Bevezetés

A társadalom szerkezetérõl való gondolkodás történetét végigkísérik azok az elméleti és empirikus próbálkozások, amelyek a különbözõ típusú egyenlõtlenségek megragadására leginkább alkalmas társadalmi kategorizálás megteremtésére irányulnak. Ezek közül kétségkívül az egyik legrégebbi és legidõtállóbb a társadalmi osztály fogalma, amely a hetvenes évek eleje óta "reneszánszát" éli a nemzetközi szociológiai irodalomban. Az osztály mint klasszikus marxi kategória a termelõeszközökhöz való viszony alapján definiálódik, ugyanakkor az osztályelmélet mai mûvelõi ennél sokkal szélesebb értelemben használják ezt a fogalmat. Sorensen (1991: 72-73.) például a következõ három általános jellemzõ meglétét tekinti a társadalmiosztály-definíció minimumának):
 

Az elemzésünk tárgyát képezõ két séma nemcsak fogalomhasználatában különbözik egymástól - az egyik osztályként, a másik rétegként definiálja kategóriáit -, hanem egyéb szempontból is. Ugyan mindkét klasszifikáció - legalábbis részben - a társadalmimobilitás-kutatásoknak köszönheti létét, az angol John Goldthorpe nevéhez köthetõ séma számára az osztályhovatartozás és a mobilitás viszonylatában az elõbbi a "függõ változó", míg a munkajelleg-csoportosítás inkább a mobilitási viszonyok "magyarázó változójaként" szerepel. Goldthorpe érvelése szerint a társadalmi mobilitás két szempontból is az osztályképzõdés meghatározója. Egyrészt releváns, mert megmutatja, hogy tipikusan kik kerülnek az egyes kategóriákba és mennyi ideig tartózkodnak ott (az osztályok mint "demográfiai egységek"). Másrészt releváns az osztályérdekek kialakulása szempontjából is, hiszen a mobilitási jellemzõk megadják az egyes osztályok relatív értékét, vonzerejét abban az értelemben, hogy azok milyen "jutalmakat" kínálnak fel tagjaiknak (Goldthorpe 1982, 1984; Marshall 1990). A munkajelleg-csoportosítás a társadalmi mobilitás vizsgálatának nem tulajdonít konstitutív szerepet, inkább csak megpróbálja megragadni és megmagyarázni az átrétegzõdési trendeket.

A szélesebb értelemben vett szociológiai, társadalomstatisztikai elemzésekben az osztály-, illetve a réteghelyzet természetesen mint magyarázó változó jelenik meg. Vizsgálatunk aprópóját éppen az a hosszútávú kutatási program adta, amely a KSH Társadalomstatisztikai és Népszámlálási Fõosztályán folyik, és amelynek keretében az említett intézmény szakemberei az elérhetõ empirikus anyag - demográfiai, életmód, jövedelmi, mobilitási adatok - segítségével a kilencvenes évek viszonyaira leginkább adekvát és a késõbbi szociológiai és társadalomstatisztikai felmérésekben is jól használható foglalkozási osztályozási rendszer kifejlesztésén dolgoznak². Ezen program elméleti alapvetése szerint (Róbert 1997) a megválaszolandó legfontosabb kutatási kérdések - az elméleti fogalomhasználaton túlmenõen - a következõk:

- a szellemi-fizikai különbségtétel érvényessége;

- a hatalom dimenziója mentén húzódó törésvonal relevanciája, más szóval a vezetõk és értelmiségiek közötti distinkció kérdése;

- a fizikai foglalkozásokon belüli hierarchia problémája;

- az ágazati különbségek kérdése.

Ebben a tanulmányban, az említett két klasszifikációs rendszer empirikus összehasonlításával, elsõsorban ezen konkrét kérdésekre próbálunk meg választ találni. Tanulmányunk felépítése a következõ:

Elõször röviden vázoljuk a két séma elõállításának logikai menetét és az egyes kategóriák tartalmát, majd néhány kitüntetett elméleti dimenzió mentén összehasonlítjuk a szóban forgó csoportosításokat. Ezt követõen, különbözõ munkaerõpiaci jellemzõk figyelembevételével "teszteljük" a két klasszifikáció elméleti feltevéseinek helyességét, végül röviden összefoglaljuk eredményeinket és megadjuk a további kutatások lehetséges kérdéseit.
 

A foglalkozási réteg(osztály)helyzet operacionalizálása
A munkajelleg-csoportosítás

Magyarországon a társadalmi-foglalkozási struktúrát empirikusan "bemérõ" kategorizálások legfontosabbika kétségkívül az úgynevezett munkajelleg-csoportosítás (Ferge 1969). Ezen osztályozási rendszer hatvanas évekbeli kialakítása nagyon lényeges elõrelépésnek tekinthetõ a hazai rétegzõdéskutatásban, hiszen egy olyan ideológiailag kialakított struktúraképet váltott fel (az úgynevezett két osztály-egy réteg modellt), amely nem adott módot a társadalomszerkezet korszerû értelemben vett megragadására. (A munkajelleg-csoportosítás hazai szociológiai kutatásokba való beágyazottságáról lásd Róbert tanulmányát - 1997: 26-30.) A munkajelleg-séma a KSH 1962-64. évi társadalmimobilitás-vizsgálatának elemzésekor szerepelt elõször mint az egyén réteghelyzetének indikátora (Andorka 1970: 20-24), majd a késõbbiekben a statisztikai, szociológiai vizsgálatok bevett fogalmává vált. A modell több rétegképzõ kritériumot is figyelembe vesz (Andorka-Harcsa-Kulcsár 1975), ezek közül a legfontosabbak a következõk:

- az egyéni foglalkozás szellemi vagy fizikai jellege, a foglalkozás minõsége (szellemi alkalmazott, szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás);

- az adott foglalkozáshoz szükséges iskolai végzettség, szakképzettség;

- a foglalkozás ágazati jellege, amely a mezõgazdasági és a nem mezõgazdasági munkakörök elválasztását jelenti;

- a foglalkozási viszony (alkalmazott, önálló, segítõ családtag); és végül

- a vezetõ beosztás dimenziója.

A klasszifikáció az utóbbi évtizedekben a különbözõ típusú elemzési igényekhez igazodva több ponton is változott. Ebben a tanulmányban a "legfrissebb", az utóbbi idõk társadalomstatisztikai elemzéseiben jelenleg is használt változatát alkalmazzuk³, amelynek sematikus felépítése a következõ:

1. ábra. A munkajelleg-csoportosítás elméleti-logikai váza

Az 1. ábrán is jól látható, hogy a legalapvetõbb különbségeket a szellemi és a fizikai foglalkozások között látja ez az osztályozás. A szellemi foglalkozásokon belül a következõ fontos differenciáló tényezõ a vezetõi-beosztotti státusz megkülönböztetése, majd a beosztotti státuszon belül a hierarchikus, képzettségi dimenziónak van még fontos szerepe (értelmiségiek-rutin szellemiek elválasztása). A fizikai foglalkozások esetében a mezõgazdasági és az ipari, szolgáltatási szféra elkülönítése kapja az elsõdleges hangsúlyt. A további bontás alapja mindkét kategóriánál az alkalmazotti és az önálló rétegek szétválasztása. A nem mezõgazdasági fizikai foglalkozásúaknál lényeges szerep jut még a képzettségnek, illetve az alkalmazotti minõségnek, eszerint különülnek el a szakmunkások, a betanított- és a segédmunkások.
 

Az EGP-osztályozás

Ezen séma legfontosabb jellemzõje, hogy olyan pozíciókat különít el, amelyek egyrészt különböznek a munkaerõpiaci helyzetet, másrészt a termelési egységekben elfoglalt helyet, harmadrészt az alkalmazási viszonyt tekintve. Ez a felfogás a réteghelyzetet tulajdonképpen két tényezõre bontja: a munkamegosztási helyzetre, ami a végzett munkához szükséges szakképzettséget, az önállóság, autonómia fokát jelöli és a munkaerõpiaci helyzetre, amely a jövedelem mértékét, a felfelé mobilitási esélyeket, a munka biztonságának fokát fejezi ki.

Ezen elméleti megfontolásokat figyelembe véve némileg meglepõ lehet, hogy a séma legelsõ, a hetvenes évek második felében megjelent formája nem volt más, mint egy korábbi, 36 kategóriát tartalmazó foglalkozási presztízsrendszernek az összevont változata. Goldthorpe hét kategóriába vonta össze az úgynevezett H-G (Goldthorpe-Hope 1974) foglalkozási presztízspontokat, mégpedig oly módon, hogy azok az elérhetõ statisztikai bizonyítékok tükrében tipikus "együttjárását" adják a hasonló jövedelmi, gazdasági, képzettségi, önállósági pozíciót kifejezõ foglalkozásoknak⁴.

A kategóriarendszer a különféle kritikák hatására (pl.: Marshall 1988) többször módosult. Elõször a mezõgazdasági fizikai foglalkozásúak elkülönítésére került sor, majd a kisfoglalkoztatók, kisvállalkozók rétegét bontották alrétegekre a vállalkozás nagysága szerint. Végül, a rutin szellemiek csoportját két alrétegre osztották: a középszintû szellemi munkát végzõkre és a kereskedelmi szolgáltatási foglalkozásúakra. Ezen lépés mögött az a megfontolás húzódott, hogy ez utóbbi csoportba tartozók nagy része nõ, és ezen foglalkozási kategória mind munkamegosztási, mind munkaerõpiaci helyzete alapján közelebb áll a fizikai foglalkozásúak rétegéhez. Mindezen módosításokat figyelembe véve az EGP-séma jelenlegi változatának logikai felépítése, illetve az egyes kategóriák tartalma a következõ:

2. ábra. Az EGP-osztályozás elméleti-logikai váza

Forrás: Erikson-Goldthorpe 1992: 36.

Összességében elmondható, hogy az évtizedek során mindkét osztályozási rendszer jelentõs változásokon ment keresztül. Ennek során azonban az EGP-kategorizálás inkább finomodott, differenciálódott, miközben a Ferge-féle munkajelleg-csoportosítás a hazai szociológiai, társadalomstatisztikai gyakorlatban döntõen veszített árnyaltságából. (Bizonyos idõszakokban és adatközlésekben még a vezetõk és értelmiségiek kategóriái is összevontan szerepeltek.)
 

A sémák elméleti-logikai és empirikus összehasonlítása
Elméleti hasonlóságok, különbségek

A fentiekben röviden ismertettük a két kategorizálás elõállításának logikai menetét, megadtuk az egyes csoportok tartalmát. Újfent hangsúlyozni kell, hogy a két séma meghatározott, s eltérõ történeti körülmények között, különbözõ politikai-társadalmi berendezkedésû országokban jött létre, s idõben éppen eltérõ irányban "fejlõdött". A következõkben, egyrészt néhány alapvetõ koncepcionális és technikai dimenzió mentén hasonlítjuk össze a kétféle csoportosításnak a kilencvenes években használatos változatát (1. táblázat), másrészt az 1996. évi mikrocenzus adatai alapján empirikusan is bemutatjuk a sémák közötti azonosságokat és különbségeket.

1. táblázat
A sémák összehasonlítása néhány dimenzió mentén

Dimenziók	Munkajelleg csoport	EGP- osztályozás
Koncepcionális dimenziók
Szellemi-fizikai különbségtétel	Igen	(Igen)
Kvalifikáció, képzettség	Igen	(Igen)
Alkalmazott-önálló különbségtétel	(Igen)	Igen
Mezõgazdasági-nem mezõgazdasági ágazati különbség	Igen	(Igen)
Vezetõ-beosztott különbségtétel	Igen	Nem
Technikai dimenziók
Besorolási egység: egyén vagy foglalkozási kategória	Egyén	Foglalkozás
A kategóriák száma	9	11

A szellemi-fizikai különbségtétel a munkajelleg-csoportosítás esetében konstitutív tényezõ. A séma szigorúan elkülöníti egymástól a fizikai és a szellemi munkaköröket, ezáltal feltételezve, hogy a foglalkozási struktúra legfontosabb választóvonala éppen ez a típusú distinkció. Az EGP-osztályozás nem tesz ilyen éles különbséget fizikai és szellemi foglalkozások között, egyedül az alkalmazottaknál választja el egymástól a munkaerõpiachoz szolgáltatói, illetve munkaszerzõdéses kapcsolattal kötõdõ pozíciókat. Az elõbbi munkaköröket az önálló munkavégzés, az ehhez kapcsolódó magasabb iskolázottság, a kiszámítható karrierút jellemzi, míg az utóbbi foglalkozások sokkal "bizonytalanabbak" mind az elõrejutási lehetõségek, mind a szakképzettség kompatibilitása, mind a munkahely biztonsága tekintetében. Az EGP-séma szerint az alkalmazotti státuszok ezen két pólusa között helyezkedik el a köztes- vagy "pufferzóna", amely olyan pozíciókat tömörít, amelyek a szolgáltatói osztály foglalkozásaival összehasonlításban jóval kisebb önállóságot, alacsonyabb végzettséget, korlátozottabb elõrelépési lehetõségeket reprezentálnak, ugyanakkor megvédenek a munkaszerzõdéses pozíciók bizonytalanságaitól is. Az alkalmazotti helyzetek ilyen típusú "rangsorba állítása" egyrészt a szellemi-fizikai különbségtétel bizonyos mértékû leképezõdését, másrészt az iskolázottsági, képzettségi hierarchia megjelenítését is jelenti. A munkajelleg-csoportosítás operacionalizálásánál az iskolai végzettség a figyelembe veendõ szempontok egyik legfontosabbika; az EGP-séma esetében azonban csak "bújtatottan" jelenik meg, amennyiben a foglalkozási osztályozási rendszerek (ISCO, FEOR) már önmagukban is tartalmazzák ezt a besorolási szempontot.

A kvalifikációval ellentétben, a munkaerõpiaci státusz szerinti különbségek - az alkalmazottak és az önállók, illetve a kis- és nagyfoglalkoztatók elkülönítése - az EGP-kategorizálás esetében elsõdleges. A 2. ábrán is jól látható, hogy a séma a nem alkalmazotti státuszban lévõk két csoportját választja el egymástól: a beosztottak nélkül dolgozó egyéni vállalkozókat, illetve az alkalmazottakat is foglalkoztató munkáltatókat⁵. A hagyományos munkajelleg-csoportosítás csak a fizikai foglalkozásúaknál különíti el az önállókat (kisiparosokat, kiskereskedõket, gazdákat), a szellemi munkakörök esetében az ilyen típusú különbségtételt nem tartja indokoltnak⁶. Ennél fontosabbnak ítéli viszont a mezõgazdasági szféra elválasztását a termelés egyéb területeitõl, illetve a szolgáltatásoktól. Ezt bizonyítja, hogy a fizikai foglalkozásúak között a mezõgazdasági jellegû munkakörökben dolgozók külön réteget alkotnak munkaerõpiaci státuszuktól függetlenül (habár a séma legbõvebb, Ferge által eredetileg javasolt változata elválasztja egymástól az önálló gazdákat és az egyszerû mezõgazdasági munkásokat). Az EGP-osztályozás legrészletesebb formájában szintén indokoltnak tartja a mezõgazdasági foglalkozások külön kezelését, ugyanakkor egy összevontabb szinten nem lát különbséget egyrészt a mezõgazdasági munkások és a képzetlen ipari-szolgáltatási foglalkozásúak, másrészt a gazdák és az egyéb területen tevékenykedõ önállók munkaerõpiaci helyzete között.

Érdemes még néhány szót szólni a vezetõ-beosztott dimenzióról is. A hagyományos Andorka-Ferge-féle csoportosításnál a szellemi foglalkozásúak esetében alapvetõ a vezetõi és a beosztotti státuszban lévõk elkülönítése. A vezetõk közé a kormányzati szervek, a különbözõ intézmények és vállalatok felsõ- és középszintû irányítóit sorolja ez a kategorizálás. Az EGP-séma nem pusztán a vezetõ-beosztott "szembenállást" hangsúlyozza, hanem a hatalom dimenzióját kiszélesítve elkülöníti egymástól a kvalifikációt igénylõ, önálló munkavégzést, karrierlehetõségeket kínáló felsõ szolgáltatói osztályt (ide tartoznak a nagyvállalati csúcsvezetõk éppúgy, mint a magas presztízsû értelmiségi szakmákban tevékenykedõk) és a felsorolt szempontokból "gyengébb" alsó szolgáltatói pozíciókat (pl. alsószintû vállalati vezetõk, általános iskolai tanárok, stb.)⁷. Nyilván itt is a történeti, a társadalmi rendszerek közötti különbségekrõl van szó. A hatalom a szocializmus idõszakában strukturális-pozicionális jellegû, míg a kapitalizmus körülményei között - legalábbis részben - piaci-pozicionális jellegû.

A koncepcionális különbségeken túl természetesen vannak technikai értelemben vett differenciák is a két csoportosítás között. Már önmagában az a tény is annak tekinthetõ, hogy nem egyenlõ a két séma kategóriaszáma: a munkajelleg-csoportosítás leggyakrabban használt változatában csak 9 réteget különít el, az EGP-osztályozás viszont 11-et. Ennél lényegesebb különbség viszont, hogy amíg az utóbbi kategorizálás az egyes munkaerõpiaci pozíciókat tekinti a besorolás alapegységének, a tipikus munkaerõpiaci helyzeteket osztályozza, addig a munkajelleg-csoportosítás a különbözõ foglalkozású, iskolázottságú, munkapiaci státuszú egyéneket sorolja be az egyes kategóriákba. Ehhez kapcsolódóan megint csak utalnunk kell az EGP-klasszfikáció "történelmi fejlõdésére". A kategorizálás a korábbi, a hetvenes években kialakított változatában (pl. Goldthorpe 1980) - a munkajelleg-csoportosításhoz hasonlóan - az osztálypozíciókat betöltõ egyéneket, illetve azok tipikus munkaerõpiaci jellemzõit tekintette az osztályelemzések "megfigyelési egységeinek". Csak a kilencvenes évek elején jelenik meg az a gondolat, amely szerint nem az egyének, hanem az egyes strukturális pozíciók tekinthetõk az osztályelemzések alapjainak (Erikson-Goldthorpe 1992: 37).
 

Empirikus hasonlóságok, különbségek

Vajon hogyan jelentkeznek az elõbbiekben vázolt elméleti különbségek az empirikus eredmények szintjén? Erre a kérdésre kerestük a választ, amikor az 1996. évi mikrocenzus adatbázisán az aktív keresõkre vonatkozóan reprodukáltuk mind a munkajelleg-csoportosítás, mind az EGP-osztályozás kategóriáit (3. ábra)⁸.

Amint az 1. és 2. ábra is mutatja, a munkajelleg-csoportosítás inkább a foglalkozási struktúra két pólusán (a kvalifikált szellemieknél és a képzetlen fizikaiaknál) differenciál, az EGP-séma viszont a középszintû munkapiaci státuszokat finomítja (rutin szellemiek, szolgáltatási foglalkozásúak, technikusok, termelésirányítók, önállók). Az ilyen típusú különbségek nyilvánvalóan ismét a két klasszifikáció születésének eltérõ történelmi körülményeibõl adódnak. Amíg az EGP-séma a hetvenes évek angol társadalmának a leképezõdése, addig a munkajelleg-csoportosítás a hatvanas-hetvenes évek magyarországi szocialista társadalmát próbálja megjeleníteni. Lényegesek a nemek közötti különbségek is. Adataink alapján úgy tûnik, hogy az EGP-osztályozás sikeresebben ragadja meg a nemek közötti foglalkozási szegregációt, mint a munkajelleg-csoportosítás. Ezt bizonyítja, hogy az elõbbi séma némely kategóriája esetében sokkal nagyobbak a nemek közötti aránykülönbségek, mint az utóbbi osztályozásnál. Ez leginkább az alsószintû szolgáltatói osztályba (EGP II) tartozóknál, valamint a rutin szellemi és szolgáltatási szféra tagjainál (EGP IIIa, EGP IIIb) van így. Az ezen kategóriába sorolható foglalkozásoknál egyértelmû a nõtöbblet. Figyelemre méltóak még a szakmunkások és a szakképzetlen foglalkozásúak közötti aránykülönbségek is. A férfiaknál az elõbbiek, a nõknél az utóbbiak aránya a magasabb.

3. 1. ábra
Az aktív keresõk megoszlása munkajelleg-csoportok szerint, nemenként, 1996 (%)

Nyilvánvaló, hogy ha a sémák elméleti és logikai felépítésükben eltérnek egymástól, akkor ez technikai elõállításukban is megmutatkozik (2. táblázat). Ez látható például az EGP-kategorizálás szerinti szolgáltató osztályok és a munkajelleg-csoportosítás vezetõ, illetve értelmiségi rétegeinek a vonatkozásában, vagy az elõbbi osztályozás szakképzetlen és az utóbbi kategorizálás szak-, betanított- és segédmunkásainak a viszonylatában.

3. 2. ábra
Az aktív keresõk megoszlása az EGP-klasszifikáció szerint, nemenként, 1996 (%)

2. táblázat
A sémák empirikus összehasonlítása az 1996. évi mikrocenzus adatai alapján, 1996 (%)

	Munkajelleg-csoportok
EGP-osztályozás	Veze- tõ	Értelmiségi	Egy. szell.	Önálló iparos	Szakmunkás	Betanított munkás	Segédmunkás	Mezõ-gazd. fiz.	Mezõ-gazd. önálló	Össze-sen
Felsõ szolgáltatói osztály	4,0	4,6								8,6
Alsó szolgáltatói osztály	0,1	8,1	10,0							18,1
Rutin szellemiek			7,8		1,9					9,7
Szolgáltatási dolgozók			0,5		5,7	1,7				7,8
Kistulajdonosok			0,3	1,8						2,2
Önálló vállalkozók			0,3	5,1						5,4
Mezõgazd. Önállók									1,4	1,4
Technikusok, terme-lésir.			0,8							0,8
Szakmunkások			0,2		19,8	0,2				20,2
Képzetlen munkások					4,3	10,1	7,8			22,2
Mezõgazd.munkások								3,6		3,6
Összesen	4,1	12,7	19,9	6,9	31,7	12,0	7,8	3,6	1,0	100,0

A foglalkozási modellek érvényességének vizsgálata - a munkaerõpiaci dimenzió

Vajon mutatkozik-e valamilyen különbség az egyes foglalkozási modellek között a legfontosabb munkaerõpiaci dimenziókban? Melyik modell mûködik a "legjobban", melyik csoportosítás képes a különbözõ társadalmi jellemzõk mentén meglévõ különbségek lehetõ legteljesebb megragadására? Az is elképzelhetõ, hogy nincs egyetlen "legjobb" modell, mert a vizsgálandó csoportosítások valamelyike az egyik, másikuk egy másik szempontból képezi le jobban a foglalkozási rétegstruktúrát. Ezekre a kérdésekre szeretnénk választ találni a következõ fejezetekben.

A foglalkozási modellek érvényességi vizsgálatát most csak egyetlen dimenzióban, a munkaerõpiachoz kapcsolódó jellemzõk mentén végezzük el. Nyilvánvaló, hogy a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek elején olyan gazdasági-társadalmi folyamatok indultak el, amelyek jelentõsen megváltoztatják a munkaerõ-piaci struktúra némely elemét. Andorka (1995) érveivel egyetértve, amelyek szerint Magyarországon a társadalmi pozíciót még mindig inkább a munkapiaci, foglalkozási, ágazati jellemzõk határozzák meg, mintsem a fogyasztási, életstílusbeli különbségek, feltételezzük egy ilyen típusú elemzés relevanciáját és szükségességét. Konkrétan, a következõ munkaerõpiaci paramétereket vesszük figyelembe: az adott foglalkozási pozíció betöltéséhez szükséges iskolázottságot, szakképzettséget, munkaerõpiaci beágyazottságot, valamint az ezen pozíció által nyújtott elõrelépési lehetõségeket, karriermobilitási mintákat. Természetesen a sémák értékelése szempontjából elengedhetetlen a történeti trendek felvázolása is, annak meghatározása, vajon melyik kategorizálás képes a leginkább követni a foglalkozásszerkezet strukturális átalakulását.
 

Statisztikai módszerek, mérések

Az eredmények ismertetése elõtt elengedhetetlen néhány módszertani megjegyzés. Elemzésünket a KSH 1992. évi társadalmimobilitás-felvételének adatain végeztük, és vizsgálatunkban szerepeltettük az összes olyan megkérdezettet, aki 1950 után lépett a munkaerõpiacra. A hivatkozott vizsgálat retrospektív iskola-, illetve foglalkozástörténeti adatai lehetõvé teszik az egyének életpályájának végigkövetését azáltal, hogy rögzítik minden egyes "esemény" idejét az élettörténetben. A foglalkozástörténet esetében ez azt jelenti, hogy nemcsak a felvétel idején érvényes foglalkozási pozícióról van információnk, hanem az egyén által betöltött összes foglalkozásról, állásról rendelkezünk adatokkal. Mindez lehetõvé teszi, hogy felvázoljuk azokat a tipikus foglalkozási karrierutakat, amelyek egy adott foglalkozási helyzethez vezetnek, illetve hogy meghatározzuk egy adott foglalkozási pozíció képzettségi minimumát.

Köztudott, hogy a társadalmi mobilitással foglalkozó tanulmányok jelentõs része keresztmetszet-jellegû mobilitási táblázatokra épít, abban a tekintetben, hogy az egy adott foglalkozáshoz tartozók pozícióját meghatározott idõpontokban - általában a foglalkozási életút legelején és a vizsgálat idején - rögzíti. Nyilvánvaló, ha a társadalmi helyzet rendszeresen változik, akkor ez nagymértékben megkérdõjelezi az ilyen típusú mobilitási táblázatokra alapozott empirikus eredményeket. Ebbõl következõen, elengedhetetlen az egyén pozíciójában bekövetkezõ változások dinamikus vizsgálata, amely a foglalkozási életút egészének feltérképezését jelenti. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy egy modern gazdaságban a társadalmi pozíció megváltoztatása elsõsorban a foglalkozásváltáshoz, az állásváltoztatáshoz kapcsolódik. Vagyis, a réteg(osztály)váltások vizsgálata összefügg a foglalkozásváltások vizsgálatával: a társadalmi helyzet megváltoztatásához az embereknek az esetek nagyrészében meg kell változtatniuk foglalkozási jellemzõik valamelyikét, ez utóbbi viszont a réteg(osztály)pozíció megváltozása nélkül is megtörténhet.

Mindez technikailag azt jelenti, hogy elemzésünket nem egy hagyományos, keresztmetszet-típusú adatállományon végeztük, hanem olyan adatbázist használtunk, ahol a megfigyelési egység nem az egyén, hanem az "esemény", azaz, egy adott foglalkozási csoporthoz való tartozás. Ilyen típusú, úgynevezett eseménytörténeti adatbázisokon több külföldi elemzés született (pl. Blossfeld 1986; Tuma-Hannan 1984). Ezek a vizsgálatok a státuszelérést mind a foglalkozásváltások sorozatát fogják fel. Az egyén életének minden állomásán rendelkezik különbözõ sajátosságokkal, erõforrásokkal, amelyek magyarázatul szolgálhatnak a foglalkozási-, illetve a réteg(osztály)pozíciók közötti mozgások meghatározásához.

Elemzésünkben a következõ egyéni jellemzõket vesszük figyelembe, mint a foglalkozási pozíció meghatározó faktorait:

- formális iskolázottság (ISK) egy adott foglalkozási pozícióba lépésig az általános képzésben megszerzett legmagasabb iskolai végzettség az elvégzett osztályok számával mérve;

- szakképzettség (SZAK) a különbözõ szakmai (foglalkozásokhoz kötödõ) képzettségek száma egy adott foglalkozási csoportba lépésig (ez a változó egyrészt tartalmazza az iskolarendszerû képzésben megszerezhetõ szakmai bizonyítványokat, másrészt az azon kívüli, különbözõ foglalkozásspecifikus tanfolyamok, kurzusok okleveleit);

- munkaerõpiaci beágyazottság (tapasztalat) (TAP) a munkába lépéstõl az adott foglalkozási helyzetbe kerülésig aktív keresõként töltött évek száma;

- elsõ foglalkozási osztály/réteg (ELSO) értéke mindaddig 1, amíg a kérdezett a munkábaálláskori foglalkozási rétegébe/osztályába tartozik, egyébként 0.

- az egyénhez kötõdõ paramétereken kívül a foglalkozási struktúra idõbeli változásának követése érdekében statisztikai modelljeinkben szerepeltetjük a történeti év hatását is [ lineáris (EV) és kvadratikus formában (EV²)]. Történeti éven azt az idõperiódust értjük, amikor a kérdezett belépett egy adott foglalkozási rétegbe/osztályba.

Annak meghatározásához, hogy a felsorolt egyéni, illetve strukturális jellemzõk mennyiben befolyásolják a réteg(osztály)hovatartozást, az úgynevezett multinomiális logisztikus regresszió módszerét használjuk (McFadden 1974; Agresti 1990). Röviden, az ilyen típusú statisztikai modellek egy adott k foglalkozási réteghez/osztályhoz tartozás valószínûségét a fentebb felsorolt faktorok additív függvényeként fejezik ki. Formálisan ez a következõt jelenti:

ahol k = 1, ... K-1.

Az egyenlet bal oldalán a p_k annak a várható valószínûségét mutatja, hogy az egyén foglalkozási életútja valamely pontján a k-adik rétegbe/osztályba tartozik figyelembe véve az említett hat magyarázó változót. Az eljárás relatív valószínûségeket ad meg, ami azt jelenti, hogy a függõ változó valamelyik rétege/osztálya referenciát képez, azaz a kapott becslési értékeket minden esetben ehhez a "kihagyott kategóriához" viszonyítva kell értelmeznünk. A munkajelleg-csoportosítás esetében a segédmunkások, az EGP-osztályozásnál a képzetlen munkások jelentik a viszonyítási alapot. Statisztikai modelljeinkben a magyarázó változókat egy lépésben adjuk a regressziós egyenlethez. Ez lehetõvé teszi, hogy az egyes faktorok szerepét ne önmagukban, hanem egymással kontrollálva vizsgáljuk (nettó hatások elemzése).
 

Foglalkozási réteg(osztály)helyzet - történeti változások

A foglalkozási struktúra elemzésekor az elsõ probléma a történeti változások felvázolása, az alapvetõ trendek megállapítása. A témával foglalkozó szakirodalom legalább három lehetséges tendenciára hívja fel a figyelmet. Az "optimista" szemlélet szerint a modernizáció, a technológiai fejlõdés magával hozza a munkafolyamatok komplexitásának növekedését, és ezzel együtt a különbözõ foglalkozások képzettségigényének emelkedését. Ennek következtében átalakul a foglalkozási szerkezet: rohamosan növekszik a szellemi foglalkozások aránya és csökken a fizikai munkakörök súlya (Kerr et al. 1960; Treiman 1970).

A második megközelítés egy ettõl eltérõ lehetséges fejlõdési irányra hívja fel a figyelmet. Ezen nézet szerint az egyes foglalkozásokhoz kapcsolódó tudás, képzettség csökkenése tekinthetõ domináns tendenciának (Braverman 1974; Crompton-Jones 1984). Az ezen fejlõdési irányvonal mellett érvelõ szerzõk ugyan nem vonják kétségbe a szellemi foglalkozások fokozatos térnyerését, de értelmezésük szerint ezen foglalkozások karaktere jelentõsen átalakul a technológiai fejlõdés következtében. Ahogyan a szellemi típusú munka válik a termelés alapjává, ez magával hozza ezeknek a foglalkozásoknak a "leértékelõdését", mechanikussá válását, komplexitásuk csökkenését. Ennek eredményeként bizonyos szellemi foglalkozások képzettségi szintje csökken, a szellemi és a fizikai munka közötti határvonal elhalványul, illetve máshova tevõdik át.

A harmadik felfogás megpróbálja ötvözni a fentebbiekben vázolt megközelítések legfontosabb jellemzõit. E szerint, nem lehet határozott tendenciát felfedezni sem a foglalkozások "felértékelõdése" (a szellemi foglalkozások növekedése, a fizikai munkakörök csökkenése), sem "leértékelõdésük" (a szellemi-fizikai határvonal eltûnése) irányában, inkább a foglalkozási rétegszerkezet polarizációja tekinthetõ a legvalószínûbb fejlõdési irányvonalnak. Azaz, a gazdasági változások által legkedvezõbben érintett foglalkozási pozíciók egyre jobb lehetõséget kínálnak a felemelkedésre, míg bizonyos munkakörök "leragadnak", képzettségigényük a minimális szintre csökken, aminek következtében ezen foglalkozások a munkaerõpiac legkedvezõtlenebb pozícióit jelentik (Edwards et al. 1975). Vajon melyik elméleti megközelítés írja le a legpregnánsabban a magyar fejlõdési utat, a hazai foglalkozási szerkezet átalakulását? Statisztikai modelljeink alapján próbálunk válaszolni erre a kérdésre (3. és 4. táblázat elsõ két - a történeti változásokra vonatkozó - sora).

Mindkét modell alapján jól érzékelhetõ az a trend, amely szerint az utóbbi évtizedekben a foglalkozási struktúra a szellemi foglalkozások irányába tolódott el, különösen a nõknél. Természetesen a változás mértéke a szellemi foglalkozások különbözõ szintjein eltérõ. A legerõteljesebb expanziót az alsószintû értelmiségieknél, hivatalnokoknál (EGP II.), valamint a középszintû ügyintézõknél, rutin irodai foglalkozásúaknál (EGP IIIa) tapasztalhatjuk. A nõknél ez az aránynövekedés egyértelmûbb, mint a férfiaknál. A hagyományos munkajelleg-csoportosítás alapján szintén nyomon követhetõ az értelmiségi és az úgynevezett egyéb szellemi réteg aránynövekedése.

A szellemi foglalkozásúak gyarapodásával párhuzamosan - természetesen - visszaesett a fizikai foglalkozásúak hányada, azonban ez a visszaesés nem volt azonos mértékû a különbözõ munkáscsoportoknál. A foglalkozási sémák szerinti becslések azt mutatják, hogy a szakképzett munkások rétege - a képzetlen fizikaiakhoz viszonyítva - statisztikailag szignifikáns mértékben gyarapodott az ötvenes évek utáni periódusban, azonban nem elhanyagolhatóak a két klasszifikáció szerinti különbségek. Amíg az EGP-osztályozás szerint mind a férfiaknál, mind a nõknél a trend egy fordított U-görbét formáz, ami arra utal, hogy az utóbbi idõszakban valamelyest visszaesett a szakmunkás rétegbe tartozók részaránya - ismételten, a képzetlen-, illetve a segédmunkásokhoz képest -, addig a munkajelleg-csoportosítás csak a férfiaknál mutatja ki ezt a tendenciát.

Ez nyilvánvalóan azzal függ össze, hogy az EGP-séma különbséget tesz a kereskedelmi-szolgáltatási és az ipari szakmunkások között, míg a munkajelleg-csoportosítás nem. Amint azt már a 3. ábra arányszámai is mutatták, a szolgáltatási szféra elsõsorban a nõk "területe". A nemek közötti különbségek mellett figyelemre méltóak a csoportot érintõ történeti tendenciák is. Statisztikai becsléseink a szolgáltatási szakmák határozott gyarapodását jelzik, különösen a nõknél.

Az empirikus eredményekbõl az is nyilvánvaló, hogy a fizikai foglalkozásúak súlyának csökkenéséért elsõsorban a mezõgazdasági foglalkozásúak csoportjának drasztikus apadása a felelõs.

Mit mondhatunk az idõbeli tendenciák rövid áttekintése alapján? Egyrészt nyilvánvaló, hogy a magyar viszonyok igazolják a modernizációs elméletet, hiszen az elmúlt évtizedben a népességen belül folyamatosan emelkedett a szellemi és bizonyos típusú értelmiségi foglalkozásúak aránya - a képzetlen munkásokhoz viszonyítva. Habár ezek a történeti adatok nem teljesen elegendõek annak eldöntéséhez, vajon mennyiben van igaza a másodikként említett - a szellemi foglalkozások leértékelõdésére vonatkozó - elméleti megközelítésnek, két figyelemre méltó jelenségre viszont felhívják a figyelmet. Az elsõ éppen a képzetlen munkások részarány-változására vonatkozik.

3. táblázat
A munkajelleg-csop. különbözõ rétegeihez való tartozás valószínûségi becslései⁺
(multinomiális logisztikus regresszió, teljes foglalkozástörténet)

Réteg

Magyarázó változók

Vezetõ

Értel- miségi

Egyéb  szellemi

Önálló iparos

Szak-munkás

Betanított munkás

Mezõgaz- dasági fizikai

Mezõgaz-dasági önálló

Férfiak

Történeti év

- .079

- .080

- .071

.005

.017***

- .012

- .039***

- .011

Történeti év2

.007*

.006*

- .004

.010***

- .005**

.002

- .001

.005***

Iskolázottság

1.129***

1.231***

.924***

.606***

.431***

.179

- .004

.291***

Szakmai képzettség

.702***

.670***

.853***

1.170***

1.214***

.800***

.451

.309*

Elsõ osztály

-2.162***

- .609***

- .552***

-1.269***

.916*

- .507

1.301

-1.204***

Munkaerõpiaci tap.

.074***

- .020***

- .046***

- .005

- .012***

- .009

.029

.026

Konstans

-11.70***

-12.43***

-8.12***

-7.49***

-2.98***

- .973***

- .205*

-5.39***

-2Log (L0 / Lm )

20670.377

Szabadságfok

48

Az események száma

848

1471

2625

645

11232

3839

3786

326

Nõk

Történeti év

- .058

.057***

.036***

.018**

.004*

.001

- .063***

- .008

Történeti év2

.001

.001***

- .001

.002***

- .001

- .001

- .006***

.004***

Iskolázottság

1.111***

1.314***

.776***

.597***

.319***

.114***

- .042***

.233***

Szakmai képzettség

.990***

.888***

1.251***

1.170***

.841***

.509***

- .841***

.341

Elsõ osztály

-2.102***

- .286***

- .214***

- .809***

.268***

.157**

1.742***

-1.878***

Munkaerõpiaci tap.

.055***

- .025***

- .012***

- .003

- .019***

- .021***

- .035***

.010

Konstans

-12.74***

-13.42***

-6.52***

-8.55***

-2.36***

- .59***

.116

-5.74***

-2Log (L0 / Lm )

18534.041

Szabadságfok

48

Az események száma

233

1577

5815

348

6234

4667

3680

95

^{+: referenciakategória: a segédmunkások rétegéhez való tartozás
(az események száma a férfiaknál: 3373, a nõknél: 3985)}
*: szignifikancia < .05 **: szignifikancia < .01 ***: szignifikancia < .001

4. táblázat
Az EGP-séma különbözõ osztályaihoz való tartozás valószínûségi becslései⁺
(multinomiális logisztikus regresszió, teljes foglalkozástörténet)

Osztály

Magyarázó változók

Felsõ szolgáltatói

Alsó szolgáltatói

Rutin szellemi

Szolgálta tási fogl.

Vállal- kozók

Mezõgazd. önállók

Technikusok

Szak- munkások

Mezõgazd. munkások

Férfiak

Történeti év

- .073

- .063

- .063

- .014

.011**

- .004

- .054***

.013***

- .034***

Történeti év2

.001*

.002*

.001***

.001***

.004***

.005***

- .002***

- .001***

.001

Iskolázottság

1.075***

.883***

.721***

.318***

.464***

.162***

.792***

.334***

- .062

Szakmai képzettség

.521**

.386***

.361***

- .531

.061***

- .673

.287***

.178

- .532

Elsõ osztály

- .805***

- .593***

- .497***

- .564

-1.158***

-1.226***

-1.879***

.961***

1.116

Munkaerõ-piaci tap.

.066***

- 042***

-.032***

.011

.005

.031

.056

-.002***

.031

Konstans

-11.91***

-9.15***

-8.67***

-4.88***

-7.21***

-5.20***

-9.75***

-3.21***

- .419***

-2 Log (L0 / Lm )

18355.295

Szabadságfok

54

Az események száma

1694

2245

571

748

644

327

304

9409

3953

Nõk

Történeti év

.053***

.045***

.034***

.005

.016***

- .009

- .046

.001***

- .066***

Történeti év2

.001

.001***

.002***

.010***

.003***

.004*

.001

- .001***

- .001

Iskolázottság

1.249***

.925***

.650***

.365***

.527***

.167***

.724***

.154***

- .097***

Szakmai képzettség

.328***

.892***

.939***

.560***

.946***

.012

.661***

.354***

-1.159***

Elsõ osztály

-1.492***

- .913***

- .242***

- .732

-1.449***

-2.566***

-2.178***

.749***

1.028***

Munkaerõ-piaci tap.

.034***

- .002*

- .008**

- .019

- .002

.009

.018

- .024***

- .032***

Konstans

-14.34***

-8.87***

-5.99***

-4.067***

-8.39***

-5.61***

-9.99***

-1.54***

.219***

-2 Log (L0 / Lm )

17733.769

Szabadságfok

54

Az események száma

635

3195

4231

2260

356

95

164

3591

3692

^{+: referenciakategória: a szakképzetlen munkások (EGP VIIa) osztályához való tartozás
(az események száma a férfiaknál: 8250, a nõknél: 8515)
*: szignifikancia < .05 **: szignifikancia < .01 ***: szignifikancia < .001}

Amint láthattuk, összességében fokozatosan visszaesett a fizikai foglalkozási csoportokba tartozók aránya az elmúlt évtizedekben, azonban ezen globális változás mögött a fizikaiak különbözõ alcsoportjainak egymástól eltérõ tendenciái rejlenek. Vagyis jelentõsen csökkent a mezõgazdasági foglalkozásúak súlya, miközben számottevõen gyarapodtak a szakmunkások, emellett kezdetben csökkent, majd ismét enyhén növekedni látszott - vagy legalábbis stagnált - a képzetlen munkások aránya. Ez utóbbi jelenség viszont arra utal, hogy a modernizáció, a technikai fejlõdés - a szellemi réteg részarány-növekedésével párhuzamosan - "kitermel" egy stabil többnyire kvalifikálatlan, korlátozott elõrelépési lehetõséget magában rejtõ csoportot is. Emellett külön figyelmet érdemelnek az egyszerû szolgáltatási foglalkozásúak is. Egyes elméleti megfontolások szerint (Esping-Andersen 1993) ezen foglalkozási csoport helyzete sajátos annyiban, amennyiben az ide tartozók zöme a munkaerõpiaci karrierje elején lévõ fiatal. Méghozzá olyan fiatalok, akik ilyen típusú állásaikat átmenetinek tekintik, és karrierjüket más foglalkozásokban képzelik el. Vagyis elképzelhetõ, hogy a jövõben éppen a képzetlen szolgáltatási foglalkozások fogják alkotni a foglalkozási struktúra "legátmenetibb" csoportját.
 

Foglalkozási réteg(osztály)helyzet - emberi tõke

Hazai és nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy a foglalkozási helyzet egyik legfontosabb meghatározó faktora az adott munkaerõpiaci pozícióhoz tartozó iskolázottság, képzettség. Nyilvánvaló, hogy az egyének a munkaerõpiacra lépésükkor olyan "tudásokat", képességeket hoznak magukkal, amelyeket késõbb munkavégzésük során hasznosíthatnak. Az úgynevezett emberi tõke elmélet szerint (Mincer 1974) az adott foglalkozási pozícióhoz kötõdõ képzettség (emberi tõke) alapvetõen két részre bontható: a formális iskolai végzettségre és a foglalkozás-specifikus szakképzettség komponensre. Statisztikai modelljeinkben az emberi tõkének mindkét típusát szerepeltetjük, mint a foglalkozási rétegpozíció meghatározó faktorait (a 3. és 4. táblázat 3. és 4. sora).

A regressziós becslések jól mutatják, hogy egy határozott foglalkozási hierarchia rajzolódik ki mindkétfajta képzettség mentén. Mind a két csoportosítás esetében nyilvánvaló, hogy a magasabb szintû szellemi foglalkozások felõl a fizikai munkakörök felé haladva csökken a foglalkozások képzettségigénye. Ebbõl a szempontból nincs különbség férfiak és nõk között. A következõkben sorra vesszük azokat a lehetséges törésvonalakat, amelyek az egyes modellek szerint tagolhatják a foglalkozási struktúrát. Ehhez felhasználjuk a történeti változásokat is (5.1.-5.2. táblázat). A táblákban található arányszámok (kanonikus korrelációs együtthatók) azt mutatják, hogy az adott - mindenegyes esetben két kategória között húzódó - törésvonal mennyire erõs, milyen mértékben képes megragadni a szóban forgó foglalkozási csoportok eltérõ iskolázottság-, illetve képzettségigényét. Minél magasabbak ezek az arányszámok, annál erõsebbek a vizsgált törésvonalak mentén meglévõ képzettségi különbségek, más szavakkal, annál távolabb vannak egymástól az adott foglalkozási csoportok - legalábbis az emberitõke-beruházás oldaláról nézve. A táblázatokban közölt asszociációs mérõszámok öt történeti idõszakra vonatkoznak az adott foglalkozási rétegbe/osztályba való belépés ideje szerint.

5.1. táblázat
A foglalkozási struktúra különbözõ törésvonalai - történeti változások - férfiak (kanonikus korrelációs együtthatók)

Törés- vonalak	Idõszak					Minta
	1950-59	1960-69	1970-79	1980-88	1989-92
Vezetõ-értelmiségi
iskolázottság	.352	.263	.241	.228	.181	közeledõ
szakképzettség	.203	.206	.184	.209	.191	stabil
Felsõ szolgáltató - Alsó szolgáltató  (EGP I - EGP II)
Iskolázottság	.421	.420	.421	.423	.422	stabil
Szakképzettség	.093	.090	.100	.111	.110	stabil
Alsó szolgáltató - rutin szellemi (EGP II - EGP IIIa)
Iskolázottság	.245	.253	.246	.246	.243	stabil
Szakképzettség	.083	.085	.088	.087	.087	stabil
Rutin szellemi- szolgáltatási fogl. (EGP IIIa - EGP IIIb)
Iskolázottság	.489	.543	.594	.593	.599	távolodó
szakképzettség	.109	.113	.194	.195	.267	távolodó
Technikusok- szakmunkások (EGP V - EGP VI)
Iskolázottság	.168	.317	.346	.349	.354	távolodó
Szakképzettség	.048	.066	.153	.187	.198	távolodó
Betanított munkás - segédmunkás
Iskolázottság	.293	.264	.251	.229	.208	közeledõ
Szakképzettség	.165	.155	.146	.109	.103	közeledõ
Képzetlen munkások - mezõgazd. munkások (EGP VIIa - EGP VIIb)
Iskolázottság	.229	.183	.155	.114	.111	közeledõ
Szakképzettség	.191	.118	.123	.061	.066	közeledõ
Vállalkozók - mezõgazd. önállók (EGP IVab - EGP IVc)
Iskolázottság	.638	.578	.494	.272	.241	közeledõ
Szakképzettség	.361	.197	.199	.237	.135	közeledõ

Vezetõk-értelmiségiek. Ahogyan a regressziós becslések is jelzik a két foglalkozási csoport közötti különbségek az általunk vizsgált emberitõke-faktor mindkét dimenziójában megmutatkoznak: amíg a vezetõi pozíciókba kerüléshez több, a foglalkozási életút során felhalmozott speciális tudás, szakképzettség szükséges, addig az értelmiségi foglalkozásoknak inkább az általános képzettségigénye a nagyobb. A korrelációs együtthatók alapján elmondható, hogy a munkajelleg-csoportosítás esetében idõben elõrehaladva, a technológiai fejlõdéssel párhuzamosan egyre csökkennek a vezetõ és a beosztott értelmiségi réteg közötti képzettségbeli különbségek, különösen a formális iskolai végzettséget tekintve. A szakmaspecifikus kvalifikációt illetõen ez csak a nõkre igaz, a férfiaknál inkább a stabilitás jelei mutatkoznak. Mindez egyrészt abból adódhat, hogy növekszik a vezetõvé válás formális iskolázottsági kritériuma, másrészt viszont emelkedik a beosztott értelmiségiek - fõleg a nõk - munkaspecifikus képzettségi szintje. Ezekbõl a tendenciákból viszont az a következtetés adódik, hogy - az iskolázottsági, szakképzettségi jellemzõk alapján - egyre kevésbé indokolt a vezetõ és az értelmiségi réteg különválasztása, a kvalifikált rétegek esetében máshol keresendõk a lényeges választóvonalak.

5.2. táblázat
A foglalkozási struktúra különbözõ törésvonalai - történeti változások - nõk (kanonikus korrelációs együtthatók)

Törés- vonalak	Idõszak									Minta
	1950-59	1960-69			1970-79	1980-88			1989-92
Vezetõ-értelmiségi
iskolázottság	.297		.275	.277			.234	.216		közeledõ
szakképzettség	.217		.210	.139			.120	.062		közeledõ
Felsõ szolgáltató - alsó szolgáltató (EGP I - EGP II)
iskolázottság	.425		.427	.426			.426	.425		stabil
szakképzettség	.059		.060	.064			.060	.068		stabil
Alsó szolgáltató - rutin szellemi (EGP II - EGP IIIa)
iskolázottság	.342		.345	.344			.354	.352		stabil
szakképzettség	.065		.103	.114			.133	.139		távolodó
Rutin szellemi - szolgáltatási fogl. (EGP IIIa - EGP IIIb)
iskolázottság	.349		.396	.458			.457	.459		távolodó
szakképzettség	.051		.074	.097			.126	.188		távolodó
Technikusok - szakmunkások (EGP V - EGP VI)
iskolázottság	.263		.327	.384			.392	.394		távolodó
szakképzettség	.011		.077	.070			.118	.168		távolodó
Betanított munkás - segédmunkás
iskolázottság	.251		.268	.265			.259	.264		stabil
szakképzettség	.068		.064	.059			.062	.066		stabil
Képzetlen munkások - mezõgazd. munkások (EGP VIIa - EGP VIIb)
iskolázottság	.226		.215	.173			.128	.127		közeledõ
szakképzettség	.162		.119	.078			.055	.054		közeledõ
Vállalkozók - mezõgazd. önállók (EGP IVab - EGP IVc)
iskolázottság	.531		.501	.496			.466	.228		közeledõ
szakképzettség	.387		.199	.185			.172	.125		közeledõ

Szolgáltatói felsõ-szolgáltatói alsó osztályok. Az EGP-osztályozás a szolgáltatói réteget nem a vezetõ-beosztott értelmiségi, hanem a felsõszintû vezetõ, értelmiségi, hivatalnok-alsószintû vezetõ, értelmiségi, hivatalnok dimenzió mentén bontja meg. A regressziós becslések tanulsága szerint a formális iskolai végzettséget tekintve mind a férfiaknál, mind a nõknél egyértelmû a felsõ szolgáltatói osztály "elsõ helye". Ugyanez igaz a szakmaspecifikus kvalifikáció vonatkozásában is, legalábbis a férfiaknál. A nõknél valamelyest más a helyzet. Habár a felsõ szolgáltatói foglalkozások szakmai képzettségigénye nyilvánvalóan náluk is szignifikánsan magasabb, mint a képzetlen fizikai foglalkozásoké, de korántsem olyan mértékben, mint a férfiaknál. A becslések azt jelzik, hogy ez esetben inkább az általános iskolázottsági szint emeli a felsõ szolgáltatói kategóriákat a foglalkozási struktúra egyéb csoportjai fölé. Abban viszont nem mutatkozik különbség a nemek között, hogy az alsó szolgáltatói réteg mind formális iskolázottságát, mind szakképzettségét tekintve közelebb áll a rutin szellemi kategóriához, mint az értelmiségi, hivatalnoki réteg elitjéhez. Ez azért lényeges eredmény, mert az EGP-csoportosítás egy aggregáltabb változata a felsõ- és az alsó szolgáltatói réteget összevonja, ami a magyar képzettségi adatok alapján legalábbis megkérdõjelezhetõ. A történeti változások szintén a két csoport különválasztásának szükségességét támasztják alá, hiszen az ötvenes évektõl a kilencvenes évek elsõ feléig gyakorlatilag nem változott a két értelmiségi réteg közötti "képzettségi" távolság (5.1.-5.2. táblázat 3-4. sora). Vagyis, az iskolázottsági, szakképzettségi mutatók azt implikálják, hogy az értelmiségi, szakalkalmazotti, hivatalnoki rétegen belül a lényeges választóvonal nem a vezetõ-beosztott dimenzió mentén húzódik, sokkal inkább tûnik relevánsnak és idõben állandónak egy olyan hierarchia, amely a felsõszintû, elit értelmiségi, szolgáltatói foglalkozásokat különíti el az alacsonyabb képzettséget, kisebb önállóságot követelõ alsószintû értelmiségi, hivatalnoki szakmáktól.

Rutin szellemi foglalkozások. Az elõzõekben már utaltunk arra, hogy a középszintû alkalmazottak, rutin szellemi foglalkozásúak képzettségi szempontból vélhetõen inkább a szellemi rétegekhez sorolandók, hiszen a vizsgált paramétereket illetõen az értelmiségi, hivatalnoki réteg alsó csoportjaihoz állnak közelebb, mintsem a szigorú értelemben vett fizikai foglalkozásokhoz. A történeti változásokat feltáró korrelációs együtthatók azonban egy érdekes és elgondolkodtató tényre hívják fel a figyelmünket. Amíg a formális iskolai végzettséget tekintve ezen foglalkozási kategóriák stabilan tartják helyüket a "tiszta" értelmiségi rétegek és a képzett fizikai csoportok között, addig a szakmaspecifikus képzettség felõl közelítve sokkal inkább tetten érhetõk a "leértékelõdés" jelei - legalábbis a nõknél (5.2. táblázat 5-6. sora). Vagyis, ez utóbbi szempontból az elmúlt évtizedekben megnövekedett a távolság az alsószintû értelmiségi és a kiszolgáló jellegû, rutin szellemi foglalkozások között. Ez azért lényeges megállapítás, mert a foglalkozási rétegstruktúra történeti változásait bemutató részben már említettük, hogy a témával foglalkozó elméletek némelyike szerint az iparosodás, a modernizáció következtében fokozatosan csökken a szellemi és fizikai foglalkozások közötti távolság, egyre halványabb a két nagy aggregátum közötti határvonal, ami elsõsorban annak köszönhetõ, hogy a középszintû, rutin szellemi foglalkozások képzettségigénye folyamatosan visszaesik és a fizikai foglalkozásokéhoz hasonul. Eredményeink nem mondanak ellent ennek a trendek, hiszen éppen a munkaerõpiachoz leginkább kötõdõ "tudások", képzettségek tekintetében figyelhetõ meg a "nõinek" tekinthetõ rutin szellemi szakmák és az alsószintû értelmiségi, szolgáltatói foglalkozások egymástól való növekvõ távolodása.

Rutin szolgáltatásiak-rutin szellemiek. Az EGP-kategorizálás a rutin szolgáltatási osztályt - legalábbis a férfiaknál - a rutin szellemi, irodai foglalkozásokkal tartja egyszintûnek, amit bizonyít, hogy a séma összevontabb változatában egyként kezeli az említett kategóriákat. A nõk esetében viszont fontosnak tartja a két csoport egymástól való elválasztását, azzal érvelvén, hogy náluk az egyszerû szolgáltatási foglalkozások jellegükben inkább a képzetlen munkás kategóriákhoz állnak közel. A formális iskolai végzettséget illetõen regressziós becsléseink az elõbbi megoldás helyességét támasztják alá, hiszen a szolgáltatási, kereskedelmi szakmák általános képzettségigénye szignifikánsan nagyobb, mint a képzetlen fizikai foglalkozásoké. A szakmaspecifikus képzettség vonatkozásában azonban más a helyzet. Ez esetben az empirikus eredmények éppen a férfiaknál kérdõjelezik meg azon elméleti eljárás helyességét, amely szerint a rutin szellemi és szolgáltatási csoportok egy aggregáltabb szinten - a hasonló munkaerõpiaci, képzettségi jellemzõkre, karrier-mobilitási esélyekre hivatkozva - összevonandók. Ezt jelzi, hogy a férfiaknál az egyszerû szolgáltatási foglalkozások és a képzetlen munkás szakmák foglalkozásspecifikus képzettségigénye nem tér el szignifikáns módon egymástól. A történeti trendekre koncentrálva szintén a szóban forgó két foglalkozási csoport (rutin szolgáltatásiak és rutin szellemiek) egyre erõteljesebbé váló "másságát" kell kiemelnünk. Az asszociációs mérõszámok szerint mind a formális végzettséget, mind a szakképzettséget tekintve nõtt a távolság a két réteg között az elmúlt évtizedekben, ami megkérdõjelezi egységes osztályként való kezelésüket (5.1.-5.2. táblázat 7-8. sora).

Termelésirányítók-technikusok-szakmunkások. Az EGP-osztályozásnál maradva érdemes említést tennünk a termelésirányítók és az alsószintû technikusok csoportjáról is. A kategorizálás egy összevontabb szinten nem válaszja el ezt a csoportot a szakképzett fizikai foglalkozásúaktól, hasonló munkamegosztási és piaci helyzetükre hivatkozva. Ugyanakkor a kvalifikációra vonatkozó becsléseink nem támogatják ezt a gyakorlatot, hiszen a termelés közvetlen irányítóinak mind formális iskolázottsági, mind speciális képzettségi szintje sokkal inkább eltér a képzetlen munkásokétól, mint a szakmunkások vonatkozó regressziós paraméterei. Az elõbbi foglalkozási csoport iskolázottsági szempontból leginkább a középszintû szakalkalmazotti, rutin szellemi rétegekhez áll közel. Az idõbeli változásokat kifejezõ mutatók szintén erre utalnak: a "mesterek" és közvetlen irányítóik a foglalkozások humántõke-igénye tekintetében egyre távolabb kerülnek egymástól (5.1-5.2. táblázat 9-10. sora).

Betanított munkások-segédmunkások. A munkajelleg-csoportosítás egyik lényeges sajátossága, hogy a fizikai foglalkozásúak között egy határozott hierarchiát tételez, elkülönítve egymástól nemcsak a szak- és a szakképzetlen munkás réteget, hanem ez utóbbin belül a betanított és a segédmunkásokat is. Kérdés, vajon a képzettségi jellemzõk alátámasztanak-e egy ilyen típusú differenciálást. A statisztikai becslések nemek szerint eltérõ tendenciákat jeleznek. A nõknél a betanított munkások mind az általános iskolázottságot, mind a szakmaspecifikus "tudást" tekintve a segédmunkások "felett" helyezkednek el, ugyanakkor a férfiaknál mindez csak a szakképzettség tekintetében igaz. A történeti változások szintén a nemek közötti különbségekre hívják fel a figyelmet: amíg a férfiaknál a két munkáscsoport közötti képzettségi távolság csökkent az utóbbi évtizedekben, addig a nõknél a stabilitás jelei mutatkoznak, ami esetükben egy egyértelmû képzettségi hierarchia jele (5.1.-5.2. táblázat 11-12. sora).

Mezõgazdasági-nem mezõgazdasági foglalkozásúak. A hagyományos magyar rétegséma a fizikai csoportokon belül alapvetõnek tekinti a mezõgazdasági és a nem mezõgazdasági foglalkozások elválasztását. Ebbõl a szempontból kiemelendõ azon eredményünk, amely szerint a férfiaknál a humántõke-beruházást tekintve nincs statisztikailag releváns különbség a képzetlen ipari foglalkozásúak és a mezõgazdasági munkások között. A nõknél viszont más a helyzet, hiszen náluk az utóbbi rétegbe tartozók iskolázottságukat illetõen határozottan "lejjebb" helyezkednek el a foglalkozási hierarchiában, mint a képzetlen munkások. Az idõbeli változásokat kifejezõ korrelációs együtthatók alapján azonban azt prognosztizálhatjuk, hogy a szóban forgó két réteg egyre inkább egymáshoz hasonul, legalábbis a képzettségi adatokat tekintve (5.1-5.2. táblázat 13-14. sora).

Mezõgazdasági önállók. Van még egy foglalkozási csoport, amelyrõl külön említést kell tennünk, és ez a mezõgazdasági önállóak rétege. Ezen csoport képzettségi helyzete jelentõsen megváltozott az utóbbi néhány évtizedben. Korábban a gazdák a mezõgazdasági fizikai és egyéb képzetlen munkásokhoz álltak közel, addig a kilencvenes évtized elejére képzettségi szempontból inkább az önálló iparosok, vállalkozók rétegeihez váltak hasonlóvá (5.1.-5.2. táblázat 15-16. sora). Ez mindenképpen felveti a kérdést, vajon a késõbbiekben indokolt-e a mezõgazdasági foglalkozásúak (önállók és munkások) egy rétegként kezelése vagy az önálló gazdák egyre inkább egy izmosodó középréteg tagjainak tekinthetõk - ahogyan az EGP-klasszifikáció feltételezi.
 

Foglalkozási réteg(osztály)helyzet - életkori profilok

Nem egy nemzetközi vizsgálat bizonyította, hogy a különbözõ foglalkozásoknak, foglalkozási rétegeknek sajátos "életkori görbéjük" van, aszerint, hogy az egyének tipikusan mely életszakaszokban választják az adott pozíciókat. Például Kaufman és Spilerman (1982) ebbõl a szempontból öt csoportba sorolja a foglalkozásokat: a fiatalok által "uralt" pozíciókra (ezeket általában a munkaerõpiacra történõ belépéskor választják az emberek); a középnemzedékek foglalkozásaira; a tipikusan idõsebbek által betöltött státuszokra; azokra a foglalkozásokra, amelyeknél nem mutatható ki szabályos életkori trend és végül azokra a pozíciókra, ahol ez a tendencia jellegzetesen U-alakot vesz fel (ezek a legfiatalabbakra és a legidõsebbekre jellemzõ foglalkozások). Vajon az általunk vizsgált foglalkozási rétegeknek/osztályoknak van-e valamilyen jellegzetes életkori profilja? Erre a kérdésre próbálunk válaszolni a következõkben. A probléma több oldalról is megközelíthetõ: egyrészt, az egyes foglalkozási csoportokba tartozók átlagos életkorának a kiszámítása felõl, másrészt, a tényleges munkaerõpiaci tapasztalat figyelembevételével. A két módszer közötti különbség lényeges, hiszen az utóbbi inkább kifejezi a munkaerõpiaci beágyazottságot, mint az elõbbi. Ez leginkább a nõknél érdekes, akiknél a foglalkozási életút szakadozott, eltartottsági- (pl. gyermekszülés miatt) és aktív munkaperiódusok váltják egymást, vagyis, foglalkozási karrierívük jelentõsen eltérhet a férfiakétól (Mincer-Polachek 1974; Bukodi-Róbert 1999). Éppen ezen megfontolásból döntöttünk úgy, hogy az egyes foglalkozási rétegek választásának "idõzítését" nem az életkorral, hanem egyrészt a munkaerõpiaci tapasztalattal, másrészt az úgynevezett "elsõ osztály" hatással mérjük. Ez utóbbi azt mutatja meg, hogy az adott foglalkozás tipikusan pályakezdõ pozíció-e vagy sem. (A vonatkozó regressziós becsléseket lásd a 3. és a 4. táblázat 5-6. sorában.)

Statisztikai eredményeink egy határozott foglalkozási rangsort jeleznek az életpálya profilokat illetõen: minél magasabb az adott foglalkozási csoport képzettségigénye, minél inkább önálló munkavégzést követel, annál kevésbé valószínû, hogy az egyének már pályakezdésükkor ebbe az osztályba/rétegbe kerülnek. Mind a nõknél, mind a férfiaknál elkülönülni látszanak egymástól a szellemi és a fizikai foglalkozások. Ezt bizonyítja, hogy - a munkajelleg-csoportosítás esetében a segédmunkásokhoz, az EGP-osztályozásnál a képzetlen munkásokhoz viszonyítva - a vezetõk, illetve a különbözõ szintû értelmiségi, hivatalnok foglalkozásúak, valamint a középszintû szakalkalmazottak kisebb valószínûséggel kezdik munkaerõpiaci karrierjüket a felsorolt foglalkozási státuszokban. Ugyanez igaz még az önálló vállalkozókra és a gazdákra is. A szakmunkásokat illetõen más a helyzet; ezek a foglalkozások tipikusan pályakezdõ pozíciók, ami a magyar szakképzési rendszer és a munkaerõpiaci folyamatok közötti erõs kölcsönhatással magyarázható. A két szegmens között kapcsolatot keresõ elméletek alapvetõen kétféle "mobilitási terû" országot különítenek el: egyrészt azokat a nemzeteket, ahol az iskolázottság, a szakképzettség dominál, másrészt azokat az országokat, ahol a foglalkozási réteghelyzetet elsõsorban a szervezeti keretek határozzák meg (Kurz-Müller 1987; magyarul olvasható: Róbert 1998). A kutatók azt találták, hogy minél specializáltabb képzést nyújt az iskolarendszer, annál szorosabb lesz az összefüggés az iskolázottság és a foglalkozási rétegpozíció között. Ennek eredményeként azok az országok, ahol az iskolai szakképzés a foglalkozások legtöbbjéhez kvázi szakmai képesítést nyújt, az elsõ típusú kategóriába tartoznak, míg azok, ahol a szakmai képzettség jellemzõ módon cégekhez kötõdõ tanfolyamokon megszerezhetõ tudásanyagra korlátozódik, a második csoportban találhatók. A magyar szakmunkásképzés közismerten az elsõ típusba sorolható, ami azt jelenti, hogy az "iskolapadokból" kikerülõ szakképzett fiatalok nagy része - ha el tud helyezkedni - tanult szakmájában kezdi foglalkozási karrierjét.

Amíg az eddigiekben említett foglalkozási csoportok esetében elenyészõek voltak a nemek közötti "idõzítési" differenciák, addig a mezõgazdasági munkásoknál más a helyzet. Ez esetben a férfiaknál nem mutatkozik statisztikailag szignifikáns különbség a mezõgazdasági foglalkozásúak és az iparban foglalkoztatott szakképzetlen, illetve segédmunkások pályakezdését illetõen, a nõknél viszont igen, õk ha mezõgazdasági fizikai munkaköröket választanak, akkor ezt általában életpályájuk legelején teszik. Ki kell még emelnünk a rutin szolgáltatási, kereskedelmi foglalkozásúakat is. Az "elsõ osztályra" vonatkozó regressziós becslések itt sem jeleznek a képzetlen ipari munkásokétól jellegzetesen eltérõ mintát, ami tovább erõsíti az emberitõke-beruházások kapcsán tett megállapításunkat, amely szerint Magyarországon "helytelen" ezen csoport és a rutin szellemiek rétegének összevonása.

Az "elsõ osztály" hatások mellett (azokra kontrollálva) statisztikai modelljeink - amint már említettük - vizsgálják a munkapiaci tapasztalat és a foglalkozási hovatartozás közötti kapcsolatot is. Eredményeinket a következõképpen foglalhatjuk össze:

A legtöbb felhalmozott munkaerõpiaci tapasztalat a vezetõvé, illetve a felsõszintû értelmiségivé, hivatalnokká váláshoz szükséges, ez egybecseng azzal a megállapításunkkal, amely szerint éppen ezeknél a foglalkozási csoportoknál az egyik legmagasabb az emberi tõke szakmaspecifikus "pontértéke". A szellemi foglalkozásúak egyéb csoportjainak (alsószintû értelmiségiek, kváziértelmiségiek, rutin szellemiek, irodaiak) karrierprofilja ettõl eltérõ: az "elsõ osztály" hatást figyelembe véve, az ezen foglalkozásokhoz való tartozás valószínûsége fokozatosan csökken az életpálya során. Ez viszont azt jelenti, hogy az alsó szolgáltatói, illetve a rutin szellemi munkakörök tipikusan a foglalkozási karrierút "közepének" foglalkozásai - mégegyszer, a negatív "elsõ osztály" hatásokra (is) kontrollálva. A szakmunkások - és a nõknél a mezõgazdasági munkások - esetében a munkapiaci tapasztalat hatása negatív: minél régebben tartózkodik valaki a munkaerõpiacon, annál kevésbé valószínû, hogy a szakmunkás réteg/osztály tagja. A szolgáltatási és a kereskedelmi dolgozók munkapiaci profiljukat illetõen nem térnek el lényeges módon a képzetlen munkásoktól.
 

Összefoglalás

A tanulmányunk bevezetõjében hivatkozott kutatási tervtanulmány (Róbert 1997) szerint a hazai társadalmi rétegzõdés az empirikus elemzése során szükség van néhány alapvetõ rétegzõdési elv felülvizsgálatára. A következõkben az ezen elveket érintõ legfontosabb empirikus eredményeinket foglaljuk össze.

Fizikai-szellemi különbségtétel. A jelenleg használatos munkajelleg-csoportosításnál alapvetõ a foglalkozások ilyen irányú differenciálása, az EGP-séma esetében azonban nem ez a leglényegesebb választóvonal. Eredményeink szerint a magyar foglalkozási struktúra még mindig kétpólusú, elkülönítve egymástól a nagyobb képzettséget igénylõ, elõrelépési lehetõségeket ígérõ szellemi és az alacsonyabb képzettséggel is betölthetõ, korlátozott karriermobilitási "terû" fizikai foglalkozásokat. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy egy ilyen típusú törésvonal teljesen egyértelmû módon osztaná két részre a munkaerõpiaci pozíciókat. A szellemi-fizikai "szembenállást" mindenképpen képlékenyen kell értelmeznünk. Ezt bizonyítják empirikus eredményeink is, amelyek szerint a foglalkozásokon belül létezik egyfajta "ütközõzóna", a rutin szolgáltatási foglalkozások csoportja, amely átmenetet képez a szigorú értelemben vett szellemi és fizikai foglalkozások között. Más szóval, a foglalkozási struktúrát inkább egyfajta kontinuumként kell felfognunk, amely - Sorensen és Kalleberg (1981) terminológiájával élve - a teljesen zárt munkaerõpiaci pozícióktól a teljesen nyitott pozíciókig terjed. Az elõbbiek csoportjába tartoznak a kvalifikációt igénylõ, innovatív jellegû, önálló munkavégzést követelõ, egy elõre meghatározott karrier-életutat felkínáló foglalkozások, míg az utóbbi csoportba a minimális hozzáértést igénylõ, "bárki" által betölthetõ státuszok. Természetesen a két végpont között a munkaerõpiaci jellemzõk sokfélesége képzelhetõ el, amelybõl következõen a zárt és a nyitott pozíciók közötti átmenet képlékeny.

Vezetõ és értelmiségi különbségtétel. A munkajelleg-csoportosítás a jól képzett szellemi rétegen belül a vezetõ-beosztott értelmiségi különbségtételre helyezi a hangsúlyt. Kérdés volt, hogy a modernizáció, a foglalkozási struktúra átalakulása nem eredményezi-e ezen választóvonal eltûnését, és nem adja-e át a helyét más típusú törésvonalaknak. Eredményeink egyértelmûen ez utóbbi feltevést igazolják. Úgy tûnik, a szellemi rétegen belül erõsebb a magasan kvalifikált értelmiségiek, felsõ- és középvezetõk, valamint az alsóbb szintû vezetõk, kevésbé képzett értelmiségiek, kváziértelmiségiek közötti határvonal, mint a vezetõ-beosztott különbségtétel.

Szakmunkások, betanított munkások, segédmunkások, mezõgazdasági munkások. Vajon érvényesül-e valamilyen határozott hierarchia a fizikai foglalkozásokon belül vagy a különbségek elsõsorban más dimenziókban, például ágazati differenciákként jelentkeznek. Az általunk figyelembe vett paraméterek alapján úgy tûnik, hogy a nõknél inkább, a férfiaknál kevésbé érvényesül a fizikai foglalkozásokon belüli hierarchia. Ezt elsõsorban a képzettségi, munkaerõpiaci beágyazottságra vonatkozó adatok bizonyítják. A nõknél egyértelmûen látszik, hogy a szakmunkásoktól a betanított- és segédmunkásokon át a mezõgazdasági fizikaiakig fokozatosan csökken a foglalkozások humántõke-igénye, a férfiaknál ez a tendencia nem jelentkezik ilyen határozottan. Náluk inkább csak a szakképzett "mesterek" különülnek el a fizikaiak egyéb rétegeitõl. Lényegesek a történeti trendek is, amelyek az EGP-klasszifikációt mutatják érvényesnek - legalábbis a férfiaknál -, amennyiben az nem tesz különbséget a betanított- és a segédmunkások között és egységesen a szakképzetlen munkások osztályáról beszél.

Ágazati különbségek. Az ágazati különbségeket illetõen az egyik legfontosabb probléma a mezõgazdasági és az egyéb termelõ, szolgáltató szféra közötti választóvonal érvényességének a kérdése. A munkajelleg-csoportosítás bizonyos aggregáltsági szinten egy rétegként hivatkozik a mezõgazdasági foglalkozásúakra, függetlenül attól, hogy valaki önállóként vagy munkásként tagja-e ennek a rétegnek. Empirikus eredményeink részben alátámasztják, részben cáfolják ezt az összevonást. A nõknél a munkaerõpiaci paraméterek egyértelmûen arra utalnak, hogy indokolt a mezõgazdasági-nem mezõgazdasági munkások közötti különbségtétel, a férfiaknál viszont más a helyzet, ez esetben az egyszerû mezõgazdasági foglalkozásúak sem képzettségüket, sem egyéb munkaerõpiaci jellemzõiket figyelembe véve nem különböznek az ipari munkásoktól. Ugyanakkor mind a férfiaknál, mind a nõknél megfigyelhetõ egy olyan trend, amely a mezõgazdasági szféra "kettészakadását" jelzi, egyrészt az ipari-szolgáltatási vállalkozókhoz közel álló önállóakra, másrészt a kvalifikálatlan ipari, szolgáltatási munkások mellett/alatt elhelyezkedõ mezõgazdasági munkásokra.

A mezõgazdasági-nem mezõgazdasági különbségtételen túlmenõen figyelemre méltó a különbözõ szintû szolgáltatási fizikai foglalkozások helyzete is. A munka-erõpiaci paraméterek azt jelzik, hogy ezeknek a foglalkozásoknak a "funkciója" speciális, az esetek nagy részében átmenetül szolgálnak a különbözõ, de valószínûsíthetõen a képzettségi hierarchiában nagyjából ugyanott elhelyezkedõ foglalkozási pozíciók közötti mozgásban. Ezek a következtetések egybevágnak egy nemrégiben elvégzett, német adatokon alapuló hasonló tárgyú elemzés eredményeivel (Blossfeld-Giannelli-Mayer 1993). Ezzel kapcsolatosan az említett szerzõk arra az elméleti okfejtésre hivatkoznak, amely szerint a fejlett országokban alapvetõen egy kettõs munkaerõpiac létezik (Piore-Sabel 1984). Az elsõdleges piacon a foglalkozásspecifikus képzettségre helyezõdik a hangsúly, itt a munkavállalók érdeke a szakmai elõmenetelüket megalapozó képzettségbe, tudásba való beruházás, amit ez az "elsõ" munkapiac viszonylag magas jövedelmekkel és viszonylag gyors és meghatározott elõrelépési lehetõségekkel honorál. A másodlagos munkaerõpiacon viszont nem léteznek ilyen típusú "jutalmak". Ez a munkapiac olyan foglalkozásokat tömörít, amelyek karrierlehetõségeiket tekintve nem vagy csak nagyon lazán kapcsolódnak az elsõdleges munkaerõpiaci struktúrához. Más szóval, az ide sorolható foglalkozási csoportoknál - a különbözõ típusú kvalifikálatlan munkák esetében - az életpályán belüli mobilitás legfeljebb csak "egymás közötti" mozgásokban nyilvánul meg, ami viszont hozzájárul egy stabil, idõrõl idõre újratermelõdõ képzetlen munkás réteg kialakulásához.

Ha eddigi elemzéseink összefoglalásaként javaslatot szeretnénk tenni arra vonatkozóan, hogy a vizsgált két foglalkozási séma közül melyik alkalmasabb az átalakuló munkaerõpiaci és társadalmi struktúra jellemzõinek megragadására, az EGP-klasszifikáció érvényessége mellett kellene érvelnünk. Ez azonban nyilvánvalóan nem jelenti ezen osztályozási rendszer "csontnélküli" átvételét, hiszen elemzésünk több pontján is utaltunk arra, hogy az EGP-séma bizonyos megoldásai, összevonásai hazai viszonyok között nem biztos, hogy megállják a helyüket - a vizsgált munkaerõpiaci jellemzõket tekintve. Emellett nyilvánvaló, hogy a különbözõ típusú osztályozási rendszerek "tesztelésének" csak egyetlen területe a munkaerõpiaci dimenzió. További elemzések szükségesek, amelyek mintegy folytatásaként a hatvanas években Ferge Zsuzsa által elkezdett kutatásoknak, az életmód különbözõ aspektusait figyelembe véve próbálják meghatározni a társadalmi helyzet "legjobb" mérését. Az is elképzelhetõ - ahogyan erre már utaltunk is korábban -, hogy nincs egyetlen "legjobb" társadalmi-foglalkozási kategóriarendszer, hanem a különbözõ dimenziókban (munkaerõpiac, jövedelem, vagyoni helyzet, gazdálkodási szokások, kulturális minták, pártpreferenciák, stb.) más és más séma, illetve más és más elméleti megközelítés képes a különbségek legplasztikusabb megragadására.
 
 

Hivatkozások

Agresti, A. 1990. Categorical Data Analysis. John Wiley and Son

Andorka R. 1970. A társadalmi átrétegzõdés és demográfiai hatásai II. Magyarországon. Budapest: KSH Népességtudományi Kutató Intézet

Andorka, R. 1982. A társadalmi mobilitás változásai Magyarországon. Budapest: Gondolat

Andorka R.-Harcsa I.-Kulcsár R. 1975. A társadalmi mobilitás történeti tenden-ciái. Budapest: KSH Statisztikai Idõszaki Közlemények

Andorka R. 1995. A rétegzõdéselmélet haszna a mai magyar társadalom kutatásában. In: Andorka R.-S. Hradil-J. Peschar (eds.) Társadalmi rétegzõdés. Budapest: Aula, 33-65.

Blossfeld, H. P. 1986. Career opportunities in the FRG. A dynamic approach to study life course, cohort, and period effects. European Sociological Review, 2: 208-225.

Blossfeld, H.-P. 1987. Labor-market Entry and Sexual Segregation of Careers in the Federal Republic of Germany. American Journal of Sociology, 1987, July.

Blossfeld, H.-P.-G. Giannelli-K. U. Mayer 1993. Is there new service proletariat? The tertiary sector and social inequality in Germany. In: Esping-G. Andersen (eds.) Changing Classes, Stratification and Mobility in Post-industrial societies. London: Sage

Bravermann, H. 1974. Labor and Monopoly Capital. New York: Monthly Review Press

Bukodi E.-Róbert P. 1999. Családi döntés? A nõk munkaerõpiaci részvétele és a gyermekvállalás. Statisztikai Szemle

Bukodi E.-Fóti J.-Lakatos M.-Záhonyi M. 1999. A foglalkozási rétegzõdés modelljei. In: A társadalom rétegzõdése. Idõszaki közlemények 1. Budapest: KSH

Crompton, R.-G. Jones 1984. White-Collar Proletariat. London: Macmillan

Edwards, R. C. et al. 1975. Labor Market Segmentation. Lexington, Mass.: Heath Co.

Erikson, R.-J. Gotdthorpe-L. Portocarero 1979. Intergenerational class mobility in three Western European societies. British Journal of Sociology, 30: 415-441.

Erikson, R.-J. Goldthorpe 1992. The Constant Flux. Oxford: Clarendon Press

Esping-G. Andersen G. 1993. Changing Classes, Stratification and Mobility in Post-industrial societies. London: Sage

Ferge, Zs. 1969. Társadalmunk rétegzõdése. Budapest: KJK

Ganzeboom H.-D. Treiman 1996. Internationally comparable measures of occupational status for the 1988 International Standard Classification of occupations. Social Science Research, 25: 201-239.

Goldthorpe, J. H. 1980. Social mobility and class structure in modern Briten. Oxford: Clarendon Press

- 1982. On the service class, its formation and future. In: A. Giddens-G. Mackenzie (eds.) Social Class and the Division of Labour. Cambridge: Cambridge University Press

- 1984. Social mobility and class formation: on the renewal of a tradition in sociological inquiry. CASMIN-project. Institut für Sozialwissenschaffeten. Universitat Mannheim

Goldthorpe J.- K. Hope 1974. The social grading of occupations. A new approach and scale. Oxford: Clarendon Press.

Goldthorpe, J.-C. Llewellyn 1977. Class mobility in Britain: three theses examined. Sociology, 11.

Kaufman, R. L.-S. Spilerman 1982. The Age Structures of Occupations and Jobs. American Journal of Sociology. 87: 4, 827-851.

Kerr, C. et al. 1960. Industrialism and Industrial Man. Harvard University Press

Kolosi T. 1987. Tagolt társadalom. Budapest: Gondolat

Kurz, K.-W. Müller 1987. Class mobility in the industrial world. In: Annual Review of Sociology, vol. 13, 417-442. (Magyarul megjelent: Róbert P. (szerk.) 1998. A társadalmi mobilitás. Hagyományos és új megközelítések. Budapest: Új Mandátum)

Marshall, G. et al. 1988. Social Class in Modern Britain. London: Hutchinson

Marshall, G. 1990. John Goldthorpe and class analysis. In: J. Clark-C. Modgil-S. Modgil (eds.) John Goldthorpe, Consensus and Controversy. London: The Falmer Press

Mayer, K. U.-G. Carrol, G. 1990. Jobs and classes: structural contraints on career mobility. In: Mayer-Tuma (eds.) Event History Analysis in Life Course Research. Madison: University of Wisconsin Press

McFadden, D. 1974. Conditional logit analysis of qualitative choice behavior. In: P. Zarembka (ed.) Frontiers in Econometrics. New York and London: Academic Press

Mincer, J. 1974. Schooling, experience, and earnings. New York: National Bureau of Economic Research.

Mincer, J.-S. Polachek 1974. Family investments in human capital: earnings of women. Journal of Political Economy, 82: 76-108.

Piore, M.-C. Sabel 1984. The Second Industrial Divide. New York: Basic Books

Róbert P. 1997. Foglalkozási osztályszerkezet: elméleti és módszertani problémák. Szociológiai Szemle, 2, 5-48.

Sorensen, A. 1991. On the usefulness of class analysis in research on social mobility and socioeconomic inequality. Acta Sociologica, 34: 71-87.

- 1994. The basic concepts of stratification research: class, status, and power. In: D. B. Grusky (ed.) Social Stratification. Social Inequality Series. Boulder: Westview

Sorensen, A.-A. L. Kalleberg 1981. An outline of a theory of the matching of persons to jobs. In: I. Berg (ed.) Sociological perspectives on labor markets. New York: Academic Press

Sorokin, P. 1927. Social mobility. New York: Harper and Bros

Treiman, D. 1970. Industrialization and social stratification. In: E. Laumann (ed.) Social Stratification, Research and Theory for the 1970s.

Tuma, N. B.-M. T. Hannan 1984. Social Dynamics. Models and Methods. Orlando: Academic Press
 

Jegyzetek

* A tanulmány a "Foglalkozási rétegszerkezet a mai Magyarországon" címû F 026542 sz. OTKA-kutatás támogatásával készült. A tanulmány korábbi változatához fûzött értékes megjegyzéseiért köszönetet mondok Kolosi Tamásnak és Róbert Péternek.
1. Az osztályszerkezet neoweberiánus operacionalizálása John Goldthorpe és munkatársai nevéhez fûzõdik, és az általuk kialakított sémát a szerzõk nevének kezdõbetûi után (Erikson-Goldthorpe-Portocarero) EGP-osztályozásnak nevezik.
2. A kutatás eddigi eredményeit a Bukodi-Fóti-Lakatos-Záhonyi (1999) által jegyzett kiadvány tartalmazza.
3. Ez a csoportosítás nem azonos azzal, amelyet Ferge (1969: 124-125) eredetileg javasolt. Lényeges különbség, hogy az elmúlt idõszakban a munkajelleg-csoportosításból eltûnt a középszintû szellemiek - irodai dolgozók szétválasztás; a szakmunkások esetében a termelõ-nem termelõ ágazati bontás (tulajdonképpen számos olyan különbségtétel, ami az EGP-osztályozás jellemzõje).
4. Tulajdonképpen ezt az elvet követte Magyarországon Kolosi is, amikor a nyolcvanas években a társadalmi státuszt mint a többdimenziós egyenlõtlenségi rendszerben elfoglalt helyzetet ragadta meg (Kolosi 1987).
5. Itt fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy a nagyfoglalkoztatókat az osztályozás munkaerõ-piaci státuszuktól függetlenül a felsõ szolgáltatói osztályba sorolja, tehát ez esetben eltér az alkalmazotti és a munkaadói (önálló) jogviszony elsõdleges elválasztásának "szabályától".
6. Érdemes megjegyezni, hogy Ferge (1969: 126) a szellemi munkakörök esetében megteszi a szabadfoglalkozásúak elkülönítését.
7. Az EGP-klasszifikáció szolgáltatói osztály kategóriája (I. és II. osztály) nem azonos a szolgáltatási szektorban dolgozókkal. A szolgáltatói osztály alkalmazottai között szerepelnek olyanok is, akik a termelõ szférában dolgoznak (pl. mérnökök, iparvállalati igazgatók, stb.), miközben a szolgáltatási szféra fizikai alkalmazottjait az EGP IIIb osztályban, a szolgáltatási foglalkozásúak között találjuk.
8. Ez utóbbi klasszifikációt Ganzeboom-Treiman (1996) tanulmánya alapján operacionalizáltuk.