In memoriam
Andorka Rudolf
1931–1997
Andorka Rudolf nem kopog le többé cikkeket írógépével a Szociológiai Szemlének, sem más folyóiratnak, nem tart elõadást szociológusoknak és érdeklõdõ hallgatóknak, nem beszélget velünk, és nem ülhetünk többé mellé, hogy hallgassuk fejtegetéseit.
Egy hónappal ezelõtt, egy díj átadása alkalmával magam és minden tanítványa nevében köszönhettem meg a tudást, amit átadott, a szakmai fogásokat, amiket elleshettünk tõle. Most pedig mindezt múlt idõben kellene elmondanom. Az egyszerû grammatikai mûveletnek azonban szinte lehetetlen eleget tenni, mert elevenen él bennünk. Itt ül velünk szemben a tanítómester, aki türelmesen elmagyarázza, hogy milyen fejléccel kell a táblázatokat ellátni, mert különben nem fogja megérteni senki, és mindeközben arról tréfálkozik – mert ezt is megengedhette magának –, hogy a jó szociológus csak a táblázatokat olvassa, a legjobbak pedig csak a lábjegyzeteket. A társadalmi valóságot az utolsó pillanatig folyton-folyvást kutató és megérteni akaró tudós, aki veszi magának a bátorságot és felteszi a legnyilvánvalóbb kérdéseket is, és ezzel mások számára is bevallja tudása határait. A megszállott empirista, aki számára adatok nélkül aligha képzelhetõ el szociológiai elemzés, és aki szerint az elmélet leginkább a jó kérdésfeltevések megfogalmazását szolgálja. A morfondírozó társadalomtudós, aki állandóan mérlegeli, melyik magyarázat állhat az öngyilkossági arányszámok csökkenése, az anómiás tünetek trendjeinek megváltozása mögött, aki tisztázni akarja, melyik szegénységfogalom közelíti leginkább a valós viszonyokat, és melyik alkalmas szociálpolitikai célokra. Az egyetemi vezetõ, tudós-bürokrata, aki alig várja a megbeszélések szüneteit, üres perceit, hogy néhány pillantást vethessen a legújabb táblázatokra. A magyar és a nemzetközi tudományos közélet szereplõje, aki elõadásaival, hozzászólásaival, kérdéseivel, válaszaival, aktív és fáradhatatlan ottlétével részese és elõmozdítója az együttgondolkodásnak, a megismerésnek. Az új nemzetközi irányzatokat naprakészen követõ, azokat felhasználó és közkinccsé tevõ nagy mûveltségû gondolkodó. A tudományos ismereteket a mindennapok gondjai között eligazodni vágyó polgár számára is átadni akaró tanító.
Mondják, az idõ begyógyítja a sebeket, oldja a hiányérzetet. Úgy érzem, Andorka Rudolf az idõ haladtával egyre inkább hiányozni fog nekünk, tanítványoknak, a szociológus társadalomnak és a tudományos közéletnek.
Spéder Zsolt