Magyarországon a "klasszikus" alkalmi munka (a néhány órára vagy egy-egy napra szóló napszámos munka) egy részének allokációja az úgynevezett emberpiacokon történik. Az emberpiac a munkaerõpiac azon piachelyi formája (Sik 1997a), amelyen informális1 munkaerõ-piaci tranzakciók zajlanak.
Hagyományosan emberpiaci formában szervezõdött
a háztartási cselédek, illetve a mezõgazdasági
és építõipari idénymunkások munkaerõpiaca.
Egy magyar néprajzkutató elbeszélése szerint
ezek az emberpiacok (az úgynevezett köpködõk) eredetileg
a települések napi- vagy hetipiacainak szélein mûködtek:
"(az alkalmi munkavállalás terepe az emberpiac) ", ahol a munkanélküliek hosszabb-rövidebb idõre kenyérkeresethez juthattak. Ezek jelentõs része a városok piacaihoz kötõdött. A munkaadó itt juthatott legolcsóbban munkaerõhöz, de nagy jelentõséggel bírtak ezek az elszegényedett népesség számára is. Nem véletlen, hogy például a Bükkalja lakói a Mária Terézia-féle úrbéri összeírásokban az egyes települések elõnyeként, szerencsés adottságként említik a miskolci piac közelségét, ahol a maguk számára kétkezi munkát találhatnak. Ugyanakkor ennek az ellenkezõjérõl panaszkodnak Nagyvisnyó (Borsod megye) lakói (1771): »Káros fogyatkozásnak tarttyuk azt, hogy a Városokhoz távol vagyunk, az honnat pénzt kereshetnénk kézi munkával vagy egyéb képpen?« Ám nem csupán a miskolci emberpiac, »derékpiac« volt gyûjtõhelye a munkaerõ-feleslegnek, hanem olyan »központjai« is kialakultak, mint a pesti Duna-part emberpiaca, amelyet a szlovák munkások gyülekezõhelyének tartottak, vagy Vác piaca, ahol ugyancsak százával álltak a napszámra várók?" (Viga 1990: 223).
Az emberpiac egyik "õsi" változata esetében azt
is láthatjuk, hogy a jogi szabályozás révén
illegálissá válás sem szünteti meg a piacot,
amíg annak más munkaerõ-piaci elosztási formája
kifizetõdõbbé nem válik:
Míg 1995-ben és 1997-ben a feketemunkások toborzásának kiemelkedõen leggyakoribb helye a kocsma volt, 1998-ban a személyes kapcsolatok emberpiacokat elkerülõ formája3 lett a domináns (1. ábra).
1995-ben és 1997-ben még a kocsmák, az eszpresszók és a közterek voltak a feketemunka toborzásának fõ színterei. 1998-ra a személyes kapcsolatok mellett már csak a kocsma és az eszpresszó szerepe maradt meg. Az emberpiacok azokon a településeken fordulnak elõ nagyobb eséllyel, ahol nõ a magángazdaság (magánkereskedelem, vendéglátóipar, szaporodnak a kgst-piacok), terjed a kisárutermelés és sok a munkanélküli (részletesebben Sik 1997b).
1. ábra
A feketemunka toborzóhelyeinek és a személyes
kapcsolatokon keresztüli toborzás elõfordulása,
százalék
A Moszkva téri emberpiac
Kezdjük a Moszkva téri emberpiac antropológiai bemutatásával.
"Az emberpiac a tér órája alatt, a metró
kijárata, a bódésorok, valamint a virágágyások
és a felüljáró lépcsõje közötti
jól körülhatárolható területen mûködik.
Szembeötlõ a napszakok közötti ingadozás. A »versenyképesebb« munkások korai szerzõdtetésével 10 óra táján jobbára már csak a »használhatatlan« munkavállalókat találjuk a piacon (részegek, öregek, nõk). A legnagyobb forgalom reggel 6 és 7 óra között van, a szerzõdtetések legnagyobb része ebben az idõszakban valósul meg, hiszen így biztosítható az egész napi munka. A piac idõbeosztásának következõ idõszaka a 7-10 óráig tartó idõintervallum, amikor még lehet üzletkötésre számítani. 10 óra után is találkozhatunk szerzõdtetésekkel, de ekkor a munkaadók már nem szívesen alkalmaznak embereket. Létezik azonban olyan stratégia is, amely szerint a munkavállalók inkább a hosszabb távú munkákat keresik, így esetleg nem mennek el korán egynapos munkákra, inkább kivárnak, hiszen azok a munkaadók, akik hosszabb távra alkalmaznák õket, késõbb is jöhetnek. Ezért még a 10 óra után érkezõ munkaadók is találhatnak megfelelõ munkaerõt maguknak. Ugyanez a helyzet a szakmunkásokkal, akik szintén inkább kivárják, hogy jobban megfizetett szakmunkához jussanak, mintsem elmenjenek segédmunkásnak. Annak ellenére, hogy minden munkavállaló azt mondta: dél után lehetetlen munkát kapni, 12 óra után is láthatunk a téren lézengõ embereket, akiket talán a megszokás tart ott, vagy hajléktalanok és csak a társaság kedvéért töltik ott az idejüket, vagy pedig olyanok, akik egy négyórás munkából visszatérve próbálnak meg munkához jutni. Ezek az emberek estig is ott maradhatnak, de semmi esélyük sincs ekkor már arra, hogy aznap dolgozhassanak. A munkavállalók számát befolyásolja a rendõri jelenlét is, ugyanis a járõrök egy-egy órát is eltölthetnek a téren, ami erõsen lecsökkenti a munkaerõ kínálatát.
A munkavállalók szinte kizárólag férfiak, jellemzõen középkorúak. A fiatalabbak elsõsorban vállalkozó szellemû külföldi fiatalok, illetve romák, de a piac képét nem õk határozzák meg. A külföldiek aránya a piacon elég magas, errõl két különbözõ, de egymáshoz hasonló becslés áll a rendelkezésünkre: az egyik egy munkaadótól, a másik egy magyar munkavállalótól származik. Elõbbi szerint 70 százalék, utóbbi szerint legalább 80 százalék a külföldiek aránya. A külföldi állampolgárok közül legtöbben a románok, az erdélyi magyarok és a romániai cigányok képviseltetik magukat, ezen kívül ukránok és oroszok is kínálják munkaerejüket. Õk fõleg VIII. kerületi albérletekben laknak, legtöbbször csoportosan. Nemegyszer más feketepiaci ágazatokban is érdekeltekkel bérelnek közös lakásokat. Találkoztunk például olyan társasággal, melynek egy része a józsefvárosi kgst-piacon keresett megélhetést, de akadnak olyanok is, akik egy Magyarországon már tartózkodási engedéllyel rendelkezõ honfitársuknál húzzák meg magukat. A külföldieknek általában nem rendezett a magyarországi tartózkodásuk. Erre utal az, hogy a rendõrök megjelenésekor a munkára váróknak körülbelül a fele elhagyja a teret. A maradó munkavállalók 20-30 százalékát a magyarországi romák és a magyarok teszik ki. Õk nagyrészt budapestiek, vagy az agglomerációhoz tartozó városokból, falvakból bejárók, illetve az elmúlt idõszakban a munkanélküliség elõl a fõvárosba menekülõk, akik albérletben vagy rokonoknál, ismerõsöknél laknak. A piacon jellemzõen munkanélküliek vannak, de találkoztunk olyan emberrel is, aki kevés elfoglaltsággal - és vélhetõen kevés pénzzel - járó hivatalos munkahelye mellett keres itt jövedelemkiegészítõ lehetõséget. Változó számban fordulnak elõ a piacon hajléktalanok, akiknek a Moszkva téri piachoz hasonló helyek szinte az egyetlen munkalehetõséget jelentik. Õk a tél közeledtével eltûnnek a piacról, hiszen igyekeznek meleg helyeken átvészelni a hideg idõszakot. A piacon a nagyszámú képzetlen munkaerõ mellett mind a magyarok, mind pedig a külföldiek között is vannak szakmunkások.
A piacon a munkavállalók bizonyos csoportjai - nagyrészt a külföldiek és a cigányok - nagyobb, 5-10 fõs társaságokba szervezõdve várják a munkaadókat, míg a magyarok jobbára egyesével-kettesével álldogálnak a téren. Ezekben az 5-10 fõs társaságokban van egy-egy domináns személy, aki esetleg tapasztaltabb, idõsebb, rámenõsebb vagy a munkaadók számára ismertebb. Õ az, aki a munkaadókkal tárgyal, és egy-egy munkára õ választja ki a társaságból a megfelelõ számú embert.
A megfigyelõ számára szembeötlik az a munkavállalók közti hierarchia, amely azok munkaerõ-piaci értékén alapul. Így tehát a piaci hierarchiában a legmagasabb fokon a 30 év körüli, aránylag jobban szituált, magyar nemzetiségû és állampolgárságú, piaci tapasztalatokkal rendelkezõ szakmunkás áll. A másik véglet az alkoholista, akit szinte soha nem visznek el dolgozni. A magyar állampolgárok helyzete jobb, mint a külföldieké, a nem romák magasabban vannak a hierarchiában, mint a romák, az erõsek helyzete kedvezõbb a gyengébbekéhez képest és még sorolhatnánk. Viszont ez a hierarchia nem teljesen fedi a munkavállalók versenyképességi rangsorát, hiszen a munkások szerzõdtetésénél az ár döntõ szempont, és ebben a közepes munkaerõ-piaci értékûek kedvezõbb feltételeket kínálnak. A munkaadók általában nem is igénylik a szakképzettséget, ide inkább segédmunkásokért jönnek. Így a legversenyképesebb munkavállalói csoportok azok az olcsó szakképzetlen külföldiek és cigányok, akik bírják a magyar nyelvet és munkaképesnek mutatkoznak.
A megfigyelt munkaadók fõleg Budapestrõl és
az agglomerációból érkeznek, de vannak vidékiek
is, akik az alacsonyabb vidéki árakon csak külföldieket
tudnak felfogadni. Nem kizárható viszont, hogy a mezõgazdasági
idényben sokkal több munkaadó jön vidéki
mezõgazdasági területekrõl. A magánszemélyek
és a kisvállalkozók, amellett, hogy segédmunkások
iránt is érdeklõdnek, inkább keresnek szakmunkásokat,
míg a nagyobb cégek fõleg segédmunkásokért
jönnek a piacra, akiket jellemzõen csoportosan alkalmaznak.
Így különbözik az ajánlattétel menete
is. A több segédmunkást igénylõk inkább
használják a »nyilvános ajánlattétel«
módszerét, míg azok, akik szakmunkást foglalkoztatnának,
inkább ismerõs, általuk már alkalmazott munkavállalókat
keresnek meg, vagy egyenként mennek oda az emberekhez. A megkérdezett
munkaadók mindegyike inkább többször is kijön
a piacra, hogy már kipróbált embereket szerzõdtessenek.
A munkaadóknak egyébként nem egyszerû a dolguk,
ha munkást akarnak szerezni. Néha órákat is
járkálnak a piacon megfelelõ embert keresve, és
végül dolguk végezetlenül távoznak.
A megfigyelt szerzõdtetések három típusra oszthatók. Ezek közül a munkavállalók nehéz fizikai tevékenységre való szerzõdtetése a legjellemzõbb, amely kizárólag építkezésekkel kapcsolatos munkákat foglalt magában, így például árokásást, tetõbontást, kõmûves melletti segédmunkát, vakolatbontást stb. A másik két, közel egyenlõ súlyú csoport a szakmunka és a könnyû fizikai munka. Szakmunkásokat a következõ szakmákban láttunk szerzõdtetni: asztalos, ács, kõmûves, szobafestõ, burkoló, tetõfedõ; könnyû fizikai munkán pedig például padlástakarítást, törmelékhordást, mindenféle más takarítást, bútorszállításban való segédkezést és hasonlókat értünk. Ezek a munkatípusok a foglalkoztatás idõtartama szempontjából is különböznek. Míg az elsõ két típus gyakran kínál többnapos, esetleg többhetes elfoglaltsággal járó munkákat, addig az utolsó inkább egynapos szerzõdtetést jelent. Mint fentebb írtuk, a munkavállalók igyekeznek a hosszabb távú munkákra szerzõdni, és míg nyáron a nagyobb építkezések és a mezõgazdaság egy-másfél hónapos munkákat is rendszeresen kínálnak, a késõ õszi idõszakban egy egy-két hetes munka is jónak számít.
A megfigyelt szerzõdtetett munkások napi bére 800 és 2300 forint között mozgott. A bérek mindig alkuk eredményei. A legjobban fizetett munkák a szakmunkák, de volt olyan nehéz segédmunka, amelynek bére elérte, sõt meg is haladta a szakmunkások bérét, például a már említett árokásásra 8 embert vittek el négy napra fejenként napi 2000 forintért. A legkevesebb bért az általunk könnyû fizikai munkának minõsített tevékenységekért fizetik. A béreket befolyásolják az alacsony fizetésért munkát vállaló külföldiek és a tapasztalatlanok, akik ezáltal komoly ellenérzéseket váltanak ki a magyar munkavállalókban. A béreket befolyásoló tényezõ a munka idõtartama is, ugyanolyan munka esetén egy napra többet kérnek a munkavállalók, mint hosszabb idõszakra. A munkafeltételek rendkívül egyszerûek: napi 10 óra munka fizetett ebédszünettel vagy néha anélkül, néha ebéddel, de leginkább anélkül. Vidékre utazóknak szállást biztosítanak." (Hideg-Grajczar 1994)
Az idézett megfigyelés kiegészítéseként
lássuk, milyen motivációk jellemzik a Moszkva tér
külföldi munkavállalóit.
A következõ szemelvény azt a feltételezést
támasztja alá, hogy a Moszkva tér a legelesettebb
(a legkevésbé keresett, a legkevesebb információval
és informális kapcsolattal bíró) munkásrétegek
munkaerõpiaca.
Vannak figyelõemberek. Egy kicsit feljebb, a Várfok utca környékén lesik, mi történik a téren. Jól tudják, mennyi ma a munkáskéz ára, és nem szeretik, ha ezeket az árakat a tudtuk nélkül megváltoztatják." (Bárkay 1996)
S végül egy példa 1998-ból:
Új nap kezdõdik a Moszkva téren, Budapest illegális
munkaerõpiacán, melyhez hasonló majdnem minden nagy
német városban megtalálható. Magyarország
nekilendülõ gazdasága mágnesként vonzza
az illegális munkásokat a keletebbre fekvõ, elszegényedõ
országokból. Sokuk számára a Moszkva tér
az elsõ megálló.
Bodnár (1998) a Moszkva téri emberpiac sajátosságait részben a tér történetének, forgalmi-építészeti arculatának vonásaiból, részben a magyar második gazdaság posztszocialista fejlõdésébõl eredezteti. Leírása az 1995-1997 közötti idõszakban végzett megfigyeléseken alapul, és az emberpiac minden elemére kiterjedõ figyelme révén alkalmas arra, hogy megállapításait - az elsõként bemutatott Hideg-Grajczar-féle (1994) megfigyeléssel, valamint a többi idézettel együtt - a tanulmány ellenõrizendõ állításaiként fogalmazzam újra. Eszerint:
1. a tér hajnali öt órakor "nyit", reggel hét
óra körül van a legtöbb munkavállaló
az emberpiacon, és dél felé a tér gyakorlatilag
megszûnik emberpiacként mûködni;
2. évszakok szerint a tavasz és a nyár az emberpiac
legforgalmasabb idõszaka;
3. a munkaadók zöme vagy a budai hegyeken épülõ
villák építési vállalkozói, vagy
a Moszkva téri emberpiac hatása messze túlnyúlik
Budapest határain;
4. a munka általában a legegyszerûbb segédmunka;
5. a munkavállalók zöme külföldi magyar;
5.a akiket a vállalkozók kedvelnek, mert nagyon
hajtanak;
5.b akikkel szemben a magyar munkavállalók ellenségesek,
mert csökkentik a munkabéreket;
5.c akiket ezért etnikai hátterüktõl
függetlenül "lecigányoznak", noha a román és
cigány etnikum aránya kisebb a hazai és a határon
túli magyarokénál;
5.d más tekintetben a munkavállalók jellemzõen
férfiak, sok közöttük a hajléktalan és
a szegény;
6. a munkabérek alacsonyak, és alig növekednek.
Hozzátehetjük még ehhez, hogy a számtalan
újságcikk és elektronikus médiabeli interjú,
valamint a hatóságok állandó figyelme - de
toleráns magatartása - alapján feltételeztük,
hogy
7. az emberpiac "nagy", ami elsõsorban nem térbeli
kiterjedést, hanem állandóságot (mindennap,
egész évben, egész nap) és sok ügyletet
(s ami ennek függvénye, sok munkavállalót, körülbelül
50-100 "állandó" jelen lévõt) fed.
A Moszkva téri kutatás módszertana
A kutatás módszere a nem részt vevõ megfigyelés volt. Egész évben ugyanaz a két szociológushallgató (Hideg Gergely és Grajczar István) végezte az emberpiac megfigyelését, miután elõzõleg maguk is részt vettek a megfigyelés elõkészítésében és módszerének kidolgozásában.
A megfigyelések idõpontjai (84 alkalom) 1995 áprilisa és 1996 márciusa között úgy voltak elosztva, hogy a reprezentatívak legyenek a megfigyelés napjára, az évszakra és a napszakra nézve (lásd Függelék). Ez utóbbit három csoportba soroltuk: hajnal (6 óra körül), reggel (8 óra körül) és délelõtt (10 óra körül).
Egy-egy megfigyelés két órán keresztül tartott. A megfigyelés kezdeti és végsõ szakaszában (ezek legfeljebb 5-10 percet vettek igénybe) a Moszkva téren található munkavállalók számát, az elhangzott és az ebbõl megfigyelt ajánlatok számát, a felfogadott emberek számát, illetve a megfigyelés körülményeit (idõjárás, rendõrségi jelenlét) kellett óránként rögzíteni.
A közbülsõ idõszakban (több mint másfél óra alatt) még két feladata volt a megfigyelõnek:
- 20-20 munkavállalót kellett véletlenszerûen kiválasztani, és megfigyelhetõ jellemzõiket (nem, kor, nemzetiség, ruházat, csoportnagyság stb.) rögzíteni; illetve
- minél több tranzakciót kellett figyelemmel kísérni.
Ez a következõket foglalta magában: a munkaadó
jellemzõi (nem, kor, ruházat, van-e mobiltelefonja, profi
toborzó-e), az ajánlott munka jellemzõi (képzettségi
igény, idõtartam, helye, bére, nem pénzbeli
juttatások), az alkufolyamat jellemzõi (hányan hallgatták
az ajánlatot, volt-e alku, a kért és a végül
elfogadott bér, a felfogadottak száma és nemzetisége).
A Moszkva téri emberpiac mint piachely és mint a munkaerõpiac sajátos formája
Egy piachelynek lényege szerint nyilvánosnak kell lennie. Egy munkaerõ értékesítésére szolgáló piachelyrõl azt is fel kell tételezni, hogy itt alkalmi munka "szabadpiaci" értékesítésére kerül sor. Ez más megfogalmazásban a rövid távú és informális szerzõdések dominanciáját jelenti, amelyekbe a piachely saját ellenõrzõ intézményein kívül más hatóság nem (legalábbis nem nagyon) szól bele. Mennyiben igazak ezek a tételek a Moszkva tér emberpiaca esetében?
A Moszkva tér - Észak-Buda egyik forgalmi központja lévén, ahol más kereskedelemi tevékenységek is zajlanak (Bodnár 1998) - nyilvános hely. Egy emberpiac nyilvánossága azonban nem csupán a piachely környezetének nyilvánosságát feltételezi, hanem azt is, hogy a munkaerõ-piaci tranzakciók nyilvánosak. Ennek legbiztosabb jele az, ha az ajánlatokat nem lehet szûk körre korlátozni. Ebben az értelemben is nyilvános hely a Moszkva téri emberpiac, amennyiben az ajánlatok 92 százalékát nyilvános formában tették meg. Ez azt jelentette, hogy a munkaadó nem egy eleve kiválasztott személyhez vagy csoporthoz, hanem általában a jelenlévõkhöz szólt. Egy ajánlatot átlagosan 13,3 fõ hallgatott meg.
A Moszkva téri emberpiac mûködése fényes bizonyítéka annak, hogy a rendõri vagy egyéb hatósági jelenlét nem jár együtt a szabadpiaci jelleg vagy az informalitás hiányával.5 A megfigyelt piacnapok elsõ órájának 45 százalékában, második órájának 52 százalékában volt rendõr a Moszkva téren. Erõteljes rendõri jelenlét (sok rendõr vagy/és aktív ellenõrzés) az esetek 17, illetve 26 százalékában volt csupán.6
A Moszkva téren keresett munkák alkalmi jellegét igazolja, hogy az alkuban idáig eljutó ajánlatok (N = 158) 34 százaléka egynapi munkára szólt. Mivel az ajánlatok 13 százalékát egy napnál rövidebb idõre tették, tehát a biztosan alkalminak tekinthetõ munkaalkalom az összes ajánlat közel felét, a valószínûleg alkalmi (legfeljebb négynapos munka) több mint háromnegyedét tette ki. A ritkán elõforduló hosszabb idõre szóló ajánlatok7 miatt az átlag a módusznál sokkal magasabb (egy nap, illetve öt nap).
Bár a munkák informális jellegét nem tudom igazolni, semmi okom feltételezni, hogy az emberpiac szereplõi készek és képesek lennének a munkaszerzõdések formalizálásának költségeit megfizetni. Az informális jelleget nem csupán az valószínûsíti, hogy a munkavállalók a munkaerõpiac legelesettebbjei közül valók, és hogy a munka zöme alacsony bérû, betanítást nem igénylõ, rövid távú segédmunka, hanem az is, hogy a munkaadók is eleve azért jönnek a térre, hogy a formális munkaerõpiac intézményeit elkerüljék. Így nagy állami cégek megbízottjai is ide jönnek, ha egyszerû segédmunkát olcsón végzõ munkásokra van szükségük (Tódor 1995).
A kereslet kétharmada segédmunka, közel negyede szakmunka.8 Õsszel és télen nagyobb a szakmunka aránya, ami nyilván azzal függ össze, hogy a tavasszal megkezdett építkezések szakmunkáira ilyentájt kerül sor, illetve, hogy a szakmunkák egy része télen is végezhetõ.
Az ajánlatok kétharmada (63%) budapesti, egyharmada agglomerációbeli
volt. Következésképpen az a hiedelem, hogy a Moszkva
téri emberpiac egyfajta országos központja az alkalmi
munkaerõ elosztásának, nem igazolható. A Moszkva
tér idõállóságát a budapesti
és környékbeli informális munka keresletének
stabilitása magyarázza. Mint másutt bemutattam (Sik
1996b), az emberpiacok elhelyezkedése a gazdasági
térben arra utal, hogy az emberpiacok kevéssé koncentrálódnak
egy adott régióban vagy településtípusban.
Ez azzal magyarázható, hogy az emberpiac mûködésének
elengedhetetlen feltétele a kereslet és a kínálat
helyének földrajzi egybeesése. Így tud gyorsan
és olcsón (munkaadó és munkavállaló
számára egyaránt minimális keresési
költséggel) munkaerõt kínálni. A kínálat
leginkább helybeli, mert nagyobb területi mozgásra a
munkavállalóknak sem pénze, sem információja
nincs. Az emberpiacok ideáltipikusan egymással versenyben
nem álló, elszigetelt helyi munkaerõpiacok.
A kereslet jellemzõi
A kereslet nagyságának mérésére az összes ajánlat száma a legkézenfekvõbb mutató. Az ajánlatok száma a 84 megfigyelés esetében átlagosan 3,6 (a medián 2, a módusz 0) volt. Az összes megfigyelt piacnap 38 százalékában nem volt egy ajánlat9 sem; amikor elhangzott ajánlat, akkor többnyire alkura is sor került.
A nyers és az effektív ajánlatok év-, napszak- és naponkénti eloszlását az 1. táblázat mutatja.
1. táblázat
A nyers és az effektív ajánlatok, valamint
a nyers kínálat év- és napszakonként,
illetve naponként
|
|
száma |
száma |
|
|
|
|
|
|
| Tavasz |
|
|
|
| Nyár |
|
|
|
| Õsz |
|
|
|
| Tél |
|
|
|
| Hajnal |
|
|
|
| Reggel |
|
|
|
| Délelõtt |
|
|
|
| Hétköznap |
|
|
|
| Hétvége |
|
|
|
A részletesen megfigyelt 206 ajánlattevés (a 84 megfigyelés átlaga 2,5) idõbeli eloszlása ugyanolyan volt, mint az ajánlatoké. A kereslet idõbeli megoszlását az ajánlatok idõszakonkénti arányaival kifejezve, azt látjuk, hogy a megfigyelt ajánlatok 61 százalékát hajnalban, 32 és 7 százalékát reggel és délelõtt tették. Évszakok szerint nézve az ajánlatok több mint harmadát a nyári, tizedét a téli évszakban tették, a fennmaradó rész közel egyenlõ arányban oszlott meg az õszi és a tavaszi idõszak között.
A három idõbeli metszet együttes hatását vizsgálva azt találtuk, hogy a kereslet nagyságára legerõsebben a napszak hat, a hét napjainak hatása elenyészõ. A kereslet nagyságát befolyásoló tényezõk hatásának részletesebb vizsgálata (2. táblázat) azt mutatta, hogy a hajnali és a kora reggeli napszakokban (amikor egy teljes munkanap végigdolgozása a célja a munkaadónak és a munkavállalónak egyaránt), illetve a nyári idõszakban (az építkezések és a mezõgazdasági munka fõ szezonja) a legnagyobb a kereslet.
2. táblázat
A nyers és az effektív ajánlatok elõfordulását
befolyásoló tényezõk a kínálat
kontrollja nélkül és a kínálat kontrolljával
(többváltozós lineáris regresszió)*
|
|
|
|||
| Megnevezés |
(R2 = 0,52) |
(R2 = 0,48) |
(R2 = 0,54) |
(R2 = 0,52) |
| Hajnal | 6,16 (0,70)xxx | |||
| Nyár | 3,37 (0,36)xxx | 2,6 (0,33)xx | 2,7 (0,24)x | 2,1 (0,26)xxx |
| Reggel | 2,29 (0,26)xx | 1,9 (0,25)xxx | ||
| SOKRENDÕR | - | |||
| JÓIDÕ | 1,61 (0,19)x | - | 2,0 (0,24)x | 1,2 (0,18)x |
| Nyers kínálat | X | X | 0,01 (0,24)x | 0,01 (0,24)x |
A 2. táblázatban látható regressziós modellben az emberpiac mûködését befolyásoló két kontextuális dimenziót is figyelembe vettük. Feltételeztük ugyanis, hogy a kedvezõ idõjárás növeli (többen építkeznek, gyorsabban akarnak haladni), az erõs rendõri jelenlét csökkenti (kisebb a kínálat, rejtettebb az ajánlattevés, a lebukás esélye növeli a tranzakciós költségeket),10 a munkaerõ-piaci keresletet.
A táblázat adataiból kiolvasható, hogy a két változó elõjele megfelel feltételezéseinknek, s hatásuk is szignifikáns. Ha csak az effektív ajánlatok számát vizsgáljuk, akkor e változók hatása elenyészik, ami arra utal, hogy az effektív ajánlat kevésbé függ a tranzakció e két kontextuális hatásától. Másként, ha kell a munkaerõ, akkor mindegy, hogy milyen az idõ, és van-e rendõr a közelben, az ajánlat megtétetik.
Ha a regressziós modell a kínálat mértékét
is tartalmazza, akkor eltûnik a rendõri jelenlét korlátozó
hatása (2. táblázat). Egyébként
csak annyi változást jelent a kínálat dimenziójának
bevonása, hogy enyhén nõ a modell ereje, és
a reggeli idõszak elveszti az elõzõ modellben tapasztalt
keresletnövelõ hatását.
A kínálat jellemzõi
A kínálat nagysága
A kínálat nagysága az emberpiacon megfigyelhetõ összes ember száma alapján csak becsülhetõ, hiszen a téren tartózkodó emberek egy része csak várakozik, az idejét múlatja vagy ügyeket intéz, tehát az emberpiaci kínálatnak nem része. A továbbiakban ezt a kínálatot nyers kínálatnak nevezzük. A megfigyelt piacnapokon óránként átlagosan 58 munkavállaló fordult elõ a Moszkva téren. Az átlagnál a módusz jóval (10 fõ), a medián némileg (38 fõ) alacsonyabb, ami arra utal, hogy a nyers kínálat sok esetben igen kicsi, ugyanakkor ritkán nagyon nagy lehetett.11
Mint a 3. táblázat mutatja, a nyers kínálat mértékét is a napszak és az évszak határozza meg legerõsebben.
3. táblázat
A nyers és az effektív kínálat mértékét
befolyásoló tényezõk (többváltozós
lineáris regresszió)*
|
|
|||
| Megnevezés |
(R2 = 0,47) |
(R2 = 0,50) |
kínálat |
| Hajnal |
|
|
|
| Reggel |
|
|
|
| Tavasz |
|
|
5,4 (0,24) x |
| Nyár |
|
||
| Kereslet |
|
|
X |
| Román | 3,7 (0,18) x | ||
| Hétvége | 3,6 (0,18) x | ||
A hajnal és a reggel, illetve (kisebb mértékben) a tavasz és a nyár növeli leginkább a nyers kínálat mértékét. Az ajánlatok számának bevonása alig változtat a modell magyarázó erején, és nem befolyásolja jelentõsen a független változó erejét sem.
Az ajánlatot hallgatók száma12 - az elõzõ megközelítés nyers becslésével ellentétben - a kínálat nagyságának pontos mérõeszközének tekinthetõ. Ez a (továbbiakban effektív kínálatnak nevezett) mérõszám a kínálat nagyságát pontosabban mutatja, hiszen a munkavállalók azon körének nagyságát méri, amibõl - ha az alkudozás sikeres - az adott munkára jelentkezõk kikerül(het)nek. Az effektív kínálat átlaga 13,3 fõ volt.13
Az effektív kínálat nagysága erõsen
nõ a három kedvezõ idõszakban (hajnalban, tavasszal
és a hétvégén), illetve a román nemzetiségûek
jelenléte miatt a nyers és az effektív kínálat
regresszióinak összevetése (3. táblázat)
azt mutatja, hogy míg a hajnal és a tavasz hatása
azonos, addig a reggeli és a nyári idõszak csak a
nyers kínálat mértékét növeli,
az effektív kínálatét nem. Ez arra utal, hogy
a nyers becslés ezekben az idõszakokban több hibát
tartalmazott (nagyobb lehetett a kirándulni igyekvõk, a várakozók
jelenléte miatti torzítás hatása).
A kínálat összetétele
A 84 alkalommal megfigyelt összes alkalmi munkás (N = 1290) zöme férfi (95 százalék)14 és kora középkorú (32-32 százalékuk a húszas, illetve a harmincas éveikben jár).
A kínálat nemzetiséget és állampolgárságot tekintve kétpólusú. Az alkalmi munkások 36-36 százaléka "hazai" magyar és romániai román, 10 százaléka romániai magyar, 11 százaléka "hazai" cigány, és 5 százalékuk külföldi cigány (a hiányzó hányad nemzetisége-állampolgársága nem volt azonosítható). Ez az összetétel nem támasztja alá azokat a hiedelmeket, hogy a "Moszkva teret megszállták a románok (vagy/és a cigányok)", ugyanakkor tény, hogy a munkakeresõk több mint fele külföldi.
A munkavállalók többsége (58%) "normális" utcai ruhában álldogál az emberpiacon. A megfigyelõk megítélése szerint körülbelül negyedük ruházata tekinthetõ szegényesnek, 8 százalékuk munkaruhában, illetve 7 százalékuk melegítõben volt.
A megfigyelõk számára a munkakeresés legmegbízhatóbb "külsõ" jele nem is a ruházat, hanem a téren álldogálók keze ügyében lévõ szatyor, zsák, kisbõrönd, benne munkaeszközeik, munkaruhájuk, olykor minden evilági vagyonuk. A megfigyeltek 76 százalékának volt valamilyen motyója, s csupán 22 százalékuk várakozott motyó nélkül (a többi esetben vagy munkaeszköz volt a munkavállalónál, vagy nem lehetett eldönteni, hogy mi van nála).
Az emberpiac kínálata egyénekre vagy kiscsoportokra tagolódik. A munkavállalók 21 százaléka magányosan, 27 százaléka párosával, 38 százaléka hármas, illetve négyes csoportra tagolva keresi a munkát. A munkavállalók csoportjai nyáron és õsszel nagyobbak, a magányos és páros munkakeresõk aránya télen a legmagasabb (29 és 30%). A magányos vagy páros munkakeresés nagyobb arányban fordul elõ a délelõtti és a pénteki, illetve a vasárnapi munkakeresõk között, ami a korábban bemutatott néprajzi leírásból ismerõs "köpködõbeli" tengés-lengés "modern" megfelelõje.
A kínálat összetétele némileg eltér a segédmunkát és a szakmunkát kínálók körében (4. táblázat).
4. táblázat
Az emberpiac keresleti és kínálati viszonyai
a szak- és segédmunka esetében
| Megnevezés |
|
|
| N |
|
|
| A hallgatók száma (átlag) |
|
|
| Volt érdeklõdõ (százalék) |
|
|
| Volt alku (százalék) |
|
|
| A szerzõdtetett munkások száma (átlag) |
|
|
| A munkanapok száma (átlag) |
|
|
| Az ajánlott bér (forint) |
|
|
| A kért bér (forint) |
|
|
| Az elfogadott bér (forint) |
|
|
| BÉRHARC (átlag) |
|
|
| BÉRSIKER (átlag) |
|
|
| Budapesti munka (százalék) |
|
|
| Felhajtó volt (százalék) |
|
|
| Cigány (százalék) |
|
|
| Külföldi magyar (százalék) |
|
|
| Román (százalék) |
|
|
A legjelentõsebb eltérés a származás
szerint figyelhetõ meg. Míg a segédmunkások
között nagyobb a cigányok és a románok aránya,
addig a szakmunkások kis csoportján belül a külföldi
magyarok nagy aránya jellemzõ.
Az emberpiac mûködése
A piac nagysága
A piac nagyságát a sikeres alkudozás eredményeképpen megkötött megállapodások számával (a továbbiakban megvalósult ügyletek) mérjük. A megvalósult ügyletekben (egy óra alatt átlagosan 3) a felfogadottak átlagos száma 2,5 volt, tehát az emberpiacon a legtöbb munkát kiscsoportokba szervezõdve vállalják.15
Láttuk, hogy egyfelõl egy megfigyelési idõszak két órája alatt körülbelül 110 munkavállaló van a téren,16 másfelõl ez idõ alatt átlagosan 6 megvalósult ügyletre kerül sor, amelynek során átlagosan 2,5 fõt alkalmaznak. Ezek alapján úgy becsüljük, hogy az emberpiacon kószáló emberek körülbelül tizede jut munkához egy átlagos emberpiaci napon.
Ha az óránként megkötött három megvalósult ügyletet nem is tekinthetjük soknak, s a nyers kínálatból minden tizedik ember munkához jutását sem tekinthetjük magas aránynak, a Moszkva téri emberpiacot mûködõképesnek tekinthetjük annyiban, amennyiben a megfigyelt ügyletek csupán 6 százalékában nem alkalmaztak végül senkit, illetve, hogy az alkudozás (amire körülbelül az esetek felében került sor) 86 százalékban megegyezéssel végzõdött.
Egy jól mûködõ munkaerõpiacon a kereslet és a kínálat idõbeli megoszlásának hasonló megoszlást mutatnia. Az 1. táblázatra visszatérve, a kereslet és a kínálat idõbeli alakulásáról a következõ megállapítások tehetõk:
- Napszakok szerint e két munkaerõ-piaci jelenség nagysága csak részben mozog együtt. Ajánlatból hajnalban van a legtöbb, reggel feleannyi, délelõtt szinte egy sincs. A munkavállalók hajnalban és reggel vannak legtöbben, délelõttre elfogynak. A hajnali keresleti és kínálati tömeget alapul véve látható, hogy a hajnali ajánlatok számához képest a reggeli ajánlatok száma körülbelül a felére esik vissza, a délelõttieké pedig alig éri el a hajnali ajánlatok tizedét. A nyers kínálat esetében a hajnali átlagtól a reggeli érték nem tér el, a délelõtti érték pedig a hajnali értéknek körülbelül ötöde. E szerint a nyers kínálat a napszakok között a keresletnél rugalmatlanabbul oszlik el.
- Az évszakok esetében azt tapasztaljuk, hogy télen kevesebb, nyáron több ajánlat érkezik, mint a másik két évszakban. A munkát keresõk száma is télen a legalacsonyabb, de nem nyáron, hanem tavasszal a legmagasabb.
- A napok szerint vizsgálva a kereslet és a kínálat mértékét, a hétvégén valamivel kevesebb az ajánlatok száma, ugyanakkor ekkor van több munkakeresõ. Hétfõn mind az ajánlatok, mind a munkát keresõk száma alacsonyabb az átlagosnál. Az ineffektív ajánlatok aránya hétfõn, szombaton és vasárnap a legmagasabb.
Egy durva emberpiaci keresleti-kínálati egyensúlymutató konstruálásával megvizsgálhatjuk, hogy mikor van az emberpiacon hiány és mikor többlet munkaerõbõl. A mutatót úgy képezzük, hogy a nyers kínálat becsült mértékét osztjuk az effektív ajánlatok száma és az átlagos szerzõdtetettek száma szorzatával (ami azt mutatja, hogy mennyi munkaalkalom volt az adott megfigyelési napon az emberpiacon). Ha az összes megfigyelés átlagához képest egy adott idõszakban nagyobb a mutató értéke, akkor munkaerõ-felesleg, ha alacsonyabb, akkor munkaerõhiány van az emberpiacon.
Az összes megfigyelés esetében az egyensúlyi mutató értéke 7,46 volt, ami azt jelenti, hogy átlagosan közel nyolcszor annyian kerestek munkát, mint amennyi effektív kereslet volt az emberpiacon. Hogy ez sok vagy kevés, önmagában nem tudhatjuk, hiszen nem tudjuk, hogy a budapesti munkaerõpiac azon foglalkozáscsoportjaiban, amelyek a Moszkva téren dominálnak, mekkora lenne e mutató értéke. Az egyes idõszakoknak az átlagos értéktõl való eltéréseit mutatja a 2. ábra.
2. ábra
A Moszkva téri emberpiac kínálati-keresleti
egyensúlymutatója idõszakonként
Eszerint a Moszkva téri emberpiacon hajnalban és nyáron
van munkaerõhiány, illetve délelõtt és
télen van munkaerõ-felesleg.
A bérek alakulása
Az ajánlatok elhangzása után az esetek 53 százalékában alkudozásra került sor, s az ilyen esetek (N = 172) háromnegyedében az alku tárgya a bér volt. Az ajánlott napibér éves átlaga 1486 forint volt (5. táblázat).17 A munkavállalók által kért napibér éves átlaga 1873 forint, vagyis az összes ajánlat átlagos napibérénél körülbelül 30 százalékkal magasabb.
5. táblázat
Az emberpiaci bérek összefoglaló statisztikája
|
|
|
|
|
|
(ahol alku volt) |
(ahol alku volt) |
|
| N |
|
|
|
|
|
|
|
| Átlag |
|
|
|
|
|
|
|
| Medián |
|
|
|
|
|
|
|
| Módusz |
|
|
|
|
|
|
|
| Minimum |
|
|
|
|
|
|
|
| Maximum |
|
|
|
|
|
|
|
Ha a valóságban végbemenõ alkufolyamatot akarjuk elemezni, akkor természetesen csak az ugyanazon tranzakcióban megjelenõ kért és ajánlott bért szabad összehasonlítanunk. Ezt az arányt tartalmazza a BÉRHARC-nak nevezett mutató (5. táblázat). Erre a mutatóra jellemzõ, hogy a kért bér körülbelül ismét egyharmaddal haladja meg az ajánlott bért, továbbá, hogy a medián és a módusz is közel áll az átlag értékéhez, ami a bérharc mutatójának normálishoz közelítõ megoszlását sejteti.
Az elfogadott bér átlaga (1571 forint) az ajánlott és a kért bér között, de az elõbbihez közelebb van (5. táblázat). Az elfogadott bér és az ajánlott bér hányadosa a BÉRSIKER változó, amelynek értéke 10 százalékkal haladta meg az ajánlott bért. A medián - és különösen a módusz - alacsonyabb az átlagnál (1,07 és 1,00), ami arra utal, hogy sokan nem nyertek semmit az alku során (az esetek 4%-ában a munkavállalók kevesebbet, 43%-ában ugyanannyit kaptak, mint amennyi az elsõ ajánlat volt).
A 6. táblázatban látható regressziós egyenletek segítségével az emberpiaci béralakulás jellemzõit mutatjuk be.
6. táblázat
Az öt bérmutató alakulását befolyásoló
tényezõk (többváltozós lineáris
regresszió)*
|
Megnevezés |
napi bér (R2=25%) |
|
napi bér |
(R2=18%) |
(R2=6%) |
| Segédmunka |
|
|
|
||
| A munka idõtartama |
|
|
|
||
| Román |
|
|
|||
| Õsz |
|
|
|||
| Nyár |
|
||||
| Tavasz |
|
||||
| Reggel |
|
||||
| Hajnal |
|
||||
| Cigány |
|
||||
| Budapesti munka |
|
A BÉRSIKER változó kivételével a segédmunka és a munka idõtartama minden bérmutató esetében bércsökkentõ hatású. Ez arra utal, hogy munkaadó és munkavállaló egyaránt ismeri és elismeri az emberpiac bérmechanizmusának két alapszabályát:
- a segédmunka kevesebbet ér, mint a szakmunka;
- a rövidebb ideig tartó munkát jobban meg kell
fizetni (Sik 1983).
Az ajánlott bért a téli és a délelõtti idõszak növeli, amikor a legkevesebb tranzakcióra kerül sor és - paradox módon - legnagyobb a munkaerõ-felesleg. Ennek okát nem tudjuk, de nyilván olyan szakmunkások felfogadásáról lehet ilyenkor szó, akikre azonnal és nagy szükség van.
A kialkudott bért a román származás erõsen csökkenti, ami nyilván a rossz tárgyalási képességnek tulajdonítható, hiszen ilyen hatás sem az ajánlott bér esetében (ami a priori diszkriminációt jelentene), sem a kért bér esetében (ami defenzív alkustratégiára utalna) nem mutatkozik.
A BÉRSIKER esélyét a román származáson kívül a tavaszi idõszak (amikor a legnagyobb a munkakínálat) és a budapesti munkahely (ahol a legnagyobb a munkakínálat) rontja.
A BÉRHARC esélyét a munka idõtartama és az õszi idõszak csökkenti, a cigány származás növeli. Az elsõ tényezõ lényegében a hosszabb ideig tartó alkalmaztatás esetében való racionális viselkedés, hiszen ilyenkor megéri a kisebb bért elfogadni, hogy összességében nagyobb jövedelemre tegyen szert a munkavállaló, miközben rövidül a munkakeresés költséges fázisa (és a munkaadónak az ismételt keresés költsége). Az õsz nyilván nem alkalmas idõszaka a bérharcnak, hiszen kevesebb a munkaalkalom, célszerû tehát megragadni minden kínálkozó lehetõséget. A cigány származás két tényezõ egyidejû érvényesülésén keresztül fejtheti ki hatását:
- egyrészt kultúraspecifikus tárgyalási
módot sejtet, amely szerint a cigányok magasan kezdik a béralkut;
- másrészt bérdiszkrimináció hatása
lehet, hogy eleve kevesebbet ajánlanak nekik a munkaadók.
A két lehetséges magyarázat egyike sem lehet külön-külön
érvényes, hiszen akkor az ajánlott bér esetében
a cigány származás negatív, a kért bér
esetében pozitív hatásának kellett volna megjelenni.
Úgy tûnik azonban, hogy együttes hatásuk a BÉRHARC
esetében érvényre jut.
Összefoglalás
A tanulmány elején megfogalmazott ellenõrizendõ állítások közül a Moszkva téri emberpiac idõdimenzióira, a munkaerõpiacon értékesülõ munka és a munkavállalók demográfiai jellemzõire vonatkozó feltételezések (az 1., 2., 4., 5.d jelû tételek) - továbbá a munkák jellemzõen alkalmi jellege - igazolódtak.
A területi kiterjedésrõl szóló tétel (lásd a 3. hipotézist), ellentmondásosságának magyarázata valószínûleg az, hogy évszakonként és munkafajtánként nagymértékben eltérõ az emberpiac térbeli kiterjedése. Az egyéves megfigyelés rövid ahhoz, hogy ebben a kérdésben végsõ álláspontot megfogalmazzunk, de tény, hogy a Moszkva téri emberpiac elsõsorban a budapesti régió olcsó munkaerejének gyûjtõhelye.
Az emberpiac etnikai összetételére és az ezzel kapcsolatos mûködési sajátosságokra vonatkozó feltételezések (az 5.a-5.c hipotézisek) közül az alkalmazott módszer csak az elsõ és az utolsó tesztelésére volt alkalmas. Úgy tûnik, 1995 végén és 1995 elején a külföldi állampolgárságú, de a magyar etnikumú munkaerõ dominált az emberpiacon. Az a hiedelem, hogy a Moszkva tér teljes mértékben a külföldi munkaerõ "megszállása" alatt van, biztosan nem volt igaz a vizsgált idõszakban.
A munkabérre vonatkozó két feltételezés (alacsony és stagnál, lásd a 6. hipotézist) mindegyike csak korlátozottan volt tesztelhetõ. A feketemunka-bérek országos adataival (Sik 1998) és azok változásával összehasonlítva a Moszkva téren elérhetõ bér alacsonynak és stagnálónak tûnik, de ehhez az egyéves megfigyelés túl rövid (az országos adat pedig túl bizonytalan) volt.
Munkaügyi szakemberek között is meglepetést okozott, hogy egy átlagos napon a Moszkva téri emberpiacon csak körülbelül 300 munkavállaló ember fordul elõ egy piacnapon (hajnali 5 és déli 12 óra között), s hogy egy napon ritkán van több 10-20 sikeres ügyletnél. Ez azt jelzi, hogy a Moszkva téri emberpiac - noha nagyon "szem elõtt van" - nem tekinthetõ a budapesti munkaerõpiac, sõt talán még a budapesti feketemunka-piac jellemzõ modelljének sem. Valószínû, hogy funkciója nem több - ami természetesen nem lebecsülendõ, hiszen a legnagyobb hazai helyi munkaerõpiacról van szó -, mint a budapesti munkaerõpiac építõipari segédmunkáinak olcsó "elõállítása".
Elképzelhetõ, hogy a városok sok kis emberpiacán - fõleg a keleti mezõvárosokban - sokkal többen jutnak munkához, mint a Moszkva téren. Ugyanakkor nagy láthatósága miatt a Moszkva tér válik - hamisan ugyan - a média és a hatóságok számára az emberpiac ideáltípusává, ami erõsen hat az emberpiacokra - s ezen belül a külföldi feketemunkásokra - irányuló szabályozásra és a közvélemény alakulására.
Irodalom
Bárkay Tamás 1996. Kevesebb a kialkudott pénz. Népszabadság, szeptember 2.
Bertalan Béláné 1997. Feketemunka importból, avagy a hétköznapi diplomácia eredete In: Sik Endre-Tóth Judit (szerk.) Migráció és politika. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 121-134. (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve)
Bíró A. Zoltán 1994. Adalékok a vándorló ember ikonográfiájához. Migrációs folyamatok a Székelyföldön 1985-1989. In: Sik Endre-Tóth Judit (szerk.) Jönnek? Mennek? Maradnak? Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 19-39. (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve)
Bodnár Judit 1998. Assembling the Square: Social Transformation in Public Space and the en Mirage of the Second Economy in Postsocialist Budapest: Slavic Review, 57, No. 3 (Fall), 9-515.
Egy Moszkva téri " 1995. Egy Moszkva téri szombat. Cash Flow, 5, 32.
Hárs Ágnes 1992. Vendégmunkások Magyarországon. In: Sik Endre-Tóth Judit (szerk.) Menekülõk, vándorlók, szerencsét próbálók. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 33-48. (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve)
Hideg Gergely-Grajczar István 1994. A Moszkva téri emberpiac. Budapest: Kézirat.
Hunyadi Zsuzsa 1992. Vendégmunkások Erdélybõl. In: Sik Endre-Tóth Judit (szerk.) Menekülõk, vándorlók, szerencsét próbálók. Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 23-32. (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve)
Kiss Lajos 1981. A szegény emberek élete. I-II. köt. Budapest: Gondolat
Oláh Sándor 1994. Egy székely falu vendégmunkás potenciálja (1990-1993). In: Sik Endre-Tóth Judit (szerk.) Jönnek? Mennek? Maradnak? Budapest: MTA Politikai Tudományok Intézete, 9-18. (A Nemzetközi Migráció Kutatócsoport Évkönyve)
Õk, százezernyien 1995. Népszabadság, július 29.
Reed, J. 1998. Hungary's Economy Lures Illegal Labor From the East. The Wall Street Journal Europe, április 27.
Sik Endre 1983. Egy alkalmi munkaerõpiac. Szociológia, 4, 389-400.
- 1995. The Methodology of the Informal Market Research. ILO/Japan Working Paper Series, No. 1. Budapest: Kézirat.
- 1997a A kgst-piacok a mai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, XLIV. évf., 4, 322-338.
- 1997b Kgst-piacok és emberpiacok a mai Magyarországon. In: Kárpáti Zoltán (szerk.) Társadalmi és területi folyamatok a 90-es évek Magyarországán. Budapest: MTA TKKI, 164-189.
- 1997c Ellenõrök a kgst- és emberpiacon. In: Bencze et al. és szerzõtársai (szerk.) Informális gazdaság és biztonság. Miniszterelnöki Hivatal, 135-148.
- 1998. Bérek a feketemunka piacán. In: 50 éves a BKE. Budapest: BKE, 133-149.
Stoffán György 1991. Emberkereskedelem. Kurír, július 10.
Tódor János 1995. Alkalmi Matáv-rabszolgák. Magyar Narancs, július 27.
Viga Gyula 1990. Árucsere és migráció
Észak-Magyarországon. Debrecen-Miskolc: Ethnica
Függelék
A piacmegfigyelési idõpontok kiválasztása18
A megfigyelésektõl azt várjuk, hogy napszakra (hajnal, reggel, délelõtt), napra és évszakra megbízható becslést adjanak az árakról, a munkáslétszámról és az órabérekrõl. A megfigyeléseket úgy jelöljük ki, hogy azok minden kategóriában lehetõleg egyenletesen oszoljanak meg a másik két szempont szerint, tehát például a hétfõi megfigyelések megoszlása egyenletes legyen a különbözõ napszakok és évszakok között, vagy például az õszi megfigyelések megoszlása egyenletes legyen a különbözõ napok és napszakok között.
Az egyenletes eloszlás eredményeképpen a három napszakra, a hét napra és a négy évszakra külön-külön egyszerû véletlen mintának tekinthetõ megfigyeléseink vannak. Minden egyes valódi megfigyelést tehát három szempontból használunk fel, tudniillik a napszakra, a napra és az évszakra vonatkozó becsléshez. Ebben az elrendezésben minden évszakban, minden egyes napnak minden egyes napszakára vonatkozóan egy megfigyelést teszünk. Ily módon minden napszakra (7 ´ 4 =) 28, minden napra (4 ´ 3 =) 12 és minden évszakra (7 ´ 3 =) 21 megfigyelést kapunk. Az így számított mintaátlag szórása az eredeti szórás egynegyed, illetve egyötöd része lesz.
A megfigyelések egyenletes eloszlásának másik lényeges következménye, hogy a minta - korlátozott mértékben ugyan, de - alkalmas arra is, hogy a három csoportosító szempont közül bármely kettõnek az együttes hatását is vizsgáljuk: hogyan változnak a létszámok, illetve az órabérek napok és napszakok, vagy napok és évszakok, vagy napszakok és évszakok között. A mintavételi eljárás tehát 7 ´ 4 ´ 3 méretû kísérleti elrendezés, cellánként egy megfigyeléssel, ahol a megfigyeléseket még egy kovariáns (az évszak hányadik hetében vagyunk) kíséri.
A kovariáns hatásának kiszûrésére a kovariáns szerint egyenletesen (de nem véletlenszerûen) allokáljuk a megfigyeléseket. Ez a kovariáns egy negyedik, a vizsgálat számára érdektelen kísérleti szempontnak is tekinthetõ, amely be van ágyazva az évszak szempontba.
Az F1. táblázat szerinti elrendezésben minden évszak-, napszak- és napkombinációban van egy szám, amely azt mutatja, hogy az adott napra és napszakra az évszaknak hányadik hetében kell megfigyelést végezni. Tehát a táblázat bal felsõ sarkában álló 1 azt jelenti, hogy a kezdõ évszak elsõ hetében, egy hétfõ hajnali megfigyelés kell beütemezni, a harmadik sor nyolcadik oszlopában álló 8 pedig azt, hogy a harmadik évszak nyolcadik hetében írunk elõ egy szerda reggeli megfigyelést.
F1. táblázat
|
|
|
|
|
|
|||||||||
|
|
|
elõtt |
|
|
elõtt |
|
|
elõtt |
|
|
elõtt |
||
| Htfõ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Kedd |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Szerda |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Csütörtök |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Péntek |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Szombat |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| Vasárnap |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ha a megadott allokáció szerinti megfigyelések
közül valamelyik nem teljesíthetõ (akár
mert nincs piac, akár mert a megfigyelõ személy nem
tud elmenni), akkor a következõ héten kell - azonos
napon és napszakban - a megfigyelést pótolni. Ha a
megfigyelések azt mutatják, hogy a hétnek egy bizonyos
napján soha nincsen piac, akkor a megfelelõ sort ki kell
hagyni, amitõl az elrendezés tulajdonságai nem változnak.
* A kutatást az ILO/Japan Project és
az ICCR-Budapest támogatta. A megfigyelést Hideg Gergely
és Grajczar István, az ELTE szociológushallgatói
végezték. A tanulmányt az IWM-ben vendégkutatóként
eltöltött idõszakban írtam.
1. Olyan munkaerõ-adásvétel,
amely során a következõ állítások
közül legalább egy igaz: a munkaadó nem tartja
be a munkaügyi rendelkezéseket, nem fizet adót és/vagy
társadalombiztosítási járulékot, a munkaadó
nem lenne legálisan alkalmazható (mert nincs munkavállalási
engedélye, vagy olyan javadalmazást kap, amely mellett nem
végezhetne jövedelemszerzõ tevékenységet).
Ez a definíció igen nagylelkû, amennyiben nem vizsgálja
a munkaadó legalitását, az alkalmazás munkavédelmi
szabályokhoz való viszonyát és az adócsökkentõ
megoldások "szürke" zónáját.
2. 1995, 1997 és 1998 tavaszán megkérdeztük
a mintegy 3000 magyar település polgármestereit, van-e
kgst- és emberpiac a településükön. A három
adatfelvétel során 800-1200 polgármester válaszolt
az önkitöltõs postai kérdõívre. Az
adatokat a hely (Magyarország hat régióra bontva,
kivéve Budapest), a méret és státus (megyeszékhely,
város vagy falu) szerint - a KSH 1993-as településhálózati
adatai segítségével - súlyoztam. (Részletesebb
információk az adatokról és a kérdõívrõl
Sik 1995.)
3. Mint az korábban is jellemzõ volt
a summás, kubikos munkákra (Katona, 1956, 1961), s ahogy
az - olykor az emberpiaccal kombinálódva - azóta is
mûködik (Hunyadi 1992; Hárs 1992; Bertalanné 1997).
4. Már két másik, 1995. évi
forrás is a Moszkva téri emberpiac romló feltételeirõl
tudósított (Egy Moszkva téri szombat 1995; Tódor
1995). A 12 órás munkanapért kapható bér
például egy gyakorlott kõmûves számára
1500 forintról 1000-1200 forintra csökkent 1995 elején.
Egy vizsgálatsorozat (1995., 1997. és 1998. évi)
becslései szerint 1995 és 1998 között a kõmûves
feketemunka-bérek növekedése meghaladta az infláció
mértékét (a minimális bér 152%-kal,
a maximális bér 161%-kal nõtt), de az építõipari
segédmunkás, illetve mezõgazdasági napszámos
feketemunka-bérek növekedése e négy év
alatt csupán 134-140 százalék közötti volt
(Sik 1998). Mindhárom foglalkozás esetében a maximális
bérek növekedési üteme meghaladta a minimális
bérek növekedési ütemét, ami a feketemunka-bérek
növekvõ egyenlõtlenségének jele. Ez valószínûleg
az emberpiaci bérek stagnálása melletti érv,
hiszen minden jel szerint a feketemunka piacán ez a szféra
tartalmazza a legrosszabb alkupozíció munkaerõt.
5. A jelenség nem valamiféle magyar
sajátosság. Erre utal, hogy Kaliforniában az alkalmi
munkások az építõipari és mezõgazdasági
szerszámokat árusító és kölcsönzõ
boltok környékén tanyáznak. Mivel itt zavarják
a boltosokat és a környéken lakókat, a városi
hatóságok parkolókat és más üres
helyeket jelöltek ki az ellenõrizetlen emberpiacok felváltására.
Megszervezték azt is, hogy ennek híre menjen a városban,
és hogy ezeken a helyeken rend legyen. Ennek részeként
- meg nem értve vagy figyelmen kívül hagyva a piachely
mechanizmusának mûködését - érkezési
sorrendet jelzõ számokat bocsátottak ki, és
a munkaadókat arra ösztönözték, hogy ebben
a sorrendben válasszanak maguknak munkavállalót. Ugyanakkor
kísérletet sem tettek arra, hogy a szerzõdéseket
adóztassák, a munkaügyi szabályokat betartassák.
6. A rendõri jelenlét ritkábban
volt erõteljes télen és hajnalban, amikor a rendõrök
és a "normális" (tudniillik nem építkezõ)
állampolgárok jobbára alszanak. A tér nagyobb
forgalma lehet az oka annak, hogy a hét végén is erõsebb
a rendõri jelenlét.
7. A leghosszabb ajánlat két hónapra
szólt, az ajánlatok 10 százaléka vonatkozott
két hétnél hosszabb idõre.
8. A többi ajánlatról a megfigyelõk
nem tudták megállapítani, hogy mely csoportba sorolhatók.
9. A 84 (egyenként kétórás)
megfigyelés 52 százalékában legfeljebb két
ajánlat tétetett, a két óra alatt megfigyelt
ajánlatok maximális száma 16 volt. Az összes
ajánlat (nyers ajánlat) egy része úgynevezett
ineffektív ajánlat: a nyilvánosan elhangzó
ajánlatra nincs egy jelentkezõ sem. Az ilyen ineffektív
ajánlatok átlagos száma 0,7 volt. Az ineffektív
ajánlatoktól megtisztított ajánlatokat a továbbiakban
effektív ajánlatoknak nevezem.
10. Például a rejtõzködés
növeli a tranzakció idõigényét, a kisebb
körben elhangzó (suttogott, a maradni merõkre korlátozódó)
ajánlat kevésbé hatékony.
11. A két szélsõ érték
egy téli hétvége délelõtt volt, amikor
a megfigyelés második órájában egy lélek
sem fordult elõ az emberpiacon, ezzel szemben egy õszi hétköznap
reggel 487 fõre becsülték a megfigyelõk a Moszkva
tér nyers kínálatát.
12. Tehát nem a téren található
összes potenciális munkavállaló (kinézetû
ember), hanem azok száma, akik a megfigyelt ajánlatokat hallgatták.
13. Ennél magasabb volt az effektív
kínálat mértéke tavasszal (17 fõ), pénteken
és szombaton (16 fõ), a legkevesebben délelõtt
(8,5 fõ) és hétfõn (9,6 fõ) hallgatták
az ajánlatokat. A felhajtókon keresztül közvetített
és a budapesti munkaajánlatokat az átlagosnál
többen (15 fõ) hallgatták meg.
14. A munkavállalók között
augusztusban és szeptemberben a legmagasabb (körülbelül
10%) a nõk aránya, ugyanakkor a téli hónapokban
még elvétve is alig fordul elõ nõ az emberpiacon.
15. Az átlagosan 2,5 fõ felfogadása
szinte teljes mértékben független az évszaktól,
de függ a naptól és a napszaktól. A hét
második felében több embert vesznek fel egy-egy tranzakció
esetében, mint a hét elején, illetve a hajnali ügyletek
során több munkavállalót alkalmaznak, mint a
reggeli vagy a délelõtti órákban. Mindez arra
utal, hogy a Moszkva téri ügyletekben alkalmazandó munkások
száma technológiailag adott, s ez csak annyiban változik,
amennyiben a nagyobb lélegzetû munkákhoz (inkább
a hétvégén és hajnalban kezdõdõen)
valamivel nagyobb csapatot fogadnak fel. Ugyanakkor a felhajtókon
keresztül szervezõdõ munkáscsoportok nagyobbak
az átlagosnál (3,2 fõ).16. A nyers
kínálat becslésének módszerébõl
következõen a téren a megfigyelési idõszak
teljes tartama alatt megtalálható munkavállalót
a kétórás megfigyelés elején és
végén is "beszámították", ugyanakkor
azok, akik "elkeltek" vagy csak késõbb jöttek, csak
egyszer lettek számba véve.
17. A szakmunkák esetében az ajánlott
napibér a segédmunkák átlagos értékénél
körülbelül egyharmaddal több (4. táblázat).
Országos adatok szerint 1998-ban a kõmûvesek bére
kétszerese volt az építõipari segédmunkásokénak
és két és félszerese a mezõgazdasági
napszámosénak (Sik 1998).
Az informális gazdaság ellenõrzését
végzõ szakemberek becslése szerint a budapesti építõipari
segédmunka minimális és maximális órabére
1995-ben 129 és 225 forint volt (Sik 1997c). Ez napi nyolcórás
munkaidõvel számolva körülbelül 10-17 ezer
forintnak felel meg. Ennek középértéke igen közel
áll ahhoz, amit az emberpiaci megfigyeléssel kapunk, figyelembe
véve azt is, hogy az ellenõrök becslése a nem
emberpiaci feketemunka bérét is magában foglalja,
amirõl feltételezzük, hogy meghaladja az emberpiacon
kialakult bér értékét.
A béradatok megbízhatóságát támogatja
az is, hogy a kõmûvesek becsült órabére
az ellenõrök becslése szerint ugyanúgy kb. harmadával
volt a segédmunkásokénál magasabb, mint amit
a megfigyelt emberpiaci bérek mutattak.
18. A piacmegfigyelési napok kiválasztásának
modelljét Rudas Tamás végezte.