Laky Teréz
A KISVÁLLALKOZÁSOK NÖVEKEDÉSÉNEK KORLÁTAI*


Témaválasztásommal széles összefüggésekbõl ragadok ki egyetlen kérdést: az önfoglalkoztatást, a kisvállalkozások növekedésre ösztönözhetõségét. A nagyon széles alapkérdés - nézõpontunkból - a munka világának drámaian felgyorsult változása. Bár a munka világa állandóan változott és változik (Pahl 1984), mégis, Európa most alig tud mit kezdeni az évek óta magas és tartós munkanélküliséggel, a foglalkoztatottak között az ún. atipikus munkák évrõl évre növekvõ arányával, a gazdaságok két vonatkozásban is folyamatosan változó foglalkoztatási szerkezetének következményeivel. Egyfelõl folyamatosan nõ a szolgáltatásokban foglalkoztatottak részaránya, és csökken a termelõ ágazatokban, különösképpen a mezõgazdaságban. (Az Európai Unió átlaga 1995-ben: a keresõk 5,3%-a dolgozott a mezõgazdaságban, 30,2%-a az iparban és 64,5%-a a szolgáltatásokban. A fejlettségi mutatónak is tekintett arányok még az Unión belül is jelentõsen különböznek. A mezõgazdaságban foglalkoztatottak aránya az Egyesült Királyságban csupán 2,1% volt, Görögországban azonban 20%. A szolgáltatásokban Hollandiában a keresõk 73,7 %-a, Görögországban és Portugáliában 56,4%-a dolgozott.) (Employment in Europe 1996.)

Másfelõl: jórészt a szolgáltatások iránti kereslet növekedése, s a tömegtermeléssel elõállítható javak iránti kereslet csökkenése már évtizedek óta erõteljesen formálja a gazdasági szervezetek méreteit; egyre gyarapítva a kicsik számát. Az Európai Unió 16,4 millió vállalkozásából 1995-ben 15,2 millió volt a 10 fõsnél kisebb mikrovállalkozás; 1 millió a 100 fõsnél kisebb kisvállalkozás, 160 ezer az 500 fõsnél kisebb középvállalkozás és 35 ezer a nagyvállalat (The European Observatory for SMEs 1996).

Ezért is érthetõ a nemzetközi szervezetek régtõl ösztönzött kis- és középvállalkozás-fejlesztést hirdetõ programja; hiszen, ha a csupán egy vagy néhány fõt foglalkoztató mikrovállalkozások mindegyike egyetlen további munkahelyet teremtene, az azonnal elviselhetõ szintre apasztaná az Unió 18 milliós munkanélküliségét.

A reményt táplálta, hogy 1988-1990-ben a foglalkoztatottság minden mérettartományban nõtt, a legnagyobb mértékben a kis- és középvállalkozásoknált. 1991-tõl a mikrovállalkozások szaporodtak, s nõtt a foglalkoztatás a kis- és középméretû vállalkozásokban is, miközben a nagy cégek nél csökkent. Azóta a nagy cégeknél is javult a helyzet (Employment in Europe 1996). A munkanélküliség azonban nem csökkent számottevõen; bár az Egyesült Királyságban igen, s valamelyest Írországban, Spanyolországban és Finnországban, ahol azért továbbra is magas a munkanélküliség rátája.

A kis- és középvállalkozások munkahelyteremtõ képességéhez fûzött remények is megcsappantak. Az OECD egyik 1996. évi helyzetértékelése már az önfoglalkoztatás ösztönzésének szükségességét hangsúlyozta, érzékelve, hogy az 1-2 személyes vállalkozások szaporodnak ugyan, de az emberek jobbára csak maguknak teremtettek munkahelyet.

Magyarországon a fejlettebb világgazdaság szerkezetének változásaiból jószerével csak néhány statisztikai hasonlóság tûnt fel.

A magyar gazdaság vállalati méretek szerinti szerkezete már csaknem azonos az Európai Unió országaiéval - ezt állapította meg a kormány 1996 közepén készült koncepciója a kis- és középvállalkozás fejlesztésére. A különbségek - a statisztika szintjén - csekélynek tûnnek: "Az EU országok több mint 16 millió vállalkozásából 93 százalékot képviselnek a mikrovállalkozások, 6 százalék a kisvállalkozások és 1 százalék a középvállalkozások aránya. Nálunk ezek az arányok 97 százalék, 2,4 százalék és 0,6 százalék, ami azt mutatja, hogy a magyar gazdaságban a vállalkozások méretstruktúrája összességében közeledett az EU átlagához." Az összehasonlítás két fontos különbséget jelzett: "Összetételét tekintve a kis- és közepes méretû vállalkozások aránya elmarad a fejlett piacgazdaságokétól, a mikrovállalkozásoké viszont túlságosan magas".1 Az arányok 1996-ban sem változtak.

Az összehasonlítás - mint minden statisztika - természeténél fogva egyszerre mutat fel és rejt el lényeges információkat. Itt az összehasonlításból kirajzolódó, egymással szorosan összefüggõ két probléma hátterét kísérelem meg megvilágítani. Egyfelõl a kis- és középvállalkozásoknak a "mintától", a fejlett országokban és különösen az EU-ban jellemzõ arányától való eltérés okait. Másfelõl megkísérelem a realitásokkal szembesíteni azokat a reményeket (vagy inkább illúziókat), hogy a mikrovállalkozások növekedésébõl kis-, a kisvállalkozások növekedésébõl középvállalkozások jönnek létre, s hogy ez a növekedés elõsegíti a gazdasági növekedést és megoldja a munkanélküliséget, egyáltalán: a kisvállalkozási szféra fejlõdése a jövõbeni prosperitás záloga. S bár a példák alapvetõen Magyarországról szólnak, úgy tûnik: a mikroszférához fûzõdõ illúziók általánosabbak2, és valószínûleg nemcsak a volt szocialista országok esetében.


A kis- és közepes vállalkozások számának elégtelensége

Magyarországon a kutatók már a hetvenes-nyolcvanas években jelezték: a gazdaságot a nagy és még nagyobb szervezetek (vállalatok, szövetkezetek) uralják, s lényegében hiányoznak a kis- és középméretû vállalatok. A gazdaság szervezet-rendszerét "fordított piramisként" jellemezték (Schweitzer 1982), amikor a kisvállalatok széles talapzata helyén a csúcs állt, a csúcs helyén viszont a nagy szervezetek széles tömbje. Szlovéniában lényegében ugyanezt a jelenséget nevezte el "socialist black hole"-nak Vahcic-Petrin (1989). A magyar összehasonlítás a dán, a szlovéniai a svéd feldolgozó ipart vette mintául, egy-egy jól mûködõ piacgazdaságot.

A magyar összehasonlítás pontatlan volt abban, hogy az összehasonlításból kihagyta a mikrovállalatokat, holott a magánkisipar és a szaporodó kis társas vállalkozások akkor már több mint százezer apró vállalkozást jelentettek, s az iparban már csaknem 50 ezer mûködött. Ennek ellenére a megállapítás igaz volt, mert a szocialista tervgazdálkodás - saját érdekeinek megfelelõen - nagy és ezért központilag jól irányítható szervezeteket mûködtetett. A nyolcvanas évek elejétõl ugyan a politika megpróbálta ösztönözni, hogy a nagy szervezetek önként váljanak meg egyes részlegeiktõl, s hozzanak létre belõlük kisebb vállalatokat, de ez szinte semmilyen eredményre nem vezetett, hiszen a vállalatokat egyebek között éppen méreteik tették alkuképessé a forrásokat elosztó központi szervekkel. (Az ipari szövetkezetek szétbomlása kisszövetkezetekké már sikeresebb volt.) Egyetlen forma kezdett csak gyors ütemben szaporodni: az egyéni kezdeményezésen alapuló, jórészt egyéni kisvállalkozás.

Azóta azonban sok minden történt, ami elég alaposan megváltoztatta a gazdaság szervezetrendszerét.

A rendszerváltozás után a nagy állami cégek és a nagy szövetkezetek sorra hullottak szét a recesszió, a nagyarányú piacvesztés, a csõdök és felszámolások, a társasággá alakulás, a privatizálás és más okok következtében. A nagy szervezetek széthullásakor csupa kis- és közepes méretû vállalkozás alakult, s a külföldi beruházók is jellegzetesen ilyen méretû cégeket hoztak létre.

Csakhogy a rendszerváltást, 1989-et követõen a kis(mikro)vállalkozások olyan tömege jött létre, hogy hozzájuk viszonyítva megint aránytalanul kevés lett a kis- és közepes méretû szervezet.

Hiszen amíg a 11-300 fõs kategóriában az évek során mintegy 20 ezer szervezet alakult (s ez sem kevés, bár mögötte zömmel a nagy szervezetek többnyire keserves széthullása van), addig több mint félmillióval nõtt az egyéni és a jogi személyiség nélküli - jellegzetesen 2-3 fõs - társas vállalkozás.3

Bár az évrõl évre változó statisztikai rendszer miatt nehéz a folyamatról számszerûen pontos képet adni, a nagyságrendek jól érzékelhetõek (1. táblázat).

1. táblázat
A regisztrált gazdasági szervezetek száma 1989-1996-ban

Év
december

Jogi
szem.

Százalék

Nem jogi
szem. társ.

Százalék

Egyéni

Százalék

Együtt
(100%)

1989

13568

 3,8 21 344 5,5 353 195 91,0

388 107 

1990

27 662

 6,1 34 095 6,7 449 727 87,9

511 484 

1991

50 747

 8,3 52 136 8,5 510 459 83,2

613 372 

1992

67 505

 9,1 70 597 9,4 606 207 81,4

744 309 

1993

83 535

 9,7 98 036 11,2 688 843 79,1

870 414 

1994

101 591

 10,2 108 728 11,0 778 036 78,7

988 355*

1995

116 928

 11,1 126 131 12,2 791 496 76,5

1 034 555*

1996

136 917

 13,3 142 900 13,9 745 247 72,7

1 025 064*
Adatforrás: KSH évkönyvek; 1996: KSH Havi jelentés, 1997. február
* A lakásszövetkezetek és a megszûnõ gazdálkodási formák nélkül.

S bár a jogi személyiségû szervezetek között is vannak mikroméretûek, a legkisebb szervezetek jellegzetesen egyéni vagy jogi személyiség nélküli társas vállalkozások. A statisztika 1993-ig csak a jogi személyiségû cégek méreteit közölte; azóta azonban valamennyit besorolja (2. táblázat).

Az arányeltolódás a kis méretek felé egyáltalán nem a véletlen mûve, hanem a gazdasági adottságok szükségszerû következménye. Az egyik - meghatározó - adottság a tõkehiány. A hazai kis- és középvállalkozások zöme ugyanis nem új tõkebefektetés eredményeként, hanem a széthulló állami és szövetkezeti vagyonrészekbõl jött létre.

A Társasági törvény elõírta az állami cégek társasággá alakulását, a recesszió pedig kikényszerítette részekre, számtalan kisebb egységre bomlásukat (amikor is a régi adósságokat megpróbálták az "üres" központra, holdingra vagy az egyik utódvállalatra terhelni).

Az így létrejött kisebb rt.-k, kft.-k sorsa aztán változatosan alakult: egy részük életképesnek bizonyult és vevõre talált. Mások csõdbe kerültek, felszámolásra ítéltettek - és esetleg így találtak vevõre. Mindenesetre az állami, szövetkezeti vagyon súlyos vesztesége árán szervezõdtek újjá a mai kis- és középvállalatok.

2. táblázat
A gazdasági szervezetek létszám-kategóriák szerinti megoszlása

Év

Létszám-kategóriák

december

11 fõsnél kisebb

11-20
fõ

21-50
fõ

51-300
fõ

300 fõsnél
nagyobb

Együtt
1989*     5 105** 2 387 3 451 2 617

13 568
1990*   16 465** 4 129 4 469 2 599

27 662
1991*   36 810** 6 168 5 373 2 396

50 747
1992*   52 825 6 970 5 773 1 937

67 505
1993*

39 772

 28 447 7 637 6 055 1 624

83 535
1994***

957 361

 28 065 8 901 6 295 1 351

1 001 973
1995***

1 014 013

 16 358 9 184 5 812 1 172

1 046 539
1996***            
 

Mûködõ vállalkozások
1995***

643 085

   9 664 7 584 6 077 1 483

667 893
1996***

738 098

 10 774 7 855 5 178 1 319

763 764
Adatforrás: KSH évkönyvek, KSH Havi jelentés, 1997. február
* Csak a jogi személyiségûek.
** A 11 fõsnél kisebbekkel együtt
*** Jogi és nem jogi személyiségûek együtt

A vevõk lényegében három körbõl kerültek ki. Egy részük jelentõs állami hitelt igénybe vevõ magyar állampolgár. (Hosszú lejáratú, kedvezményes hitelt kaptak a nagy belkereskedelmi cégek szétbontásakor a kereskedelmi és vendéglátó egységek vásárlói; néhány nagyobb termelõvállalat megvásárlásához alakult konzorcium tagjai, és a csaknem 300, az ESOP mintájára alakult dolgozói közösség, akik a Munkavállalói Résztulajdonosi Program [ MRP] keretében a saját cégüket vették meg.) A vevõk másik része külföldi befektetõvel társult, amikor általában a külföldi adta a szükséges tõkét, de legalábbis annak nagyobb felét. (Jellemzõ egyébként, hogy a vegyes tulajdonú cégek zömét a minimálisan elõírt tõkével alapították.)

Végül a cégek egy része önálló alapítású. A magyarok jellemzõen kicsiket, a külföldi befektetõk (köztük a multinacionális cégek) jellemzõen középméretûeket alapítottak, esetenként nagyobb tõkével, de relatíve kisebb létszámmal.

Az mindenesetre ezúttal is nyilvánvalóvá vált, hogy a mikrovállalkozások tõke nélkül vagy nagyon szerény, családi megtakarításokból, baráti kölcsönökbõl összeszedhetõ tõkével is létrehozhatók, ellenben a nagyobbakhoz már tõke kell - általában minél nagyobb a vállalkozás, annál több.

Köztudott, hogy Magyarország az alacsonyabb nemzeti jövedelmû (szegényebb) országok zónájába tartozik (a Világbank adatai szerint az egy fõre jutó GDP 3840 USD volt 1994-ben; Svájcé ennek csaknem a tízszerese: 37 930 USD. A legkevésbé fejlett európai uniós országok, mint Írország, Spanyolország, Portugália egy fõre jutó GDP-je is két-háromszorosa a magyarországinak). Ahol a lakosság nagyjából fel is éli a jövedelmét, és csak keveset tud félretenni, ott csak kis tõkével kis vállalkozásokat lehet megalapozni - nem is futja nagyobbra.

Azaz: ezúttal is bebizonyosodott, hogy a mikro-, a kis- és a középvállalkozások másként születnek; más méretû piacokon mûködnek és másfajta törvényszerûségeknek alávetve növekednek. A mikro-, a kis-, a középméretû és a nagyvállalkozások külön világokat alkotnak, a kisebbõl a nagyobba nagyon szûk az átjárás. A többség - számos ok miatt - ezt meg sem kísérli; nem is ambicionálja.

A következõkben ennek okait vizsgálom, a magyar tapasztalatok segítségével.


A mikrovállalkozások világa

Nincs (és valószínûleg nem is lehet) közmegegyezés abban, hogy egy-egy országban mekkora vállalkozásokat tekintenek "kicsinek" és "középméretûnek", viszont eléggé általánosan elfogadott a mikrovállalkozás meghatározása: a legfeljebb 10 fõt foglalkoztató cégeket sorolják ide. (Az idézett EU-adatok szerint legfeljebb 9-et. Ennek azonban - a magyar tapasztalatok szerint - nincs igazán jelentõsége; a többség ugyanis legfeljebb 2-3 fõs; KSH-BKE 1994.)

Ez a minden gazdaság alapját jelentõ sokmillió kisegzisztencia a méret alapján kerül egy statisztikai kategóriába. A méret szerinti közös halmazon belül azonban két részhalmazt szükséges megkülönböztetni: az önálló (jogi személyiséggel bíró) cégeket és az önfoglalkoztatókat, ahol nem válik el egymástól a család és az üzlet vagyona, bevétele, a családtagok üzleti-háztartási munkamegosztása. Az utóbbiakat tekinti önfoglalkoztatónak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) definíciója.4 A növekedési hajlandóság ugyanis egészen más azoknál, akik megtették az elsõ lépéseket, és a vállalkozást elválasztották a háztartástól (ilyen a magyar mikrovál-lalkozások 13%-a), mint az önfoglalkoztatók körében. Bár ez utóbbiak között is vannak, akik túllépték a mikroszféra határát, sõt 1996 végén 59 nagyobb méretû (51-300 fõs) egyéni és nem jogi személyiségû társas vállalkozás mûködött, az egyéni vállalkozások 99,6 százaléka a mikroméretûek közé tartozott, csakúgy, mint a több mint 111 ezer, jogi személyiség nélküli társas vállalkozás 98,5 százaléka.5 A vállalkozások valamivel több mint negyedérõl lehetett kimutatni, hogy a vállalkozásba fekteti tartalékait (Czakó et al. 1995a, b).

Milyen késztetések és/vagy kényszerek bírnák rá az önfoglalkoztatókat akár csak arra, hogy cégszerûen mûködjenek? Vagy - amiben Európa-szerte a politikusok és a gazdasági fellendülésben bízók reménykednek - legalább foglalkoztatási potenciáljuk nõjön, akár csak úgy, hogy 1-2 fõt alkalmaznak? Arról már nem is szólva, hogy növekedésük eredményeként átlépjenek a kis, netán a közepes vállalkozások világába, és így eltûnjön a "fekete lyuk" vagy - ahogy az egyik OECD-tanulmány nevezte - a középméretû vállalkozások "általános deficitje"?6

Természetesen a válság súlyos évei, majd az azóta is tartó lassú stabilizálódás után némi gazdasági fellendülés többeknek jelentene késztetést.7 De a gazdasági helyzet általános javulása nélkül is mindig lesznek ambiciózus kisvállalkozók, akik többet akarnak, nagyobb forgalmat, több bevételt, létszámban is nagyobb céget, és lesznek olyan szakmák, tevékenységek, ahol mindezt el is érhetik.

Több tényezõ szól azonban az önfoglalkoztató státus megváltoztatása ellen, a legfontosabb az önfoglalkoztatás lényegi jellemzõje: a vállalkozás és a háztartás egymásra épülése, egymástól függése.

A többség jó esélyek esetén is csak annyiban kívánja üzletét fejleszteni, amennyiben a háztartás vagyonát, bevételeit gyarapítja, hiszen az üzleti tevékenység alapvetõ célja a család megélhetésének biztosítása, lehetõleg minél jobb színvonalon. Nem növekedésre, hanem fogyasztásra orientáltak. (Magyarországon ennek van alárendelve adófizetési moráljuk is, hiszen nem válik el egymástól a háztartás és a vállalkozás adója sem.8) A központban a háztartás áll, nem a vállalkozás.


A továbblépés korlátai

Többféle empirikus tapasztalat utal arra, hogy az önfoglalkoztatást önként vagy kényszerûségbõl választó százezrek meghatározó többsége a) vállalkozói igazolvánnyal rendelkezik ugyan, de nem mûködik; b) a mûködõk jelentõs része nem fõ-, hanem kiegészítõ foglalkozásúként vagy nyugdíjasként vállalkozik; c) tömegesen olyan tevékenységeket végeznek, amelyekhez nem kell tõke, vagy elég a minimális befektetés; d) többnyire egyedül, legfeljebb családi segítséggel dolgoznak; és e) tradicionális életviteli mintákat követnek, amikor elsõsorban nem fejlesztésre, hanem megélhetésre, fogyasztásra és családi felhalmozásra törekszenek.9

a) A mûködõ vállalkozások aránya

Magyarországon tulajdonképpen minden olyan (nem mezõgazdasági) rendszeres tevékenységhez, amelyet nem bérért vagy fizetésért végeznek, elvileg vállalkozói igazolvány szükséges.10 A vállalkozói igazolványt veszi nyilvántartásba az adóhatóság és a társadalombiztosítás, és akinek igazolványa van, az a hatóságok és a statisztika számára "vállalkozó", a köznyelvben pedig, a nyolcvanas évekbõl örökölt kifejezéssel, "kisvállalkozó".

A nyolcvanas évek megengedõbb politikai klímájában sokan próbálkoztak az önállóvá válással, és az egyéni vállalkozások 1980. évi 180 ezres száma 1990-re 419 ezerre nõtt. Ehhez csatlakozott 27 500 jogi személyiség nélküli társas vállalkozás. Számuk 1990 után évrõl évre 80-100 ezerrel gyarapodott; 1995-re csaknem elérte a 900 ezret (791 500 egyéni és 106 200 társas vállalkozás).

Már korábban is voltak azonban jelei annak, hogy a vállalkozások elég jelentõs hányada nem mûködik, nem is azonosítható - a köznyelv ezeket nevezte el fantom-vállalkozásnak.11

1996-tól a statisztika elkezdte kimutatni a mûködõ vállalkozásokat. Az 1996 elején nyilvánosságra került adatok szerint 1995 decemberében az egyéni vállalkozásoknak alig több mint fele, 52,7 százaléka mûködött; a nem jogi személyiségû társas vállalkozások tömegét kitevõ betéti társaságoknak pedig 79 százaléka. (A jogi személyiségû vállalkozások 83%-a mûködött.) 1996 végére az arányok némileg javultak: a regisztrált vállalkozások 66 százalékát tekintették mûködõnek.

Az addig nemzetközileg is elismert eredmény12 - a "több mint egymillió vállalkozás országa" - hirtelen meggyengült, 1995 végén a mûködök már 600 ezret sem tettek ki; 1996 végén számuk mintegy 690 ezer volt. A többiek megtartották ugyan vállalkozói státusukat, de hivatalosan is szüneteltették mûködésüket, részben a romló kereslet, másrészt a magas adók és járulékok miatt. Persze az sem tudható, hogy megjelenésük a vállalkozások világában - Foreman-Peck (1985) kifejezésével - eleve a "recesszió szecskája" volt-e, vagy pedig késõbb vesztették el a vállalkozáshoz fûzött reményeiket.

b) A fõfoglalkozásúak aránya

A nyolcvanas években sokan próbálkoztak azzal, hogy elõbb kiegészítõ foglalkozásként, munkahelyük megtartása mellett, szabadidejükben értékesítsék szaktudásukat, vállaljanak külön munkákat - elsõsorban a szolgáltatásokban. Otthoni garázsban mûködött az autójavító mûhely; villany-, víz-, gázszerelõk, takarítók egyénileg vagy társaságokba tömörülve a postaládákba dobott kis cédulákon ajánlották szolgáltatásaikat a környék lakóinak. A kiegészítõ foglalkozású vállalkozók kedvezményesen adóztak, és ezt õk is méltányolták. Hasonló kedvezményben részesültek a nyugdíjaskorú vállalkozók is, ha folytatták korábbi tevékenységüket.

A nyolcvanas évek közepén többen mûködtek kiegészítõ foglalkozásúként, mint fõfoglalkozásúként (1986-ban például az akkori kisiparosok 70%-a kiegészítõ foglalkozású volt).

1988-ban, a személyijövedelem-adó bevezetése és vele az addigi kedvezmények elvesztése megritkította a mellékfoglalkozásúak számát (1991-ben az egyéni vállalkozók csupán egyharmada volt kiegészítõ foglalkozású), arányuk azonban újból növekszik. Az adóhatósághoz 1996-ban benyújtott (1995-re vonatkozó) adóbevallások szerint a kiegészítõ foglalkozásúak és a nyugdíj mellett vállalkozók aránya elérte a 44 százalékot.

A nem jogi személyiségû társas vállalkozások lényegében eleve a kiegészítõ foglalkozásra alapultak (1991-ben a tagok 90%-a kiegészítõ foglalkozású volt). 1995-re - fõként a munkanélküliség miatt és egyéb munkaalkalmak híján - több a fõfoglalkozású tag, s mintegy 40 százalék a kiegészítõ foglalkozású (az adat ugyancsak az 1996. évi adóbevallásokból származik).

Összességében tehát még az önfoglalkoztatóknak is csupán valamivel több mint a fele fõfoglalkozású. A nagyarányú munkahelyvesztés és munkanélküliség ellenére a vállalkozásokban részt vevõk több mint 40 százalékának nem a vállalkozás a megélhetés egyetlen vagy fõ forrása; a vállalkozás kiegészítõ jövedelmet hoz - kinek többet, kinek kevesebbet.

Az Országos Egészségügyi Pénztár 1996-ban 276 ezer kiegészítõ tevékenységet folytató vállalkozót regisztrált; csaknem háromnegyedük egyéni vállalkozó. Az adóhatóságnál feldolgozott adatok szerint a szellemi szabadfoglalkozásúak 55, az ipari tevékenységûek 26, a kereskedelmi, vendéglátó tevékenységûek 30 százaléka volt 1995-ben kiegészítõ foglalkozású. Az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõ szellemi szabad foglalkozásúak közül a kiegészítõ foglalkozás jellemzõ a tervezõk, mûszaki ellenõrök (60%); az adótanácsadók, könyvelõk (60%); az állatorvosok (63%), az orvosok (45%) és az egyéb szellemi foglalkozásúak (55%) körében. Esetükben a vállalkozói igazolvány a mellékjövedelmek (vagy azok egy részének) legalizálására szolgál, amelyek ebben a formában számolhatók el a legelõnyösebben (pl. a költségek levonásával). Az érintettek - hacsak rá nem kényszerülnek - nem is akarnak megválni fõfoglalkozású munkahelyüktõl és csak a vállalkozásból élni. Az ipari szakmacsoportokban ugyancsak tartós tendencia, hogy a némi tõkét (mûhelyt, gépeket) igénylõ termelõ tevékenységet folytatók körében általában kisebb, a többnyire befektetés nélkül is mûködni képes szolgáltatók körében pedig nagyobb a mellékfoglalkozásúak aránya. A könnyûiparban a vállalkozói igazolvánnyal rendelkezõk 20, a bõr-szõrmeiparban 17, a textiliparban 20, a kézmûiparban 21 százaléka volt kiegészítõ foglalkozású, viszont a mûszeriparban 47, a háztartási gépszerelõk között 41, a rádió-tv szerelõk között 40 százalék, ahol a szaktudás mellé gyakran elég egy táskányi szerszám.

A mellékfoglalkozás jellemzõ a kereskedelem speciális ágában: az ügynökök egyébként népes táborában (1993-ban 50 ezren, 1994-ben 57 ezren, 1995-ben már csak 34 ezren voltak ) mintegy kétharmaduknak ez csupán kiegészítõ foglalkozása.

A nem fõfoglalkozású vállalkozók több százezres körében aligha várható életképes, növekvõ vállalkozások létrejötte. Tulajdonképpen csak remélni lehet, hogy aki közülük fõfoglalkozású lesz, sikeres piacépítése eredményeként válik azzá, nem pedig fõmunkahelye elvesztése kényszeríti erre.

c) Önfoglalkoztatás és befektetés

A szerbiai tapasztalatokkal ellentétben, ahol, ha rosszak az elhelyezkedési esélyek, az emberek külföldön próbálnak meg munkát vállalni (Bolç ic 1995), a magyarok inkább munkahelyet teremtenek maguknak. Legfõbb tõkéjük a szaktudás, a képzettség, a gyakorlat, a régi társadalmi és munkakapcsolatok - és többnyire minimális pénz.13 A tõkebefektetésrõl nincs ugyan adat, de néhány körülménybõl következtetni lehet legalább arra: a vállalkozóként végzett tevékenység igényel-e tõkebefektetést.

Az elõzõekbõl talán már kitûnt, hogy a vállalkozások jelentõs hányada - fõként a kiegészítõ foglalkozásúak körében - eleve külön tõkebefektetést nem igénylõ tevékenységekre szervezõdött.

Ez azonban nem ritka a fõfoglalkozásúak körében sem. A fõ tevékenységi körök létszáma önmagában is utal erre (3. táblázat).

3. táblázat
Az egyéni vállalkozások a vállalkozás jellege szerint

Idõszak
(év, dec.)

Szellemi szabad
foglalkozású

Kisiparos

Kiskereskedõ

Mezõgazdasági önálló*

Összesen
1992.** 165 689 237 687 199 047 3 784 606 207
1993.** 193 888 242 023 241 353 11 579 688 843
1994.** 243 093 257 245 255 205 22 493 778 036
1995.** 273 453 260 511 233 775 23 757 791 496
1996.*** 103 699 182 172 154 171 20 121 460 163
Adatforrás: KSH Havi közlemények.
* A magyar adórendszer szerint a mezõgazdasági tevékenységbõl származó jövedelem - meghatározott értékhatárig - adómentes. Csak azok adóztak - és váltottak ki vállalkozói igazolványt -, akiknek az éves bevétele meghaladta a bruttó 2 millió, nettó 1 millió Ft-ot. Az adatok tehát a mezõgazdasági önállóknak csak kis - vállalkozási igazolvánnyal rendelkezõ - hányadát tartalmazzák. A KSH 1994 õszén végzett felmérése 51 ezer - a gazdaságát fõfoglalkozásban irányító - gazdát regisztrált (KSH 1995).
** A regisztráltak.
*** Csak a mûködõk.

Valamennyi tevékenységi körben lehetnek persze több-kevesebb tõkebefektetést igénylõ szakmák. A szellemi foglalkozásúak körében például jelentõs tõkét kíván egy fogorvosi rendelõ felszerelése. Ugyanakkor a legtöbb szellemi szabadfoglalkozás (adótanácsadás, könyvelés, mûszaki ellenõrzés stb.) legfeljebb annyi többletbefektetést kíván - ha nem volt meg eleve -, amennyi a tevékenység otthoni végzéséhez szükséges (pl. egy személyi számítógép). Jellemzõ, hogy ebben a körben volt a legdinamikusabb az egyéni vállalkozók növekedése, akik akkor sem kockáztatnak tõkebefektetést, ha a tevékenységtõl visszalépnek.

Kifejezetten lassú viszont a növekedés a kisiparosok körében. Közöttük is jóval több azonban a szolgáltató (a háztartási gépjavítóktól a takarításig), mint a termelõ.

A kisipari terméket elõállítók (a bõrdíszmûvesektõl a speciális berendezéseket, szerelvényeket gyártókig) mûhelyének berendezése többnyire ugyancsak tõkeigényes. S bár az országban mindenfelé található egy-egy remekül felszerelt és gyakran egy élet munkájával létrehozott kis mûhely, nem véletlen, hogy a kisvállalkozók összességén belül szerény az arányuk.

A kiskereskedõk gyûjtõfogalom sokféle tevékenységet takar, az ügynököktõl, az utcai árusoktól a zöldségesboltokon át a vendéglõket, panziókat üzemeltetõkig; azaz a tõkét nem igénylõ vállalkozásoktól a tetemes tõkebefektetéssel járókig. 1995-ben csökkent az itt vállalkozók száma; a tapasztalatok szerint elsõsorban a kiegészítõ foglalkozásúak léptek vissza. A már befektetett tõke azonban többnyire megtartó erõ.

Nézõpontunkból fontos kérdés: a jelenlegi tevékenységek mekkora hányadánál remélhetõ, hogy képes és alkalmas a továbbfejlõdésre, növekedésre? A tevékenységek szerinti elemzés nem ad okot illúziókra.

d) A mikrovállalkozások foglalkoztatási képessége

Ebben az esetben is csak az egyéni vállalkozásokról rendelkezünk (az adóbevallásokból származó) adatokkal; ezek azonban térben és idõben szívósan tovább élõ trendbe illeszkednek.

Magyarországon a több mint 417 ezer mûködõ egyéni vállalkozás 1995-ben 181 ezer alkalmazottat (és mintegy 28 ezer bejelentett családtagot) foglalkoztatott. A fõfoglalkozású vállalkozók háromnegyede egyedül dolgozott (a kiegészítõ foglalkozásúak 90, a nyugdíjasok 89%-a).

Egy alkalmazottat foglalkoztatott további 11 százalékuk (a kiegészítõ foglalkozásúak 6, a nyugdíjasok több mint 7%-a). Két és több fõt alkalmazott a fõfoglalkozásúak mintegy 9 százaléka, a kiegészítõ foglalkozásúak 4, a nyugdíjasok valamivel több mint 4 százaléka.

Az egyéni vállalkozók foglalkoztatási készségét századok óta azonos értékek szabályozzák. Magyarországon a gazdaságtörténészek feldolgozták az 1828. évi adóösszeírás adatait - ez a keresõ foglalkozás alapján adóköteleseket ölelte fel, köztük a kézmûveseket és kereskedõket. A városi háztartások egyötödét a kézmûvesek adták; túlnyomó többségük ruházati cikkeket készített. A kézmûvesek - mente-, csizma-, kalapkészítõk, kosarasok, pékek stb. - meghatározó többsége egyedül (családi segítséggel) dolgozott; egy további kis hányaduk legfeljebb egy legénnyel (Bácskai 1988).

A jellegzetesen a lokális piacon mûködõ kisvállalkozások egykor is, most is a legracionálisabb foglalkoztatók. Annyit kívánnak lefedni a keresletbõl, amennyi saját kapacitásukból telik. Ha jók a növekedés esélyei, akkor is elõször lehetõleg a családon belül keresnek segítséget, az idegenek iránt bizalmatlanok. A kisiparosok attól tartanak, hogy alkalmazottjuk nem lesz a munkában eléggé megbízható, vagy hogy netán konkurenciát nevelnek maguknak. A kiskereskedõk attól, hogy idegenre kell bízni a pénztárt, az árukészletet stb. Ez egyébként világjelenség.

Létszámbõvítõ hajlandóságuk talán tartós fellendülés esetén javulna, bár mindig azzal az erõs korláttal, amit a csak önmagukban bízás támaszt.14

e) A tradicionális életviteli minták

Az imént idézett gazdaságtörténeti munka néhány meghökkentõ adalékkal szolgál a másfél évszázaddal korábbi és a mai kisvállalkozói réteg életvitelének, életcéljainak hasonlóságáról. Három megállapítást idézünk.

l. "A legjövedelmezõbb szakmákat ûzõk többségének sem tõkéje, sem gazdasági horizontja nem volt olyan, hogy bennük véljük megtalálni a gazdálkodó polgár típusát" (Bácskai 1988: 91).

2. Ugyanakkor a városi lakosság középrétegét alkották; 60 százalékuknak volt háza, egyharmaduknak földje is, fõként a család szükségleteinek megtermelésére; de legfõképp szõlõt kívántak venni, ami fogyasztást is, de vagyongyarapítást is jelentett.

3. A vállalkozás igazi sikerességét azonban bérbe adható ház megvásárlása, azaz a visszavonulás után is jövedelmezõ ingatlanvagyon birtoklása jelentette (Bácskai 1988: 97).

A KSH 1983. évi társadalmi mobilitás vizsgálata alapján Vajda (1987) elemezte az akkori kisiparosok, kiskereskedõk társadalmi összetételét és életkörülményeik néhány, statisztikailag mért mutatóját. Noha társadalmilag az akkori önállók sem érték el a "gazdálkodó polgár" státusát, az megállapítható volt, hogy jobb körülmények között éltek, mint a társadalom velük összehasonlítható csoportjai (a mintában a bérbõl és fizetésbõl élõ városi keresõk); nagyobb lakásokban - többnyire saját házban - laktak; többségüknek volt valamelyes mezõgazdasági mûvelésû földje. A vizsgálat nem terjedt ki a célokra, de ebben a körben akkor is, ma is nyíltan vallott legfõbb cél a vagyongyûjtés; a szebb, nagyobb lakás, lehetõleg jó helyen épített (nem egyszer luxus kivitelû) saját ház, a jobb (majd még jobb) márkájú kocsi; a külföldi utazások, a gyerekeknek jobb iskola - egyáltalán, a jobban élõ rétegek életszínvonalára emelkedés. A konkrét tevékenység ennek eszköze; gazdasági erõfeszítéseiket a társadalmi sikeresség motiválja.

Ugyanez a törekvés azonban szabályozza gazdasági akcióikat is: csak annyit fektetnek be - ha van mibõl -, amennyi nem veszélyezteti a családi felemelkedés éppen elérni vágyott célját; óvatosak és nem kockáztatnak, mert mindig a család az elsõ, és nem az üzlet. De ugyanez motiválja Európa-szerte a kisvállalkozások millióiban dolgozó tulajdonosokat, az osztrák autószerelõt, a svájci kisváros panziósát, az angol vízvezeték-szerelõt, a francia péket.

A család megélhetése, felemelkedése persze fontos cél, és ez valószínûleg nagyban hozzájárult a mai gazdagabb társadalmak nemzedékrõl nemzedékre halmozott jólétéhez, a mai kisvállalkozások korszerû felszereltségéhez. Magyarországon még szûk az a réteg, amely korábban gyûjtött vagyont. Akik most kezdik kisvállalkozóként, azoknak jó része még a napi megélhetésért dolgozik, bár kétségtelen, hogy mindenki gyorsan szeretne jobban élni, meggazdagodni.15


Túl sok - túl kicsi

A magyar kisvállalkozások szaporodását ma már némi aggodalom kíséri. Az OECD idézett tanulmánya (az összehasonlításban szereplõ négy ország mindegyikével kapcsolatban) megjegyezte: "A különlegesen magas önfoglalkoztatói arány mint olyan nem jelenti a gazdaságban a magas szintû érettséget. Az összehasonlítás azt mutatja, hogy a fejlett országok haladási iránya jellemzõen a számottevõ és érett iparral rendelkezõ gazdaság és a relatíve alacsony önfoglalkoztatás. Az önfoglalkoztatás fontossága ezért az iparosodás során csökkenhet. Ebben az összefüggésben az önfoglalkoztatás nagyon gyors növekedése az átalakuló országokban a különösen bizonytalan fejlõdés kifejezõdésének tekinthetõ."

A nemzetközi adatok azt sugallják, hogy az európai országok többségében az önfoglalkoztatás a szegényebb és kevésbé fejlett országokban magasabb szinten, a fejlettebb országokban alacsonyabb szinten stabilizálódott, évenként csekély változással (4. táblázat).

4. táblázat
Az önfoglalkoztatás aránya az Európai Unió országaiban, az összes foglalkoztatott százalékában
 

1991

1992

1994

1995
Belgium 14,9 15,1 15,3 15,4
Dánia 9,0 8,8 8,4 8,4
Németország 9,2 8,6 9,3 9,4
Görögország 35,2 35,4 34,4 33,8
Spanyolország 20,4 21,3 22,1 21,8
Franciaország 12,6 12,5 11,8 11,6
Írország 21,5 22,4 21,6 20,8
Olaszország 24,3 25,6 24,1 24,5
Luxemburg 9,2 9,1 9,7 9,9
Hollandia 9,8 10,2 11,1 11,4
Portugália 26,4 23,9 25,2 25,8
Egyesült Királyság 13,1 12,6 12,9 13,0
Ausztria     14,5 12,0
Finnország     15,5 14,3
Svédország     10,3 11,3
Adatforrás: 1991-1994: Employment Observatory, 1996, No 24; 1995: Employment in Europe, 1996,
147-162.

Magyarország az önfoglalkoztatók növekvõ arányával a szegényebb és fejletlenebb európai országok helyzetéhez áll közelebb, azokéhoz, ahol többnyire külsõ segítséggel (az Európai Unió támogatásával, a nemzetközi cégek odatelepülésével) jönnek létre nagyobb létszámot foglalkoztatni képes munkahelyek.

Magyarországon az eddig kialakult relatíve magas önfoglalkoztatói arányt még nem lehet véglegesnek tekinteni. A munkahelyek további csökkenése, a keresõk számának további zsugorodása esetén, tekintettel az ország alacsony nemzeti jövedelmére, a gazdaság átmeneti állapotára, a piacgazdasági viszonyok fejletlenségére, továbbra is az önfoglalkoztatás ígérkezik sokak számára a munkanélküliségtõl menekülés egyik járható útjának.

A gazdasági fejlõdés nézõpontjából ez nem igazán biztató. Gábor R. István (1994), a magyar gazdaság egyik legismertebb kutatója a jelenséget "túl sok - túl kicsi" szindrómának nevezte el, és az önfoglalkoztatók jelenlegi sokaságát is gazdasági zsákutcának tekintette, mert fejlõdésre, növekedésre képtelenek. A kis szervezetek további burjánzása ellen belépési küszöbök (pl. induló tõke) meghatározását szorgalmazta.

Természetesen igaza van, ha az eredményt a gazdasági növekedéssel mérjük; bár az sem kevés, ha többszázezer ember vállalkozik arra, hogy eltartja magát és családját, és mint Schumpeter (1912) klasszikus példájában: egymásnak adnak el a mészáros, a szabó, a csizmadia és a földmûves.

Ha azonban azt tekintjük eredménynek, hogy egy összeomló gazdaságban a munkahelyek tömeges megszûnése közepette százezrek vették kezükbe sorsukat és vállalták, hogy megszervezik megélhetésüket, akkor ez társadalmilag igen biztató eredmény, akkor is, ha tudjuk: innen nincs igazán továbblépés a klasszikusan értelmezett fejlõdés, növekedés irányába, legfeljebb kevesek számára.

A mikrovállalkozások és ezen belül - különösen a kevésbé fejlett országokban - az önfoglalkoztatók aránya azonban nemcsak az országok gazdasági szervezet-rendszerének méretek szerinti alakulását mutatja. A számok mögött tulajdonképpen ennél lényegesebb folyamat rejlik: a foglalkozási viszonyok visszafordíthatatlan változása. Az önfoglalkoztatás, a részmunkaidõ, az alkalmi munka, a bedolgozás, és más, együttesen bizonytalannak (precarious) nevezett foglalkoztatások, növekvõ arányukkal együtt, a gazdasági mûködés olyan új, gyors ütemben terjedõ formációit jelzik, amelyekbõl már nincs visszaút.

S bár a kormányok és a nemzetközi közösségek újra meg újra meghirdetik a kis- és középméretû vállalkozások fejlesztési programját, a fõ cél az, hogy "több munkahely jöjjön létre az Európai Unió gazdaságának valamennyi szektorában" (Európa Tanács 1995). A realitások azonban arra intenek, hogy a szerény sikerhez - még az EU gazdagabb országaiban is - nagy erõfeszítések kellenek. Magyarországon és vélhetõen a többi átalakuló kelet-európai országban az is eredménynek számít, ha mûködõképesek lesznek a meglevõ és alakuló mikrovállalkozások.


Jegyzetek

 * A tanulmány az 1996 szeptemberében Ljubljanában az egyetem 50 éves fennállása alkalmából rendezett konferencián elhangzott elõadás alapján íródott.

1. A hivatkozott EU-adatok forrása: The European Observatory for SMEs, Third Annual Report, ENSR 1995; a magyar adatoké: KSH, Havi jelentések, decemberi állapot. Az idézett ENSR tanulmányban használt mértékek: mikro: 0-9 fõs; kisvállalkozás: 10-99 fõ; közepes vállalkozás: 100-499 fõ; nagyvállalat: 500 fõnél több. Magyarországon a statisztika az alábbi méreteket alkalmazza: 11 fõsnél kisebb; 11-20 fõ; 21-50 fõ; 51-300 fõ; 300 fõnél több. A formálódó SME definíció a 11 fõsnél kisebbet tekinti mikro-, a 11-50 fõst kis- és az 51-250 fõst középméretûnek, de a létszám mellett figyelembe veszi az éves nettó árbevételt is.

A köznyelv - gyakran a hivatalos nemzetközi dokumentumok is - a kisvállalkozások körébe sorolják a mikrovállalkozásokat, és a mikrovállalkozásokba beleértik az önfoglalkoztatókat is. A szigorúbb elhatárolás még távolról sem általános gyakorlat.

A "kisvállalkozás" elnevezés egyébként elfedi azokat a lényeges minõségi különbségeket is, amelyek a fejlett világ kis- és még inkább közepes méretû vállalkozásait a magyar vállalkozások zömétõl megkülönböztetik: technikai felszereltségben, innovációs készségben és képességben, a modern marketing-módszerek használatában stb.

2. A fejlett világ nagy reményeket fûz a kisvállalkozások meggyökeresedéséhez a volt szocialista országokban. 1995 tavaszán a fejlett világ sokféle segélyprogramjának irányítói - az ún. Donor Committee - Budapesten tartottak tanácskozást. Itt a volt európai szocialista országokon kívül a FÁK számos tagországából beszámoltak a kis- - fõként mikro- - vállalkozások gyors ütemû gyarapodásáról és a segélyprogramokkal létrehozott hitelek népszerûségérõl. A tanácskozás a további erõfeszítések szükségességét igazolta, és azt a reményt, hogy a támogatásukra fordított dollármilliók révén a kisvállalkozások növekedésnek indulhatnak.

3. A cégjogszabályok értelmében az a cég lehet önálló jogi személyiség, amely üzleti tevékenységéhez elkülönített vagyonnal rendelkezik; alapításának elõírt mértékû tõkebefektetés a feltétele. A cég tevékenységéért az elkülönített vagyon értékéig felel, tehát a cég vagyona független a tulajdonosok magánvagyonától. Magyarországon a legáltalánosabb jogi személyiségû cégformák: a vállalat, a szövetkezet, a részvénytársaság (rt) és a korlátolt felelõsségû társaság (kft). Alapításukhoz meghatározott összegû tõkét ír elõ a jogszabály. A jogi személyiséggel nem rendelkezõ cégek esetében nem különül el a vállalkozás és a háztartás vagyona, és a vállalkozó teljes vagyonával felel tevékenységéért. Másfelõl: minthogy a vállalkozás bevételei nem különíthetõk el a háztartás bevételeitõl, a vállalkozók általában nem a vállalkozás nyeresége után adóznak, hanem személyijövedelem-adót fizetnek. Nem jogi személyiségûek az egyéni vállalkozások, többféle társas vállalkozás, ezek 96 százaléka betéti társaság.

4. Az ILO ajánlása alapján elfogadott meghatározás szerint önfoglalkoztatónak minõsülnek a jogi személyiségû kisvállalkozások dolgozó tulajdonosai, függetlenül attól, hogy vannak-e alkalmazottaik; a mezõgazdasági önállók; a saját számlára dolgozók; a termelõ tevékenységet végzõ szövetkezetek dolgozó tagjai; továbbá a segítõ családtagok, valamint a fentieknél alkalmazott szakmunkástanulók és alkalmi dolgozók.

5. Az önfoglalkoztatók aránya - ha az ILO definícióját alkalmazzuk, és ide soroljuk a termelõ tevékenységet folytató szövetkezetek tagjait is - Magyarországon kifejezetten magas. Statisztikailag azonban nem mutatható ki az arány, a számbavételi rendszer hiánya miatt.

6. Small business in transition economics címmel az OECD összehasonlító tanulmányt készített a cseh, a magyar, a lengyel és a szlovák köztársaságban a vállalkozások fejlõdésérõl. Általános tapasztalat, hogy mind a négy országban - és különösen Magyarországon - a önfoglalkoztatásnak nagy szerepe van a piacgazdaság kialakulásában; de "jelentõs idõt igényel, amíg az elmúlt években létrehozott nagyszámú kis cég sikeresen fejlõdik középméretûvé" (OECD 1996: 38).

A feltételezés tehát az, hogy bár lassan, hosszabb idõ múlva, de nagyobbá nõhetnek.

7. Mint köztudott, a gazdaság régi mûködési bajai, a kelet-európai piacok összeomlása, az elhúzódó európai recesszió stb. következtében a magyar nemzeti jövedelem 17 százalékkal csökkent 1989 és 1994 között, és mintegy másfél millió munkahely szûnt meg a korábbi csaknem 5 millióból.

8. Az adóhatóság évrõl évre súlyos szemrehányásokkal illeti a kisvállalkozókat: rendre kevesebb jövedelmet vallanak be, mint a bérbõl élõk. Emiatt is vezették be 1997-tõl a szakmánként meghatározott átalányadót; ami a nem tételes adózást választóknak egyúttal kötelezõ minimális adót jelenti.

9. Magam a nyolcvanas évek kezdetétõl módszeresen gyûjtöm a magyar kisvállalkozásokra - és jellegzetesen az önfoglalkoztatókra - vonatkozó tapasztalatokat. A vállalkozás és az önfoglalkoztatás lényegileg különbözõ típusjegyeit elõször a nyolcvanas foglaltam össze egy tanulmányban (Laky 1987).

10. E szabály alól az elsõ kivételt az alkalmi munkák végzését legalizáló alkalmi munkavállalói könyv bevezetése jelentette 1997-ben.

11. A KSH a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemmel közösen végzett vizsgálatot az egyéni és a társas vállalkozások körében. A regiszterbõl kiválasztott címek mintegy harmada bizonyult fantomvállalkozásnak (KSH 1994). Ugyancsak a KSH kezdeményezte a 10 fõsnél kisebb vállalkozások pontosabb megfigyelése érdekében új reprezentatív minta kialakítását. A felkeresett címek közül több ezer bizonyult használhatatlannak.

12. Az OECD már idézett tanulmánya (1996: 31-32) szerint: "az önfoglalkoztatás a legerõteljesebben Magyarországon fejlõdött. Ez a különösen eleven fejlõdés az egyéni vállalkozások és a társaságok számának figyelemre méltó növekedésén alapult. Magyarország megõrizte vezetõ helyzetét a magánvállalkozások felkarolásában, ami segítette a gazdaság liberalizálásának kezdetét, a kommunista kormányzat korai reformtörekvéseinek megfelelõen".

13. Az egyéni alapítású kisvállalkozások esetében a hitel jelentéktelen szerepet kapott. Részben, mert a kicsik sem szeretik az eladósodást, függõséget, másrészt, mert a bankok által kért fedezetet általában nem tudták felmutatni. Az egyetlen sikeresnek tekinthetõ hitelakció a kezdõ vállalkozóknak nyújtható - most már 1 millió Ft-os - PHARE-segítséggel létrehozott mikrohitel; de ezt is mindössze 6,8 ezren kapták meg, 3-4 éves fennállása óta.

14. Ez természetesen nem zárja ki az egymással való összefogást, a hálózathoz tartozást, ha érdekeik úgy kívánják. Az észak-olaszországi Industrial District mintaként gyakran idézett példája azonban egyebek között éppen azt mutatja, hogy a többnyire egyéni, családi vállalkozások a kapacitások kölcsönös és rugalmas kihasználásával (és nem a létszám növelésével) tették racionálissá gazdálkodásukat.

15. A napi megélhetés biztosítása ma a kisvállalkozások tömegeinek célja, mint azt az empirikus kutatások sokasága tanúsítja. Közülük idézem J. Wheelock (1992) Anglia egyik nehéz gazdasági helyzetben lévõ városában (a szerzõ elnevezésével: Wearside) végzett empirikus vizsgálatának eredményét: az egyéni kisvállalkozók munkáján alig van, vagy nincs is nyereség. A jövedelmek alacsony szintje miatt több család jogosult támogatásra, például a gyerekek ingyenes iskolai étkezésre; a család gyógyszerre vagy lakbérkedvezményre. Az így kapott kisegítõ jövedelem alapvetõ jelentõségû több vállalkozás számára is. A legtöbb kisvállalkozás fõ erõforrása a saját munkaerejük, jártasságuk valamilyen szakmában.

Hivatkozások

A kormány kis- és középvállalkozás fejlesztési koncepciója. Budapest, 1996. június

Bácskai V. 1988. Városok és városi társadalom Magyarországon a XIX. század elején. Akadémiai Kiadó

Bolcic, S. 1995. Changing Features of the Work-force in Serbia in the Early Nineties. Socioloski pregled, (vol. XXIX) 2, 149-161.

Czakó Á.-Kuczi T.-Lengyel Gy.-Vajda Á. 1995a Vállalkozások és vállalkozók, 1993. KSH-BKE

Czakó Á.-Kuczi T.-Lengyel Gy.-Vajda Á. 1995b A kisvállalkozások néhány jellemzõje a 90-es években. Közgazdasági Szemle, április

Egyéni gazdálkodás a mezõgazdaságban 1994-ben. 1995, KSH

Európa Tanács 1995. A kis- és középvállalkozások, a foglalkoztatás, a növekedés és a versenyképesség dinamikus forrása az EU-ban. Madrid

Foreman-Peck, J. 1985. Seed Corn or Chaff? New Firm Formation and the Performance of the Interwar Economy. Economic History Review, (vol. 38) 3.

Gábor R. I. 1994. Kisvállalkozás Magyarországon - virul vagy satnyul? Közgazdasági Szemle, 7-8, 709-719.

Laky T. 1987. Eloszlott mítoszok - tétova szándékok. Valóság, július, 34-49.

OECD 1996. Small Business in Transition Economics. The Development of Entrepreneurship in the Czeh Republic, Hungary, Poland and the Slovak Republic. Paris

Pahl, R. E. 1984. Division of Labour. Basil Blackwell

Schumpeter, J. 1968. The Theory of Economic Development. Harvard University, VIII. edition

Schweitzer I. 1982. A vállalatnagyság. KJK

The European Observatory for SMEs. Third Anual Report. 1995, ENSR

Vahcic, A.-Petrin, T. 1989. Financial Systems for Restructing the Yugoslav Economy. In: C. Kessides-Tiking, M. Nuti-C. Sokil (eds.) Financial Reforms in Socialist Economics. Florence EDI of the World Bank and European University Institute 154-162.

Vajda Á. 1987. A kisiparosok és kiskereskedõk mobilitása I-II. Statisztikai Szemle, április, június

Vállalkozások és vállalkozók, 1993. 1994, KSH

Wheelock, J. 1992. Autonomy and Dependence: the Flexibility of the Small Business Family in a Pheripheral Local Economy. Elõadás az Autonomy and Independent Work címû konferencián, University of Nijmegen