Bevezetés

Írásomban a szociológiában Peter M. Blau és Otis Dudley Duncan (1967) nevével fémjelzett útmodellek felhasználásával vizsgálom a származás, a származás révén megszerezhetõ kulturális tõke és a megszerzett társadalmi pozíció kapcsolatát, vagyis a kulturális tõke segítette státuszreprodukció folyamatát. Az enyémhez hasonló kiindulási ponttal számos elemzést ismerünk a szakirodalomban.¹ Amiben az itt közölt elemzés ezektõl eltér, az:

1. a kulturális tõke és az iskolai végzettség különválasztása;
2. a kulturális tõkének szigorúan (a lehetõségeken belül szigorúan) a magas kultúra "fogyasztásával" való operacionalizálása;
3. a kulturális tõke felbontásának módja a szülõi és a gyerek kulturális tevékenységébõl származó erõforrásokra;
4. a minta felbontásának szempontjai, nevezetesen a kohorszok és a nemek összehasonlító elemzése.

A felsorolt elemek egyike-másika természetesen jelen volt más vizsgálatokban is, ám sohasem egyszerre, a másik három szempont párhuzamos alkalmazása mellett.

A továbbiakban elõször a modellek hátterében álló elméletet - Pierre Bourdieu elméletét - foglalom össze röviden és szükségszerû egyszerûsítésekkel. Külön kihangsúlyozom itt azokat a megfontolásokat, amelyek a fent 1-es ponttal jelölt distinkció, valamint a 2-es pontban leírt operacionalizálási mód alkalmazására késztettek. Röviden utalok ezután azokra az eddig lefolytatott kutatásokra, amelyek az empíria nyelvére kísérelték meg átültetni Bourdieu gondolatait, és amelyek természetesen az én vizsgálatomnak is lényeges kiindulópontjaként szolgáltak.² Ezt követõen a felhasznált adatok és változók bemutatása után saját modelljeimet közlöm. Elsõként a teljes népesség adataiból elõállított változatot, majd a különbözõ életkori csoportok szétválasztásával képzetteket, végül pedig a férfiak és nõk státuszreprodukciós folyamatait elkülönítõ és összehasonlító változatokat.³
 

Elméleti és empirikus elõzmények

Az itt bemutatott és az ehhez hasonló státuszmegszerzési modellek elméleti kiindulópontjául a kulturális tõke és a kulturális reprodukció fogalmai, valamint a hozzájuk kapcsolódó elméletek szolgálnak Kulturális tõkének - Pierre Bourdieu nyomán - a társadalom uralkodó csoportjainak körében elfogadott, sõt elvárt attitûdöket és magatartásformákat nevezem (lásd Bourdieu 1986; 1978a: 237-310; 350-378; 379-401). Azokat az internalizált értékeket, amelyek a megfelelõ modorban, stílusban, a jó ízlésben, a nyelvhez való viszonyban, speciális készségekben, képességekben és jártasságokban nyilvánulnak meg. Ezek a kulturálisan magasra tartott értékek és viselkedésformák - Bourdieu szerint - a legitim, a szentesített, vagyis a "magas" kultúrával való bensõséges kapcsolat egyértelmû jelzései. E szoros kapcsolatnak, illetve az e kapcsolat révén megszerezhetõ kulturális tõkének, ennek a különleges készség- és tudásanyagnak pedig "egész értékét az adja, hogy csak egyféle módon lehet megszerezni" (1978a: 37), tudniillik a korai szocializáció során, a szülõi házban. Akik pedig ezt a fajta elõnyt gyermekeik számára biztosítani képesek, azok a tõkével bõségesen ellátott csoportok, az uralkodó osztályok tagjai.

A gyermekkorban, a szülõk segítségével elsajátított kulturális tõke nyújtotta elõnyök késõbb behozhatatlanok - nem pótolhatók az iskolában sem. Az iskola ugyanis - és ez már Bourdieu kulturális reprodukció elmélete - nem tesz mást, mint jutalmazza mindezeket a készségeket, és így rajtuk keresztül a kiváltságos osztályhelyzetet. A kulturális tõkével való ellátottság egyfajta jelzõrendszerként mûködik Bourdieu szerint: a társadalmi hovatartozást jelzi az oktatási rendszer felé, amelynek valódi funkciója az egyenlõtlenségi rendszer fenntartása és újratermelése.

A kulturális tõke jutalma, a befektetésbõl származó hozam - a körülmények szerencsés összejátszása esetén - a végzettséget igazoló oklevél, az iskolai bizonyítvány, vagyis a képzettség formális elismerése, az iskolai tõke.⁴ Az iskolai tõke, amely tulajdonosa számára - magas piaci értéke miatt - további elõjogokat biztosít a társadalmi osztályok terében, vagyis egyéb tõkefajtákra - nem utolsósorban anyagi tõkére - váltható át.

Az egyén pozícióját a társadalmi egyenlõtlenségi rendszerben - Bourdieu elméletében - a tõke különbözõ fajtáiból rendelkezésre álló mennyiség, valamint a tõkefajták mennyiségének egymáshoz viszonyított aránya jelöli ki. Az egyes tõkefajták a piaci viszonyok által meghatározott feltételek mellett egymásba átválthatók és továbbörökíthetõk. A tõke, illetve annak egyenlõtlen eloszlása ilyen módon a társadalmi egyenlõtlenségek fennmaradásának, és (Bourdieu szerint változatlan formában történõ) újratermelésüknek is legfõbb záloga. Nem csupán a pillanatnyi differenciákért, hanem a jövõt meghatározó esélyek egyenlõtlenségeiért is felelõs.

Bourdieu fent vázolt téziseit a társadalmi mobilitás kutatóinak sora vetette empirikus ellenõrzés alá (lásd DiMaggio 1982; Ganzeboom 1986; De Graaf 1986; Mateju 1988; De Graaf 1989; Mateju 1990; Magyarországon pedig Róbert 1986; Kolosi 1987; Ganzeboom et al. 1990; Róbert 1991a) Az ún. második generációs kutatók státuszmegszerzési modelljeikben azt vizsgálják, van-e szerepe; mekkora szerepe van; illetve idõben növekvõ szerepe van-e a kulturális tõkének a társadalmi egyenlõtlenségek továbbörökítésében az egyes társadalmakban.

A funkcionalista modernizációs teória mint a bourdieu-i gondolatok ellentétele jelenik meg ezekben a tanulmányokban. Ez a megközelítés - szemben Bourdieu-ével - tagadja a szülõk társadalmi csoport-hovatartozásától függõ kulturális tényezõk szerepét a státuszmegszerzés folyamatában, illetve a származás és a társadalmi helyzet kapcsolatának folyamatos gyengülését jósolja (Davis és Moore 1945; Treiman 1970).

A kulturális tõke mérésére a társadalmi mobilitás vizsgálatok a kulturális fogyasztás önbevalláson alapuló mérõszámait használják. A kulturális tõke mint a származási pozíció és a társadalmi státusz között közvetítõ változó jelent meg a modellekben, nemegyszer az anyagi tõke párjaként, módot adva a két tõkefajta jelentõségének összehasonlítására (pl. De Graaf 1989; Mateju 1988; 1990; Róbert 1986; Kolosi 1987).

A kutatások - több ponton ellentmondásos - eredményei alapján levonható az a következtetés, hogy a kulturális tõke a vizsgált ipari társadalmakban valóban szerepet játszik az egyenlõtlenségek átörökítésében. Hatása azonban - szemben a kulturális reprodukció elméletében megfogalmazott feltételezéssel - csak korlátozott, így nem szünteti meg a többi csatorna jelentõségét sem. A magyarországi - és más szocialista országokbéli - kutatások eredményei alapján azt is megállapíthatjuk, hogy a származás és a társadalmi státusz közötti kapcsolat a szocialista társadalmakban sem tûnt el teljesen. Vagyis a családi háttér esélyformáló szerepét a szocialista társadalomirányítás nivellálási törekvései sem tudták felszámolni, különösen nem a szimbolikus, kulturális egyenlõtlenségek terén. Ami viszont a változások irányát illeti: abban sem nemzetközi, sem pedig hazai viszonylatban nem lehetünk biztosak, hogy az elmúlt évtizedek folyamán a hatás állandó maradt, vagy pedig - a funkcionalisták várakozásainak megfelelõen - csökkenõ trendet mutatott inkább a kulturális reprodukció jelentõsége. Saját vizsgálatom éppen ezeknek a bizonytalanságoknak a tisztázásához igyekszik adalékul szolgálni.
 

Módszerek és hipotézisek⁵
A származási háttér és a megszerzett társadalmi pozíció mérése

Státuszreprodukciós modelljeim kiinduló változatában a származást, vagyis a szülõi ház társadalmi státuszát három változóval mértem. Mégpedig: az apa iskolai végzettségével; az apa foglalkozásával; valamint az anya iskolai végzettségével. Az anya foglalkozása tehát nem szerepel a modellekben, annak ellenére, hogy több kutatás, amelyben az általános gyakorlattól eltérõen azt is figyelembe vették, ahhoz a következtetéshez vezetett, hogy az anya foglalkozásának jelentõs hatása van a gyerek késõbbi társadalmi pozíciójára⁶. Annak a magyarázata, hogy én - és még sokan mások is - eltekintettünk ettõl a nem lényegtelen indikátornak a szerepeltetésétõl, az, hogy a ma élõ és így a mintába kerülõ generációk tagjai közül igen soknak nem dolgozott az édesanyja. Az általam használt mintában a megkérdezettek 44,5 százalékánál hiányzik az anya foglalkozása.⁷

Az így kialakított modell azonban - mivel az apa státuszát kettõ, míg az anyáét csak egy változóval méri - nem ad módot arra, hogy a két szülõnek a gyerek által bejárt státuszreprodukciós útra gyakorolt hatását egymással összehasonlítsuk. Éppen ezért én minden modellnek elkészítettem a leegyszerûsített párját is, amelyben a két szülõ társadalmi helyzetét csupán egy-egy változóval, az iskolai végzettségükkel mérem. A két szülõ státuszalakító szerepének összehasonlítását ezen utóbbi modellek paraméterei alapján fogom megtenni.⁸

A kérdezettek társadalmi státuszát szintén iskolai végzettségük szintje, valamint foglalkozási pozíciójuk méri. E két tényezõ egymásra hatását nem vizsgáltam, vagyis külön regressziós egyenletet írtam fel az iskolai végzettséggel, és külön a foglalkozási pozícióval mint függõ változóval.⁹ A szülõk, valamint gyermekük iskolai végzettségét, illetve foglalkozási pozícióját természetesen azonos skálán mértem.

Az iskolai végzettséget mérõ skála fokai:

1 - 8 általánosnál kevesebb
2 - befejezett 8 általános
3 - befejezett szakmunkásképzõ
4 - befejezett középiskola (szakközépiskola vagy gimnázium)
5 - befejezett fõiskola
6 - befejezett egyetem

Hat fokú skálát használtam a foglalkozási pozíció mérésére is. Ehhez a magyar szociológiai irodalomban igen elterjedt Ferge Zsuzsa-féle munkajelleg-csoportokat vettem át, némi módosítással.¹⁰ A következõ beosztást használtam:

1 - mezõgazdasági munkások
2 - segédmunkások
3 - betanított munkások
4 - szakmunkások és érettségivel nem rendelkezõ maszekok
5 - egyéb szellemiek és érettségizett maszekok
6 - vezetõk és értelmiségiek

Arra, hogy mind az iskolai végzettség, mind pedig a foglakozási pozíció mérésére kategoriális változót alkalmaztam, szintén a másik modellekkel való összehasonlíthatóság igénye szolgál magyarázatul¹¹. A nem-folytonos változók alkalmazása a regressziós modellekben nyilvánvaló módszertani kritikáknak lehet forrása. Ezeket elkerülendõ a modellek mindegyikét újraszámoltam magasabb mérési szintû változók alkalmazásával is. Ilyenkor a foglalkozási pozíciókat a Kulcsár Rózsa-féle (Kulcsár 1985) foglalkozás-presztízs pontszámok helyettesítették, az iskolai végzettség hatkategóriás mérõszámát pedig az elvégzett iskolai osztályok száma. A foglalkozási státusz kétféle mérése közötti korrelációs együtthatók értéke 0,70 körül; az iskolai végzettség mérõszámai közötti korreláció pedig 0,90 körül alakult. A folytonos változókkal újraszámított egyenletek az eredeti modellekkel a legtöbb ponton lényegében azonos eredményt adtak. Ahol ez nem így történt, ott ezt a tényt külön jelezni fogom.
 

A kulturális tõke mérése¹²

A gyerekre továbbörökített kulturális tõke modelljeimben nem része, hanem következménye a származási háttérnek. Mint azt a korábbiakban már kifejtettem, Bourdieu egyik olvasata (és saját kíváncsiságom is) arra sarkallt, hogy elemzéseim során kitérjek az iskolai végzettség és a kulturális tõke összefüggéseinek kérdésére is, vagyis megvizsgáljam a szülõk társadalmi státuszának az általuk továbbadott kulturális tõke mennyiségére gyakorolt hatását, annak idõbeli alakulását és nemi sajátosságait is. Ennek megfelelõen a kulturális tõke - kettébontva a szülõk saját tevékenységébõl származó, valamint a gyerek saját aktivitásából felépülõ tõke-elemre - modelljeimben közvetítõ változóként szerepel a szülõk és a kérdezett társadalmi státusza között.

A kulturális tõke mutatóját a tanulmány elején röviden felvázolt elméleti megfontolások figyelembevételével készítettük.¹³ Arra törekedtünk, hogy - amennyire ezt az adatbázis lehetõvé tette - kizárólag a magas (legitim) kultúra fogyasztását jelzõ mutatókat vegyük számításba, és természetesen nem soroltuk a kulturális tõke elemei közé a szülõk iskolázottságát. Oda soroltuk viszont a szülõk kulturális szokásai mellett a gyerek saját kulturális tevékenységét is. Hogy ráadásul a család kulturális klímáját meghatározó két tényezõ - szülõi és a gyermeki kulturális tevékenység - hatása egymástól elkülöníthetõ legyen, illetve összefüggéseiket vizsgálni tudjuk, két kulturális tõke mutató született: az egyik a szülõk, a másik pedig a gyermek kulturális tevékenységeit írja le. A gyermeki és a szülõi kulturális aktivitást jelzõ fõkomponens korrelációs együtthatójának értéke 0,77.

A fõkomponens analízis eredményei is jelzik azt, amit a korrelációs táblák mutatnak ki nagyon szemléletesen, hogy ugyanis mind a szülõi, mind pedig a gyermek-kultúra összetevõi páronként pozitív kapcsolatban állnak egymással. Amelyik szülõpár gyakran jár színházba, az nagy valószínûséggel fog otthon könyveket és komolyzenei hanglemezt tartani, és ugyanígy, amelyik gyerek másoknál sûrûbben jut el múzeumba, az feltehetõleg másoknál gyakrabban fog könyvet olvasni és színházba járni is. Mint arra DiMaggio (1982) is rámutat, ezek az összefüggések azt jelzik, hogy a vizsgált tevékenységek nem egyszerûen valamilyen lélektani eredetû speciális érdeklõdés kielégítését szolgálják - hiszen semmifajta pszichológiai magyarázatunk nincsen arra, hogy a szépirodalom iránt vonzódó emberek a komolyzenét is másoknál szívesebben hallgatják -, hanem egy egységes, elemeiben egymástól nem független státuszkultúra részei.
 

A modellek végsõ formája és a rájuk vonatkozó hipotézisek

A modellek végsõ formája tehát a következõ:

A következõ eredményekre számítok:

1. A szülõk kulturális tevékenysége a gyerek saját kulturális tevékenységénél inkább függvénye a szülõk társadalmi pozíciójának.

Azt feltételezem, hogy a szülõk saját tevékenysége nagyobb mértékben adódik "spontán" módon a szülõk társadalmilag meghatározott szokásrendszerébõl, míg a gyerek tevékenységének formálása nagyobb tudatosságot, odafigyelést igényel, éppen ezért alakulása esetlegesebb.

2. A gyermek kulturális tevékenységébõl származó kulturális tõke hatása - a társadalmi helyzet mindkét ismérvére - nagyobb, mint a szülõk kulturális tevékenységébõl származó kulturális tõke hatása.

A gyerek kulturális aktivitásának a szülõkéhez viszonyítva erõsebb hatása azért várható, mert a gyerek számára közvetlenebb élményt jelent, mint a szülõktõl pusztán ellesett, de önállóan be nem gyakorolt kulturális cselekvések képezte tõke.

3. A származás és különösen az általa meghatározott kulturális tõke mennyisége az iskolai végzettségre van elsõsorban hatással, és csak kevésbé befolyásolja az elért foglalkozási pozíciót.

Ez a feltevés következik a kulturális és az iskolai tõke közötti, az elméleti bevezetõben leírt kapcsolatból, illetve mindazoknak a kutatásoknak az eredményeibõl, amelyek azt igazolják, hogy a társadalmi státusz összetevõi közül a kulturális tõke az iskolai végzettségre hat a legerõteljesebben. (lásd pl. De Graaf 1986; 1989) (Aminek oka pedig nem kis részben az életkori hatás, vagyis az, hogy a foglalkozási pozíciót az életkor elõrehaladásával egyre hosszabb idõ - és egyre több új hatás - választja el a származási körülményektõl, míg az iskolázottsági szintrõl ugyanez - rendszerint - nem mondható el.)

4. Az anya (iskolai végzettségével mért) társadalmi helyzete erõsebb befolyással bír a gyerek saját tevékenységébõl fakadó kulturális tõke mennyiségére, mint az apa (iskolai végzettséggel mért) társadalmi helyzete.

A hagyományos, de továbbélõ nemi szerepek a gyereknevelés feladatát az anya hatáskörébe utalják, így a gyerekszoba kulturális klímájának az alakítása is elsõsorban tõle várható.

A kulturális tõke státuszközvetítõ szerepének idõbeli alakulásával kapcsolatban két alternatív hipotézis állítható fel a szembenálló elméleti megközelítések alapján. A konfliktuselméleti, illetve a funkcionalista megközelítés feltevéseit bizonyítani igyekvõ vizsgálatok eredményei oly mértékben ellentmondásosak, hogy a két hipotézis párhuzamos vizsgálata elkerülhetetlen, közülük elõzetes megfontolások alapján választani nem lehetséges.

5/a Konfliktuselméleti álláspont, Bourdieu elméletének alapján:

A társadalmi háttér, azon belül pedig elsõsorban a szülõk iskolai végzettsége, és az azok által meghatározott kulturális tõke a státuszátörökítés folyamatában idõben nem csökkenõ (esetleg növekvõ) szerepet játszanak.

Vagyis a modernizációs folyamatok: az iskolák nyitottá válása, az iskolai végzettség általános szintjének emelkedése nem jár együtt az esélyek egyenlõségének növekedésével. Másképpen: az iskolai esélyegyenlõség növekedése látszólagos, a kiváltságos csoportok a kulturális reprodukció mechanizmusán keresztül maradéktalanul megõrzik elõnyeiket.

5/b A funkcionalista teória feltevése, Treiman iparosodási elmélete alapján:

Az iskolai végzettség - és így a megszerzett társadalmi pozíció - társadalmi háttér általi meghatározottsága - így a közvetítõ tényezõk szerepe is - idõben csökkenõ.

Vagyis a státuszátörökítés - és azon belül is a kulturális státuszátörökítés - mértéke egyre csökken, hiszen a modernizációs folyamatok (az iskolai expanzió, a kiválasztási elvek demokratizálódása) ellene hatnak.

A továbbiakban elsõként a teljes mintára elkészített modelleket vizsgáljuk meg, azt követõen elvégezzük az idõbeli tendenciák elemzését a kérdezettek életkori kohorszok szerinti szétválasztásával, majd pedig azt nézzük meg, milyen különbségeket tapasztalhatunk a kulturális tõkének a két nem életpályájának alakításában betöltött szerepét illetõen.
 

Az empirikus vizsgálatok eredményei
1. Teljes minta

A státuszmegszerzési alapmodell standardizált béta értékeit, a standard hibák nagyságát, valamint a megmagyarázott variancia-hányadokat az alábbi tábla tartalmazza.

Státuszmegszerzési alapmodellek - teljes minta
(béta értékek, zárójelben a standard hiba)

	Függõ változók
	Szülõi kultúra	Gyermek- kultúra	Kérdezett iskolai végzettsége	Kérdezett foglalkozása
Anya iskolai végzettsége	0,36*** (0,016)	0,28*** (0,018)	0,02 (0,028)	0,08** (0,038)
Apa iskolai  égzettsége	0,31*** (0,015)	0,24*** (0,017)	0,10*** (0,026)	0,16 (0,034)
Apa foglalkozása	0,20*** (0,011)	0,24*** (0,012)	0,14*** (0,018)	0,21*** (0,023)
Szülõi kultúra	-	-	0,03 (0,039)	0,08* (0,052)
Gyermek-kultúra	-	-	0,46*** (0,033)	0,37*** (0,044)
R2	59,58%	42,88%	41,42%	29,61%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01; *** = 0,001)

A gyermekkorban szerzett kulturális tõke társadalmi meghatározottsága

Egyértelmû- és látványos különbség van a kétfajta kulturális tõke társadalmi meghatározottsága között, bár mindkét kulturális tõkefajta esetében jelentõs társadalmi hatást mértünk. A családok felnõtt tagjai kulturális tevékenységének erõs társadalmi meghatározottságától (R²=60%) elmarad a gyerekek kulturális tevékenységének befolyásoltsága (R²=43%). A származási háttér elemeinek direkt hatásai alapján tehát arra a következtetésre juthatunk, hogy a gyerekek kulturális szokásainak alakítása a szülõkénél inkább terepe az egyéni érdeklõdésnek, az elvileg mindenki számára nyitott kulturális lehetõségek kihasználásának, és így a szülõk (társadalmi-gazdasági helyzettõl független) ambícióinak, vágyainak is. Ez az eredmény alátámasztja fenti (1.) hipotézisünket, és azt sejteti, hogy a szülõk saját (társadalmilag erõsen meghatározott) aktív kulturális tevékenységébõl eredõ magas kulturális tõke pozitív hatásait csökkentheti a gyerek kulturális fogyasztásának kevéssé kiemelkedõ volta, illetve máshol éppen ellenkezõleg, a család felnõtt tagjainak viszonylagos hátrányát e téren kompenzálhatja a gyerek kulturális tevékenységére fordított kiemelt figyelem.

A származási háttér összetevõi közül a gazdasági dimenziót is magában foglaló foglalkozási pozíció és a kulturális tartalmat inkább magában hordó iskolai végzettség hatását az apa esetében tudjuk összehasonlítani. Az apa iskola végzettségei és foglalkozása közül az iskola az, amelyik az átörökített kulturális erõforrások - a szülõi tevékenységbõl eredõ erõforrások - mennyiségére jobban kihat. Ez az összefüggés levezethetõ abból a bourdieu-i tételbõl, amely szerint az iskolai végzettség van a társadalmi státusz jegyei közül a kulturális tõkével a legközvetlenebb kapcsolatban, nem lévén más, mint az apa saját kulturális tõkéjének szentesített formája, bizonyítéka. Ez az állítás pedig már többször is empirikus bizonyítást nyert.

Várakozásainkkal (lásd 4. hipotézis) éppen ellentétes eredményt ad viszont a két szülõ hatásának összevethetõségét biztosító, két magyarázó változót tartalmazó modell, amely azt mutatja, hogy az apa és az anya iskolai végzettsége közül az apáé az, amelyik a továbbörökített kulturális tõke mindkét típusára elsõdleges hatást gyakorol. Ennek alapján nyilvánvaló, hogy a nagyobb modellben tapasztalt béta-érték eltérés az anya iskolai végzettsége és a kulturális tõke közötti kapcsolat javára az apa iskolai végzettsége és a kulturális tõke közötti kapcsolattal szemben csupán látszólagos, és annak tulajdonítható, hogy ebben a modellben az anyai foglalkozási pozíció hatásainak egy része is az anyai iskolai végzettség hatásaként jelentkezik.

Az anya és az apa iskolai végzettségének hatását összehasonlító részmodellek - teljes minta
(béta értékek, zárójelben a standard hiba)

	Szülõi kultúra	Gyermek-kultúra
Anya iskolai végzettsége	0,39*** (0,16)	0,30*** (0,018)
Apa iskolai végzettsége	0,44*** (0,130)	0,39*** (0,015)
R2	57,89%	40,57%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01; *** = 0,001)

Az iskolai végzettség és a foglalkozási pozíció meghatározói: származás és kulturális tõke

A kérdezett foglalkozását a modellbe bevezetett változók mintegy 25 százalékkal kisebb erõvel magyarázzák, mint az iskolázottságot. Ennek oka részben az életkori hatásban keresendõ, hiszen az életkor elõrehaladtával, ahogyan az egyén idõben távolodik gyerekkorától, úgy jelennek meg új hatások - elõléptetés, az elhelyezkedést segítõ kapcsolatok, vagy éppen ellenkezõ hatással pl. visszalépést kiváltó egészségkárosodás -, amelyek a származás hatását csökkentik, szélsõséges esetben teljesen ki is oltják. Az iskolai végzettség viszont az esetek nagy többségében a teljes életpálya során változatlan marad, és így nem csökkenõ mértékben hordja magán a szülõi ház jegyeit.¹⁴

A kulturális tõkének az iskola, illetve a foglalkozás kijelölésében betöltött eltérõ szerepét az iskolai bizonyítványnak a kulturális tõkét szentesítõ jellegével indokolhatjuk, vagyis megint csak arra kell gondolnunk, hogy az iskolázottság a kulturális tõke közvetlen hozama, míg a foglalkozási pozíció megszerzését - az életkori hatástól függetlenül, akár az elsõ elhelyezkedés pillanatában is - befolyásolhatják egyéb tényezõk is.

A kulturális tõke azonban nem közvetíti a szülõk iskolai végzettségének teljes hatását a megszerzett iskolai bizonyítványra. Az apa iskolai végzettsége önmagában, a kulturális klíma meghatározásától függetlenül is hatással van a gyermek iskolázottságára. Nem így az anya iskolai végzettsége, ami a társadalmi státusz egyik ismérvére sincsen direkt hatással - befolyása teljes egészében a kulturális közvetítõkön keresztül érvényesül.¹⁵

A kérdezett iskolai végzettségére és foglalkozására a származás elemei közül az apa foglalkozása közvetlenül is kihat - részben azért is, mert a kulturális tõkén keresztül ennek hatása csak igen kevéssé jelentkezett. Az apa foglalkozási pozíciója az egyetlen olyan eleme a származásnak, amely - közvetlenül - erõsebben befolyásolja a megszerzett foglalkozást, mint az iskolai végzettség szintjét.

Értékes eredményeket nyertünk a kétféle kulturális tõke státuszátörökítõ szerepének eltéréseirõl is. Látható, hogy a szülõk kulturális tevékenységének státuszkijelölõ szerepe messze elmarad a gyerek saját tevékenységének hatásától. A társadalmi pozíció továbbörökítéséhez tehát nem elegendõ a szülõi kulturális tevékenység demonstratív hatása, azt a gyerek tevékenységének alakítása is ki kell hogy egészítse. A szülõi kultúrához tartozó alacsony - vagy akár nulla - béta érték persze nem jelenti azt, hogy a szülõk kulturális aktivitása - a gyerekéhez képest - csak minimális szerepet töltene be a folyamat alakításában. Arról van szó, hogy a gyerek saját kulturális tevékenységét a szülõé (természetesen) erõsen meghatározza, és az önmagában nagyobb magyarázóerõvel bíró gyermek-kultúra a szülõi kultúra hatásának jelentõs részét is közvetíti a társadalmi státusz felé.

A kétféleképpen mért kulturális tõke hatásának különbsége egészen biztosan legalább részleges magyarázatnak tekinthetõ arra nézve, hogy miért tárnak fel szisztematikusan nagyobb kulturális hatást azok a vizsgálatok, amelyekben retrospektív adatokkal a gyerek kulturális tevékenységét (is) számba veszik, mint amelyek a szülõket kérdezve csupán a szülõi kulturális tevékenységnek mutatóit tekintik a gyerek által örökölt kulturális tõke indikátorainak.

A szülõk kulturális tevékenységébõl származó kulturális tõkefajta esetében tehát az erõs társadalmi beágyazottsághoz viszonylag kisebb mértékû státuszkijelölõ funkció társul, míg a gyerek saját kulturális tevékenységébõl felépülõ kulturális tõke a másik tõkefajtánál kevésbé szorosan kapcsolódik a szülõk státuszához, ám erõsebb hatást gyakorol a gyerek státuszmegszerzési esélyeire. Az itt használt két státuszindikátor közül az iskolai végzettség az, amely a kulturális tõke mennyiségével a státuszátörökítési folyamat mindkét végpontján szorosabb kapcsolatban áll. Váratlan eredmény, hogy a két szülõ közül az apa az, akinek iskolázottsága a kulturális tõke erõsebb meghatározójának bizonyult. A következõ részben, ahol kohorszonként vizsgáljuk meg a kulturális tõke státuszközvetítõ hatását, többek között ezt a megfigyelésünket is árnyaltabbá tesszük majd.
 

2. A kulturális tõke státuszközvetítõ szerepe a különbözõ életkori csoportokban

Kohorszok és kulturális tõke

A minta kohorszokra bontása és így az elméleti megfontolásoknak különbözõ életkori csoportokon való vizsgálata több - egymást felerõsítõ, enyhítõ vagy éppen teljesen kioltó - hatás vizsgálatára nyújt lehetõséget.

Egy, a teljes felnõtt népességre kiterjedõ vizsgálat mintegy 70 születési évjárat adatait dolgozza fel. Nyilvánvaló, hogy az életkorukban egymástól ennyire különbözõ emberek pillanatnyi társadalmi helyzetére, valamint az õket oda elvezetõ útra is erõsen különbözõ tényezõk vannak/voltak befolyással. A társadalmi mobilitás irodalma ezeken a tényezõkön belül megkülönbözteti egymástól az életciklus-, a történet- és a kohorsz-hatásokat, melyek mind különbözõképpen érinthették egy-egy korosztály életét. A hatások elkülönített elemzése elvileg több, idõben egymást követõ adatfelvétel felhasználásával vagy még inkább longitudinális vizsgálattal lenne megoldható. Ennek hiányában a keresztmetszeti vizsgálat teljes mintájának életkori csoportokra bontásával és az így elkülönített alminták összehasonlító elemzésével próbálhatjuk meg a hatásokat egymástól elválasztani. Ez utóbbi - és itt alkalmazott - módszer azonban a másiknál kevesebb eredményt ígér. A kohorszhatás és a történelmi hatás megkülönböztetésérõl a keresztmetszeti vizsgálatoknál teljesen le kell mondanunk. Itt most csak az életkori hatásnak a másik két hatástól való elkülönítésére tehetünk kísérletet, a három részre bontott minta vizsgálatával (Andorka 1982: 137-177).

Az elsõ, legidõsebb kohorszba azok kerültek, akik 1937 elõtt születtek, vagyis az adatfelvétel idején már elmúltak 55 évesek. Ezek az emberek 1950 elõtt töltötték be 14. életévüket, így iskoláséveik a két világháború közötti idõszakra, illetve a második világháború idejére estek.

A középsõ kohorsz tagjai az adatfelvétel idején 36-55 évesek voltak, tehát 1937 és 1955 között születtek és 1951 és 1969 között töltötték gyerekkorukat. Ezt az idõszakot a Rákosi diktatúra, annak bukása, majd az 1956-ot követõ megtorlások és az egypártrendszer megszilárdítása határozta meg.

A legfiatalabb kohorszba kerülõk 1956 és 1974 között születtek, és a vizsgálat idején 18-35 évesek voltak. Gyermekkoruk idején - 1970 és 1988 között - a kádári szocializmus legfényesebb idõszakát élte, viszonylagos stabilitás és jólét jellemezte az országot. Az idõszak végén azonban már megjelentek a válság jelei, csökkent a Szovjetunió elvárásainak szorítása, és megindultak az ellenzéki mozgolódások az országban.

A három kohorsz összefoglaló adatai

	Életkor	Születési év		14. életév
Kohorsz	56 év fölött	-1936	-1950	(989 fõ)
Kohorsz	36-55 év	1937-1955	1951-1969	(1095 fõ)
Kohorsz	18-35 év	1956-1974	1970-1988	(914 fõ)

A kulturális tevékenységek elterjedtségében a vizsgált évtizedek során bekövetkezett jelentõs változás hatását a modellekbõl - amennyire ez lehetséges volt - kiszûrtem. A kulturális tõke megszerzését elõsegítõ kulturális fogyasztás volumene ugyanis - a mérésbe bevont összes fogyasztási forma esetében - a legidõsebb kohorsztól a fiatalok felé haladva folyamatosan növekedett. Ez a kulturális tevékenységek exkluzivitását (és így a kulturális tõke ritkaságértékét) persze lecsökkentette, ami - a modernizációs hatásokat felerõsítve - a kulturális tõke beválthatóságának nehezebbé válását okozhatta. Ennek a hatásnak a kiszûrésére - hogy az ezen kívül jelen lévõ egyéb faktorok könnyebben azonosíthatók legyenek - a modelleket a kohorszonként újraszámított elsõ fõkomponensekkel készítettem el.¹⁶
 

A gyermekkorban szerzett kulturális tõke társadalmi meghatározottsága

Státuszmegszerzési modellek - életkori csoportok
(béta értékek és standard hibák)

	Függõ változók
	Szülõi kultúra			Gyermek-kultúra			Kérdezett iskolai végzettsége			Kérdezett foglalkozása
	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz
Anya iskolai végzettsége	0,19*** (0,064)	0,33*** (0,031)	0,40*** (0,025)	0,12*** (0,062)	0,24*** (0,034)	0,32*** (0,032)	0,05 (0,098)	0,04 (0,050)	0,03 (0,035)	-0,01 (0,121)	-0,03 (0,065	0,01 (0,056)
Apa iskolai végzettsége	0,36*** (0,038)	0,30*** (0,026)	0,28*** (0,027)	0,27*** (0,038)	0,23*** (0,028)	0,16*** (0,034)	0,02 (0,060)	0,12** (0,039)	0,17*** (0,036)	0,02 (0,076)	0,05 (0,052)	0,01 (0,055)
Apa foglalkozása	0,21*** (0,023)	0,23*** (0,018)	0,17*** (0,021)	0,28*** (0,023)	0,26*** (0,020)	0,16*** (0,026)	0,16*** (0,035)	0,08* (0,027)	0,13** (0,027)	0,23*** (0,045)	0,09* (0,036)	0,27*** (0,041)
Szülõi kultúra	-	-	-	-	-	-	0,10* (0,070)	0,09 (0,059)	0,00 (0,053)	0,05 (0,088)	0,10 (0,077)	0,05 (0,081)
Gyermek- kultúra	-	-	-	-	-	-	0,39*** (0,067)	0,42*** (0,051)	0,35*** (0,042)	0,36*** (0,085)	0,39*** (0,0000)	0,29*** (0,064)
R2	40,72%	54,40%	57,62%	31,55%	38,03%	31,42%	35,46%	40,82%	32,10%	30,34%	29,27%	27,69%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01; *** = 0,001)

A családtagok kulturális tevékenységeinek meghatározásában a legidõsebb kohorsztól a fiatalok felé haladva egyre inkább az anya szerepe lesz a döntõ. Az anya iskolai végzettségének növekvõ és ezzel párhuzamosan az apa iskolai végzettségének, valamint foglalkozásának csökkenõ hatása az eredeti modellben is megfigyelhetõ, ám a két szülõ között végbemenõ "szerepcsere" az egyszerûsített modell paramétereit vizsgálva válik egyértelmûvé.

Az anya iskolázottságának hatását mutató béták mindkét kultúra-faktornál növekvõ rendbe állnak fel. (Az egyszerûbb modellben béta = 0,21; 0,36; 0,43 a szülõi kultúránál, és béta = 0,14; 0,26; 0,34 a gyermek-kultúránál.) Különösen az elsõ- és a második kohorsz között "nõ meg ugrásszerûen" az anya befolyása, ami nagyon határozottan jelzi a nõk társadalmi helyzetének a második világháború után bekövetkezõ változását. Már a háború alatt is, de az extenzív gazdasági növekedés idõszakában különösen sokan vállaltak - kényszerültek vállalni - közülük keresõ tevékenységet, és ezzel párhuzamosan kezdett csökkenni hátrányuk az iskoláztatásban is. A kiszélesedõ oktatási rendszer számukra is kötelezõvé tette az alapképzésben való részvételt, de lemaradásuk az oktatás középsõ- és legfelsõ szintjein is csökkent - bár nem tûnt el teljesen¹⁷ (lásd Róbert 1991). A nõk - anyák - iskolai végzettsége jobban megemelkedett, mint férjeiké, a közöttük lévõ társadalmi távolság csökkent¹⁸, a családban hagyományosan alárendelt helyzetüket fokozatosan egyenrangú(bb) kapcsolat váltotta fel. A családon belüli munkamegosztás azonban megõrizte hagyományos jegyeit, így a gyereknevelés feladata is elsõsorban a nõk kezében maradt. Annak ellátását - különösen a kulturális vonatkozású feladatrészek ellátását - pedig az anyák iskolai végzettsége egyre erõsebben befolyásolta, mint ahogyan egyre erõsebben befolyásolta a saját, illetve a férjjel közös szabadidõ eltöltésének a módját is.

Azzal párhuzamosan, ahogyan az anya szerepe növekszik a kulturális életmód alakításában, az apáé egyre inkább visszaszorul onnan. Az elsõ két kohorsz között stagnálás, majd csökkenés figyelhetõ meg az apa iskolai végzettségének hatásában. (Az egyszerû modellekben béta = 0,48; 0,47; 0,39 a szülõi kultúra-faktorra és béta = 0,43; 0,40; 0,27 a gyermek-kultúra-faktorra.) Ugyanez a tendencia jellemzi az apa foglalkozási pozíciójának hatásában bekövetkezõ változásokat is. Különbség a kétfajta kulturális tõke között, hogy a szülõi kulturális tõke meghatározásában kisebb mértékben esik vissza az apa szerepe, mint a gyerek tevékenységének meghatározásában.

Ezen az utóbbi területen az apa a középsõ és a legfiatalabb kohorsz között adja át a helyet az anyának, így a középsõ kohorsz gyerekkori kulturális aktivitását (mivel annak kialakításában az anya már, az apa pedig még nagy szerepet játszik) a szülõk társadalmi helyzete erõsebben meghatározza, mint a két szélsõ kohorszét (R²= 31%; 38% és 31%). A gyerekkori kulturális aktivitás meghatározásában az apa szerepének erõteljes lecsökkenését a legfiatalabb kohorsznál a második gazdaságnak a hetvenes évekre tehetõ megjelenése okozhatja, ami fõként a férfiak számára jelentett számottevõ többletmunkát, a családdal töltött idõ megcsappanását. Ez a gazdasági kényszer maga is a konzervatív családi szerepek továbbélését segítette elõ.

Szemben a gyermek-kultúrával, a szülõi kultúra társadalmi meghatározottsága folyamatosan - bár csökkenõ mértékben - növekszik (R² = 41%; 54%; 58%), mivel ennek kialakításában az apa hatása valamelyest kevésbé szorul vissza, mint amennyire az anyáé felerõsödik. A szülõk kulturális tevékenységének kialakításában a két fél szerepe a legfiatalabb kohorsz idejére egyenrangú lesz, ekkorra lényegében mindkettõjük iskolai végzettsége azonos mértékben válik a saját tevékenységükön keresztül továbbörökített kulturális tõke meghatározójává.

Az iskolai végzettség és a foglalkozási pozíció meghatározói: származás és kulturális tõke

A modernizációs hatások - és így Treiman iparosodási hipotézise (Treiman 1970) - alapján azt várhatjuk, hogy az idõs kohorsztól a fiatalok felé haladva a származás összetevõinek a szerepe az iskolázottság és a megszerzett foglalkozási pozíció meghatározásában lecsökken. Valójában azonban nem ez történik: az iskolai végzettséget a középsõ korcsoportnál tudjuk a leginkább megmagyarázni a kulturális tõke átörökítésével (R² = 35%; 41% és 31%). Az általános érvényû modernizációs trendet eszerint megtöri a sajátos, közép-európai, rendszer-specifikus periódushatás. A szocializmus, illetve annak egyenlõsítõ és a materiális státuszreprodukciót korlátozó politikája - mint ahogyan ezt a korábbi vizsgálatok egy része is jelezte (lásd pl. Simkus 1982; Kolosi-Peshar-Róbert 1995) - az államszocialista rendszerekben felerõsítette a kulturális átörökítés szerepét. A társadalompolitika nivelláló törekvéseinek hatásai Magyarországon éppen az ötvenes-hatvanas években, vagyis a középsõ kohorsz tagjainak szocializációja idején csúcsosodtak ki.¹⁹ Figyelemre méltó, hogy ez a speciális periódushatás a gyerek kulturális tevékenységének szerepében jelentkezik elsõsorban. Annak hatását a korszak sajátosságai a két idõszak között ha nem növelik is meg számottevõ mértékben, de legalább nem engedik visszaesni. A szülõk kulturális tevékenységének önálló hatása ezzel szemben a középsõ kohorsznál már nem állapítható meg. Úgy tûnik, hogy az ötvenes-hatvanas években az anyagi elõnyök átörökítésének akadályozása nem általában a kulturális egyenlõtlenségek, hanem a gyerek kulturális nevelésének egyenlõtlenségeinek hatását erõsítette föl. A kulturális státuszreprodukció nem csökkenõ súlyát jelzi az apa iskolai végzettségének a gyerek iskolázottságára gyakorolt direkt hatásának töretlenül növekvõ trendje is.

Szintén az egyenlõsítõ törekvésekbõl származó periódushatásnak tudható be az apa foglalkozásának az iskolai végzettségre gyakorolt közvetlen hatásában - amely hatás magában hordja az anyagi átörökítés lehetõségét - bekövetkezõ visszaesés az elsõ és a középsõ kohorsz között.²⁰

A legfiatalabb kohorsz gyerekkorának idejére a materiális felhalmozás korlátozásainak hatásfoka lecsökkent, és teret kaptak a modernizációs folyamatok - ez jelenik meg abban, hogy mindkét kulturális tõke változó bétája ennél a korcsoportnál a legalacsonyabb, és számottevõ csökkenést mutat az iskolai végzettségbõl megmagyarázott varianciahányad is. A szocializmus kontrollmechanizmusainak meglazulásával a modernizációs folyamatok hatására a kulturális tõke átörökítésének jelentõsége valamelyest még a háború elõtti idõszakhoz képest is visszaszorult a hetvenes-nyolcvanas évekre. Ugyanezeknek a folyamatoknak a térnyerését jelzi az is, hogy a legfiatalabb kohorsz gyerekkori tevékenységei sokkal kevésbé mutatják egy koherens státuszkultúra jegyeit, mint az idõsebb korcsoportoké. A mutatók közötti páronkénti korrelációs kapcsolatok szintjei ugyanis rendre alulmúlják a náluk idõsebb generációknál mért kapcsolatokat.

A foglalkozás társadalmi meghatározottsága a három kohorsznál lényegében egyformán alakult (R² = 30%; 29%; 28%).²¹ Itt már igen nehéz különválasztani egymástól a folyamatot befolyásoló hatásokat, mivel a történeti és a periódushatást a foglalkozás esetében az életkori hatás is keresztülmetszi. Az életkori hatások alapján az R²-ek növekedését, a modernizációs hatások alapján pedig az R²-ek csökkenését jósolhatnánk - az eredmények szerint e két hatás kioltja egymást. Bár ez a megmagyarázott varianciahányad nagyságában nem jelenik meg, a szocialista berendezkedés sajátosságaiból adódó periódushatás szerepe a foglalkozási pozíció alakításában is jelentõs. Leginkább az apa foglalkozása direkt hatásának alakulása jelzi ezt, az ugyanis erõsen visszaesik az elsõ és a második generáció között (béta = 0,23; 0,09; 0,27). Ezzel a csökkenéssel párhuzamosan megemelkedik viszont kis mértékben a gyerek kulturális tevékenységének a hatása. A modernizációs hatás felerõsödését a legfiatalabb generáció életpályájának alakulásában a kulturális tõke szerepének visszaesése jelzi. A státuszelérési modellek eredményei szerint a kulturális reprodukció mindhárom kohorsz tagjainak státuszelérési folyamataiban közrejátszott, és elsõsorban a gyerek saját kulturális tevékenységének hatása segítette elõ a státuszátörökítést, illetve fõként ezen keresztül érvényesült a szülõk kulturális tevékenységének hatása is. A mechanizmus jelentõsége azonban az egyes idõszakokban különbözõképpen alakult. A modernizációs folyamatok hatásai mind az iskolai végzettség, mind pedig a foglalkozási pozíció elérésében csupán a hetvenes-nyolcvanas években tudták felülmúlni a rendszerspecifikus hatásokat. Akkor azonban egyértelmû fölénybe kerültek, és a korábbi idõszakokhoz viszonyítva is korlátozták némileg a kulturális reprodukció jelentõségét.

Az anya és az apa iskolai végzettségének hatását összehasonlító részmodellek - kohorszok
(béta értékek, zárójelben a standard hiba)

	Szülõi kultúra			Gyermek-kultúra
	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz	1. kohorsz	2. kohorsz	3. kohorsz
Anya iskolai végzettsége	0,21*** (0,064)	0,36*** (0,032)	0,43*** (0,025)	0,143*** (0,063)	0,26*** (0,034)	0,34*** (0,031)
Apa iskolai végzettsége	0,48*** (0,032)	0,45*** (0,022)	0,39*** (0,023)	0,43*** (0,033)	0,40*** (0,023)	0,27*** (0,028)
R2	38,13%	51,73%	56,64%	26,84%	34,89%	30,91%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01; *** = 0,001)
 

3. A kulturális tõke eltérõ szerepe a férfiak és a nõk státuszreprodukciós folyamataiban

Nemek és kulturális tõke

A kulturális reprodukció elméletét csak kevesen vizsgálták külön-külön a két nem esetére, pedig számos okunk van feltételezni, hogy érdekes különbségekre bukkanunk, ha megtesszük ezt a elkülönítést.²² Elvégezte a nemek különválasztását Róbert Péter (Róbert, 1986), ám az õ modelljei nem tisztán kulturális reprodukciós modellek.²³ Ennél a kutatásnál közvetlenebb válaszokat ad a férfiak és nõk kulturális tõkefelhasználásával kapcsolatban felmerülõ kérdésekre DiMaggio már idézett tanulmánya (DiMaggio, 1982). Õ azt találta, hogy míg a lányokra a hagyományos kulturális reprodukciós modell feltételezései érvényesek, addig a fiúk státuszelérését a kulturális mobilitás modelljeivel lehet inkább leírni. Eszerint a fiúknál minél alacsonyabb státuszú apától származik valaki, annál nagyobb nyereségre számíthat akkor, ha középiskolás évei alatt (!) megnöveli kulturális tõkéjét - a lányok körében pedig éppen fordított a helyzet. A kulturális tõke sajátosságainak ezenkívül a szerzõ még egyéb nem-specifikus vonásait is megfigyelte. A lányok a tõke mérésére felhasznált kulturális tevékenységek mindegyikében nagyobb aktivitást mutattak - illetve vallottak magukról -, mint a fiúk. A lányok esetében ráadásul - összhangban a kulturális reprodukció elméletével - erõsebb összefüggés mutatkozott a szülõk iskolai végzettsége és a középiskolás években végzett kulturális tevékenység mértéke között, mint a fiúk esetében. A két nem között tapasztalt eltérésekbõl DiMaggio levonja a következtetést, hogy a kulturális tõke eltérõ szerepet játszik a férfiak és a nõk mobilitási stratégiájában, ám a különbségek meggyõzõ indoklásával nem szolgál. A jelenségek magyarázatául legfõképpen azt hozza fel, hogy a magas kultúrában való részvétel, a kultúra iránti érdeklõdés a lányok számára erõsebb társadalmi elvárásként jelentkezik, mint a fiúk számára, de ebbõl még nem derül ki az, hogy miért lehet sikeresebb stratégia a valóságosnál magasabb kulturális státuszcsoport-hovatartozás jelzése a felfelé mobilizálódni kívánó fiúk, mint a hasonló ambíciókkal rendelkezõ lányok számára.

A gyerekkori kulturális aktivitás - az örökölt kulturális tõke - szintjében saját eredményeim szerint is jelentõs eltérés mutatkozik férfiak és nõk között. A két nem tagjainak gyermekkorban megszerzett kulturális tõkéje ugyanúgy viszonyul egymáshoz, mint ahogyan a DiMaggio által mért "középiskolai kulturális tõkéjük", vagyis a lányok már kisgyermekkorban is nagyobb arányban, illetve gyakrabban veszik ki a részüket a magas kultúra különféle formáiból, mint a fiúk.²⁴ (Ez az állítás természetesen csak a gyerek saját kulturális aktivitására érvényes, hiszen a kulturális tõke összegét szintén erõsen meghatározó szülõi kulturális tevékenység nem mutat különbségeket nemenként.) Valószínûleg egyetérthetünk DiMaggionak azzal az állításával, hogy a lányok számára a társadalom inkább elõírja a kulturális tevékenységekben való részvételt, mint az erõsebb nem tagjai számára, hiszen maguk a szülõk is nagyobb hangsúlyt fektetnek lányaik, mint fiaik kulturális nevelésére. Persze nem vethetjük el azt a lehetõséget sem, hogy a nõk konformabbak a férfiaknál, és válaszaikban jobban igyekeznek a társadalomban általánosan elfogadott kulturális normáknak megfelelni.

Azon kívül, hogy a lányok a fiúknál nagyobb mennyiségû kulturális tõkét halmoznak fel gyermekkorukban, jellemzõ rájuk még az is, hogy kulturális tevékenységeik koherensebb egésszé állnak össze, mint a másik nem tagjainak ilyen jellegû tevékenységei. Rájuk sokkal inkább igaz az, hogy gyerekkori kulturális tevékenységeik szintje egymástól nem független, és a magas kultúra egyik formájában való részvétel a kultúra másik ágaiban is kiemelkedõ aktivitást von maga után. Összehasonlítva a két nemnél kapott eredményeket, látható, hogy a nõk esetében kivétel nélkül minden változó-pár szorosabb összefüggést mutat egymással, mint a férfiak gyermekkori kulturális tevékenységei.²⁵ (Ez az eredmény is egybevág DiMaggio állításával.)

Azon túl tehát, hogy a szülõk nagyobb gondot fordítanak a lányok, mint a fiúk kulturális nevelésére, azt is megállapíthatjuk, hogy a lányok esetében inkább cél a kultúra egészében való részvétel, mint a fiúknál, ahol gyakrabban fordul elõ, hogy egyéni beállítódásoktól függõen egy-egy kulturális tevékenységi formára nagyobb hangsúlyt fektetnek, míg a többit inkább hanyagolják. Ezeknek a hatásoknak a kiszûrésére azonban itt is az almintákon újraszámított kulturális tõke mutatókkal (elsõ fõkomponensekkel) dolgoztam.

A gyermekkorban szerzett kulturális tõke társadalmi meghatározottsága

A kulturális tõke mennyiségének társadalmi meghatározottsága a két nem esetében azonos mértékû, és az ezt befolyásoló tényezõk egymáshoz viszonyított súlyában sem tapasztalhatunk figyelemre méltó különbségeket. Ebben az esetben éppen az eltérés hiánya okozhat meglepetést, hiszen - idevágó kutatások híján a mindennapi tapasztalatokra hivatkozhatok - azt várhatnánk, hogy a szülõk közötti munkamegosztásban a gyerekek nevelésének feladata nemenként eltérõ, és a leánygyermek szocializációjában inkább dominál az anya hatása, mint a fiúgyermekében. Ezt a feltételezést az egyszerûsített modell eredményei egyáltalán nem támasztják alá.

Ahogyan a teljes mintára elkészített modelleknél láthattuk, a gyerek kulturális tevékenységére a szülõi státusz kevésbé van hatással, mint a szülõkére, és a szülõk kulturális aktivitását inkább meghatározza az iskolai végzettség, mint a foglalkozási pozíció.

Az iskolai végzettség- és a foglalkozási státusz meghatározói: származás és kulturális tõke

A nemek közötti különbségek a kulturális tõkének a státusz megszerzésében betöltött szerepében jelentkeznek erõteljesen. A nõk társadalmi státuszát ugyanis sokkal inkább maghatározzák a származás elemei, mint férfiakét. A kérdezettek iskolai végzettségének a szóródását a modellbe bevezetett változók a férfiak esetében 35, a nõk esetében 50 százalékban magyarázzák. Az iskolai végzettségre mint függõ változó változóra kapott megmagyarázott varianciahányad magas szintje a lányok esetében elsõsorban a kulturális tõke iskolai elõmenetelre gyakorolt erõs hatásának köszönhetõ.²⁶ A szülõi kulturális aktivitás hatása egyik esetben sem szignifikáns, a gyerek kulturális tevékenységére fordított figyelem viszont a lányoknál jobban megtérül iskolai érdemjegyek, majd bizonyítványok formájában, mint a fiúkná. (béta=0,44, illetve 0,52). Úgy tûnik, az iskola a lányokat inkább ítéli meg a kulturális tõke birtoklásából származó viselkedésjegyeik alapján, mint a fiúkat. Különbség ezenkívül még az apa foglalkozásának közvetlen hatása, ami viszont a férfiak iskolai elõmenetelét határozza meg inkább.

A modellbe bevont változók a foglalkozási státuszt mindkét nem esetében kisebb mértékben magyarázzák, mint az iskolai végzettséget. Ez a különbség - mint ahogyan errõl már korábban is szó esett - az életkori hatásnak tulajdonítható. A mindkét nemnél tapasztalható R²-csökkenés mértéke azonban a férfiak esetében nagyobb, mint a nõknél (35-21 = 14 százalékpontnyi, vagyis 40%-os csökkenés a férfiaknál, míg 50-39 = 11 százalékpontos, 22%-os csökkenés a nõknél). A férfiaknál nagyobb eszerint az életciklus-hatás szerepe: életpályájuk során inkább elmozdulnak kezdeti pozíciójukhoz képest, mint a nõk.

Ennek megfelelõen a kulturális reprodukció hatékonysága is jobban eltér a két nemnél akkor, ha a foglalkozási pozíció a függõ változó. A kulturális tõke megtérülési rátájában mutatkozó különbségek ráadásul itt nem csak a gyermek-kultúra hatásában, de a szülõi kultúránál is megjelennek. A nõk foglalkozására nem csupán gyerekkori kulturális tevékenységük bír nagyobb hatóerõvel, mint a férfiak foglalkozására, hanem statisztikailag szignifikáns mértékû befolyással van rá a szülõk saját kulturális tevékenységi szintje is, aminek hatása a férfiak esetében nem számottevõ. Itt is egyetlen olyan származási tényezõ van, amely inkább van közvetlen hatással a fiúk, mint a lányok pályaválasztására, és ez az apa foglalkozása (béta = 0,27, illetve béta = 0,16). Ez nem meglepõ, hiszen számos szakmában, míg az apa akár közvetlen példaképe is lehet fiának, addig lánya számára már csak a munka jellege miatt sem szolgálhat mintaként.

A két nem tagjai által örökölt kulturális tõke mennyisége azonos mértékben függvénye a szülõi háttérnek, és nincsen különbség fiúk és lányok között az apa és az anya egymáshoz viszonyított befolyásában sem. Ami különbözõképpen alakul a férfiak és nõk státuszelérési folyamatában, az a kulturális örökség megtérülésének szintje. A nõk megszerzett társadalmi pozíciója a férfiakénál sokkal inkább függvénye a származás státuszjellemzõinek és az azok által erõsen meghatározott kulturális örökségnek.

Státuszmegszerzési modellek - férfiak és nõk
(béta értékek és standard hibák)

	Függõ változók
	Szülõi kultúra		Gyermek-kultúra		Kérdezett iskolai  végzettsége		Kérdezett  foglalkozása
	Férfiak	Nõk	Férfiak	Nõk	Férfiak	Nõk	Férfiak	Nõk
Anya iskolai végzettsége	0,37*** (0,023)	0,36*** (0,022)	0,27*** (0,027)	0,29*** (0,024)	-0,13*** (0,042	0,06 (0,036)	-0,12** (0,062)	-0,04 (0,047)
Apa iskolai végzettsége	0,30*** (0,022)	0,32*** (0,021)	0,23*** (0,025)	0,24*** (0,024)	0,11** (0,038)	0,10** (0,034)	0,02 (0,054)	0,02 (0,043)
Apa foglalkozása	0,22*** (0,015)	0,18*** (0,015)	0,25*** (0,017)	0,23*** (0,017)	0,20*** (0,026)	0,10** (0,024)	0,27*** (0,036)	0,16*** (0,030)
Szülõi  kultúra	-	-	-	-	0,02 (0,057)	0,02 (0,051)	0,05 (0,081)	0,09* (0,066)
Gyermek-kultúra	-	-	-	-	0,44*** (0,048)	0,52*** (0,045)	0,27*** (0,068)	0,46*** (0,058)
R2	60,60%	58,90%	42,39%	44,09%	34,73%	50,20%	21,18%	38,60%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01 *** = 0,001)

Az anya és az apa iskolai végzettségének hatását összehasonlító részmodellek - férfiak és nõk
(béta értékek, zárójelben a standard hiba)

	Szülõi kultúra		Gyermek-kultúra
	Férfiak	Nõk	Férfiak	Nõk
Anya iskolai végzettsége	0,40*** (0,024)	0,38*** (0,022)	0,30*** (0,027)	0,31*** (0,025)
Apa iskolai végzettsége	0,43*** (0,019)	0,45*** (0,017)	0,39*** (0,021)	0,40*** (0,020)
R2	58,44%	57,60%	39,67%	42,12%

(szignifikanciaszintek: * = 0,05; ** = 0,01 *** = 0,00)
 

Befejezés

A bemutatott elemzések alapján azt mindenképpen leszögezhetjük, hogy a funkcionalista teóriának a kulturális tényezõk szerepét tagadó tétele nem állja meg a helyét, státuszreprodukció létezik, mechanizmusának vizsgálatakor pedig nem hagyható teljesen figyelmen kívül a kulturális közvetítõk szerepe. Ez az állítás persze nem sok újdonsággal szolgál, hiszen talán az egyetlen olyan következtetést fogalmazza meg, amelyben a státuszelérési folyamatok kutatóinak mindegyike maradéktalanul egyetért. Vita - de legalábbis egyet nem értés - tárgyát képezi azonban körükben a kulturális reprodukció jelentõségének mértéke, valamint annak idõbeli alakulása. Vizsgálataim alapján mindkét tárgyhoz hozzátehetõ egy-két gondolat.

Ami a kulturális reprodukció jelentõségének mértékét illeti, szembetûnõ, hogy rendre azok a vizsgálatok találták létezõnek, ámde szinte elhanyagolhatónak vagy nagyon kicsinynek a kulturális közvetítõk jelentõségét, amelyek a szülõk megkérdezésével, a szülõk jelenkori kulturális szokásairól gyûjtött adatokból épültek fel. Ezekben a vizsgálatokban a gyerek által örökölt kulturális tõkét kizárólag a szülõk (késõ felnõttkori) kulturális tevékenységébõl származtatták. (De Graaf 1986; Mateju 1988; 1990). Maga De Graaf (1989) és sokan mások is nagyobb kulturális hatást tártak fel azokban a vizsgáltaikban, amelyekben a kulturális tõke fogalmát retrospektív adatok alapján, a gyerek saját, gyerekkori kulturális szokásaival operacionalizálták (Ganzeboom 1986; Róbert 1986; Kolosi 1987). Saját elemzésemben a kulturális tõke kettéválasztásával a gyerek és a szülõk kulturális tevékenységére, lehetõség nyílott arra, hogy a kétféle örökség hatását összevethessük. A gyerek saját kulturális tevékenységének státuszkijelölõ hatását rendre jelentõsebbnek mutató modellek alapján levonható a következtetés, hogy a korábbi kutatások eredményeiben mutatkozó ellentmondások (részben legalábbis) a kulturális tõke eltérõ mérési módjának tulajdoníthatók.

A kulturális tõke státuszközvetítõ szerepének idõbeli alakulásával kapcsolatban a magyar társadalomra vonatkozóan két, egymásnak ellentmondó kutatási következtetés született. Ganzeboom és társai (1990) vizsgálatukban a modernizációs elmélet feltevéseit látták igazolódni, vagyis azt találták, hogy századunk folyamán Magyarországon egyre csökkent a kulturális háttér hatása a megszerzett társadalmi pozícióra. Róbert Péter (1991a) ezzel szemben arra a megállapításra jutott, hogy ez az egyirányú folyamat a sztálinizmus idõszakában megtört, a korszak egalitariánus politikája a materiális egyenlõtlenségek visszaszorításával a kulturális különbségek státuszkijelölõ szerepének felerõsödését váltotta ki. Az alkalmazott módszerek el nem hanyagolható eltérései miatt az eredmények direkt összehasonlítására nincsen mód, ám az itt bemutatott vizsgálat egyértelmûen az utóbbi állítást látszik megerõsíteni, a társadalmi státusz - de különösen az iskolai végzettség - kulturális meghatározottságának felerõsödését jelezve az ötvenes-hatvanas évek idején.

A felvethetõ és további elemzésre váró kérdések halmazát ez a két alapprobléma persze korántsem meríti ki, melléjük még számos megválaszolatlan kérdés felsorakoztatható, többek között a jelen kutatási eredmények alapján is.
 

Függelék
A felhasznált adatok

Az elemzéshez a TÁRKI 1992-es mobilitás-felvételének adatait használtam föl. A minta 2998 megkérdezett válaszait tartalmazza. Az adatok retrospektív eljárásból származnak, vagyis a megkérdezettek visszaemlékezése alapján tartalmaznak a gyerekkorukra vonatkozó információkat. Az eljárás egyik hátránya a visszaemlékezés pontatlanságainak torzító hatása. További torzításokat okoz ezenkívül az is, hogy a szülõk generációjának reprezentativitását (életkor, iskolai végzettség, foglalkozási helyzet vagy akár csak településtípus szerint) semmi sem biztosítja. Logikus módon nem jelennek meg a mintában a szülõi generáció gyermektelen tagjai, és a gyerekes családoknak sincsen egyenlõ esélye a mintába kerülésre, hiszen ezt az esélyt a gyerekek száma határozza meg (Róbert 1986: 15).
 

A Ferge Zsuzsa-féle munkajelleg-csoportok átalakításának leírása

Úgy vélem, hogy a maszekok csoportja számos szempontból - iskolai végzettség, vagyon, jövedelem... - túlságosan összetett ahhoz, hogy helyét egyértelmûen meghatározhassuk a társadalmi hierarchiában. A csoport erõteljes belsõ heterogenitását leginkább az iskolai végzettségük mentén való elválasztásukkal láttam feloldhatónak. Az iskolai végzettségük függvényében a két szomszédos csoport - a szakmunkások vagy az egyéb szellemiek - valamelyikébe soroltam be õket. Az apák között az önállóak száma 166. Közülük 18 rendelkezett legalább érettségivel - õket soroltam a beosztott szellemiek közé. Az érettségivel nem rendelkezõ 143 fõ a szakmunkások közé került. (5 maszek apa iskolai végzettségérõl nem volt adatom, õket kihagytam az elemzésbõl.) A kérdezettek között 110 fõ volt önálló, közülük 49-nek volt érettségije, vagyis jelentõs részük az 5-ös számú kategóriába került.
 

A kulturális tõke mérése - a fõkomponens-analízisbe bevont változók alapmegoszlásai

1. A szülõk kulturális fogyasztása a kérdezett gyerekkorában

A szülõk komolyzenei hanglemezeinek a száma		A szülõk könyveinek a száma
0	87%	0	38%
1-14 db	6%	1-137	41%
14-nél több	7%	137-nél több	21%

	Igen	Nem
Volt-e a szülõknek:
- lexikonja	30%	70%
- idegen nyelvû könyve	15%	85%
- szótára	33%	67%
- mûvészeti albuma?	18%	82%

	Rendsze- resen	Alkalmanként	Soha
Milyen gyakran olvasott az apa szépirodalmat?	15%	31%	54%
Milyen gyakran olvasott az anya szépirodalmat?	18%	31%	51%
Milyen gyakran jártak a szülõk színházba?	5%	24%	71%
Milyen gyakran jártak a szülõk múzeumba?	3%	24%	73%
Milyen gyakran jártak a szülõk komolyzenei koncertre?	2%	7%	91%

2. A kérdezett saját kulturális fogyasztása gyerekkorában
 

A gyerek saját könyveinek a száma
0	38%
1-35db.	37%
35-nél több	25%

	Rendszeresen	Alkalmanként	Soha
A kérdezett gyerekkorában
Milyen gyakran olvasott szépirodalmat?	29%	41%	30%
Milyen gyakran járt színházba?	8%	38%	54%
Milyen gyakran járt múzeumba?	7%	44%	49%
Milyen gyakran járt komolyzenei koncertre?	4%	11%	85%

Hogy az eredetileg különbözõ skálákon mért mutatók a fõkomponens-analízissel elõállított közös mutatóba bevonhatók legyenek, ahol erre szükség volt, egy 0-tól 2-ig terjedõ skálára kódoltuk át a változókat. Az így kapott skálákon a tevékenységre vonatkozó kérdéseknél a 0 érték jelentése: soha, az 1-é: alkalmanként, a 2-é: rendszeresen. A dichotóm válaszlehetõséget biztosító kérdéseknél a 2-es jelentése igen, a 0-é nem. Végül, a könyvek, illetve a komolyzenei hanglemezek konkrét számát tudakoló kérdésekre adott válaszoknál a 0 jelenti azt, hogy egyáltalán nem rendelkeztek ilyesmivel, az 1-es érték az átlag körüli könyv, illetve hanglemez birtoklását jelzi, a 2-es pedig az átlagot jelentõsen meghaladót.

A szülõk kulturális tevékenységeit magába foglaló elsõ - és egyetlen egynél nagyobb (5,91) saját értékû - fõkomponens a bevont változók szórásának 53,8 százalékát magyarázza. A rajta szereplõ 11 változó mindegyike viszonylag magas - 0,63 és 0,80 közötti - faktorsúllyal szerepel a mutatón. A legkisebb súllyal a komolyzenei hanglemezek száma és a szülõk komolyzenei koncertre járása, a legnagyobbal pedig a könyvek száma és a lexikon birtoklása jelent meg a fõkomponensen.

Ehhez hasonlóan magasak a bevont változókhoz tartozó faktorsúlyok a gyerek kulturális szokásait leíró (szintén egyetlen 1-nél nagyobb - 3,33 - saját értékû) fõkomponensen is, amely a bevitt változók szóródásának 55 százalékát magyarázza. Viszonylag kis súllyal jelenik meg a változón a gyerekkorban tanult idegen nyelv és a koncertre járás hatása (0,58-as, illetve 0,65-ös súly), erõs viszont a könyvek számának, a színházba járásnak és a múzeumba járásnak a hatása (0,80 körüli faktorsúlyok).
 

Jegyzetek

* Ez a tanulmány az ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézetében írt szakdolgozatom alapján készült. Munkám során mindenekelõtt konzulens tanárom, Róbert Péter volt segítségemre - az eredeti dolgozat megszületése elõtt és azután is. Rajta kívül köszönettel tartozom még Némedi Dénesnek és Hadas Miklósnak az írás korábbi változatához fûzött kritikai megjegyzéseikért, valamint Kerékgyártó Györgynének némely módszertani probléma megoldásához nyújtott segítségéért. A tanulmányban maradt hibákért a szerzõt terheli felelõsség.

1. Ezek közül a késõbbiekben többrõl is szó esik majd.

2. Minderrõl részletesen lásd Blaskó 1997.

3. Fontosnak tartom még elöljáróban megjegyezni, hogy a tanulmány alapjául szolgáló szakdolgozatban az itt közöltek csupán kiindulópontot képeztek egy új elmélet, a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás elméletének felállításához, majd további útmodellekkel történõ bizonyításához. Az itt bemutatott vizsgálatnak éppen ezért ki kellett elégítenie néhány speciális igényt is, hogy a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás modelljeivel való összevethetõség kritériumai teljesüljenek. (Ez a magyarázata többek között annak is, hogy kizárólag a kulturális tõkefajtával foglalkozom, és annak jelentõségét nem vetem össze például az anyagi tõkéével.)

A korábban választott módszertani megoldásoktól most sem térek el, mivel az eredeti tanulmány másik része, amely a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás elméletét és modelljeit tartalmazza, a tervek szerint a folyóirat következõ számában megjelenik majd, és így az olvasónak (és természetesen magamnak is) szüksége lehet az összehasonlítás lehetõségére. Ahol valamely módszertani megoldás a két modell összehasonlíthatóságnak érdekében született, ott ezt a tényt jelezni fogom.

4. A fentebb említett írásokban Bourdieu fogalomhasználata nem teljesen következetes abban a tekintetben, hogy az iskolázottsági szintet a kulturális tõke részének tekinti-e vagy sem. A The Forms of Capitalben az iskolázottsági szint a kulturális tõke három formájának egyike, mégpedig annak intézményesített formája. Máshol azonban különválasztva beszél az iskolai tõkérõl. (pl. Bourdieu 1978a 350-378). Ilyenkor az iskolai tanulmányokkal megszerezhetõ tudást, - pontosabban az azt igazoló papírt: az iskolai tõkét - mint a családban megszerzett kulturális tõkének egy nagy valószínûséggel - de nem száz százalékos biztonsággal - bekövetkezõ átváltását, igazolását tekinti. "...az iskolai cselekvés iskolai megtérülése (vagyis a tanulmányok sikeressége és a tanulmányi elõrehaladás valószínûsége - a szerzõ) a család által elõzõleg befektetett kulturális tõkétõl függ" (Bourdieu 1978a 279). Ezt a szemléletet elfogadva a két sajátosságot - kulturális és iskolai tõkét - egymástól különválasztva célszerû kezelni. Így ugyanis lehetõség nyílik annak vizsgálatára is, hogy a kulturális erõforrások milyen elõfeltételek mellett válthatók át iskolai tõkévé.

5. Az adatbázis leírását lásd a Függelékben.

6. Az idevágó eredményekrõl áttekintést ad Andorka-Kulcsár 1982.

7. A tapasztalatok egyértelmûen azt jelzik, hogy a család társadalomban elfoglalt pozíciója nem vizsgálható az anya szerepének figyelembevétele nélkül - annál is inkább, mivel az iskolázottság szerinti homogámia korántsem általános. (A mintába került kérdezettek 59,5%-ánál volt a szülõk iskolai végzettsége azonos. 31,7%-nál az apa, 8,9%-nál pedig az anya iskolai végzettsége volt magasabb.) Különösképpen meghatározó az anya befolyása a család kulturális klímájának kialakításában. Azt pedig, hogy õ milyen módon, milyen értékek és preferenciák alapján alakítja ezt a klímát, leginkább a kulturális beállítottságát elsõdlegesen befolyásoló társadalmi jellemzõje, az iskolai végzettsége határozza meg. A gyermekek mobilitási esélyeire igen nagy hatást képes gyakorolni az anya, a továbbtanulással kapcsolatos elképzelések, aspirációk alakítása révén is (lásd errõl pl. Róbert 1986).

8. A könnyebb értelmezhetõség kedvéért ezeknek az egyenletrendszereknek csak azt a részét közlöm, amelyek a kulturális tõke meghatározottságát írják le.

9. Erre az elkülönítésre is azért került eredetileg sor, hogy a státuszreprodukciós modellekbõl nyert eredmények a kulturális tõke vezérelte társadalmi mobilitás modelljeinél felhasználhatók legyenek.

10. A módosító eljárást lásd a Függelékben.

11. Azokban a modellekben ugyanis egymástól jól elkülönülõ társadalmi csoportokat kellett megkülönböztetnem, és ez folytonos változóval (például valamelyik foglalkozási presztízs-rangsorral) mért társadalmi hovatartozás esetén nem lett volna megvalósítható.

12. A kulturális tõke fõkomponensébe bevont ismérvek felsorolását, alapmegoszlásaikat, valamint a fõkomponensbe való bevonásuk módjának leírását lásd a Függelékben.

13. A kulturális tõke mérését egy kutató szeminárium során Schumann Róberttel közösen végeztük.

14. Az életkori hatás vizsgálatára a modell kohorszonkénti elemzésénél még vissza fogunk térni.

15. A magasabb mérési szintû változókkal képzett modellek szerint az anya iskolai végzettsége is gyakorol direkt hatást a gyerek iskola végzettségére.

16. Ez a törekvés persze csak részlegesen valósulhatott meg, mivel az egy-egy kohorsz által felölelt mintegy 15-20 év alatt is mentek végbe (nem is jelentéktelen) változások a kulturális fogyasztás szintjében.

17. A nõk társadalmi és iskolai hátrányának csökkenése egyébként maga is modernizációs hatás. Lásd fent.

18. Az anya és az apa iskolai végzettsége közötti korrelációs kapcsolat erõssége a legidõsebb korcsoportban 0,54; a középsõben 0,58; a legfiatalabban pedig már 0,68.

19. Nagyjából erre az idõszakra teszi a kulturális reprodukció felerõsödését Róbert Péter kutatása is (Róbert 1991a).

20. Ez a visszaesés a folytonos változókkal képzett modellekben nem következik be, az a modell az apa foglalkozási presztízsének hatását az elsõ két kohorsz életében jelentéktelennek mutatja. Az eltérés érdemi magyarázatához további vizsgálatok szükségesek.

21. A folytonos státusz-mutatókkal elõállított modellek ezen a ponton is eltérnek az itt bemutatottól. Azokon ugyanis a kérdezett foglalkozási presztízsének R² értékei az idõben elõrehaladva lassan, de folyamatosan csökkennek.

22. A hagyományos nemi szerepek különbségei, az anyának a kultúra átörökítésében játszott szerepe és az anyagyerek viszony nem-specifikus jellege mind azt sejtetik, hogy a különbözõ nemû gyerekek szocializációjában a kulturális tevékenységek eltérõ szerepet töltenek be.

23. "Tisztán kulturális reprodukciós modellek" alatt értve az olyan kulturális tõke változóval képzett modelleket, amely változóknak az iskolai végzettség nem része.

24. Az állítást alátámasztó adatokat lásd Blaskó 1997.

25. Az állítást alátámasztó adatokat lásd Blaskó 1997.

26. A Kulcsár Rózsa féle presztízs-változókkal képzett modellek azt mutatják, hogy nem csupán a kulturális tõke hatásának magasabb szintje az, ami a nõk által megszerzett társadalmi státuszt a férfiakénál erõsebben származás-függõvé alakítja, hanem hozzájárul ehhez az anya iskolai végzettségének - csak a gyengébbik nem tagjainál jelen lévõ - pozitív direkt hatása is.
 

Irodalomjegyzék

Andorka Rudolf 1982. A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Budapest: Gondolat

Andorka Rudolf-Kulcsár Rózsa 1982. Az anya társadalmi helyzetének és iskolai végzettségének hatása a gyermekek társadalmi mobilitására. Szociológia, 4.

Blaskó Zsuzsa 1997. Kulturális tõke és társadalmi mobilitás. Szakdolgozat. ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet és Továbbképzõ Központ

Blau, Peter M.-Duncan, Otis Dudley 1967. The American Occupational Structure, Wiley, 163-177. Magyarul megjelent: Róbert Péter (szerk.) A társadalmi mobilitás. Budapest: Új Mandátum, 1998, 141-152.

Bourdieu, Pierre 1973. Cultural Reproduction and Social Reproduction. In: Brown, Richard (ed.) Knowledge, Education and Cultural Change. London: Willmer Brothers Limited

- 1978a A társadalmi egyenlõtlenségek újratermelõdése. Budapest: Gondolat

- 1978b A mûvészeti észlelés szociológiai elméletének elemei. In: Józsa Péter (szerk.) Mûvészetszociológia. Budapest: KJK, 175-200.

- 1986. The Forms of Capital. In: John, G. Richardson (ed.) Handbook of Theory and Research for the Sociology of Education. New York: Greenwood

Davis és Moore 1945. A rétegzõdés néhány elve. In: Ferge Zsuzsa (szerk.) Társadalmi struktúra és rétegzõdés II., Elméletek és konkrét elemzések, I. kötet; Budapest: ELTE BTK, Tankönyvkiadó, 1973

De Graaf, P. M. 1986. The Impact of Financial and Cultural Resources on Educational Attainment in the Netherlands. Sociology of Education Vol. 59. 237-246.

- 1989. Cultural Reproduction and Educational Stratification. In: B. F. M. Bakker-J. Dronkers-G. W. Meijnen (eds.) Educational Opportunities in the Welfare State.

DiMaggio, Paul 1982. Cultural Capital and School Success. American Sociological Review. Vol. 47. p. 189-201. Magyarul megjelent: Róbert Péter (szerk.) A társadalmi mobilitás. Budapest: Új Mandátum, 1998, 198-218.

Ganzeboom, H. B. G. 1986. Cultural Socialization and Social Reproduction. Paper presented at the XI. World Congress of Sociology, New Delhi

Ganzeboom, Harry B. G.- Paul M. De Graaf-Róbert Péter 1990. Cultural Reproduction Theory on Socialist Ground: Intergenerational Transmission of Inequalities in Hungary In: A. L. Kalleberg (ed.) Research in Social Stratification and Mobility, Vol. 9.

Kolosi Tamás 1987. Tagolt társadalom. Struktúra, rétegzõdés, egyenlõtlenség Magyarországon. Budapest: Gondolat

Kolosi Tamás-Jules Peshar-Róbert Péter 1995. A társadalmi reprodukció csökkenése. In. Társadalmi rétegzõdés. Budapest: AULA 475-499.

Kulcsár Rózsa 1985. Az elsõ magyar országos presztízsvizsgálat eredményei. Statisztika Szemle, 11.

Mateju, P. 1988. Family Background and Educational Attainment in Czechoslovakia in the Late Seventies. Manuscript.

Mateju, P. 1990. Family Effects on Educational Attainment is Czechoslovakia, Hungary and the Netherlands. In: Jules L. Peshar (ed.) Social Reproduction in Eastern and Western Europe. Univ. of Groningen

Róbert Péter 1986. Származás és mobilitás. Budapest: Társadalomtudományi Intézet

- 1991a The Role of Cultural and Material Resources in Status Attainment Process: The Hungarian Case. In. Beyond the great Transformation. Research Review

- 1991b Egyenlõtlen esélyek az iskolai képzésben. Szociológiai Szemle, 1.

Simkus, A. 1982. Comparative Stratification and Mobility. In: J. M. Ammer-R. S. Mash Comparative Socioloigcal Research in the 1960's-1970's. Leyden: Brill

Treiman, Donald J. 1970. Industrialisation and Social Stratification. In: E. O. Laumann (ed.) Social Stratification: Research an Theory for the 1970s. The Bobbs-Merrill Company, Inc. New York, 1970. 204-234. Magyarul megjelent: Róbert Péter (szerk.) A társadalmi mobilitás. Budapest: Új Mandátum, 1998, 86-110.