1994-ben és 1995-ben empirikus kutatást¹ végeztünk Balassagyarmaton és öt, a város vonzáskörzetében elhelyezkedõ faluban². Kíváncsiak voltunk, hogy a családok hogyan tudnak a mindennapokban megélni, milyen rutinokat, eljárásokat használnak mindennapos, ügyes-bajos dolgaik elintézése során, hogyan alkalmazkodnak a gazdasági körülményekhez. Az is érdekelt minket, hogy különbözik-e az egyes társadalmi csoportokhoz tartozók háztartásainak viselkedése, és ha igen, vajon milyen jellegzetességeket lehet megnevezni. Tanulmányunkban e kutatás néhány eredményét tesszük közzé. Mivel a legtöbb empirikus vizsgálat a kutatók elméleti érdeklõdésének, az adott terület kutatási tradícióinak és a tudományos nyilvánosságban elterjedt hiteknek és tényeknek egymásrahatásában alakul ki, nem érdektelen megismerni a mi kutatásunkat ösztönzõ és befolyásoló közelítéseket. Ezzel foglalkozunk tanulmányunk elsõ részében. Ez szükségképpen egyoldalú, mert a kutatásunk szempontjai szerint rendezett szakirodalmi összefoglalót követõen³ elemezzük a háztartásgazdaság mûködésének néhány területét; így a háztartások kistermelését és az élelmiszer-gazdaság természetét, a szolgáltató tevékenységeket és végül a háztartások vásárlói-fogyasztói magatartását. Tanulmányunkban különös figyelmet fordítunk a háztartások gazdálkodása során alkalmazott eljárások és a rétegzõdés kapcsolatára.
 

Elméleti megközelítések és a mindennapi megélhetés empirikus vizsgálatai
A háztartásgazdaság jelentõségét hangsúlyozó közelítések

A kelet-európai és fõképpen a magyarországi társadalomtudomány számára magától értetõdõ, hogy a háztartásgazdaság teljesítményei, így az otthoni munkavégzés is, az egyéni jólét legfontosabb tényezõi, és a mindennapi megélhetés elengedhetetlen, szerves részét képezik. A háztartásgazdaság természetének vizsgálata tehát nem lehet meglepõ. Két szemléleti elemet érdemes megemlíteni (ám ezeket nem fogjuk részletesen tárgyalni), ami megítélésünk szerint eddig késleltette a háztartásgazdaság mûködésének feltárását. Az egyik a fejlõdéselméletek különbözõ változatainak beépülése gondolkodásunkba. Ezek alapján implicit feltételezés, hit alakult ki, amely szerint az otthon végzett munka az alulfejlettség és az ország gazdasági elmaradottságának, szegénységnek következménye. A másik elképzelés a "második gazdaság" jelenségeinek nyolcvanas évekbeli értelmezésébõl következik. E munkák ugyanis - akarva- akaratlanul - olyan képet alakítottak ki, hogy minden redisztribúción kívül szervezett munka "piaci", "magánjellegû", "vállalkozói". Jóllehet voltak olyan elemzések (Kovách 1988), amelyekbõl egyértelmûen kiderült, hogy például a kistermelésben vagy a házépítésben végzett munka kizárólag a háztartás tagjainak ellátását (önellátás) célozza, ám a (tudományos) közgondolkodásban a második gazdaságban végzett munkához a vállalkozás képzete tapadt. Mindez persze nem jelenti azt, hogy nem lettek volna olyan közelítések, amelyek a háztartásban végzett munka önálló értelmezését hangsúlyozták (Sik 1988).

A háztartások kiüresedésének eszméje a nyugat-európai társadalomtudományok képviselõi körében is elterjedt volt, olyannyira, hogy alig-alig foglalkoztak a háztartások mûködésével. A hetvenes évek végén és a nyolcvanas években aztán többféle tudományos diszciplínában tettek fel olyan újszerû kérdéseket és dolgoztak ki olyan megközelítéseket, melyek ráirányították a figyelmet a háztartásokban végzett fizetetlen munkára, a kapcsolathálózati teljesítményekre és más, a nagy intézmények szervezett világán kívüli aktivitásokra.

Jonathan Gershuny (1978) nagyhatású könyvében és késõbbi munkáiban tiszta logikai érvelésével és statisztikai adatok elemzésével egyaránt kritizálta Bell (1973) széles körben elterjedt koncepcióját a posztindusztriális társadalomról, mely a klasszikus fejlõdéselméletek továbbvitelének tekinthetõ. Gershuny alternatív koncepciójának egyik központi eleme a háztartásgazdaság térnyerése a modern társadalmakban. Érdemes felidézni érvelését. Szerinte a háztartás racionálisan dönt arról, hogy szükségleteit "hagyományos módon" - közvetlen piaci fogyasztás révén - vagy pedig "innovatív módon" - otthoni termelés, önszolgáltatás - keretében elégíti ki. Mivel ez utóbbi szolgáltatási forma az ötvenes évek óta relatíve egyre olcsóbb lett, a modern társadalmakban mind több háztartás él(t) ezzel a lehetõséggel. A mûszaki fejlõdés eredményeként és a bõvülõ vásárlóerõ folytán a saját háztartás számára végzett munkákat segítõ (kis)gépek és technika relatív ára - a hagyományos szolgáltatás költségeihez képest - jelentõs mértékben csökkent (Gershuny 1978; 1988), ezért a háztartások egyre több munkát végeznek el otthon.

A nõkutatás, melynek kiinduló tételezése és gyakran végkövetkeztetése a háztartási munka nemi meghatározottsága ("a háztartási munka az asszonyok dolga"), úgyszintén nagyban segítette, hogy a nyilvánosság elõl elzárt háztartásgazdaság mûködése tematikus kutatás tárgyává váljon. E vizsgálatok alapvetõ, ma már kevesek által megkérdõjelezett kiinduló- és végpontja, hogy a fizetetlen háztartási munkát ugyanúgy munkának kell tekinteni, mint azt, ami a piacon hasznosul. Hasonlóképpen tisztázódott, hogy a háztartási munka nem tekinthetõ az elmaradottság jelének, hiszen strukturális része a modern társadalmak mûködésének (Oakly 1974; Ostner 1978; Kontos-Walser 1979).

Az informális (szürke, rejtett vagy szabálytalan) gazdaság kutatása, ezen belül az otthon végzett munka számbavétele, a háztartások közötti gazdasági tranzakciók elemzése, az önkéntes munka tematizálása és végül a háztartások megélhetési stratégiáinak feltérképezése megkövetelte a munka, a gazdaság és gazdálkodás, valamint a racionalitás fogalmainak újradefiniálását, és egyben a háztartások gazdasági funkcióinak újraértelmezését (Pahl 1984; Jessen et al. 1988; Mingione 1991).

Mindezekkel párhuzamosan, illetve részben az említett kutatások eredményeként fogalmazódott meg, hogy nemcsak a piac és az állam tekinthetõ jólétet elõállító és létrehozó intézményeknek, hanem a háztartás is. Ezen túlmenõleg az önkéntes szervezeteket szokás még a jóléttermelõ intézmények fõbb típusai között megemlíteni (Zapf 1984; Glatzer 1987). A háztartások és a többi jóléttermelõ intézmény viszonyát illetõen csak azt emeljük ki, hogy a helyettesítés mellett gyakran kiegészítõ, kooperatív jellegû.⁴ A háztartásgazdaság e jóléti koncepció szerint kétféle perspektívából is megközelíthetõ. Egyrészt maga is a jóléttermelõ intézmények egyike, másrészt pedig a háztartások szintjén integrálja a szóban forgó intézmények teljesítményeit. Ez utóbbi megközelítés variációiként is értelmezhetõk azok a munkák (Pahl 1984; Mingione 1991), amelyek minden lehetséges munkatípust figyelembe véve azt feltételezik, hogy a háztartások "munkaalkalmazó stratégiákat" (household work strategies) követnek a megélhetés céljából.

A tárgyaltaktól eltérnek a háztartás stratégiáit, a megélhetés eljárásait maghatározott szituációban értelmezõ megközelítések (Caplovitz 1991; Tardos 1988; Sik 1995; Harcsa 1994; Spéder 1994). Az alapkérdés úgy fogalmazható meg: hogyan reagálnak a háztartásgazdaságok a különbözõ szükséghelyzetekre, és ezenközben milyen erõforrásokat tudnak mobilizálni? A problémahelyzetek a háztartások nem egynazon körét érintik, és súlyosságuk szerint is különböznek (Sik 1995). A háztartások többsége számára válaszra szorító társadalmi tényt jelentenek az olyan események, mint a gazdaság stagnálása, az infláció, valamilyen természeti csapás. Az egyes család életében bekövetkezõ (váratlan) változások (egy családtag munkanélkülivé válása, hosszan tartó betegsége, halála, a házasság felbomlása, a család szétesése) viszont csak az érintett háztartásgazdaságok alkalmazkodását teszik szükségessé. A kutatások eddig inkább az elsõként említett szituációkra irányultak, ezek közül is kiemelkedett a gazdasági recesszió és infláció mint krízishelyzet (Caplovitz 1981; Pahl-Wallace 1985). Az alkalmazkodás eszközeként a többletjövedelem-szerzés, az önellátás és az önszolgáltatás elõtérbe helyezése, a megtakarítások mobilizálása, a fogyasztás visszafogása, illetve szerkezetének átalakítása, a beszerzések racionalizálása, a naturális termékcsere intenzifikálása, a rokoni kapcsolathálózatok mûködtetése, a szociális támogatások igénybevétele jöhetnek számba. Az alkalmazkodás aktuális hogyanját a háztartások számára adott külsõ körülmények (a munkaerõpiac állapota, a kereskedelem szervezeti rendszere, a szociálpolitika intézményrendszere stb.) és a háztartások erõforrásai (a rokoni kapcsolathálózat kiterjedtsége és erõssége, a felhalmozott vagyon nagysága és formája, az életmódbeli szokások stb.) együttesen alakítják ki.

Az alapdilemmát Magyarország tekintetében Tardos Róbert fogalmazta meg még a nyolcvanas években. Ezek szerint a háztartások nehezedõ körülmények között két dolgot tehetnek. Vagy megpróbálnak többet dolgozni, vagy pedig kevesebbet fogyasztanak. Tardos vizsgálata szerint a magyar háztartások inkább az elsõ alternatívát választották: mellékállást vállaltak, mezõgazdasági kistermelést folytattak (Tardos 1988). A gazdasági rendszer átalakításával azonban, úgy tûnik, igencsak megváltoztak a körülmények. Ez - feltételezéseink szerint - egyrészt a többletjövedelem-szerzés lehetõségeinek átalakulását és beszûkülését, másrészt a fogyasztói-vásárlói magatartás intézményrendszerének és szerkezetének átalakulását jelentette. Vizsgálatunkban ez utóbbi változással foglalkozunk, úgy ítéljük meg, itt is döntõen új feltételek alakultak ki.

A KGST-piacokon eszközölt vásárlás vizsgálata is részben ebbõl a tradícióból nõtt ki. A nyolcvanas évek végén addig "ismeretlen" kereskedelmi intézmények - konkrétan a KGST-piacok, az aluljáró-kereskedelem, az ügynöki hálózatok, a diszkont boltok, a katalógusáruházak, Tele-Shop stb. - jelentek meg, és ezek a háztartások vásárlói-fogyasztói magatartásának egészen új környezetét hozták létre. Emellett egyre elterjedtebbekké váltak a kiárusítások, leértékelések stb. is. A nyolcvanas évek hosszú recessziós idõszakát követõen tehát természetesen fordult a kutatók érdeklõdése a kereskedelmi intézmények és a háztartások fogyasztói magatartása irányába (Sik 1992; Ékes 1992; Harcsa 1994).

Az elõbbiekben többször említést tettünk a háztartások stratégiájáról, alkalmazkodásáról, és ez a szóhasználat mindenképpen a háztartások gazdálkodásának tudatosságára utal. Nem vitatjuk, hogy a háztartásgazdaság mûködtetése során sokféle racionális döntés születik, ám indokolt felhívni a figyelmet arra, hogy e döntések, csakúgy, mint a háztartáson belüli erõforrás-allokáció, nem mindig követik a racionalitás szabályait. Sõt, olykor a döntések nem is tudatosulnak, "csak megtörténik" az erõforrás-felhasználás (McCrone 1994). Mindez arra int minket, hogy óvatosan használjuk a stratégia fogalmát, és helyette inkább megélhetési eljárásokról beszéljünk.

Mindezek a megközelítések⁵ alakították ki azt a meggyõzõdésünket, hogy a háztartásban folyó tevékenységeket és döntéseket ne csak önmagukban, hanem a háztartásgazdaság keretei között is értelmezzük. Persze azt is tudjuk, hogy mivel a kutatók nagyon különbözõ kérdésfeltevésekbõl kiindulva jutottak el a háztartásgazdaság egyik vagy másik összetevõjének elemzéséhez, a háztartásgazdaság mûködését illetõen nem beszélhetünk jól kialakult és zárt paradigmáról.
 

A háztartásgazdasági eljárások rétegzõdési kötõdése

A bemutatott megközelítések egy része expicite, más része csak implicite érinti a szociológiai kutatás egyik klasszikus területét, a társadalmi rétegzõdést. Három lényegesen eltérõ álláspontot lehet megragadni. Mingione (1991) és mások szerint is a háztartások azért végeznek önellátást és szolgáltatást saját célra, mert nincs elég pénzük piaci fogyasztásra. A háztartásgazdaság helyettesíteni kényszerül az elégtelen jövedelembõl következõ piaci távolmaradást. Azaz az önellátás a hátrányos jövedelmi helyzetben lévõk, a szegények megélhetésének elengedhetelen eleme.

Pahl empirikus kutatása során alakította ki a társadalmi polarizáció (social polarisation) elméletét (Pahl 1984; 1988; Pahl-Wallace 1995). Vizsgálatai szerint a háztartások "munkában gazdag" és "munkában szegény" háztartásokra oszthatók. A munkában gazdag háztartásokban több keresõ is van, otthon is intenzívebb a munkavégzés, könnyebben tudnak bekapcsolódni mind a pénzért, mind pedig a szívességbõl végzett, kapcsolathálózati tranzakciókba is. A jobb jövedelmi helyzetûek több olyan "tárggyal" (saját ház, autó, kert) rendelkeznek, amelyek a háztartás önellátó tevékenységeinek elõfeltételét képezik (Pahl 1988; Jorges 1982). Ezzel szemben a "munkában szegény" háztartásokra az jellemzõ, hogy tagjaiknak nincs munkahelyük (munkanélküliek, inaktívak, háztartásbeliek), emellett otthon sem végeznek annyi munkát, mert nincs elég pénzük az önellátás inputjainak megvásárlásához, mert nincsenek (munkahelyi) kapcsolataik, amelyek lehetõvé teszik számukra a szürke gazdaságban való részvételt (Pahl 1988). A "társadalmi polarizáció" elmélete szerint a különbözõ informális munkák, így az önellátó tevékenységek is, tovább növelik a gazdasági aktivitáson alapuló elsõdleges társadalmi egyenlõtlenségeket. Az említett folyamatok vélhetõleg a középsõ és az alsó helyzetûek távolságát növelik, és a középsõ helyzetûek jóléti pozícióját a felsõ helyzetûek irányába tolják el.

Jessen és munkatársai hajógyári munkásokkal, vagyis egy középsõ társadalmi pozícióban elhelyezkedõ csoport tagjaival készített interjúkon keresztül vizsgálták az informális munka disztributív hatását. Elemzésük szerint az önellátás és az informális munka mintái egy meghatározott miliõben általánosan elterjedtek, és elsõsorban a vidéki életmódhoz kötõdnek, és éppen ezért érdemes az "életmód ökonómiájáról" beszélni (Jessen et al. 1988). Jessenék vizsgálatából eszerint az következik - ha ezt nem is mondják ki -, hogy az informális munkák településtípushoz (város és vidék) kapcsolódó egyenlõtlenségeket hoznak létre.
 

A balassagyarmati kutatás súlypontjai

Empirikus kutatásunkban az említett hipotézisek közül csak néhányat tesztelhettünk. A hangsúlyt a kérdésprogram kialakítása során arra helyeztük, hogy a háztartások mindennnapos megélhetésének, gondjainak és erõfeszítéseinek legkevésbé vizsgált területeit a legteljesebben tudjuk megragadni. A háztartásgazdaság viszonylag jól feltárt területeirõl pedig csak a leglényegesebb (háttér) változókat használtuk⁶. Különleges figyelmet szenteltünk annak, hogy a háztartásgazdaság gyakorlata hogyan kapcsolódik az említett jóléttermelõ intézményekhez, és hogyan kapcsolható a társadalmi rétegzõdéshez.

A háztartásgazdaság mindennapos mûködtetése során felmerülõ feladatok és problémahelyzetek leltározása során támaszkodtunk a Pahl-féle kutatásra és természetesen figyelembe vettük az ország és a kistérség sajátosságait is (Pahl 1984; Spéder 1995). Ezek szerint sorra vettük a ház- és lakáskarbantartás, illetve -felújítás, a háztartási munkák, a gyermekgondozás és az autókarbantartás egyes feladatait, és megkérdeztük, hogy utoljára ki végezte el a munkák többségét. A háztartásban elvégzendõ feladatok listájának kialakítása során figyelembe vettük Ward kritikáját, aki szerint Pahl feladatlistája eleve elõnyben részesíti azokat a munkákat, amelyeket a háztartások inkább önellátóan szoktak elvégezni (Ward et al. 1989). Különös hangsúlyt helyeztünk a háztartás élelmiszer-gazdaságának feltárására, ezen belül a kistermelés funkciójára. A további kérdések a standard háttérváltozókon túl a családon belüli munkamegosztásra, a vásárlói és fogyasztói magatartás egyes vonatkozásaira, a kérdezett munkaerõpiaci karrierjére és a háztartásgazdaság mûködésének feszültségeire terjedtek ki.

Elõzetes elképzeléseink szerint szerettünk volna olyan, az egyes háztartásokat jellemzõ indexeket képezni - például az önellátás mértéke, a piaci függõség, vagy a fogyasztás kommercionalizáltsága -, amelyeket aztán a szokásos demográfiai és szocio-ökonómiai jegyekkel elemezhettünk volna. Be kell vallanunk, hogy eddig nem sikerült olyan összefoglaló indexeket alkotnunk, amelyekkel elõzetes hipotéziseink könnyen tesztelhetõek lettek volna. Mint ahogy azonban az egyes tevékenységek szeparált elemzése után belátható, a sikertelenség elsõdlegesen az aktivások természetébõl következik. A háztartásgazdaság elemei ugyanis más-más változókkal magyarázhatók. Mindezeket elõrebocsátva a következõekben vizsgáljuk meg a balassagyarmati háztartások mûködésének néhány területét.⁷
 

A háztartás élelmiszer-gazdasága
A kistermelés: jövedelemszerzés és kiadáscsökkentés

Közhelynek számít, hogy a családi keretek között folytatott kistermelés hosszú évtizedeken keresztül a háztartások megélhetésének alapja volt. Közismert az is, hogy a gazdasági rendszer átalakulásásával romlottak ennek a feltételei (Harcsa-Kovács 1996). Az említett vizsgálat szerint az is egyértelmûen bebizonyosodott, hogy az elmúlt idõszakot a differenciálódás jellemezte, aminek következtében a mezõgazdasági vállalkozások koncentrálódnak. Talán kevésbé ismert az a másik folyamat, amelynek eredményeképpen az önellátó termelés egyfajta "reneszánszának" lehetünk tanúi. Erre utal az, hogy 1992-ben a háztartásoknak 34,4 százaléka, két év múltán pedig már 44,4 százaléka folytatott "kizárólag önellátó" jellegû kistermelést, kertészkedést (Spéder 1994b)⁸. Ez a két strukturális fejlemény a kistermelésnek a háztartásgazdaságban betöltött kettõs funkiójára hívja fel a figyelmet: a jövedelemszerzésre és a kiadáscsökkentésre. Vizsgálatunkban a hangsúlyt a kiadáscsökkentési szerepre helyzetük, hiszen alig ismerünk olyan munkát, amely az önellátás intenzitásának meghatározásával próbálkozott volna. Ugyanakkor nem fogjuk mellõzni a jövedelemszerés mozzanatát sem.

A mezõgazdasági kistermelésen belül piacorientált, piacra is termelõ (talán nem követünk el nagy hibát, ha e formát a hagyományos paraszti típushoz közelállónak tekintjük), illetve önellátó típusokat különböztettünk meg.⁹ Ahogy alábbi táblázatunkból látszik, a kistérség népességének több mint négyötöde folytat mezõgazdasági kistermelést (1. táblázat). Többségben vannak a növénytermesztõk, de a háztartások fele állattenyésztéssel is foglakozik. A kistermelõk majdnem egyötöde piacorientált termelést folytat, többségük tevékenysége azonban önellátó, vásárlást kiváltó jellegû.

1. táblázat
A kistermelés típusainak megoszlása Balassagyarmaton és környékén 1994-ben (százalék)

A kistermelés típusai	növénytermesztés	állattenyésztés	együtt
csak eladásra	16,0	4,1	18,2
eladásra	5,4	3,1	6,8
csak fogyasztásra	59,9	42,7	58,4
nincs	18,7	50,1	16,6
N=	556	557	556

A specializált termelés inkább a növénytermesztés területén jellemzõ. A piacra termelõk többsége (53,3%-a) burgonyára szakosodik, kisebb részük málnával, ribiszkével, illetve egyéb növénytermesztéssel (pl. palánták) foglalkozik. Az állattenyésztõk közül a nyúltenyésztésre szakosodókat érdemes kiemelni. Összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy a mezõgazdasági kistermelés a kistérség háztartásainak egynegyedében (25%) pénzbevételhez juttatja a háztartásokat.

Az önellátás intenzitásának felméréséree többféle közelítéssel kísérleteztünk. Végül elvetettük a mennyiségi kérdéseket, és olyan kérdéstípus mellett döntöttünk, amelyre válaszként a kérdezett becsüli fel a zöldség- és gyümölcstermesztés, illetve a hússal való önellátás háztartásgazdaságon belüli szerepét.¹⁰ Tudjuk persze, hogy az egyes társadalmi csoportok esetében (különösen az idõsek és a fiatalok között, de más társadalmi jegyektõl függõen is) igencsak eltérhetnek az étkezési szokások. Ennek következtében például azonos mennyiségû burgonyatermelés az önellátás eltérõ fokát jelentheti a különbözõ családokban. De mivel bennünket a háztartások önellátásának mértéke, illetve piacra utaltsága érdekelt, elfogadhatónak tartottuk a fogyasztáshoz történõ viszonyítást. Az állattenyésztést és zöldségtermesztést végzõk egynegyede-egyharmada az önellátásnak csak igen alacsony fokáig jut el, így õket inkább csak "hobby"-termelõknek tekinthetjük, más oldalról a háztartásoknak majdnem a fele szinte egyáltalán nem szorul piaci vásárlásra¹¹ az adott "termék" tekintetében.

2. táblázat
Az önellátás mértéke a termelést/tenyésztést folytatók között Balassagyarmaton és környékén 1994-ben (százalék)

Az önellátás mértéke: a család szükségleteinek...	húsból	zöldségbõl, gyümölcsbõl
kis részét fedezi	24,0	21,9
harmadát fedezi	8,7	9,4
felét fedezi	20,4	22,1
nagy részét fedezi	22,2	25,9
teljesen fedezi	24,7	20,8
N=	275	448

Mindkét változó alakulását figyelembe vettük, amikor a késõbbi elemzés céljára kialakítottuk az önellátás összevont változóját.¹² Ezek szerint mind húsból, mind pedig zöldségekbõl önellátónak tekinthetõ a háztartások 27,6 százaléka. Ezzel szemben teljesen a piacról él a háztartások 33,5 százaléka, és végül piacon is vásárol és önellátást is folytat a maradék 39 százalék.

Vizsgáljuk akár a kistermelés piacorientáltságát (jövedelemszerzõ szerepét), akár az önellátás intenzitását, két tényezõnek egyértelmû a szerepe. A kistermelés eltérõ típusai a település jellegéhez és a generációkhoz (a kérdezett életkora) köthetõk. Minden más tényezõ csak a fentiek keretében értelmezhetõ. Mind a piacorientáltság, mind pedig az intenzív önellátás erõsen kötõdik a falusi életmódhoz és háztartásgazdasághoz (3. táblázat). A falvakban szinte nincsenek olyanok, akik ne folytatnák a kistermelés egyik vagy másik formáját; a háztartások egyharmadának¹³ származik jövedelme belõle. Másrészt a háztartások fele kiterjedt önellátást (is) folytat. Ezzel szemben a városi háztartások fele kizárólag a piacról él. A város és falu mint a mindennapi megélhetéshez eltérõ feltételeket adó és más-más megélhetési módokat kedvezményezõ tényezõ még a területileg ennyire közelálló települések esetében is egyértelmûen megkülönbözteti a háztartásgazdaságokat.

3. táblázat
Az önellátás és a piachoz kötõdés Balassagyarmaton és környékén az egyes társadalmijegyek szerint 1994-ben (százalék)

	Az önellátás mértéke zöldségbõl és húsból			van piacorientált termelés*	összesen N= (100%)
	piacról él	vegyes	önellátó
településtípus
Balassagyarmat	53,5	39,2	7,3	14,5	296
falvak	11,2	38,8	50,0	22,4	263
életkor
18-35	39,8	38,6	21,6	20,8	178
36-50	35,5	38,6	25,9	19,8	202
51-65	24,7	39,7	35,6	13,6	177
összesen	33,4	39,0	27,6	18,3	559

*Az összes háztartás százalékában.¹⁴

Szembetûnõ a kistermelés korspecifikus jellege is, jóllehet az összefüggések gyengébbek. Az idõsebbek között van a legtöbb kiterjedt önellátást folytató¹⁵, a fiatalok között pedig a legtöbb piacfüggõ. A termelés piacorientáltságát tekintve pedig azt látjuk, hogy az utóbbiak vannak felülreprezentálva. A fiatalabbak tehát vagy nem folytatnak kistermelést, vagy piacorientált termelést folytatnak. Ha a falusi almintát tekintjük, megerõsíthetjük a fentieket, hiszen az életkor a piaci részvétel módjában mutat különbségeket: a fiatalok inkább folytatnak specializált piaci termelést, az idõsebbek (és középkorúak) pedig - a hagyományos parasztgazdaságra jellemzõen - "piacra is" termelnek.

A rétegzõdés jól bevált ismérvei (iskolai végzettség és egy nagyon leegyszerûsített rétegváltozó¹⁶) segítségével árnyaltabb kép rajzolódik ki elõttünk. Ha a teljes kistérségi mintát tekintjük, megállapíthatjuk, hogy a magasabb végzettségû és fehérgalléros státuszú kérdezettek háztartásának élelmiszergazdasága inkább a piachoz kötõdik, illetve minél alacsonyabb végzettségû valaki, annál nagyobb eséllyel önellátó a háztartásgazdasága. Vegyük azonban figyelembe, hogy a településtípusnak milyen döntõ hatása volt és használjuk ezt kontrollváltozóként!

A falusiak részmintáját tekintve az önellátás intenzitása a leírtaktól eltérõ természetû. (4. táblázatunkban a falusi minta megoszlásaiból csak a kiterjedt önellátást folytatók egyes társadalmi csoportokon belüli részarányát jelöltük. Az "összesen" tehát itt mindig a falvakban élõ, adott társadalmi jegyekkel rendelkezõ háztartásokra és egyénekre vonatkozik.) A falvakban a közép- és felsõfokú végzettségûek, illetve a fehérgallérosok az átlagosnál gyakrabban folytatnak kiterjedt önellátást. Ezek az eltérõ összefüggések az anyagi helyzetre is (háztartási jövedelmek, megtakarító képesség) érvényesek (4. táblázat). A kistérségben a jobb jövedelmi helyzetûek és a megtakarítani tudók inkább a piacról élnek, ezzel szemben a falvakban ugyanezen csoportok inkább hajlanak kiterjedt önellátásra. A kistérségi mintát tekintve azt látjuk, hogy az inaktív háztartásokat kevésbé jellemzi a "csak piacról" élés, viszont a falvakban az aktív háztartásokban jellemzõbb a kiterjedt önellátás. (Ez természetszerûleg azt is jelenti, hogy Balassagyarmaton a kistérségi összefüggések felerõsödve mutatkoznak meg.)

A piacorientált kistermelés tekintében a vizsgált jegyek a kistérségi mintán nem mutatnak egyértelmû összefüggéseket. A részletesebb vizsgálat alapján azonban megállapíthattuk, hogy a falvakban a közepes és magas végzettségûek, a papírmunkát végzõk, a megtakarítani képesek, a magasabb jövedelmûek és az aktív háztartások sokkal nagyobb gyakorisággal folytatnak piacorientált termelést (Spéder 1995). A falvakban a piaci jövedelemszerzés a magasabb státuszúakhoz köthetõ. Az összefüggések persze másképpen is megfogalmazhatók: a piacorientált termelést folytatók nagy valószínûséggel kerülnek jó jövedelmi helyzetbe, képesek lesznek megtakarítani. Vagyis megfogalmazható az a feltételezés, hogy a piacorientált kistermelés továbbra is a háztartási megélhetési stratégiák egyik sikeres falusi formája.

4. táblázat
A kistermelés típusai Balassagyarmaton és környékén az egyes társadalmi jegyek szerint 1994-ben (százalék)

	Az önellátás mértéke zöldségbõl és húsból			falusi önellátás	csak eladásra van termelés
	piacról élõ	vegyes	önellátás
iskolai végzettség
8 általános	22,8	34,4	42,8	56,1	15,2
szakmunkásképzõ	28,4	44,8	26,9	37,2	16,7
középfokú	41,1	40,5	18,5	55,3	22,0
felsõfokú	54,0	36,5	9,5	(50,0)	20,0
réteg
fehérgalléros	52,8	30,2	17,0	62,5	19,7
kékgalléros	34,1	37,0	28,9	50,7	21,2
jövedelmi osztály
***alsó	28,3	43,9	27,7	41,0	12,5
közép	33,0	36,2	30,8	57,5	21,2
felsõ	39,0	36,7	34,3	56,3	19,7
megtakarítói helyzet****
nem takarított meg	32,8	39,7	27,5	49,3	16,9
megtakarított	35,5	36,4	28,2	54,9	23,7
a háztartás pénzügyei
állandó gond	39,5	39,5	21,0	40,3	15,5
ritka gondok	33,3	38,2	28,5	51,3	24,9
kijönnek	29,3	39,2	31,5	56,1	31,8
aktívak száma
0	26,5	46,4	27,1	40,9	15,9
1	33,3	40,3	26,3	49,5	19,5
2	40,3	33,8	26,3	60,0	19,5
3	35,9	23,1	41,0	63,2	17,1
összesen	33,4	39,0	27,6	50,2	18,3

* A falvakban élõ, adott társadalmi jegyekkel rendelkezõk százalékában.
** A kistérségben élõ, adott társadalmi jegyekkel rendelkezõk százalékában.
*** A háztartási jövedelem tercilisei.
**** A kérdezést megelõzõ három hónapban tudott-e megtakarítani.

A kistermelés elemzése megvilágította számunkra, hogy a települési jelleg változója nemcsak módosíthatja, de meg is fordíthatja más szocio-ökonómiai változók hatásirányát. Vajon nem következik-e ebbõl a feltételezésbõl, hogy a falusi társadalom megélhetésének alapszerkezetei döntõen eltérnek a városéitól (vö. Farkas-Vajda 1988; Kuczi 1996). Ha ugyanis a szokásos változóink a két almintán ellenkezõ irányú, ugyanakkor lényegi összefüggéseket mutatnak ki, akkor arra kell gondolnunk, hogy a kistermelésnek, ezen belül mind a jövedelemszerzésnek, mind pedig az intenzív önellátásnak más és más a megélhetésben betöltött funkciója, és egyben eltérõ szerepet játszhatnak a rétegzõdésben. Azaz: a falvakban mind a kistermelésbõl származó jövedelemszerzés, mind pedig az intenzív önellátás a kedvezõ társadalmi helyzet (elõ)feltétele. Az egyébként elõnyösebb helyzetû városlakó viszont az élemiszerellátás tekintetében vélhetõleg jobban függ a piactól. Többek között e feltételezések további tesztelése céljából is érdemes kiterjeszteni az elemzést a megélhetés és az élelmiszer-gazdaság további területeire.
 

Befõzés és befõttvásárlás

A befõzés és a befõttvásárlás az élelmiszer-gazdaság piaci és/vagy önellátói természetérõl egy másik metszetben tudósít. Megoszlási arányszámaink elsõ látásra azt mutatják, hogy az és kötõszó jobban fedi a valóságos viszonyokat, hiszen a háztartások 77,1 százaléka rendszeresen befõz, és 69,6 százaléka szokott befõttet, savanyúságot vásárolni is. A háztartások alig kevesebb, mint fele pedig rendszeres vásárló is (5. táblázat). Táblázatunk elsõ oszlopa a rendszeres befõzõk társadalmi jegyeirõl ad képet. A jellegzetes csoportok: a falusiak, az idõsebbek, a nagyobb háztartásban élõk és a több aktív taggal rendelkezõk. A jövedelemi helyzet és a háztartásgazdaság pénzügyi feszültségei alapján azt állapíthatjuk meg, hogy a legrosszabb jövedelmi helyzetben lévõk (alsó tercilis) biztosan nem fõznek be rendszeresebben, mint a középsõ, illetve legjobb jövedelmi helyzetûek.

Ha most megvizsgáljuk, mely tényezõk valószínûsítik, hogy a háztartás készít-e és vásárol is a piacon befõttet, savanyúságot, akkor a tényezõk egy részénél ellenkezõ irányú kapcsolatot találunk. Egyrészt a falusiak, idõsebbek rendszeresen fõznek be, ugyanakkor közülük kerülnek ki a befõttet soha nem vásárlók is (helyettesítési hatás). Más oldalról, a családnagyság és részben a jövedelmi helyzet esetében nem látható ilyen összefüggés: a nagycsaládosok rendszeres befõzõk és egyben rendszeres vásárlók is; a jövedelmeket tekintve pedig megállapítható, hogy ahogy javulnak a jövedelmi lehetõségek, a háztartás úgy lesz egyre aktívabb a piacon.

Érdemes a háztartásgazdaság pénzügyi feszültségeit jellemzõ változót ("mennyire tudnak bevételeikbõl kijönni") értelmezni. Azt feltételeztük, hogy az önellátás intenzitása és a rendszeres befõzés (mint az árupiaci kínálat helyettesítõi) a háztartások pénzügyi feszültségeinek gyakoribbá válásával párhuzamosan felerõsödnek. Az adatok azonban éppen fordított összefüggést mutatnak (4. és 5. táblázat). Ugyanis ott a legintenzívebb az önellátás, ahol a legritkábban tapasztalják a háztartási költségvetés szûkösségét ("kijönnek a pénzbõl"). E változónk alakulása tehát semmiképpen nem támasztja alá azt az elképzelést, miszerint az önellátás, így az otthoni élelmiszer-termelés is, a szûkös anyagi helyzet következménye.

Mindezek alapján azt feltételezzük, hogy a befõzés és vásárlás területén három hatással érdemes számolnunk. A háztartástagok, illetve a háztartásban élõ aktívak számával való összefüggések az önellátásban mutatkozó skálahatásra utalnak. A skálahatás tételezhetõ mind a szükségletek, mind pedig az erõforrások oldaláról. Ahhoz, hogy az önellátás bizonyos formái elõnyösnek mutatkozzanak, szükséges feltételnek látszik, hogy a háztartás "elég nagy" legyen. Hiszen egyrészt ekkor mutatkozik "nagy tömegû" igény a jószágra, másrészt ekkor van elégséges "munkerõforrás" az önellátó tevékenység elvégzéséhez. A második hatás újra a vidék és város közötti különbségekbõl, az eltérõ kistermelési és élelmiszergazdasági lehetõségekbõl és tradícióból ered. Ezek szerint a falusiak és az idõsebbek gyakrabban fõznek be. És végül a jövedelmi hatás. A növekvõ jövedelmeket a háztartások a piacon költik el. Ezzel együtt nem hal ki szükségszerûen a befõzés szokása. A rendszeres befõzõk között tehát két típust különböztethetünk meg: a jobb helyzetben lévõ, nagyobb háztartásokban élõ rendszeres befõzõk egyben nagyon aktívan vásárolnak az árupiacon is, a rosszabb helyzetben lévõ rendszeres befõzõk pedig távol maradnak a piactól.

5. táblázat
Befõzés és befõttvásárlás Balassagyarmaton és környékén 1994-ben (százalék)

	Rendszeresen befõznek	milyen gyakran vásárolnak befõttet, savanyúságot			összesen N= (100%)
		soha	ritkán	gyakran
településtípus
Balassagyarmat	70,3	31,8	51,0	17,2	296
falvak	84,8	44,9	32,7	22,4	263
életkor
18-35	68,5	32,0	46,6	21,3	178
26-50	78,2	30,2	47,0	22,8	202
51-65	84,7	53,1	32,2	14,7	177
iskolai végzettség
8 általános	77,7	45,1	31,5	23,4	184
szakmunkásképzõ	79,0	34,8	47,1	18,1	138
középfokú	77,5	34,7	50,3	15,0	173
felsõfokú	(70,8)	(32,3)	(43,1)	(24,6)	65
réteg
fehérgalléros	73,2	30,4	48,2	21,4	112
kékgalléros	78,1	30,7	46,7	22,6	137
jövedelmi osztályalsó	70,5	46,0	37,5	16,5	176
közép	80,4	36,5	45,5	18,0	189
felsõ	80,9	31,7	44,8	23,5	183
a háztartás pénzügyei
állandó gond	72,2	31,5	44,4	24,1	162
ritka gondok	80,4	34,5	44,0	21,4	168
kijönnek	78,2	44,5	40,2	15,3	229
háztartástagok száma
1	(64,4)	(60,0)	(22,2)	(17,8	45
2	76,2	47,6	40,5	11,9	126
3	73,1	36,9	41,5	21,5	130
4	78,7	29,3	51,2	19,5	164
5	(87,3)	(27,0)	(42,9)	(30,2)	63
6+	(87,5)	(25,0)	(37,5)	(25,0)	32
aktívak száma
0	73,5	45,9	38,8	15,3	170
1	74,7	39,5	37,4	23,2	190
2	80,5	30,8	50,3	18,9	159
3+	(90,2)	(24,4)	(51,2)	(24,4)	41
teljes minta	77,1	30,4	33,9	28,4	560

Mindennapos otthoni tevékenységek a piac és az önellátás vonzásában

Jóllehet a család ellátását (részben) fedezõ kistermelés és az egyes szolgáltatások (festés, autójavítás, mosás stb.) családi keretekben történõ végzése logikailag tulajdonképpen ugyanazt a funkciót tölti be a háztartásgazdaságban (mindegyikhez szükséges munkaidõ és egyéb háztartási erõforrás, mindkét esetben rendelkezésre állnak piaci helyettesítõk stb.), mégis ajánlatos a két tevékenységtípust külön kezelni. Erre bizonyos szempontból rá is kényszerültünk, mert a minden lehetséges tevékenységet felölelõ intenzitási skálákat nem tudtuk többváltozós modellel elemezni. Az ok értelmezésünk szerint abban keresendõ, hogy eltérõ összefüggések eredményezik létrejöttüket vagy hiányukat. Másrészt, a kistermelésnek - ismerve hosszú évtizedekre visszanyúló történetét és hatását a mai gazdálkodási habitusokra - sajátos jelentést tulajdoníthatunk a háztartásgazdaságon belül. Emellett azt is indokolnunk kell, hogy miért nem a házépítéssel és miért csak a házon végzett egyes munkákkal, a lakás átalakításával foglakoztunk, amikor ismeretes, hogy az önerõs házépítés Magyarországon az önellátó-informális munkavégzés hagyományosan legkiterjedtebb területe volt (Dávid 1980; Farkas-Vajda 1988). A kérdésfeltevéseinkbõl adódó indok, hogy vizsgálatunkban a háztartások aktuális tevékenységeire összpontosítottunk. Tudjuk, hogy a megkülönböztetés mûvi, a kutatónak azonban kényszerûen le kell határolnia a vizsgálódás tárgyát. A mindennapokban folyó rendszeres, sokszor rutinszerû tevékenységekre helyeztük a hangsúlyt, és ezzel háttérbe szorultak a háztartásgazdaság mûködésének "nagy projektjei", így a házépítés vagy a gyerekek kiházasítása.¹⁷

Ismeretes, hogy többen is tipizálták az egyes feledatok és problémahelyzetek megoldására igénybe vehetõ munkafajtákat. Mi elsõ lépésben négy különbözõ logikájú munkafajtát különböztettünk meg. Ezek: háztartásgazdasági önellátás, piaci ellátás, jövedelemmel ellentételezett kapcsolathálózati (rokoni, baráti) munkavégzés és szívességbõl végzett kapcsolathálózati munka.¹⁸ Az egyes feladatokon belül a fenti ellátó intézmények részesedését mutatja be 6. táblázatunk.

6. táblázat
Az egyes jóléttermelõ intézmények igénybevétele a mindennapi feladatok végzése során,
Balassagyarmaton 1994-ben (százalék)

Tevékenységek	a munkát végzõ családok aránya	intézmények igénybevétele
		háztartás	informális szívesség	informális pénzért	piac	egyéb
festés-tapétázás	95,5	44,0	14,9	6,9	32,1	2,1
padlóburkolás	58,6	31,9	11,9	5,5	48,0	2,7
mázolás	85,4	66,8	11,	2,9	18,0	1,3
üvegezés	61,3	20,1	8,4	2,6	68,0	0,9
fürdõszoba kialakítása	54,0	26,1	9,9	5,6	53,8	4,6
garázsépítés	42,8	44,2	14,6	3,3	35,9	2,9
padlásbeépítés	9,8	29,1	10,9	1,8	54,5	3,6
közp. fûtés beépítése	40,6	10,5	s7,5	5,7	75,0	1,3
lakásbõvítés	15,9	47,2	5,6	5,6	41,6	0
kamra építése	29,8	70,7	15,0	0	11,4	3,0
ruhavarrás	56,1	48,6	18,7	1,3	29,8	1,6
kötés	57,0	77,0	17,5	1,3	0,8	34,
ruhajavítás	98,2	87,1	36,	0	0,4	8,9
autómosás	50,1	95,4	1,4	0	2,8	0,4
olajszint ellenõrzése	45,3	92,9	2,4	0,8	3,5	0,4
izzócsere	46,3	91,2	3,5	0,4	3,8	1,2
olajcsere	45,3	70,1	5,1	0,4	24,0	0,4
fékek javítása	47,3	39,8	6,4	1,9	51,5	0,4
gyújtásbeállítás	46,2	39,0	8,5	2,3	49,8	0,4
vizsgára való felkészítés	46,2	23,6	7,7	3,5	64,5	0,8

Táblázatunkból hiányoznak azok a háztartási munkák (mosás, fõzés, takarítás stb.), amelyeket a háztartások kivétel nélkül, teljes egészében önmaguk végeznek. A táblázat alapján az a kép alakul ki bennünk, hogy az egyes tevékenységek esetében igencsak eltér a különbözõ intézmények jelentõsége. Az önellátás és a piaci megoldás arányáról megfogalmazhatjuk, hogy elõzetes várakozásainkkal szemben mintha kisebb lenne a háztartásgazdasági önellátás kiterjedtsége. Megállapítható az is, hogy a piaci munka igénybevételének egyik elõfeltétele a "nagy értékû tárgyak léte" és a "szakszerûség" szükségessége lehet (Jessen et al. 1988).¹⁹ A kapcsolathálózatból nyert munka valamennyi fajtája esetében a fizetségért végzett szolgáltatásnál gyakoribb a szívességbõl történtõ munkavégzés. A kapcsolathálón alapuló munkavégzés tehát inkább a háztartásgazdasági tevékenység "kibõvítéseként", egyfajta pénzkímélõ külsõ forrásként tekinthetõ.²⁰ Végül megállapítható, hogy nem beszélhetünk egyik vagy másik intézmény kizárólagosságáról. Ezek után két tevékenységre nézve vizsgáljuk meg, hogy az egyes funkciók ellátása során mely háztartások milyen megoldási módokat részesítettek elõnyben.
 

Festés-tapétázás

A lakáskarbantartás területén viszonylag kevés a rendszeresen elõforduló feladat. Ezek közül az egyik legelterjedtebb a festés-tapétázás. Kiválasztása mellett szólt az is, hogy itt mutatkozott leginkább összefüggés a jóléttermelõ intézmények és a szocio-ökonómiai jegyek között.²¹ A festés-mázolás "intézményeinek" településtípus szerinti megoszlása az önerõn és a kapcsolathálón alapuló megoldások között mutat különbséget. Városon a háztartások inkább saját maguk végzik a munkát (7. táblázat). Az életkor ugyancsak magyarázhatja a két változat közötti választást: a fiatalok önmaguk, az idõsek pedig a kapcsolathálón keresztül oldják meg a festést, tapétázást. Ha az iskolai végzettség szerint tekintjük az egyes intézmények igénybevételét, akkor egyrészt azt látjuk, hogy minél magasabb a megkérdezettek iskolai végzettsége, annál inkább a piaci intézményeket veszik igénybe. Másrészt a legalacsonyabb végzettségûek egyértelmûen az informális kapcsolathálózatot "preferálják", míg a középesen képzettek önmaguk végzik a munkát.

A jövedelmi terciliseket vizsgálva pedig az tûnik ki, hogy a háztartási önellátás a jövedelmi helyzettel pozitív összefüggést mutat, az informális és a piaci igénybevétel pedig negatívat. Tehát minél jobb jövedelmi pozícióban van egy háztartás, annál valószínûbb, hogy tagjai önmaguk végzik el a festést, tapétázást. Úgy tûnik, ezzel ellentétes a háztartás pénzügyi helyzetét leíró változó hatása. A háztartásgazdaság pénzügyi feszültségeit tekintve megálllapíthatjuk: ha gyakoriak a zavarok, akkor elterjedtebb a háztartási önszolgáltatás, ha pedig ritkák a financiális gondok, akkor igénybe veszik a piaci intézményeket. A jó jövedelmi helyzetben lévõk tehát vélhetõleg akkor folyamodnak önellátáshoz, ha érzékelik a háztartási költségvetés szûkösségét. A festés-tapétázás területén tehát "mûködni" látszik a feltételezett hatásmechanizmus: a háztartási költségvetés "érzékelt" szûkössége esetén a piaci megoldást az önszolgáltatás váltja fel.²² Végül pedig a háztartási önellátás akkor valószínûbb, ha a család nagyobb és több gazdaságilag aktív tagja van. Ez a jellemzés a háztartási önellátás alapjául szolgáló emberi erõforrások fontosságára mutat rá.
 

Ruhavarrás, illetve -varratás

A varrás, illetve a varratás mellett természetesen sokféle más lehetõség is van a ruházkodási szükséglet kielégítésére. A legfontosabb - ezt a késõbbiekben részletesen elemezzük is - a kész ruha vásárlása. Ugyanakkor bizonyos ruhafajtáknál elterjedt azok ajándékozása (gyermekruhák), illetve kölcsönzése is. És végül azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy ebben a tekintetben is nagyon eltérõ az egyes társadalmi csoportok igényszintje. Mindezeket vegyük tekintetbe, amikor összevetjük a saját munkát a szolgáltatópiac igénybevételével.

Ruhát a megkérdezetteknek alig több mint a fele varr otthon, illetve varratott varrónõnél. Átlag felett jellemzõ a két intézmény igénybevétele a fiatalabbak és középkorúak (18-50 éves), illetve a középsõ és felsõ társadalmi helyzetben lévõk között és a jobb jövedelmi helyzetben lévõk csoportjaiban (8. táblázat elsõ oszlop). A hátrányosabb helyzetû csoportok számára tehát inkább az árupiac (lásd késõbb) adja a ruházkodás kereteit.

Különbség mutatkozik abban, hogy kik készítenek maguknak ruhát, és kik fordulnak varrónõhöz. A városi és fiatalabb háztartások inkább vállalkoznak arra, hogy maguknak varrjanak, a falusi és idõsebb háztartások inkább varratnak (8. táblázat). Az iskolai végzettséget tekintve inkább a közepesen képzettek közül kerülnek ki az önellátók, az alsó és felsõ²³ fokon iskolázottságúakra ez kevésbé jellemzõ. A fehérgallérosok (vezetõk, irodai alkalmazottak), a legjobb jövedelmi helyzetben lévõk és a pénzügyi gondokkal nemigen sújtott háztartások tagjai vannak a legtöbben, akik varratják ruháikat.

Legalább kétféle, egymást talán nem kizáró feltételezés fogalmazható meg a ruházkodást illetõen. Egyrészt az, hogy a ruhavarrás inkább városban és inkább a fiatalok által végzett tevékenység. Elképzelhetõ, hogy az otthoni ruhavarráshoz egyfajta kísérletezõ hajlam szükséges. Másrészt az is egyértelmûen kitûnik, hogy ha az anyagi helyzet lehetõvé teszi, akkor a háztartás sokkal nagyobb valószínûséggel varrat ruhát. De ha az önmaguknak varrók számát a teljes mintára vetítjük, akkor azt kapjuk, hogy a legjobb jövedelmûek aránya ugyanolyan (40,6%), mint a középsõ jövedelmûeké (41,9%), és mivel az alacsony jövedelmûek kevésbé aktívak ezen a területen, közöttük a legalacsonyabb a maguk varrók aránya (33,7%). Így feltételezhetõ, hogy nemcsak a varratás, de a ruhavarrás is a jobb helyzetben lévõk lehetõsége. A hátrányosabb jövedelmi helyzetûek számára a ruházkodási szükséglet kielégítésének más módozatai állnak nyitva.

Jóllehet nem állíthatjuk, hogy a fentebb elemzett két konkrét szolgáltatás: a lakás kifestése és a ruhavarrás ugyanazon háztartásgazdasági logika következménye (erre utal, hogy több változó eltérõen alakul), arra azonban példa lehet, hogy ezen tevékenységek háztartási keretekben történõ, önellátó elvégzése inkább a városokban és a fiatalabb háztartások körében elterjedtebb. Rétegzõdési kötöttségeiket nem látjuk egyértelmûnek. Nem vethetõ el az a feltételezés, hogy a piaci igénybevétel az anyagi helyzet függvényében válik egyre elterjedtebbé, ám azt is megállapíthatjuk, hogy a vizsgált két "városias" tevékenységet nem a legrosszabb helyzetûek végzik leggyakrabban. Inkább a középsõ, illetve a jobb helyzetûek azok, akik ruházkodási igényeiket önmaguk realizálják vagy varrónõt vesznek igénybe.

7. táblázat
Festés és tapétázás a munkavégzés intézményei szerint Balassagyarmaton és környékén1994-ben (százalék)

	A munkavégzés intézményei			összesen N= (100%)
	háztartás	kapcsolathálózat	piac
településtípus
Balassagyarmat	48,0	18,1	33,9	277
falvak	41,4	26,9	31,7	249
életkor
18-35	58,9	14,7	33,9	277
36-50	44,6	23,3	32,1	193
51-65	32,1	28,6	39,3	168
iskolai végzettség
8 általános	37,4	35,1	27,5	171
szakmunkásképzõ	51,5	16,9	31,5	130
középiskola	47,3	16,2	35,9	167
felsõfokú	(42,4)	(13,6)	(44,1)	59
réteg
fehérgalléros	46,6	16,5	46,9	103
kékgalléros	41,2	24,4	34,4	131
jövedelmi osztály
alsó	36,3	28,1	35,6	160
közép	45,6	21,7	32,8	180
felsõ	54,0	16,5	29,5	176
a háztartás pénzügyei
állandó gond	51,7	22,4	25,9	143
ritka gondok	46,9	21,6	31,5	162
kijönnek	38,9	22,2	38,9	221
háztartástagok száma
1	(22,5)	(37,5)	(40,0)	40
2	31,4	26,3	42,4	118
3	52,9	14,0	33,1	121
4	51,0	21,0	28,0	157
5	(50,8)	(24,6)	(24,6)	61
6+	(50,0)	20,0)	(30,0)	30
aktívak száma
0	35,8	25,2	39,0	159
1	43,7	24,7	31,6	174
2	51,3	18,8	29,9	154
3+	(60,0)	(12,5)	(27,5)	40
teljes minta	44,8	22,2	33,0	527

8. táblázat

Ruházkodási szükségletek kielégítésének módjai: ruhavarrás és -varratás Balassagyarmaton és környékén 1994-ben (százalék)

	Varr(at)nak ruhát (a teljes minta százalékában)	ki varrja a ruhát?		összesen N= (100%)
		háztartás tagja	varrónõ
településtípus
Balassagyarmat	56,5	72,9	27,1	166
falvak	55,4	63,2	36,8	144
életkor
18-35	62,6	78,0	22,0	109
36-50	58,9	67,2	32,8	119
51-65	45,5	58,8	41,3	80
iskolai végzettség
8 általános	45,6	64,6	35,4	82
szakmunkásképzõ	63,5	73,6	26,4	87
középiskola	56,6	69,4	30,6	98
felsõfokú	66,2)	(62,8)	(37,2)	43
rétegfehérgalléros	65,2	54,8	45,2	73
kékgalléros	60,4	71,6	28,4	81
jövedelmi osztály
alsó	46,9	72,0	28,0	82
közép	56,7	73,3	26,7	105
felsõ	63,7	63,8	36,2	116
megtakarító-e?
nem	53,8	69,9	30,1	239
igen	61,4	62,9	37,1	70
a háztartás pénzügyei
állandó gond	43,6	76,0	24,0	75
ritka gondok	56,9	77,9	22,1	95
kijönnek	61,0	57,6	24,0	139
teljes minta	56,0	68,8	31,2	(100%)

Vásárlói magatartás: sokszínû kínálat és szegmentálódó igénybevétel

A kilencvenes évek fordulóján az árupiac túlkínálatossá vált. E fejlemény új lehetõségeket jelentett és jelent ma is a háztartásoknak, hiszen amíg a korábbiakban vásárlásaikat a sorbanállás jellemezte, a kilencvenes évekre létrejött a választás lehetõsége és kényszere. Korábban arról dönthetett egy háztartás, hogy megvesz vagy sem valamely árucikket, most összevetheti a minõségi paramétereket, a jótállási biztosítékokat, a "design"-t és nem utolsósorban az árakat. Nem beszélve arról, hogy a kereskedelmi intézmények közötti "keresés és eligazodás" gyakran részévé vált a háztartások megélhetési stratégiáinak. Vajon mi jellemzi Balassagyarmaton és környékén a háztartások árupiaci magatartását? Kutatási koncepciónk kialakításakor úgy gondoltuk, hogy csak túl általános válaszokat kaphatnánk, ha a vásárlási dilemmákról nem tételesen kérdezünk.²⁴ Ezért úgy döntöttünk, hogy konkrét árucikkeket választunk ki a kérdések tárgyául. Másrészt feltételeztük, hogy a preferenciák valamennyire kifejezõdnek abban (is), hogy milyen kereskedelmi egységben, milyen üzlettípusban vásárolnak a háztartások.²⁵ Ennek megfelelõen nagyon részletes üzlettípus-sort adtunk meg,²⁶ mikor megkérdeztük, hogy hol vásároltak lisztet, kávét, mosószert, fehérnemût, könyveket stb. Elemzési feladatnak tekintettük, hogy a felsorolt kereskedelmi intézményeket ismerve az üzlettípusok milyen csoportjait definiáljuk. Az általunk használt csoportosítás tehát csak egyike a lehetségeseknek. Legfontosabb szempontnak azt tartottuk, hogy típusalkotásunkban figyelembe vegyük az informális és formális intézmények között meghúzódó különbségeket, illetve hogy meg tudjuk különböztetni a hagyományosabb és "újszerûbb" kereskedelmi intézményeket.²⁷

A háztartások továbbra is a hagyományos üzletekben vásárolnak leggyakrabban, és ez minden árucikkre jellemzõ (9. táblázat). (A kivételt jelentõ zöldségek esetében a piac tekinthetõ a hagyományos vásárlási térnek.) Lényeges különbségek mutatkoznak azonban abban, hogy az egyes árucikkek esetében melyik a második, illetve harmadik legjellemzõbb üzlettípus. Az alapszükségleteket kielégítõ cikkek esetén (élelmiszer, vegyiáru, kávé, cigaretta) a "diszkont" a második legfontosabb kereskedelmi intézmény. E területen, a várttal ellentétben, meglepõen alacsony a KGST-piacos, utcai vásárlás részaránya. A ruházati cikkeket (kabát, ing, fehérnemû) viszont a háztartások egynegye-egyharmada KGST-piacokon, vásárokon szerzi be, mintegy egyötöde magánkereskedõnél vásárolja meg. A KGST-piaci vásárlásnak még a szerszámok esetében van nagy jelentõsége. Az "ügynöki vásárlás", illetve a "katalógusból történõ vásárlás" magas aránya adja ki a könyvek esetében az "egyéb" kategóriát.

9. táblázat
A különbözõ vásárlóhelyek igénybevételének megoszlása az egyes fogyasztási cikkek esetében (százalék)