Szabó Máté
TILTAKOZÁSI KULTÚRA MAGYARORSZÁGON A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN: A SAJTÓ TÜKRÉBEN (1989-1995)


Tanulmányom a Magyarországon a rendszerváltással kialakuló tömegdemokratikus, mediálisan közvetített tiltakozási kultúra néhány aspektusát kívánja áttekinteni és elemezni a hazai politikai sajtóban 1989-1995 között dokumentált tiltakozó eseményeknek alapján.*


Mi a tiltakozás?

Ulrich Beck (1993) úgy véli, hogy az anonim rizikóeloszlás struktúráinak változásai nyomán a modern "rizikótársadalmakban" a civil társadalom éltre hívja a "blokád" jelenségét, amelyben ugyan nem képes rá, mégis megkísérli a struktúrák kedvezõtlen alakulásának korrigálását, vagy legalábbis a problémák tiltakozásként szignalizált közvetítését a modern társadalmak szükségképpen átpolitizált struktúráiban "mindenhatóvá" és "mindenütt jelenvalóvá" váló politikai centrumokhoz. Az individuális életstratégia és a kollektív cselekvésként megjelenõ tiltakozás együttesen részesei a kollektív identitás kialakulási és átalakulási folyamatainak. A változó szociális miliõkbe "belevetett" egyének között a posztmodern kommunikációs és információs kapcsolatrendszerek révén hatékony, a lokális és a nemzeti rendszereken is túlmutató, regionális avagy globális hálózatok jönnek létre. A hálózatok talajává válhatnak a kommunikációból kinövõ sokféle tevékenységnek, így a tiltakozásnak is, amely egyszerre lehet a kollektív érdekérvényesítés és az identitás kialakításának eszköze, médiuma.

A makrotársadalmi átalakulások a modern tömegdemokrácia normái szempontjából mindig egyenlõtlenül és igazságtalanul mûködnek, az egyének és közösségeik költség-haszon optimumainak feljavítására és kiegyenlítésére pedig az állam redisztribúció, szabályozás és intézményesítés útján tesz kísérletet. Nincs és nem is lehet ez másképp az ún. posztkommunista átmenetekben sem. Jóllehet az új struktúrák körvonalai még alighogy kirajzolódnak, de a közvélemény-kutatás és a társadalomtudományi elemzés problematikusságukat mutatják - az aktorok és az elemzõk szempontjából egyaránt (Róbert 1996). Így aztán aligha lepõdhetünk meg azon, ha a társadalom, illetve különbözõ csoportjai a legkülönfélébb módokon szignalizált problémáikat közvetítik a közösséghez és a politikához, és ezáltal igyekeznek jobb pozíciókat elérni. A tiltakozás ezért fontos jelensége az átalakulóban lévõ társadalmaknak, amelyek kommunikatív és kognitív potenciáljuk, politikai kultúrájuk és intézményeik keretei között artikulálni képesek konfliktusaikat a tiltakozás formájában.

A tiltakozás a "néma" társadalom és a "polgárháború" ellentéte. "Néma" az olyan közösség, amely csupán nyilvánosság alatti, sokszor individuális és illegális formákban törekszik megoldani vagy kezelni konfliktusait, korrupció, bûnözés, elfojtás révén. Az ilyen közösség nem tud vagy nem kíván kollektív akaratot artikulálni a korrekció igényével. A polgárháború vagy a kollektív erõszak "enyhébb" terrorista formái a konfliktuspartnerek direkt kényszerítésével kívánják a konfliktust a maguk céljai szerint megoldani, és mellõzik vagy alárendeltnek tartják az igények artikulálásának a konfliktuspartnerhez közvetítõ, demonstráló formáit. A tiltakozás tehát kollektív cselekvés, amely nyilvánosan kifejtett igények célzott artikulálását szolgálja az adott politikai közösségen belül, s nem azonos a közösség felbomlasztására irányuló erõszakos tevékenységgel.

Az így felfogott tiltakozás fontos indikátora lehet a társadalmi-gazdasági folyamatok alakulásának. Az, hogy ki, miért, hogyan, ki ellen, mi ellen tiltakozik, megmutatja, hogy mely igényeket tart fontosnak, milyen formákat elfogadhatónak, és mely címzetteket a megoldásra alkalmasnak. A tiltakozások sajátos metszetben mutatják a társadalom konfliktusszerkezetének alakulását. A nem vagy kevésbé intézményesített konfliktusok nyilvánulnak meg itt, amelyeket a politikai elit és az intézmények nem, vagy a tiltakozók szerint nem megfelelõ mértékben képesek vagy hajlandók vállalni és esetleg megoldani. A tiltakozó sajátos "beruházást" eszközöl tevékenységével (McCarthy 1979). Idejét, energiáját és pénzben avagy naturáliákban megjelenõ erõforrásait bocsátja a kollektív cselekvés közösségi alanyának rendelkezésére a siker reményében. A beruházó kockáztat, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy befektetése megtérül, és ha igen, akkor hogyan, mikor és milyen mértékben. A tiltakozásokban megjelenõ konfliktusszerkezet ezért sok tekintetben - bár nem szükségképpen - különbözik a közvélemény-kutatás és a diskurzuselemzés alapján kirajzolódó konfliktus-képtõl, mivel a tiltakozásban "reál"-befektetésben, erõforrások mobilizációjában kifejezõdõ társadalmi tevékenységrõl van szó, míg az elõbbi módszerek a szabályozott véleményfelmérés és az intellektuális diskurzus szintjén nem képesek mérni a tényleges, hanem csupán a fiktív, absztrakt kockázatvállalás és elkötelezettség aspektusait az egyének és csoportok magatartásában.

A tiltakozás a társadalmi-politikai folyamatok általános kísérõjelensége a modern társadalmakban. Az önreflexív, komplex "rendszerek rendszereiként", "háló-zatok hálózataiként" felépülõ modern társadalmakban az egyének és csoportjaik nem minden esetben fogadják el a társadalmi változások által nekik kiutalt szerepeket, követendõ normákat. A nonkonformitás legkülönbözõbb formáival reagálnak: a devianciák, a passzivitás és az aktív ellenállás, a beleszólás, illetve annak követelése révén. Tiltakozáson, gyakran a magyar közbeszédben is "proteszt"-nek nevezett tevékenységen azt a magatartást értjük, amikor társadalmi problémák megoldása, társadalmi viszonyok átalakítása érdekében egyének és csoportjaik a társadalom irányítóihoz és a társadalom nyilvánosságához juttatnak el szignálokat a normál kommunikációs folyamatok kereteit átlépve, illetve e keretek túllépésének kilátásba helyezésével.

Tüntetés, sztrájk, blokád, petíció, politikai terrorizmus és még sok egyéb tevékenység jelenhet meg a társadalom tiltakozási formáinak keretében. A modern demokráciák egyik sajátossága, hogy a legitim erõszakot monopolizálva, lehetõvé tesznek, intézményesítenek olyan tiltakozási formákat, amelyeket a tömegdemokráciák elõtti berendezkedések erõszakkal elnyomtak, mint például a tüntetés vagy a sztrájk és bizonyos keretek között a blokád is. A modern tömegkommunikációs technológiák révén pedig a "médiademokrácia" kultúrájában a tömeges mobilizációk helyébe a transzparens mobilizáció lép, amelyet hírértékû politikai információként kézhez kap minden állampolgár, ahelyett, hogy közvetlenül kellene megtapasztalnia hatásait, azaz többnyire a csatlakozás, az elutasító vagy a közönyös állásfoglalás nem közvetlen, hanem médiumok által a tiltakozók, az elit és a politikai társadalom között közvetített kommunikáció eredményeként alakul ki.

A kommunista rendszerek igyekeztek kiküszöbölni a saját politikai témákban történõ tiltakozást, illetve mediális közvetítését, csupán a "fajtaidegen" rendszerek elleni tiltakozásoknak adtak helyet a politikai nyilvánosságban, és elõsegítették, illetve inkább kikényszerítették a saját rendszer iránti tömeglojalitás manifesztálását célzó, valamint a harmadik világ érdekében szervezett tömeggyûléseket, tüntetéseket, petíciókat, amelyeket megfelelõ ideológiai szûrõn át közvetítettek az irányított sajtó és az elektronikus média közremûködésével.

A kommunista rendszerek adminisztratív és politikai ellenõrzési keretei sosem voltak teljesek, és fõként hosszabb vagy rövidebb válságperiódusaikban jelentek meg a tiltott, de valamilyen mértékben megtûrt tiltakozások, amelyek "otthon" nem vagy felismerhetetlenül torzítva kerültek a médiába, viszont a "szabad világ" médiumai elõszeretettel közvetítették õket, sokszor abban a reményben, hogy azok is megismerik õket, akiknek szánták, a hazai kommunista elit és alattvalói. Kialakult a kommunista rendszerekben a "második nyilvánosság" a maga sajátos médiumaival, amelyek éppen a hivatalosság által nem akceptált híranyagra szakosodva adtak hírt az underground tiltakozási kultúráról.

A posztkommunista demokráciákban a megújuló politikai kultúra, nyilvánosság és média megnyitotta a legalizált és mediálisan közvetített tömegdemokratikus tiltakozási kultúra létrejöttének lehetõségét. Ezt persze megelõzte az a hosszabb-rövidebb folyamat, amely a nyugati demokráciák és a belsõ szamizdat sajtójában közvetített illegális tiltakozástól elvezetett - a régi rendszer válsága, megdöntése és az új alapintézmények kialakulása nyomán - az állami és a magán sajtó- és médiapiacon megjelenõ legális tiltakozáshoz. A tiltakozás így a posztkommunista tömegdemokráciákban a politikai folyamatok részben intézményesített, részben konvencionális elemévé válik, elveszíti korábbi elit, "katakomba" jellegét, és a társadalom viszonylag szélesebb köreinek magatartási opciójaként jelenik meg az új politikai kultúrában, a tüntetés, a sztrájk, a petíció és a tiltakozás egyéb legális és féllegális formáiban.


A kutatás módszere

A tiltakozás megismerésére természetesen sokféle módszer és megközelítés lehetséges, amelyek áttekintésére nincs terünk. Ezúttal csupán a jelen vizsgálatban alkalmazott módszert szeretném elhelyezni egy szélesebb kontextusban (Diani 1992). Álljon itt néhány alternatív metodika a tiltakozás-kutatások, a felhasznált források sokféleségének szemléltetésére:

- esettanulmány, amely minden elérhetõ forrást felhasznál adott konkrét tiltakozás megismerésére és értelmezésére;
- interjúk a tiltakozás résztvevõivel, vezetõivel, ellenzõivel, vagy irányított, szervezett viták és beszélgetések velük és róluk;
- közvélemény-kutatás, valamely csoportmintán bemutatva a tiltakozás, a konfliktus adott típusát, formáját;
- a konfliktusról folyó viták valamely szeletének (a sajtó, a politika, intern vagy extern stb.) diskurzuselemzése a tartalomelemzés módszereivel;
- rendõrségi, titkosszolgálati archívumok, bírósági és ügyészségi dokumentációk vagy egyéb hivatalos nyilvántartások felhasználása;
- országos vagy regionális statisztikák felhasználása, fõleg a jogilag szabályozott formák, például népszavazási kezdeményezés, sztrájk, tüntetés kapcsán;
- a sajtó, a tömegkommunikáció anyagainak szisztematikus tartalomelemzése a tiltakozó események elõfordulásáról.


A kutatási projekt

A Harvard Egyetem Európai Tanulmányok Intézete négy ország - NDK, Lengyelország, Szlovákia és Magyarország - három vezetõ napilapjában és két hetilapjában tekintette át az összes lapszám alapján az adott országban történt tiltakozásokról közölt minden egyes híradást 1989. január 1-jétõl az 1994-es választásokig, amennyiben a híradás megfelelt bizonyos általános információs minimumoknak (pl. azonosítható volt a tiltakozás alanya, illetve világos a tiltakozás formája). Magyarországon 1994. július 1-jével zártuk le a szemlét. A sajtótermékek kiválasztásának szempontja az volt, hogy mely napilapok tükrözik a politikai spektrum fõbb irányzatait és jelentik egyszersmind a politikai elit számára a fõbb tájékozódási és kifejezési csatornákat. Magyarországon a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap és a Nép-szabadság került ebbe a körbe. Ezek a lapok 1989-ben kb. 700 000, 1994-ben kb. 420 000 példányban jelentek meg a KSH adatgyûjtése szerint. Esetenként, amennyiben teljesebb körû információkat közöltek adott tiltakozásról, felhasználtuk a forrás feltüntetésével a Pesti Hírlap, a Népszava vagy más napilap információit is. A hetilapok, a HVG és a 168 óra a magyar esetben nem bizonyultak igazán informatívaknak a tiltakozások szempontjából. Leginkább az 1989-es évfolyamban lehetett támaszkodni rájuk, amikor még a napilapok nem reagáltak eléggé gyorsan az új fejleményekre, és a hetilapok közöltek elõször vagy kizárólag bizonyos tiltakozási híreket. A késõbbiekben csak bizonyos háttértudósításokra lehetett forrásként felhasználni a hetilapokat.

A kutatás során a következõ metódust használtuk. Elõre elkészített standard kérdõívet töltettünk ki minden kódolóval a kiválasztott tiltakozást rögzítõ cikkrõl vagy cikkekrõl. E kérdõív 72 kérdést tartalmazott, köztük két olyan nyílt kérdést, amelyre válaszként elõbb röviden, majd a lehetõ legtöbb információt közölve kellett leírni az adott tiltakozást (Ekiert-Kubik 1996). A kódolók az egy tiltakozásról szóló összes cikket egy kérdõíven rögzítették, tehát elõfordulhatott olyan eset, hogy egy nagy tiltakozási kampányról akár 20-25 cikket is szintetizálni kellett. Az elemzés egysége ily módon a tiltakozás mint esemény - egyszeri akció, sorozat vagy kampány - volt. A feldolgozott cikkek persze olykor ellentmondást tartalmaztak. Az elektronikus kérdõívek rögzítésére és részben feldolgozására a Paradox nevû programcsomagot használták fel; a 3.5 jelû program nagy elõnye - összehasonlítva például az SPSS-sel -, hogy szöveges részek elemzését is lehetõvé teszi, hátránya viszont, hogy nem statisztikai program, bonyolultabb mûveletek elvégzésére alkalmatlan.


Az adatbázis érvényessége

Az adatbázis - mint minden, fõként a médiák és a sajtó híradásain alapuló -korlátozott érvényû. A sajtó híranyaga sajátosan feldolgozott valóságanyag. Diffuzitása miatt érdekes itt elsõsorban, hiszen az egészségügyi tiltakozástól a vasas sztrájkig és a roma tüntetéstõl a szkinhed felvonulásig egyaránt beszámol mindarról, ami sajátos politikai arculatú olvasótáborának érdekes lehet. Ha a tiltakozási kultúra egészérõl akarunk hosszabb idõ alatt valamiféle imaginárius keresztmetszetet alkotni, akkor aligha kereshetünk más forrást.

Ha a sajtótermékek "bias"-ai, azaz a politikai, társadalmi, kulturális szelekciós szempontjai reprezentatív módon kiegészítik egymást - azaz például esetünkben jelen van a szocialista, a liberális és a konzervatív irányzat szempontrendszere -, akkor kirajzolódnak annak a politikai-szociális "térképnek" a bizonytalan és elmosódó körvonalai, amelynek segítségével a politikai osztály tagjai esetrõl esetre értelmezik és azonosítják a tiltakozásokat. A sajtóból tehát nem tényeket ismerünk meg, hanem jelentésekkel határolt univerzumot, amely a politikai kultúra egyik szegmensének, a tiltakozási kultúrának sajátos önértelmezését jelenti a politikai társadalom önértelmezõ és öngerjesztõ mechanizmusainak közvetítésével.

A sajtótermékekbõl kirajzolódó tiltakozási kultúra tehát imaginárius univerzum. Azonban a modern politikai rendszer az imaginárius univerzumok sokszoros közvetítéseire épül föl, amelyekben elvész - és nem csupán a társadalomtudomány számára - az úgynevezett és senki által soha meg nem ismert "valóság". Tekintsünk át néhány, adatbázisunk érvényességével kapcsolatos ellenvetést, érvelést, hogy lássuk és láttassuk annak korlátait.

a) A sajtó szelektál a tiltakozások között, jelentõs részükkel nem foglalkozik.

A borsodi-miskolci helyi lapokban feldolgozott tiltakozásoknak csak kb. 10 százaléka, a nagyobb, jelentõsebb események kerültek be az országos sajtóorgánumokba. Ez a szelekció "természetes" abban az értelemben, hogy az országos sajtóban a híranyag a nemzeti-nemzetközi politika hírértéki szempontjai alapján áll össze, amelyek szükségképpen eltérnek a helyi és a regionális sajtó által preferált megfontolásoktól. Sosem fogjuk tudni megmondani a központi sajtó alapján, hogy összesen mennyi tüntetés vagy sztrájk volt az adott országban. Nem ennek dokumentálására hozták létre az újságokat, tehát nem várhatjuk ezt el tõlük. A rendõrségi archívumokba való betekintés alapján világos, hogy Magyarországon évente nem 100 alatt van, mint azt mi a kiválasztott sajtóorgánumokból felvettük, hanem több száz fölötti a tüntetések száma, és a sajtóban megjelent adatoknál jóval több rendõri intézkedésre került sor a tüntetések közben. Azonban ha ezek a tények nem válnak az intézményes politikai kommunikáció részévé, akkor mint társadalmi tények sem léteznek abban az értelemben, hogy nehezen feldolgozható archívumok mélyén maradva nem kerülnek be a köztudatba a sajtó révén, nem ismeri meg õket az újságolvasó politikus és állampolgár, nem válnak a nyilvános politikai kommunikáció részévé.

b) A hírérték szempontjai másféle szelekciót diktálnak, mint a kutatás igényei, és az újságírói munka tényfeltáró mélysége, illetve a hír és a vélemény differenciálása nem felel meg a vizsgált idõszakban a nyugati standardoknak.

A tüntetésen vagy a sztrájkban résztvevõk számát a híreknek csaknem a fele egyszerûen mellõzi, vagy határozatlan fogalmakkal jellemzi, például néhány, több, sok stb., azaz az újságírók és szerkesztõk ezekben az esetekben elmulasztották a szervezõk vagy a rendõrség segítségét kérni a tiltakozók számának megállapításához. Az események 4-5 százaléka esetében hiányzik a szervezõk megjelölése, kb. 10 százaléknál a tiltakozás idõtartama, és mintegy 20 százaléknál nem derül ki a sajtóból, hogy volt-e politikai reakció a tiltakozásra valamilyen formában. Az akció áll a hírek elõterében, sokszor anélkül kommentálva, értelmezve, hogy alapvetõ információk akár becslés vagy külsõ forrás megjelölésével szerepelnének.

c) A magyar sajtóban és tömegkommunikációban a "médiahatalom" szociál-liberális orientációjú, ezért ez az adatfelvétel, amely a budapesti médiumok közül többnyire ehhez az irányzathoz közel álló orgánumokra támaszkodik, "pártos" szemszögbõl gyûjti anyagát (Pokol 1995).

A Magyarországon a vizsgált idõszakban zajló médiakonfliktus újabb "csavart" visz be a tiltakozások hírértékének értelmezésébe. Ha megvizsgáljuk, hogy 1989. január elseje és 1994. július elseje között melyik vizsgált napilap a "legérzéke-nyebb" a tiltakozásokra, akkor a Magyar Hírlap vezet - amely elõszeretettel közöl színes címképeket külföldön történt tiltakozásokról, ha már itthon nincs valami jó "balhé" -, és eléggé szorosan követi a Népszabadság. A Magyar Nemzet viszont a fenti idõszakban hátul kullog a tiltakozási érzékenységével. A három nagy napilap privatizációjának, tulajdonos- és orientációváltásainak külsõ és belsõ konfliktusait nem tárgyaljuk itt, de nyilvánvalóan befolyásolják - a "médiahatalom" alakulásában betöltött szerepükkel együtt - a tiltakozásokhoz való viszonyukat. Nem törekedtünk, és nem is igen törekedhettünk arra a sajtótermékek szelekciójánál, hogy a szociálliberális orientációt ellensúlyozzuk a kiválasztott orgánumok között, mert a napilapoknál csak olyanokat választottunk ki, amelyek az egész vizsgált idõszakban és folyamatosan megjelentek. 1994 második felétõl próbáltuk a Pesti Hírlap avagy az Új Magyarország és a Népszava híreit is felhasználni, de az információ szempontjából lényeges nóvumok nem igazán voltak nyerhetõk ezekbõl a forrásokból.


A tiltakozó események és megoszlásuk

Tiltakozásnak tekintettünk minden olyan eseményt, amelynél azonosítható alanyok artikulált és címzett követelésekkel fordultak a nyilvánossághoz, s a kódoláshoz szükséges információk minimumát a vizsgált sajtótermékekbõl megállapíthattuk. Amennyiben a tiltakozó cselekmény elkövetõi anonimek maradtak a nyilvánosság elõtt, mint például a parlamenti robbantásnál 1994-ben, ahol a célok, illetve igények sem jelentek meg, akkor nem azonosítottuk tiltakozásként az eseményt. A tiltakozás ugyanis felfogásunk szerint a politikai kommunikáció része a civil és a politikai társadalomban, ahol viszont nyilvánosan azonosítható szubjektum és közlés nélküli cselekvések, "beszédaktusok" nem játszanak szerepet. Szubjektum és követelés nélküli az a "tiltakozás" is, ahol a sajtó nem tudja megjelölni ezeket, tehát az ilyen hiányosan dokumentált eseményeket sem rögzítettük. Felmérésünk minden esetben a sajtóközlemény anyagához igazodott, tehát a más forrásokból származó korrektív információkat csak a sajtó adatfelvételi szakasza után integráltuk az elemzésbe. (1. táblázat, 1. ábra)

1. táblázat
Tiltakozások Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Tiltakozások száma

122

126

191

112

148

125

130



1. ábra
Tiltakozások Magyarországon 1989-1995


A tiltakozások mennyiségének, számának alakulása a vizsgált idõszakban lassú növekedést mutat az 1991-ben bekövetkezõ csúcsig, majd lassan csökken 1994 közepéig. Magyarországon nem következett be a tiltakozások számának gyors felfutása 1989-ben. Éppen a már intézményesített tömegdemokrácia feltételei mellett szaporodnak a tiltakozások, nem pedig az átmenet idõszakában. Ebben az is közrejátszik, hogy 1990-ben vannak az elsõ szabad parlamenti és országgyûlési választások, s azok környezetében, elõtt és után, ha nincsenek olyan alapvetõ problémák a választási rendszerrel és a parlamentarizmussal, amilyenek Belgrádban 1996-1997 folyamán kivitték az embereket az utcára, csökkennek a tiltakozásra fordított energiák. A teljes politikai társadalom a hatalom hosszabb távra érvényes elosztását jelentõ választásokra koncentrálja figyelmét és erõforrásait. Emellett a választásokat megelõzõen és azt követõen egy bizonyos idõszakban a régi kormányzat és bürokráciája már nem, az új pedig még nem igazán ad alkalmat arra, hogy hosszabb távon kielégíthetõ társadalmi politikai igények címzettje legyen.

1989-ben Magyarországon éppen csak kiépültek az intézményes keretek, de nem a tiltakozások, hanem az intézményesített alkufolyamat következtében. 1990-ben pedig a választások szorítják ki a politika színpadáról a tiltakozásokat egészen a taxisblokádig, hogy aztán 1991-ben a politikai tiltakozások mennyisége elérje elsõ csúcspontját. Ehhez hozzájárult az is, hogy az 1990 októberi taxisblokád széles körben tudatosította, hogy a tiltakozással eredményeket lehet elérni, akkor is, ha a jogállam eresztékei recsegnek, és nem lép fel a tiltakozókkal szemben állami represszió. Az 1991-es tiltakozási felfutás összefügg azzal is, hogy ekkor kezd konszolidálódni, illetve kiépülni a civil szervezeteknek az a köre, amely a törvényhozási ciklusban már nem számíthat parlamenti képviseletre, és a tiltakozás eszközét kényszerül felhasználni a politikában az 1990-ben el nem nyert szavazati támogatás híján. 1992-ben átmeneti apály következik a tiltakozásokban, 1993-ban azután újabb felfutás jön létre, amely mögött ezúttal már a kormánypártoknak és a szociálliberális ellenzéknek a Chartában, a médiakonfliktusban, illetve a szekta-konfliktusban megnyilvánuló parlamenti és parlamenten kívüli konfrontációi állnak, mozgósítva mindkét oldalon a civil szervezetek tiltakozásait és ellentiltakozásait. 1994 elsõ felében az újabb választási kampány kezdetével ismét csökken a tiltakozások száma. A szociálliberális kormányzat ellen 1995-ben a Bokros-csomagot követõen sokasodtak a tiltakozások, az ellenzéki pártok és a lakosság, illetve a szakszervezetek és az érdekképviseleti szervezetek részérõl, hogy aztán 1996-ban ismét "elüljenek". 1997 elsõ felében az agrártiltakozások - elõször az adóellenesek, majd a földtulajdon kérdésével kapcsolatosak - jelentettek ismét átmeneti élénkülést.

A posztkommunista demokráciákban nem lehet még igazán tiltakozási ciklusokat azonosítani úgy, ahogyan a nyugati demokráciákkal kapcsolatos vizsgálatoknak például a második világháború után a hatvanas évek végére, illetve a nyolcvanas évek elejére vonatkozóan módjuk volt erre, amikor a tiltakozások hosszabb távú és jelentõs mennyiségi felfutása mellett újabb, korábban a tiltakozásokban inaktív társadalmi csoportok kerültek be a "tiltakozás politikájába", illetve új típusú akcióformák és a hagyományosak újfajta megoszlásai jelentek meg a tiltakozási kultúrán belül. Elõször is a "ciklus" kategóriáját hosszabb távú változásokra alkalmazták, amilyenek vizsgálatára a posztkommunista politika rövid története eddig még nem nyújt lehetõséget. Másodsorban, az autoriter rendszerrõl a posztkommunista tömegdemokráciára való átmenetben a ciklus fenti ismérvei, a tiltakozásoknak a korábbihoz képest a mennyiségi felfutása, az új aktorok bevonása és a tiltakozási repertoár jelentõs bõvülése egyaránt, egyszerre teljesülnek. Itt viszont "transzformációs", "átmeneti" ciklusról van szó, amely két típusú politikai rendszer váltásának határán jön létre, s nem olyanról, mint a nyugati demokráciákban, ahol a politikai keretfeltételek relatív stabilitása mellett a mozgalmak, illetve a tiltakozás változnak meg lényegesen és jelentenek kihívást a politikai intézmények számára.


Az aktorok struktúraváltása: a pártok helyett a civil szféra

A sajtóban rögzített tiltakozások döntõ többségét szervezettnek tekinthetjük, amikor is felismerhetõ egy vagy több szervezet a rendezvény vagy az akció hátterében. A vizsgált tiltakozásoknak csak eléggé kis százalékában nem volt szervezõ, illetve nem derült ki a szervezõ azonossága a cikkekbõl. A szervezõk típusait illetõen a politikai pártok szerepének gyors és radikális csökkenése emelhetõ ki az egyik fõ tendenciaként. Pártoknak azokat a szervezeteket tekintettük, amelyek a parlamentben a vizsgált idõszakban képviselõi hellyel rendelkeztek. A parlamenten kívüli pártokat a civil szervezetek közé soroltuk. A politikai pártok eléggé radikális kivonulása a tiltakozások piacáról a magyar parlamentarizmus és a választási rendszer funkcionálásának egyik pozitív mutatója. Ahol a választásokkal problémák vannak, az ellenzék manipuláltnak tekinti azokat, avagy magát méltánytalanul kirekesztettnek a parlamenti döntéshozatalból, ott nagymértékben megnõ a parlamentben képviselettel rendelkezõ politikai pártok részvétele a parlamenten kívüli tiltakozó akciókban. A magyar pártok esetében a tiltakozási részvétel eltérõ mértékben és dinamikában, de 1989-1994 között folyamatosan csökken. A második választás után az ellenzéki pártok között a Fidesz, az FKGP és a KDNP ismét "ráerõsít" a tiltakozási tevékenységre, az ellenzékbõl kormányra kerülõ pártok pedig kivonulnak a tiltakozás politikájából. A politikai pártok Magyarországon csak a parlamenti politizálás kiegészítõjeként alkalmazzák a tiltakozás eszközét, hiszen igényeik artikulálására egy sor parlamenti és egyéb csatorna áll rendelkezésükre. (2. táblázat)

2. táblázat
Szervezeti részvétel a tiltakozásokban Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Összesen

Nem volt szervezõ

28
11,9%

20
10,4%

35
11,6%

20
12,4%

17
8,6%

27
17,1%

36
21,8%

183
13%

Párt*

93
39,6%

64
33.3%

68
22,5%

21
13,1%

16
8,1%

22
13,9%

17
10,3%

301
21,3%

Szakszervezetek és
más érdekképviseltek

35
14,9%

53
27,6%

43
14,3%

49
30,4%

71
36,1%

38
24,1%

52
31,5%

341
24,2%

Civil szervezetek**

78
33,2%

41
21,4%

136
45%

70
43,5%

72
36,5%

68
43%

56
34%

521
37%

Adathiány

1
0,4%

14
7,3%

20
6,6%

1
0,6%

21
10,7%

3
1,9%

4
2,4%

64
4,5%

Összesen

235

192

302

161

197

158

165

1410

  * A parlamenten kívüli és a parlamenti frakcióval nem rendelkezõ pártokkal együtt.
** A parlamenten kívüli pártok nélkül.
N= szervezeti részvétel száma

A szakszervezetek és az egyéb érdekképviseleti szervezetek stabilan az összes tiltakozás 20-30 százalékát adják évente. Politikai hatalmi bázisuk ugyanis eltérõ a pártokétól. A politikai pártok hatalma a választási eredmény négy évre kumulált politikai tõkéjének hozama, amellyel jól vagy rosszul gazdálkodnak, attól függõen, hogy mennyire sikeresek politikai befektetéseik a parlamentben, a közigazgatásban és az önkormányzatokban, ezzel szemben az érdekképviseleti szervezetek tagjaik száma, illetve az adott társadalmi tevékenységi területen elért reprezentativitásuk, illetve mobilizációs képességük, vétó-hatalmuk alapján rendelkeznek politikai hatalommal. Azaz a pártok kényelmesen gazdálkodhatnak a törvényhozási periódus keretein belül hatalmi forrásaikkal, a szakszervezetek és más érdekképviseletek számára minden, a tevékenységi területüket érintõ konfliktus mobilizáció forrásává lehet, ha elõzetes érdekegyeztetéssel nem tudják elérni klientéliájuk érdekeinek érvényesítését. Nem csupán sztrájkokról van itt szó - jóllehet nagyon jelentõsek, hiszen körülbelül egyharmadát teszik ki az érdekképviseleti szervezetek tiltakozásainak -, hanem petíciókról, felvonulásokról, szimbolikus akciókról és a tiltakozó akciókkal való fenyegetésrõl is, amelyek sokszor még a sztrájk meghirdetése elõtt megegyezésre vezetnek. Amíg tehát a pártok a parlamentarizmus intézményesedésével kikerülnek a tiltakozás politikájából 1990 óta, addig a szakszervezetek és az érdekképviseleti szervezetek folyamatos résztvevõivé válnak. (3. táblázat)

3. táblázat
Politikai pártok részvétele a tiltakozásokban Magyarországon 1989-1995
 

Fidesz

MDF

SZDSZ

FKGP

MSZP

KDNP

Más parlamenti párt*

Parlamenten kívüli pártok

1989 251915 92 110 12
1990 1310 94 33 121
1991128 10104 38 13
1992 323 33 20 5
1993 031 110 19
1994 13 220 356
19955 202 02 15
Összesen59 4740 3113 1426 71
N= részvétel száma
* Külön oszlopban nem szereplõ és parlamenti képviselettel rendelkezõ pártok.

A minden egyéb szervezeti kategóriát magába foglaló civil szervezetek szervezik a tiltakozások kb. 40 százalékát. Ebben a parlamenten kívüli párttól az etnikai szervezetekig terjedõ vegyes kategóriában még annyira sincsenek intézményesített hatalmi pozíciók, mint az érdekképviseletek esetében, ahol az intézményesített helyi és központi érdekegyeztetések, a társadalom- és egészségbiztosítási önkormányzat, valamint a munkaügyi konfliktusok szabályozottsága folytán a stabil szervezetek állandó politikai-társadalmi részvétele a döntéshozatali folyamatokban biztosított.

A "civilek" társadalmi-politikai profilja nem stabil, és így tartósan mûködõ, jelentõs tiltakozó szervezeteket nehéz azonosítani körükben. Legfolyamatosabb talán a környezetvédõk, a békemozgalmak, a különféle diszkrimináció- és rasszizmus-ellenes szervezetek - Raoul Wallenberg Egyesület, Martin Luther King Egyesület, "Tégy a gyûlölet ellen" - és a roma etnikai szervezetek részvétele a tiltakozásokban, illetve az 1956-os szervezeteké, valamint a POFOSZ-é. Több jelentõs tiltakozó kampány rövidebb életû "esernyõszervezeteket" hozott létre, amilyenek a Duna-mozgalmak szövetségei, a LAÉT, avagy a Demokratikus Charta voltak. A civil szervezetek között találhatók azok a társadalmi kezdeményezések is, amelyek tiltakozásai a nyugati demokráciák alternatív mozgalmaival rokoníthatóak - például feminista és nõmozgalmak, homoszexuálisok kezdeményezései, nonkonformista kisegyházak, anarchisták. A nagy történelmi egyházak néhány egyedi esetet leszámítva nem vesznek részt tiltakozásokban Magyarországon. A kisegyházak közül az Antall-kormányzat "destruktív szekták" elleni döntése ellen kibontakozó 1992-1993 közötti kampányban a Krishna egyház aktív részvétele emelhetõ ki.

Összességében tehát a politikai pártok szerepének csökkenése, a szakszervezetek és az érdekképviseleti szervezetek szerepének stabilitása és a civil szervezetek dominanciája figyelhetõ meg a magasan szervezettnek tekinthetõ tiltakozási kultúrában Magyarországon. 1994 után ez a kép lényegesen nem változik meg, a szociál-liberális koalíció vizsgált másfél évében valamivel növekszik a szervezetlen tiltakozások aránya, és megélénkül a parlamenti ellenzéki pártok, a szakszervezetek és az érdekképviseleti szervezetek tiltakozási aktivitása, utóbbi jelentõs mértékben a Bokros-csomag és a Fodor Gábor nevével fémjelzett leépítõ, szanáló oktatás- és felsõoktatás-politika ellen irányul. A szakszervezetek tiltakozási aktivitása, bizonyos szakszervezeti vezetõk kormánypárti szerepvállalása ellenére, nem csökkent, hanem növekedett a szociálliberális kormányzás vizsgált periódusában. A gazdasági megszorítások, a szociálpolitikai és oktatási leépítések ellen tiltakozva a szakszervezetek különféle érdekképviseleti szervezeteket és civil szervezeteket tömörítõ tiltakozó koalíciók vezetõivé váltak, a népszerûtlen ágazati politikák elleni kampányaikban támogatták õket a szülõk, a diákok, a tanulók és sokszor a helyi lakosság iniciatívái.


A tiltakozás repertoárja: az akcióformák

A vizsgált idõszakban a magyarországi tiltakozásokban a leggyakoribb akcióforma a nyílt levél, a petíció volt. A tiltakozásoknak több mint egyharmadánál fordult elõ, sokszor más, radikálisabb eszközökkel együtt a konfliktus eszkalációja, dinamizálódása során ez az akcióforma, amelyet leggyakrabban 1991-1992 folyamán, a médiakonfliktus kialakulásának kezdetén alkalmaztak a tiltakozók. A második leggyakoribb forma a tüntetés, amely a közrend jogilag szabályozott, gyakran rendõrileg biztosított megzavarását jelenti, utak, közterületek használatát a tiltakozó felvonulás, gyûlés számára. A gyûlést egyéb, bevett gyülekezõhelyeken az különbözteti meg a tüntetéstõl, hogy közterület igénybevétele nélkül, a közforgalom zavarása nélkül és a vonatkozó gyülekezési szabályok alkalmazásával zajlik. Ez volt az ötödik leggyakoribb tiltakozási forma. A tüntetések sajtóban közölt számánál (336) jóval többet tart nyilván az ORFK és a BRFK archívuma. A sajtó ezek közül a valamilyen szempontból számára fontosnak tûnõket vagy reprezentatívakat mutatja be, nem kíséri úgy figyelemmel az adott konfliktushoz tartozó tüntetések számának alakulását, mint a rendõrség, ahol minden egyes biztosításról jelentés készül. A sok tüntetési bejelentés, hír közül a sajtó többnyire a budapesti és a nagyvárosi eseményekrõl tudósít, a kisebb települések eseményei a helyi hírekben maradnak. A sztrájkok és a sztrájkkészültség a harmadik és a negyedik helyet foglalják el a tiltakozási formák gyakoriságát tekintve. A sztrájkkészültség kategóriájában azonban nem csupán a sztrájkfelhívások, hanem minden egyéb tiltakozó cselekmény alkalmazásával való fenyegetés is szerepel. A blokád, az útelzárás elõfordulása nem jelentéktelen, fõként 1989-1990-ben, és ezek között van a taxisok és magánfuvarozók háromnapos, 1990 októberi országos blokádja, a magyar tiltakozási kultúra eddigi legnagyobb és legveszélyesebb megnyilvánulása. (4. táblázat)

4. táblázat
Leggyakoribb akcióformák Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Nyílt levél

73
35%

69
30,5%

88
29%

89
45,6%

74
30,4%

51
28,3%

52
31,5%

Tüntetés

44
21,1%

56
24,7%

63
20,8%

37
19%

45
18,5%

49
27,2%

42
25,4%

Sztrájkkészültség

17
8,2%

24
10,6%

21
6,9%

23
11,8%

41
16,9%

19
10,6%

12
7,2%

Sztrájk

14
6,7%

14
6,2%

19
6,3%

6
3,1%

8
3,3%

7
3,9%

6
3,6%

Gyûlés

11
5,3%

5
2,2%

12
4%

11
5,6%

18
7,4%

13
7,2%

14
8,4%

Blokád

7
3,4%

8
3,5%

3
0,9%

3
1,5%

4
1,6%

0

3
1,8%

Erõszak alkalmazása

0

3
1,3%

1
0,3%

0

0

3
1,7%

4
2,4%

Összes akcióforma

208

226

303

195

243

180

165

N= regisztrált akcióformák száma
Mivel csak a hét legfontosabb akcióformát tüntettük fel, a százalékos értékek egy oszlopban nem adják ki a 100 százalékot.

A dolgok és a személyek elleni erõszakkal járó tiltakozások marginálisan fordulnak elõ, összesen 30 eset, ezek fele tulajdon elleni, földfoglalás, termékek megsemmisítése stb., másik fele személy elleni erõszakot jelent, tettlegesség, testi sértés, kon-frontáció csoportok között; emberölés nincs az erõszakos tiltakozási formák között, egyetlen halálos kimenetelû önégetés fordult elõ börtönben. A hatóság és a rendõrség által a tiltakozókkal szemben alkalmazott szankciók és kényszerintézkedések elõfordulása is marginális, a tiltakozások kevesebb, mint három százalékánál fordul ilyen elõ, a hatósági intézkedéseknek többsége szabálysértés kiszabása, kényszer alkalmazása a hatóság részérõl a tiltakozások ellen ritka, mint a fehér holló. Magyarországon 1989-ben és azóta alig fordult elõ erõszakos tiltakozás, és a tiltakozókkal szemben sem alkalmaztak kemény kényszerintézkedéseket a hatóságok. A rendõri beavatkozások többsége illegális és/vagy erõszakos tiltakozás ellen irányul, illetve csoportok közvetlen konfrontációjának veszélyére reagál, ahol a tiltakozók és az ellentiltakozók egy helyen tiltakoznak egymás ellen (mint pl. 1993-ban Egerben a roma tüntetést a várból fenyegetõ szkinhedek elõállítása).

A tiltakozások döntõ többsége teljesen jogszerû Magyarországon. A jogellenes tiltakozások aránya kicsi, 1989-ben 10 százalék, de 1995-re 2,3 százalékra csökken. A demokratikus intézmények konszolidációja és az új jogrend kialakulása megszüntetik ezt az 1989-1991 közötti viszonylag magas jogellenességi rátát, amelybe belejátszik a jogrend változása és az 1990-es taxisblokád és környezete. A vitatott jogszerûség a tiltakozások körében mindvégig öt százalék alatt marad, értéke 1990-ben és 1993-ban a blokádok miatt ugrik meg némiképp. (5. táblázat)

5. táblázat
A tiltakozások jogszerûsége Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Jogszerûtlen

13
10,7%

10
7,9%

20
10,5%

7
6,2%

6
4,1%

6
4,8%

3
2,3%

Jogszerû

94
77%

103
81,7%

108
56,5%

96
85,7%

137
90,5%

110
88%

123
94,7%

Vitatott

4
3,3%

7
5,6%

3
1,6%

3
2,7%

8
5,4%

3
2,4%

2
1,5%

Nincs adat

11
9%

6
4,8%

60
31,4%

6
5,4%

0

6
4,8%

2
1,5%

Összesen

122

126

191

112

148

125

130

N= tiltakozások száma

A Magyarországon a rendszerváltás óta kialakuló tiltakozási kultúra összességében erõszakmentes, és a hatóságok sem avatkoznak be a tiltakozásokba represszíven. Magyarország és még néhány más kisebb közép-európai posztkommunista állam erõszakmentes tiltakozási kultúráikkal eltérõ modellt jelentenek a posztkommunista Kelet-és Dél-Kelet-Európa országaihoz, sõt a nyugati demokráciákhoz képest is. Mindkét országcsoportban jóval nagyobb szerepe van a tiltakozók, illetve az állam részérõl alkalmazott erõszaknak, mint Közép-Kelet-Európában, azonban az egymástól teljesen eltérõ tiltakozási kultúra szerkezetében és minõségében jelentkezik. A föderatív államok romjain kialakuló új politikai kultúrában a volt Szovjetunió és Jugoszlávia bizonyos utódállamainak területén, Bulgáriában, Albániában, korábban Romániában is az etnikai és szociális konfliktusok olyan erõszakos eszkalálódásának mintái bontakoztak ki 1989 óta, amelyek a hadseregnek és a rendõrségnek, valamint a speciális belügyi egységeknek a civil tiltakozókkal szembeni bevetéséhez vezettek, és ezzel a civil, az állami, sõt az államközi erõszak tartós eszkalációját okozták. Még az olyan pacifikált demokráciákban is, mint Lengyelország és Csehország, viszonylag gyakori a tiltakozók, fõként a tüntetõk erõszakos fellépése, és a jogsértésekre esetenként eléggé brutális rendõri beavatkozás a válasz.

Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban, jóllehet összességében stabil demokráciákról van szó, amelyekben döntõen erõszakmentes tiltakozási kultúra honos, mégsem jelentéktelen az erõszakos és a szisztematikusan jogellenes stratégiákat alkalmazó tiltakozó szubkultúrák jelenléte - az erõszakra való hajlandóságot vizsgáló felmérések szerint 10 százalék körüli -, amelyek megfelelõ hatósági ellenválaszt provokálnak. Az etnikai és vallási fundamentalista terrorizmus közismert jelenségei mellett meg kell említeni az olyan mozgalmakat is, mint a házfoglalóké, az agresszív paraszti tiltakozás, vagy az erõszakot alkalmazó környezetvédõk, fõként az atomenergia-ellenesek, a feministák és a homoszexuálisok, illetve ide sorolhatók a szélsõjobboldali, extremista ifjúsági mozgalmak konfrontációi a színes- bõrûekkel, az idegenekkel és a hasonlóan fundamentalista szélsõbaloldali ifjúsággal és persze a rendfenntartókkal.

A kutatás egyik részében a Firenzei Európa Egyetem és a Rendészeti Kutatóintézet támogatásával 1995-ben interjúkat készítettünk közrendvédelmi területen dolgozó rendõri vezetõkkel, akik válaszaik alapján összességében a konciliáns, a tiltakozókkal való kommunikatív megoldást keresõ stratégia híveinek bizonyultak (Bendzsák 1996). A blokádakciókkal kapcsolatos rendõri magatartásról sem igen voltak lényeges panaszok a tiltakozók részérõl. Az egy helyen tartott tiltakozásoknál és ellentiltakozásoknál, mint 1990-ben a taxisblokádnál, vagy emberjogi szervezetek és roma szervezetek tüntetésein a szkinhedek megjelenése, szélsõjobboldaliak ellentüntetése, illetve az õket fenyegetõ balosok fellépése esetén a rendõrök neutralizálni és nem kiélezni igyekeztek a konfliktust, hogy elkerüljék ezzel az eszkalációt.

A "hétköznapi erõszak" bizonyos formái persze Magyarországon is megjelentek. A szkinhedek idegenellenes megnyilvánulásai bonyolultabb kérdéseket vetnek föl. Jóllehet nem kötõdik nyilvános igények artikulálásához, de az akció módja, mikéntje, az elkövetõk verbális magatartása és szimbolikájuk egyaránt rasszista erõszakra utal, involválja a közösség elutasítását, megjelenít bizonyos politikai-szociális célokat. A szkinhedek tevékenységében elválasztottuk a politikai kommunikációt jelentõ tiltakozást, például tüntetés megszervezését vagy a petíciót, amelyet kódoltunk, az idegenek ellen alkalmazott utcai erõszaktól, amelyet elkülönülten és más, rendõrségi és civil szervezeti források alapján elemeztünk. (2. ábra)

2. ábra
Szkinhedtámadások Magyarországon:
A Martin Luther King Egyesület és az Országos Rendõr-fõkapitányság adatainak összevetése

A szkinhed erõszak 1992 után csökkenõ tendenciát mutat Magyarországon, megegyezõen a nyugat-európai trendekkel (Koopmas 1996), és nõ a szkinhedek legális és féllegális tiltakozásainak száma. 1994 után a Szabó Albert vezette párt, illetve mozgalom sikeresen szervez a legalitás határán mozgó, agresszív tiltakozó akciókat, és az erõszakcselekmények száma csökken. (Mint Mester Csaba, a Martin Luther King Egyesület elnöke 1996-ban egyik nyilatkozatában idézte, egy szkinhed éjszaka azzal fordult egy színesbõrûhöz, hogy "most futni hagyunk, mert politizálunk".) Az utcai rasszista erõszak visszaeséséhez hozzájárult a büntetõjogszabályok változása, továbbá a rendõrségnek már az 1992. október 23-ai, a köztársasági elnök elleni incidens óta bekövetkezett aktivizálódása a szkinhed szubkultúra ellenõrzésére. Így például 1994-ben Egerben történt a legnagyobb szabású, 40 fõre kiterjedõ elõállítás nem engedélyezett gyülekezés miatt. Ugyancsak nem elhanyagolható az antirasszista és diszkrimináció-ellenes civil szervezetek oktató és propaganda munkája az erõszak ellen, és ellentiltakozásaik sem. Elõbbi 1994 óta a szociálliberális koalíció oldaláról állami segítséget és támogatást élvez.

Összességében fontos megjegyezni, hogy mind ez idáig nem következett be az új magyar tiltakozási kultúrában az erõszak eszkalációja a tüntetõk vagy tiltakozók, és a hatóságok, elsõsorban a rendõrség között, annak dacára, hogy 1997. november 3-án kényszerintézkedésekkel oszlatták fel a METÉSZ illegális tüntetését Budapesten. Nem szaporodtak el és nem eszkalálódtak néhány, a rendõrség meghiúsította kezdeményezés ellenére a különbözõ társadalmi csoportok közvetlen konfrontációját jelentõ tiltakozások sem. Az ellentiltakozások összességében 3-4 százalékát teszik ki az össztiltakozásnak, és ezek nagy többsége más országokban, avagy korábban bekövetkezett tiltakozások ellen irányul, tehát nem fenyeget az eszkaláció veszélye.


A tiltakozások céltranszformációja: a rendszerváltástól a jóléti szolgáltatások védelméig

Miért tiltakoznak az emberek? A tiltakozások céljait a sokszínûség és a sokféleség jellemzi, ezért nehéz konceptualizálni feldolgozásukat. Kiinduló hipotézisünk az volt, hogy a rendszerváltó idõszak avantgarde követeléseit, amelyek a politikai demokrácia létrehozására, a több beleszólásra, valamint a kommunista idõszak tehertételeinek felszámolására irányulnak, a józan, hétköznapi materiális konfliktusok váltják fel a demokrácia intézményesedésével párhuzamosan. A konszolidációs folyamat elõrehaladásának vizsgálatára alakítottuk ki az igénytípusok tipologizálását a gazdasági, a politikai, a nagyobb politikai-társadalmi participációra, részvételre irányuló, illetve a vezetõk, a funkcionáriusok leváltására irányuló igények között. Emellett külön kódoltunk bizonyos speciális, gyakran elõforduló igényeket, mint a külföldön élõ magyar nemzetiségekkel kapcsolatosakat, avagy a környezetvédelmi, az 1956-os forradalommal kapcsolatos és a médiával kapcsolatos igények. A gazdasági igénytípusok elõfordulása a tiltakozásokban nagymértékben stabilnak, illetve növekvõ tendenciájúnak mutatkozott, arányuk az évek során egyre nagyobb. A politikai típusú igények aránya a tiltakozásokon belül viszont lényesen csökkent a vizsgált periódus végére, a kezdeti 40-rõl 12,8 százalékra. A vezetõk, tisztségviselõk leváltására irányuló igények aránya stabilan 8-9 százalék között mozog 1989 és 1992 között, majd ezt követõen visszaszorul, 1995-ben mindössze 1,2 százalék. A nagyobb beleszólás a döntésekbe, több participáció igénye a kezdeti 9,4 százalékról 1,8 százalékra apad. A vizsgált specifikus igények között a környezetvédelem bizonyos ciklikussággal, hangsúlyosan jelen van a tiltakozások piacán. A média-téma kiemelkedõ csúcsok után az intézményesített megoldás nyomán visszaszorul a tiltakozások körében. Az 1956-os forradalom és a külföldön élõ magyar kisebbségekkel kapcsolatos igények alacsonyabb szinten, mint az elõbbiek, de folyamatosan gyakori témák. (6. táblázat, 3. ábra)

6. táblázat
A legfontosabb igénytípusok Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Gazdasági

44
27,5%

54
31,6%

77
31,4%

48
22,8%

64
33,1%

48
31,6%

48
29,3%

Politikai

64
40%

39
22,8%

110
44,8%

71
33,8%

68
35%

31
20,4%

21
12,8%

Személyek leváltása

14
8,7%

16
9,4%

22
9%

18
8,6%

7
3,6%

6
4%

2
1,2%

Nagyobb beleszólás

15
9,4%

8
4,7%

12
5%

17
8,1%

9
4,6%

4
2,6%

3
1,8%

Egyéb igény

23
14,4%

54
31,5

24
9,8%

56
26,7%

46
23,7%

63
41,4%

90
54,9%

Összes igény

160

171

245

210

194

152

164

N= regisztrált igények száma


3. ábra
Specifikus igénytípusok Magyarországon 1989-1995
Az éves tiltakozások százalékának arányában. Mivel csak bizonyos igénytípusokat emeltünk ki, ezért összegük nem 100 százalék.

Az 1989 utáni tiltakozások szereplõi új mozgalmak és szervezetek, amelyek bizonyos politikai konfliktustípusoknak az intézményes politikán kívülrekedése folytán a "policy window", a "politikai tér" átmeneti megnyílása miatt nyernek átmenetileg teret, hogy az "ablak" becsukódásakor, amennyiben az intézményes politika kezelni képes azokat, ismét eltûnjenek a tiltakozások piacáról. Ilyen "bandwagoon"-effektus figyelhetõ meg például a médiatiltakozások esetében, amelyek a pártok közötti politikai kompromisszum létrejöttével 1995-ben elenyésznek, noha korábban a legkülönfélébb társadalmi-politikai szervezetek kedvelt mozgósítási témái közé tartoztak. Ezzel szemben a környezetvédelmi tárgyú tiltakozások nem politikai konjunktúrákra és dekonjunktúrákra épülnek, hanem strukturális és rövid távon politikailag kezelhetetlen témákként rendszeres szereplõi a tiltakozási piacnak, viszonylag stabil elõfordulással. Az 1956-os forradalommal kapcsolatosan az évfordulók és ünnepségek kapcsán vissza-visszatérõ igények, vagy a külföldön élõ magyar kisebbségekkel kapcsolatos igények stabilan elõfordulnak a vizsgált hat évben.

Összességében tehát az "átmenet" ciklusának lezárulása után olyan "hullámok" azonosíthatók a tiltakozások tematikus eloszlásában, amelyek politikai konjunktúrákhoz és dekonjunktúrákhoz kötõdnek, mint amilyen a médiakonfliktus és a Bokros-csomag elleni gazdasági, szociális és oktatásügyi tiltakozások voltak, és megvannak emellett a stabil elemek, mint a környezetvédelem, a külföldi magyar kisebbségek az 1956-os forradalom és más hasonló, rendszeresen visszatérõ tiltakozási témák, melyek elõfordulási arányára persze az általános és a tematikus változások egyaránt hatnak.

Magyarországon a demokratikus politikai intézményrendszer konszolidációjának folyamata nagymértékben meghatározza a tiltakozások célrendszerének átalakulását. 1989-ben és azt követõ rövidebb idõszakban a politika túlsúlya, a több partici-pációnak, valamint a kommunista rendszerben diszkreditálódott vezetõk leváltásának a követelése a jellemzõ. A vizsgált periódus közepe felé kezdõdik el a modell minõségi átalakulása: 1995-re a gazdasági tiltakozás válik hangsúlyosabbá, a politikai igények valamennyire visszaesnek, és marginálissá válnak a több beleszólásra irányuló tiltakozások, illetve a személyek visszalépésére, leváltására irányuló követelések. Nem valószínû, hogy ezek az igénytípusok azért esnek vissza, mert kielégítették volna õket - bár a tiltakozókkal folytatott tárgyalás és a teljes, illetve részleges igénykielégítés arányai egyaránt 1989-ben a legmagasabbak -, hanem mert átalakul a posztkommunista politika konfliktus- és diskurzusszerkezete, és a több politikai demokráciára irányuló igényeket a jóléti szolgáltatásokra és az életminõség védelmére irányulóak váltják fel. A demokratizálódás kezdetén - Charles Tilly (1978) kategóriáival - a proaktív, az új elõnyök megszerzésére irányuló igények domináltak, a konszolidáció folyamata során azonban a reaktív, az új hátrányok elhárítását célzó követelések kerültek elõtérbe. A demokrácia mindennapi gyakorlattá válásával a megélhetés lép elõ problémává, a piacgazdaságra való átmenet szociális-gazdasági következményeinek az elhárítására való törekvés erõsödik fel, a tiltakozásokban is megtörténik az átmenet a szimbolikusról a materiális politizálásra.


Címzettek és reakciók: az állam túlsúlya

A tiltakozásoknak az esetek többségében azonosíthatók a "címzettjei", azaz a tiltakozók megmondják vagy magatartásukkal kinyilvánítják, hogy kitõl várják a probléma rendezését, a döntést vagy valamilyen korábbi döntés visszavonását, következményeinek enyhítését. Nem meglepõ, hogy az állam különféle szervei vezetnek a címzettek között. Az államhatalom minden modern társadalomban fontos a címzettek között, különösen az olyan politikai rendszerekben, ahol - mint a posztkommunista országokban - igen nagymértékû az erõforrás-allokáció és redisztribúció. Az állam mint címzett szerepe, aránya lényegében stabilnak tekinthetõ, a vizsgált periódusban nem csökken lényegesen. Érdekes eltérést jelez az 1990-es év, feltehetõleg a választások miatt, illetve mivel a hosszabb ideig ügyvezetõként tevékenykedõ Németh-kormány alatt az államhatalom csak átmeneti birtokosok kezében van az év nagy részében, az igényeket nem címezik nekik a tiltakozók olyan gyakran, mint más években. Az állami szervezetek mint az igények döntõ többségének a címzettei produkálják a legtöbb, a sajtóban dokumentált politikai reakciót is a tiltakozásokra. (7. táblázat)

7. táblázat
A tiltakozások legfontosabb címzettei Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Állam

91
74,5%

74
58,7%

140
73,3%

96
85,7%

110
74,3%

89
71,2%

94
72,3%

Párt

2
1,6%

10
7,9%

7
3,7%

3
2,7%

2
1,3%

4
3,2%

3
2,3%

Civil szervezetek

0

7
5,5%

7
3,7%

3
2,7%

3
2%

4
3,2%

0

Nemzetközi szervezetek

19
15,6%

14
11,1%

19
9,9%

4
3,6%

18
12,2%

6
4,8%

12
9,2%

Gazdasági vezetés

13
10,6%

23
18,2%

24
12,6%

8
7,1%

20
13,5%

7
5,6%

8
6,1%

Összesen

122

126

191

112

148

125

130

N= tiltakozások száma
Mivel csak a legfontosabb címzettek elõfordulását tüntettük fel, ezért a százalékos értékek egy oszlopban nem adják ki a 100 százalékot.

A parlamenti pártok az ellenük irányuló tiltakozások gyér száma dacára "hiperaktívan" reagálnak az akciókra. A civil szervezetek még ritkábban válnak a tiltakozások címzettjeivé, mint a pártok, hiszen, mint láttuk, alig rendelkeznek hatalmi és anyagi forrásokkal, intézményesített politikai kompetenciákkal. A pártokhoz hasonlóan azonban õk is a politikai artikuláció terének tekintik a tiltakozások politikáját, tehát megszólíttatásukhoz képest jóval intenzívebben reagálnak a tiltakozásokra, amelyekben maguk is gyakrabban vesznek részt, mint a pártok. A közvetlen, "gazdasági vezetés", az igazgató vagy a kollektív irányítást ellátó menedzsment 10 százaléka körül válik a tiltakozások címzettjévé, viszont ennél jóval kevésbé reaktív, alig-alig reagál a tiltakozásokra, vagy a sajtó kevésbé érdeklõdik ezek iránt a reakciók iránt, mint a politikai szervezetek esetében. Feltehetõleg az utóbbiról lehet szó, a menedzsment kevésbé látványos akciói nem kapnak teret a tudósításokban, hiszen a reagálást nehezen tudják kikerülni, például a munkavállalók követeléseire. A nemzetközi szervezetek, más államok is 10 százalék körül válnak címzettekké, és ennél jóval kisebb mértékben reszponzívek, hiszen Magyarország nem túl jelentõs külföld számukra az esetek többségében. Elég sok reakciót rögzített a sajtó a szomszédos országok kormányaitól és parlamentjeitõl az ott élõ magyar kisebbségek helyzetére vonatkozó hazai igényekre.

8. táblázat
Politikai reakciók Magyarországon 1989-1995
 

1989

1990

1991

1992

1993

1994

1995

Állam

31
47%

28
23,5%

34
16,3%

35
39,8%

49
25,5%

35
40,7%

35
56,5%

Pártok

10
15,2%

8
6,7%

6
2,9%

13
14,8%

10
5,2%

3
3,5%

7
11,3%

Civil szervezetek

16
24,2%

9
7,6%

13
6,2%

17
19,3%

29
15,1%

9
10,5%

3
4,8%

Gazdasági szervek

4
6,1%

3
2,5%

4
1,9%

3
3,4%

17
8,9%

7
8,1%

2
3,2%

Nemzetközi szervezetek

2
3,0%

1
0,9%

2
1%

3
3,4%

4
2,1%

2
2,3%

6
9,7%

Más szervezet

1
1,5%

0

23
11%

1
1,1%

11
5,7%

4
4,7%

1
1,6%

Nincs adat

2
3,0%

70
58,8%

127
60,7%

16
18,2%

72
37,5%

26
30,2%

8
12,9%

Összes reakciók száma

66

119

209

88

192

86

62

N= regisztrált politikai reakciók száma

Összességében tehát olyan tiltakozási kultúrának a körvonalai bontakoznak ki a címzésekbõl és a címzettek reakcióiból, melynek vitathatatlan centruma az állami szervezet mint a fõ címzett és reagáló. A pártok és a civil szervezetek "hiperreaktív" alanyok, akkor is reagálnak, belépnek a konfliktusba, ha a tiltakozók közvetlenül nem "hívják ki" õket. A gazdasági szervezetek viszonylag szûk keresztmetszetben válnak a tiltakozások címzetteivé, és a gazdaság reprivatizálása és privatizálása nem mutatkozik meg a nekik szóló címzések megnövekedésében. A gazdasági-szociális konfliktusokban Magyarországon ma is sokszor közvetlenül az állami szerveket, fõként a kormányzatot szólítják meg a tiltakozók, még akkor is, ha vállalaton belüli, például olyan munkaügyi konfliktusról van szó, amilyen 1997 februárjában a szekszárdi húsipari dolgozóké volt, akik a Parlament elõtt tüntettek a külföldi tulajdonos ellen, a munkaügyi konfliktustól való kormányzati elhatárolódásra késztetve az államtitkárt. A nemzetközi szervezetek és más államok elõfordulási aránya a címzettek között viszonylag magas Magyarországon a többi közép-kelet-európai országhoz viszonyítva, egyrészt mert az ország régebben "nyitott", másrészt a külföldön élõ magyar kisebbség problémái miatt.


A magyar tiltakozási kultúra profilja: Nyugat és Kelet között

Karakterisztikus átalakulások jellemzik az 1989 elejétõl vizsgált fejlõdést. 1989-1990 az átmenet idõszaka, az elsõ választások kiélezett kampányának légkörével és a taxisblokáddal. A célok vonatkozásában körülírt sajátosságok, a demokratizálás középpontba állítása mellett újszerû tiltakozási formák jelennek meg, a jogsza-bályok és az intézmények változása következtében magasabb a jogszerûtlen vagy vitatott jogszerûségû tiltakozások aránya, és valamivel több az erõszakos tiltakozás, mint késõbb. A tiltakozások alanyai között fontos szerepet töltenek be a frissen megalakult, de parlamenti pozíciókkal egyelõre nem rendelkezõ késõbbi parlamen-ti pártok, átmenetileg szintén a tiltakozás politizálódását, konfrontatív jellegét fokozva.

A célok között a késõbbiekben elõtérbe kerül a gazdaság, és visszaszorul a politika, a pártok megtalálják a helyüket az elsõ választás után az intézményrendszerben, és kivonulnak, ha nem is teljesen, a tiltakozás politikájából, átadva helyüket a civil szervezeteknek és az érdekképviseleteknek. A tiltakozások jogszerûsége és erõszakmentessége válik uralkodóvá a kezdeti problémák után, amelyek, ha a taxisblokádot vesszük példának, egyáltalán nem elhanyagolható jelentõségûek. 1994-gyel, a szociálliberális koalíció gyõzelmével nincs törés ebben a fejlõdésben, az a trend folytatódik, amely a politikai konszolidációt segíti elõ a tiltakozási kultúrában: erõszakmentesség, szervezettség, jogszerûség, együttmûködés a hatóságokkal, a fundamentalizmus és az eszkaláció elkerülése.

Ha típusokat kívánunk elkülöníteni a kortárs európai tiltakozási kultúrák között, akkor a kibontakozó magyar modellt a "depolitizálódás", a közpolitikai típusú igények csökkenése, ugyanakkor a gazdaságpolitikára irányuló aktív, "materialista", pragmatikus orientáció, valamint az erõszakmentesség és a civil szervezetek túlsúlya jellemzik, a címzettek és a reakciók vonatkozásában államcentrikus, viszont nemzetközileg eléggé nyitott. Mindezek a jellemzõk a konszolidációs folyamat erõsítésével az "európaizálódást" segíthetik. Magyarország kibontakozó tiltakozási kultúrája "nyugatiasabb" jellegû, mint azon kelet- és délkelet-európai posztkommunista államoké, ahol a demokratikus intézmények konszolidációja problematikus, és ökonómiailag is nagyobb az instabilitás, élesek a szociális és etnikai konfliktusok, és mindezt tetézik az új állami keretek kialakításának nehézségei. Magyarország tiltakozási kultúrája eltér Nyugat-Európáétól, de sokkal közelebb áll hozzá, mint a Kelet- és Dél-Kelet-Európában kialakuló válságrégió kultúrája.


* A tanulmány megírását a Magyar Állami Eötvös ösztöndíj 1996-1997 tette lehetõvé, amelynek segítségével a berlini Humboldt Egyetem Politikatudományi Intézeténél dolgoz-hattam a kutatási eredmények elemzésén. Az adatgyûjtést a Harvard Egyetem, Európa Ta-nulmányok Intézet támogatta, a nemzetközi kutatás koncepcióját Grzegorz Ekiert (Harvard) és Jan Kubik (Rutgers University) dolgozták ki (Ekiert-Kubik 1996). A magyarországi ki-egészítõ adatgyûjtés a Firenzei Európa Egyetem, Robert Schumann Center, valamint a Ren-dészeti Kutatóintézet és az OTKA támogatásával készült. Ezúton is köszönetet mondok azoknak az egyetemi hallgatóknak, akiknek munkáját az adatgyûjtésben, számítógépre vite-lében és statisztikai elemzésében felhasználtam.


Felhasznált irodalom

Beck, Ulrich 1986. Risikogesellschaft. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 121-161, 205-220.

- 1993. Der Stau-die meditative Streikform der Moderne. In: Ulrich Beck Die Erfindung des Politischen. Frankfurt am Main: Suhrkamp, 164-172.

Bendzsák Katalin 1996. A rendõrség és a tüntetések. Új Rendészeti Tanulmányok, 1, 118-175.

Diani, Mario-Ron Eyerman (eds.) 1992. Studying Collective Action. London: Sage, 76-107.

Gamson, William A. 1975. The Strategy of Social Protest. Homewood, Ill.: Dorsey P.

Gerentsér Imre-Tóth Antal 1996. Az egyes tiltakozási fajták megítélése és a lakosság részvételi hajlandósága. In: Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László (szerk.) Magyarország Politikai Évkönyve 1995. Budapest: DKMKA, 638-645.

Ekiert, Grzegorz-Jan Kubik 1996. Instructions for Protest Analysis in Hungary. Reports on the Protest Events. Új Rendészeti Tanulmányok, 165-187, 187-231.

Gurr, Ted Robert 1970. Why Man Rebel. Princeton, N. J.: Princeton U. P.

- 1980. Handbook of Political Conflict. London-New York: The Free Press

Inglehart, Ronald 1977. The Silent Revolution. Princeton, New Jersey: Princeton University Press

Koopmans, Ruud 1996. Explaining the Rise of Racist and Extreme Right Violence in Western Europe. European Journal of Political Research, Vol. 30, 185-216.

Kriesi, Hanspeter (Hrsg.) 1985. Bewegung in der Schweizer Politik. Frankfurt/New York: Campus

Kriesi, H. P.-R. Koopmans-J. W. Duyvendak-M. G. Giugni 1992. New Social Movements and Political Opportunities in Western Europe. European Journal of Political Research, Vol. 22. 219-244.

Lipset, Seymour M.-Rokkan Stein 1968. Cleavage Structures, Party Systems, and Voter Alingnments: an Introduction. In: Lipset-Rokkan S. 1-67.

- - 1968. Party Systems and Voter Alingments: Cross National Perspectives. New York: The Free Press

Lofland, John 1990. Protest. New Brunsvick: Transaction

Martin Luther King Egyesület 1995. Tájékoztató. Budapest: MLK

McCarthy, D. John-Mayer N. Zald (eds.) 1979. The Dynamics of Social Movements. Cambridge Mass: Winthorp Publishers

Molotch, Harvey 1979. Media and Movements. Zald-McCarthy (eds.) 1979, 71-94.

Morris, Aldon D.-Carol McClurg Mueller (eds.) 1992. Frontiers in Social Movement Theory. New Haven: Yale Univ. Press

Oberschall, Anthony 1973. Social Conflict and Social Movements. Prentice Hall: Englewood Cliffs

- 1993. Social Movements. New Brunswick (USA): Transaction Publishers

Olzak, Susan 1989. Analysis of Events in the Study of Collective Action. Annual Review of Sociology, Vol. 15, 119-141.

Pokol Béla 1995. Médiahatalom. Budapest: Windsor

Pross, Harry 1992. Protestgesellschaft. München: Artemis-Winkler Verlag

Rammstedt, Otthein 1978. Soziale Bewegung. Frankfurt am Main: Suhrkamp

Raschke, Joachim 1985. Soziale Bewegungen. Frankfurt am Main: Campus

Róbert Péter 1996. Fogcsikorgatva: megkeseredett rendszerváltás. Századvég. Új folyam, 2, 59-87.

Rucht, Dieter 1987. Zum Verhältnis von sozialen Bewegungen und politische Parteien. Journal für Sozialforschung, (Vol. 27) 3-4.

- (eds.) 1991a Research on Social Movements. Frankfurt am Main: Campus

- 1991b Das Kräftefeld sozialer Bewegungen, Gegenbewegungen und Staat. Forschungsjournal neue Soziale Bewegungen, 2, 9-17.

- 1994. Öffentlichkeit als Mobilisierungsfaktor für soziale Bewegungen. Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie (Sonderheft) 34, 337-359.

Rucht, Dieter-Peter Hocke-Thomas Ohlemacher 1992a Dokumentation und Analyse von Protestereignissen in der BRD (PRODAT). Codebuch.WZB FS III 92-103. Berlin: WZB

- - 1992b Protest Event Data: Collection, Uses and Perspectives. In: Mario Dyani-Ron Eyerman (eds.) Studying Collective Action. London: Sage, 76-107.

Rule, James B. 1988. Theories of Civil Violence. Berkeley: UCLA Press

Sharp, Gene 1973. The Politics of Non-Violent Action. Boston: P. Sargent Publ.

Skolnick, Jerome H. 1970. The Politics of Protest. S. and Schuster

Synder, David 1976. Theoretical and Methodological Problems in the Analysis of Governmental Coerciuon and Collective Violence. Journal of Political and Military Sociology, 4, 277-293.

Synder, David-W. R. Kelly 1979. Strategies for Investigating Violence and Social Change. In: McCarthy-Zald (eds.) 1979, 212-318.

Szabó Máté 1994. Társadalmi mozgalmak, politikai tiltakozás, politikai szervezetek a magyarországi rendszerváltás folyamatában. Politikatudományi Szemle, (Vol. 4) , 4, 51-79.

- 1995a. Politikai tiltakozás mint az új politikai kultúra eleme. Szociológiai Szemle, 3, 51-73.

- 1995b. A politikai tiltakozások profilja. In: Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László (szerk.) Magyarország Politikai Évkönyve 1994. Budapest: DKMKA, 279-294.

Szabó Máté 1996a. A tiltakozás kultúrái a posztkommunista társadalmakban. Társadalmi Szemle, 1, 67-79.

- 1996b. A kollektív tiltakozás trendjei. In: Kurtán Sándor-Sándor Péter-Vass László (szerk.) Magyarország Politikai Évkönyve 1995. Budapest: DKMKA, 322-331.

- 1996c. A tömegdemonstrációk és a rendõrség Magyarországon. Új Rendészeti Tanulmányok, 1, 32-77.

Szikinger István 1996. A gyülekezési jog szabályozásának mai kérdései. Új Rendészeti Tanulmányok, 1, 18-32.

Tarrow, Sidney 1989. Democracy and Disorder. Oxford-New York: Oxford University Press

- 1991. Kollektives Handeln und Politische Gelegenheitsstruktur in Mobilisierungswellen: Theoretische Perspektiven. Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, Vol. 43, 647-670.

- 1994. Power in Movement. Cambridge, Mass.: Cambridge University Press

Tilly, Charles 1978. From Mobilization to Revolution. New York: Random House

- 1979. Repertoires of Contention in America and Britain, 1750-1830. In: Zald-McCarthy (eds.) 1979, 126-156.

- 1985. Models and Realities of Popular Collective Action. Social Research, (Vol. 52) 4. 717-749.

- 1986. The Contentious French. Cambridge, Mass.: Harvard U. P.

- 1991. From Mutinity to Mass Mobilization in Great Britain. New School of Social Research. Working Paper, 109.

- 1992. How To Detect, Describe, and Explain Repertoires of Contention. New School for Social Research. Working Paper, 150.

Tilly, Charles-Louis Tilly-Richard Tilly 1975. The Rebellious Century 1830-1930. Cambridge, Mass.: Harvard U. P.

Wilson, James Q. 1961. The Strategy of Protest. Journal of Conflict Resolution, Vol. 5, 291-303.

Wilson, John 1977. Social Protest and Social Control. Social Problems, (Vol. 24) 4, 469-481.

Zald, Mayer N.-John McCarthy (eds.) 1989. Social Movements in an Organizational Society. New Brunswick: Transaction

Zimmermann, Ekkart 1980. Macro Comparative Research on Political Protest. In: Gurr 1980, 167-238.

- 1983. Massen-Mobilisierung. Protest als politische Gewalt. Zürich: Edition Interfrom

- 1987. Political Violence and Other Strategies of Opposition Movements. Journal of International Affairs, (Vol. 40) 2, 325-351.

- 1996. Interpreting Protest Mobilization. Új Rendészeti Tanulmányok, 1, 109-130.