A gyõri kisvállalkozások és a helyi gazdaságszerkezet1
A vállalkozáselmélet - többek közt - a személyes adottságokhoz, a kultúrához, a hálózatokhoz, a makrokörnyezethez kapcsolja a vállalkozások értelmezését, amelyek területi eloszlása nem egyenletes. Ezen olvasatokhoz kapcsolódva, a vállalkozások sûrûségének, szerkezetének a helyi gazdasági struktúrában való elhelyezésére törekszem. Szeretném kideríteni, hogy milyen hatások alakítják egy térség kisvállalkozói szféráját, mi a kapcsolat a kisvállalkozások jellemzõi és a régió között. Azokat a régiót, illetve a helyi gazdasági struktúrát jellemzõ - sokszor egymást keresztezõ hatású - tényezõket vagy tényezõegyütteseket keresem, amelyek a vállalkozások számának, szerkezetének területi különbségeire hatással lehetnek. A nemzetközi és hazai szakirodalom alapján ilyenek például:
- a (helyi) gazdaság fejlettségi szintje (nyugat-kelet
lejtõ),
- a fogyasztás növekedése,
- technikai változások,
- a munkanélküliség,
- a külföldi tõke szerepe,
- az ágazati struktúra,
- a cégek méret szerinti struktúrája,
- a helyi politika stb.
Gyõr, azaz egy olyan város esetében, ahol Budapest után a legmagasabb az egy fõre jutó GDP, alacsony a munkanélküliség, s úgy tûnik, a transzformációs válság a legkevesebb zökkenõvel járt, különösen érdekes, hogy a vállalkozások száma nem kiemelkedõ, nem haladja meg a megyeszékhelyek átlagát. Ennek okait keresve, Gyõr példáján azt vizsgálom, hogy egy település kisvállalkozásainak sûrûsége, összetétele milyen összefüggésben áll annak strukturális adottságaival, illetve milyen a kisvállalkozások egymáshoz és a helyi gazdasághoz való kapcsolódása.
Gyõr az észak-dunántúli régió legnagyobb települése, lakónépessége 130 808 fõ, agglomerációs gyûrûjével együtt 200 000 fõ (1996). Bécs, Budapest és Pozsony felé ágaznak szét az innen induló autópályák, egyórás távolságon belül 15,9 millió ember él (Magyarország városai 1996).
Az egy fõre jutó GDP a megyék rangsorát tekintve Gyõr-Moson-Sopron megyében a legmagasabb (1994, 1995, 1996), s elõnye évrõl évre nõ. A nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji visszaesést 1993-tól a forgalom - inflációt meghaladó mértékû - növekedése követi. A magas jövedelem nemcsak a rendszerváltás utáni idõszak jellemzõje. Annak ellenére, hogy a relatív pozíciók átrendezõdtek,2 a megye korábbi elõnyét nemcsak megtartotta, hanem növelte is.
Gyõrött a regisztrált munkanélküliek
száma 1993-ban érte el a maximumot,
10 059 fõt (ekkor a megyei munkanélküliségi
ráta: 8,5% volt). 1993-tól a foglalkoztatás szélesedése
és részben a korábbi munkanélküliek inaktívvá
válása révén a munkanélküliségi
ráta fokozatosan csökkent.3
A munkaerõ-kereslet szerkezete megváltozott: nõtt az iskolázottabbak iránti igény (Köllõ 1998), s ennek hatására a magasabb képzettséget nyújtó iskolákban tanulók aránya Gyõrött a magyar városokhoz képest emelkedett (1. táblázat).
1. táblázat
Az ezer lakosra jutó tanulók száma Gyõrött
és a városokban, 1996 (fõ)
| Tanulók száma ezer lakosra |
|
|
| Szakmunkás |
|
|
| Középiskolai tanuló |
|
|
| Felsõfokú hallgató |
|
|
A képzés jellege alkalmazkodik a város munkapiacához. A középiskolák harmada ipari jellegû, s az 1973-ban alapított Széchenyi István Fõiskola hallgatóinak létszáma is dinamikusan bõvült. Mindemellett a város nemcsak közigazgatási, hanem kulturális központ is.
Nemcsak az infrastruktúrát jellemzi az az adat, hogy 1997-ben
27 bank, illetve 41 takarékszövetkezet telephelyével
képviselteti magát a városban.
A vállalkozások számokban4
A társasági törvény megszületése után Gyõrben is cégalapítási láz kezdõdött, s a cégbejegyzések száma - ha csökkenõ mértékben is - a mai napig körülbelül évi 10 százalékkal növekszik (2. táblázat). A társaságok méret szerinti vagy társasági forma szerinti struktúrája nem mutat egyedi vonásokat.
2. táblázat
A Gyõr-Moson-Sopron megyei cégbíróság
által bejegyzett, Gyõr székhelyû cégek
számának összegzett adatai
|
|
|
növekedés |
Elõzõ év =100 százalék |
| 1989. január 1. |
|
|
|
|
|
|
|
|
| 1990. december 31. |
|
|
|
| 1991. december 31. |
|
|
|
| 1992. december 31. |
|
|
|
| 1993. december 31. |
|
|
|
| 1994. december 31. |
|
|
|
| 1995. december 31. |
|
|
|
| 1996. december 31. |
|
|
|
| 1997. augusztus 31. |
|
|
|
1997-ben a megyei cégbíróság 5541 (gyõri székhelyû) cégbejegyzésében - a többi megyeszékhelyhez hasonlóan - 16 százalék a megszûnt vagy jelenleg megszûnõ társaságok aránya. Természetesen a megszûnés közgazdasági, szociológiai tartalma nagyon sokféle lehet, jelenthet piaci kudarcot, de átalakulást is, esetleg csak a szabályozókhoz való alkalmazkodást.
Az egyéni vállalkozások fluktuációja - szintén nem egyedi jelenségként - ennél jóval nagyobb (3. táblázat).
3. táblázat
Az egyéni vállalkozások számának
alakulása Gyõrött 1990-1997
| Év |
|
|
(évi) |
|
| 1990 elõtt |
1 868
|
|||
| 1990 |
1 801
|
|
|
|
| 1991 |
3 625
|
|
|
|
| 1992 |
2 724
|
|
|
|
| 1993 |
3 225
|
|
|
|
| 1994 |
2 358
|
|
|
|
| 1995 |
1 253
|
|
|
|
| 1996 |
1 025
|
|
|
|
| 1997 szeptember 30-ig |
678
|
|
|
|
| Összesen: |
18 557
|
|
|
A kilencvenes évek elsõ éveiben a kiadott engedélyek száma évente több mint háromezerrel nõtt, 1994-ben ennél kevesebben fogtak egyéni vállalkozásba, s 1995-ben már csak ezer új vállalkozást indítottak Gyõrben. A vállalkozói engedélyek 62 százalékát azonban hosszabb-rövidebb idõ után visszaadták. Így az egyéni vállalkozások száma 1994-ig csökkenõ ütemben növekedett, majd 1995-tõl - növekvõ ütemben - csökkenni kezdett, s 1997-re újra az 1992-es szintre került.
A megszûnési ráta 1995-ös megugrása (Gyõrött és az egész országban) azt is sugallja, hogy intézményi környezetben lényeges változások következtek be. A visszaadások mögött részben az is meghúzódott, hogy a vállalkozói engedélyt nem kifejezetten az "adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenység" céljával váltották ki.
Az egyéni vállalkozásról szóló törvény 1995-ös módosítása szerint 12 havi társadalombiztosítási járulékot meghaladó tartozás esetén a vállalkozói igazolványt visszavonják. Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvényt is 1995. január 1-jei hatállyal módosították. Szûkült azon beszerzések köre, amelyek után az adóteher levonható. A levonás lehetõsége csak azokra a beszerzésekre terjed ki, amelyet "teljes egészében az adóalanyiságot eredményezõ gazdasági tevékenység körében használnak fel". Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás a beszerzést bármely kis részben is, de a vállalkozásból kivonva, például a háztartásban is használja, az adó terhe alól nem mentesülhet.
Megszigorították a kis bevételt hozó (az egymillió forintot el nem érõ) vállalkozások áfa-visszaigénylési jogát. E szerint a beszerzést terhelõ adó csak levonható az értékesítést terhelõ befizetendõ adóból, azaz tényleges visszaigénylésre nem kerülhet sor, a követelés a következõ év befizetését csökkenti. Megszûnéskor - elszámolván az adóhatósággal - ez a korlátozás nincs.
A társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó jogszabályok 1996-os változása szerint a mellékfoglalkozású egyéni vállalkozók korábbi (10%-os) tb-járuléka már csak a saját jogú nyugdíjasokra vonatkozik, s a mellékfoglalkozásúakra is (kiegészítõ tevékenységet végzõkre) a fõfoglalkozásúak tb-terhei érvényesek. Így a munkaviszony melletti vállalkozók tb-terhelése négy és félszeresére növekedett.
A helyi KSH 1995-re vonatkozó adatai szerint a legtöbben a magánkereskedõk közül adták vissza a vállalkozói igazolványukat, míg a szellemi szabad foglalkozásúak száma ebben az idõszakban is tovább növekedett (nemcsak számukra, de munkáltatójuk számára is kedvezõbb feltételeket teremt, ha honorárium vagy munkabér helyett egyéni vállalkozóként számlán kapják meg fizetésüket). A kiskereskedõi engedélyek nagyszámú megszûnéséhez az is hozzájárulhatott, hogy e tevékenységbe sokszor a szakismerettel nem rendelkezõk is belevágtak. (Az önkormányzat egy, a vállalkozói engedélyek kiadásával foglakozó tisztviselõje interjúban említette, hogy az engedélyért folyamodók közel felének nem volt határozott elképzelése, hogy valójában milyen tevékenységet szeretne folytatni, s nagyon sokszor tõle kérnek tanácsot, hogy milyen vállalkozásba kezdjenek (Kelemen 1995).
Az egyéni vállalkozók ezer fõre jutó létszáma Gyõrött (pl.: 1995-ben 72) nem haladja meg az egész országra vonatkozó átlagos "sûrûséget" (77)5. Megyei vagy a megyeszékhelyekre vonatkozó adatokat összevetve is átlag alatti egyéni vállalkozói létszámot találunk. A társas vállalkozások, illetve azon belül a jogi személyiségû vállalkozások sûrûsége szintén nem kiemelkedõ, a 18 megyeszékhely rangsorában Gyõr az ötödik-hetedik helyen található (4. táblázat).
A megyeszékhelyeken a jogi személyiségû vállalkozások
aránya - szûk sávban szóródva - átlagosan
15,6 százalék, így a többség - 85,4 százalék
- jogi személyiség nélküli vállalkozás.
A vállalkozások összetételének struktúrája,
homogén, nem különbözik régiónként
(5. táblázat).
A kisvállalkozói szektort befolyásoló
tényezõk
Gazdasági fejlettség és a vállalkozások
sûrûsége
Európában a hetveneses évek közepétõl a vállalkozások száma nõtt, s e növekedést többek között a gazdasági fejlõdés következményeként is szokták interpretálni. E feltételezés mögött részben gazdasági (fizetõképes kereslet növekedése), részben kulturális (fogyasztói szokások változása) összefüggések húzódnak meg: a rendelkezésre álló jövedelem növekedésével a piaci kereslet növekszik a kisszériás javak és a szolgáltatások iránt, a tömegtermeléssel elõállított jószágok rovására (Whitley 1991). Így a gazdasági fejlõdés a gazdaság makrostruktúrájának változásával - a szolgáltatószektor növekedésével - jár, amely jellegébõl adódóan általában a rugalmasabb kisvállalkozásokra, kisszervezetekre épül.6
4. táblázat
A mûködõ vállalkozások* sûrûsége
a fõvárosban és a megyeszékhelyeken (1996)**
|
Város |
lyiségû vállalat |
|
egyéni |
jutó vállalat összesen |
| Budapest |
|
|
|
|
| Békéscsaba |
|
|
|
|
| Debrecen |
|
|
|
|
| Eger |
|
|
|
|
| Gyõr |
|
|
|
|
| Kaposvár |
|
|
|
|
| Kecskemét |
|
|
|
|
| Miskolc |
|
|
|
|
| Nyíregyháza |
|
|
|
|
| Pécs |
|
|
|
|
| Salgótarján |
|
|
|
|
| Szeged |
|
|
|
|
| Székesfehérvár |
|
|
|
|
| Szekszárd |
|
|
|
|
| Szolnok |
|
|
|
|
| Szombathely |
|
|
|
|
| Tatabánya |
|
|
|
|
| Veszprém |
|
|
|
|
| Zalaegerszeg |
|
|
|
|
| Átlag
(megyeszékely) |
13,4 |
72,3 |
59,2 |
85,7 |
| Max/min
(Budapest nékül) |
1,95 |
1,62 |
1,65 |
1,67 |
5. táblázat
A vállalkozási formák százalékos
megoszlása a fõvárosban és a megyeszékhelyeken
(1996)*
| Város |
|
személyiségû vállalat aránya |
|
|
| Budapest |
|
|
|
|
| Békéscsaba |
|
|
|
|
| Debrecen |
|
|
|
|
| Eger |
|
|
|
|
| Gyõr |
|
|
|
|
| Kaposvár |
|
|
|
|
| Kecskemét |
|
|
|
|
| Miskolc |
|
|
|
|
| Nyíregyháza |
|
|
|
|
| Pécs |
|
|
|
|
| Salgótarján |
|
|
|
|
| Szeged |
|
|
|
|
| Székesfehérvár |
|
|
|
|
| Szekszárd |
|
|
|
|
| Szolnok |
|
|
|
|
| Szombathely |
|
|
|
|
| Tatabánya |
|
|
|
|
| Veszprém |
|
|
|
|
| Zalaegerszeg |
|
|
|
|
| Átlag (megyeszékhely) |
|
|
|
|
| Max/min
(Budapest nélkül) |
|
|
|
Adott régió gazdasági fejlettsége és a kisvállalkozások sûrûsége között azonban ellentétes hatású folyamatot is számba vehetünk. Nemzetközi tapasztalatok szerint - az önfoglalkoztatók,7 a kisvállalkozók aránya a szegényebb, kevésbé fejlett és jelentõsebb mezõgazdasági foglalkoztatású országokban magasabb szinten, a fejlettebb országokban alacsonyabb szinten stabilizálódott. A kisvállalati szektor (ahová a száz foglalkoztatott alatti vállalkozásokat sorolták) kisebb például Angliában és Németországban - ahol a nagyvállalatok dominálnak -, s nagyobb Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában, Görögországban. A regionális különbségeket magyarázó faktorok közül Whitley (1991) kiemeli a mezõgazdaság szervezõdésének, illetve a késõi iparosodásnak a módját. A kevésbé fejlett európai országokban a kisvállalkozások általában felülreprezentáltak a munkaintenzív ágazatokban. A független paraszti múlt az önfoglalkoztató életmód mintájával generálja az önálló vállalkozásokat. Nem elhanyagolhatók a hagyományok, a családszerkezet - általában ezekben az országokban e tevékenység a családra épül (Laky 1998a; 1998b).
A munkanélküliség emelkedése is okozhatja az önfoglalkoztatás növekedését (Whitley 1991).8 A gazdasági válság során kialakuló úgynevezett recessziós nyomás hatásmechanizmusának közgazdasági magyarázata a feláldozott hasznot is figyelembe veszi. A költségekhez nemcsak a konkrét ráfordításokat sorolják, hanem az olyan elveszett jövedelmeket is, amelyekrõl a vállalkozó lemond. Így például ha a vállalkozás helyett alkalmazottként fizetést kapna, vagy kamat járna a bankban lekötött pénzéért, nem vállalna kockázatot stb. Olyan környezetben, ahol magas a munkanélküliség, és alacsonyak a bérek, kisebbek a feláldozott lehetõségek, hasznok, hiszen ezek híja a vállalkozásalapítás egyik lehetséges oka.
Magyarországon a rendszerváltás után a régiók között a területi differenciálódás törésvonala - a nyugat-kelet tengely - erõteljesebbé vált. A gazdasági teljesítmény, a jövedelem, a munkanélküliség, illetve a fejlettség más indikátorainak növekvõ különbségei jól leírhatók e tengely mentén való elhelyezkedés változójával (Cséfalvay 1993).
Fazekas (1993) kutatása szerint az alacsonyabb munkanélküliségû régiókat a jobb infrastruktúra, az átlagosnál gazdagabb, fiatalabb és iskolázottabb népesség, valamint az átlagot meghaladó számú egyéni vállalkozás s ipari nagyvállalatok jellemzik. Ábrahám-Kertesi (1996) adott körzet emberitõke-állományát, az iskolázottság mértékét találta meghatározónak a munkanélküliségi ráták regionális különbségeit vizsgálva.
6. táblázat
A hét évesnél idõsebb népesség
átlagos befejezett iskolai osztályszáma országrészenként
1990-ben
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A GDP, a munkanélküliségi ráta alakulása mellett az inaktívak arányváltozásának nagysága szintén kifejezõ jelzõszáma a transzformációs válság alakulásának. Köllõ (1998) elemzése szerint makroszinten a munkanélküliek száma csökkent, ami nem a foglalkoztatottak növekedésének, hanem az inaktívak növekedésének tudható be. Sokan, miután már nem voltak jogosultak munkanélküli-járadékra, kiléptek a munkapiacról. A nagy munkanélküliségi rátájú megyékben az inaktivitás aránya is magas (Ábrahám-Kertesi 1996).
Mindez összetett folyamatok hatásaként értelmezhetõ. Egyrészt a korábbi újra-elosztási mechanizmusok felbomlása, másrészt a korábbi ágazati struktúra - az inkább keleten domináns nehézipar - eltérõ mélységû válsága után a nyugati régiók piaci koordináció keretén belüli elõnye növekvõ, amihez a Nyugat térbeli közelségének abszolút elõnye s más, a gazdasági fejlettségébõl adódó - például az infrastrukturális, intézményi, kulturális - elõnyök társulnak. A polarizációt tovább erõsítheti, hogy a külföldi érdekeltségû vállalatok térnyerését a munkavállalók képzettségi színvonala mellett erõsen meghatározza a földrajzi helyzet, a Bécs-Budapest tengelytõl, illetve az osztrák határtól mért távolság (Fazekas-Köllõ 1998).
A folyamat már a 1982 után alapuló kisvállalkozások
területi eloszlásánál is megfigyelhetõ:
a nagyvárosi koncentráció, a településnagyság
szerinti és a nyugat-kelet lejtõ jellemzõ. A vállalkozások
e térszerkezetén a rendszerváltás sem változtatott,
hiszen a nagyvállalati szektor szervezeti átalakulása
- privatizációja - legelõbb a piacképes városi
ágazatokban indult meg, s a nagyobb városi vásárlóerõ,
a fejlettebb infrastruktúra, az anyagi és szellemi tõkeerõ,
az ingatlanvagyon, a hatalmi centrum közelsége meghatározzák
ezt a struktúrát (Nemes-Ruttkay 1993). A nyugati régiók
erõteljesebb "vállalkozói potenciálja" alapján
tehát a vállalkozások sûrûségének
nyugat-kelet lejtõ szerinti alakulását feltételezhetnénk.
Adataink azonban csak részben igazolják ezt a hipotézis.
A régió jövedelme és a vállalkozások sûrûsége közötti kapcsolat
A GDP és a vállalkozások sûrûségének vizsgálatakor figyelembe kell vennünk a vállalkozások inhomogén voltát, ezért külön vizsgáljuk a vállalkozások bizonyos típusait.9 Magyarországon az alacsony egyéni vállalkozói létszám együtt jár az egy fõre jutó GDP rangsorának "hátsó helyezéseivel", azaz a legszegényebb megyékben a legkevesebb az egyéni vállalkozó - tehát a rangsor alján az egyéni vállalkozói létszámot elfogadhatjuk a gazdasági fejlettség vagy pontosabban "alulfejlettség" egy lehetséges indikátorának.10 Ezzel szemben a közepes, illetve a legmagasabb vállalkozói létszámok/jövedelmek esetében a kapcsolat nem ilyen egyértelmû. A legmagasabb jövedelmû megyék az egyéni vállalkozói létszám tekintetében a középmezõnyben, az átlag környékén vannak.
A vállalkozás klasszikus kritériumainak jobban
megfelelõ jogi személyiségû vállalkozások
sûrûségének megyeszékhelyek szerinti differenciálódása
nem mutat összefüggést sem a GDP nagyságával,
sem a megyeszékhely fekvésével, sem annak méretével.
A GDP és a vállalkozások sûrûsége
közötti korrelációs hányados
(r = -0,003) azt mutatja, hogy ez az ismérv gyakorlatilag
nem befolyásolja a sûrûségek szórását.
A fekvést dichotom változóként értelmezve
(a Dunától keletre vagy nyugatra) sûrûségének
és a területi változónak a külön mozgását
jelzi.
7. táblázat
Az ezer lakosra jutó egyéni vállalkozói
létszám regionális adatai és az egy fõre
jutó GDP sorrendje 1994-ben
| Megye |
vállalkozó (1994) |
|
| Budapest |
|
|
| Somogy |
|
|
| Zala |
|
|
| Baranya |
|
|
| Veszprém |
|
|
| Csongrád |
|
|
| Gyõr |
|
|
| Komárom |
|
|
| Tolna |
|
|
| Fejér |
|
|
| Pest |
|
|
| Bács-Kiskun |
|
|
| Vas |
|
|
| Békés |
|
|
| Hajdú-Bihar |
|
|
| Heves |
|
|
| Jász-Nagykun-Szolnok |
|
|
| Szabolcs-Szatmár |
|
|
| Borsod |
|
|
| Nógrád |
|
|
| Összesen: |
|
|
Szintén dichotom változóként kezelve a településnagyságot (a népesség sorrendje alapján az elsõ kilenc megyeszékhely a "nagy", a 10-18. a "kicsi") a szórásnégyzetek felbontása e változó alacsony differenciáló szerepét mutatja, a településnagyság különbözõsége 10 százalékban idézi elõ a sûrûségek szórását.
Úgy tûnik, a kibocsátás differenciálódása nem írja le egyértelmûen a vállalkozások térszerkezetének differenciálódását. Azt, hogy nem a legmagasabb jövedelmû régiókban a legsûrûbbek a vállalkozások, részben összetételük - kicsi, döntõen önfoglalkoztató voltuk - magyarázhatja. Az egyéni vállalkozások száma Gyõrött is növekedett 1994-ig, majd csökkenni kezdett, azaz az egyéni vállalkozók száma párhuzamosan nõtt a munkanélküli-rátával, késõbb pedig a beruházások nyomán a foglalkoztatás szélesedésével csökkent. Azaz a "transzformációs válság" ösztönözte az úgynevezett kényszervállalkozások létrejöttét, azonban a "recessziós nyomás" önmagában - fizetõképes kereslet, illetve a legtágabban értelmezett tõkék útján - "kevésnek" bizonyult a legfejletlenebb régiókban.
A magasabb GDP nem feltétlenül áll egyenes arányban a fizetõképes kereslettel. A KSH adatai szerint például az alkalmazásban állók bruttó átlagkeresete 1996-ban Gyõr-Moson-Sopron megyében 107 százaléka a megyék átlagának, míg a GDP 134 százaléka. Mindezt árnyalhatja, ha figyelembe vesszük a GDP-számbavétel nehézségeit, illetve, ha nem feledkezünk meg, a külföldi vállalatok menedzserei, illetve a határ közelségébõl adódó turizmus által generált keresletrõl. A régió fekvése - a fizetõképes kereslet oldaláról - sem elhanyagolható tényezõ.
Magyarországon a magasabb GDP nem jár együtt a szolgáltatási szektor nagyobb súlyával. A magasabb jövedelmû megyékben az ipar aránya kiemelkedõ, a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya általában nem éri el az 50 százalékot. Ezzel szemben sok alacsony jövedelmû megyében magas - 50 százalékot, Szabolcsban a 60 százalékot is meghaladó a szolgáltatásban foglalkoztatottak aránya. E számok magyarázatához szét kell választani a szolgáltatások aggregátumát az állami redisztribúcióhoz kapcsolódó szolgáltatásokra (állami szolgáltatások, amelyekhez a KSH ágazati kategóriái közül a közigazgatás, az oktatás és az egészségügy tartozik), valamint a piachoz kapcsolódókra (tehát szállítás, pénzügyi tevékenység, kereskedelem, vendéglátás stb.). Az alacsony jövedelmû megyékben az állami szolgáltatások aránya magas, a "leggazdagabb" megyékben - Vas, Gyõr, Fejér - pedig a legalacsonyabb. Mindez jól illusztrálja, hogy Magyarországon a szolgáltatásokban foglalkoztatottak arányának növekedése a másik két szektor zsugorodásának következménye (Laky 1998b).
Az is látható, hogy a piaci szolgáltatások
arányának szórása a legkisebb, az differenciál
a legkevésbé. A piaci szolgáltatások alkalmazott
arányának viszonylag homogén súlya mellett
megfigyelhetõ: ahol az ipari foglalkoztatottság alacsonyabb
arányú, ott általában magas a redisztribúcióhoz
kapcsolódó állami szolgáltatások hányada.
Ágazati jellemzõk és a vállalkozások méretstruktúrája
Adott régió ágazati jellemzõi, a vállalkozások méretstruktúrája és a kisvállalkozások száma sem függetlenek egymástól. Bizonyos ágazatok esetében az optimális üzemméret nagysága, a technológia zártsága legalábbis megnehezíti a kisvállalkozások bekapcsolódását. A mûködõ vállalkozások méretstruktúrája és a kis cégek alapításának intenzitása is összefügg, minél nagyobb méretû cégek vannak egy övezetben, annál kisebb a cégalapítás intenzitása (Kuczi 1998). Ezt részben a nagyvállalati alkalmazotti mentalitás, részben a nagyvállalati, nagyipari specializált szaktudás kicsik felé nem konvertálható volta magyarázza.
8. táblázat
Az alkalmazásban állók gazdasági ág
szerint megyénként 1996 (százalék)
|
|
(1) |
(2) |
|
piaci állami |
|
| Budapest |
0,1
|
20
|
20,1
|
37,9
|
41
|
| Pest |
6,6
|
38,6
|
45,2
|
23,1
|
31,5
|
| Fejér |
8,9
|
50,7
|
59,6
|
18,5
|
21,7
|
| Komárom |
7,6
|
45
|
52,6
|
21,2
|
25,6
|
| Veszprém |
7
|
44,4
|
51,4
|
22,8
|
25,7
|
| Gyõr |
8,2
|
44
|
52,2
|
24,6
|
23,1
|
| Vas |
9
|
46,4
|
55,4
|
22,4
|
22,1
|
| Zala |
8,7
|
41,7
|
50,4
|
25,1
|
25,3
|
| Baranya |
10
|
31,5
|
41,5
|
25,1
|
33
|
| Somogy |
14,4
|
28,9
|
42,3
|
25,2
|
31,3
|
| Tolna |
14,5
|
40,3
|
54,8
|
19,3
|
25,5
|
| Borsod |
5,4
|
41,2
|
46,6
|
23,3
|
30
|
| Heves |
7,9
|
38,7
|
46,6
|
20,2
|
30,1
|
| Nógrád |
5,8
|
40,6
|
46,4
|
20,2
|
33,8
|
| Hajdú |
10
|
32,9
|
42,9
|
24,8
|
31,7
|
| Jász |
12,3
|
38,2
|
50,5
|
21,3
|
28,3
|
| Szabolcs |
6,1
|
32,2
|
38,3
|
25,4
|
37
|
| Bács |
12,2
|
36,7
|
48,9
|
22,6
|
28,4
|
| Békés |
11,9
|
37,4
|
49,3
|
20,6
|
29,7
|
| Csongrád |
9,8
|
34,9
|
44,7
|
25,2
|
29,9
|
| Összes |
6,6
|
34
|
40,6
|
26,9
|
32,2
|
| Vidéki átlag |
9
|
39,3
|
48,3
|
23
|
28,7
|
| Max/min
(Budapest nélkül) |
2,68
|
1,75
|
4,43
|
1,37
|
1,70
|
Toivonen (1985) eredményei szerint három ország - Dánia, Finnország, Svédország - vállalkozóinak számarányában 1930 és 1970 között mutatkozó különbséget az adott országok ipari struktúrájának különbségei magyarázzák leginkább, s nem más speciális nemzeti politikai, gazdasági vagy társadalmi tényezõk. Olyan régi ipari körzetekben, ahol a jellemzõ iparágak a vasipar, acélipar, hajógyártás, ahol a nagyvállalatok dominálnak, a kisvállalkozások kis szerepet játszanak a foglalkoztatásban, s a vállalkozások száma relatíve alacsony. A munkavállalók tradicionálisan néhány nagyvállalattól függnek, s az új vállalkozások sem a hagyományos iparban, hanem más szektorokban kezdik meg a mûködésüket (Whitley 1991).
A gyõri ipari tradíciók a századfordulóra nyúlnak vissza, ekkor alakul ki az ipari, nagyipari foglalkoztatottság magas aránya.
A 19. század közepén Gyõr a közvetítõ kereskedelme csúcspontján állt, gabonaforgalma nagyságrendekkel meghaladta a pesti gabonabörzéét, majd a fõvárost az Alfölddel és a Tiszántúllal összekötõ vasúti hálózat kiépülése, az erõsödõ dunai gõzhajózás a múlt század végére erõsen meggyengítette e szerepét. Az elosztó nagykereskedelem súlya amúgy is csökkenõben volt a vasút révén (Vörös 1971; Gecsényi 1997). A kereskedelmi forgalom csökkenése után válságba került a város gazdasága, felemelkedésének - a helyi politika által is felismert - útja az ipari vállalkozások szorgalmazása lett.
Az 1888-ban polgármesterré választott Zechmeister Károly ".. kibontotta a zászlót és nagyszabású terveket fejtegetett, melyek alkalmasak arra, hogy a város évtizedek óta tartó tespedésébõl, mondhatni letargiából új pezsdülésnek és anyagi fejlõdésnek induljon". (Gyõri Közlöny 1889, idézi Tóth 1995.) Dinamikus urbanizációs tevékenysége (hídépítés, teherpályaudvar, személyi pályaudvar, telefon, fõreáliskola, csatornázás, vízvezetékrendszer-bõvítés, közvágóhíd, vásártérrendezés, óvoda, népkonyha, szegényház, árvaház, új városháza, új közkórház, színtársulat stb.) mellett elsõsorban a gyáripari fejlõdés megalapozójának tekintik Zechmeister Károlyt. Intézkedései:
- a város a szeszgyár szomszédságában
lévõ saját tulajdonú legelõjén
olcsó telket kínál az ide települni szándékozó
gyáripari vállalkozásoknak;
- a területet hitelbõl közmûvesítette
(csatorna, víz, gáz);
- a terület szomszédságában villanytelepet
létesített;
- támogatta az iparvágányok kiépülését;
- az ipari nyersanyag vízi úton való szállításához
kiépült a szabad kikötõ;
- a gyõri és Gyõrbe települõ munkáscsaládok
számára telepszerû munkáslakásokat építettek
a város és az üzemek összefogásával;
- az új ipari vállalkozások adó- és
illetékkedvezményben részesültek (Tóth
1995).
Gázgyár, vízmû, csatornahálózat, burkolt utak, telefonközpont, illetve Budapestet is meghaladó telefonsûrûség teszi a földrajzi adottságain túl vonzóvá a várost az ipar számára a századfordulón.
Mindez nem maradt eredmény nélkül, a századforduló fellendülését jól illusztrálják a 9. táblázat adatai.
A szocializmus korai szakaszában a Nyugat közelsége hátránnyá változik, majd a stagnálás évei után a "szocialista iparosítás" periódusában itt a már tradíciókkal rendelkezõ "versenyszféra" ágazatait, a jármûgyártást, textilipart, élelmiszeripart, a vegyipart fejlesztették. 1970-ben Gyõrött az aktív keresõk 53,5 százalék az iparban, körülbelül fele a gépiparban foglalkoztatott, az összes magyar keresõ esetében az ipari foglalkoztatottak arány egyharmad alatt marad. A hetvenes évek közepéig a folyamatos beruházások révén a munkaerõ iránti túlkereslet jellemzõ, amely a hetvenes évek második felétõl változik meg.11
9. táblázat
Foglalkoztatási adatok 1900 (százalék)
|
Város |
a lakosság arányában ebbõl ipar |
|
|
| Pécs |
22,1
|
14,1
|
10,2
|
| Székesfehérvár |
22,1
|
12,7
|
2,2
|
| Gyõr |
25,9
|
19,0
|
9,6
|
| Szeged |
13,0
|
9,0
|
2,2
|
| Kecskemét |
10,1
|
7,1
|
0,3
|
| Miskolc |
24,3
|
17,1
|
2,4
|
| Debrecen |
18,4
|
13,5
|
3,8
|
| Kaposvár |
17,5
|
12,2
|
1,9
|
| Szekszárd |
10,3
|
7,6
|
0,9
|
| Szombathely |
23,5
|
16,5
|
5,6
|
| Veszprém |
20,8
|
15,2
|
-
|
| Zalaegerszeg |
19,1
|
14,3
|
0,2
|
| Eger |
14,2
|
11,2
|
2,2
|
| Szolnok |
17,6
|
11,0
|
4,0
|
| Nyíregyháza |
11,7
|
8,4
|
0,1
|
A foglalkoztatottak számának hetvenes évekbeli ágazati átstrukturálódása az ipar és mezõgazdaság rovására az építõipar, a kereskedelem s az egyéb ágazatok térnyerését mutatja. A nyolcvanas években az iparban foglalkoztatottak aránya Gyõrött erõteljesebben csökkent, mint az ország egészében, a foglalkoztatottak felét meghaladó arány 1990-re 40 százalék alá csúszik, míg a gazdaság egészében csak néhány százalék a súlyvesztés, amit a kilencvenes években további csökkenés követett. Ezzel szemben Gyõrött ekkor újra az ipari foglalkoztatottak arányának pozíciónövekedését láthatjuk. Mindez úgy is interpretálható, hogy a helyi gazdaság strukturális változása korábban elindult.
Ma a nagyvállalatok súlyát s a foglalkoztatás koncentrációját jól illusztrálja hogy, a gyõri foglalkoztatottak több mint 80 százaléka az 50 fõ feletti vállalkozásokban dolgozik,12 amely adat Kõhegyi (1998) becslésének tükrében, miszerint a kisvállalkozások (50 fõig) a versenyszféra foglalkoztatottjainak 48 százalékát adják, válik sokatmondóvá. Ez azt is jelenti, hogy a vállalkozások méret szerinti struktúrájából itt is hiányoznak, vagy legalábbis minimális súllyal vannak jelen az ön-, vagy egy-két alkalmazottat foglalkoztatók, illetve az 50 fõ felettiek között elhelyezkedõ nagyságú vállalkozások.13
Gyõrött tehát a foglalkoztatás hagyományosan nagyipari koncentrációja a jellemzõ. A nagyvállalatok a társadalmi-gazdasági változások hatására, a privatizáció során nem fragmentálódtak, a korábbi termelési struktúra nem omlott össze, sõt az ipari termelés növekedett. A nagyipari struktúra fennmaradásában az ide áramló külföldi befektetések kiemelkedõ szerepet játszottak.
"..Ennek a megyének az osztrák-német orientáltsága nagyon erõs. Több mint ezer vegyes vállalat van a megyében, ennek körülbelül 60 százaléka osztrák tulajdonban van, 20-25 százalék német, a maradék megoszlik angol, francia és egyéb befektetõk között... A nagyobb cégek termelik az itteni GDP-nek a komoly hányadát, legalább a 70-80 százalékát. Az arányokat tekintve (megyei szinten), körülbelül a bevétel 80 százalékát a top száz hozza.14 A külföldi beruházásoknak köszönhetjük a fellendülést."15
A külföldi érdekeltségû vállalatok tõkéjének regionális eloszlása szerint az egy fõre jutó külföldi érdekeltségû vállalkozás által jegyzett tõke (1996-ban) Gyõr-Moson-Sopron megyében volt a legmagasabb. 1993 és 1996 között a külföldi érdekeltségû vállalkozások jegyzett tõkéje megháromszorozódott, ami a megyék közötti relatív súlyát, elõnyét is növelte. Az átlagosnál nagyobb a megyében az egy külföldi érdekeltségû vállalkozás átlagosan jegyzett tõkéje is.
1996-ban a gazdasági szervezetek egy lakosra jutó beruházásainak
összege Gyõr-Moson-Sopron megyében Budapest után
a legmagasabb, a vidék átlagának 202 százaléka.16
1992-ben a beruházások 31,7 százaléka volt
külföldi, 1996-ban már
66,8 százaléka. Ezek a befektetések egyre inkább
Gyõrbe koncentrálódtak, 1992-ben a megye beruházásainak
47 százaléka történt Gyõrben, 1996-ban
79 százaléka. Gyõrött a beruházások
84 százaléka az iparban történt (Gyõr-Moson-Sopron
megye statisztikai évkönyve 1996), míg a nemzetgazdaság
összes beruházásából 1996-ban ipari beruházások
aránya 30,8 százalék volt. Az ipari termelés
eszközigényességét mutatja, hogy 1996-ban Gyõrött
az iparban az egy foglalkoztatottra jutó tárgyi eszközök
bruttó értéke 5 258 000 forint volt, míg az
ágazat egészében: 2 096 486 forint (KSH 1996). A nagyvállalatok
dominanciája a tulajdonosi struktúrán is tükrözõdik
(10. táblázat).
10. táblázat
A vállalkozások jegyzett tõkéjének
megoszlása a fõ tulajdonosok között Gyõrött
és Magyarországon, 1995 (százalék)
| Tulajdonos |
|
|
| Állami |
36,1
|
29,8
|
| Belföldi magánszemély |
5,6
|
12,0
|
| Belföldi társaság |
15,2
|
26,1
|
| Külföldi |
40,1
|
28,3
|
| Egyéb |
3,0
|
3,8
|
| Összesen |
100
|
100
|
Gyõrött a vállalkozások jegyzett tõkéjének tulajdoni eloszlásában az átlagot meghaladó a külföldi tõke szerepe, a nagyvállalati jelenlét miatt az állami tulajdon még 1995-ben is jelentõs, s alulreprezentált mind a belföldi magánszemélyek, mind a társaságok kezében lévõ tõke.
Ma már az újabb betelepedõ vagy a kapacitásait bõvíteni kívánó (külföldi) tõkének a szakképzett munkaerõ hiányával kell szembenéznie.17
A betelepedõ külföldi cégek által állított minõségi követelmény - a tradicionálisan ipari régió ellenére - okoz nehézséget is. Egy megyei gazdasági vezetõvel folytatott interjú tanúsága szerint (1996) "... sok gépipari vállalkozásból, fõleg kisvállalkozásokból - amelyek azért alakultak, hogy a Rábának, vagy az Audinak beszállítsanak - nem sok maradt talpon, mert rendkívül erõs a minõségbiztosítási követelmény. Például az Audinak ebbõl a megyébõl összesen egy beszállítója van. Magyarországon is csak körülbelül 40 összesen. Sokan alakulnak erre, de az idetelepült multiknak a beszállítói minõsítése egyelõre még annyira erõs, hogy a magyarok számára nem teljesíthetõ..."
A magas minõségi követelmény azonban nem szükségszerûen csak a külföldi tulajdonú vállalkozásokat jellemzi. Egy hidraulikai gépekkel foglalkozó gyõri vállalkozó (akinek sikere a magas és innovatív szaktudáson alapul) kényszerbõl - elégséges kapacitás híján - még foglalkoztat bedolgozó kisiparosokat, de az a tapasztalata, hogy azok jobban kedvelik az egyszerûbb, alacsonyabb szintû tudást, olcsóbb eszközöket igénylõ és kevesebb felelõséggel járó bérmunkákat, mint a magas minõségûeket. Így - miután õ pont ez utóbbira alapozza vállalkozását - arra törekszik, hogy saját kapacitása növelése révén idõvel önellátóvá váljon, és megszüntesse a kiszolgáltatottság réseit.
Van, ahol az iparág jellege, illetve a hatékony üzemméret korlátai zárják ki a kisvállalkozások kapcsolódását. A Graboplast - egy 3500 fõt foglalkoztató vegyipari vállalat - vezetõje interjúban elmondta, hogy az általuk használt technológia zártsága mellett fel sem merül, hogy bedolgozókat foglalkoztassanak, s a termelés kisebb méretben sem lenne elképzelhetõ.
Az ágazat meghatározó szerepére utal Gyõr és a hasonló tulajdonságú Székesfehérvár kisvállalkozási szerkezete közötti párhuzam. Mindkettõ Nyugat-Magyarországon fekszik, magas ipari koncentrációval, a külföldi tõke jelentõs szerepével jellemezhetõ, ám az ipari kisvállalkozások és a bedolgozó cégek aránya magasabb Székesfehérváron, mint Gyõrben. Mindezt - a székesfehérvári elbocsátásokon túl - magyarázhatjuk a két város iparának ágazati különbségeivel, tehát azzal, hogy az elektronika tágabb teret nyújt a kisvállalkozások számára, mint a gépipari, vegyipari, élelmiszer-ipari struktúra. Erre utal az is, hogy Székesfehérváron már a nyolcvanas évek - elsõ gazdasághoz szorosan kapcsolódó - kisvállalkozásainak sûrûsége nagyobb volt, mint Gyõrött. (1986-ban a kisvállalkozások sûrûsége rangsorában Gyõr-Moson-Sopron csak a 10. helyen található, Fejér megye a második.)
A nemzetközi szakirodalom az ipari kisvállalkozások számának növekedését a gazdasági fejlõdéssel együtt járó technikai változások, különösen a mikroelektronikai forradalom révén a belépési korlátok, illetve a hatékony üzemméret csökkenésével magyarázza. E folyamat következményeként Whitley (1991) az ipari kisvállalkozások három típusát különbözteti meg.
1. Egyrészt bizonyos, elsõsorban magas szellemi tõkével jellemezhetõ régiókban például egyetemi városokban, kutatóintézetek környékén (például Cambridge, Boston) a technológiai innováción alapuló kisvállalkozások széles hada jött létre.
2. Másrészt a hetvenes években megfigyelhetõ volt jó néhány nagyvállalat fragmentációja, ami elsõsorban a rugalmatlanság, a magasabb költségeknek volt a következménye, s ami a nagyvállalati tevékenységek egy részének kihelyezésével, az ipari tevékenység átstrukturálódásával, az alvállalkozók számának növekedésével járt.
Szabó (1998) definíciója szerint a kihelyezés (outsourcing) esetében nemcsak a perifériás funkciók kerülnek kívülre, hanem a meglévõ kulcsfeladatok is. E vertikális dezintegráció során a specializáció nõ, ezzel szemben a diverzifikáció csökken. Az "intelligens vállalat" esetében csak a szellemi irányítás marad belül, a materiális tevékenységek kívülre kerülnek.
3. Az ipari kisvállalkozásokat azonban nem szükségszerûen a vertikális integráció jellemezheti, hanem a termelés horizontális hálózatai is. A nagyszámú, adott ágazatba tartozó kisüzem földrajzi koncentrációjának elõnye a munkamegosztásból adódó megtakarítás: csökkenhet az információs és kommunikációs költség, illetve kialakul az úgynevezett ipari légkör, ami a szocializáció során megkönnyíti a sajátos képességek megszerzését, és a szereplõk közötti kapcsolatok révén hozzájárul az innovációk gyors terjedéséhez (Zeitlin 1994). A társadalmi kapcsolatok és gazdasági tranzakciók összefonódása révén e hálózatok kollektív teljesítménye mögött a bizalom és a reciprocitás a legfontosabb erõforrás. Kérdés, hogy az egyéni preferenciák és motivációk ilyen harmóniáját csak egy közös és kivételes kultúra hozhatja-e létre, avagy azok sokféle társadalmi bázison kialakulhatnak. Az sem biztos, hogy a helyi azonosságtudat vezet el az együttmûködésig, hanem elképzelhetõ fordítva is, az együttmûködés során formálódnak az identitások.
Azaz az ipari kisvállalkozások lokális struktúrától való függõsége a szereplõk mind vertikális, mind horizontális hálója esetén jól kitapintható.
Gyõrött a kisvállalkozásokra a helyi piacra
termelõ személyi szolgáltatások, a vendéglátás,
illetve már a konjunktúrához kapcsolódva a
speditõr-, az építõipari tevékenység
a jellemzõ. A város gazdasági struktúráját
dominánsan jellemzõ nagyipari, feldolgozóipari ágazatokhoz
- elsõsorban a gépiparhoz - a kisvállalkozások
nem tudtak kapcsolódni, alacsony a bedolgozó kisvállalkozók
aránya. Kuczi (1998) az ipari parkok formálódásáról
szóló kutatása szerint Gyõrött az ipari
park térben egymás mellet lévõ elszigetelt
nagyvállalkozásokat jelent, s nem nyújt lehetõséget
a kis- és nagyvállalatok együttmûködésére,
nem lelhetjük fel sem a termelés vertikális, sem horizontális
hálózatait.
Irodalom
Ábrahám Árpád-Kertesi Gábor 1996. A munkanélküliség regionális egyenlõtlenségei Magyar-országon 1990 és 1995 között. Közgazdasági Szemle, 7-8.
Az új adótörvény 1995. Budapest: Verzál Könyvek
Complex Céghírek CD 1997. Kerszöv, augusztus 31.
Czakó Ágnes 1997. Kisvállalkozások a kilencvenes évek elején. Szociológiai Szemle, 3. sz.
Cséfalvay Zoltán 1993. Felharmadolt ország. Magyarország regionális átrendezõdése, 1989-1992. Valóság, 7.
Fazekas Károly-Köllõ János 1990. Munkaerõpiac tõkepiac nélkül. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
- 1998. A külföldi érdekeltségû vállalatok munkaerõ-keresletének jellemzõi Magyarországon 1995-ben.In: Munkaerõpiac és regionalitás az átmenet idõszakában. MTA KI, 29-59.
Gábor R. István 1994. Kisvállalkozás Magyarországon - virul vagy satnyul? Közgazdasági Szemle, 7-8.
Gecsényi Lajos 1997. Gyõr gazdasági viszonyai a 19-20. század fordulóján. In: A gyõri ipartestület 110 éves története. Gyõr, 9-20.
Gyõr-Moson-Sopron megye statisztikai évkönyve 1996. KSH
Gyõr-Moson-Sopron megyei befektetõi tájékoztató 1997. Gyõr-Moson-Sopron megyei Kereskedelmi és Iparkamara, április.
Jakab Ágnes-Jeszenszki Károly-Kállay László-Kõhegyi Kálmán-Kissné Kovács Eszter-Maszlag Ludmilla 1996. A kis- és középvállalkozások helyzete. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Kisvállalkozásfejlesztési Intézet.
Jelentés a területi folyamatokról 1992. Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium, december.
Kállay László-Kõhegyi Kálmán-Kissné Kovács Eszter-Maszlag Ludmilla-Vörös Tivadar 1997a A kis- és középvállalkozások helyzete 1997. Kisvállalkozásfejlesztési Intézet
- - - - - 1997b A kis- és közepes vállalkozói konjunktúrajelentés, 1997. Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet, december
Kelemen Katalin 1995. Interjú a városi önkormányzat egy - a vállalkozói engedélyek kiadásával foglalkozó - tisztviselõjével. Kézirat.
Kõhegyi Kálmán 1998. A kisvállalkozói szektor tagolódása. Közgazdasági Szemle, 1.
Köllõ János 1998a Elnapolt teremtés. Figyelõ, 35-36 (január 15.)
- 1998b Regionális bérkülönbségek 1989-1995. In: Munkaerõpiac és regionalitás az átmenet idõszakában. Budapest: MTA KI, 5-29.
Kövér György 1991. Piacgazdaság-polgárosodás-demokrácia. Magyar Tudomány, 1.
KSH 1983. Iparstatisztikai évkönyv. Budapest
- 1994. A külföldi mûködõ tõke Magyarországon 1993. Budapest
- 1996. Ipari és építõipari statisztikai évkönyv. Budapest
- 1997a A GDP területi megoszlása 1995-ben. Budapest
- 1997b A külföldi mûködõ tõke Magyarországon 1995-1996. Budapest
- 1997c A munkaerõ-felmérés idõsorai 1992-1996. Budapest
- 1997d Területi statisztikai évkönyv, 1996. Budapest
- 1997e Társadalmi és területi folyamatok az 1990-es évek Magyarországán. Budapest
Kuczi Tibor 1998. Kapcsolatrendszer, a kis és középvállalkozások szerepe az ipari parkok formálódásában. Zárótanulmány. Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány
Laky Teréz 1987. Eloszlatott mítoszok - tétova szándékok Valóság, 4.
- 1998a A kisvállalkozások növekedésének korlátai. Szociológiai Szemle. 1.
- 1998b A munkaerõpiac keresletét és kínálatát alakító folyamatok. Munkaügyi Kutatóintézet Munkaerõpiaci helyzetjelentés, április
Leveleki Magdolna 1993. A bomlás virágai. Szociológiai Szemle, 1.
-1998. A kisvállalkozások piaci kapcsolatai. Valóság, 5.
Magyarország városai 1996. Budapest: Égisz
Munkaerõt szerez a Philips 1998. Népszabadság, július 11.
Nemes Nagy József-Ruttkay Éva 1993. Vállalkozások területi terjedése In: Enyedi György (szerk.) Társadalmi területi egyenlõtlenségek Magyarországon. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 127-141.
Süli Zakar István-Baranyai Béla 1997. Kisvállalkozások és vállalkozók helye és szerepe az Alföld mezõgazdaságában. Debreceni Szemle, 2.
Szabó Katalin 1998. Kihelyezési hullám. Közgazdasági Szemle, 2.
Szabó Péter 1995. A gyõri kézmûves polgárok vállalkozásellenes mentalitása. In: Fodor Zsuzsa (szerk.) Vállalkozó polgárok a Dunántúlon a dualizmus korában. Veszprém, 184-192.
Szolnoky Erzsébet 1997. Az ipartársulatoktól az ipartestületig (1872-1884). A Gyõri Ipartestület megalakulása és elsõ évtizedei (1884-1910). In: A gyõri ipartestület 110 éves története. Gyõr, 27-46.
Thirring Gusztáv 1912. Magyar városok statisztikai évkönyve. Budapest
Toivonen, T. 1985. The Entrepreneurs in Denmark, Finland and Sweden 1930-1970. Acta Sociologica, (28), 193-205.
Tóth László 1995. Zechmeister Károly, a vállalkozó gyõri polgármester. In: Fodor Zsuzsa (szerk.) Veszprém, 192-212..
Vörös Károly 1971. Gazdaság és társadalom a dualizmus korában.In: Dávid Lajos-Lengyel Alfréd-Z. Szabó László (szerk.) Gyõr Várostörténeti tanulmányok. Gyõr Megyei Város Tanácsa, 323-405..
Whitley, R. 1991. The Revival of Small Business in Europe.In: Brigitte Berger (ed.) The Culture of Entrepreneurship. San Francisco: Institute for Contemporary Studies Press, 157-189. o.
Zeitlin, J. 1994. Ipari körzetek és regionális megújulás.
Közgazdasági Szemle, 1.
1. Köszönettel tartozom Kuczi Tibor segítségéért,
Laky Teréz és Lengyel György tanácsaiért.
A dolgozat az F 14 774 sz. OTKA kutatás támogatásával
készült.
2. Ha összevetjük az 1975-ös területi
GDP-ket az 1995-össel, jól látható, hogy a relatív
pozíciókat tekintve a fõváros "elõnye"
nõtt, a fõváros és az ország többi
régiója közt szélesebbre nyílt az olló.
A keleti megyékben megtermelt jövedelem szinte kivétel
nélkül csökkent (a legalacsonyabb jövedelmû
Szabolcs kivételével), s 1995-re a GDP-értékük
átlag alatti volt (Csongrád kivételével). A
legjelentõsebb pozícióromlás - az 1975-ben
még elõkelõ helyet elfoglaló Borsod és
Heves megyéknél következett be. A Dunántúlon
a változások még dinamikusabbak és kétirányúak.
Komárom, Veszprém és Baranya kiugróan magas
pozíciójából erõteljesen veszített,
de még így is átlagot meghaladó jövedelmet
termelt, míg Vas, Zala, Tolna és Somogy inkább átlag
alatti pozícióból indulva 1995-re az élre vagy
legalábbis jobb helyzetbe került. Gyõr és Fejér
megyében 1975-ben is magas volt a jövedelem, s ezt a pozíciót
nemcsak megtartották, hanem javították is. Összességében
1975-ben a nyugat-kelet tengely kevésbé differenciálta
a jövedelmeket: Komárom, Veszprém, Gyõr és
Baranya mellett Borsod, Csongrád és Heves sem maradt el,
míg 1995-ben a dunántúli megyéket szinte kivétel
nélkül az átlag fölöttiekhez lehetett sorolni,
s mint említettük, a Dunától keletre fekvõket
az átlag alatti jövedelmûek közé.
3. Az inaktívak aránya, illetve arányváltozása
a GDP, a munkanélküliségi ráta alakulása
mellett szintén kifejezõ jelzõszáma lehet a
transzformációs válsága mértékének.
1992-ben az aktivitási arány (súlyozatlan átlaga
a megyék + Budapestnek) 61,3 százalék, Gyõr
megyében 63,5 százalék, 1996-ban az átlagos
aktivitási arány 52,7 százalék, ugyan ekkor
Gyõr megyében 60 százalék (KSH 1997c).
4. Magyarországon a vállakozás
fogalma körül zajló teoretikus viták vagy fogalmi
tisztázásra irányuló törekvések
kezdete a nyolcvanas évek kisvállalkozóinak tevékenységéhez
kapcsolódott (Laky 1987). A kilencvenes évek vállalkozási
boomjának hatására, amikor a "második gazdaságból
kinövõ kisvállalkozások mint a piacgazdaságra
való áttérés motorjai" tételt a "túl
sok túl kicsi" váltja fel (Gábor 1994), a vállalkozás-nem
vállalkozás, vállalkozás-önfoglalkoztatás
közötti különbségtétel, illetve annak
empirikus megragadása újra középpontba került.
Czakó (1997) tipológiájában a jogi személyiséggel
rendelkezõ társaság fõállású
tulajdonosait nevezi vállalkozónak.
Kõhegyi (1998) a létszámnagyságot találta
olyan integráló kategóriának, amely empirikusan
is jól felhasználható, s a 0 fõt foglalkoztató
egyéni és társas vállalkozásokat sorolta
az önfoglalkoztató kategóriába. Munkámban
a vállalkozás fogalmát a légszélesebb
értelemben használom, de - mert a vállalkozásokon
belüli különbségtételek (egyéni/társas,
jogi személyiség nélküli/jogi személyiségû
fõállású/mellékállású,
létszám stb.) fontos tartalmi elemekre mutatnak rá
- ahol az adatok módot adnak rá, differenciáltan kezelem
azokat.5. Az országos adatokkal való összehasonlítás
során azonban torzító tényezõnek bizonyulhat
a településtípus hatása. A Budapesti Közgazdaságtudományi
Egyetem 1996-os felvételének településtípusok
(Budapest, város, község) szerinti almintái alapján
így tûnik, a vállalkozás egyéni avagy
társas voltát némileg differenciálja a település
típusa: az egyéni vállalkozások dominanciája
Budapesten a legkisebb mértékû, illetve a községekben
a legnagyobb.
6. A magyarázat kizárólagos voltát
csorbítja, egyrészt, hogy néhány országban
nagy szolgál-tatócégek is megjelentek, másrészt,
hogy a kis- és közepes méretû ipari vállalkozások
jelentõségének növekedését nem
magyarázza e faktor.
7. "Az ILO definíciója szerint önfoglalkoztató
az önálló céggel nem rendelkezõ, azaz
jogi személyiség nélküli vállalkozások
dolgozó tulajdonosai, függetlenül attól, hogy vannak-e
alkalmazottai, a mezõgazdasági önállók,
s valamennyiük segítõ családtagjai és
szakmunkás tanulói, valamint a termelõ típusú
szövetkezetek dolgozó tagjai." (Laky 1998b: 26.)
8. E témában született elemzések
következtetései gyakran ellentmondóak egymásnak.
Például Gábor (1994) szerint a fejlett piacgazdaságokban
az önfoglalkoztatók száma nem függ a munkanélküliségtõl.
9. A munkanélküliségi ráta
és az inaktivitási arány regionális differenciálódása
szorosan együtt jár a GDP alakulásával, így
most csak a vállalkozások sûrûsége és
csak ez utóbbi közötti korrelációkat mutatom
be.
10. A keleti megyék foglalkoztatottsági
arányait torzíthatja, hogy itt a legjelentõsebb a
statisztikákban nem regisztrált mezõgazdasági
tevékenységet folytatók aránya (Laky 1998b).
Ezek döntõen kisegítõ vagy részmunkaidõs
családi gazdaságok (Süli-Baranyi 1998).
11. Gyõr legnagyobb gépipari vállalatánál
a gépi munkák arányát 20 százalékról
80 százalékra növelték. Ez azonban nem járt
együtt egybõl a létszám csökkenésével,
ellenkezõleg: 1966 és 1978 között a vállalat
létszáma több mint hétezer fõvel növekedett.
Ez részben a termelés több mint hatszoros növekedésének,
részben a termelési vertikum beolvasztásokkal megvalósított
növelésének volt köszönhetõ - amelyet
az egyes üzemek létszámának magas fluktuáció
melletti csökkenése s az alkalmazási kritériumok
szintjének leszállítása kísért.
Mindez az elõzménye a 1979-es "elbocsátási
akciónak", amelyet a Rába vezetése a helyi pártvezetés
ellenére, azaz utólagos behódolása mellett
tett meg (Fazekas-Köllõ 1990).
12. KSH Gyõr-Moson-Sopron megyei Igazgatósága
adatai szerint.
13. E jelenség, amelyet - Vahcic és
Petrin nyomán - Laky (1998a) "fekete lyukként", illetve egy
OECD-tanulmányra hivatkozva a "középméretû
vállalkozások általános deficitjeként
" nevesít, többek közt a tõkehiányra, illetve
a tradicionális életviteli mintákra - a háztartás
megélhetésre és felhalmozásra orientálódására
- vezette vissza.
14. A KSH 1995-ös nettó árbevételre
vonatkozó (megyei) adati szerint is a vállalkozások
0,5 százaléka produkálja a bevételek 40 százalékát,
míg a vállalkozások 90 százaléka csak
a nettó árbevétel 25 százalékát.
15. Részlet egy (megyei) gazdasági vezetõvel
folytatott interjúból (1996).
16. Saját számítás a Gyõr-Moson-Sopron
megye statisztikai évkönyve 1996 összehasonlító
megyei és regionális adatai alapján.
17. A Philips személyügyi igazgatója
szerint a munkaerõért folytatott versenyben a fizetésen
kívül (például a szakmunkások havi bruttó
bére 100 ezer forint), a tiszta kultúrált munkahely,
az ingyenes munkába szállítás vagy az olyan
szolgáltatások például, hogy a dolgozók
mikrohullámú sütõben melegíthetik a magukkal
hozott ételt, fontosak lehetnek. (Munkaerõt szerez a Philips
1998: 15.)