Csendesen elment közülünk jó barátunk, munkatársunk, a mai magyar szociológia egyik legszerényebb, aktív tagja. Huszonnégy éve dolgozott az MTA Szociológiai Kutató Intézetében, kutatott, szervezett, létével és csendes, higgadt stílusával életben tartott bukdácsoló kutatásokat, egyben tartott kutatói mûhelyeket, ha kellett, válságmenedzselt, tárgyalt, hogy szakmai otthona, a magyar tudomány felkent szociológiai kutató bázisa fennmaradjon, ha kellett, még a tõle oly távol álló intézetvezetést is vállalta átmenetileg, munkatársai egyöntetû ösztönzésére. Mindenki szerette.

A közös mûhelymunkát kedvelte. Akkor is, amikor a Ferge Zsuzsa vezette csoport iskolaszociológiai, majd társadalmi újratermelõdési kutatásaiban vállalt szerepet, akkor is, amikor Szalai Sándor hagyatékát, vagy mások írásait szerkesztette kötetekké, akkor is, amikor élete utolsó három esztendejében a Szociológiai Szemle szerkesztõségének tagja volt. A fiatalok lakáshelyzetérõl, a hátralékos családok háztartásgazdálkodásáról, az elmúlt negyven év lakásszabályozási kacskaringóiról írt tanulmányainak elkészítésekor maga a munkafolyamat vált értékké. A folyamatos diskurzus, az egymás inspirálása, a kíváncsiság a mindennapi valóság tudományos manírok nélküli megértése iránt, a pontos, olykor szokatlan megnevezések megkeresése. Gomolygó füstben ücsörögve, vagy a maga varázsolta kertben, futkározó gyerekek között sétálva. Kézmûves kutató volt, aki többre értékelte az interjúk, kérdõívek, dokumentumok böngészését, az emberi léptékû életforma fenntartását, mint a nagy adatállományokat, közszereplést, tudományos karriert. Kell-e több, mint harmóniát teremteni magunk és környezetünk között, s megpróbálni megérteni és megnevezni valamit abból, ami bennünket körülvesz? Ahogy egyik tanulmányában írta: "Hiába is csoportosítjuk kérdéseinket, bõvítjük kérdõíveinket, növeljük mintánkat és használjuk jól fel a modern számítástechnika és a többváltozós matematikai statisztika módszereit, két - általunk azonos karakterûnek értékelt - »kérdezettbõl«, még ha testvérek is, más-más ember lesz, s nem tudjuk megmondani, hogy mi okozza ezt. Néha úgy tûnik, tetten értünk egy vagy több »magyarázó változót« (történelem, idõ, társadalmi származás, települési háttér stb.), de néhány százalék mindig hibádzik. Mindig marad még valami misztikus dolog a háttérben."