A középosztályi biztonság- és stabilitásigény

A középosztályok megkülönböztetõ jegyei közé sorolják egy adott társadalomban az átlagosnál jobb anyagi-gazdasági helyzetet, a magasabb mûveltséget és birtokolt szimbolikus tõkét, ezen belül a kapcsolati tõke más rétegekhez viszonyított magasabb értékét, s az ezek alapján kialakuló kedvezõbb piacképességet. Mindezek következtében a középosztályok az alacsonyabb státuszpozíciót betöltõkhöz képest többnyire nagyobb autonómiával, több szabadsággal szervezhetik életüket, alakíthatják életstílusukat. Ugyanakkor rendszerint féltve õrzik relatív jólétüket, nagyra értékelve a biztonságot és stabilitást (Giddens 1973, Róbert-Sági 1995; Utasi 1995).

Feltételezhetõ, hogy fokozott biztonság- és állandóságkeresés, stabilitásigény jellemzi a középosztálybeliek családdal, házassággal kapcsolatos vélekedését és napi gyakorlatát is. A hajdani polgári-középosztályi otthonban a család és a házastársak érzelmi egységének, összetartozásának demonstrálása e rétegre jellemzõ sajátos igény volt. A középosztályi otthon a "béke" szigete, a nyugalom helye a mozgalmas üzleti életbõl hazatérõ családfõ számára, ahol a háziasszony és a többi családtag gondoskodó szeretete jelentette a munka szférájának zaklatottsága utáni biztonságot (Márai é.n.; Hanák 1984; Losonczi 1977).

A középosztályi (és más) házasságokat jobbára valláserkölcsi alapon kötötték, az egyházak szemében pedig a válás bûnnek számít(ott). De bûnnek minõsül(t) a szentesített házasság nélküli együttélés is, s a törvényszegõt - kiváltképp a nõt - a "társaság" kiközösítette, megvetés tárgyává tette.

Az arisztokrácia és az õt közvetlen mintának tekintõ felsõ-középosztály értékei és életvitele valamelyest eltért a középosztályok más rétegében szokásostól, ám õk is igyekeztek megõrizni, legalábbis demonstrálni a házasságok egységének látszatát (Veblen 1975; Weisz 1930; De Maggio-Mohr 1985).

Az ipari társadalmakban a modernizáció - elsõsorban a nõk munkavállalásának hatására - sokat változtatott a hajdani szokásokon, ám a család, s vele együtt a házasság valamennyi szociológiai vizsgálat szerint ma is, szinte minden társadalmi réteg értékrendszerében (a biztonság értékével együtt) az értékpreferenciákban az elsõ helyet foglalja el (Cseh-Szombathy 1979; Utasi 1987).

Az újraformálódó-alakuló magyar középosztályt feltáró kutatás során választ kerestünk arra a kérdésre is, hogy a biztonságra törekvõ, kedvezõ létfeltételeket mindenkor - akár önkorlátozás árán is - megõrizni kívánó középosztályok ma miként vélekednek a családot és házasságot destabilizáló házasság nélküli együttélésrõl és a házasság felbonthatóságáról, a válásról, a megkérdezettek milyen aránya tekinti életre szóló köteléknek a házasságot, s ítéli el a válást és a házasságon kívüli együttélést.

Nem elégedtünk meg a vélemények feltárásával, igyekeztünk összevetni azokat a házasságmegõrzõ praxissal is. Vagyis nemcsak a családdal-házassággal kapcsolatos véleményt, attitûdöt kutattuk, hanem azt is, hogy más státuszrétegekhez képest több vagy kevesebb középosztályi házasság bomlik-e fel válással, illetve milyen arányokat ölt a középosztály egyes rétegeiben a házasság nélküli együttélés.
 

A minta összetétele, a középosztályi identitás kontrollja

A TÁRKI 1994-es nemzetközi családvizsgálatából (N=1500) a középosztályi életformát követõk "leválasztásához" a nemzetközileg is elfogadott, ám korántsem tökéletes identifikációs módszert használtuk. Ennek értelmében a megkérdezettek besorolták önmagukat, illetve családjukat az általuk követett életforma szerint az alsó osztálytól a felsõ osztályig terjedõ hatfokú skála valamelyik szintjére.

Ezen a skálán a középosztálybeliek három rétegét különböztettük meg. Az "alsó-középosztályba" sorolta magát a megkérdezettek 18,8 százaléka, a klasszikus középsõ "középbe" 30,4, a "felsõ-középosztályba" 1,8 százalék. Vagyis a három középosztályi réteg valamelyikébe tartozónak tekintette magát a minta 51 százaléka (lásd 1. táblázat).

1. táblázat
Néhány életfeltétel változó átlaga az önbesorolásos státuszcsoportokban
(N=1500, TÁRKl, 1994)

életfeltétel változók önbesorolásos státuszcsoport	iskolai végzettség	apa iskolai végzettsége	havi nettó jövedelem (ezer Ft)	barátok száma	minta együtt
					N	százalék
alsó osztály	2,0	1,6	10 767	4,6	132	8,9
munkásosztály	2,3	1,7	13 537	6,6	579	39,2
alsó-közép	3,6	2,4	17 826	6,1	278	18,8
közép	4,0	2,7	20 050	6,5	449	30,4
felsõ-közép	5,7	4,7	34 238	9,0	26	1,8
felsõ	5,2	2,0	84 000	1,7	4	0,3
egyéb	3,1	2,1	14 240	7,3	10	0,6
átlag	3,0	2,1	16 419	6,3	1478	100,6

Az önbesorolásos státuszkategóriák között a középosztályi rétegek mindegyikében a megkérdezettek mûveltsége-iskolázottsága a népességi átlag fölött van. Egy iskolai végzettséget mérõ ötfokú indexen az "alsó-közép" éppen hogy meghaladja az átlagot, a "középosztályiak" már jóval felette vannak a népességi átlagnak, de kiemelkedõen magas arányokat az önmagukat a "felsõ-középosztályba" sorolók körében találunk.

A középosztályi tudattal élõk származási mûveltségi szintjét az apák iskolai végzettségével ellenõrizve, a megkérdezettek iskolázottságával kapcsolatban már tapasztalt trendet találjuk. Vagyis mind a származási család mûveltségi szintje, mind saját mûveltségi-kulturális és kapcsolati tõkéje alapján azok alkotják a társadalom kiemelkedõ státuszcsoportját, akik a "felsõ-középosztályba" sorolták magukat, ám a középosztályok mindegyikének átlagos mûveltsége magasabb a népességi átlagnál.

A magas mûveltséggel rendelkezõknek nagyobb esélye van arra is, hogy kapcsolatokkal bõvítsék szimbolikus vagyonukat (Granovetter 1973; Wellman 1983; Utasi 1991; 1994; Weber 1987). A barátok száma, illetve egy fõre jutó átlaga alapján az alsó-középosztályba tartozók valamivel átlag alatti "kapcsolati vagyonnal" rendelkeznek. Az alsó-középosztályi identitással élõket még kötelékeik erõsen fûzik az alattuk elhelyezkedõkhöz, hiszen sokan közülük még új jövevények a középosztályban. Részben státuszközi helyzetükkel azonban régi kapcsolataik nagy részét sokan már elveszítették, miközben az új körbe integráló kötelékeik még csak most szervezõdnek.

A középsõ "középosztályba" tartozók barátok számával mért kapcsolati vagyona már némileg magasabb a népességi minta átlagánál, a "felsõ-középosztály" pedig kitûnik a barátok számával is, s hipotézisünk szerint az általuk nyerhetõ kapcsolati tõke mértékével, nagyságával is (Utasi 1995).

A szociológia-elmélet szerint a középosztályokat a náluk alacsonyabb státuszúaknál kedvezõbb jövedelem is jellemzi (Weber 1987). A megkérdezettek havi összes nettó jövedelme az alsó osztálytól a középosztály középsõ rétegéig a sátuszhierarchián felfelé haladva ugyan egyenletesen, ám kategóriánként csak kismértékben emelkedik. Kétségtelenül már az alsó-középosztály átlagjövedelme is meghaladja a teljes minta átlagát, ám az egyes státuscsoportok közötti különbség mindössze 20-30 százalék. Ezzel szemben ugrásszerûen megnõ a különbség a középsõ középosztály és felsõ-középosztály között. A felsõ-középosztályba tartozók átlagjövedelme a középosztálybeliekéhez viszonyítva 60 százalékkal emelkedik.

Elfogadva azt a tételt, hogy az életstílus mintaadó rétegei a társadalom felsõ osztályai (Weber 1987; Veblen 1975; Losonczi 1977), úgy gondoljuk, hogy a középosztály életstílus-mintáit elsõsorban a legkedvezõbb helyzetben lévõ "felsõ-középosztály" szolgáltatja. Ennek alapján a felsõ-középosztály családi stabilitással kapcsolatos nézeteibõl, gyakorlatából arra is következtethetünk, hogy a házasság és család vonatkozásában milyen mintát találnak a társadalmi hierarchia alacsonyabb szintjein elhelyezkedõk.

A fentieknek ellentmond az, hogy az adatok szerint az egyes középosztályi rétegek létfeltételeinek minden dimenziójában igen nagy különbségeket regisztráltunk. Ismeretes, hogy az életstílus-választás szabadságát, a minták adaptálását nagymértékben alakítják - korlátozzák vagy másoknál tágítják - a létfeltételek. A megismert adatok alapján feltételezhetõ az is, hogy a felsõ középosztály - amelynek életfeltételei jóval kedvezõbbek - életstílusát tekintve jelentõs mértékben különbözik a középosztály többi rétegétõl, illetve az általa közvetített mintákat lényeges módosítással, átalakítással tudják csak követni a középosztály más rétegei. Úgy gondoljuk, hogy ez vonatkozik a családdal, házassággal összefüggõ életstílus-választás területeire is.
 

A liberális házassági praxis méretei a középosztályokban

A válási arányszám a családok stabilitását jelzõ legkeményebb mutató. A válás házassági konfliktusmegoldó szerepe ma általánosabb, mint korábban volt, ám az adatok szerint a családok túlnyomó többsége ennek ellenáll, igyekszik megõrizni a konvencionális családi állapotot és a tradicionális házassági kapcsolatot.

A már házasságban, párkapcsolatban éltek (N=1315) részmintájának több mint kétharmada él házasságban (67,5%). Elvált vagy válás nélkül költözött külön partnerétõl, s így él egyedül közel egytizedük, míg a minta ötöde él özvegyen egyedül. A többiek élettársi közösségben élõ hajadonok, elváltak, házasok vagy özvegyek. Vagyis a családi állapot variánsait számba véve fölényesen vezetnek a tradíciókövetõ együttélés változatai, az attól eltérõk jelentõs kisebbségben vannak.

Az is kétségtelen, hogy az elváltak, különélõk és élettársi közösségben élõk együttesen - azaz a hagyományostól eltérõ családi állapot variánsait összegezve -, minden hetedik valaha is házasságot kötött megkérdezett a konvencionálistól eltérõ, "renitens" családi állapot kategóriájába tartozik.

A "renitens" családi állapotot jelzõ kategóriák: az elváltak, különélõk és élettársi kapcsolatban élõk együttes aránya a teljes mintában (N=1478) 12,2 százalék. A teljes mintában értelemszerûen jelentõs a még házasságot nem kötöttek aránya is (12,3%), s ennélfogva némileg alacsonyabb a házasságban élõké (59,1%) (lásd 2. táblázat).

2. táblázat
Az önbesorolásos középosztályi kategóriák családi állapot szerinti megoszlása
(N=1478, TÁRKl, 1994)

családi állapot	alsó-közép	közép	felsõ-közép	minta együtt
	százalék			N	százalék
nõtlen, hajadon	11,9	14,3	30,8	185	12,3
nõtlen, hajadon élettárssal	1,4	1,8	-	25	1,7
házas, egyedül	0,4	0,2	-	15	1,0
házas, élettárssal	0,4	0,7	-	10	0,7
házas házastárssal	63,3	66,1	53,9	887	59,1
elvált	8,6	6,0	7,7	106	7,1
elvált, élettárssal	1,1	0,9	3,8	21	1,4
özvegy	12,5	10,0	3,8	246	16,4
özvegy, élettárssal	0,4	0,0	0,0	5	0,3
együtt	100,0	100,0	100,0	1500	100,0

Az elvált státuszúakat (8,5%) és azokat, akik életük során már elváltak, együtt tekintve azt találjuk, hogy a teljes mintában minden hetedik megkérdezett elvált már valaha életében (14,5%). A "középsõ középosztály" mintaátlag alatti válási arányszámából (12,2%) arra következtethetünk, hogy más rétegekhez képest a középosztály gerince jobban õrzi-védi a családi kapcsolatokat, a házasságok biztonságát, stabilitását. Ezzel szemben a középosztályba nemrég bekerült és integrálódó "alsó-középben" valamelyest a mintaátlag fölötti a válási arányszám (16,2%) (lásd 3. táblázat).

3. táblázat
A valaha elváltak aránya az önbesorolásos státuszkategóriákban
(N=1500, TÁRKI, 1994)

önbesorolásos státusz	nem vált el		elvált		összesen
	N	százalék	N	százalék	N	százalék
alsó osztály	111	84,1	21	15,9	132	8,9
munkásosztály	496	85,7	83	14,3	579	39,2
alsó-középosztály	233	83,8	45	16,2	278	18,8
középosztály	394	87,8	55	12,2	449	30,4
felsõ-középosztály	19	73,1	7	26,9	26	1,8
felsõ osztály	3	75,0	1	25,0	4	0,3
egyéb	7	70,0	3	30,0	10	0,7
együtt	1263	85,5	215	14,5	1478	100,0

A "felsõ-közép" kedvezõ életfeltételei, nagyobb individuális szabadsága a magánélet minden területén szabadabb választást tesz lehetõvé. Az adatok szerint a "felsõ-közép" más rétegekhez viszonyítva gyakoribb partnerváltást is megenged (megengedhet) magának. Ezt meggyõzõen igazolja, hogy a részmintába tartozók több mint negyede (26,9%-a) már volt vagy jelenleg elvált.

A társadalom túlnyomó többsége tolerálja, sõt sokan természetesnek tekintve elfogadják a házasság elõtti, illetve házasság nélküli együttélést. Különösen terjed a házasságkötést megelõzõ "próbaházasság" (Cseh-Szombathy, 1991). A házasok közül minden nyolcadik megkérdezett (12,4 százalék) együtt élt jelenlegi társával házasságkötésüket megelõzõen. A középsõ "középosztály" a legóvatosabb e tekintetben is, itt a mintaátlagnál kissé alacsonyabb (11,6%), az "alsó-középosztályban" némileg magasabb arányban (13,7%), míg a "felsõ-középosztály" identitásúak körében a legtöbben (15,4%) vannak azok, akik a házasságkötést megelõzõen élettársi kapcsolatban éltek házastársukkal.

A mintába tartozók egy része korábbi partnerével, partnereivel (is) létesíthetett együttélési kapcsolatot. A jelenlegit megelõzõ együttélési kapcsolatokkal kiegészítve, minden hatodik megkérdezett (a minta 17,1%-a) élt valaha életében házasságkötés nélkül élettársi közösségben. Az alsó-középosztályban ez az arány kissé magasabb az átlagnál (19,1%). A "középosztályba" soroltak ragaszkodnak leginkább a konvenciókhoz, a házasságkötés vonatkozásában közöttük átlag alatti (15,8%) azok aránya, akik életük során valaha is házasság nélkül éltek együtt. A "felsõ-középosztályba" tartozóknak azonban több mint negyede (26,9%) élt már házasság nélküli életközösségben. Így a minta "felsõ-középosztályi" identitású csoportja házassági-együttélési konvenciókat negligáló praxisával kétségkívül kiemelkedik az átlagból (lásd 4. táblázat).

4. táblázat
Házasságkötés nélküli együttélés adatai az önbesorolásos státuszok metszetében
(N=1500, TÁRKI, 1994)

házasságkötés nélküli együttélés önbesorolásos státusz	jelenlegi	korábbi	élete során volt élettársa együtt (N=252
	partnerrel, házastárssal
	(N=188)	(N=97)
	százalék
alsó osztály	16,7	6,8	19,7
munkásosztály	10,9	6,2	15,5
alsó-középosztály	13,7	6,5	19,1
középosztály	11,6	6,0	15,8
felsõ-középosztály	15,4	15,4	26,9
felsõ osztály	50,0	25,0	50,0
Egyéb	20,0	25,0	30,0
Együtt	12,4	6,6	17,1

A házasság nélküli együttélésre és a válásra vonatkozó adatok egyaránt azt jelzik, hogy a középosztály középsõ részét, gerincét alkotó rétegbe tartozók azok, akik az "arany középútnak" megfelelõ önbesorolást választották, a középosztály többi rétegéhez, de a társadalmi hierarchia más rétegeihez képest is fontosabbnak tekintik a tradicionális házassági-családi kapcsolatot, vagyis erõteljesebben õrzik magánéletük stabilitását, biztonságát. Ezzel a gyakorlattal legszembetûnõbben a középosztály legmagasabb státuszrétegétõl; a "felsõ-középosztálybeliektõl" különböznek.

A konvencionális házassági kapcsolat tiszteletben tartása vagy negligálása vonatkozásában tehát egyáltalán nem tekinthetõ egységesnek a középosztály. Az egyes középosztályi rétegek differenciált életfeltételei a családi stabilitás eltérõ igényszintjét eredményezik. Feltételezhetjük, hogy a középrétegeket tekintve a legkedvezõbb felétetek között élõ "felsõ-középosztálybeliek" autonómiája, s ezáltal életstílusválasztási szabadsága oly mértékû, hogy ezt sok esetben kiterjesztik a partnerválasztás "szabadságára" is, s ezzel együtt értelemszerûen a válás és a házasságkötés nélküli együttélés gyakorlatára. Javaik bõsége olyan biztonságot jelent életvitelük alakításakor, hogy mernek "kockáztatni", változtatni. Könnyebben tudják és merik vállalni a családi stabilitás feladását, a gazdasági helyzet (átmeneti) gyengülését is.

Az alsó-középosztálybeliek még épphogy csak elérték a középosztályi életfeltételek alapszintjét, birtokolt javaik mértéke épphogy meghaladja a társadalmi átlagét, kevesebb a védeni való vagyonuk, kevésbé van miért ragaszkodniuk a biztonsághoz, állandósághoz, mint a középosztály magját, törzsét jelentõ középsõ rétegnek. A "klasszikus közép" bizonyára komoly erõfeszítéssel õrzi a házassági-családi kapcsolatot. A modern ipari társadalmakban kitermelõdött életformák a korábbinál több konfliktust gerjesztenek családon belül, házastársak között. A középosztály középsõ rétegében sem kevesebb a konfliktus mint másutt, ám kevesebben vannak azok, akik a házassági konfliktusokat válással oldják meg, és akik a párválasztásban az élettársi kapcsolatot preferálják.
 

Vélemények a családról és a válásról

A válási adatokból nagy valószínûséggel következtethetünk arra, hogy a társadalom eltérõ feltételek között élõ rétegeiben az emberek milyen arányban képesek vagy nem képesek fenntartani a már megkötött házasságot, illetve milyen arányban választottak már valaha életükben a konvencionálistól eltérõ életközösséget.

A családi-házassági praxisra utaló információk után afelõl érdeklõdtünk, hogy a megkérdezettek miként gondolkodnak, milyen véleményt fogalmaznak meg a családról, házasságról, házastársi-családi kapcsolatról és a válásról. Mi jellemzi a házasság felbontásával és a házasság nélküli együttéléssel kapcsolatos középosztályi véleményeket, értékeket?

Az attitûd-változók egyike arra vonatkozott, hogy miként vélekednek a megkérdezettek a házasság nélküli életközösségrõl. (A házassággal kapcsolatos attitûdöket szimbolizáló ötfokú skálákon - a "teljesen egyetért"-tõl az "egyáltalán nem ért egyet" fokozatig - kellett a válaszadóknak megjelölniük a számukra megfelelõ kategóriát.) Az átlagok szerint az alsó-osztálytól a felsõ-osztályig haladó önbesorolásos státuszhierarchia mentén egyértelmûen emelkedik a házasságon kívüli életközösséget elfogadók, legalábbis tolerálók aránya. Szembetûnõ, hogy az egyes státuszrétegek közötti (vélemény)különbség igen kicsi. A "középosztálybeliek" alsó két rétegének felfogása közel áll a "munkásosztályba" és az "alsó-osztályba" soroltak véleményéhez, de nem különbözik túlságosan a "felsõ-középosztályé" sem.

Egy másik attitûd-változó a házasság szigorúan konvencionális, valláserkölcsi felfogásával kapcsolatos véleményt tesztelte. Az attitûd-változó szerint "Egy házaspárnak együtt kellene maradni még akkor is, ha nincs gyerekük, és nem jönnek jól ki egymással". Vagyis az egyszer megkötött házasságot nem lenne szabad felbontani. A házasságok felbonthatatlanságának, minden körülmények közötti egybentartásának elvét a legkevésbé a "felsõ-középosztály" és a "középosztály" fogadja el, míg a legszigorúbbak e kérdés vonatkozásában, tehát leginkább egyetértenek a házasságok felbonthatatlanságával az "alsó-osztályba" soroltak.
 

A szigorúan tradicionális házassági attitûd

Az iménti két attitûd-változóból a házasság minden körülmények közötti felbonthatatlanságával teljes mértékben egyetértõk és a házasságon kívüli együttélést mindenkor teljesen elutasítók házasságról-családról alkotott véleményét szigorúan tradíció-követõnek tekintettük.

E két attitûdöt jelzõ indikátorból létrehozott indexet felhasználva kívántuk azonosítani azokat, akik a végsõkig ragaszkodnak a megkötött házasság egybentartásához és/vagy határozottan elvetik a házasság nélküli együttélést (KONZERV). E mérce szerint a házassággal kapcsolatos véleményében következetesen tradicionális a megkérdezettek több mint egyötöde (22,0%), a státuszhierarchián felfelé haladva egyértelmûen csökkenõ aránnyal. A házasság minden körülmények közötti megõrzését hirdetõk és/vagy a házasság nélküli együttélést elvetõk között találjuk az alsó-osztály harmadát (34,1%), a munkásosztályba soroltak negyedét (23,1%), az "alsó-középosztályba" (20,5%) és a "középosztályba" (18,0%) tartozók mintegy ötödét, a "felsõ-középnek" pedig, jelentõs aránycsökkenéssel, alig több mint egytizedét (11,5%) (lásd 5. táblázat).

5. táblázat
A szigorúan konvencionális attitûd követõinek aránya az önbesorolásos státuszok metszetében
(N=1500, TÁRKI, 1994)

konvenciókövetõ attitûdök önbesorolásos státusz	a házasság nélküli együttélés elfogadhatatlan		a válás elfogadhatatlan		elutasítja a válást és együttélést
	N	százalék	N	százalék	N	százalék
alsó osztály	28	21,2	24	18,2	45	34,1
munkásosztály	105	18,1	48	8,3	134	23,2
alsó-középosztály	43	15,5	24	8,6	57	20,5
középosztály	62	13,8	27	6,0	8,1	18,1
felsõ-középosztály	3	11,5	-	0,0	3	11,5
felsõ osztály	0	0,0	-	0,0	-	-
egyéb	2	20,0	4	40,0	5	50,0
együtt	243	16,4	127	8,6	325	22,0

A különbözõ életfeltételi metszetben végzett vizsgálat azt is jelezte, hogy a házasság és együttélés kérdésében a szigorúan konvenciókhoz ragaszkodó értékkövetõk aránya meredeken csökken az iskolai végzettség és az apák mûveltségi szintjének emelkedésével.
 

A házassággal kapcsolatos liberális praxis és szigorúan tradíciókövetõ teória összevetése

A teória és praxis - mint az élet számos más területén - a házasság vonatkozásában sem mindig kerül szinkronba egymással. Feltételeztük, hogy a házassággal kapcsolatban szigorú-konvencionális elveket megfogalmazók között is találhatók olyanok, akik saját gyakorlatukban mégiscsak eltértek házasságfelfogásuktól, véleményükben megfogalmazott konvenciókövetõ értékeiktõl. Azt vizsgáltuk, hogy a válást és együttélést szavakban elvetõk között találhatók-e olyanok, akik már valaha elváltak (1), és/vagy akik jelenlegi, esetleg korábbi partnerükkel valamikor élettársi közösségben éltek (2), azaz a házasság-család vonatkozásában liberális praxist követnek/követtek (lásd 6. táblázat).

6. táblázat
Liberális* házassági praxist követõk aránya az önbesorolásos státuszok szerint

liberális házassági praxis önbesorolásos státusz	liberális praxis		nem liberális		összesen
	N	százalék	N	százalék	N	százalék
alsó osztály	39	29,6	93	70,5	132	8,9
munkásosztály	145	25,2	434	75,0	579	39,2
alsó-középosztály	78	28,1	200	71,9	278	18,8
középosztály	107	23,8	342	76,2	445	30,4
felsõ-középosztály	11	42,3	15	57,7	26	1,8
felsõ osztály	2	50,0	2	50,0	4	0,3
egyéb	4	40,0	6	60,0	10	0,7
együtt	386	26,1	1092	73,9	1478	100,0

*Elvált és/vagy élettárssal él/élt.

A családi együttélés kérdésében szigorúan konvencionális véleményt megfogalmazóknak (lásd 5. táblázat: a minta 22%-a) túlnyomó többsége (88,4%) konzekvens gyakorlatában is, azaz elveinek megfelelõen él, nem vált el és soha nem élt élettársi kapcsolatban. Következésképpen "csak" alig több mint egytizedüknek praxisa tért el saját tradicionális családfelfogásától, azaz a családdal kapcsolatban szigorúan konvenciókövetõ elvet vallók közül "csupán" minden tizedik vált el vagy élt valakivel házasságkötés nélküli életközösségben (11,9%).

A házasság kérdésében tradicionális elveket valló középosztálybeliek között némileg magasabb a családi életében liberális praxist megvalósítók aránya (14,2%), mint a teljes mintában. Következésképpen más rétegekhez képest a középosztályban magasabb a házasság kérdésében ambivalensek aránya. Úgy tûnik, hogy a minta egészéhez képest több tradicionális beállítottságú középosztálybeli vált "renitenssé", akik úgy vélik, hogy a konvencionális házasságot meg kellene õrizni, ám saját gyakorlatukban erre képtelenek voltak.
 

Az életfeltételek szerepe a családdal kapcsolatos szigorúan tradíciókövetõ elvekben és a "liberális" praxisban

A tradicionális értékkövetés korábbi vizsgálataink szerint elsõsorban a társadalom hátrányos helyzetû csoportjaira jellemzõ, a nõk, idõsek, iskolázatlanok, falun élõk szigorúbbak, kitartóbban ragaszkodnak a hagyományokhoz, mint mások (Utasi 1987; 1995).

Egyszerû korrelációs számítással azt kutattuk, hogy a családösszetartásra irányuló szigorú tradicionális értékkövetés (KONZERV) milyen életfeltételi tényezõkkel mutat szoros összefüggést.
 

	KONZERV
KONZERV	1.000
LIBPRAX	-.1374**
NEM	.0427
ELETKOR	-.3054**
ISKOLA	-.2630**
JOVEDELEM	-.0965**
APAISK	-.1657

(Szignifikancia szint: *-.01, **-.001)

A bevont életfeltételi dimenziók többsége szignifikáns kapcsolatot jelzett a szigorú tradicionális családösszetartó attitûddel, legerõsebb együttjárást az életkorral találunk, azaz azt a triviálisnak tekinthetõ következtetést vonhatjuk le, hogy minél idõsebb a megkérdezett, annál nagyobb eséllyel vallja a család minden körülmények közötti összetartásának elvét, annál erõsebben ragaszkodik a konvenciókhoz.

Erõs az iskolai végzettség hatása is: minél alacsonyabban iskolázott a megkérdezett, annál inkább egyetért a jogilag szentesített együttélés minden körülmények közötti fenntartásának szükségességével és felbonthatatlanságának elvével. Ezt a tendenciát tükrözi az apák iskolai végzettségét jelzõ korreláció is: az alacsonyabb mûveltségi körbõl származók jobban ragaszkodnak a konvencionális házassághoz. Világosan kiderül az adatokból az is, hogy az elváltak és/vagy házasság nélkül együttélõk (LIBPRAX) ritkán mondanak ellent saját gyakorlatuknak, vagyis másoknál jóval ritkábban vallják a hagyományos családi értékeket. Ugyanakkor némi kapcsolat van az alacsony jövedelem és a tradicionális családi-házassági értékkövetés között is, jelezve, hogy a gazdasági hiány szükségessé teszi a család egybentartását, erõsíti az egymásrautaltságot.

Hasonló, ám fordított trendet találunk, ha a "liberális" családi-együttélési praxist követõk (elváltak, házasság nélkül együttélõk) (LIBPRAX) életfeltételeit vizsgáljuk.
 

	LIBERALIS
LIBERALIS	1.000
KONZERV	-.1374**
NEM	.-.0361
ELETKOR	.0965**
ISK	.1233*
JOVEDELEM	.0792*
APAISK	.1202*

(Szignifikancia szint: *-.01, **-.001)

Feltûnõen szoros együttjárást egyetlen életfeltételi változóval sem mértünk, s ez valószínûsíti, hogy az életfeltételi meghatározók mellett a pszichológiai és szociálpszichológiai jellegûeket is keresnünk kell a liberális házassági gyakorlat követõinek vizsgálatakor.

Az életfeltételi determinánsok közül a legerõsebb szignifikáns kapcsolatot a saját és apai iskolázottsági szinttel, valamint a konvencionális családi attitûddel mértük. Vagyis nagyobb eséllyel találkozunk a konvenciókat elvetõ, "liberális" együttélést és/vagy válást választókkal a magasabb iskolai végzettségûek között, mint az iskolázatlanok csoportjában. Az adatok megerõsítik azt is, hogy a mûvelt családba születettek másoknál nagyobb szabadsággal, s így nagyobb arányban "rúgják fel" a konvencionális szokásokat a házassági-családi együttélés területén. A magasabb jövedelem és a fiatalabb életkor ugyancsak nagyobb eséllyel eredményez liberális házassági gyakorlatot.

A korrelációs értékek azonban ez utóbbiak esetében különösen alacsonyak, így - a fennálló szignifikáns kapcsolatok ellenére is - a szociológiai motívumoknál minden bizonnyal fontosabb szerepet játszanak a pszichológiai és szociálpszichológiai motívumok a konvencióktól eltérõ családi-házassági kapcsolat választásában. A meglévõ szignifikáns kapcsolatok azonban kétségkívül mutatják, hogy a társadalmi-létfeltételi meghatározók sem elhanyagolhatók.
 

A középosztályi házasságok várható alakulásáról

A vizsgálat szerint a konvencionális családi-házassági együttélés követése jellemzõ a társadalom túlnyomó többségének értékrendszerére és praxisára. A hagyományos párkapcsolat igenlését és a házassághoz kötõdõ együttélés igényét fogalmazta meg a megkérdezettek döntõ többsége, és saját életében, gyakorlatában is ezt igyekszik követni. Ugyanakkor az is igaz, hogy a konvencionálistól eltérõ családi értékek és gyakorlat egyre szélesebb körben terjed a középosztályok gerincét alkotó rétegben is.

Sajátos a középosztályok válással kapcsolatos praxisa. Az önmagukat alsóközéposztályba sorolók egy része még csak most emelkedett, most integrálódik a középosztály soraiba. Fokozott mértékben igyekszik demonstrálni középosztályhoz tartozását, miközben meg akarja különböztetni magát életstílusával az alatta lévõktõl, hajdani rétegétõl. Túlzott igyekezetével jobban követi a felülrõl "diktált" mintákat, ezzel együtt a válási "divatot" és az élettársi életközösség vállalását is, mint a középosztályok magját jelentõ "középsõ középosztály" tagjai.

A középsõ középosztály - mint sok más területen - az arany középút követõjeként igyekszik õrizni a hagyományos házassági-családi formát, egységet. Az elváltak és a házasság nélküli életközösséget választók aránya ebben a rétegben alacsonyabb, mint az egyre feljebb törõ alsó-középosztály tagjai között, s még inkább az, ha a felsõ-középosztálybeliek gyakorlatával hasonlítjuk össze.

A felsõ-középosztálybeliek tágabb mozgásteret biztosító életfeltételeikhez igazítják házassági praxisukat. A kisebb materiális és szimbolikus vagyonnal rendelkezõ másik két középosztályi réteghez képest jóval nagyobb szabadsággal választanak partnert, követnek liberális gyakorlatot párkapcsolataikban.

A liberális gyakorlat a középosztályok valamennyi rétegében elsõsorban a fiatalokra, az iskolázottabbakra, s a mûveltebb családokban nevelkedettekre jellemzõ.

Ugyanakkor sajátos ciklikusság figyelhetõ meg a státusz-identifikációs skálán felfelé haladva. Az alsó osztályban magasabb a liberális házassági gyakorlatot követõk aránya, mint a fölöttük elhelyezkedõ "munkásosztályba" soroltak státuszrétegében. Az önmagukat a munkásosztályba sorolók - mivel az alsóhoz képest magasabban lévõknek, s így emelkedésnek érzik státuszukat - jobban ügyelnek relatív helyzetük biztonságára, míg az alsó-osztályba tartozók egy részének szétforgácsolt értékrendszere, másoknak lumpen életvezetése lehetetlenné teszi a házassági-családi kapcsolat biztonságának, kontinuitásának megõrzését.

A következõ ciklust az alsó-középosztály vezeti be. Õk a középosztály alsó peremén helyezik el magukat, ám hiányos javaik ellenére sokan közülük a középosztály mintaadója, vagyis a felsõ-középosztály által diktált minták átvételére törekednek. Teszik ezt anélkül, hogy birtokában lennének a felsõ-középosztály számára szabadabb választást biztosító feltételrendszernek. Igyekeznek átvenni a felsõ-középosztálytól - annak ellenére, hogy a családi biztonságot ez nagymértékben megingatja - a folyamatos párválasztás és "újítás" gyakorlatát is. A liberális házassági gyakorlatot követõ alsó-középosztálybeliek azután gyakran "visszahullanak" az alacsonyabb státuszcsoportok valamelyikébe.

A felsõ-középosztályban széles körben általános a liberális házassági gyakorlat. A felsõ-középosztályi besorolást választottak közel fele vagy válásával, vagy házasság nélküli partnerkapcsolatával, vagy mindkettõvel élete során már negligálta a konvencionális családi értékeket. Javaik bõsége révén erre több lehetõségük van, mint az alacsonyabb státuszcsoportokba tartozóknak.

Mindazonáltal a vizsgálat tanúsága szerint még a felsõ-középosztályba soroltak egytizede is szigorúan konvencionális elveket vall a házasság és család kérdésében, sõt az átlagnál magasabb arányban utasítják el a válást a házassági konfliktus megoldásaként. Vagyis a felsõ-középosztály a leginkább ambivalens a házasság-család kérdésében. A családot, a megkötött házasságot fenn kívánja tartani, miközben az individuális szabad választást követve, igényli a partnerváltoztatás szabadságát is.

Meglehet, a felsõ-középosztály tagjai is sokat veszítenek javaikból a válással, ugyanakkor õk rendelkeznek a legtöbb mobilizálható, az ismételt "talpraállást" megkönnyítõ eszközzel is. Végül is amennyiben a felsõ-középosztály akadály nélkül közvetítené a hierarchiában alatta elhelyezkedõ rétegek számára a liberális házassági-családi praxist mint életstílus-mintát, a konvencionálistól eltérõ családi-házassági kapcsolatok arányának gyors terjedése lenne várható.

Ugyanakkor láthattuk, hogy a liberális házassági praxist követõk megoszlása a hierarchikus státuszcsoportokban ciklikus, az életstílus-minta nem egyenletesen terjed. Ebbõl arra következtethetünk, hogy egyes csoportokban, társadalmi rétegekben a liberális elvekkel szemben a biztonságra törekvés erõsebb, a már elért családi vagyon, családi nyugalom fokozott féltése munkál. Ez pedig a liberális házassági kapcsolat, párcsere elvével éppen ellentétes hatásokat generál. Úgy tûnik, hogy ez az az erõ, ami fékezi és keretek közé szorítja a középosztályi családokban is a házassággal kapcsolatos liberális praxis dinamikusabb expanzióját.
 

Hivatkozások

Cseh-Szombathy László 1979. Családszociológiai problémák és módszerek Gondolat

- 1991. A családi értékek változása és ennek hatása a családi funkciók alakulására. In: Társas kapcsolatok Gondolat

Giddens, A. 1973. The Class Structure of the Advanced Societies. London: Hutchínson Granovetter, M. 1973. The Strength of Weak Ties.American Journal of Sociology, 78.

Hanák Péter 1984. Polgári lakáskultúra a nagyvárosi Budapesten. In: Életmód: modellek és minták. Tömegkommunikációs Kutatóközpont

Losonczi Ágnes 1977. Az életmód az idõben, a tárgyakban és az értékekben. Gondolat

Di Maggio, P-J. Mohr 1985. Cultural Capital. Educational Attaintment and Mariatal Selection. American Journal of Sociology, (90) 6.

Márai Sándor (é.n.) Egy polgár vallomásai. Pantheon Kiadó

Róbert P.-Sági M. 1995. A középrétegek helyzete és társadalmi identitása. In: A középosztályok nyomában. MTA PTI

Utasi Ágnes 1987. Rétegek és preferált életcélok. In: Értékek és változások 1. Tömegkommunikációs Kutatóközpont

- 1991. Az interperszonális kapcsolatok néhány nemzeti sajátosságáról. In: Utasi Á. (szerk.): Társas kapcsolatok Gondolat

- 1995a. Középosztály és életstílusok. Társadalmi Szemle, 8.

- 1995b. Középosztályi életformák és életstílusok reprodukciója és új elemei. In: A középosztályok nyomában. MTA PTI

Veblen, T M. 1975. A dologtalan osztály elmélete. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Weber, M. 1987. Gazdaság és társadalom. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Weisz István 1930. A mai magyar társadalom. A felsõ négyezer. Magyar Szemle Társaság