Bevezetés

Az idevágó szakirodalomban számos irányzatot találunk, amely a nacionalizmus jelenségének valamilyen aspektusával foglalkozik a politológia, a nemzetközi kapcsolatok vagy a szociológia területén. A nacionalizmus fogalmának meghatározási kísérletei is sokféle területet foglalnak magukba a politikai ideológiától kezdve a politikai mozgalmakon át a nemzetépítési folyamatokig, valamint az egyén bizonyos politikai irányultságáig.
 

A tanulmány célja

Az alábbiakban bemutatott munka célkitûzése az volt, hogy megvizsgáljuk a nemzet fogalma köré csoportosuló attitûdök szervezõdését, valamint a nemzeti érzelmek és a nemzet fogalmához kapcsolódó kisebbségek iránti attitûdök strukturális kapcsolatait. A vizsgálatban megpróbáltuk feltárni az egyén domináns nemzeti csoportjához kapcsolódó attitûdjeinek valamint a kisebbségi csoportokkal kapcsolatban kialakított attitûd-stratégiáinak kapcsolatait és szervezõdését.

A nacionalizmust mint politikai orientációt vizsgáló - igen ritka - empirikus tanulmányok között különösen átgondolt H. Dekker és M. Malova (1997) munkája. Szerintük a nemzeti attitûdöket felfoghatjuk úgy, mint a nemzet és az ország iránti attitûdök egy halmazát, melyek erõsségük és érzelmi töltetük tekintetében különböznek egymástól és amelyben a nacionalizmus a halmazt alkotó attitûdök egyike. Empirikus vizsgálataik bizonyítékai szerint a modellt alkotó attitûdök (úgymint nemzeti érzések, a nemzet szeretete, nemzeti büszkeség, nemzeti preferencia, nemzeti felsõbbrendûség és nacionalizmus) valóban elkülönülõ érzületek, melyek egy kumulatív hierarchiába szervezõdnek.

Bár ez a modell a nemzet fogalmához kapcsolódó attitûdökre összpontosít, valószínûsíthetõ, hogy ezek az attitûdök szorosan kapcsolódnak a domináns nemzeti csoport és az azzal együtt élõ kisebbségek kapcsolatára vonatkozó véleményekhez. Ebbõl kifolyólag a tanulmányunknak kettõs célja volt. Egyik részrõl igazolni kívántuk, hogy a Dekker-Malova modell magyar mintán is helytálló, vagyis annak ellenére, hogy a modell méréséhez használt skála jó néhány meglehetõsen ország-specifikus állítást tartalmaz, a modell maga magyar kontextusban is mûködik. A másik cél az volt, hogy feltárjuk a nemzeti érzések fenti modellje és bizonyos kisebbségi csoportok iránti attitûdök közti kapcsolatokat.
 

Definíciók és hipotézisek

Történészek, szociológusok és politológusok a társadalmi kisebbségek sokféle definícióját fogalmazták meg, a kisebbségek vizsgálatának éppen releváns oldalát hangsúlyozva. Egyes meghatározások aránylag objektív, megfigyelhetõ kritériumokra építenek, különbözõ kulturális, történelmi vagy fizikai különbségeket elemezve (lásd pl. Kõvágó 1983) és a kisebbségi csoportok számszerû hátrányát hangsúlyozva. Más meghatározások (lásd pl. Wagley-Harris, idézi Simpson-Yinger 1985: 17) nem ennyire objektív, numerikus különbségeket emelnek ki, hanem inkább a kisebbségi lét olyan aspektusait, melyek a kisebbségek hátrányos társadalmi helyzetébõl, a többségi-kisebbségi kapcsolatokból és a feléjük megnyilvánuló többségi attitûdökbõl fakadnak. Munkánkban - a kisebbségek iránti attitûd vizsgálatakor - a kisebbség fogalmát leginkább Tajfel meghatározásához érezzük legközelebb, miszerint "[a kisebbség] az emberek egy olyan csoportja, amely...a »külvilág« bizonyos attitûdjeinek és kezelésmódjának fogadó felét alkotja" (Tajfel 1981).

A kisebbségekkel kapcsolatos többségi politikát Simpson és Yinger (1985) három nagy kategóriába sorolja: a multikulturalitás elfogadása vagy akár támogatása, a kisebbségi csoportok eliminációs szándéka, valamint a két véglet között a kisebbségi csoport asszimilációja vagy - éppen ellenkezõleg - a tudatosan alárendelt helyzetben tartott csoport parazitikus kiszipolyozása. Ha mindezt a domináns csoportban megfigyelhetõ egyéni attitûdök szintjére fordítjuk le, valószínûleg hasonló általános beállítódásokat találunk a kisebbségi csoportokkal kapcsolatban, nevezetesen toleráns, asszimilációs, illetve diszkrimináns, kirekesztésre törekvõ tendenciákat.

1. hipotézis: Az attitûdök összetett interperszonális/csoportközi viszonyok - jelen esetben a domináns többségi csoport és a kisebbségi csoportok közti kapcsolatok - megtestesítõi, illetve tükrözõdései. A külcsoportok iránti attitûdök többek közt feltárhatják az egyénnek ezen csoportokkal szembeni "preferált stratégiáját" és így elhelyezhetõk egy tolerancia - asszimiláció - diszkrimináció/kirekesztés kontinuum mentén.

2. hipotézis: A csoportközi viszonyokat számtalan - történelmi, társadalmi, gazdasági és pszichológiai - tényezõ befolyásolja, ezért a különbözõ csoportok iránti attitûdök nagy változatosságot mutatnak egy társadalomban. Ennek ellenére feltételezhetõ egy olyan szabályos mintázat, amely meghatározza az attitûdök irányát, feltár egy, a kisebbségekkel, mint olyanokkal szembeni preferált stratégiát. Ez a "metaattitûd" nem egy adott kisebbségi csoportra nézve specifikus, hanem a vizsgált személyre jellemzõ általános beállítódás.

A kisebbségek definíciói menthetetlenül a nemzet fogalmához kapcsolják a kisebbség fogalmát, hiszen az csak a nemzettel való relációban nyer értelmet. A kognitív konzisztencia elméleteire alapozva (lásd pl. Abelson 1968) joggal tételezhetjük fel, hogy ezek a fogalmak hasonlóan kapcsolódnak egymáshoz az attitûdök kognitív szervezõdésében. Feltételezésünk szerint a kisebbségekrõl és a nemzetrõl alkotott fogalmak, valamint az ezekhez kapcsolódó attitûdök, érzelmek hasonló módon szétválaszthatatlanul összefonódnak az elme reprezentációs struktúrájában.

3. hipotézis: Szabályszerû kapcsolatokat fedezhetünk fel a nemzettel kapcsolatos attitûdök és a kisebbségi csoportokkal szemben preferált attitûd-stratégiák között. Ezt a kapcsolatrendszert operacionalizálni a Dekker-Malova nacionalizmus modellt alkotó attitûdök, valamint a tolerancia-kirekesztés dimenzió mentén elhelyezett kisebbségi attitûdök közti relációkkal tudjuk.
 

Módszer

A fenti hipotézisek tesztelésének érdekében elõször két, 1994-es, illetve 19995-ös, országos reprezentatív mintán végzett, etnikai attitûdökkel kapcsolatos szociológiai felmérés eddig nagyrészt elemzetlen adatait használtuk fel. Részben ennek az elsõ fázisnak az eredményeire alapozva fejlesztettük ki azt a kérdõívet, amely a fenti hipotézisek tesztelését célozta meg.

Ezt a kérdõívet egy nem reprezentatív, önkitöltõs felmérés keretében alkalmaztuk 405 középiskolásból álló mintán. A válaszadók 7 budapesti középiskola diákjai voltak, 62 százalékuk gimnazista, 38 százalékuk szakközépiskolai tanuló volt. A célcsoport a 17-18 évesek voltak (harmadik, illetve negyedik osztályos tanulók); ez a korcsoport alkotta a minta 85 százalékát, bár teljes minta kormegoszlása 16-tól 20 évig terjedt. A nemi megoszlás nem teljesen kiegyensúlyozott, a minta 55 százaléka lány, 45 százaléka fiú.

A kérdõív. A kérdõív 5 részbõl és összesen 108 elembõl állt. A szekciók a következõ öt témát fedték le. Egy 34 elemes rész a magyarországi romákkal kapcsolatos attitûdöket vizsgálta, egy másik a magyar zsidósággal volt kapcsolatos. Ez a két szekció a kérdõív elején található; a sorrendi hatás kiszûrésének érdekében a két rész prezentációs sorrendjét variáltuk. Ennek a két résznek az elemei az elsõ hipotézis három feltételezett általános beállítódási módjához, nevezetesen a toleráns, az asszimilációs és a kirekesztõ stratégiákhoz kapcsolódtak.

A harmadik szekció a Dekker és Malova által konstruált Nacionalizmus kérdõív átdolgozott változata volt, amely 19, a nemzethez való viszony különbözõ formáit vizsgáló elembõl állt. Ezt követte egy kilencelemû rész, amely a válaszadók nemzetfogalmát volt hivatva alaposabban feltárni, míg végül 17 szociológiai-demográfiai változót mértünk.
 

Elõkészítõ elemzés

A kutatás elsõ fázisában a bevezetésben említett két, 1994- és 1995-ös, az etnikai attitûdöket vizsgáló szociológiai tanulmány adatbázisának másodelemzését végeztük el.¹ Ennek az elemzésnek az volt a célja, hogy az 1. és a 2. hipotézis elõzetes tesztelését elvégezhessük és így némi tudást szerezhessünk a feltételezett attitûdstruktúrákkal kapcsolatban, mielõtt megszerkesztenénk a kérdõívünket és lefolytatnánk a vizsgálatot.

Az 1995-ös, antiszemitizmust vizsgáló tanulmány adatainak itemanalízise szerint a magyarországi zsidósággal kapcsolatos olyan attitûdök, melyek a két csoport együttélésére vonatkozó valamilyen stratégiát fejeznek ki, valóban elrendezhetõk a három feltételezett kategóriában. Az 1994-es vizsgálat - amely a zsidók mellett a romákkal kapcsolatos elemeket is tartalmazott - hasonló elemzése is alátámasztotta ezt a hipotézist. Ez a tanulmány elegendõ elemet tartalmazott a romákkal kapcsolatban is ahhoz, hogy a három klaszterrõl ebben a kontextusban is kapjunk némi elõzetes képet. Ezek az adatok határozottan alátámasztották a három fõ - a toleráns, az asszimilációs és a diszkrimináns - klaszter létezésérõl szóló 1. hipotézist ahhoz, hogy a kutatást ebben az irányba folytathassuk.

További elemzéseket végeztünk annak érdekében, hogy a fent leírt attitûdklaszterek kapcsolatairól megtudjunk valamit a különbözõ kontextusokban, vagyis, hogy a 2. hipotézis azon feltételezését teszteljük, miszerint létezik egy, az egyén által általánosan preferált stratégia a kisebbségekkel, mint olyanokkal kapcsolatban. Bár azok a kutatások, melyek a jelen elemzéshez az adatokat szolgáltatták, a miénktõl meglehetõsen eltérõ hipotézisek vizsgálatára jöttek létre és így egy alapos teszteléshez szükséges elemeknek csak egy töredékét tartalmazták, az eredmények mégis elég világosan cáfolták a 2. hipotézist.

Az 1995-ös antiszemitizmus-vizsgálat csak három elemet tartalmazott a romákkal kapcsolatban, mindhárom erõsen diszkrimináló. Ez a három elem szignifikáns, de alacsony korrelációt mutatott a zsidókkal szembeni kirekesztõ attitûdökkel (az értékek 0,126 - 0,172 között mozogtak, p<0,001). Az 1994-es tanulmány adati lehetõvé tették, hogy összehasonlítsuk a romákkal kapcsolatos három attitûd klasztert a zsidókkal szembeni toleráns és kirekesztõ attitûdökkel. A következõ eredményeket kaptuk:

1. táblázat

Roma kontextus Zsidó kontextus	Asszimiláns	Kirekesztõ	Toleráns
Kirekesztõ	0,219**	0,500**2	-0,121*
Toleráns	0,145*	0,014	0,163**

*p<0,01; **p<0,001

A fenti adatok arra engednek következtetni, hogy a zsidókkal és a romákkal kapcsolatos attitûdök összefonódnak ugyan, de nem ekvivalensek egymással, vagyis a tárgycsoporttól független "metaattitûd" feltételezése nem megalapozott.

Így azt a megoldást választottuk, hogy a kérdõívben felhasználtunk olyan elemeket, melyek a zsidókkal, illetve a romákkal kapcsolatosak, de olyanokat nem, amelyek általánosságban a kisebbségekre, mint olyanokra kérdeztek rá. Azt, hogy miért ezt a két kisebbségi csoportot választottuk a kérdések tárgyául, csak Tajfelnek a bevezetõben idézett meghatározására tudunk utalni. Magyarországon a zsidók és a romák alkották leggyakrabban "a 'külvilág' bizonyos attitûdjeinek és kezelésmódjának fogadó felét", így talán érdemes ezeket az attitûdöket részleteiben megvizsgálni.
 

Nemzet és nacionalizmus
A Dekker-Malova nacionalizmusmodell

Dekker és munkatársai dolgozták ki a nacionalizmus azon koncepcióját, amelyet az itt bemutatott munkában is használtunk. A nacionalizmus kutatásának szerintük legfõbb akadálya a fogalmak tisztázatlansága, amit az is bizonyít, hogy az irodalomban a nacionalizmus fogalmát négy nagyobb terület lefedésére használják, ráadásul konfúzusan: politikai ideológiát, politikai mozgalmat, a nemzetépítés folyamatát és végül az egyének egy sajátos politikai orientációját értik rajta.

A szerzõk rámutattak, hogy csupán a negyedik kategóriát - az egyén politikai beállítódását - vizsgálva is kiderül hogy a nacionalizmus fogalmát még ebben a leszûkített értelemben is számos más olyan nemzeti orientáció szinonimájaként használják, mint például a nemzettudat, nemzeti érzések, nemzeti identitás, a nemzethez való lojalitás, patriotizmus, sõt ezen túlmenõen használják olyan általános értelemben is, amely végképp összemos olyan dimenziókat, mint a nemzetet összetartó vérségi vagy rokonsági kapcsolatokba vetett hit, szeparációs törekvések, a tiszta és homogén nemzet iránti vágy, az etnocentrizmus és így tovább.

Annak érdekében, hogy a nacionalizmus - mint egy sajátos egyéni attitûd - fogalmát tisztázhassák, Dekker és Malova a nemzeti attitûdök egy olyan komplex strukturális modelljét vezette be, amelyben a nacionalimus egy az azt felépítõ elemek közül. Hat, az országgal és a nemzettel kapcsolatos fõ attitûdöt tételeztek fel, majd bizonyítottak empirikusan. A hat attitûd eltérhet egymástól érzelmi töltetének milyenségében (semleges, negatív vagy pozitív) és erõsségében. A legalapvetõbb attitûd - a nemzeti érzés (feeling) semleges töltetû és a nemzethez való tartozás érzését jelenti. A többi öt a modell alapértelmezésében pozitív töltetû, bár a szerzõk feltételeztek negatív "egérutakat" is a negatív identifikációs mintázatú alanyok esetére. Az öt pozitív attitûd a nemzet szeretete, a nemzeti büszkeség, a nemzet preferenciája, a nemzeti felsõbbrendûség és végül a nacionalizmus.

A fenti attitûdök egy kumulatív hierarchiába rendezõdnek, vagyis az attitûdfejlõdés elkülöníthetõ és hierarchikusan egymásra épülõ stádiumait jelölik - a nemzet kontextusában. A fejlõdés során elõször egy alacsonyabban elhelyezkedõ stádiumnak kell kifejlõdnie, mielõtt egy következõ lépcsõfok megjelenhetne, amely minden alatta levõ szintet magába foglal.

A modellt diákmintákon empirikusan tesztelték Hollandiában, Szlovákiában és a Spanyolországi Baszk Autonóm tartományban. Az eredmények alátámasztják a hat fõ attitûd létét és strukturális kapcsolataikat.

A mi kutatásunkban ugyanezt a módszert használtuk annak érdekében, hogy megvizsgáljuk a modell érvényességét Magyarországon, valamint, hogy referenciaalapként használhassuk azt a nemzeti orientációk és a kisebbségek iránti általános beállítódások kapcsolatának vizsgálatához.

A nacionalizmus skála kidolgozásakor az 1995-ös hollandiai és az 1995/96-os szlovákiai vizsgálatok kérdõíveinek elemei közül választottunk ki és fordítottunk le 19 megfelelõ elemet.

2. táblázat
Nemzeti attitûdök Magyarországon

		1	2	3	4		5
Nemzeti érzés	Cronbach ? =0,83
1. Magyarnak érzem magam		1	3	12	20		64
2. Azt érzem, hogy Magyarország a hazám		2	3	7	17		71
A nemzet szeretete	Cronbach ?=0,776
3. Szeretem a magyar nyelvet		1	2	4	19		74
4. Szeretem Magyarországot		1	4	11	24		60
5. Jó érzés magyarnak lenni		3	8	20	30		39
6. Általában kedvelem a magyarokat		0	3	22	37		38
Nemzeti büszkeség	Cronbach ?=0,788
7. Büszke vagyok Magyarországra		4	12	23	28		33
8. Büszke vagyok arra, hogy magyar vagyok		3	7	21	27		42
9. Büszke vagyok arra, amit a magyarok véghezvittek		4	7	27	27		35
Nemzeti preferencia	Cronbach ?=0,552
10. Általában inkább szeretek magyarokkal érintkezni, mint külföldiekkel		20	14	32	17		17
11. Életem nagy részét inkább Magyarországon szeretném leélni, mint bármely más országban		11	15	31	17		26
Nemzeti felsõbbrendûség	Cronbach ?=0,65
12. Általában jobban szeretem a magyarokat, mint a külföldieket		18	18	31	20		13
13. Általánosságban a magyarok különbek más nemzeteknél		35	18	25	14		8
14. Magyarországon a legjobb élni		30	20	30	10		10
Nacionalizmus	Cronbach ?=0,759
15. Úgy érzem, közös gyökerek, közös származás köt össze a magyarokkal		15	18	25	20		22
16. Azt érzem, hogy a magyarok egy nagy családot alkotnak, amelyhez én is tartozom		19	24	26	17		14
17. Szerintem minden magyarnak Magyarországon kellene élnie		33	24	20	9		14
18. A magyaroknak nem szabadna keveredniük más nemzetekkel		49	18	14	8		11
19. Jobb lenne, ha a nem magyar nemzetiségû emberek kivándorolnának az országból		45	15	16	8		16

Vizsgálatunk szerint az így szerkesztett skála alkalmazható a mi mintánkon is - hasonló adatokat produkálva, mint a másik három országban végzett elõzõ kutatások. A teljes nemzetiattitûd-skála erõsen megbízhatónak bizonyult (Cronbach ?=0,856 az összes 19 elemre vonatkoztatva), csakúgy, mint a legtöbb alskála, (melyek Cronbach ?-i 0,65 és 0,83 közé estek) a nemzeti preferencia skálájának kivételével, amelynek Cronbach ?-ja alacsony, 0,552.

Mindezek az eredmények tovább erõsítik a modell validitását, hiszen bizonyítják, hogy a modell számos országban alkalmazható, függetlenül attól, hogy jó néhány elem meglehetõsen eltérõ jelentéssel bír a különbözõ nemzeti kontextusokban. Az egyes elemek támogatottsági mintázata a vizsgált országokban összehasonlítható, bár jelentõs helyi változatosságot mutatnak. Például a Magyarországon messze legmagasabb egyetértési arányt mutató állítás - az összes más országokbeli vizsgálattal ellentétben - a 3. számú elem (szeretem a magyar nyelvet), utalva arra, hogy milyen kitüntetett helyet foglal el a nyelv a magyar nemzeti öntudatban.

Az elemek támogatottsági mintázatának másik oldalán olyan nagyon alacsony támogatottságú elemeket találunk, melyeknek megítélése a magyarok, illetve Magyarország és más országok többé-kevésbé objektív összehasonlításán alapulnak - a nemzeti felsõbbrendûség skála 13. és 14. eleme. Azt találtuk, hogy a válaszadók valóban erõsen preferálják Magyarországot, illetve a magyarokat abban az értelemben, ami érzelmi azonosulásukat illeti - lásd a 10., 11., 12. elemet -, de ugyanakkor világosan megmutatkozik, hogy nem gondolják azt, hogy országuk vagy polgártársaik valóban jobbak másoknál.

Az attitûdök strukturális szervezõdésérõl - a kumulatív hierarchiáról - felállított hipotézisünk tesztelésének érdekében elõször a hat alskála által megjelenített fõ attitûdcsoport támogatottsági szintjét számítottuk ki, az egyes elemek 4-es vagy 5-ös pontszámai (egyetértés, illetve erõs egyetértés) összesített átlagának segítségével.

3. táblázat
A hat fõ attitûd támogatottsága

Nacionalizmus	28
Nemzeti felsõbbrendûség	25
Nemzeti preferencia	39
Nemzeti büszkeség	64
A nemzet szeretete	80
Nemzeti érzés	88

(4-es, illetve 5-ös pontszámot adó válaszadók százaléka)

Az eredmények valóban azt mutatják, hogy a hierarchiában felfelé haladva az egymás után következõ stádiumok egyre kisebb támogatottságot élveznek - kivétel ez alól az utolsó két szint, a nemzeti felsõbbrendûség és a nacionalizmus, ahol úgy tûnik, nincs szükség nagy ugrásra a két szint közti lépcsõfok átlépéséhez. Az a tény, hogy a nacionalizmus alskála teljes támogatottsága - a modell elõrejelzésével ellentétben - valamivel meghaladja a nemzeti felsõbbrendûségét, valószínûleg a fent említett különbségtételbõl ered, vagyis a nemzethez kapcsolódó bizonyos fogalmakhoz való érzelmi azonosulás merõben mást jelent, mint ezen aspektusokról alkotott értékelõ vélemény. Míg a magyarok erõsen azonosulnak az országgal a Nacionalizmus és a Nemzeti felsõbbrendûség skála egyes elemei szerint, ugyanakkor nem gondolják, hogy valóban ebben az országban a legjobb élni, illetve, hogy polgártársaik jobbak, mint más nemzeteké - ebbõl eredõen Nemzeti felsõbbrendûségük túl gyenge ahhoz, hogy a piramis ötödik lépcsõfokát alkossa.

A hipotézis validálásának következõ lépése az volt, hogy megvizsgáltuk az alskálák közti korrelációkat. A korrelációk közepes erõsségûek - 0,35 és 0,72 közé estek - egyik sem lépte túl a 0,80-as értéket, így igazolódott, hogy jogosan kezeljük elkülönült bár strukturálisan kapcsolódó alskálákként a hat fõ attitûdnyalábot.

Ha feltételezzük azt, hogy az attitûdök hierarchiája valóban kumulatív jellegû, az elvileg azt jelentené, hogy a hierarchiában egymáshoz legközelebb elhelyezkedõ attitûdcsoportok közti különbségek kisebbek, mint a távolabb levõ csoportok közti eltérések. A hierarchia feltételezett felépítését sikeresen igazolni tudtuk az alskálák által megjelenített attitûdcsoportok különbözõségének kiszámításával - minél nagyobb a feltételezett távolság a stádiumok között, annál inkább különböznek egymástól az ott jelenlévõ attitûdök. Ezeket az eredményeket az alábbi különbözõség-mátrixban ábrázoltuk: a különbséget jelzõ értékek fokozatosan nõnek a mátrixban fentrõl lefelé, illetve jobbról balra haladva.

4. táblázat
A nemzeti attitûd alskálák Euklideszi különbözõség koefficiens mátrixa

	1. Nemzeti érzés	2.  A nemzet szeretete	3. Nemzeti büszkeség		4. Nemzeti preferencia	5. Nemzeti felsõbbrendûség
1. Nemzeti érzés
2. A nemzet szeretete	13,0
3. Nemzeti büszkeség	20,0	14,9
4. Nemzeti preferencia	33,8	29,0	25,4
5. Nemzeti felsõbb- rendûség	41,4	36,6	30,8	18,8
6. Nacionalizmus	41,3	37,2	31,4	22,5		17,2

Összefoglalva, a fenti eredmények szerint sikeresen validáltuk a Dekker-Malova féle Nacionalizmus modellt magyar mintán. Annak ellenére, hogy a különbözõ országokban a skála egyes elemei esetlegesen eltérõ támogatottságot kaptak, a modell egészében mûködõképesnek bizonyult Magyarországon is, hiszen hasonló strukturális jellemzõket mutatott, mint azt az eredeti elmélet bejósolta.
 

A nemzet fogalma

A közép-kelet-európai régió egyik legfontosabb interkulturális problémája a nemzeti és etnikai határok diszparitása, az etnikai/nemzeti hovatartozás és az állampolgárság gyakran megkérdõjelezõdõ relációja, a nemzeti azonosulás ezen két aspektusának között létrejövõ feszültségek.

Ennek a jelenségnek az egyik aspektusa a nemzet, az állam és a nemzetiség fogalmainak nem egyértelmû percepciója. A kutatás következõ szakaszában azt vizsgáltuk, hogy hogyan vélekednek a válaszadók a nemzet, az állam és a nemzetiség fogalmáról, hiszen e nélkül nem tudtuk volna részleteiben feltárni a nemzet fogalma köré csoportosuló attitûdök szervezõdését. Magyarországon a hetvenes évek eleje óta folynak empirikus kutatások ezen a téren, melyek szerint ezen fogalmak percepciója nem egyértelmû és nem konzisztens. A homály tetten érhetõ mind a nemzet, mint nép meghatározó kritériumaival kapcsolatban - vagyis, hogy milyen elvárásoknak kell megfelelnie valakinek ahhoz, hogy magyarnak véljék -, valamint a nemzet kulturális avagy politikai meghatározásával kapcsolatban is - ahogy az megmutatkozik a kisebbségeknek a nemzethez való viszonyában, vagyis hogy a különbözõ magyarországi etnikai csoportok, illetve a határon túli magyar kisebbség a magyar nemzethez tartozóknak tekintendõk avagy sem.

A kulturális versus politikai nemzetfogalommal kapcsolatosan 1973 óta folynak kutatássorozatok melyek a hetvenes években a politikai nemzetfogalom dominanciáját mutatták ki (összefoglalóját lásd Lázár 1996). Ugyanebben az idõszakban Hunyadi és munkatársai (1974; 1975) kutatásai a nemzet meghatározó kritériumait vizsgálták, eredményeik szerint a meghatározás két alaptípusa létezik: a válaszadók egy része szerint a "magyarság" természetes vagy tulajdonított kategória, hiszen jellemzõi a születési hely, illetve az anyanyelv, míg az alanyok másik része szerint ez egy olyan jellemzõ, amely választás kérdése, hiszen tanulás útján meg lehet szerezni, illetve az öndefiníción múlik.

Az elmúlt 25 évben a folyamatosan jelen levõ politikai nemzetkoncepció mellett fokozatosan egyre erõsebb hangsúlyt kapott a kulturális-nyelvi-etnikai nemzetfelfogás is, amely tetten érhetõ a válaszadók egyre növekvõ hányadában, akik a más országokban élõ magyarokat a nemzet részének tekintették, de ugyanakkor a Magyarországon élõ nemzetiségi-etnikai csoportok szintén gyakran sorolódtak a nemzet alkotóelemei közé.

Ezt a módszert ismételtük meg a mi vizsgálatunkban - az elõzõ tanulmányokban alkalmazott kategóriákkal - annak érdekében, hogy a válaszadóink nemzetfogalmát feltárjuk.

5. táblázat
A kisebbségek szerepe a nemzet definíciójában

A nyugat-európai országokban élõ magyarok	72
A szomszédos országokban élõ magyarok	82
A magyarországon élõ nemzetiségek	47
A magyarországi zsidók	68
A magyarországi cigányok	46

(a válaszadók százaléka, akik a fenti csoportokat a nemzet alkotóelemének tekintették)

Eredményeink arra utalnak, hogy válaszadóink körében az etnikai-kulturális nemzet koncepció az uralkodó. Körülbelül a minta háromnegyed része szerint a más országokban élõ magyarok a magyar nemzethez tartoznak, míg kevesebb, mint felük gondolja ugyanezt a Magyarországon élõ nemzetiségekrõl és cigányokról. Összességében 25 százalékuk rendelkezik tisztán etnikai-kulturális nemzetfelfogással, szerintük kizárólag a más országokban élõ magyarokat sorolhatjuk a nemzethez, de semmilyen más kisebbség tagját nem.

Eredményeink szerint meglehetõsen erõs tendenciát találtunk a cigányok, mint a nemzet integráns részének elutasítására, de nem sokkal erõsebbet, mint más etnikai csoportok esetében. Ennek ellenére a cigányok, illetve a nemzetiségi kisebbségek nemzetalkotó elemként való elfogadása közötti 0,56-os korreláció arra utal, hogy a hasonló számok eltérõ elfogadási mintázatot takarnak. A zsidók középtájon helyezkednek el, a válaszadók körülbelül kétharmada a nemzet részének tekinti õket, amely eredményt tekinthetünk a zsidók erõsen asszimilált-integrált státuszából eredõnek, de annak is, hogy a zsidók etnikai csoportként való szemlélete nem egyértelmû.

Párhuzamosan azzal a folyamattal, amelynek eredménye a politikai nemzetfogalom fokozatos átalakulása egyre inkább egyfajta kulturális nemzetfelfogásba, hasonló változás zajlott le az elmúlt harminc évben a nemzet meghatározó kritériumairól vallott nézetek tekintetében. A fentebb idézett kutatások szerint a hetvenes évek elején az általános felfogás szerint a magyarság meghatározása leginkább az országhoz való valamiféle kötõdéshez kapcsolódott, míg az azt követõ húsz évben egyre többen vélték úgy, hogy a nyelvi-kulturális kötõdés és az öndefiníció is fontos elemek a "magyarnak lenni" meghatározásában. A mi mintánkban a következõ eredményeket kaptuk:

6. táblázat
A magyarság meghatározó kritériumai

Akik Magyarországon születtek	38
Magyar állampolgárok	39
Akiknek az anyanyelve magyar	60
Aki önmagát magyarnak tekinti	78

(a válaszadók százaléka, akik a fenti csoportokat magyarnak tekintik)

Ezek az eredmények összhangban vannak az elõzõekben említettekkel: az általunk feltárt magyarság definíciók is inkább kulturális, mint politikai nemzetfelfogást tükröznek, ugyanakkor az öndefiníció még nagyobb hangsúlyt kap. Ez összevág Lázár és Dobossy egy 1995-ös vizsgálatának eredményével, amely szerint a meghatározó kritériumok feltárt fontossági sorrendje "azt mutatja, hogy a magyarsághoz való tartozás ismérvei elsõsorban aszerint rendezõdnek el az emberek fejében, hogy ez mennyire tudatos választásnak, a magyarság vállalásának vagy a véletlennek a mûve" (Lázár 1996: 57). Az adatok egy finomabb elemzése is alátámasztja ezt az eredményt: a minta 23 százaléka szerint az öndefiníció önmagában elégséges kritérium, míg egy másik 16 százalék szerint az öndefiníció az anyanyelvvel együtt már elégséges alap ahhoz, hogy valakit magyarnak tartsunk.

A két nemzetfogalom kapcsolatának vizsgálatakor azt találtuk, hogy azok, akik az öndefiníció mellett az anyanyelvet is megkívánják a magyarság elfogadásához - tehát igen erõs kulturális kritériumokat szabnak - valóban inkább kulturális, mint politikai nemzetfelfogást vallanak, ami az etnikai és nemzetiségi kisebbségek átlagnál alacsonyabb befogadásában, viszont a határon kívüli magyarok átlagosnál magasabb elfogadásában mutatkozik meg. Másrészrõl viszont mind a négy elem - az öndefiníció, a nyelv, a születési hely és az állampolgárság - meghatározó kritériumként való említése inkább toleráns, semmint megszorító beállítódást takar, hiszen az ide tartozó válaszadók átlagon felüli elfogadási arányt mutattak mind az öt kisebbségi kategória iránt.

Miután feltártuk a teljes mintára vonatkozólag a nemzetfogalom két típusát, megvizsgáltuk azt a feltevést, hogy a nemzeti azonosulás különbözõ szintjeit képviselõ alanyok nemzetfelfogása is eltérõ. Ennek érdekében azt elemeztük, hogy a nacionalizmus skálán elért különféle pontszámok megfeleltethetõk-e a nemzet fogalmáról, illetve a nemzet meghatározásáról kialakított nézetekben feltárt különbségeknek.

7. táblázat
A nemzetfogalom alakulása a nacionalizmus mértéke szerint

	A minta átlaga	A nacionalizmus alskálán elért pontszám
		1	2	3	4	5
A nyugat-európai  országokban élõ magyarok	72	63	77	68	71	76
A szomszédos országokban élõ magyarok	82	74	83	82	84	86
A Magyarországon élõ nemzetiségek	47	72	54	44	22	9
A magyarországi zsidók	68	96	79	60	40	9
A magyarországi cigányok	46	75	59	40	14	0

(a válaszadók százalékában; 1-es pontszám=az összes nacionalista elem elutasítása,
5= az összes nacionalista elem elfogadása)

Az eredmények szerint azok az alanyok, akik teljes mértékben visszautasítják a nacionalista állításokat a minta egészéhez viszonyítva aránylag erõs politikai nemzetfelfogást vallanak. Ez megmutatkozik abban, hogy a határon túl élõ magyarságot aránylag alacsony arányban tekintik a nemzet részének, ugyanakkor az országban élõ kisebbségeket nagyon nagy százalékuk - 72-96 százalék - sorolta a nemzet elemei közé. Ahogy a nacionalista attitûdökkel való azonosulás erõsödik, a magyarországi kisebbségek elfogadása drasztikusan csökken - végül már csak 10 százalék sorolja a nemzethez a nemzetiségeket és a zsidókat és nulla(!) a romákat - ami arra utal, hogy a nacionalista attitûdökkel együtt jár a politikai nemzetfelfogás majdnem teljes elutasítása és inkább etnikai típusú nemzetfogalom hirdetése. Összességében nagyon világosan megmutatkozik az a tendencia, hogy a nacionalista attitûdök erõsödésével párhuzamosan a nemzetfogalom átalakul, egyértelmûen eltûnik a politikai koncepció, bár az etnikai-kulturális nemzetfogalom erõsödése nem ilyen tiszta.

Kevésbé egyértelmû a kép a magyarságdefinícióját illetõen. Az elsõ változót - a magyarországi születést - durván a minta egyharmada fogadja el, mind a minta egészét, mind az alcsoportokat tekintve. Az állampolgárság egyre kisebb hangsúlyt kap, ahogy a nacionalizmus erõsödik, amely nem meglepõ az elõbbiekben kimutatott gyengülõ politikai nemzetfelfogás ismeretében. Az öndefiníció terepe egyértelmûen korlátozódik a nemzeti elkötelezõdés erõsödésével és nem kizárt, hogy konnotációjában is változik. Feltételezhetõ, hogy míg a nem nacionalista alanyok az öndefiníciót valószínûleg a kisebbségek számára létezõ, választható lehetõségnek tartják, addig a nacionalisták ezt elvárják bizonyos csoportoktól, nevezetesen megkívánják a határon kívüli magyaroktól, hogy tartsák magukat magyarnak.

8. táblázat
A magyarság meghatározásának alakulása a nacionalizmus mértéke szerint

	A minta átlaga	A nacionalizmus alskálán elért pontszám
		1	2	3	4	5
Akik Magyarországon születtek	38	35	37	43	38	38
Magyar állampolgárok	39	44	48	31	25	29
Akiknek az anyanyelve magyar	60	51	68	56	53	67
Aki önmagát magyarnak tekinti	78	84	86	72	67	67

(a válaszadók százalékában; 1-es pontszám=az összes nacionalista elem elutasítása,
5= az összes nacionalista elem elfogadása)

A nacionalizmus Dekker-Malova féle modellje a nacionalizmusban kumulálódó nemzeti attitûdök fejlõdésére és erõsödésére összpontosított. A fent bemutatott vizsgálat betekintést adott abba az ezzel párhuzamosan lejátszódó folyamatba, amelynek során az ezekkel az attitûdökkel kapcsolatban álló bizonyos fogalmak és nézetek is átalakulnak.

A fenti eredmények további megerõsítést adnak annak a feltételezésünknek, hogy a nemzeti attitûdök és a kisebbségekkel kapcsolatos beállítódások között szisztematikus kapcsolatot fedezhetünk fel. Láttuk, hogy a nacionalista attitûdökkel való erõs azonosulás együtt jár a nemzet inkább etnikai, semmint politikai konceptualizálásával. Ez önmagában már erõteljes akadályt képez a kisebbségek asszimilációs törekvéseivel szemben, hiszen a nemzet tulajdonított jellegét hangsúlyozza és nem hagy sok teret az öndefiníciónak. Ezért az eredeti hipotézisünket úgy finomíthatjuk, hogy a többségi csoport tagjainak asszimilációs elvárásai valószínûleg csökkennek a nemzethez való viszony erõsödésével. A másik oldalon viszont még mindig nem tudunk jóslásokba bocsátkozni azt illetõen, hogy az attitûdfejlõdés melyik fázisáig kell eljutni az alanynak ahhoz, hogy a nem asszimilálódott kisebbségekkel kapcsolatban a diszkrimináció vegye át az uralkodó szerepet az etnikai-kulturális különbségek toleranciájától.
 

A kisebbségek iránti attitûdök
Attitûdök a romákkal kapcsolatban

A vizsgálatunkban alkalmazott kérdõív 34 olyan elemet tartalmazott, amely a magyarországi romák felé irányuló többségi attitûdök feltárását célozta. Az elemek faktoranalízise négy fõ attitûd-kategóriát különített el: az eredetileg feltételezett asszimilációs, toleráns, illetve kirekesztõ alapállás mellett megjelent egy kifejezetten antirasszista, pozitív diszkriminációt jelzõ faktor is.

9. táblázat

Asszimilációs skála (Cronbach ?=0,698)	1	2	3	4	5	átlag pont-szám
1. A cigányokat rá kellene kényszeríteni, hogy ugyanúgy éljenek, mint a többi ember	15	16	22	18	29	3.3
2. A cigányoknak teljesen el kellene  magyarosodniuk	43	27	19	7	4	2.02
3. Egy cigány és egy nem cigány házassága csak akkor lehet tartós, ha a cigány fél teljes mértékben alkalmazkodik a másikhoz	38	15	27	9	11	2.39	I. Faktor
4. Vannak rendes cigányok, de a többségük nem az	6	11	17	22	44	3.87
5. Bár a cigányok és a nem cigányok között is sok a szegény, a cigányok sokkal kevesebbet tesznek azért hogy helyzetükön változtassanak	7	8	15	26	44	3.92
6. A cigányokkal szembeni gyakori ellenérzésekrõl elsõsorban a cigányok tehetnek	3	10	21	25	41	3.92
7. A cigányok gondjai megoldódnának, ha végre elkezdenének dolgozni	7	14	23	27	29	3.57
8. A gazdag cigányok támogassák a szegény cigányokat	8	4	22	21	45	3.93	II. Faktor
9. A cigányok beilleszkedésének fõ akadálya alacsony iskolázottságuk a szakképzettség hiánya	8	9	16	26	41	3.83
10. A cigányok akkor tudnak legjobban beilleszkedi a társadalomba, ha elszórtan élnek, nem pedig zárt közösségekben	10	10	30	27	23	3.41
11. A cigányok alapvetõ problémája abból ered, hogy nincsen saját országuk	24	12	19	20	25	3.07	III. Faktor
Összes3	0	9	47	42	2	3.37

Az asszimilációskála tizenegy elemén végzett további faktoranalízis szerint a romákkal kapcsolatos asszimilációs elvárások tovább bonthatók három csoportra. A legnagyobb csoport - a fenti táblázat elsõ hat eleme - olyan állításokból áll, melyek nagyon erõs, majdhogynem agresszív asszimilációs elvárásokat tükröznek, olyan elemekkel társítva, melyek kizárólag a romákat teszi felelõssé hátrányos helyzetükért. A válaszok eloszlása arra utal, hogy ez utóbbi tényezõ - a hibáztatás - erõs támogatottságot kap, míg az erõltetett asszimilációt csak abban az értelemben támogatják a megkérdezettek, ami az életmódbeli különbségek eltüntetését illeti, de nem állnak ki a teljes asszimiláció mellett.

Az attitûdök második alcsoportja - a fenti táblázat 7-10. eleme - olyan véleményeket tükröz, melyek a romák életét meghatározó olyan többé-kevésbé objektív tényezõket illetik, mint az iskolázottság hiánya, a szegregáció és az integrációt hátráltató gazdasági tényezõk. Ezek a kijelentések általában erõs egyetértésre találtak; a legkevésbé támogatott elem a szegregáció felszámolásával kapcsolatos, ami egyébként heves vitákat kavart az elmúlt években több magyarországi településen.

Végül a harmadik alfaktor egyetlen elembõl áll, amely a romák anyaországának hiányával kapcsolatos. Ez az elem kapta a legalacsonyabb faktorpontszámot a teljes asszimilációs faktoron az elsõ elemzés során és nem váltott ki markáns válaszmintázatot sem.

Az összpontszámok eloszlása azt mutatja, hogy az asszimilációs attitûdöket nagyrészt elfogadták a megkérdezettek, bár a minta nagyon kis hányada támogatta teljes szívvel. A skála átlagpontszáma 3,37, amely a legmagasabb a kapott négy skála
közül.⁴

10. táblázat

Tolerancia skála (Cronbach ?=0,854)	1	2	3	4	5	átlag pontszám
1. A cigányok élhessék saját szokásaik, kultúrájuk szerint életüket, amíg az nem zavar másokat	2	3	11	21	63	4.37
2. A cigányok mûvészete gazdagítja a magyar kultúrát	19	16	22	21	22	3.11
3. A cigányoknak nem szabad lemondaniuk a hagyományaikról	10	12	24	25	29	3.51
4. A cigányokat támogatni kell abban, hogy megõrizzék hagyományaikat, nyelvüket, kultúrájukat	17	15	28	20	20	3.14
5. Lehetõvé kellene tenni, hogy a cigányok választhassanak, cigány vagy magyar nyelvû  iskolába járatják gyerekeiket	21	11	24	21	23	3.13
6. Jó lenne, ha a cigány gyerekek anyanyelvükön is tanulhatnának az iskolában	19	16	28	19	18	3.02
7. Lehetõvé kellene tenni. hogy a cigányok önállóan intézhessék ügyeiket	15	15	29	24	17	3.11
8. A cigányok minden szempontból érettek arra, hogy saját dolgaikban önállóan dönthessenek	18	21	22	22	17	2.98
9. Ha a saját szokásaik megengedik, nincs abban semmi, ha a cigányok például tizenéves korban már gyereket szülnek	41	16	17	12	14	2.42
Összes	5	19	38	32	6	3.14

A tolerancia skála elsõ elemével kapcsolatos adatok azt sugallhatnák, mintha megkérdezett alanyaink nagyon magas szintû toleranciát mutatnának - elvileg -, hacsak nem lennének olyan zavaróak a romák és a többiek életmódja közti különbségek. Pedig a sajátos különbségekkel kapcsolatos elemekre adott jelentõsen alacsonyabb támogatás lerántja a leplet az ennél csúnyábban festõ realitásról.

A kulturális különbségeket nagyrészt tolerálták, de a az autonómia nagyban megkérdõjelezõdött és az életmódbeli különbségeket egyértelmûen elítélték a megkérdezettek. A minta nagy része valamelyest egyetértett azzal, hogy a romáknak meg kellene õrizniük kultúrájukat és hagyományaikat, de ennek meglétét nem sorolják a magyar mûvészeti élet színfoltjaihoz és még kevésbé lennének hajlandóak aktívan támogatni azt.

A roma gyerekek anyanyelvi oktatását sem nem támogatják, sem nem ítélik el igazán, de az ezzel kapcsolatos elemek mind negatív korrelációban állnak a - nagyon erõsen támogatott - szegregált iskolákat javasló kijelentéssel (lásd a diszkrimináció skála 6. elemét, r=-0,319 és r=-0,226 a tolerancia skála 5. és 6. elemével, p<0,001). Ez az eredmény arra enged következtetni, hogy a megkérdezettek nagy része szerint a roma gyerekeknek külön iskolába kellene járniuk, de nem túl fontos kérdés, hogy ott mit és hogyan tanulnak.

A tizenéveskori gyermekáldás elutasítása világosan megmutatja a jelentõsen eltérõ életformával szembeni intoleranciát, de a diszkrimináció skála 8. elemével való szignifikáns negatív korreláció azt mutatja, hogy ez nem a lakosságon belül a roma populáció arányának növekedésétõl való félelem burkolt kifejezése.

A fenti két skála általánosan vett eredményei erõs hajlandóságot mutatnak a többségi társadalom tagjainak oldaláról arra, hogy a romákat a többségtõl megkülönböztetõ vonásaik feladására késztesse - elsõsorban azoknak a tulajdonságoknak, melyek a nem romák életmódjával ellentmondásban állnak. A hangsúly nem a kulturális asszimiláción van - ami például a nyelvhasználatot vagy a kulturális hagyományokat illeti -, hanem a többségi társadalomba való beolvasztásukat akadályozó tényezõk megszüntetésén. Az asszimilációs folyamat megvalósításának feladatát nagyrészt a roma közösségre hárítják, csakúgy, mint ahogy az asszimiláció sikertelenségének eredetét is ott vélik megtalálni.

A romák és a többiek békés együttélésének lehetõsége valós eshetõségnek tûnik a megkérdezettek szemében, ami a magánszférát illeti - ahogy az az elsõ elem határozott elutasításából kitûnik -, ezzel szemben a társadalmi integrációról vallott nézetük meglehetõsen pesszimista - lásd a 2. elemet. Bár a két említett elem szoros kapcsolatban áll egymással (r=0,447, p<0,001), de a kettõ támogatottsági mintázata éppen tükörképe egymásnak.

A romák társadalmi támogatásának szükségességét a többség elismeri, a pozitív diszkriminációt nagyon határozottan elutasítják - lásd az antirasszista skála 2. elemét.

11. táblázat

Diszkrimináció skála (Cronbach ?=0,923)	1	2	3	4	5	átlag pontszám
1. A cigányok és a nem cigányok szokásai annyira különböznek, hogy tartósan úgysem tudnak együtt éln iegy házasságban	32	23	22	12	11	2.48
2. A cigányok sohasem fognak beilleszkedni  magyar társadalomba	9	13	24	23	31	3.57
3. A cigányok nem érdemlik meg, hogy támogassák õket	31	20	22	9	18	2.66
4. A cigányokat teljesen el kellene különíteni a társadalom többi részétõl, mivel képtelenek az együttélésre	40	17	14	10	19	2.52
5. Csak helyeselni lehet, hogy vannak még olyan szórakozóhelyek, ahova cigányokat nem engednek be	24	16	16	13	31	3.16
6. Mindenkinek joga van arra, hogy a gyermekét olyan iskolába járassa, ahol nincsenek cigány gyerekek	13	12	17	11	47	3.67
7. A magyarországi településeknek, illetve városrészeknek meg kell adni a választási lehetõséget, hogy az ott lakók eldönthessék, költözzenek-e  oda cigányok vagy sem	23	18	16	16	27	3.1
8. A cigány lakosság számának növekedése veszélyezteti a társadalom biztonságát	7	14	22	21	36	3.69
9. A bûnözési hajlam a cigányok vérében van	23	19	16	18	24	3.03
10. A rendõröknek szabadabb kezet kellene adni amikor cigány bûnözõkkel szemben járnak el, mint a nem cigányokkal kapcsolatban	51	13	13	8	15	2.26
Összes	8	33	26	21	12	2.97

A különbözõ kontextusokban megjelenõ szegregáció eltérõ egyetértést váltott ki. Az iskolai szegregációt nagymértékben támogatták a megkérdezettek, ez az eredmény már csak azért is figyelemre méltó, mivel a megkérdezettek mindannyian középiskolás diákok voltak. Ez az eredmény eltér a felnõtt mintákon kapott adatoktól, ahol a romák és nem romák együttes oktatása általában egy aránylag könnyen elfogadott állítás a társadalmi távolságtartásra való hajlandóság mérésére szerkesztett elemek közül (lásd pl. Tomka 1979). Tomka (1991) - az 1978 és 1989 között ezzel a témával foglalkozó kutatások adatait elemezve - arra a következtetésre jutott, hogy a különbözõ kontextusokban megjelenített szegregáció támogatottsága nagyrészt attól függ, hogy a kérdéses téma mennyire érinti a megkérdezettet személyesen. Ebbõl eredõen a felnõttek számára sokkal kevésbé elfogadható az, ha romák költöznek a szomszédságukba, mint az integrált iskola vagy a vegyes házasságok lehetõsége - ez utóbbi úgyis elég kis valószínûséggel fordul elõ, ezért nem fenyegetõ - míg a mi mintánk diákjai számára az elkülönített iskolák kérdése erõs személyes érintettséget hordozott és az egyik legmagasabb támogatottsági arányt váltotta ki.⁵

A teljes szegregációt aránylag erõteljesen utasították vissza a megkérdezettek, bár ugyanakkor úgy tûnik, mintha a romáknak a szomszédságba költözése az ott lakók döntésén kellene múlnia - ami a szegregáció burkolt támogatását jelzi. A nyilvános helyeken történõ elkülönítés megítélése nem egyértelmû, a teljes elutasítás és a teljes elfogadás egyaránt aránylag magas arányban fordult elõ.

A rasszista megkülönböztetést sugalló állítások különbözõ erõsségû támogatást kaptak. Az összes diszkrimináló kijelentés közül a legmagasabb támogatottságot (3,69-es átlagpontszámmal) az az állítás kapta, amely a roma populáció számbeli növekedésének fenyegetõ jellegére utalt - egy olyan vélemény, amely a romákat elválaszthatatlanul a bûnözéssel kapcsolja össze. Ugyanakkor a legrasszistább kijelentés - miszerint a roma bûnözés "genetikus" lenne - U alakú megítélési görbét és 3,00-as átlagpontszámot eredményezett. Végül a rendõrségi eljárásokkal kapcsolatos negatív megkülönböztetést nagyon határozottan elutasították a válaszadók. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül ugyanakkor azt sem, hogy az ez utóbbi három elem összefüggéseinek diszkrimináció-analízise szerint a rasszista beállítódás igenis befolyásolja a roma bûnözésrõl vallott nézeteket. A 9. elemre ötös pontszámot adó - vagyis erõsen rasszista beállítódású - alanyok válaszmintázatát elemezve a következõ eredményekre jutottunk: ezen megkérdezettek mindegyike (100%) négyes vagy ötös pontszámot adott a 8. számú elemre - a társadalmi fenyegetettségére vonatkozólag - és 62 százalékuk adott ilyen pontszámot a 10. állításra - a rendõrség megkülönböztetett viselkedésével kapcsolatban.

12. táblázat

Antirasszista, pozitív diszkriminációt támogató skála (Cronbach ?=0,923)	1	2	3	4	5	átlag pontszám
1. A magyar kormánynak még többet kellene tennie a cigányokért	31	18	30	11	10	2.51
2. A cigányoknak több segítséget kell adni, mint a nem cigányoknak	64	17	12	5	2	1.65
3. A cigányok beilleszkedését a magyar társadalomba leginkább a cigányellenesség akadályozza	20	19	20	20	21	3.03
4. A cigánykérdés a rasszizmus eredménye	25	16	25	17	17	2.84
Összes	18	38	33	10	1	2.38

A romákkal kapcsolatos attitûdök utolsó faktora néhány expliciten antirasszista, illetve a pozitív diszkriminációt támogató kijelentések halmaza, amely a négy faktor közül a legalacsonyabb támogatottságot kapta. A pozitív megkülönböztetést egyértelmûen elutasították a megkérdezettek, minél inkább anyagi természetû a támogatás annál inkább. És annak ellenére. hogy a válaszadók tekintélyes hányada elismerte, hogy a romák társadalmi beilleszkedését valóban akadályozzák a romaellenes attitûdök, a problémák gyökerét mégis máshol vélik megtalálni.
 

Attitûdök a zsidókkal kapcsolatban

A kérdõív 28, a magyarországi zsidósággal kapcsolatos elemet tartalmazott. A faktorelemzés eredményei szerint ebbõl huszonegy tartozott a feltételezett három fõ attitûd nyalábba - nevezetesen az asszimilációs, kirekesztõ, illetve toleráns beállítódáshoz -, míg a maradék hét elem vagy értékelhetetlenül alacsony faktorpontszámmal jelent meg az említett fõ faktorokon vagy két további, kicsiny faktor elemeit képezte, ezeket kihagytuk a további elemzésbõl. Az alábbiakban bemutatott három skála a faktoranalízis eredménye; bár egy további faktorelemzést még elvégeztünk a tolerancia-skála elemein, hogy elfogadható reliabilitású skálát kapjunk.

13. táblázat

Diszkriminációs skála (Cronbach ?=0,856)	1	2	3	4	5	átlagpont-szám
1. Ösztönözni kellene a zsidók kivándorlását Magyarországról	61	13	11	4	11	1.92
2. Jobb lenne, ha a zsidók saját államukban, Izraelben élnének	32	22	19	10	17	2.56
3. A zsidók bomlasztják és gyengítik az õket befogadó nemzeteket	46	21	14	8	11	2.15
4. Bizonyos foglalkozási területeken korlátozni  kellene a zsidók számát	56	10	12	8	14	2.15
5. Magyarországon a zsidók érdekei sokszor mások, mint a nem zsidóké	16	17	30	17	20	3.09
6. A zsidóknak még sokat kell változniuk ahhoz, hogy egyáltalán ne különbözzenek a magyaroktól	30	19	24	11	16	2.62
7. A zsidók nem is akarnak igazán beilleszkedni  magyar társadalomba	29	22	28	14	7	2.5
8. Mindenekelõtt a zsidók tehetnek arról, hogy létezik zsidóellenesség	42	21	18	5	14	2.28
Összes	26	35	23	12	4	2.34

A diszkrimináció skálának a magyarországi zsidóság és a nemzet viszonyát megkérdõjelezõ elemei határozott elutasításban részesültek, bár eltéréseket tapasztaltunk az egyes állítások viszonylatában (lásd a fenti táblázat 1-3. elemeit). Míg a megkérdezettek többsége nem azonosult azokkal a gondolatokkal, melyek alapvetõen megkérdõjelezik a zsidóság helyét az ország népességében, éppen csak a felük utasította el - adott 1-es vagy 2-es pontszámot - azt a kijelentést, miszerint jobb lenne, ha a zsidók Izraelben élnének. Mivel ez az utóbbi elem nagyon erõsen korrelál az emigrációt támogató állítással (r=0,69 az 1. elemmel, p<0,001) valamint a zsidókat a nemzetet fenyegetõ tényezõként beállító kijelentéssel (r=0,66 a 3. elemmel, p<0,001), következtethetünk arra, hogy ezen állítás elfogadása nem a zsidó nacionalizmus támogatásának kifejezése, hanem inkább a kirekesztõ vélemények csoportjának egy aránylag finomabb elemét képezi.

A megkérdezettek körülbelül egynegyede fogadná szívesen, ha a zsidók számát korlátoznák bizonyos foglalkozási területeken, míg kétharmaduk elutasította ezt a lehetõséget.

A zsidóknak a többiektõl való társadalmi távolságát, illetve különbözõségét tekintve a megkérdezettek fele a zsidókat nem látja a társadalom más tagjaitól jelentõsen eltérõnek és nem tekinti problémának integrációjukat. Az érdekellentétekrõl a megkérdezettek összességének aránylag semleges a véleménye.

Végül a minta majdnem háromnegyede szerint a zsidók nem hibáztathatók az irántuk megnyilvánuló negatív attitûdök miatt.

14. táblázat

Asszimilációs skála (Cronbach ?=0,832)	1	2	3	4	5	átlag pont-szám
1. Egy zsidó és egy nem zsidó házassága csak akkor elfogadható, ha a zsidó fél megkeresztelkedik	59	16	10	6	9	1.89
2. A zsidók és nem zsidók közti házasság egyik félnek sem tesz jót	62	13	14	5	6	1.79
3. A zsidók és a nem zsidók szokásai annyira  ülönböznek, hogy tartósan úgysem tudnak  együtt élni egy házasságban	48	23	18	5	6	2.0
4. Vegyes házasságban a gyerekeknek jobb nem megmondani, hogy az egyik szülõ zsidó	73	8	7	3	9	1.68
5. Vegyes házasság csak akkor lehet tartós, ha a zsidó házasfél teljes mértékben alkalmazkodik a másikhoz	46	21	19	6	8	2.07
Összes	46	30	14	8	2	1.88

Az asszimilációs faktornak nevezett halmazba olyan elemek kerültek, amelyek mind a vegyes házasságok kérdése körül forognak, az asszimiláció szempontjából releváns aspektusait feszegetik. Általánosságban véve az összes elemet határozottan elutasították a megkérdezettek, amibõl arra következtethetünk, hogy a zsidók, illetve a nem zsidók közti esetlegesen észlelt különbségeket nem tekintik az asszimiláció gátjának, illetve azon vélemény kifejezésének is, hogy a vegyes házasságok nem eszközei az asszimilációnak. Ezt az utóbbi feltételezést az a tény is alátámasztani látszik, hogy egy, a még több vegyes házasságot támogató kijelentés (lásd az alábbi táblázat 2. elemét) erõs negatív faktorpontszámmal jelen meg az asszimiláció faktorán, viszont az elemzés szerint határozottan a tolerancia skálához tartozott.

Az asszimiláció skála átlagpontszáma messze a legalacsonyabb, nem csak a zsidó kontextuson belül, hanem mind a hat - a romákkal kapcsolatos három - skálát is beleértve. Ez az eredmény valószínûleg a magyar zsidóság erõsen asszimilált helyzetébõl ered.

15. táblázat

Tolerancia skála  (Cronbach ?=0,739)	1	2	3	4	5	átlag pont-szám
1. Ma Magyarországon már nem érdekes ki zsidó és ki nem az	19	18	19	22	22	3.10
2. Minél több házasság lenne kívánatos zsidók és nem zsidók között	24	16	46	9	5	2.56
3. Nincs abban semmi kivetnivaló, hogy valaki bizonyos helyzetben magyarnak, más helyzetben zsidónak érzi és mondja magát	26	10	20	17	27	3.09	I. Faktor
4. A zsidók is a magyar nemzethez tartoznak	13	11	16	20	40	3.58
5. A házasság szempontjából semmi jelentõsége nincs annak, hogy valaki zsidó vagy nem	14	9	14	16	47	3.73
6. A zsidók beilleszkedését a magyar  ársadalomba elsõsorban a zsidóellenesség akadályozza	14	15	25	25	21	3.22
7. Érthetetlen, hogy egyesek miért utálják a zsidókat	14	10	19	18	39	3.22	II. Faktor
8. A zsidókérdést az antiszemiták találták ki	20	11	29	17	23	3.24
Összes	4	15	43	37	1	3.18

A tolerancia skála elemein végzett újabb faktoranalízis szerint a toleráns beállítódást kifejezõ elemek két alcsoportba sorolhatók. A fenti táblázat elsõ öt eleme azt a véleményt tükrözi, miszerint a zsidók és a nem zsidók közti megkülönböztetés nem releváns, illetve nem érdekes, míg az utolsó három állítás szerint a zsidók iránti negatív attitûdök azok, amelyek ezeket a különbségeket megpróbálják létrehozni és ezzel az integrációt hátráltatni.

Összességében a zsidókkal kapcsolatban a tolerancia faktora kapta a legmagasabb pontszámot, a kirekesztõ vélemények csoportját valamelyest elutasították és az asszimiláció faktorát támogatták legkevésbé a megkérdezettek.

Ebben a részben megvizsgáltuk a magyarországi romákkal, illetve zsidókkal kapcsolatos fõ attitûdcsoportokat. Eredményeink további ellenérveket szolgáltattak azon eredeti hipotézisünkkel kapcsolatban, hogy létezne egy általános, a kisebbségek mint olyanok felé irányuló általános attitûd, függetlenül a kérdéses kisebbségi csoport milyenségétõl. Láthattuk, hogy a három fõ attitûdstratégia - a tolerancia, a kirekesztés, illetve az asszimiláció - iránti támogatás jelentõsen eltér a két vizsgált kisebbségi csoport tekintetében. Ezek az eredmények összhangban vannak más, a magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségekkel kapcsolatos összehasonlító tanulmányok adataival, melyek Lázár összefoglalása szerint azt mutatják, hogy "a kisebbségek befogadása nem a befogadók kulturális szintjétõl...függ a leginkább, hanem a befogadók és a befogadottak közötti kulturális távolságtól, vagyis a befogadott kulturális...szintjétõl " (Lázár 1996: 54). A mi adataink - melyek szerint egy kulturális szintjét tekintve meglehetõsen homogén mintán belül jelentõsen eltérõ beállítódásokat tártunk fel a két vizsgált kisebbséggel kapcsolatban - alátámasztja Lázár kijelentését a meghatározó tényezõ tekintetében, vagyis hogy az attitûdök milyenségét nagyrészt a kisebbségi csoport és a többségi társadalom észlelt távolsága szabja meg.

Összehasonlítván a két vizsgált csoport iránt megnyilvánuló fõ attitûdcsoportok erõsségét, inverz mintázatot találunk. A zsidókkal kapcsolatban a tolerancia bizonyult a legerõsebbnek - ezt tulajdoníthatjuk ezen csoport erõsen asszimilálódott helyzetének, amely megkönnyíti az elfogadást. A kirekesztõ attitûdök közepesen erõsek voltak, míg az asszimilációs stratégia kapta a legalacsonyabb támogatást - megint csak a magyar zsidóság erõsen asszimilált státuszának köszönhetõen.

Ugyanezen elemzés során a romákkal kapcsolatban a támogatás fordított eloszlását tapasztaltuk. Ebben az esetben az asszimiláció jelentõsen erõsebb egyetértési arányt váltott ki, mint akár a tolerancia, akár a kirekesztés, mely utóbbi két klaszter közel egyforma elfogadási szintet eredményezett. Ezen eredmények egyrészrõl annak tulajdoníthatók, hogy a romákkal kapcsolatos negatív elõítéletek leginkább az életmódbeli különbségekbõl eredõ konfliktusokat fejezik ki. Ezen konfliktusok megoldási lehetõségét gyakran a különbségek megszüntetésében keresik, mely feladatot a romák életmódjának a nem romákéhoz való igazításában vélik megtalálni, amit viszont az erõltetett asszimiláció serkenthet. Másrészrõl, a romákat gyakran elfogadják, mint eltérõ kulturális hagyományokkal rendelkezõ etnikai csoportot, mely hagyományok megõrzését támogatják és a kulturális asszimilációt ebben a vonatkozásban szükségtelennek tartják - ez viszont a toleranciát erõsíti.
 

A 3. hipotézis vizsgálata - a nemzeti orientációk és a kisebbségek iránti attitûdök strukturális kapcsolata

Lázár (1996) a romákkal kapcsolatos különféle attitûdök hátterében meghúzódó tényezõket vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a válaszadóknak a nemzetrõl vallott felfogása ezekben meghatározó szerepet játszott - a társadalmi-demográfiai tényezõk mellett.

Feltételeztük, hogy a nemzetrõl alkotott fogalmak, valamint a kisebbségek iránti attitûdök között feltárt kapcsolat nagy jelentõségû és további finomítást igényel, ezért megvizsgáltuk a nemzeti attitûdök valamint a romákkal, illetve a zsidókkal kapcsolatos attitûdstratégiák összefüggéseit. Azt elemeztük, hogy milyen összefüggés van a nemzethez való viszony hat vizsgált szintjén elért pozíció, valamint a három fõ kisebbségi attitûd támogatásának erõssége között. Az alábbi két táblázat a hat nacionalizmus-alskála és a három kisebbségi attitûdskála korrelációit mutatja be - külön a roma, illetve a zsidó kontextusban.

16. táblázat
A nemzeti orientációk és a romákkal kapcsolatos attitûd-stratégiák korrelációi

	Kirekesztés	Asszimiláció	Tolerancia
Nemzeti érzés	0,2079**	0,2463**	-0,1009
A nemzet szeretete	0,0989	0,2103**	-0,0089
Nemzeti büszkeség	0,1673*	0,2403**	-0,0583
Nemzeti preferencia	0,3098**	0,2973**	-0,2236**
Nemzeti felsõbbrendûség	0,4298**	0,3360**	-0,2898**
Nacionalizmus	0,5434**	0,4112**	-0,4490**

*p<.01; **p<.001

17. táblázat
A nemzeti orientációk és a zsidókkal kapcsolatos attitûd-stratégiák korrelációi

	Kirekesztés	Asszimiláció	Tolerancia
Nemzeti érzés	0,197**	0,161*	-0,152*
A nemzet szeretete	0,148	0,145*	-0,130
Nemzeti büszkeség	0,199**	0,174*	-0,169*
Nemzeti preferencia	0,270**	0,280**	-0,154*
Nemzeti felsõbbrendûség	0,373**	0,374**	-0,247**
Nacionalizmus	0,529**	0,546**	-0,385**

* p<.01; ** p<.001

A fenti táblázatokból elsõ pillantásra kitûnik a vizsgált változók kapcsolatainak markáns iránya - az elsõ három szinten tapasztalható némi vacillálást leszámítva⁶ -, vagyis a kirekesztõ és az asszimiláns stratégia majdnem lineáris erõsödése a nemzeti attitûdök fejlõdésével párhuzamosan és a tolerancia csökkenése ugyanebben az összefüggésben. Az a tény, hogy majdnem mind a hat esetben egy nagyobb ugrást találunk a nemzeti büszkeség és a nemzeti preferencia között, arra enged következtetni, hogy a nacionalizmus piramisát alkotó attitûdök nemcsak erõsödnek a piramis aljától a teteje felé haladva, hanem valamiféle minõségi változás is végbemegy valahol a nemzeti büszkeség és a preferencia szintjei körül. A nemzeti preferencia szintjétõl kezdve egészen a piramis tetejéig a nemzethez való kötõdés egy olyan típusáról beszélünk, amely a saját nemzet és mások összehasonlítását kívánja meg sokszor, és ez olyan asszociációkat válthat ki, amelyek komoly interferenciába léphetnek olyan csoportok iránti attitûdökkel, melyeknek nem teljesen egyértelmû a nemzethez való viszonyuk.

A fenti két táblázatból nyilvánvalóan látszik az összefüggések egy olyan mintázata, miszerint a nacionalizmus alskálák egyike sem áll pozitív kapcsolatban a toleranciával. A roma kontextusban az elsõ három stádiumnak - a nemzeti érzéstõl a nemzeti büszkeségig - nincs szignifikáns összefüggése a toleranciával, míg a felsõ három szint - a nemzeti preferenciától a nacionalizmusig - nagyon szignifikáns, erõs negatív korrelációt mutat. Ugyanez az összefüggés még markánsabb a zsidó kontextusban, ahol a nemzet szeretetének stádiumát kivéve a nemzeti affiliáció minden szintje szignifikáns negatív korrelációt eredményez a toleranciával kapcsolatban. Ez az eredmény arra utal, hogy a zsidók iránti tolerancia - amely a minta egészét tekintve egyébként a leginkább támogatott stratégia - elkezd csökkenni, amint az alanyok belépnek a nacionalizmus piramis legelsõ szintjére, míg a romák esetében ehhez a nemzeti preferencia szintjét kell elérni. A két kisebbség iránti attitûdök ezen eltérését talán annak a különbségnek tulajdoníthatjuk, amely a nemzeti érzésekkel szoros kapcsolatban levõ antiszemitizmus szimbolikus funkciója és romák iránti inkább etnocentrikus jellegû attitûdök között áll fenn.

A fenti eredmények - a nemzeti érzés és a tolerancia közti negatív korreláció - egyik implikációja az, hogy súlyosan megkérdõjelezi a nemzeti érzés attitûdjének Dekker és Malova által feltételezett semlegességét. Szélesebb értelemben azt a kérdést is felveti - a jelen munka kereteit jóval meghaladva -, hogy egyáltalán feltételezhetünk-e érzelmileg semleges viszonyt a nemzettel kapcsolatban, illetve semleges nemzeti identitást, amely a kisebbségekkel kapcsolatos elõítéletekkel semmilyen összefüggést nem mutat.

A zsidókkal kapcsolatos asszimiláns, illetve kirekesztõ attitûdöket tekintve mindkét esetben hasonló és igen határozott erõsödést tapasztalunk a nemzeti attitûdök hierarchiájának fejlõdésével párhuzamosan. Ugyanakkor a romák esetében a korrelációk egy érdekes mintázatát figyelhetjük meg: a nemzeti attitûdök fejlõdésével mind az asszimiláns, mind a kirekesztõ attitûdök erõsödnek, de az elsõ három szinten az asszimiláció erõsödése a fokozottabb, míg a nemzeti preferencia szintjétõl kezdve ez az arány megfordul és a diszkrimináció erõsödése meghaladja az elõbbiét. Ha összevetjük ezeket az eredményeket azzal az adattal, hogy a toleranciával mutatott negatív korreláció is a nemzeti preferencia szintjétõl válik szignifikánssá a roma kontextusban, még inkább relevánsnak érezzük azt a felvetést, hogy a nemzeti büszkeségrõl a nemzeti preferencia szintjére való ugrás nagyobb jelentõséget hordoz, mint a piramis egyéb szintjei közötti lépések.

Az attitûdpiramis fejlõdésében a másik jelentõs állomás az utolsó szint kifejlõdése - a nemzeti felsõbbrendûségrõl a nacionalizmusra való váltás -, ahol mindegyik fentebb vizsgált tendencia újabb erõsítést nyer.

A fenti eredmények összefoglalásaként kijelenthetjük, hogy adataink alátámasztják a 3. hipotézisben leírt attitûdök szisztematikus összefüggéseit. Másrészt viszont érdekes ellentmondásokra is bukkantunk. A második szekció vége felé rámutattunk a nacionalizmussal való azonosulás és domináló etnikai nemzetfelfogás kapcsolatára, ahol a nemzethez való tartozás inkább tulajdonított, semmint választott kategória. Ennek fényében részben újrafogalmaztuk a 3. hipotézist, hiszen a nemzet ilyenfajta felfogása nem hagy sok mozgásteret a kisebbségek asszimilációs törekvéseinek. Most már láthatjuk, hogy a vizsgált attitûdök kognitív szervezõdése nem követi ezt a szigorú logikát, hiszen az asszimilációs elvárások is erõsödnek - majdnem a kirekesztõ stratégiával párhuzamosan - a nemzeti affiliáció fejlõdésével.
 

Konklúzió

A fentiekben bemutatott tanulmányban a nemzet fogalma köré csoportosuló attitûdöket, a magyarországi romákkal és a zsidókkal kapcsolatos attitûdöket vizsgáltuk, valamint megpróbáltuk feltárni a beállítódások ezen két nagy csoportja közti strukturális összefüggéseket.

A kutatás során a feltételezett kapcsolatokról alkotott három hipotézist vizsgáltunk meg egy budapesti, nem reprezentatív, középiskolás diákmintán felvett kérdõíves felmérés segítségével. A kapott adatok határozottan alátámaszják két hipotézisünket, míg egy harmadikat el kellett vetnünk. Bizonyítékokat szereztünk amellett, hogy a kisebbségek iránti attitûdök nagy része valóban három nagy attitûdcsoportba rendezõdik, nevezetesen a tolerancia-, az asszimiláció-, és a kirekesztésfaktorokba. Megvizsgáltuk a Dekker-Malova nacionalizmusmodelljének érvényességét Magyarországon és kimutattuk a nemzeti orientációk valamint a kisebbségekkel kapcsolatos attitûd-stratégiák szisztematikus összefüggéseit. Ugyanakkor el kellett vetnünk a kisebbségekkel, mint olyanokkal kapcsolatos, az adott kisebbségi csoport milyenségétõl független általános, domináns stratégia létezésérõl alkotott elképzelésünket.
 

Bibliográfia

Abelson, R.P.-E. Aronson-W. J. McGuire-T.M. Newcomb-M. J. Rosenberg-
P. H. Tannenbaum 1968. Theories of Cognitive Consistency. Chicago: Rand McNally, 112-139.

Dekker, H.-Malova, M. 1997. Nationalism and its explanations. Paper presented at the first Dutch-Hungarian Conference in Interethnic Relations. Wassenaar: NIAS

Lázár, G. 1996. A felnõtt lakosság nemzeti identitása a kisebbségekhez való viszony tükrében. In: Lázár G.-Lendvay J.-Örkény A.-Szabó I. 1996. Többség-kisebbség. Budapest: Osiris, 9-115.

Hunyadi Gy.-Hann E.-Pörzse K. 1974. Nézetek a hazafiságról, magyarságról, internacionalizmusról. Budapest: TK Tanulmányok

- - - 1975. Nézetek a szocialista hazafiság idõszerû kérdéseirõl. Budapest: TK Tanulmányok

Kõvágó László 1983. Nemzetiségek a mai Magyarországon. Budapest: Kossuth, 11.

Simpson, G. E.-J. M. Yinger 1985. Racial and cultural minorities. An analysis of prejudice and discrimination. New York: Plenum Press

Tajfel, H. 1981. Human groups and social categories. Cambridge-London-New York: Cambridge University Press

Tomka M. 1979. A cigányok és a nem cigányok közti kapcsolatok értékelése. In: Hann E.-Tomka M.-Pártos F. (szerk) A közvélemény a cigányokról. Budapest: TK Tanulmányok

- 1991. Gazdasági változások és a cigánysággal kapcsolatos közvélemény. Cigánylét. MTA PTI
 

Jegyzetek

1. Az 1994-es vizsgálatot Erõs Ferenc, Enyedi Zsolt, Fleck Zoltán és Fábián Zoltán készítette, a romákkal és más külcsoportokkal szembeni attitûdökkel, az antiszemitizmussal, valamint az autoritarianizmussal kapcsolatban; az 1995-ös tanulmány Kovács András kutatása elsõsorban az antiszemitizmusról, amely tartalmazott néhány elemet a romákkal kapcsolatban is.
2. Mivel mindkét tanulmány elsõsorban a vizsgált csoportokkal kapcsolatos ellenséges attitûdökre összpontosított, a kirekesztõ attitûdnyaláb volt a legkidolgozottabb, amely tény valószínûleg hozzájárult az ezen faktorokon kapott magas korrelációs értékhez.
3. Az összpontszám meghatározását a következõ módon végeztük - mind a hat attitûd skálára. Elõször az egyes elemekre adott pontszámokat összegeztük, majd ezen adatokat újrakódoltuk, mintegy kerekítettük, úgy, hogy az 1 és 1,5 közötti pontszámok 1-est, az 1,6-2,5 közöttiek 2-est kaptak és így tovább, melynek eredményeképen ismét egy 5 fokú skálát kaptunk az összehasonlíthatóság kedvéért.
4. Az átlagok különbsége szignifikáns (p<0,01), kivéve a tolerancia és kirekesztés összehasonlításának esetét.
5. Ezek az eredmények egyébként alapvetõen megkérdõjelezik a Bogardus-skála általános alkalmazhatóságát és azt a nézetet támasztják alá, hogy a skála elemeinek konnotációja bizonyos esetekben kontextusfüggõ.
6. A nacionalizmus-skála elemein végzett faktoranalízis nem különítette el a nemzeti érzés és a nemzet szeretete alskálák elemeit. Ezért megpróbáltuk a fent említett, a skála elsõ három szintjén tapasztalt szabálytalanságokat úgy orvosolni, hogy ezen két alskála hat elemét egy alskálába olvasztottuk. Az így kapott kombinált alskálának a kisebbségi attitûdökkel mutatott korrelációi szerint - lásd az alábbi táblázatot - ez a megoldás sokkal jobban beleillik a feltételezett piramis szerkezetébe, mint az eredeti két külön skála.
 

	Asszimiláció	Diszkrimináció	Tolerancia	Asszimiláció	Diszkrimináció	Tolerancia
	a romákkal kapcsolatban			a zsidókkal kapcsolatban
Nemzeti érzés + nemzet szeretete egybeolvasztva	0,243**	0,148*	-0,049	0,164*	0,177**	-0,148*