Ebben az írásban megjegyzéseket fûzök Tardos Róbert tanulmányához.¹ Egyetértek vele abban, hogy a mikro-makro probléma "szinte valamennyi kurrens metodológiai dilemma tematizálására alkalmas" (Tardos 1998: 3). Keresve sem találhatnánk ígéretesebb kiindulópontot fontos metodológiai vitákhoz.

Gondolataimat arról az elméleti álláspontról fejtem ki, amelynek középpontjában a mikro-makro kölcsönhatások állnak. E megközelítés szerint megoldható, sõt megkerülhetetlen a makro-mikro, a mikro- és a mikro-makro mechanizmusok együttes számbavétele a makroszintû jelenségek közti oksági kapcsolatok feltárásában. Ezt a - többszintû elemzést implikáló - szemléletmódot az általános metodológiai orientációk közül a módszertani individualizmushoz sorolhatjuk.² A szociológiában pedig hol strukturalista cselekvéselméletnek (pl. Burt 1982; White 1992), hol strukturalista-individualisztikus megközelítésnek (pl. Wippler 1978; Lindenberg 1985; 1990), hol pedig - explicit módon utalva arra, hogy ezekben a modellekben a racionális döntés a kitüntetett mikromechanizmus - racionális döntések elméletén (a továbbiakban: RDE) nyugvó szociológiának nevezik (pl. Coleman 1990; Abell 1996).

1. Tardos Róbert (1998: 8) táblázatos formában hasonlítja össze a mikro- és makroirányzatokat. Megítélésem szerint az összehasonlítás világosabbá tehetõ, ha explicit módon megjelenik benne a megközelítésbeli és tematikus vetület kettõssége. E két vetület különválasztásával fontos kérdések megválaszolásához lehet további szempontokat felvetni:
 

	Megközelítés (magyarázó jelenség)
	mikro	makro
Tematika (magyarázandó jelenség)
	A	C
mikro	RDE pszichológia	strukturalizmus szerepelmélet szociálpszichológia
	B	D
makro	mikroökonómia új makroökonómia a társadalmi csere elmélete RDE szociológia RDE marxizmus új politikai gazdaságtan új institucionalizmus	ortodox makroökonómia strukturalista funkcionalizmus kulturalizmus  ortodox marxizmus historicizmus régi institucionalizmus

 

1 A. Mikrotematika - mikromegközelítés

Tematika és megközelítés tekintetében a mikro-orientációhoz sorolható az RDE és a pszichológia. Különbséget kell tenni azonban az RDE mint cselekvéselmélet és az RDE szociológia (közgazdaságtan, politikatudomány stb.) mint társadalomelmélet között. "A racionális döntések elmélete kifejezés gyûjtõfogalom, amely egyfelõl különféle szubsztantív és formális modelleket, másfelõl pedig egy metodológiai paradigmát foglal magában. Az említett szubsztantív és formális modellek közé az individuális döntések elméletének típusváltozatai, a játékelmélet, a közösségi döntések elmélete, továbbá általában a társadalomtudományok ... ökonómiai ihletésû modelljei tartoznak. A racionális döntések elmélete néven számon tartott metodológiai paradigma viszont nem más, mint az a módszertani platform, amely az elõbbi formális és szubsztantív modellek társadalomtudományi alkalmazásait egyéb társadalomtudományi kutatási programoktól és elméleti rendszerektõl elválasztja és megkülönbözteti" (Csontos 1996: 326). A szûk értelemben vett RDE a felsorolt modellek közül az elsõ kettõre terjed ki: parametrikus és stratégiai helyzetekben vizsgálja a racionális döntés modelljeit (ideáltípusait), és azok révén magyarázza és elõrejelzi az egyéni cselekvést.³ "A cselekvés magyarázatának egyszerû sémája magát a cselekvést két, egymást követõ szûrési mûvelet végeredményének tekinti. A kiindulópont az egyén számára elvileg lehetséges összes cselekvés kiterjedt halmaza. Az elsõ szûrõt mindazok az anyagi, gazdasági, jogi és pszichológiai korlátok alkotják, amelyekbe az egyén beleütközik. A velük összhangban álló cselekvések képezik az egyén lehetõségeinek halmazát. A második szûrõ az a mechanizmus, amely meghatározza, hogy a lehetõségek halmazából melyik cselekvést hajtja végre" (Elster 1995: 21). Az elsõ szûrõt jelentõ korlátozó feltételek szociológiai szempontból lényeges elemei makrojellegûek: társadalmi, gazdasági, politikai és jogi intézmények, valamint a társadalom szerkezeti sajátosságai. A preferenciák formálódását pedig szocializációs mechanizmusok is befolyásolják.⁴ Mindazonáltal a szûken vett RDE az egyéni cselekvést individuális szinten magyarázza: vágyak (preferenciák) és lehetõségek (korlátozó feltételek), vélekedések és információk terminusaiban.

A racionális döntés az egyéni cselekvést alakító mikromechanizmusok egyike. A környezethez való optimális alkalmazkodás formája. Mindazonáltal - amint azt a racionalitás érvényességi körét firtató kutatók részletesen bemutatják (Elster 1983; 1989a) - nem csalhatatlan mechanizmus. Az RDE - mint bármely más tudományos elmélet - kudarcot vall, egyfelõl, ha nem képes egyértelmû elõrejelzések megfogalmazására (meghatározatlanság), másfelõl, ha elõrejelzései nem állják ki a tapasztalati próbákat, vagyis ha a valóságos döntéshozók nem úgy viselkednek, ahogy azt az elmélet elõírja (irracionalitás).⁵ Több optimum vagy összemérhetetlen alternatívák esetén például a racionális döntés meghatározatlan. Az akaratgyengeség, a rövidlátás, a vágyteljesítõ gondolkodás, a kognitív torzításokon alapuló irracionális vélekedések pedig az irracionalitás különbözõ esetei. Mindazonáltal akár az irracionalitás fogalmi meghatározására és típusokba sorolására, akár a különféle irracionális viselkedési formákat alakító mikromechanizmusok feltárására törekszünk, legkézenfekvõbb - ha nem az egyetlen - heurisztikus eszközként az RDE-hez fordulhatunk. Nem csupán a többé-kevésbé racionális viselkedések - amelyek tartományát a társadalomtudósok többsége egyre inkább tágabbnak tartja a szûken vett gazdaság szférájánál - leírásához és magyarázatához, hanem az irracionális viselkedések fogalmi megragadásához is szükségünk van a racionalitás jól definiált és egyértelmû fogalmára, a racionális döntés ideáltípusaira.⁶

A pszichológiai cselekvéskoncepciók szintén individuális tényezõkkel írják le és magyarázzák meg az egyéni viselkedést. A behaviorista pszichológia - voltaképpen - a környezeti ingerekre adott válaszreakcióként fogja fel az egyéni viselkedést, melynek alakulásában megerõsítés jellegû mechanizmusok játsszák a fõszerepet (pszichológiai determinizmus). Az RDE legfontosabb pszichológiai alternatívái: a cselekvõk kognitív korlátait és igényszintjét hangsúlyozó korlátozott racionalitás koncepció, a megerõsítés szerepét középpontba állító viselkedéselméletek, valamint a többszörös-én koncepcióját hirdetõ pszichoanalitikus áramlatok. Egy további felfogás - amely szintén önálló társadalomtudományi irányzatokban ölt testet (pl. evolúciós közgazdaságtan) - az adaptív viselkedési formákat elõidézõ kiválasztódási mechanizmusokat helyezi magyarázatai középpontjába. Szociológiai szempontból viszont a - tág értelemben vett - társadalmi normák cselekvésalakító szerepét kidolgozó elméletek jelenthetik az RDE legfõbb alternatíváját. Szerintem itt a helye annak, amit Tardos Róbert ( 1998: 12) "az egyéni cselekvés mozgatórugóinak szociológiai (vagy éppen szociológiai-kulturális) modelljének" nevez. Ezek a modellek mindazonáltal már átvezetnek a fenti táblázat C cellájába, ahová az egyéni viselkedés determinisztikus koncepcióit sorolhatjuk.
 

1 B. Makrotematika - mikromegközelítés

Az RDE társadalomtudományi alkalmazása - durván - makroszintû jelenségeknek az egyéni cselekvés modelljeire támaszkodó magyarázatát jelenti.

Nem véletlen, hogy a neoklasszikus mikroökonómiát gyakran árelméletnek nevezik (pl. Stigler 1987), utalva arra, hogy a mikroökonómia mûvelõi - mindenekelõtt - a makroszintû keresleti és kínálati viszonyok eredményeképpen kialakuló egyensúlyi árat magyarázzák.⁷ Elsõsorban egyéni fogyasztók és termelõk korlátok közt optimalizáló magatartásának modelljeit használják fõ magyarázó eszközként. A szociológiában a társadalmi csere elmélete, majd az ebbõl kinövõ RDE szociológia bizonyos értelemben hasonló elméleti stratégiát követ.⁸ A társadalmi csere elméletének képviselõi a csoportszintû viszonyok és társadalmi intézmények vizsgálata során, a magyarázó premisszák megfogalmazásához analógiákat kölcsönöznek a megerõsítés és tanulás pszichológiai, valamint a kereslet-kínálat hagyományos közgazdaságtani elméletébõl. Homans (1974) deduktív csereelmélete például a skinneri behaviorista pszichológia megerõsítésmodelljére támaszkodik, és nem tesz minõségi különbséget a személyközi és az összetett, intézményesült csereformák között, csak fokozatbeli eltéréseiket hangsúlyozza. Blau (1964) viszont - mikro-ökonómiai alapokra építkezve - jut el az egyensúlyhiányos csere fogalmán keresztül a társadalmi szerkezet, a hatalom, a legitimitás kérdéseihez. Felfogásában az összetett társadalmi struktúrák alapvetõen különböznek a kiscsoportok egyszerûbb szerkezetétõl: a társadalmi struktúrák olyan emergens tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem vezethetõk vissza maradéktalanul az õket alkotó egyének viselkedésére.⁹ A modern RDE szociológia képviselõi nem szándékolt következmények (láthatatlan kéz, célellentétesség), kollektív cselekvés és alku, vagy egyensúly (Elster 1995), illetve piaci jellegû intézmények, formális struktúrák, társadalmi tõke vagy normarendszerek terminusaiban (Coleman 1990) vizsgálják a mikro-makro kölcsönhatásokat.

A holisztikus társadalomelméletek prototípusát képviselõ marxizmuson belül is megjelent és markáns irányzattá vált a módszertani individualizmus: a nyolcvanas évek elején az analitikus marxizmus döntéselméleti irányzata (Elster 1982; 1985b; Roemer 1986; Little 1994) éppen a hagyományos marxi problémák (pl. osztály, osztályharc, kizsákmányolás, állam) alternatív - és mindenekelõtt mikroszemléletû - magyarázatát kínálta. Az új politikai gazdaságtan (közösségi döntések elmélete) szintén a közgazdaságtan hagyományos feltevéseibõl kiindulva vizsgálja a politikatudomány tárgyát képezõ makrojelenségeket: a szavazási rendszereket, a bürokráciát, a politikai pártokat, az alkotmányt, az érdekszervezeteket és így tovább.¹⁰ Másképpen: az új politikai gazdaságtan a demokratikus politikai piac mûködését, a közjavak keresletét és kínálatát tanulmányozza. A keresleti oldalt megtestesítõ szavazókról és érdekcsoportjaikról, valamint a kínálati oldalt megtestesítõ politikusokról és bürokratákról egyaránt felteszik, hogy racionális döntéshozókként cselekszenek. Ugyancsak hasonló megközelítést alkalmaznak a neoinstitucionalista közgazdaságtan képviselõi a gazdasági intézmények - piacok és hierarchiák (vállalatok), tulajdonjogok, tranzakciós költségek, megbízó-megbízott kapcsolatok stb. - elemzésében.¹¹
 

Irányzat:	Megmagyarázandó makrojelenségek:
mikroökonómia új makroökonómia12 a társadalmi csere elmélete RDE szociológia RDE marxizmus új politikai gazdaságtan új institucionalizmus	kereslet-kínálat-ár, piaci egyensúly stagfláció, munkanélküliség  csoport, hatalom, intézmények normák, kollektív cselekvés, intézmények osztály, állam, kizsákmányolás politikai pártok, bürokrácia, alkotmány piac-hierarchia (vállalat), tulajdonjogok

A fenti irányzatok közös sajátossága mindazonáltal, hogy a tárgyukat alkotó makrojelenségek magyarázatában az egyéni cselekvések szabályszerûségeit megragadó különféle modellekre támaszkodnak:
 

Irányzat:	A mikroelmélet, amelyre támaszkodik:
mikroökonómia új makroökonómia a társadalmi csere elmélete RDE szociológia RDE marxizmus új politikai gazdaságtan új institucionalizmus		RDE RDE RDE, pszichológia RDE, pszichológia RDE RDE, pszichológia RDE, pszichológia

 

1 C. Mikrotematika - makromegközelítés

Ebbe a típusba azokat a közelítésmódokat sorolhatjuk, amelyek az egyéni cselekvést, illetve viselkedést - közvetlenül vagy közvetve - makrojelenségekkel (pl. társadalomszerkezeti, gazdasági, kulturális és intézményi tényezõkkel, vagy a szocializációval¹³) magyarázzák. Az egyéni viselkedés efféle normatív-determinisztikus modelljének - lényegében - két alapváltozata ismeretes:

a) A társadalmi (pl. Durkheim) és a gazdasági (pl. marxizmus) determinizmust hangsúlyozó strukturalizmus. E megközelítés - némileg kiélezett értelmezése - szerint a makroeredetû korlátozó feltételek ("kényszerek") általában egyelemûvé szûkítik a döntéshozó elõtt álló alternatívák halmazát. Jon Elster korábban idézett gondolatmenetét folytatva: "nem kell mindig a lehetõségekre és a preferenciákra egyaránt hivatkoznunk. Néha a korlátok olyan kemények, hogy a második szûrõ mûködésének már nincs tere. A lehetséges alternatívák halmaza egyetlen cselekvésre zsugorodik, amelynek magyarázatában a döntésnek (vagy a normáknak) már nincs szerepe. A gyakran »strukturalistának« nevezett társadalomelméleti iskolák szerint a viselkedés minden magyarázata ilyen. A marxisták például gyakran úgy érvelnek, hogy a körülmények a munkásokat arra kényszerítik, hogy eladják munkaerejüket a tõkéseknek, míg az utóbbiakat a verseny kényszeríti a munkások kizsákmányolására. Az érvelésben rejlõ hiba belátásához elég arra utalni, hogy senkit sem kényszerítenek arra, hogy tõkés legyen: mindig megvan a munkássá válás mint választási lehetõség" (Elster 1995: 22). E felfogás képviselõi szerint tehát a determinisztikus jellegû kapcsolat a makro- és a mikroszint között közvetlenül érvényesül: az egyén olyannyira része a társadalmi-kulturális közegnek, hogy cselekvési autonómiája gyakorlatilag megszûnik, nincs lehetõsége döntéseket hozni.¹⁴

b) A szerepelmélet által sugallt szociálpszichológiai determinizmus. Ezt az álláspontot legtisztábban a strukturalista funkcionalizmus (Parsons) homo sociologicusa képviseli, amelynek - Lindenberg (1985: 101) nyomán - három alapvonását emelhetjük ki:

- szocializált: az egyén szerepelvárásokat (normákat és értékeket) internalizál;
- szerepjátszó: az egyén a szerepelvárásoknak megfelelõen cselekszik;
- szankcionált: az egyént a többiek szankciói kényszerítik a normasértés elkerülésére (ha a szocializáció nem tökéletes).

A szerepelméleti közelítésmód implicit feltevése: az egyének szinte automatikusan és feltétel nélkül követik belsõvé tett értékeiket (normáikat, szokásaikat, habitusukat stb.). Itt tehát a tág értelemben vett szocializációs mechanizmusok határozzák meg az egyéni viselkedést: a makroszint determinisztikus hatása - a szocializáción keresztül - közvetve érvényesül, mintegy meghatározott viselkedésmódokra "programozva" az egyéneket.¹⁵

1 D. Makrotematika - makromegközelítés

A módszertani holizmus tematikusan és közelítésmódját tekintve egyaránt makro-szemléletû metodológiai orientáció. Fontosabb válfajai közé sorolhatjuk az ortodox (keynesi) makroökonómiát, a marxizmust, a historicizmust, a strukturalista funk-cionalizmust, a régi institucionalizmust, továbbá a kulturalizmus különféle áramlatait. Közös sajátosságuk, hogy a tárgyukat alkotó makrojelenségek (pl. társadalmi-kulturális rendszerek, funkcionális alrendszerek, társadalmi tények, társadalmi struktúrák, intézmények, fejlõdéstörvények, termelési viszonyok) magyarázatát közvetlenül makrojelenségekre alapozzák. Az effajta metodológiai álláspont klasszikus megfogalmazása Durkheimtõl származik: "valamely társadalmi tény oka az elõzõleg létezõ társadalmi tényben, nem pedig az egyéni tudat állapotaiban keresendõ" (Durkheim 1978: 127).

A holisztikus szemléletmódok további közös jellemzõje általában az objektív teleológia (Elster 1982). Objektív teleológiának nevezzük azokat a folyamatokat, amelyeket valamilyen cél irányít célkitûzõ és célkövetõ cselekvõk nélkül. Ezeket megkülönböztethetjük a szubjektív teleológiától (intencionális cselekvések célkitûzõ és célkövetõ cselekvõkkel) és a teleonómiától (kiválasztódási mechanizmusok eredményeképpen kialakuló adaptív viselkedések). James Coleman megfogalmazásában: "a szociológia nem akkor követ helyes elméleti stratégiát, ha elveti a cél, a célorientáltság és a homeosztázis gondolatát ..., hanem akkor, ha a társadalmi rendszer cselekvõinek szintjére szûkíti ezen fogalmak alkalmazási területét és nem alkalmazza õket a rendszer egészére. A társadalomra jellemzõ cselekvés vagy viselkedés a rendszert alkotó szereplõk egymástól független cselekvéseibõl fakadó következmény. ... A szándék- és célorientáltság hasznos az elmélet létrehozásában, de csak akkor, ha nem a rendszert vagy entitást jellemzi, amelynek viselkedését magyarázni akarjuk. A célirányultságot a rendszer elemeire kell vonatkoztatni, amelyeket a szociológiában a rendszer cselekvõinek is tekinthetünk, legyen szó akár egyénekrõl, akár személyek társulásairól" (Coleman 1989: 28).

A holisztikus szemléletek általában szem elõl tévesztik a következõ triviális szempontot: "Things happen in the social world because individuals do and do not do things, and they are the only things that do and do not do things. All statements that attribute »doing« to other things can, in principle if not in practice, be translated without loss into statements about individuals doing things" (Abell 1992: 191) [A társadalmi életben azért történnek dolgok, mert az egyének tesznek vagy nem tesznek dolgokat, és a dolgok közül kizárlag õk azok, akik tesznek vagy nem tesznek dolgokat. Az összes állítás, amely más dolgoknak tulajdonítja »dolgok megtételét«, ha a gyakorlatban nem is, elvileg, veszteség nélkül lefordítható egyének dolgok megtételére vonatkozó állításaira]. Ezért nem lehet kiiktatni a társadalomtudományi magyarázatból az elemzés mikroszintjét, vagyis az egyéni cselekvéseket. Ez azonban nem jelenti azt, hogy magát az egyéni cselekvéseket tekintjük a szociológiai vizsgálódás tárgyának. Tardos állításával (1998: 15) ellentétben sem Boudonnál, sem Elsternél nincs szó errõl.¹⁶ Mindkettõjük szerint makrojelenségek (pl. relatív frusztráció, nem szándékolt következmények, kollektív cselekvés, társadalmi rend) alkotják a vizsgálat tárgyát, és ezek magyarázatához használják az egyéni cselekvés modelljeit. Az említett makrojelenségek dinamikáját mindenekelõtt a célkövetõ egyének döntéseinek terminusaiban érthetjük meg. Tardos szerint (1998: 16) viszont sokszor azért hagyhatjuk figyelmen kívül az elemzés mikroszintjét, mert vagy triviális, vagy esetleges összefüggésekkel terheli meg a szociológiai elemzést. Ezt szintén vitatom: még ha vannak is esetek, amelyekre helytálló a fenti érv, ezek azonban nem tartoznak a szociológiai kutatás szempontjából fontos és érdekes esetek közé. Sokáig szinte dogmaként élt a társadalomtudományban, hogy csoporttagok közös érdeke önmagában biztosítja, hogy a szóban forgó érdek elõmozdításán fognak fáradozni (pl. marxi osztály- és államelmélet). Ha viszont - Olson nyomán - alaposan megvizsgáljuk az érintett egyének motívumait, és magyarázatunkat a racionális és önérdekkövetõ cselekvés feltevésével kezdjük, akkor éppen ellenkezõ következtetésekre jutunk.¹⁷

2. Tardos Róbert az osztályelemzést következetesen a makroközelítésekhez sorolja (Tardos 1998: 8). Ezzel kapcsolatban pusztán arra utalok, hogy ma már - egyrészt az ortodox osztályelméletek Olson-féle kritikájának (1997: 126-39), másrészt az RDE marxizmus egyes eredményeinek hatására - markáns irányzatként tarthatjuk számon a módszertani individualista osztályelméletet és osztályelemzést.¹⁸ Egyes teoretikusok mindezeket a fejleményeket (pl. Parijs 1986-1987) az osztályelmélet forradalmi megújulásának egyértelmû jeleként értékelték. Ráadásul ez a megközelítés - pontosabban Roemer játékelméleti alapokon nyugvó osztály- és kizsákmányoláselmélete - képezte az elméleti hátterét Erik Olin Wright (1985) jól ismert empirikus osztályvizsgálatainak. Mind teoretikusan, mind empirikusan megjelent az individualisztikus osztályelemzés, így egyoldalúnak tûnik az osztályelméletet kizárólag a makroirányzatokhoz sorolni.

3. Tardos Róbert több ízben érinti a társadalmi kapcsolatháló elemzés helyzetét a mikro-makro probléma kapcsán (Tardos 1988: 8, 12). A következõkben azt próbálom bemutatni Ronald Burt álláspontjának vázlatos rekonstukciójával, hogy a társadalmi kapcsolatháló elemzés Burt-féle átfogó teoretikus modellje (1982) illeszkedik a többszintû elemzést implikáló módszertani individualista állásponthoz.¹⁹

Ronald Burt elmélete két alappilléren nyugszik:

a) az emberi cselekvések racionálisak abban az értelemben, hogy a cselekvõk - akár egyének, akár csoportok - a rendelkezésükre álló erõforrásokat saját érdekeik érvényesítése céljából használják fel;

b) a cselekvõk érdekeiket a - mindenekelõtt a társadalmi munkamegosztásból eredõ - társadalmi struktúra kontextusában képesek érvényesíteni.

Az elmélet alapgondolata: a cselekvõk célirányosak a társadalmi struktúra korlátai között. A racionális cselekvés posztulátuma alapján Burt a cselekvés négy elemét különíti el egymástól:

1. a cselekvés alanyai - cselekvõképes egyének vagy csoportok;

2. a cselekvés feltételei - a cselekvõk tulajdonát képezõ javak és munkaerõ (erõforrások), amelyek felett kizárólag õk rendelkeznek;

3. a cselekvés indoka - az önérdek, azaz az egyes szereplõket az motiválja, hogy olyan cselekvésekbe fogjanak, amelyek személyes jólétük (hasznuk) növekedésével kecsegtetnek;

4. az egyes cselekvési alternatívák megvalósulási valószínûsége: a szereplõk a cselekvési alternatívák hasznosságát mérlegelve azt az alternatívát fogják elõnyben részesíteni, amely meggyõzõdésük szerint a legkedvezõbb eredményt fogja számukra biztosítani.

A 3. és 4. elemet együttesen a cselekvõ érdekének nevezi. Ezt alapvetõen az határozza meg, hogy az érdekelt miképpen észleli a cselekvési alternatívák hasznosságát.

Annak alapján, hogy a szereplõk miképpen észlelik a cselekvési alternatívákat, a cselekvéselmélet három változata különböztethetõ meg. Ezek mindenekelõtt a következõ kérdésre adott válasz tekintetében térnek el egymástól: befolyásolja-e a többi cselekvõ a vizsgált egyén hasznosság-észlelését? Ha igen, mi módon? Az atomisztikus elméletek azzal a feltevéssel élnek, hogy az alternatívák észlelése a többi szereplõtõl teljesen függetlenül történik, azaz a cselekvõk érdekei és preferenciái szuverének. Ezt az álláspontot legtisztábban a neoklasszikus mikro-ökonómia képviseli. Ezzel szemben a Burt által normatívnak keresztelt cselekvéskoncepciók azt hangsúlyozzák, hogy az egyes cselekvõk nem társadalmi atomokként, hanem mint társadalmi rendszerek tagjai léteznek. Mi több, a cselekvési alternatívák észlelése is az említett rendszer kontextusában történik: az alternatívákat az egyes szereplõk a szocializáció során elsajátított társadalmi normák alapján rangsorolják. Tipikus példaként Parsons cselekvéselmélete említhetõ. Az empirikus evidenciák mindenesetre az olyan elmélet mellett szólnak, amelyben a társadalmi környezet befolyása valamilyen módon érvényesül. Ennek fényében a normatív megközelítést kellene elõnyben részesíteni az atomisztikussal szemben. Ronald Burt azonban egyik álláspontot sem fogadja el. Strukturalista cselekvéselméletében ugyanis a cselekvési alternatívák mérlegelése (és ezáltal maga a cselekvés) nagymértékben függ a - társadalmi kapcsolatháló elemzés terminusaiban megragadott - társadalmi környezet szerkezeti sajátosságaitól: a cselekvõk társadalmi munkamegosztásból származó státusszerep készleteitõl.

Burt elméletének komponenseit és a közöttük lévõ oksági relációkat az alábbi ábra segítségével tekinthetjük át:

Burt elméletének megalkotása során az alábbi átfogó kérdések megválaszolására tesz kísérletet:

(i) Hogyan ragadható meg a cselekvések társadalmi környezete a hálózatelemzés terminusaiban? E kérdéskör kapcsán Burt olyan hat osztályból álló tipológia keretei között fejtette ki elképzeléseit, amely két analitikus megközelítés (relációs vs. pozicionális) és három eltérõ elemzési szint (egyén, hálózati alcsoport és teljes hálózat) megkülönböztetésén nyugszik. A hálózati modellek lehetséges típusainak (Én-hálózat, hálózati helyzet, klikk, strukturálisan ekvivalens szereplõk halmaza, rendszerstruktúra és státus/szerep-készletek tagoltságán nyugvó rendszerstruktúra) áttekintése során arra a következtetésre jut, hogy a cselekvések társadalmi kontextusát leginkább az utolsóként említett modell révén lehet megragadni. Az efféle modellek - nagyjából - a strukturálisan ekvivalens pozíciók (azonos státus/szerep-készletek) betöltõi közötti hálózatok mintázatát képezik le.

(ii) Hogyan alakítja a társadalmi struktúra az egyéni érdekeket? Burt különbséget tesz a cselekvõ érdekének két aspektusa - nevezetesen a konkrét stimulusok szubjektív észlelése és a társadalmi kontextus - között. A kettõ együttes számbavétele eredményezi a hasznosság-észlelés strukturális modelljét. Ennek lényege: a társadalmi kontextus abban az értelemben befolyásolja a cselekvõ érdekének alakulását, hogy az alternatívák észlelése a többi szereplõ társadalmi jellemzõinek figyelembevételével történik. Másképpen: az érdekeltek az alternatívákat - többek között - a saját maguk és a többi szereplõ között érzékelt társadalmi hasonlóság (strukturális ekvivalencia) függvényében mérlegelik. A cselekvõk érdekét mások hálózati helyzete és saját hálózati helyzetük egyaránt befolyásolja.

(iii) Hogyan befolyásolja a társadalmi struktúra az érdekkövetõ cselekvéseket? A társadalmi struktúrából fakadó korlátozó feltételek befolyásolják a cselekvési lehetõségeket. Pontosabban: a cselekvõk lehetõségkészletének alakulásában az érintettek státus/szerep-készleteinek meghatározó jelentõsége van. A társadalmi struktúra tehát közvetve - a cselekvõk érdekein keresztül - és közvetlenül - a cselekvési alternatívák körét szûkítve - egyaránt hatással van az egyéni cselekvések alakulására. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megvalósítható alternatívák halmaza egyelemûvé szûkülne. A modell szereplõi ugyanis a szóban forgó korlátok között is rendelkeznek kisebb-nagyobb mértékû választási lehetõséggel, valamiféle strukturális autonómiával.

(iv) Végül, Burt utal arra is, hogy a vázolt módon megvalósuló cselekvések visszahatnak a társadalmi struktúrára és módosítják. Ezek a folyamatok pedig újabb korlátozó feltételek kialakulásához járulhatnak hozzá.

4. A módszertani holista társadalomelméletek mûvelõinek egyik gyakran hangoztatott érve: a makroszintû jelenségek olyan emergens tulajdonságokkal rendelkeznek, amelyek nem vezethetõk vissza maradéktalanul mikroszintû jelenségekre, azaz egyéni viselkedésekre. Tardos Róbert is hivatkozik erre, amikor is a módszertani individualizmus állítólagos tarthatatlansága mellett érvel (1998: 15). A többszintû (vagy kontextuális) elemzés képviselõinek többsége szerint viszont az emergens jelenségek is magyarázhatók a módszertani individualizmus szellemében. Moksony Ferenc megfogalmazásában: "magam azok táborához csatlakozom, akik ... a módszertani individualizmus szemszögébõl közelítenek ehhez a szakirodalomban »emergencia-probléma«-ként számon tartott kérdéshez. Amikor egyes társadalmi jelenségek látszólag ellenállnak a redukciónak egyének cselekedeteire, akkor pusztán a következõrõl van szó: a környezet sajátosságai módosították az adott környezetben élõ egyének magatartását, mi azonban nem ismerjük vagy figyelmen kívül hagyjuk ezt a hatást, s azokat az egyéni cselekvéseket aggregáljuk csoport szintû jelenséggé, amelyek akkor jellemzik ezeket az egyéneket, amikor nem állnak szóban forgó környezetük hatása alatt. Általánosabban megfogalmazva: a viszonylag elemi körülmények közöttt (egyszerû interakciós rendszerekben) zajló emberi viselkedésrõl szerzett tapasztalatainkat visszük át tévesen a bonyolult körülmények esetén (összetett interakciós rendszerekben) várható egyéni magatartásra, illetve annak csoport szintû következményeire. Ha ismernénk vagy figyelembe vennénk az egyének reagálását környezetük változására (pl. egy kétszemélyes kapcsolatrendszer többszemélyessé bõvülésére), akkor pusztán az egyéni cselekvésre vonatkozó tudásunk alapján kielégítõ magyarázatot adhatnánk mindenfajta csoport szintû jelenségre, nem kellene a közösséget mint egészet jellemzõ szabályszerûségek után kutatnunk. Az »emergencia« forrása tehát az egyének viselkedésének módosulása a környezet változása nyomán; az »emergens« jelenségek sem mások, mint egyének cselekedetei - olyan cselekedetek, amelyek összetettebb környezet (pl. más személyek viselkedése) hatására alakulnak ki." (Moksony 1985: 72-3)²⁰

5. Tardos Róbert (1988: 5) a racionális döntések elméletét "objektív jellegû mikroelmélet"-nek, illetve "objektív irányba orientálódó" irányzatnak nevezi. Való igaz, hogy a szûk értelemben vett RDE-t felhasználhatjuk a tökéletesen racionális ("objektíve" helyes) cselekvések ideáltípusainak megalkotásához, és az efféle ideáltípusok - a szó technikai értelmében vett normatív módon - felhasználhatók fogalom-, típus- és hipotézisalkotási, valamint heurisztikus célokra a társadalomtudományi kutatásban. Ugyanakkor az RDE-nek része a korlátozottan racionális ("szubjektíve helyes") cselekvések ideáltípusainak kidolgozása, és ezen keresztül az empirikus egyéni cselekvések magyarázata. Jon Elster (1991: 51) ezt írja az RDE alapfogalmait tárgyaló tanulmányában: "Fontos hangsúlyozni a döntési helyzet szubjektív természetét. Az, hogy bizonyos választási lehetõségek objektíve elérhetõk adott cselekvõ számára, csak abban az esetben képezheti részét viselkedése magyarázatának, ha racionálisan meg van gyõzõdve azok elérhetõségérõl. Ugyanez elmondható az egyes alternatívák következményeirõl: a viselkedés magyarázata során valamely választási lehetõség objektív következményei csak akkor számítanak, ha a döntéshozónak alapos indoka van hinni, hogy a választási lehetõség az említett következményekkel jár. Ezt gyakran szem elõl tévesztik." Raymond Boudon (1989) a szociológia szempontjából vizsgálja az RDE szubjektív vonatkozásait, és arra a következtetésre jut, hogy a szubjektív racionalitás - ami nála nagyjából megfelel a Herbert Simon-féle (1998) korlátozott racionalitásnak - központi szerepet játszik a társadalomtudományokban, és különösen a szociológiában. Csontos László (1997a: 10-12) Max Weber metodológiai álláspontjának racionális rekonstrukciója során bemutatja az objektíve és szubjektíve racionális ideáltípusok logikáját, és tisztázza szerepüket a társadalomtudományi kutatásban. Talán e néhány önkényesen kiragadott példa alapján is belátható, hogy az RDE mûvelõi általában egyaránt szem elõtt tartják a racionalitás objektív és szubjektív vonatkozásait, valamint különbségeiket. Nem lehet az RDE-t kizárólag "objektív jellegû" mikroelméletként jellemezni.

6. "Peter Blau a pályája kezdetét jellemzõ mikro-megközelítésbõl fokozatosan makro-irányba tolódott el. De legfõbb vitapartnerénél, James Coleman-nél is hasonló jelek fedezhetõk fel pályafutása utolsó évtizedében - különösen, ha sajátos társadalmitõke-felfogására gondolunk, amely kifejezetten a fogalom kollektivisztikus értelmezési vonulatához sorolható, és ahol csak halványan jelenik meg a szociális erõforrások egyéni birtoklásának vagy konvertálásának kérdése. Vagy említhetnénk Mancur Olsont, akit 1965-ös alapmûve ugyancsak a mikro-vonulathoz sorol, a nyolcvanas években megjelent kötete (»A nemzetek felemelkedésérõl és hanyatlásáról«) azonban már erõsen makro-színezetû" (Tardos 1998: 17).

A fenti megállapításokból sejteni lehet, hogy Tardos a mikro-makro váltást mindhárom szerzõnél inkább a megközelítésmódra, semmint a tematikára érti. Valójában Coleman és Olson esetében nincs szó (sem alapvetõ tematikus, sem) alapvetõ megközelítésbeli eltolódásról.

6 A) Coleman társadalmitõke-koncepciója valóban kulcsfontosságú a mikro-makro átmenet szempontjából, de semmi esetre sem sorolható a fogalom kollektivisztikus értelmezései közé: "A társadalmi tõke fogalma azt a funkciót határozza meg, milyen értéke van erõforrásként a cselekvõk számára a társadalmi struktúra azon vonásainak, amelyeket felhasználhatnak érdekeik érvényesítésében. Azáltal, hogy a társadalmi struktúra bizonyos vonásainak ilyen funkcióját azonosítja, a társadalmi tõke fogalma egyaránt segít abban, hogy magyarázatot adjunk az egyéni cselekvés szintjén az eredmények különbözõségére és hogy anélkül léphessünk át a mikroszintrõl a makroszintre, hogy ehhez ki kéne dolgoznunk ezen átmenet társadalmi strukturális részleteit" (Coleman 1994a: 105. Az én kiemelésem - Sz. Z.). A társadalmi tõkét racionális cselekvõk "halmozzák fel", akik sajátos társadalmi viszonyaikat erõforrásként hasznosítják. A kötelezettségek és elvárások formájában jelentkezõ társadalmi tõke részletezése során például explicit módon felteszi a kérdést: "Miért teremtenek a racionális cselekvõk kötelezettségeket?" (Coleman 1994a: 109). A társadalmi tõke keletkezését tehát mikroszinten magyarázza Coleman. Ugyanakkor a társadalmi tõke fogalma révén makroszintû jelenségek (pl. lázadások, szervezetek) kialakulását magyarázhatjuk. Coleman számára - többek között - a társadalmi tõke fogalma teremti meg a lehetõséget arra, hogy szociológiai szempontokat építsen be mikroökonómiai jellegû elemzéseibe. Megközelítésmódja, amelyet mindazonáltal itt is az elemzés mikro- és makroszintje közti kölcsönhatásokat hangsúlyozó módszertani individualizmus fémjelez, semmi esetre sem kollektivisztikus.

Az RDE gazdaságszociológia jellemzésére - egyik késõi tanulmányában (Coleman 1994b) - az alábbi nyolc szempontot emelte ki: 1. módszertani individualizmus; 2. hasznosságmaximalizálás (optimalizáció); 3. társadalmi optimum; 4. rendszeregyensúly; 5. az erõforrások feletti rendelkezés feladásából származó hasznosság; 6. társadalmi tõke; 7. a jogok társadalmi eredete; 8. intézmények. E szempontok - amelyek közül szerinte az elsõ négyet a közgazdaságtanból, a második négyet viszont a szociológiából veszi át a gazdaságszociológia - együttes érvényesítésével lehet Coleman szerint gazdasági jelenségeket az RDE szociológia alapján vizsgálni. Talán felesleges rámutatni, hogy mondanivalónk szempontjából elsõsorban a társadalmi tõkének (és az intézményeknek) a módszertani individualizmus szellemében történõ kifejtése az érdekes. Ehhez talán még érdemes hozzátenni, hogy Coleman kiterjedt teoretikus és empirikus kutatásokat végzett arról, hogy milyen szerepet játszik a társadalmi tõke az emberi tõke "felhalmozásában", és hogy milyen elõnyöket remélhetnek az egyének a társadalmi tõke különbözõ formáitól a tanulás során (Coleman 1988). Coleman tudatos törekvése volt, hogy - metaelméleti álláspontjával összhangban - a társadalmi tõke fogalmát is a mikro-makro kölcsönhatásokat szem elõtt tartva fejtse ki: "a társadalmi tõke fogalma azt is lehetõve teszi, hogy kimutassuk: ... [a szervezeti] erõforrások más erõforrásokkal egyesítve miként válthatnak ki más-más rendszerszintû viselkedést vagy idézhetnek elõ - más esetekben - különbözõ eredményeket az egyének számára" (Coleman 1994a: 105).

6 B) Olson tematikusan mindkét szóban forgó könyvében makrojelenségekkel foglalkozik: kis-, közepes nagyságú és látens csoportokkal, exkluzív és inkluzív csoportokkal, szervezetekkel, osztályokkal, államokkal, érdekszövetségekkel, különbözõ típusú lobby-szervezetekkel stb. (Olson 1997), a gazdasági növekedés és hanyatlás társadalmi feltételeivel, elosztási koalíciókkal és érdekcsoportokkal, stagflációval, munkanélküliséggel, gazdasági ciklusokkal stb. (Olson 1987). Megközelítésmódja pedig mindkét mûvében következetesen mikroökonómiai: alapvetõ tételei a racionális egyéni cselekvés (döntés) szabályszerûségein nyugszanak. Korábbi, 1965-ben írt munkájában olvashatjuk: "jómagam közgazdász vagyok, és a jelen könyvben alkalmazott elemzési eszközök is a gazdaságelméletbõl származnak" (Olson 1997: 10). A Nemzetek felemelkedése és hanyatlásának második (a Logika címû) fejezetében összefoglalja A kollektív cselekvés elméleté-nek fõ téziseit, s jórészt ezekbõl vezeti le további következtetéseit. Ezek kifejtése elõtt mindazonáltal leszögezi: "az elkövetkezõkben a közgazdaságtan jól megalapozott eredményeire - a vállalatok, fogyasztók és iparágak alaposan ellenõrzött mikroökonómiai elméletére - támaszkodhatunk" (Olson 1987: 71. Az én kiemelésem. - Sz. Z.)

Végül talán érdemes utalni arra is, hogy korábbi mûvében az ortodox osztály- és államelméletek (köztük a marxi elmélet), késõbbi, 1982-ben elkészült munkájában pedig az ortodox (keynesi) makroökonómia kudarcának alapvetõ okát éppen az érvelés mikroszintû - azaz racionális egyéni cselekvések (döntések) szintjén történõ - megalapozásának hiányában látja. Példaként vegyük a keynesi makroökonómiai elmélet Olson-féle metodológiai bírálatának lényegét: "a keynesi makroökonómiai elmélet ... nem támaszkodik megfelelõ mikroökonómiai elméletre" (Olson 1987: 29). Könyve vége felé pedig megjegyzi: "Reménykedem benne, hogy a keynesi életmû erényeinek és hibáinak feltárása hamarosan már csak az elmélettörténészek érdeklõdésére tarthat számot, s a különbözõ irányzatokhoz tartozó kivételes tehetségek a makromodelleket állítják kutatásaik középpontjába. A modellezés során pedig ... ragaszkodnak ahhoz, hogy a makroelméletet érvényes mikroelméletre kell alapozni ... (Olson 1987: 360. Az én kiemelésem: Sz. Z.).

A fentiek alapján - anélkül, hogy belemennénk a tartalmi kérdésekbe - belátható: Olson következetesen arra törekedett, hogy mikroökonómiai magyarázatot adjon makroökonómiai és makroszociológiai jelenségekre. És ez a törekvése alapvetõen sem tematikájában, sem megközelítésmódjában nem változott.

7. Valamiféle makro-mikro ciklikusság bizonyára kimutatható történetileg a társadalomelmélet változásában, de merészség lenne pusztán ennek alapján elõrejelzéseket megfogalmazni: ezek legjobb esetben is csak trendek, amelyek alapján nem tudjuk pontosan megjósolni a társadalomelmélet jövõbeni alakulását.²¹ Az elmúlt évtizedek - mint azt Tardos is megjegyzi - mindenesetre a társadalomelméletben és a társadalomkutatásban egyaránt a mikroirányzatok térnyerését hozták. A szociológiában is egyértelmû hangsúlyeltolódást figyelhettünk meg társadalmi struktúra és társadalmi cselekvés viszonyában, az utóbbi javára. Ez persze önmagában nem jelent sokat. A közelítésmódok termékenységérõl racionális - azaz logikai, és legfõképpen empirikus - érvek alapján gyõzõdhetünk meg. Ebben a tanulmányban további analitikus szempontokat próbáltunk felvázolni, amelyek - reményeink szerint - hozzájárulhatnak, hogy jobban lássuk a szóban forgó irányzatok mibenlétét és különbségeiket, valamint álláspontjukat a mikro-makro vitában. Semmiképpen nem tekintettük feladatunknak az egyes irányzatok termékenysége szempontjából döntõ reprezentatív empirikus kutatások kritikai értékelését.

Tardos Róbert végül is elfogadja az ideálisnak tûnõ többszintû elemzést, és elvileg megoldhatónak, de gyakorlatilag kivitelezhetetlennek tartja az ehhez szükséges együttmûködést a különbözõ tudományágak mûvelõi között. Végül innen jut el az elemzés különbözõ szintjein történõ elméletalkotás igenléséhez. Meglátásom szerint azonban az elmúlt évtizedekben megindult a különbözõ diszciplínák közti aktív és termékeny eszmecsere, melynek eredményeképpen egyre átjárhatóbbá válnak a tudományágak közti határok: a szociológa, a pszichológia, a döntés- és játékelmélet, a közgazdaságtan, a politikatudomány és a politikai gazdaságtan fogalmai és elméleti modelljei kölcsönösen hatnak egymásra.²² Ennek fényében én semmiképpen nem tartok attól, hogy a szociológia a közgazdaságtan állítólagos terjeszkedésének áldozatává válik. Nagyobb veszélynek tûnik számomra, ha a szociológusok nem tudnak (vagy nem akarnak) bekapcsolódni az említett interdiszciplináris vállalkozásba.
 

Jegyzetek

* Köszönettel tartozom Helmich Dezsõnek, Lengyel Györgynek és Orthmayr Imrének írásom korábbi változatához fûzött megjegyzéseikért.

1. Ezek némelyikét szóban is megfogalmaztam a Magyar Szociológiai Társaság 1997. évi debreceni közgyûlésén, a szerzõnek az elméleti-elmélettörténeti szekcióban elhangzott elõadásához fûzött hozzászólásomban. A szekcióülésen azonban - elsõsorban az idõ rövidsége miatt - nem bontakozhatott ki érdemi vita és termékeny eszmecsere a mikro-makro problémáról a (látszólag vagy ténylegesen) különbözõ elméleti álláspontok képviselõi között. Egyrészt ez indokolhatja a Szociológiai Szemle szerkesztõségének azt a törekvését, hogy megjelentetteTardos Róbert (1998) elõadásának átdolgozott változatát, valamint a vita résztvevõinek és a kérdéskör iránt érdeklõdõknek a hozzászólását. Másrészt idõszerûnek tûnik, hogy a magyar szociológia mûvelõi is (újból?) napirendre tûzzenek alapvetõ elméleti-metodológiai vitákat, amelyek kimenetele befolyásolhatja mind az elméleti, mind az empirikus szociológiai kutatásokat a jövõben. Hasonló tematikájú vitákhoz lásd például Alexander et al. 1987.

2. A módszertani individualizmus kitûnõ tárgyalása a magyar nyelvû szakirodalomban: Orthmayr 1997. Az irányzat modern tudományelméleti tárgyalásai közül kiemelkedik Bhargava (1992) monográfiája.

3. A szûk értelemben vett RDE klasszikus kifejtése: Luce-Raiffa 1957. Lásd még például: Rapoport 1989. Az RDE-n nyugvó cselekvésmagyarázatok logikájához lásd Elster 1985a.

4. A szocializáció ilyetén felfogása leginkább azokhoz a megközelítésekhez áll közel, amelyeket Somlai Péter (1997: 13-14) a "konstruktivizmus" szemléletmódjának nevez, szemben a determinisztikus (rekonstruktivista és kritikai) szemléletmódokkal.

5. Itt a racionalitás legszûkebb (ökonómiai), s ebbõl adódóan az irracionalitás legtágabb fogalmát használjuk: minden olyan viselkedést irracionálisnak tekintünk, amely nincs összhangban az RDE elõjelzéseivel. Ez természetesen csak az egyik lehetséges felfogás, amelyben, Weber terminológiáját használva, a célracionálishoz képest minden másfajta - értékracionális, tradicionális, indulati-érzelmi és egyéb - viselkedésmód irracionális. A racionalitás tágabb fogalmába a cél- és értékracionális cselekvések egyaránt beletartoznak, és irracionálisak a tradicionális, indulati-érzelmi és egyéb viselkedésformák. A legtágabb racionalitáskoncepció ugyanakkor felöleli a megértés módszerével vizsgálható valamennyi cselekvéstípust, és irracionálisnak tekinti a nem intencionális (pl. reflexszerû) viselkedéseket.

Mindazonáltal bármelyik felfogást választjuk is, a racionalitás-irracionalitás komplementer viszonyban áll, és csak a racionálishoz képest tudjuk az irracionálist definiálni. Márpedig ha a fogalomalkotás rendjében a racionalitás fogalma logikailag elsõdleges, akkor célszerû, takarékos és termékeny megoldás, ha a racionalitás legszûkebb fogalmával kezdjük az elemzést. A racionalitást - valamilyen formában - mindig elõfeltételezi az emberi motiváció bármely nem racionalisztikus elmélete, a racionalitás viszont nem elõfeltételez semmi más elméletet az emberi motivációról. Ezek a legfontosabb logikai érvek, amelyek az RDE metodológiai szempontból kitüntetett - de semmi esetre sem kizárólagos - szerepe mellett felhozhatók (Elster 1989a: 29; Abell 1992). Ebbõl pedig a társadalomtudományi kutatások rendjére vonatkozóan - többek között - az az általános metodológiai alapelv következik, hogy a kutatásban - legalábbis ha nem szólnak ellene nagyon erõs tapasztalati evidenciák - a racionalitás feltevésén nyugvó leírás és magyarázat a természetes, takarékos és termékeny kiindulópont.

Némileg hasonló a helyzet az önérdekkövetés feltevésénél: "Bizonyos értelemben az önérdek ... alapvetõbb, mint az altruizmus. A természeti állapot - jóllehet gondolatkísérlet - logikailag koherens helyzet. Olyan világot viszont nem tudunk logikailag koherensen elképzelni, amelyben mindenkinek kizárólag altruista indítékai vannak. ... Ez tisztán logikai kérdés. Ahhoz, hogy egyesek altruisták lehessenek, másoknak legalább idõnként önzõnek kell lenniük, de mindenki mindig lehetne önzõ. Az a feltevés, hogy minden viselkedés önzõ, a lehetõ legtakarékosabb, és a tudósok mindig szeretnek kevéssel sokat megmagyarázni. De ebbõl ... nem vonhatjuk le azt a következtetést, hogy az önzés a legelterjedtebb motiváció" (Elster 1995: 61).

A racionalitás tágabb és szociológiai jellegû felfogásához lásd Habermas 1994.

6. John C. Harsanyi Nobel-díjas amerikai közgazdászszerint például a racionális döntések elméletének alapvetõ célja, hogy segítse a társadalomtudományokat a valóságos emberi viselkedés elõrejelzésében és magyarázatában. Harsanyi az alábbiakban összegzi, hogy milyen célokra használhatók az empirikus társadalomtudományokban a racionális döntés elméletei:

"1. Annak fogalmi tisztázására, hogy miképpen definiálható a racionális viselkedés különféle társadalmi szituációkban.

2. Az emberek valóságos viselkedésének magyarázatára és elõrejelzésére (azokban az esetekben, amelyekben viselkedésük nagyfokú racionalitást mutat és ezáltal megenged valamilyen racionalisztikus elmélet terminusaiban történõ magyarázatot).

3. Heurisztikus kritériumok kialakítására a társadalmi viselkedés (nem racionalisztikus) magyarázó és elõrejelzõ elméletei számára (még azokban az esetekben is, amelyekben a viselkedés eltér a racionalitás normatív fogalmától).

4. Az értékelés deskriptív sztenderdjének megalkotására, amelynek alapján megítélhetõ az emberek viselkedésének racionalitása" (Harsanyi 1977: 19).

7. Ebben az értelemben csúsztatás a közgazdaságtant "az egyéni döntések racionalitását tanulmányozó" (Tardos 1998: 15) tudományként beállítani. A mikroökonómia annyiban "tanulmányozza" az egyéni döntések racionalitását, amennyiben a tárgyát képezõ makrojelenségek magyarázatához ez elkerülhetetlen.

8. Az efféle szemléletmódok elmélettörténeti gyökerei - mindenekelõtt - Vilfredo Pareto és Max Weber munkásságáig nyúlnak vissza, habár történtek kísérletek arra, hogy Marx és Durkheim holisztikus társadalomelméletét is "lefordítsák" a cselekvéselmélet nyelvére (Boudon 1981; Elster 1985b). Weber metodológiai álláspontjának ilyen szellemben történõ bemutatásához lásd: Csontos 1997a.

9. Az emergencia problémájának individualisztikus értelmezésére az 5. pontban térek vissza.

10. A politikai kérdések ökonómiai szempontú vizsgálatának logikájáról és korlátairól a magyar szakirodalomban lásd Csontos 1997b; Szántó 1996. A közösségi döntések elméletének átfogó bemutatása: Mueller 1989. A közösségi döntések elméletének alkotmányelvû irányzatáról ad áttekintést: Buchanan 1992.

11. A régi és új institucionalizmus kitûnõ összehasonlítása: Rutherford 1994. Az institucionalista közgazdaságtan átfogó bemutatása: Foss 1995. A piacok és hierarchiák klasszikus elemzése: Williamson 1975.

12. Az ortodox és az új makroökonómia különbözõségére visszatérek a 6b. pontban.

13. Itt a szocializációt rekonstruktivista és kritikai szemléletben értjük. Vesd össze a 4. lábjegyzettel.

14. Az irányzat egyik klasszikus elõfutárának, Émile Durkheimnek a szavaival: A társadalmi tények "... olyan parancsoló és kényszerítõ erõvel is rendelkeznek, amelynek következtében az egyén - akár akarja, akár nem - kénytelen alávetni magát nekik. ... E tények az egyénhez képest külsõleges cselekvésmódok, gondolkodásformák és érzelmek, amelyek kényszerítõ erõvel rendelkeznek, s ennek révén ráerõszakolják magukat az egyénre" (Durkheim 1978: 26-27).

15. Mark Granovetter ezeket a megközelítéseket nevezi az egyéni cselekvés túlszocializált felfogásának. Lásd például Granovetter 1994.

16. Jon Elster persze bizonyos munkáiban (pl. 1985a) a szûken vett RDE-t mûveli: az elemzés tárgya valóban az egyéni cselekvés. Ezek azonban nem szociológiai, hanem cselekvéselméleti elemzések.

17. Sok efféle, gyakran intuícióinknak is ellentmondó jelenség individualisztikus magyarázatát kínálja Schelling (1978).

18.   Lásd mindenekelõtt Roemer 1982; Elster 1982; 1985b. A magyar nyelvû szakirodalomban Orthmayr Imre (1990) ilyen megközelítésben értelmezi az osztálytudat fogalmát. Elster osztályelméletét ismerteti: Szántó 1997.

19. Azon persze lehet vitázni, hogy Burt koncepciója mennyiben reprezentatív a társadalmi kapcsolatháló elemzésre nézve. Ami mindenképpen mellette szól: világosan kifejti elméleti álláspontját és empirikus kutatásait ezek szellemében végzi. Egy további idézet annak illusztrálására, hogy más hálózatelemzõknél is találkozunk hasonló megfontolásokkal: "The fundamental premise of structural analysis is that patterns of relations among social positions help to explain the behaviors of systems and their components. This perspective requires that a structural theorist embrace a genuine methodological individualism. That is, human action can be understood neither as a simple aggregation of psychological processes nor as a systemic holism emerging sui generis from lower-level processes... The structural perspective offers a powerful dualism that links concrete microscale with macroscale phenomena in ways not possible with alternative theoretical paradigm" (Knoke 1990: 27). [A strukturális elemzés alapvetõ premisszája szerint a társadalmi pozíciók közti kapcsolatok mintái segítenek megmagyarázni a rendszerek és összetevõik viselkedését. Ez a szemléletmód megköveteli, hogy a strukturális elemzés teoretikusai magukévá tegyék a valódi módszertani individualizmus álláspontját, amely szerint az emberi cselekvést nem érthetjük meg sem pszichológiai folyamatok egyszerû aggregációjaként, sem pedig a magasabb szintû folyamatokból kialakuló sui generis rendszer-jellegû holizmusként. ... A strukturalista szemléletmód erõs dualizmust kínál, amely úgy teremt kapcsolatot konkrét mikro- és makroszintû jelenségek közt, ahogyan arra más elméleti paradigmák esetén nincs lehetõség.]

Angelusz Róbert és Tardos Róbert soraiban is a többszintû elemzés iránti igény fogalmazódik meg: "... a makro-network-öket - csakúgy, mint a személyes mikrohálózatokat - az egyéni viselkedést, nézeteket potenciálisan meghatározó tényezõkként fogjuk fel. E szerep meghatározó jellegét, súlyát a továbbiakban ... kontextuális változók bevonásával - többszintû elemzési eljárások útján ellenõrizzük" (Angelusz-Tardos 1988: 198).

A társadalmi kapcsolatháló elemzés és a mikro-makro probléma kapcsolatát tárgyalja: Haines 1988.

20. Ehhez a problémához (és egyúttal a Durkheim-féle holisztikus társadalomelmélet kritikájához) lásd még: Moksony 1994.

21. Tardos Róbert életciklus-hatásra vonatkozó fejtegetéseit sem tekinthetjük érvnek, vélhetõen nem is szánta annak. "Ellenpéldát" is könnyen találhatunk: John Goldthorpe (1997) például idõs korában jutott arra a következtetésre, hogy az empirikus-komparatív makroszociológia összeegyeztethetõ az individualisztikus társadalomelmélettel.

22. A szociológia és a közgazdaságtan viszonyának ilyen irányú változásáról lásd Szántó 1995.
 

Hivatkozások

Abell, Peter 1992. Is Rational Choice Theory a Rational Choice of Theory? In: J. S. Coleman-T. J. Fararo (eds.) Rational Choice Theory: Advocacy and Critique. Newbury Park-London-New Delhi: SAGE, 183-206.

Abell, Peter 1996. Sociological Theory and Rational Choice Theory. In: B. S. Turner (ed.) The Blackwell Companion to Social Theory. Oxford-Cambridge, Mass.: Blackwell, 252-273.

Alexander, Jeffrey C et al. (eds.) 1987. The Micro-Macro Link. Berkeley: University of California Press

Angelusz Róbert-Tardos Róbert 1988. A magyarországi kapcsolathálózatok néhány sajátossága. Szociológia, 2, 185-204.

Bhargava, Rajeev 1992. Individualism in Social Science. Oxford: Calendron

Blau, Peter 1964. Power and Exchange in Social Life. New York: Harper

Boudon, Raymond 1981. The Logic of Social Action. An Introduction to Sociological Analysis. London: Routledge and Kegan Paul

- 1989. Subjective Rationality and the Explanation of Social Behavior. Rationality and Society, (1) 2, 173-196.

Buchanan, James M. 1992. Piac, állam, alkotmányosság. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Burt, Ronald S. 1982. Toward a Structural Theory of Action. Network Models of Social Structure, Perception, and Action. New York: Academic Press

Coleman, James S. 1988. Social Capital in the Creation of Human Capital. American Journal of Sociology, (94) Supplement, 95-120.

- 1989 [1986]. Társadalomelmélet, társadalomkutatás és cselekvéselmélet. Szociológiai Figyelõ, (5) 3, 25-49.

- 1990. Foundation of Social Theory. Cambridge, Mass.: Harvard University Press

- 1994a [1990]. Társadalmi tõke. In: Lengyel Gy.-Szántó Z. (szerk.) A gazdasági élet szociológiája. Budapest: Aula, 99-127.

- 1994b A Rational Choice Perspective on Economic Sociology. In: N. J. Smelser-R. Swedberg (eds.) The Handbook of Economic Sociology. Princeton-New York: Russel Sage Foundation, 166-180.

Csontos László 1996. Túl jón és rosszon: a racionális döntések elméletének recepciója Magyarországon. Közgazdasági Szemle, (43), 4, 326-331.

- 1997a Max Weber a gazdaságelmélet metodológiai alapjairól. Szociológiai Szemle, (6), 4, 3-18.

- 1997b A politika tanulmányozása és a közgazdaságtan. Közgazdasági Szemle, (44), 7-8, 557-568.

Durkheim, Émile 1978 [1895]. A társadalmi tények magyarázatához. Válogatott tanulmányok. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Elster, Jon 1982. Marxism, Functionalism, and Game Theory. Theory and Society, (11), 453-82.

- 1983. Sour Grapes. Studies in the Subversion of Rationality. Cambridge: Cambridge University Press

- 1985a The Nature and Scope of Rational-Choice Explanation. In: E. LePore-B. McLaughlin (eds.) Actions and Events: Perspectives on Donald Davidson. Oxford: Blackwell Publishers, 60-72.

-  1985b Making Sense of Marx. Cambridge: Cambridge University Press

-  1989a Solomonic Judgements. Studies in the Limitations of Rationality. Cambridge: Cambridge University Press

- 1989b The Cement of Society. A Study of Social Order. Cambridge: Cambridge University Press

- 1991 [1986]. Racionális döntések. Replika, (2), 4, 49-57.

- 1995 [1989]. A társadalom fogaskerekei. Magyarázó mechanizmusok a társadalomtudományban. Budapest: Osiris

Foss, Pál (ed.) 1995. Economic Approaches to Organizations and Institutions. Aldershot: Dartmouth Publishing Company

Goldthorpe John H. 1997. The Integration of Sociological Research and Theory. Grounds for Optimism at the End of the Twentieth Century. Rationality and Society, (9),4, 405-426.

Granovetter, Mark [1990] 1994. A gazdasági intézmények társadalmi megformálása: a beágyazottság problémája. In: Lengyel Gy.-Szántó Z. (szerk.) A gazdasági élet szociológiája. Budapest: Aula, 61-77.

Habermas, Jürgen 1994 [1977]. A cselekvésracionalitás aspektusai. In: J. Habermas Válogatott tanulmányok. Budapest: Atlantisz, 223-257.

Haines, Valerie A. 1988. Social Network Analysis, Structuration Theory, and the Holism-Individualism Debate. Social Network, (10) 157-182.

Harsanyi, John C. 1977. Rational Behavior and Bargaining Equilibrium in Games and Social Situations. Cambridge: Cambridge University Press

Homans, George C. 1974. Social Behavior: Its Elementary Forms. New York: Harcourt Brace and World

Knoke, David 1990. Political Networks. A Structural Perspective. Cambridge: Cambridge University Press

Lindenberg, Siegwart 1985. An Assessment of the New Political Economy: Its Potential for the Social Sciences and for Sociology in Particular. Sociological Theory, (3),1, 99-114.

- 1990. Homo Socio-oeconomicus: The Emergence of a General Model of Man in the Social Sciences. Journal of Institutional and Theoretical Economics, (46), 727-748.

Little, Daniel 1994. Microfoundations of Marxism. In: M. Martin-L. E. McIntyre (eds.) Readings in the Philosophy of Social Science. Cambridge, Mass.: MIT Press, 479-496.

Luce, R. D.-H. Raiffa 1957. Games and Decisions. New York: Wiley

Moksony Ferenc 1985. Kontextuális elemzés. Budapest: KSH Népességtudományi Kutató Intézete

- 1994. The Whole, Its Parts and the Level of Analysis: Durkheim and the Macrosociological Study of Suicide. In: D. Lester (ed.) Emile Durkheim: Le Suicide. One Hundred Years Later. Philadelphia: The Charles Press, 101-114.

Mueller, D. 1989. Public Choice II. Cambridge: Cambridge University Press

Olson, Mancur 1987 [1982]. Nemzetek felemelkedése és hanyatlása. Gazdasági növekedés, stagfláció és társadalmi korlátok. Budapest: KJK

- 1997 [1965]. A kollektív cselekvés logikája. Budapest: Osiris

Orthmayr Imre 1990. Osztálytudat és kollektív cselekvés. Világosság, (31) 11, 851-857.

- 1997. Módszertani individualizmus. Szociológiai Szemle, (6) 3, 3-31.

Parijs, Philippe van 1986-1987. A Revolution of Class Theory. Politics & Society, (15) 4, 453-482.

Rapoport, Anatole 1989. Decision Theory and Decision Behaviour. Normative and Descriptive Approaches. Dordrecht: Kluwer Academic Press

Roemer, John 1982. A General Theory of Exploitation and Class. Cambridge, Mass.: Harvard University Press

-  1986. Rational Choice Marxism. In: J. Roemer (ed.) Analytical Marxism. Cambridge: Cambridge University Press, 191-201.

Rutherford, Malcolm 1994. Institutions in Economics. The Old and the New Institutionalism. Cambridge: Cambridge University Press

Schelling, Thomas 1978. Micromotives and Macrobehavior. New York: Norton

Simon, Herbert 1982. Korlátozott racionalitás. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó

Somlai Péter 1997. Szocializáció. A kulturális átörökítés és a társadalmi beilleszkedés folyamata. Budapest: Corvina

Stigler, George J. 1987. The Theory of Price. New York: Macmillan (4. kiadás)

Szántó Zoltán 1995. A társadalom ökonómiája és a gazdaság szociológiája. Vázlat a közgazdaságtan és a szociológia megváltozott viszonyáról. Elméleti Szociológia, 3-4, 46-53.

- 1996. Politika és közgazdaságtan. BUKSZ, (8) 2, 148-53.

- 1997. Osztály, osztálytudat és kollektív cselekvés. Hogyan értelmezi és bírálja Jon Elster Marx osztályelméletét? Szociológiai Szemle, (6) 1, 97-110.

Tardos Róbert 1998. Szociológiai válaszkísérletek a mikro-makro problémára. Szociológiai Szemle, (7) 1, 3-22.

Williamson, Oliver E. 1975. Markets and Hierarchies: Analysis and Antitrust Implications. New York: Free Press

White, Harrison C. 1992. Identity and Control. A Structural Theory of Social Action. Princeton: Princeton University Press

Wippler, Reinhard 1978. The Structural-Individualistic Approach in Dutch Sociology. Toward an Explanatory Social Science. The Netherlands Journal of Sociology, 14, 135-155.

Wright, Erik O. 1985. Classes. London: Verso