Asztalos-Morell Ildikó
A NEMEK KÖZÖTTI EGYENLÕTLENSÉGEK AZ ÁLLAMSZOCIALIZMUS KORSZAKÁBAN
Tézisek a feminista megközelítéshez
A nemek közötti különbségek a mezõgazdaságban foglalkoztatottak idõhasználatában a keresõ tevékenység, a második gazdaság és a háztartási munka szerint


Bevezetés

Az államszocialista rendszerben a nõk gazdasági aktivitása hasonlóvá vált a legmagasabb szintet elérõ ipari országokéhoz1, így az államszocializmus nõi munkával kapcsolatos ideológiai célkitûzése látszólag valóra vált. Ez az ideológia a munkavállalásban látta a nõk megszabadulását a családon belüli reproduktív2 munka személyes kötöttségi viszonyától (Lenin 1978; Bebel 1971). A nõk alárendeltsége ezzel az ideológiával ellentétben a szocialista korszakban újratermelõdött, amelynek alapját két rendszer egybefonódása biztosította: a nõk folytatólagos felelõssége a munkaerõ újratermeléséért és a családról való gondoskodásért, valamint a keresõ munka nemi szegregációja.3 A tanulmány a munka három szférájában (keresõ, második gazdaságbeli és háztartási) vizsgálja a nemek közötti szegregációt az államszocialista mezõgazdaság termelési rendszerén belül. A munka nemek közötti megosztását úgy tekintem, mint azon termelési viszony anyagi alapját, amely a patriarchátus rendszerének az államszocialista termelési szervezeten belüli újratermelését biztosította. A nemileg dichotóm alárendeltségi rendszer4 újratermelésének ideológiai alapját a "férfiasságra" és "nõiességre" vonatkozó normák közvetítették. Ezeknek a normáknak a hegemonikus megfogalmazását alkotta az állam nõkre vonatkozó ideológiája és erre alapozott törvénykezése.


I. A megközelítési modell vázlata

A munka nemek közötti szegregációja alapfeltevéseit5 tekintve egymástól gyökeresen eltérõ elméletek kiindulópontja. A neoklasszikus gazdaságelmélet a nemek közötti konszenzus feltételezésére építi a munka nemek közötti megosztásának magyarázatát, a feminista elemzések a nõk alárendeltségének hegemonikus értelmezését tartják kulcsfontosságúnak.6 Az iparosodott társadalmakban a munka nemek szerinti megosztása vált a nemek közötti alárendeltségi viszonyok újratermelésének új intézményévé. Ezt a folyamatot a "privát" patriarchátusból a "nyilvános" patriarchátusba való átmenetként is jellemezték (Wikander 1991; Roman 1990: 15; Walby 1986), de a feminizmus egyes irányzatai sok tekintetben eltérnek egymástól, ezért elõször az általam használt értelmezési rendszert néhány osztályozási dimenzió mentén helyezem el.

1. A feminizmusnak azt az értelmezését fogadom el, amely kétségbe vonja a nemek közötti egyenlõtlenségek biológiai különbségekre visszavezethetõ magyarázatát.7 A biológiai különbségek ugyan alapvetõen két csoportba osztják az emberiséget a biológiai reprodukció szempontjából, de a férfi és nõi nemi szervek különbözõsége nem határozhatja meg a nemek közötti szociális szerepek hierarchikus voltát, és társadalmi szinten a nõk és a férfiak közötti alárendeltségi viszonyokat. "Az ember nõvé nem születik, hanem azzá válik" (Beauvoir 1986).

2. A nemek közötti függõségi viszonyban látom az egyenlõtlenségüket fenntartó és újratermelõ intézmény anyagi és strukturális8 alapját. Az ipari társadalmakban a munkaszervezet kettõs rendszere termeli újra a nõk személyes függõségét: egyfelõl a nõk fizetetlen reproduktív munkája - az ettõl való mentesség a férfiak életszínvonalát javítja -, másfelõl a munka nemek szerinti szegregációja, amely a keresõ munkát végzõ nõket a munkaszervezeti hierarchia alacsony presztízsû és bérû szektorában koncentrálja.9 A nõk alárendeltségét két hegemonikus rendszer (a patriarchátus és az uralkodó gazdasági rendszer) egymásba fonódásaként ("artikulálódásaként") értelmezem.10 A patriarchátus érdekében áll a nõk szociális reproduktív szerepének11 és szexuális elérhetõségének biztosítása12, de a nõi reproduktív munka a kapitalista termelés számára is szükséges: a munkaerõ újratermeléséhez, valamint olcsón elérhetõ marginális munkaerõ biztosításhoz, amely a vállalatok szegmentált munkaigényét elégíti ki.13 Az államszocializmusnak az ideológiájában megfogalmazott célok értelmében a kapitalista viszonyokat meghaladva, a munkásosztály hatalmi rendszerét kellett volna megvalósítania. Ehelyett a tényleges hatalom egy szûk politikai és gazdasági elit kezében összpontosult.14 Az államszocializmust Szelényi és Konrád (1979) az értelmiség vezetõ rétegének (teleologikus és technokrata elitnek) uralmi rendszereként értelmezi. A kapitalizmussal ellentétben, ahol az egyenlõtlenségek forrása a termelési eszközök tulajdonlása, az államszocializmus rendszerében a redisztribúció, illetve a termelési források feletti rendelkezési jog az egyenlõtlenségek forrása. A redisztribúció elvén mûködõ gazdasági rend sajátos (lásd Kornai 1985), a kapitalista rendétõl eltérõ feltételeket biztosított a nemek szerint is tagolt hierarchikus társadalom újratermeléséhez. A nõk reproduktív munkája és a nõi munkaerõ kínálata a szegmentált, nemek szerint differenciált munkaerõpiacon együttesen szolgálta a patriarchátus államszocializmussal egybefonódott alárendeltségi rendszerének az újratermelését.

3. A nemek közötti egyenlõtlenségek újratermelésére nem ad kielégítõ magyarázatot a strukturális viszonyok elemzése15, mert a nemek közötti hierarchikus viszony a nemi szerepekre vonatkozó ideológiák útján termelõdik újra.16 Az államszocializmus a gazdasági rendszer újratermelésének az ideológiai bázisát fogalmazta meg nõpolitikájában.17 Az államszocializmus mint jóléti állam nõpolitikája a rendszer újratermeléséhez fûzõdõ gazdasági és társadalmi érdekeket tükrözi. A nõkre vonatkozó törvények a nõk reproduktív (biológiai és társadalmi) szerepét szándékozták összeegyeztethetõvé tenni a nõk munkavállalásával, a nõpolitika egyben a nemek viszonyáról alkotott képzetek és a társadalomban ténylegesen kialakult erõviszonyok újratermelésének az eszköze is volt. Az államszocializmus nõkkel kapcsolatos ideológiájának szerepével itt csak érintõlegesen foglalkozhatok.18

4. A nõk emancipációját a "férfiasság" és a "nõiesség" normájának egymáshoz közelítésében látom, és ezzel elhatárolom magam azoktól a nézetektõl, amelyek szerint a nõk emancipációja a férfi norma elsajátítása révén valósul meg19, csakúgy, mint a nõuralmat, illetve a nõi és a férfi társadalom összeegyeztethetetlenségét hirdetõ nézetektõl (Brownmillar 1986; Daly 1987).


II. A munka nemek szerinti szegregációjának változása az elsõ és a második gazdaságban, valamint a háztartásban, és a piaci szocializmus térhódítása a mezõgazdaságban

Az államszocializmus ideológiai célja egy mindenre kiterjedõ redisztributív ipari rendszer felépítése volt. Ez az ideológia elhalásra ítélte a háztartást mint gazdaságilag meghaladott, alacsony hatékonyságú intézményt. Az államszocializmus megvalósult rendszere azonban képtelen volt megszüntetni20 a háztartás intézményét (Sik 1989), amely újratermelõdött, sõt mellette alternatív termelési formák is újjáéledtek az úgynevezett második gazdaság (Gábor-Galasi 1981) jelentõségének növekedésével. Az államszocialista gazdaságban elkülönült a munka három szférája (keresõ munka, második gazdaság, háztartás). A három szféra egymással egybefonódott termelési viszonyai alkották a patriarchális rend újratermelõdésének a feltételeit az államszocializmus termelési rendszerén belül. A következõkben elõször is arra keresünk választ, hogy mennyiben feltétele a mezõgazdasági termelõszövetkezeti forma (tágabban az államszocialista termelési szervezet) újratermelésének a munka nemek szerinti szegregációja. Másodsorban azt vizsgáljuk, hogy a munka három szféráján belül a nemek közötti szegregáció mennyiben magyarázható a szövetkezeti termelési forma újratermelése és a patriarchátus érdekei között kialakult kompromisszummal. A valóságban a gazdaság és a patriarchátus rendszere egymással összefonódva, integráltan mûködött. A gazdaság és a patriarchátus hegemonikus rendszerének hipotetikus szétválasztása az elemzés számára lehetõvé teszi a két rendszer közötti dinamizmus vizsgálatát. Ilyen dinamizmus például a háztáji gazdaság megváltozott gazdasági szerepének és a nemek közötti szegregáció rendszerének a kölcsönhatása.


1) Keresõ tevékenység a mezõgazdasági termelõszövetkezetekben és a munkamegosztás nemek közötti szegregációja

1a) A szövetkezet mint államszocialista termelési szervezet

A mezõgazdasági termelõszövetkezetek, habár a szervezetük formálisan szövetkezet volt, államszocialista termelési egységek voltak. Az államszocializmus rendszerében a tõke tulajdonlása helyett a redisztribúció, illetve a termelési eszközök és a termelés feletti kontrollt szervezõ viszonyok jelentették az uralmi rendszer alapját. A szövetkezetekben is a termelési eszközök és a termelés feletti kontroll tekinthetõ a társadalmi egyenlõtlenségek meghatározójának.21 A hetvenes évekre a szövetkezeti vezetésben a hagyományos paraszti réteget fokozatosan felváltó technokrata, diplomás csoport, jelentõs szerepet játszott (Juhász 1983; Swain 1985; Asztalos-Morell 1994)22 a mezõgazdaság modernizációjában, amelynek nyomán az ipari termelési rendszer általánossá vált.

A szövetkezetek hagyományos munkaerõ-szükséglete állandó és szezonális munkára tagolódott. Ezt tükrözte a hivatalos nyelvhasználatban a folyamatosan dolgozó aktív szövetkezeti tag és a szezonálisan dolgozó segítõ családtag kategóriák megkülönböztetése. A kezdeti idõszakban a családot is alkalmazták mint munkaszervezeti egységet. A munkaerõ szegmentálása felerõsödött a technokrata réteg hatalom-átvétele és az ipari termelési rendszer elterjedése nyomán. A szövetkezet munka-kereslete tovább differenciálódott a munkamegosztás különbözõ képesítési és beosztási szintjei szerint. A paraszti munka elvesztette autonóm jellegét23 és szakképzetlen fizikai munkává vált. A mezõgazdaság ipari termelõ rendszerébe illeszthetõ munkaegységekre bomlott le. Ugyanakkor egyes tevékenységek ellentétes, felértékelési folyamaton mentek át és szakmunkává váltak. A szövetkezeti forma újratermelése a szegmentált munkakereslet kielégítését elõfeltételezte. Ennek a szegmentált munkaerõ-keresletnek kellett olyan szegmentált munkaerõ-kínálattal találkoznia, amelynek egyik rétege rendszeres kereseti lehetõséget és elõrejutást remélt a szövetkezeti termelési szervezeten belül, más rétegei pedig megelégedtek marginálisabb pozíciókkal. Kérdés, hogy azok a gazdasági érdekek, amelyek ezt a vezetés és a munkaszervezet tekintetében egyaránt hierarchikusan tagolt termelési szervezetet mûködtették a mezõgazdaságban, mennyiben tekinthetõk a nemek szempontjából semlegesnek.

1b) A szövetkezeten belüli nemi szegregáció

A feminista irodalom a munka nemek szerinti szegregációját az ipari kapitalizmus közegében mint a patriarchátust fenntartó intézményt fogalmazta meg.24 A nemek szerinti szegregáció újratermelését az iparosodott kapitalista demokráciákban a férfi szakszervezetek aktív közremûködésével erõsítették meg (Cockburn 1991; Wikander 1991). Ez a nõk kizárását célozta a technológiailag fejlõdõ, illetve gazdasági elõnyökkel járó munkakörökbõl (például az éjszakai munka). A mezõgazdasági termelõszövetkezetekben a munka nemek szerinti szegregációjának két fõ fázisa különböztethetõ meg: a kialakulási és a modernizációs fázis.

Egyes elemzõk szerint a kialakuló szövetkezeti munkaszervezet az uradalmi gazdaság munkaszervezeti modelljét követte, mind a hierarchikus munkaszervezet és vezetés elvében mind pedig a családi és a kollektív elemek kombinációja tekintetében (Juhász 1975; 1983).25 A szövetkezet hierarchikus munkaszervezete magába olvasztotta a paraszti gazdálkodás és az uradalmi szervezet rang és nemek szerinti munkamegosztását26 (lásd 1. táblázat).

1. táblázat
A nõk aránya a mezõgazdasági termelõszövetkezetek különbözõ állományú dolgozói között, 1960-1990 (százalék)
Állománycsoport 1960 1970 1980 1990
Tag 29,1 32,9 30,3 30,8
Segítõ családtag 57,9 93,9 97,7 86,6
Alkalmazott 20,4 28,8 28,5 31,7
Összesen 27,9 37,1 34,2 31,4
Forrás: KSH 1984b: 316; 1993b: 50-58, 68-69.

A férfiak tipikusan az állatgondozói, szállítómunkási feladatokat, valamint a növénytermesztésben igás állattal, illetve géppel végzett munkákat látták el. Ezek a munkakörök a paraszti értékrendben elfoglalt magasabb státuszuk mellett (Asztalos-Morell 1981) az új munkaszervezetben éves állandó munkát biztosítottak. A nõk a szezonálisan inkább változó munkaigényû növénytermesztés kézi munkavégzõi közé kerültek. Ezek az alacsonyan fizetett nehéz fizikai munkának számító munkakörök az uradalmak napszámos munkájának emlékét idézték.27 A nõk ugyanakkor egyes stabilabb munkalehetõséget adó feladatköröket is elláttak, mint például a baromfitartás és a tejüzemi munka (lásd 2. táblázat). A mezõgazdasági szövetkezetben a férfiak télen átlagban napi 6,6 órát, a nõk viszont csak 1,6 órát dolgoztak. A nõk munkavégzése (napi 5,3 óra) nyáron is csak a férfiak munkaidejének (10,1 óra) alig több, mint a felét tette ki (KSH 1965: 25).

2. táblázat
A nõk aránya a mezõgazdasági szövetkezetekben a különbözõ mezõgazdasági foglalkozási csoportokban, 1960-1990 (százalék)
  1960 1970 1980 1990*
Növénytermesztés 45,0 61,8 66,3 49,2
Állattartás 9,9 22,0 39,8 31,3
Erdészet 27,5 30,5 22,6 21,7
Traktorvezetõ .. 0,2 0,2 0,4
Fogatos 0,2 0,2 0,3 0,5
Összes mezõgazdasági fizikai 39,1 44,7 44,4 27,6
* A növény- és talajvédõket nem tartalmazza, de a nádmunkásokat igen.
Forrás: KSH 1984b: 339; 1993b: 135.

Ha a szövetkezeti termelési forma szegmentált munkaigényét a nemek szempontjából semlegesnek is feltételezzük, nyilvánvaló, hogy a felbomló paraszti család nemek szempontjából szegregált munkaerõ-kínálata megfelelt ennek az igénynek. A szövetkezeti termelési forma újratermeléséhez nem volt szükségszerû a nemek között fennálló alárendeltségi viszony megbontása. Ellenkezõleg, a szövetkezeti termelési forma kialakításához a nemek között történelmileg kialakult egyenlõtlenségek feltételei és mintát konstituáló szerepe szolgált alapul.

A mezõgazdaság gépesítése megnövelte a gazdálkodás tõkeigényét és a föld koncentrációját, és rohamos mértékben csökkentette a mezõgazdaság munkakeresletét. A mezõgazdasági modernizáció következtében csökkenõ munkalehetõségek közül a modernizációhoz kapcsolódó foglalkozásokat a férfiak hasznosították.28 A szövetkezeti mezõgazdaságban az új termelési technológia feletti kontroll megszerzése egyben a magasabb kereseti lehetõséget biztosító, illetve a szektorok közti váltást lehetõvé tevõ munkakörök monopolizálását vonta maga után. A mezõgazdaság "modernizációja" három irányban befolyásolta nõk nemi szegregációját.

a) A szakképzettség szerepe megnõtt, a mezõgazdaság gépesítése és kemizálása a hagyományos kézi és állati erõvel végzett munkafolyamatok visszaszorulását eredményezte a többségében nõket, illetve férfiakat alkalmazó munkakörökben egyaránt. Az új technológia viszont szinte kizárólag a férfiak munkalehetõségeit növelte.29 A kézimunka-igényes ágazatok (például a zöldség- és gyümölcstermesztés) továbbra is sok nõt foglalkoztattak. Azonban ezeknek az ágazatoknak a háztájiba szorulása a nyolcvanas évek elejétõl csökkentette a nõi munkaerõ iránti igényt (lásd 3. táblázat).

b) A mezõgazdasági termelõszövetkezetek a hetvenes évektõl megnövekvõ mértékben ipari segédtevékenységeket folytattak, ami fõként az olcsó nõi betanított munkaerõ hasznosítására épült, bár a férfi szakmunkások számára is lehetõségeket nyújtott. 1976-ban a nem mezõgazdasági foglalkozású nõk aránya az összes nõi fizikai foglalkozású között 54,7 százalék volt, 1985-re ez az arány 71,4 százalékra (a férfiak körében 57,7-rõl 61,2%-ra) emelkedett (KSH 1980: 43, 112; 1981: 55; 1986a: 36).

c) Az államszocialista modernizációval együtt járt a vezetõk pozíciójának erõsödése. Az ehhez kötõdõ úgynevezett szellemi, adminisztratív munkakörök a fiatalabb, képesített nõk számára nyújtottak munkavállalási lehetõséget. Õk alkották 1971-ben a beosztott ügyviteli dolgozók 70,6 százalékát. Ez az arány 1982-re 92,7 százalékra emelkedett. A szövetkezeti vezetõ funkciók túlnyomó többségét férfiak töltötték be: 1971-ben a 6507 tsz-elnök közül csak 6 volt nõ. A nõk aránya az összes vezetõi pozíción belül 6,6-rõl 14,3 százalékra, illetve az alacsonyabb irányító pozíciókban 4,8-rõl 8,9 százalékra emelkedett az adott idõszakban (KSH 1980: 122-123; 1986a: 33; lásd még Asztalos-Morell 1990). Két folyamat zajlott egyidejûleg: a férfiak monopolizálták a technológiailag magasabb fokú munkaköröket, a nõk elsõsorban a mezõgazdasági termelésen kívüli, részben alacsony képesítésû (betanított) és részben a szellemi tevékenységek hierarchiájának alsó szintjein levõ, adminisztratív munkaköröket foglalhatták el.

3. táblázat
A nõk aránya a mezõgazdasági szövetkezetek különbözõ foglalkozási csoportjaiban, 1960-1990 (százalék)
  1960 1970 1980 1990
Szakképzett 3,9 5,2 4,7 6,9
Betanított 23,7 32,1 41,4 44,9
Segédmunkás 31,4 42,0 35,0 32,5
Összes fizikai 38,6 39,0 35,7 28,0
Szellemi 22,6 32,4 39,2 46,2
Összes szövetkezeti 38,2 38,5 36,1 32,2
Forrás: KSH 1984: 316; 1993b: 46-54, 60.

A munka nemi szegregációjának újratermelése egyrészt spontán folyamatként fogható fel, amelyben a nemek szerint dichotóm alárendeltségi rendszer az átalakuló gazdasági rendszer újratagolódó hierarchikus munkaszervezetéhez illeszkedett, másrészt a hivatalos ideológia által intézményesen is megerõsített folyamatként. A nemek közötti alárendeltségi viszonynak az államszocialista gazdasági rend keretein belül létrejött formáját a változó nõpolitika és törvénykezés is alakította.30 A munka nemi szegregációjának kialakulása szempontjából a legfontosabbak az úgynevezett nõvédelmi törvények, illetve a gyermekgondozás támogatási rendszerének a kidolgozása voltak. Ezeket az irodalom az államszocialista rendszerre jellemzõ népességnövekedést támogató intézkedésekként értékelte.31

Az államszocialista gazdaság számára a nõk egyfelõl mozgósítható munkaerõ-forrást jelentettek, másfelõl reproduktív szerepük fenntartása mind a munkaerõ újratermelése, mind pedig a népesség biológiai újratermelése szempontjából nélkülözhetetlen volt. A marxizmusból táplálkozó korai államszocialista nõideológia a nõk reproduktív szerepét az alárendeltségi viszony részének tekintette. Egyesek ezen túlmenõen a háztartási munka butító, gazdaságilag értelmetlen voltát hangsúlyozták.32 A keresõ (produktív) munka végzése, amely a férfiak társadalmi szerepét szimbolizálta, jelentette a nõk emancipációjának útját. Ez a szemlélet a reproduktív szférát az állam felelõsségi körébe utalta. A sztálinizmus idején nyilvánvalóvá vált a nõk reproduktív szerepének fontossága, ami a család újraértékelését és a nõk biológiai reproduktív szerepének elõtérbe kerülését vonta maga után. Biológiai reproduktív szerepük meghatározóvá vált a munka világába való integrálásuk újradefiniálásakor. A nõk biológiai reproduktív képessége a munkavégzés, a keresõ munka követelményei szempontjából korrigálandó abnormitásnak minõsült. A nõi munkaerõnek a férfiasság társadalmi normájára épült gazdaság szabályaihoz képest deviáns voltát a nõpolitikai törvények voltak hivatva kompenzálni.33 Ezek a sztálinizmus idõszakában csupán a gyermekszüléshez közvetlenül kapcsolódó biológiai szükségletek kielégítését vették alapul.34 A szociális reproduktív felelõsséget a gyermekgondozási intézmények lettek volna hivatottak ellátni. A nõk biológiailag megalapozott különbözõségével indokolták a nõk számára tiltott foglalkozások listájának az összeállítását. Ezek a törvények a férfi munkás fizikumát tekintették normának. Ahelyett, hogy a technológiai fejlõdést szabályozták volna a nõi biologikum sajátosságainak is megfelelõ irányban,35 a nõi munkavégzést tiltották meg olyan területeken, ahol a nõi szervezetre ártalmasnak ítélt technológiát alkalmaztak.36 Az 1953-as szabályozás egyrészt a terhesség ideje alatt - tehát indokolt biológiai sajátosságok alapján - tilalmat rendelt el egyes munkafajtákra vonatkozóan (például szántás, traktor-, kombájnvezetés, permetezés), a terhesség negyedik hónapjától egyes nõi tevékenységekre is (például marokszedés, kévekötés, gyümölcsszedés), másrészt a nõkre vonatkozó általános tilalmakat is magába foglalta. Ezek egy része szintén valós biológiai különbségekkel volt indokolható (például az ólomtartalmú anyagok kezelésének tiltása), más részük a "nõiesség" ideáljából kiinduló, inkább vélt, mintsem valós különbségeken alapult (például kútásás, kubikolás vagy patkolás).37 A törvények 1966-os korrekciója szigorítást jelentett a nõkre általában érvényes kategóriák esetében (például a traktor-, tehergépkocsi-vezetés, illetve a permetezés tiltott foglalkozássá váltak).38 A tiltó rendelkezések kiterjesztése minden nõre épp azokon a területeken gátolta meg a nõk esetleges alkalmazását, amelyek a mezõgazdaság modernizációjával álltak kapcsolatban. Ez a változás egybeesett a nõk társadalmi reproduktív szerepének újraértékelésével a poszt-sztálinista idõszakban.

A nõk biológiai reproduktív szerepének jogi szankcionálása mellett szociális reproduktív funkciójuk ellátását szolgálta a gyermeknevelés támogatási rendszereinek kiépítése. Ennek legfontosabb állomása volt a gyermekgondozási segélyrendszer bevezetése a hatvanas és hetvenes évek derekán. Ez a nõknek a kisgyermekek nevelésében betöltött szociális reproduktív szerepét volt hivatott kompenzálni, anélkül, hogy a nõk munkavállalásának elsõdlegességét megkérdõjelezték volna, ezért a korábban elbutítónak, alárendelõnek tartott nõi reproduktív szerep átértékelõdött a társadalom-fenntartó, gondoskodó funkció elõtérbe állításával.39

A férfiaknak a férfiasság társadalmi normájából fakadó privilégiumai az ötvenes évek után, a poszt-sztálinista idõszakban is érintetlenül maradtak. A mindennapi élet újratermeléséhez kapcsolódó reproduktív munka, amennyiben azt az állam nem tudta átvállalni, a nõkre hárult. A gyes hozzájárult ugyan a nõk társadalmi reproduktív munkájának társadalmi szintû elismeréséhez, de bevezetése legitimálta a nemek közötti munkamegosztás fennálló rendszerét. Ezzel egyben befagyasztotta a nemek közötti viszony társadalmi szintû újratárgyalásának lehetõségét, és a férfiak számára fenntartotta a keresõ-teremtõ tevékenységeket, a nõket pedig a gondoskodó-ápoló szerep személyes függõségi viszonyai közé kényszerítette.


2) A háztáji gazdálkodás átalakulása a piaci szocializmusba való átmenet során és a munka nemek szerinti szegregációja

2a) A háztáji gazdálkodás szerepe a szövetkezeti termelési forma újratermelésében

A rendszer ideológiai elvárásaival ellentétben az államszocialista rendszerben a bérmunkaviszony nem vált a proletarizált többség számára kizárólagos jövedelem- és erõforrássá. A munkásság nagy része félproletár státuszt foglalt el (Kemény 1972; Szelényi 1988). A második gazdaság a lakosság megélhetésének szerves részévé vált. A háztartások zöme vegyes megélhetési forrásokra támaszkodott, a bér kiegészítésére a második gazdaságból is jövedelemre tett szert. A második gazdaságból származó jövedelmek lehetõvé tették, hogy a bérbõl élõk a munkaerejük (adott fogyasztási szinten) újratermeléséhez szükséges árukhoz hozzá tudjanak jutni. Így a második gazdaság közvetve hozzájárult az államszocialista gazdaság újratermeléséhez.40 A mezõgazdaságban azért is nagy szerepet töltött be a második gazdaság, mert a háztáji intézménye a szocialista mezõgazdasági termelési szervezetbe integrálódott.

A szövetkezetesítés kezdeti idõszakában a háztáji legitimálása kényszerengedmény volt, amely ellentmondott a nagyüzemi gazdálkodás elsõbbrendûségét hirdetõ államszocialista ideológia téziseinek (Wä dekin 1982; Pryor 1992; Asztalos-Morell 1994), és a háztáji a mezõgazdaság termelési szerkezetének tökéletesedése folytán elsorvadásra ítéltetett.41 Ebben az idõszakban a háztáji gazdálkodásban túlnyomóan önellátó termelést folytattak, amely a kezdetben bizonytalan és alacsony béreket volt hivatott kiegészíteni. A háztáji árutermelõ tevékenységét és egyben nagyságrendjét rendeletileg gondosan behatárolták, ügyelve arra, hogy ne kösse le az államszocialista gazdaság számára nélkülözhetetlen munkaerõt, és arra is, hogy árutermelésének növelésével ne válhasson az államszocialista mezõgazdasági szektor konkurensévé.

A szocialista piaci szabályozásra való áttéréssel párhuzamosan a háztáji gazdálkodás gazdasági tartalma is átalakult, a háztáji a szocialista termelési mód szerves részévé vált. A bõvülõ háztáji árutermelés lényeges elemévé vált a hazai lakosság élemiszer-ellátásának, egyszersmind az államszocialista kereskedelmi hálózaton keresztül az exportra irányuló termelésnek is.42 A háztáji integrálása az államszocialista (elsõdlegesen a szövetkezeti) szférába erõsödött, ami termelési integrációt jelentett, az itt folyó termelés a szövetkezeti termelés részévé vált. A szövetkezet biztosította a fajállatokat, a tápszereket a termelés "input" és a felvásárlás feltételeit az "output" oldalán, ezért valójában a szövetkezeti termelésnek alárendelt termelési forma43 alakult ki. Másrészt a háztáji gazdálkodásban végzett munka - a szövetkezeti termelési rendszerbe való integrálódási folyamatot megerõsítendõ - a szövetkezeti munkavégzésbe betudhatóvá és a keresettõl függõ szociális juttatások jogalapjaként elszámolhatóvá vált.

A nyolcvanas években egy új irányzat (Juhász 1983a; 1983b; Szelényi et al. 1988)44 a családi kistermelõ gazdaságot mint a polgárosodás eszközét értékelte. A mezõgazdasági kistermelés struktúráját vizsgáló kutatások kétségbe vonták a vállalkozói szellem nagymérvû elterjedtségét, mivel a racionális, kockázatot vállaló termelési típus csak a kistermelõk kisebbségére volt jellemzõ (Kovách 1988).45 A termelõk nagy része úgynevezett integrált kisüzemi termelést folytatott. Így a háztáji gazdaság a "valódi" családi gazdaság46 (mint olyan termelési forma, amelyben a munka nem áru) és a proletár lét (mint a szövetkezeti termelésbe integrált és a munka bérbeadásán alapuló termelési viszony)47 közötti átmenetként is értelmezhetõ. A háztáji munkavégzés félproletár jellegét mutatja, hogy a munkavégzõ személynek szövetkezeti munkavégzésként elszámolható, szociális juttatások alapjául szolgáló tevékenységgé vált. Habár a családi gazdaság fejlõdési potenciáljának értelmezésével kapcsolatos kétségekrõl kiderült, hogy nem alaptalanok, a háztáji gazdálkodás lényeges változásokon ment keresztül a hetvenes évek második felétõl kezdõdõen.

A háztartások szempontjából a háztáji árutermelés közvetlen jövedelemtermelõ48 funkciója megerõsödött, ezzel a kistermelõi tevékenység egyre inkább eltávolodott a fogyasztásra szánt termeléstõl (lásd a 4. táblázatot). A szövetkezeti bérek stabilizációja és a nõk bõvülõ keresõ munkája, valamint a bõvülõ szociális jövedelmek következtében a nyolcvanas évek elejéig fokozatosan csökkent a háztájiból származó bevallott jövedelem aránya a háztartások összjövedelmén belül. A nyolcvanas években azonban ez a tendencia megfordult, és a háztájiból származó jövedelmek aránya erõteljesen megnövekedett a háztartás összjövedelmén belül is. Az árutermelõ háztáji termelés a dolgozók számára a szövetkezeti munkaerõ megtartásának is fontos eszköze lett, és így a termelési forma újratermelésének fontos elemévé vált. A nyolcvanas években megjelent a háztáji gazdálkodáson belül az autonóm fejlõdés csírája is, amely a piacgazdaságon belüli családi gazdálkodással összevethetõ gazdálkodási formák elõfutárának tekinthetõ.

4. táblázat
A háztáji kistermelésbõl származó naturális és pénzbeli jövedelmek aránya a paraszti (mezõgazdasági szövetkezeti fizikai dolgozó) és kettõs jövedelmû háztartásokban 1960-1987 (százalék)
  1960 1965 1971 1976 1982 1987
Az árutermelésbõl származó jövedelem aránya a kistermelésben*
44,0
39,2
54,7
60,4
65,3
67,3
A kistermelésbõl származó nettó jövedelem aránya***
68,6
51,7
44,1
25,1
23,4
35,1
A kistermelésbõl származó
bruttó jövedelem aránya**
68,0
53,4
50,0
37,3
35,0
46,1
A kistermelésbõl származó nettó jövedelem a bruttó arányában
88,7
87,0
72,8
53,3
053,9
59,2
* A bruttó értékesítésbõl származó jövedelem osztva a bruttó értékesítés és az önfogyasztásra végzett termelés összegének az értékével.
**, illetve *** a háztartás bruttó, illetve nettó összjövedelmén belül.
A szerzõ számításai az alábbi KSH-kiadványok nyomán: Háztartásstatisztika, 1960-1965: 26; 1972: 64; 1976: 247; 1982: 32; 1987: 50.

2b) A háztáji gazdaság szerepe a nemek közötti egyenlõtlenségek újratermelésében

A hatvanas évek elején, amikor a naturális gazdálkodás dominált a háztáji gazdaságon belül, a nõk végezték a háztáji munka túlnyomó többségét. A nõk munkaidejének aránya a termelõszövetkezeti háztartásokban az összes mért munkaidõn belül 73,3 százalék volt (lásd az 5. táblázatot). A hetvenes évek végére megváltozott a háztáji gazdaságon belüli a nemek közötti munkamegosztás.

5. táblázat
A háztáji gazdaságban végzett munka nemek közötti megoszlása a termelõszövetkezeti háztartásokban* az év átlagos napjára számítva 1962-ben
 

A tsz-hez tartozó személyek megoszlása

A nõk munkaidejé-nek aránya

Átlagos munkaidõ a háztáji gazdaságban (óra)

 

Férfiak

Nõk

Százalék

Férfiak

Nõk

Termelõszövetkezeti tagok792134,2 1,32,0
Egyéb tsz-dolgozók és segítõ családtagok55696,7 1,83,2
Nem-keresõk21689,22,62,4
Munkás-alkalmazott keresõk14741,20,50,6
Együtt100,0100,073,31,32,6
Forrás: KSH 1965: 27.
* Termelõszövetkezeti háztartások és olyan háztartások tagjai, ahol a háztartásfõ termelõszövetkezeti tag.

A háztáji gazdálkodás növekvõ árutermelésével és az ezzel együtt növekvõ szervezeti integrációjával párhuzamosan a férfiak idõráfordítása emelkedett, és a hetvenes évektõl meghaladta a nõkét. 1976/77-ben a háztájiban töltött összes munkavégzésbõl már a férfiaknál mértek hosszabb idõtartamot. A férfiak átlagos munkavégzése meghaladta a nõkét mind a növénytermesztõk (2,5:2,1), állattenyésztõk (1,6:1,1), mind a segítõ családtagok és mezõgazdasági önállók (5,5:4,0) között (KSH 1990b: 37). A férfiak részvétele a mezõgazdasági kistermelésben tovább fokozódott 1986-ra. A mezõgazdasági fizikai férfiak átlagos munkavégzése már 1,3-szorosa volt a nõk munkavégzésének. Hasonlóan a falusi népességre vetítve a férfiak átlagos munkavégzése 1,4-szerese volt a nõkének (KSH 1990b: 92-94).49 A segítõ családtag kategórián belül ugyan a férfiak átlagos munkavégzése meghaladta a nõkét, de mivel a nõk összlétszáma magasan meghaladja a férfiakét ebben a kategóriában, így az általuk végzett összmunkaidõ is (1962-ben például a nõk munkavégzése dominált: 96,7%). A segítõ családtagok által végzett munka a hetvenes években is fontos maradt a kistermelés számára, és ezen belül a nõk szerepe is (a nõk által végzett munka aránya 85,7% 1977-ben) (lásd a 6. táblázatot).

6. táblázat
A mezõgazdasági kistermelésben eltöltött idõ a segítõ családtagoknál, illetve a mezõgazdasági fizikai dolgozóknál (1962, 1977, 1986) az év átlagos napján
 

Segítõ családtag

Mezõgazdasági fizikai dolgozók

 

Férfiak

Nõk

Férfiak

Nõk

1962

3,7

3,0

1,4

2,0

1977*

5,5

4,0

2,2

2,0

1986  

2,3

1,8

Forrás: KSH 1965: 116, 120; KSH 1990b: 92-94, 180-183.
* Az 1977-es adat a segítõ családtag kategóriájában a mezõgazdasági önállókat magába foglalja.

A kérdés az, hogy milyen szerepet játszott a nemek között a háztáji gazdálkodásban kialakult munkamegosztás változása a nõk alárendelt helyzetének újratermelésében. Abból a fentiekben már hangsúlyozott feltevésbõl indulok ki, hogy a hatalom forrása a javak és források feletti rendelkezési jog különbözõsége. A munka világában a gazdaság átalakulása révén megnyíló elõnyös munkalehetõségekkel való élés, illetve az azokból való kizárás a hatalmi különbségek forrása (Witz 1986; Wikander 1991). A férfiak növekvõ szerepvállalása biztosította a háztájiban a férfi fõ kenyérkeresõ szerepének az újratermelését a mezõgazdaság megváltozott gazdasági viszonyai között. A háztáji gazdaság átalakult elsõdlegesen reproduktív szférából produktív szférává, amely nemcsak fontos kereseti lehetõségek forrása lett, de egyben a magángazdálkodás kialakításának alternatíváját is jelentette. Ezért fontos az elõkészítõ szerepe a nemek közötti különbségek rendszerváltás utáni hierarchiájának kialakulásában is. A nõk háttérbe szorulását (egyfelõl a keresõ munka világába fokozatosan integrálódó, másfelõl a családi gazdálkodás csírájaként is értelmezett) kiteljesedõ háztáji árutermelésben úgy értelmezem, mint a nemek közötti egyenlõtlenségek újratermelõdését a piaci szocializmusba való átmenet folyamán megváltozott gazdasági szervezet keretein belül. Más szóval mint a patriarchátus és az átalakuló szocialista gazdasági rend új artikulációját.

Egyes közgazdasági elméletek a második gazdaságban való részvétel gazdasági sikerességét az elsõ gazdaságban elfoglalt helyzet függvényeként értékelték.50 A férfiak elsõ gazdaságbeli pozíciói a mezõgazdaság technológiailag fejlõdõ munkaköreiben olyan kulturális tõke felhalmozását tették lehetõvé, amely jól hasznosulhatott a háztáji átalakuló termelési szerkezetében és hozzájárulhatott ebben a szférában való részvállalásuk növekedéséhez.


3) Háztartási munka és a nemek közötti munkamegosztás

3a) A háztartásban végzett reproduktív munka szerepe az államszocialista mezõgazdasági termelési modell újratermelésében

Az államszocialista ideológia korai szakaszában azt feltételezték, hogy a szocialista társadalmi berendezkedés kiteljesedésével a család és a háztartás intézménye meghaladottá válik (Sik 1989; Goldman 1993). A nõk tömeges munkába állását akadályozta szerepvállalásuk a háztartási és a családi munkavégzésben, így e két intézmény megszûnését egyben a nõk emancipációjának elõfeltételeként kezelték. A marxizmus alapfeltevéseibõl kiindulva a szocialista nõideológia az ipari társadalomban a férfiak által betöltött szerepet fogadta el normaként; a nõknek a férfiak által elfoglalt státuszok felé kellett törekedniük, ezzel párhuzamosan háztartási és családi szerepük leértékelõdött. Az állam lett volna hivatott átvenni a nõk reproduktív szerepét. A sztálinizmus idõszakában ezt az elképzelést a szocialista család szerepének részbeni rehabilitálása váltotta fel. A nõi "eszménykép" a robusztus dolgozó nõ és a szocialista anya kettõsségére épült. A családot és a háztartást felmentõ intézményi rendszer azonban az állami források elégtelensége folytán csak hiányosan épült ki. Felismerték a család és a háztartás szükségességét a munkaerõ újratermelésében, egyszersmind szerepét a társadalmi stabilitás biztosításában.

A mezõgazdasági termelõszövetkezeti modell újratermeléséhez a háztartás biztosította a munkaerõ újratermelését. A háztartásban hasznosuló munkaidõ nemzetgazdasági szinten is jelentõs hányadát teszi ki a munkával töltött összes idõnek (Timár 1988). Közgazdasági közelítésben a háztartásban végzett munkát gyakran a második gazdaságban végzett munka részeként kezelik. A háztartási munka a gazdaság szempontjából is a második gazdaság fogalmi körével csak részlegesen egyeztethetõ össze. A háztartási munkának a kapitalizmusbeli szerepérõl heves vita folyt a hetvenes években.51 A marxista feministák a nõk reproduktív munkájának a kapitalizmus újratermelésében betöltött szerepét hangsúlyozták (Zaretzky 1973). A továbbiakban a háztartási munkát az államszocialista mezõgazdasági termelési szervezet újratermelésében betöltött szerepe szempontjából vizsgálom, néhány fontosabb összefüggés erejéig.52

A háztartásban hasznosuló munkát nem közvetíti áruviszony. A háztartási munka végterméke speciális áru, a munkaerõ, amelynek az újratermelése a háztartásban folyik. A háztartási munka hozzáadott értéke a termékeként materializálódó árunak, vagyis az újratermelt munkaerõnek az értékében, a munkabérben csak rejtetten jelentkezik. A munkaszerzõdés, amelyet a munkaerõt eladó személy és a munkaadó köt, nem tartalmaz formális utalást a munkaerõt újratermelõ munka hasznosságára, még ha a "fõ kenyérkeresõ" fogalma közvetve tükrözi is ezt a viszonyt.53 A háztartásban hasznosított reproduktív munka egyáltalán nem vagy csak közvetve közvetítõdik áru formájában.54 A háztartási munka hasznossága a munkaerõ újratermelésében és így a szövetkezeti modell újratermelésében nyilvánvaló. A háztartási munka a produktív szférában végzett kereset függvénye. A keresõ munka szabályozása a nyilvános szférában történik, ezzel szemben a háztartási munkáé a privát szférában, személyes függõségi viszony részeként.

Habár a háztartási munka társadalmi és gazdasági szempontból az uralkodó gazdasági rendszernek alárendelt tevékenység, ez a szféra biztosította a háztartás és a család viszonylagos autonómiáját. A háztartásban végzett munka teszi lehetõvé a kereset fogyasztásra fordítását, és az adott kereset határai között az életszínvonal maximálását, illetve a kívánatos fogyasztási szint megközelítését. A háztartási munka is egyfajta termelés, ezért nehéz elhatárolni a családi munkára alapozó paraszti, illetve háztáji gazdaságtól. Különösen nehéz az elhatárolás a háztáji munka naturális gazdálkodási formájától, mert mind az önellátó háztáji munka, mind a háztartási munka hozzájárul a munkaerõ újratermeléséhez. A kettõ közötti különbséget a munkavégzés eredményének a személyes, a család lényegét újratermelõ fogyasztáshoz való "közelségében" látom.55 A reproduktív munka egyben olyan emberi értékek, szeretet, gondoskodás, önfeláldozás átadásának a csatornája, amelyek a produktív szféra árun keresztül közvetített világképében nem átadhatók.56

Az 1962-es idõmérleg-felvétel tanúsága szerint a nõk háztartási munkára fordított ideje minden kategóriában jóval meghaladta a férfiak munkával töltött idejét, és nagymértékben ingadozott a nõk foglalkozási státuszától függõen. Három, különbözõ keresõ munka kategória idõfelhasználását összevetve megállapítható, hogy a háztartási munkára fordított idõ azoknál a nõknél a legmagasabb, akik egyben a legtöbb idõt fordítanák a háztáji munkavégzésre és legkevesebbet a keresõ munkavégzésre. Az önellátásra szolgáló háztáji termelés megnöveli a termékeknek a háztartáson belül való feldolgozására fordított idõ mennyiségét. A keresõ munka növekedésével csökken a háztartásban és a háztájiban végzett munka. Minél magasabb a keresõ munkával töltött idõ, annál magasabb a különbözõ kategóriákba tartozó nõk összmunkaideje (12,2 óra a szellemi, 11,7 a mezõgazdasági fizikai és 11,2 óra a segítõ családtag nõk esetében). Az önellátásra való termelésnél a termékek közvetlen fogyasztásra átválthatók, az árutermelõ kistermelés esetén a termék nem válik a háztartás számára feldolgozandó nyersanyaggá. A kisárutermelõ gazdálkodás esetén a háztartási munka gazdasági szempontból láthatóbban elkülönül a háztáji tevékenységtõl, és mint az árut termelõ munkaerõt újratermelõ tevékenység definiálható (lásd a 7. táblázatot).

7. táblázat
A nemek közötti munkamegosztás a szövetkezeti dolgozók három kategóriájában (szellemi dolgozó, mezõgazdasági fizikai, és segítõ családtag) 1962-ben, évi átlagos napon
 

Szellemi

Mezõgazdasági fizikai

Segítõ családtag

 

Férfiak

Nõk

Férfiak

Nõk

Férfiak*

Nõk

Keresõ munka10,57,89,03,84,10,7
Háztáji 0,50,51,42,03,83,0
Háztartási munka0,8 3,91,45,94,27,5
Összes11,8 12,211,811,712,111,2
Forrás: KSH 1965: 116, 120.
* Csak négy megfigyelt eset volt ebben a kategóriában. A háztartási munka értékét az udvarkarbantartásra és a fûtésre-tüzelõhordásra fordított szokatlanul magas idõ, kisebb mértékben pedig a fõzésre használt idõ nagysága emelte meg.

A mezõgazdasági fizikai munkások háztartási munkára fordított ideje fokozatosan csökkent 1962 és 1986 között. A nõk háztartásban eltöltött munkaidejének csökkenése nem vonta maga után a férfiak háztartásban töltött idejének emelkedését. Miközben a nõk közelítettek a férfiak számára érvényes munkavégzõ normához, a férfiak nem jutottak közelebb a nõk reproduktív normájához (lásd a 8. táblázatot).57

8. táblázat
A mezõgazdasági fizikai dolgozók idõfelhasználása nemek szerint az év átlagos napján (1962, 1977, 1986)

Férfiak

Nõk

 1962 197719861962 19771986
Keresõ tevékenység9,0 7,16,63,84,7 4,9
Háztáji 1,42,22,3 2,02,0 1,8
Produktív összesen10,3 9,38,9 5,86,97,1
Háztartás1,31,1 1,15,44,2 3,8
Gyereknevelés 0,10,10,10,5 0,30,3
Reproduktív összesen1,41,2 1,35,9 4,54,1
Összesen11,710,5 10,211,7 11,411,3
Forrás: KSH 1965: 116, 120; KSH 1990b: 180-183.

A háztartási munka továbbra is elengedhetetlen része volt a munkaerõ újratermelésének és a szövetkezeti termelési mód újratermelésének. Ugyanakkor a szövetkezeti termelési mód újratermelésében betöltött szerepe önmagában nem magyarázza a háztartási munka nemi szegregációját és a nemek között itt kialakult függõségi viszonyokat. A háztartási munkát nemcsak a szövetkezeti termelési módot újratermelõ szerepében, hanem önállóan is szemügyre kell venni.58

3b) A háztartási munka és a nemek közötti egyenlõtlenségek

Bármennyire alapvetõ fontosságú is a háztartási munka az államszocialista mezõgazdasági termelési modell újratermelése szempontjából, ez a funkcionális viszony önmagában nem magyarázza meg, hogy a szocialista mezõgazdaság keretein belül miért termelõdött újra a nõk részvétele a háztartási munkában.

Gardiner (1975) a marxista feministákat bírálva arra hívta fel a figyelmet, hogy habár a nõk háztartási munkája nélkülözhetetlen a kapitalista rend mûködése szempontjából, mégis elsõsorban a férfiakat tehermentesítõ, ennélfogva a férfiak számára hasznos munka. A fõ kenyérkeresõ magasabb fizetése elsõsorban õt magát kompenzálja fáradozásaiért, míg a háztartási munka valódi értékét nem lehet árupiaci értékként kezelni. A háztartási munkaviszony függõségi viszonyon alapszik. A háztartási munkát végzõ személy, tipikusan a nõ, gazdaságilag függ a férjtõl, és ez a függés személyes természetû. A családi viszonyban a férfiak elsajátítják a nõk reproduktív munkájának gyümölcsét, a nyilvános szférában társadalmilag szabályozott bérviszonnyal ellentétben, a privát szférában mûködõ, személyes patriarchális függõségi viszony alapján. Delphy (1984) megfogalmazásában a férfiak és nõk viszonya a háztartási termelési mód kategóriájával értelmezhetõ.59

Hartmann (1986) a "családi bér" rendszerét a kapitalizmus és a patriarchátus közötti kompromisszumként elemezte. A nõk háztartási munkája a családban a férfiakat szolgálja vagy tehermentesíti. Ebben az értelemben a férfiak életszínvonalának része. A családi bér, vagyis a férfiak mint családfõk keresete, ezt a viszonyt foglalja magába. A családi bér biztosítja a nõk függõségi helyzetének újratermelõdését. A családi bér hasznos a kapitalizmus számára is, amennyiben biztosítja a munkáscsalád újratermelését, amely egyben fogyasztója is a kapitalizmusban megtermelt áruknak, valamint a dominancia és alárendeltségi viszonyok indoktrinációjának a csatornája.

A munka nemek szerinti szegregációját a patriarchátus és a kapitalizmus érdekszféráinak összefonódásából eredeztetõ elméletet alkalmazhatónak találom a nõk alárendeltségének magyarázatára az államszocializmus keretén belül is. Az államszocialista termelési rendszerben nem kérdõjelezõdött meg a "férfiasság társadalmi normája". Ez a férfiak számára a reproduktív szférában végzendõ tevékenységektõl való mentességet és a fõ kenyérkeresõ szerepet jelentette. A gyes bevezetésével a nõk kettõs tehervállalása, a keresõ munkavállalás és a családi gondoskodás kettõs terhe vált normaadóvá. A gyes a dolgozó nõt tette kedvezményezetté.60 A nõi munkavállalót tehát immár mint a férfiasság normájához igazodó munkaszervezettõl idegen kategóriát tételezték. Egyben megerõsítést nyert a férfi norma sértetlensége.

Az államszocialista nõideológia a férfiasság társadalmi normáját tekintette kiindulópontnak. A nõk emancipálásának útjaként a nõknek a férfiasság normájával való azonosulását jelölte ki. A nõk társadalmilag "megnyomorító" reproduktív szerepét a társadalomnak kellett volna átvállalnia a gyermeknevelés és a háztartási munka társadalmasításával. Sokan abban keresik az államszocialista emancipációs kísérlet sikertelenségét, hogy a társadalom a gazdaság gyenge teljesítménye következtében nem volt képes az emancipációs ígéreteinek megfelelõ arányban megfelelni ezeknek az elvárásoknak. Megítélésem szerint az államszocialista emancipációs ideológia eleve a marxista felfogásnak a férfiasság társadalmi értékrendjébõl eredõ elfogultságát tükrözte a nõk alárendeltségének elemzésében: a nõk reproduktív munkájának társadalmi funkcióját lebecsülve, a reproduktív szférát kiiktathatónak, társadalmasíthatónak ítélte. Ezzel mintegy megakadályozta a nemek közötti egyenlõtlenségeknek a privát szférán belüli újratárgyalását, a nyilvánosság szférájában problematikussá tételét.

Az államszocialista rendszer gazdasági sajátosságai a fõ kenyérkeresõt kettõs munkavégzésre kényszerítették. A nõk és a férfiak idõháztartásában egyaránt igen magas volt az összes hasznos munkavégzésre fordított idõ, ami szigorú korlátok közé szorította a nemek közötti munkavégzés kiegyenlítésére rendelkezésre álló idõt. Barrett (1986) a családi háztartás intézményének kialakulását történelmi ideológiateremtõ folyamatként elemzi. A feminizmus a "családi bér" rendszerében egyoldalúan a nõk elnyomásának az intézményét látta. A patriarchátus rendszere a férfiak számára is káros, amennyiben bezárja õket a bérrendszer keretei közé. A férfiak összmunkaideje is nagy arányú, de a nõk munkavégzésre fordított ideje mind a városokban, mind a falvakban jóval meghaladta a férfiakét (Asztalos-Morell 1997b). A nõk összmunkaideje a mezõgazdasági fizikai dolgozók és a falusiak társadalmilag heterogénebb mintájában egyaránt nagyobb. A reprodukciós szférában végzett munka fenti értelmezése egyben nyilvánvalóvá teszi, hogy a háztartási munkát a második gazdasággal nem lehet feltétel nélkül egybemosni (lásd a 9. táblázatot).

9. táblázat
A falusiak (keresõ és nem keresõ) idõfelhasználása nemek szerint az év átlagos napján, 1962, 1977, 1986 (óra)
 

Férfiak

Nõk

 

1962

1977

1986

1962

1977

1986

Keresõ tevékenység3,15,95,20,23,33,0
Háztáji1,61,61,91,41,51,4
Produktív összesen4,77,57,11,6 4,84,4
Háztartás2,51,51,47,2 4,64,3
Gyereknevelés0,20,20,20,9 0,40,6
Reproduktív összesen2,71,6 1,68,15,04,9
Összesen 7,29,28,79,79,89,3
Forrás: KSH 1965; 1990b: 92-94.


4) A produktív és a reproduktív munka egymáshoz való viszonya és nemek közötti egyenlõtlensége

Miközben a szövetkezeteken belül mezõgazdasági fizikai munkakörben foglalkoztatottak száma nagymértékben csökkent, a nõk átlagos keresõ foglalkozású munkavégzése 1962 és 1986 között erõteljesen megközelítette a férfiak által keresõ munkával töltött idõt. A munkavégzõk abszolút száma csökkent ugyan, de a mezõgazdasági munkakörökben foglalkoztatott nõk munkaideje megnõtt, a férfiaké viszont csökkent.61 A mezõgazdasági foglalkozású nõk a keresõ munka tekintetében közelebb kerültek a férfiakhoz. A reproduktív munka területén is csökkent a különbség a férfiak és a nõk között. Ez a csökkenés nem annak köszönhetõ, hogy megnövekedett a férfiak szerepvállalása a háztartási munkában, hanem annak, hogy a nõk háztartási munkára fordított ideje erõteljesebben csökkent, mint a férfiaké.62 A mezõgazdasági fizikai munkás férfiak a keresõ munkaidejük nagyarányú csökkenésével felszabadult idõt részben a háztáji tevékenység növelésére tudták fordítani, részben megnõtt a szabadidejük. A nõknél a háztartási munkaidõ nagyarányú csökkenése a keresõ munkaidõ nagyarányú növekedésével járt. A hatvanas évek elejére jellemzõ hosszú munkanap a nõk esetében nem csökkent a nyolcvanas évek végéig, ellenben a férfiaknál már a hetvenes évekre több mint egy órával megrövidült. A mezõgazdasági fizikai munkás nõk 1962-ben még ugyanannyi idõt töltenek el munkával, mint a hasonló foglalkozású férfiak, ám 1977-ben már 0,9 órával, 1986-ban pedig 1,1 órával többet (lásd a 10. táblázatot).

10. táblázat
A nõk munkára fordított idejének eltérése a férfiakétól a munka három szféráján belül, a mezõgazdasági fizikai foglalkozásúak és a falusi lakosok esetében az év átlagos napján (óra)
 

Mezõgazdasági fizikai

Falusi keresõ és inaktív
 

1962

1977

1986

1962

1977

1986

Produktív munka -5,2-2,4-1,7 -3,1-2,7-2,7
Reproduktív munka+4,5 +3,3+2,7+5,4 +3,4+3,3
Összes hasznos munka +0,0+0,9 +1,1+2,5+0,6 +0,6
Forrás: KSH 1965: 116, 120; 1990b: 92-94, 180-183.

Ha kontrollcsoportként összehasonlítjuk a mezõgazdasági fizikai dolgozókat a falusi népesség egészével, akkor egyes részleteiben eltérõ, de a háztájira és a háztartási munkára fordított idõ tekintetében hasonló képet kapunk. A férfiak keresõ munkaideje 1962 és 1977 között nagymértékben növekedett, ami nagy valószínûséggel a falusi munkaerõ növekvõ ipari munkába állásával hozható kapcsolatba. A háztartási munkára fordított munkaidejük pedig nagymértékben csökkent. 1977 és 1986 között a keresõ munkaidejük is csökkent, viszont a háztáji munkára több idõt fordítanak. A nõk produktív (ezen belül keresõ) munkaideje 1962 és 1977 között nagymértékben növekedett, 1986-ra némileg csökkent. A háztáji munkaidõ nagyjából változatlan maradt, a háztartási munkaidõ viszont nagymértékben csökkent, különösen az 1962 és 1977 közötti idõszakban. A nõk munkával töltött ideje a vizsgált periódusban jóval meghaladta a férfiakét, de a nemek közötti különbség lényegesen (1,9 órával) csökkent. Ez elsõsorban a férfiak megnövekedett keresõ tevékenységének volt köszönhetõ.

Ami a háztartási munkát illeti, itt a nemek közötti különbségek csökkenése nem a férfiak nagyobb mértékû részvételének, hanem a háztartási munkára fordított munkaidõ általános csökkenésének volt az eredménye. A férfiak háztájira fordított ideje növekedett (a mezõgazdasági dolgozóknál már a hetvenes évekre, a falusi lakosság egészénél pedig a nyolcvanas évekre), a nõk részvétele csökkent, illetve stagnált. Ez egybeesett a háztáji gazdaság növekvõ árutermelésével. A nõknek a megnövekedett produktív munkára fordított többletidõt maguknak kellett kigazdálkodniuk a háztartási munkával eltöltött idõ lerövidítésével. Ugyanakkor a nõk összmunkaideje a vizsgált periódus egészében és mindkét kategóriában jóval meghaladta a férfiakét (kivéve a mezõgazdasági fizikai dolgozók esetét 1962-ben). A nõi keresõ munkavégzés kiterjesztése a nõk kettõs megterhelésével járt.


III. Összegzés

A munka három szféráját mint az államszocialista gazdaság és a patriarchátus közötti kompromisszumra épülõ termelési viszony különbözõ vetületeit vizsgáltam. Ebben a közgazdasági és szociológiai elméletek feminista szempontú újraértékelése szolgált elméleti kiindulópontként. A munka nemek szerinti rétegzõdését a konszenzussal magyarázó elméletek egyik feltevése az, hogy a háztartáson belül a családtagok a keresõ munka és a háztartási munka között a haszonmaximalizálás alapján választanak.63 A családon belüli munkamegosztást is racionális döntések eredményeként értékelik. A döntések alapjául szolgáló tényezõk közül a nemek között a munka piacán hasznosítható tulajdonságok tekintetében fennálló különbségeket, továbbá a nemi szerepekre vonatkozó elvárásokat és az azokat szentesítõ társadalmi viszonyokat adottnak veszik, nem vizsgálják. Egy másik, inkább szociológiai indíttatású kiindulópont szerint a keresõ munka nemek közötti rétegzõdésének oka a családon belüli munkamegosztás adott rendszere és ezen belül a nõk felelõssége a háztartási munkákért. A keresõ munkában hasznosítható idejük csökkenése következtében a munkapiac marginálisabb pozícióiba kényszerülnek. Ez az elmélet bírálja ugyan a családon belüli nemek közötti munkamegosztás rendszerét, de csupán a szokások, elõítéletek alapján szabályozott intézménynek tekinti, nem pedig a nemek közötti viszonyt alapjaiban szabályozó struktúrának. A nemek közötti munkamegosztást kulturális preferenciaként elemzi, nem pedig a nõk alárendelésének újratermelését szabályozó strukturális, anyagi viszonyként.

Mivel a patriarchátus fogalma a magyarországi elemzésekben nem honosodott meg, az elemzések egy része a férfiakat csupán mint a nõi háztartási munka haszonélvezõit mutatja be (Turgonyi 1973). Hangsúlyozták ugyan, hogy a nemek közötti munkamegosztást meg kell reformálni a szocializmus keretein belül, de nem tekintették egy "uralmi" rendszer részeként. A ritka kivételek egyike Heller Ágnes volt, akinek - a hetvenes évekbeli nyugati marxista irányzatoktól eltérõ - véleménye szerint a nemek közötti alárendeltségi viszony az államszocializmus rendszerén belül is a tulajdonlással és a magántulajdon feletti kontrollal függ össze.

A fentebbi elméletekkel polemizálva magam úgy vélem, hogy a nemek közötti munkamegosztás a) a nemek közötti hierarchikus viszonyt átfogóan szabályozó rendszer szerves része; b) a nemek közötti hierarchikus viszony és a társadalmi létet újratermelõ gazdasági rend artikulációja; c) a férfiak uralmi helyzetét a szocialista gazdaság keretein belül fenntartó rendszer, amely mind a patriarchátus, mind a szocialista gazdasági rend újratermelését biztosítja. E rendszer ideológiája a "férfiasságra" és a "nõiességre", vagyis a társadalmi nemiségre vonatkozó normákra épül. A munka három szférájában kialakult nemek szerinti munkamegosztást ennek a normarendszernek a vetületeként értelmezem. Ennek a normarendszernek az államszocialista rendszeren belül a lényegi eleme az, amit a "férfiasság normájának"64 nevezek. Az államszocializmus nõkre vonatkozó ideológiája a férfiasság normáját fogalmazta meg a nõi emancipáció céljaként. Miközben a nõket a keresõ munka vállalására ösztönözték, a férfiak privilegizált helyzetét nem kérdõjelezték meg. A nõi munkavégzés primitívnek és túlhaladottnak tartott reproduktív szféráját az állam szerepének kiterjesztésével kívánták a család "beszûkült" világrendjébõl a társadalmilag szervezett tevékenységek körébe "emelni" (Lenin 1978). A férfiak privilégiuma, a reprodukciós felelõsségtõl való mentesség, nem kérdõjelezõdött meg. A gyes bevezetése egyenesen stabilizálta a férfiak reprodukciós felelõsségtõl való mentességét.65 A kibontakozó államszocialista ideológia és politikai gazdasági rendszer megerõsítette a nõk reprodukciós szerepét és ennek biológiai megalapozottságát: a munkavégzõ férfi társadalmi szerepe vált normává. A nõk reprodukciós szerepe a munka világa vonatkozásában devianciának minõsült. A mezõgazdaságban a nõk szervezetére veszélyesnek ítélt munkakörökben a nõk foglalkoztatását tiltó, úgynevezett nõvédelmi rendelkezések következtében intézményesen kiszorultak a mezõgazdaság modernizálásához kapcsolódó foglalkozásokból (Asztalos-Morell 1997a; Kulcsár-Lengyel 1979).

A mezõgazdaság szocialista szervezetében a nemeknek a keresõ munkában érvényesített szegregációja a férfiak pozíciószerzését szolgálta a termelési források és a fejlõdõ technológia feletti kontrollt biztosító uralmi posztokon. A nemek közötti szegregáció a férfiak (a szocialista gazdaság és a patriarchátus közötti kompromisszum alapján közvetített) hatalmi helyzetének anyagi bázisa lett. Csakúgy, mint ahogyan növekvõ aktivitásuk a háztáji gazdálkodásban biztosította számukra a kiteljesedõ árutermelés feletti kontrollt. A háztartási munkát is egyfelõl mint a gazdaság és a háztartás között, másfelõl mint a nemek között létrejövõ speciális társadalmi viszonyt értelmeztem. Egyes feminista írók háztartási termelési módról is beszélnek66, amelynek lényege a reprodukciós munkát végzõ személynek a háztartásfõtõl való személyes függése. A háztartási munkák elosztását a háztartásban együtt élõ személyek között a "nõiességre" és "férfiasságra" vonatkozó uralkodó ideológiai normák szabályozzák. A választás szabadságfokát a nemi szerepeket illetõ elvárásokon kívül korlátozzák a családban élõ személyeknek a házastársi közösségbe "magukkal vitt" (például képesítésbeli) adottságai is, valamint az uralkodó patriarchális hatalmi viszonyok (például a munka iránti kereslet nemi szegregációja).

A háztartási és gondozási munka az államszocializmus viszonyai között is értelmezhetõ a gazdasági rendszer újratermeléséhez szükséges rendszerként, amely azonban a családon belül a férfiak életszínvonalát hivatott emelni. A munka nemek közötti szegregációja egyben a nõk reproduktív szférához kötésének intézményes rendszere, és a patriarchátus és az államszocializmus egybefonódását tükrözi. A munka világának a gyermekneveléssel és a család kultuszával összeegyeztethetõbb világhoz közelítése helyett az államszocializmus a férfi keresõt fogadta el normának, ezzel a férfiakat bezárta a fõ kenyérkeresõ csapdájába. A nõk nagymérvû munkavállalása egyfajta anyagi függetlenséget biztosított a nõk számára, de nem volt képes megszüntetni a nõk családon belüli részleges függõségét a fõ kenyérkeresõtõl. A szocialista gazdaság szerkezeti gyengesége a férfiakra rótt terheket is fokozta, és emiatt is csökkent annak a lehetõsége, hogy a nemek közötti munkamegosztás fennálló rendszere megváltozzon.


Jegyzetek

 1. A mutató operacionalizálásától függõen a sorrendiség kismértékben eltér (lásd Frey 1995).

2. A reproduktív terminussal a munkaerõ újratermelésére fordított munkát jelölöm. A produktív munkán pedig az árura, illetve keresetre átfordítható eredménnyel végzett munkát értem. Ide tartozik a második gazdaságban végzett kiadásmegtakarító mezõgazdasági termelés is, lásd késõbb bõvebben.

3. A nõk alárendeltségét a munka világa szempontjából vizsgálom. Így azon irányzatok értelmezési rendszerében elemzem, amelyek a nõk alárendeltségét a munkamegosztás révén közvetítettnek tekintik (Wikander 1991; Cockburn 1983).

4. A hierarchikus struktúrákat a nemi különbségek összefüggésében tárgyaló elméletekrõl lásd Belinszki 1997: 147-149.

5. Kuhn a tudományos megismerés fejlõdését az úgynevezett normáltudomány (normal science) alapfeltevéseinek forradalmi átalakulásaként elemzi. A társadalomtudományok a természettudományokkal ellentétben több-paradigmásak. A társadalmi lét magyarázatára szolgáló elméletek alapvetõen különbözõ alapfeltevéseken nyugszanak. Burrell és Morgan a társadalomtudományokat több-paradigmás tudományként két fõ dimenzió mentén osztályozza: egyfelõl a konfliktus és konszenzus, másfelõl a szubjektum és objektum dimenziója mentén. A munka nemek közötti szegregációját osztályozó elméleteket eme két dimenzión kívül az úgynevezett hasonlóság (likeness) elvû és különbözõség (difference) elvû elméletekre szokás osztályozni. A munka nemek szerinti megosztására lásd Walby 1986; Roman 1990; a feminista elemzés új paradigma voltára vonatkozóan lásd Saarinen 1988; Lundgren 1987.

6. Magyar vonatkozásban például Heller Ágnes elemezte a nemek közötti egyenlõtlenséget hatalmi szempontból.

7. A feminizmus a szociobiologizmus kritikájaként született. Ennek ellenére egyes feminista áramlatok a férfi-dominanciát a nemek közötti biológiai különbségekbõl vezetik le (O'Brian 1986; Brownmillar 1986; Firestone 1988).

8. A nõk alárendelésének újratermelését egyfelõl anyagi viszonyok, másfelõl ideológiai képzõdmények által közvetítettnek tekintem (lásd Hirdmann 1990).

9. Mások a szexualitás ideológiájának fontosságát hangsúlyozzák. A nõk a férfiak szexuális objektumának minõsülnek, ami megvonja a nõi szubjektum autonóm kifejlõdésének lehetõségét. Ez a felfogás a heteroszexualitás uralkodó formáját a nõk megtörésének intézményeként kezeli. A nõk szexuális alárendelése mind a privát (szexuális erõszak - lásd Brownmillar, 1986), mind a nyilvános szférában (a munkahelyi viszonyok szexualizálása - lásd Cockburn 1991; pornográfia, Dworkin, 1981) áthatja a nemek közötti viszonyt. Nem vonom kétségbe a heteroszexualitásnak a férfi-uralmat kifejezõ szerepét, ebben a tanulmányban azonban a nõk alárendeltségét a munka szférájában újratermelõ intézményekben vizsgálom.

10. A feminizmuson belül a marxista feminista irányzat a nõk alárendeltségét a kapitalizmus szükségletébõl magyarázta. A nõk fizetetlen háztartási munkája a munkaerõ újratermelését biztosítja (lásd a háztartási munka vitáját: Molyneux 1979). Ugyanakkor a radikális feministák a patriarchátus forrását a heteroszexualitás rendszerében látják. A magam részérõl a nõk alárendelésének a kapitalizmus és a patriarchátus kettõs rendszerébõl való eredeztetését tekintem kiindulópontnak (Hartman 1986). A jelen esetben ezt az államszocialista gazdaság és a patriarchátus érdeke összefonódásaként értelmezem.

11. A patriarchátus rendszerében a nõk reproduktív munkája a férfiakat mentesíti. Az én értelmezésem a házi termelési módról a Delphy (1984) által megfogalmazott tételéhez áll a legközelebb. Ebben a hangsúly a reproduktív munkát végzõ és a gyümölcsét élvezõ között fennálló társadalmi viszony értelmezésén van.

12. Gondoljunk például a Dél-Afrikában napjainkban figyelmet keltõ szabadidõs programok keretében végrehajtott csoportos nemi erõszak eseteire, az ellenség csoportos megalázása céljából véghezvitt nemi erõszakra a boszniai háborúban, vagy a második világháborúban, illetve a pornográfia eltárgyiasító nõképére.

13. A munkaerõ szegmentálásának közgazdasági megfogalmazására lásd Piore 1975; feminista marxista kritikájára pedig Connelly (1978) elméletét a nõi munkaerõrõl mint "tartalék hadseregrõl".

14. Az államszocializmust hegemonikus rendszerként értelmezõ szerzõk kétségbe vonják, hogy a munkásosztály hatalmát képviselné (lásd Hegedüs et al. 1976; Heller-Vajda 1976).

15. Egyesek a strukturális elemzés alkalmazhatóságát is kétségbe vonják, és a struktúra helyett a nõk alárendelését újratermelõ ideológia formálódására helyezik a hangsúlyt (Sommestad 1992).

16. Lásd Yvonne Hirdman (1990) Habermas nyomán kidolgozott modelljét az ideológia és a struktúra viszonyára.

17. Az állam mint munkaadó és mint a társadalombiztosítási rendszer szervezetét garantáló jóléti állam szétválasztandó. E megkülönböztetés igénye a nyolcvanas években egyre határozottabban megfogalmazódott az államszocialista politikában is (Kolosi 1989). A jóléti állam feminista kritikájához lásd Hernes 1987; a jogrendszer feminista kritikájához Pateman 1985; a magyar vonatkozásokhoz Ernst 1986; Ferge 1979.

18. E tanulmány folytatása az államszocializmus nõpolitikáját a munka nemek szerinti szegregációjának kialakulása szempontjából elemzi.

19. Ide tartozik mind a marxizmus, amely, elvetve a nõi normát, a férfi normát kínálja a nõk számára is, mind pedig az a radikális feminista áramlat, amely tagadja a nõk biológiai szerepét (Firestone 1988). Eszerint a nõi emancipáció összeegyeztethetetlen a gyermekszüléssel, és a reprodukciót a technológia kell, hogy átvegye (lombikbébi megtermékenyítés).

20. A szocialista gazdaság mûködésének kritikájához lásd Kornai (1985) "erõforráskorlátos gazdaság" modelljét.

21. Lásd a rétegzõdési elméleteket (Ferge 1969; összefoglalóan Kolosi 1988). A mezõgazdaságra vonatkozóan lásd Juhász 1975; Swain 1985. Szelényi (1988) az államszocialista társadalmat piramis alakú hierarchiaként modellezte, amelyet mintegy kiegészített a második gazdaság alapján szervezõdõ alternatív társadalmi rétegzõdés.

22. A szövetkezeti termelési forma újratermelése a szövetkezeti technokratikus vezetés érdekeit szolgálta. Ugyanakkor maga a technokratikus vezetés a rendszer foglyaként, vagyis az adott gazdasági-politikai rendszer adott keretein belül cselekedett.

23. Az ipari termelési szervezetben egyesek ezt ún. deskilling, az ellentétes, felértékelõdési folyamatot ún. uppgrading folyamatként írták le (lásd Braverman 1974). A termelõszövetkezeti mezõgazdaságra vonatkoztatva lásd Asztalos-Morell 1994.

24. Lásd a privát patriarchátusból a nyilvános patriarchátusba való átmenet elméletét (Wikander 1991).

25. Itt a szövetkezetesítés második hullámával kezdõdõ (1957 utáni) periódussal foglalkozom.

26. Például a vegyes nemû munkacsoportokban a férfiak vitték a vezetõ szerepet, még olyan esetekben is, amikor a nõk végezték a fizikailag megerõltetõbb munkát, mint az arató és kévekötõ párosa esetében (Balassa 1985). Ezzel szemben a kollektivizálás elsõ hulláma az ötvenes években alternatív nõideált kínált, amelyet a traktorosnõ szimbolizálhat leginkább.

28. A modernizáció világszerte együtt járt a nõk háttérbe szorulásával a mezõgazdasági termelésben (Boserup 1970; Asztalos-Morell 1997a). Fontos megemlíteni, hogy a nõk részaránya a gazdaság tercier és kisebb mértékben a szekunder ágazataiban a primér szektorral ellentétesen nõtt (lásd Asztalos-Morell 1997b).

29. A férfiak technológia feletti kontrolljáról a magyar mezõgazdaságban lásd Asztalos-Morell 1997a. Itt többek között az állami ideológia szerepét is elemzem.

30. Ezek a törvények bizonyos szempontból a nõk számára hathatós védelmet nyújtottak, ilyen volt például a válási vagyonmegosztás és a gyermektartás a gyermeket nevelõ anyák számára. Ugyanakkor, a nõk keresõ tevékenységének csaknem általánossá válása ellenére, gazdasági helyzetük hátrányos volt, mivel a munkapiac alacsony jövedelmû szegmenseibe összpontosultak.

31. A pronatalista intézkedésekre vonatkozóan lásd Heitlinger 1987.

32. Az alárendeltségi viszonyra vonatkozóan lásd Engels 1978; Bebel 1971; a butító jellegre Lenin 1978.

33. A szovjet és csehszlovák törvényeket elemezve Heitlinger rámutatott: a nõvédelmi törvények indokolása a "nõk fiziológiai és pszichológiai különbségeire" hivatkozik. Vagyis a férfi normától való eltérésükre (Heitlinger 1987: 55).

34. Magyar vonatkozásban lásd az 1004/1953. (II.8.) sz. határozatot az anya és gyermekvédelem továbbfejlesztésérõl.

35. Ezzel kapcsolatban részben jogos az az indoklás, hogy az államszocialista ipar technológiai feltételei között a munkakörülmények javítására elérhetõ források korlátozottsága miatt a tiltó törvények nyújtottak védettséget a nõk számára. Kövári Ibolya, a Magyar Nõk Tanácsa titkárával készített interjú, 1992.

36. Az elsõ szovjet tilalmak átfogó ajánlások formájában már 1917-ben megfogalmazódtak a nõk éjszakai munkájára, a túlóráztatásra és a föld alatt végzett munkájára vonatkozóan. Ez összevethetõ a nemzetközi szakszervezeti követelések nyomán bevezetett nyugati törvényekkel (lásd Wikander et al. 1995). Kiterjedtebb törvénykezések léptek hatályba 1932-tõl (Lapidus 1978: 60). Magyarországon a 30 és 31/1951. (I.30-31) sz. Minisztertanácsi rendelet intézkedett a tiltó listák kidolgozásáról. Ilyen átfogó listák az 53/1953. (XI.28.) sz. és az 1004/1953. (II.8.) sz. rendelet nyomán a nõk számára tiltandó foglalkozások végeláthatatlan sorát produkálták az 1953 folyamán a különbözõ szakminisztériumok által kidolgozott rendeletekben. Lásd még Asztalos-Morell 1997a. A rendeleteket késõbb lényegesen módosították: 1966 (4/1966. (X.21.) MüM rendelet) és 1982 (6/1982. (VI.12.) EüM rendelet).

37. Lásd a 34/1953. FM sz. rendeletet.

38. A 30 lóerõnél nagyobb teljesítményû traktorokra, illetve a 3 tonnásnál nagyobb tehergépkocsikra vonatkozó tiltást lásd 4/1966. (X.21.) MüM sz. rendelet. A traktorvezetés tilalmát a javuló technológiai szint ellenére felújították módosított határértékkel 1982-ben (lásd a 6/1982. (VI.12.) EüM sz. rendeletet).

39. A gyes egyben az államszocialista pronatalista ideológia "puhább" változatának is tekinthetõ, amennyiben indirekt módszerekkel, az ösztönzés erejével kívánta a termékenységet növelni (lásd Heitlinger 1976). Más szocialista országokban, például Romániában a rendszer bukásáig érvényben volt az abortusztilalom (lásd McIntyre 1985).

40. Közgazdasági szemmel a második gazdaságot alacsony termelékenységû rendszernek ítélték (Galasi et al. 1985), amely inkább csak fokozta az államszocialista gazdaság gyengeségeit, mintsem enyhítette volna. A szocialista gazdaság ún. puha költségvetési korlátaival kapcsolatban lásd Kornai 1985.

41. A tervutasításos gazdaság idején (Petõ 1985) az iparosításhoz szükséges erõforrásokat a mezõgazdaságból elvonni szándékozó politika célszerûnek látta a mezõgazdaság termelési forrásainak centralizációját. Ugyanakkor a szövetkezeti forma lehetõséget nyújtott az állam munkaadói felelõsségének elhárítására. Így a szövetkezetek maguk voltak felelõsek a dolgozóik munkabérének kifizetéséért.

42. Az ország külkereskedelmi mérlegében a mezõgazdasági áruk fontos szerepet töltöttek be mind a kelet-európai, mind a nyugati export révén (Mohácsi-Juhász 1993). Az elõbbi nyersanyagimportra fordítható rubel-elszámolású jövedelmekhez, az utóbbi nyugati technológia vásárlására fordítható valutabevételhez juttatta a gazdaságot.

43. Kovách Imre (1988) az integrált gazdaság kifejezést használja.

44. Ennek a polgárosodásnak a mozgatója az egykori középparasztság lett volna, amely sikeresen átmentette státuszát a szocialista rendszerbe, ahol is az autonómiát biztosító pozíciókat keresve a szocialista termelési struktúrában, illetve az árutermelésre átálló családi kistermelés révén. "parkoló" helyeket biztosított magának. Ezekbõl a vállalkozói szellemet fenntartó pozíciókból látszott a polgárosodási folyamatba való bekapcsolódás esélye a legjobbnak. A polgárosodás Szelényi által felvázolt modellje nem kapitalista polarizáció képét vetítette elõre, hanem egyfajta "harmadik utas" kispolgári átalakulást.

45. Ez a termelési forma sok hasonlóságot mutat az ún. bedolgozási rendszerrel, amely a családi munkaerõt hasznosítja a kapitalista vállalkozó hasznára (Asztalos-Morell 1994).

46. A notional family farm, vagyis családi gazdaság Djurfeldttõl (1994) származó, eredetileg Chayanov által adott definíciójából indulok ki. Eszerint a családi gazdaság újratermelésének elengedhetetlen feltétele a családi munkaerõ. A családi gazdaság jellegzetessége, mind az ipari kapitalizmus, mind az államszocializmus rendszerén belül, hogy a domináns termelési viszonytól eltérõ termelési formaként mûködik. A paraszti gazdasági forma és a kapitalista termelési mód viszonyára történelmi vonatkozásban lásd Kautsky 1988; Chayanov 1985; a modern kapitalizmus korszakát illetõen az egyenlõtlen vagy függõ fejlõdés vitájára Frank 1967; a kisárutermelõ családi gazdaság és a kapitalista gazdaság viszonyára Friedman 1980.

47. Az integráltság magas foka mellett a háztájiban végzett munka értéke behatárolódott. Ezzel a háztájiban dolgozók általában nem kalkulálnak mint racionálisan kiszámított órabérrel (Kovách 1988). Ilyen kalkulációnak akkor lenne értelme, ha reális alternatívák között tudnának választani a kistermelõk. Ennek híján a kistermelés folytatódik a munka értékének alacsony megtérülése mellett is, mint egyfajta munkamorál kifejezése (Róna-Tas 1991).

48. "Közvetlen jövedelemtermelõn" az áruformában megjelenõ, pénzre váltható jövedelmet értem, ellentétben az indirekt jövedelemmel, amely fogyasztási célt szolgáló használati értékek termelését jelenti.

49. Ez a trend folytatódott a kilencvenes években is a szocialista mezõgazdaság felbomlását követõen is (lásd Asztalos-Morell 1997b).

50. Gershuny szerint az elsõ gazdaságból származó jövedelmek pozitívan befolyásolják az informális gazdaságban való részvétel lehetõségét.

51. A vita összefoglalását lásd Molyneux 1979.

52. Itt a marxista indíttatású háztartás-definíció alapján a háztartás hasznosságát a "gazdaság" szemszögébõl vizsgálom. A gazdaság érdekeit a patriarchátus érdekeitõl csupán analitikus értelemben választom el. A gazdaság érdekeit nem tekintem egyedülállónak a háztartási munka értelmezésében.

53. Egyes marxisták értelmezése szerint a "fõ kenyérkeresõ" bére egyben tartalmazza a háztartási dolgozó fenntartásának a költségét is (lásd Seccombe 1973). A svéd nyugdíjreform elismeri a nõk reproduktív munkájának hozzájárulását a férj magasabb kereseti szintjéhez. A férj és feleség együttesen jogosult a házasság idején felhalmozott nyugdíj-hozzájárulás alapján a nyugdíjra.

54. Lásd Djurfeldt (1994) definícióját a paraszti gazdaságról (notional family farm). Ennek ellentmond a polgári házasság Engels-féle értelmezése. A nõk házasságon belüli prostitúciójának alapja anyagi függõségük a férfiaktól. Ily módon a szexualitás közvetve mint áru jelentkezik.

55. Márkus Mária (1976) is az intim kapcsolat és személyes élet központjának tekinti a családot és ebben jelöli meg a háztartás szocializálása elleni spontán rezisztencia forrását. Hasonlóan értelmezte a család szerepét az államszocializmuson belül Szalai Júlia 1995-ös ESA-elõadásán Budapesten.

56. Itt két felfogás ötvözõdik. Noha fenntartom, hogy a háztartási munkát jelenleg szabályozó viszonyok alárendelõ természetûek (lásd például Jonasdottir 1991), nem fogadom el a marxizmus egyszersmind leértékelõ szemléletét. A háztartást és a családot autonóm, értékteremtõ szervezetnek tekintem (lásd például Prokop 1981).

57. Falussy és Vukovich (1996: 79) más következtetést von le a férfiak kismértékben megnövekedett háztartási munkájából. A férfiak fõzésre, takarításra és mosásra fordított ideje valóban megnõtt napi tíz perccel, de ez alig egynegyede a nõk háztartásban eltöltött ideje csökkenésének (napi 42 perc). A férfiak háztartási munkával töltött ideje a tipikusan férfi munkák területén (lakóház-udvar karbantartása és szolgáltatások) nõtt meg.

58. A család privát intimitásának teremtésére, valamint a gondoskodó reproduktív szférára jellemzõ racionalitás és a célvezérelt, produktív szférára jellemzõ racionalitás összevetésére lásd Prokop 1981.

59. A fenti elméletek a munka nemek közötti megosztásában keresik a nõk alárendeltségét újratermelõ intézményt. Ezzel szemben a patriarchátus-elméletek a nõk alárendeltségét a heteroszexualitás társadalmi rendszeréhez kötik. Egyesek a szexualitást és biologikumot tartják kiindulópontnak (Firestone 1988; O'Brian 1986), mások tagadják a biologikum magyarázó erejét (lásd Lundgren 1987). A szexualitás társadalmi rendszere fontos eleme a nõi alárendeltség újratermelésének. Itt azonban a hangsúly a nemek közötti különbségeknek a termelési viszonyokban mutatkozó vetületén van.

60. A nõk kisgyermekekre fordított gondozó munkájáért járó kompenzáció a nõk munkavállalásától függött és így a férfinorma által definiált munkavilág feltételeibõl indult ki. A nõk kisgyermekgondozói szerepének különbözõ kompenzálási elveirõl lásd Hernes 1989. A svéd modell áll a legközelebb az államszocialista modellhez. Itt az apahónappal (csak apák által kivehetõ hónap) próbálták a férfiak részvételét növelni.

61. Ennek oka lehet, hogy a mezõgazdaság gépesítése különbözõképpen hatott a nõi és férfi munkavégzõkre. A fõleg gépkezelõi munkákkal foglalkozó férfiak munkaideje a gépesítés folytán csökkenõ munkaigény következtében csökkent. A nõk esetében, akik nagyobb mértékben koncentrálódtak a szezonális munkakörökbe, a gépesítés a munka szezonális jellegét csökkentette, ugyanakkor a megmaradó nõi munkahelyek munkaigénye állandósult, például a baromfitartásban. Ez persze nem magyarázat a fõ kérdésre, hogy miért így alakul a nemek közötti munkamegosztás.

62. További kutatás tárgya, hogy ez a csökkenés mennyiben magyarázható a háztartási munka termelékenységének az emelkedésével, a szolgáltatások megnövekedett igénybevételével (például üzemi konyha, vagy félkész ételek fogyasztása, ruhanemûk vásárlása), a háztartási technológia javulásával, illetve a fogyasztási színvonal csökkenésével. Egy svéd tanulmány szerint a háztartási munka technológiai szintjének emelkedésével a háztartás fogyasztási színvonala is emelkedik, és így a háztartási munkára fordított idõ összességében nem csökken (Nyberg 1989).

63. Ez a magyarázat közgazdasági feltevésekbõl indul ki.

64. Itt a "férfiasság" normájának a munka világára vonatkoztatott vetületét vizsgálom. Ezzel ugyanakkor nem állítom azt, hogy a férfiasság szexuális kódja és munkakódja között nincs kapcsolat. A férfiasság és nõiesség eszméjének mélyreható elemzésére magyar vonatkozásban lásd H. Sas Judit 1988.

65. A gyes vívmánya a nõi reproduktív szféra értékteremtõ funkciójának elismerése. Ugyanakkor az emancipáció szempontjából zsákutca, mivel inkább megerõsítette, semmint megkérdõjelezte a nemek közötti hierarchikus viszonyt. A férfiaknak a reproduktív szférában való részvételét serkentõ alternatívaként említhetõ a svéd apahónap intézménye (a gyeshez hasonlóan a munkavégzõk társadalombiztosítási jogosultsága alapján 12 hónapra járó "szülõi segély" egy hónapra csak az apákat illeti meg).

66. Delphy (1984) használja többek között a házi termelési mód (domestic mode of production) kifejezést.


Hivatkozások

Asztalos-Morell Ildikó 1981. Egy parasztgazdaság átalakulása 1900-1980. (Esettanulmány) Kézirat. ELTE: Néprajz Tanszék

- 1988. The Use of Time in Wage Labour, Informal Economy and Domestic Labour. Paper presented at the "Political economy of the margins" conference in Toronto.

- 1990. Gender Segregation of Management within Agricultural Production Co-operatives in Hungary during the 70's and eraly 80's. Kézirat.

- 1994. Social Processes in Hungarian Agricultural Production Co-operative. Kézirat. Megjelenés alatt az Uppsala Papers in Economic History sorozatban.

- 1997a. Rural Women and the Gender Division of Labour in the Post-communist Transition. In: J. Starosta (ed.) Rural Society in Poland and Hungary. Lodz (megjelenés alatt)

- 1997b. Agricultural Development Model and Gender Segregation of the Labour Force, in Hungarian Agricultural Production Cooperatives. In: T. Boye-E. Cyba (eds.) Welfare States and Labour Market. ESA, Routledge (megjelenés alatt)

Balassa I. 1985. Az aratómunkások Magyarországon 1848-1944. Budapest: Akadémiai Kiadó

Barrett, M. 1986 (1980). Women's Oppression Today. Verso

Bebel, A. 1971. Woman under Socialism (1883)

Belinszki Eszter 1997. A munka nemesít? Elméleti magyarázatok a nõk munkaerõ-piaci helyzetérõl. Szociológiai Szemle, 1.

Blomqvist, M. 1994. Belastning, kvinnor och organisation: utvärdering av Belastningsskadeprogrammet med fokus på programmets betydelse för kvinnors arbetsvillkor. Stockholm

Boserup, E. 1970. Woman's Role in Economic Development. London

Bradley, H. 1989. Men's Work, Women's Work. A Sociological History of the Sexual Division of Labour in Employment. Cambridge

Braverman, H. 1974. Labour and Monopoly Capital. New York: Monthly Review Press

Brownmillar, S. 1986 (1975). Against our Will. Men, Women and Rape. Penguin Books

Chayanov, A V. 1985. The Theory of Peasant Economy. Madison.

Cockburn, C. 1984. Brothers: Male Dominance and Technological Change. London: Pluto Press

- 1991. In the Way of Women: Men's Resistance to Sex Equality in Organizations. London: MacMillan

Connelly, P. 1978. Last Hired, First Fired. Women and the Canadian Work Force. Toronto

Daly, M. 1987 (1979). Gyn/Ecology. The Metaethics of Radical Feminism. Boston: Beacon Press

de Beauvoir, S. 1986 (1949). Det andra könet. Stockholm: Nordstedts Förlag (Magyarul: A második nem. Budapest 1969.)

Delphy, Ch. 1984 (1949). Close to Home - A Materialist Analysis of Women's Oppression. London

Djurfeldt, G. 1994. Gods, gårds, torpar. Lund

Dworkin, A. 1981. Pornography: Men Possessing Women. New York: Perigee Books

Engels, F. 1958. A munkásosztály helyzete Angliában. Személyes megfigyelések és hiteles forrásmunkák alapján. Budapest

- 1975. A család, a magántulajdon és az állam eredete. Budapest: Kossuth Könyvkiadó

Ernst, G. 1986. A munka, a nõ és a gyes (gyed) rendszere. Munkaügyi Szemle, 23-29.

Falussy Béla 1994. A magyar társadalom életmódjának változásai. A társadalmi idõ felhasználása. Budapest

Falussy Béla-Vukovich György 1996. Az idõ mérlegén. In: Andorka et al. (szerk.) Társadalmi Riport, 1996. Budapest: 70-103.

Farnsworth, B. B. 1977. Bolshevik Alternatives and the Soviet Family: The 1926 Marriage Law Debate. In: Dorothy Atkinson et al. (eds.) Women in Russia, 139-166.

Ferge Zsuzsa 1969. Társadalmunk rétegzõdése. Budapest

- 1972. Társadalompolitika és a nõk. In: Szabady E. (szerk.) Tanulmányok a nõk társadalmi helyzetérõl. Budapest

- 1979. Society in the Making. Hungarian Social and Societal Policy 1945-75. White Plains

- 1985. Biologikum és a nemek közötti egyenlõtlenség. In: Koncz K. (szerk.) Nõk és férfiak. Budapest

Firestone, S. 1988 (1971). The Dialectic of Sex. The Case for Feminist Revolution. London: The Woman's Press Limited

Frank, A. G. 1967. Capitalism and Underdevelopment in Latin America: Historical Studies of Chile and Brazil. New York: Monthly Review Press

Frey Mária 1995. A nõk munkaerõpiaci helyzete nemzetközi összehasonlításban Kézirat.

Friedmann, H. 1980. Household production and the National Economy: Concepts for the Analysis of Agrarian Formations. Journal of Peasant Studies, 7.

Galasi Péter (szerk.) 1982. A munkaerõpiac szerkezete és müködése Magyarországon. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Galasi Péter-Gábor R. István 1981. A "második" gazdaság. Budapest: Gazdasági és Jogi Könyvkiadó

Galasi Péter-Sziráczki Gy. 1985. Labour Market and Second Economy in Hungary. Frankfurt: Campus Verlag

Gardiner, J. 1975. Domestic Labour in Capitalist Society. In: D. Baker-S. Allen (eds.) Dependence and Exploitation in Work and Marriage. London

Gardiner, S. 1975. Women's Domestic Labour. New Left Review, (89) January-Febuary, 47-58.

Goldman, W. Z. 1993. Women, the State and Revolution. Soviet Family Policy and Social Life, 1917-1936. Cambridge University Press

Hartmann, H. 1986. Det olyckliga äktenskapet mellan feminism och marxism - för en mer utvecklingsbar förening. In: H. Ganetz et. al. (eds.) Feminism and Marxism - en förälskelse med förhinder. Arbetarkultur

Hegedüs András et al. (eds.) 1976 (1970). The Humanisation of Socialism. Writings of the Budapest School. London

Heitlinger, A. 1979. Women and State Socialism: Sex Inequality in the Soviet Union and Czechoslovakia. London-Montreal: MacMillan Press

- 1987. Reproduction, Medicine and the Socialist State. London-Montreal: MacMillan Press

Heller Ágnes-Vajda M. 1976. Community and the Family. In: Hegedüs A. et al. (eds.) 1976.

Hernes, H. M. 1987. Welfare State and Woman Power. Essays in State Feminism. Norwegian University Press

Hirdman, Y. 1990. Genussystem. In: Demokrati och Makt i Sverige (SOU:44).

H. Sas Judit 1988. Nõies nõk és férfias férfiak. A nõkkel és férfiakkal kapcsolatos társadalmi sztereotípiák élete, eredete és szocializációja. Budapest: Akadémiai Kiadó

Jonasdottir, A. 1991. Love Power and Political Interest. Örebrö Studies, 7.

Juhász Pál 1975. A mezõgazdasági termelõszövetkezetek dolgozóinak rétegzõdése munkahelycsoportok, származás és életút szerint. In: Szövetkezeti Kutató Intézet Évkönyve. Budapest

- 1983a. Az agrárértelmiség szerepe és a mezõgazdasági termelõszövetkezetek. Medvetánc,1.

- 1983b. Medve Alfonz parasztpolgár és a magyar gazdasági csoda. (Film produced by Objektiv Filmstudio) Budapest

Juhász Pál-Magyar B. 1982. Some notes on the Polish and Hungarian Agricultural Small-scale producers in the seventies (Paper presented at the 12th Conference on Rural Sociology organised by the European Society of Rural Sociology) Budapest

Kautsky, K. 1988 (1899). The agrarian question. London: Swan

Kemény István 1972. A magyar munkásosztály rétegzõdése. Szociológia, (1) 1, 36-48.

Kollontai, A. 1971. The Autobiography of a Sexually Emancipated Communist Woman. New York: Irving Fetscher

Kolosi Tamás 1988. Stratification and Social Structure in Hungary. Annual Review of Sociology, 14, 405-419.

- 1989. The Prospects Facing Us. Research Review on Hungarian Social Sciences Granted by the Government, 3.

Koncz Katalin 1987. Nõk a munkaerõpiacon. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Kornai János 1985. Contradictions and Dilemmas. Studies on the Socialist Economy and Society. Budapest

Kovách Imre 1988. Termelõk és vállalkozók. Budapest: Társadalomtudományi Intézet

KSH 1965. A nap 24 órája. Budapest

- 1973. Mezõgazdasági Adatok. Budapest

- 1980. Mezõgazdasági Adattár III. Budapest

- 1981. Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv 1980. Budapest

- 1984a. A munkaerõ összetétele foglalkozás és iskolai végzettség szerint az állami gazdaságokban, kombinátokban és termelõszövetkezetekben. Budapest

- 1984b. Népszámlálás, 1980, 36. kötet. Összefoglaló adatok. Budapest

- 1985. Mezõgazdasági Statisztikai Zsebkönyv. Budapest

- 1986a. Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv 1985. Budapest

- 1986b. Oktatás, mûvelõdés, 1950-1985. Budapest

KSH 1990a. Mezõgazdasági Statisztikai Évkönyv 1989. Budapest

- 1990b. A magyar társadalom életmódjának változásai az 1976/77. és az 1986/87. évi életmód-idõmérleg felvételek alapján. Budapest

- 1992. Népszámlálás, 1990, 3. kötet. Összefoglaló adatok. Budapest

- 1993a. A mezõgazdasági kistermelés I., Általános mezõgazdasági összeírás, 1991. Budapest

- 1993b. Népszámlálás, 1990, 25. kötet. Foglalkozási adatok. Budapest

- 1994. A magyar társadalom életmódjának változásai az 1976/77. az 1986/87. és az 1993. évi életmód-idõmérleg felvételek alapján. Budapest

Kulcsár Kálmán-Lengyel Zs. 1979. Szakmunkások a mezõgazdaságban. Budapest

Lapidus, G. W. 1978. Women in Soviet Society, Equality, Development, and Social Change. University of California Press

Lenin, V. I. 1934. The Emancipation of Women. New York

- 1978. Soviet Power and the Status of Women. In: M. B. Mahowald (ed.) Philosophy of Woman, Classical to Current Concepts. Indianapolis, 228.

Lundgren, E. 1987. Feministisk teori - en grundval för nya vetenskapliga paradigm? Kinnovetenskapliga Tidskrift, 2-3.

Mahowald, M. B. 1978. Philosophy of Woman, Classical and Current Concepts. Hackett

Márkus Mária 1976. Women And Work: Emancipation at a Dead End. In: Hegedüs et al. (eds.) 1976: 76-90.

McIntyre, R. J. 1985. Demographic Policy and Social Sexual Equality: Value Conflicts and Policy Appraisal in Hungary and Romania. In: Sharon Wolchyk et al. (eds.) Women, State and Party in Eastern Europe. Durnham, 270-285.

Mohácsi-Juhász P. 1993. Az élelmiszer-gazdaság átalakításának ellentmondásai. Közgazdasági Szemle, 7-8, 614-624.

Molyneux, M. 1979. Beyond the Domestic Labour Debate. New Left Review, 116.

Nyberg, A. 1989. Tekniken - kvinnornas befriare? Hushållsteknik, köpevaror, gifta kvinnors hushållsarbetstid och förvärvsdeltagande 1930-talet - 1980-talet. Linköping Studies in Art and Sciences, 45. Motala

O'Brian, M. 1986 (1981). The Politics of Reproduction. Routledge & Kegan Paul

Orolin Zsuzsa 1974. A mezõgazdasági nõi munkaerõ foglalkoztatásának általános vonásai. Közgazdasági Szemle, 7-8.

Pateman, C. 1985. Woman and Democratic Citizenship. The Jefferson Memorial Lectures. Berkeley: University of California

Petõ Iván-Szakács S. 1985. A hazai gazdaság négy évtizedének történte 1945-1985, I. Az újjáépítés és a tervutasításos irányítás idõszaka. Budapest

Piore, M. J. 1975. Notes for a Theory of Labour Market Stratification. In: R. C. Edwards-M. Reich-D. M. Gordon (eds.) Labour Market Segmentation. Lexington, Mass. 125-150.

Prokop, U. 1981. Kvinnors livssammanhang. Begränsade strategier och omåttliga önskningar. Rabén & Sjögren

Pryor, F. L. 1992. The Red and the Green, The Rise and Fall of Collectivized Agriculture in Marxist Regimes. Princeton University Press

Répássy Helga 1994. Farm women's interests in Agricultural and Rural Development. In: Margaret van der Burg-Marina Endeveld (eds.) Women on Family Farms. Wageningen: Dutch Network on Farm and Rural Women's Studies, 91-98.

Roman, C. 1990. Könsskillnader och patriarkala strukturer. Segregeringen på arbetsmarknaden. Uppsala

Róna-Tas Ákos 1991. The Second Economy in Hungary. The Social Origins of the End of State Socialism.Unpublished PhD thesis. Ann Arbour

Seccombe, W. 1973. The Housewife and here Work under Capitalism. New Left Review, (83) January-Febuary, 3-24.

Sik Endre 1989. A háztartás a társadalom "örök" intézménye. In: Bajomi Iván (szerk.): Gazdaságszociológiai szöveggyûjtemény. Szociológiai füzetek 48. Budapest

Sommestad, L. 1992. Från mejerska till mejerist. En studie av mejeriyrkets maskuliniseringsprocess. Lund

Swain, N. 1985. Collective Farms Which Work? Cambridge

Szelényi Iván 1988. Socialist Entrepreneurs, Embourgeoisment in Rural Hungary. Madison

Szelényi Iván-Konrád György 1979. The Intellectuals on the Road to Class Power. New York

Timár J. 1988. Idõ és munkaidõ. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Turgonyi Júlia 1973. "Fõhivatású anyaság" vagy teljes emberi élet? A nõk társadalmi helyzetérõl és hivatásáról. Társadalomtudományi Közlemények, 3.

Walby, S. 1986. Patriarchy at Work. Patriarchal and Capitalist Relations in Employment. Cambridge

Wädekin, K.-E. 1982. Agrarian Policies in Communist Europe. A Critical Introduction. The Hague. London

Wikander, U. 1991. Delat arbete, delad makt: Om kvinnors underordning i och genom arbetet. En historisk essä. Uppsala Papers in Economic History, 28. Uppsala

Wikander, U.-A. Kessler-Harris-J. Lewis. 1995. Protecting Women, Labour Legislation in Europe, the United States, and Australia, 1880-1920. Chicago: University of Illinois Press

Witz, A. 1986. Patriarchy and the Labour Movement: Occupational Control Strategies and the Medical Division of Labour. In: D. Knights-H. Willmott (eds.) Gender and the Labour Process. Gower

Zaretzky, E. 1973. Capitalism, the Family, and Personal Life. Socialist Revolution (3) 1-2: January-April, 69-125.