Az egyes területek és országok szociológiái megõrizték sajátos irányultságukat, annak ellenére, hogy a szociológia alapítói és jelentõs teoretikusai minden erejükkel egyetemes szociológiai tudomány létrehozásán fáradoztak. A sajátosságokat azok az alapvetõ társadalmi kihívások határozták meg, amelyekkel az egyes nemzetek társadalmainak szembe kellett nézniük kialakulásuk éveiben és kulcsfontosságú periódusaikban.

A német szociológia eredetét és hagyományait nem érthetjük meg a historicizmus jelentõs hatása nélkül - mutat rá Albion Small¹-, ez viszont feltételezi, hogy helyesen értelmezzük a francia felvilágosodásra és forradalomra, illetve az angol liberalizmusra adott német reakciót. A modern angol társadalmi elgondolások, különösen a társadalomantropológia felfoghatatlanok azok nélkül a kihívások nélkül, amelyek a gyarmati adminisztrációhoz kapcsolódnak. Dél-Amerika szociológiája is, a maga függõségelméletével, csak akkor érthetõ, ha ismerjük a kontinens országainak az Egyesült Államokhoz fûzõdõ sajátos gazdasági kapcsolatát.
 

A cseh szociológia szociológiája

A 19. század második felének (azon belül is fõleg az utolsó két évtizednek) cseh társadalmára vonatkozó, strukturális, kulturális és attitûdbeli vonásokat elemzõ felmérésébõl következtethetünk azokra a fõbb területekre, amelyekkel a létrejövõ cseh szociológiának és a cseh politikai és társadalmi gondolkodásnak szembe kellett néznie (lásd az 1. táblázatot).

Ha megvizsgáljuk az elsõ periódusban íródott - az 1882-vel, a prágai egyetem cseh nyelvû oktatásának megújulásával kezdõdõ és a Habsburg Birodalom 1918-as összeomlásával végzõdõ - tanulmányokat és könyveket, láthatjuk, hogy ebben az idõszakban két fontosabb téma uralta a cseh szociológiát, más, kevésbé fontos témák kíséretében (ezt részletesebben lásd a 2. táblázatban).

A két alapvetõ téma a következõ problémákkal foglalkozott: 1. a társadalom modernizálása, vagyis a mezõgazdasági társadalomból az ipariba való átalakulás; 2. a nemzet problematikája.

Ernest Gellnerrel² egyetértésben azt mondhatjuk, hogy ebben a kontextusban a legfontosabb téma a mezõgazdasági társadalom átalakulása ipari társadalommá. A változás nyomán megjelent a modern nacionalizmus, felborultak a hagyományos gazdasági, jogi és politikai intézmények és új társadalmi rétegzõdés, új társadalmi konfliktusok támadtak és modern politikai pártok jöttek létre.

Ahhoz, hogy megértsük a cseh szociológiai gondolkodás sajátosságát, megkülönböztetett figyelmet kell fordítanunk azokra a reális keretekre, amelyek között a cseh szociológia a maga alakját elnyerte. Ez pedig nem más, mint az Osztrák-Magyar Monarchia és társadalma. Az a társadalom, amely az alkotmányozás bevezetése (1861 és 1867) után is konzervatív maradt - számos korporatista intézménnyel, rendi struktúrákkal és értékrendekkel -, de a társadalmi és politikai korlátok ellenére is folyamatosan iparosodott. Alsó-Ausztria és Bécs mellett a cseh tartományokban volt a leggyorsabb az iparosodási folyamat. Ez viszont, a birodalom adott politikai feltételei közepette, robbanással fenyegetõ egyenlõtlenséget idézett elõ. A cseh tartományok területe nemcsak a legiparosodottabb területté vált, hanem egyszersmind - szintén Bécs után - az ország leggazdagabb részévé³, viszont továbbra is hiányzott a megfelelõ politikai státus, az, amelyet Magyarország 1867-ben elnyert. Mindeközben a cseh tartományokban, mint a birodalom gazdag és gyorsan modernizálódó részében, a fõ etnikai csoport, a cseh nyelven beszélõ népesség sikeres nemzeti újjászületési folyamata zajlott. Európai szemszögbõl nézve a monarchiának ez a része ugyanakkor megõrizte, nem vetkõzte le provincializmusát, egyfajta izolációt és alulfejlettséget mutatott, ami a cseh társadalom válságát idézte elõ.

Egyértelmûbben fogalmazva azt mondhatjuk, hogy ami a társadalmi rétegzõdést, a politikai irányvonalat és a politikai elit filozófiáját illeti, átfedték egymást a feudális és korporatista társadalom, illetve a kapitalista és liberális társadalom egyes elemei. Általánosságban persze ugyanez jellemezte az osztrák társadalmat is.⁴ A társadalmi hierarchia két rendszere és ebbõl következõleg számos státus-inkonzisztencia létezett egymás mellett. Ugyanakkor fontos kiemelni, hogy a cseh tartományokban ez a kettõs rétegzõdési rendszer meglehetõsen heterogén értékrendek és politikafilozófiák struktúrájához kapcsolódott. A cseh társadalom, amely gazdasági és társadalmi szempontból a 19. század végén viszonylag jól fejlett volt, egyben saját állam nélküli társadalom volt, erõs nemzeti mozgalommal és az ipari munkásosztály gyorsan növekvõ rétegével. És itt kezdõdik a cseh szociológia.
 

A kialakulás periódusa (1882-1918)

Thomas Garrique Masaryk volt az a szociológus, aki megpróbálta a fogalmi kereteket kidolgozni és a válságot megoldani. Masaryk nem "tudományos rendszerezõ" volt, az õ érdeme éppen abban rejlik, hogy nagyon életszerû válaszokat próbált adni a "modern ember válságának" problémájára, és tökéletesen tudatában volt annak, hogy ez a válság a modernizáció folyamatához kapcsolható. Szociológiáját, vagyis a korabeli európai társadalom analitikus képét már habilitációs dolgozatában felvázolta, amelyet 1879-ben nyújtott be a bécsi egyetemen, és amelyben az öngyilkosságot a modern idõk társadalmi tömegjelenségének tekintette.⁵ Véleménye szerint az európai öngyilkosság növekvõ aránya a modern kultúra lényeges értékeinek hatása és az európai társadalmak általános válságának szimptómája volt.

Masaryk szerint ez a válság túlnyomórészt spirituális, vallásos jelleget öltött.⁶ Ebben az összefüggésben a kialakuló modern cseh társadalom meghatározására is kísérletet tett. Számára az úgynevezett cseh kérdést⁷ a gondolkodás válsága és a társadalmi értékrend jelentették. A kivezetõ utat a régi cseh protestáns tradíció folytatásában jelölte meg, amelyet a korabeli világban - ahol a tudomány szerepe egyre növekszik - sokkal jobban fejez ki a humanisztikus demokrácia elmélete és gyakorlata (Masarykra erõsen hatott A. Comte). Meggyõzõdése volt, hogy a nyugati világ a teokráciából a demokrácia irányába fejlõdött.⁸ Ez adta a "cseh történelem értelme" fogalmának megalkotásához a keretet. Filozófiai és történelmi konstruk-cióival (a cseh protestantizmus - felvilágosodás - modern demokrácia kontinuitásának hangsúlyozása) több évtizedes vitát gerjesztett, amelyben jelentõs cseh értelmiségiek és politikusok szólaltak meg, például Josef Kaizl, Josef Pekaø, Ferdinand Peroutka és Jan Slavík. Ez a vita, más stílusban ugyan, a mai napig is tart.⁹

A cseh tartományok gyorsan növekvõ ipara és a gyors urbanizálódás - miközben a mezõgazdaság szerepe jelentõs maradt - a modernitás megfelelõ módjainak kutatása (vö. azzal a szereppel amelyet a modern mûvészet játszott a cseh intellektuális fejlõdésben) a cseh szociológusokat a városi és a falusi életmód intenzív tanulmányozására ösztönözte. 1915-ben megjelent A. I. Bláha¹⁰ nagyvárosról szóló monográfiája, amely utalt a városok problémájával foglalkozó összes fontos európai tanulmányra. Ezzel egyidõben O. Jozífek¹¹ a cseh falu világáról írt empirikus szociológiai tanulmányt.

A cseh tartományok társadalomtudósai - a többi iparosodó és városiasodó európai ország tudósaihoz hasonlóan - a társadalmi patológiára, a szegénységre és az ebbõl következõ társadalompolitikára irányították figyelmüket. A prágai egyetemnek már 1904-ben volt szociológatanára, B. Foustka személyében,¹² aki - és ez elõrevetíti a cseh szociológia fejlõdési irányát - megírta Az emberi társadalom gyengesége címû mûvet. Masaryk, a cseh szociológia alapítója filozófiatanár volt. Ugyanakkor alaposan tanulmányozta az alkoholizmust, elõadást tartott a "gyakorlati etika" témakörében és nagy érdeklõdést mutatott a szociális gondozás iránt.

A "társadalmi kérdés" tanulmányozása a modernitás szociológiájának fontos részét képezte a cseh tartományokban. Ezen a területen Masaryk szintén kulcsszerepet töltött be az 1898-as Társadalmi kérdés¹³ megírásával, amely a marxizmus kemény és realista bírálata, s amelyben a szerzõ szociálliberális nézõpontból érvel a jóléti állam kiépítése mellett.

Masaryk korának égetõ kérdéseire kereste a választ, de közben annak a szociológiai elméletnek a körvonalait is felvázolta, amelyet Alan Woolfolk és Jonathan Imber találóan "konstruktív szociológiai elméletnek" nevezett.¹⁴

Masaryk munkájában nagyjából egyensúlyban volt a szociológiai objektivizmus és a szubjektivizmus, igaz, az utóbbi némileg erõsebbnek bizonyult. Nem véletlen, hogy õt az evoluciós pszichologizmus képviselõjének tartják, L. F. Warddal vagy F. H. Giddingsszel együtt. Masaryk szerint nincsen társadalom egyének nélkül, de ami ennél fontosabb, nincsenek egyének társadalom nélkül. Az egyén-társadalom kapcsolata vonatkozásában Masaryk elõrevetítette George Herbert Mead szimbolikus interakcionizmusát, Anthony Giddens és Pierre Bourdieu strukturáció-elmé-letét. Ebben az összefüggésben az egyének aktív szerepére helyezte a hangsúlyt. Véleménye szerint az egyének a fõ alakítói az emberi társadalmakat formáló és fenntartó komplex folyamatoknak.

Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy a cseh szociológiára nemcsak a már említett aktivizmus és konstruktivizmus hatott, hanem Émile Durkheim fogalmai is, amelyek jól felismerhetõek például A. Uhlíø¹⁵ és O. Machotka¹⁶ munkáiban.
 

A terjeszkedés periódusa (1918-1948)

Az 1918-1948 közötti második periódus szerves folytatása volt a fentebb jellemzett éveknek. Csehszlovákiának mint független államnak a megalakulása új hangsúlyokat igényelt. A politikai témák sokkal fontosabbakká váltak. A társadalomtudósok két fõ területre összpontosították figyelmüket: a demokrácia elméletére, valamint a nemzettel és a nacionalizmussal összefüggõ témákra. Az állam építése címû mûvében, amely az elsõ világháború fejleményét elemzi, már sokkal kiérleltebb Masaryk demokráciaelmélete: nem csupán kormányzási formának tekinti a demokráciát, hanem fõként életfilozófiának. Ezért gyakran beszél demokratizmusról.

Masaryk demokráciaelméletét közeli munkatársa, Eduard Benes¹⁷ pontosította. Benes Franciaországban tanult szociológiát, Durkheimnél hallgatott órákat, majd a prágai egyetemen kinevezték docenssé. Habilitációs dolgozata a politikai pártokkal és a politikai partizánkodás jelenségével foglalkozott.¹⁸ Érdekes bevezetõt írt Durkheim Les Règles de la Méthode Sociologique címû munkájának cseh kiadása elé, amelyben kritizálja Durkheim túlzott szociológiai objektivizmusát.¹⁹ A korszak cseh gondolkodóinak bemutatását ki kell kiegészítenünk Karel Èapek nevével, aki Durkheim szociológiai koncepciójának hasonlóan kritikus látásmódját adta.²⁰ Ezekben az idõkben a cseh értelmiségiek individualisták voltak.

Az új állam, Csehszlovákia megalakulása, amelyben a fõ szerep kétségkívül a hétmillió csehé volt, akik kezdetben 3,2 millió némettel, 2 millió szlovákkal, 660 000 magyarral, 110 000 lengyellel és 100 000 ukránnal éltek együtt, számos tanulmányt hívott életre.

Az úgynevezett nemzeti problematikával foglalkozó irodalom két csoportba sorolható. Az elsõ csoportba azok a mûvek tartoznak, amelyek bizonyos szempontból a háború elõtti vitát folytatják Masaryk Cseh kérdésérõl. Ebben a polémiában fõként Josef Pekaø és Jan Slavík történészek, J. L. Fischer és Emanuel Rádl filozófusok, valamint maga Masaryk vettek részt.

A vita második fázisa Pekaø miatt vált érdekessé, aki azt hangsúlyozta, hogy a németek szomszédsága pozitív hatással volt a cseh történelemre, és aki részletes vizsgálatokat végzett a historiográfia és a szociológia kapcsolatáról. E vita révén kapcsolódott be Max Weber a cseh társadalomtudományos diskurzusba, Pekaønak és Slavíknak köszönhetõen. Slavík fõként a "konstruktivizmust" emeli ki Weber történelemfelfogásából. Fischer fõleg Masaryknak a cseh történelemre vonatkozó filozófiáját kritizálja, az általa szintetikus individualizmusnak nevezett elméletet állítja szembe Masaryk kritikai és morális individualizmusával.²¹

A második csoportot azok a tanulmányok alkotják, amelyek direkt vagy indirekt módon kötõdnek a csehek és a németek közötti kapcsolathoz az újonnan alakuló államban. A szerzõknek nem mindegyike hivatásos szociológus, de vizsgálódásaik szociológiai irányultságúak. Jó példa erre E. Rádl²² tanulmánya: A csehek harca a németek ellen. Rádl egyrészt védelmébe veszi a nemzet politikai koncepcióját az uralkodó etnikai koncepcióval szemben, másrészt kritikai vizsgálatnak veti alá a német népesség romló helyzetét az új államban. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy Rádl cseh volt.

Figyelemre méltó, noha elszigetelt terméke ennek az idõszaknak a geográfus Jaromír Korèák²³ szociológiai és történeti gyökerû munkája Csehszlovákia geopolitikai alapításáról, illetve a régi "törzsi területeirõl". Korèák elmélete tulajdonképpen etnogenezis.

A szociológia nagy fejlõdésen ment keresztül ebben a periódusban intézményi szempontból is, és a politikai elit támogatta ezt a fejlõdést. A két világháború között a filozófiai karon két, egymástól független szociológia tanszéken tartottak szemináriumokat Prágában és Brnóban. Más felsõoktatási intézményben is tanítottak szociológiát, és két szociológiai folyóirat jelent meg ezekben az években. Számos külföldi szakirodalmi mûvet, fõleg franciát és amerikait fordítottak le cseh nyelvre. A két világháború közötti idõszak jellemzõ tünete az a tény, hogy a német szociológia - Max Webert is ideértve - kívül esett a cseh szociológusok érdeklõdési területén.

A két világháború között az empirikus kutatásokra fektettek nagy hangsúlyt. Ez az amerikai egyetemekkel még az 1914 elõtti években kiépült gyorsan fejlõdõ kapcsolatokkal függött össze. Fõleg a chicagói egyetemmel alakult ki szoros együttmûködés. Gyakran tartott ott elõadást T. G. Masaryk²⁴, és ott tanult a lánya, Alice is. Az elsõ világháborút követõen Alice Masaryková vitt amerikai kollégákat Prágába, hogy elkészítsék az elsõ prágai társadalmi felmérést.

A korszak legkiterjedtebb empirikus kutatásai azokhoz a felmérésekhez kapcsolódtak, amelyek a prágai szegény családok életkörülményeit vagy a Prága külvárosában zajló városiasodást térképezték fel. Emellett még két monográfia készült két falusi közösségrõl, amelyeket erõteljes mezõgazdasági kooperáció jellemzett, továbbá számos empirikus tanulmány meghatározott társadalmi rétegekrõl, például az ipari munkásságról, a mezõgazdasági vállalkozókról, az értelmiségrõl, és egy tanulmány a foglalkozások presztízsérõl. E munkák némelyikét, például az urbanizációról szólókat amerikai alapítványok támogatták. A University of Chicagóval való kapcsolatnak köszönhetõen Prága volt az elsõ európai város, ahol a koncentrikus városi zónák burgess-i modelljét alkalmazták. Ez Zdenek Ullrich²⁵ érdeme volt, aki a prágai egyetem szociológia tanszékén tanított.

A szociológiaelmélet fejlõdése²⁶ kevésbé volt megnyugtató. J. L. Fischer teljesítménye, aki a társadalom eredeti strukturális-funkcionális elméletének megalkotására tett kísérletet, szinte teljesen ismeretlen maradt külföldön. A Parsons-féle társadalmi cselekvéselmélet helyett annak a mechanikus modellnek a filozófiai kritikájából indult ki, amely a természettudományokból gyûrûzött be a társadalomtudományokba. Fischer a szerkezet, a társadalom minõségi jellemzõi, illetve az intencionalitás elméletét hangsúlyozta, szembeállítva a mennyiségi megközelítéssel és a mechanikusan felfogott kauzalitással. Nem tudom, hogy ismerte-e Radcliffe-Brown, B. Malinowski vagy T. Parsons harmincas évekbeli munkásságát. Feltehetõleg nem, de a második világháború után minden bizonnyal ráébredt arra a szellemi rokonságra, amely a nyugati szerzõkhöz fûzte. Az 1960-as években megpróbált bekerülni a nemzetközi tudományos körforgásba - az eviani szociológiai világkongresszuson ismertette elméletét -, de nem járt sikerrel.

Ezzel szemben viszont a Jan Mukaøovský és Vilém Mathesius nevéhez fûzõdõ cseh lingvisztikai strukturalizmus sokkal szerencsésebb volt, világszerte ismertté vált Roman Jakobsonnak köszönhetõen, aki Prágából az Egyesült Államokba emigrált.²⁷

Hasonlóképpen Fischer erõfeszítéseihez, hogy a társadalom funkcionális elméletét bemutassa, az építészet szociológiája is az életmód eredeti funkcionalista elméletére korlátozódott. Ezt az elméletet Mukaøovský lingvisztikai strukturalizmusának hatására Karel Honzík²⁸ építész alkotta meg, de soha nem fordították le egyetlen idegen nyelvre sem, így teljesen ismeretlen maradt.

Kevésbé termékeny, de jellemzõ volt a prágai és a brnói szociológiai iskolák között a szociológia objektivitásáról, illetve a szociológia és etika kapcsolatáról folytatott elméleti vita. A sokkal inkább pozitivista prágai iskola ragaszkodott az analitikus és a normatív megközelítések szigorú megkülönböztetéséhez (J. Král, O. Machotka, Z. Ullrich). A brnói iskola visszautasította ezt a szigorú megkülönböztetést.

Amikor 1939-ben a nácik elfoglalták a Cseh Köztársaságot, és kitört a világháború, a cseh egyetemeket pedig bezárták, a szakma reményteljes fejlõdése véget ért.

A relatív szabadság rövid, hároméves periódusa 1945 és 1948 között, amikor a szociológia tanszékek újra megnyíltak, csupán egy kétségbeesett intermezzo volt a szakma történetében.
 

Destrukció, megújulás és stagnálás (1948-1989)

Az 1948-as kommunista államcsíny után a szociológia megszûnt Csehszlovákiában. A szociológia tanszékeket bezárták, és a tanárokat - hacsak korábban már nem voltak marxisták, vagy hirtelen nem váltak azzá - eltávolították az egyetemekrõl, vagy pedig emigrációba kényszerítették. A szociológia szakos hallgatók közül jó néhányra ugyanez a sors várt. A szociológiai folyóiratokat betiltották.

Ellentétben Lengyelországgal, ahol 1948 után a szociológia oktatása folytatódott az egyetemeken, sõt néhány szociológiai lap is megmaradt, a csehszlovák helyzet katasztrofális volt.

A szociológia viszonylagos rehabilitációjára csak a hatvanas évek közepén került sor. Ekkor alakult meg ismét a Csehszlovák Szociológiai Társaság, és a szociológia-oktatás újra beindult az egyetemeken. Egy ideig szellemi divatirányzattá vált, de az államhatalom gyanakodva figyelte, és különbözõ mechanizmusok révén - például a nómenklatúra-rendszerrel - erõs kontrollt gyakorolt felette. A kutatásokat gyakorlatilag az állam finanszírozta, ez pedig természetesen az ellenõrzés újabb eszköze volt. Az akadályok ellenére 1965-tõl 1969-ig a szakma figyelemre méltó fejlõdést mutatott, a marxista revizionisták váltak a szociológia fõszereplõivé, akik abban bíztak, hogy a szociológia révén modernizálni lehet a merev és stagnáló társadalmat.

Elsõként tisztázni kellett az egyetemi tananyag kötelezõ részét képezõ történelmi materializmus és a marxista szociológia kapcsolatát. A gyakran skolasztikus viták keretében gyakorlati szempontból szükségesnek látszott megvonni a határt, illetve megjelölni a különbséget a két "diszciplína" között. Azután a szociológiai kutatások módszertanát kellett megújítani, valamint megismerkedni a nem-marxista szociológiával. Alvin Gouldner²⁹ akkoriban kellõ magyarázatot adott a funkcionalista iskolák nagy népszerûségére a szovjet blokk országaiban. Ennek az idõszaknak az is jellemzõ eseménye volt, hogy Robert Merton az elsõ nyugati szociológusok között kapott a hatvanas években meghívást Prágába.

A kiterjedt és jól fizetett kutatások jobbára a szocialista társadalmak modernizációjával kapcsolatos témákra irányultak. Ezek kiválasztása a hatalom képviselõi és a revizionista marxista értelmiségiek közti párbeszéd eredménye volt, a fõbb témák: a cseh szocialista társadalom társadalmi rétegzõdése (P. Machonin vezette nagy kutatócsoport³⁰) és a tudományos-technikai forradalom társadalmi és kulturális összefüggései (R. Richta³¹). A társadalmi rétegzõdés-vizsgálat magasabb tudományos értéket képviselt a másik kutatási projekthez képest.

A kommunista párton belüli liberalizálódás és az ideológiai iránymutatások megszûnése nyomán kialakult légkör a hagyományos szociológiai diszciplínák, mint például a város-, a falu-, az ipari vagy az orvosi szociológia, valamint népességvizsgálat is visszanyerhették korábbi pozícióikat. Fél évtized alatt megújultak a nyugati szakmai intézményekkel és szervezetekkel korábban kialakított kapcsolatok, csakúgy, mint az együttmûködés az ISA-val, az ISA kutatási bizottságaival, illetve más nemzetközi szervezetekkel.

Az ország 1968-as megszállása és a Husák-féle normalizációs rezsim harminc éven belül harmadízben sorvasztotta el a szociológiát mint tudományos diszciplínát. Erre az idõszakra nem annyira az intézmények, hanem sokkal inkább az emberek szakmai ellehetetlenítése volt jellemzõ. A diszciplína perifériáján elhelyezkedõ emberek számára nagyobb lehetõség mutatkozott a túlélésre. A középkorú revizionisták generációját szinte teljesen szétverték. A kutatási programok egy része folytatódott, de szigorú ellenõrzés mellett. Ez fõleg a társadalmirétegzõdés-vizsgálatot érintette, kisebb mértékben a tudományos-technikai haladással foglalkozó tanulmányok megmaradt részére is kiterjedt a kontroll. A kutatási projektek vezetõi pozícióit a másodrendû kutatók foglalták el. Jellemzõ, hogy a Szociológiai Intézet, amely az enyhülés idõszakában született újjá, ismét a Szociológiai és Filozófiai Intézet fennhatósága alá került, hogy egyszerûbb legyen az ideológiai felügyelet gyakorlása. A szakma folyóirata viszont továbbra is megjelent.

A helyzet ellenére az Akadémián és az egyetem falain kívül folyt szociológiai kutatás, de ez nem alapulhatott semmiféle innovatív és friss hipotézisen. Semmiféle új koncepció vagy elgondolás nem kerülhetett nyilvánosságra, és az "illegális" szociológia csupán kritikai megjegyzésekre szorítkozott. A szakma és a diszciplína kétségkívül hanyatlásnak indult.

Az újabb kísérlet a szociológia funkciójának helyreállítására 1989-ben kezdõdött. A megcsonkítottt szociológia kezdetben képtelen volt érdemi szerepet betölteni a cseh társadalmi átmenetben, csak napjainkban kezdi visszanyerni elveszett pozícióját.
 

Néhány kontinuitás a diszkontinuitás közepette

A diszciplína elmúlt száz évét felmérve úgy gondolom, hogy az alábbi hét témacsoport az, amely ismétlõdõen elõkerül a cseh szociológiai gondolkodásban:

1. A nemzet problematikája, a nacionalizmus és az identitás problémái
Itt a nacionalizmus-tanulmányok prágai iskoláját említhetjük. Ehhez az iskolához nemcsak cseh szerzõk tartoznak, hanem olyanok is, akik elhagyták Prágát, de a város etnikailag összetett helyzetére vonatkozó tudásuk alapján elméleti koncepciókat dolgoztak ki: T. G. Masaryk, E. Rádl, J. Pekaø, M. Hroch, H. Kohn, K. Deutch, E. Gellner.

2. A jóléti állam, a társadalompolitika, az alkalmazott társadalomtudományok elmélete
Szociológiai értelemben a társadalmi problémákban, a szegénységben és a társadalmi patológiában való elmélyülés okozója az a feszültség, amely a Gesellschaft és a Gemeinschaft alapú magatartások közt tapasztalható.

3. A társadalmi modernizáció problémái
Ezeket nagyon gyakran a társadalometikai témák részének tekintik.

4. A város és a falu szociológiája
Az urbanizáció és a modernizáció folyamataira adott reakciók.

5. A cseh társadalom társadalmi rétegzõdése
A tanulmányok változatos motívumaiban közös nevezõ a súlyos társadalmi konfliktusoktól való félelem.

6. Társadalomelmélet
A cseh szociológiának nem túl erõs ága. A legfontosabb Masaryk evolúciós pszichologizmusa és J. L. Fischer strukturalizmusa.

7. A demokrácia és a politikai rendszer elmélete
Voltaképpen erõfeszítések a liberalizmus és a szocializmus közti egyensúly megteremtésére.

Végül egy fontos megjegyzés: A szerzõ tudatában van annak, hogy a cseh szociológiáról készített felmérésébõl a számûzött cseh szociológusok munkája kimaradt. A cseh társadalmi gondolkodáshoz kétségkívül jelentõs a hozzájárulásuk. Tanulmányaik elégtelen ismerete azonban meggátolt abban, hogy róluk is szót ejtsek.
 

Jegyzetek, megjegyzések

* A dolgozat az ISA XIV. montreali Szociológiai Világkongresszusának "Szociológiai Tudás: örökség, kihívások, kilátások" címû szekciójában került bemutatásra 1998. július 28-án. Fordította: Gaal Ilona

1. A német szociológia gyökerét keresõ legjobb tanulmányok közt van Albion W. Small könyve. Albion Small 1924, Origins of Sociology. Chicago: The University of Chicago Press

2. A mezõgazdaságiból az ipari társadalomba való átmenet elméletéhez lásd: Ernest Gellner, 1988, Plough, Sword and Book. The Structure of Human History. London: Collins Harvill. A modernitás és a nacionalizmus közti kapcsolatról lásd a szerzõ Nations and Nationalism címû munkáját, 1983, Oxford: Basil Blackwell Ltd.

3. A cseh tartományoknak a Habsburg Birodalmon belüli erõs gazadasági pozíciójáról 1910 és 1918 között lásd az amerikai történész, David F. Good munkáját, aki az osztrák GDP-t a tartományok bruttó tartományi termelésére bontotta. David F. Good, 1984, A Habsburg Birodalom gazdasági felemelkedése, 1750-1914. Berkeley, Ca.: University of California Press, Appendix C, 274-279.

4. Ausztria és a Habsburg Birodalom átfogó leírását lásd: Jászi Oszkár, 1929, The Dissolution of the Habsburg Monarchy. Chicago-London: The University of Chicago Press, vagy Edward Crankshaw, 1963, The fall of the House of Habsburg. London: Longmans. William M. Johnston az "öreg" Ausztriáról szellemi és társadalmi szempontból egyaránt ír: 1972, The Austrian mind. An Intellectual and Social History 1848-1938. Berkeley-Los Angeles: University of California Press

5. Masaryknak a modern nyugati civilizációról szóló alapgondolatainak jó részét már a bécsi egyetemre írt docensi értekezése is tartalmazza. Lásd: Thomas Garrique Masaryk, 1881, Der Selbstmord als sociale Massenerscheinung der modernen Civilisation. Bécs: Garl Konegen

6. Masaryk szerint a moderrn ember válsága vallásos természetû. Ezt a nézetét az egyik legjobb könyvében fejtette ki: Thomas Garrique Masaryk, 1934, Moderní èlovìk a nabo?enstvi (A modern ember és a vallás). Prague: Jan Laichter. A könyv az 1896 és 1898 között már megjelent cikkek újranyomtatása.

7. Lásd Thomas Garrique Masaryk Èeská otázka (A cseh kérdés) 1895. A könyv Masaryk legtöbb kiadást megért kötetei közé tartozik. 1990-ben látott napvilágot a kilencedik kiadás. A könyv egy több évtizedes vitát indított el. A legfontosabb cikkeket és tanulmányokat, amelyek reagálnak rá, M. Havelka gyûjtötte össze és adta ki. Lásd a 9. hivatkozást.

8. Masaryk elsõ világháborúról szóló filozófiai-történelmi értelmezését a Svìtová Revoluce (Az állam építése) címû mûvében, 1925, Prága: Èin-Orbis, és a Nová Evropa, Stanovisko slovanské (Új Európa, szlovák álláspont) címû mûvében, 1920, amelyet elõször angolul és franciául adtak ki 1918-ban, fejtette ki bõvebben.

9. Az összes felsorolt szerzõ tanulmányát kötetbe gyûjtötte és újra kiadta Milos Havelka Spor o smysl èeských dìjin 1895-1938 (A cseh történelem jelentésérõl szóló vita, 1895-1938). Prága, Torst, 1995.

10. Az elsõ, nagyvárosokról szóló szociológiai monográfiák közé tartozik Arnost Bláha mûve: Mìsto. Sociologická studie (A nagyváros. Szociológiai tanulmány). Prága: Melantrich, 1914.

11. A cseh faluszociológiára nagy hatással volt a román szociológus, Dimitrie Gusti, fõleg a két világháború közötti idõszakban. Már az elsõ világháború elõtt is írtak cseh szerzõk szociálpszichológiai esszéket a vidék lakosságáról, s köztük volt O. Jozífek is. A két világháború között fõleg empírikus falukutatásokat végeztek, ezek közül kiemelkedõ: Karel Galla, 1937. Sány. Pøispìvek k sociologii dru?stevnictví v èeskoslovenské vsi (Sány. Adalékok a termelõszövetkezetek és a csehszlovák falu szociológiájához). Prága: Venkov. Dolní Roveò. Sociologický obraz èeské vesnice, 1939 (Dolní Roveò. Egy cseh falu társadalmi képe). Prága: Venkov. Sokkal teoretikusabb megközelítést használt Arnost Bláha az 1925-ben megjelent Sociologie sedláka a dìlníka (A paraszt és a munkás szociológiája) címû mûvében. Prága: Orbis

12. Bretislav Foustka fõ mûvei közé tartozik: Slabí v lidské spoleènosti (Az emberi társadalom gyengéi), 1904 és Sociální otázka. Socialismus a sociální hnutí (Társadalmi kérdés. A szocializmus és a társadalmi mozgalmak), 1912.

13. T. G. Masaryk elismerte a marxizmus jelentõségét. 1898-ban jelent meg a kétkötetes Otázka sociální. Základy marxismu sociologické a filosofické. (A társadalmi kérdés. A marxizmus szociológiai és filozófiai alapjai). Prága: Jan Laichter. A tanulmányt németre és oroszra is lefordították.

14. Masaryk szociológiai gondolatainak legjobb angol nyelvû kiadását Alan Woolfolk és Jonathan B. Imber szerkesztették 1994-ben. Thomas Garrique Masaryk, Constructive Sociological Theory. New Brunswick, USA: Transaction Publishers

15. A cseh társadalomtudósok alaposan tanulmányozták a francia szociológiát, illetve Émile Durkheim munkáit. Lásd elsõsorban Antonín Uhlír, 1932, Sociologická idea (A szociológia eszméje). Prága: Otakar Janáèek. Durkheim hatással volt A. Bláhara és Emanuel Chalupsnýre is, lásd az utóbbi Sociologie címû munkáját, amelyet több kötetben adtak ki 1916 és 1921 között. Prága: Melantrich

16. Az erkölcs tanulmányozásakor a prágai szociológus, Otakar Machotka Durkheim megközelítését alkalmazta: Mravní problém ve svìtle sociologickém (Az erkölcs kérdése a szociológia fényében), 1927. Prága: Orbis

17. Masaryk "demokrácia" elméletét legvilágosabban Karel Èapek fejtette ki, 1934-ben, President Masaryk tells his story. Londo: Allen and Unwin

18. Benes 1918-tól Csehszlovákia külügyminisztere, illetve 1935 után - Masaryk utódjaként - Csehszlovákia második elnöke, szintén szociológus volt. A prágai Károly Egyetemre írt docensi dolgozata Party Spirit címen jelent meg Prágában 1912-ben. Több könyvet is írt a demokráciáról, lásd például Eduard Benes, 1924, Nesnáze demokracie (A demokrácia nehézségei) . Prága: Orbis, és Demokracie dnes a zítra, 1946, (Demokrácia ma és holnap). Prága: Èin.

19. Émile Durkheim Les Règles de la Méthode Sociologique címû mûvének cseh fordítása 1925-ben jelent meg Prágában, amelyhez Benes írta az érdekes és kritikus bevezetõt.

20. Durkheim halálát követõen a jól ismert cseh regény- és drámaírónak, Karel Èapeknak a nekrológja jelent meg egy újságban, amelyben a szerzõ tiszteletét fejezte ki a francia szociológus elõtt, de ugyanakkor kritizálta is Durkheim "szociológiai objektivizmusát". Lásd Karel Èapek, 1917. Durkheim, Národní listy 1.12.

21. Josef Pekaø, Jan Slavík, Emanuel Rádl és Josef Ludvík Fischer releváns és említett tanulmányai megtalálhatók a cseh történelem jelentésérõl szóló kötetben. Lásd a 9. jegyzetet.

22. Lásd Emanuel Rádl, 1928. Válká Èechú s Nìmci (A csehek harca a németek ellen). Prága: Èin

23. Lásd Jaromíj Korèak, 1938. Geopolitické základy Èeskoslovenska (Csehszlovákia geopolitikai alapítása és törzsi területei). Prága: Orbis

24. T. G. Masaryk több alkalommal is járt a University of Chicagón. Elsõ, 1902. nyári útja során a Crane Alapítvány a Szláv Tanulmányokért keretében tartott elõadásokat. Legközelebb 1907-ben látogatott Chicagóba. Ekkor Oroszországról tartott elõadást. Lásd Draga B. Shillinglaw 1978, The Lectures of Professor T. G. Masaryk at the University of Chicago, Summer 1902. Lewisburg: Bucknell University Press

25. A prágai és a chicagói egyetemek közti kapcsolat megmaradt 1918 után is. A cseh szociológusok alaposan tanulmányozták a chicagói városszociológiai iskolát és a humánökológia alapelveit alkalmazták a Prága külvárosának városiasodási folyamatait kutató projektben. A projekt eredményeit összegzõ tanulmány németül jelent meg 1938-ban és épp ezért külföldön nem is vált ismertté. Lásd Zdenìk Ullrich, (ed.) 1938, Soziologische Studien zur Verstädterung der Prager Umgebung. Prague: Revue Soziologie und sozial Probleme

26. Fischer társadalomfilozófiájának és társadalomelméletének fõbb gondolatai már a harmincas években körvonalazódtak. Késõbb átalakította és újakkal egészítette ki õket. Lásd elsõsorban Josef Ludvík Fischer, 1931. Soustava skladebné filosofie (A strukturális filozófia rendszere), Prága, illetve 1948. Tøi stupnì (Három szint). Blansko: K. Jelínek

27. A cseh strukturalisták egyik legkreatívabb szerzõje kétségkívül Jan Mukaøovský. Számos könyvét és tanulmányát lefordították idegen nyelvre. Lásd elsõsorban Jan Mukaøovský, 1970 Aesthetic Function, Norm and Values as Social Facts. Ann Arbor: University of Michigan, valamint Structure, Sign and Function. Selected essays, 1978. Ed. John Burbank, P. Steiner, W. Steiner. New Haven-London: Yale University Press

28. Fõ munkáját lásd: Karel Honzík, 1946, Tvorba ?ivotního slohu (Az életforma kialakulása). Prága: V. Petr

29. Lásd Alvin Gouldner, 1970, The Coming Crisis of Western Sociology, London: Heinemann. Gouldner az alábbi mondatban tömör véleményét fejezte ki a szovjet szociológiáról: "A szovjet szociológia, akárcsak a nyugati funkcionalizmus, a társadalmi világból adottnak vesz néhány elemet, és küldetését abban látja, hogy ezeknek az együttmûködését minél egyöntetûbbé tegye." Lásd az idézett mû 466. oldalát.

30. A kutatócsoport eredményeit lásd Pavel Machonin és mások 1969, Èeskoslovenská spoleènost (A csehszlovák társadalom). Pozsony: Epocha.

31. Lásd Radovan Richta és mások 1969. Civilizace na rozcestí. Spoleèenské a lidské souvislosti vìdecko-technické revoluce. (A civilizáció válaszút elõtt. A tudományos-technikai forradalom társadalmi és emberi összefüggései). Prága: Svoboda
 

1. táblázat
A cseh társadalom strukturális, kulturális és magatartásbeli jellemzõi - a cseh szociológia kontextusa

Idõbeli szempontok	Strukturális vonások	Kulturális és magatartásbeli vonások
A modernizációs folyamat elsõ szakaszainak jellemzõi	Nyugat-Európa, a modernizáció középpontjának keleti pereme A Habsburg-birodalom egyik leggazdagabb része Társadalom állam nélkül A közösség alapja kis nemzet  Korán iparosodott ország Iparosodó társadalom fejlett mezõgazdasággal Alsó középosztályi és kisvárosi társadalom Az arisztokrácia gyenge társadalmi és kulturális befolyása a társadalomra Etnikailag heterogén ország, három erõs csoporttal: csehek, németek, zsidók	A modernizáció folyamatát nemzeti újjáéledési folyamatok kísérik Nacionalizmus, kezdetben liberalizmussal együtt, késõbb erõs szocialista mozgalom nacionalizmussal keveredve Viszonylag erõs agrármozgalom (populizmus)  Túlnyomórészt katolikus kulturális formák és attitûdök, a szekularizált katolicizmus irányában A kevés számú protestáns értelmiségi elit növekvõ befolyása A német kultúra erõs befolyása, a német gondolkodás az európai nyugat közvetítõje A mindkét oldalon jelen lévõ nacionalizmusnak köszönhetõen növekvõ elidegenülés, majd feszültségek és konfliktusok a cseh és a német népesség között
Viszonylag állandó vonások	Kis ország, lassú népességnövekedéssel A periferikus pozíció és a Nyugat-Európával való integráció között ingadozó régió Politikai diszkontinuitásoktól és a hiányzó társadalmi stabilitástól szenvedõ ország Bizonytalan társadalmi struktúrával, tulajdonosszerkezettel és gyorsan változó elittel jellemezhetõ társadalom	Kulturális szempontból túlnyomórészt nyugati orientációjú ország, nem igazán erõs modernség-ellenes populista attitûddel A "felzárkózás" filozófiája, amelyet a rendszerre jellemzõ, illetve geopolitikai diszkontinuitások okoznak Fõként a politikai rendszerek diszkontinuitásainak köszönhetõen szkeptikus attitûd terjedt el az emberek között, egyfajta elidegenedés az emberek és az állam között A realizmus és a praktikus megközelítések hangsúlyozása Versengõ kapcsolat a Gemeinschaft és a Gesellschaft alapú magatartások között

2. táblázat
A cseh szociológia fõbb témái a kialakulás periódusában (1882-1918)

 

3. táblázat
A cseh szociológia fõbb témái 1918 és 1948 között

 

4. táblázat
A cseh szociológia fõbb témái az 1948 és 1989 közötti években*

* A szociológia mint akadémiai diszciplína 1948 és 1965 között be volt tiltva. Ezért a táblázat fõleg az 1965 és 1989 közti periódust mutatja be.