Vedres Balázs
BANK ÉS HATALOM
A bankok helye a magyar nagyvállalatok kapcsolathálójában*


Bevezetés

Az Amerikai Egyesült Államokban már hosszú évtizedek óta folyik az a gazdaságszociológiai vita, amely a nagyvállalatok feletti kontroll kérdése körül indult. Kezdetben a bankokat és a bankárokat tartották a vállalatok feletti hatalom gyakorlójának, majd a harmincas évektõl a hetvenes évekig a menedzserizmus tézise volt az egyeduralkodó. A gazdaságszociológiai elemzések a menedzserek korlátlan rendelkezési hatalmát mutatták ki a tulajdonosoktól és a hitelezõktõl is függetlenné vált nagyvállalat felett. Csak a hetvenes években kérdõjelezõdött meg ismét a vállalatok függetlenségének elképzelése, és merült fel újra a vállalatok feletti külsõ kontroll, így a pénzintézetek hatalmának kérdése is.

Magyarországon a piaci átalakulás kapcsán szintén felvetõdött a menedzserek esetleges hatalmának kérdése. Szelényi Iván a menedzserizmus egy sajátos, posztkommunista változatának megfogalmazásában szintén a (valós) tulajdonosoktól való vállalati függetlenségbõl indul ki, amely elsõsorben a diffúz tulajdonviszonyoknak köszönhetõ (Szelényi et al. 1996). A nagyvállalatok diffúz tulajdonviszonyaira David Stark elemzése hívta fel a figyelmet, kimutatva, hogy csak a vállalatok kisebbségénél beszélhetünk igazi tulajdonosokról (Stark 1994). Érdemesnek tûnik azonban a vállalati függetlenség kérdését a bankok vonatkozásában is megvizsgálni. A menedzseri hatalom elképzelése mellett egyre több társadalomtudományi munkában vetõdik fel a bankárok, illetve a bankok esetleges hatalmának gondolata. Lengyel György és Bartha Attila a menedzserek és a bankárok csoportját mint a kilencvenes évek gazdasági elitjének lehetséges domináns csoportját vizsgálta, a posztkommunista menedzserizmus implikációi mellé helyezve a bankárok lehetséges dominanciájának kérdését (Lengyel-Bartha 1997). A bankok hatalmának vizsgálata azonban szükségképpen a független vállalat tételének és képzetének feladását jelenti, a banki hatalom mértékének meghatározásához az egyes bankok és bankárok összességének leírása mellett inkább a vállalatközi kapcsolatok elemzésére van szükség. A központi kérdés tehát az, hogy hol helyezkednek el a bankok a magyar nagyvállalatok kapcsolathálóiban; vajon centrális, hatalomra utaló pozíciót foglalnak el, vagy csak másodrangú a szerepük a független nagyvállalatok mellett. A bankuralom tézise - vagy kortárs tudományos megfogalmazása, a pénzügyi hegemónia elmélete - szerint a bankok sajátos hatalmi centrumként értelmezhetõk. A magyar bankrendszer közelmúltbeli története alapján azonban azt látjuk, hogy a bankok pozíciója gyengül a tõkepiacon a vállalatokkal szemben.

A bankok esetleges hatalmát a bankok és a száz legnagyobb forgalmú nagyvállalat igazgatósági átfedésekbõl álló hálózatának elemzésével igyekszem meghatározni. Elsõként a nagyvállalatok feletti hatalomról folyó vita legutóbbi szakaszát, a menedzserizmus és a pénzügyi hegemónia elméletét mutatom be röviden, majd a magyar bankok vállalatok feletti kontrolljának lehetséges csatornáit és ezek makrogazdasági meghatározottságait vázolom. Az empirikus elemzés elõtt röviden kitérek az igazgatósági átfedések elemzéséhez használt hálózatelemzés módszertanára.


1. Vita a nagyvállalatok feletti hatalomról:
a menedzserizmus és a pénzügyi hegemónia elmélete

A múlt század végén és a század elsõ felében sokan megfigyelték és leírták a pénzügyi intézmények és a bankárok erõs hatalmi pozícióját. A húszas évektõl azonban a bankuralom tézise feledésbe merült, a gazdasági hatalom szerkezetének változását figyelték meg a gazdaságszociológusok (Mizruchi-Stearns 1994; Swedberg 1989). Ezen idõszak meghatározó elemzése Adolf Berle és Gardiner Means The Modern Corporation and Private Property címû könyve (Berle-Means 1989), melyben a szerzõk a kapitalizmus fejlõdésének két új trendjét mutatják ki. Az elsõ a növekvõ tõkekoncentráció és a vállalati méretek növekedése, a második pedig a tulajdon és a rendelkezési hatalom elválása. Ez utóbbi a kor gazdaságszociológiájának meghatározó gondolatává vált, amelyet James Burnham fejtett ki a The Managerial Revolution címû munkájában (Burnham 1989). Berle és Means érvelése szerint a menedzserek az elaprózott tulajdonszerkezet révén képessé váltak az osztalék és így a visszatartott jövedelem nagyságának a meghatározására. A növekvõ nyereségesség eredményeképpen egyre több szabad rendelkezésû visszatartott jövedelem állt a menedzserek rendelkezésére, ami lehetõvé tette a vállalat mûködésének belsõ forrásból történõ finanszírozását. John Kenneth Galbraith a The New Industrial State címû könyvében (1991) a technostruktúra (a vállalat vezetõ testülete, "agya") uralmának egyik biztosítékát a piacokat kiiktató tervezésen alapuló gazdálkodásban jelölte meg, amelynek egyik formája a saját forrásból történõ finanszírozás, amely megszünteti a bankárok beleszólását a vállalat mûködésébe. A menedzsment hatalma persze meginog, ha a vállalat jövedelmei elapadnak és bankhitelre szorul. Ez azonban akkoriban csak ritkán fordult elõ.

A menedzserizmus tézise egészen a hetvenes évek közepéig egyeduralkodó maradt a gazdasági hatalom magyarázatai között. A hetvenes évek közepétõl azonban a nagyvállalatok feletti kontroll vitája új fordulatot vett, bebizonyosodott, hogy a vállalati tulajdonszerkezet felaprózottsága nem valós tény, a részvények nagy része - többek között - pénzintézetek kezében összpontosul. A menedzserizmus tézisének elméleti hiányosságaként rótták fel azt, hogy figyelmen kívül hagyja a vállalatközi kapcsolatokat, a vállalatot elszigetelt egységként fogja fel (Glasberg-Schwartz 1983; Mintz-Schwartz 1981; 1985; 1986). A vállalatközi kapcsolatok és a gazdasági hatalom új elméletei már a társadalmi kapcsolathálók fontosságát hangsúlyozták, egyidõben a modern gazdaságszociológia központi elképzelésének, a gazdasági cselekvés és intézmények társadalmi beágyazottsága gondolatának megszületésével (Granovetter 1985; 1994; Swedberg 1995). Ugyancsak a közelmúlt fejleménye az, hogy a közgazdaságtani irodalomban is megjelent a vállalatok feletti hatalom kérdése, bár semlegesebb formában, a vállalati irányítás (corporate governance) fogalmát használva (Balling 1997). A vállalati irányítás közgazdaságtani fogalma egy átfogó rendszert takar, amelynek a közjót kell szolgálnia (Monks 1997). A menedzserizmus egyeduralmának vége azonban nem csupán elméleti újítások eredménye volt, hanem összefüggésben állt a vállalatok megváltozott tõkepiaci környezetével is. Linda Brewster Stearns kimutatta, hogy az amerikai vállalatok finanszírozásában a hatvanas évek vége óta a belsõ források aránya csökkenõben van a külsõ forrásokhoz képest (Stearns 1986). 1946 és 1964 között a vállalatok finanszírozása egyharmad arányban történt külsõ forrásokból, 1965 és 1980 között már a források fele idegen volt.

A gazdasági hatalomról alkotott új elméletek a vállalaton kívül keresték a hatalom forrását, így került újra elõtérbe a pénzintézetek hatalmának kérdése is. A banki hatalom elméletei közül Beth Mintz és Michael Schwartz pénzügyi hegemónia elméletét kell kiemelnünk (Mintz-Schwartz 1985; 1986). 1985-ös The Power Structure of American Business címû könyvük központi feltevése, hogy az aszimmetrikus vállalatközi viszonyok a hegemónia fogalmával írhatók le. Hegemonisztikus viszony akkor jön létre, ha egy vállalat döntései jelentõs hatással vannak egy másik vállalat döntéseire, amely vállalat nem képes ezt a hatást semlegesíteni, és olyan stratégia követésére kényszerül, amely a döntést hozó vállalat érdekeivel megegyezik. Alapvetõ különbség van az operacionális vagy stratégiai döntéshozatalba való beleszólás és a strukturális kényszer között. Az elõbbi feltételezi a vállalat döntéshozó szerveiben való részvételt, az utóbbi pedig a gazdasági feltételek megváltoztatását jelenti, amelyhez az alárendelt helyzetben lévõ cég alkalmazkodni kényszerül. A menedzserizmus elméletei csupán a diszkrecionális döntéshozatal, a vállalatirányítás napi döntéseinek függetlenségét tartották szem elõtt. A hetvenes évek elején a menedzserizmus kritikái között a bank-kontroll elméletei is megjelentek. Ezek a megközelítések azonban a menedzserizmushoz hasonlóan a bankok szerepét a vállalati döntéshozatal közvetlen irányításában keresték. Ezeknek az elméleteknek az alternatívájaként fogalmazódott meg a pénzügyi hegemónia tézise.

Az elmélet a hitelviszony aszimmetriájából indul ki: a hitel az adósok számára függõséget jelent a hitelezõktõl. A bank és vállalat viszonyában két tényezõnek köszönhetõ a viszony aszimmetriája: a tõke mint jószág szûkösségének, valamint annak, hogy a vállalatok hitelszükséglete gyakran együtt jár a vállalati mûködés zavaraival. A pénzügyi hegemónia mértéke tehát függ a tõkepiac helyzetétõl. Az a tény, hogy a piacon kevés a jó befektetés és sok a befektetendõ tõke, a hiteltranzakciókra is hatással van. A hitelkamatlábak csökkennek, a hitelfelvétel feltételei enyhülnek, a bankok kényszerhelyzetbe kerülnek. Ha tõkehiány van, ennek ellenkezõjét tapasztalhatjuk: a hitelfelvevõk kerülnek kényszerhelyzetbe. A tõketöbblet esetében mégsem tapasztalható, hogy a hitelfelvevõk befolyása megnövekszik a bankok döntéshozatalában. Az aszimmetria oka egyrészt az, hogy a tõke univerzális jószág, másrészt a bankok gyakran hitelnyújtó monopóliumként viselkedhetnek. A hitelviszonyban általában a vállalat az, amelynek sürgõs a hiteltranzakció, mivel a hitel nélkül mûködése veszélybe kerülhetne. Másrészt a tõketöbblet a piacon ritkán sodorja veszélybe a bankokat, tõkéjüket ekkor a kevésbé jó ügyfeleknek hitelezhetik.

A hetvenes évek elejétõl a vállalatközi kapcsolatok tanulmányozásában fontos helyet kapott az átfedõ igazgatóságok hálózatának elemzése. A vállalati igazgatóságok összetételének adataihoz viszonylag könnyû hozzájutni, az átfedések elemzésével pedig olyan kapcsolódásokra lehet következetni, amelyekrõl a vállalatoktól nehezen lehetne megbízható adatokat szerezni. Az igazgatósági átfedések nem feltétlenül maguk jelentik a vállalatok közötti kapcsolódást - bár ezek fontos információs csatornaként szolgálhatnak -, hanem inkább indikátorai két vállalat közötti érdekeltségi viszonynak (Scott 1985; Mintz-Schwartz 1985). Ez a viszony lehet tulajdonosi érdekeltség, hitelviszony vagy szállítói-vásárlói viszony. Mintz és Schwartz hipotéziseiket az igazgatósági átfedések hálózatának vizsgálatával tesztelték. Fõ hipotézisük az volt, hogy ha a bankok a közvetlen és közvetett kapcsolataik tekintetében centrális pozíciót1 foglalnak el ebben a hálózatban, akkor ez hegemonisztikus hatalmi pozícióra utal. A vizsgált sokaság a legnagyobb amerikai pénzügyi és nem pénzügyi cégekbõl állt össze két idõpontra, az 1962-es minta 1131, az 1966-os pedig 1111 céget tartalmazott (Mintz-Schwartz 1981; 1985). A hálózat szerkezetének elemzése egyértelmûen a pénzintézetek centralitását igazolta.

Mintz és Scwartz munkájának kritikájaként a hegemónia fogalmának meghatározatlanságát rótták fel, és azt, hogy az igazgatósági átfedések nem feltétlenül a banki hatalom jelei. A szerzõk maguk is meglehetõsen bizonytalanok az átfedések jelentését illetõen (Marsden 1988). Az igazgatósági átfedések tartalma, illetve megbízható indikátor volta körül sok vita folyt. Az átfedések nemcsak a vállalatközi kapcsolatokkal állhatnak összefüggésben, hanem az igazgatók személyes érdekeivel is: az átfedés adódhat az igazgató személyének fontosságából (sok igazgatóságban találhatók például közgazdászprofesszorok, neves jogászok), vagy egyszerûen az igazgatósági tagok magas honoráriumából. Ezek az alternatív magyarázatok nagyrészt kiszûrhetõk, ha megkülönböztetjük az irányított és irányítatlan igazgatósági kapcsolódásokat. Az irányított kapcsolatok esetében van egy küldõ és egy fogadó cég, ami azt jelenti, hogy a küldõ cég egyik alkalmazottja a fogadó cég vezetõségének - a hazai viszonyoknak megfelelõen felügyelõbizottságának vagy igazgatóságának - tagja. Az irányított kapcsolatok esetében az említett egyéni indítékok nagyrészt kizárhatók. Az irányított kapcsolatok és a vállalatok hatalmi viszonyai egyes kritikák szerint azonban nem feleltethetõk meg egymásnak egyértelmûen. A delegálás értelmezhetõ kooptálásként is, azaz a banki menedzserek jelenléte a vállalati igazgatóságokban történhet vállalati meghívásra is, és szolgálhatja a vállalat érdekeinek kijárását a banknál (Mintz-Schwartz 1985; Fligstein-Brantley 1992). A kooptálás azonban véleményem szerint nem jelent feltétlenül a delegálással ellentétes irányú viszonyt. Ha a vállalatok banki menedzsert hívnak a vezetõ testületeikbe, az ugyanúgy a vállalat banktól való függésére utalhat, csak éppen a viszony kezdeményezõje a vállalat.


2. A bankok és vállalatok kapcsolatának meghatározottságai Magyarországon

A pénzügyi hegemónia elméletének bemutatása után felmerül a kérdés: mennyiben érvényes mindez a magyar bankokra; beszélhetünk-e egyáltalán posztkommunista pénzügyi hegemóniáról? Beth Mintz és Michael Schwartz tanulmánya amerikai bankokra vonatkozott, az amerikai gazdaságnak arra az idõszakára, amikor a vállalatok belsõ forrásból való finanszírozottságának aránya csökkent, a bankhitelek aránya pedig növekedett (Stearns 1986). A bankok és vállalatok kapcsolata azonban nem egyszerûen a tõkepiac hullámzásaitól függ, már a bankrendszer kialakulásakor is jelentõs különbségek voltak e tekintetben az országok között. Alexander Gerschenkron a Gazdasági elmaradottság történelmi távlatból címû tanulmányában az ipari forradalom különbözõ útjait bemutatva kiemeli a bankok eltérõ szerepét (Gerschenkron 1984). Az angliai iparosítás során a banki beruházási hiteleknek korántsem volt akkora szerepük, mint Németországban, ahol a bankok erõsen összefonódtak a vállalatokkal. A megválaszolandó kérdés az, hogy a tõkepiac mai állapota és a kétszintû bankrendszerhez való visszatérés meghatározottságai milyen lehetõséget biztosítanak a bankoknak arra, hogy hatalmi pozíciót foglaljanak el a gazdaságban.

A pénzügyi hegemónia elmélete alapján a bankok hatalmi pozíciójának elsõdleges forrása a tõke mint szûkös jószág feletti rendelkezés. A bankok hatalmi pozíciójának lehetséges gazdasági csatornái tehát egyrészt a tulajdonviszony, másrészt a hitelviszony (Dittus-Prowse 1996; Baer-Gray 1996). A bankok vállalatok tulajdonosaivá válását a pénzintézeti törvény korlátozza (1991. évi LXIX törvény). Peter Dittus és Stephen Prowse magyar, cseh és lengyel bankvezetõkkel készített interjúk alapján arra a következtetésre jutott, hogy a bankok nem is kívánnak tulajdonosi kontrollt gyakorolni a vállalatok felett abban az értelemben, hogy a vállalatok valós tulajdonosaivá váljanak (Dittus-Prowse 1996). Az új magánbankok nem kívánnak tulajdonossá válni vállalatokban, a régebbi nagybankok örökölt rossz ügyfeleik felett pedig csak addig kívánnak tulajdonosi jogokat gyakorolni, amíg követeléseiket kielégíthetik. A bankok tulajdonszerzésének oka nagyrészt a kényszer volt, az ügyfeleik életképtelenné váltak volna a magas hitelkamatok miatt, a banknak viszont céltartalékot kellett volna képeznie a rosszá vált hitele után. Így sokszor az egyetlen megoldás a hitel-tõke konverzió maradt. 1987 körül a bankok befektetési ajánlatokkal is próbáltak ügyfeleket szerezni.

A bankok és a vállalatok viszonya elsõsorban a hitelezés kapcsán értelmezhetõ, illetve elsõsorban ebbõl adódhat a bankok esetleges hatalmi pozíciója. A hitelviszony aszimmetriájának jellemzéséhez az információszerzés, a piaci ösztönzõk és a jogi háttér a legfontosabb szempontok (Baer-Gray 1996). A gazdasági átalakulás eredményeként a bankok rendelkezésére álló vállalati információk nagymértékben elértéktelenedtek. A bankok számára az átalakulás kezdetén gyengék voltak a piaci ösztönzõk a vállalatok feletti kontroll kiterjesztésére és a rossz hitelek felszámolására. Az állami nagyvállalatok számára a költségvetési korlát keménnyé vált, az állami kereskedelmi bankok számára azonban nem. A hitel-, bank- és adóskonszolidáció alapelvei között szerepelt a piaci alapokon nyugvó megoldások alkalmazása, a gyakorlatban azonban ez az elv nem érvényesült (Kormányzati Ellenõrzési Iroda 1996). A hitelezõi kontrollhoz szükség van arra is, hogy jogi garanciák legyenek a kintlevõségek begyûjtésére, amelyek hozzájárulnak a hitelvisszafizetési fegyelemhez. A hitel lehetséges biztosítékainak köre meglehetõsen korlátozott. A bank az adós felszámolása esetében meglehetõsen hátul áll a kielégítendõ követelések sorrendjében, és a bírósági döntésre, amivel a bank a hitel fedezetéhez juthat, több hónapot kell várnia. Ha megkapja is a hitel fedezetét, értékesítése sokszor nehézséget jelent, a fedezetül szolgáló eszközök piaca gyakran rendkívül szûk. A hitel behajtásának utolsó lépése a csõdeljárás kezdeményezése vagy a vállalat felszámolása. A csõdtörvény megteremtette a lehetõséget az ilyen eljárásokhoz, a nehézséget a végrehajtás ellenõrzése okozza, ugyanis a vállalatok az eljárás során kimenthetik értékes eszközeiket.

A kétszintû bankrendszer kialakítása Magyarországon tíz évvel ezelõtt stagnáló gazdasági környezetben történt, amit a vállalatok 1990-1991-es nagy piacvesztése követett. Ez a válság a tõkepiac mindkét oldalát érintette (Ábel-Szakadát 1997; Várhegyi 1995). A bankok a magas infláció miatt fokozott óvatossággal jártak el a hosszú távú finanszírozást illetõen, a kihelyezések csökkentek. Ez a csökkenés a vállalati hitelek reálértékében is megmutatkozik, a bankszektor piaca tehát szûkült. A vállalati bankhitelek GDP-hez viszonyított aránya is csökkent, a bankok piacvesztése nemcsak a gazdaság összezsugorodásából adódott, hanem abból is, hogy csökken a bankhitel súlya a vállalati finanszírozásban. 1994-ben a gazdaság és a hitelek reálértékének a csökkenése ugyan megállt, de a hitelek GDP-hez viszonyított aránya tovább csökkent. A vállalatoknak nyújtott hitelek a bankok nettó hazai eszközeinek egyre kisebb részét jelentik (Magyar Nemzeti Bank 1995). A monetáris restrikció és a banki hitelkínálat csökkenése között nincs kimutatható összefüggés. A kortárs pénzelmélet a hitelcsatorna pénzmennyiségtõl való viszonylagos függetlenségére hívja fel a figyelmet, a hitelkínálatnak saját logikája van (Király 1995). A tõkepiaci válság mellett az újjáalakuló kétszintû bankrendszer örökségeit is figyelembe kell vennünk. A bankrendszer hitelállományának nagy része az indulástól kezdve rossz hitel volt, illetve ügyfeleinek nagy része rossz ügyfél volt. John P. Bonin és Mark E. Schaffer kimutatta, hogy inkább az utóbbi, az örökölt ügyfelek voltak az oka a rossz hitelek növekményének még 1992-ben is, és nem a bankok felelõtlen hitelezése (Bonin-Schaffer 1996). Ezek a vállalatok ugyanis 1992-ben rendkívül rossz eredményt értek el. A rossz hitelek problémája inkább stock, mint flow probléma, a csõdtörvény életbe léptetése nem oldotta meg a bankok problémáit, állami konszolidációra volt szükség.

A tõkepiac válsága a bankok és vállalatok kapcsolatát is átrendezte. Ezekrõl a kapcsolatokról azonban kevés empirikus elemzés készült. Király Júlia (1995) négy ideáltipikus vállalati csoportot különített el bankkapcsolataik szempontjából. Az elsõ csoport a tartósan eladósodott ügyfeleké, itt az 1987-es nagy bankhiteltartozás tovább nõtt, de legalábbis nem csökkent. Ebben a csoportban többnyire korábbi állami nagyvállalatokat találunk, amelyek 1987-ben a termelés nagy részét adták. A kétszintû bankrendszer kialakításakor ezeknek a vállalatoknak a rossz hiteleit osztották el újra a nagybankok között. A második csoport a gyorsan eladósodóké, az ide sorolt vállalatoknak 1987-ben nem voltak jelentõs bankhiteleik, de 1990-1991-re a hitelállományuk nagymértékben nõtt. Ezek a vállalatok többnyire állami vállalatok átalakulásával, szétesésével keletkeztek, többnyire közép- és kisvállalatok, amelyek külsõ forrásból növekedtek, és 1990-ben sokkszerûen érte õket a piacok nagy részének elvesztése. A harmadik csoportba a bankelhagyók tartoznak, akiknek 1987-ben jelentõs bankhiteleik voltak, de késõbb a hiteleket törlesztették. Ezek a vállalatok többnyire tõkebevonással privatizált nagyvállalatok. A negyedik csoport az önfinanszírozóké, akik 1987-ben nem rendelkeztek jelentõs bankhitel-állománnyal, és késõbb is saját forrást vagy bankokon kívüli külsõ forrást használtak. Ezek a vállalatok többnyire a nagy exportálók közül kerülnek ki. Mindez a bankok gyenge és egyre gyengülõ pozíciójára utal.

A gazdaság igazgatósági átfedések alapján kirajzolódó hálózatának elemzésérõl nem készült még magyarországi felmérés. A tulajdonosi viszonyok hálózatát David Stark vizsgálta a hálózati koordináció nyomait keresve (Stark 1994; Bruszt-Stark 1996). Arra a következtetésre jutott, hogy a gazdaságban rekombinátok, tulajdonon alapuló vállalati hálózatok alakulnak ki, amelyekben bankok és nagy részvénytársaságok körül kft-k és rt-k hálózata található, a vállalatok túlélési stratégiája a tulajdonosi hálózatokba szervezõdés és a tulajdonosi kontrolltól való függetlenség. A kutatás során a Figyelõ 1993-as, 200-as toplistáján szereplõ vállalatok és a 25 legnagyobb bank tulajdonszerkezetét térképezték fel cégbírósági adatok segítségével. A 200 vállalatból 183 adatait sikerült megtalálni, a 25 bankból pedig 23-ét. A 205 elembõl 41 esetben volt többségi tulajdonos más részvénytársaság, 31 esetben volt külföldi többségi tulajdonos. A vállalati tulajdon egyrészt erõsen koncentrikus csillag alakzatokat rajzol ki, sok esetben arról van szó, hogy a nagy állami vállalat sok kis kft-re esett szét. Az esetek nagy részénél azonban összetett hálózati alakzatok is kimutathatók voltak, amelyek klikkekre hasonlítottak. Ezeket nevezte David Stark rekombinátnak. A tulajdonosi hálózatra vonatkozó vizsgálat 1996-os megismétlése alapján a kereszttulajdonlás mértékében nem található csökkenés, inkább enyhe növekedés mutatható ki. A tulajdonosi hálózatban ágazatok szerint klikkek voltak elkülöníthetõk (Stark-Kemény 1997).

Lehet-e tehát valamiféle alapja annak, hogy Magyarországon a bankok hatalmáról beszéljünk? A bankvezetõk csoportjának egy 1993-as kérdõíves megkérdezése alapján Lengyel György és Bartha Attila arra a következtetésre jutott, hogy a bankárok csoportja a származás, a képzettség, a vagyon, a jövedelem és az életstílus tekintetében egyértelmûen privilegizáltabb helyzetben van a menedzserekhez képest, és bizonyos jelek a bankárok dominanciájára is utalnak (Lengyel-Bartha 1997). Kimutatható, hogy a bankárok körében gyakrabban tapasztalható a vezetõ testületeket illetõen multipozicionalitás, a bankárok tehát gyakrabban vesznek részt az átfedõ igazgatóságok vállalatközi hálózatában. A befolyásos tanácsadói tevékenység is inkább a bankárokra, mint a menedzserekre jellemzõ. A szerzõk végkövetkeztetése szerint sem a menedzserek, sem a bankárok dominanciájáról nem lehet beszélni, inkább arról van szó, hogy ezek a csoportok kölcsönösen kontrollálják egymást. Ez a következtetés egybevág Szalai Erzsébet tapasztalataival, aki interjús kutatásai alapján a bankok és a nagyvállalatok növekvõ összefonódását tapasztalta még a nyolcvanas évek végén (Szalai 1990). A bank és vállalat viszonya azonban nem a piaci erõviszonyokból következett, hanem túlnyomórészt hivatali jelleget öltött; a bank kegyet gyakorolt a hitelezéssel, de eközben a bankok is kiszolgáltatottak voltak a vállalatoknak. Ez a függõség a kilencvenes évek elején is fennmaradt (Szalai 1994).


3. Az átfedõ igazgatóságok elemzésének módszertana

Kérdés, vajon beszélhetünk-e a hálózatelemzésrõl mint új paradigmáról, de az bizonyos, hogy a kapcsolathálózatok elemzése a szociológiai szakirodalom legdinamikusabban fejlõdõ ága (Tardos 1995). A hálózatelemzés közvetlen elõzménye a szociometriai iskola, amelynek Mérei Ferenc volt a legjelentõsebb hazai képviselõje (Mérei 1996). A társadalmi kapcsolathálók elemzése új nézõpontot jelent a társadalomtudományokban, ahol a cselekvõk (többnyire egyének) helyett a cselekvõk egy halmaza és a közöttük lévõ kapcsolatok az elemzés egységei. Az cselekvõi hálózatok elmélete (actor-network theory) a hálózati szemléletmód általánosítását és a cselekvõk esetében az individuumoktól való elvonatkoztatást hangsúlyozza, ebben az elméleti irányzatban nincs kiemelt szerepe a személyközi kapcsolathálóknak (Latour 1997).

A hálózatelemzés egyik legfontosabb döntése az elemzendõ sokaság meghatározása (Marsden 1990; Faust-Wassermann 1994; Borgatti-Everett-Freeman 1996). A hálózatelemzéshez használt sokaság kiválasztásánál két kritikus kérdés merül fel: a sokaság határának meghúzása és a mintavétel. A hálózatelemzésben az elemek kapcsolódása a vizsgálódás tárgya, a határok meghúzása torzíthatja az eredményeket, mivel sok szálon kapcsolódó elemeket szakíthat el egymástól. Tanulmányomban nominalisztikus módon az árbevétel szerinti legnagyobb száz vállalat és az összes bank sokaságát vizsgálom. A hálózatelemzésben egy minta alapján az alapsokaságra következtetéseket levonni nehezen megoldható módszertani kérdést jelent, így a következtetéseimet csak a vizsgált sokaságra vonatkoztatom.

A sokaságról gyûjtött hálózati adatok két legfontosabb megjelenítési módja a gráf, illetve a szociomátrix (Faust-Wassermann 1994). A hálózatok gráf formájában történõ megjelenítése esetében a sokaság elemeit pontok, a közöttük lévõ kapcsolatokat pedig vonalak vagy nyilak jelképezik. A szociomátrix esetében a sokaság elemeit egy mátrix sorai, illetve oszlopai képviselik, a közöttük lévõ kapcsolatok kódja pedig a mátrix cellájában található. A kapcsolatok legfontosabb ismérve az elemzés szempontjából az irányítottságuk. Az irányítatlan kapcsolatok esetében (ha két cégnek közös igazgatósági tagja van) a gráf pontjait vonalak kötik össze, illetve a szociomátrix átló feletti része megegyezik az átló alattival. Az irányított kapcsolatokat a gráf pontjai közötti nyilak jelzik, ebben az esetben a szociomátrix sorai a küldött, az oszlopai pedig a fogadott kapcsolatok kódjait tartalmazzák.

A szociomátrix alapján a hálózat jellemzõi számszerûsíthetõk. A legegyszerûbb mutató a sûrûség (Faust-Wassermann 1994; Borgatti-Everett-Freeman 1996), amely a megvalósult és a lehetséges kapcsolatok hányadosa2. Az átfedõ igazgatóságok elemzésében a legfontosabb kérdés az egyes vállalatok centralitása a hálózatban. Ennek számítására legegyszerûbb eljárás az elemek fokának (kapcsolatai számának) összehasonlítása: amelyik elem több kapcsolattal rendelkezik, valószínûleg központi pozíciót foglal el a hálózatban. Irányított kapcsolatok esetében a cégek kifokának az összehasonlításából lehet következtetni az elemek centralitására, feltételezve, hogy amelyik cég több igazgatósági tagot küld, centrális pozícióban van a többihez képest. (Egy elem kifoka az onnan eredõ kapcsolatok száma, befoka pedig a más elemektõl érkezõ kapcsolatok száma.)

A centralitás eddig említett mutatói csak az elemek közvetlen szomszédjaira vonatkoztak, az elemek egész hálózatban értelmezett centralitása azonban függhet attól is, hogy elszigetelt vagy központi elemekkel állnak-e kapcsolatban (Cook et al. 1983; Bonacich 1987). Ennek a mérésére szolgál a centralitásnak az a mutatója, amely az adott pont kapcsolódásainak összege a kapcsolódó elemek centralitásával súlyozva. Az adott elemek centralitása a következõképpen számítható:


ahol R a szociomátrix, e pedig az adott elem centralitása. A képletben szereplõ e a mátrix egy sajátvektora, λ pedig a hozzá tartozó sajátérték (Bonacich 1987). Ezt a centralitásmutatót használta Beth Mintz és Michael Schwartz is a bankok hatalmi pozíciójának mérésére. A centralitás meghatározásakor azonban figyelembe kell venni azt is, hogy a közvetlen és a közvetett kapcsolatok eltérõ fontosságúak. A sajátvektorokon alapuló centralitásmutató továbbfejlesztett változata egy megadható β paraméternek megfelelõ súllyal veszi figyelembe a közvetett kapcsolatokat. A mutató számítási módja a következõ:

,

ahol c az adott elem centralitása, a pedig egy paraméter, amely biztosítja, hogy az egyenletnek triviálistól eltérõ megoldása legyen3. A b paraméter annak megfelelõen adandó meg, hogy az adott hálózatban az indirekt kapcsolódásoknak mekkora súly tulajdonítható a centralitás tekintetében. A becslés megbízhatóságához a β paramétert úgy kell megválasztani, hogy abszolút értékben kisebb legyen a legnagyobb sajátérték reciprokánál. Tanulmányomban a kifokok mellett ezt a centralitásmutatót használom.


4. A bankok pozíciója a magyar gazdaság hálózatában.
Empirikus elemzés

A magyar gazdaság és a tõkepiac nyolcvanas évek végi-kilencvenes évek eleji válsága a vállalatok és bankok kapcsolatára is kihatott. Mindezek alapján többféle hipotézis is felállítható a száz legnagyobb vállalat és a bankok kapcsolatrendszerének "alakját" illetõen. Valószínûsíthetõ a bankok erõs kötõdése az eladósodott nagyvállalatokhoz, mivel kontrollálni igyekszenek mûködésüket, és viszonylagos elszigeteltségük a nem eladósodott, illetve banki hitellel nem rendelkezõ vállalatoktól. Ha a sikeres vállalatok bankelhagyók lettek, és a bankok vállalatokkal tartott kapcsolata inkább kényszerbõl ered, mintsem a bankok hatalmára utal, arra számíthatunk, hogy a bankokkal kapcsolódó vállalatok "minõsége" (mint banki ügyfél és mint eredményes vállalat) gyengébb a nem kapcsolódó vállalatokhoz képest. A legfontosabb kérdés azonban az, hogy van-e a bankoknak mérettõl és egyéb gazdasági tényezõktõl független centralitása. A bankok és vállalatok hálózatában a közvetlen kapcsolatok számával mért centralitás nem feltétlenül a hatalomra utal; ha a bankok több igazgatósági tagot delegálnak, az valószínûleg az információ iránti igényüket mutatja, amelynek kielégítésére az igazgatósági átfedések csatornáját is felhasználják. A bankok hatalmára utaló centralitás mérésére tehát a közvetett kapcsolatokat is figyelembe vevõ Bonacich-centralitásmutatót használom.


A minta és az adatok

A gazdasági szervezetek (rt-k és kft-k) kötelesek vezetõ testületeik: az igazgatóság, illetve a felügyelõbizottság tagjainak, valamint a cégjegyzésre jogosultaknak a névsorát és lakcímét, illetve a változásokat a cégbíróságnak bejelenteni. Az adataimat tehát a cégbírósági nyilvántartások kivonatából állítottam össze. A kiválasztott sokaság két csoportból áll. Az egyik az 1996-os nettó árbevétel alapján legnagyobb 100 vállalat csoportja. (Ez a csoport a Figyelõ listája alapján került kiválasztásra, a 100 vállalat a lista elsõ 124 vállalatából került ki - a cégbírósági adatok hiányosságai miatt [Top 200, 1996].) A sokaság másik csoportja a bankok teljes sokasága. Ebben a csoportban 43 elem van. A 144. elem az ÁPV Rt Az így kapott sokaság a kiválasztás módja miatt felemás, az elemzés céljának azonban megítélésem szerint a leginkább megfelelõ. Ahol van rá mód, a statisztikai elemzéseknél igyekszem kiszûrni a bankok és a vállalatok eltérõ mintába kerülési valószínûségének hatását. Az elemzésben a bankok helyzetét igyekszem leírni a vállalatok hálózatában, tehát a bankok közötti kapcsolatok nem szerepelnek a mintában. A sokaság elemzésekor következtetéseimet csak a sokaságra - tehát a bankrendszer és a 100 legnagyobb vállalat csoportjára - vonatkoztatom.

Az elemzéshez két adatbázist használtam. Az elsõ - hálózati - adatbázis a nyers cégbírósági adatokból (csaknem 7000 névbõl és címbõl) az átfedések azonosításával állt elõ. Ez az adatbázis az irányított és irányítatlan kapcsolatok mátrixait, illetve ezek összevont, irányítatlan mátrixát tartalmazza. Az irányított kapcsolatok elsõ mátrixában a felügyelõbizottsági és igazgatósági delegálások szerepelnek, tehát az, ha egy cég cégjegyzésre jogosult vezetõje egy másik cégnél felügyelõbizottsági vagy igazgatósági tag. Az irányítatlan kapcsolatok mátrixa a felügyelõbizottsági és igazgatósági átfedéseket tartalmazza; ha két vállalatot olyan közös felügyelõbizottsági vagy igazgatósági tag köt össze, aki nem szerepel valamely vállalat cégvezetõi között.

A második, hagyományos statisztikai elemzésre alkalmas adatbázis az egyes elemek hálózati jellemzõit tartalmazza, valamint az 1994-es nettó árbevételét, hosszú lejáratú kötelezettségeit, mérlegfõösszegét, saját tõkéjét és jegyzett tõkéjét. A bankok esetében ezenkívül a tulajdonrészek összegét és a céltartalékot, a vállalatok esetében pedig az üzemi eredményt.


A bankok és vállalatok személyes kapcsolathálójának alapvetõ jellemzõi

A hálózati adatbázis elemzéséhez a UCINET programot használtam (Borgatti et al. 1996). A sokaság kapcsolati sûrûsége meglehetõsen alacsony, mindössze 1,48 százaléka valósul meg a lehetséges összes kapcsolatnak, 121 (irányított és irányítatlan) átfedés található a 144 elem között. A kapcsolatok közül 44 irányítatlan, 77 pedig irányított. Az elsõ 20 cég kapcsolati térképét mutatja az 1. ábra. Az elsõ 20, legtöbb kapcsolattal rendelkezõ elem között 5 bank található. A hálózat nem mondható centralizáltnak, a fokok (a szimmetrikussá tett összes kapcsolatok száma) alapján számított centralizáltsági mutató 10 százalék, az irányított kapcsolatok alapján számított centralizáltság csak 6 százalékos. Az elsõ húsz elem között található az összes kapcsolat harmada, összesen 44 a 123-ból, a kapcsolati sûrûség 23 százalékos. A küldött kapcsolatok száma alapján az ÁPV Rt, a MOL Rt és a Kereskedelmi és Hitelbank mondható igazán egy-egy csillagalakzat középpontjának.


1. ábra: A 20 legtöbb kapcsolattal rendelkezõ cég gráfja. A szürke kör a bankokat jelöli, a négyszög a vállalatokat, a hatszög pedig az ÁPV Rt. Az irányított kapcsolatokat nyilak jelölik, az irányítatlanokat vonalak. A vékony vonal egy, a vastagabb kettõ, a legvastagabb pedig három (vagy több) kapcsolatot jelent.


A bank- és vállalat viszonyának minõsége

A bankok és a vállalatok gazdasági kapcsolata egyrészt a tulajdonviszonyon, másrészt a hitelviszonyon alapulhat. Az igazgatósági kapcsolódásoknak és ezeknek a mögöttes gazdasági viszonyoknak valószínûleg van közük egymáshoz. A tulajdonviszonyok esetében ez az összefüggés egyértelmûbb: a törvényi szabályozás 5 százalékos tulajdonrészhez köti a banki vezetõk részvételét más cégek vezetõségében (1991. évi LXIX törvény). A vezetõségi delegálás és a tulajdon összefüggését a bankok csoportjában vizsgáltam. Az 1. táblázatban látható a banki delegálás és a banki tulajdonban lévõ részesedések (konszolidálásba bevont és társult vállalatban lévõ tulajdonrész, valamint egyéb pénzügyi befektetések) összegének összefüggése. Azok a bankok, amelyek vezetõket küldenek más vállalatokhoz, átlagosan nagyobb összegû vállalati tulajdonrésszel rendelkeznek, függetlenül a mérlegfõösszegüktõl.

1. táblázat
A banktól delegált vezetõk száma (VKIFOK) és a banki tulajdonrészek (millió Ft-ban)
közötti összefüggés a források összegére (FORRASOK, Mrd Ft) kontrollálva
lineáris regresszió, függõ változó: banki tulajdonrész (M Ft)
vizsgált sokaság: bankok
korrigált R négyzet: ,52044 F: 15,65096 Szignifikancia: ,0000 N: 31
Változó

B-együttható

T-érték

T-szignifikancia
VKIFOK 1761,15 3,530 ,0016
FORRASOK 13,55 3,029 ,0056
konstans 1416,99 1,596 ,1230

A következõ kérdés az, hogy a vállalatoknál található személyes banki jelenlét kapcsolatban áll-e az adott vállalat hiteleinek összegével, illetve eladósodottságával. Ahol bankoktól delegált igazgatósági vagy felügyelõbizottsági tag található, csaknem kétszeres a vállalati hosszú lejáratú kötelezettségek összege, bár az összefüggés nem szignifikáns a kis elemszám miatt. Az eladósodottsági mutató (hosszú lejáratú kötelezettségek osztva a források összegével) alapján nem található különbség azok között a vállalatok között, ahol van és ahol nincs banktól delegált vezetõségi tag, ami arra utal, hogy a bankok számára a hitel abszolút nagysága számít, és nem a hitelezett vállalat tõkeáttétele. A bankok bizonyos nagyságú hitelek nyújtása esetén küldenek vezetõségi tagot, és nem akkor, ha a hitelezett vállalat eladósodottsága megnövekszik. A banki vezetõk vállalatokhoz való delegálása és a bankok vállalati hiteleinek banki mérlegfõösszeghez viszonyított aránya között nincs összefüggés, ez azonban még nem jelenti azt, hogy el kellene vetnünk azt a hipotézist, hogy a vezetõségi átfedések hálózata a hitelviszonyok hálózatával párhuzamos. Ennek a hipotézisnek a vizsgálatára a hitelezési viszonyok hálózatára lenne szükség.

A bankok és vállalatok igazgatósági delegálásokon keresztüli kapcsolata ha a tulajdonon és a hitelviszonyon alapul is, nem feltétlenül jelenti a bank erõs pozícióját a vállalatokkal szemben, lehetséges, hogy a bank a Király Júlia által elkülönített tartósan eladósodott és gyorsan eladósodott ügyfelekkel kénytelen kapcsolatot tartani, míg a jól jövedelmezõ vállalatok "bankelhagyók" lesznek vagy önfinanszírozókká válnak. A bankokkal delegált vezetõségi viszonyban álló vállalatok "minõségét" kétféleképpen is megpróbáltam mérni. Egyrészt feltételezhetjük azt, hogy ha az eredményes vállalatok bankelhagyókká válnak, azt kell tapasztalnunk, hogy a bankokhoz kapcsolódó vállalatok eredményessége rosszabb azokhoz a vállalatokhoz képest, ahol nincs banktól delegált vezetõ. Másrészt azoknál a bankoknál, amelyek kényszerbõl rossz hitelekkel rendelkezõ vállalatokhoz kapcsolódnak, nagyobb lesz a céltartalékok átlaga azokhoz a bankokhoz képest, ahol nincs vállalathoz delegált vezetõ - függetlenül a hitelek összegétõl.

Az elsõ hipotézis igazolhatónak látszik az adatok alapján, a 2. táblázatban látható, hogy azok a vállalatok, amelyek a bankokhoz kapcsolódnak, a méretüktõl függetlenül általában kevésbé nyereségesek (vagy veszteségesebbek), mint a bankokkal nem kapcsolódó vállalatok4. A nagyobb vállalatok általában kevésbé nyereségesek, mint a kisebbek. A bankok tehát viszonylagosan elszigeteltek a nyereségesebb vállalatoktól, ami persze nem jelenti azt, hogy veszteséges vállalatokkal állnak csupán kapcsolatban (a 14 vállalat közül, amelynél banktól delegált vezetõségi tag található, csupán három veszteséges, amely megegyezik a sokasági aránnyal, a 93 vállalat közül, amelyekrõl az üzemi eredmény adata rendelkezésre áll, 27 vállalat veszteséges). Ehelyett inkább arról van szó, hogy a bankokhoz kapcsolódó vállalatok méretükhöz képest alacsony eredményt termelnek ki.

2. táblázat
A banktól delegált vezetõk jelenléte (BANKTOL, 1: van, 0: nincs) és az üzemi eredmény
közötti összefüggés a források összegére (FORRASOK, Mrd Ft) kontrollálva
lineáris regresszió, függõ változó: üzemi eredmény (Mrd Ft)
vizsgált sokaság: vállalatok
korrigált R négyzet: ,28547 F: 15,58287 Szignifikancia: ,0000 N: 73
Változó

B-együttható

T-érték

T-szignifikancia
BANKTOL -1967,74 -1,938 ,0566
FORRASOK -20,4437 -4,898 ,0000
konstants 1298,39 3,303 ,0015

Ez még önmagában nem feltétlenül jelenti a bankok gyenge pozícióját a vállalatokkal szemben. Lehetséges, hogy az oksági összefüggés fordított, és arról van szó, hogy a bankok csak azokhoz a vállalatokhoz küldenek vezetõt, ahol problémák vannak. Ezért a bank oldaláról is meg kell vizsgálni a vállalati kapcsolatok és a vállalatok minõsége közötti összefüggést.

A második hipotézis a banki delegálás és a céltartalékok viszonyára megerõsíthetõ. A banktól a vállalathoz delegált vezetõk száma erõs pozitív összefüggést mutat a céltartalékok összegével (3. táblázat). Ez arra utal, hogy a banki delegálás és a hitelviszony között mégis lehet kapcsolat, azonban a banki vezetõket nem általában a nagy hitelek biztosítékaként delegálják, hanem a rosszá vált követelések, illetve a rossz ügyfelek ellenõrzésére. Valószínû, hogy azok a bankok, amelyek személyes kapcsolatot tartanak vállalatokkal, általában rosszabb hitelekkel rendelkeznek, mint azok, amelyek nem delegálnak vezetõket. Ez az összefüggés a hitelek összegétõl függetlenül is igaz, a céltartalékok összege és az ügyfelekkel szembeni banki követelések összege között nincs összefüggés. A bankok és a vállalatok személyes kapcsolódásai nemcsak a gyengébb ügyfelek kontrollálására szolgálnak, hanem az általában rosszabb ügyfelekkel rendelkezõ bankokra jellemzõek.

3. táblázat
A banktól delegált vezetõk száma (VKIFOK) és a céltartalék (M Ft) közötti összefüggés
az ügyfelekkel szembeni követelések összegére (BANKKOV, M Ft) kontrollálva
lineáris regresszió, függõ változó: banki céltartalék (M Ft)
vizsgált sokaság: bankok
korrigált R négyzet: ,53601 F: 18,90592, Szignifikancia: ,0000 N: 31
Változó

B-együttható

T-érték

T-szignifikancia
VKIFOK 619,50 5,907 ,0000
BANKKOV -6,47304E-04 -,151 ,8810
konstans 168,17 ,975 ,3376

Azt azonban tudnunk kell, hogy nem arról van szó, hogy néhány kicsi, gyengén mûködõ bank a rossz ügyfeleivel személyes vezetõségi viszonyokon keresztül tartja a kapcsolatot. Azok a bankok, amelyekrõl itt szó van, a legnagyobbak közé tartoznak. Az elsõ húsz, legtöbb kapcsolattal rendelkezõ cég között található öt bank a legnagyobbak közé tartozik. A banki vezetõk delegálását mint a vállalatokkal való kapcsolattartás módját a legnagyobb bankok alkalmazzák. A vállalatokkal való ilyen kapcsolattartás és a bank mérete (mérlegfõösszege) között erõs pozitív kapcsolat van (T = 3,466).

Mindezek alapján arra lehet következtetni, hogy a bankok hatalma, ha van egyáltalán, meglehetõsen korlátozott. A bankok "ismeretségébe" tartozó vállalatok eredményessége rosszabb, mint a bankokkal nem kapcsolódó vállalatoké, a vezetõségi delegálással a vállalatokhoz kapcsolódó nagybankoknak pedig általában több céltartalékot kell képezniük, mint a személyesen nem kapcsolódó kisebb bankoknak. Tehát az a kérdés, hogy mindezek ellenére van-e kimutatható hatalma a bankoknak a nagyvállalatok hálózatában? A vállalati árbevétel vizsgálata arra enged következtetni, hogy nemcsak a kapcsolódó bankok nem elhanyagolható méretûek, hanem a bankokhoz kapcsolódó vállalatok is inkább az árbevétel alapján összeállított nagyvállalati toplista elsõ felébõl kerülnek ki (amelyik vállalatnak van igazgatósági bankkapcsolata, szignifikánsan nagyobb a nettó árbevétele, T = 2,180).


A banki centralitás mértékének meghatározása

Az elõzõ rész következtetése szerint a bankok hatalma, ha van egyáltalán, meglehetõsen korlátozott. Az átfedõ igazgatóságok hálózatának pontos tartalmát azonban párhuzamos, más jellegû hálózati adatok (hitel- vagy tulajdonviszonyok) híján nem lehet leírni, csak következtetni lehet az összefüggésekre. Az igazgatósági átfedéseket tehát továbbra is mint indikátorokat használom, amelyek a vállalatközi csereviszonyokat és kölcsönös egymásrautaltságot jelzik. Ennek megfelelõen a következõkben a bankok pozícióját, lehetséges centralitásának mértékét igyekszem meghatározni.

A centralitás mérésére két mutatót használok: a küldött kapcsolatok számát és az összes kapcsolaton alapuló, paraméterezhetõ Bonacich-hatalmi mutatót, amely 10 százalékos súllyal veszi figyelembe az indirekt kapcsolatokat.5 A küldött kapcsolatok számával mért centralitás az igazgatósági átfedések mint információs csatorna fontosságát hivatott mérni, a Bonacich-centralitás pedig egyfajta banki hatalom mérésére szolgál. Arra a kérdésre, hogy a bankok centrális pozíciót foglalnak-e el a 100 legnagyobb vállalat hálózatában, egyrészt a bankok átlagos centralitásának meghatározásával lehet választ adni, másrészt pedig a bankoknak egy sajátos, minden más fontos gazdasági tényezõtõl elkülönített centralitásának kimutatásával. A nettó banki centralitás meghatározásához többváltozós statisztikai modellek alkalmazására van szükség. A kapcsolódások száma, illetve a centralitásmutató megoszlása erõsen aszimmetrikus. A delegált kapcsolatok száma és a centralitásmutató Poisson-eloszlású.6 Az alkalmazható többváltozós módszer tehát a Poisson-regresszió, amely lehetõvé teszi több tényezõnek az elõfordulási gyakoriságra vonatkozó különálló hatása vizsgálatát.7

Az elemzésben egyrészt a delegált kapcsolódások száma, másrészt a Bonacich- centralitásmutató a függõ változó. A magyarázó változók között szerepel elsõként a bankok dichotóm változója (BANK, 1: bank, 0: vállalat), az összes forrás (FORRMR), mint a vállalat méretének mérõszáma, a hosszú lejáratú kötelezettségek összege (HOSZMR), az eladósodottság mutatója (ELADO2,=HOSZMR/ FORRMR) és a nettó árbevétel (ARBEVMR), mint a vállalat piaci súlyának mutatója (mindegyik milliárd forintban). A 4. táblázatban láthatóak a küldött kapcsolatokkal mért centralitás modelljei. A modellben csak a hálózatba kapcsolódó elemek szerepelnek, hogy a sokaság felemás összetételének hatása minél kevésbé torzítsa az eredményeket.

4. táblázat
A delegált tagok számának modelljei. A cellákban az elõfordulási gyakoriság együtthatói olvashatók

A modellek statisztikái
Változók

1. modell

2. modell

3. modell

4. modell
  Khi2: 3,27
pszeudo R2 :,014		 Khi2: 17,98
pszeudo R2 :,0884		 Khi2: 26,55
pszeudo R2 :,1305		 Khi2: 48,42
pszeudo R2 :,2379
BANK 1,6577* 1,0374 1,3860 2,7677**
FORRMR   1,0022** 1,0064** 1,0024
HOSZMR     ,9673** ,9908
ELADO2     8,3005 ,5939
ARBEVMR       1,0101**
* p < ,1000
** p < ,0500

Az elsõ modellbõl látható, hogy a bankok átlagosan centrálisabbak a vállalatoknál, egy bank átlagosan másfélszer annyi vezetõt delegál, mint egy vállalat, ami valószínûleg az igazgatósági átfedéseknek információs csatornakénti funkciójára utal. A centralitás azonban nemcsak annak lehet köszönhetõ, hogy bankról van szó. Az elsõ lehetséges alternatív magyarázat az, hogy a centralitás a nagyobb cégekre jellemzõ, és a bankok nagyobb centralitása csak nagyobb átlagos mérlegfõ-összegüknek köszönhetõ. A második modellben látható, hogy errõl van szó, a források összege pozitív szignifikáns kapcsolatban van a kifokon alapuló centralitással, míg a bankok változója inszignifikáns. A cég méretén kívül azonban további változók hatásával is számolni kell. A harmadik modellben a hosszú lejáratú kötelezettségek és az eladósodottság változója is szerepel. Látható, hogy a centralitás a vállalat méretével ugyanúgy egyenes arányban áll, a hitelállomány méretével viszont negatív irányú összefüggést mutat, a nagyobb hitelállománnyal rendelkezõ cégek (vállalatok vagy bankok) méretüktõl függetlenül kevésbé centrálisak, kevesebb vezetõt delegálnak. A negyedik modellben a centralitás fontos meghatározója a nettó árbevétel, a nagyobb árbevételû cégek - méretüktõl és hitelállományuktól függetlenül - centrálisabbak. Az árbevétel változójának bevonásával a bankok változója ismét szignifikánssá vált. A bankok árbevétele méretükhöz képest kicsi, és mást jelent, mint a vállalatoknál, tehát a változó szerepeltetésével a bankok mérettõl, hitelállománytól és árbevételtõl elkülöníthetõ centralitását kapjuk. A bankok tehát a delegált vezetõségi tagokat tekintve centrálisnak mondhatók a száz legnagyobb vállalat hálózatában.

5. táblázat
A Bonanich-hatalmi mutató modelljei. A cellákban az elõfordulási gyakoriság együtthatói olvashatók

A modellek statisztikái

Változók

1. modell

2. modell

3. modell

4. modell
 

Khi2: 1,63
pszeudo R2: ,0021

Khi2: 32,26
pszeudo R2: ,0482

Khi2: 62,98
pszeudo R2: ,0941

Khi2: 120,65
pszeudo R2: ,1803
BANK 1,1339 ,9240 1,3404** 1,9443**
FORRMR   1,0013** 1,0037** 1,0010
HOSZMR     ,9817** ,9971
ELADO2     ,3705 ,0772**
ARBEVMR       1,0072**
* p < ,1000
** p < ,0500

Az 5. táblázatban láthatók a Bonacich-centralitásmutató modelljei. A fõbb összefüggések irányai megegyeznek a kifokokon alapuló centralitásnál tapasztaltakkal, néhány fontos eltérés azonban figyelmet érdemel. Elsõként azt kell megállapítanunk, hogy a bankok átlagosan nem mondhatók centrálisabbaknak a vállalatoknál, ami alapján nem beszélhetünk banki hatalomra utaló centralitásról. A harmadik modellben látható, hogy a bankok az árbevétel szupresszor hatásának kiszûrése nélkül is centrálisnak mondhatók, a bankok közvetett centralitása nem függ annyira az árbevételtõl, mint a közvetlen centralitása. A negyedik modellben látható, hogy míg csak az elsõdleges, direkt kapcsolatokat számba véve az eladósodottság nincs hatással a centralitásra, addig az indirekt, másod-, harmadlagos kapcsolatokat is figyelembe vevõ mutató alapján már az eladósodottságnak negatív hatása van, az eladósodott vállalatok kevésbé centrálisak. Ha az árbevétel, illetve az eladósodottság hatását kiszûrjük, a bankoknak marad egy elkülöníthetõ centralitása. A bankok tehát nem mondhatók centrálisabbnak a vállalatoknál átlagosan, de sajátos banki centralitással jellemezhetõk.


5. Következtetések

Dolgozatom kiindulópontja az volt, hogy a posztkommunista menedzserizmus tézise mellett a bankok lehetséges hatalmát is vizsgálat alá kell vennünk. A hetvenes években Amerikában a gazdasági hatalom - és egyáltalán a gazdasági cselekvés és intézmények - megértéséhez nagyban hozzájárult a kapcsolathálókba való beágyazottság szempontjának bevezetése. Vajon van-e megvilágító ereje ennek a fogalmi keretnek a magyar gazdaság elemzésében is? Megtudhatunk-e valami többet a piaci átmenet gazdaságáról, ha az egyes menedzserek és vállalatok vizsgálatán túl a vállalatközi kapcsolathálók szerkezetét vizsgáljuk? A piaci átalakulás tanulmányozásában újra felvetõdnek azok a kérdések, amelyek a fejlett piacgazdaságok és fõleg az amerikai gazdaság tanulmányozásában az utóbbi évtizedek tudományos vitáit alkották, a menedzserizmus mellett felmerül a bankok hatalmának kérdése is. Mindez azonban a gazdasági átmenet sajátos környezetében vetõdik fel, és amennyire a posztkommunista menedzserizmus különbözik a klasszikus menedzseri uralom elméleteitõl, legalább annyira kell különböznie a banki hatalom posztszocialista értelmezésének is a pénzügyi hegemónia elméletétõl. Ugyanakkor a gazdasági átalakulás egyedisége és összetettsége indokolja új megközelítések bevonását az elemzésbe, megfelelõen tág és rugalmas fogalmi keretet adva az új jelenségek értelmezéséhez.

A bankok hatalmi pozíciója a tõke feletti rendelkezéstõl függ. A magyar tõkepiac azonban a kilencvenes évek eleje óta válságban van, a bankok elvesztették piacaik nagy részét azzal, hogy ügyfeleik is elvesztették piacaikat. Ezenfelül a kétszintû bankrendszer kialakítása rossz ügyfeleket hagyott az induló nagybankokra. A bankok és nagyvállalatok kapcsolatából az átlagos banki centralitás alapján azt a következtetést kell levonnunk, hogy a bankok nem jellemezhetõk hatalmi pozícióval ma Magyarországon. Kérdés, hogy mennyire lehetne a nagyrészt kényszer szülte kapcsolatokból kirajzolódó esetleges centrális pozíciót hatalommal jellemezni. A bankok és vállalatok viszonyára banki oldalról a rossz hitelek után képzett céltartalékok magasabb átlaga, vállalati oldalról pedig gyengébb eredményesség jellemzõ. Az igazgatósági átfedések általában a nagyobb bankokat kötik össze a legnagyobb vállalatokkal.

A gazdasági hatalom, a nagyvállalatok feletti rendelkezés kérdése valószínûleg legalább akkora vitát gerjeszt Magyarországon is, mint Amerikában. A piaci átmenet fontos sajátossága azonban, hogy a gazdasági és társadalmi jelenségek sokkal gyorsabban változnak, mintsem hogy azokat tudományos elméletekben meg lehetne fogalmazni. A bankok itt tapasztalt gyenge pozícióját megváltoztathatja például a megindult bankprivatizáció vagy a külföldi bankok piaci helyzetének erõsödése. A jelen tanulmány tehát csak pillanatképet adhatott a magyar nagyvállalatok és bankok viszonyáról.


Jegyzetek

*A tanulmány és az alapjául szolgáló kutatás a Faludi Ferenc Akadémia kutatási ösztöndíjának támogatásával készült. A tanulmány megírásához nyújtott nélkülözhetetlen segítségükért köszönettel tartozom Király Júliának, Szántó Zoltánnak, Tóth István Jánosnak és Szakadát Lászlónak. Szintén szeretnék köszönetet mondani Lengyel Györgynek, David Starknak, Tardos Róbertnek és a Széchenyi István Szakkollégium Társadalmi kapcsolathálók elemzése címû kurzusa résztvevõinek értékes tanácsaikért és észrevételeikért.

1. A centralitás fogalmát és mérésének módjait lásd a 3. részben.

2. A sûrûség számításának módja irányított kapcsolatok esetében, ha g az elemek száma: ; irányítatlan kapcsolatoknál a nevezõ kettõvel osztandó.

3. Az a paraméter nagysága akkora, hogy a c(a, b) vektor hossza az elemek számának a gyökével legyen egyenlõ, így ha a centralitásmutató egyenlõ eggyel, az azt jelenti, hogy az elem pozíciója átlagos centralitással jellemezhetõ, függetlenül az elemek számától a sokaságban.

4. A vállalatok eredményességének mérésére az üzemi eredményt használtam, amely a mûködés eredményességét mutatja azon (esetleg az eredményeket torzító) korrekciók nélkül, amelyek az adózás elõtti eredményt érintik.

5. , ami a legnagyobb saját érték, 7,20 reciprokánál kisebb

6. Az eloszlás khi-négyzet próbája minden esetben szignifikáns.

7. A Poisson-regresszió esetében az elõfordulási gyakoriság számításának módja a j -ik esetre vonatkozóan: , ahol az változó regressziós együtthatója (Stata Corporation 1995).


Hivatkozások

1991. évi LXIX. törvény a pénzintézetekrõl és a pénzintézeti tevékenységrõl.

Ábel István-Szakadát László 1997. Bank Restructuring in Hungary. Kézirat.

Baer, Herbert L.-Cheril W. Gray 1996. Debt as a Control Device in Transitional Economies. In: R. Frydman-C. W. Gray-A. Rapaczynski (eds.): Corporate Governance in Central Europe and Russia I. Banks, Funds and Foreign Investors. World Bank/CEU

Balling, Morten 1997. Corporate Governance: A Keynote Speech. SUERF/RTSF Nemzetközi konferencia: Corporate Governance, Financial Markets and Global Convergence, Budapest, 1997. május 15.

Berle, Adolf A.-Gardiner C. Means 1989. A tulajdon és a vezetés közötti érdekeltérés. In: Lengyel György (szerk.): A menedzser. Szociológiai füzetek, 49.

Bonacich, Phillip 1987. Power and Centrality: A Family of Measures. American Journal of Sociology, 92, 1170-1182.

Bonin, J. P.-M. E. Schaffer 1996. Bankok, vállalatok, rossz hitelek és csõdök Magyarországon, 1991-1994. Közgazdasági Szemle, 2, 93-113.

Borgatti-Everett-Freeman 1996. UCINET IV Version 1.64. Natick, MA: Analytic Technologies

Bruszt László-David Stark 1996. Vállalatközi tulajdonosi hálózatok a kelet-európai kapitalizmusban. Közgazdasági Szemle. 3, 183-203.

Burnham, James 1989. A menedzserek a társadalmi uralom felé haladnak. In: Lengyel György (szerk.): A menedzser. Szociológiai füzetek, 49.

Cook, Karen S.- Richard M. Emerson-Mary R. Gilmore 1983. The Distribution of Power in Exchange Networks: Theory and Experimental Results. American Journal of Sociology, 89, 275-305.

Dittus, Peter-Stephen Prowse 1996. Corporate Control in Central Europe and Russia: Should Banks Own Shares? In: R. Frydman-C. W. Gray-A. Rapaczynski (eds.): Corporate Governance in Central Europe and Russia I. Banks, Funds and Foreign Investors. World Bank/CEU.

Faust, Katherine-Stanley Wassermann 1994. Social Network Analysis: Methods and Applications. Cambridge University Press

Fligstein, Neil-Peter Brantley 1992. Bank Control, Owner Control, or Organizational Dinamics: Who Controls the Large Modern Corporation? American Journal of Sociology, 97, 280-302.

Galbraith, John Kenneth 1991 (1967): The New Industrial State. Penguin Books

Gerschenkron, Alexander 1984. Gazdasági elmaradottság történelmi távlatból. Gondolat

Glasberg, Davita Silfen-Michael Schwartz 1983. Ownership and Control of Organisations. Annual Review of Sociology, 9, 311-332.

Granovetter, Mark 1985. Economic Action and Social Structure: The Problem of Embeddedness. American Journal of Sociology, 3, 481-510.

- 1994. A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In: Lengyel György és Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. Budapest

Király Júlia 1995. Válságspirál, avagy a magyar bankok tõkevesztésének egy lehetséges értelmezése. Közgazdasági Szemle, 9, 819-837.

Kormányzati Ellenõrzési Iroda 1996. Nyilvános tájékoztató a hitel-, bank- és adóskonszolidáció vizsgálatáról készült jelentésrõl. 1996 október. Budapest

Latour, Bruno 1997. On actor - network theory. A few clarifications.

Lengyel György-Bartha Attila 1997. Bankárok: a magyar gazdasági elit domináns csoportja? Replika, március

Magyar Nemzeti Bank 1995. Éves jelentés.

Marsden, Peter V. 1988. The Power Structure of American Business. Review. Social Forces, (66) 3.

- 1990. Network Data and Measurement. Annual Review of Sociology, 16, 435-463.

Mérei Ferenc 1996. Közösségek rejtett hálózata. Budapest: Osiris

Mintz, Beth-Michael Schwartz 1981. Interlocking Directorates and Interest Group Formation. American Sociological Review, 46, 851-869.

- 1985. The Power Structure of American Business. Chicago University Press

- 1986. Capital Flows and the Process of Financial Hegemony. Theory and Society (gazdaságszociológiai különszám), 15, 77-101.

Mizruchi, Mark S.- Linda Brewster Stearns 1994. Money, Banking and Financial Markets. In: Neil J. Smelser-Richard Swedberg (eds.): The Handbook of Economic Sociology. Princeton University Press

Monks, Robert A. G. 1997. The American Corporation at the End of the Twentieth Century. An Outline of Ownership Based Governance.

Scott, John 1985. Theoretical Framework and Research Design. In: F. Stokman-R. Ziegler-J. Scott (eds.): Networks of Corporate Power. Polity Press

Stark, David 1994. Új módon összekapcsolódott régi rendszerelemek: rekombináns tulajdon a kelet-európai kapitalizmusban I-II. Közgazdasági Szemle, 11-12.

Stark, David-Kemény Szabolcs 1997. Postsocialist Portfolios: Network Strategies in the Shadow of the State. Working Papers on Transition from State Socialism. Cornell University

Stata Corporation 1995. STATA 4.0. Texas

Stearns, Linda Brewster 1986. Capital Market Effects on External Control of Corporations. Theory and Society (gazdaságszociológiai különszám), 15, 47-75.

Swedberg, Richard 1989. Banks from a Sociological Perspective. In: Ahrne Göran et al. (eds.): Sociology in the World: Essays in the Honour of Ulf Himmeltrand on his 65th Birthday. Uppsala University Press

- 1995. New Economic Sociology. Its First Decade and What's Next. Elõadás a Második Európai Szociológiai Konferencián (augusztus 30.-szeptember 2.)

Szalai Erzsébet 1990. Gazdaság és hatalom. Budapest: Aula

- 1994. Technokraták, kliensek, yuppie-k. In: Útelágazás. Budapest, Szombathely

Szelényi Iván-Gil Eyal-Elanor Townsley 1996. Posztkommunista menedzserizmus: a gazdasági intézményrendszer és a társadalmi szerkezet változásai. Politikatudományi Szemle, 2, 7-29.

Tardos Róbert 1995. Kapcsolathálózati megközelítés: Új paradigma? Új utak a közgazdasági, üzleti és társadalomtudományi képzésben címû konferencia anyaga (szeptember 28-30.) Budapest: BKE

Top 200 1996. Figyelõ, szeptember

Várhegyi Éva 1995. Bankok versenyben. Budapest: Pénzügykutató Rt