A vizsgálatról

Köztudott, hogy a hazai munkanélküliség területileg és településtípusok szerint rendkívül differenciált. A nyílt munkanélküliség már megjelenésekor is az ország infrastrukturálisan és gazdaságilag fejletlenebb területein és falusias településein kezdett sûrûsödni, tömegessé válása idején a "kelet-nyugati" lejtõben látványos formát öltött. A késõbbi gazdasági és munkaerõpiaci fejlemények - az egyik oldalon a külföldi tõkeberuházások, a privatizáció, a munkaerõ-kereslet élénkülése, a másik oldalon a gazdaság folytatódó leépülése, a beruházások hiánya, a tartós munkanélküliség tömegessé válása - nem változtattak lényegesen a már kialakult helyzeten, pontosabban felerõsítették és még markánsabbá tették a területi-települési különbségeket.

Az elmondottak egyben azt is jelentik, hogy többféle munkanélküliség van. Más az a munkanélküliség, amely mögött évszázados iparosodás, több generációs ipari munkásság és munkakultúra, városiasodás stb. húzódik meg, és a "lemaradó" iparágak (pl. bányászat, kohászat) válságához kapcsolódik, és megint más az, ahol az iparosodás mindössze néhány évtizede kezdõdött el addig falusias településeken, tömegeket késztetve a falun élõ ipari munkássá válásra, erre a sajátos megélhetést, életmódot és munkakultúrát nyújtó "fél-proletár" státuszra. Ugyanaz a munkanélküli élethelyzet tehát a jelzett történeti és fejlõdésbeli körülményektõl függõen merõben eltérõ megélhetést, erõforrásokat, életlehetõségeket és kitörési esélyeket kínál az érintettek számára, illetve õk maguk is másként élik meg, értelmezik és értékelik helyzetüket, és eltérõ életstratégiákat követnek.

A fenti szempontok és megfontolások figyelembevételével mi arra vállalkoztunk, hogy a magyar gazdaságban és munkaerõpiacon végbement drámai folyamatok sajátos típusát próbáljuk meg leírni. Nevezetesen, arra kerestük a választ, hogy vajon mi történik egy olyan térséggel és lakóival, amely a hetvenes évekig döntõen mezõgazdasági jellegû volt, majd ezt követõen iparosították, hogy aztán a kilencvenes évek válságkörülményei közt bezárják az oda telepített üzemeket és a dolgozókat elbocsássák. Másként fogalmazva: az államszocialista redisztribúció sajátos iparosítási-fejlesztési típusát kívántuk megvizsgálni, melynek az volt a fõ jellegzetessége, hogy az érintett településeket és mikrokörzeteket az addigi fejlõdési pályáról külsõ tõkeallokációval kilendítették a gyors iparosodás irányába, majd néhány évtizedes iparosodás után, a kilencvenes évek eleji gyárbezárásokat követõen megtört ez a fejlõdési szakasz. Ettõl kezdve az érintett települések új fejlõdési pályára kerültek-kényszerültek, amelyrõl ma még - néhány évvel a helyi ipar összeomlása után - korai lenne ítéletet mondani. Annyi mindenesetre bizonyosan állítható, hogy az iparosodás irányzata lelassult, dinamikája megtört, államosított formája véget ért; de hogy csupán idõleges megtorpanásról van-e szó, avagy hosszabb stagnálásról, netán fejlõdésbeli megrekedésrõl, esetleg új fejlõdési irányzat kialakulásáról - egyelõre nem lehet tudni. Az is bizonyosnak látszik, hogy az elmúlt évtizedekben ipari bérmunkássá váló, életvitelüket, életmódjukat, munkahelyi karrierjüket stb. ekként szervezõ emberek a gyárak bezárását és elbocsátásukat követõen szintén merõben új munkaerõpiaci, elhelyezkedési és megélhetési körülmények közé kerültek. Egyfelõl kérdés, hogy az évtizedes iparosodás kínálta megélhetési és fejlõdési irányhoz képest a jelzett ipari tõkekivonás, az ezt követõ tömeges elbocsátás, a magas és tartós munkanélküliség, és persze a földek magántulajdonba adása milyen megélhetési alternatívákat és lehetõségeket kínálnak számukra. Tovább tudnak-e és akarnak-e haladni a bérmunkás- vagy alkalmazotti lét irányába, vagy élve a lehetõséggel, a mezõgazdasági kistermelés irányába tájékozódnak, esetleg a bérmunkáslét és a mezõgazdasági önellátás és kistermelés fél-proletár állapot kombinációját lesznek-e kénytelenek folytatni; netán az állami segélyek és az alkalmi munka "kettõsségére" kényszerülnek építeni további életüket. Másfelõl kérdés, hogy maguk az érintettek milyen erõforrásokkal rendelkeznek; miként élik meg és értékelik léthelyzetüket és lehetõségeiket; milyen személyes vagy családi értékek és törekvések mentén szervezik életüket, és milyen túlélési és kitörési stratégiákat követnek.

A vázolt iparosítási-iparosodási típus kutatásra alkalmas helyszínei közül végül is az ország közepén elhelyezkedõ "perifériára" esett a választásunk, mivel sajátos történeti fejlõdése miatt ideális terepnek látszott a vizsgálat lebonyolítására. A mikrokörzet (Kunhegyes, Tiszabura, Tiszaroff, Tiszagyenda, Tomajmonostora, Abádszalók) az ország közlekedési makroszerkezetének a gerincét képezõ erõvonalak között helyezkedik el, eléggé nagy távolságra ezektõl a folyosóktól. Északon a Budapest-Hatvan-Miskolc, délen a Budapest-Szolnok-Debrecen forgalmi folyosók - vasút és közút - fogja közre. Ezt a két gerincvezetéket néhány kevéssé használt vasúti szárnyvonal köti össze. Ez a térszerkezeti állapot a múlt század második felében alakult ki a kapitalizálódás elõrehaladtával és az ezzel együtt járó vasúthálózat kiépítésével. A fõ forgalmi folyosókra való csatlakozás igényét és szükségletét kezdettõl fogva megjelenítette és politikailag artikulálta a mindenkori helyi hatalom, azonban e téren alapvetõ áttörést az elmúlt évszázad során nem sikerült elérniük az érintett településeknek.

Márpedig a kapitalizálódás megindulásától kezdve az egyes települések és mikrokörzetek fejlõdési lehetõségei és dinamikája egyre inkább a jelzett térbeli folyosókhoz és gerinchálózatokhoz való csatlakozástól függtek. A falusi térségek átalakulása és fejlõdése ott mutat nagyobb dinamikát, ahol sikerült a gyorsan fejlõdõ városokhoz, forgalmi és térszerkezeti folyosókhoz csatlakozniuk. A vázolt erõvonalak tehát egyben a gazdaság koncentrálódásának az erõvonalai is, és így jelzik a rajtuk kívül esõ települések és területek gazdasági súlytalanodását és "perifériává" válását is.

Nos, az általunk vizsgált mikrokörzet - egy város és a körzetében elhelyezkedõ öt község - ilyen "periférián" helyezkedik el, hiszen az elmúlt évszázadban lezajlott iparosodási, kapitalizálódási, infrastrukturális fejlesztési stb. folyamatokhoz alig és gyengén kapcsolódott. Az elsõ jelentõsebb tõkebefektetésre csupán e század hetvenes éveinek elején került sor. Ekkor létesítettek az egyik településen egy több száz fõt foglalkoztató híradástechnikai üzemet, amelyet aztán a nyolcvanas évek közepéig mintegy ezer fõs nagyvállalattá fejlesztettek. Az "elmaradottságra" és "megkésettségre" nemcsak a jelzett ipari beruházás csaknem évszázados "megkésettsége" utal, hanem az ide telepített technika és technológia alacsony szintje, a végtermék kizárólag szovjetunióbeli eladhatósága, és persze az is, hogy húsz évvel késõbb az egész beruházás és a rá épülõ fejlõdés összeomlott.

Összeomlott, amennyiben ezt a "nagyüzemet" - és még néhány kisebb, szintén a hetvenes években ide telepített vállalatot - bezárták, dolgozóit elbocsátották, továbbá e települések más cégeinél is jelentõs "karcsúsításokra" került sor. Pillanatok alatt tömeges - és a beruházások hiánya miatt - tartós munkanélküliség alakult ki a körzetben.

1. táblázat
A regisztrált munkanélküliek arányának alakulása a vizsgált körzetben, településein, Jász-Nagykun-Szolnok megyében és országosan 1992 és 1995 között (százalékban)

Települések	1992. XII. hó	1993. XII. hó	1994. XII. hó	1995. VI. hó
A	33,4	29,8	23,0	19,8
B	29,3	31,8	22,3	20,7
C	23,7	26,2	27,3	24,4
D	23,9	29,9	25,0	33,3
E	28,3	41,6	36,8	31,3
F	43,7	39,2	28,8	25,5
a körzet átlaga	29,6	29,5	24,6	22,9
a megyei átlag	12,3	16,1	14,5	13,4
az országos átlag	12,3	12,1	10,4	10,1

A táblázat alapján indokolt néhány összefüggésre felfigyelni:

- ha a megye nem tartozik is a munkanélküliség szempontjából a legrosszabb helyzetûek közé, átlaga néhány százalékkal meghaladta az országos átlagot;
- a vizsgált mikrokörzetben "mért" átlagos munkanélküliség mindvégig magasan a megyei és messze magasan az országos átlag felett volt;
- ha az egyes településekkel vetjük össze az országos vagy a megyei átlagot, nem egy esetben kétszeres, háromszoros, sõt még ennél is nagyobb különbségeket regisztrálhatunk.

Bár a táblázat adatai is lehangoló képet festenek a foglalkoztatási helyzetrõl, a tényleges állapot ennél is rosszabb. Az egyes településeken, ahol a regisztrált munkanélküliek aránya alkalmanként elérte a 42-44 százalékot, a tényleges munkaerõpiaci helyzet ennél számottevõen rosszabb. Például a regisztrált munkanélküliek többsége - 60-80 százaléka - az egyes községekben már 1995 nyarán is jövedelempótló támogatásban részesült, ami azt jelzi, hogy tartósan kiszorult a munkaerõpiacról. Hasonlóképpen "keserves" állapotokat tükröz az a tény, hogy a helyi munkaügyi hivatal becslései szerint a nem regisztrált munkanélküliek száma 1995 végén körülbelül 2400 fõ volt, csaknem annyi, mint a regisztráltaké (2600 fõ).

A vizsgálat - mint már jeleztük - annak a tisztázására irányult, hogy mi történt a különbözõ üzemekbõl elbocsátottakkal azt követõen, hogy kézhez kapták felmondólevelüket: azóta el tudtak-e helyezkedni vagy munka nélkül maradtak; milyen erõfeszítéseket tettek azért, hogy munkához jussanak; milyen egyéni-családi erõforrásokkal rendelkeznek és ezeket miként mûködtetik helyzetük javítására vagy megváltoztatására; mi jellemzi anyagi és megélhetési viszonyaikat stb. Többségében elsõ generációs ipari munkásokról és téeszekben dolgozókról lévén szó, számítani lehetett egyfelõl arra, hogy sokan érintettek voltak a háztájizásban, másfelõl arra, hogy az új "földreform" eredményeképpen szintén sokan (ismét) földhöz jutnak. Kutatásunkban ezért súlyt helyeztünk a földbirtokban és a mezõgazdasági termeléshez szükséges eszközökben megjelenõ egyéni-családi erõforrások, a háztájizó múlt, az eddigi termelési formák és tapasztalatok és a jövõbeni termelési szándékok és lehetõségek feltérképezésére. A továbbiakban e kérdéskör néhány összefüggését mutatjuk be a helyi mezõgazdasági üzemekbõl (a téeszekbõl) és a helyi ipari és más termelõ egységekbõl elbocsátottak adatai alapján. (A mezõgazdaságból és az iparból elbocsátottak megkülönböztetését remélhetõen nem szükséges külön is indokolnunk, mindenesetre az érintett üzemekbõl elbocsátottak névsoraiból vett véletlenszerû mintába 290, illetve 450 fõ került be. Végül is a mezõgazdaságból elbocsátottak közül 271 fõvel és 414 elbocsátott ipari dolgozóval készült értékelhetõ kérdõíves interjú.)
 

Áttörés a háztáji irányába

A vizsgált mikrokörzet "második gazdaságának" a mezõgazdasághoz kapcsolódó szektora egyfelõl a téeszek, másfelõl a mezõgazdaságon kívüli ágazatok, elsõsorban a jelzett ipartelepítés, fejlõdésösztönzõ hatásainak a függvényében alakult.

Az ipartelepítéssel mindenekelõtt számottevõen javultak a térség foglalkoztatási viszonyai a hetvenes évek elejétõl. Sok család életében és jövedelmeiben a család nõtagjának az elhelyezkedése hozta a fordulatot - a "kétkeresõs" családmodell elterjedése -, ugyanis ily módon a családi jövedelmeket alapvetõen meghatározó keresõ-eltartott arány javult jelentõsen. Az újonnan elhelyezkedõk, ha nem is városi szintû jövedelmeket biztosító, de az alkalmi munkához jutás viszonyaihoz képest biztos, havi rendszerességgel és készpénzzel fizetõ, továbbá szociális ellátást is garantáló álláshoz jutottak. Az ipartelepítés jótékony hatásai közé tartozott az is, hogy befolyást gyakorolt a körzetben addig kialakult alacsony bérszínvonalra, amennyiben a mezõgazdasági és más helyi ipari, szolgáltató stb. munkaadóknak is emelniük kellett a béreket, ha el akarták kerülni a munkaerõ eláramlását és a termelésüket is veszélyeztetõ magas fluktuáció kialakulását. Hasonlóképpen számottevõ befolyást gyakorolt a környékbeli munkahelyekre az ipari munkakultúra meghonosításával és elterjesztésével: a nap meghatározott idõszakára és órára elõírt munkaidõvel; az öt és fél, majd az ötnapos heti munkarendre való áttéréssel; az üzemi munkakörülményekkel; a technológiai elõírásokkal és fegyelemmel; a munka utáni tisztálkodási és átöltözési lehetõségekkel; az évi szabadsággal, ennek legalább egy részét nyáron garantálva; az üzemi étkezéssel vagy az alkalmazottak ünnephez kötött ajándékozásával és jutalmazásával.

Mindent egybevéve, az érintett családok pénzbeli bevételei számottevõen javultak a hetvenes évektõl kezdve, ami lehetõvé tette a megélhetésükben és gazdálkodásukban addig jelentõs szerepet betöltõ mezõgazdasági kistermelés leépítését. Ugyanakkor ebbe az irányba kényszerítette õket a feleség, illetve általában a család munkaképes korú tagjainak a teljes állású munkavállalása is, tekintettel arra, hogy a háztartásban nem maradt "szabad" ember, a napi nyolc órás, netán változó mûszakú munkaidõ mellett pedig nagyobb méretû és idõigényes mezõgazdasági termelésre nem nagyon nyílt mód. A fiatalok az általánosan kötelezõ iskola befejezése után vagy továbbtanultak középfokú iskolában, vagy elhelyezkedtek, de mind a továbbtanulás, mind a munkavállalás a mezõgazdaság elhagyása irányába mutatott. Következésképpen az õ irányultságukra, segítõkészségükre és munkaerejükre sem lehetett igazán építeni a mezõgazdasági termelést. Idõközben az ipar és a szolgáltatások térhódításával megváltoztak az életmód fontos elemei és a fogyasztási szokások, új értékek jelentek meg - például önkímélõbb, komfortosabb és kényelmesebb életvitelminták -, és ezek is a mezõgazdasági termelés visszaszorulása irányába hatottak. Ebben az idõszakban a házhelyek nagysága - az adminisztratív intézkedések hatására is - a korábbi, a paraszti gazdálkodás idején általános 600-800 négyszögöles, majd a késõbbi 400 négyszögöles telkekhez képest lényegesen csökkent, és a 200 négyszögöles házhelyek váltak általánossá a nyolcvanas években. Ez is a ház körüli mezõgazdasági termelés visszaszorulását mutatja, hiszen ilyen nagyságú telkeken nagyobb gazdasági épületeket (istállók, gépszínek, pajták, tárolók stb.) nem lehetett és nem is kívántak építeni, illetve legfeljebb a háztartási szükségleteket kielégítõ zöldség- és gyümölcstermelésre nyílt mód.

Ebben az idõszakban még a "hagyományos" gazdálkodási elvek és gyakorlat hatották át a téesz- és a háztáji gazdálkodást is. A "hagyományok" eleven befolyását jelentette a téeszben a paraszti és az uradalmi idõkben kialakított "több lábon állás" elve, a növénytermesztés egyértelmû alárendelése az állattenyésztésnek a takarmánnyal való önellátás révén, a növényi - búza, árpa, kukorica, napraforgó, repce, ahol lehetett, cukorrépa vagy gyümölcsös - és az állattartási - a sertés, juh, szarvasmarha - kultúrák szinte változatlan összetételû továbbélése; továbbá az ipari növények ezen alapelveket nem sértõ "maradékföld-elvû" termesztése.

A háztájiban ugyanezek a "hagyományok" uralkodtak: a "több lábon állás" és a háztartás berendezkedése önellátásra. Így a családi fogyasztásra szánt állatok - sertés, tyúk, kacsa stb. - takarmányszükségletei határozták meg a háztáji földön termelt növényi kultúrákat, vagyis a hetvenes évek végéig és a nyolcvanas évek elejéig a kukorica uralta a háztájikat.

Bár a téeszek egyesítését követõen, a hetvenes évek közepétõl felgyorsult a gépesítés, megkezdõdött a modern, zárt termelési rendszerek kialakítása, a szakosított állattenyésztési telepek meghonosítása - ebben a fiatal és a nagyüzemi termelésre kiképzett szakemberek jelentõs szerepet játszottak -, e modernizáció és gazdasági racionalizáció még hosszú ideig együtt élt a vázolt "hagyományos" gazdálkodási és foglalkoztatási alapelvekkel és gyakorlattal. Természetesen kikezdte és számottevõen átalakította azt, hiszen a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának többszakmás traktorosai, kombájnosai, gépszerelõi és teherautósofõrjei, melléküzemági kõmûvesei, lakatosai tevékenységszerkezetben, szaktudásban, munkaidõben, jövedelmekben, értékrendszerben, törekvésekben egyaránt közelebb álltak már az ipari munkássághoz, mint szüleik-nagyszüleik hagyományos paraszti világához. Közülük sokan hetente csakúgy öt napot dolgoztak, mint a településen élõ, de nem a mezõgazdaságban munkát vállaló szomszédaik és ismerõseik, és a megnövekedett szabadidejüket hozzájuk hasonlóan igyekeztek a korabeli egyéni-családi gyarapodási, fogyasztási és szabadidõ-eltöltési lehetõségek és minták szerint szervezni. Mindent egybevéve, a hetvenes évek közepétõl a felgyorsuló gépesítés és a modern termelési rendszerek meghonosítása mélyreható átalakulást indított el a háztáji és mezõgazdasági kistermelés területén.

A leglényegesebb változások egyikeként határozott elmozdulás történt az áru- és pénzviszonyok irányába. Ez azt jelenti, hogy a háztájiban is érvényesülõ "hagyományos" gazdálkodási-termelési elvek és gyakorlat - például a háztartás "több lábon állása"; az önellátásra való berendezkedés; a "maradék"-elvû piacra termelés - mellett megjelentek és teret nyertek az elsõsorban vagy kifejezetten az árutermelõi megfontolásokon és számításokon nyugvó gazdálkodási formák. Ha addig az egy hold háztájin termelt kukorica a háztartási felhasználásra tartott baromfiak és sertések takarmányszükségletét hivatott biztosítani, most az ugyanezen az egy holdon termelt hagyma, mák, tök vagy burgonya már jóval meghaladta e háztartások szükségleteit. A termelési cél már kimondottan az eladás, az értékesítés volt.

A szakosodás, bizonyos termelési profilok kialakítása szintén az árutermelés irányába mutatott. Az évi 80, 100 vagy 200 sertést hizlaló háztájik, illetve az évi 18-30 ezer csirke kibocsátására alkalmas zártrendszerû kistermelõi egységek messze túlléptek az óvatos és a "mindenbõl egy keveset tartó és termelõ" paraszti mentalitáson. Annál is inkább, mert ezek olykor - a korabeli átlagjövedelmekhez képest - tetemes beruházásokat igényeltek, kölcsönzési és hitelezési procedúrákkal jártak együtt, és nem lebecsülendõ kockázatot is magukban rejtettek. Az idõjárás, a járványok, a hozzá nem értés, a piaci bizonytalanság vagy a termelés ciklikussága egy-egy specializált háztáji esetében meghaladták a "hagyományos" paraszti kockázatvállalási hajlandóságot. Ez egyben azt is jelentette, hogy az addig kialakult háztáji termelési funkciók - a család megélhetésének a segítése, a háztartás bizonyos szükségleteinek a naturális kielégítése, az "elsõ" gazdaságból származó pénzbevételek részbeni "kiváltása" vagy a család pénzbeli jövedelmeinek némi növelése - mellett olyan új mûködési célok fogalmazódtak meg és formák terjedtek el, amelyek a háztájit elõbb az "elsõ" gazdasággal egyenrangú jövedelemszerzési forrásként kezelték, késõbb pedig az egyetlenként és legfontosabbként. Azok az agrárszakemberek, akik a nyolcvanas évek elején az egy hold háztájiból annyi tiszta jövedelemre tettek szert, mint az egy évi "elsõ" gazdaságbeli keresetük, vagy azok, akik hatan-heten összeállva, háztáji földjeiket egy tagban kivéve dinnyést szerzõdtettek, már nem a háztáji "kiegészítõ-kisegítõ" szerepében gondolkodtak. Azoknak a csirkéseknek pedig, akik évente 30 ezer darabot dobtak a piacra, már a háztáji volt az "elsõ" gazdaságuk, többnyire összehasonlíthatatlanul jobb jövedelmet biztosítva számukra, mint a volt "elsõ" gazdaságbeli állásaik.

E változásokban kulcsszerepet játszottak a téeszek, fõként fiatal szakemberek és vezetõk. Mindenekelõtt birtokában voltak azoknak a tõkefajtáknak, amelyeket a szakirodalom a piacgazdaság viszonyai között is a sikeres vállalkozói-vállalkozási képességek és feltételek nélkülözhetetlen kellékei közé sorol. Egyfelõl információkat gyûjtöttek és továbbítottak a háztáji mûködtetésben érintett és érdekelt különbözõ érdekcsoportok között. Puhatolóztak, ravaszkodtak, figyeltek, hangoskodtak, érveltek, hallgattak és, ha kellett, "elvitték a balhét", de folyamatosan szélesítették a lehetõségeket, latba vetették a rendelkezésükre álló hatalmi-befolyásolási tõkét, illetve szükség szerint pénztõkét is mobilizáltak a fejlesztés érdekében. A háztáji kifejlesztése önálló ágazattá települések egy részén vagy a környéket behálózó csirke- és sertéstermelési integrációk kiépítése e vállalkozói mentalitás, üzleti racionalitás nélkül elképzelhetetlen lett volna. Másfelõl szükség volt a közép- és felsõfokú képzettségû agrárszakemberek tudástõkéjére, amely lehetõvé tette addig ismeretlen növényi és állati kultúrák, termelési eljárások, gazdálkodási elvek és módszerek meghonosítását és elterjesztését a környéken. Szakértelmüknél fogva õk vállalkoztak az új kultúrák helyi kipróbálására, és ha ezt siker koronázta, a többiek követték, másolták õket. Másként fogalmazva: mintaadók voltak, és ez magában foglalta az új növényi és állati kultúrák, az új termesztési eljárások és formák, új gazdálkodási-gazdasági megfontolások és szempontok elterjesztése mellett az új habitusok, viselkedés-, érték- és életmódminták terjesztését is. És persze ezek a falusi rétegek rendelkeztek azzal a kapcsolati tõkével is, amely szükséges volt egyfelõl az új szaporító anyagok, törzsállományok, gépek vagy technológiák beszerzéséhez, másfelõl a termékek piaci elhelyezéséhez. Az õ gazdasági, politikai, szakmai és baráti kapcsolataik révén kerültek be ezekbe a falvakba az addig ott ismeretlen kultúrák, és az õ kapcsolataikon keresztül történt a felvásárlás és az értékesítés. Ýk szerezték meg a piaci információkat a keresletrõl, az egyes termékek árszintjérõl, tudták tehát, hogy mit érdemes termelni, és õk hajtották fel a felvásárlókat, alkudoztak velük szállítási határidõkrõl, árakról és kedvezményekrõl.

A változások további fontos jellemzõje volt, hogy a paraszti "hagyományokon" nyugvó kukoricázó-sertésezõ háztájizás a munkaigényesebb, az intenzívebb kultúrák irányába mozdult el. A kertészkedésnek nem voltak a környéken számottevõ hagyományai, a nyolcvanas évek elejétõl azonban elterjedt a mák, a hagyma, a pritamin-paprika, a héjnélküli tökmag, az uborka vagy a hibridkukorica termelése. Ezzel új termelési ismeretek és munkakultúrák is meghonosodtak az érintett településeken. A mezõgazdasági szakemberek - barátok, munkatársak, ismerõsök - "találták ki" és vezették be a háztájizó együttmûködés új formját: többen - hol csak öten-hatan, hol pedig huszan-huszonöten - összeálltak és a háztáji földjeiken egy tagban és közösen termeltek burgonyát, dinnyét vagy cukorrépát. Ez az árutermelésre irányuló háztáji szövetkezés már jelentõs szervezést és beruházást is igényelt, a résztvevõk kockázatvállalása sem volt lebecsülendõ, következésképpen az ilyen vállalkozás elképzelhetetlen lett volna bizalom és együttmûködési készség nélkül.

A mezõgazdasági "második" gazdaság vázolt formái nyitottak és elérhetõek voltak a téesz-tagság mellett a falvakban élõ lakosság egésze számára. Az iparban, kereskedelemben vagy akár az államigazgatásban dolgozók éppúgy bekapcsolódhattak bármely integrációs rendszerbe termelõként, mint a szövetkezeti tagok. És sokan éltek is a lehetõsséggel, hiszen az "elsõ" gazdaságból származó jövedelmeiket ezzel akár meg is duplázhatták, és így családjaik felhalmozási, beruházási és fogyasztási szükségleteit és igényeit jóval rövidebb idõ alatt kielégíthették, mint csupán az "elsõ" gazdasági kereseteikbõl. Volt olyan beszélgetõpartnerünk, aki azt állította, hogy a hetvenes évek elején az egy hold háztáji két évi jövedelmébõl Zsigulira is futotta. Egyik interjúalanyunk - a vizsgálat idején munkanélküli -, háromgyermekes családapa az 1986-os házasságkötés idején vett szoba-konyhás családi házának a hitelét (135 ezer forintot) a háztájin termelt hibridkukorica egy évi bevételeibõl képes volt kiegyenlíteni. Ha a hetvenes évek eleji eset akkoriban netán kivételesnek számított is, a nyolcvanas években már semmiképpen sem. A háztájizó hibridkukorica-termelés pedig ekkor már általánosan elterjedt volt egyes téeszek tagsága körében, és jó években sokan jutottak százezres nagyságrendû bevételekhez. A kistermelõ csirkegyárak tulajdonosai vagy az új növényi kultúrák meghonosítása során extraprofitra szert tevõ termelõk kezén számottevõ tõkék halmozódhattak fel az évek során, melyek akár üzletükbe visszaforgatva, akár más területen befektetve már a vállalkozások világát erõsítették. "A késõbbiekben õk lettek azok, akik leginkább mertek az átalakuláskor vállalkozni" - mondta az egyik interjúalanyunk, és itt nemcsak az idõközben felhalmozódott vállalkozói ismeretekre, mentalitásokra, készségekre és kapcsolatokra gondolt, hanem a felhalmozott pénzekre is.

A mezõgazdasági "második" gazdaság különféle formáinak - fõként a nagy volumenû árutermelésnek - az elterjedése idõben, a földrajzi és a társadalmi térben egyaránt igen eltérõ képet mutatott. Az idõbeli és a földrajzi térbeli különbségek lemérhetõk azon, hogy egyes községekben hallgatólagosan már a hatvanas évek végén megjelentek az árutermelõ háztájizás bizonyos formái, másutt viszont csak fél-egy évtizeddel késõbb. Az "áttörésre" a nyolcvanas évek elején került sor, ami ugyan nem szüntette meg a vizsgált települések közti eléggé jelentõs eltéréseket, mindenesetre a háztáji integrációs rendszerek kiépítésével az érintett falvak vállakozó kedvû polgárai egyetemlegesen bekapcsolódhattak az árutermelésbe, és a lakosság körében elterjedtek a vállalkozói minták.

A különbözõ téeszbeli és falusi társadalmi, munkamegosztási, hatalmi és iskolázottsági csoportok eltérõ módon és mértékben kapcsolódtak be a háztájizásba és a kistermelésbe, fõként az árutermelõ szegmensébe. És ez nemcsak a személyes vállalkozói felkészültségtõl vagy hajlandóságtól függött, hanem a családi és települési hagyományoktól vagy a rendelkezésre álló erõforrásoktól is. A háztájizás idõszakában jelentõs differenciálódás ment végbe a vizsgált falvakban a tekintetben, hogy ez a jövedelemszerzési forma milyen súlyt képviselt és milyen szerepet kapott az egyes család-háztartások megélhetésében és gazdálkodásában.

Az általunk vizsgált, tehát az ipari (az építõipart, kereskedelmet, közlekedést, egészségügyet stb. is ide értve) és a mezõgazdasági (a téesz melléküzemágakat is ide sorolva) munkahelyekrõl elbocsátott népesség - lásd a 2. táblázatot - zöme például olyan háztartásban élt az elmúlt évtizedben, amely valamilyen szinten foglalkozott mezõgazdasági termeléssel. A zöm azt jelenti, hogy a volt ipari dolgozók közel háromnegyedének (73%), a volt téesz-tagok és alkalmazottak több mint négyötödének (83%) a családja tartott valamilyen állatot vagy termelt valamilyen növényt, ha másra nem, legalább saját fogyasztásra. A mezõgazdaságon kívüli ágazatokból elbocsátottak esetében a mezõgazdasági kistermelõknek ezt a mintegy háromnegyedes részarányát rendkívül magasnak, bár reálisnak tartjuk.

2. táblázat
Az iparból és mezõgazdaságból elbocsátottak megoszlása az államszocialista idõszak háztáji és mezõgazdasági kistermelésében való részvétel árutermelõi "szintje" szerint (százalékban)

A háztáji és mezõgazdasági kistermelés árutermelõi szintje	iparból elbocsátottak	mezõgazdaságból elbocsátottak
nem foglalkoztak mezõgazdasági kistermeléssel	27,4	16,6
csak saját szükségletre termeltek	57,0	42,5
saját szükségletre, és ami maradt, eladták	9,7	21,1
saját szükségletre, de volt olyan termék, aminek a zömét eladták	3,4	5,2
saját szükségletre, de volt olyan termék, amit kizárólag eladásra termeltek	1,5	11,2
csak eladásra termeltek	1,0	3,3
összesen	100,0 (N=414)	100,0 (N=271)

Magasnak tartjuk, amennyiben a kérdezettek háromötöde (60%) fõállásban csak az iparban, és további egyötöde (19%) az iparban és/vagy valamely más nem mezõgazdasági ágazatban dolgozott csupán, vagyis nagyjából négyötödüknek az "elsõ" gazdaság szintjén semmiféle kapcsolata nem volt a mezõgazdasággal. És reálisnak annyiban, amennyiben az õstermeléstõl való elszakadás legtöbbjüknél csak az "elsõ" gazdaságbeli munkavállalás szintjén következett be, de nem történt meg, sem a lakóhely, sem a megélhetés, sem az életmód vonatkozásában. Elsõ, netán második generációs ipari munkásságról van szó, amelynek tagjai az esetek jó részében még az ipari munkavállalás céljából sem nagyon hagyták el a falujukat, miként családjuk sem. Ezekben a családokban mezõgazdasági, ipari, építõipari, kereskedelmi, egészségügyi stb. dolgozók, iskolázatlan és szakképzett, fizikai és szellemi foglalkozású családtagok éltek egymás mellett és egymást segítve. A lakóhely vagy az onnan napi járásra elérhetõ munkahely a mezõgazdaságon kívül kínált munkaalkalmat, ugyanakkor a házhoz tartozó telek, az udvar, az ólak, a család kezén lévõ egyéb földek, a hagyományok, a nem túl magas bérek, a család megnövekedett fogyasztási-beruházási törekvései, vagy egyéb "második" gazdaságbeli lehetõségek hiánya - mind-mind a mezõgazdasági kistermelés irányába mutattak, és pótlólagos erõforrásokhoz jutásra ösztönöztek.

A napi nyolc órás vagy a túlórákkal még ennél is hosszabb munkaidõ, a mûszakszám, a bejárási idõ hossza, a felszereltség, a pénzbeli erõforrások, a mezõgazdasági kistermelés családtagok közti megoszthatósága vagy a háztartásban hosszabb-rövidebb ideig "szabad" munkaerõ - például a gyesen lévõ fiatalasszony, nyugdíjas - szintén befolyásolták a háztájizásban és a kistermelésben való részvétel formáját és nagyságrendjét. Így aligha meglepõ, hogy az iparból elbocsátottak között a "saját szükségletre" történõ termelési forma volt a legelterjedtebb (57%), és még az árutermelés irányába elmozdulók zöme is (10%) megmaradt a hagyományos paraszti "maradék-elvû" piacozás szintjén. A nyolcvanas évek kínálta modern árutermelõ formákkal tehát számottevõen kevesebben éltek-élhettek (6%) közülük, mint a mezõgazdaságból elbocsátottak közül (20%). A 2. táblázat ugyanakkor azt is mutatja, hogy a mezõgazdasági munkavállalók között is óriási különbségek voltak a háztájizás, illetve a háztáji árutermelésben való részvétel tekintetében: mintegy kétötödük (43%) csupán a háztartási szükségletekre termelt, és további egyötödük (21%) is megelégedett a "maradék-elvû" piacra termeléssel. Az adatokból kitûnik, hogy a volt ipari és mezõgazdasági háztájizók és kistermelõk háromötöde - sorrendben 60 és 56 százaléka - naponta, további 11, illetve 16 százaléka pedig "otthon tartózkodása idején", vagyis rendszeresen részt vett a termelésben.
 

Rendszerváltás: elbocsátás, földhözjutás, anyagi helyzet

A politikai rendszerváltást követõen a vizsgált népesség körében egyrészt megnõtt - legalábbis elvileg - az esélye a mezõgazdasági (kis)termeléshez szükséges erõforrásokhoz való hozzájutásnak, másfelõl nagyobb lett - az üzemek bezárása és a leépítések miatt - a rászorultság is. Az esély különféle formái a szövetkezeti vagyonból való részesedéshez, részaránytulajdonhoz, a kárpótlás révén megszerezhetõ földtulajdonhoz vagy földvásárláshoz kötõdtek, a rászorultság pedig abból adódott, hogy mind az iparból, mind a mezõgazdaságból elbocsátottak közül sokan munkanélküliek lettek, és tartósan kiszorultak a munkaerõpiacról. Az alacsony bérek és a magas infláció miatt azonban még a munkához jutók sem nélkülözhetik e jövedelemkiváltó és -növelõ erõforrások igénybevételét.

Az egyik ilyen mezõgazdasági kistermelésre alkalmas erõforrás a telek, amelyen a lakóház áll. Ezen, megfelelõ nagyság esetén, a háztartás számára legszükségesebb zöldségeket, némi gyümölcsöt és burgonyát lehet termelni, illetve baromfiakat és sertést - a magyar háztartásokban legelterjedtebb állatokat - lehet tartani. Adataink szerint az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak között egyaránt nagyon alacsony - sorrendben 12 és 6 százalék - a telekkel nem rendelkezõ családok aránya a vizsgált falusi vagy falusias településeken. Az elmúlt évtizedek foglalkozási szerkezeti, jövedelmi, életmód- és építkezési szokásbeli változásai következtében ugyanakkor nagyon magas - 45, illetve 47 százalék - a falusi viszonylatban kicsinek számító, vagyis 100-200 négyszögöles telkek számaránya. Ismerve a falusi építkezési módot - a virágos elõkertet, a kocsibejárásra is alkalmas udvart stb. - e telkeken hely hiányában nem nagyon nyílik mód háztartási szükségletek teljesebb kielégítésére sem. Amennyiben tehát az érintettek nem rendelkeznek a telkükön kívül más földterületekkel, ez esetben nem vagy csak korlátozottan élhetnek a naturális önellátás lehetõségével. Az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak közti különbségek e tekintetben valóban nagyok. Az a tény, hogy az iparból elbocsátottak csaknem négyötödének (78%) nincs földje, és további egytizedének (11%) is mindössze egy hektár alatti földtulajdona van, azt jelzi, hogy õk visszavonhatatlanul elszakadtak az elmúlt évtizedekben a mezõgazdaságtól. Ezt támasztja alá az is, hogy az alig egyötödnyi földbirtokos több mint fele vétel (30%) vagy öröklés (22%) útján jutott a tulajdonhoz, míg a nevesítéssel vagy árveréssel - sorrendben 17 és 15 százalék - csupán egyharmaduk. Így aztán az sem okoz meglepetést, hogy az érintettek mintegy kétötödének (42%) már 1989 elõtt került a tulajdonába a föld.

3. táblázat
Az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak megoszlása a család-háztartás birtokában lévõ földterület nagysága szerint (százalékban)

A földterület nagysága	az iparból elbocsátottak	a mezõgazdaságból elbocsátottak
nincs földje	78,4	40,2
1 hektár alatti	10,9	11,1
1,1-1,6 hektár közötti	2,4	14,4
1,7-3 hektár közötti	3,9	20,7
3,1-5 hektár közötti	0,7	6,3
5,1-10 hektár közötti	1,7	3,7
10,1 hektár fölötti	1,3	2,5
ismeretlen	0,7	1,1
összesen	100,0 (N=414)	100,0 (N=271)

Jóllehet, a mezõgazdasági üzemekbõl elbocsátottak között nagyságrendekkel magasabb a földbirtokosok aránya (60%), adataink nem támasztják alá sem a rendszerváltó politikusok vágyait és elképzeléseit, sem a politikában és a közvéleményben a téesz-tagság és általában a falusi lakosság földtulajdonlásáról alkotott képet. A 3. táblázat tanúsága szerint ugyanis a téeszekbõl elbocsátottak kétötöde semmiféle földtulajdonnal nem rendelkezik. Ugyanakkor a földbirtokosok egytizedének (11%) is csupán egy hektár alatti, további 14 százalékának 1,1 és 1,6 hektár, és mintegy kétötödének (21%) 1,7 és 3 hektár közötti földtulajdona van. Ezek a birtokméretek természetesen alkalmatlanok egy-egy család minden más bevételi forrástól függetlenített és a kor színvonalának megfelelõ ellátására.

Ha tehát a mezõgazdasági termelésre alkalmas kétféle földterületet - a házhoz tartozó telket és az azon kívüli, szinte kizárólag szántóföldben megtestesülõ birtokot - egymásra vetítjük, akkor azt látjuk, hogy az iparból elbocsátottak egytizede (11%) semmiféle földterülettel sem rendelkezik, több mint kétharmada (68%) csak a telkével, további egytizede (11%) pedig a telkével, plusz egyholdnyi földdel. Ez utóbbi megfelel az államszocializmusban szokásos háztáji méretnek, és itt húzva meg a határt - nem mintha azt gondolnánk, hogy az 1-5 hektáros birtokosok ebbõl meg tudnának élni -, azt mondhatjuk, hogy az iparból elbocsátottak 90 százalékának jottányival sincs többje ebbõl az erõforrásból, mint a rendszerváltás elõtt volt vagy lehetett.

A mezõgazdaságból elbocsátottak hasonló erõforrásait azonos módon csoportosítva a fentieknél kedvezõbb képet kapunk: a földtelenek aránya 4 százalék, azok, akiknek csak telkük van, 36 százalékot tesznek ki, akik pedig telekkel plusz egy hold földdel rendelkeznek, 11 százalékot, vagyis összesen 51 százalékuknak van olyan nagyságú földbirtoka, amilyen a rendszerváltás elõtt is volt. A földbirtok-növekedés persze a másik 50 százaléknál sem ad okot a derûlátásra, amennyiben ezek zöme is mindössze néhány hektár területtel gyarapodott. Némileg leegyszerûsítve - de egyáltalán nem túlozva - azt mondhatjuk tehát, hogy az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak döntõ többségének a rendszerváltást követõen is többnyire akkora, netán egy-két holddal nagyobb földterület áll a rendelkezésére, mint amilyen megfelelt az államszocialista viszonyok háztáji és kistermelõ gazdaságainak. Ebbõl adódik a feltételezés, hogy az érintett családok megélhetésében és jövedelemszerzésében sem tulajdoníthatunk nagyobb szerepet és más funkciókat ezen erõforrások mûködtetésének, mint amit az államszocializmus idején betöltöttek. (Ezt látszik megerõsíteni az a tény is, hogy az iparból elbocsátottak 99,8, a mezõgazdaságból elbocsátottak 96 százaléka semmiféle vagyontárgyat sem hozott ki a téeszbõl, következésképpen náluk e földek megmûveléséhez nélkülözhetetlen gép- és eszközállományban sem történt jelentõs változás.)

Hogy az érintettek többsége rászorul a megmûvelhetõ földterületekre, és általában a háztartás mezõgazdasági termelésére, azt nemigen lehet megkérdõjelezni vagy elvitatni - lásd a 4. táblázatot -, ugyanis az iparból elbocsátottak egyharmadának sem (31%), a mezõgazdaságból elbocsátottak alig több mint egyharmadának (36%) volt munkája a kérdezés idõpontjában. A többség tehát kiszorulván a munkaerõpiacról, valamilyen állami ellátásban részesült, vagy inaktívvá vált. Feltûnõen magas közöttük a tartós munkanélküliek aránya, akiknek a fõ megélhetési forrását már nagyon hosszú ideje a munkanélküli ellátás jelentette: a jövedelempótló támogatásban részesülõk az iparból elbocsátottak között a legnépesebb (41%),a mezõgazdaságból elbocsátottak között pedig a második legnépesebb (31%) csoportot alkotják. Okkal feltételezhetõ, hogy a vizsgálat idején a munkanélküli járadékban részesülõk zöme is hasonló sorsra fog jutni. Láthatóan a nyugdíj, elõnyugdíj és leszázalékolás is többeknek kínált "kitörési" lehetõséget szorult helyzetükbõl, jó néhányan pedig - más alternatíva híján - háztartásbeliek, eltartottak lettek.

4. táblázat
Az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak megoszlása jelenlegi társadalmi státuszuk szerint (százalékban)

Jelenlegi "társadalmi státusz"	az iparból elbocsátottak	a mezõgazdaságból elbocsátottak
állásban van (dolgozik)	30,6	36,2
munkanélküli járadékon van	6,6	13,3
jövedelempótló támogatásban részesül	41,0	30,6
közhasznú foglalkoztatásban vesz részt	1,0	1,1
háztartásbeli, eltartott	4,9	4,1
gyesen, gyeden van	5,6	2,6
nyugdíjas, elõnyugdíjas	4,9	4,5
leszázalékolt	4,4	5,9
egyéb	1,0	1,7
összesen	100,0 (N=414)	100,0 (N=271)

Az iparból elbocsátottak felének, a mezõgazdaságból elbocsátottak kétötödének (41%) 7 ezer forint vagy kevesebb a havi keresete. Ha 10 ezer forintnál húzzuk meg a határt - ami ma igazán nem mondható magasnak -, akkor az iparból elbocsátottaknak több mint a kétharmada (69%), a mezõgazdaságból elbocsátottaknak pedig csaknem háromötöde (56%) sorolható ide. Persze az ennél magasabb jövedelmûek sem nagyon dicsekedhetnek, mivel zömük - az elõbbi felsorolás rendjében 17 és 25 százalék - 11 ezer és 19 ezer forint között keres, és csak egy kisebbség - sorrendben 5 és 8 százalék - e fölött.

A volt ipari dolgozók egy százaléka, a volt mezõgazdasági dolgozók öt százaléka tudott az elbocsátását követõen azonnal elhelyezkedni. Azok aránya, akik rövidebb-hosszabb munkanélküli állapot után ismét munkába álltak, mindkét csoportnál 25 százalék, míg a munkanélküli és a munkavállalói státuszt többször is megváltoztatóké az iparból elbocsátottak körében 7, a mezõgazdaságból elbocsátottaknál pedig 20 százalék (azért ilyen magas, mert a téeszek tagjaikat éveken át télen munkanélküli ellátásra küldték, majd a tavaszi munkáktól kezdve ismét alkalmazták õket, és így a törvényesen elõírt járadék idejét több éven át merítették ki). A legnépesebb csoportot azok alkotják, akik az elbocsátásukat követõen folyamatosan munkanélküliek maradtak: õk az iparból elbocsátottak 47, a mezõgazdasági elbocsátottak 31 százalékát teszik ki. Rendkívül alacsony (1-5%) azok aránya, akik az elbocsátásukat követõen egyáltalán nem voltak munkanélküliek, illetve rendkívül magas (31-47%) a folyamatosan munka nélkül maradóké - ami arra enged következtetni, hogy az érintettek döntõ többsége túl hosszú ideje él olyan kereseti körülmények között, amelyek ugyancsak indokolttá teszik a mezõgazdasági termelés valamilyen formáját. Ezt õk maguk is így ítélik meg: az iparból elbocsátottak háromötöde úgy látja, hogy a munkanélkülivé válása óta családja anyagi-gazdasági helyzete "romlott", és további egynegyede (26%), hogy "számottevõen romlott", csupán 9 százalékuk mondta azt, hogy "változatlan maradt", illetve 2 százaléka, hogy "javult". Hasonló arányokat találunk a mezõgazdaságból elbocsátottak között is: 50 százaléké "romlott", 30 százaléké "számottevõen romlott", 14 százaléké "változatlan maradt" és mindössze 3 százaléké "javult". Nem véletlen tehát, hogy az iparból elbocsátottaknak csaknem a fele (47%) családja anyagi helyzetét az "éppen megélünk", 28 százaléka a "rossz, gyakran vannak anyagi gondjaink" és további 14 százaléka a "nagyon rossz, napi megélhetési gondjaink vannak" kifejezésekkel minõsítette. A mezõgazdaságból elbocsátottak kétötöde (39%) vélte úgy, hogy családja anyagi helyzetére az "éppen megélünk", 28 százalékuk, hogy a "rossz, gyakran vannak anyagi gondjaink", és 19 százalékuk, hogy a "nagyon rossz, napi megélhetési gondjaink vannak" minõsítés illik a legjobban.
 

A "háztájizás" a rendszerváltás után

A fenti kérdésekkel azért foglalkoztunk részletesebben, mert a kérdezettek társadalmi státusza, jövedelmi és anyagi helyzete nem csupán a mezõgazdasági kistermelésre való rászorultságot illetõen perdöntõ, hanem az ezzel való élés lehetõségeit illetõen is. Az eddigi - fõként az államszocializmusbeli - tapasztalatok azt mutatták, hogy a háztájizással és mezõgazdasági kistermeléssel foglalkozók körében viszonylag szoros kapcsolat van az érintettek "elsõ" gazdasági társadalmi státusza és jövedelmei, valamint a "második" gazdaságbeli termelés nagyságrendje és árutermelési szintje között. Ez nem véletlen, hiszen a magasabb társadalmi státuszú és jövedelmû egyének általában kiterjedtebb és jobb (üzleti) kapcsolatokkal, nagyobb tudással, általános és szakmai ismeretekkel, és persze több befektethetõ tõkével rendelkeztek, és ezeket az elõnyöket a "második" gazdaságukban érvényesíteni és kamatoztatni tudták. A politikai rendszerváltást követõen számottevõ változások mentek végbe a két gazdaság szervezõdésében és egymásra épültségében, melyek során az említett tõkefajták - a kapcsolati, a tudás- és a pénztõke - még inkább felértékelõdtek. Megszûntek vagy jelentõsen átalakultak azok az együttmûködési, termelési és piacszervezési formák, amelyeket a téeszek a háztáji integrációban - csirke, sertés, mák, hibridkukorica stb. - kínáltak tagjaiknak, alkalmazottaiknak és általában a falusi lakosoknak. Már a múlté a csirke- és disznókihelyezés, a tápokkal való ellátás.

A mezõgazdasági kistermelésben részt venni szándékozók számára új elem az is, hogy e tevékenységüket ma már tõkeberuházásokkal kell kezdeniük - a vetõmagokért, a föld megmunkálásáért, a vetésért, a gyomirtásért, az állatokért stb. elõre és készpénzben kell fizetni -, ami ráadásul kockázatos is. Semmilyen garancia nincs arra, hogy az itt befektetett pénz és munka végtermékét el is lehet adni. Következésképpen elõfordulhat az is - mint ahogy ezt sokan saját bõrükön tapasztalták -, hogy az érintettek nemhogy kiegészítõ keresethez jutnának, de éppenséggel ráfizetnek. Sokaknak rá kellett döbbenniük arra is, hogy az "elsõ" gazdaságbeli bérükbõl vagy keresetükbõl nem képesek fenntartani az addig kiépített és szokásos "második" gazdaságukat. És ha nekik azt kellett tudomásul venniük, hogy az "elsõ" gazdaságbeli munkaerõpiaci pozícióik és jövedelmeik rosszabbodásával együtt "második" gazdaságbeli lehetõségeik is számottevõen romlottak, akkor a munkaerõpiacról tartósan kiszorulók még keserûbb tapasztalatokra tettek szert. A keserûség annál is indokoltabb, hiszen ez utóbbiak "elsõ" gazdasága a jövedelempótló támogatásból, a rokkantsági nyugdíjból stb. tevõdik össze, vagyis e kiegészítõ keresetre most szorulnának rá leginkább.

A mezõgazdasági kistermelés árutermelõ, tehát jelentõsebb jövedelmet produkáló szegmense a korábbiakhoz képest jóval zártabbá vált, a bármikori szabad ki- és belépés lehetõsége már a múlté. A belépés (újrakezdés) számottevõ egyszeri és készpénzbeli tõkeberuházást igényel, a szükséges tõkét pedig aligha lehet 15-30 ezer forintos bruttó bérekbõl vagy 7 ezer körüli jövedelempótló támogatásból összespórolni. Sokaknak tehát számot kellett vetni azzal, hogy aki egyszer kilép vagy kiszorul a mezõgazdasági magántermelésbõl, az nem vagy csak nehezen tud visszakerülni. Az elmúlt idõszakban végbement átrendezõdés nyomán éppen az erre leginkább rászoruló és kényszerülõ egyének és csoportok tudnak a legkevésbé élni a jövedelemszerzésnek és kiegészítésnek ezzel a formájával. A munkaerõpiacról tartósan kiszorult és jövedelempótló támogatásban részesülõk sokaságának a társadalmi státusza vitathatatlanul alacsony, az e státuszhoz kapcsolódó jövedelmei is alacsonyak, jó kapcsolatokkal sem rendelkezhetnek, hiszen álláshoz jutásukat sem tudták elérni, így aligha valószínûsíthetõ, hogy körükben nagy volumenû mezõgazdasági árutermelés válna általánossá. Sokkal inkább ennek az ellenkezõje feltételezhetõ.

A rendelkezésre álló adatok szerint az elmúlt években jelentõsen visszaesett a termelés a mezõgazdasági "második" gazdaságban, kiváltképpen az addig legdinamikusabban fejlõdõ területeken, a csirke- és sertésintegrációban. A visszaesés valóban látványos, hiszen a turnusonkénti 3-6 ezer csirke kibocsátására alkalmas ólak a kistermelõk portáin ma "üresen állnak", a településenkénti évi több ezret vagy akár tízezret is elérõ sertéshizlalás pedig nagyságrendekkel csökkent. Tény, hogy e látványos visszaesés fõként az árutermelést érintette, hiszen - amint azt egy mezõgazdasági szakember találóan megjegyezte - "a magyar paraszt, a vidék lakossága, igyekszik önellátásra berendezkedni". Ilyen típusú "berendezkedéshez" pedig jó esetben csupán a "maradék-elvû" árutermelés kapcsolódhat.

Az általunk vizsgált lakossági csoportokra vonatkozó adatok ugyanezt a tendenciát támasztják alá. A falusi háztartásokban az egyik legkedveltebb jószág a tyúk. Az iparból elbocsátottak 36, a mezõgazdaságból elbocsátottak 30 százaléka él olyan háztartásban, ahol nem tartanak tyúkot. A maradéknak, vagyis a tyúktartók döntõ többségének sincs 50 darabnál több jószága, hiszen az 51-100 darabbal rendelkezõk aránya sorrendben 6 és 11, az e nagyság fölöttieké pedig mindössze 2-3 százalék. A jószágok száma alapján így arra lehet következtetni, hogy az érintett családok szinte kivétel nélkül önellátásra rendezkedtek be, amit megerõsít az is, hogy a kérdezettek 99 százaléka saját bevallása szerint nem visz a piacra semmit. A néhány árutermelõbõl is a többség a háztartási szükségleteken felüli "maradékot" adja el, és mindössze egy fõ jelezte a kizárólagos piacra termelést. Hasonló a helyzet a nyolcvanas évek másik kedvelt állatával, a sertéssel is. Az iparból elbocsátottak közel háromötöde (57%) nem tart sertést, további 28 százalékuk 1-2 darabot, míg a "maradék-elvû" disznóhizlalás határán álló 3-5 sertést tartók aránya 12 százalék. Az elõzõ évtizedben általánosnak tekinthetõ 6-10 darabos háztáji hizlalás nagyságrendjét a kérdezettek mindössze 3 százaléka jelezte; ennél többet, de legfeljebb 50 darabot pedig csupán két háztartás. Bár a mezõgazdaságból elbocsátottaknál ennél kedvezõbb a helyzet - az érintettek 44 százaléka nem tart, 35 százaléka 1-2, 14 százaléka 3-5 darabot, 5 százaléka 6-10 és 2 százaléka ennél több - maximum 50 - sertést tart, de az árutermelõk aránya köztük sem túl magas. Ezt õk maguk is megerõsítik: a kérdezettek csaknem kilenctizede (87-89%) azt jelezte, hogy csupán a háztartás számára tartanak sertést, ezzel szemben a "zömében" vagy "kizárólag" piacra termelõk aránya 7-10 százalék körül mozog.

Az árutermelõk arányát tekintve ez a "csúcs", vagyis az érintett háztartásokban még ma is a sertés az a termék, amelyet a legtöbben eladás céljából tartanak. Ezt az árutermelõi arányt leginkább a hagymázók közelítik meg, amennyiben a kérdezettek 7 százaléka 21 mázsát meghaladó terménnyel jelentkezik a piacon. A hagymázók kizárólag a mezõgazdaságból elbocsátottak közül kerülnek ki. A többi növényi és állati kultúránál ennél is alacsonyabb az árutermelõk aránya.

A háztartások által megmûvelt földterületek nagyságáról is felvettünk adatokat. Mint az 5. táblázat tanúsítja, az iparból elbocsátottak kétötöde (43%) olyan családban él, amelyik nem rendelkezik megmûvelt földterülettel, és további kétötöde (43%) olyanban, ahol ennek a nagysága egy kat. hold alatt marad. Az elõbbiek tehát kiesnek még az önellátásra termelõk közül is, az utóbbiak pedig az árutermelõk közül, mivel ekkora terület nem igazán alkalmas nagy volumenû árutermelésre. Persze erre a zömében 0,6 és 5 hektár közötti területek sem alkalmasak. Ezt meghaladó földterülete mindössze 3 százalékuknak van, de csak egy család rendelkezik 10 és 20, két család 21 és 50, és további egy család 51 hektárnál nagyobb megmûvelt területtel.

5. táblázat
Az iparból és a mezõgazdaságból elbocsátottak megoszlása a háztartásuk által megmûvelt földterület nagysága szerint (százalékban)

A földterület nagysága	az iparból elbocsátottak	a mezõgazdaságból elbocsátottak
nincs megmûvelt földterület	43,3	24,4
0,56 hektár (1 hold) alatt	42,6	35,2
0,57-0,99 hektár	2,4	6,3
1,1-1,6 hektár	3,6	10,7
1,7-3 hektár	3,9	14,4
3,1-5 hektár	1,3	4,8
5,1 hektár felett	2,9	4,2
összesen	100,0 (N=414)	100,0 (N=271)

A mezõgazdaságból elbocsátottak között az elõbbieknél jóval alacsonyabb a megmûvelt földterülettel egyáltalán nem, illetve az egy kat. hold alatt rendelkezõk aránya. A "jóval alacsonyabb" azonban azt jelenti, hogy mintegy egynegyedüknek (24%) még a háztartásban naponta elfogyasztott zöldségek és burgonya megtermelésére sincs módja, további több mint egyharmaduk (35%) földterülete pedig nagyjából csak erre alkalmas. Köztük is a "törpebirtokos", az 5 hektár alatti gazdálkodók dominálnak, hiszen az ennél magasabb földterületen gazdálkodók aránya mindössze 4 százalék. (Tizenegy családot takar ez a szám, melyek közül ötnek 6-10 ha, kettõnek 11-20 ha, és négynek 50 hektárnál nagyobb megmûvelt földterülete van.)

A vizsgált család-háztartások döntõ többsége - és ez még a jelentõsebb földtulajdonnal rendelkezõkre is vonatkozik - nincs felkészülve-felszerelve komolyabb gazdálkodásra. Kéttengelyes nagy traktora mindössze 3 százalékuknak van: ez 20 családot jelent. Kéttengelyes kis traktorral 2, motoros kapával 5, kombájnnal 0,5, egyéb betakarító géppel 0,2 százalékuk rendelkezik. A gazdálkodáshoz szükséges építmények közül a disznóóllal való ellátottság még eléggé általánosnak mondható - az iparból elbocsátottak 64, a mezõgazdaságból elbocsátottak 72 százalékának van sertésólja -, marha- vagy lóistállója azonban már csak 5-8, a termények tárolására alkalmas létesítménye pedig 6-10 százalékuknak van. Ez egyben azt is jelenti, hogy a gazdálkodás - néhány háztartás kivételével - szinte kizárólag a család élõmunkáján alapul, és minimális mértékben vesznek igénybe külsõ erõforrást. A kérdezettek kétötöde (42%) jelezte például, hogy a talajmunkákat nem a család végezte, hanem mások, méghozzá pénzért. Hasonlóképpen fizetni kellett a vetõmagokért, a vegyszerekért és a mûtrágyáért, az állatokért, és természetesen a tápért és a takarmányért. Végül is az iparból elbocsátottak közel felének (47%), a mezõgazdaságból elbocsátottak kétharmadának (67%) voltak kiadásai a háztartás mezõgazdasági termelésének finanszírozására. Ezek összege rendkívül nagy szóródást mutat, hiszen a néhány baromfit tartó és a házhoz tartozó telkén némi zöldséget és burgonyát termelõ családok kiadásai sokszor a 3 ezer forintot sem érték el, ezzel szemben a 10, 20 vagy 50 hektáros gazdaságok kiadásai meghaladták a 100 ezer vagy akár 400 ezer forintot is. A döntõ többség természetesen csak nagyon szerény összeget volt képes erre áldozni. Például az iparból elbocsátottak közül azok, akik egyáltalán tudtak vagy akartak erre költeni, 25 százalék maximum 3 ezer forintot, további 25 százalék pedig 4 ezer és 10 ezer forint közti összeget fordított a háztartás mezõgazdasági termeléssel kapcsolatos kiadásaira. De a mezõgazdaságból elbocsátottak felének a kiadásai sem haladták meg a 20 ezer forintot, jóllehet körükben a nagyobb földterületeken gazdálkodók aránya magasabb, mint az elõbbi csoportnál.

Tekintettel arra, hogy a vizsgált háztartások rendelkezésére álló földterületek mérete zömében kicsi, és a megmûvelésükhöz szükséges munka- és pénzeszközöknek híján vannak, az érintett család-háztartások keretében folyó mezõgazdasági termelés - lásd a 6. táblázatot - meglehetõsen szegényes, ugyanakkor fölöttébb tarka képet mutat.

6. táblázat
Az iparból és mezõgazdaságból elbocsátottak megoszlása a háztartásban folyó mezõgazdasági termelés típusa szerint (százalékban)

A termelés típusa	az iparból elbocsátottak	a mezõgazdaságból elbocsátottak
nincs sem állattartás, sem növénytermesztés	22,3	11,8
csak baromfit tartanak	6,8	4,4
csak baromfit és sertést tartanak	11,4	6,3
csak zöldséget (burgonya is) termelnek	7,0	8,1
szántóföldi növényeket is termelnek, de állatot nem tartanak	1,2	5,5
zöldséget termelnek és baromfit tartanak	8,0	8,0
zöldséget termelnek, baromfit és sertést tartanak	17,5	15,1
szántóföldi növényeket is termelnek, de csak baromfit tartanak	2,9	3,3
szántóföldi növényeket is termelnek, baromfit és sertést tartanak	16,7	26,9
szántóföldi növényeket is termelnek, továbbá szarvasmarhát és/vagy lovat is tartanak	1,7	5,2
a baromfin és a sertésen kívül minden egyéb	4,5	5,4
összesen	100,0 (N=414)	100, (N=271)

Tarkaságon azt értjük, hogy a növényi és az állati kultúrák gazdag sokfélesége bontakozik ki elõttünk a táblázatból, hiszen találunk itt olyan háztartásokat, amelyek egyáltalán nem gazdálkodnak; aztán találunk baromfitartókat, illetve olyanokat, amelyek csupán zöldséget termelnek, és találunk a hagyományos paraszti gazdálkodási minta szerint gazdálkodó családokat, amelyek a búzától a kukoricán, a szarvasmarhán, a disznón és a baromfiakon át egészen a zöldségig "mindent" termelnek és tartanak. E tarkaság mögött felsejlik a falusi települések társadalmának, gazdaságának, megélhetési viszonyainak és léthelyzeteinek tarkasága, ha úgy tetszik, kuszasága: a földtelenek és a csak telekkel bírók; a "kényszer-tulajdonosok" és a "nagyobb" birtokosok; a jelenleg munkában állók és tartósan munkanélküli jövedelempótlósok; a mezõgazdasághoz közelebb állók és az attól részben vagy teljesen elszakadók; a vagyonhoz jutók, a lecsúszók és a mindig alul levõk, vagy a beruházni tudók és az erre képtelenek kisebb-nagyobb csoportjai. Láthatók az iparból, illetve a mezõgazdaságból elbocsátottak közti jelentõs gazdálkodásbeli különbségek, és persze a hasonlóságok is, hiszen mindkét csoportnál a "zöldségtermelõ, a baromfizó és sertésezõ", illetve a "szántóföldi növényeket is termelõ, baromfizó és sertésezõ" háztartás-gazdaságok a legelterjedtebbek.

Ez a tarkaság azonban jórészt a szegénység tarkasága. Szegénységé, mivel az iparból elbocsátottak több mint egyötöde (22%), a mezõgazdaságból elbocsátottak egytizede (12%) olyan családban él e falvakban, ahol sem állattartással, sem növénytermesztéssel nem foglalkoznak. A szegénységre utal az is, hogy - az elõbbi sorrendben - további 7, illetve 4 százalékuk csak baromfit tud tartani, vagy 7, illetve 8 százalékuk csupán a háztartás zöldségszükségletei részbeni kielégítésére képes. Ezek az állati és növényi kultúrák nem igényelnek nagyobb befektetést, és néhány ezer forintból, meg sok-sok élõmunkával mûvelésük megoldható. A sertéstartás ugyan ennél pénzigényesebb - a malac ára 6-7 ezer forint volt a vizsgálat idején, és a felhizlaláshoz némi kukorica, netán táp is szükséges -, mégis meglehetõsen sokatmondó adat, hogy az iparból elbocsátottak közel háromötöde (57%), a mezõgazdaságból elbocsátottak kétötöde (44%) nem tartott sertést, és 12, illetve 10 százalékuk is csak egyet. Pedig csak 36, illetve 28 százalékuk nem rendelkezett óllal. De a "mindent" termelés és "mindent" tartás is sokkal inkább a szegénységrõl árulkodik - csakúgy, mint a hatvanas évek kukoricázó-sertésezõ háztájizása, vagy még korábban, a cselédsors és a törpebirtokos gazdaság idején -, hiszen e törekvés fõ mozgatója a pénzhiány, így az áru- és pénzviszonyok kiküszöbölése és az önellátásra való berendezkedés. Természetesen ez ma, a század végén merõben mást - más állapotokat, léthelyzeteket és lehetõségeket - jelent, mint a hatvanas vagy a harmincas években.

Ebben az összefüggésben hangsúlyozzuk, hogy nem állja meg a helyét az az általánosan elterjedt hiedelem, mely szerint a falusi háztartások általában képesek a saját élelmiszer-szükségleteik kielégítésére, mivel - mint adataink tanúsítják - sokan sem állattartással, sem növénytermesztéssel nem foglalkoznak, és akik igen, azok többségénél is ez nagyon szerény és szegényes mezõgazdasági termelési tevékenységet takar. Olyannyira szerényet, hogy az iparból elbocsátottak 70, a mezõgazdaságból elbocsátottak 57 százaléka állította azt, hogy családja megélhetésében "nincs" vagy csupán "kis szerepe" van e termelésnek. Amikor pedig azt kérdeztük, hogy a "a mezõgazdasági termelésnek milyen szerepe van a háztartás pénzgazdálkodásában", az iparból elbocsátottak kétötöde (42%) az válaszolta, hogy "nincs szerepe", további 47 százaléka pedig azt, hogy "az élelmiszerekre nem kell annyit költeniük". A mezõgazdaságból elbocsátottaknál sorrendben a fenti választ 27 és 52 százalék adta. Végül is a kérdezettek hozzávetõleg 80-90 százalékának az a véleménye, hogy a családja által végzett mezõgazdasági termelés vagy egyáltalán nem járul hozzá a háztartás pénzbeli jövedelmeihez, vagy csak pénzkiváltóként, amennyiben a megtermelt zöldség, burgonya, csirke, kacsa vagy disznó lehetõvé teszi, hogy az élelmiszerekre ennyivel is kevesebbet költsenek. (Azok aránya, akik szerint ebbõl "jelentõs bevételeik vannak", az elõbbi felsorolás rendjében 2 és 5 százalék.)

A jelenlegi körülményeket jól mutatja az a tény, hogy az iparból elbocsátottak csaknem kilenctizedének (87%), a mezõgazdaságból elbocsátottak négyötödének (82%) "nem áll szándékában" háztartása mezõgazdasági termelését növelni. Sokuknál persze a valós helyzetet a "nem áll módjában" megjelölés fejezi ki legjobban, amennyiben az érintettek 52, illetve 57 százaléka ezt azzal indokolta, hogy "nincs pénze" és "anyagilag nem bírja", további 13, illetve 6 százaléka pedig az eszközök - föld, gépek, ólak stb. - hiányával. És ha a kisebbséget kitevõ 13-18 százaléknyi beruházni szándékozóval kapcsolatban vérmesebb elképzeléseink lennének, akkor ezt az adatok tükrében szintén korrigálni szükséges. Ugyanis e kevesek közül is sokan - sorrendben 45 és 33 százalék - a család-háztartás "olcsóbb élelmezését" jelölték meg célnak, és így a beruházások legfontosabb területei a zöldségtermesztés, a baromfi- és a sertéstartás.
 

Összefoglalás helyett

Adataink szerint a vizsgált mikrokörzet mezõgazdasági kistermelésének elmúlt harminc esztendeje több "fejlõdési" szakaszra tagolódik.

Az elsõ szakasz a hatvanas évekhez kötõdik, amikor a körzet falvaiban alacsony szintû volt a kereskedelmi ellátottság, kevés a munkaalkalom, a nõk döntõ többsége háztartásbeli volt, a téeszekben a tagok által bevitt termelési eszközökkel és az általuk ismert "hagyományos" eljárásokkal folyt a termelés, az elosztás pedig "maradék-elv" alapján és döntõen naturáliában történt. A háztájizásra és kistermelésre, amely ehhez a "világhoz" alkalmazkodott, szintén a "hagyományos" minõsítés a legmegfelelõbb.

A következõ szakasz a hetvenes évekre esik. Ekkor számos alapvetõ változás következik be a termelésben, a foglalkoztatás területén, a jövedelmekben és az életmódban. Egyfelõl az ipartelepítés nyomán sokan jutnak munkához, és a háztartásbeli nõk tömegesen elhelyezkednek, általánossá válik a "kétkeresõs" család. Másfelõl a téeszekben is elkezdõdik és gyors ütemben folyik a gépesítés, az új termelési eljárások meghonosítása, a vállalatszerû (pénzügyi) mûködésre és ennek megfelelõen a tagok rendszeres pénzbeli fizetésére való áttérés. Ily módon a családok jövedelmei nõnek, zömében pénzformát öltenek, és az addig a háztartásbeli feleségre alapozó családi munkamegosztás, termelés és fogyasztás - és persze az életmód - átalakul. Mindezek a mezõgazdasági kistermelésre is kihatva, új irányzatokat indítanak el, de ekkor még a "hagyományos" - kukoricázó, disznózó - formák uralják ezt a szférát.

Adataink tanúsága szerint a nyolcvanas évek elején fordulat következik be a mezõgazdasági kistermelésben, pontosabban "áttörés" az árutermelés irányába. A mezõgazdaság egészének piacosodása, a modern termelési eljárások kisüzemi adaptációja, a piaci szükségletek növekedése, a politika irányváltása, a téeszek és tagjaik (tágabban a falusi népesség) körében új termelési, munkamegosztási és érdekeltségi formák elterjedése a háztájizásnak és kistermelésnek lendületet adott. A megelõzõ évtizedekben lappangó-rejtõzködõ-puhatolózó árutermelési törekvések szétfeszítették a politikai korlátokat, és nagy számban alakultak ki árutermeléssel foglalkozó kistermelõ gazdaságok. Köztük olyanok, amelyek kimondottan erre álltak rá, tulajdonosaik-résztvevõik kizárólag ebbõl éltek. Az "áttörést" nemcsak a fentiek jelzik, hanem az is, hogy a körzetben olyan növényi kultúrák terjedtek el - például hagyma, paprika, mák, tök(mag), uborka -, amelyeknek addig nem voltak hagyományaik, továbbá olyan kooperációs formák is, amelyek csak a téeszek termelési volumenéhez képest minõsíthetõk "kistermelésnek". Úgy gondoljuk, hogy az évi 30 ezer csirkét, 200-300 disznót piacra dobó "kistermelõk", vagy a 20-25 hold háztájin cukorrépát vagy hibridkukoricát termelõ "háztájizók" nyugat-európai mércével talán már nem is voltak annyira "kicsik". Az "áttörésnek" fontos jellemzõje volt a tudás-, a kapcsolati és a pénztõke szerepének felértékelõdése ebben a szférában. Miután falvanként, rétegenként és családonként mást és mást jelentett a mezõgazdasági kistermelésben való részvétel és az árutermelésbe való bekapcsolódás, a nyolcvanas években jelentõs differenciálódás ment végbe ezen a területen is, eltérõ kondíciókat teremtve a késõbbi vállalkozóvá váláshoz és a piacon maradáshoz.

A jelzett "áttörés" mindenesetre annak a többségnek is érzékelhetõ javulást hozott, amely hagyományos módon csak a "maradékkal" jelent meg a piacon, hiszen a részidõs kistermelését elõnyösen tudta kombinálni az "elsõ" gazdaságbeli biztos jövedelmet adó fõállású munkavállalásával.

A politikai rendszerváltás után, a kilencvenes évek elejétõl új idõszak kezdõdik a mezõgazdasági kistermelésben. A mintegy húsz évvel ezelõtt ide telepített ipari üzemeket bezárják, más gazdasági szektorokban, így a mezõgazdaságban is, jelentõs elbocsátásokra kerül sor. A téeszek bizonytalan helyzetbe kerülnek, részben felbomlanak, földjeik a nevesítés és a kárpótlás révén magántulajdonba kerülnek, zömmel néhány hektárnyi méretben. A körzetben magas arányú munkanélküliség alakul ki, és sokan tartósan - évekre - kiszorulnak a munkaerõpiacról. Közülük a szerencsésebbek jövedelempótló támogatásban részesülnek, a kevésbé szerencsések abban sem, és így kikerülnek a munkaügyi adminisztráció látókörébõl. Ilyen körülmények között nyilván sokan szorulnak-szorulnának rá a háztájizás és mezõgazdasági kistermelés néhány évvel elõbb még olajozottan mûködõ és jövedelemkiegészítést nyújtó formáira. Csakhogy ez ma már a múlté, hiszen a korabeli piacokról kiszorult a magyar mezõgazdaság, a belsõ piac számottevõen szûkült, és a volt tõkekihelyezési és termelési integrációk felbomlottak és nem mûködnek. Új elem, hogy a kistermeléssel foglalkozóknak ma már tetemes beruházásokkal kell kezdeniük a termelést, amire vagy van pénzük, vagy nincs. E beruházások azonban önmagukban nem garantálnak bevételt és megélhetést, mivel egyáltalán nem biztos, hogy a termékeket el is lehet adni. Ez azt jelzi, hogy a talpon maradó kistermelõk kockázata számottevõen nõtt az elmúlt években. Más kistermelõi rétegek viszont már kikerültek innen, hiszen még a "maradékelvû" árutermeléshez szükséges minimális tõkével sem rendelkeznek. Ez sokaknál még akkor is így van, ha rendelkeznek munkahellyel, amennyiben a fõállásból származó jövedelmeik elégtelenek arra, hogy megfelelõ mennyiségû pénzt forgassanak át a kistermelésbe.

Az elmondottak azt jelzik, hogy a mezõgazdasági kistermelés árutermelõ szegmense visszaszorulóban van, ma már egyre kevesebben tudják az "elsõ" gazdaságbeli fõállást és a részidõs "árutermelõ" háztájizást eredményesen kombinálni egymással, mint ahogy az árutermelõ szegmensben való alkalmi részvétel - a bármikori szabad ki- és belépés lehetõsége - is a múlté.

* A kutatás az Aktív Társadalmi Alapítvány és az Institut für die Wissenschaften vom Menschen támogatásával készült. A vizsgálatban részt vett Simon János szociológus.