Vicsek Lilla
CIGÁNYKÉP A MAGYAR SAJTÓBAN
(1995. március-június)*


Bevezetés

Hazánkban hosszú idõ óta a legtöbb elõítélet a cigányságot sújtja. Minden vizsgálat megerõsíti, hogy a különbözõ kisebbségek közül velük szemben a leginkább elutasítóak, távolságtartóak az emberek. Ilyen ellenséges társadalmi légkörben kiemelkedõ jelentõsége van annak, hogy milyen képet alakít ki a média a cigányokról. Visszatükrözi-e a társadalom negatív sztereotípiáit, vagy közremûködik az elõítéletek lerombolásában? Egysíkú vagy differenciált képet mutat a hazai cigányságról? Elsõsorban eredményeket vagy problémákat közöl velük kapcsolatban? A helyzet megváltoztathatóságát vagy kilátástalanságát, reménytelenségét sugallja? Foglalkozik-e egyáltalán eleget a témával? Felelõsségteljesen, felkészülten ír-e a cigányságról? Feltárja-e az összefüggéseket, a bonyolult ok-okozati kapcsolatokat?

Napjaink fontos kérdései ezek. Hazánk társadalmának jövõjét nagymértékben befolyásolja, hogy milyen formában tudja kezelni a "cigánykérdést". Ennek lényeges eleme a cigány-nem cigány lakosság közötti feszült viszony enyhítése, és ebben játszhatna pozitív szerepet a média. Ezért tartottam fontosnak tanulmányozni a média egyik alrendszere, az írott sajtó által sugallt cigányképet.

Magyarországon eddig két kutatás vizsgálta tartalomelemzéssel a sajtó cigányképét. Lendvay Judit (1977) tíz év termésébõl 334 cikket elemzett az 1970-es években, Hegedûs T. András (1987) pedig 1985-1986-ban megjelent 232 cikket. Jelen vizsgálatunk anyagát a romákról 1995 márciusa és júniusa között országos napilapokban megjelent 339 cikk alkotja. A rendszerváltás óta többszörösére nõtt a cigánysággal foglalkozó cikkek száma, így annak ellenére, hogy feldolgozott anyagom jóval rövidebb idõszakra és kevesebb újságra korlátozódott, mégis nagyobb elemszámú, mint a két korábbi kutatásé.

Vizsgálati anyagom cikkei a hazai cigányság számára kiemelkedõ jelentõségû esemény körüli idõszakból származnak: az országos cigány kisebbségi önkormányzat megválasztására gondolok. A dolgozatban kiemelten foglalkozom a választás témakörével, cigány szereplõivel. Vajon a problémák vagy az eredmények dominálnak-e a témával kapcsolatban? A választás cigány szereplõit pozitív vagy negatív szerepben mutatják be? Többek között ezekre a kérdésekre kísérelek meg választ adni tanulmányomban.

Dolgozatomhoz az 1995. március 1-je és június 30.-a között a cigánysággal kapcsolatosan megjelent, a Mahir Observer által a magyar országos napilapokból1 kigyûjtött és a Cigány Módszertani Központ által tárolt cikkeket használtam fel, kiegészítve a Pressdok sajtófigyelõ által kiválasztott cikkekkel. E két forrás alapján úgy vélem, hogy vizsgálati anyagom tartalmazza az országos napilapokban a cigányságról ebben az idõszakban megjelent cikkek döntõ többségét. A tartalomelemzés módszertanára épülõ kódutasítások alapján megkíséreltem feltérképezni, hogy mi jellemzi a cigányságról kialakult képet a magyar sajtóban az Országos Cigány Önkormányzat megválasztásának idõszakában, miként jellemzik az egyes cigány származású szereplõket, a különbözõ cigány csoportosulásokat és a cigányság egészét. Vizsgálom a cikkek íróinak viszonyulását a romákhoz, a cikkek témáit és probléma-, illetve eredmény-orientáltságukat2. Tanulmányomnak nem célja a sajtóban megjelentek szembesítése a "valósággal", a tényekkel, pusztán a sajtó cigányképének feltárására szorítkozom.

Ami a kiválasztott periódust illeti, nem azt vizsgáltam, hogyan mutatták be a cigány kisebbségi önkormányzati választást a sajtóban, hanem azt, hogy ebben az idõszakban miket írtak (bármilyen témában) a cigánysággal kapcsolatban. Az önkormányzati választásokkal kapcsolatos cikkek elemzését késõbbre tervezem.


A cikkek általános jellemzõi

Az országos napilapokban 1995 márciusa és júniusa között a cigánysággal kapcsolatban - a két sajtófigyelõ adatbázis alapján - 339 cikk jelent meg. Ez egyszerre sok is és kevés is. Sok, ha az elõzõ rendszerben megjelent cikkek számával hasonlítjuk össze (egy 1976-os vizsgálat nyolc év alatt nem talált ennyi velük foglalkozó cikket az országos és helyi napilapokban [Lendvay 1977], és 1985 és 1986 folyamán is összesen 232 cikk jelent meg az egész magyar sajtóban e témakörben [Hegedûs 1987]) . Kevés viszont, ha a téma fontosságára gondolunk és arra, hogy mivel a napilapok egy-egy számában kb. 100 cikk található, ez a 339 cikk "elférne" egyetlen újság négy számában.

A 339 cikk közül a legtöbb áprilisban jelent meg, az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat megválasztásának havában. A legtöbb cikk - 62 - a Magyar Nemzetben látott napvilágot, a legkevesebb - 2 - a Világgazdaságban. A legnagyobb terjedelemben a Népszabadság, a Magyar Hírlap és a Magyar Nemzet foglalkozott a témával. Ha 30 karaktert veszünk egy sornak, akkor a 12 vizsgált újságban egy cikk átlagos terjedelme 56 sor volt (lásd Függelék 1. táblázat).

A cikkek rövidsége miatt ritkán volt mód a téma alapos, több szempontú, elemzõ bemutatására. A cikkek több mint kétharmada puszta hír. Egyetértünk Hegedûs T. Andrással (1987), aki szerint ez a téma bagatellizálását jelenti. Rendkívül kevés volt a tudományos írások száma, mindössze négy fordult elõ az elemzett cikkek között, pedig a szakértõk írásainak szerepük lehetne a tévhitek eloszlatásában. Az olvasók többsége ezek hiányában maga kénytelen összefüggéseket keresni és értelmezni, tágabb keretbe foglalni a rövid, felszínes hírek tartalmát. Ez pedig veszélyeket rejt magában. Ha például elõítéletes emberek magas roma munkanélküliségi arányról olvasnak minden magyarázat nélkül, ez megerõsítheti õket abban a hitükben, hogy a cigányok munkakerülõk. A riportok, interjúk 12,7 százalékos arányát is kevésnek tartjuk, hiszen e mûfaj keretein belül nyílik a legtöbb lehetõség egyes cigány személyek és csoportok életének, illetve nézeteinek az emberközelibb és részletesebb bemutatására, esetleges érzelmi azonosulás kiváltására.


A cikkek egyéni és csoportos cigány szereplõi

Elõször az egyéni cigány szereplõkrõl, majd a különbözõ roma csoportosulásokról szóló cikkeket tekintem át. 184 cikkben fordult elõ roma egyénileg jellemezve. Ami a 344 szereplõ nemek szerinti megoszlását illeti, az arányok nem meglepõek. Azok között a szereplõk között, akikrõl kiderült a nem, 86 százalék volt a férfiak aránya. A nõi szereplõk nagy része "véletlenül" került a hírekbe, nem azért, mert õk tettek valami érdemlegeset, hanem gyakran azért, mert valaminek az elszenvedõi voltak (pl. robbantás áldozata). A közéleti szereplõk körében még kisebb volt a nõk aránya.

A szereplõk nemére az esetek majdnem 90 százalékában történt utalás, a koruk viszont a cikkek több mint 80 százalékából nem derül ki. Azon szereplõk körében, akiknek kiderült a kora, 44 százalékot képviseltek a fiatalok, 30 százalékot a kisgyermekek, 14 százalékot az idõsek és 11 százalékot a középkorúak. Azok a szereplõk, akiknek nem említették a korát, feltételezhetõen szinte mindannyian középkorúak. A cikkekben a kisgyerekek leggyakrabban mint áldozatok jelentek meg, és pozitívan viszonyultak hozzájuk a szerzõk. Ez azonban nem feltétlenül jelent az egész cigányságra kiterjedõ elõítéletmentes attitûdöt, hiszen ilyenkor elõfordul, hogy a cigány felnõtteket marasztalják el, azért, mert gyereküket "nem nevelik megfelelõen". Az egyik elemzett cikkben (14), amely az akkumulátorozásról (az akkumulátorból való életveszélyes ólomnyerésrõl) szól, egyfelõl megjelennek a gyerekek mint áldozatok, másfelõl a szülõk mint illegális, szabálytalan tevékenységet végzõk, akik "jó pénzért" el tudták adni az ólmot. Az összefüggések, okok, körülmények (hogy vajon a felnõttek miért végezték ezt a munkát, volt-e lehetõségük más módon pénzt keresni, tudtak-e arról, hogy ez mennyire veszélyes, stb.) bemutatása, mint a legtöbb cikkben, itt is elmarad. Ez a fajta, paternalista, lekezelõ viszonyulás az idõs cigányok megítélésénél válik ismét pozitívvá, hiszen rajtuk éppúgy lehet "szánakozni", mint a gyerekeken.

Az egyéni szereplõk anyagi helyzetét 25 cikkben említették egyértelmûen, 21 esetben a szegénységükrõl, négy esetben pedig kirívó (több esetben bûnözéssel szerzett) gazdagságukról számoltak be a cikkek. A sajtó által láttatott cigánykép ezek szerint a következõ: sok szegény cigány, nem létezõ középosztály, és kevés kirívóan, "természetellenesen" gazdag roma. Az egyik gazdag romáról szóló cikk fõszereplõje Farkas János vállalkozó és egyben "cigánykirály", akit többek között "csalással, adócsalással és zsarolással vádolnak", és aki a félmillió koronás óvadék kifizetése után "csodálatos, vadonatúj BMW-jével újra feltûnt" Rimaszombaton (28). Tehát a cigányok szegény vagy gazdag volta egyaránt problematikus.

A cikkek majdnem kétharmadában említik az egyéni cigány szereplõk foglalkozását, tisztségét. Az említések háromnegyedében a szereplõ kisebbségi önkormányzati képviselõ, illetve cigány szervezet vezetõ tisztségviselõje. Ezt a nagy arányt részben az indokolta, hogy az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat megválasztása a megfigyelési idõszakra esett. Õk egyfelõl pozitívan jelennek meg mint tisztséget betöltõ személyek. Anyagi helyzetüket egyszer sem jellemzik rossznak, deviáns viselkedésrõl is ritkán olvashatunk velük kapcsolatban. Másfelõl negatív képet festenek róluk mint gyakran egymás ellen küzdõ, az egység helyett saját személyes ambícióikat, önös érdekeiket követõ, esetleg indulatos politikusokról (lásd Függelék 2. táblázat).

A közéleti cigány szereplõket a sajtó egyfajta etnikai gettóba szorítva láttatja. Velük kapcsolatban Hegedûs T. András (1987) már 1985-1986-os vizsgálata során megállapította, hogy a sajtó által bemutatott közéletben a cigányok szerepe többnyire a cigány érdekvédelmi és kulturális szervezetekre koncentrálódik a cikkek alapján, és csak mintegy 40 százalékuk tagja egyéb szervezeteknek. Nos, mára ez az arány is sokat romlott: a roma egyéni szereplõk mindössze 5,2 százaléka tagja valamilyen nem cigány szervezetnek. Ezen szereplõk egy kivétellel ugyan nem cigány szervezet tagjai, de kisebbségi feladatkörük van. A 194 roma közéleti szereplõbõl mindössze egyetlen fõ nem kisebbségi feladatkört látott el nem cigány szervezet tagjaként: Pisont István, aki a Kispest-Honvéd válogatott játékosa. Azonban õ is a magyar romaválogatottal kapcsolatban került szóba (lásd Függelék 3. táblázat).

Az említett nem politikai foglalkozások összességét száz százaléknak véve, szembeötlõ a mûvészek, zenészek nagy aránya: 34,5 százalék. Velük kapcsolatban ritkán említenek problémákat, annál több pozitív tulajdonságot. Például a Gipsy Kings együttes koncertjén "tombolt a nagyérdemû és táncra perdült... Nina Corti flamencotáncos valósággal elkápráztatta az egybegyûlteket" (24); Bangó Margit cigánydal-énekesnõnek "hét nagylemeze és két CD-je készült" (18), és szintén nagy sikerei vannak; Balogh Béla "egyedülálló tehetség", "született mûvész", "utánozhatatlan", "kultúráját páratlan szerénységgel és odaadással képviselte" (21). A cikkek nem cigány szereplõi és a cikk írója is gyakran pozitívan vélekedik róluk, de lehet, hogy ez csak a felszín - mint, ahogy azt Hegedûs T. András (1987) egyik tanulmányában is kifejti -, hiszen valójában elõfordulhat, hogy mögötte elõítéletes gondolkodás rejlik, amely a cigányság számára a "méltó helyet" a fizikai teljesítmények terén (nem pedig a szellemi dolgokban) jelöli ki. Hegedûs azt írja, hogy külföldön a színes bõrûek számára a sport jelenti ezt a helyet, itthon pedig a cigányságnak a zene. Vannak, akik a zenész cigányokat szinte külön népcsoportként kezelik, például egy szélsõségesen rasszista egyén, akivel kérdõíves-interjút készítettem, kijelentette, hogy bár szerinte a cigányokat meg kellene semmisíteni, a zenész cigányok megmaradhatnának az országban, mert õk "mások". Tehát a cigány zenészek elismerése párosulhat szélsõséges cigánygyûlölettel is, éppen ezért, hiába jelenik meg pozitív kép a sajtóban a cigány zenészekrõl, ez sokszor nem változtat a nem zenész cigányokról alkotott negatív képen.

Magyarországon is megjelenni látszik a cigányság számára a sport, mint olyan foglalatosság, amelyben sikeresek és elfogadottak lehetnek. Az egyéni, nem politikai szereplõk majdnem 8 százalékát a tavaly megalakult roma futballválogatott tagjai teszik ki.

Ami a különbözõ cigány csoportosulásokat illeti, közöttük legnagyobb arányban szervezetek tagjai és kisebbségi képviselõk voltak (43%). Ezután a magyarországi cigányság egésze mint csoport fordult elõ leggyakrabban (10%). Ezt követte az egyes megyék, falvak, városok cigány lakossága, a politikai célból összegyûltek tömege, majd pedig az egy perben részt vevõ vádlottak, illetve közös börtönben ülõ rabok elõfordulási gyakorisága.

Tekintsük most át az elemzett cigány csoportok tagjainak foglalkoztatottsági helyzetét. A csoportok között nagy arányban (21%) fordulnak elõ olyanok, akiknek nincs állásuk, tisztségük, és nem is dolgoznak; az ebbe a csoportba tartozók teszik ki a nem politikai szereplõk majdnem kétharmadát. Összevetve ezt a sajtóban 1985-1986-ban bemutatott helyzettel, láthatjuk, hogy radikálisan megnõtt azok aránya, akik nem dolgoznak: akkor a cigány szereplõknek - akiknek említették foglalkoztatottságát - csupán 2,7 százalékáról írták azt, hogy nem dolgoznak. Szinte egyetlen cikk sem helyezi el összefüggéseiben a munkanélküliség témakörét.

A nem kisebbségi önkormányzati képviselõk körében, azok esetében, akiknél említik a megélhetési forrást, a csoportok több mint egyharmadának tagjai fõképpen segélyekbõl és családi pótlékból élnek, közel egyhatoduk pedig lopásból, sikkasztásból vagy feketepiaci árusításból. Azt, hogy guberálásból tartják fenn magukat, több csoportnál említették, mint ahánynál azt, hogy tagjainak állandó állásuk van, és így fizetésük az egyik fõ megélhetési forrásuk. Ez utóbbi csoportoknak majdnem a felét cigány szervezetben vezetõ tisztséget betöltõk alkotják. A cikkek majdnem annyi olyan csoportról tudósítanak, amelynek tagjai börtönben vannak, mint olyanról, amelyben a tagok többségének állandó állása van.

A cigányság némely tartósan állás nélkül maradt, nyomorban élõ csoportjainak újfajta túlélési technikáiról is beszámolnak a cikkek: akkumulátorozásról, guberálásról, koldulásról, feketepiaci árusításról, csigaszedésrõl, dögkútról származó hús evésérõl, lakásfoglalásról stb. Több riport bemutatja e csoportok helyzetét, és megállapítja, hogy lényegében nincs más választási lehetõségük az ott élõ romáknak. Más cikkek egy része e tevékenységek deviáns, sõt esetleg illegális voltára helyezi a hangsúlyt. Egyik-másik cikk részletesen leírja a bemutatott roma csoport tagjainak nyomorúságos lakhelyét, szegényes, ütött-kopott öltözetüket, kilátástalan helyzetüket. Két riport (3, 4) a csigát szedõ Orsós Sándorról szól. Orsós Alsószentmártonban lakik. Ebben a faluban a helyi önkormányzat annyira eladósodott, hogy a szociális segélyeket nem tudja kifizetni: Orsós például az õt megilletõ 5500 forint segély helyett ezért csak havi 2000-et kap kézhez. A falubeli cigányok 95 százalékának nincs munkája. Orsósnak "agyonfoltozott munkásnadrág és elképzelhetetlenül szétszakadt cipõ alkotja öltözetét, amelyben kissé ügyetlenül jár, lábával húzza maga után a foszladozott lábbelit". Az írásból az is kiderül, hogy ez az egy pár cipõje van Orsósnak, ebben megy mindenhova. Lakhelye is meglehetõsen szegényes: "a rogyásra bármikor kész épületet valaha bugyikékre meszelték a még megmaradt vakolatdarabkák szerint, a tetõ beszakadva, az ablakok töröttek, az ajtó kiszakadva. A kert elkerített részén szépen gondozott veteményes... A két helyiségbõl álló épület elsõ szobájában kopott kerevet. A belsõ szobában döngölt földpadló, két ágy, sparhelt s egy lelakatolt szekrény. Az egyetlen ülõalkalmatosság egy szakadozott kárpitú karosszék". A csigaszedés Alsószentmárton környékén veszélyes foglalatosság, mivel könnyen át lehet tévedni közben a szerb határon: Orsós feleségének két éve leszakította a fél lábát egy akna a határon, Orsóst magát pedig szerb katonák elfogták és öt napig fogságban tartották.

Több cikk foglalkozik az akkumulátorozással: ez az akkumulátor mûanyag burkának eltávolítását, a sav leeresztését, majd utána a cellákban és sarukban lévõ ólom beolvasztását jelenti. Életveszélyes tevékenység, mivel ólommérgezést lehet kapni tõle. Egy hevesi kislány meg is halt már ennek következtében. A témát taglaló cikkek nagy része nem foglalkozik azzal, vajon mi késztethette a romákat az akkumulátorozásra. Az egyik cikk (15), amely a kislány halálával foglalkozik, azt állítja, hogy "jó pénzért eladható" a beolvasztott ólom, egy másik írásból (20) kiderül, hogy ez a "jó pénz" mindössze kilónként 25-30 forintot jelent. Ez utóbbi cikk egyébként felveti azok felelõsségének a kérdését, akik lehetõvé tették, hogy a használt akkumulátorok a szeméttelepre kerüljenek, és a szerzõ kifejezi megdöbbenését azzal kapcsolatban, hogy a hivatal csak akkor figyelt fel az akkumulátorozásra, amikor az már halált okozott.

Egy másik cikk (7) a tiszanánai cigányság életérõl számol be: állandó munkája csak egy-két embernek van, "ötvenen... még jövedelempótló támogatásra se jogosultak, a szociális keret háromnegyedét pedig már az év elsõ felében szétosztották". A faluban lakó cigányok egy része rendszeresen jár a dögkútra húsért, "sokuknak a szemétre dobott állati tetem az egyetlen lehetõség, hogy húshoz jussanak". A döghús fogyasztása veszélyes dolog: a falu cigány lakosai közül mintegy 50-en kaptak nemrégiben vérhasfertõzést feltételezhetõen emiatt.

Az egyik olvasói levél (15) egy érdi cigány közösség életérõl számol be: a "cigány családok becsületes, nehéz, piszkos, poros munkával, nap mint nap, reggeltõl estig az érdi szemétlerakóhelyen guberáltak. Vasat, fémet, közértes üvegeket, meg használható ruhákat, cipõket meg tüzelõt, ágat, fadarabot télen". Érdekes, hogy a levélíró a guberálást pozitív értékként említi, amely azt bizonyítja, hogy a szóban forgó cigány családok rendes, dolgos emberek.

Több cikkben megjelenik a megélhetési bûnözés fogalma. Ezekben az írásokban beszámolnak arról, hogy a rendszerváltás után romlott a cigányság helyzete, és ezért növekszik a cigány bûnözés az adott régióban.

A cikkek egyéni és csoportos szereplõirõl összegzésképpen elmondhatjuk, hogy többségüket három típusba sorolták. Az egyik típust a nagyon szegény, nyomorgó, munkanélküli, segélyekbõl élõ, különféle túlélési technikákat alkalmazó, problematikus csoportok alkotják, a másikat az elit: a zenészek, a táncosok, a festõk és a focisták, akiket pozitív jelzõkkel illetnek, akiknek jó a kapcsolatuk a többségi társadalommal és nagyrészt eredmények kapcsolódnak hozzájuk. E két típus között helyezkedik el a politikai elit, amely az elektorokból, a kisebbségi önkormányzati képviselõkbõl és cigányszervezetek vezetõibõl áll. Hozzájuk kevesebb probléma kapcsolódik, mint az elsõ csoporthoz, de több, mint a másodikhoz. Egyfelõl pozitív képet rajzolnak róluk mint tisztséget viselõ személyekrõl. Anyagi helyzetüket egyszer sem minõsítik rossznak, nem említenek az õ esetükben túlélési technikákat, deviáns viselkedésrõl is ritkán számolnak be velük kapcsolatban. Másfelõl negatívan jellemzik õket, mint gyakran egymás ellen küzdõ, az egységre törekvés helyett saját személyes ambícióikat, önös érdekeiket követõ, esetleg indulatos politikusokat.


A magyarországi cigányság egészének képe a lapokban

"Magyarország egyes vidékei Bangladeshez hasonlíthatók, a cigányság katasztrofális helyzetben van." "Azok, akik sem bûnözni, sem éhen halni nem akarnak, kénytelenek olyan túlélési technikákhoz folyamodni, amelyek sokszor ön- és közveszélyesek." (6) "Ez a kisebbség az összlakosságnál sokkal rosszabb helyzetben van minden tekintetben: iskolázatlanabbak, jobban sújtja õket a munkanélküliség, kimagaslóan sújtja õket a társadalmi devianciák legtöbbje. Egészségügyi szempontból is hátrányos helyzetûek" (9) - írják a magyarországi cigányságról az újságokban.

A lapok a hazai cigányságról mint csoportról meglehetõsen egységes képet sugallnak: a legrosszabb, leghátrányosabb, leginkább diszkriminatív helyzetben lévõ, legszegényebb, legképzetlenebb és legnagyobb hazai kisebbségként emlegetik, amelyen belül nagyon nagy arányú a munkanélküliség. Még ha elfogadjuk is, hogy a cigányság jelentõs részére nem túlzóak ezek az állítások, ilyen formában mégis csak leegyszerûsítõek. Ez az egységes kép a cigányságról több veszélyt is rejt magában. Egyfelõl eltakarja a cigány etnikum sokszínûségét. Mindössze egy cikkben említik például azt, hogy a hazai cigányság valójában három csoportra oszlik: a magyar, az oláh és a román cigányokra. Emellett arra hajlamosítanak, hogy ha találkozunk egy cigánnyal, azt várjuk el tõle, hogy hátrányos helyzetû, szegény, alulképzett és munkanélküli legyen, és ezt az elõfeltevést csak akkor vessük el, ha az illetõ már "bizonyított". Másfelõl a cigányságról mint problémahalmazról írnak, de nem foglalkoznak eleget azzal, hogy miért alakult ki ez a helyzet, és így a megfelelõ összefüggések bemutatása híján a cigányságra hárul a felelõsség a problémákért: ha csak arról írnak, hogy körükben nagyarányú a deviancia, de nem írnak az okokról, akkor könnyen azt feltételezi az ember, hogy ez cigány sajátosság. Ugyanakkor a hátrányos helyzetet hangsúlyozó cigánykép hozzásegítheti az embereket ahhoz, hogy felismerjék a téma fontosságát és elõsegítsék helyzet javítását szolgáló tervek, programok kialakítását. Ez utóbbi ellen szól viszont az a tény, hogy a cikkekben gyakran a helyzetet reménytelenül súlyosnak, kilátástalannak mutatják, olyannyira, hogy már hiábavaló bármit is tenni.

Az, hogy a sajtó egységesen "sokszorosan hátrányos helyzetû cigányságról"(11) ír, azt sugallja, hogy cigányság = hátrányos helyzet, ez pedig így nem igaz.

A magyarországi cigányság egésze 63 cikkben jelenik meg mint szereplõ. Arról, hogy nagy többségük mibõl él, 21 cikkben tesznek említést, 18 cikkben a szociális segélyeket és a családi pótlékot nevezik meg fõ megélhetési forrásként, két cikkben a guberálást, egyben pedig a bûnözést említik. Az elõítéletek egy része épp a segélyeknek és a családi pótléknak a cigányok körében nagyszámú igénybevételéhez kapcsolódik, sokan úgy látják, hogy a magyar társadalom rengeteget tesz a cigányokért, hiszen "eltartja õket", sõt úgy vélik, "ezen juttatások fejében az ország egy s mást elvár(hat). ...Gondolják végig, mekkora áldozatot hozott értük az ország, a társadalom, valamit törleszteni ebbõl elemi kötelesség" (25). Az összefüggések teljesebb körû bemutatására (pl. hogy más szociális juttatásokból - nyugdíj, közép- és felsõfokú oktatás, ösztöndíj stb. - viszont kevésbé részesülnek a cigányok) nem vállalkoztak a cikkek szerzõi.

A magyarországi cigányság foglalkoztatottságáról 16 cikkben van szó, ezek mindegyikében arról írnak, hogy a cigányság nagyon nagy hányada munkanélküli: egyes cikkek 60-70, sõt 75 százalékos munkanélküliségrõl írnak. Egy-két cikkben azt is megemlítik, hogy az elõzõ rendszerben a cigányok többsége dolgozott. A cigányság anyagi helyzetével 24 cikkben foglalkoznak. Mindegyikben a cigányok szegénységérõl írnak.

A cigányságról szóló cikkek 19 százaléka tesz említést valamilyen deviáns viselkedésrõl. A cikkek 80 százalékában a problémák hangsúlyosabbak az eredményeknél. Eredményekrõl többnyire az önkormányzati választásokkal foglalkozó cikkekben olvashatunk, amelyek nem mulasztják el hangsúlyozni, hogy a magyarországi cigányság számára történelmi jelentõségû eseményrõl van szó. A problémát az esetek nagy részében a cigányság rossz helyzete jelenti, és egyes problémáiért maga a cigányság a hibás, felelõs. Ezt a tényt a velük foglalkozó cikkek több mint egynegyede említette. A problémák egy további részét a cigányok ellen intézett rasszista támadások jelentették.


A cikkek írói és viszonyulásuk a cigánysághoz

Elõször is azokat az eseteket tekintjük át, amikor egyértelmû volt, hogy a cikk írója önálló véleményt nyilvánít. Ez 91 cikknél fordult elõ. Mindössze két cikknél derült fény az írójának roma származására, így feltételezhetjük, hogy a cikkek szerzõinek nagy része nem cigány származású. E cikkek több mint 90 százalékát újságíró írta. A szerzõk között csak egy tudós, illetve szakember akadt, pedig a tudósoknak szerepük lehetne abban, hogy objektívebb, a napi hírpolitikától mentes kép alakuljon ki a cigányokról. E cikkek esetében kódoltam a szerzõnek a cikk cigány szereplõirõl alkotott véleményét ötfokú skálán:

1 - nagyrészt pozitív,
2 - inkább pozitív, mint negatív,
3 - kiegyenlített vagy semleges,
4 - inkább negatív,
5 - nagyrészt negatív.

A szerzõk cigányokhoz való viszonyulásának a leggyakoribb értéke (módusza) és mediánja is 1 volt, ami a skála "nagyrészt pozitív" fokozatának felel meg. Ehhez azonban meg kell jegyeznünk, hogy a cikkírók véleményét sokszor nem lehetett kódolni, mivel rejtett, "finom" módszereket alkalmaztak, amelyek mögött azonban gyakran a cigányság negatív megítélése húzódott meg. A szerzõk elõítéletességét is meglehetõsen nehéz volt kódolni, hiszen ez szubjektív kategória.3 Az önálló véleményt alkotó cikkírók csaknem egynegyede bizonyult valamilyen formában elõítéletesnek. A cikkíró elõítéletessége az egyik legnyíltabb formában Rédey Pál (25) írásában jelenik meg, annak ellenére, hogy a szerzõ azt állítja magáról: "nincs bennem semminemû elfogultság, elõítélet, ellenszenv a kisebbség iránt", sõt "szeretettel próbálok tûnõdni a téma felett". De, mint azt Rostás Farkas György, a Fõvárosi Cigány Kisebbségi Önkormányzat elnöke erre a cikkre reagáló olvasói levelében (26) írja: "ez a »próba« sajnos szeretetlen marad", noha Rédey még azt is hozzáteszi, hogy "öröm és megelégedettség lett úrrá bennem,... ha a szociális és egyéb vonatkozásban egy szintre emelkedtek velünk" a cigányok. Rédey szerint a romáknak, ennek az "európai embertípustól némiképp elütõ fajtá"-nak a "szabad vándorlás vérükké vált". Bár a 19. századi romákról ír, úgy véli, hogy a helyzet azóta sem változott: "nem kellett adót fizetniük, dolgozniuk, s nem tudta betörni õket semmiféle állami rendszer. Az adófizetés és a munka kényszere mai napig ellenük szól". Ma is a réten heverõ, nem dolgozó, vándorló hordának látja a cigányokat. Ezután beszámol arról, hogy a magyar társadalom milyen "emberfeletti áldozatokat" hozott a cigányságért, és hogy éppen ezért jogunk van "befogadó ország"-ként egy s mást elvárni a romáktól, mégpedig azt, hogy a cigányság mint "vendég" Magyarországon "vendéglátójához", a magyarokhoz igazodjon szokásaiban, moráljában, kultúrájában és felfogásában. Bár tudja, hogy még "sok víznek kell lefolynia a Dunán, míg vérükké válik a magyar szokás, morál, s mindaz, ami jellemzi a magyar karaktert", addig is azt kéri, hogy "legalább a hajlandóságot mutassák hozzá".

Olyan cikkek is akadtak, amelyekben a szerzõk az elõítéletek ellen foglaltak állást.

A szerzõk közül többen közvetettebb, rejtettebb módszereket alkalmaztak véleményük kifejezésére. A véleményközvetítõ technikák a nem tudatos módszerektõl a tudatosig, a legkifinomultabb, rejtett, kvantitatívan nem elemezhetõtõl a legdurvább, legátlátszóbb, kimutatható "taktikákig" terjednek. Elõször is néhány, az írások címeivel kapcsolatos módszert tekintünk át.

A) A hírek mûfajában elvárás a szerzõvel szemben, hogy ne közölje véleményét. Ennek az általában az etnikai konfliktusok kapcsán alkalmazott "taktikának" a lényege a következõ: a cikkben a szerzõ semlegesen mutatta be mindkét fél állításait, a címmel azonban kifejezésre juttatta véleményét. Tipikus példa erre az örkényi roma-rendõr konfliktusról szóló írás (22), amely az összetûzésben részt vett romák ellen indított eljárásról számol be (a rendõrök ellen nem indult eljárás). Az "Eljárás a rendõrattak áldozatai ellen" címmel a szerzõ annak a véleményének ad hangot, hogy a konfliktust a rendõrök okozták, õk támadták meg a cigányokat; a cikken belül aztán semlegesen bemutatta mindkét fél álláspontját.

B) Jellegzetes "taktika" a következõ: a cikk maga csak nagyon kis részben foglalkozik a cigányokkal, a címben mégis a cigányságot emelik ki, mintegy középpontba állítva a cikk cigányokról szóló részét.

C) Többször elõfordult, hogy a címben a cigánysággal kapcsolatos eset kevésbé jelentõs, de annál rémisztõbbnek, feltûnõbbnek, szenzációsabbnak ható momentumát emelték ki. Íme néhány ilyen cím: "Eszik a hattyúkat" (19) (a romániai cigányok), "Cigányvért akartak" (27) (egy szkinhed-támadásról szóló beszámolóban), "Nádat gyömöszöltek a testébe" (2) (egy bûnügy kapcsán, amit cigányok követtek el), "Bujkálnak a lincselõk" (30) (a cikkbõl kiderült, hogy valójában nem is történt lincselés, csak azzal fenyegetõztek). A cím mérete is növeli a cím feltûnõségét, nemcsak a tartalma, hiszen kevésbé feltûnõ egy kis méretû cím.

Az egyes címeknél kódoltam, hogy mennyire volt túlzó, illetve szenzációkeltõ a cím. Egy címet akkor tekintettem szenzációhajhásznak, ha a szerzõje a C) pont alatt említett taktikát alkalmazta. Ennek alapján megállapítható, hogy a címek több mint négyötöde (83,2%) nem volt túlzó, 14,4 százalékuk volt némileg túlzó és 2,4 százalékuk nagyon túlzó, szenzációkeltõ. Vizsgáltam a szenzációsnak szánt címeket újságok szerint is. Ennek alapján az újságokat két csoportba soroltam. Az egyikben a nem túlzó címek aránya 82 és 94 százalék között, a némileg túlzó címek aránya 6 és 18 százalék közötti volt, és nem szerepelt egyetlen nagyon túlzó cím sem. Ezek a következõk voltak: Magyar Nemzet, Népszava, Esti Hírlap, Népszabadság, Új Magyarország és Magyar Hírlap. A másik csoportba azok a napilapok kerültek, amelyekben a nem túlzó címek aránya alig 50 százalék volt, és egyaránt elõfordultak némileg, illetve nagyon túlzó címek is. Ebben a csoportban kapott helyet a Kurír, a Mai Nap és a Blikk.

Az egyes témák bemutatásánál fellelhetõ volt a "bolhából mamut" "taktika", fõképp az újságok elõbb említett második csoportjánál. Ez a következõket jelentette: a témával kapcsolatos híreket nem a fontosságuknak megfelelõen mutatták be, hanem a lényegtelenebb részeket, többnyire nagyon rémisztõ momentumokat túlhangsúlyoztak, látnivalóan szenzációkeltés igényével. A Kurír például az Országos Cigány Önkormányzat megválasztásáról "A skinheadek is készülnek?" címû cikkben (1) számolt be. Ebben a szerzõ nem méltatja a roma önkormányzat megalakulásának politikai jelentõségét, nem mutatja be a választáson részt vevõ csoportosulásokat, hanem egy esetleges cigány ellendemonstrációról ír (amit senki nem jelentett be, és nem is került sor rá), illetve arról, hogy "informátoraik" szerint több busznyi szkinhed érkezik majd a helyszínre (bár a rendõrségnek nem volt tudomása ilyen tervrõl). Egy másik tudósítás (17) az önkormányzati választásokról "A rendõrség felkészült" címmel jelent meg, az alcíme pedig: "Különleges intézkedések a romaparlament peremén". A cikknek kevesebb mint egyharmada foglalkozott magával a választással, a nagyobbik része egy esetleges szkinhed-támadás latolgatása után azt tárgyalta hosszasan, hogy állítólag több roma - kihasználva, hogy a rendõrök minden taxistól elkobozták a védelmi eszközeiket - összerugdosott egy taxist, és hogy a támadók a helyszínre érkezõ rendõröket ismerõsként üdvözölték. A cikkben ugyanakkor azt is közlik, hogy a városi rendõrkapitányság ügyeletes tisztje elmondta: "egyikük sem hallott a történtekrõl, sõt még a taxisoknál tartott elkobzásokról sem". Egy másik írásban (23), amelynek "Nem várt izomtorna" a címe, a szerzõk, bár megjegyzik, hogy "reméljük, vaklárma az egész", mégis hosszan foglalkoznak egy állítólag tervezett roma megmozdulással, amelynek célja a szkinhedek verése lenne (az összes megkérdezett illetékes cáfolja a hírt). Ezekben az írásokban nagy szerepet játszhat az, hogy maguk az újságok, amelyekben megjelennek, eleve hajlanak a negatív szenzációkeltésre. Ugyanakkor nem zárható ki valami ahhoz hasonló indíttatás sem, amirõl Hann Endre (1976) írt a rémhírek kapcsán: a rémhír terjesztésében a társadalmilag elutasított agresszió fejezõdhet ki, és a terjesztõ és a hallgató katartikus kielégülésben részesülhet a rémhír elmondásakor, a nem cigány szereplõvel azonosulva. Azt is megállapította Hann, hogy a rémhír életereje és funkciója szempontjából csaknem lényegtelen, hogy mennyi köze van a valósághoz, hogy terjesztõi, hallgatói elhiszik-e vagy sem.

Ha valaki nem akarja magára venni a toleránsabb közvélemény elmarasztaló ítéletét, nem írhat olyasmit egy cikkben, hogy általában undorodik a cigányoktól, ezzel szemben okkal számíthat együttérzésre, ha egy brutális bûneset kapcsán azt írja, hogy "rosszullét környékezett"(2) a cigány származású gyilkossal való beszélgetéskor, aki "szadista perverzitással" hajtotta végre "brutális" tettét. Azt, hogy ezeknek a cikkeknek közük lehet a cigányellenességhez, megerõsíti az a Csongrád megyei cigányok helyzetét bemutató cikk (12) is, amely megállapítja, hogy bár a megyében nincs cigányellenes hangulat, de "ha elõfordul egy súlyos bûncselekmény, vagy gyilkosság, s ha kiderül, hogy cigány az elkövetõ, akkor pánikszerûen elõtör az ellenszenv".

Sok esetben olyan kifinomult módszereket alkalmaztak a szerzõk, hogy állásfoglalásukat nem lehetett kvantifikálni, kódolni, mivel nem fejezték ki egyértelmûen negatív vagy pozitív véleményüket a cigányokról. Például a szolnoki választásra érkezõ küldöttek számát értékelve egyes cikkek az alacsony részvételt hangsúlyozták: "csak 1618-an érkeztek meg, õk is órákat késve"; vagy: "vasárnap 11 órára várták a mintegy 2100 küldöttet a szolnoki Tiszaligeti Városi Sportcsarnokba, ám délután fél kettõig az ország különbözõ pontjairól befutó buszok mindössze 1695 elektort hoztak", más cikkek viszont az 1618 résztvevõt éppen az ellenkezõjeként értékelték. A "Magas részvételi arány a roma önkormányzati választáson" címû írásban (8) például arra hívja fel a szerzõ a figyelmet, hogy a nagyon magas, 75 százalékos részvételi küszöb ellenére is érvényes volt a választás. Egy másik cikkben pedig kiemelik, hogy "a borús, szeles idõ" sem "riasztotta vissza a több, mint 1600 elektort", hogy megjelenjenek Szolnokon. Ezekben az esetekben feltételezhetõ, hogy pozitívabban viszonyul a cigányokhoz az, aki magas, mint aki alacsony részvételi arányról számol be (ezt egyébként igazolni látszanak az érintett szerzõk más írásai), de mivel nem derül ki az idézett írásokból a cigányokról alkotott véleményük, nem kódoltam állításaikat sem pozitív, sem pedig negatív viszonyulásként.

A jelzett sajtótermékek feldolgozása alapján meg kellett állapítanom, hogy bár egyes újságírók többször is írtak cigánysággal kapcsolatos cikkeket (pl. Czene Gábor a négy hónap alatt tucatnyi cikket közölt a Népszabadságban), a cikkírók döntõ többségét mégis a témában való járatlanság, felkészületlenség jellemezte.


A cikkek témái és probléma-, illetve eredmény-orientáltságuk

Megvizsgáltam, hogy a cikkek milyen gyakran foglalkoztak4 az egyes témákkal, továbbá azt, hogy a témákon belül az eredmények vagy a problémák voltak-e túlsúlyban, és ezt összehasonlítottam Lendvay Judit (1977) korábbi (1960-1964 közötti idõszakot átfogó) hasonló vizsgálatának eredményeivel:

1960-1964:
a cikkekben
elõforduló témák
gyakorisági sorrendje
(N = 127)

problémák (-) vagy
eredmények (+) vannak túlsúlyban

1995. március-június:a cikkek fõ témáinak
gyakorisági sorrendje
(kiemelve azok a témák,
amelyek a korábbi vizsgálat témái
között is szerepeltek) (N = 339)

problémák (-) vagy
eredmények (+) vannak túlsúlyban

1. munka

+

 1. elõítélet, diszkrimináció, etnikai konfliktus

-

2. lakás

+

 2. kisebbségi önkormányzati választás

-

3. iskola

+

 3. bûnözés, börtön, tettlegesség

-
4. kultúra, nevelõmunka

+

 4. kisebbségi önkormányzat mûködése

-
5. elõítélet

-

 5. mûvészet, könyv

+
6. demográfia

-

 6. szegénység, segélyek

-
7. bûnözés

-

 7. cigány szervezetek alakulása, mûködése

-
    8. munka, foglalkoztatás, munkanélküliség

-
    9. gyerekek

-
    10. általános helyzetjelentés, életkép

-
    11. iskola, oktatás, tanfolyamok

-
    12. deviáns viselkedés (bûnözésen kívül)

-
    13. egyéb (sport, demográfia,
egészségügy, lakásügy)


-



A két vizsgálatból szembetûnik, hogy míg korábban öt év alatt 127 cikk jelent meg 26 magyar napilapban, addig 1995-ben négy hónap alatt ennek többszöröse látott napvilágot az általam vizsgált 12 országos napilapban. A cikkek alacsony száma az 1960-as években arra utal, hogy a sajtó "óvatosan", szinte tabuként kezelte a cigánysággal kapcsolatos témákat (Hann 1976).

A cikkek témáinak fontossági sorrendjében és probléma-, illetve eredmény-orientáltságukban is jelentõs eltérés tapasztalható a két idõszak között. Lényegesen csökkent a munkával és az iskolával foglalkozó cikkek aránya. A lakásügy, amely korábban a második leggyakoribb téma volt, szinte teljesen eltûnt 1995-re. A korábbi vizsgálatban a nevelõmunka témakörhöz a felvilágosító munkáról szóló cikkeket sorolta a kutató, amelyek a cigányok "alacsony kulturális szintjé"-nek emelését célozták. Ez a témakör szinte egyáltalán nem jelenik meg a mostani sajtóban. Az elõítélet témakörének jelentõsége a két idõszak között ugrásszerûen megnõtt, 1995-re ez vált a leggyakoribb témává. A korábban legkevésbé érintett témakör, a bûnözés mára a leggyakrabban tárgyalt témák közé került.

Döntõ változás van a két idõszak között a cikkek alaphangjában: az 1960-as évek elején több olyan téma jelent meg, amelynek középpontjában az eredmények álltak, 1995-ben ellenben a mûvészetek kivételével minden témakörben a problémák domináltak. Nyilvánvaló, hogy a hatvanas évek túlzottan optimista cigányképe hamis volt, ám az, hogy ma a cigányságot illetõen szinte csak megoldhatatlan problémákról olvashatunk, szintén túlzásnak tekinthetõ. A Népszabadság egyik 1962-es cikkében még azt írták: "3-4 éven belül megoldjuk a cigánykérdést a megyében" (Lendvay 1977), ma viszont sok cikkben a helyzet kilátástalanságáról, reménytelenségérõl számolnak be, és csökkent a helyzet javítását célzó tervek bemutatása is.

Mindegyik témánál és cikknél hétfokú skálán kódoltam probléma-, illetve eredmény-orientáltságukat. A skála fokozatai a következõk voltak:

1 - csak problémák említése,
2 - sokkal több probléma említése, mint eredményé, pozitív fejleményé (sokkal hangsúlyosabbak, fontosabbak a problémák),
3 - kicsit több probléma említése, mint eredményé,
4 - kiegyenlített,
5 - kicsit több eredmény említése,
6 - sokkal több eredmény említése,
7 - csak eredmények említése.5

A cikkek probléma-eredmény skálán elfoglalt helyének mediánja és módusza is 2 volt. A cigánykérdés tárgyalását a napilapokban tehát erõteljesen a problémák hangsúlyozása jellemzi. Ráadásul a problémákat tárgyaló cikkek többsége sokkal hosszabb volt, mint az eredményekrõl beszámolók, és így a cigánysággal foglalkozó cikkek összterjedelmébõl jóval nagyobb helyet foglaltak el.

A továbbiakban a két leggyakrabban elõforduló témakört vizsgáljuk meg részletesebben probléma-, illetve eredmény-orientáltságuk szempontjából.


Elõítélet

A leggyakoribb témakörrel, az elõítélet, diszkrimináció, etnikai konfliktus kérdéseivel foglalkozott a cikkek 35 százaléka. Ez foglalja el az összterjedelem 44 százalékát, a nem önkormányzati választásokról szóló cikkek összterjedelmének 60 százalékát. A probléma-eredmény skálán elfoglalt helyének módusza és mediánja is 2 volt, tehát tipikusan sokkal több probléma, mint eredmény bemutatása jellemezte az ilyen témájú cikkeket.

Sok cikk foglalkozott a roma-rendõr, cigány-nem cigány etnikai konfliktusokkal. Ezek tették ki az elõítélettel kapcsolatos cikkek nagy részét. Az, hogy a sajtó ilyen sokszor számolt be a gyakran tettlegességig fajuló cigány-nem cigány ellentétekrõl, részben az események nagy "hírértékének" köszönhetõ, annak, hogy a szerkesztõk szerint ez érdekli az olvasókat. Több cikk, köztük számos publicisztikai írás foglalkozott a társadalom cigányokkal szembeni nagyfokú elõítéletességével.

Az elõítélet témakörével foglalkozó cikkek kevés eredményrõl adtak számot. Az eredmények nagy része "kvázi" eredmény volt, nem azt jelentette, hogy csökkent vagy kicsi az elõítéletesség mértéke a cigányokkal szemben, hanem gyakran csak megállapodásokat, projekteket takart, amelyeknek célja az elõítélet csökkentése. Néhány cikkben azonban valódi pozitívumokról is szó esett. Az egyik cikk (13) például arról a "kísérletrõl" számolt be, amelyet a tévében "Cigány vagyok, feleségül venne?" címû összeállításában végzett a mûsorvezetõ hölgy: a korábban feladott társkeresõ hirdetésre a mûsor ideje alatt jelentkezõ férfiakat felhívta és "próbára tette õket" azzal, hogy közölte velük, õ cigány származású, annak minden jellegzetességével. Meglepetésére, szinte az összes férfi továbbra is ragaszkodott a személyes találkozóhoz, azután is, hogy tudomást szerzett a hölgy cigány származásáról. Ez a cikk írója szerint "cáfolni látszott a társadalom súlyos elõítéleteirõl terjesztett híreket". Szerintünk azonban ez nem okvetlenül a férfiak gondolkodásának elõítélet-mentességét mutatja, csupán azt, hogy adott esetben magatartásukban nem jelent meg cigányellenesség. Egy másik cikk (11) szerzõje a választások kimenetelét értékelve arra a következtetésre jutott, hogy "a többségi társadalom áldását adta a kisebbségi önkormányzatokra akkor, amikor elment szavazni... Számos magyar voksát adta a helyi cigány kisebbségi önkormányzat megalakulására", ugyanis a romák által létrehozott önkormányzatokra jóval többen adták le szavazatukat, mint ahány cigány etnikumú személy él az országban.

Némelyik cikkben pozitív sztereotípiák is elõfordultak a cigánysággal kapcsolatban. A lókereskedelem kapcsán azt írják: "ha a lovat tekintem, a cigányban több hazaszeretet volt, mint a magyar téeszelnökök legtöbbjében", sõt a cikk írója szerint a cigányok voltak azok, akik "messzebbre láttak, mint amennyire egy pártiroda ajtaja volt" (35).


Az országos cigány önkormányzati választás

A második leggyakoribb téma az önkormányzati választás volt. Mivel vizsgálati anyagunk az 1995 márciusa és júniusa közti idõszakot fogja át, nem meglepõ az áprilisi választással foglalkozó cikkek nagy részaránya. Inkább az a figyelemre méltó, hogy ez a téma a második helyre szorult az elõítélet témaköre mögé. Súlya azért így is jelentõs marad: a cikkek 27,6 százalékában, az összterjedelem 31,4 százalékában jelenik meg a szolnoki választás mint fõ téma. Tekintettel arra, hogy az országos önkormányzat megalakulása fontos és pozitív dolog a magyarországi cigányság történetében, azt várnánk, hogy az ezzel foglalkozó cikkek a témát és a szereplõket illetõen inkább eredmény-, mint probléma-orientáltak. Nos, bár igaz, hogy sok más témához viszonyítva itt kevésbé problematikus a kép, összességében azonban a probléma-eredmény skálán a módusz 2 volt ("sokkal több probléma, mint eredmény"), a medián pedig 3 ("némileg több probléma, mint eredmény"). A választásokon részt vevõ szereplõk tekintetében is hasonló a helyzet: ugyan kevesebb problémát említettek velük kapcsolatban, mint sok más téma szereplõinél, a képviselõk, elektorok viselkedését mégis sok esetben kifogásolták, és egyes esetekben deviánsnak minõsítették.

Sok volt a választásokkal kapcsolatban a rövid, pozitív hír, amely gyakran csak azt tartalmazta, hogy megtörtént a választás, és problémákat nem említett az eseménnyel kapcsolatban. Ugyanakkor azok a cikkek, amelyek részletesebben foglalkoztak a választással, szinte mind problémákról is szóltak.

Két elgondolkodtató cikkbõl idézünk a választással foglalkozó publicisztikai írások közül. Az egyikben (10) a sajtót ítélik el azért, ahogyan a választásról beszámol: "A sajtó már napok óta hegyezi a tollát. Ahol több, mint kétezer cigány összegyûlik, ott biztosan botrány lesz. Nem véletlen, hogy a legtöbb kérdést a rendõrök kapták a választással kapcsolatban. Még a rokonszenvezõ tudósítók is úgy számolnak be az eseményrõl legtöbbször, mintha gyengeelméjûekrõl vagy legalábbis kisgyerekekrõl írnának. Kiemelik az ingyenutazás és a csalogatónak osztogatott uzsonnacsomagok ügyét mint leglényegesebbet." Annak ellenére, hogy a szerzõ túloz, azért sok igazság van abban, amit írt. Érthetetlen, hogy a sajtó miért hangsúlyozza túl a rendõri biztosítás szerepét, illetve az étkezés és az utazás ingyenességét. Volt olyan cikk (16), amely már a címével is arra összpontosította a figyelmet, hogy "Ingyen utazhatnak Szolnokra a cigány elektorok". A fentebb idézett publicisztikai írás további részében, illetve egy másik publicisztikában (5) a roma egység kérdése merül fel: pontosabban az, hogy miközben elvárjuk a romáktól az egységet, a többségi társadalom sem egységes, és politikusai sem mûködnek mind együtt. "Ha bizonygatni kezdeném, hogy Horn Gyula és Torgyán József testvéri együttmûködése nélkül nincs magyar felemelkedés, bolondnak néznének. Arra az állításra viszont, hogy a roma politikusoknak összefogva, személyi és szervezeti ambíciókat félretéve kell munkálkodniuk a cigányság helyzetének jobbításán, lelkes bólogatás lenne a válasz. Ez van. A társadalom általában sértõen keveset feltételez a romákról, esetenként meg olyasmit vár el vezetõiktõl, amit a nagypolitika sztárjaitól sem." "Ki tud félmillió olyan »igaz magyart« mondani, aki mindenrõl mindig ugyanúgy gondolkodik? Miközben a magyarországi cigányok még csak nem is egy nyelven beszélnek, az ország legkülönfélébb részein élnek, a legkülönfélébb foglalkozásokat ûzik, gazdagok vagy éppen szegények, okosak vagy buták, vallásosak vagy sem, SZDSZ-tagok vagy a kisgazdákhoz csatlakoztak, akkor most miért mondanák mindig ugyanazt?" (10)


Összefoglalás

Dolgozatomban azt a kérdést vizsgáltam, hogy milyen képet alakítanak ki, illetve sugallnak a hazai cigányságról az országos napilapokban 1995. március 1-je és június 30-a között megjelent cikkek. A mintegy 340 cikk tartalomelemzése alapján megállapítható, hogy a sajtó cigányképében a problémák domináltak az egyes témakörök kifejtésében és a szereplõk bemutatásában egyaránt.

Veszélyesnek tartom a problémák túlhangsúlyozását, mert ez oda vezethet, hogy az olvasó számára kilátástalannak, reménytelennek tûnik a cigányság helyzete, amelyen már változtatni sem érdemes. Másrészt, mivel a cikkek nem foglalkoznak eleget azzal, hogy miért alakult ki ez a helyzet, a megfelelõ összefüggések bemutatása hiányában a problémákért a cigányságra hárul a felelõsség. Ha a cikkíró csak azt emeli ki, hogy a romák körében nagyarányú a deviancia, de nem szól az okokról, akkor könnyen juthat az olvasó arra a következtetésre, hogy az említett negatív jelenségek pusztán etnikai eredetûek.

A témakörök közül egyedül a mûvészet kérdéskörében voltak az eredmények túlsúlyban, a cikkek cigány szereplõi közül pedig egyedül a mûvész elittel kapcsolatban domináltak az eredmények. Mivel azonban a mûvészeket sokan külön csoportnak tartják (illetve kivételnek), pozitív megítélésük nem változtat a cigányság egészérõl alkotott negatív képen.

A cigány elit egy másik csoportjával, a politikai elittel kapcsolatban is egyfajta pozitív kép kialakulását várhatnánk. Egy ilyen pozitív kép - nem úgy, mint a mûvész elit esetében - az egész cigányság pozitívabb megítéléséhez járulhatott volna hozzá. Ennek ellenére a politikával kapcsolatos témakörökben sem az eredmények domináltak az elemzett cikkekben. A politika cigány szereplõivel szemben gyakran merültek fel kifogások, így az elitcsoportról formált kép nem javított a cigányság egészének megítélésén.


Jegyzetek

 * A tanulmány alapjául szolgáló kutatás a "Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért" Közalapítvány támogatásával készült. Ezúton mondok köszönetet Gyenei Mártának és Kovács Évának értékes tanácsaikért és segítségükért.

1. A napilapok: Népszabadság, Népszava, Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Új Magyarország, Esti Hírlap, Mai Nap, Blikk, Kurír, Pesti Riport, Nemzeti Sport, Világgazdaság. A szövegtörzsben zárójelben megadott számok, például (21), rendre a Hivatkozott újságcikkek alatt közölt bibliográfiai tételek sorszámát jelölik.

2. A tartalomelemzés módszertanára (Kippendorf 1995; Pietilä 1979; Babbie 1995) épített kódutasításaim alapján, amelyhez ötleteket merítettem korábbi hasonló és más témájú tartalomelemzési kutatásokból is (Lendvay 1978; Hegedûs 1989; Kovács 1993; Terestyéni 1985; Kováts-Tölgyesi 1986; Farkas et al. 1986). Az egyes cikkeket elemzési egységnek véve, minden cikkel kapcsolatban kódoltam: 1. a cikk általános jellemzõit, 2. a cikk legfontosabb öt cigány egyéni szereplõjének és legfontosabb három cigány csoportjának adatait, 3. azt, hogy hogyan jellemzik a cigányság egészét a cikkben, 4. a cikk írójának és az elsõ négy legfontosabb nem cigány szereplõnek az adatait és viszonyukat a cigányokhoz, 5. a cikk fõ témáit (egy cikknél maximum 3 témát), a cikkek probléma-, illetve eredmény-orientáltságát, és 6. még néhány más, általam fontosnak tartott dolgot.

A kódolás, majd az adatrögzítés után az SPSS számítógépes program alapján az adatokból nyert gyakorisági sorokat, kereszttáblákat és egyéb számítási eredményeket használtam fel táblázataim elkészítéséhez és a kapott eredmények elemzéséhez. Az elemzés során több változót összevontam (az 1-5. egyéni cigány szereplõk adatait, 1-3. cigány csoportok adatait, az 1-4. nem cigány szereplõk adatait, és az 1-3. témát).

3. A következõ módszert alkalmaztam: ha a cikk cigány szereplõit elítélte a cikk írója cselekedeteikért, akkor ezt a cigány szereplõkhöz való negatív viszonyuláshoz jelöltem be, függetlenül attól, hogy jogosan vagy jogtalanul ítélte el a cigány szereplõket. Ha viszont jogtalanul, illetve éppen cigány voltuk miatt támadta õket, vagy negatív, rosszindulatú általánosításokat tett a cigánysággal kapcsolatban, akkor egy három fokú elõítéletesség skálán is elhelyeztem válaszait.

4. Minden cikknél kódoltam azt, hogy mi volt a fõ témája. Mivel volt olyan fõ téma, ami több területet érintett, azt több témaként kódoltam: például, ha volt egy etnikai konfliktus, ahol tettlegességre is sor került, akkor azt az elõítélet és a (cigányok által elkövetett) tettlegesség témaköréhez is kódoltam, így a témák összessége több, mint 100 százalék (lásd Függelék 4. táblázat). A cikkek melléktémáit nem vettem figyelembe.

5. Egy példa a skála alkalmazására: ha egy cikkben arról számoltak be, hogy megalakult egy új roma szervezet, ez a hír nem feltétlenül került a skála 5-tõl 7-ig terjedõ fokozatára, csak akkor, ha az új szervezet létrejöttének pozitív voltát és az elérendõ pozitív eredményeket hangsúlyozták, ha azonban az írásban a jelenlegi rossz helyzeten volt a hangsúly, amin a szervezetnek javítania kell, akkor gyakran átkerült a cikk a skála másik oldalára, a problémák fokozataihoz.


Hivatkozások

Szakirodalom


Babbie, Earl 1995. A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó

Farkas Katalin-Pataki Judit-Tardos Róbert-Terestyéni Tamás 1986. Gazdasági propaganda - gazdasági közhangulat (1975-1985). Jel-Kép, 3.

Hann Endre 1976. Egy rémhír nyomában. Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont

Hegedûs T. András 1987. A cigányság képe a magyar sajtóban (1985-86). In: Tanulmányok a cigányság beilleszkedésérõl. Szerkesztette Hegedûs T. András. Budapest: Országos Pedagógiai Intézet

Kippendorf, Klaus 1995. A tartalomelemzés módszertanának alapjai. Budapest: Balassi Kiadó

Kovács Éva 1993. A módszerekrõl. In: Marionettbábu vagy Félisten? A köztársasági elnökkel kapcsolatos hatásköri viták a magyar sajtóban. Szerkesztette: Kovács Éva. Kézirat.

Kováts Ildikó-Tölgyesi János 1986. Az ökológia kérdései az újságokban (1982-1983). Jel-Kép, 3.

Lendvay Judit 1977. A cigánykérdés sajtóvisszhangja. Kézirat. Budapest

Terestyéni Tamás 1985. Kommunikációs tendenciák a magyar tömegkommunikációs eszközök 1984. évi gazdasági közléseiben. Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont

Várnagy Elemér 1972. Elõítéletek és a cigányság. Baranyai Mûvelõdés, 4.


Hivatkozott újságcikkek

(1) A.: A skinheadek is készülnek? Kurír, április 8.

(2) Ant.: Nádat gyömöszöltek a testébe. Mai Nap, március 9.

(3) Bercsi János: Csigaszedõk szerb fogságban. Magyar Hírlap, május 2.

(4) Botlik József: Aknák és csigaszedõk. Magyar Nemzet, május 2.

(5) Czene Gábor: Romacsapda. Népszabadság, április 22.

(6) Czene Gábor: Ólommérgezéstõl a járványig. Népszabadság, június 19.

(7) Czene Gábor: Dögkútból fenntartott nyomor. Népszabadság, június 29.

(8) Cz. G.: Magas részvételi arány a roma önkormányzati választáson. Népszabadság, április 10.

(9) Darócz Dávid: Nincs elég pénz egy felzárkóztató programra. Népszava, június 24.

(10) Dési János: Cigányok vagyunk. Magyar Hírlap, április 8.

(11) Fazekas-Ruck Levente: Kérdéses, lesz-e elegendõ képzett cigány képviselõ. Magyar Nemzet, április 5.

(12) Halász: Megszûntek a hagyományos szakmák. Magyar Nemzet, április 18.

(13) Hanthy Kinga: Elõítéletek nélkül. Magyar Nemzet, március 21.

(14) Horváth Ildikó-Lénárt Attila: Meghalt egy kislány ólommérgezésben. Népszava, június 8.

(15) Horváth László: Levélemények. Kurír, június 20.

(16) Ingyen utazhatnak Szolnokra a cigány elektorok. Új Magyarország, április 7.

(17) J. Zs.: A rendõrség felkészült. Blikk, április 10.

(18) Kemény György: Mindig sántít valamiben. Pesti Riport, június 30.

(19) K. K.: Eszik a hattyúkat. Mai Nap, május 10.

(20) Lázár István: Milyen zöld? Népszabadság, június 15.

(21) Maácz László: Balogh Béla emlékére. Magyar Hírlap, március 1.

(22) N. O.: Eljárás a rendõrattak áldozatai ellen. Magyar Hírlap, április 29.

(23) N. Sz.: Nem várt izomtorna. Kurír, június 30.

(24) P. I.: Flamenco farmerban. Kurír, május 23.

(25) Rédey Pál: Egy világrész kisebbsége. Magyar Nemzet, május 10.

(26) Rostás-Farkas György: Mit várhat el a "vendégtõl" a vendéglátó. Magyar Nemzet, május 15.

(27) SJ: Cigányvért akartak. Mai Nap, június 14.

(28) Vaskor István: Szabadlábon a romakirály. Mai Nap, május 2.

(29) Végh Alpár Sándor: Ornyik Sándor a lovát siratja. Magyar Nemzet, május 16.

(30) Zs. F.: Bujkálnak a lincselõk. Kurír, április 8.


FÜGGELÉK

1. táblázat
A cigánysággal kapcsolatos cikkek összterjedelme, átlagos terjedelme és az átlagos sormennyiség az egyes újságoknál (Terjedelem = az elsõ sorban található karakterek száma szorozva a sorok számával. Az átlagos sormennyiségnél egy sor hossza 30 karakter.)


lapok

cikkek
összterjedelme

cikkek átlagos
terjedelme

cikkek átlagos sormennyisége
 

db

százalék

    
Népszabadság 115351 20,3 2023 67,5
Népszava 69044 12,1 1353 45,1
Magyar Hírlap 106691 18,7 2319 77,3
Mai Nap 40540 7,1 1559 51,9
Blikk 9422 1,6 1177 39,2
Új Magyarország 24878 4,4 995 33,2
Kurír 46988 8,2 1740 58,0
Magyar Nemzet 104054 18,2 1678 55,9
Esti Hírlap 37631 6,6 1567 57,2
Pesti Riport 4757 0,8 1584 52,8
Nemzeti Sport 2773 0,5 924 30,8
Világgazdaság 577 0,1 288 9,6
Összesen 570215 100,0    


2. táblázat
Az egyéni cigány szereplõk megoszlása az említett foglalkozás, tisztség szerint


foglalkozás,
tisztség
fõ


százalék

az említett
foglalkozások, tisztségek százalékában

a nem politikai
személyiségek említett foglalkozásainak százalékában
szellemi foglalkozású
(irodai munka)
3
0,9
1,2
4,8
focista 5 1,5 2,1 7,9
vállalkozó 5 1,5 2,1 7,9
fizikai munkás 10 2,9 4,1 15,9
értelmiségi, vezetõ beosztású 17 4,9 7,0 26,9
mûvész 22 6,4 9,1 34,9
kisebbségi
önkormányzati képviselõ
87
25,3
35,8
-
cigány szervezet
vezetõ tisztségviselõje
94
27,3
38,7
-
nem említik a cikkben
a foglalkozását
100
29,0
-
-
Összesen 344 100,0 100,0 100,0


3. táblázat
A közéleti egyéni cigány szereplõk szervezetek szerinti megoszlása

szervezet

fõ

százalék
cigány politikai szervezet tagja 69 35,6
országos kisebbségi önkormányzat tagja 46 23,7
helyi kisebbségi önkormányzat tagja 29 14,9
ezekre jelölt, elektor 30 15,5
cigány kulturális szervezet tagja 6 3,1
a roma futballválogatott tagja 4 2,1
állami hatóság képviselõje kisebbségi feladatkörrel 4 2,1
párt képviselõje kisebbségi feladatkörrel 5 2,6
nem cigány szervezet tagja, nem kisebbségi feladatkörrel (focista) 1 0,5
Összesen 194 100,0


4. táblázat
A cikkek témái



témakörök


cikkek száma

a cikkek hány száza-lékában fordul elõ mint fõ téma

a cikkek terjedelmé-nek hány százalékát teszi ki

a választásokkal nem kapcsolatos cikkek össz-terjedelmének hány százalékát teszi ki
elõítélet, diszkrimináció,
etnikai konfliktus
119
35,3
43,5
60,0
kisebbségi önkormányzati választás 93 27,6 31,4 -
bûnözés, börtön, tettlegesség 64 19,0 27,6 40,2
kisebbségi önkormányzat mûködése 63 18,7 17,6 12,0
mûvészet, kultúra, könyv 37 11,0 7,2 10,6
szegénység, segélyek 35 10,4 14,0 17,9
cigány szervezetek alakulása,
mûködése
33
9,8
12,7
4,5
munka, foglalkoztatás,
munkanélküliség
25
7,4
9,2
12,6
gyerekek 17 5,0 3,6 5,3
általános helyzetjelentés, életkép 16 4,7 7,1 9,4
iskola, oktatás, tanfolyamok 12 3,6 2,4 3,6
deviáns viselkedés
(bûnözésen kívül)
11
3,3
7,3
10,8
egyéb (sport, egészségügy,
lakásügy)
34
10,1
9,4
13,1
Összesen 560 166,2 193,1 200,1