségre gyakorolt hatását vizsgálva dolgozta ki az U görbe hipotézisét, melybõl az következik, hogy a jövedelmi egyenlõtlenségek a gazdasági fejlõdés legalacsonyabb és legmagasabb szintjén a legnagyobbak, közepes fejlettségi szint pedig viszonylagos egyenlõséggel jár együtt. Ez a modell aligha alkalmazható az államszocializmus viszonyai között végrehajtott piaci reform társadalmi következményeinek tanulmányozásakor. Az nyilvánvaló, hogy a jövedelmi egyenlõtlenségek fokát egyszerre befolyásolja a gazdaságban domináns integrációs mechanizmus és a gazdasági fejlettség szintje. Ha tehát az integrációs mechanizmusnak a jövedelmi egyenlõtlenségekre gyakorolt hatását kívánjuk vizsgálni, elvileg kontrollálnunk kellene a gazdasági növekedés szintjével. Ez azonban azért különösen nehéz, mert a piaci reformok bevezetésének hatása a jövedelmi egyenlõségre csak mellékhatás - ezekre a reformokra az államszocialista társadalmak éppenséggel azért szánták rá magukat, hogy nem kellõen dinamikus gazdaságaikat növekedési pályára állítsák.

Kína példája különösen fontossá teszi, hogy a gazdasági fejlõdés fokára megkíséreljünk kontrollálni. Elképzelhetõ ugyanis, hogy a "kínai csoda", vagyis a piaci reform sikere töretlen növekedés mellett azzal a ténnyel függ össze, hogy Kína még mindig az extenzív növekedés szakaszában van, ami magyarázhatja, hogy miért képes növekedésre akár még az állami szektor is.

Amint a 2. táblázatból kiderül, úgy véljük, hogy a Kínával foglalkozó újabb irodalom meglehetõs pontossággal a szocialista vegyes gazdaság jellegzetességeit írja le. Walder (1992, 1995), Oi (1992), Bian-Logan (1995) és Lin (1995) a piaci és redisztributív mechanizmusok együttélésérõl számolnak be, aminek megfelel a társadalmi egyenlõtlenségek duális rendszere. Ha Nee "részleges reform" koncepcióját (1991; 1994; 1995) is ily módon értelmezzük, akkor az õ eredményeibõl is arra következtethetünk, hogy hibrid tulajdonlási viszonyok mellett - amikor a gazdaságban együtt él a piac és redisztribúció - az egyenlõtlenségek keltós gyökerûek, s a két különbözõ mechanizmusból származó egyenlõtlenségek nem kompenzálják, hanem inkább felerõsítik egymást. Abban az esetben azonban, ha Nee részleges reform hipotézise azt tételezi fel, hogy amint a piac domináns mechanizmussá válik, vagyis a reform beteljesedik, akkor ennek következtében a termelõk helyzete javulni fog, a jelenlegi vagy egykori kádereké pedig vagy abszolúte, de legalábbis relatíve romlik, akkor Nee minden rendelkezésünkre álló evidencia szerint téved.
 

Kapitalizmus felé orientált gazdaságok

1989 után Kelet-Európában a piac terjeszkedésének minõségileg új típusa figyelhetõ meg - a piaci átalakulás olyan formája, mely a mai napig ismeretlen Kínában. Az 1989 utáni kelet-európai fejlõdés sajátossága, hogy nem pusztán megengedi vagy támogatja a magángazdaság fejlõdését, hanem céljának tûzi ki az állami szektor privatizációját. 1989 után a magónosítás hivatalos állami politikává válik Kelet-Európában, ezzel szemben Kínában a gazdaság állami szektorát, legalábbis elvileg, igyekeznek fenntartani. Anélkül, hogy feltételeznénk, hogy az 1989 után hatalomba került új elit tudatos, deklarált kapitalista orientációja feltétlenül sikeres lesz, vagyis valóban létrehoz a világnak ebben a részében a világgazdaság központjából ismert tõkés gazdaságszervezõdési rendszert, annyit kockázatmentesen állíthatunk, hogy ez az új orientáció minõségileg változtatta meg a piaci penetráció dinamikáját a posztkommunista társadalmakban.

Az, hogy a magónosítás milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár, nagymértékben függ attól, hogy milyenek a posztkommunista társadalmi és politikai küzdelmekben részt vevõ aktorok erõviszonyai.

Magyarországon és Lengyelországban a nómenklatúra technokrata frakciója meglehetõsen befolyásos volt már j6 ideje, és 1989-ben vagy azt követõen közeli kapcsolatot tudott teremteni az újonnan hatalomra kerülõ posztkommunista politikai elittel, a korábbi disszidensekkel. Hankiss már 1988-ban jelezte, hogy az úgynevezett spontán privatizáció a káderelit stratégiája arra, hogy önmagát új nagyburzsoáziává varázsolja át (Hankiss 1990; Staniszkis 1991). Úgy tûnik, Hankiss hipotézisének volt valóságtartalma (Róna-Tas 1994).

Mi mindössze annyit tennénk hozzá Hankiss tételéhez, hogy e folyamat pontos megértéséhez célszerû megkülönböztetni Szalai Erzsébet nyomán a kommunizmus régi és új elitjét, a bürokráciát és a technokráciát. Vitathatatlan, hogy mind Lengyelországban, mind Magyarországon az új nagyvállalati szférában a "parancsnoki pozíciókat" szinte kivétel nélkül a régi technokrata elit tagjai foglalják el (a 3000 legnagyobb vállalat menedzsereinek mintegy 90 százaléka már 1988-ban a vállalatvezetésben dolgozott, ha nem is csúcsvezetõként), ezzel szemben az is tény, hogy az egykori bürokratikus elit a rendszerváltás nagy vesztesei között tartható számon. Mintegy a fele azoknak, akik már 1988-ban csúcsvezetõk voltak, 1993-ra kiszorult a vezetõi beosztásból mind Magyarországon, mind Lengyelországban. Az õrségváltás különösen nagy volt a politikai és a kulturális döntéshozatali pozíciókban (I. Szelényi-S. Szelényi, 1995).

Ezek után levonhatjuk azt a következtetést, hogy a kapitalizmus felé orientált gazdaságokban a piac az új társadalmi egyenlõtlenségek fõ forrása, és a korábbi káderek a fõ nyertesei az átalakulásnak?

A kérdés elsõ felére a válasz egyértelmû "igen". A posztkommunista átalakulás során a piac térnyerésével párhuzamosan az egyenlõtlenségek gyors ütemben növekednek.

A kérdés második felére már csak összetettebb választ lehet adni. Mindenekelõtt az biztosan hogy nem állja meg a helyét, hogy a káderelit egésze egykori politikai privilégiumait ma gazdaságira, netán magánvagyonra váltotta át. Amint már utaltunk rá, a korábbi elit tagjainak egy része az átalakulás vesztesei közé került, bárhogyan definiáljuk is azt, hogy kik a vesztesek. Továbbá, ha azt akarjuk meghatározni, hogy kik is az átalakulás nyertesei, akkor sokkal árnyaltabb elméletre van szükségünk.

Hanley (1995) újabb dolgozatában rámutatott arra, hogy a kapitalizmus felé orientált gazdaságokban a társadalmi hierarchia csúcsán, illetve közepén nem egy, hanem legalább két új osztály kialakulását figyelhetjük meg: az egyik a nagyvállalati menedzserekbõl és tulajdonosokból áll, a másik pedig a vállalkozó kispolgárság. Hanley adatai azt is mutatják, hogy e két osztály társadalmi eredetét tekintve igen különbözd. A nagyvállalati menedzser és tulajdonos osztály tagjai fõként a nómenklatúra technokratáiból verbuválódott; az új kispolgárság, kisvállalkozói osztály tagjai viszont korábban az államszocialista társadalom közép- vagy alsó-közép rétegeibõl származnak. A sikeres kispolgár, kisvállalkozó rétegben jelentõs számban vannak olyanok, akiknek az államszocializmus elõtt családjuk tulajdonnal rendelkezett, vagy éppenséggel magánvállalkozó volt.

A kapitalizmus felé orientált gazdaságokban a piac térnyerésének fõ nyertesei tehát az egykori államszocialista technokrata elit, illetve az államszocializmus elõtti idõszak vállalkozói, tulajdonos rétegeibõl származók, akiknek egy része a hetvenes és nyolcvanas években a második gazdaságban piaci, vállalkozói tapasztalatokra tett szert, s már valamennyi tõkét is felhalmozott. A legnagyobb vesztesek között az egykori nómenklatúra bürokratikus rétegét találjuk, illetve a munkásság számottevõ részét. Különösen nehéz a helyzete a posztkommunista gazdaságban azoknak a munkásrétegeknek, amelyek az államszocializmus által leginkább szubvencionált szektorokban, így például a bányászatban vagy nehéziparban dolgoztak. Van a munkásságnak egy olyan része is, mely piacon értékesíthetõ szaktudással rendelkezik, s ha el tud helyezkedni a külföldi tõke által felvásárolt vagy létesített vállalatokban, akkor jövedelmét lényegesen növelheti.
 

Következtetések

Ha a piac kiterebélyesedésének, a gazdaságba való behatolásának különbözõ típusait pontosan meghatározzuk, akkor a piaci átmenet elméletével kapcsolatban viszonylag kevés vitatott kérdés marad.

Elõször is, a legtöbben egyet fognak érteni abban, hogy a piac kiegyenlítõ szerepet játszik akkor, amikor "lokális piacok" elõször megjelennek, s a vita legtöbb résztvevõje azt is el fogja fogadni, hogy ez az egalitárius hatás addig tart, amíg a piac csak lokális piacként mûködik. Amint a piac integrálni kezdi a munkaerõ és a tõkejavak elosztását, az egyenlõtlenségek fõ forrásává válik s az államszocializmusnál nagyobb mérvû egyenlõtlenségeket idéz elõ. Másodszor, nem hisszük, hogy az különösebben vitatható lenne, hogy a "közvetlen termelõk" helyzete javul a piaci reform elsõ szakaszában, amikor a fogyasztási javak lokális piacai jelennek meg. Amint tõkefelhalmozás lehetõvé válik, vagyis a gazdaság szocialista vegyes gazdaság lesz, káderek, egykori káderek, illetve gyermekeik, valamint az államszocializmus korszaka elõtt tulajdonos családból származók is megpróbálják szerencséjüket a piacon, többnyire eredményesen. Vagyis az egyenlõtlenségeknek olyan duális rendszere alakul ki, ahol nem kevesen egyszerre élvezik a redisztributív és a piaci alrendszerek elõnyeit. Harmadszor, a posztkommunista átalakulás társadalmi következményeit tekintve várhatóan szintén nem lesz nehéz megegyezni: elég nyilvánvalónak tûnik, hogy ez ideig az átalakulás fõ nyertese a korábbi nómenklatúrából rekrutálódó technokrata réteg. Ez a réteg a magónosítás politikáját használja sikerrel arra, hogy magának magánvagyont szerezzen, vagy legalábbis megõrizze a maga hatalmi pozícióit a gazdaság parancsnoki pozícióiban. A piaci reform korai szakaszában a piacon sikeres második gazdaságbeli "szocialista vállalkozók" közül aránylag kevesen sikeresek, közülük nem kevesen a piac térnyerésével éppenséggel marginalizálódnak.

Végül: arra a kérdésre, hogy vajon Kína jövõje a posztkommunista Kelet-Európa, nem lehet egyértelmû választ adni. Annyi valószínûnek látszik, hogy ha Kínában a kommunista párt felbomlik még az elõtt, mielõtt egy új tulajdonos osztály megszerezné magának a gazdaság fontosabb hatalmi pozícióit, akkor elképzelhetõ, hogy a kínai elit se követ majd túlságosan más stratégiát, mint a kelet-európai: a magónosítás politikájával igyekszik saját gazdasági hatalmát - s ha tudja - magánvagyonát biztosítani. Másként fogalmazva: 1989 után Kelet-Európában egy felülrõl lefelé irányuló forradalom zajlik: a kapitalizmusra való átmenet felülrõl lefelé építkezik. Kínában a kilencvenes évek közepéig a kapitalizmus mintha inkább alulról terjeszkedne felfelé. Elképzelhetõ, hogy ez a "kínai út" mintegy a kelet-ázsiai kapitalista átmenetnek egy alfaja s Kínát Tajvanhoz, vagy esetleg Japánhoz hasonló tókés rendszer felé viszi. Az is elképzelhetõ azonban, hogy a kínai alulról felfelé építkezõ kapitalizmus csupán átmeneti jelenség. E stratégiát az indokolhatja, hogy a kínai kommunista eliten belül a technokrácia és a bürokrácia harca még eldöntetlen, s míg ez a harc folyik, az a "lehetõségek ablakát" nyitja meg az elitbe nem tartozó csoportoknak is ahhoz, hogy éljenek a piac által megnyíló lehetõségekkel. A technokrácia esetleges gyõzelme után a lehetõségeknek ez az ablaka minden valószínûség szerint beszûkül, vagy akár be is zárul.
 

* A tanulmány egy korábbi változata az American Journal of Sociology 1996.januári számában jelent meg.
 

Hivatkozások

Bian, Yanjie-John Logan 1995. (Forthcoming) Income Inequality in Tianjin: 1978 to 1993. American Sociological Review,

Burawoy, Michael-Pavel Krotov 1992. The Soviet Transition from Socialism to Capitalism-Worker Control and Economic Bargaining in the Wood Industry. American Sociological Review, 57, 16-38.

Hankiss Elemér 1990. East European Alternatives. Oxford: Clarendon Press

Hanley, Eric 1995. Markets and the Maintenance of Inequalities in Eastern Europe. (Manuscript)

Huang, Philip 1990. The Peasant Fnmily and Rural Development in the Yangzi Delta: 1350 to 1988. Palo Alto: Stanford University Press

Kornai János 1984. Bureaucratic and Market Coordination. Osteuropa Wirtschaft, 29, 306-331.

Kuznets, Simon 1955. Economic Growth and Income Inequality. American Economic Review, 45, 1-28.

Lin, Nan 1995. Local Market Socialism: Local Corporatísm in Action in Rural China. Theory and Society,

Lin, Nan-Yanjie Bian 1991. Getting Ahead in Urban China. American Journal of Sociology, 97, 657-688.

Manchin Róbert-Szelényi Iven 1987. Social Policy under State Socialism. In: G. Esping-Anderson-L. Rainwater-M. Rein (eds.) Stagnation and Renewal in Social Policy, White Plains, N.Y.: M.E. Sharpe, 102-139.

Nee, Victor 1989. The Theory of Market Transition: From Redistribution to Markecs in State Socialism. American Sociological Review, 54, 663-681.

- 1991. Social Inequality in Reforming State Socialism: Between Redistribution and Markecs in China. American Sociological Review, 56, 267-282.

- 1996. The Emergence of a Market Society: Changing Mechanisms of Stratification in China. Atnerican Journal of Sociology; January

Nee, Vidor-Peng Lian 1994. Sleeping with the Enemy: a Dynamic Model of Declining Political Commitment in State Socialism. Theory and Society, 23 (3), 2.53-296.

Oi, Jean 1992. Fiscal Reform and the Economic Foundation of Local State Corporatism in China. World Politics, 45, 99-126.

Peng, Yusheng 1992. Wage Determination in Rural and Urban China - a Comparison of Public and Private Industrial Sectors American Sociological Review, 57, 198-213. Polcnyi, Karl 1957. The Economy as an Instituted Process. In: Karl Polcnyi (ed.) Trade and

Market in Early Empires. New York: Free Press, 271-306.

Róna-I'as Ákos 1994. The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition from Socialism. American Journal of Sociology, 100, 40-69.

Staniszkis, Jadwiga 1991. The Dynamics of the Breakthrough in Eastem Europe: The Polish Experience. Berkeley and Los Angeles: University of California Press

Stark, David 1986. Rethinking Internal Labor Markets-New Insights from a Comparative Perspective. American Sociological Review, 51, 492-504.

- 1992. Path Dependence and Privatization Strategies in East Central Europe. East European Politics and Societies, 6, 17-51.

- 1996. Recombinant Property in East European Capitalism. American Journal of Sociology, 1(January)

Stark, David-Victor Nee 1989. Toward an Institutional Analysis of State Socialism. In: Victor Nee-David Stark (eds.) Remaking the Economic Institutions of Socialism: China and Eastern Europe. Palo Alto: Stanford University Press

Szalai Erzsébet 1990. Gazdaság és hatalom. Budapest: Aula

Szelényi Iván 1978. Social Inequalities in State Socialist Redistributive Economies. lnternational Journal Comparative Sociology, 19, 63-87.

- 1983. Urban Inequalities Under State Socialism. London: Oxford University Press

- 1988. Socialist Entrepreneurs: Embourgeoisemenr in Rural Hungary. Madison, Wisc.: University of Wisconsin Press

- 1990. Alternative Futures for Eastern Europe: the Case of Hungary. Erit European Politics and Societies, 2, 231-254.

Szelényi Iván-Konrád György 1969. Az új lakótelepek szociológiai problémái. Budapest: Akadémiai Kiadó

Szelényi Iván-Szelényi Szonja 1990. Az elit cirkulációja? Kritika, 9, 8-10.

Szelényi, Iván-Szonja Szelényi 1995. Circulation or Reproduction of Elites During Port-Communist Transformation in Eastern Europe: Introduction. Theory and Sociery, (Vol. 24) 5 (October)

Walder, Andrew 1992. Property Rights and Stratification in Socialist Redistributive Economies. American Sociological Review, 57 (August), 547-539.

- 1995. Career Mobility and Communist Political Order.American Sociological Review, 30 (June), 309-328.

Whyte, Martin King 1986. Social Trends in China: The Triumph of Inequality. In: Doak Barnett-Ralph N. Clough (eds.) Modernizing China: Port-Mao Reform and Development. Bouldner, CO: Westview Press, 103-123.

Xie, Yu 1996. Regfonal Variabon in Earnings Inequality in Reform-Era Lrban China. American Journal of Sociology, 1 (January)