Terestyéni Tamás

Terestyéni Tamás
NYUGAT FELÉ FÉLÚTON

Bizonyára nem járunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy mind a politikusoknak, mind a társadalomkutatóknak, mind általában az állampolgároknak a többsége a rendszerváltást olyan történelmi fordulatként értelmezi, amely át-, illetve visszatérést jelent a társadalmi-gazdasági fejlõdésnek arra az útjára, amelyen haladva a fejlett nyugati országok a jólétnek és az emberi szabadságnak korábban soha nem tapasztalt szintjére küzdötték fel magukat. A folyamatot tanulmányozók és még inkább az azt elõsegíteni igyekvõk számára közhelynek minõsülhet, hogy miközben a kommunizmus jármából kiszabadult magyar társadalom - Kelet-Európa több más népéhez hasonlóan - a demokrácia, a piacgazdaság, a jogrend intézményeinek visszaállításával már vitathatatlan jelentõségû lépést tett a rendszerváltás folyamatában, a továbbiakban a fejlett Nyugathoz való közeledés sikere nem utolsó sorban azon is múlik, hogy a polgárok - különösen az intézményekben befolyással rendelkezõk - azonosulnak-e azoknak az értékeknek és szervezõdési elveknek alapvetõ együttesével, amelyek életre hívták és áthatják a Nyugat intézményeit. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha hazai földön a Nyugat (és persze szerencsésebb korábbi magyar történelmi korszakok) hosszas szerves fejlõdéssel kimunkált intézményeit rendszeridegen értékorientációval, rendszeridegen mentalitással próbálják mûködtetni, akkor megtörténhet, hogy elõbb-utóbb eltorzulnak és diszfunkcionálissá válnak. Jelen tanulmányban egy empirikus vizsgálat alapján annak a kérdésnek a megválaszolásához kívánunk adalékokkal szolgálni, vajon az átmenet elsõ hét évének elteltével milyen mértékben erõsödtek meg a magyar társadalomban olyan értékek, elvek és stratégiák, amelyek több évszázados történelmi folyamat során mélyen beépültek a Nyugat világába, és milyen mértékben élnek tovább olyanok, amelyeket a második világháború utáni négy és fél évtizedbõl, vagy még jóval korábbról hoztunk magunkkal.

Két jellegzetes paradigma

Amikor Nyugatról beszélünk, akkor e fogalmat - a szokásos társadalomtudományi idiómát követve - annak a társadalmi-gazdasági-politikai formációnak és egyben kulturális hagyománynak a jelölésére használjuk, amelyet - mint Max Weber-i értelemben vett ideáltípust - kapitalista piacgazdaságukkal, parlamenti demokráciájukkal és polgári tradícióikkal legpregnánsabban Nyugat-Európa és Észak-Amerika fejlett országai képviselnek. (Szükségképpen eltekintünk az egyes országok közötti különbségektõl, valamint attól, hogy ezen a körön kívül is számos olyan, a fejlõdés élvonalába tartozó ország, illetve régió létezik, amely piacgazdaságot és parlamentáris demokráciát mûködtet. Vizsgálatunkban nem jelenhetnek meg a történelmi aspektusok sem, tehát például az, hogy a Nyugat hosszú utat járt be a klasszikus kapitalizmus kezdeteitõl a szociális piacgazdaságig.)

A Nyugat felé tartó átmenet lényegének, a rendszerváltás politikai-gazdasági átalakulásai által hátrahagyott régi és a megcélzott "új" világnak a jellemzésére kézenfekvõnek tûnik Karl Popper közismert "zárt társadalom-nyitott társadalom" megkülönböztetését használni (Popper 1966). Azt, hogy értelmezésünkben közelebbrõl mit is fed e dichotómia, Weber (1982), Polányi (1976), Hayek (1992), Genschenkron (1984), Scruton (1995), Elster (1995), Macfarlane (1993), Diederiks et al. (1995), Dahl (1996), Fukuyama (1997) nyomán - hogy Popper nagy karriert befutott könyve mellett csak néhányat említsünk a téma szempontjából ilyen vagy olyan vonatkozásban releváns mûvek, illetve szerzõk közül - olyan paradigmati-kusan összefüggõ fogalompárokkal adhatjuk meg, mint

a nyitott társadalom paradigmája	a zárt társadalom paradigmája
piacgazdaság, piaci verseny, piaci koordináció, piaci elosztás	a piac és a verseny korlátozása, adminisztratív, hatalmi koordináció, központi elosztás
a hatalom megosztása és társadalmi ellenõrzése	a hatalom centralizációja és társadalmi ellenõrzésének korlátozottsága
szabadságot kevéssé korlátozó, szolgáltató állam	elnyomó vagy legalábbis paternalista állam
versenyen, piaci megmérettetésen alapuló szelekció	a hatalom iránti lojalitást jutalmazó kontraszelekció
jogrend, törvényesség, normativitás	a jog, a törvényesség alárendelése a hatalomnak
az intézmények társadalmi felügyelete, nyilvánosság	az intézmények központi hatalmi kontrollja, a nyilvánosság korlátozása
gondolatszabadság, ideológia és államhatalom következetes szétválasztása, szekularizáció	ideológia és állam összefonódása, államvallás, fundamentalizmus, a másképp gondolkodás üldözése
az individuum autonómiája és szabadsága	az individuum alávetése a hatalomnak
polgári öntudat és szabadságigény	alattvalói tudat, rendpártiság
önbizalom	kisebbrendûségi érzés
individuális felelõsségérzet, a törvények tisztelete	a felelõsségérzet elhalványulása, a törvények kijátszása, "ügyeskedés"
nyitottság, bizalom, együttmûködési készség, tolerancia	az együttmûködési készség korlátozottsága, intolerancia, törzsi vagy etnocentrikus mentalitás
teljesítmény-orientáltság, szorgalom, self made man mentalitás	teljesítmény-visszafogás, jobbágy-mentalitás

és még hosszasan lehetne sorolni a jellegzetességeket mind a két oldalon. (Természetesen nem szeretnénk azt állítani, hogy valamely társadalomban minden intézményben vagy minden individuum esetében tisztán és maradéktalanul érvényesülnek az egyik vagy a másik oldal jellegzetességei; többnyire inkább olyan tendenciaszerû - a valószínûségi törvények erejével ható - összefüggésekrõl van szó, hogy ha valamelyik oldal bizonyos jellegzetességei fennállnak, akkor nagy valószínûséggel ugyanezen oldal más jellegzetességei is jelen vannak. Például a piacot és a versenyt korlátozó, központi elosztást mûködtetõ szervezõdés nagy valószínûséggel elnyomó vagy legalábbis paternalista államban manifesztálódik, és az ilyen szervezõdés magától értetõdõ módon kontraszelektív mechanizmusok megjelenésének, alattvalói magatartás kialakulásának, az individuális öntudat és felelõsségérzet elhalványulásának kedvez. A paradigmatikus összefüggésekrõl lásd Hankiss 1987; Terestyéni 1988.)

Mivel fenti vázlatunkban a nyílt társadalom paradigmája fõképpen olyan értékeket és elveket foglal egybe, amelyek a klasszikus liberalizmus sajátjai¹, és a zárt társadalomé olyanokat, amelyek mindezeknek az ellentétei, akadhatnak, akik a popperi dichotómiának napjaink viszonyaira történõ alkalmazását szívesen minõsítenék teljesen értelmetlennek vagy legalábbis torzítóan leegyszerûsítõnek, mondván, hogy manapság ez a szembeállítás egyáltalán nem felel meg a Nyugat realitásainak, hiszen a nyugat-európai és észak-amerikai országok életében a szolgáltató állam és a szociáldemokrata, szocialista, labourista, demokrata párti erõk, valamint a szakszervezetek számos olyan, a mindannapi politikai-társadalmi gyakorlatba mélyen beépült értéket képviselnek, amelyek a mi felsorolásunkban a zárt társadalom jellemzõi közé tartoznak. Így aligha vonható kétségbe, hogy a szociális piacgazdaság viszonyai között a piaci verseny értékmérõ szerepe egyáltalán nem korlátozatlan, és az államnak a fejlett Nyugat országaiban is igen fontos szerepe van mind a gazdaság szervezésében, mind az elosztás (viszonylagos, a többség által elfogadható) igazságosságának biztosításában. Ebben a vonatkozásban sokaknak eszébe juthat Soros György példája is, aki hosszú idõn keresztül a klasszikus liberalizmus értelmében vett nyitott társadalom elkötelezett híve és propagátora volt, de manapság - mintegy revideálva, de teljességükben nem megtagadva korábbi nézeteit - a leghatározottabban úgy nyilatkozik, hogy a modern (vagy posztmodern) kor társadalmai, ha valóban minél több ember számára minél nagyobb jólétet, és minél nagyobb szabadságot kívánnak biztosítani, nem mondhatnak le a piaci folyamatokat valamiképpen egyensúlyban tartó állami beavatkozásokról és a nem tisztán piac- és versenyelvû szabályozások alkalmazásáról. Mindazonáltal - a legteljesebb mértékben egyetértve azzal, hogy a modern nyugati társadalmak számos tekintetben messze túlléptek a klasszikus liberalizmus és individualizmus eszményein - semmiképpen sem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az alapvetõ tényt, hogy a soziale Marktwirtschaft vagy a big society gazdaságszervezõ, piacszabályozó és szociális teljesítményei egyáltalán nem számolták fel, hanem csak keretek közé szorították a kapitalista termelési módot, mintegy korrigálták a piac és a verseny nem kívánatos szélsõségeit, és a jóléti állam széles körû szociális gondoskodása a legkevésbé sem tette feleslegessé az individuális erõfeszítéseket és az egyének felelõsségvállalását sorsuk alakításában. Miközben tehát természetesen a legkevésbé sem áll szándékunkban a fejlett nyugati társadalmakban megtestesülõ értékvilágot kizárólag a klasszikus liberalizmusra redukálni, úgy véljük, hogy a Nyugat sikerességéhez a klasszikus liberális értékek és elvek meghatározó módon járultak hozzá a történelem folyamatában, és járulnak hozzá ma is.

A vizsgálat

Vizsgálatunkban, amely a 18 éven felüli lakosság 1000 fõs, a nem, az életkor, az iskolázottság és a lakóhely típusa szerint reprezentatív országos mintájának kérdõíves kikérdezésére épült, a kérdezetteknek egymásnak ellentmondó kijelentések közül kellett választaniuk, amelyek általános életelveket és értékorientációkat fejeznek ki.² A kijelentések párokba voltak rendezve úgy, hogy páronként az egyik oldalon álló kijelentés elfogadása inkább a Nyugat nyitott társadalmába mélyen beépült liberális értékrenddel való azonosulást, a másik oldalon álló kijelentésé pedig inkább a "létezõ szocializmus"-hoz való visszavágyódást, vagy a zárt társadalom paradigmájához húzó egyéb attitûdöt reprezentált.

Mielõtt ismertetnénk a vizsgálatban alkalmazott kijelentéspárokat, elõre kell bocsátanunk két módszertani jellegû tisztázó megjegyzést.

- A gazdagság, a magas életszínvonal és különféle kiemelkedõ teljesítmények természetszerûleg még azok számára is vonzóvá tehetik a Nyugatot, akik egyébként a nyitott társadalom eszméjét, a fejlett nyugati országok társadalomszerkezetét, kapitalista gazdaságát, politikai rendszerét a leghatározottabban elutasítják. Mivel vizsgálatunk nem a nyugati jólét utáni sóvárgás mértékét kívánta megragadni, hanem azon értékrendszer, fõképpen a klasszikus liberalizmus és individualizmus bizonyos elemeivel való azonosulást, amely - egyéb tényezõk mellett - a Nyugat történelmi fejlõdésében ezt a sokak által sóvárgott gazdagságot és életszínvonalat megalapozta, a mérõeszközként alkalmazott kijelentéspárok (legalábbis szándékaink szerint) nem a mindennapi életkörülményekre és életmódra, hanem meglehetõsen elvont általános elvekre, a társadalmi folyamatokat szervezõ princípiumokra vonatkoznak.

- Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a vizsgálatban használt ellentétes tartalmú kijelentések párjainál valójában önmagában egyik kijelentés sem tekinthetõ az egyedüli "jó", az egyedüli "helyes" választásnak. A kijelentések sarkított megfogalmazásával és szembeállításával nem azt akartuk megállapítani, hogy a kérdezett valamit jól vagy rosszul tud-e, hanem, hogy verbálisan kiélezett döntési helyzetben melyik oldal, melyik paradigma felé "húz". Választása nem valamilyen ismeretrõl való számot adás, hanem értékválasztás; nem annyira tudást, sokkal inkább hiedelmet, attitûdöt, gondolkodásmódot, értékorientációt tükröz.

Most pedig lássuk a választásra felkínált kijelentéspárokat!

Az elsõ két kijelentéspár a piaci verseny szükségességének, értékmeghatározó szerepének, továbbá annak a nézetnek az elfogadását vagy elutasítását jelenti, hogy a piaci verseny nemcsak egy gazdagodó kisebbségnek, hanem a többségnek az érdekeit, vagyis a közjót, a közgyarapodást szolgálja. A piaci verseny elfogadása egyúttal versenykészséget és önbizalmat is tükrözhet.

A piaci versenyre kell bízni annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára.	Annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára, nem lenne szabad a piaci versenyre bízni.
Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy néhányan nagyon meggazdagodnak és sokan elszegényednek.	Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy egyre többen fognak jól élni, és egyre kevesebben lesznek szegények.

A harmadik kijelentéspárnál, amely szintén a piaci verseny következményeinek értelmezésével kapcsolatos, a választás abban áll, hajlandók vagyunk-e beletörõdni abba vagy sem, hogy saját gyarapodásunk esetleg mások sokszoros gyarapodásával jár együtt. Feltételezzük, hogy abban az álláspontban, amely a kiugró gazdagságot a köz gyarapodása esetén is elutasítja, sok más tényezõ mellett nem utolsósorban a kommunista ideológia által propagált - és a "létezõ szocializmus"-ban széles körben interiorizálódott egyenlõségelv - hatása érvényesül, ami esetenként szociális irigységbe, "a dögöljön meg a szomszéd tehene" attitûdbe is átválthat, más esetekben viszont az erõs szociális érzékenységnek, a társadalmi igazságosság iránti igénynek, a kedvezõtlen helyzetûekkel való szolidaritásnak a kifejezõdése is lehet.

Inkább haladjon egy kicsit lassabban
az ország gazdasági fejlõdése,
de ne halmozódhassanak fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok.

Inkább halmozódhassank fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok, de egy kicsit
se haladjon lassabban az ország
gazdasági fejlõdése.

A következõ választás a minél kevésbé korlátozott szabadság igényét és a rend-pártiságot állítja szembe.

A törvényesség határain belül mindenki azt tehet, amit akar, mert ez jelenti
a szabadságot.

A törvényesség határain belül sem
teheti mindenki azt, amit akar, mert ez zûrzavarhoz, a rend felbomlásához vezet.

Az ötödik és a hatodik kijelentéspár az állami paternalizmus iránti igénynek és azon beállítódásnak az erõsségét kívánja mérni, amely az individuális felelõsségvállalás helyett elõszeretettel hivatkozik a körülményekre, és a nehézségekért az esetleges saját gyengeség helyett a befolyásolhatatlan külsõ tényezõket hibáztatja.

Egy jól mûködõ társadalomban az embereknek elsõsorban saját maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy biztosítva legyen a tisztes megélhetésük.	Egy jól mûködõ társadalomban elsõsorban az államnak kell gondoskodnia arról, hogy az embereknek biztosítva legyen a tisztes megélhetésük.
Ha rosszul mennek a dolgaink, azért egyedül saját magunk vagyunk felelõsek.	Ha rosszul mennek a dolgaink, azért nemcsak mi magunk, hanem a körülmények is felelõsek.

A következõ két állítás a törvénytiszteletet, a normaérzékenységet, illetve a másokra mutogató önfelmentésre és a kiskapuk keresésére, a törvénykerülõ "ügyeskedésre" való hajlandóságot veszi célba.

A törvények betartását csak akkor jogos követelni tõlünk, ha mások is betartják azokat.	A törvények betartását akkor is jogos követelni tõlünk, ha mások nem tartják be azokat.
Már önmagában azzal is vétünk a normák ellen, ha a törvényeket és a jogszabályokat egy-egy esetben lazán és rugalmasan értelmezzük, és nem ragaszkodunk szigorúan a betû szerinti betartásukhoz.	Azzal még nem vétünk a normák ellen, ha egy-egy esetben nem ragaszkodunk szigorúan a törvények és jogszabályok betû szerinti betartásához, hanem lazán és rugalmasan értelmezzük azokat.

Egyfelõl a tradicionális társadalmakra jellemzõ szoros családi kötõdés és törzsi szellem, az együttmûködési készség hiánya és bizalmatlanság a családon kívüli kapcsolatokban, másfelõl a modern világ polgárainak nyitottsága a családon kívüli együttmûködésekre és nagyfokú bizalom ezekben a kapcsolatokban - ennek a kétféle attitûdnek a megjelenítésére szolgál a kilencedik kijelentéspár.

Az ismerõssel kötött megállapodásban sohasem bízhatunk úgy, mint
a rokonunkkal kötött megállapodásban.

Az ismerõssel kötött megállapodásban ugyanúgy bízhatunk, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.

A következõ választási alternatíva a munka- és teljesítményorientáltságnak, az arra való hajlandóságnak az erõsségét kívánta megragadni, hogy amennyiben többlethaszonra van kilátás, a kérdezettek készek-e többleterõfeszítést vállalni.

Ha csak kicsivel is több pénzt
kereshetünk, feltétlenül érdemes több
és keményebb munkát vállalnunk.

Akkor sem biztos, hogy érdemes több
és keményebb munkát vállalnunk,
ha több pénzt kereshetünk.

Végül az utolsó kijelentéspár explicit módon az ország nyugati orientációjának elfogadása vagy elutasítása közötti választást kínálja fel. Az elfogadás nemcsak azzal a véleménnyel való egyetértést fejezhet ki, hogy az országnak a felemelkedés érdekében a fejlett Nyugat felé kell törekednie, hanem annak belátását is, hogy az országok és népek sorában nem vagyunk elsõhegedûsök, és tudomásul kell vennünk valóságos helyzetünket, még ha ez sérti is érzékenységünket; az elutasító választás a nemzeti szuverenitás iránti erõs igényt tükröz, de meghúzódhat mögötte harmadikutas ideológiai beállítottság vagy éppen etnocentrizmus és nacionalista gõg is.

Nekünk magyaroknak nem arra kell
törekednünk, hogy a fejlett nyugati
országokhoz igazodjunk, hanem hogy
a saját utunkat járjuk.

Nekünk magyaroknak nincs saját
külön utunk, hanem a fejlett nyugati
országokhoz kell igazodnunk.

Természetesen egy pillanatig sem állíthatjuk, hogy e 11 kijelentéspár akárcsak hozzávetõlegesen kimeríti a nyitott társadalom/zárt társadalom dichotómiát, és ne lehetne még számos további olyan kijelentéspárt megfogalmazni, amely gazdagíthatná a kétféle értékorientáció tartalmát és árnyalhatná viszonyukat. A rendelkezésünkre álló vizsgálati keretek azonban erõteljesen korlátozták adatfelvételi lehetõségeinket: több kijelentéspárral már semmiképpen sem lehetett volna az egyéb témákat is kutató "omnibusz" kérdõívet terhelni.

Kisebbségben a liberális attitûdök

Jó néhány korábbi közvélemény-kutatás - például Vásárhelyi (1994), Csepeli-Závecz (1996) - egyértelmûen arra utalt, hogy a magyar közgondolkodásban 1989-1990 óta is változatlanul meglehetõsen nagy súllyal vannak jelen olyan tradicionális, konzervatív, antiliberális, modernizációellenes nézetek és attitûdök, amelyek a rendszerváltás hozta társadalmi-gazdasági változásokkal szemben sok vonatkozásban kételkedõ-elutasító, semmint elfogadó-támogató közeget képeznek. Vizsgálatunk megerõsítette ezeket a tapasztalatokat, amennyiben a zárt társadalom paternalizmustól áthatott, antiliberális paradigmája felé húzó értékorintáció fölényét jelezte a nyitott társadalom paradigmájának liberalizmusához és individualizmusához húzó értékválasztásokkal szemben (lásd 1. táblázat).

1. táblázat
A paternalista-antiliberális és a liberális-individualista értékválasztások aránya
(százalékban, a paternalista választások gyakorisága szerinti sorrendben)

A klasszikus liberalizmust és individualizmust elutasító, a paternalista állammodell felé húzó választások	A klasszikus liberalizmus és individualizmus felé húzó, az állami beavatkozást elutasító választások	Összesen	N*
Ha rosszul mennek a dolgaink, azért nemcsak mi magunk, hanem a körülmények is felelõsek. 82	Ha rosszul mennek a dolgaink, azért egyedül saját magunk vagyunk felelõsek 18	100	879
Inkább haladjon kicsit lassabban az ország gazdasági fejlõdése, de ne halmozódhassanak fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok. 77	Inkább halmozódjanak fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok, de kicsit se haladjon lassabban az ország fejlõdése. 23	100	843
Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy néhányan nagyon meggazdagodnak és sokan elszegényednek. 72	Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy egyre többen fognak jól élni, és egyre kevesebben lesznek szegények. 28	100	852
Nekünk magyaroknak nem arra kell törekednünk, hogy a fejlett nyugati országokhoz igazodjunk, hanem hogy a saját utunkat járjuk. 71	Nekünk magyaroknak nincs saját külön utunk, hanem a fejlett nyugati országokhoz kell igazodnunk. 29	100	837
A törvények betartását csak akkor jogos követelni tõlünk, ha mások is betartják azokat. 63	A törvények betartását akkor is jogos követelni tõlünk, ha mások nem tartják be azokat. 37	100	874
Annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára, nem lenne szabad a piaci versenyre bízni. 62	A piaci versenyre kell bízni annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára. 38	100	770
A törvényesség határain belül sem teheti mindenki azt, amit akar, mert ez zûrzavarhoz, a rend felbomlásához vezet. 61	A törvényesség határain belül mindenki azt tehet, amit akar, mert ez jelenti a szabadságot. 39	100	858
Egy jól mûködõ társadalomban elsõsorban az államnak kell gondoskodnia arról, hogy az embereknek biztosítva legyen a tisztes megélhetésük. 57	Egy jól mûködõ társadalomban az embereknek elsõsorban saját maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy biztosítva legyen a tisztes megélhetésük. 43	100	843
Azzal még nem vétünk a normák ellen, ha egy-egy esetben nem ragaszkodunk szigorúan a törvények és a jogszabályok betû szerinti betartásához, hanem lazán és rugalmasan értelmezzük azokat. 54	Már önmagában azzal is vétünk a normák ellen, ha a törvényeket és a jogszabályokat egy-egy esetben lazán és rugalmasan értelmezzük, és nem ragaszkodunk szigorúan a betû szerinti betartásukhoz. 46	100	794
Az ismerõssel kötött megállapodásban sohasem bízhatunk úgy, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban. 39	Az ismerõssel kötött megállapodásban ugyanúgy bízhatunk, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban. 61	100	823
Akkor sem biztos, hogy érdemes több és keményebb munkát vállalnunk, ha több pénzt kereshetünk. 32	Ha csak egy kicsivel is több pénzt kereshetünk, feltétlenül érdemes több és keményebb munkát vállalnunk. 68	100	852

*N: az összes értékelhetõ választás a "Nem tudom" válaszok nélkül.

A kérdezettek között kiemelkedõen annak elfogadásában volt a legnagyobb egyetértés, hogy a dolgok alakulásáért nem lehet egyedül az egyént felelõssé tenni, hanem a körülményeket is figyelembe kell venni. Bár a paternalista irányultság erõsségét tekintve a felmentõ, felelõsségelhárító attitûd a legkevésbé sem lenne meglepõ, abban, hogy a válaszok ennél a kijelentéspárnál ilyen nagy mértékben húztak a liberalizmust-individualizmust elutasító irány felé, bizonyára szerepet játszott a választásra felkínált két kijelentés talán nem igazán szerencsés megfogalmazása: miközben az egyéni felelõsség túlságosan is sarkított, addig a körülményekre való hivatkozás túlságosan is megengedõ verbális kifejezést kapott, ami óhatatlanul az utóbbi elfogadása felé terelte a vizsgálat alanyait.

Azt tekintve, hogy az ország politikai-gazdasági elitjének a zöme - legalábbis a nyilatkozatok és a retorika szintjén - egyetérteni látszik abban, hogy az ország számára csakis egy versenyképes piacgazdaság hozhatja meg a fellendülést, és annak ellenére, hogy 1989 óta megtörténtek a piacgazdaság kiépítésének alapvetõ lépései, némileg meghökkentõ, hogy a piaci verseny szerepével és szükségességével kapcsolatos liberális attitûdöt kifejezõ kijelentéseket a mintának igen nagy hányada, mintegy háromnegyede-kétharmada elutasította. Ennél is nagyobb volt azonban az ellenérzés azzal az állítással szemben, amely az ország gazdasági fejlõdését a kiugróan nagy vagyonok megjelenésével kapcsolta össze. A vagyoni különbségek határozott elutasítása persze fokozott igazságosság-igényt is tükrözhet, de sokaknál bizonyára ott munkál mögötte a szocialista korszakban erõteljesen kultivált egyenlõség-érték, és alighanem némi szociális irigység és intolerancia is (ami persze a kedvezõtlen helyzetûek és a nincstelenek részérõl aligha meglepõ). Maga a piaci verseny is úgy értelmezõdött a túlnyomó többség gondolkodásában, mint ami növeli a szociális különbségeket azáltal, hogy egy kisebbséget gazdaggá tesz, a nagyobb hányadot viszont elszegényíti. Szorosan összefügghet mindezzel az az állami paternalizmus iránti széles körû igényrõl tanúskodó vizsgálati eredmény is, hogy a kérdezetteknek több mint a fele szerint az emberek tisztes megélhetésérõl elsõsorban az államnak kell(ene) gondoskodnia.

A piac- és versenyellenes attitûdök fényében szinte természetesnek tûnik, hogy a fejlett nyugati országokhoz történõ igazodást a kérdezettek több mint kétharmada elutasította, bár a nemzettudatra irányuló vizsgálatok (például Lázár-Lendvay-Szabó-Örkény 1996) nyomán feltehetõ, hogy ebben nemcsak a kapitalista típusú gazdasággal szemben táplált ellenérzés, illetve a nemzeti szuverenitás erõs igénye, hanem etnocentrikus és nacionalista érzelmek, továbbá némi nemzeti gõg is szerepet játszott.

Miközben a rendpártiság hívei csaknem kétharmados többségben voltak azokkal szemben, akik a törvényesség határain belül a szabadság korlátlan érvényesülését támogatták, a törvények betartását illetõen - nyilvánvaló ellentmondásban a rend erõs igényével - a kérdezettek nagyobb hányada relativizáló, a saját normasértések indoklásaként mások normasértéseire mutogató és egyben felmentõ álláspontot foglalt el, illetve nem talált kivetnivalót a törvények laza értelmezésében, a kiskapuk keresését sem megvetõ, "ügyeskedõ" hajlandóságban.

Mindössze két kijelentéspárnál kerültek többségbe olyan válaszok, amelyeket vizsgálatunkban a nyitott társadalom liberális-individualista felfogásához húzó értékorientáció indikátorainak szántunk: annál, amelyik a többlethaszonért vállalandó többleterõfeszítésre, és annál, amelyik a családi és a nem családi kapcsolatok iránt táplált bizalomra és együttmûködési készségre vonatkozott. A kérdezettek kétharmada saját állítása szerint készen áll több és keményebb munkát vállalni, ha csak kicsivel is több pénzt kereshet, és csaknem ugyanennyien éppolyan nyitottak a családon kívüliekkel, mint a családtagokkal való együttmûködésre. Felvetõdhet azonban, hogy a válaszok egy részénél nem feltétlenül, illetve nem kizárólag a teljesítmény- és együttmûködés-orientált beállítódás volt a választás motívuma, hanem az elõbbi kijelentéspárnál például a szorító anyagi szükség, vagy a vágy egy jobban fizetõ állásra, az utóbbinál pedig a családi kapcsolatok fellazulása, a rokonokkal szembeni közömbösség, esetleg a róluk szerzett rossz tapasztalatok.

Félreértések elkerülése érdekében nyomatékosan szeretnénk hangsúlyozni, hogy bár magától értetõdõ módon van némi valószínûsége annak, hogy az inkább a liberális-individualista irányba mutató kijelentéseket választók pozitív, az inkább a paternalista-antiliberálisakat választók pedig negatív képzetekkel bírnak a Nyugat világáról és a nyitott társadalom modelljérõl, a liberalizmussal-individualizmussal, illetve a paternalizmussal-antiliberalizmussal való (verbális) azonosulás sem itt, sem a késõbbiekben nem jelent "Nyugat-barátságot", illetve "Nyugat-ellenességet". Például abból, hogy valaki a piac és a verseny korlátozásának és a fokozottabb állami szerepvállalásoknak a híve, nem következik feltétlenül, hogy elutasító lenne a Nyugathoz való közeledés kérdéseiben. Vagy fordítva, lehetséges, hogy valaki a retorikájában és/vagy számos cselekedetében elkötelezett Nyugat-barátnak mutatkozik, például népszavazásokon a NATO és az EU-csatlakozás mellett voksol, miközben igen erõsen idegenkedik a piaci koordinációtól, a versenytõl, az individuális felelõsségtõl. Egyébként is az a tapasztalat, hogy a hétköznapi gondolkodásban jól megférnek egymással az ellentmondó, inkonzisztens attitûdök.

Az értékválasztások összefüggései

Elemzésünkben nem elégedtünk meg annak megállapításával, hogy a zárt társadalom paradigmájának paternalizmusa és antiliberalizmusa felé húzó értékválasztások jelentõs többségben vannak a nyitott társadalom paradigmájának liberalizmusa és individulizmusa felé húzókkal szemben, hanem azt a kérdést is megvizsgáltuk, vajon az egyes kijelentéspároknál tapasztalt választások miképpen függnek össze egymással, vagyis felfedezhetõ-e a közgondolkodásban szisztematikus kapcsolat egyfelõl a liberális-individualista, másfelõl a paternalista-antiliberális attitûdre utaló válaszok között. Úgy is fogalmazhatnánk a kérdést, hogy vajon azok az emberek, akik az egyik kijelentéspárnál a liberális vagy éppen a paternalista válasz mellett döntöttek, tendenciaszerûen ugyanilyen értékorientációról árulkodó választ adtak-e a többi kijelentésnél, illetve mely pároknál adtak ilyet.

Fõkomponens-elemzéssel négy faktort különítettünk el, amelyek közül az elsõ erõs és nagyon jól értelmezhetõ összefüggést tükrözött. Ez a faktor, amely a 11 kijelentéspárból 7-et kapcsolt egybe, nemcsak azt a kiinduló feltevést igazolta vissza, hogy a közgondolkodásban a piac, a verseny, a társadalmi különbségek, az állami gondoskodás, a szabadság és a rend, az egyéni felelõsség és a nyugati orientáció fogalomkörei szorosan összetartoznak, hanem azt is, hogy ezekben a fogalomkörökben egyfelõl a liberális-individualista, másfelõl a paternalista-antiliberális attitûdök igen erõsen együtt járnak, hiszen mint a 2. táblázatban világosan látható, ezen faktor mentén következetesen a nyitott társadalom/zárt társadalom dichotómiát leképezve egyfelõl a klasszikus liberalizmus és individualizmus, másfelõl a paternalizmus és az antiliberális orientáció felé húzva oszlottak meg a kijelentések közötti választások. Éppen ezért ezt a faktort a liberális/paternalista beállítódás faktorának neveztük el. (A táblázatban a pozitív értékek a baloldali oszlopban, a negatív értékek a jobboldali oszlopban álló kijelentések választását jelentik. A szemléletesség kedvéért a paternalizmus felé húzó kijelentéseket vastag szedéssel különböztettük meg a liberális-individualista irányba húzóktól.)

2. táblázat
1. faktor: a liberális/paternalista beállítódás dimenziója (faktorszkórok)

Inkább haladjon kicsit lassabban az ország gazdasági fejlõdése, de ne halmozódhassanak fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok.	Inkább halmozódjanak fel egyeseknél kiugróan nagy vagyonok, de kicsit se haladjon lassabban az ország gazdasági fejlõdése.
.60402

Egy jól mûködõ társadalomban az embereknek elsõsorban saját maguknak kell gondoskodniuk arról, hogy biztosítva legyen a tisztes megélhetésük.	Egy jól mûködõ társadalomban elsõsorban az államnak kell gondoskodnia arról, hogy az embereknek biztosítva legyen a tisztes megélhetésük.
-.52510

A piaci versenyre kell bízni annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára.	Annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára, nem lenne szabad a piaci versenyre bízni
-.50458

Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy néhányan nagyon meggazdagodnak és sokan elszegényednek.	Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy egyre többen fognak jól élni és egyre kevesebben lesznek szegények.
.48472

Ha rosszul mennek a dolgaink, azért csakis egyedül saját magunk vagyunk felelõsek.	Ha rosszul mennek a dolgaink, azért nemcsak mi magunk, hanem a körülmények is felelõsek.
-.42968

Nekünk magyaroknak nem arra kell törekednünk, hogy a fejlett nyugati országokhoz igazodjunk, hanem hogy a saját utunkat járjuk.	Nekünk magyaroknak nincs saját külön utunk, hanem a fejlett nyugati országokhoz kell igazodnunk.
.40083

A törvényesség határain belül mindenki azt tehet, amit akar, mert ez jelenti a szabadságot.	A törvényesség határain belül sem teheti mindenki azt, amit akar, mert ez zûrzavarhoz, a rend felbomlásához vezet.
-.33990

Eigenvalue: 1.77071

A kevésbé jól értelmezhetõ másik három faktort a Függelékben ismertetjük, azt azonban mindenképpen itt kell elmondanunk, hogy - mint a 3. táblázatban látható - az 1. faktorból kimaradt négy kijelentéspár közül kettõ igen szoros, és a nyitott társadalom/zárt társadalom paradigmába jól beleillõ összefüggést mutatott ezzel a faktorral. (A táblázatban a pozitív értékek a liberális-individualista, a negatív értékek a paternalista beállítódással való kapcsolatot jelzik.) Az összefüggés lényege, hogy a liberális/paternalista beállítódás faktora szignifikáns kapcsolatban áll a törvénytiszteletet és normaérzékenységet, valamint a családon kívüli együttmûködési készséget és bizalmat kifejezõ kijelentéspároknál tapasztalt választásokkal, mégpedig úgy, hogy az erõs törvénytisztelet és normaérzékenység, illetve a családon kívüli nagyfokú együttmûködési készség és bizalom inkább liberális-individualista beállítódással, a törvény- és normaszegéseket mások törvényszegõ magatartásával mentegetõ, illetve a családon kívüli relációkban bizalmatlan és kevéssé együttmûködõ alapállás pedig inkább paternalista-antiliberális beállítódással jár együtt.

3. táblázat
A liberális és a paternalista beállítódás kapcsolata az elsõ faktorból kimaradt
két kijelentéspárral (faktorszkórok)

A törvények betartását csak akkor jogos követelni tõlünk, ha mások is betartják azokat.	A törvények betartását akkor is jogos követelni tõlünk, ha mások nem tartják be azokat.
-.18	.35
Szign.: .000

Az ismerõssel kötött megállapodásban sohasem bízhatunk úgy, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.	Az ismerõssel kötött megállapodásban ugyanúgy bízhatunk, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.
-.18	.15
Szign.: .000

A faktorelemzés alapján megállapíthatjuk tehát, hogy a vizsgálatunkban a közgondolkodás néhány alapvetõ összetevõjének indikátoraként alkalmazott kijelen-téspároknál a kérdezettek választásainak többsége a legkevésbé sem volt véletlenszerû, hanem szisztematikusan illeszkedett abba a zárt társadalom/nyitott társadalom, illetve paternalizmus-antiliberalizmus/liberalizmus-individualizmus paradigmába, amellyel a rendszerváltás irányultságát jellemeztük.

Liberális és paternalista beállítódás különféle társadalmi csoportokban

A következõkben azt vesszük szemügyre, hogy egyfelõl a liberális-individualista, másfelõl a paternalista-antiliberális attitûdök miként függnek össze néhány alapvetõ demográfiai-társadalmi ismérvvel. Regresszióelemzéssel megvizsgáltuk, hogy a liberális/paternalista beállítódás faktora milyen erõsségû kapcsolatot mutat a nemmel, az életkorral, az iskolázottsággal, a település típusával, a vagyoni helyzettel és a vallásos érzülettel. A nem, az életkor, a településtípus és a vallásosság nem került be az egyenletbe, vagyis ezekkel a változókkal az elemzés nem jelzett szoros kapcsolatot a liberális/paternalista beállítódás vonatkozásában, az iskolázottsággal, de különösen a vagyoni helyzettel azonban igen erõs összefüggés mutatkozott (4. táblázat).

4. táblázat
A liberális/paternalista beállítódás kapcsolata néhány alapvetõ társadalmi ismérvvel (regresszióelemzés)

	Beta	Szign.
Vagyoni helyzet*	.1946	.0000
Iskola	.0999	.0081
F	32.51	.0000
R²	.06788

* A vagyoni helyzetet nagyobb értékû tartós fogyasztási cikkek (autó, színes televízió, mobiltelefon, hifi berendezés, képmagnó stb.), illetve ingatlanok (hétvégi telek és nyaraló) tulajdonlása alapján képzett index segítségével mértük.

Az eredmények egyértelmûen azon várakozásainknak megfelelõen alakultak, hogy a nyitott társadalom paradigmájának liberális értékei irányába a vagyonosabbak és a magasabban iskolázottak nyitottak, a zárt társadalom paradigmájának paterna-lizmusa, piac-, verseny- és differenciálódás-ellenessége pedig elsõsorban a kevésbé vagyonosak és az alacsonyabban iskolázottak körében jelent vonzóbb alternatívát. Különösen a vagyoni helyzettel való igen erõs összefüggés figyelemre méltó, hiszen ebben közvetlenül az az érdekviszony jelenik meg, hogy a kapitalista típusú gazdaság kiépítésében, a vállalkozás szabadságában, a versenyen alapuló piaci elosz-tásban elsõsorban a gazdagabbak érzik érdekeltnek magukat, míg a piacot és a versenyt korlátozó paternalista struktúráktól, az állami elosztástól és gondoskodástól elsõsorban a kedvezõtlenebb vagyoni helyzetûek, a szegényebbek várják lehetõ-ségeik jobbra fordulását.

Ugyanezek az összefüggések részletesen megjelennek az 5. táblázaton is, amelyen a vagyoni helyzet, az életkor, az iskolázottság és a nem változói kiegészülnek a pártpreferenciával is. (A táblázatban a pozitív számok a liberális, a negatív számok a paternalista beállítódás erõsségét jelzik az ezen ismérvek szerint vett csoportokban.)

5. táblázat
A liberális/paternalista beállítódás nem, életkor, iskolázottság, lakóhely, vagyoni helyzet és pártpreferencia szerint (faktorszkórok)

Nem

Férfi	.08
Nõ	-.07
Szign.: .020

Életkor

18-29 éves	.15
30-39 éves	.26
40-49 éves	-.01
50-59 éves	-.19
60-69 éves	-.25
70 év felett	-.09
Szign.: .000

Iskola

8 általános alatt	-.08
8 általános	-.22
Középiskola	.17
Fõiskola, egyetem	.53
Szign.: .000

Lakóhely

Budapest	.09
Vidéki város	.04
Község	-.10
Szign.: .096

Vagyoni helyzet

Alsó harmad	-.26
Középsõ harmad	-.02
Felsõ harmad	.30
Szign.: 000

Pártpreferencia*

Fidesz	.23
FKGP	-.25
KDNP	-.06
MDF	-.05
MSZP	.16
Munkáspárt	-.34
SZDSZ	.21
Szign.: .029

* A pártpreferenciát azon kérdésre adott válaszok alapján számoltuk, hogy "Ha jövõ vasárnap parlamenti választások lennének (és Ön elmenne), mit gondol, melyik párt jelöltjére szavazna?" A táblázatban szereplõ hét párton kívül a többi pártra egészen kevés választás esett, ezért azoknak adatait a megbízhatatlanság miatt nem tüntettük fel.

Az 5. táblázatban azt tapasztaljuk, hogy a közgondolkodás liberális/paternalista dimenziója szignifikáns kapcsolatban áll az életkorral, az iskolázottsággal és a vagyoni helyzettel, mégpedig úgy, hogy a liberális-individualista orientáció a fiatalabb korosztályokra, különösen a harmincasokra, a magasabban iskolázottakra, különösen a fõiskolát, egyetemet végzettekre és a legkedvezõbb vagyoni helyzetûekre jellemzõ, a paternalista-antiliberális pedig az idõsebb korúakra, az alacsonyan iskolázottakra és a kedvezõtlenebb vagyoni helyzetûekre.³ Némileg gyengébb a kapcsolat a nemmel és a lakóhely típusával, mindenesetre az adatok egyértelmûen arra utalnak, hogy a liberális beállítódás inkább a férfiaknál és a városlakóknál, fõképpen a budapestieknél, a paternalista pedig inkább a nõknél és a nem urbanizált településeken lakóknál valószínû.⁴

Ami a pártpreferenciákkal való - az erõsen szignifikánsnál gyengébb, de azért elég nyilvánvaló - összefüggést illeti, a liberális attitûdök a Fidesz és az SZDSZ szimpatizánsainál jelennek meg a viszonylag leghatározottabban, és ha ennél halványabban is, de mindenesetre jelen vannak az MSZP-t választók körében is. A táblázatban szereplõ többi parlamenti pártot, különösen az FKGP-t preferálók körében viszont a paternalista-antiliberális attitûdök dominálnak, a liberalizmus-individualizmus paradigmájával szembeni elutasítás azonban kiemelkedõen a parlamenten kívüli Munkáspárt híveit jellemzi a legjobban.

A fenti adatokat tovább árnyalhatják egy kapcsolódó elemzés eredményei. A 2. táblázatban bemutatott 1. faktorban szereplõ hét kijelentéspárnál kapott válaszokból két indexet képeztünk annak megragadása céljából, hogy a minta egészében illetve egyes demográfiai-társadalmi csoportjaiban milyen erõs a liberális-individualista illetve a paternalista-antiliberális értékorientáció. Az indexek azt mutatják, hogy a kérdezetteknél egyfelõl átlagosan hány paternalista, másfelõl átlagosan hány liberális irányú választás fordult elõ. (6. táblázat)

6. táblázat
A paternalista és a liberális beállítódás erõssége nem, életkor, iskolázottság, lakóhely,
vagyoni helyzet és pártpreferencia szerint (index-értékek)

	Paternalista, antiliberális	Liberális, individualista
Teljes minta	4.24	22.02

Nem

Férfi	4.24	2.21
Nõ	4.21	1.85
Szign.:	.448	.000

Életkor

18-29 éves	4.25	2.34
30-39 éves	4.26	2.30
40-49 éves	4.29	2.08
50-59 éves	4.35	1.86
60-69 éves	4.44	1.76
70 év felett	3.76	1.54
Szign.:	.012	.000

Iskola

8 általános alatt	3.50	1.32
8 általános	4.46	1.91
Középiskola	4.36	2.25
Egyetem, fõisk.	3.78	2.67
Szign.:	.000	.000

Lakóhely

Budapest	4.09	1.99
Vidéki város	4.25	2.18
Község	4.31	1.82
Szign.:	.321	.000

Vagyoni helyzet

Alsó harmad	4.19	1.68
Középsõ harmad	4.60	1.95
Felsõ harmad	4.05	2.43
Szign.:	.000	.000

Pártprefencia

Fidesz	4.29	2.35
FKGP	4.71	1.88
KDNP	4.67	1.76
MDF	4.43	1.93
MSZP	4.29	2.27
Munkáspárt	4.89	1.58
SZDSZ	4.08	2.58
Szign.:	.036	.003

A már korábban tárgyalt adatokkal összhangban, a két index értékei az összes csoportban a paternalista-antiliberális beállítódás dominanciáját tükrözik. Ennek az értékorinetációnak a közgondolkodásban való nagyon kiterjedt jelenlétét jelzi, hogy az egyes demográfiai-társadalmi ismérvek szerint vett csoportok között a paternalista beállítódás tekintetében csak az iskolázottsági és vagyoni stratifikációnál fordultak elõ szignifikáns különbségek. Mindenesetre így is szembetûnõ, hogy a fõiskolát, egyetemet végzettek, továbbá a budapesti lakosok, a legkedvezõbb vagyoni helyzetûek, az SZDSZ, valamint a Fidesz és az MSZP szimpatizánsai és valamelyest a fiatalabb korúak között a többi csoporthoz képest némileg gyengébb a paternalista-antiliberális kijelentések választása.

Miközben a paternalista-antiliberális beállítódás - többnyire csekély eltérésekkel - az összes csoportot egyaránt igen erõsen jellemezte, az egészében véve gyengébb liberális-individualista értékorientáció tekintetében szignifikáns különbségeket tapasztaltunk. A férfiak, a fiatalabb generációk, a magasabban iskolázottak, az urbanizált településen lakók és a kedvezõbb vagyoni helyzetûek lényegesen nyitottabbaknak tûntek a liberális értékek elfogadására, mint a nõk, az idõsebb korúak, az alacsonyabban iskolázottak, a nem urbánus településen lakók és a kedvezõtlenebb vagyoni helyzetûek. A liberális-individualista attitûdök erõsségét pártpreferenciák szerint nézve, az SZDSZ, valamint a Fidesz és az MSZP szimpatizánsai között mutatkozott a legerõsebb ilyen irányú beállítottság. A liberális értékorientációval szemben a legelutasítóbb a Munkáspárt volt, majd sorrendben a KDNP, az FKGP és az MDF következett. Ha csak egyetlen mondat erejéig is, de feltétlenül fel kell hívnunk a figyelmet felmérésünknek arra az eredményére, hogy a liberális/paternalista dimenzióban a Fidesz-Magyar Polgári Párt szimpatizánsai mind a 4., mind az 5. táblázat adatai szerint közelebb állnak az SZDSZ és az MSZP szimpatizánsaihoz, mint a jobboldal bármelyik más pártjának táborához.

Történelmi tanulási folyamat

Összefoglalásképpen megállapíthatjuk, hogy vizsgálatunk adatai szerint a magyar társadalomban közel nyolc évvel a rendszerváltó parlamenti választások után jelentõs hányadot képviselnek azok a polgárok, akik a társadalom céljaival, a gazdaság optimális szervezõdésével, a piaci versennyel, az állam szerepével, az individuum kötelességeivel és jogaival, a vagyoni differenciálódással és más hasonló kérdésekkel kapcsolatban többnyire paternalista és antiliberális nézetekkel és attitûdökkel rendelkeznek, és több-kevesebb határozottsággal és következetességgel bizonyos mértékû fenntartásokkal élnek a fejlett Nyugat alapvonásainak jellemzésére használt nyitott társadalom paradigma klasszikus liberális értékeivel, elveivel, latens társadalmi stratégiáival szemben. A paternalista-antiliberális beállítódás viszonylag széles körû jelenlétét jelzi, hogy az alapvetõ demográfiai-társadalmi ismérvek szerint vett csoportok között alig differenciál: lényegében minden csoportban közel azonos arányban érhetõk tetten az állami gondoskodás igényét hordozó és a piaci verseny egyeduralmát elutasító nézetek és attitûdök. Az emberek és csoportjaik között nem annyira a paternalista-antiliberális, sokkal inkább a liberális-individualista vélekedések elfogadása eredményez különbséget. A paternalista-antiliberális hangszerelés még azokban a csoportokban - így a férfiak, a fiatalabb korosztályok, a magasan iskolázottak, az urbanizált településen lakók és a vagyonosabbak között - is érezteti hatását, amelyekben egyébként a viszonylag legerõsebb az egészében véve gyengébb és szûkebb körû liberális-individualista beállítódás.

A pártok szimpatizánsainak társadalmi-gazdasági vonzalmai is hasonló képet mutatnak: még azon pártoknak, így az SZDSZ-nek, a Fidesznek és az MSZP-nek a szimpatizánsai körében is gyakori a paternalista-antiliberális értékválasztás, amelyeknek hívei között a viszonylag a legerõsebb a liberális beállítódás. Mintha igazolódni látszana az a sokszor és sok helyen megfogalmazott benyomás, hogy a magyarországi pártok egy részében valójában több párt rejtõzik. Vizsgálatunk szerint legalább kettõ: egy kisebb létszámú, de karakteres liberális, és egy népesebb, de önmagában is vegyes színezetû paternalista-antiliberális orientációjú. Ez az értékütközés alighanem jelentõs szerepet játszott az MDNP-nek az MDF-bõl történt kiválásában és a KDNP szakadásában, valamint az MSZP-SZDSZ koalíció jó néhány belsõ vitájában.

Az erõteljes paternalista-antiliberális beállítódás sokféle ideológiai-világnézeti forrásból táplálkozhat, esetleg egymással ellentétben álló forrásokból is. Például a pia-ci verseny és a nagy vagyoni különségek elutasítása vagy éppen a rendpártiság mögött meghúzódhat szélsõséges bolsevizmus, nosztalgia a Kádár-rendszer iránt, szociáldemokrata irányultság, ultraliberális balosság, népnemzeti tradicionalizmus, keresztény életelvek, pánmagyarság, harmadikutasság és még sok más. Nagyon valószínû azonban, hogy nemcsak és nem elsõsorban ideológiai-világnézeti alapokról eredeztethetõ a klasszikus liberalizmus elemeit elutasító beállítódás, hanem jelentõs részben olyan élethelyzetekbõl, amelyek szükségképpen a nyitott társadalom modelljének liberalizmusa és individualizmusa ellen hangolnak: a lecsúszó rétegek, a munkanélküliek, a piaci verseny körülményei között magukat bizonytalanul érzõk a rendszerváltásban mintaként megcélzott Nyugatnak nem azt az arcát tapasztalják hazai földön, amelyet saját jelenük és jövõjük szempontjából vonzónak találhat-nának.

Vizsgálatunk eredményei nyomán magától értetõdõen vetõdhet fel a kérdés, vajon a paternalista-antiliberális értékorientáció erõteljes jelenléte a liberális-individualista beállítódás mellett (esetleg azzal szemben) nem vezet-e szükségképpen a zárt társadalom modelljétõl a nyitott társadalom modellje felé tartó rendszerváltási folyamat megtorpanásához, eltorzulásához. Úgy véljük, hogy a válasz keresésekor - sok más egyéb tényezõ mellett - a következõ két megfontolással mindenképpen érdemes számolni. Egyfelõl látnunk kell, hogy a nyugatos beállítódás éppen azokban a csoportokban - a magasan iskolázottak, a vagyonosabbak, a harmincasok és negyvenesek, tehát a fiatalabbak között - a viszonylag legerõsebb, amelyek az eliteket adják, és így a legnagyobb befolyásuk van a folyamatok alakítására. Másfelõl nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy - mint korábban már utaltunk erre - a fejlett Nyugat országaiban a nyitott társadalom modellje a klasszikus liberalizmushoz képest számos lényeges korrekcióval realizálódik, anélkül azonban, hogy a modell olyan alapvetõ elemeit, mint a piac, a verseny, az individuális szabadság és felelõsség stb. felszámolná. A fejlett Nyugat országaiban sem foglal el feltétlenül mindenki és minden vonatkozásban a klasszikus liberalizmushoz közel álló álláspontot. Bizonyára nincsenek kevesen, sõt alighanem többségben vannak azok, akik munkavállalóként, alkalmazottként, bérmunkásként, kritikai szellemû társadalomkutatóként vagy környezetvédõként, de akár tulajdonosként vagy nagyvállalkozóként olyan nézeteket vallanak és olyan attitûdöket hordoznak magukban, amelyek bizonyos tekintetben ellentmondanak a klasszikus "kapitalizmus szellemének". Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy tömegesen a nyitott társadalom modelljének ellenségeivé válnának és olyan törekvéseket támogatnának, amelyek a nyitott társadalom alapvetõ jellegzetességeit a zárt társadalméival kívánnák felváltani. Éppen ellenkezõleg, a Nyugatnak, a nyitott társadalomnak nem utolsósorban éppen azokban a demokratikus intézményeiben és hagyományaiban rejlik az ereje, amelyek garantálják a nézetek, eszmék, értékek szabadságát, és nemcsak tolerálják a sokféleséget, a kritikai véleményeket, a reformtörekvéseket, hanem törvényi kereteket biztosítanak az értékütközések és érdekharcok békés úton történõ lejátszásához és a folyamatos változ(tat)ásokhoz, korrekciókhoz anélkül, hogy a társadalmi szervezõdés lényegi elemeinek összhangja megrendülne és a stabilitás meginogna.

Mindennek fényénél úgy tekinthetjük vizsgálatunk eredményeit, mint egy félidõs részbizonyítványt a hosszú tanulási folyamatban. Európának ebben a részében az emberek éppen csak elkezdtek a mindennapi valóságában megtapasztalni egy, a teljesítményeiben nagyon vonzó, de közelrõl még nem igazán ismert társadalmi-gazdasági rendszert. Ráadásul - hogy folytassuk a hasonlatot - a tanulók nem kis hányada hátrányos helyzetbõl került ebbe a történelmi iskolába, és így egyelõre csak nehezen tud megbirkózni a leckével: nem nagyon találja a helyét, nem feltétlenül látja a célokat és az eszközöket, gyakran teljesíthetetlennek érzi a hirtelen rázúdult feladatokat, nehezen tud azonosulni a még nem gyakorolt játék szabályaival, és persze nem nagyon tud örülni a mások sikerének sem, amikor saját maga rendre elmarad az osztályelsõktõl. Ez a helyzet fokozott felelõsséget ró a döntéshozó elitekre, hiszen mint az ókor hajósainak Szkülla és Kharübdisz között, úgy kell lavírozniuk a nyitott társadalom felé vezetõ út klasszikus liberális megoldásai és a széles körû paternalista igények kielégítése között.

Függelék

Az alábbi római számozású táblázatok a fõkomponens-elemzés gyengébb és nehezebben értelmezhetõ faktorait mutatják be. (A pozitív értékek a baldoldali, a negatív értékek a jobboldali oszlopban álló kijelentések választását jelentik. Vastag betûvel vannak szedve azok a kijelentések, amelyeket a paternalista-antiliberális attitûdök indikátorainak szántunk.)

I. táblázat

2. faktor

Ha csak egy kicsivel is több pénzt kereshetünk, feltétlenül érdemes több és keményebb munkát vállalnunk.	Akkor sem biztos, hogy érdemes több és keményebb munkát vállalnunk, ha több pénzt kereshetünk.
.52963

Ha rosszul mennek a dolgaink, azért csakis egyedül saját magunk vagyunk felelõsek.	Ha rosszul mennek a dolgaink, azért nemcsak mi magunk, hanem a körülmények is felelõsek.
.52057

A törvények betartását csak akkor jogos követelni tõlünk, ha mások is betartják azokat.	A törvények betartását akkor is jogos követelni tõlünk, ha mások nem tartják be azokat.
.45842

Az ismerõssel kötött megállapodásban sohasem bízhatunk úgy, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.	Az ismerõssel kötött megállapodásban ugyanúgy bízhatunk, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.
.44575

Eigenvalue: 1.21657

Talán nem tûnik erõszakoltnak, ha a 2. faktort úgy értelmezzük, mint amely bal oldalon a szorgalmas és teljesítményorientált, belsõ tartással rendelkezõ, az egyéni felelõsséget átélõ, de a mások morálját is szigorúan méricskélõ, családcentrikus és kifelé bizalmatlan kispolgári életvitel attitûdjeit fogja egybe, a másik oldalon pedig mindennek az ellentettjét: egy lazább, kevésbé "hajtós", az individuális felelõsségel tisztában levõ, de azt szívesen elhárító, kapcsolataiban nyitott, a családhoz kevésbé mereven kötött életszemléletet. Ez a faktor erõs összefüggést mutatott az iskolázottsággal: a dolgos, családcentrikus, kispolgári életvitelt preferáló választások az iskolázottsági szint emelkedésével párhuzamosan csökkentek, a lazább életszemléletet tükrözõk viszont emelkedtek, így az sem lehetetlen, hogy itt valamiféle posztmodern életérzés megjelenésérõl van szó. (Természetesen a kérdõíves kikérdezés a verbálisan kifejezõdõ attitûdöket és értékorientációkat ragadja meg, nem pedig a tényleges életvitelt. Egyáltalán nem biztos például, hogy azok, akik szóban a többlethaszonért vállalják a többletteljesítményt, a valóságban is dolgosak és szorgalmasak, és hogy azok, akik nagyon mérlegelik, milyen haszonért érdemes többletteljesítményt nyújtani, a valóságban ne dolgoznának nagyon keményen.)

II. táblázat

3. faktor

A törvényesség határain belül mindenki azt tehet, amit akar, mert ez jelenti a szabadságot.	A törvényesség határain belül sem teheti mindenki azt, amit akar, mert ez zûrzavarhoz, a rend felbomlásához vezet.
.55758

A piaci versenyre kell bízni annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára.	Annak eldöntését, hogy mi mennyit ér a társadalom számára, nem lenne szabad a piaci versenyre bízni.
.40380

A törvények betartását csak akkor jogos követelni tõlünk, ha mások is betartják azokat.	A törvények betartását akkor is jogos követelni tõlünk, ha mások nem tartják be azokat.
.40289

Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy néhányan nagyon meggazdagodnak és sokan elszegényednek.	Minél szabadabban érvényesül a piaci verseny a gazdaságban, annál valószínûbb, hogy egyre többen fognak jól élni s egyre kevesebben lesznek szegények.
.39134

Nekünk magyaroknak nem arra kell törekednünk, hogy a fejlett nyugati országokhoz igazodjunk, hanem hogy a saját utunkat járjuk	Nekünk magyaroknak nincs saját külön utunk, hanem a fejlett nyugati országokhoz kell igazodnunk.
.34384

Eigenvalue: 1.12310

A 3. faktor meglehetõs egyértelmûséggel a szabadság/rendpártiság dimenzióban osztja meg a kérdezetteket. A szabadságpárti bal oldali sorban azonban a piaci verseny igénye mellett olyan kijelentések elfogadása is megjelenik, amelyek arra utalnak, hogy a szabadság hívei közül sokan nem nagyon törõdnek a (korlátozatlan) piaci verseny szociális következményeivel, másokra mutogatva hajlamosak kivonni magukat a törvények alól ("ha nekik szabad, akkor nekem is") és a korlátlan szabadság jegyében a fejlett Nyugat követelményeihez sem hajlandók igazodni; mintha számukra a szabadság csakis a saját korlátlan szabadságukat jelentené. A rendpárti jobb oldalon a law and order és a szigorú törvénytisztelet igénye mellett jelentõs súllyal megjelenik a piaci versenynek mint értékmérõnek az elutasítása, de ugyanakkor nem utasítódik el az a lehetõség, hogy a piaci verseny a gazdaságban a többség javát is szolgálhatja, valamint, hogy az ország jövõje a Nyugathoz kapcsolódik. Ez a faktor a demográfiai-társadalmi változók közül a nemmel mutatott viszonylag erõs összefüggést: a szabadságigény a férfiak, a rendpártiság pedig a nõk körében volt viszonylag jellemzõbb.

III. táblázat

4. faktor

Már önmagában azzal is vétünk a normák ellen, ha a törvényeket és a jogszabályokat egy-egy esetben lazán értelmezzük és nem ragaszkodunk szigorúan a betû szerinti betartásukhoz.	Azzal még nem vétünk a normák ellen, ha a törvényeket és a jogszabályokat egy-egy esetben lazán és rugalmasan értelmezzük és nem ragaszkodunk szigorúan a betû szerinti betartásukhoz.
.58476

Az ismerõssel kötött megállapodásban sohasem bízhatunk úgy, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.	Az ismerõssel kötött megállapodásban ugyanúgy bízhatunk, mint a rokonunkkal kötött megállapodásban.
-.57535

Nekünk magyaroknak nem arra kell törekednünk, hogy a fejlett nyugati országokhoz igazodjunk, hanem hogy a saját utunkat járjuk.	Nekünk magyaroknak nincs saját külön utunk, hanem a fejlett nyugati országokhoz kell igazodnunk.
-.40287

Eigenvalue: 1.03051

A 4. faktort úgy értelmezhetjük, mint a törvények és szabályok támogatta bizalomnak és együttmûködési készségnek a dimenzióját, amely mentén aszerint oszlottak meg a kérdezettek, hogy egyik oldalon álltak azok, akik fontosnak tartották a szigorú törvénykövetést, bizalommal fordultak a családon kívüli kapcsolatok felé, és nyitottnak mutatkoztak a fejlett Nyugat irányában, a másikon pedig azok, akik elfogadhatónak tartották a kiskapukat keresõ ügyeskedést, bizalmatlanságot jeleztek a családon kívüliekkel szemben, és elutasították a fejlett Nyugathoz való igazodást. Ez a faktor, ha gyengén is, leginkább az életkorral mutatott némi összefüggést: a fiatalabbak csoportjaiban inkább jellemzõ volt a szigorú törvénykövetéssel összekapcsolódó bizalom és a Nyugat felé való nyitottság, mint az idõsebbek körében.

Jegyzetek

1. A liberális, illetve liberalizmus terminusok erõsen terheltek egymásnak ellentmondó értelmezésekkel. Például sokan úgy értik õket, mint a konzervatív, illetve a konzervativizmus ellentétét, mások viszont éppen arra vonatkoztatják, amit az elõbbi táborba tartozók konzervatívon értenek. Errõl lásd Ludassy (1992) írásait. De említhetnénk azt is, hogy a hazai politikai aktorok közül némelyek a nemzeti-keresztény ellentéteként használják a liberális jelzõt, mégpedig gyakran szitokszóként "hazaáruló, népnyúzó, jött-magyar" jelentésben. A mi szóhasználatunkban liberalizmus, illetve liberális semmi egyebet nem jelentenek, mint a nyitott társadalom paradigma elemeinek együttesét.

2. Többlépcsõs rétegzett minta az ország több mint 70 településérõl, ahol a rétegzés szempontjai a nem, az életkor és a településtípus voltak. Az iskolázottság szerinti megoszlás lényegében megfelel a KSH országos adatainak, csupán a 8 osztálynál kevesebbet végzettek aránya marad el néhány százalékkal a KSH-adatok szerintitõl.

3. Mint ismeretes, az életkor, az iskolázottság és a vagyoni helyzet változói egymás között is szorosan összefüggnek. Tendenciaszerûen a fiatalabb korosztályokban magasabb az iskolázottság általános szintje, mint az idõsebbekben, és a magasabb iskolai végzettségûeknek kedvezõbb a gazdasági helyzetük, mint az alacsonyan iskolázottaknak.

4. Az 5. - és majd még inkább a 6. táblázatban - feltûnhet, hogy a legidõsebbek, azaz a 70 éven felüliek, valamint a legalacsonyabban iskolázottak csoportjában a várakozásokkal szemben nem érvényesül az a trend, hogy az életkor emelkedésével és az iskolázottsági szint csökkenésével párhuzamosan erõsödik a nem-nyugatos beállítódás, illetve a nyugatos orientáció elutasítása. Ha ugyanis érvényesülne, akkor ezekben a csoportokban kellene a legerõsebb nem-nyugatos beállítódásnak jelentkeznie. Itt azonban a látszat ellenére nem az általános trend gyengülésérõl, hanem valószínûleg arról van szó, hogy a legidõsebbek és a legalacsonyabban iskolázottak (a két csoport nagymértékben átfedi egymást) a többieknél nehezebben értették meg a vizsgálatban mérõeszközként alkalmazott kijelentéspárokat, és ennek következtében nem a kérdésben releváns értelmi és érzelmi motívumok alapján, hanem véletlenszerûen, "totózva" választottak, ami egészében szükségképpen az átlag felé húzta az adatokat. Ezt látszik alátámasztani az a körülmény, hogy ebben a két csoportban fordult elõ a kiemelkedõen legnagyobb arányban a megértés problémáit indikáló "nem tudom" válasz.

Irodalom

Csepeli György-Závecz Tibor 1996. Mindennapi konzervativizmus Magyarországon. JEL-KÉP, 1.

Dahl, Robert A. 1996. A pluralista demokrácia dilemmái. Budapest: Osiris Kiadó

Diederiks, H. A. et al. 1995. Nyugat-Európai gazdaság- és társadalomtörténet. Budapest: Osiris Kiadó

Elster, Jon 1995. A társadalom fogaskerekei. Budapest: Osiris-Századvég

Fukuyama, Francis 1997. Bizalom. Budapest: Európa

Gerschenkron, Alexander 1984. A gazdasági elmaradottság történelmi távlatból. Budapest: Gondolat

Hankiss Elemér 1987. A "fekete doboz". Paradigmák kölcsönhatása és konfliktusa a mai társadalmakban. Valóság, (XXX) 4.

Hayek, F. A. 1992. A végzetes önhittség. A szocializmus tévedései. Budapest: Tankönyvkiadó

Lázár Guy-Lendvay Judit-Örkény Antal-Szabó Ildikó 1996. Többség - kisebbség. Tanulmányok a nemzeti tudat témakörébõl. JEL-KÉP Könyvtár, Budapest: Osiris Kiadó-MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport

Ludassy Mária 1992. (szerk.) Az angolszász liberalizmus klasszikusai. I-II. Budapest: Atlantisz

Macfarlane, Alan 1993. Az angol individualizmus eredete. Budapest: Századvég Kiadó-Hajnal István Kör

Polányi Károly 1976. Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet. Budapest: Gondolat

Popper, Karl, R. 1966. The Open Society and its Enemies. London: Routledge and Kegan Paul

Scruton, Roger 1995. Mi a konzervativizmus? Budapest: Osiris Kiadó

Terestyéni Tamás 1988. Társadalmi szervezõdés és kommunikáció. JEL-KÉP, 2.

Vásárhelyi Mária 1994. Rendszerimázsok változása a rendszerváltás folyamatában. JEL-KÉP, 19894/2.

Weber, Max 1979. Gazdaságtörténet. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

- 1982. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat