Bíró Judit-Székelyi Mária
A TUDOMÁNY ÚJJÁÉPÍTÉSE, 1945-1950^*


Tanulmányunk Magyarország hat évét idézi. Az újrakezdés idõszakát, amikor a háború és a szélsõjobboldal zsákutcájából kiérve az ország rátérhetett a nemzeti függetlenség és a demokratikus társadalomfejlõdés kijelölte modernizációs pályára; az újraértelmezés korát, amikor a keresztény-úri világrendet - mentálisan máig nem restaurálhatóan - kikezdte a társadalom alatti rétegek integrálása. A hatéves periódus végén bekövetkezõ második hatalomátvétel azonban a függõség és a kiszolgáltatottság mellékútjára, az iparosítás álarca mögé rejtõzõ gazdasági autarkia kényszerpályájára vitt; mindeközben olyan viselkedési és mentalitási modelleket kínált, amelyekben a teljesítményelv, a személyi autonómia, vagy éppen az önérvényesítés alapelvei helyett a társadalmi hatékonyság lett az értékmérõ.

Az 1945 utáni gazdasági és kulturális tõkefelhalmozási folyamat korábban elképzelhetetlen mértékben hozta mozgásba a társadalmat, a mobilizációs lehetõségek és kényszerek pedig mindenütt kitermelték a homo novusok népes és sokszínû hadát. A polgári és az úri értelmiség eddig stabil konstellációját kikezdték az új honfoglalók: az eladdig stigmatizált baloldali és/vagy zsidó értelmiség, valamint a korábban szimbolikus tõkével nem rendelkezõk, a szociálisan peremre szorítottak. Rájuk szervezõdve gyorsult fel vizsgálati periódusunk második felétõl, 1948-tól az az értelmiségi káderpolitika, amely szelekciós - nem ritkán: kontraszelekciós - elveiben a funkcióhoz kötött lojalitást vette alapmércéül. Az értelmiségi vezetõ pozíciókban ettõl kezdve állandósult az a cirkuláció, amely megakadályozta az aroni értelemben vett egységes elit kialakulását, ráadásul szinte automatikusan, önmagát belsõ kontrollként mûködtetve szûrte ki az újonnan megfogalmazott normák megsértõit.

Tanulmányunkban azokat az értelmiségképzõ szempontokat keressük, amelyek az 1945 és 1950 közötti idõszakban meghatározó erõvel jelölték ki az intellektuális kulcspozíciók betöltésének feltételeit. Arra vagyunk kíváncsiak, hogy leírhatóak-e azok a normák, azok a szabály-inflálódások, azok az - adott esetben a tudós-szerep és a politikus-szerep egymásba érésében nyomon követhetõ - értékkeveredések, amelyek legitimációs erõkként szolgáltak bizonyos értelmiségi pozíciókat elfoglalók számára.

Abból a klasszikusnak tekinthetõ definícióból kiindulva, mely szerint a (beosztottak számában mérhetõ) hatalom, (az intézményi, politikai döntéshozatali jogkörök meghatározta) presztízs és a jövedelem együttes mértéke teszi az elitet, két tudományos pozíciót vettünk alapul: az egyetemi tanárságot és az akadémiai tagságot. Alaphipotézisünk szerint az 1945 és 1950 közötti periódusban egyetemi nyilvános rendes és rendkívüli tanárrá kinevezettek¹, valamint a Magyar Tudományos Akadémia rendes, levelezõ és tiszteleti/tanácskozó tagjává megválasztottak nyomon követése rávilágíthat arra, hogy az 1945 utáni hat évben miféle értékpreferenciák mentén szervezõdött újjá a tudományos elit. Figyelmünk teljeskörûen kiterjedt mindazokra, akik a két dimenzió valamelyikének (vagy éppen mindkettõnek) megfeleltek az adott idõszakban.² Végsõ elemzésünk alapjául az a 188 elittag szolgált, akiknek legalább szakmai karrierjét sikerült kellõen feltárni.³

Tanulmányunk elsõ részében a levéltári, könyvészeti adatok segítségével rekonstruált életutak alapján bemutatjuk a szereplõket. A második és harmadik részben a korszakot jellemzõ tudományos elitkarrier fõbb jellegzetességeit ismertetjük - elõbb az elitbe kerülés, majd az elitbõl való kényszerû távozás legitimációs stratégiáit követjük nyomon. A tanulmány negyedik részében a mintatagjainkról készült nekrológok tartalomelemzésekor kapott eredményeinket ismertetjük. Ennek során elõbb tipizáljuk a méltatásokat, majd megkíséreljük feltárni azt, hogy milyen összefüggések rejlenek az elittagok valódi életútja és a haláluk/temetésük pillanatában róluk mutatott kép között. A dolgozatot a legpregnánsabb nekrológok mögött meghúzódó életutak statisztikai összegzésével zárjuk.

Mielõtt erre rátérnénk, hangsúlyozni kívánjuk, hogy nem célunk az 1945 és 1950 közötti periódus tudományos gárdájának általános vizsgálata. Csak a második világháborút követõ és az ún. ötvenes éveket bevezetõ hatéves idõszak alatt egyetemi és akadémiai pozícióba kerülteket tekintettük vizsgálati egységnek, s vizsgálódásunkból kirekesztettük azokat, akik már 1945 elõtt is pozicionáltak voltak - akár az elit tagjai maradtak, akár távozni kényszerültek a vizsgált periódus idején. Minket a homo novusok szakmai-politikai elõélete, az 1945 utáni tudósposztok önreprodukciós technikái és a rájuk szervezõdõ korabeli szerepelvárások érdekelnek, azaz a tudomány újjáépítésének kora.


"Tudósok a tudományért - Tudomány a tudósokért"⁴
1945 és 1950 között a tudományos elit tagjai közé emeltek általános jellemzése

A primer adatok - családi háttér, házasodási trendek, szakmai és közéleti társaságokbéli tagság stb. - kigyûjtése igen gyér számú és meglehetõsen felszínes eredményeket produkált. Emiatt a mintatagok családi hátterére vonatkozóan csak közhelyszerû megállapításokat tehetünk: az egyetemi és/vagy akadémiai pozíciókba 1945-1946-ban jutottak között kifejezetten alulreprezentáltak a paraszt- és a munkásszármazásúak, míg 1947-tõl kezdve, kisebb ingadozásokkal, átlagon felül kerülnek az elitbe az ilyen családból származók. 1947-ig még szép számmal képviseltetik magukat az önálló foglalkozású, illetve értelmiségi családok leszármazottai a frissiben kialakított tudományos elit körében, hogy aztán a periódus második felére kifejezetten kis arányszámot mutassanak. (A mintatagok fele esetében az apára vonatkozó adatok hiányzanak.)

Az 1945 és 1950 között tudományos elitpozícióba emeltek iskolai végzettség szerinti százalékos megoszlása a következõ képet mutatja:

orvosi diploma	25
mérnökdiploma	24
bölcsészdiploma	24
természettudós diploma	14
jogászdiploma	9
nincs diplomája	3
hittudományi diploma	1

Tehát az új elit fõleg orvosokból, mérnökökbõl és bölcsészekbõl állt - elsõsorban az egyetemek megüresedett tanszékeit kellett betöltetni ezen tudományágak képviselõivel. Az elõzõ politikai rendszerrel szembeni éles váltást mutatja az, hogy a Horthy-korszakban magas szakmai presztízsû jogászok már 1945-tõl meglehetõsen alulreprezentáltak. Szembetûnõ az is, hogy a tudós-elit négy tagja egyáltalán nem végzett egyetemet. Esetükben a politikai megbízhatóság minden más szempontot relativizáló prioritásáról lehetett szó.

Az elit-szervezõdés legitimációs erõit tekintve a vizsgált periódust jelentõ hat év során a 188 elittag közül 31 akadémiai pozícióban van, 100 egyetemi tanár, 57 pedig bipozicionált: egyetemi tanári kinevezést szerez, és akadémiai taggá is megválasztják a hat év során.

A mintatagok megoszlása elitpozíció és szakterület szerint (százalékban):

	egyetemi tanár	akadémikus	mindkettõ
orvos	67	6	27
jogász	65	12	23
mûszaki	67	13	20
bölcsész	38	36	26
természettudós	27	8	65

A egyetlen hittudományi végzettségû mintatag egyetemi tanárként lesz a minta tagja. A diplomával nem rendelkezõk közül ketten akadémikusok, ketten pedig bipozicionális mintatagok.

A fenti adatok azt tanúsítják, hogy az orvosi, a jogi és a mûszaki szakterületek képviselõi esetében az új elit kialakítása az oktatási feladattal, elsõsorban a szakember-utánpótlás kinevelésével megbízott intézmények tanári hierarchiájának cseréjét-bõvítését jelentette. A humán tudományok elitjének új tagokkal való feltöltésére mind akadémikusokat, mind egyetemi tanárokat igénybe vettek. Ennek, valamint az új természettudományi elit bipozicionáltságának magyarázata - az alább részletesen taglalt - szerves tudományos karrierépítésben rejlik.

A szerves tudományos karrierépítés fontos paramétere a tudományos elittaggá válók tudományos elõélete. Ennek egyik összetevõje a posztgraduális képzés, a másik pedig a tudományos fokozat. A belföldi ösztöndíj egyáltalán nem volt jellemzõ az elittagokra (összesen tízen jutottak az egyetem befejezése után Magyarországon továbbképzési-kutatási lehetõséghez). A vizsgált elit egyharmad része azonban részt vett valamilyen külföldi posztgraduális képzésben (majdnem 70 mintatag). A tudományos fokozatokat tekintve 41 elittag semmilyen tudományos minõsítést nem szerzett 1945 elõtt, 94 fõ pedig egyetemi doktori diploma birtokában lett elittag.⁵

A tudományos elõélet úgyszintén fontos indikátora az egyetemi magántanári cím megszerzése. Ennek birtokában ugyanis egyetemi tanítási joghoz juthatott az is, aki egyébként nem az egyetemen dolgozott. A vizsgált elittagok közül 96 habilitált, 78 a háború elõtt, 18 pedig az 1945-öt követõ 4 évben. Az elitbe válogatás szempontjai között - úgy véltük - jelentõséget kaphatott a foglalkozás (a munkahely és a beosztás) is. A tudományos elõélet harmadik fontos jelzõszáma az elitbe kerülés elõtti foglalkozás. Az általunk vizsgált tudós-elit rekrutációs bázisát több mint egyharmad részben a hatalmi-gazdasági-tudományos szférákban már tudományos elittaggá választásuk elõtt is kiemelt posztokat elértek alkották. Egyharmad-egyharmad részük gazdasági és politikai vezetõ volt, a többiek a kutatói és az oktatási szférában töltöttek be vezetõ posztot. A vezetõi szféra elsõsorban az orvosegyetemek, majd ennél sokkal kevésbé a mûszaki és a jogtudományi egyetemek számára jelentett rekrutációs bázist. Az orvosok a kórházak és az egészségügyi kutatóintézetek élérõl, a jogászok a politikai-közéleti vezetõszerepet betöltõk közül, a mûszakiak pedig a termelésbõl kerültek a tudományos elit tagjai közé. A bölcsészettudományos és a természettudományos elit viszont minimális arányban verbuválódott a vezetõi szinten pozicionált rétegbõl.

Az új tudományos elit kétharmad részben ugyanis valódi karriernövekedésként élhette meg az elitbe kerülését. Majdnem fele részük estében ez valamiféle szerves fejlõdést jelentett, hiszen 52 fõ alacsonyabb rangú oktatási intézménybõl vagy egyetemen betöltött alsóbb beosztásból került az elitbe. Mintegy egyharmaduk beosztott kutatóból lett elittag, egynyolcaduk a termelésbõl, a gyógyításból emelkedett ki. S elenyészõen kis számban - összesen öten - érkeztek a politikai szféra alacsonyabb szintjeirõl.

A posztgraduális képzést, az egyetemi doktori fokozatot és a habilitációt együtt kezelve és az elitbe kerülés elõtti foglalkozás(oka)t is tekintetbe véve összefoglaló mutatót alkottunk a szerves karrierfejlõdés mérésére. Mind az összevont mutató egyes alkotóelemeire, mind az aggregált mutatóra nézve igaz, hogy az elittagok között tapasztalható különbségek egyáltalán nem magyarázhatók generációs sajátosságokkal; ez azért nagyon fontos vizsgálódásunk szempontjából, mert ha a különbözõ szakterületeken mûködõ, illetve a különbözõ idõpontokban elittaggá válók szerves karrierépítésében eltéréseket találunk, akkor ezek mögött okkal sejthetünk történelmileg és/vagy politikai szándékok által determinált folyamatokat. Az alábbi ábrán az elittagok öt csoportban helyezkednek el a szerves karrierépítés mentén: legalul azok, akik egyáltalán nem, s lépésrõl lépésre egyre feljebb azok, akik egyre inkább jellemezhetõk a szerves karrierépítéssel. Mindegyik típus teljesen egyenletesen oszlik meg az életkor mentén, s így nyilvánvaló, hogy a szerves tudósi karrier esetében tapasztalható különbségeket nem életkori tényezõkkel kell magyarázni.




A tudós-elit tündöklése

Hipotézisünk fontos elemét képezte az 1945 és 1950 közötti idõszak tudománypolitikai, értelmiségpolitikai fordulópontjainak, egymást felváltó idõsávjainak a tudományos elit kialakításában lemérhetõ befolyása.

Az elitbe kerülés évenkénti megoszlása a következõ: 1945-ben 29, 1946-ban 34, 1947-ben 35, 1948-ban 40, 1949-ben 31, 1950-ben 19 új taggal bõvült a tudományos gárda. A bekerülés ritmusa kvázi egyenletes, két szinguláris év kivételével. 1948 a lassú emelkedés csúcsa, 1950 pedig a lassú csökkenés mélypontja. Az adatok megfelelni látszanak azon történelmi élményeinknek, melyek a tudományos világ és intézményrendszere 1949-cel kezdõdõ radikális és törvény elõírta átalakításáról szólnak. A politikai erõviszonyok 1948-as megváltoztatását ugyanis valódi - az 1945-ös rendszerváltozást követõnél is valódibb - és igen látványos elitváltásnak kellett kísérnie. Az alaposan kidolgozott szcenárió elsõ felvonásaként új és újabb elittagok lépnek egyes régiek helyébe vagy melléjük. Az intellektuális pozíciók betöltéséhez a vizsgált idõszak elsõ felében szükség volt a szerep eljátszásához elengedhetetlen reprezentációs készletre és készségre - ezzel magyarázható az, hogy 1948-ig az elit kialakításának merítési bázisa igencsak vegyes volt politikai színezetét és orientációs irányát tekintve. 1948-at követõen azután kiformálódott az a homogén motivációjú elit, amely a vizsgált történelmi periódusban stabilan és összezártan tudta elitfunkcióit teljesíteni - legalábbis az 1950-es mélypont ezt sejteti.

Az elittagoknak - s ez a fentiekre jól rímel - az elitbe érkezésük pillanatában betöltött életkora tekintetében meglehetõsen heterogén képlethez jutunk: 45 százalékuk 1900 elõtt született, tehát a vizsgált periódusban legalább 45 éves volt. Az adott korszak reformlendületét jelzi, hogy az elittagok csaknem 20 százaléka 35 éves vagy fiatalabb volt, amikor intellektuális hatalmi pozíció birtokosa lett.

Az alábbi táblázat azt mutatja (százalékos arányban), hogy a tudásuk alapján kiválasztódottak az 1945 és 1950 közötti években mely pozíciókra szervezõdtek:

elitbe kerülés éve	egyetemi tanár	akadémikus	bipozicionált	összesen
1945	41	41	18	100
1946	65	32	3	100
1947	94	0	6	100
1948	53	43	4	100
1949	61	32	7	100
1950	90	5	5	100

1945 egyértelmûen az újrakezdés éve: ekkor a legegyenletesebb az egyetemi tanári és az akadémikusi posztok közötti megoszlás. A bipozicionált elittagok magas aránya pedig arra utal, hogy a csupán pillanatokig tartó tabula rasa idején több volt a betöltendõ tudományos elit-pozíció, mint a potenciális elittag. A következõ két év - 1946 és 1947 - mutatói talán a két intézménytípus - az egyetemek és a Magyar Tudományos Akadémia - eltérõ rekrutációs, illetve autonómia-õrzõ politikáját sejteti.⁶ Az 1948-as év szingularitásáról már szó esett: ekkor még a szemben álló politikai erõk mindegyike képes volt az elitbe juttatni védenceit. 1949 viszont már csak az arra érdemesek számára jelentett újrakezdést, s így csak halványan emlékeztet az induló évre. A periódus végén a - jól tudjuk: miskolci - egyetemi tanári katedrán keresztül vezetett az út a tudományos elitbe; az Akadémiára pedig ki lehetett (volna) tenni a táblát: átépült és megtelt.

Ha szakterület szerinti bontásban vesszük szemügyre az egyetemi és akadémiai elitet, azt látjuk, hogy 1945-ben a bölcsészet- és természettudományos, valamint a jogászelit feltöltése indult meg. 1946-1947-ben az orvosi, 1948-ban pedig ismét csak a bölcsész-elitnél figyelhetõ meg egy (újabb) feltöltési hullám. 1950 pedig - ahogy azt már a fentiekben elmondtuk - a mûszaki elit újraformálásának éve.

A tudós-elit kialakításának foglalkozás szerinti bontását vizsgálva az a legszembetûnõbb tendencia, hogy mintatagjaink 1947-ig a foglalkozási hierarchia alacsonyabb fokairól, míg 1948-tól kezdve - majdnem fele részben - már vezetõi státuszból léptek át a tudományos elitbe. 1947-ig az elitbe kerülés egyfajta folyamatos karrierívet mutat, amennyiben elsõsorban az oktatói - illetve 1947-ben már a kutatói - szféra alacsonyabb posztjairól verbuválódnak az elit tagjai. A periódus második felében már a politikai mezõ és a termelés a kitüntetett rekrutációs bázis. Az 1945 és 1950 közötti periódus elején a szerves karrierfejlõdés eredményeképpen kerültek be az elitbe a mintatagok, a periódus második felében, de különösen 1950-ben a tudományos hierarchia bizonyos lépcsõfokainak kihagyásával is lehetõvé vált az elitbe kerülés.

Tudjuk, hogy az intellektuális döntési és irányítási kompetenciák kijelölése és megszerzése rendesen a kulturális tõke birtoklásához kötõdik. Hipotézisünk alapján azonban úgy gondoltuk, hogy esetünkben - és korszakunkban - a leendõ professzorok és akadémikusok által megszerzett politikai tõke is jelentõs súllyal esik latba. Ezért a mintatagok elitbe kerülését nemcsak szakmai elõéletükkel, hanem politikai/közéleti szerepvállalásukkal is összevetettük.

A tudományos elit tagjainak 1945 elõtti politikai elkötelezettségét vizsgálva inkább a passzivitásukkal szembesülünk: a két háború közötti idõszakban alig 20 százalékuk lépett be valamilyen pártba - nagy részük a kommunisták pártját (16 fõ) preferálva. 12 fõ az 1945 utáni koalíciós idõszak pártjait (szociáldemokraták, parasztpártiak, kisgazdák) választotta, három pedig szélsõjobb politikai csoportosulásokat. Az 1945 elõtti politikai hitvallás különbözõ erõsséggel esett latba a periódus során: 1945 és 1947 között magas, 1948 és 1950 között alacsony volt a pártonkívüliek aránya. Természetesen a kommunista párt iránti elkötelezettség is kevésbé volt fontos a peródus elején: az összesen 16 kommunista párttag közül 1945 és 1947 között csak hárman kerültek be az elitbe; a többieknek várniuk kellett 1948-ig.

Ami az 1945 utáni politikai elkötelezettséget és szerepvállalást illeti, sokkal markánsabb összefüggés van az aktuális párttagság és az elitbe kerülés között. Az elittagok több mint egyharmada belép valamilyen pártba. Az elsöprõ többség a kommunista pártba: 48 fõ. 11 elittag hû marad koalíciós pártjához, míg nyolcan végrehajtják a karrierjükhez szükséges pártkorrekciót, azaz kommunista pártigazolványt szereznek. Az 1945 utáni - témánk szempontjából: aktuális - párttagság és az elitbe kerülés közötti összefüggéseket jól érzékeltetik az alábbi számsorok (százalékban):

az elitbe kerülés éve	párton kívüli	kommunista	renegát	koalíciós párti
1945	69	17	3	11
1946	73	15	3	9
1947	85	3	3	9
1948	49	41	5	5
1949	47	47	7	0
1950	58	37	5	0

Tisztán érzékelhetõ, hogy a cezúra éve 1947. Periódusunk elsõ felében a nem-kommunista párttagok és a pártonkívüliek, 1948 után pedig a kommunista párttagok a felülreprezentáltak. 1948-ban és 1949-ben még nyitott az elit a renegátok - a régi pártjukat a kommunista párt kedvéért elhagyók - számára. Egyre kevesebb esélyt kínált viszont a pártonkívülieknek. A politikai értelemben rosszul helyezkedõk - koalíciós pártiak - számára 1948-cal végleg megszûnt az elitbe kerülés lehetõsége.

A mindenkori politikai hitvallásból adódó, a közéleti szerepvállalással járó üldöztetés különbözõ fokozatainak is fontosságot tulajdonítottunk az 1945 és 1950 közötti tudományos elit tagjává válás felhajtó erõinek vizsgálatakor. Az ellenzéki politikai cselekedetek megtorlásaképpen, illetve a politikai hatalomból való kiszorulás miatt bekövetkezõ emigráció jelzésére szolgáló mutatót három értékkel jellemeztük: közvetlenül a tanácsköztársaságot követõen, a Horthy-korszak alatt, illetve a mindkét okból emigrációba kényszerültek. A két világháború közötti emigrációs múlt olyan politikai tõke volt, amelyet a tudományos szféra prominens pozícióinak várományosai különösen 1948-tól tudtak jól kamatoztatni. 1945-ben a tanácsköztársaság miatt, 1946-ban a Horthy-korszak alatt, míg 1948-ban és 1949-ben a mindkét alkalommal eltávozók/eltávolítottak kerültek be inkább az elitbe. 1950-ben viszont ismét a Horthy-korszak során hazájukat elhagyók a felülreprezentáltak.

A 20. századi magyar történelem szivárványos politikai palettája az emigráción kívül még sok egyéb szankciót tartogatott azok számára, akiket politikailag veszélyesnek vagy éppen eltávolítandónak ítélt. Elittagjainkat is számtalan diszkrimináció is érte életük során: munkaszolgálat, bebörtönzés, állásvesztés, kényszernyugdíjazás, visszaminõsítés stb. Vizsgálatunkban azonban nem a diszkrimináció mûfaját, hanem a hivatkozási alapot mértük: vallási, illetve politikai alapon történõ diszkriminációt különböztettünk meg. Az 1945 és 1950 között tudományos elitpozícióba emeltek mintegy 20 százalékát érte valamilyen diszkrimináció: 21 elittagot a vallása/származása miatt hurcoltak meg, 18 pedig politikai üldöztetésben részesült. 1945-1946-ban inkább a vallási diszkrimináció áldozatai kerültek be az elitbe, 1948-ben pedig a politikai okokból sérelmet szenvedettek: a periódus elején a numerus clausus és a zsidótörvények által kirekesztetteket érhette valamiféle pozitív diszkrimináció, míg 1948-tól a politikai meggyõzõdésük miatt üldözötteket kompenzálták a tudományos pozícióval.

Sem az emigráció, sem a diszkrimináció nem kedvezett a szerves tudományos karriernek. A civil szférában bekövetkezett törés nagyságának megfelelõen a diszkrimináció kevesebbet, az emigráció többet ártott az akadémiai szabályozottságú szakmai pályaívnek. A diszkrimináció ténye önmagában, a vallási és a politikai megkülönböztetés dichotómiáját összemosva okozott törést a szerves tudományos karrier építésében. Ami az emigrációt illeti: a Horthy-korszak alatt külföldre kényszerülõ elittagok vesztették el legkevésbé a szerves karrierív megrajzolásának lehetõségét, azaz õk még majdnem hiánytalanul végigjárták a posztgraduális képzés, az egyetemi doktori fokozat, a habilitáció, az egyetemi, illetve tudományos hierarchia stációit. Azok, akik a tanácsköztársaság miatt kényszerültek emigrálni - nem utolsósorban az emigrációs idõszak hosszúsága miatt - már hátrányosabb helyzetbõl kezdik (újra)építeni tudományos karrierjüket: sokuknál teljesen vagy részben hiányoznak a szerves karrier állomásai. A mindkét esetben emigrálni kénytelenek pedig majdnem minden esetben a tudományos karrier állomásait kihagyva a hivatalos akadémiai elõzmények nélkül lesznek a tudományos elit tagjai.

Fontosnak tartottuk az elitbe kerülõk közéleti és szakmai elismerésének/elismertségének figyelembevételét. Külön megvizsgáltuk az 1945 elõtti és 1945 utáni társadalmi, erkölcsi megbecsülést jelentõ kitüntetések jelentõségét az 1945 és 1950 közötti történelmi idõszak alatt. Az adatok hiányos volta és megbízhatatlansága miatt egyetlen halvány tendencia mutatható ki: a két világháború közötti kitüntetések csak 1947-ig jelentettek elõnyt a tudományos elitbe kerülésnél. Ennek megfelelõen a periódus elején gyakrabban, a második felében ritkán, illetve egyáltalán nem találkozunk olyan elittaggal, aki a háború elõtt akár hazai, akár nemzetközi kitüntetést kapott. Ami az 1945 utáni kitüntetéseket illeti, a helyzet éppen fordított: a periódus második felében bekerültek esetében inkább az 1945 után kapott kitüntetések gyakoriak. 1945-öt követõen a kitüntetés egyfajta kárpótlás a diszkriminációért és az emigrációért is. Elsõsorban a politikai okok miatt üldözöttek kaptak kitüntetéseket, és - érdekes módon - nagymértékben alulreprezentáltak a kitüntettek listáján azok, akiket a vallásuk/származásuk miatt diszkrimináltak. Az emigrációba kényszerültek közül elsõsorban azok számíthattak kitüntetésekre 1945 után, akik a Horthy-korszakban hagyták el az országot, míg a tanácsköztársaság miatti emigráció kifejezetten hátrány volt e tekintetben.


A tudós-elit bukása

Pareto, Bottomore és mások arra tanítanak, hogy az elittagság véges osztálykategória: az innovációs képesség, a reprezentációs készlet és készség elhalványulásával és megszûnésével az elitpozíció elveszthetõ. Hipotézisünk szerint esetünkben a hatéves történelmi idõszak politikai fordulópontjai idéztek elõ szerepvesztéssel járó szerepkonfliktusokat a tudományos posztok birtokosai körében.

Az egyetemi és akadémiai gárdába 1945 és 1950 között bekerült 188 személybõl 22 már a vizsgált peródusban távozni kényszerült az elitbõl. Ketten kinevezésük/megválasztásuk után egy év, hárman-hárman három, illetve két év, nyolcan pedig négy év elteltével voltak kénytelenek továbbállni.

Az elit trónfosztásának kezdõ éve 1948: ekkor két elittagot áldoznak föl. A domináns év 1949, a tudományos szféra - elõbb az akadémia, majd az egyetemek - strukturális átalakításának betetõzése: 17 elittag kénytelen elhagyni a pozíciót; egyikük rögtön a bekerülése évében. (Õ egyébként 1949-ben lesz a Mûegyetem nyilvános rendes tanára, majd a Standard-perben kémkedésért 15 évre ítélik. 1954-ben rehabilitálják; 1955-tõl újra egyetemi tanár lett; 1960-ban már a Mûegyetem dékánja; 1961-ben az MTA levelezõ tagja, 1976-ban rendes tagja.)

Az 1948-cal kezdõdõ, majd 1949-tõl egyre lendületesebb tisztogatásnak értelemszerûen a periódus elsõ három évében elitaggá emeltek voltak a leginkább kitéve:

az elitbe kerülés éve	az 1945-1950 között kiesettek (százalék)
1945	27
1946	18
1947	11
1948	8
1949	3
1950	0

1950 után egyébként tizenhárman kerültek ki az elitbõl - közülük hatan 1956-ig. 1960 volt az utolsó év, amikor a tudós-elit egy tagja elhagyni kényszerült posztját.

A tisztogatás legerõsebben a bölcsész-tudósokat érintette, legkevésbé pedig az orvosokat:

szakterület	a kiesettek aránya (százalék)
bölcsész	22
természettudós	15
jogász	12
mûszaki	9
orvosok	4

Sem a hittudományi karon, sem a diploma nélkül a tudós gárdához csatlakozók közül nem távolítottak el senkit a vizsgált periódusban. (Az egyetlen hittudós mintatag az 1950: 23. E. T. sz. törvényerejû rendelettel felállított Hittudományi Akadémia dékánja, majd a Központi Papnevelõ Intézet rektora lett.)

A tudós-elit kegyvesztettjeivé válók 41 százaléka valamilyen vezetõ posztról, 59 százaléka beosztott státuszból került az elitbe. A tisztogatás különösen jó alkalmat jelentett azok eltávolítására, akiket a politikai mezõ jutalmazott - vagy éppen szankcionált - azzal, hogy tudóssá avanzsálta: egyötödük a vizsgált periódusban kikerült az elitbõl.

A '45 elõtti párttagság - mint láttuk - az elitbe kerülésnél fontos szûrõként mûködött, az elitbõl való kibukásra azonban nincs hatása. Nem így az 1945 utáni párttagság: legerõsebben - nem meglepõ módon - a koalíciós pártok tagjait érintette a rostálás, s õket követték a pártonkívüliek. A kommunista párttagok küzül senki nem került ki a vizsgált periódusban.

Ha az elittagok politikai elkötelezettség miatti üldöztetését vetjük össze a kegyvesztettség dimenziójával, akkor a következõ összefüggéseket tapasztalhatjuk: a tanácsköztársaság miatti emigrálás minden elittagot megóvott a tisztogatásokkal szemben, még akkor is, ha az illetõ a Horthy-korszakban is emigrálni kényszerült. Kifejezetten hátrányt jelentett azonban a csak Horthy-korszak alatti emigrálás (az országot ekkor elhagyó 16 elittagból ötöt 1948-1949-ben eltávolítottak pozíciójából), és megrostálták azokat is, akik nem kényszerültek emigrációba (a 157 soha nem emigrált elittagból 17 fõ kényszerült távozni posztjáról). (Egyébiránt a Horthy-korszakban 16 elittag emigrált közül csupán nyolc maradt elittag az élete végéig.)

A vallási/faji diszkrimináció fokozta az esélyt az elitbõl való kikerülésre - a 21 ilyen jellegû hátrányt elszenvedett elittag közül hatot a vizsgált periódus során megfosztottak posztjától; míg a politikailag diszkrimináltak esetében a 18 érintettbõl csak kettõ lett kegyvesztett ugyanezen idõ alatt. A dimenzió sajátos életút-meghatározó súlyát növeli az a tény, hogy a vallása, származása miatt diszkriminációt elszenvedett 21 fõ közül csak kilenc maradt elittag élete végéig/nyugdíjaztatásáig.


"Vagy jót - vagy semmit" - Az elittagok nekrológjainak tartalomelemzése

Az elittagokat körülvevõ környezet feltérképezéséhez fontosnak tartottuk a mintatagokról készült nekrológok összegyûjtését és mennyiségi - elõre meghatározott, kategóriák leszámlálásán alapuló - tartalomelemzését.⁷

Az adatokat faktoranalízisnek vetettük alá. Elsõ lépésben nyolc elméleti dimenziót alakítottunk ki a faktoranalízis segítségével. Az egyes dimenziókat általában egyetlen faktorral írtuk le, kivéve a második nagy dimenziót, ahol öt, és a hatodik nagy dimenziót, ahol két faktort használtunk a nekrológok jellemzésére. Az alábbiakban feltüntetjük a faktorokat alkotó kijelentéseket és faktorsúlyokat.

Az elsõ dimenziónak az Univerzum nevet adtuk.

változók	faktorsúlyok
magyar	.89
világ	.84
Magyarország	.84
kultúra	.83
ember	.74
haza	.59
történelem	.55
ország	.54
társadalom	.53
külföld	.33

(A faktor információtartalma: 44%)

A második dimenzió a Harc, amelyen belül öt faktort különítettünk el:

1. faktor: osztályharc
2. faktor: a szocializmus gyõzelme
3. faktor: a Szovjetunió, a nagy példakép
4. faktor: marxizmus, az eszmei iránytû
5. faktor: jövõkép

	faktorsúlyok
változók	1.	2.	3.	4.	5.
Szovjetunió	-	.90	-	-	-
szovjet	-	-	.84	-	-
orosz	-	-	.89	-	-
Marx	.35	-	-	.40	.63
szocializmus	.47	.49	-	-	-
kommunizmus	.98	-	-	-	-
marxizmus	.70	-	-	.47	-
imperalizmus	-	.87	-	-	-
burzsoá	.97	-	-	-	-
eszme	-	-	-	.82	-
fejlõdés	.37	-	.50	-	-
materializmus	.94	-	-	-	-
humanizmus	-	-	-	.89	-
jövõ	-	-	-	-	.71
munkásosztály	.52	.33	-	-	.43
proletáriátus	.98	-	-	-	-
hit	-	-	-	-	.84
harc	.79	.50	-	-	-
forradalom	.47	.51	-	-	-
világháború	-	.41	-	-	-
háború	-	.41	.34	-	-

(Az 5 faktor információtartalma: 67,5%)

A harmadik a Tudomány dimenzó:

változók	faktorsúlyok
tudosmányos	.81
tudomány	.81
alkalmaz	.69
munkásság	.65
kutat	.60
tudós	.58
akadémikus	.53
tevékenység	.44
szakirodalom	.42
létrehoz	.41
tanulmányoz	.36

(A faktor információtartalma: 34,9%)

A negyedik dimenzió a Mester:

változók	faktorsúlyok
tanítvány	.82
nevel	.72
hallgató	.70
egyetem	.61
tanít	.59
mester	.59
oktat	.57
kolléga	.46

(A faktor információtartalma: 40,9%)

Az ötödik dimenzió a Publikáció:

változók	faktorsúlyok
cikk	.81
ír	.78
folyóirat	.71
dolgozat	.63
könyv	.55
fejleszt	.42
publikál	.40
kísérlet	.27

(A faktor információtartalma: 32,3%)

A hatodik dimenzó a Politika, amelyben két faktor különült el: az elkötelezettség és az elismertség.

változók	elkötelezettség	elismertség
politika	.72	-
politikus	.34	-
párt	.90	-
munkásmozgalom	.75	-
elvtárs	.60	-
kommunista	.8 1	-
kinevezés	-	.53
elismertség	-34	.59
kitüntetés	-28	.43
érdemrend	-30	.60
emlékérem	-	.66

(A faktorok információtartalma: 48%)

A hetedik dimenzió a Terep:

változók	faktorsúlyok
technológia	.74
ipar	.65
elmélet	.59
gyakorlat	.47
tapasztalat	.46
jelenség	.43

(A faktor információtartalma: 32,5%)

A nyolcadik dimenzió a Személyiség:

változók	faktorsúlyok
fáradhatatlan	.70
humanista	.58
szervez	.53
segít	.50
szerény	.49
barát	.45
résztveszí/td>	.34
aktív	.26

(A faktor információtartalma: 25%)

Az így létrejött dimenziók másodlagos faktoranalízisével tipizáltuk azt a képet, amely a tudományos elit tagjairól a nekrológokban kirajzolódott.⁸

A négy típus:

	ideális tudós	pszeudotudós	szobatudós	káder tudós
univerzum	.85	-	-	-
osztályharc	-	-	-	.85
a szocializmus gyõzelme	-	.88	-	-
Szovjetunió, a nagy példakép	-	-	.81	-
marxizmus, az eszmei iránytû	.86	-	-	-
jövõkép	-	-	-	.88
tudomány	.76	-	.37	.35
mester	.61	-	-	-
publikálás	.67	-	.48	-
politikai elkötelezettség	-	.77	-	-
politikai elismertség	.45	-	-	-
terep	-	-	.67	.43
személyiség	.82	-	-	-

(A faktorok információtartalma: 65,4%)

A továbbiakban azt mutatjuk be, hogy az elittagok objektív jellemzõi hogyan függnek össze a nekrológokban megrajzolt globális képpel. A leírás logikája az, hogy sorra vesszük a nekrológokból kibontható pályaképeket s mindegyiknél ismertetjük, hogy mely változókkal mutatnak említésre méltó összefüggést.


1. Az ideális tudós

Az 1948-ban elittaggá válók nekrológjaiban tükrözõdik az ilyen jellegû méltatás a legszembeötlõbben. A ideális tudós minõsítést kiérdemlõ elittagok szerves tudományos karrierépítés után kerülnek be az elitbe. Ha a szakterület szerinti bontásban vizsgáljuk e dimenziót, szemmel láthatóan a leggyakrabban a bölcsészekrõl és - valamivel kevésbé - a jogászokról alkottak ideális tudós-képet a nekrológok. Kirívóan ritka viszont a mûszakiak és (valamivel talán kevésbé) az orvosok ilyen típusú méltatása. És végül - mintegy igazolva azon fenti megjegyzésünket, miszerint ez a dimenzió párhuzamosan mozog a szerves tudományos pályaépítéssel - a diploma nélküliek minõsítése a legnegatívabb. Az ideális tudóssá fölmagasztosultak a kommunista párt tagjai voltak. Ennek ellenére (vagy talán éppen ezért) bármennyire is az elismert értelmiségi szakember képe bontakozik ki az e dimenzióban tárgyalt nekrológból, valójában, életútjuk során, az ideális tudósként méltatottak fájóan nélkülözték a kitüntetéseket. Az ideális tudósként való elismerés esélyét egyébként kifejezetten rontotta az emigráció, különösen, ha arra a Horthy-korszakban került sor. Csak a politikai természetû diszkrimináció segítette az ilyen típusú méltatást, a vallási diszkrimináció hátrányosan befolyásolta. Az ötvenes évektõl kibontakozó életpálya sikeressége természetesen jótékonyan hatott az e dimenzióban való minõsítésre: mind az egyetemi, mind az akadémiai tisztségek (pl. dékánátus avagy akadémiai bizottságbeli, illetve akadémiai osztálybeli tisztség) elõsegítik e minõsítést.


2. A pszeudotudós

Érdekes és elsõ látásra nehezen értelmezhetõ összefüggést tapasztaltunk, amikor e dimenziót az elittaggá válás körülményeivel vetettük össze. Ez a minõsítés ugyanis az 1945-ben, 1948-ban és 1949-ben elitbe kerültekre jellemzõ, a másik három évjárat esetében viszont nem. Elõbb a háború teremtette vákuum, majd az 1948-as hatalomátvételt kísérõ kádercsere kedvezhetett az olyan elitkarrier megindulásának, mely pszeudotudóssá minõsítéssel végzõdött. Figyelemre méltó módon a szerves tudósi karrier éppen fordítottan hat, mint az ideális tudós esetében. Tudjuk: a szakmai/akadémiai ranglétra végigjárása, a formális és informális céhszabályok teljesítése megóvta az elittagot attól, hogy halála után pszeudotudós-szerû képet fessenek róla. Erre az összefüggésre rímel az emigráció hatása is: azok, akik mind a tanácsköztársaság miatt, mind a Horthy-korszak során emigrálni kényszerültek, bõven részesültek a pszeudotudós elismerésben. Õket követik a csak a tanácsköztársaság miatt hazájukat elhagyók - akik általában hosszabb idõt töltöttek távol -, majd a Horthy-korszak emigránsai következnek, azonban még mindig átlag feletti értékkel.

A szakterületi bontás szerint leginkább a jogászok között találhatunk olyanokat, akik hangsúlyozottan pszeudotudós besorolást kaptak; s ez az összefüggés mutatható ki a diplomanélküliek esetében is. Jóval kevésbé, de még mindig jellemzõ e minõsítés az orvosokra. Az átlagosnál sokkal ritkább a természettudósok és a bölcsészek esetében. Sajátos az 1945 elõtti párttagság hatása: annak ellenére, hogy meglehetõsen kicsi azoknak a száma, akiknek 1945 elõtti párttagságáról van információnk, a legszembetûnõbb az, hogy a pártonkívüliség megóvta az elittagokat attól, hogy a nekrológokban pszeudotudósnak minõsítsék õket. Ráadásul ezt a jellemzést a politikai életút is igazolja: azok kapták a leghangsúlyosabb pszeudotudós minõsítést, akik a háború elõtt léptek át a szociáldemokrata pártból a kommunisták közé. A politikai természetû korrekciók hatása azonban nemcsak az elõbbiek esetében növeli az ilyetén való minõsítés esélyét: azok, akik 1945 elõtt jobboldali pártok tagjai voltak, magasabb pontértékeket értek el ebben a dimenzióban, mint azok, akik kezdettõl fogva kommunisták voltak. Alapvetõ tendenciáját illetõen az 1945 utáni párttagság is hasonlóan mûködik: a pártonkívüliség ez esetben is alacsonyabb pontszámokat produkál a pszeudotudós-faktoron, kivéve azt a négy embert, akik 1945 után a koalíció többi pártjából igazoltak át a kommunistákhoz. A politikai igazodási kényszer és a pszeudotudós minõsítés együtt járását még egy tény igazolja: az ide soroltak között magas azok száma, akik 1945 után léptek be a kommunista pártba. További adalék a (volt) elittagok szakmai legimitás-építését illetõen, hogy az akadémiai tisztség nem differenciál ebben a dimenzióban, az egyetemi tisztségek azonban igen, és sajátos módon most nem az ideális tudós faktorával ellentétesen. Az egyetemi tisztségek ugyanis a pszeudotudósokat is vonzzák. Ez a paradoxon korántsem módszertani hiba következménye, hanem az egyetemi hierarchia legfelsõ fokain kijelölt és elõírt szerepszabályok tradicionális sokszínûségét tükrözi.


3. A szobatudós

A magyarázó változókból nagyon halvány jelek utalnak a szobatudós és az ideális tudós mivolt közötti különbségekre. Igazán markáns összefüggés a diszkrimináció mentén tapasztalható: a politikai okokból sérelmet elszenvedetteket nagymértkben jellemzi ez a dimenzió - sajátos módon a vallásuk/származásuk miatt üldözötteket viszont egyáltalán nem; a közbülsõ helyet a sérelmet át nem élt elittagok foglalják el. Az akadémiai tisztségek (osztálytitkárság, osztályelnökség stb.) kifejezetten vonzzák a szobatudós minõsítést, míg az egyetemi tisztségek, ha enyhébben is, de taszítják. A dimenzió a gazdasági/ipari terepen mûködõ természettudósok és a mûszakiak méltatásakor kap hangsúlyt elsõsorban, míg a jogászok és - meglepõ módon - az orvosok esetében meglehetõsen ritka a szobatudósnak minõsítés.


4. A káder tudós

Az 1945-ben, 1946-ban és 1950-ben elittaggá válókat jellemezték erõsen ebben a dimenzióban - az 1947-1949-es periódusban az elitbe kerülteket pedig kevésbé. A szerves tudományos karrierépítés (posztgraduális ösztöndíj, habilitáció stb.) kifejezetten nem kedvezett annak, hogy valakit káder tudósnak minõsítsenek. Az 1945 elõtti párttagságot illetõen a kommunista párttagok nagyon erõs pozitív minõsítéssel kapnak helyet a káder tudósok között. 1945 azonban ebbõl a szempontból is cezúra: a káder tudósok közé soroltak közül azok, akik 1945 után léptek be a kommunista pártba, már nem kapnak erõsebb minõsítést, mint a pártonkívüliek. Sõt! Nem egyszer a régi illegális kommunistákat is megszégyenítõ mértékben azok kapnak ebben a dimenzióban pozitív minõsítést, akik más pártokból érkeztek a kommunista pártba. A káder tudós dimenzió jelenti a vallásuk/származásuk miatt sérelmet elszenvedettek megdicsõülését, tõlük viszont nagyon markánsan elválnak - átlag alatti pontértékkel - azok, akiket életük során valamikor politikai okokból diszkrimináltak. Az akadémiai tisztségek a káder tudósi méltatás esetében is pozitívan hatnak, az egyetemi tisztségek azonban egyáltalán nem. Leginkább a mûszaki elit - illetve hozzájuk csatlakozva a természettudós elit - tagjai magasztosulnak haláluk után káder tudóssá; arra, hogy egy jogászt ebben a dimenzióban méltassanak, elvétve kerül sor.

A kiemelt pozíciójú emberek sírja feletti beszédek nemcsak az elmúlt személynek, hanem az adott pillanatnak is tükröt tartanak. Ezért a nekrológok szóhasználatára valószínûsíthetõen nagy hatással van a búcsúztatás idõpontja - esetünkben ez az ötvenes évektõl a nyolcvanas évekig tartó idõintervallumban bármikor lehet. Mindössze csupán egy faktor esetében volt említésre méltó hatása a történelmi pillanatnak, s ez a pszeudotudós: minél inkább haladunk elõre az idõben, annál kevésbé jellemzõ az elhunyt pszeudotudósként minõsítése. De ez az összefüggés sem igazán erõs, a korrelációs együttható: .14.


Az elitkarrier. Az 1945-1950 között tudományos elittaggá emelteket jellemzõ életutak

Ebben a fejezetben a nekrológokból kibontható dimenziók legpregnánsabb képviselõi (a faktor score-ok felsõ kvintilise) által végigjárt életpályák statisztikai összegzését adjuk. Fontos megemlíteni, hogy egyes elittagok több dimenzióban is markáns jegyeket mutathatnak. A dimenziókat nem az elõzõ fejezetben található sorrendben ismertetjük, hanem az egymásra rímelõ dimenziók egymás mellé helyezésével próbáljuk érzékeltetni azt a hármasságot, amely részint a nekrológ születési idejének, részint a nekrológíró szándékainak, de legelsõsorban az elittagra hárult történelmi szerepkényszerek változatosságának függvénye.

Az ideális tudós méltatást adó nekrológok 1963 és 1973 között íródtak. A mintatagok zömmel bölcsészettudományi végzettségûek; egyetemi tanulmányaikat követõen nem sokkal egyetemi doktori fokozatot szereznek, majd habilitálnak - azaz, végigjárják a szerves tudósi karrierépítés minden stációját. Zsidó származásúak. A tudományos elitbe vezetõ posztokról és 1949-ig kerülnek be; egyetlen kivétellel 1945-ben mind belépnek a kommunista pártba. Magas és/vagy sok kitüntetéssel szállnak a sírba.

A szobatudós minõsítést tükrözõ sírbeszédek 1968 és 1978 között íródtak. Ez az elit-szegmens - ellentétben az elõzõvel - mûszaki és természettudományos szakterületen tevékenykedett. Nagyrészt keresztény középosztályi családok leszármazottai. Sok esetben külföldön szerzett diplomájuk birtokában - az ideális tudósokhoz hasonlóan - õk is szerves karrierépítéssel járták végig az elitbe kerülésük elõtti pályájukat; posztgraduális képzésük külföldön történt, és - nem egy esetben - elsõ munkahelyük is külföldön volt. Mindannyian az egyetemi hierarchia alacsonyabb posztjairól érkezve, illetve valamilyen intézmény-független tudósi pálya zenitjén váltak elittaggá. Általában a vizsgált periódus - 1945-1950 - második felében kerültek intellektuális vezetõ pozícióba. Politikai-közéleti szerepvállalásuk minimális; vagy soha nem voltak párttagok, vagy - már tudós elittagként - valami megtörte pályájukat. Ebbõl következõen vagy egyáltalán nem kaptak kitüntetést, vagy ha mégis, akkor e kitüntetéseiknek köszönhetõen nekrológjaik más dimenzióban (az ideális tudós és a káder tudós dimenzióban) is magas pontszámmal minõsíttetnek.

A káder tudósként méltatott mintatagok igen vegyes társaságot alkotnak. Nem igazán egységesek a szakterület szerinti megoszlás tekintetében: mindegyik tudományágazat megtalálható közöttük, egyedül a bölcsészek száma haladja meg némileg a többit. A nekrológok több mint fele az 1970-es évek elején íródik, három 1973-ban. A személyes életutakat áttekintve azt tapasztaljuk, hogy döntõ többségük szerves tudósi pályán indult el, amit a legtöbbje végig is járt; két elittag kivételével vagy alacsonyabb egyetemi beosztásból, vagy intézményhez nem kötött tudományosságból, szabad értelmiségi pályáról érkeztek a tudós-elit tagjai közé. Döntõ többségük egyetem utáni külföldi posztgraduális képzésen vett részt vagy külföldi tudományos állásokat töltött be. Amivel eltérnek a nekrológokban szobatudósnak minõsített elittagoktól, az az, hogy megjelenésük a politikai mezõben igen gyakori, s ráadásul karrierjük szempontjából nem kis jelentõségû. Csupán két olyan mintatag van, akinek életében egyetlen olyan információt sem találtunk, ami politikai szereplésre vallana - annak, hogy mégis itt szerepelnek, az lehet az oka, hogy a formális politikától való tüntetõ távolmaradásuk ellenére a hatalom valamiért fontosnak tartotta, hogy kitüntesse õket. Egyébként is a kitüntetés az a paraméter, amely az itt szereplõ mintatagokat e faktorba hozza: mindegyikük részesül élete során több-kevesebb rangos kitüntetésben. Azonban a politikailag elismert és sikeres mintatagoktól távoltartják õket a pályájuk során elszenvedett törésvonalak, kudarcok. Hárman egyértelmû meghurcoltatásban részesültek, hárman emigránsként éltek hosszú idõszakon át. A politikával való erõs kapcsolódásuknak egyéb bizonyítékai is vannak: hárman 1918-ban már a kommunista párt tagjai; hárman már egyetemistaként szociáldemokrata irányultságúak; öten pedig igen jelentõs vezetõ politikai pozíciót viseltek valamikor életük során.

A pszeudotudós minõsítést tartalmazó nekrológok zöme 1970 elõtt született: négy az ötvenes években, kettõ a hatvanas évek legelején. A pszeudotudósként búcsúztatott elittagok szakma szerinti tagozódása nagyon hasonlít a szobatudós dimenzióban ismertetettekéhez: mûszakiak és természettudósok. Van azonban egy kirívó különbség: ebben a dimenzióban két elittagnak nincs felsõfokú végzettsége. A tudományos elitbe kerülésük idõpontja elsõ ránézésre szóródni látszik az intervallum egészében - azzal a megszorítással, hogy öten csupán 1948-ban lettek a tudományos elit tagjai. Azonban mindegyikük már a periódus elején, azaz rögtön 1945 után vezetõ politikai tisztséget töltött be, s inkább csak abban térnek el egymástól, hogy a periódus melyik szakaszában léptek át a tudomány szférájába. Elitbe kerülésük elõtt meglehetõsen hányatott életútjuk volt: mind az emigráció, mind a politikai diszkrimináció sújtotta õket, annak egyenes következményeképpen, hogy mindannyian tagjai vagy legalábbis szimpatizánsai voltak a kommunista pártnak. Életútjuk ennek megfelelõen nélkülözi a tudmányos karrierépítés szinte minden rekvizítumát. 1945 utáni tevékenységük azonban rangos és sok kitüntetéssel honoráltatott.

Ha a nekrológok megfogalmazásának idõpontját szemügyre vesszük, jól látható periodicitásuk. Az ötvenes éveket leginkább a pszeudotudósi, a hatvanas éveket elõbb az ideális tudósi, majd a szobatudósi dimenzió jellemezte, hogy azután a hetvenes évek végétõl a káder tudós minõsítés lépjen elõtérbe.

Ha tudjuk, hogy a nekrológok kigyûjtésének forrásbázisául a politikai napilapok és a tudományos folyóiratok egyaránt szolgáltak, akkor arra is fel kell figyelnünk, hogy az egyes nekrológok terjedelme között jelentõs különbségek vannak. Az sem véletlen, hogy a sírbeszédek hossza ismét csak befolyásolhatja a dimenzióba sorolást, hiszen a nagyobb terjedelmû írásmûvekben több az esély a sokszempontú méltatásra. Elsõ pillantásra meglepõ módon a legterjedelmesebb nekrológok markánsan képviselik az ideális tudósi és a szobatudósi méltatás dimenziójegyeit, míg a pszeudotudósként és a káder tudósként méltatás esetében találkozunk a legrövidebb nekrológokkal. Ennek többféle oka lehet. Egyik kézenfekvõ, de kevéssé egzakt magyarázat az, hogy pszeudotudósok és a káder tudósok közé besorolt elittagokat nem érdemesítették hosszú nekrológokra, mivel karrierjük nem igazi tudóséletpálya. Az õ méltatásukban olyan kulcsszavak szerepeltek, amelyek önmagukért beszéltek. Az ehhez közelítõ, de a valóságot inkább fedõ, bár némileg szimpla magyarázat abban áll, hogy az elsõsorban politikai befolyásolással bíró, s az intellektuális tõkével csak (optimális esetben) másodsorban rendelkezõ személyek haláláról a politikai napilapok kötelesek voltak beszámolni - viszont mûfaji sajátosságukból adódóan csupán néhány sorban adtak méltatást -, míg a szaklapok ezt vagy egyáltalán nem tartották érdemesnek, vagy képtelenek voltak hosszasan méltatni a tudományos eredeményeket valójában nem produkáló életmûvet.

Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a jelentõs tudományos érdemeket elismerõ nekrológokban szükségképpen teret kaptak a politikai elkötelezettséget méltató szavak is; ezzel magyarázhatóak az ideális tudós és a káder tudós, illetve a szobatudós és a káder tudós minõsítések összekapcsolódásai (illetve egy elittag esetében az ideális tudós, a pszeudotudós és a káder tudós imázs egymásravetülése). Azokban az esetekben, ahol a politikai elhivatottság méltatása még szõrmentén sem volt összeegyeztethetõ a valós életúttal, ott az ezoterikusabb ideális tudósi minõsítést kiegészítette a pragmatikusabb szobatudós dimenzió.

*

1945-ben újjáépültek az egyetemek és az akadémiai épületek, kiemelt élelmiszeradagokat kaptak a katedrák és a tudományos fõtisztek megbecsült - mert az igazoltatáson átjutott - tulajdonosai. Megindulhatott az oktatás, újjászervezõdhetett az akadémiai élet. És az évek szinte szálltak. 1948-ban a Gerõ Ernõ vezette Magyar Tudományos Tanács kijelölte azt a több mint másfélszáz tudóst, akinek kiemelkedõ munkásságáért cserébe kiemelkedõ fizetést állapított meg; bevezette a tudományos illetménykiegészítés intézményét s ezzel biztosította a több ezerrel megnövelt tudományos segédszemélyzeti gárda egzisztenciáját; ezenkívül tíz szolgálati személygépkocsit is biztosított a tudósok szolgálati használatára. A magyarországi tudományosság - Széchenyi utáni - második gründolási idõszakát írták. Tõfelhalmozási korszak volt - homo novusokkal.

Kik is voltak ezek az új emberek? Látva az elittagjainkat jellemzõ karriertípusokat, majd a haláluk után gyászkeretbe foglalt arcképeiket, nehéz lenne eldönteni, kik is õk valójában, kulturális tõkével rendelkezõ politikusok, vagy politikai tõkéhez jutott értelmiségiek. (Talán ezek is, azok is.) Mint ilyenek, mennyiben képesek megfelelni a kvalitatív elit szakmai követelményeinek? Mint olyanok, hogyan tudják követni és betartani a politikai töltetû elit-etikettet?

A tudományos elit-státusz alapvetõ jegyeinek vizsgálatakor kiderült, hogy voltak olyan általános életútelemek - szabadértelmiségi foglalkozás, posztgraduális képzésben való részvétel, egyetemi habilitáció stb. -, amelyek 1945 és 1950 között (is) egyenes úton vezettek intellektuális elit-pozícióhoz. Ezek azonban nem alapfeltételek, hiányuk nem okozott státuszinkonzisztenciát. Nyilvánvaló, hogy mûködtek olyan mikrohatások, amelyek kimutatása most nem lehetett feladatunk - például személyiségjegyek, egyéni tulajdonságok meghatározta belsõ motivációs késztetések és eszközök -, s amelyek már önmagukban elõsegíthették, hogy adott mintatagok esetében az iskolázottság és az elitpozíció korrelációja eltûnjön. De persze mindehhez kellett a makrovilág meghatározottsága: a mindenkori forradalom mindenkori alapszabálya, amely elsõ feladatai között írja elõ, hogy a lojális értelmiséget a saját fiai közül kell kinevelni. A szereplõk szelektáltak tehát, de a szerep öröklõdik.

A külsõ környezet - a kor és értekeinek - megismerésekor elõtûnik, hogy Magyarország 1945-ös transzformációjának korában a tudás továbbra is legitimáló erõként mûködik annak az új osztálynak a kezében, amelynek tagja azonban eltér a közép-kelet-európai régió értelmiségijének tradicionális konnotációjú szerepkörétõl, de nem is a polgárosodás korának technikai entellektüelje. Az új tudományos elit persze továbbra is kulcspozíciót tölt be a társadalmi reprodukcióban, és tanárként/tudósként kontrollálja a szimbolikus tõkefelhalmozási folyamatot. Viszont legfõbb feladata a politikai hitrendszer közvetítése. Igaz, van, aki rájön: mediatív funkciót el lehet látni kívülálló stratégiával is. Ennek megfelelõen maszkot ölt, és vállalja a szövetséges mitikus szerepét és kommunikációs rítusokat teljesít. Aki viszont a teljes azonosulást, a belülállást választja, az politikai reprezentánssá lesz: beilleszkedik az állami politikai szisztémába, s ettõl kezdve értelmiségi identitását elsõsorban a politikai értékek jelölik ki.

Akár így, akár úgy, a rangot, a befolyást adó pozícióját - általában - mindenki meg akarja tartani. Amiért kész állandóan innovációs készenlétben állni - túlélése tanulási képességén múlik. S ha ez mégsem sikerülne, az elitbõl való kiesési statégiák nemigen változatosak, ismétlõdõ rítusok és koreográfiák szolgálják a cirkulációt. Alapjában véve azonban összetartó csoport. Már csak azért is, mert önreprodukciós technikáit nem a vizsgált korszakban, hanem több száz évvel korábban fejlesztette ki: a tudományos tiszthez kötõdõ mentalitás társadalmi tértõl és idõtõl függetlenül állagõrzõ és tradicionális. Mert önvédõ. Talán annak tudata mozgatja, hogy az értelmiség margóra szorítása mindig egyet jelentett az adott kultúra hanyatlásával.

*

A szerzõk köszönetet kívánnak mondani a kutatásban való részvételéért Berki Péternek, Gresina Szilviának, Gyorgyevics Zsuzsának, Horváth Zsófiának, Kámán Évának, Kiss József Mihálynak, Lugosi Andrásnak, Pap Ágnesnek, Eleni Papachristodulunak és Patthy Évának; a kutatás szellemi környezetének biztosításáért Kovács István Gábornak és Szögi Lászlónak; valamint a jelen tanulmány lektorálásáért Huszár Tibornak.


Jegyzetek

*A tanulmány a hasonló címû OTKA-kutatás alapján készült.

1. A vizsgálatba a budapesti, a pécsi, a debreceni, a szegedi tudományegyetemkre, a budapesti és a miskolci mûegyetemre és a közgazdaságtudományi egyetemre kinevezett egyetemi tanárokat vontuk be.

2. Forrásul a Hivatalos Közlöny adott évfolyamai, illetve az Akadémiai Almanach, majd Akadémiai Értesítõ számai szolgáltak: az elõbbi közölte a legfõbb közjogi méltóság által aláírt kinevezéseket, az utóbbi pedig beszámolt az Akadémia személyi és szervezeti struktúrájának változásairól.

3. A vizsgálat kezdetekor mintegy 218 egyetemi tanár és/vagy akadémikus került a listánkra, de mintavételi hiba, a pontatlannak vagy minimálisnak bizonyuló információ, az adatgyûjtés idején hatályos levéltári törvény kutatást gátló rendelkezései miatt sok mintatagot elvesztettünk.

4. Parafrázis: a "Munkások a tudósokért - tudósok a munkásokért" mozgalom (1945) alapján. Ennek értelmében a munkások újjáépítették a romokból az egyetemi épületeket, cserébe az egyetemek megnyitották kapuikat a munkásosztály elõtt.

5. Az Elnöki Tanács 1950. évi 44. sz. törvényerejû rendelete tette hatályossá Magyarországon a szovjet típusú tudományos minõsítési rendszert, amely felváltotta a korábbi, a habilitáción alapuló porosz rendszert. Ezt követõen hozták meg az ET 1951. évi 26. sz. törvényerejû rendeletét a tudományok doktora tudományos fokozat bevezetése tárgyában. A két rendeletnek megfelelõen tehát a mintatagok csak 1950-et követõen szerezhettek kandidátusi és nagydoktori fokozatot - adataink szerint több mint egynegyedük élt ezzel a lehetõséggel.

6. A magyar tudományosság legfõbb oszlopcsarnokáról az adott periódusban az 1948:XXXVIII.tc. és az 1949:XXVII.tc. rendelkezett. Az elõbbi a Magyar Tudományos Tanács irányításával létrehozta a tudományos intézetek hálózatát, s ezzel megteremtette a szovjet mintájú tudománypolitika alapjait; az utóbbi a Magyar Tudományos Akadémia strukturális átalakítását és profilváltását foglalta törvénybe - ekkor került sor osztályok átszervezésére és megszüntetésére, tagok eltávolítására, illetve visszaminõsítésére.

7. Forrásul napilapok és szakmai periodikák szolgáltak. Idõben egészen az 1980-as évek közepéig követtük az elittagokat. Értelemszerûen a minél teljesebb kigyûjtésre törekedtünk - ezzel létrehozva egy sajátos emlékgyûjteményt a korról és embereirõl.

8. Annak ellenére, hogy a másodlagos faktorok jelentette dimenziók matematikai értelemben függetlenek, találkozhatunk olyan elittagokkal, illetve olyan elitcsoportokkal, akik, illetve amelyek egynél több dimenzióban is kiugróan magas - vagy éppen kiugróan alacsony - értéket produkálnak. Ez egyes elittagok esetében munkásságuk sokszínûségét, a csoportok esetében a csoport megosztottságát, polarizáltságát jelzi. A tanulmány a hasonló címû OTKA-kutatás alapján készült.