Az alább leírtak annak a két közvélemény-kutatásnak az összehasonlító elemzésén alapulnak, amelyek közül az elsõt 1997 végén 1000 fõs országos reprezentatív mintán¹, a másodikat pedig 1998 februárjában a közigazgatás és az igazságszolgáltatás vezetõ beosztású tisztségviselõi körében végeztük² a korrupcióról. A közigazgatás felsõvezetõinek rétegmintájába a városi és megyei bíróságok, ügyészségek, rendõrkapitányságok, vám- és APEH-kirendeltségek vezetõi, a 100 000 fõnél több lakost számláló önkormányzatok polgármesterei és jegyzõi, valamint minisztériumok vezetõ beosztású munkatársai (államtitkárok, államtitkár-helyettesek, fõosztályvezetõk) és a Fõpolgármesteri Hivatal fõosztályvezetõi kerültek.

A korrupció valójában már a rendszerváltás elõtt is a közvéleményt élénken foglalkoztató kérdések körébe tartozott, a nyolcvanas években - a Magyar Közvéleménykutató Intézetben - végzett kutatások arról tanúskodnak, hogy az ezzel kapcsolatos problémák fölöttébb korlátozott nyilvánossága ellenére, ezekben az idõkben is a 10 legsúlyosabb társadalmi veszély közé sorolták ezt a jelenséget³.

A rendszerváltás után - a tulajdonviszonyok átalakulásával és az állami tulajdon lebontásával párhuzamosan - a közérdeklõdés homlokterébe került a korrupció: évrõl évre "elõkelõbb" helyre rukkolt az embereket leginkább foglalkoztató problémák rangsorában. 1993-ban még nem szerepelt a 15 legnagyobb közérdeklõdésre számot tartó probléma között, ezzel szemben 1997-ben már a hetedik volt a közönséget leginkább foglalkoztató témák rangsorában.⁴ Ezzel párhuzamosan növekedett a kérdés társadalmi veszélyességének megítélése, valamint a közvélemény igénye arra, hogy a hatalom erélyesebben és eredményesebben lépjen fel a korrupcióval szemben.

A Jelenkutató Intézet munkatársai⁵ az elmúlt években csaknem 25 ezer - egy-egy város lakosságát reprezentáló - felnõtt magyar állampolgár véleményét kérték ki a kérdéssel kapcsolatban, és ennek alapján arra a megállapításra jutottak, hogy a többség szerint a korrupció enyhébb és súlyosabb formái egyaránt jelen vannak mindennapjainkban; a megkérdezettek több mint négyötöde vélekedett úgy, hogy a helyi közigazgatásban a sikeres ügyintézésben nem elhanyagolható szerep jut a megfelelõ összeköttetéseknek, és 5 százalékuk annak a meggyõzõdésének adott hangot, hogy a korrupció mindennapos gyakorlattá vált a helyi közéletben. A meglehetõsen nagy mintán végzett kutatás eredményei arra mutatnak, hogy elsõsorban a nagyobb városok lakói kénytelenek együtt élni a korrupció különbözõ formáival, és, hogy a fiatalabb generációk fokozottabban érzékelik a korrupció mindennapos jelenvalóságát, mint az idõsebb korosztályok tagjai.

Az 1993-as "székház-ügy", majd az 1996-os "sikerdíj"-botrány után a közgondolkodásban egyre inkább összekötõdött a politika és a korrupció fogalma. Miközben a közvélemény évrõl évre sürgetõbbnek ítélte a korrupcióval szembeni határozott kormányzati fellépést, látványosan növekedett a lakosság elégedetlensége azzal, ahogyan a kormány ezt a kérdést (nem) kezelte. A közvélemény-kutatások szerint 1994-ben az emberek 30 százaléka, 1995-ben 37, 1997-ben pedig már 42 százaléka sorolta a legfontosabb kormányzati feladatok közé a korrupció elleni küzdelmet. Ezzel párhuzamosan hónapról-hónapra növekedett az elégedetlenség azzal, ahogyan a kormány ezt a problémát kezelte; míg 1994-ben egy százfokú skálán 38 pontra, addig 1997 elejére már mindössze 21 pontra értékelte a közvélemény a kormány ilyen irányú erõfeszítéseit, ami ténylegesen azt jelenti, hogy az emberek úgy látták, az ország vezetése gyakorlatilag semmit nem tesz a politikai hatalom gazdasági elõnyökké konvertálása ellen⁶.

Az országgyûlési képviselõk körében 1996-ban,végzett kutatás⁷ eredményei szerint a parlamenti képviselõk attitûdjeit mindenekelõtt az jellemzi, hogy a korrupciót állandónak tartják, a második legfontosabb magyarázó tényezõnek pedig a társadalom általános értékválságát tekintik. A korrupciókhoz való sajátos viszonyukat jellemzi az is, hogy noha a korrupció okai között maguk a törvényhozók is meghatározó jelentõséget tulajdonítottak a jogi szabályozás hiányosságainak, ez nem jelentett elegendõ késztetést számukra az elmúlt nyolc év során ahhoz, hogy újra szabályozzák ezt a területet.

A korrupcióval szembeni következetes fellépés nemcsak a kormány, hanem az ellenzék tennivalói között sem kapott helyet; még a sajtóban megszellõztetett ügyek is gyorsan lekerültek a politika napirendjérõl, mintha az összes politikai erõ abban lett volna érdekelt, hogy a lehetõ legrövidebb idõ alatt szõnyeg alá kerüljön minden olyan korrupciós ügy, amelynek a végére lehetne járni. A "fû alatti konszezus-keresés" gyanúját igazolta azoknak a parlamenti ad hoc vizsgálóbizottságoknak a tevékenysége is, amelyeket különbözõ korrupció-gyanús ügyletek kivizsgálására hívtak életre - székház-ügy, sikerdíj-ügy, zsurki vodkagyár támogatásának ügye -, és amelyek rendre kézzelfogható eredmény nélkül fejezték be munkájukat. Ez a tendencia az 1998-as választási kampány idején ért tetõpontjára, amelynek során csaknem az összes résztvevõ bámulatra méltó óvatossággal kerülte ezt a témát, amely pedig nyilvánvalóan nemcsak a közvéleményt leginkább foglalkoztató problémák egyike, hanem elméletileg remek ütõkártya lehet a választási harcban, minden olyan esetben, ha a küzdõ feleknek nem kell attól tartaniuk, hogy a korrupció felemlegetése bumerángként üt vissza rájuk. Úgy tûnik azonban, hogy az elmúlt nyolc év során a politikai élet szereplõi - részt vevõ vagy a hallgatás révén cinkossá váló - asszisztálásával olyan sûrûre sikerült szõni az összefonódások, megvesztegetések hálóját, hogy azoknak a többsége is ebben vergõdik, akinek nemcsak lehetõsége, hanem kötelessége lenne a hatékony fellépés a jelenség burjánzása ellen. A korrupció elleni hadüzenet ugyanis csakis és kizárólag abban az esetben válhat nulla összegû játszmává, ha arra, aki politikai ütõkártyaként kívánja ezt felhasználni, a korrupció gyanújának árnya sem vetül. Ellenkezõ esetben ugyanis - amint ezt a közelmúltban Olaszországban vagy Franciaországban végignézhettük - a dominóelvnek megfelelõen omolhat össze akár az egész politikai intézményrendszer, maga alá temetve az összes szereplõt. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a korrupció elhallgatása hosszú távon nem rejt ennél sokkal súlyosabb veszélyeket magában. Könnyen belátható ugyanis, ha háborítatlanul terjedhet tovább és általános gyakorlattá válik a társadalmi és gazdasági élet minden területén, az elõbb-utóbb általános bizalmi válsághoz és a társadalmon belül a polgári demokrácia értékeivel való növekvõ ellenérzésekhez, a rendpárti törekvések, illetve a politikai szélsõségek megerõsödéséhez vezethet. S hogy erre példát találjunk, nem is kell az ország határain túlra - az erõsõdõ francia és olasz szélsõjobboldalra tekintenünk, hiszen nyilvánvaló, hogy a hazai parlamenti választások nyomán a szélsõjobboldal parlamentbe kerülésének egyik döntõ oka az volt, hogy miként Nyugat-Európában, nálunk is csak a szélsõséges politikai erõk állították kampányuk középpontjába a korrupció témáját. Ugyanennek a kérdésnek egy másik vetülete, hogy a közvélemény a korrupció által leginkább fertõzött intézmények között tartja számon a politikai pártokat, és a három leginkább megvesztegethetõ foglalkozás közé sorolja a politikusokét.

A korrupciós ügyek takargatása nemcsak a politikai és gazdasági elit, hanem a sajtó presztízsét is súlyosan veszélyezteti, hiszen a demokratikus nyilvánosság legfontosabb feladata éppen a hatalom kontrollja, a visszaélések leleplezése. Ha a sajtó eredendõ éthoszát és hivatását, nem pedig a politikai közélet színvonalát tekintjük követendõ normának - és miért ne ezt tennénk -, akkor aligha vonható kétségbe, hogy a korrupció elleni küzdelem terén a sajtó mûködése is számos kívánni valót hagy maga után. Ezt bizonyítja az újságírók körében 1997-ben végzett kutatás is⁸, amelybõl az derült ki, hogy az újságírók kétharmada szerint ma is vannak tabu-témák a sajtóban, amelyekrõl nem lehet õszintén tájékoztatni a közönséget, és ezek között az elsõ helyen a korrupciót, a politika és gazdaság összefonódását említették. Errõl a kérdésrõl hasonlóan kritikus vélemények fogalmazódtak meg a felnõtt lakosság részérõl is. A Nyilvánosság Klub által 1998-ban végzett vizsgálat tanúsága szerint az emberek több mint fele meg van gyõzõdve arról, hogy ma is vannak témák, amelyekrõl a sajtó nem tájékoztatja õszintén a közvéleményt, és a három leggyakrabban említett tabu-téma között szerepel a korrupció.

A vizsgált problémakörrel kapcsolatos társadalmi légkört az adatfelvétel során tapasztaltak is jól érzékeltetik. A minta kiválasztása után levélben fordultunk a vizsgálatban érintett intézmények vezetõihez, amelyben tájékoztattuk õket arról, hogy az általuk irányított intézmény vezetõ beosztású munkatársai közül többeket fel fognak keresni kérdezõbiztosaink. Az intézményvezetõket mindössze arra kértük, hogy ne akadályozzák munkatársaik részvételét a vizsgálatban.

Az általunk felkeresett intézményvezetõk igencsak eltérõ módon reagáltak a közvélemény-kutatás tényére; volt, ahol maximális együttmûködési készségre találtunk, más intézmények vezetõi azonban határozottan és egyértelmûen elutasították együttmûködésre vonatkozó kérésünket, sõt volt olyan intézmény is, amelynek vezetõje kifejezetten megtiltotta munkatársainak a kutatásban való részvételt. Az eltérõ fogadtatásra nehéz általános magyarázatot találni; a legtöbb együttmûködési készséget a rendõrség felsõvezetõi részérõl tapasztaltuk: úgy tûnt, kifejezetten örülnek a vizsgálatnak, sõt többen interjúalanynak is ajánlkoztak. Ugyankkor a bíróság és az ügyészség legfelsõbb vezetõinek többsége egyértelmûen tudomásunkra hozta, hogy nem támogatja, sõt adott esetben meg is tiltja, hogy munkatársai válaszoljanak kérdéseinkre, és meglehetõsen nehezen boldogultunk a Vám- és Pénzügyõrség berkein belül is. A minisztériumok és az önkormányzatok vezetõ beosztású dolgozói egyéni mérlegelés alapján döntötték el, hogy vállalkoznak-e az interjúra, ezeken a helyeken azonban az esetek többségében nem ütközött különösebb nehézségekbe az interjúk elkészítése.

Mindezek után nem alaptalan a feltételezés, hogy magát a kutatást is befolyásolta valamelyest az eltérõ fogadtatás; azokon a munkahelyeken, ahol a vezetõk nem támogatták azt, hogy munkatársaikat megkérdezzük, azok, akik mégis vállalkoztak az interjúra, vélhetõen óvatosabban válaszoltak kérdéseinkre, mint ott, ahol nem számoltak a felettesek rosszallásával. Az interjú-szituáció különbségei, ha nem is meghatározó, mindenképpen megemlítendõ szerepet játszhatnak abban, hogy a vizsgálat eredményeképpen milyen összkép rajzolódik ki az egyes területekrõl.

A kutatási eredmények részletes ismertetése és elemzése elõtt a kapcsolatfelvétel nehézségeinek bemutatása mellett meg kell említenünk a vizsgálat elõkészítése és lebonyolítása során támadt módszertani problémákat is, amelyeket az eredmények értelmezésekor nem hagyhatunk figyelmen kívül E nehézségek egyik része magából a vizsgálat tárgyából, más részük pedig a minta sajátosságaiból fakad.

A korrupcióval kapcsolatos vélemények feltárása során az elsõ és legalapvetõbb problémát a fogalom egyértelmû és a többség által elfogadott definíciójának hiánya, a jelenség természetével kapcsolatos ismereteink korlátozottsága jelenti. Sem a hazai, sem a nemzetközi szakirodalomban nem találkoztunk a fogalom általánosan elfogadható definíciójával, sõt jelentéstartalmáról sem alakult ki mindmáig konszenzus a témával foglalkozó társadalomkutatók, közgazdászok körében.

A vélemények feltárását tovább nehezíti az, hogy maga a vizsgálat fókuszába állított fogalom, a korrupció eleve negatív tartalmat hordoz, ami sajátos körülményeket teremt, hiszen a közvélemény-kutatások során, a vizsgált probléma és a kérdések megfogalmazásakor általában igyekszünk elkerülni az értékelõ - pozitív vagy negatív töltésû - fogalmak használatát. Az ebbõl adódó problémákat fokozza, hogy a korrupciót a közgondolkodás ma is a tabu-témák közé sorolja, amit tovább erõsít az a fent már jelzett tendencia, hogy a sajtó igencsak tartózkodó az ezzel kapcsolatos problémák kezelésében.

Tekintettel a fogalom negatív jelentéstartalmára és büntetõjogilag is szankcionálható következményeire, nyilvánvaló, hogy a témáról való beszélgetést általában is egyfajta rejtõzködés jellemzi, hiszen a korrupcióban részt vevõ felek egyikének sem érdeke, hogy kiderüljön az érintettsége. Mindez fokozottan érvényesül a vizsgált körben, hiszen a megkérdezett vezetõk nyilvánvalóan ellenérdekeltek abban, hogy a környezetükben tapasztalt korrupciós jelenségekrõl egy ilyen vizsgálat során számot adjanak. Ugyancsak a vizsgált minta természetébõl következõen számos kétség merülhet fel a vélemények valódiságát illetõen, hiszen a megkérdezett felsõvezetõk olyan hierarchiák csúcsán dolgoznak, ahol igen erõs a testületi fegyelem, amely az esetek egy részében feltételezhetõen akkor is a hivatalos vélemény melletti állásfoglalásra késztette a válaszolót, ha az interjúk névtelenségét garantáltuk. Az pedig korántsem bizonyos, hogy a hivatalos vélemények egybeesnek a kérdezettek magánvéleményével. Éppen ezért a kérdések megfogalmazásakor az esetek többségében a lehetõségekhez mérten megpróbáltuk a problémát "távolítani", általánosítani, és csak akkor merészkedtünk a személyesség mezéjére, amikor ez elkerülhetetlennek látszott.

A felsorolt problémák egy részének a kutatási eredményekre gyakorolt hatását megfelelõ kérdezéstechnikai és adatfeldolgozási módszerek segítségével minimalizálni lehet, ám a legkörültekintõbb elõkészítés és a lehetõ legteljesebb körû szakszerûség sem küszöbölheti ki teljes mértékben a megkérdezett minta és a vizsgált téma sajátosságainak hatását a kutatási eredményekre.

Mindezen nehézségek ellenére úgy tûnik, hogy a vizsgálat elején kitûzött kutatási célt sikerült elérnünk, és viszonylag átfogó képet nyernünk arról, hogy milyen attitûdökkel közelítenek a korrupcióhoz és miképpen vélekednek róla a közigazgatás és igazságszolgáltatás csúcsain dolgozó felsõvezetõk.
 

A mintáról

Az adatfelvétel során összesen 534 személlyel készítettünk kérdõíves interjút, akik közül 77 fõ az igazságszolgáltatás, 72 fõ az APEH, valamint a Vám- és Pénzügyõrség, 86 fõ a rendõrség, 87 fõ az önkormányzatok, 221 fõ pedig a különbözõ minisztériumok vezetõ beosztású munkatársai közül került ki. A megkérdezettek csaknem valamennyien felsõfokú végzettségûek; 15 százalékuk fõiskolai, 83 százalékuk pedig egyetemi diplomával rendelkezik, és mindössze 2 százalék azoknak az aránya, akiknek nincs diplomája.

A mintán belül a férfiak és nõk aránya 76 : 24 százalék volt, 17 százalék a 40 év alattiak, 41 százalék a 40 és 50 közöttiek, 36 százalék az 50 és 60 év közöttiek aránya, a 60 év felettieké pedig 6 százalék volt.

A megkérdezettek csaknem fele több évtizedet töltött el a közszférában; a mintába került felsõvezetõk 14 százaléka már 1970 elõtt is a közigazgatás, illetve az igazságszolgáltatás területén dolgozott, 36 százalékuk a hetvenes, 25 százalékuk pedig a nyolcvanas évek folyamán került ide, 5 százalékuk 1988-1989-ben, 11 százalékuk 1990 és 1993 között, 9 százalékuk pedig 1994 és 1998 között kezdett el ezeken a területeken dolgozni, amibõl egyben arra is következtethetünk, hogy a rendszerváltás óta eltelt idõszak alatt a közszférában sem cserélõdött lényegesen nagyobb arányban a személyi állomány, mint más területeken.
 

A korlátok felpuhulása

Elsõ lépésben arról próbáltunk képet alkotni, hogy interjúalanyaink - a közigazgatás és igazságszolgáltatás vezetõi - számára mit jelent a korrupció fogalma, melyek azok a jelenségek, amelyeket a korrupció körébe tartozónak ítélnek. A kérdõívben öt olyan, a társadalomban széles körben elterjedt jelenséget soroltunk fel - borravaló, paraszolvencia, protekciózás, ajándékozás, nepotizmus -, amelyeknek mindegyike Magyarországon a hétköznapi életben bevett gyakorlatnak számít, és amelyek létezését a többség természetesnek tartja. Korábban végzett kutatások arra mutatnak, hogy az ilyenfajta, bevett gyakorlatnak számító "olajozást" - amelynek segítségével gördülékenyebben haladnak a dolgok a szolgáltatást igénybe vevõ vagy ügyes-bajos dolgát elintézni akaró ügyfél által kívánatosnak tartott irányba - az emberek többsége nem sorolja a korrupció fogalomkörébe. E tekintetben a vizsgált minta tagjainak véleménye is számottevõen megoszlik.

A borravalót mindössze a megkérdezettek 10 százaléka, a paraszolvenciát pedig 29 százaléka minõsíti korrupciónak. A protekció igénybevételét ennél szigorúbban ítélik meg; minden második megkérdezett korrupciónak tekinti, ha valakinek az érdekében felülrõl szólnak egy-két jó szót. Az ügyintézõknek juttatott kisebb ajándékokat a megkérdezett felsõvezetõk 59 százaléka, a nepotizmust - a családtagok és rokonok érdekében kifejtett protekciót - pedig három megkérdezett közül kettõ tartja korrupciónak.

A megkérdezettek 17 százaléka az általunk felsorolt "határjelenségek" - a borravaló, a paraszolvencia, a protekció, a nepotizmus és az ügyintézõk megajándékozása - közül egyiket sem tartotta korrupciónak, 20 százalékuk egyet, 21 százalékuk kettõt, 26 százalékuk hármat, 10 százalékuk négyet a sorolt a korrupció körébe, 6 százalékuk pedig mind az ötöt.

1. táblázat
A korrupció fogalmának értelmezése a kérdezett tevékenységi területe szerint
Kérdés: Korrupciónak tartja-e Ön általában a borravalót, a paraszolvenciát, hálapénzt, az ügyintézõknek adott apró ajándékokat, a protekciót; ha valakinek az érdekében szólnak egy-két jó szót, azt, ha valaki saját családtagját segíti elõnyhöz?
N=532

Korrupciónak tekinti	Miniszté-riumok	Igazság- szolgáltatás	APEH	Vám- és pénzügy- õrség	Rend-õrség	Önkormány-zatok
vezetõ beosztású dolgozói
a borravalót	5	14	4	21	13	15
a paraszolvenciát	24	30	14	32	38	34
a protekciót	52	59	32	43	58	40
az ajándékokat	55	82	30	53	67	55
a nepotizmust	65	68	52	68	58	62

A korrupció határait a igazságszolgáltatás és a rendõrség felsõvezetõi ítélték meg a legszigorúbban, a legelnézõbbnek pedig az APEH vezetõi bizonyultak.

A vizsgált rétegen belül a korrupció fogalomkörének tágabb vagy szûkebb értelmezése nem feltétlenül határozza meg a jelenséggel szemben a megkérdezett által elfogadhatónak tartott magatartási normát; nem elhanyagolható azok aránya, akik bár az egyes jelenségeket nem sorolták a korrupció fogalomkörébe, ám létezésüket elfogadhatatlannak tartják. A borravalót a megkérdezettek 41 százaléka, a paraszolvenciát 66 százalék, a protekciót ugyancsak 66 százalék, a családtagok elõnyhöz juttatását 76 százalék, az ügyintézõknek juttatott apróbb ajándékok gyakorlatát pedig 79 százalék tartja elfogadhatatlannak.

2. táblázat
A borravaló, hálapénz, ajándékozás, protekció és nepotizmus elfogadhatóságáról
alkotott vélemények a kérdezett tevékenységi területe szerint
Kérdés: Általában elfogadhatónak tartja Ön a borravalót, a paraszolvenciát, hálapénzt, az ügyintézõknek adott apró ajándékokat, a protekciót; ha valakinek az érdekében szólnak egy-két jó szót, azt, ha valaki saját családtagját segíti elõnyhöz?
N=532

Korrupciónak tekinti	Miniszté-riumok	Igazság- szolgáltatás	APEH	Vám- és pénzügy- õrség	Rend-õrség	Önkormány-zatok
vezetõ beosztású dolgozói
a borravalót	64	56	55	57	51	58
a paraszolvenciát	32	40	34	38	27	38
a protekciót	36	22	34	36	30	40
az ajándékokat	25	4	16	32	15	24
a nepotizmust	27	16	18	25	27	24

A válaszokból úgy tûnik, hogy a minisztériumok, az önkormányzatok, valamint a Vám- és Pénzügyõrség vezetõ beosztású tisztviselõinek "megengedõbb" véleménye igen közel áll egymáshoz, és meglehetõsen nagy távolság választja el az igazságszolgáltatásban dolgozók lényegesen szigorúbb álláspontjától. A véleményeket egyébként az ügyintézõknek juttatott apró ajándékok elfogadhatóságával kapcsolatos nézetek osztják meg leginkább, és sajátos módon inkább azoknak a területeknek a vezetõi hajlanak az elfogadhatóság irányába, amely területeken vélhetõen a leggyakrabban fordul elõ ilyesmi.

Anélkül, hogy erre számszerûsíthetõ bizonyítékunk lenne, feltételezzük, hogy e jelenségek megítélésekor és elfogadhatóságának értékelésekor az esetek jelentõs részében a szigorú köztisztviselõ hivatalos véleménye és a hétköznapi magánember véleménye belsõ konfliktusából gyõztesen kikerülõ "én-t" rögzíthetjük, és nem kétséges, hogy a válaszok mögött egyfajta "közhivatalnoki farizeusság" is meghúzódik. Bizonyosak lehetünk ugyanis abban, hogy azoknak az embereknek jelentõs része sem tudja teljesen kivonni magát a borravaló, hálapénz stb. gyakorlatából, aki elméletileg elfogadhatatlannak tartja ezek létezését. A kérdés megítélésében tetten érhetõ kognitív disszonanciáról tájékoztat az egyes jelenségek megítélése és az elfogadhatóságukról alkotott vélemény közötti eltérés.

3. táblázat
A borravaló, hálapénz, ajándékozás, protekció és nepotizmus megítélésének
és elfogadhatóságának összefüggése
Kérdés: Korrupciónak tartja-e Ön általában a borravalót, a paraszolvenciát, hálapénzt, az ügyintézõknek adott apró ajándékokat, a protekciót; ha valakinek az érdekében szólnak egy-két jó szót, azt, ha valaki saját családtagját segíti elõnyhöz? És általában elfogadhatónak tartja Ön a borravalót, a paraszolvenciát, hálapénzt, az ügyintézõknek adott apró ajándékokat, a protekciót; ha valakinek az érdekében szólnak egy-két jó szót, azt, ha valaki saját családtagját segíti elõnyhöz?
N=532

	Borravaló- korrupció		Hálapénz- korrupció		Ajándék- korrupció		Protekció- korrupció		Nepotizmus- korrupció
	igen	nem	igen	nem	igen	nem	igen	nem	igen	nem
elfogadható	17	64	6	45	5	44	12	57	8	55
nem elfogadható	83	35	94	55	95	56	88	43	92	45
összesen	100	100	100	100	100	100	100	100	100	100

A táblázat adatai szemléletesen mutatják a korrupció fogalmi meghatározásának és gyakorlati megítélésének nehézségeit, továbbá az inkonzisztenciáit - ez különösen azokban az esetekben szembeötlõ, amikor egy-egy jelenséget a megkérdezett korrupciónak minõsít, ám ugyanakkor elfogadhatónak tart. A vizsgált összefüggésben vélhetõen a bizonytalanság motiválta azokat a válaszokat is, amelyek egyrészt nem minõsítettek korrupciónak egy-egy jelenséget, másrészt azonban elfogadhatatlannak tartották ugyanezeket. A legtöbb bizonytalanság - érthetõ módon - a bor-ravaló mint jelenség megítélésével és elfogadhatóságával kapcsolatban mutatkozik, de nem kis zavar fedezhetõ fel a protekció és a nepotizmus kérdésének megítélésében is.

A korrupció értelmezésének további pontosítása érdekében arról is megkérdeztük interjúalanyaink véleményét, hogy egy-egy esetet korrupciónak minõsítése függ-e attól, hogy milyen nagyságrendû érték, összeg cserél gazdát az adott ügyletben. A megkérdezettek háromnegyede szerint nincs összefüggés az esetek minõsítése és az ügyletben szereplõ összeg nagysága között, minden ötödik válaszolónk azonban úgy gondolja, hogy létezik ilyen összefüggés. Ennek megítélésében is az APEH vezetõ beosztású tisztségviselõinek véleménye tér el leginkább a többi megkérdezettétõl; az adóhatóság vezetõinek egyharmada szerint az, hogy egy ügyet korrupciónak tekinthetünk-e, függ az ügyben szereplõ összeg nagyságától. Az átlagosnál többen látnak összefüggést az esetek minõsítése és a szóban forgó összeg nagysága között az önkormányzatok vezetõi közül is. Azok, akik látnak ilyen összefüggést, átlagosan 100 000 forint körüli összegben jelölték meg azt az értékhatárt, amely felett szerintük már korrupcióról beszélhetünk.
 

A korrupció gyakorlata

A korrupcióval kapcsolatos kutatásokat nemcsak az nehezíti, hogy a fogalomnak nincs általános, nemzetközileg elfogadott definíciója, hanem az is, hogy koronként és kultúránként, sõt egy-egy országon belül is nagy különbségek mutatkoznak abban, hogy ki mit ért e fogalmon, mely jelenségeket sorol a korrupció körébe.

Amint a korábbiakban már láttuk, a hazai társadalmi valóság, a kialakult szokásrendszer számottevõ mértékben meghatározza a hazai korrupció sajátosságait, amelyekhez további adalékokkal szolgálnak az arra adott válaszok, hogy a hétköznapi életben elõforduló különbözõ jelenségeket korrupciónak tartanak-e a vizsgált minta tagjai. A kérdésekre adott válaszok értelmezési keretét nagymértékben szélesíti, hogy ugyanezen jelenségek többségérõl néhány hónappal korábban egy országos reprezentatív minta tagjainak véleményét is megkérdeztük. Így egyrészt képet alkothatunk arról, hogy milyen mértékû konszenzus alakult ki napjainkra a társadalom szélesebb rétegeiben azzal kapcsolatban, hogy "hol kezdõdik és hol végzõdik a korrupció", másrészt annak megállapításához is adalékokkal szolgálhat az összehasonlítás, hogy vajon mely kérdések megítélésében tér el leginkább a társadalmi átlagtól a vezetõ beosztású köztisztviselõk éthosza (4. táblázat).

A mintába került vezetõk többsége a felsorolt esetek mindegyikét súlyosnak vagy nagyon súlyosnak minõsítette, a közvélemény viszont ennél sokkal elnézõbb a korrupció egyes - egyébként mindennapossá vált - típusaival szemben. A társadalom nagyobb része gyakorlatilag nem tekinti korrupciónak a számlaadás elmulasztását, az egészségügyben általánossá vált hálapénzt, az ügyintézõk megajándékozását és azt sem, ha valaki pénzért vásárol állást magának. A vezetõ köztisztviselõk - beosztásuktól függetlenül - minden közhivatalnokkal, ezzel szemben az állampolgárok inkább csak a magasabb társadalmi presztízzsel járó köztisztviselõi állások betöltõivel, és a fontos döntésekre befolyással bírókkal szemben fogalmazzák meg általános követelményként, hogy távol tartsák magukat mindenféle korrupció-gyanús ügylettõl. Elgondolkodtató, hogy a közvélemény nem elhanyagolható része a korrupció olyan válfajaival szemben is fölöttébb elnézõ, amelyek pedig nem sorolhatók a hétköznapi "rásegítõ olajozás" körébe. A lakosság több mint fele nem tartja igazán súlyos problémának banktisztviselõk, köztisztviselõk, rendõrök és újságírók megvesztegetését, és az emberek mindössze egyharmada utasította el következetesen és egyértelmûen a korrupciónak mindazon formáit, amikor közintézményekben dolgozók pénzért juttatják elõnyösebb pozícióba klienseiket.

4. táblázat
Egyes korrupciós esetek súlyosságának megítélése a közintézmények vezetõi
és a teljes felnõtt lakosság körében
Kérdés: Arra kérem, hogy a kártyákon felsorolt esetek közül válogassa ki azokat, amelyeket Ön korrupciónak tart! Majd azokról az eseményekrõl, amelyeket Ön korrupciónak tart, kérem, mondja meg, hogy melyiket mennyire tartja súlyos esetnek! 5-öst adjon, ha az adott eseményt nagyon súlyos esetnek tekinti, és 1-est, ha egyáltalán nem tartja súlyosnak!
N=532

	Közigazgatás vezetõ tisztségviselõi N=537	Felnõtt lakosság N=1000	Vélemények távolsága
egy vállalkozó pénzt ad az állami alkalmazottnak, aki hozzásegíti egy nagyobb állami megrendelés elnyeréséhez	4.72	3.73	0.99
egy magánszemély pénzt ad annak a banktisztviselõnek, aki hozzásegíti egy jelentõsebb kölcsönhöz	4.64	3.61	1.03
egy magánszemélyt pénzt fizet egy jobb állás megszerzéséért	3.71	2.72	0.99
egy vállalakozó olcsóbban végez el egy munkát, ha nem kell errõl számlát adnia	3.79	2.74	1.05
a rendõr kisebb összegû bírságot szab ki, ha nem kérnek errõl elismervényt	4.50	3.73	0.77
a privatizációt intézõ hivatalnokok pénzt fogadnak el a pályázóktól	4.80	4.24	0.56
egy újságíró pénzt kap, vagy más elõnyhöz juttatják azért, hogy bizonyos információkat ne hozzon nyilvánosságra	4.03	3.49	0.54
politikusok elõnyhöz segítik azokat, akik nekik pénzt fizetnek ezért	4.69	4.30	0.39
politikusok elõnyökhöz juttatják azokat, akik pártjukat pénzzel támogatják	4.40
az orvos pénzt fogad el azért, hogy valakit leszázalékoljon	4.24	3.72	0.52
egészségügyi dolgozók pénzt fogadnak el azért, hogy egy beteg színvonalasabb ellátásában részesüljön	3.41	3.08	0.33
egy egyetemi tanár pénzt fogad el sikeres vizsgáért	4.46	3.88	0.58
bírók valamilyen ellenszolgáltatásért kedvezõbb ítéletet hozzanak	4.89	4.45	0.44
közhivatalnokok valamilyen ellenszolgáltatást fogadnak el különbözõ engedélyek kiadásáért	4.72	2.40	2.32
közhivatalnokok ajándékot fogadnak el ügyek elintézéséért	4.05	1.90	2.15
alapítványi kuratóriumi tagok valamilyen elõnyért cserébe valakit alapítványi támogatáshoz segítenek*	4.10	-	-
közhivatalnokok saját családtagjukat elõnyhöz juttatják másokkal szemben	4.19	-	-
a közbeszerzési pályázat meghirdetõi pénzt fogadnak el a pályázóktól	4.80	-	-
tudós pénzt fogad el azért, hogy a megrendelt kutatás eredményei a megrendelõ számára kedvezõek legyenek	4.16	-	-
egy cég alkalmazottja valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe saját cégérõl titkos információkhoz juttatja a konkurens céget	4.57	-	-

^* Ezt és a következõ kérdéseket az országos reprezentatív minta tagjainak nem tettük fel.

A válaszok alakulásából arra következtethetünk, hogy a közintézmények vezetõ beosztású tisztségviselõi éppen a közhivatalokban dolgozók megvesztegethetõségérõl vélekednek legszigorúbban, a korrupció legsúlyosabb eseteinek - egységesen - a felelõs beosztásban dolgozó közhivatalnokok megvesztegetését minõsítik. A szigorú megítélésben, az erkölcsi normákon kívül, vélhetõen a megkérdezett vezetõket érõ hátrányos következmények is szerepet játszanak, hiszen a megvesztegethetõ közhivatalnok nemcsak és talán nem is elsõsorban önmaga, hanem az általa képviselt intézmény presztízsét rombolja. Mindennapi tapasztalataink ugyanis arra mutatnak, hogy a közvélemény a korrupt közhivatalnokot a legtöbb esetben azonosítja az általa képviselt intézménnyel, és esetleges negatív tapasztalatait sokkal inkább hajlamos strukturális problémaként, és mûködési jellegzetességként, mintsem egy-egy alkalmazott "magánakciójaként" kezelni.

A közigazgatási, igazságszolgáltatási és önkormányzati szférában dolgozó vezetõk és a közvélemény ítéletének távolsága ugyancsak nem tanulságok nélküli. A legnagyobb távolság éppen a közhivatalnokok megvesztegetésének megítélésével kapcsolatban mutatható ki; a közvélemény meglehetõsen elnézõ ebben a kérdésben, ezzel szemben az érintett vezetõk - értelemszerûen - igen szigorúan ítélik meg az ilyesmit; és ezen a ponton valóságos szakadék tátong a közvélemény és a utóbbi réteg ítélélete között.

A közvélemény általában nem annyira szigorú a közhivatalnokokkal szemben, mint az érintett intézmények vezetõi, abban viszont egyetértés van a megkérdezett vezetõk és a közvélemény egésze között, hogy a korrupció legsúlyosabb esete az, amikor az igazságszolgáltatás kerekeit is lefékezi vagy letéríti a jog útjáról a korrupció; amikor egy bírót meg lehet vásárolni.

A közvélemény - saját normarendszerének keretein belül - szigorúbban ítéli meg a korrupt politikust, mint a korrupt köztisztviselõt.

Annak hátterében, hogy hogy a közvélemény sokkal szigorúbban vélekedik azokról a korrupt közhivatalnokokról, akik privatizációs ügyeket intéznek, elsõsorban az állhat, hogy az emberek a privatizációt gyakorlatilag az elsõ perctõl összekapcsolták a korrupcióval, és ezt mindennél kézzelfoghatóbbá tette számukra az ÁPV Rt. sikerdíj-botránya, amelyben végre kézzelfoghatónak és bizonyítottnak látták azt, amirõl korábban hallottak, és amit esetleg saját környezetükben tapasztaltak. Arra, hogy a privatizációban érvényesülõ korrupciót más, a közszférában zajló hasonló eseménynél sokkal szigorúbban ítéli meg a közvélemény, magyarázatul szolgálhat az elmúlt évek privatizációs krónikája. Amint errõl korábban végzett kutatások⁹ beszámolnak, az emberek gondolkodásában a privatizáció és a korrupció rokonértelmû fogalmakká váltak; a lakosság kétharmada úgy gondolja, hogy a privatizáció a korrupció melegágya, és minden második felnõtt állampolgár arról is meg van gyõzõdve, hogy a privatizáció nemhogy segítene, inkább ront a magyar gazdaság helyzetén. Az 1996-ban kirobbant sikerdíj-botrányban minden szükséges tényezõ - privatizáció, tetemes összeg, politikai pártok érintettsége - együtt volt ahhoz, hogy megfelelõ "koncként" szerepeljen, levezesse azoknak az indulatoknak a jelentõs részét, amelyek a növekvõ korrupció és a következmények elmaradása miatt az emberekben felgyülemlettek, emellett az ügy lezárásának elhúzódása elterelte a figyelmet más, hasonló eseményekrõl. A sikerdíj-ügy jelentõségét nem rendkívüli mivoltá ban, hanem nyilvánosságra kerülésében kereshetjük, amit mi sem bizonyít jobban, mint az, hogy kirobbanásának napjaiban - felelõs vezetõk szájából - többször is elhangzott, hogy az ÁPV Rt.-ben ennél sokkal magasabb összegû sikerdíjat is kifizettek már, és erre a mondatra soha senki nem tért vissza.

A fent bemutatott véleményalakulási tendenciákból levonható az az általános következtetés, hogy a közigazgatás, igazságszolgáltatás és az önkormányzatok vezetõ beosztású tisztségviselõi általában lényegesen szigorúbban ítélkeznek az egyes korrupciós esetekrõl, mint a közvélemény, a vezetõk körében sokkal tágabb e fogalom definíciója, mint a közvélemény egészében. A véleménykülönbségek alapján kirajzolódó tendenciák arra utalnak, hogy a vezetõk definíciója alapvetõen a jog által kijelölt korlátok között mozgó, normatív értelmezés, ezzel szemben a társadalom egésze inkább graduális kategóriaként kezeli a korrupciót, és annál valószínûbb, hogy ide sorol egy-egy eseményt, minél szélesebb kört érint, vagy minél nagyobb botrány keletkezik belõle.

Interjúalanyainktól mind a vezetõk körében, mind pedig az országos reprezentatív mintán végzett adatfelvétel során megkérdeztük, hogy véleményük szerint milyen gyakran fordulnak elõ, mennyire váltak a hétköznapi élet integráns részévé az általunk említett korrupciós esetek (5. táblázat).

A táblázat adatait áttekintve gyakorlatilag arra a megállapításra juthatunk, hogy a vélemények ebben a kérdésben "megfordultak": a magával a jelenséggel lényegesen elnézõbb a közvélemény, mint a megkérdezett vezetõk, a "mindennapok emberei" sokkal inkább a mindennapok gyakorlatának látják a korrupciót, mint a közhivatalok vezetõi.

Abban egyetértés van a két minta tagjai között, hogy a számlaadás elmulasztása és a hálapénz a hétköznapok általános gyakorlatává vált a hazai közéletben, arról viszont igencsak eltér a két minta tagjainak véleménye, hogy milyen gyakran vesztegetnek meg közhivatalnokokat, közalkalmazottakat, igazságszolgáltatásban dolgozókat és közintézmények vezetõit; a felnõtt lakosság többsége inkább általános, semmint rendkívüli eseményként tartja számon állami intézmények, bankok felelõs beosztásban dolgozó tisztségviselõi és a közhivatalokban dolgozó ügyintézõk megvesztegetését, a megkérdezett vezetõk viszont csak a privát szférában zajló korrupciót tartják gyakorinak, a közintézmények gyakorlatát szerintük kevéssé vagy egyáltalán nem jellemzi a korrupció. A két minta tagjai egyetértenek abban, hogy a korrupció legkevésbé a (felsõ)oktatást és a bírói (igazságszolgáltatási) gyakorlatot jellemzi.

5. táblázat
A korrupció egyes eseteinek elõfordulási gyakorisága a közintézmények vezetõi
és a lakosság egésze szerint
Kérdés: Az alábbi kártyákon különbözõ eseteket soroltunk fel. Arra kérem, egyenként jelölje meg, Ön szerint az ilyesmi nálunk, Magyarországon 5 - nagyon gyakran, 4 - gyakran, 3 - ritkán, 2 - nagyon ritkán, 1 - sohasem fordul elõ?

	Közigazgatás vezetõ tisztségviselõi N=537	Felnõtt lakosság N=1000	Vélemények távolsága
Egy vállalkozó pénzt ad az állami alkalmazottnak, aki hozzásegíti egy nagyobb állami megrendelés elnyeréséhez	3.6	3.9	0.3
egy magánszemély pénzt ad annak a banktisztviselõnek, aki hozzásegíti egy jelentõsebb kölcsönhöz	3.3	3.6	0.3
egy magánszemély pénzt fizet egy jobb állás megszerzéséért	2.4	3.2	0.8
egy vállalkozó olcsóbban végez el egy munkát, ha nem kell errõl számlát adnia	4.8	4.4	0.4
a rendõr kisebb összegû bírságot szab ki, ha nem kérnek errõl elismervényt	3.2	3.4	0.2
a privatizációt intézõ hivatalnokok pénzt fogadnak el a pályázóktól	3.1	3.8	0.7
a közbeszerzési pályázat meghirdetõi pénzt fogadnak el a pályázóktól	2.6
egy újságíró pénzt kap, vagy más elõnyhöz juttatják azért, hogy bizonyos információkat ne hozzon nyilvánosságra	2.6	3.1	0.5
politikusok elõnyhöz segítik azokat, akik nekik pénzt fizetnek ezért	2.7	3.6	0.9
az orvos pénzt fogad el azért, hogy valakit leszázalékoljon	3.1	3.8	0.7
egészségügyi dolgozók pénzt fogadnak el azért, hogy egy beteg színvonalasabb ellátásában részesüljön	4.0	4.1	0.1
egy egyetemi tanár pénzt fogad el a sikeres vizsgáért	2.0	2.6	0.6
bírók valamilyen ellenszolgáltatásért kedvezõbb ítéletet hozzanak	1.6	2.6	1.0
közhivatalnokok valamilyen ellenszolgáltatást fogadnak el különbözõ engedélyek kiadásáért	2.8	3.5	0.7
közhivatalnokok ajándékot fogadnak el ügyek elintézéséért	3.0	3.7	0.7
alapítványi kuratóriumi tagok valamilyen elõnyért cserébe valakit alapítványi támogatáshoz segítenek*	2.7	-	-
közhivatalnokok saját családtagjukat elõnyhöz juttatják másokkal szemben	2.7	-	-
politikusok elõnyökhöz juttatják azokat, akik pártjukat pénzzel támogatják	3.4	-	-
tudós pénzt fogad el azért, hogy a megrendelt kutatás eredményei a megrendelõszámára kedvezõek legyenek	1.9	-	-
egy cég alkalmazottja valamilyen ellenszolgáltatásért cserébe, saját cégérõl titkos információkhoz juttatja a konkurens céget	2.5	-	-

^* Ezt és a következõ kérdéseket az országos reprezentatív minta tagjainak nem tettük fel.

A konkrét vesztegetési ügyek elõfordulási gyakoriságának összehasonlítása alapján kibontakozó kép egyértelmûen arról tájékoztat, hogy a közvélemény egészében az a meggyõzõdés él, hogy a hazai közélet csaknem minden területén meglehetõsen gyakoriak a korrupciós ügyek, és gyakorlatilag a közélet egészét áthatja a korrupció, ezzel szemben a vezetõ beosztásban dolgozók ennél lényegesen kedvezõbb képet formálnak - vagy legalábbis kedvezõbb benyomásokról számoltak be - a jelenség magyarországi elterjedtségét illetõen.

Az eredmények értelmezési keretét tovább bõvítheti, ha a megkérdezett vezetõk korrupcióval kapcsolatos nézeteit azzal is összevetjük, hogy miként gondolkodik ugyanezekrõl a kérdésekrõl általában az értelmiség; az a réteg, amelyhez a vizsgálat szereplõi is tartoznak. Ezt az összehasonlítást indokolja egyrészt az, hogy a vizsgálatba bevont vezetõk társadalmi helyzetüket tekintve az értelmiséghez tartoznak, másrészt az is, hogy a regresszió-analízis tanúsága szerint a felnõtt lakosság körében a korrupcióval kapcsolatos vélemények eltérései mögött alapvetõen az iskolai végzettség különbözõségei húzódnak meg; a magasabban iskolázott rétegek tagjai rendre szigorúbban ítélik meg az egyes eseteket, ám az esetek többségében - hasonlóan a vezetõi mintához - kevésbé elterjedtnek látják az egyes jelenségeket, mint a felnõtt lakosság egésze. Elsõ megközelítésben tehát úgy tûnik, a közintézmények vezetõinek és a társadalom egészének eltérõ véleményalkotása nemcsak az vizsgált vezetõi réteget, hanem az értelmiség egészét is jellemzi. A következõ két táblázat arra ad lehetõséget, hogy összevessük a vezetõk, az értelmiség és a felnõtt lakosság egészének véleményét az egyes korrupciós esetek súlyosságáról és elterjedtségérõl (6. és 7. táblázat).

A két táblázat alapján úgy tûnik, hogy az értelmiség véleménye mind a korrupciós esetek megítélését, mind pedig elterjedtségét tekintve köztes helyet foglal el a vizsgált vezetõ rétegnek és a társadalom egészének véleménye között, de az esetek nagyobb részében közelebb áll a lakosság ítéletalkotásához. Ez tovább erõsíti azt a következtetésünket, hogy a vizsgált réteg nézõpontja olyan speciális megvilágításba helyezi a korrupciót mint társadalmi jelenséget, ami jelentõsen különbözik a társadalom egészének és saját rétegének véleményétõl is.

A három különbözõ mintán - vezetõk, értelmiség, felnõtt lakosság - végzett elemzésbõl adódó következtetés: a korrupció megítélésében általános önigazolási és távolítási törekvés fejezõdik ki. Az, hogy a közvélemény ma már nyilvánvalóan különbséget tesz kis és nagy korrupció között, és a kis korrupció - nem korrupció álláspontjára helyezkedik, azt jelzi, hogy az emberek mihelyt belekeverednek egy-egy ilyen hétköznapi gyakorlattá vált ügybe, azonnal is fel is oldozzák magukat ennek esetleges lelkiismereti terhei alól. Ugyanakkor nyilvánvalóan észlelhetõ egyfajta hárítási mechanizmus érvényesülése is; mindenki a másikra mutogat, ha a korrupcióról van szó. A közvélemény "felfelé" mutogat, a közhatalmi intézményekben és a politikai és gazdasági elitben keresi a korrupció gyökereit és melegágyát, a vezetõk pedig "lefelé" mutogatva a társadalomban vélik felfedezni ugyanezeket.

6. táblázat
Egyes korrupciós esetek súlyosságának megítélése a közintézmények vezetõi,
az értelmiség és a teljes felnõtt lakosság körében
Kérdés: Arra kérem, hogy a kártyákon felsorolt esetek közül válogassa ki azokat, amelyeket Ön korrupciónak tart! Az eseményekrõl, amelyeket Ön korrupciónak tart, kérem mondja meg, hogy melyiket mennyire tartja súlyos esetnek! 5-öst adjon, ha az adott eseményt nagyon súlyos esetnek tekinti, és 1-est ha egyáltalán nem tartja súlyosnak!

	Közigazgatás vezetõ tisztségviselõi N=537	Értel- miség N=128	Felnõtt lakosság N=980
egy vállalkozó pénzt ad az állami alkalmazottnak, aki hozzásegíti egy nagyobb állami megrendelés elnyeréséhez	4.7	3.7	3.7
egy magánszemély pénzt ad annak a banktisztviselõnek, aki hozzásegíti egy jelentõsebb kölcsönhöz	4.6	3.7	3.6
egy magánszemély pénzt fizet egy jobb állás megszerzéséért	3.7	2.7	2.7
egy vállalkozó olcsóbban végez el egy munkát, ha nem kell errõl számlát adnia	3.8	2.5	2.7
a rendõr kisebb összegû bírságot szab ki, ha nem kérnek errõl elismervényt	4.5	3.7	3.7
a privatizációt intézõ hivatalnokok pénzt fogadnak el a pályázóktól	4.8	4.3	4.2
egy újságíró pénzt kap, vagy más elõnyhöz juttatják azért, hogy bizonyos információkat ne hozzon nyilvánosságra	4.0	3.6	3.5
politikusok elõnyhöz segítik azokat, akik nekik pénzt fizetnek ezért	4.7	4.4	4.3
az orvos pénzt fogad el azért, hogy valakit leszázalékoljon	4.2	3.7	3.7
egészségügyi dolgozók pénzt fogadnak el azért, hogy egy beteg színvonalasabb ellátásában részesüljön	3.4	3.0	3.1
egy egyetemi tanár pénzt fogad el a sikeres vizsgáért	4.5	4.0	3.9
bírók valamilyen ellenszolgáltatásért kedvezõbb ítéletet hozzanak	4.9	4.6	4.5
közhivatalnokok valamilyen ellenszolgáltatást fogadnak el különbözõ engedélyek kiadásáért	4.7	3.8	2.4
közhivatalnokok ajándékot fogadnak el ügyek elintézéséért	4.1	2.8	1.9

7. táblázat
A korrupció egyes eseteinek elõfordulási gyakorisága a közintézmények vezetõi
és a lakosság egésze szerint
Kérdés: Az alábbi kártyákon különbözõ eseteket soroltunk fel. Arra kérem, egyenként jelölje meg, Ön szerint az ilyesmi nálunk, Magyarországon 5 - nagyon gyakran, 4 - gyakran, 3 - ritkán, 2 - nagyon ritkán, 1 - sohasem fordul elõ?

	Közigazgatás vezetõ tisztségviselõi N=537	Értel- miség N=128	Felnõtt lakosság N=980
egy vállalkozó pénzt ad az állami alkalmazottnak, aki hozzásegíti egy nagyobb állami megrendelés elnyeréséhez	3.6	3.9	3.9
egy magánszemély pénzt ad annak a banktisztviselõnek, aki hozzásegíti egy jelentõsebb kölcsönhöz	3.3	3.6	3.6
egy magánszemély pénzt fizet egy jobb állás megszerzéséért	2.4	3.0	3.2
egy vállalkozó olcsóbban végez el egy munkát, ha nem kell errõl számlát adnia	4.8	4.5	4.4
a rendõr kisebb összegû bírságot szab ki, ha nem kérnek errõl elismervényt	3.2	3.3	3.4
a privatizációt intézõ hivatalnokok pénzt fogadnak el a pályázóktól	3.1	3.6	3.8
egy újságíró pénzt kap, vagy más elõnyhöz juttatják azért, hogy bizonyos információkat ne hozzon nyilvánosságra	2.6	2.8	3.1
politikusok elõnyhöz segítik azokat, akik nekik pénzt fizetnek ezért	2.7	3.4	3.6
az orvos pénzt fogad el azért, hogy valakit leszázalékoljon	3.1	3.6	3.8
egészségügyi dolgozók pénzt fogadnak el azért, hogy egy beteg színvonalasabb ellátásában részesüljön	4.0	4.0	4.1
egy egyetemi tanár pénzt fogad el a sikeres vizsgáért	2.0	2.3	2.6
bírók valamilyen ellenszolgáltatásért kedvezõbb ítéletet hozzanak	1.6	2.0	2.6
közhivatalnokok valamilyen ellenszolgáltatást fogadnak el különbözõ engedélyek kiadásáért	2.8	3.4	3.5
közhivatalnokok ajándékot fogadnak el ügyek elintézéséért	3.0	3.6	3.7

 

Jegyzetek

1. A 100/96.számú kutatást az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja végezte az OTKA támogatásával.

2. A kutatást a Pénzügykutató Rt. Korridor Csoport megbízásából a Soros Alapítvány támogatásával végeztem.

3. Lásd Nagy Lajos Géza: Mitõl félnek a magyarok?

4. Részletesebben lásd a Nyilvánosság Klub és Terestyéni Tamás Agenda setting kutatásaiban. Jelentések könyve: Nyilvánosság Klub 1994. Jel-Kép, 1998, 2.

5. A kutatásokat - a helyi önkormányzatok felkérésére - Kabai Imre és Kis József, a Jelenkutató Intézet munkatársai végezték.

6. Lásd Magyarország Politikai Évkönyve 1995, 1996, 1997. Közvélemény-kutatások

7. Simon János: Kifelé integráció, befelé dezintegráció. Magyarország Politikai Évkönyve 1997. Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány 1998.

8. Vásárhelyi Mária: Újságírók, sajtómunkások, napszámosok. Megjelenés elõtt. MUOSZ-Új Mandátum Kiadó

9. A kutatást az MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoportja végezte 1996-ban.