Róna-Tas Ákos-Böröcz József
FOLYAMATOSSÁG ÉS VÁLTOZÁS
AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS UTÁNI BOLGÁR, CSEH, LENGYEL ÉS MAGYAR ÜZLETI ELITBEN*


Örökségek: az államszocializmus és elõzményei

Az emberek maguk csinálják történelmüket, de nem szabadon, nem maguk választotta, hanem közvetlenül készen talált, adott és örökölt körülmények között csinálják. Valamennyi holt nemzedék hagyománya lidércnyomásként nehezedik az élõk agyára.

Karl Marx: Louis Bonaparte Brumaire tizennyolcadikája.
(MEM 8, 1962: 105.)


Tanulmányunkban azt igyekszünk kifejteni, hogy a poszt-államszocialista átalakulás mozgáspálya-korlátai bizonyos mértékben az egyéni élettörténetek kötöttségeiben és mozgáspálya-korlátaiban gyökereznek. E kapcsolat bizonyítása céljából megvizsgáljuk, kikbõl verbuválódott az államszocializmus utáni üzleti elit Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon.

A "posztkommunista átmenetrõl" folytatott viták központi témája a folyamatosság és a változás. A kelet-közép-európai államszocialista politikai berendezkedés bukásának mámoros napjaiban sokan hitték, hogy lehetséges a múlttal való szakítás. Forradalmi elképzelések születtek, miképpen lehetne életerõs kapitalista rendszerré átalakítani az érintett országok betegeskedõ szocialista rendszerét. Hét évvel a Szolidaritás választási gyõzelme után, amely az elsõ nem párt által vezérelt kormányzatot juttatta hatalomra az akkor még létezõ szovjet blokkon belül, nagyon kevesen osztják azoknak a régi szép napoknak az optimizmusát. A megmaradt külföldi eladósodottságtól az iparszerkezeten át az utódpártoknak a hatalomba való visszatéréséig igen sok minden emlékeztet még ma is a közelmúltra.

Ugyanakkor, aki csak egy kicsit is ismeri e régió múltját, könnyen fölfedezheti a történelmi kontinuitás másféle szálait. Közép-Európa országai sok tekintetben arra a pályára tértek vissza, amelyrõl 1948-ban letérítette õket a kommunista hatalomátvétel (Janos 1994; Good 1994). Ha visszalapozunk a régió gazdaságföldrajzában, rögtön szembeötlenek a fejlettség-lemaradás mintái. Gazdaságilag ma is azok az országok a legsikeresebbek, amelyek már 1948 elõtt is sikeresebbek voltak. A két háború közötti idõszakban ezek az országok gazdaságilag Németországhoz kötõdtek, és most ismét szoros gazdasági és kulturális kapcsolatokat építenek ki erõs nyugati szomszédjukkal és az Európai Közösséggel. A régió keleti és déli szélén fekvõ, már az államszocializmus elõtt is szegény országoknak most ismét súlyos elmaradottsággal kell szembenézniük.

Az 1948 elõtti és utáni kontinuitások egyaránt élénk politikai viták tárgyát képezték ezekben az országokban. Az 1989-es politikai változások során az egyik legfõbb téma a múlthoz való visszatérés volt. Elõtérbe kerültek a maguk országában olyan "történelmi" figurák, mint Masaryk, Pi³sudski, Horthy és Sztambolijszki. Ismét színre léptek egyes 1948 elõtti politikai pártok, és új életre kelt sok régi intézmény is. Az államszocialista örökség körül is szenvedélyes viták dúltak. Volt, ahol a kommunista rezsimek által elkövetett törvénytelenségek felelõseinek a megbüntetését követelték, másutt az keltett riadalmat, hogy a fürgébb pártfunkcionáriusok hirtelen magánvállalkozóvá váltak, de az államszocialista örökség körül mindenütt nagy huzavona és végtelen viták alakultak ki.

Maga az a tény, hogy meg tudjuk különböztetni az államszocializmus és az azt megelõzõ korok örökségét, arra utal, hogy a változások nagyon is valóságosak. Senki sem állíthatja komolyan, hogy Kelet-Közép-Európa országai ma ugyanolyanok, mint nyolc vagy pláne negyvennyolc évvel ezelõtt voltak. Nem azt akarjuk mondani, hogy mélyreható és gyors társadalmi változások ab ovo lehetetlenek volnának. Az az álláspontunk, hogy a poszt-államszocialista átalakulásban lezajlott változás nem egységes folyamat, hanem "különféle indulók hangjaira masírozó folyamatok" összessége (Dahrendorf 1990). Az idõ belsõ jellemzõje ezeknek a folyamatoknak. A társadalmi élet egyes aspektusai gyorsan változnak, mások viszont kényelmesebb tempóban. A törvények, a rendelkezések, a kormányok - vagyis a formális intézmények - egyik napról a másikra is átalakulhatnak. A szokások, a baráti kapcsolatok, a lakóhelyi minták, a mûveltségi viszonyok viszont sokkal lassabban változnak. Még egy látszólag egységes folyamat is különbözõ idõskálákat foglalhat magában. Például az üzletek, a kocsmák és az éttermek privatizációja gyorsan lezajlik, de a nagyvállalatok privatizációja már lassabban megy. Az események eltérõ ütemben bontakoznak ki. Ez aligha okoz meglepetést a történészeknek, akik jól tudják, hogy léteznek hosszan tartó folyamatok, míg mások mozgalmasabban, gyorsan zajlanak le (Braudel 1980; Isaac-Griffin 1989). A különféle idõskálákat az teszi érdekessé, hogy az eltérõ tempójú folyamatok összekapcsolódnak. Az egyikben végbemenõ változás sebessége és iránya a többiben végbemenõ változástól függ.


Egyéni élettörténetek és kontinuitás

A neoklasszikus institucionalizmust, amely az államszocializmus utáni átalakulásra vonatkozó elképzelések egyik fontos intellektuális modellje, nem érdekli a történelem, nem foglalkoztatják a kontinuitások. E a nézõpontból a poszt-államszocialista átalakulás nem más, mint két egyensúlyi pont, két gazdasági struktúra vagy rendszer közötti átmenet. A kulcsintézmények kiépíthetõk, a többi pedig beáll a sorba, ahogy az egész társadalom követi a modern kapitalizmus funkcionális imperatívuszait.1 Az egyének a jövõt illetõ elvárásaik, nem pedig múltbeli tapasztalataik alapján cselekszenek (Krugman 1991). Ha a megfelelõ intézmények és ösztönzések a helyükön vannak, akkor az emberek a megfelelõ irányú elfoglaltságot választják maguknak. E megközelítés szerint az embereket azok az eszköz jellegû vagyonformák, azok a (humán, társadalmi vagy pénzügyi) "tõkék" és azok az eszközök jellemzik, amelyeket képesek használni, megszerezni, megosztani és áruba bocsátani az általuk választott célok elérése érdekében, feltéve, hogy ezt meg is teszik, így reagálva a változó lehetõségekre.

Ez a megközelítés azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a mentalitás, a szaktudás és a társadalmi kapcsolatok hálózata nem ennyire rugalmas. Az emberek ritkán változtatják meg a korai szocializáció során kialakult, mélyen gyökerezõ értékrendjüket. Csak nagyon kivételes esetekben fordul elõ, hogy nagyhirtelen hátat fordítanak megszokott gondolataiknak, vagy hogy egyik napról a másikra új készségekre tesznek szert, különösen, ha e készségek szóban nem könnyen kifejezhetõk, és ha erõsen kötõdnek az egyén személyiségéhez. Ugyanígy nem valószínû, hogy tömegesen cserélnék le barátaikat és ismerõseiket. A poszt-államszocialista társadalmakban jelentkezõ kontinuitás nagy része visszavezethetõ az egyéni élet ezen korlátaira.

Az elsõ kommunista vezetõk egyébként nagyon is tudatában voltak e megkötöttségeknek. Ugyanolyan forradalmi hevület által vezettetve, mint amilyen a mai társadalomformálókban is buzog, kísérletet tettek ezeknek a kontinuitásoknak a felszámolására. A helytelen osztálytudatú emberek elszigetelése és semlegesítése, az átnevelés és az ideológiai megdolgozás, a ki- és áttelepítések, a szakszervezetektõl a bélyeggyûjtõkig az összes formális szervezet felszámolása vagy szigorú irányítás alá vonása - mind-mind azt célozta, hogy "a múltat végképp eltöröljük". Tanulmányunk egyik célja annak megmutatása, hogy még ezek a legkíméletlenebb erõfeszítések sem vezettek teljes sikerre.

De vajon az a következtetés vonható-e le ebbõl, hogy az államszocializmus öröksége oly mélyen gyökerezik és oly mélyen bele van ágyazódva több száz év történelmébe, hogy bármilyen változás csupán kis hullámfodor egy hatalmas óceán felszínén? Hogy hiábavaló minden igyekezet a hirtelen változtatásra? Az úgynevezett kultúrhistorikus megközelítés képviselõi épp így látják a dolgot (Jowitt 1992; McDaniel 1996). Elõszeretettel hivatkoznak a kultúrára, amely csak csigatempóban változik, ha ugyan egyáltalán megváltozik. A neoklasszikus institucionalizmus a jövõbe tekintõ racionális döntéshozóknak tekinti az embereket, ezzel szemben a kultúrhistorizmus szélsõséges változata úgy látja, hogy az emberek csakis a múlt felé fordulnak. Saját kultúrájuk foglyai, és kizárólag azt teszik, amit a "hagyomány" diktál nekik. A gyakran nagy erudícióval kifejtett kultúrhistorikus álláspont azonban ritkán meggyõzõ. A kultúrhistorikusok gyakran elkövetik azt a hibát, hogy szelektálnak a múlt hagyományából, és így szõnek a jelenig elvezetõ hézagmentes interpretációt. Ezek általában holisztikus magyarázatok, melyek szerint a történelem és a kultúra, közelebbrõl nem részletezett mechanizmusok révén, egységes és osztatlan erõként hat.2

Az evolucionista teoretikusok e két álláspont között igyekeznek egyensúlyozni (Poznanski 1996; Murrell 1993). Egyfelõl szembenállnak a kultúrhistorikusok holizmusával, másfelõl egyetértenek ugyan a neoliberális institucionalistákkal abban, hogy az egyének az elemzés megfelelõ egységei, de szkeptikusan fogadják az irányzat hiperracionalizmusát. Meggyõzõdésük, hogy a jövõ inherens módon elõrejelezhetetlen, s így a stratégiai cselekvés nem támaszkodhat valamiféle, a jövõvel kapcsolatos valószínûségszámításra, amelyet a neoklasszikus közgazdászoknak oly kedves racionális cselekvõk állítólag szem elõtt tartanak (Hayek 1978; Schumpeter 1934; O(Driscoll-Rizzo 1985). Az emberek azonban nem így, hanem sokkal inkább a próba-szerencse, az utánzás és alkalmazkodás, a felfedezés és újítás módszereivel "dolgoznak", tanulás révén lassan tökéletesítve viselkedésüket (Alchian 1950; Nelson-Winter 1982; Nelson 1995). Múltbéli tapasztalataik, nem pedig jövõbeni elvárásaik alapján cselekszenek, így a múlt válik elsõdleges jelentõségûvé. Ismereteik gyakran kimondatlanok, implicitek, személyesek (Polanyi 1962), és gyakran csak a megszokásra, a "puha intézményekre", sõt a kulturális keretekre támaszkodnak (Poznanski 1992; Pelikan 1992; North 1992; Denzau-North 1994). Az evolucionisták a decentralizált spontán folyamatokat részesítik elõnyben és konzervatív politikai álláspontra helyezkednek.

Az evolucionisták helyesen mutatnak rá a neoliberális modell hiányosságaira és a társadalmi változás realisztikusabb leírását kínálják. Szintén helyesen hangsúlyozzák a gazdasági élet dinamizmusát, szemben annak kiegyensúlyozó tendenciáival. A mi megközelítésünk sok gondolatot átvesz az evolucionistáktól, de nem fogadjuk el a spontán folyamatokkal kapcsolatos vélekedésüket. Talán túlságosan optimisták a tanulást illetõen is. A tapasztalatokból való tanulás nem mindig vezet az optimális megoldás irányába (lásd pl. Dawes 1988; March 1991). Ráadásul az evolucionisták ritkán tartják magukat a hangoztatott módszertani individualizmushoz. Gyakran foglalkoznak szervezetekkel vagy egész gazdaságokkal, s csak ritkán az egyénekkel. Ez is közrejátszik abban, hogy mi most az egyéni élettörténetek felé fordulunk.


Az elitek élettörténetei

Az élettörténetekrõl szólva nem foglalkozunk az egyéni életek általános koherenciájával, értelmével, illetve narratíváival (Bourdieu 1987). E tanulmányban inkább azt a néhány mechanizmust igyekszünk azonosítani és boncolgatni, amely fontos szerepet játszik a gazdasági elitek kiválogatódásában.

Az elit tagjainak élettörténete mindig figyelemre méltó. Az elit hatalommal rendelkezik, ezért társadalmi jelenléte különös súllyal bír. Hogy az elit tagjainak élettörténete mennyire fontos, azt világosan bizonyítja az a felfokozott figyelem, amely a politikai elit tagjainak karrierjére irányul a választási kampányok idején. A gazdasági elit tagjainak élettörténete viszont már sokkal kevésbé áll a nyilvánosság reflektorfényében, jóllehet ezeknek az embereknek a kezében legalább akkora hatalom van, mint a politikusokéban. Ha megértjük, miféle élettörténetek vezetnek egy gazdasági elitbéli pozícióhoz, akkor az kétféle módon is betekintést nyújt a történelmi kontinuitásokba. Elõször is - a felsõ rétegek kiválasztódási mechanizmusainak feltárása rávilágít a gazdaságban mûködõ allokációs mechanizmusra. Ez érinteni fogja a régióban az átalakulás elosztási mechanizmusaival kapcsolatos, elmérgesedett politikai vitákat is. Másodszor pedig - mivel a gazdasági elitek meghatározó szerepet játszanak ezekben a most kialakuló, új gazdaságokban, összetételükbõl következtetni lehet arra, hogy miképpen irányítják most és a jövõben a vállalataikat, s így arra is, hogy milyen befolyással lesznek a gazdasági intézmények további fejlõdésére.


Gondolatmenetünk összefoglalása

Négy ország, Bulgária, Csehország, Lengyelország és Magyarország adatainak bemutatásával azt fogjuk kifejteni, hogy a felszíni különbségek ellenére meglepõen azonos mind a négy országban a gazdasági elit verbuválódásának folyamata. Ezek az erõs és majdnem azonos mechanizmusok kapcsolják össze az egyén múltját és jelenét, valamint az államszocializmus elõtti és alatti közös múltat a kollektív jelennel.

A történelemnek az élettörténetekre redukálásával figyelmen kívül hagytunk egy sor olyan tényezõt, amelyet nem lehet az egyénekhez kapcsolni. Az ország földrajzi elhelyezkedése, mérete vagy iparszerkezete például mind olyan elem, amelyet nem lehet ebben a fogalmi keretben vizsgálni. Következtetésünk erejét csökkenti, hogy nem tudjuk, az egyéni élettörténetekben megfigyelhetõ kontinuitás mekkora szerepet játszik az egyéb tényezõkhöz viszonyítva.


Elmélet és hipotézisek
"Tapadósság" és útfüggés

Legfontosabb elméleti állításunk az, hogy a gazdasági elitek verbuválódását mind az államszocialista idõszakban, mind pedig az azt megelõzõ korban gyökerezõ gondolkodásmód, szaktudás és kapcsolatrendszer befolyásolja. Ezek a társadalmi jellemzõk tipikusan az egyes egyénhez tapadó, nagy tehetetlenségû erõforrások. A mentalitás, a szaktudás és a kapcsolatrendszer azért tapadósak, mert nem könnyû megszabadulni tõlük vagy másoknak átadni õket. Még nehezebb erõszakkal elvenni õket az emberektõl. Ezek a nem anyagi jellegû erõforrások az õket birtokló egyéntõl függetlenül nem változtathatók meg. Felvetik az individuum oszthatatlanságának problémáját. De ahogy ezek az erõforrások az emberekhez tapadnak, éppúgy az emberek hozzá vannak láncolva a saját erõforrásaikhoz. Mindenkinek megvan a maga mentalitása, szaktudása és kapcsolatrendszere, és nagyon nehéz megváltoztatni ezeket a jellemzõket, mert kialakulásukat az életpálya határozza meg, útfüggõek (path-dependent). Útfüggõségen azt értjük, hogy ezek az adottságok úgy fejlõdnek ki, hogy ki vannak téve a mércéhez való ismétlõdõ visszatérésnek és igazodásnak, a nagysággal növekvõ hozadék elvét követik, vagyis fejlõdésük egyfajta önmegerõsítõ mechanizmusnak van alávetve, és ezért legalább olyan érzékenyek a kezdeti feltételek, mint az aktuális ösztönzõk iránt (David 1985; Arthur 1994). Mindennek következtében ezeknek az adottságoknak az ereje az idõ függvénye, s így hosszú idõ kell a kialakulásukhoz, és nehezen változnak meg. Az intézményi változásnak önmagához kell igazítania õket és hordozóikat. A társadalmi változásban játszott szerepük megértéséhez nem elég azt rekonstruálni, hogy a különbözõ személyes adottságok hogyan értékesülnek, hanem arra is magyarázattal kell szolgálniuk, hogy miképpen alakulnak ki és változnak meg ezek az adottságok.

A mentalitás az egyén és a társadalmi környezet közötti interakció során, önmegerõsítõ ciklusban alakul ki. Minél inkább magáévá tesz valaki egy értékrendet, viselkedéskészletet, habitust (Bourdieu 1977), egy számára magától értetõdõ feltevéssorozatot a világról, annál inkább e jellemzõk alapján fogják õt mások felismerni. A többi ember elvárásai aztán ezekhez a tapasztalatokhoz igazodnak, az elvárások pedig a megszokott viselkedésre késztetik az egyént. Minthogy a kezdeti körülmények meghatározó jelentõségûek, az egyén korai családi élményei sorsdöntõek lehetnek. E családi tapasztalatok a fõ értékközvetítõk az államszocializmus elõtti múltból.

A személyes kapcsolatok hálózatát szintén önmegerõsítõ mechanizmus tartósítja.3 Mind extenzív, mind pedig intenzív vonatkozásban érvényes rá a nagysággal növekvõ hozadék elve. Minthogy minden egyes kapcsolat egy vagy több potenciális további kapcsolatot is magában rejt, az ember kapcsolatrendszere kezdetben csak lassan bõvül, de bizonyos számú kapcsolat létrejötte után a bõvülés felgyorsul. A potenciálisan elérhetõ emberek száma a már elért emberek számával együtt növekszik. Egy konkrét kapcsolatban nehéz megteremteni a bizalmat, de ha hosszabb idõn keresztül a partnerek egyike sem ad okot bizalmatlanságra, akkor ez a bizalom már könnyen fenntartható. Továbbá, ha egyes emberekkel már kiépítettük a bizalmat, akkor könnyebb lesz ugyanezt megtenni harmadik személyekkel is, ha ezek a személyek megbíznak a barátainkban. Itt megint mindennél fontosabbak a kezdeti feltételek. Ha valaki kétes hírû ismeretségeken keresztül lép be egy kapcsolatrendszerbe, akkor egy bizonyos körben élete végéig megbélyegzettnek fog számítani. S ha valaki már a kapcsolat elején vét a megbízhatóság szabályai ellen, akkor nem barátnak, hanem ellenségnek fogják tekinteni.

Az államszocialista periódus alatt megszerzett ismeretanyagot és készségeket szintén befolyásolják az önmegerõsítõ mechanizmusok (Arthur 1994). Az új készségek megtanulása során az ember azt is megtanulja, hogy miképpen lehet értékelni a sikert és a kudarcot. A siker és a kudarc nem teljesen külsõdleges jellegû, nem kizárólag a gazdasági világ diktuma egy objektív teljesítmény felett. Azok a vállalati menedzserek, akik azt tanulták, hogy miképpen termelhetik mennyiségi tekintetben a legtöbbet vagy minõségi tekintetben a legjobbat, ezeknek a céloknak az elérésére fognak koncentrálni, és e célok elérését fogják sikernek tekinteni. Ha a szóban forgó árucikkeket nem lehet eladni, akkor ezek a menedzserek a rendszert fogják hibáztatni, és fenntartják azt a meggyõzõdésüket, hogy a termék igenis értékes, és az õ kudarcuk csupán átmeneti. Akik azt tanulták, hogy a mennyiségi növekedés a siker legjobb mutatója, azok az expanzión fognak buzgólkodni, és vonakodni fognak minden csökkentéstõl. Ha megteszik is azt - akár merõ veszõdségnek tarva -, ami a fennmaradáshoz feltétlenül szükséges, akkor is abban a tudatban csinálják, hogy eljön még az õ idejük. Az emberek végzetes körforgás rabjaivá is válhatnak, ahogy az gyakran megesik a sikeres vállalatokkal, amikor fölfedeznek egy piacot, amelyen nagyon sikeresek tudnak lenni. Majd pedig a körülmények változása után is kitartanak a megszokott eljárásmódok mellett.

Sem a tapadósság, sem a függés nem abszolút. Az adottságok szoros egyénhez tapadása általában a formális intézményesítés révén szüntethetõ meg. A formalizálás könnyebben mozgathatóvá teszi ezeket az adottságokat. A mentalitást törvényi vagy vallási elõírásokként lehet formalizálni. A szaktudás az oktatási rendszerben bizonyítványként formalizálható és adható át. A kapcsolatok hálózata intézményként formalizálható és tagságként adható tovább. Nem abszolút ezeknek az adottságoknak az önmegerõsítõ dinamikája sem. A mentalitás válságba kerülhet, ha az embernek újra kell értékelnie, hogy ki is õ. A kapcsolatok hálózata is elérheti a bõvülési határt, amikor már szinte lehetetlenné válik új ismeretségek vagy barátságok teremtése. Elérkezhetünk egy olyan pontig, amikor az új tapasztalatok már nem sokat tesznek hozzá a korábban megszerzett ismeretekhez. Az emberek újra "feltalálhatják" magukat, új életet kezdhetnek, új kapcsolatokat kiépítve és új ismereteket elsajátítva. Az emberek valóban hajlandók megváltozni a megváltozott lehetõségekhez igazodva, de nem olyan nagy mértékben, ahogyan azt a neoklasszikus institucionalisták gondolják.


Hipotézisek

Az elméleti megfontolások fenti sorozatából két típusú hipotézist fogalmaztunk meg.

1. A államszocializmus elõtti idõszak kontinuitásásnak hipotézisei
Az államszocializmus elõtti polgári értékek szerepe

Azoknál a személyeknél, akik a családjuk révén megismerkedhettek az üzlethez is kötõdõ polgári értékekkel, olyan mentalitás alakul ki, amely elõnyt jelent az új üzleti elitbe jutás szempontjából. Ezért azt várjuk, hogy felülreprezentáltak lesznek az üzleti elitben azok, akiknek családja valamilyen üzlettel rendelkezett az államszocialista idõszak elõtt. Ezeknek az értékeknek a tartalma országonként változik, sõt egy-egy országon belül is eltérõ az üzletek jellege és mérete. Ami mindenütt közös, az a személyi autonómia fontossága, amely értéket nem sokra becsülték az államszocializmus idején, amikor az emberek többsége állami alkalmazott volt. A generációk során áthagyományozódott értékek között sok olyat találunk, amelykret a neoliberális institucionalizmus a homo oeconomicus jellemzõjének tart - ilyen például a racionális számítás, a tárgyszerû gondolkodás és az individualizmus.

Hasonló dolgokról beszél Szelényi Iván a magyar mezõgazdaság kapcsán. Azt találta ugyanis, hogy inkább vállalkoztak magángazdaság beindítására a szocializmusban azok, akik már az államszocializmus elõtt is rendelkeztek földtulajdonnal (Szelényi 1988). Mi itt most különválasztjuk az államszocializmus elõtti üzleti és a földtulajdont, és külön vizsgáljuk meg a következményeit.

Némelyek talán azt gondolhatják, hogy az 1948 elõtti üzlettulajdon nem az értékek és a mentalitás átörökítése révén jelent elõnyt, hanem egész egyszerûen a kárpótlás révén. A nagyszülõk vagy a szülõk tulajdonának visszaszerzése belépõ az új üzleti elitbe, különösen akkor, ha nagy értékû tulajdon visszaadásáról van szó. Ez ugyan nem magyarázza meg az 1948 elõtti üzletek feltûnõ gyakoriságát azon topmenedzserek körében, akik nem tulajdonosai cégüknek, de a tulajdonos-menedzse-rek körében már lehet ilyen szerepe a kárpótlásnak.

A kárpótlás körül heves politikai csatározások zajlottak mind a négy országban (Gelpern 1993), de csak Csehországban kapták vissza a régi tulajdonosok az 1948 után elkobzott összes vagyonukat. Az idõhatár miatt azonban a nagyvállalatok többségét ott sem adták vissza, minthogy 1948-ra legnagyobb részüket már államosították - vagy a német megszállók a háború alatt, vagy pedig a Bene(-kormány, amely stabilizálni akarta a háború utáni gazdaságot és megbüntetni a német etnikumot. Bulgáriában a korábbi tulajdonosok a földet visszakapták, de más egyebet nem nagyon, legalábbis 1993-ig nem. Magyarországon nem adták vissza a vállalatokat a volt tulajdonosoknak, de a jobbközép kormányzat, mint közismert, a tulajdonuktól megfosztottaknak és örököseiknek úgynevezett kárpótlási jegyeket adományozott, a tulajdon eredeti értékének csak töredékét beszámítva, maximum 5 millió forint értékben. Ezeket a kárpótlási jegyeket azonban csak korlátozottan lehetett felhasználni, és piaci értékük mélyen a már eredetileg is alacsony névérték alá zuhant. Kivételt csak a termõföld jelentett, amelynek esetében a kormány, sajátos jogi megoldást alkalmazva, kárpótlási jegyes árveréseket engedélyezett, amelyek révén gyakran a volt tulajdonoshoz került vissza az államszocializmus idején elkobzott föld. S végül, Lengyelországban nem hoztak kárpótlási vagy kompenzációs törvényt 1993-ig (és azóta sem, jóllehet ilyen törvényjavaslatot többször is a Szejm elé terjesztettek). Így tehát a kárpótlás vagy a kompenzáció legföljebb a földek visszaadásánál játszhatott némi szerepet (Frydman et al. 1993). Arra számítunk, hogy az üz-leti elit tulajdonosi szegmensében felülreprezentáltak lesznek azok, akiknek a családja 1948 elõtt földtulajdonos volt.


Az államszocializmus elõttrõl származó kulturális tõke szerepe

Az államszocializmust megelõzõ korszakban magas iskolai végzettséget szerzett családokból származók értelemszerûen az államszocializmus idején is megõrizték az otthonról hozott - fõként széles körû alapmûveltséget jelentõ - kulturális tõjüket, annak ellenére, hogy a kommunista rezsimek mindent megtettek e kulturális elõny felszámolására.4 A kulturális tõke és az üzlethez kötõdõ értékek hatásaikat tekintve külön-külön növelhetik az egyén esélyét az új elitbe való belépésre.


2. Az államszocialista kontinuitás hipotézisei
A kapcsolatok szerepe

Az államszocialista országok mindegyikében a kommunista párt volt a legnagyobb hatalommal rendelkezõ szervezet. Eltûnésekor bonyolult, az egész országot behálózó társadalmi viszonyrendszert hagyott maga után, amely nagyrészt informális kapcsolatok formájában maradt fönn.5 A pártbeli kapcsolatok nagyon fontosak a poszt-államszocialista átalakulásban, mivel földrajzilag is nagy a kiterjedésük, s mivel sok volt párttag az államigazgatásban dolgozott. Így aztán ezek a kapcsolatok még 1993-ban is elérték az államhatalmi szférákat, amikor pedig a kommunista pártok már rég nem voltak hatalmon Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon. Várakozásaink szerint az új gazdasági elit tagjai között szép számmal bukkannak föl olyanok, akik az 1980-as években párttagok voltak (Hankiss 1990; Staniszkis 1991; Róna-Tas 1994).

Természetesen léteznek a legülönfélébb egyéb kapcsolatrendszerek is, amelyek nélkülözhetetlenek minden vállalkozó számára (Böröcz 1993; Böröcz-Southworth 1995; Stark 1996). A beszállítókkal, az alvállalkozókkal és a forgalmazókkal kialakult személyes kapcsolatok az államszocializmusban minden vállalat számára igen fontosak voltak a mindennapi mûködés szempontjából. Maga a vállalat is társadalmi kapcsolatrendszernek tekinthetõ. Ezek a kapcsolatrendszerek fennmaradtak és nyilvánvalóan elõnyösebb helyzetbe juttatták azokat, akik már az államszocializmusban is vezetõ pozícióban voltak. Aki elindít egy vállalkozást, az nyilvánvalóan viszi magával ezt a kapcsolatrendszert is. A menedzserek tehát egyértelmûen elõnyösebb helyzetbõl indulnak.

Minthogy az államszocializmus idején a magánszektort a hagyományos és helyi kisiparra korlátozták, a magánszektorban tevékenykedõk nemigen férhettek hozzá ezekhez a kapcsolatrendszerekhez. Magyarországon és Lengyelországban a magánszektor kapcsolatba léphetett az állami szektorral, például úgy, hogy a kisvállalkozások vagy szövetkezetek alvállalkozóként tevékenykedtek (Róna-Tas 1997; Stark 1989; Johnson-Loveman 1995). A magánvállalkozók nagy része azonban megtartotta az állását az állami szektorban és csak részmunkaidejében tevékenykedett a magánszektorban, arra használva a fõállását, hogy fontos kapcsolatokat építsen ki a vásárlókkal és a beszállítókkal az állami munkahelyén keresztül.


Az ismeretek és a szaktudás szerepe

A kapcsolatrendszer és a (szak)tudás gyakran szorosan összefonódik. Az emberek ismeretét és a dolgok ismeretét nem mindig könnyû szétbogozni. Azok a menedzserek például, akik ismerik az õket különféle anyagokkal ellátó embereket, azt is tudják, hogy hol lelhetõ föl a szükséges input és hogyan lehet megszerezni, ha egyszer sikerült lokalizálni. Ez az ismeretanyag a tapasztalatokkal együtt bõvül, és standardizált formában - például az iskolarendszeren keresztül - csak nagyon nehezen adható át.

Az iskolai bizonyítványok jeleznek valamilyen tudást, de azt is jelzik, hogy az illetõ egy bizonyos iskolába járt és a szakmájában sok emberrel került ismeretségbe. A felsõfokú diplomákkal rendelkezõk felülreprezentáltak lehetnek az új gazdasági elitben. Nem pusztán azért, mert különleges szakismeretekkel rendelkeznek, hanem azért is, mert részei annak a szakmai kapcsolatrendszernek, amely számukra eredetileg az egyetemi évek alatt alakult ki.


Nem és életkor

Ha a mentalitás, a kapcsolatrendszer és a (szak)ismeretek kifejlõdéséhez idõ kell, akkor arra kell gyanakodnunk, hogy az új üzleti elit nem éppen a fiatalokból áll. Ez a réteg valamivel idõsebb a népesség átlagánál, mert egy, a többiekkel minden másban egyenlõ, de idõsebb személynek több tapasztalata, szélesebb körû és stabilabb kapcsolatrendszere van. Az idõsebbeket ezenkívül több szál fûzi az államszocializmus elõtti korszakhoz, és így több "régi" polgári értékkel rendelkeznek.

A nemek közötti egyenlõtlenségek szintén egy önmegerõsítõ folyamat eredményének tekinthetõk. Nem nehéz észrevenni, hogy miért: a házimunka és a munkahelyi vagy szakmai karrier megosztásában a nõkre hárulnak a gyermeknevelés kezdeti tennivalói. Ennek az alaphelyzetnek több mechanizmusa is az otthon falai közé zárja a nõket és elzárja elõlük a házon kívüli karrier lehetõségeit. Tanulmányunk azonban nem foglalkozik részletesen a kérdés nemi dimenziójával. A nemet mi itt csak kontrollváltozóként használjuk. Minthogy a nem oly sok, számunkra is érdekes változóval áll kapcsolatban, beiktatjuk az általunk szerkesztett modellbe a nemi komponensek hatásainak kiszûrésére.


Adatok és módszer

Adatainkat 1993-ban gyûjtöttük négy kelet-közép-európai országban: Bulgáriában, Csehországban, Lengyelországban és Magyarországon.6 Mindegyik országban elvégeztük az általános népesség reprezentatív felmérését, majd hasonló kérdõívet használva végeztünk külön elitfelmérést is. Az új gazdasági elit tagjait minden országban úgy választottuk ki, hogy véletlenszerû mintát vettünk a bruttó forgalom alapján legnagyobb cégeknél és interjút készítettünk a legmagasabb rangú vezetõkkel. Így tehát a mi elitmintánk a nagyvállalatok vezérigazgatóinak mintája. A kérdõíven érdeklõdtünk e fõnökök üzleti tulajdonrészérõl is. Azokat a vezetõket, akik részben vagy egészében tulajdonosai is voltak ezeknek a nagyvállalatoknak, tulajdonos-menedzserként külön kategóriába soroltuk (1. táblázat). A gazdasági elitnek tehát itt két csoportja van: menedzserek és tulajdonos-menedzserek, de nem tartoznak ide azok, akik csak tulajdonosok, de nem menedzserek. 1993-ban ezek száma viszonylag alacsony volt. A nem a tulajdonos által vezetett magánvállalatok vagy külföldiek, vagy pedig nagyszámú belföldi részvényes tulajdonában voltak. Mintánkba nem kerültek be a gazdaságpolitikusok sem. A minisztériumi vagy a privatizációs ügynökségi tisztviselõk nagy hatalmú szereplõi lehetnek a gazdaságnak, de õk politikai megbízottak és így a politikai elit tagjai.

1. táblázat
A válaszadók száma a négy ország almintáiban
  Bulgária Csehország Lengyelország Magyarország
Össznépesség 4919 4737 3520 4221
Menedzserek 320 679 480 373
Tulajdonosmenedzserek 74 121 54 205
Összesen 313 437 4054 799

Az elemzés független változói a következõk. A KOR a válaszadók biológiai életkora. A NEM (gender) kódjai: 1 = férfiak, 2 = nõk. A FAMBUS48 képzett változó, amely azt jelzi, hogy az adott személy családja [szülei (BUSI48) vagy nagyszülei (GBUS48)] tulajdonában volt valamilyen vállalat 1948-ban, abban az esztendõben, amikor a kommunisták kerültek hatalomra a régióban. A FAMLND48 hasonló információval szolgál a földtulajdonról [szülõknél (LAND48) és nagyszülõknél (GLAND48)]. Az EDU48 ordinális változó, amely a válaszadó apjának 1948-as iskolai végzettségérõl tájékoztat, ha az apa legalább 22 éves volt abban az idõben. Ha nem volt még 22 éves, akkor az õ apjának - vagyis a válaszadó nagyapjának - az iskolai végzettségét kódoltuk. A négy kategória a következõ volt: 1 = nem járt iskolába, 2 = általános iskolát végzett, 3 = középiskolát végzett, 4 = felsõfokú iskolát végzett. Az EDUC változó a válaszadó által elvégzett rendes iskolaévek számát jelzi. Az MNGR olyan mesterségesen képzett változó, melynek értéke 1, ha az illetõ vállalatvezetõi pozícióban volt 1988 elõtt. A CPMEM azt regisztrálja, hogy az illetõ a kommunista párt tagja volt az államszocializmusban, a CPOFF pedig azt jelzi, hogy valamilyen tisztsége is volt a pártszervezetben. Ha a válaszadó 1988-ban már a magánszektor szereplõje volt, de fönntartotta munkahelyét az állami szektorban, akkor a SECEC88-ban 1, egyébként pedig 0 jelzést kapott. S végül a SELF88 azt jelzi, hogy az illetõ 1988-ban önálló volt.

Elõször egyszerû kétváltozós táblázatot mutatunk be, amely magában foglalja a statisztikai szignifikancia tesztjeit is. Azután pedig egy sor szûkített logit modellt (Maddala 1983) is a négy ország számára, ahol is



és j+1 rendezetlen és független eredmények jelentkezhetnek. A modell azonosíthatósága céljából a következõ normalizációt vezettük be:



Az Yi három értéket vehet föl. Az alapérték - Y0 - a nem elitet jelenti, a másik két kategória a menedzsert és a tulajdonos-menedzsert. Így az értékelendõ modell elõrejelzi az üzleti elit tagjává válás esélyének a logaritmusát. Ezzel párhuzamosan méri a csak menedzserré és a tulajdonos-menedzserré válás valószínûségét egy nagyvállalatnál. A koefficiensek az egyes független változóknak a maximális valószínûség (maximum likelihood) módszerével levezetett tiszta hatását mutatják. A választáson alapuló függõ változó kategóriái szerinti mintavételre tekintettel értékeltük a koefficienseket a súlyozott maximális valószínûség (weighted maximum likelihood) módszerét használva is, de nem találtunk lényeges eltéréseket (Xie-Manski 1989; Xie 1991). Minden egyes koefficienst összevetettünk azzal a null-hipotézissel, hogy értéke nulla a populációban.


Eredmények
Kik az új üzleti elit tagjai?

Nagyon kevés a nõ az új üzleti elitben (1. táblázat). Bulgária kivételével a nõk aránya egytized vagy még annyi sem. A tulajdonos-menedzserek között még ennél is kisebb az arányuk.

Elsõ látásra úgy tûnik, hogy mind a négy országban negyven év fölött van a gazdasági elit átlagéletkora, Magyarországon pedig közel jár az ötvenhez. De ha ezeket az adatokat összevetjük a népesség átlagéletkorával, akkor csak Lengyelország és Magyarország mutat szignifikáns eltérést. Ez az eltérés nem meglepõ. Lengyelország és Magyarország ugyanis már korábban is kísérletezett a piacgazdasági reformok bevezetésével, így ebben a két országban az államszocializmus idején felhalmozódott tapasztalatok hatásának végül is meg kellett mutatkoznia. Az átlagok azonban félrevezetõek. Az életkorral érthetõ módon együtt nõ a tapasztalat is, ám együtt járnak az életciklushoz kötõdõ olyan tulajdonságok is, amelyek kizárják a gazdasági sikert. Valószínû tehát, hogy a nagyon fiataloknak és a nagyon idõseknek kisebb az esélyük arra, hogy az új gazdasági elit tagjaivá válhassanak. A fiataloknak kevés a tapasztalatuk, az idõseknek pedig már nem olyan jó az egészségük, és kevesebb bennük a hajlandóság is, hogy új vállalkozásokba vágjanak bele. A sokváltozós modellbe felvettük ezt is, az életkor másodfokú függvényét használva.

2. táblázat
A független változók függõ változói kategóriáKkénti százalékaránya és jelentése
 s Bulgária Csehország Magyarország Lengyelország
változók össz-
nép.		 mene-
dzser		 tulajdo-
nos-
mene-
dzser		 F/Chi-sq össz-
nép.		 mene-
dzser		 tulajdo-
nos-
mene-
dzser		 F/Chi-sq össz-
nép.		 mene-
dzser		 tulajdo-
nos-
mene-
dzser		 F/Chi-sq össz-
nép.		 mene-
dzser		 tulajdo-
nos-
mene-
dzser		 F/Chi-sq
AGE (átl.) 44,5 44,9 41,7 1,7 45,8 46,1 44,6 0,6 43,5 48,7 47,0 31,9*** 41,6 47,7 46,6 47,5***
GENDER1 51,9 22,5 10,8 76,4*** 55,0 9,4 5,0 327,7*** 52,3 7,8 4,4 234,6*** 52,3 10,6 7,4 178,5***
GBUS48 11,6 29,4 32,4 55,5*** 10,1 26,1 31,4 90,9*** 7,9 16,4 22,4 37,7*** 4,4 7,5 7,4 4,9**
BUSI48 5,2 10,3 4,1 7,6*** 6,0 12,2 10,7 12,0*** 4,6 13,1 13,2 35,8*** 2,3 5,4 9,3 11,7***
FAMBUS 15,4 34,1 33,8 46,1*** 14,8 33,9 37,2 93,7*** 11,6 25,7 31,7 60,4*** 6,4 11,9 16,7 13,1***
GLAND 57,1 47,8 47,3 6,5** 30,2 43,9 55,4 40,8*** 44,1 43,2 46,8 0,4 48,1 38,8 46,3 7,5***
LAND48 37,8 41,9 29,7 2,1 22,5 21,4 18,2 0,8 33,8 36,2 39,0 1,6 31,1 29,2 31,5 0,4
FAMLND48 68,8 65,6 54,1 4,3* 43,2 51,0 58,7 12,4*** 59,8 56,6 58,1 0,9 65,2 54,0 59,3 11,9***
EDU482       372,0***       1425,9***       760,7***       396,6***
0 isk. 26,8 3,7 7,1   0,8 0,0 0,0   4,4 0,0 0,5   10,9 1,4 0,0  
ált. isk. 60,8 50,7 50,0   82,9 18,6 16,2   83,7 38,9 42,0   77,6 51,6 51,0  
középisk. 9,6 27,0 25,7   12,7 59,4 57,3   6,7 34,2 36,0   8,8 37,8 37,3  
fõisk/egy. 2,8 18,7 17,1   3,6 22,0 26,5   5,3 26,9 21,5   2,7 9,3 11,8  
EDUC (átl.) 9,3 20,5 18,2 791,9*** 11,9 17,8 17,8 1329,1*** 10,1 17,8 17,3 800,8*** 10,2 15,9 16,5 533,0***
MNGR 2,0 60,3 36,5 1527,2*** 6,3 80,0 74,4 2422,0*** 5,5 83,9 79,5 2549,7*** 7,9 88,1 77,8 1875,3***
CPMEM 88 13,6 50,3 41,9 178,1*** 12,6 57,6 57,1 531,2*** 10,8 68,9 59,5 690,6*** 10,7 59,2 59,3 475,1***
CPOFF 3,6 11,3 17,6 38,1*** 2,3 3,1 5,8 3,7* 1,8 5,6 5,9 17,3*** 2,3 7,3 14,8 30,4***
SECEC 88 1,3 2,5 6,8 9,2*** 0,5 7,4 13,2 149,1*** 2,6 13,1 24,9 164,6*** 1,0 3,5 14,8 42,6***
SELF88 3,1 3,4 8,1 3,0 0,7 0,7 6,6 23,9*** 4,6 3,2 12,2 13,7*** 11,7 0,6 14,8 28,8***
1 Itt és késõbb - százalékarányok. A GENDER esetében - a nõk százalékaránya.
2 Az EDU48-nál az " F Statisztika" helyett itt egy "Chi Square" [négyzet]érték szerepel.

Vajon van-e jelentõsége az 1948 elõtti családtörténetnek? Van, de néhány nem várt fordulat tarkítja a képet. Az új üzleti elit mind a négy országban sokkal nagyobb valószínûséggel származik az 1948 elõtt valamilyen vállalkozást birtokló nagyszülõktõl, mint az össznépesség. Ez az összefüggés erõs és nagyon szignifikáns. A leggyöngébb Lengyelországban, ahol a legalacsonyabb arányokat találtuk mind az elit, mind pedig az össznépesség körében. Ez a Lengyelország és a többi ország közötti különbség nagyon valószínû módon a zsidók és a németek eltûnésével magyarázható, ez a két etnikai csoport ugyanis magasan felülreprezentált volt 1948 elõtt a vállalkozók között.

Gyengébb, de hasonló összefüggést találunk mind a négy országban az elithez tartozás és a szülõk üzleti tulajdona között. De vajon miért nagyobb a nagyszülõk jelentõsége, mint a szülõké, amikor a legtöbb embert mégiscsak a szülei nevelik fel? Azért, mert az elit tagjainak többsége túl fiatal, s így a szülei sem lehetnek elég idõsek ahhoz, hogy 1948-ban vállalkozás tulajdonosai lehettek volna. Az üzleti elit átlagos tagjai 1948 után születtek, így a szüleik akkor még csupán a tizes éveik végén vagy a húszas éveik elején járhattak. Ezt a magyarázatot megerõsíti az egyetlen kivétel is. A bolgár tulajdonos-menedzserek, akik a legkevésbé valószínû mértékben származnak olyan családokból, amelyekben a szülõk valamilyen vállalkozást birtokoltak, mind közül a legfiatalabb csoportot alkotják.

Az 1948 elõtti üzleti tulajdon összefüggés-mintái egyértelmûek, egységesek és megfelelnek elõzetes várakozásainknak, de az 1948 elõtti földtulajdon összefüggés-mintái már nem ilyen világosak és nagyrészt ellentmondanak a korábbi elvárásoknak. Csehország kivételével az új gazdasági elit tagjai nem származnak nagyobb valószínûséggel az 1948 elõtt földtulajdonnal rendelkezõ családokból. Magyarországon nincs szignifikáns különbség az elit és az össznépesség között, Bulgáriában és Lengyelországban viszont negatív ez az összefüggés. Ebben a két országban a vezetõ üzletemberek családjai kisebb valószínûséggel birtokoltak földet az államszocializmust megelõzõ korszakban, mint az össznépesség.

Az 1948 elõtti földtulajdon tehát a négy közül három országban negatív vagy semmilyen szerepet nem játszott. Ennek magyarázata a földpiac jellegében és a mezõgazdaság államszocializmus utáni recessziójában keresendõ. A földek visszaadása, akárcsak a kárpótlás összes egyéb fajtája hosszadalmas procedúrának bizonyult, amelyben a gyakran vitatkozó örökösök igényeinek elismertetése véget nem érõ bírósági eljárásokba fullad, és felmérésünk idején a földek visszaadása és a kártérítés még javában folyt Bulgáriában, Csehországban és Magyarországon. A földek visszaadásának politikája ráadásul szükségképpen eldöntötte azt a kényes kérdést is, hogy mi legyen a mezõgazdasági termelõszövetkezetekkel, amelyek kénytelenek voltak átadni földjeiket a régi-új tulajdonosoknak. Ráadásul a visszaadott földterületek kicsik, és szabad forgalmazásukat megnehezítik a spekuláció megelõzését célzó korlátozások. Ugyanebben az idõszakban a mezõgazdaság mind a négy országban mély válságba került (Agócs-Agócs 1994).7 Mindezek eredményeképpen szinte lehetetlen volt földtulajdon és gazdálkodás révén bekerülni az üzleti elit tulajdonosi-menedzseri szegmensébe.

Csehország kivételt képez, és ennek a magyarázata nem annyira a többi országhoz képest szélesebb körû kárpótlásban, mint inkább a cseh mezõgazdaságnak az államszocializmus elõtti állapotában keresendõ. Történelmileg Csehország ipari ország. A cseheknél az adatok azért jelezték a legalacsonyabb 1948 elõtti földtulajdon-arányt, mert a másik három országhoz viszonyítva a cseh mezõgazdaság kicsi volt. A sok cseh kisváros ezt a kisparasztságot a városlakó iparosokkal, vállalkozókkal és kereskedõkkel integrálta, méghozzá sokkal nagyobb mértékben, mint Bulgáriában, Magyarországon vagy Lengyelországban, ahol a parasztság apró falvakban élte a maga elkülönült életét, távol a nagy ipari és kereskedelmi központoktól. Következésképpen a földbirtokos parasztság és a kisvállalkozók közötti kulturális különbségek lényegesen kisebbek voltak Csehországban, mint másutt.

Az új gazdasági elit mind a négy országban olyan családokból származik, amelyeknek az iskolai végzettsége igen magas volt 1948-ban. A különbség meglepõ, és felveti annak lehetõségét, hogy az államszocializmus elõtti üzleti tulajdon szerepével kapcsolatos korábbi magyarázatunk egyszerûen fikció: az üzleti tulajdonnal rendelkezõk magasabb iskolai végzettségûek voltak és ugyanakkor több gyermeküket indították el sikeres életpályán. Sokváltozós elemzésünkben megvizsgáljuk ezt az eshetõséget is.

Az államszocialista korszak örökségére rátérve elõször az iskolai végzettséget vesszük szemügyre. Az új elit tagjainak valóban sokkal magasabb iskolai végzettsége van, mint másoknak. Az elit két csoportjában csak nagyon kevés olyan ember akad, akinek nincs valamilyen felsõfokú végzettsége.

Az is kiderült, hogy ezeknek a vezetõ üzletembereknek nagyon nagy hányada már az államszocializmus bukása elõtt is menedzser volt. A régi menedzserek aránya valamivel magasabb a menedzserek, mint a tulajdonos-menedzserek között, de még ez utóbbi kategóriában is az érintettek több mint háromnegyede valamilyen irányító pozícióban volt 1989 elõtt. Bulgáriában ez az arány alacsonyabb, amit részben megint ennek a csoportnak az alacsonyabb átlagéletkora magyaráz. A mai üzleti elit túlnyomó többsége tehát már az államszocializmusban menedzseri tapasztalatokat szerzett.

A pártkádereknek az átalakulásban játszott szerepe körül heves politikai viták zajlottak. Adatainkból kiderül, hogy az új üzleti elit tagjainak több mint a fele párttag volt 1988-ban, szemben az összlakosság egytizedével-egynyolcadával. A párttagok tehát erõsen felülreprezentáltak a vezetõ üzletemberek körében. A kommunista párt funkcionáriusai pedig még nagyobb eséllyel kötöttek ki az új üzleti elitben. Nem vitás, hogy a volt kommunisták nagyon jól szerepeltek a poszt-állam-szocialista átalakulásban még 1993-ban is, amikor pedig nem volt politikai hatalmuk Lengyelországban, Magyarországon és Csehországban, Bulgáriában pedig osztozniuk kellett a hatalmon. Azt fogjuk látni azonban, hogy a sokváltozós elemzés némiképp módosítja ezt a képet.

Végül az új üzleti elitben felülreprezentáltak azok, akik az államszocializmus alatt tapasztalatot szereztek a magánszektorban, és fõként azok, akik eközben megtartották az állami szektorban is az állásukat. Nem meglepõ módon ez az összefüggés még kifejezettebb a tulajdonos-menedzserek körében. Ott azonban némiképp eltér ettõl az általános trendtõl. Lengyelországban ugyanis nem kollektivizálták a mezõgazdaságot, és ezért az össznépességen belül a legnagyobb volt a magánszektorhoz tartozók aránya. Ezek többségét a magánparasztok tették ki, akiknek igencsak kevés volt az esélyük az üzleti elitbe való bekerülésre.


Az elit-kiválasztást befolyásoló tényezõk A sokváltozós modellek kissé módosítják ezt a képet, és választ adnak a független változók közötti kapcsolatok által fölvetett kérdésekre. Három szûkített, egymásba ékelt modellt mutatunk be a négy országra (3. táblázat). Az 1. modell az életkor, a nem és az 1948-as üzleti és földtulajdon hatását teszteli. Az életkor nem-lineárisan függ össze az üzleti elitbe kerülés esélyével. Az idõsebbeknek nagyobb az esélyük a bekerülésre, de bizonyos életkor, általában úgy 50 év fölött az összefüggés megfordul, és minden újabb évvel csökken a valószínûsége, hogy valaki az elit tagjává válik. A nõi nembe tartozásnak megvan az elõre jelzett negatív hatása. Az 1. modellbe felvettük az üzleti és a földtulajdont. Az államszocializmus elõtt megvolt családi tulajdon mind a négy országban növeli az esélyt az új üzleti elit mindkét szegmensébe való bekerülésre. A földtulajdon ugyanakkor negatív vagy semmilyen szerepet nem játszik a vezetõ üzletemberré vagy tulajdonos-menedzserré válásban - egy ország kivételével: Csehországban az államszocializmus elõtti földtulajdon növeli a tulajdonos-menedzserré válás esélyét.

3. táblázat
Az elit kiválasztódásának multinominális logit modelljei
Változók Bulgária Csehország Magyarország Lengyelország
  1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3
MENEDZSEREK versus ÖSSZNÉPESSÉG
Konstans -13,23***
(1,23)		 -14,81***
(1,38)		 -16,45***
(2,18)		 -12,45***
(0,99)		 -16,49***
(1,17)		 -14,12***
(1,44)		 -21,91***
(1,99)		 -23,14***
(2,12)		 -21,26***
(2,53)		 -16,24***
(1,38)		 -18,15***
(1,59)		 -14,50***
(1,91)
AGE 0,58***
(0,06)		 0,54***
(0,06)		 0,34***
(0,1)		 0,60***
(0,43)		 0,55***
(-0,05)		 0,24***
(0,06)		 0,95***
(0,08)		 0,89***
(0,09)		 0,57***
(0,10)		 0,74***
(0,06)		 0,69***
(0,06)		 0,33***
(0,08)
AGESQ -0,006***
(0,0006)		 -0,006***
(0,0007)		 -0,004***
(0,001)		 -0,006***
(0,0005)		 -0,006***
(0,0005)		 -0,003***
(0,0007)		 -0,01***
(0,0008)		 -0,008***
(0,0009)		 -0,006***
(0,001)		 -0,008***
(0,0006)		 -0,007***
(0,0007)		 -0,004***
(0,0008)
GENDER -1,31*** (0,14) -1,35***
(0,15)		 -0,90***
(0,25)		 -2,41***
(0,14)		 -2,58***
(0,16)		 -1,70***
(0,20)		 -2,58***
(0,20)		 -2,57***
(0,21)		 -1,51***
(0,26)		 -2,23***
(0,16)		 -2,23***
(0,17)		 -1,48***
(0,21)
FAMBUS48 1,04***
(0,13)		 0,85***
(0,14)		 1,06***
(0,25)		 0,97***
(0,10)		 0,62***
(0,12)		 0,60***
(0,17)		 0,90***
(0,14)		 0,69***
(0,15)		 0,51*
(0,21)		 0,51**
(0,18)		 0,29
(0,19)		 0,20
(0,27)
FAMLAND 48
-0,42**
(0,13)		 -0,47**
(0,14)		 -0,88***
(0,25)		 0,10
(0,09)		 0,46***
(0,11)		 0,28
(0,16)		 -0,28*
(0,12)		 0,21
(0,14)		 0,08
(0,19)		 -0,54***
(0,11)		 -0,22
(0,13)		 -0,20
(0,19)
EDU48   1,11***
(0,08)		 0,48***
(0,14)		   1,98***
(0,08)		 1,43***
(0,11)		   135***
(0,09)		 0,79***
(0,12)		   1,32***
(0,10)		 0,75***
(0,14)
EDUC     0,44***
(0,03)		     0,31***
(0,02)		     0,26***
(0,03)		     029***
(0,03)
MNGR     3,28***
(0,28)		     3,03***
(0,17)		     2,95***
(0,19)		     3,04***
(0,20)
CPMEM88     0,69**
(0,25)		     0,75***
(0,16)		     1,30***
(0,19)		     0,70***
(0,20)
CPOFF     -0,08 (0,37)     -0,81* (0,36)     -1,15** (0,37)     0,11 (0,35)
SECEC88     0,36 (0,67)     2,31*** (0,41)     0,40 (0,28)     0,18 (0,46)
SELF88     -1,13 (0,61)     0,33 (0,67)     -089* (0,41)     -3,41*** (0,64)


3. táblázat (folytatás)
Változók Bulgária Csehország Magyarország Lengyelország
  1 2 3 1 2 3 1 2 3 1 2 3
MENEDZSEREK versus ÖSSZNÉPESSÉG
Konstans -9,54***
(2,01)		 -10,67***
(2,17)		 -12,03***
(2,77)		 -11,33***
(2,00)		 -15,48***
(2,08)		 -13,38***
(2,44)		 -17,57***
(2,21)		 -18,46***
(2,24)		 -16,21***
(2,55)		 -21,34***
(4,36)		 -22,50***
(4,42)		 -21,68***
(4,98)
AGE 0,43***
(0,1)		 0,40***
(0,10)		 0,25
(0,13)		 0,52***
(0,09)		 0,45***
(0,09)		 0,12
(,11)		 0,80***
(0,09)		 0,70***
(0,09)		 0,44***
(0,11)		 0,90***
(0,19)		 0,79***
(0,18)		 0,52*
(0,20)
AGESQ -0,52***
(0,001)		 -0,005***
(0,001)		 -0,003*
(0,001)		 -0,006***
(0,001)		 0,005***
(0,001)		 -0,002
(0.001)		 0,008***
(0,001)		 -0,007***
(0,001)		 -0,005***
(0,001)		 -0,009***
(0,002)		 -0,008***
(0,002)		 -0,006**
(0,002)
NEM -2,18***
(0,38)		 -2,33***
(0,40)		 -1,80***
(0,44)		 -3,09***
(0,42)		 -3,17***
(0,43)		 -2,25***
(0,45)		 -3,18***
(0,34)		 -3,17***
(0,35)		 -2,19***
(0,38)		 -2,61***
(0,52)		 -2,60***
(0,53)		 -1,74***
(0,65)
FAMBUS 48 1,12***
(0,26)		 0,99***
(0,27)		 0,95**
(0,34)		 1,12***
(0,20)		 0,71***
(0,21)		 0,74**
(0,25)		 1,20***
(0,17)		 0,95***
(0,18)		 0,76***
(0,23)		 0,86*
(0,38)		 0,71
(0,39)		 0,61
(0,44)
FAMLAND48 -0,85***
(0,25)		 -0,92***
(0,26)		 -1,30***
(0,33)		 0,41*
(0,19)		 0,78***
(0,21)		 0,59*
(0,24)		 -0,23
(0,15)		 0,13
(0,17)		 -0,02
(0,21)		 -0,35
(0,28)		 0,005
(0,32)		 -0,07
(0,35)
EDU48   0,99***
(0,14)		 0,44* (0,19)   2,13***
(0,15)		 1,64***
(0,17)		   1,19***
(0,11)		 0,56***
(0,13)		   1,48***
(0,22)		 0,81***
(0,24)
EDUC     0,36***
(0,04)		     0,32***
(0,04)		     0,23***
(0,03)		     0,37***
(0,06)
MNGR     2,87***
(0,38)		     2,84***
(0,28)		     2,80***
(0,22)		     2,01***
(0,39)
CPMEM88     0,41
(0,35)		     0,99***
(0,26)		     1,03***
(0,21)		     0,88*
(0,38)
CPOFF     0,29
(0,49)		     -0,08
(0,50)		     -0,95*
(0,42)		     0,68
(0,52)
SECEC88     1,13
(0,73)		     3,07***
(0,48)		     1,20***
(0,27)		     1,50**
(0,55)
SELF88     -0,41
(0,72)		     2,59***
(0,67)		     0,44
(0,35)		     -0,16
(0,53)


De vajon tényleg az 1948 elõtti üzleti tulajdon az, ami számít, vagy egyszerûen csak arról van szó, hogy az üzleti tulajdonnal rendelkezõknek magasabb volt az iskolai végzettségük, s hogy tulajdonképpen a képzettségbõl fakadó elõnyök hagyományozódtak át, nem pedig a vállalkozói értékek? A 2. modellbe felvettük a válaszadó családjának 1948-as iskolai végzettségét is. Ennek az új változónak erõs és pozitív hatása volt mind a négy országban, akár a menedzserek, akár pedig a tulajdonos-menedzserek csoportját nézzük. Az iskolai végzettség nyújtotta elõnyök tehát túlélték az államszocialista rendszert. Az üzleti tulajdon hatása azonban szignifikáns marad, Lengyelország kivételével.

Utolsó, teljes modellünkbe (3. modell) felvettük az államszocialista korszak örökségét reprezentáló változókat. Az a mérték, amennyire az 1948 elõttre vonatkozó háttérváltozók elveszítették bizonyos marginális hatásukat, azt jelzi, hogy befolyásukat az újonnan felvett változók közvetítették. Például az államszocializmus elõttrõl származó iskolázottsági elõnyök veszítenek valamit marginális hatásukból, mivel az elit-szelekcióra gyakorolt befolyásukat a válaszadó iskolai teljesítménye révén fejtik ki. A magasabb iskolai végzettségû családok egyetemre-fõiskolára küldték a gyermekeiket, ami az új üzleti elitbe kerüléshez szükséges ismeretekhez és kapcsolatokhoz is hozzájuttatta õket. Ám az a tény, hogy az 1948-ra vonatkozóan mért végzettség-változónak továbbra is szignifikáns hatása van a végsõ modellben, arra utal, hogy azonos iskolai végzettség esetén a korábbról, 1948 elõttrõl datálódó iskolázottság további elõnyt jelent. Az 1948 elõtti üzleti tulajdon szintén szignifikáns marad, az összes többi változóval való kontrollálás után is.

Az iskolai végzettségnek erõs pozitív hatása van minden esetben, akárcsak az államszocialista menedzseri múltnak. A párttagság szintén nyilvánvaló elõnyt jelent. Az egyetlen kivétel a bulgáriai tulajdonos-menedzserré válás: itt az iskolai bizonyítványok teljesen eltüntetik a párttagság hatását - és ez olyan eredmény, amelyre nem találunk magyarázatot.

A pártfunkció marginális hatása vagy nem szignifikáns, vagy negatív Magyarországon, valamint a csehországi menedzsereknél. Magyarországon ennek az a magyarázata, hogy az államszocializmus idején a pártfunkcionáriusokat állandóan ide-oda helyezték menedzseri és pártapparátusbeli állásokba. Ennek eredményeképpen azok a pártfunkcionáriusok, akik nem váltak menedzserekké, és így nem szerezhettek némi tapasztalatot a gazdaságban, nem vitték sokkal többre az új gazdasági körülmények között, mint a "mezei" párttagok. Sõt, 1993-ban a funkcionáriusi múlt hátrányt jelentett az üzleti elitbe jutás szempontjából, mivel a jobbközép kormányzat erõfeszítéseket tett a kommunista párt egykori magas rangú tisztségviselõinek a megbüntetésére. Csehországban a káder-múlttal rendelkezõ menedzserek közül 1990-ben sokat eltávolítottak a Polgári Fórum helyi aktivistái.

A korábbi modellek azt jelezték, hogy a volt pártfunkcionáriusok valóban felülreprezentáltak a kelet-közép-európai új üzleti elitek köreiben, jóllehet önmagában az, hogy valaki funkcionárius volt, még nem növelte az elitbe kerülés esélyét. Ez a két megállapítás kevésbé mond ellent egymásnak, mint ahogyan elsõ látásra tûnik. A pártfunkciók önmagukban nem jelentenek elõnyt, amikor tovább bontjuk ezt a tényt, és megvizsgáljuk az iskolai végzettséget, a menedzseri tapasztalatszerzést és a párttagságot. A magas iskolai végzettség, a menedzseri pozíciók és a párttagság mind elõnyt jelentenek a funkcionáriusoknak a többiekkel szemben. De ami igazán számít - vagy számított 1993-ban -, az nem a hatalom, hanem sokkal inkább a szakértelem és a kapcsolatrendszer.8

Vajon elõnyt jelentenek-e a privát szektorról az államszocialista magánszektorban szerzett tapasztalatok? Nem, ha az 1993-as nagyvállalati menedzserré válásról van szó. Az önállóság, a "maszek" lét tulajdonképpen hátránynak bizonyul Ma-gyarországon és Lengyelországban. A fõfoglalkozású maszekokat a hagyományos és helyi kisvállalkozásokba szorították vissza, és ilyen körülmények között nem volt lehetõségük megszerezni a nagyvállalat irányításához szükséges készségeket és kapcsolatrendszereket. A fõfoglalkozású önálló vállalkozói múlt csak Csehország- ban segít a tulajdonos-menedzserré válásban. A magánszektorban való részmunkaidõs részvétel azonban a jelek szerint megadta a megfelelõ ismereteket és kapcsolatrendszereket. Az állami vállalatnál betöltött állásban meg lehetett szerezni egy nagyobb vállalat irányításához szükséges ismereteket és kapcsolatokat, míg a magánszektorban való részvétel a függetlenségre tanított. A magánszektorbeli részmunkaidõs részvétel koefficiense pozitív és erõs a tulajdonos-menedzserek esetében - Bulgária kivételével, ahol ez a koefficiens pozitív ugyan, de nem szignifikáns.


Konklúzió

A négy ország között megfigyelhetõ nagy különbségek ellenére az új üzleti elit verbuválódása meglepõ hasonlóságokat mutat. Az államszocializmus elõtti múlttal való kontinuitás mind a négy országban igencsak nyilvánvaló. Az emberek generációkon át hordozzák magukkal a gondolkodásmódjukat. Tudásukat és kapcsolatrendszereiket szintén megõrzik a mai zavaros idõkben is. A Kelet-Közép-Európában megjelenõ üzleti elit a tulajdon megosztásában gyakorolt jelentõs befolyása révén fogja alakítani e gazdaságok jövõjét. Fontos szerepük van az alapvetõ informális üzleti játékszabályok lefektetésében is, s a késõbb jövõknek majd alkalmazkodniuk kell ezekhez a szabályokhoz. Ráadásul ez az elit már kezd politikai erõként is megjelenni, politikai befolyássá konvertálva a pénzét. A lehetõségek ablaka, amely résnyire nyílt az államszocialista uralmi rendszer összeomlásakor, most ismét bezárul. A tulajdonjogok, a politikai hatalom és a szokások hosszú évekre biztosítják az új gazdasági elit számára a megszerzett pozíciókat.

Fordította: Kállai Tibor




Jegyzetek

* Köszönettel tartozunk Fodor Évának az adatelõkészítésben nyújtott szíves segítségéért és Alya Guszevának a táblázatok összeállításáért.

1. A szociológiai irodalomban ezt az álláspontot Victor Nee (1989; 1991) képviseli a leghatározottabban.

2. A társadalmi átalakulás általános kérdéseit az itteni fogalmi keretnél összetettebb formában és részletesebben taglalja Böröcz 1997a és 1997b.

3. A személyes kapcsolatok szerepérõl Kelet-Európában lásd Böröcz 1993; Böröcz-Southworth 1995; Czakó-Sik 1987; Sik 1994.

4. Kelley és Klein (1981) hasonló átrétegzõdést talált a forradalom utáni Bolíviában.

5. Sok ilyen informális kapcsolatrendszer nagyon gyorsan üzleti klubként szervezõdött újjá.

6. A vizsgálatot a National Science Foundation és a részt vevõ országok hozzájárulása finanszírozta. A kutatást Szelényi Iván és Donald Treiman irányította.

7. Ez a recesszió részben a tulajdonjogok körüli bizonytalanságok következtében állt elõ.

8. Lehetséges, sõt valószínû, hogy a régi funkcionáriusok, még akkor is, ha van valamilyen vállalkozásuk, jobban szeretnek a háttérben maradni. Sokan közülük magas rangú tanácsadóként dolgoznak magáncégeknél, fõként olyanoknál, amelyeknek szoros kereskedelmi és együttmûködési kapcsolataik vannak az egykori szovjet blokk országaival. A kommunista párt korábbi magas rangú tisztségviselõi elõnyt kovácsolhatnak széles körû nemzetközi kapcsolataikból.


Irodalom

Adam, Jan 1989. Economic Reforms in the Soviet Union and Eastern Europe since the 1960s. London: MacMillan

- 1993. Planning and Market in Soviet and East European Thought. 1960-1992. London: MacMillan

Agócs Péter-Agócs Sándor 1994. "The Change was but an Unfulfilled Promise": Agriculture and the Rural Population in Post-Communist Hungary. East European Politics and Societes, 8,32-58.

Alchian, Armen A. 1950. Uncertainty, Evolution, and Economic Theory. Journal of Political Economy, 58, 211-222.

Athur, W. Brian 1994. Increasing Returns and Path-Dependence in Economy. Ann Arbor: The University of Michigan Press

Berend, T. Iván 1990. The Hungarian Economic Reforms. 1953-1988. Cambridge: Cambridge University Press

Böröcz József 1993. Simulating the Great Transformation: Property Change under Prolonged Informality in Hungary. Archives européennes de sociologie, 34, 81-106.

Böröcz József 1997a. Stand Reconstructed: Contingent Closure and Institutional Change. Sociological Theory, 15, 3.

- 1997b. Social Change with Sticky Features: A Central European Critique of Modernizationism. Innovation, 10, 2.

Böröcz József-Caleb Southworth 1995. Kapcsolatok és jövedelem: Magyarország, 1986-87. Szociológiai Szemle, 2.

Böröcz József-Róna-Tas Ákos 1995. Formation of New Economic Elites: Hungary, Poland and Russia. Theory and Society, (24) 5, 751-781.

Bourdieu, Pierre 1977. Outline of a Theory of Practice. Cambridge: Cambridge University Press

- 1987. The Bibliographical Illusion. Working Papers and Proceedings of the Center for Psychosocial Studies # 14, University of Chicago

Braudel, Fernand 1980. On History. Chicago: Chicago University Press

Comisso, Ellen 1995. Legacies of the Past or New Institutions? The Struggle Over Restitution in Hungary. Comparative Political Studies, (28) 2, 200-238.

Crampton, R. J. 1987. A Short History of Modern Bulgaria. Cambridge: Cambridge University Press

Crawford, Beverly-Arendt Lijphart 1995. Explaining Political and Economic Change in Post-Communist Eastern Europe: Old Legacies, New Institutions, Hegemonic Norms, and International Pressures. Comparative Political Studies, (28) 2, 171-199.

Creed, Gerald W. 1991. Between Economy and Ideology: Local Perspectives on Political and Economic Reform in Bulgaria. Socialism and Democracy, (12) 45-65.

Czakó Ágnes-Sik Endre 1987. Managers( Reciprocal Transactions. In: Lengyel György (ed.) Education, Mobility and Network of Leaders in Planned Economy. Budapest: Karl Marx University of Economic Sciences, Department of Sociology, 141-171.

Dahrendorf, Ralf 1990. Reflections on the Revolution in Europe, New York: Random House

David, Paul 1985. Understanding the Economics of QWERTY: The Necessity of History. In: W. Parker (ed.) Economics History and the Modern Historian. London, 30-49.

Dawes, Robyn M. 1988. Rational Choice in an Uncertain World. San Diego: Harcourt Brace Jovanovich

Denzau, Arthur T.-Douglass C. North 1994. Shared Mental Models: Ideologies and Institutions. Kyklos, (47) 1, 3-31.

Frydman, Roman-Andrzej Rapaczynski-John Earle et al. 1993. The Privatization Process in Central Europe. New York: Central European University Press

Gelpern, Anna 1993. The Laws and Politics of Reprivatization in East-Central Europe: A Comparison. University of Pennsylvania. Journal of International Business Law, (14) 3, 315-372.

Good, David F. 1994. The Economic Transformation of Central and Eastern Europe in Historical Perspective. In: D. F. Good (ed.) Economic Transformations in East and Central Europe. Legacies from the Past and Policies for the Future. London: Routledge, 3-26.

Hankiss Elemér 1990. East European Alternatives. Oxford: Clarendon Press

Hayek, Friedrich August von 1978. The Pretence of Knowledge. In: New Studies in Philosophy, Politics, Economics and the History of Ideas. London: Routledge

Isaac, Larry W.-Larry J. Griffin 1989. Ahistoricism in Time-Series Analyses of Historical Process. American Sociological Review, (54) 6, 873-891.

Janos, Andrew 1994. Continuity and Change in Easten Europe: Strategies of Post-Communist Politics. East European Politics and Societes, 2, 1-32.

Johnson, Simon-Gary Loveman 1995. Starting Over in Eastern Europe: Entrepreneurship and Economic Renewal. Boston: Harvard Business School Press

Jowitt, Kenneth 1992. New World Disorder. Berkeley: University of California Press

Kelley, Jonathan-Herbert S. Klein 1981. Revolution and the Rebirth of Inequality: A Theory Applied to the National Revolution in Bolivia. Berkeley: University of California Press

Krugman, Paul 1991. History vs. Expectations. Quarterly Journal of Economics, 651-677.

Lampe, John R. 1986. The Bulgarian Economy in the Twentieth Century. London: Croom Helm

Maddala, G. S. 1983. Limited-Dependent and Qualitative Variables in Econometrics. Cambridge: Cambridge University Press

March, James 1991. Exploration and Exploitation in Organizational Learning. Organization Science, (2) 1, 71-87.

McDaniel, Timothy 1996. The Agony of the Russian Idea. Princeton: Princeton University Press

Mizsei Kálmán 1990. Lengyelország. Válságok, reformpótlékok és reformok. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Murrell, Peter 1993. What is Shock Therapy? What Did it So in Poland and Russia? Post-Soviet Affairs, (9) 2,111-140.

Nee, Victor 1989. A Theory of Market Transition: From Redistribution to Markets in State Socialism. ASR, 54, 663-681.

- 1991. Social Inequalities in Reforming State Socialism: Between Redistribution and Markets in China. ASR, 56, 267-282.

Nelson, Richard R. 1995. Evolutionary Economics. Journal of Economic Literature, March

Nelson, Richard R.-Sidney G. Winter 1982. An Evolutionary Theory of Economic Change. Cambridge: Harvard University Press

North, Douglass C. 1992. Institutions, Ideology, and Economic Performance. Cato Journal, (11) 3, 477-496.

O'Driscoll, Gerald P. Jr.-Mario Rizzo 1985. The Economics of Time and Ignorance. With a Contribution by Roger W. Garrison. New York: Blackwell

Pelikan, P. 1992. The Dynamics of Economic Systems, or How to Transform a Failed Socialist Economy. Journal of Evolutionary Economics, 2,39-63.

Polanyi, Michael 1962. Personal Knowledge: Towards a Post-Critical Philosophy. Chicago: University of Chicago Press

Poznanski, Kazimierz Z. 1992. Property Rights Perspective on Evolution of Communist-Type Economies. In: Kazimierz Z. Poznanski (ed.) Constructing Capitalism. The Reemergence of Civil Society and Liberal Economy in the Post-Communist World. Boulder: Wetview

- 1996. Poland(s Protracted Transition. Cambridge: Cambridge University Press

Róna-Tas Ákos 1994. The First Shall Be Last? Entrepreneurship and Communist Cadres in the Transition. American Journal of Sociology, (100) 1, 40-69.

Róna-Tas Ákos 1997. The Great Surprise of the Small Transformation. The Demise of Communism and the Rise of the Private Sector in Hungary. Ann Arbor: The University of Michigan Press

Rotschild, Joseph 1989. Return to Diversity. A Political History of East Central Europe Since World War II. Oxford: Oxford University Press

Schumpeter, Joseph 1934. Theory of Economic Development. Cambridge: Harvard University Press

Sik Endre 1994. From the Multicoloured to the Black and White Economy: The Hungarian Second Economy and the Transformation. International Journal of Urban and Regional Research, (18) 1, 46-70.

Staniszkis, Jadwiga 1991. The Dynamics of the Breakthrough in Eastern Europe. he Polish Experience. Berkeley: University of California Press

Stark, David 1989. Coexisting Organizational Forms in Hungary(s Emerging Mixed Economy. In: V. Nee-D. Stark (eds.) Remarking of the Economic Institutions of Socialism: China and Eastern Europe. Stanford: Stanford University Press

- 1992. Path-Dependence and Privatization Strategies in East Central Europe. East European Politics and Societes, (6) 1, 17-54.

- 1996. Recombinant Property in East European Capitalism. American Journal of Sociology, (101) 4, 993-1027.

Szelényi Iván 1988. Socialist Entrepreneurs. Embourgeoisement in Rural Hungary. Madison: Wisconsin University Press

Teichova, Alice 1988. The Czechoslovak Economy. 1918-1980. London: Routledge

Wolchik, Sharon L. 1991. Czechoslovakia in Transition. Politics, Economics and Society. London: Pinter

Xie, Yu 1991. A Methodological Note on the Use of Response-Based Data, with Application to Studying the Social Origins of Scientists. Research Report No. 91-217. Ann Arbor: Population Studies Center, University of Michigan

Xie, Yu-Charles F. Manski 1989. The Logit Model and Response-Based Samples. Sociological Methods and Research, (17) 3, 283-302.