Tóth István János-Semjén András
KIS- ÉS KÖZEPES VÁLLALKOZÁSOK ADÓZÁSSAL KAPCSOLATOS MAGATARTÁSA^*





Bevezetés¹

A gazdasági átmenet során nagy jelentõsége van annak, hogy a vállalkozók hogyan vélekednek bizonyos, a piacgazdaságokban elfogadott normákról1, és gazdasági kapcsolataikban mennyire képesek, illetve mennyire szándékoznak ezeknek érvényt szerezni. E normák egyike a pénzügyi fegyelem, amely értelmezésünk szerint a piaci kapcsolatokban érvényesülõ fizetési fegyelmet (ami a tágabb - a teljesítési, szállítási fegyelmet is felölelõ - szerzõdéses fegyelem részének tekinthetõ) és a közösségi/kormányzati szektorral való kapcsolatokban érvényesülõ (tágan értelmezett) adózási fegyelmet foglalja magába. A pénzügyi fegyelem erõsödése szükséges feltétele a sikeres piaci átmenetnek (Kornai 1993). Kornai véleménye szerint a magánvállalkozások térnyerése és a pénzügyi fegyelem erõsödése szorosan összekapcsolódik: a magánvállalatok növekedése, a magánszektor izmosodása jótékonyan hat a piaci és pénzügyi fegyelem erõsödésére, mert a magánvállalatok költségvetési korlátja keményebb, és az új magánvállalatokban születésüktõl fogva rögzõdnie kell a pénzügyi fegyelem követelményének (Kornai 1993). Kérdés persze, hogy mennyire érvényesül ez Magyarországon a piacgazdasági átmenet elsõ éveiben, illetve hogy a fizetési fegyelemnek a piaci kapcsolatokban kétségkívül megmutatkozó erõsödése együtt jár-e az adózási fegyelem javulásával.

Ebben a tanulmányban ehhez az összefüggéshez kapcsolódó feltételezések érvényességét vizsgáljuk azzal, hogy a vállalkozók adózással kapcsolatos véleménye mellett a pénzügyi fegyelem két szegmensét a) az adózással kapcsolatos fegyelem, és b) a fizetési (ezen keresztül a szerzõdéses) fegyelem érvényesülését elemezzük 275, többségi magántulajdonban lévõ kis- és közepes vállalat mintáján. Az adózási fegyelem vonatkozásában egyáltalán nem biztos, hogy a fenti összefüggés (magántulajdon=javuló adófizetési fegyelem) automatikusak és a magánvállalkozások minden csoportjára érvényes. Sõt, valószínûsíthetõ, hogy az ezzel ellentétes állítás igazolható: a magántulajdon nem feltétlenül erõsíti, bizonyos esetekben inkább gyengítheti az adózással kapcsolatos fegyelmet.² Ebben két tényezõ játszhat szerepet: a) a magánvállalkozások tulajdonosainak, vezetõinek korábbi, második gazdaságbeli tapasztalatai és magatartási normái az adózási fegyelem gyengítése irányába hatnak; b) a válságban lévõ cégek rendszeresen megszegik a szerzõdéses és pénzügyi fegyelem követelményeit, mivel alkalmazkodási stratégiáik között (Laki 1991; 1993) fontos szerepet játszik az adókötelezettségek késedelmes teljesítésének taktikája. Ez az eszköz elterjedtebb a recesszióban, és legalább annyira élhetnek vele a piaci és intézményi feltételekhez rugalmasabban alkalmazkodó magyar magáncégek³, mint a külföldi, illetve állami tulajdonúak. Ez, úgy tûnik, ellentmondásban van a magántulajdonnak a pénzügyi fegyelem erõsítésében betölteni hivatott pozitív szerepére vonatkozó feltételezéssel.

Kérdéses továbbá, hogy van-e különbség az egyes tulajdonosi csoportok által irányított vállalatok között a pénzügyi (és ezen belül is az adózási) fegyelem terén. Valóban minden magáncég egyaránt hozzájárul a piacgazdaságban szokásos normák elterjedéséhez, vagy érdemes a magyar magán- és a külföldi magántulajdonú cégek között különbséget tenni? Lehet, hogy nem általában a magántulajdon segíti elõ a pénzügyi fegyelem érvényesülését, hanem annak egyik kitüntetett fajtája, a külföldi tulajdon, mivel a többségében a fejlett országokból érkezõ külföldi tulajdonosok az ott érvényes követelményeknek megfelelõen mûködtetik magyarországi cégeiket is.

Érdemes továbbá a legális adócsökkentési módoknak (adóelkerülés), mint a gazdasági intézményrendszer feltételeihez való alkalmazkodás sajátos fajtáinak a vállalkozások jellemzõi (nagyság, tulajdonosi forma, piaci helyzet) szerinti különbségeit is megvizsgálni. Milyen gyakorisággal és milyen mértékben alkalmazzák a magáncégek egyes csoportjai a különbözõ adócsökkentési módokat? Azt várjuk, hogy ez szorosan összefügg az adott vállalkozás piaci, pénzügyi helyzetével: a rosszabb helyzetû cégek inkább élnek ezekkel a lehetõségekkel. Másrészt a magántulajdonosi csoportokon belül lényeges különbséget feltételezünk a magyar magán- és a többségében külföldi tulajdonban lévõ cégek között. Az elõbbiek alkalmazkodási stratégiájában az adórendszer adta rések kihasználása sokkal fontosabb, mint a utóbbiak esetében. A vállalkozások nagysága ugyancsak fontos hatást gyakorolhat erre: a kisebb cégek - az összes költségeikhez viszonyítva - nagyobb mértékben építhetnek az adóelkerülés adta lehetõségekre.

Végül, de nem utolsósorban, a vállalkozások egy része nemcsak az adóelkerülés - egyébként legális - lehetõségeivel él, hanem, figyelembe véve az adózási szabályok megsértésének hasznát és kockázatát, adót csal. E jelenség gyakoriságáról nem rendelkezünk (nem rendelkezhetünk) közvetlen ismeretekkel, csak sejtéseink lehetnek. A probléma ennek ellenére rendkívül fontos: az adócsalás, ha gyakori, nyilvánvalóan rombolja a pénzügyi fegyelem érvényesülését. A jelenségre vonatkozó közvetett becslés lehetõsége azonban nem kizárt. Érdemes megkísérelni ezt ahhoz, hogy pontosabban ítélhessük meg a piacgazdasági normák elfogadottságának mértékét.

Az alábbi tanulmányban azon túl, hogy képet kívánunk adni a vállalkozók adózással kapcsolatos attitûdjeirõl, a fenti összefüggésekre vonatkozó feltételezések érvényességének tesztelése volt célunk. Ezen túl becsülni kívánjuk adni az adócsalás elterjedtségét a vizsgált vállalkozások körében.


A minta fõbb jellemzõi

A felmérés során 275 maximum 200 fõt foglalkoztató kis- és közepes vállalkozást⁴ kérdeztünk meg úgy, hogy a mintát az APEH 1992-es vállalati mérleget és társasági adóbevallást tartalmazó adatbázisa alapján⁵ véletlen mintavétellel választottuk ki.

A mintailleszkedés-vizsgálat eredményei szerint a kérdezett minta létszámmegoszlása szignifikánsan eltért a sokaságétól, mivel az elõbbiben a nagyobb cégek sokasági arányuknál lényegesen nagyobb súllyal szerepeltek. Ezt a torzítást súlyozással korrigáltuk. A továbbiakban ezeket a súlyozott eredményeket közöljük.

A megkérdezett vállalkozások többségében magyar magánszemélyek, a cég menedzsmentje, más magyar cég és külföldi tulajdonosok voltak a tulajdonosok (az egyes tulajdonosi típusok elõfordulását lásd az 1. táblázatban). Többségük 1994-ben mindössze néhány éves múltra tekinthetett vissza. Több mint 74 százalékuk 1989 után alakult, 17 százalékuk 1989-ben, 9 százalékuk pedig 1989 elõtt. A vállalkozások közel 80 százalékánál a nettó árbevétel 1993-ban sem haladta meg a kiválasztási kritériumként meghatározott 100 millió forintot, és 68 százalékuknál az 50 millió forintot. Az 1993-as adózás utáni nyereségre vonatkozó kérésünkre a megkérdezettek nagy hányada (több mint ötöde) nem válaszolt, a válaszolók 80 százaléka pedig viszonylag kicsi, maximum 5 millió forint nyereséget könyvelt el.

1. táblázat
A különbözõ tulajdonosi típusok elõfordulása a megkérdezett cégeknél*

tulajdonos típusa	gyakorisága	aránya (%)
magyar magánszemélyek	214	77,8
magyar magánvállalatok	35	12,8
magyar állami bank vagy vállalat	11	4,1
menedzsment	38	13,8
dolgozók	22	8,2
külföldi vállalat, bank	37	13,6
külföldi magánszemély	44	16,1
ÁVÜ vagy ÁV Rt.	6	2,2
önkormányzat	6	2,3
magyar vegyes-(állami-magán-) vállalatok	10	3,6

* egyszerre több választ lehetett adni


Piaci kapcsolatok és az adórendszer megítélése

A piaci kapcsolatok stabilitása rendkívül fontos tényezõje annak, hogy a vállalkozások sikeresen tudjanak alkalmazkodni az átalakuló gazdaság követelményeihez. Nem kevés azoknak a kis- és közepes cégeknek a száma, amelyek egyébként hatékonyan termelnek és termékeik iránt hosszú távon biztosítva lenne a kereslet, lehetõséget adva a vállalkozás további növekedéséhez, de vevõik fizetésképtelensége miatt likviditási válságba kerülnek, esetleg csõdbe mennek, vagy beszállítói kapcsolataik bizonytalansága teszi lehetetlenné stabil mûködésüket.

Erre vonatkozóan két kérdést tettünk fel. Az egyikben a szerzõdéses kötelezettség nem teljesítésének gyakoriságát tudakoltuk⁶, a másikban pedig arra voltunk kíváncsiak, hogyan ítélik meg a vállalkozások vezetõi a velük kapcsolatban álló cégek megbízhatóságát.

A válaszok arra mutatnak, hogy a felmért vállalkozói körben gyakori az az eset, amikor a szerzõdõ felek nem tudják teljesíteni vállalt kötelezettségeiket és nem bízhatnak teljes mértékben a velük szerzõdõkben sem. A vállalkozók 7 százaléka mondta, hogy 1993-ban több mint három alkalommal származtak problémái abból, hogy nem tudott eleget tenni szerzõdéses kötelezettségeinek, 18 százalékuknál fordult ez elõ háromnál kevesebbszer, és 75 százalék állította, hogy ilyen eset nem történt vele az adott évben.

Jóval negatívabb képet kapunk, ha a megkérdezetteket az üzleti partnereikrõl alkotott véleményérõl kérdezzük. A vállalkozók mindössze 16 százaléka állította, hogy szerzõdéses partnerei mindig megbízhatóak, 69 százalékuk szerint "többnyire megbízhatóak", és 11 százalékuk szerint ritkán, vagy egyáltalán nem lehet bízni bennük. A két kérdésre adott válaszok nem mutatnak szignifikáns kapcsolatot. Ennek ellenére megkockáztatjuk azt az állítást, hogy a szerzõdéses fegyelem betartása a vállalkozó és üzleti partnerei körében inkább szimmetrikusan alakul. Az átlagosnál nagyobb arányban tartják be a szerzõdéses kötelezettséget azok, akik üzleti partnereiket is megbízhatóbbnak ítélik meg.⁷

A szerzõdõ felek magatartásán túl a vállalkozók jelentõs részénél az adózással kapcsolatos szabályokat is a bizonytalanságot növelõ tényezõk közé sorolja. A megkérdezettek többségének negatív volt a véleménye az adórendszer mûködésérõl. Szinte mindegyikük úgy vélekedett, hogy a magyar adójogszabályok gyakran változnak (93%) és ettõl alig maradt el azok aránya, akik szerint a változások mértéke már veszélyezteti az üzleti kalkuláció biztonságát is (81%).

2. táblázat
Szerzõdéses kötelezettség magszegése és az az üzleti partnerek megbízhatósága

Hogyan ítéli meg: az Önnel kapcsolatban álló partnerek...	Szerzõdésben vállalt kötelezettség nem teljesítése az elmúlt évben (százalék)
	több mint 3 esetben	kevesebb, mint 3 esetben	nem fordul elõ	összesen	N
...mindig megbízhatóak	5,3	8,9	85,8	100,0	43
...többnyire megbízhatóak	7,3	20,7	72,0	100,0	186
...ritkán megbízhatóak	2,8	17,2	80,0	100,0	26
...nem megbízhatóak	13,9	13,9	72,2	100,0	11
Összesen	8,7	18,2	75,1	100,0	269

Az egyes adófajták különbözõ terhet jelentenek a vállalkozások számára. A megkérdezettek a legsúlyosabb tehernek az áfa (30%) mellett a nyugdíjjárulékot (24%), valamint a társasági adót (13%) tartották (lásd 3. táblázat). Az egyes adónemek súlyosságára vonatkozó három választ összesítve azt is kiszámíthatjuk, hogy milyen aránnyal kerültek be az elsõ három legsúlyosabbnak tekintett adónem közé. Eszerint a vállalkozók mintegy fele súlyos teherként említette az áfát, a nyugdíjjárulékot és a társasági adót.

Az adórendszer mûködését nemcsak az adózási szabályok bonyolultsága jellemzi, de fontos indikátora ennek az adózási szabályok tisztázottsága, továbbá az adózó és az adóhivatal közötti kapcsolat jellege is. A vállalkozóknak külön költséget jelent az adójogszabályok esetleges tisztázatlanságából eredõ bizonytalanság és az ebbõl faladó vitás problémák elintézése. Az adózási szabályok értelmezése körüli viták, illetve az adózó hibájából következõ korrekciók elintézésének menete, az adózási adminisztráció mûködése nem lebecsülendõ tényezõje az adórendszer vállalkozásokat érintõ hatásainak. Az ezzel kapcsolatos bizonytalanságot minimalizálandó nemcsak egy adott vitás ügy elintézéséhez tartozó költségekkel kell számolni, hanem azokkal is, amelyek (pl. adótanácsadó alkalmazása) e helyzetek megelõzését szolgálják.

3. táblázat
Az egyes adófajták besorolása aszerint, hogy fizetésük milyen súlyos terhet jelent a vállalkozók számára

	elsõ	második	harmadik	a három legsúlyosabb egyike
	legsúlyosabb
általános forgalmi adó	30,0	13,3	12,1	49,0
nyugdíjjárulék	24,3	16,3	13,9	47,6
társasági adó	12,9	23,3	17,5	45,6
egészségbiztosítási járulék	7,3	16,6	8,5	28,0
vám	4,3	3,5	7,0	12,2
helyi adók	0,9	1,6	5,4	6,1
szolidaritási járulék	0,1	1,5	7,0	6,3
egyebek	1,5	1,8	3,0	2,3
N=	261	251	191	275

E faktorok teszteléséhez az adózási szabályok értelmezése körüli viták gyakoriságát és a megoldásukra szolgáló eljárás egyes jellegzetességeit vizsgáltuk. Eredményül azt kaptuk, hogy a vállalkozók széles köre kénytelen számolni az adózási szabályok bizonytalanságából eredõ többletköltségekkel.

A megkérdezettek csaknem felével (42%) fordult elõ, hogy valamilyen adójogszabály, illetve APEH-határozat értelmezése miatt vitás ügye volt az APEH apparátussal. Ezen belül 50 százalékot tesz ki azok aránya, akikkel ez többször is elõfordult már. Akik szembe találták magukat a fent említett problémával, azok 61 százaléka az ügy elintézése érdekében többször személyesen is felkereste az illetékes APEH irodát. Az ilyen problémák az esetek közel 70 százalékában fél éven belül rendezõdtek, 14 százalékban egy év kellett ehhez, míg az érintett vállalkozások csaknem 17 százalékánál egy év sem volt elég a vitás ügy lezárásához.

4. táblázat
Az adózási szabályokkal és az APEH mûködésével kapcsolatos vélemények (százalékban)

	teljes mértékben igaz	van benne igazság	egyáltalán nem igaz
Az adójogszabályok rendkívül bonyolultak, még a könyvelõknek is nehéz bennük eligazodni	69,3	23,7	7,0
Az adózáshoz szükséges nyomtatványok közül sok nehezen érthetõ	60,3	29,9	9,8
Az APEH-ben egy-egy vitás ügy elintézésénél sok múlik a személyes kapcsolatokon	59,1	27,7	13,30
Az APEH idõben és jól informálja a vállalkozókat az adózással kapcsolatos teendõkrõl	18,1	25,9	56,0

A fentieket támasztja alá a megkérdezettek azon véleményének elterjedtsége is, miszerint az adóhivatali apparátussal való vitás ügy elintézésében sok múlik a személyes kapcsolatokon (lásd 4. táblázat). Emellett megegyezõen az elõzõekkel azt is láthatjuk, hogy az adózással kapcsolatos szabályok bonyolultsága és az adóhatóság által adott információk pontatlansága a vállalkozók nagy részének okoz gondot.

Mivel a személyes kapcsolatok fontosságára, illetve az adózási szabályok bonyolultságára vonatkozó vélemények nem függnek össze azzal, hogy az adott vállalkozás mûködése során elõfordultak-e ezekkel kapcsolatos esetek (vita az adóadminisztrációval), ebbõl arra következtethetünk, hogy ezek a vélemények inkább a többség által elfogadott állításként, mintsem közvetlen személyes tapasztalatokon alapuló következtetésekként értelmezhetõek.


Az adózással kapcsolatos magatartás összetevõi

A minta kiválasztása során hozott döntés eredményeként a mintába olyan cégek kerültek, amelyek legalább 50 százalékban magántulajdonúnak tekinthetõk. Nyitva hagytuk azonban azt, hogy a kisebbségi tulajdonosok, illetve a többségi magántulajdonosok milyen fajtái lehetnek képviselve egy-egy cégben.⁸ A továbbiakban az adózási magatartás és szerzõdéses kapcsolatok vizsgálatánál az állami tulajdon mellett a külföldi, menedzseri és dolgozói tulajdonformákat vesszük figyelembe. Feltételezzük, hogy azon cégeknél, ahol az állami és a külföldi tulajdonforma jelen van, szigorúbb szerzõdéses fegyelem és adómorál jellemzõ, ellenben ott, ahol a dolgozói és menedzseri tulajdon is szerepet játszik, ez a kapcsolat gyengébb.

A tulajdonosi típusok szerint négy változót képeztünk: külföldi tulajdon (KLFD); állami tulajdon (ALLAM); menedzseri vagy dolgozói tulajdon (MEDO); és vegyes tulajdon (VGYS).⁹

A fenti tulajdonosi típusokat, valamint a vállalati méretet (nettó árbevétel, létszám), a tervezett elbocsátást, a nettó nyereséget a piaci normák érvényesülését és az adózással kapcsolatos vállalkozói magatartás öt indikátorával összefüggésben vizsgáljuk. Ezek az adótartozások elõfordulási gyakorisága (ADOTART), az üzleti partnerek körében tapasztalt áfa nélküli értékesítés (AFAPAR) és a minimálbérhez közeli alkalmazás¹⁰ (MINLF) gyakorisága, valamint az e bérszinten foglalkoztatottak aránya a dolgozók körén belül (MINLR), a munkabéren kívüli juttatások mint adóelkerülési mód alkalmazásának gyakorisága (JUTTAR) és aránya az összes személyi kifizetésben (JUTTARA), és a szerzõdéses kötelezettségek megszegése (SZERSZ).

Mielõtt a kapott eredményeket ismertetnénk, szóljunk a kiválasztott négy tulajdonosi típusba sorolt vállalkozások fontosabb jellemzõirõl.

Részben külföldi tulajdonban volt a vállalkozások 21 százaléka, állami tulajdonban 4,3 százalék, részben dolgozók és a menedzsment kezében 13,5 százalék, az elõbbi típusok vegyes tulajdonában pedig 6,3 százalék.¹¹ A tulajdonosi típusok között a külföldi tulajdonban lévõk általában jobb piaci helyzetû nagyobb cégek, amelyek nettó árbevétele magasabb az átlagnál. Foglalkoztatotti létszámuk megoszlása ezzel együtt az átlag szerint alakul. Kevésbé terveznek létszámleépítést és gyakrabban beruházást, mint a többi cég. Irodájuk jobban felszerelt, mint az átlag, fejlett infrastrukturális és kiépített adminisztratív háttérrel rendelkeznek.¹² Az állam- és magántulajdon valamelyik típusához tartozik 28 vállalkozás. Ezen vállalkozások egyik vizsgált jellemzõ szerint sem mutatnak az átlagostól szignifikánsan eltérõ képet. Gyakrabban terveznek létszámleépítést, a minta átlagánál némileg nagyobb létszámot foglalkoztatnak. Nyereségük és nettó árbevételük megoszlása sem tér el lényegesen az átlagostól. Felszereltségük komolyabb, mint a többi vállalkozásé. A menedzserek és dolgozók tulajdonában lévõ cégek árbevétel tekintetében a kisebbek közé tartoznak. E vállalkozások körében az átlagosnál némileg gyakoribb a minimális nyereséget elérõ cégek aránya, és infrastrukturális hátterük többnyire elmarad a többi cégre jellemzõtõl. A vegyes tulajdonú cégek pedig mind létszám, árbevétel és nyereség szerint a minta megoszlását követik.

Ezek után tekintsük át, hogy a vállalkozások jellemzõi és a vizsgált tényezõk között milyen összefüggések figyelhetõk meg. Az adótartozás gyakorisága (ADOTART)¹³ nem mutatott érdemleges kapcsolatot sem a nettó árbevétellel, sem a nyereséggel. Ez a jelenség az átlagosnál viszonylag gyakoribb volt a közepes (11-25 fõ közötti) létszámkategóriákban.

Pozitív összefüggést találtunk viszont a létszámleépítés terve és az adóbefizetés halasztásának gyakorisága között. Ezek szerint feltételezhetõ, hogy a vállalkozások körében elterjedt a különbözõ (halasztó, megoldó) válságelhárító módszerek (Laki 1993) együttes alkalmazása, miközben érvényesülhet a halasztó és megoldó módszerek közötti átváltás is.

A felsorolt tulajdonosi változók közül egyik sem áll szignifikáns kapcsolatban az adótartozás elõfordulásának gyakoriságával. Amennyiben az állami tulajdont szélesebben határozzuk meg¹⁴ (ALLAM2), akkor azonban azt láthatjuk, hogy az állami tulajdon léte szignifikáns pozitív kapcsolatban van az adó késedelmes fizetésével. Azok a cégek, amelyekben van állami tulajdon, az átlagosnál nagyobb arányban fizetik késedelmesen adókötelezettségeiket. Ez annak a széles körben elfogadott állításnak a teljesülésére utal, amely az állami tulajdont a gyengébb fizetési fegyelemmel hozza összefüggésbe.

Az üzleti partnerek körében való áfa nélküli értékesítés (AFAPAR) a kisebb cégek partnereire jellemzõ inkább. A részben állami és a külföldi tulajdonban lévõ cégek körében az átlagosnál kevésbé jellemzõ ez a jelenség (lásd 5. táblázat). Emögött a létszám és a tulajdonosi típusok kereszthatása is jelentkezhet: mind a részben állami, mind a részben külföldi cégek körében az átlagosnál nagyobb árbevételû és létszámú cégek aránya.

5. táblázat
Az áfa nélküli értékesítés (AFAPAR) kapcsolata a vállalkozások egyes jellemzõivel

tényezõ	Gamma
létszám	-0,33878
nettó árbevétel nagysága	-0,39924
állami tulajdon (ALLAM)	-0,17009
külföldi tulajdon	-0,37498

Az áfa nélküli értékesítés gyakorisága (AFAPAR) és a vállalkozás egyes jellemzõi közötti kapcsolatokat vizsgáló logit modellben eltûnik a cégek tulajdonosi típusának (ÁLLAM2) hatása. A teljes logit modell eredményei alapján (lásd F1. táblázat) csak a kis (10 millió forint alatti) árbevételt elérõ cégek körében láthatunk szignifikáns hatást: a kisebb vállalkozók körében a vártnál nagyobb az áfa nélküli értékesítés valószínûsége. Ha a teljes modellbõl elhagyjuk a háromtagú szorzat (AFAPAR*ALLAM2*NARBEV) által reprezentált harmadrendû interakciót, akkor az így kapott modell már nem illeszkedik megfelelõen az adatokhoz¹⁵, azaz az áfa nélküli értékesítés valószínûsége nem független a harmadrendû tagtól.

A külföldi tulajdonnal (KLFD) számolva azt kapjuk, hogy a modellben csak a másodrendû hatásoknak van jelentõsége. A vállalkozás nettó árbevételben mért nagysága és az üzleti partnerek körében az áfa nélküli értékesítés kapcsolata itt is szignifikáns szerepet játszik. A külföldi tulajdonú cégek partnerei körében kisebb a vártnál az áfa nélküli értékesítés valószínûsége, de ez a hatás nem szignifikáns. Az asszociációs mutatók az elõbbinél némileg gyengébb kapcsolatra utalnak.¹⁶ Ha a másik két tulajdonosi változóval (MEDO és VGYS) számolunk, akkor hasonló eredményre jutunk: ezek egyike sem játszik szerepet az AFAPAR alakulásában, csak a vállalkozás nagyságának hatása érhetõ tetten.

Az alacsony bérszinten való foglalkoztatás egy másik - immár legális - módja lehet az adóbefizetések minimalizálásának. A kis- és közepes vállalkozások körében nem ritka jelenség az, hogy a foglalkoztatottak egy részét minimálbér, illetve annál alig magasabb bérszint mellett alkalmazzák, miközben más módon (pl. béren kívüli juttatásokkal, vagy közvetlen "zsebbõl zsebbe" való kifizetéssel) is honorálják õket. A válaszok azt mutatták, hogy a megkérdezettek 11 százaléka alkalmaz 9000 forint alatti havi jövedelmû foglalkoztatottat és 47 százalék azon vállalkozások aránya, ahol van 15 000 ezer forint alatti jövedelmû alkalmazott. Ez utóbbiak száma az érvényes esetek háromnegyedében nem haladta meg az öt fõt.

Ha a 15 000 forint havi jövedelem alatt foglalkoztatottak létszámon belüli arányát (MINLR) összevetjük a vállalkozás létszámával, akkor azt találjuk, hogy a kisebb létszámú cégek között magasabb az alacsony bérszinten foglalkoztatottak aránya, mint a nagyobbaknál. A logaritmikus transzformáció után számított lineáris korreláció (r= -0,6102) értéke a két tényezõ közötti erõs fordított kapcsolatra utal.

Ha a MINLR magyarázatánál olyan tényezõk hatását is számba vesszük, mint a várható elbocsátás, a szerzõdésszegés elõfordulása, az állami, illetve külföldi tulajdon léte, vagy az adókímélõ fizetési módok aránya az összes személyi kifizetéseken belül, akkor azt látjuk, hogy a felsorolt tényezõk közül továbbra is egyedül a létszám (LNLTSZM) hatása mutatkozik szignifikánsnak.¹⁷ A regressziós modellbõl kapott becslés szerint például egy 20 fõt foglalkoztató vállalkozásnál a minimálbérhez közeli fizetéssel alkalmazzák a foglalkoztatottak átlagosan 22 százalékát, míg 50 fõ esetén 13, 400 fõnél pedig átlagosan 5 százalék körülire tehetõ ez az arány (az eredményeket lásd F2. táblázat).

Az elõbbiekben volt már szó a béren kívüli juttatásokról. Ezek alkalmazása várakozásaink szerint összekapcsolódik az alacsony béren történõ foglalkoztatással, azaz a kisebb cégek körében nagyobb mértékben fordul elõ, mint nagyobbaknál.

A béren kívüli juttatások személyi kifizetéseken belüli arányát (JUTTARA) becslõ regressziós modellben ennek megfelelõen az elõbb függõ változóként vizsgált minimálbérhez közeli foglalkoztatottság arányának logaritmusát is szerepeltettük. A JUTTARA és a létszám között gyenge negatív kapcsolat mutatható ki. A regressziós elemzés eredményei ugyancsak a vállalkozás méretének döntõ negatív hatását húzzák alá. Emellett a szerzõdéses fegyelem megsértésére vonatkozó dummy változó (SZERSZ) hatása is szignifikáns: azoknál a cégeknél, amelyeknél ez elõfordult, magasabb az adókímélõ juttatások aránya az összes kifizetésen belül (lásd F3. táblázat).

Ezek után azt vizsgáltuk, hogy a fenti jelenségek (minimálbérhez közeli foglalkoztatás, adókímélõ fizetési formák alkalmazása), valamint a szerzõdésszegés és a késedelmes adófizetés elõfordulása a vállalkozások milyen jellemzõivel áll kapcsolatban. Ezt az a feltételezés indokolja, hogy más vállalkozási jellemzõkkel állhat összefüggésben egy adóelkerülési mód alkalmazásának mértéke, mint az alkalmazás ténye. Ebben az elemzésben függõ változóként a minimálbérhez közeli foglalkoztatás elõfordulása (MINLF), a béren kívüli juttatások (JUTTAR), a késedelmes adófizetés gyakorisága (ADOTART) és a szerzõdésszegés (SZERSZ) szerepeltek¹⁸, magyarázó változókként pedig a korábban is vizsgált dichotóm változókat, valamint a vállalkozás méretét mutató foglalkoztatotti létszámot vettük figyelembe.

Az eredmények szerint a minimálbér környékén történõ foglalkoztatás elõfordulásának (MINLF) valószínûségét növeli, ha a vállalkozás vezetése elbocsátást tervez (lásd F4. táblázat). A külföldi tulajdon hatása ebbõl a szempontból negatív, azaz a részben külföldi kézben lévõ cégek körében ez a jelenség a vártnál ritkábban fordul elõ.¹⁹ Az adókímélõ juttatás elõfordulása (JUTTAR) - ellentétben e juttatások személyi kifizetésen belüli arányával - nincs kapcsolatban a vállalkozás létszámával. Ellenben az elbocsátás, valamint a szerzõdésszegés valószínûsége és a JUTTAR között szoros pozitív kapcsolat mutatható ki. E két tényezõt tartalmazó modell, miközben jól illeszkedik a teljes modellhez²⁰, az összes változás viszonylag nagy arányát magyarázza (lásd F5. táblázat).

A kapott eredmények megerõsítik azt, hogy a kis- és középvállalati szférában az idõnyerési stratégiák alkalmazása (például a minimálbér szintjéhez közeli foglalkoztatás), vagy az adóelkerülés szorosan összefüggnek a vállalkozás piaci pozíciójával. E lépések valószínûségét szignifikánsan növeli, ha a cég rosszabb helyzetben van és szerzõdéses kötelezettségeit gyakran megszegi.

A szerzõdéses kapcsolat megszegésének elõfordulása (SZERSZ) a tervezett elbocsátással és - megegyezõen a korábbi eredményekkel - az adókímélõ juttatásokkal állt szignifikáns kapcsolatban. A külföldi tulajdon hatása negatív, de nem szignifikáns. Az eredmények arra mutatnak (lásd F6. táblázat), hogy a szerzõdéses kötelezettségek megszegésének valószínûsége nõ abban az esetben, ha a cég vezetése elbocsátást fontolgat és az adókímélõ juttatási formákat nagy arányban alkalmazza.

Az adótartozás elõfordulása és a jövõbeni elbocsátás valószínûsége is szignifikáns pozitív kapcsolatban áll egymással. A teljes modellhez képest nem tér el szignifikánsan az adótartozás (ADOTART) és elbocsátás (ELBOCS), valamint az adótartozás és a béren kívüli juttatások (JUTTAR) interakcióját tartalmazó modell (lásd F7. táblázat).

Az elsõ összefüggés a vállalkozás rövidtávú piaci helyzetének és a túlélést célzó alkalmazkodási lépéseinek kapcsolatát nyomatékosítja. A második kapcsolat pedig arra utal, hogy az adótartozást, mint a pillanatnyi mûködõképesség egyik eszközét alkalmazó vállalkozásoknak kevésbé vannak eszközeik alkalmazottaik adókímélõ honorálására.

A fenti eredmények arra mutatnak, hogy a vállalkozások adózással és szerzõdéses fegyelemmel kapcsolatos magatartásában a tulajdoni típusok nem játszanak szerepet. A vállalatnagyság leginkább az egyes lépések alkalmazásának mértékével áll kapcsolatban. Láthattuk, hogy mind a partnerek körében tapasztalt áfa nélküli értékesítés, mind az alacsony bérszinten való foglalkoztatás mértéke, mind a tb befizetés minimalizálására szolgáló béren kívüli juttatások súlya a kisebb vállalkozások körében számottevõbb. A tulajdonosi típusok közül a külföldi tulajdon csupán az alacsony bérszinten való foglalkoztatás elõfordulásával függött össze. Elõzetes várakozásainkkal ellentétben a többi vállalati alkalmazkodási lépés egyikének valószínûsége sem tért el szignifikánsan a magántulajdon egyes típusai szerint. Nem állítható ezek szerint, hogy a vizsgált vállalkozói körben a külföldi tulajdonnak kitüntetett szerepe lenne a piacgazdasági normák érvényesülésében (érvényesítésében).

Ezzel szemben szoros összefüggést fedezhetünk fel a vállalkozások egyes alkalmazkodási lépései között. A gyakori adótartozások együtt járnak a várható elbocsátások átlagosnál nagyobb valószínûségével, a szerzõdéses fegyelem megszegése pedig a várható elbocsátással és az adókímélõ fizetési formák elterjedtségével.

Kapott eredményeink aláhúzzák a vállalatok bizonytalan piaci helyzete és a pénzügyi, valamint szerzõdéses fegyelem lazulása közötti kapcsolat meglétét. Ennek következménye pedig az, hogy a vállalkozások bizonytalan helyzete amellett, hogy aláássa a pénzügyi fegyelem érvényesülését, egyszersmind nehezebbé is teszi a piacgazdaságra való áttérést. Az elemzés tanulsága szerint a bizonytalan piaci és szerzõdéses kapcsolatok, valamint a bizonytalan szabályozási (adórendszerrel összefüggõ) környezet hatása erõsebben érinti a kisebb cégeket, és következésképpen körükben erõsebb az ösztönzés arra, hogy éljenek az adóbefizetés minimalizálásának legális és illegális módjaival.


Az adócsalók becsült aránya

A következõkben kísérletet teszünk arra, hogy becsüljük a kiválasztott sokaságban azon vállalkozások arányát, amelyek mûködésük során már csaltak adót.²¹ Mindennapi tapasztalatból tudjuk, hogy a magyar gazdaságban a kisvállalkozók körében gyakori az adó fizetését minimalizáló nem legális technikák (pl. számla nélküli értékesítés, be nem jelentett munkaerõ foglalkoztatása stb.) alkalmazása. Ennek sem mértékérõl, sem elterjedtségérõl nem rendelkezhetünk pontos adatokkal, csak becslésekre hagyatkozhatunk.²²

Az adócsalás elterjedtsége a kis- és közepes vállalkozók körében való nemcsak annak fontos mércéje, hogy mennyire stabilizálódtak a piacgazdaság normái, illetve mekkora tere van a "vadkapitalizmusnak", hanem annak is, hogy az adott adózási feltételek és politikai körülmények között az adófizetõk hogyan értelmezik viszonyukat ezekhez a feltételekhez.

Az adócsalás elterjedtségének becslését természetesen nem lehet direkt módszerekkel megvalósítani, csak valamilyen közvetett módszert érdemes alkalmazni. Ehhez mi az úgynevezett véletlenszerûen kiválasztott válaszok módszerét (randomized response technique) használtuk. A módszer lehetõséget ad arra, hogy különösen diszkrét kérdésekre vonatkozó válaszok gyakoriságát becsülhessük az egész válaszoló populációra, illetve arra a sokaságra vonatkozóan, amelybõl ezt kiválasztottuk. Ilyen diszkrét kérdés lehet például az AIDS fertõzöttség, a drogfogyasztás, vagy éppen az adócsalás kérdésköre.

A módszer során a kérdezettnek olyan kártyacsomagot adunk, amely két ellentétes állítást tartalmazó kártyákból áll. Esetünkben ezek A1: "Soha sem csaltam adót a vállalkozásom mûködése során"; A2: "Elõfordult már, hogy adót csaltam a vállalkozásom mûködése során". Ezután megkérjük, hogy húzzon egyet a kártyák közül és anélkül, hogy a kérdezõbiztosnak ezt megmutatná, mondja meg, hogy az õ esetében igaz, vagy hamis-e a kártyán szereplõ állítás. Az állítások elõre megadott arányban (ahol p nem egyenlõ 0,5, esetünkben p = 0,7) szerepelnek a kártyákon. A módszer lényege az, hogy az igaz és hamis válaszok kapott aránya és az állítások elõre megadott aránya alapján egy becslõfüggvény segítségével meg tudjuk határozni az adott állításnak a populációra vonatkozó gyakoriságát.²³

A becslõfüggvény az alábbi képletbõl adódik:


ahol Acs az adócsalás becsült aránya a mintában, P az adócsalást elismerõ állítások aránya a kártyák között ˙n ˙a minta elemszáma X a kérdésre kapott "igaz" válaszok száma

A varianciát becslõ függvényt pedig az alábbiak szerint kapjuk:


ahol V(Acs) az adócsalás kapott arányának becsült varianciája ˙N a minta alapjául szolgáló sokaság elemszáma

f n/N

Az adócsalásra vonatkozó kérdésre adott válaszok úgy oszlottak meg, hogy a megkérdezettek 44,3 százaléka választotta az "igaz", és 45,7 százaléka "hamis" választ. Így a fenti (1) és (2) képletbõl számított becslések szerint az alábbi eredmények adódnak:

Acs = 35,8%
V(Acs) = 0,0046362

Az átlaghoz tartozó konfidencia intervallum ezekbõl adódó becslése 95 százalékos megbízhatósági szint mellett 13,4 százalék. Ezek szerint a vizsgált vállalkozói körben a mûködésük során legalább egy alkalommal adót csalók aránya 35,8 százalék ‘ 13,4 százalékra tehetõ. Bár becslésünk elég tág határok között mozog, mégis megkockáztatható az az állítás, hogy az adócsalást eléggé elterjedt jelenségnek tekinthetjük a kis- és közepes vállalkozók körében. Még a legalsó becsült érték esetén is legalább 20 százalékosra tehetõ a mûködésük során legalább egy alkalommal adót csaló vállalkozások aránya. Ennek a számnak az értelmezéséhez mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a megkérdezett vállalkozások túlnyomó többsége (91%-a) 1988 után alakult és a megkérdezés idõpontjában 45 százalékuk maximum három éves múltra tekinthetett csak vissza.

Ennek az eredménynek az értelmezése rendkívül nehéz. Sok vagy kevés a kapott arány? Ennek megválaszolásához elõbb arra a kérdésre kellene választ adni, hogy milyen szociológiai és közgazdasági következményekkel jár az adócsalás ténye. Az adócsalással foglalkozó szakirodalomban vita folyik arról, hogy mennyire kívánatos, illetve nem kívánatos jelenséggel állunk szemben.

Csak annyit kívánunk itt rögzíteni, hogy az adózás problémakörét vizsgáló alkotmányos költségvetési választások modellje (Brennan-Buchanan 1993) alapján az adócsalás az egyén számára kívánatos, ha nem látja lehetségesnek az állam adóztatási hatalmát korlátozó adókódex kialakítását (Spicer 1993). Az állam indokolatlannak tartott adóéhsége - amire a kérdezés idõszakában a vállalkozásokkal kapcsolatos adózási feltételek szigorítása alapot teremthetett - az adócsalás elterjedését vonja maga után.

Ugyanerre a következtetésre jutnak a rejtett gazdaság kutatói is a rejtett gazdaság okainak feltérképezése során. Ebben nemcsak a magas adóráták játszanak szerepet, hanem a szabályozás terhei (az adózással kapcsolatos szabályok bonyolultsága), a szabályozás kiterjedtsége, a munkaerõ látható gazdaságban való alkalmazásának mértéke és az adómorál is (Lackó 1995).

A kis- és közepes vállalkozások körében az adócsalás ilyen mérvû elterjedtségében minden bizonnyal esetünkben is közrejátszanak az említett és jelen tanulmányban is érintett tényezõk: a magas adóráták és az adózási szabályok bonyolultsága miatti többletterhek.²⁴ Ezek a tényezõk pedig - mint a kapott eredmények rámutattak - a kisebb vállalkozásokat érzékenyebben érintik. Minden bizonnyal alacsonyabb adócsalási gyakoriságot kapnánk, ha a vizsgálatot nagyobb cégek körében végeztük volna el.


Jegyzetek

* Az alábbi tanulmány megírását és az alapjául szolgáló empirikus kutatást az OKTK, az ICEG (International Center for Economic Growth, San Francisco, USA) és a Francia Kormány ösztöndíja támogatta. A kutatás elsõ eredményeit a szerzõk tanulmányai tartalmazzák (Semjén 1995 és Tóth 1995). Jelen munkánkban részben tovább mélyítettük korábbi vizsgálatunkat, részben az eredeti minta tisztított és más szempontok szerint súlyozott változatát elemezzük.

1. E normák érvényesülése természetesen a fejlett piacgazdaságokban sem száz százalékos. A szerzõdéses fegyelem és a fizetési fegyelem megszegését a piac hatékonyan szankcionálja. Az adózási fegyelem korlátozott érvényesülésérõl magyarul lásd Spicer 1993 és Forte-Peacock 1993.

2. "...éppen azoknak a vállalatoknak a gazdasági részesedése fog dinamikusan nõni, amelyek nehezen adóztathatóak" (Tanzi 1993).

3. Nem mond ellent ennek, hogy a Társadalombiztosításnak nagyobb összeggel tartozó cégek között szinte kizárólag nagy állami cégek találhatóak.

4. A megkérdezésre 1994 tavaszán került sor, melynek során kérdezõbiztosok keresték fel a vállalkozások felsõ vezetõit. A megkérdezett vállalkozásokra érvényesek voltak az alábbi feltételek: a) nettó árbevételük 1992-ben nem haladta meg az évi 100 millió forintot; b) az alábbi szektorokba tartoznak: feldolgozóipar; építõipar; kereskedelem, közúti jármû és közszükségleticikk javítása, karbantartása; szálláshely, szolgáltatás és vendéglátás; szállítás, raktározás, posta és távközlés; oktatás; c) a tulajdonosok között legalább 50 százalékos volt (a külföldi és dolgozói részesedéssel együtt) a magántõke részaránya.

5. Ez az adatbázis 1992-re tartalmazta az egyszeres és teljes kettõs könyvvitelt vezetõ, adóbevallást beadó vállalkozások körét. Mivel a kiválasztott vállalkozások közül több nem volt elérhetõ, ezért 139 vállalkozást szakmai névsorokból és szakmai telefonkönyvbõl pótoltunk azon vállalkozások közül, amelyek az általunk kialakított kritériumoknak megfeleltek. Abban, hogy a felkeresett vállalkozások tetemes részét nem lehetett elérni, sejtésünk szerint két tényezõ játszott szerepet: a) a vállalkozások egy része csak formálisan, illetve már egyáltalán nem létezett a megkérdezés idõpontjában; b) sok közülük nem a regisztrált címen - többnyire magánlakásban - mûködött. Tapasztalataink szerint a 10 fõ alatti budapesti vállalkozások közül csak kb. 10-15 százalékot lehetett elérni az 1992-es címen. Ez a tény megegyezik más vállalkozói felvételek - például a BKE Szociológiai Tanszékének Vállalati Panel vizsgálata és a KSH-val közösen végzett vállalkozó vizsgálata során szerzett tapasztalatokkal (Czakó et al. 1994).

6. A szerzõdéses kötelezettség negatív következményekkel járó nem teljesítésére kérdeztünk rá ("Elõfordult-e Önnel az elmúlt évben, hogy különbözõ okok miatt nem tudta teljesíteni szerzõdésben vállalt kötelezettségét, és ebbõl Önnek problémái származtak?"). A szerzõdésben vállaltaknak nem az eredeti feltételek szerinti teljesítése a felek kölcsönös megegyezésének eredménye is lehet, ezért a fenti megfogalmazás a felek által szerzõdésben vállalt kötelezettségek megszegésének a valóságosnál szûkebb körére kérdez rá.

7. Az üzleti partnereiket megbízhatónak tartók körében a szerzõdéses kötelezettséget mindig teljesítõk aránya 86 százalékos szemben az átlagos 75 százalékal.

8. Viszonylag kis mintról lévén szó, nem lett volna értelmes a tulajdoni arányokról kérdezni. Ezek mértéke és az elemezni kívánt vállalati magatartást leíró változók kategóriái valószínüleg nem mutattak volna szignifikáns kapcsolatokat. Erre mutattak más (Tóth 1995) kutatási eredményeink is.

9. Az egyes változók leírását lásd a függelékben.

10. A megkérdezéskor a havi minimálbér 9.000 Ft volt; ma ez 14 500 Ft. Minimálbérhez közeli alkalmazásként tekintjük a 15 000 Ft alatti bérû dolgozók alkalmazását.

11. A többi cég kizárólag magyar magánszemélyek, illetve magánvállalatok tulajdonában van.

12. A kérdõíven szerepelt hat változó, amellyel a lekérdezett cég felszereltségét, infrastrukturális hátterét kívántuk tesztelni. Ezeket a kérdezõbiztosok töltötték ki a kérdezés után. E változók között azt tudakoltuk, hogy hol, milyen épületben mûködik a cég központja (magánlakás, irodának átalakított magánlakás, tíz évesnél régebbi irodaház, új irodaház), hányan dolgoznak a cég irodájában; van-e az irodában telefon, telefax, számítógép, fénymásoló. E kérdésekre adott válaszokból aggregáltunk egy a cég komolyságát mutató folyamatos változót.

13. A következõ kérdést tettük fel a vállakozás egyik vezetõjének: "Elõfordult-e már Önnel, hogy egy adót késve, a határidõ lejárta után fizetett be?" (Válaszlehetõségek: 1 - nem, 2 - igen egyszer, 3 - igen, többször.)

14. Tehát: ha a részben állami tulajdonú vállalkozásokból nemcsak azokat az eseteket tekintjük állami tulajdonnak, amelyekben nincs külföldi, menedzseri vagy dolgozói tulajdon (lásd az ALLAM változót a Függelékben), az állami tulajdon bármilyen elõfordulása esetén 1-es, egyéb esetben 2-es értéket adunk az ALLAM2 változónak.

15. A Khi négyzet valószínûség arány (Likelihood Chi Square) értéke 7,90990 volt p=0,048 mellett.

16. Az entrópia értéke 0,056609, a koncentrációé 0,061245.

17. Ezt regressziós elemzéssel teszteltük. A minimálbérhez közeli foglalkoztatottaknak, az adókímélõ módszerek arányának, valamint a létszámnak a logaritmikus transzformációját (LNLTSZM) szerepeltettük a modellben, a többi tényezõt pedig dichotóm változóként.

18. A külföldi tulajdon változójában a korábbi 0 értéket 2-re átkódoltuk, így ez jelenti a külföldi és magyar magántulajdon kombinációjának hiányát.

19. Itt meg kell jegyeznünk, hogy a külföldi tulajdon az esetek többségében külföldi magánszemély tulajdonát jelenti.

20. A Khi négyzet valószínûség arány (Likelihood Chi Square) értéke 59,41919 volt p=0,253 mellett.

21. Ezen a ponton külön köszönetet kell mondanunk Varga Istvánnak, a BKE Szociológia Tanszék docensének, aki az alább alkalmazott módszerre és az azt tárgyaló irodalomra felhívta figyelmünket.

22. A nem regisztrált gazdasági tevékenység (aminek csak egy része hozható összefüggésbe az adócsalással) nemzetgazdasági súlyát a GKI becslése a hivatalos GDP 27 százalékára tette (Árvay-Vértes 1994).

23. A módszer rövid leírását és a becslõfüggvények levezetését lásd S„rndal et al. 1992: 570-573.

24. Itt olyan jelenséggel állunk szemben, amely önmagát erõsíti: ha gyakran fordul elõ, akkor ez rombolva az adómorált - egyébként semleges döntési szituáció esetén - az adócsalás választhatóságára hívja fel a vállalkozó figyelmét.


Irodalom

Árvay J.-Vértes A. 1994. A magánszektor és a rejtett gazdaság súlya Magyarországon (1980-1992). GKI Gazdaságkutató Rt

Brennan, G.-J. Buchanan 1993. Adózási alkotmány Leviatán számára. In: Semjén András (szerk.) Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítõ, 1-2, MTA Szociológiai Intézet, 81-102.

Czakó E.-Kuczi T.-Lengyel Gy.-Vajda Á. 1994. Vállalkozások és vállalkozók. Kézirat. KSH, BKE Szociológia Tanszék

Forte, F.-A. Peacock 1993. Adótervezés, adóelemzés és adópolitika. In: Semjén András (szerk.) Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítõ, 1-2, MTA Szociológiai Intézet, 103-128.

Kornai J. 1993. A pénzügyi fegyelem evolúciója a posztszocialista rendszerben. Közgazdasági Szemle, (XXXL. évf.) 5, 382-395.

Lackó M. 1995. Rejtett gazdaság nemzetközi összehasonlításban. Becslési módszer a háztartási villamosenergia-fogyasztás alapján. Közgazdasági Szemle, (XLII. évf.) 5, 486-510.

Laki M. 1991. A vállalati magatartás változása és a gazdasági válság. Közgazdasági Szemle, (XXXIX. évf.) 6, 565-578.

- 1993. Vállalati viselkedés elhúzódó gazdasági visszaesés idején. Külgazdaság, (XXXVII. évf.) 11, 23-34.

Semjén A. 1995. Tax policies in Hungary. In: Charles E. McLure Jr.-Semjén A.-Baczko Tadeusz-Fiszer Janusz-Venys Ladislav Tax Policy in Central Europe. International Center for Economic Growth, 20-87.

S„rndal, C. E.-B. Swensson-J. Wretman 1992. Model Assisted Survey Sampling. New York: Springer Verlag

Spicer, M. W. 1993. Az adócsalás kívánatosságáról a hagyományos, illetve az alkotmányjogi gazdaságtan nézõpontjából. In: Semjén András (szerk.) Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítõ, 1-2, MTA Szociológiai Intézet, 129-138.

Tanzi, V. 1993. Adóreformok a piacgazdaságba való átmenet során: a fõ kérdések. In: Semjén András (szerk.): Adózás, adórendszerek, adóreformok. Szociálpolitikai Értesítõ, 1-2, MTA Szociológiai Intézet, 475-499.

Tóth I. J. 1995. Privatizáció és átalakuló tulajdonosi szerkezet Magyarországon. Kandidátusi értekezés. Kézirat.


Függelék

Az elemzett változók leírása

ADOTART
1 - többször fordult elõ adótartozás
2 - csak egy alkalommal fordult elõ adótartozás

AFAPAR
1 - az áfa nélküli értékesítés jellemzõ
2 - az áfa nélküli értékesítés nem jellemzõ

MINLF
1 - van ilyen foglalkoztatott
2 - nincs ilyen foglalkoztatott

JUTTARA
- az adókímélõ juttatások aránya a személyi kifizetésekben

JUTTAR
2 - ha az ilyen juttatások aránya a személyi kifizetésekben
nem haladta meg a 30 százalékot; 1 - ha nagyobb volt annál

SZERSZ
1 - több mint háromszor
2 - kevesebb mint háromszor
3 - egyszer sem

NARBEV
1 - 10 millió forint alatt
2 - 10-50 millió forint
3 - 50-100 millió forint
4 - 100 millió forint felett

KLFD
1 - ha a tulajdonosok között van külföldi tulajdonos,
és nincs sem állami, sem menedzseri, vagy dolgozói, 0 - egyébként

ALLAM
1 - ha a tulajdonosok között van
állami tulajdon és nincs külföldi, menedzseri vagy dolgozói, 0 - egyébként

ALLAM2
1 - ha a tulajdonosok között szerepel az állam (ÁVÜ, ÁPV Rt, vagy állami tulajdonú vállalat) 2 - egyébként

MEDO
1 - ha a tulajdonosok között van menedzseri
és vagy dolgozói tulajdon és nincs állami vagy külföldi, 0 - egyébként

VGYS
1 - ha a tulajdonosok között a fenti három közül legalább kettõ
megtalálható egyszerre, különben 0.


Táblázatok

F1. táblázat
Az áfa nélküli értékesítés (AFAPAR), a vállalat nagyság és a tulajdoni típus teljes logit modellje

hatás	paraméter*	koefficiens	sztenderd hiba	Z érték
AFAPAR	1 (1)	-0,59394	0,17755	-3,34523
AFAPAR*ALLAM2	2 (1,1)	-0,03559	0,17755	-0,20047
AFAPAR*NARBEV	3 (1,1)	0,82209	0,33317	2,46745
	4 (1,2)	-0,22217	0,27265	-0,81483
	5 (1,3)	-0,15626	0,29453	-0,53055
AFAPAR*ALLAM2*NARBEV
	6 (1,1,1)	0,52020	0,33317	1,56136
	7 (1,1,2)	-0,48006	0,27265	-1,76071
	8 (1,1,3)	0,02416	0,29453	0,08202
változás	entrópia		koncentráció
modelltõl függõ	10,139		7,666
reziduumtól függõ	138,027		93,224
összes (sz.f:247)	148,165		100,890
asszociáció	0,06843		0,07598

*A zárójelekben lévõ számok azt mutatják, hogy a vonatkozó változó (illetve a változók szorzataiban az adott helyen szereplõ változó) milyen értéket vett fel (az egyes változók értékkészletét lásd az elõzõ oldalon).

F2. táblázat
A minimálbérhez közeli foglalkoztatás arányának (MINLR) regressziós becslése

változó	B	B sztenderd hibája	Beta	T	T szignifikanciája
LNLTSZM	-0,50102	0,06934	-0,57809	-7,225	0,0000
Konstans	-0,00974	0,18333	-0,053	0,9577
R = 0,57809
R2= 0,33418			F = 52,20599
Kiigazított R2= 0,32778			F szign.= 0,0000
Sztenderd hiba= 0,69925			N=106

F3. táblázat
Az adókímélõ fizetési formák arányának (JUTTARA) regressziós becslése

változó	B	B sztenderd hibája	Beta	T	T szignifikanciája
LNLTSZM	-0,34923	0,10199	-0,31540	-3,424	0,0009
SZERSZ	0,44672	0,21933	0,18759	2,037	0,0442
Konstans	-3,11043	0,27412	-11,347	0,0000
R = 0,35844
R2= 0,12848		F = 7,59290
Kiigazított R2 = 0,11156		F szign.= 0,0008
Sztenderd hiba = 1,02705		N = 106

F4. táblázat
A minimálbérhez közeli foglalkoztatás (MINLF) gyakoriságának kapcsolata a vállalkozás egyes jellemzõivel (logit modell)

hatás	paraméter*	koefficiens	sztenderd hiba	Z érték
MINLF*KLFD	1 (1,1)	-0,16860	0,07814	-2,12756
MINLF*ELBOCS	2 (1,1)	0,16667	0,07814	2,13284
változás	entrópia		koncentráció
modelltõl függõ	2,918		2,860
reziduumtól függõ	148,683		106,395
összes (sz.f:=218)	151,601		109,255
asszociáció	0,019248		0,026173

*A zárójelekben lévõ számok az adott változó által felvett értékre utalnak a táblázat elsõ oszlopában található szorzatokban szereplõ változók sorrendjében.

F5. táblázat
Az adókímélõ juttatások elõfordulásának (JUTTAR) kapcsolata a vállalkozás egyes jellemzõivel (logit modell)

hatás	paraméter*	koefficiens	sztenderd hiba	Z érték
JUTTAR*SZERSZ	1 (1,1)	0,32043	0,09321	3,42784
JUTTAR*ELBOCS	2 (1,1)	0,68755	0,09321	7,37672
változás	entrópia		koncentráció
modelltõl függõ	14,688		11,195
reziduumtól függõ	94,773		58,747
összes (sz.f:=218)	109,461		69,942
asszociáció	0,134186		0,160055

*A zárójelekben lévõ számok az adott változó által felvett értékre utalnak a táblázat elsõ oszlopában található szorzatokban szereplõ változók sorrendjében.

F6. táblázat
A szerzõdésszegés gyakoriságának (SZERSZ) kapcsolata a vállalkozás egyes jellemzõivel (logit modell)

hatás	paraméter*	koefficiens	sztenderd hiba	Z érték
SZERSZ*ELBOCS	1 (1,1)	0,33038	0,09321	3,54465
SZERSZ*JUTTAR	2 (1,1)	0,32043	0,09321	3,43784
változás	entrópia		koncentráció
modelltõl függõ	7,687		6,689
reziduumtól függõ	120,357		79,892
összes (sz.f:=218)	128,044		86,581
asszociáció	0,060036		0,077260

*A zárójelekben lévõ számok az adott változó által felvett értékre utalnak a táblázat elsõ oszlopában található szorzatokban szereplõ változók sorrendjében.

F7. táblázat
A késedelmes adófizetés (ADOTART) kapcsolata a vállalkozás egyes jellemzõivel (logit modell)

hatás	paraméter*	koefficiens	sztenderd hiba	Z érték
DOTART*ELBOCS	1 (1,1)	0,47246	0,11150	4,23743
ADOTART*JUTTAR	2 (1,1)	-0,26803	0,11150	-2,40395
változás	entrópia		koncentráció
modelltõl függõ	6,138		5,568
reziduumtól függõ	140,202		98,473
összes (sz.f:=218)	146,340		104,041
asszociáció	0,041944		0,053520

*A zárójelekben lévõ számok az adott változó által felvett értékre utalnak a táblázat elsõ oszlopában található szorzatokban szereplõ változók sorrendjében.