1. Bevezetés
A munkaattitûdök kutatásának fontossága
abban rejlik, hogy az attitûdök szoros összefüggést
mutatnak a megfigyelhetõ viselkedéssel (Hakim 1991; Clark
1997). Empirikus kutatások bizonyítják, hogy a munkájával
elégedetlen dolgozó gyakrabban cserél állást,
többet hiányzik, illetve idejének nagyobb részét
tölti munkán kívüli tevékenységgel
és több keresete is származik fõmunkahelyen kívül
végzett munkából. A szakirodalom arra is felhívja
a figyelmet, hogy a munkával való elégedettség
az élet minõségének egyik központi összetevõje
és hat az egyén mentális állapotára
is (Curtice 1993). A társadalmi rétegzõdés
vizsgálata is fontos ismérvként tartja számon
a munkához kötõdõ jellemzõket. Hradil
(1994) négy vizsgálati területet emel ki: a munkahely
biztonsága, a munkaidõ kedvezõ, rugalmas volta, a
munkakörülmények és munkafeltételek, a munkával
kapcsolatos elégedettség. Mindezek aláhúzzák
annak fontosságát, hogy megvizsgáljuk, hogyan változtak
a munkával kapcsolatos vélemények a rendszerváltás
során Magyarországon. Ebben a tanulmányban az állás
biztonságával kapcsolatos véleményekre összpontosítjuk
figyelmünket. Megvizsgáljuk, hogy hogyan változott a
dolgozók véleménye az állásbiztonság
fontosságáról a rendszerváltás során
és hogy hogyan módosult véleményük saját
állásuknak a biztonságáról. A tanulmány
felépítése a következõ: legelõször
is a munka-attitûdök vizsgálatának elméleti
keretét vázoljuk fel, majd röviden áttekintjük
azokat a gazdasági folyamatokat, amelyek a munka-attitûdök
változásához vezetnek. Ezek alapján hipotéziseket
fogalmazunk meg a gazdasági átmenet munka-attitûdökre
való hatásával kapcsolatban. A dolgozat második
felében ezeknek a hipotéziseknek empirikus ellenõrzését
végezzük el.
2. A munka-attitûdök általános modellje
A munka-attitûdök vizsgálatának elméleti keretét Arne Kallebergtõl (Work Orientation 1997) kölcsönözzük. Kalleberg modelljében a munkával való elégedettséget és a munka iránti elkötelezettséget tekinti a legfontosabb munka-attitûdnek és ezeket tekinti modellje függõ változóinak. A munka-attitûdöket a munka tulajdonságai (javadalmazás, pozíció, a feladat tulajdonságai) és a munkával kapcsolatos értékek határozzák meg, hiszen az elégedettség egy normatív (milyennek kellene lennie) és egy faktuális, illetve észlelt (milyen valójában) komponens megfelelésébõl adódik. Ezen a két komponensen keresztül azonban sokféle hatás befolyásolja a munka-attitûdöket. A munka különféle tulajdonságait egyrészrõl szélesebb szervezeti, intézményi kontextus határozza meg, másrészrõl pedig az egyén demográfiai, társadalmi-gazdasági háttere befolyásolja, hogy milyen foglalkozást, pozíciót tud valaki elérni. A munkával kapcsolatos értékekre, vagyis az egyéneknek a munka egyes aspektusaira vonatkozó szubjektív értékeléseire, szintén az egyén demográfiai és társadalmi-gazdasági háttere, valamint az intézményi kontextus lehet hatással.
A következõkben elõször a társadalmi-gazdasági
és demográfiai változók és a munka-attitûdök
kapcsolatát leíró elméleteket tárgyaljuk,
aztán az intézményi kontextus hatásával
kapcsolatos elméletekre térünk át.
2.1. Társadalmi-gazdasági és demográfiai változók
Számos szerzõ foglalkozik a munkával való elégedettség és a nem kapcsolatában megfigyelhetõ paradox jelenséggel. A nõk általában rosszabb munkakörökben (alacsonyabb bér, kevesebb elõmeneteli lehetõség, kisebb biztonság, kevesebb juttatás) dolgoznak, mint a férfiak, mégis elégedettebbek a munkájukkal (Hakim 1991, Curtice 1993, Clark 1997). Hakim szerint a nõk a férfiaktól eltérõ prioritásokkal rendelkeznek, számukra a munka csak másodlagos fontosságú az önbecsülés szempontjából, míg a családi élet és házimunka áll az elsõ helyen. Az állásbiztonság szempontjából ez azt jelenti, hogy a nõk kevésbé tartják a munkának ezt a tulajdonságát fontosnak, mert az önbecsülésben, illetve jövedelemben bekövetkezõ veszteség kevesebb lenne számukra a munkahely elvesztése esetén. Ez a mechanizmus talán érvényes a nyugati országokra, Magyarország esetében azonban feltehetõen hibás, hiszen itt domináns a kétkeresõs családmodell, és a nõk sokszor a férfiaknál jobban fizetett munkákat végeznek. Curtice (1993) rámutat, hogy a részmunkaidõben foglalkoztatott nõk különösen magas elégedettséget mutatnak, a teljes munkaidõben dolgozó férfiak és nõk attitûdjei között viszont nem olyan lényeges az eltérés, így szerinte tehát inkább "részidõs paradoxon"-ról lehet beszélni semmint "nemi paradoxon"-ról. Úgy tûnik, hogy fõképpen a részidõsök rendelkeznek eleve alacsonyabb várakozásokkal, elvárásokkal, hiszen általában nem családfenntartók, csak egy kis többletjövedelemért dolgoznak és ennél többet esetleg nem is várnak el a munkájuktól. Clark (1997) a brit háztartáspanel adatbázisán mutatja be, hogy nem önszelekciós mechanizmus vagy a különbözõ munkaértékek okozzák az eltérést, hanem a nõk alacsonyabb várakozásai magyarázzák nagyobb elégedettségüket.
Kalleberg modellje szerint az életkor egyrészt a munka tulajdonságain, másrészt a munkával kapcsolatos értékeken keresztül befolyásolja a munkával való elégedettséget. Mind a két esetben megfigyelhetõ kohorsz hatás és életciklus hatás is (Kalleberg-Loscocco 1983). A munka tulajdonságai esetében az életciklus hatás könnyen értelmezhetõ: magasabb életkorú egyének karrierjük elõrehaladottabb állomásán vannak, egyszerûen jobb, nagyobb biztonságot nyújtó állásokban lehetnek, mint a fiatalok. A kohorsz hatás lényege ebben az esetben az, hogy nagy létszámú kohorszok esetében kisebb az esély egy biztonságos munkahely megszerzésére. A munkával kapcsolatos értékeken belül az életciklus hatása abban nyilvánul meg, hogy az életkor elõrehaladtával a munka bizonyos aspektusainak fontossága csökken. Például az állás biztonsága fontosabb lehet az idõsebb, nyugdíjas korhoz közeli munkavállaló, mint fiatalabb kollégája számára. Egy másik lehetséges életciklus magyarázat, hogy az egyének értékei alkalmazkodnak a tényleges munkájuk tulajdonságaihoz, illetve a reálisan elérhetõ alternatívákhoz. A kohorsz hatás alapja a munkaértékek esetében az lehet, hogy az eltérõ kohorszok eltérõ szocializáción mentek keresztül, ezért elõfordulhat, hogy ugyanolyan munkával, munkakörülményekkel a különbözõ kohorszhoz tartozó egyének különbözõ mértékben elégedettek.
A humán tõke elméletek szerint az iskolai végzettség
befolyásolja, hogy az egyén milyen foglalkozást érhet
el, és milyen jövedelemre tehet szert. Becker (1975) szerint
az egyének azért eszközölnek humán tõke
beruházásokat, hogy nagyobb foglalkozási presztízst
és jövedelmet, tehát végsõ soron magasabb
társadalmi státuszt érjenek el. Mivel a magasabb státuszúak
feltehetõen valóban jobb állásokban, jobb munkafeltételek
között dolgoznak, valószínû, hogy elégedettebbek
is lesznek a munkájukkal. Ugyanakkor ezeknek az embereknek az igényszintje
is magasabb, mivel a magasabb képzettség általában
magasabb aspirációs szintet eredményez, ami viszont
egy felsõ korlátot jelent a munkával kapcsolatos elégedettségük
tekintetében. Ezen az alapon azt feltételezhetjük, hogy
a magasabb végzettségûek attitûdjei a munkával
kapcsolatban kevésbé instrumentálisak, nemcsak magas
keresetet várnak el munkájuktól, hanem fontosnak tartják
a munka érdekességét, az önálló
munkavégzést is. Mivel állásszerzési
esélyeik jobbak a munkapiacon a magasabb végzettségûeknek,
így az állásbiztonság számukra ceteris
paribus kevésbé fontos lehet.
2.2. Szervezeti, intézményi háttér
A szervezeti és intézményi kontextus munka-attitûdöket befolyásoló hatásának leírására Kalleberg és Reve (1991) dolgozott ki szociológiai és közgazdaságtani megközelítéseket ötvözõ modellt. (A modell egy empirikus alkalmazását lásd Kalleberg 1992). A szerzõk szerint a technikai hatékonyságot, vállalatspecifikus ismereteket és a teljesítmény mérhetõségét hangsúlyozó közgazdasági elméleteket ki kell egészíteni szociológiai megközelítésekkel, amelyek a racionális döntések kereteit felállító társadalmi és intézményi kontextust írják le. A modell a foglalkozási viszonyokat a munkaszerzõdések terminusaiban elemzi, ez a fogalmi apparátus ugyanis lehetõvé teszi az interdiszciplináris megközelítésmódot. A szerzõdésekkel kapcsolatos közgazdasági megközelítések a szerzõdések jogi és ösztönzési mechanizmusaira koncentrálnak, míg a szociológiai elméletek a szervezeti, hatalmi és kulturális aspektusokra helyezik a hangsúlyt.
A modell szerint a szerzõdések gazdasági-technikai és társadalmi-politikai feltételei meghatározzák a munkáltatók által alkalmazott ellenõrzési rendszereket és ösztönzési stratégiákat. A tranzakciók jellegzetes gazdasági-technikai vonatkozásai a tõke specifikussága és a bizonytalanság. A tranzakciós költségek gazdaságtana szerint a vállalat-specifikus ismeretek megszerzésébe befektetõ dolgozók számára biztosítékokat kell felajánlani, például tulajdonjogokat, vagy belsõ munkaerõpiacon való elõmeneteli lehetõséget, mert ellenkezõ esetben az optimálisnál kevesebbet fektetnének be ilyen ismeretek megszerzésébe, azok ugyanis csak az adott vállalatnál hasznosíthatók (Williamson 1985). A vállalati belsõ munkaerõpiacok, amelyek formalizálják a kötelességeket, felvételeket, elõmeneteli lehetõségeket nagyobb fokú állásbiztonsághoz vezetnek. A szerzõdés társadalmi-politikai feltételei az alkalmazók és alkalmazottak közötti hatalmi és függõségi viszonyokat tükrözik. A szerzõdések szociológiai elméletei általában azt feltételezik, hogy a munkaerõpiaci csereszituációk egyenlõtlenek, a cserék kimenetele nagymértékben függ az erõforrások eredeti elosztásától. A kezdeti erõforrás-elosztás azonban nem egyedüli meghatározója a pozícióknak, az aktorok koalíciókat alkothatnak és dönthetnek amellett, hogy közösen lépnek fel érdekeik védelmében (pl. munkavállalói szakszervezetek).
Mindezek az elõbb említett összefüggések
egy szélesebb intézményi kontextusba helyezõdnek,
amely mind a szerzõdések feltételeit, mind az ellenõrzési
és ösztönzési struktúrákat, mind
pedig a vállalat iránti elkötelezettséget befolyásolják.
Ebbe a tágabb intézményi kontextusba a nemzeti és
szervezeti kultúra, az állam kapitalista vagy szocialista
jellege, az oktatási, pénzügyi, jogi és családi
intézményrendszer, makroökonómiai feltételek
és a szervezeti kontextus tartozik bele. Mivel a szerzõdések
feltételei különböznek országok szerint, ezért
a foglalkozási viszonyokat nemzetközi összehasonlító
vizsgálatok keretében kell elemezni.
3. Munkásmagatartások és munka-attitûdök a rendszerváltozás elõtt
Amikor a munka-attitûdök változásával kapcsolatos hipotéziseinket felállítjuk, abból indulunk ki, hogy a makroszintû (állami) és mezoszintû (iparágak, szervezetek) intézmények az elõzõ pontban vázolt modell alapján befolyásolják a munkásokat motiváló érdekeket és ösztönzõket, a munka által elérhetõ javadalmazást. Ennek következtében eltérõ intézményi berendezkedés mellett eltérõ lesz a magas keresethez vezetõ stratégia is, így az intézményi kontextus megváltozása a munka jellemzõivel kapcsolatos vélemények megváltozásához kell, hogy vezessen1. Tekintsük tehát elõször át a munkaerõpiacok rendszerváltás elõtti jellemzõit és az akkori feltételek mellett jellemzõ munkásmagatartásokat.
A szocialista gazdaságot Kornai János "hiánygazdaságként" írta le, amelyben mind az áruk, mind a munkaerõ piacára krónikus túlkereslet a jellemzõ (Kornai 1980). A szocialista vállalatok az ajtón belül halmozták fel a munkaerõ-tartalékot, hogy a szállítók késedelmes teljesítésébõl, a tervcélok, illetve szabályozók megváltozásából eredõ bizonytalanságot kiküszöböljék (Stark 1989), és ne küzdjenek munkaerõhiánnyal, amikor a tervcélok erõltetett ütemû teljesítésérõl van szó. A vállalatok a munkaerõ megtartása érdekében belsõ munkaerõpiacokat alakítottak ki, amelyek azonban másképpen mûködtek, mint a nyugati piacgazdaságok nagyvállalatainak belsõ munkaerõpiacai (Gábor R. [1997] a "karrierpiac" terminussal jelöli ez utóbbiakat). A nyugati vállalatokra jellemzõ karrierpiacok egyrészt csökkentik a vállalatok számára a specifikus ismeretekkel rendelkezõ dolgozók fluktuációjából adódó bizonytalanságot, másrészt csökkentik a dolgozóknak a specifikus befektetéseik elbocsátás esetén való elvesztésébõl adódó kockázatait is. Lényegük az, hogy bürokratikusan szabályozzák a munkaköri kötelességeket, a dolgozók felvételét, az elõmenetelt és az elbocsátásokat (Kalleberg-Stark 1993). Magyarországon ezzel szemben a szocialista vállalat számára a foglalkozási viszonyok bürokratikus szabályozása központilag történt, és ez inkább megkerülendõ akadályokat jelentett a vállalatok számára: például sokszor csak így tudtak túlórát fizetni a munkásoknak. A hazai vállalatoknál szelektív béralku folyt, amelyben a legtöbb specifikus ismerettel, kapcsolatokkal rendelkezõ munkások által alkotott informális csoport volt a legkedvezõbb alkupozícióban (Stark 1989). A leglényegesebb különbség a nyugati típusú és a magyarországi szocialista nagyvállalatok belsõ munkaerõpiacai között, hogy bár a vállalatnál eltöltött szolgálati idõ, az életkor, a szaktudás ez utóbbiakban is befolyásolja, hogy ki kerülhet be nagyobb alkuerõvel rendelkezõ csoportokba, de ez nem formalizált automatizmusokon alapszik2.
Kertesi és Sziráczki (1989) szerint a munkások
számára adódó egyik lehetõség
a keresetek növelésére a szervezeti mûködésben
játszott meghatározó szerep elérése,
vállalatspecifikus szaktudás felhalmozása volt. A
vállalatspecifikus ismeretekkel rendelkezõ elitmunkások
erõs pozícióra tettek szert a bér-teljesítmény
alkuban, mert szakértelmükre és jártasságaikra
szükség volt a tervelõírások teljesítése
érdekében. A munkások többsége persze
nem került elit pozícióba, hanem a hierarchia alsó
vagy középsõ szintjén rekedt meg. Õk általában
a kettõs munkavégzés stratégiáját
követték: a stabil keresetet, de korlátozott keresetnövelési
lehetõségeket biztosító fõmunkahelyi
munkaviszonyt egy instabilabb, de magasabb keresetet biztosító
második gazdaságbeli tevékenységgel egészítették
ki (Kertesi-Sziráczki 1989). Emiatt az egyes munkahelyeket nemcsak
a belsõ munkaerõpiacon elérhetõ különleges
juttatások tették vonzóvá, hanem az, hogy mekkora
lehetõséget biztosítottak a második gazdaságban
való részvételre: rugalmas munkaidõ, a második
gazdaságban is felhasználható szakismeretek, alkatrészek,
kapcsolatok révén (Kalleberg-Stark 1993). Ezek alapján
a munkavállalók fontosnak tartották a munkahelyen
kívüli idõ ("szabadidõ") hosszúságát,
a rugalmas munkaidõt, illetve az olyan munkahelyeket, amelyek több
lehetõséget biztosítottak a második gazdaságban
való részvételre (Kalleberg-Stark 1993). A harmadik
lehetséges útja a keresetek növelésének
a vállalatok közötti munkaerõpiaci konkurencia
kihasználása volt, gyakori munkahelyváltoztatás
(fluktuáció) révén. Ez a stratégia a
vállalati hierarchia alján levõ munkások esetében
lett jelentõs, akik se vállalatspecifikus ismeretekkel, se
vállalaton kívüli pótlólagos jövedelemszerzési
forrásokkal nem rendelkeztek. Ezeknek az általában
fiatal munkásoknak két lehetõségük volt
keresetük növelésére: vagy vállalatspecifikus
ismeretek felhalmozására törekedve igyekeztek kihasználni
a belsõ munkaerõpiacon való elõmeneteli lehetõségeket,
vagy gyakori munkahely-változtatással próbáltak
profitálni a munkaerõpiaci túlkeresletbõl.
Hosszú távon a vállalaton belül maradás
állt volna érdekükben, de nekik általában
rövid távon volt szükségük magasabb jövedelemre
(pl. családalapításra, otthonteremtésre), ezért
sokan közülük a fluktuációt választották3.
4. Hipotézisek a munka-attitûdök változásával kapcsolatban
Magyarországon a gazdasági átalakulás során több olyan nagyhorderejû változás történt, amely a munka-attitûdök fentebb vázolt elméletei alapján valószínûleg megváltoztatták a magas kereset elérésének stratégiáit és ezáltal a foglalkoztatottaknak a munkajellemzõkkel kapcsolatos véleményét.
Az átmenet elsõ szakaszát a vállalatok átszervezésével párhuzamosan a gazdasági aktivitás csökkenése jellemezte. A vállalati átszervezések és megszûnések keretében sorra került elbocsátások hatására a nemzeti össztermék csökkenésénél is nagyobb mértékben csökkent a foglalkoztatottság, amely esetében nem túlzás drasztikus visszaesésrõl beszélni4. A foglalkoztatás csökkenése egyrészt a munkanélküliség növekedésében, másrészt ennél is jelentõsebb mértékben az inaktivitás növekedésében jelentkezett. Az aktív keresõk arányának csökkenése Magyarországon volt a legjelentõsebb a rendszerváltó országok között (Förster-Tóth 1997; Róbert 1997).
A foglalkoztatottság ilyen mértékû visszaesése csak úgy képzelhetõ el, hogy a szocialista nagyvállalatokra jellemzõ belsõ munkaerõpiacok nagy része leépült és helyüket foglalkozási munkaerõpiac váltotta fel (Gábor R. 1997). Ebben a folyamatban jelentõs szerepet játszott a privatizáció, amely a korábban túlsúlyban levõ nagyvállalatok helyett a kisvállalatokat juttatta elõtérbe a foglalkoztatás terén. A kisvállalatok ugyanis méretüknél és kisebb stabilitásuknál fogva kevésbé alkalmasak belsõ munkaerõpiac kiépítésére. Jól mutatja a belsõ munkaerõpiaci lehetõségek szûkülését az önfoglalkoztatás gyors terjedése (Laky 1995). Ez Gábor R. szerint a belsõ munkaerõpiaci foglalkoztatás gyökeres ellentéte, amely könnyen felbontható és nagy jövedelembizonytalanságot takaró munkaviszony. Gábor R. szerint tehát "a rendszerváltás után a dolgozók jóval kisebb hányadának van esélye a belsõ munkaerõpiaci munkakörökben elhelyezkedni, mint a nyolcvanas években; jóval nagyobb hányaduknak kell foglalkozási munkaerõpiacokon (nagyrészt ideértve az önfoglalkoztatást) keresnie a boldogulás lehetõségét" (Gábor R. 1997. 462.old.).
Hipotézis: Feltételezzük, hogy a fentebb leírt folyamatok miatt a dolgozók általában kisebb mértékben tartják állásukat biztonságosnak 1997-ben, mint 1989-ben.
A munkanélkülivé válás veszélye eltérõ mértékben fenyegette a dolgozók különbözõ csoportjait. A legtöbb európai országgal ellentétben, Magyarországon az aktív korú férfiak esetében magasabb a munkanélküliek aránya mint a nõk esetében. A KSH munkaerõ-felvétele 10 százalékos munkanélküliségi rátát mért 1996-ban a férfiak körében, míg a nõk esetében csak 8,2 százalékos rátát állapított meg (OMK 1997). Több magyarázat képzelhetõ el erre a jelenségre. Elõször is a nyugdíjkorhatár öt évvel alacsonyabb a nõk, mint a férfiak esetében. Másodsorban a gazdasági átmenet olyan iparágakat részesített elõnyben, amelyekben a nõk felülreprezentáltak (szolgáltatás, tercier szektor, vendéglátás), míg egy harmadik magyarázat szerint a munkájukat elvesztõ nõk inkább inaktívvá váltak, mint munkanélkülivé. Az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõk körében szintén magasabb a munkanélküliségi ráta. A KSH adatai szerint 1996-ban 29,7 százalékos volt a munkanélküliségi ráta azok között, akik az általános iskolát sem fejezték be, és 13,9 százalék azok körében akik csak általános iskolai végzettséggel rendelkeznek. Azok körében, akik legmagasabb iskolai végzettsége a középiskolai érettségi ezzel szemben csak 6,9 százalék volt a munkanélküliségi ráta, az egyetemet is végzettek körében pedig 2 százalék. A foglalkoztatásbeli csökkenés eltérõ volt gazdasági ág szerint is. A tercier szektorban 1990 és 1996 között 6 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak száma, itt volt a legkisebb a csökkenés. Ugyanebben az idõszakban az iparban foglalkoztatottak száma egyharmadával, a mezõgazdaságban foglalkoztatottak száma pedig kétharmadával csökkent. A munkanélküliség jelentõs regionális különbségeket is mutat. Budapestet és az északnyugati országrészt jellemzi a legalacsonyabb (5-7%-os), az északkeleti régiót pedig a legmagasabb (16-20%-os) munkanélküliségi ráta. A Magyar Háztartás Panel adatai alapján az is megállapítható, hogy a munkanélküliségi ráta nagyobb kistelepüléseken, mint a városokban. A munkanélküliséggel kapcsolatos tanulmányok arra is felhívják a figyelmet, hogy a roma népesség tagjainak sokkal rosszabbak a munkaerõpiaci esélyeik, továbbá az országos átlagot meghaladó munkanélküliségi ráta tapasztalható a legfiatalabb (15-24 éves) korcsoporton belül is. Ezt a két legutóbbi dimenziót azonban tanulmányunkban nem tudjuk figyelembe venni, a kérdéses csoportokba tartozó alacsony számú eset miatt.
Hipotézis: Feltételezzük, hogy a munkavállalók tapasztalatai tükrözik a dolgozók különbözõ csoportjainak munkanélküliség általi fenyegetettségét.
Arra számítunk, hogy az alacsonyabb iskolai végzettségû egyének kevésbé látják biztonságosnak állásukat, mint a magas végzettségûek. Azt is várjuk, hogy csökkenés az alacsony iskolai végzettségûek 1997-ben kevésbé tartják biztonságosnak állásukat, mint 1989-ben.
Arra számítunk, hogy a tercier szektorban dolgozók biztonságosabbnak látják állásukat.
Feltételezzük, hogy a magasabb munkanélküliséggel sújtott településeken fontosabb a dolgozók számára az állás biztonsága, mert a túlkínálatos munkaerõpiacon nehezebb új állást találni.
Azt várjuk, hogy a községi lakosok fontosabbnak tartják az állásbiztonságot, mint nagyobb települések lakói, de náluk kevésbé látják biztonságosnak állásaikat.
Hipotézis: Mivel a munkanélküliségi ráta és ezáltal az új munkahely találásának esélye különbözik a dolgozók egyes csoportjai között, így azt várjuk, hogy az állásbiztonság fontossága is hasonlóan változik.
Azt várjuk, hogy az állás biztonsága kevésbé fontos a magasabb végzettségûek, a városi lakosok, és a tercier szektor dolgozói számára.
Hipotézis: A munkaerõpiaci túlkínálat megjelenése miatt a munkavállalók egyre nagyobb része számára már nem adott a lehetõség, hogy vállalatok közötti fluktuációval javítson keresetén, ezért a munkanélküliségnek megjelenése azt eredményezi, hogy az állásbiztonság felértékelõdik, fontosabbá válik.
Azt várjuk, hogy azok, akik számára a magas kereset a munka fontos tulajdonsága, az állásbiztonságot is fontos tulajdonságnak fogják tartani, és ez az összefüggés a rendszerváltás után erõsödik.
A magánszektorban, illetve az állami szektorban való munka eltérõ lehetõségeket biztosít. A magánszektorban, azon belül is fõleg a kereskedelemben magasabbak a keresetek (Kolosi-Sik 1994), mint az állami szektorban, és a nominálkeresetek az utóbbi években gyorsabban is nõnek a magánszektorban (Förster-Tóth 1997). Bár mind az állami, mind a magánszektorra jellemzõ volt a foglalkoztatás csökkenése 1991 és 1995 között (Förster-Tóth 1997), a közintézményekben ugyanebben az idõben nõtt a foglalkoztatás (Kézdi 1997).
Hipotézis: Azt várjuk, hogy az állásbiztonság 1997-ben fontosabb a magántulajdonban levõ munkahelyeken dolgozóknál.
A versenyzõ szektorokban a szakszervezeti tagság nem tapasztalta, hogy a szakszervezet képes õt megvédeni a munkanélküliség fenyegetésétõl (Thoma 1991; 1995). Az állami szektorban a munkások elbocsátása kevésbé nagy fenyegetés és a sikeres szakszervezeti akciókat eddig inkább a bérek emeléséért indították. Lehetséges azonban, hogy a szakszervezetekbõl való kiáramlás szelektív volt olyan értelemben, hogy azok maradtak benn, akik bizonytalannak érzik állásukat és a munkanélkülivé válás fenyegeti õket. Ezek alapján a szakszervezeti tagság és az állásbiztonság összefüggése nem egyértelmû. Joggal várhatjuk azonban, hogy a szakszervezeti tagok fontosabbnak találják az állás biztonságát, mint a nem tagok, hiszen feltételezhetjük, hogy azok lesznek, illetve maradnak tagok, akiknek különösen fontos az állás biztonsága.
Hipotézis: A szakszervezeti tagok különleges
preferenciával rendelkeznek az állásbiztonság
iránt.
5. Adatok, módszerek és az elemzés eredményei
5.1. Adatok
Hipotéziseinket az International Social Survey Programme (ISSP)
1989-es és 1997-es felvételeinek adatbázisain ellenõrizzük.
Az adatgyûjtést mindkét esetben a Társadalomkutatási
és Informatikai Egyesülés (TÁRKI) végezte,
véletlenszerûen kiválasztott országos reprezentatív
mintákon, amelyek a 18 éven felüli népességet
nem, életkor és lakóhely szerint megfelelõen
reprezentálják. A mintanagyság 1989-ben 1000 fõ
volt, ebbõl 601 fõ foglalkoztatott (teljes munkaidõben,
részmunkaidõben vagy vállalkozóként);
míg 1997-ben 1500 fõt kérdeztek meg, akik között
akkor 626 fõ volt a foglalkoztatottak száma. A mintákat
egy adatbázisba egyesítve elemezzük. Mivel a két
mintában az aktív keresõk száma nagyjából
ugyanakkora, így a minták súlyozására
nem volt szükség5. Elsõ
lépésben kereszttábla-elemzéssel vizsgáljuk
az észlelt állásbiztonságnak és az állásbiztonság
fontosságának összefüggését a különbözõ
magyarázó változókkal, aztán pedig regressziós
elemzéssel teszteljük hipotéziseinket.
5.2. A kereszttábla-elemzés eredményei
A válaszadókat arra kértük, hogy a munka hét tulajdonsága esetében mondják meg, mennyire érzik igaznak azt állásukra, és mennyire tartják õket fontosnak. Ezek az tulajdonságok az állás biztonsága, a magas kereset, elõmeneteli lehetõségek, a munka érdekessége, a munka önállósága, másokon való segítés és a társadalmi hasznosság voltak. A következõ táblázat mutatja, a válaszok arányát a két vizsgált idõszakban.
1. táblázat
Különbözõ munkajellemzõk észlelése
és fontossága 1989-ben és 1997-ben (%)
|
|
|
|||
|
|
|
|
|
|
| Társadalmilag hasznos |
85,5
|
78,9
|
89,3
|
80,3
|
| Segít másokon |
77,8
|
73,6
|
77,8
|
74,0
|
| Önálló munkavégzés |
74,8
|
70,1
|
77,3
|
77,7
|
| Állásbiztonság |
72,2
|
47,4
|
95,5
|
96,5
|
| Érdekes munka |
65,9
|
63,4
|
85,0
|
87,0
|
| Magas kereset |
9,7
|
8,4
|
92,9
|
95,4
|
| Rugalmas munkaidõ |
-
|
-
|
70,9
|
49,5
|
| Elõmeneteli lehetõségek |
9,1
|
13,9
|
66,8
|
73,1
|
Rögtön látszik, hogy a munka "immateriális" jutalmait, mint a társadalmi hasznosság, önállóság, másokon való segítés és érdekesség az amelyet a dolgozók a legnagyobb arányban igaznak tartanak munkájukra. Több mint a válaszadók 70 százaléka látja úgy, hogy munkája rendelkezik ezekkel a tulajdonságokkal és, ez mind a rendszerváltás elõtti, mind az utáni idõszakra jellemzõ. A munka "materiális" jutalmait, mint a magas keresetet vagy az elõmeneteli lehetõségeket viszont sokkal kevesebben, a válaszadóknak csak mintegy 10 százaléka tartotta jellemzõnek munkájára 1989-ben és 1997-ben is. A rendszerváltás elõtt állását biztonságosnak tartotta a dolgozók 72 százaléka, ami az "immateriális" jutalmaknál megfigyelt arányokhoz hasonló. 1997-re azonban alapvetõ változás történt ebben, hiszen az állásukat biztonságosnak tartók aránya 25 százalékponttal, 47 százalékra csökkent. Az egyes munkajellemzõk fontosság szerinti sorrendje azonban teljesen más. Az olyan materiális jellemzõk, mint az állás biztonsága és a magas kereset szerepel az elsõ két helyen, mégpedig úgy, hogy majdnem minden válaszadó fontosnak vagy nagyon fontosnak tartja a munka ezen tulajdonságait. Az érdekes munka tûnik átlagosan a harmadik legfontosabb tulajdonságnak, a dolgozók mintegy 85 százaléka fontosnak vagy nagyon fontosnak tartotta. A munka társadalmi hasznossága vesztett vonzerejébõl az elmúlt idõszakban, hiszen 1989 és 1997 között mintegy 10 százalékkal csökkent az ezt fontosnak vagy nagyon fontosnak tartók aránya. Mindkét periódusban a dolgozók háromnegyede fontosnak tartja a másokon való segítést és a munka önállóságát. A rugalmas munkaidõ sokat vesztett fontosságából, és a legkevésbé fontos tényezõvé vált, míg az elõmeneteli lehetõségek fontossága növekedett.
Most azt kell megvizsgálnunk, hogy az állásbiztonság észlelése tekintetében elõbb említett változások egyöntetûen jellemzik-e az egész munkaerõ-állományt, vagy bizonyos csoportok az átlagosnál jobban vagy az átlagosnál kevésbé érintettek. Azt a kérdést is meg kell válaszolnunk, hogy vajon az állásbiztonság fontosságának változatlansága jellemzõ-e a dolgozók fontosabb csoportjaira. A melléklet 1. és 2. táblázatai mutatják a válaszok eloszlását a különbözõ csoportokban 1989-ben és 1997-ben6. Látható, hogy a nõk a rendszerváltás elõtt biztonságosabbnak látták munkahelyüket, mint a férfiak, míg a rendszerváltás utáni mintában szignifikáns különbség nem érhetõ tetten a két nem véleményei között. Ez abból ered, hogy a nõk esetében 30 százalékkal, a férfiaknál viszont csak 20 százalékkal csökkent az állásukat biztonságosnak tartók aránya 1989 és 1997 között. Az is látható, hogy nincs szignifikáns különbség a férfiak és a nõk között az állásbiztonság fontosságára vonatkozó véleményekben egyik vizsgált idõszakban sem.
Érdekes változást figyelhetünk meg a válaszok életkor szerinti eloszlásában. 1989-ben a 38 és 48 év közötti dolgozók biztonságosabbnak látták munkahelyüket, mind a náluk fiatalabb, mind a náluk idõsebb kollégáiknál. A rendszerváltás utáni mintánkban azonban a legfiatalabb korcsoportban (18 és 37 év között) levõ dolgozók látják a leginkább, míg a legidõsebb korcsoportban (49 év és afölött) levõ dolgozók a legkevésbé biztonságosnak állásukat. Láthatólag nincsen lényeges változás a dolgozóknak az állásbiztonság fontosságával kapcsolatos véleményeiben egyik korcsoportban sem.
Az iskolai végzettség kategóriái szerint
nincs különbség az észlelt állásbiztonságban
a rendszerváltás elõtti mintában. Ez jelentõsen
megváltozik a rendszerváltás utánra: 1997-es
mintánkban az érettségivel, illetve egyetemi végzettséggel
rendelkezõ dolgozók kétszer akkora arányban
látják biztonságosnak állásukat, mint
a csak általános iskolai végzettséggel rendelkezõk.
Az állásbiztonság fontossága is különbözik
az iskolai végzettség szerint. Mindkét idõpontban
az egyetemi vagy fõiskolai végzettséggel rendelkezõk
alacsonyabb arányban válaszolják, hogy az állásbiztonság
nagyon fontos. Ez minden bizonnyal összefügg a piacképes
ismeretekkel rendelkezõk jobb munkaerõpiaci pozícióival.
Míg a rendszerváltás elõtti mintában
nem figyelhetõ meg eltérés az állásbiztonság
észlelésében az önállóak és
az alkalmazottak között, addig 1997-ben az önállóak
54,7 százaléka tartja biztonságosnak állását,
míg az alkalmazottaknak csak 46,3 százalékára
jellemzõ mindez. Ugyanez a minta figyelhetõ meg a beosztottak
és vezetõk esetében is, mégpedig úgy,
hogy a vezetõk tartják állásukat biztonságosabbnak.
Megállapítható az is, hogy az alkalmazottak általában
fontosabbnak tartják az állás biztonságát,
mint az önállóak. A mezõgazdasági dolgozók
1989-ben az ipari dolgozóknál jóval nagyobb arányban
látták biztonságosnak munkájukat, a megfelelõ
arány 80 százalék volt az elõbbiek, 66 százalék
az utóbbiak esetében. Az is megfigyelhetõ, hogy az
ipari dolgozók körében az állásbiztonság
sokkal fontosabbá vált: 56 százalékról
68 százalékra növekedett az állásbiztonságot
nagyon fontosnak tartók aránya. A szakszervezeti tagság
sem az állásbiztonság észlelésének,
sem fontosságának tekintetében nem mutat az általános
tendenciáktól eltérõ mintákat. A városi
lakosok esetében kevésbé csökken az állásukat
biztonságosnak látók aránya a két idõpont
között, mint a községi lakosok körében,
így 1997-ben már jelentõs a különbség
a két településtípuson lakók állásbiztonsággal
kapcsolatos véleményeiben: az állásukat biztonságosnak
tartók aránya 51 százalékos volt a városi
lakosok és 39 százalékos a községi lakosok
esetében.
5.3. Többváltozós elemzés
Megpróbáltuk megvizsgálni, hogy a korábban vázolt összefüggések akkor is fennállnak-e, ha figyelembe vesszük a független változók közötti összefüggéseket is. Az ordinális skálán mért függõ változók és a független változók kapcsolatának vizsgálatára alkalmas ordinális logitmodellt használjuk erre a célra (Greene 1993; Clark 1997)7. Hogy pontosan lássuk az egyes magyarázó változóknak a függõ változókra gyakorolt hatásának nagyságát, kiszámoltuk egy meghatározott "referencia személy" milyen valószínûséggel esik a függõ változó egyes kategóriáiba. A referencia személy átlagos életkorú (42,3 éves), végzettségû (11,6 iskolában töltött év) és jövedelmû (30.333 Ft havi személyes jövedelem) fehérgalléros foglalkozást ûzõ férfi, aki állami tulajdonban levõ ipari vállalatban dolgozik, és a munka tulajdonságaival kapcsolatos szubjektív észleléseit és fontossági ítéleteit mérõ változókon nulla értéket vesz fel. A dichotóm magyarázó változók hatását úgy kapjuk meg, hogy összehasonlítjuk a modell által a referencia személynél az elõre jelzett "predicted" állásbiztonság-értékeket abban az esetben, amikor a kérdéses változó nulla, illetve egy értéket vesz fel. Folytonos magyarázó változók esetében önkényesen választottunk egy értéket, amelyet összehasonlítunk az eredeti referencia személlyel.
Külön modelleket becsültünk meg az állásbiztonság fontosságára és az észlelt állásbiztonságra is, egymás után vonva be a magyarázó változók különbözõ csoportjait. Elõször a demográfiai változókat és az iskolai végzettséget, a második modellben a foglalkozást, iparágat, szakszervezeti tagságot, jövedelmet, lakóhelyt, a munkanélküliséget8 és a munkahely-tulajdonlást szerepeltettük, és mindig teszteltük azt is, hogy változott-e idõben a független változók hatása (interakciós hatások). A harmadik modellben a szubjektív percepciós (észlelt magas kereset, elõmeneteli lehetõségek, állásbiztonság) és fontosság-változók (magas kereset, elõmeneteli lehetõségek, állásbiztonság fontossága) és az idõvel képzett interakciós hatásaik szerepeltek, míg a negyedik modellben minden független változó szerepelt. Végül megbecsültük az érzékelt állásbiztonság és az állásbiztonság fontosságának hatását a munkával való elégedettségre. Az eredmények a melléklet 3, 4. és 5. táblázataiban találhatók.
Észlelt állásbiztonság. A melléklet 3. táblázatából látható, hogy állásbiztonság észlelésében 1989 és 1997 között bekövetkezett változás egy része a független változók bevonása mellett is fennmarad. Az alkalmazottak 1997-ben kevésbé biztonságosnak tartják állásukat, amit az idõ változó negatív együtthatója is mutat. Eredményeink azt is mutatják, hogy csak a válaszadó iskolai végzettségének, a munkahely szektorális hovatartozásának, az észlelt magas keresetnek és az észlelt elõmeneteli lehetõségeknek van szignifikáns hatása az észlelt állásbiztonságra. A magasabb végzettségû alkalmazottak némileg kevésbé biztonságosnak érezték az átlagosnál állásukat 1989-ben, de becsléseink szerint ez radikálisan megváltozott 1997-re. A változónak az idõvel vett interakciója is szignifikáns ugyanis, mégpedig pozitív együtthatóval, ami azt jelenti, hogy 1997-ben egy oktatásban töltött év növeli annak a valószínûségét, hogy a válaszadó magasabb állásbiztonságot tapasztalt. Mindez egybevág az emberi tõkének a munkaerõpiacon való növekvõ szerepére vonatkozó ismereteinkkel. Azok az alkalmazottak, akik úgy látják, hogy magas keresettel vagy elõmeneteli lehetõségekkel rendelkeznek nagyobb valószínûséggel látják biztonságosabbnak is állásukat. Ugyanez igaz a mezõgazdaságban és a szolgáltató szektorban dolgozó alkalmazottakra, akik munkájukat az ipari dolgozóknál biztonságosabbnak látják. A nullától szignifikánsan különbözõ együtthatóval rendelkezõ változók hatásának nagyságára vonatkozó becsléseinket a 2. táblázat foglalja össze.
2. táblázat
A referencia személy esetén elõrejelzett valószínûségek:
észlelt állásbiztonság (%)
|
|
meg nem is |
|
|
|
| Referencia személy 1989 |
|
|
|
|
| Referencia személy 1997 |
|
|
|
|
| Mezõgazdaság |
|
|
|
|
| Tercier szektor |
|
|
|
|
| Észlelt magas kereset |
|
|
|
|
| Észlelt elõmeneteli lehetõségek |
|
|
|
|
| Végzettség 1989: 17 oktatásban töltött év |
|
|
|
|
| Végzettség 1997: 17 oktatásban töltött év |
|
|
|
|
A legnagyobb hatást az idõ változó gyakorolja. A referencia személynek 1989-ben 20 százalék esélye van, hogy egyáltalán nem vagy nem biztonságosnak értékelje állását, míg 1997-ben ez az arány 83 százalékos. 1997-ben az átlag feletti iskolai végzettséggel (17 év iskolában töltött idõ) rendelkezõ, egyébként minden másban a referencia személyhez hasonló egyén esélye 35 százalékos, hogy állását ne érezze biztonságosnak, míg, ahogy elõbb is láttuk az átlagos iskolai végzettséggel rendelkezõ referencia személy esetében ez az arány meghaladja a négyötödöt. Azok az alkalmazottak, akik keresetüket magasnak tartják vagy elõmeneteli lehetõségeiket kedvezõen értékelik, sokkal nagyobb valószínûséggel mondták, hogy állásuk biztonságos: 70 százalék körükben azok aránya, akik biztonságosnak vagy nagyon biztonságosnak látják állásukat. A mezõgazdaságban vagy a tercier szektorban dolgozók esetében szintén jóval magasabb, 60 százalék körüli az állásbiztonság észlelésének elõre jelzett valószínûsége.
Az állásbiztonság fontossága. A független változóknak az állásbiztonság fontosságára gyakorolt hatására vonatkozó becsléseink a melléklet 4. táblázatában találhatók. A szakszervezeti tagságnak, az értelmiségi foglalkozásnak, a lakóhely településtípusának, a magas keresetnek és az elõrejutás fontosságának van szignifikáns hatása az állásbiztonság fontosságára vonatkozó véleményekre. A válaszadó életkorának és iskolai végzettségének is van független hatása 1997-ben a függõ változóra. A szakszervezeti tagok nagyobb eséllyel tartják az állásbiztonság fontosnak, mint a szakszervezeteken kívüli munkavállalók. Az értelmiségiek másoknál kisebb valószínûséggel tartják a munka ezen tulajdonságát fontosnak 1989-ben, de 1997-re megváltozott a helyzet, amikor is már körükben nagyobb annak az esélye, hogy fontosnak tartják az állás biztonságát, mint a nem értelmiségiek körében. A községekben lakó dolgozóknak a városiakhoz képest - úgy tûnik - különleges preferenciájuk van az állás biztonságának irányába, amit a településtípus változó negatív együtthatója is mutat. Azok, akik fontosnak tartják a magas keresetet, nagyobb fontosságot tulajdonítanak az állás biztonságának, mint azok, akik kevésbé tartják a magas keresetet a munka fontos tulajdonságának. Sõt, az is megállapítható, hogy a magas keresetet fontosnak tartók nagyobb fontosságot tulajdonítanak az állásbiztonságnak 1997-ben, mint 1989-ben, amit az interakciós változó szignifikáns és pozitív együtthatója mutat. Mindez megerõsíteni látszik azon hipotézisünket, miszerint a gyakori munkahely-változtatások már nem jelent lehetséges keresetnövelõ stratégiát. További szignifikáns interakciós változók is vannak. Idõsebb dolgozók nagyobb valószínûséggel tartják fontosnak az állásuk biztonságát 1997-ben, mint 1989-ben, és a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõ dolgozók kevésbé tulajdonítanak fontosságot a munka ezen tulajdonságának a rendszerváltás utáni idõszakban, mint elõtte.
Most megpróbáljuk a szignifikáns együtthatóval rendelkezõ független változók hatásának nagyságát megbecsülni. Módszerünk ugyanaz, mint az elõbb volt: összevetjük az egyes válaszlehetõségek elõre jelzett valószínûségét a referencia személy esetében. Az eredményeket a 3. táblázat mutatja.
3. táblázat
A referencia személy esetén elõre jelzett valószínûségek:
állásbiztonság fontossága (%)
|
|
|
|
|
|
| Referencia személy |
|
|
|
|
| Szakszervezeti tagság |
|
|
|
|
| Értelmiség |
|
|
|
|
| Település típus |
|
|
|
|
| Elõmeneteli lehetõségek fontossága |
|
|
|
|
| Magas kereset fontossága 1989 |
|
|
|
|
| Magas kereset fontossága 1997 |
|
|
|
|
| Életkor 1997: 60 éves |
|
|
|
|
| Végzettség 1997:
17 oktatásban töltött év |
|
|
|
|
Láthatjuk, hogy a becsült modell alapján a szakszervezeti
tagsággal is rendelkezõ referencia személy 11 százalékkal
nagyobb valószínûséggel tartja az állás
biztonságát a munka nagyon fontos tulajdonságának.
Tehát más eredményre jutottunk, mint a kereszttábla-elemzés
alapján. A megfigyelt gyakoriságok alapján azt a következtetést
vontuk le, hogy nincs kapcsolat a szakszervezeti tagság és
az állásbiztonság fontossága között,
de a logit-modell alapján úgy tûnik, hogy ezt a kapcsolatot
a más független változók közötti korreláció
fedte el. Az értelmiségiek attitûdje jelentõs
változáson ment keresztül a két vizsgált
idõpont között: 1989-ben annak az elõre jelzett
valószínûsége, hogy az értelmiségi
foglalkozású referencia személy nagyon fontosnak tartja
az állás biztonságát 18,5 százalék
volt, míg 1997-ben 51,7 százalék. A "nagyon fontos"
válasz esélye a magas keresetet fontosnak tartó referencia
személy esetében is mintegy 20 százalékkal
növekedett meg 1997-re. Az 1997-es részmintában ez a
valószínûség 80,3 százalék volt
a 60 éves dolgozók esetében, de csak 4 százalék
azoknál, akik 17 évet töltöttek az oktatásban.
6. Munkával való elégedettség
Elõzõ elemzésünkbõl azt a következtetést vonhattuk le, hogy a dolgozók Magyarországon általában bizonytalanabbnak észlelik állásukat a rendszerváltás után, mint azelõtt. Modellünk szerint ennek a munkával való elégedettségre is hatással kell lennie. A munkával való elégedettség egyébként átlagosan nem változott a rendszerváltás elõtti állapothoz képest. A hétfokú skálán (1 - tökéletesen elégedett, 7 - teljesen elégedetlen) kódolt változó átlagértéke 1989-ben 3,15, 1997-ben 3,18 volt. Az átlagérték változatlansága ellenére azonban a válaszok eloszlása módosult: 1997-re 12,1 százalékról 23,2 százalékra növekedett a tökéletesen vagy nagyon elégedettek aránya, és 10 százalékkal nõtt a skála közepén (elégedett is, meg nem is) levõ válaszok aránya is, ezzel párhuzamosan viszont jelentõsen csökkent a meglehetõsen elégedettek hányada. Az állásbiztonsággal kapcsolatos vélemények hatását az elégedettségre ismét az ordinális logitmodell segítségével becsültük meg. Az eredményeket a melléklet 5. táblázatában lehet megtalálni. A táblázatból látszik, hogy a biztos állás, a magas kereset és az elõmeneteli lehetõségek észlelésének pozitív az együtthatója, ami azt jelenti, hogy magasabb elégedettséggel függnek össze. Az idõ és a magas kereset észlelésének interakciós változója is szignifikáns, ami azt jelenti, hogy a magasa keresetet észlelõk elégedettebbek munkájukkal 1997-ben, mint 1989-ben. Érdemes megjegyezni, hogy az állásbiztonság észlelésének akkor is van hatása, amikor a magas kereset és az elõmeneteli lehetõségek percepciója is szerepel a modellben. Azt is észre kell vennünk továbbá, hogy az állásbiztonság észlelésének hatása a munkával való elégedettsége nem különbözik a két idõszakban, amit az jelez, hogy az interakciós változó együtthatója nem különbözik szignifikánsan a nullától. Megállapítható továbbá, hogy az állásbiztonság fontosságának is van független hatása a munkával való elégedettségre, mégpedig pozitív együtthatóval, ami azt jelenti, hogy az állásbiztonság fontossága együtt jár a nagyobb elégedettséggel. Természetesen a magasabb jövedelem fokozottabb elégedettséggel jár együtt, míg a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezõk kevésbé elégedettek munkájukkal, mint a kevésbé képzettek. Ez lehet egyrészt a magasabb végzettségûek magasabb igényszintjének is az eredménye, de okozhatja az is, hogy a magasabb végzettségûek nagyobb eséllyel nem találnak pontosan a végzettségüknek és képességeiknek megfelelõ munkát Clark (1997). Az önállóak szintén elégedettebbnek tûnnek az alkalmazottaknál.
Az elõre jelzett valószínûségek az egyes szignifikáns hatások esetén a következõ táblázatban kerültek összefoglalásra.
4. táblázat
A referencia személy esetén elõre jelzett valószínûségek:
munkával való elégedettség (%)
|
elégedett |
|
|
|
|
| Referencia személy |
|
|
|
|
| Önálló |
|
|
|
|
| Állásbiztonság fontossága |
|
|
|
|
| Észlelt állásbiztonság |
|
|
|
|
| Észlelt magas kereset: 1989 |
|
|
|
|
| Észlelt magas kereset 1997 |
|
|
|
|
| Észlelt elõmeneteli lehetõségek |
|
|
|
|
| Végzettség 1997: 17 oktatásban töltött év |
|
|
|
|
| Jövedelem: az átlag másfélszerese |
|
|
|
|
Láthatjuk, hogy az észlelt állásbiztonságnak
meglehetõsen erõs a hatása a munkával való
elégedettségre: az elõre jelzett valószínûsége
annak, hogy elégedett lesz a munkájával, mintegy 20
százalékkal magasabb a munkájával elégedett
referencia személy esetében, mint a munkájával
elégedetlen esetében. Az észlelt magas keresetnek
hasonló erõsségû a hatása 1989-ben, de
1997-re ez a hatás válik a legerõsebbé. A gazdasági
önállóságnak, valamint a magas jövedelemnek
csak kisebb hatása van.
7. Konklúzió
Vizsgálódásaink összefoglalásaképpen
összehasonlítjuk empirikus eredményeinket azokkal a
hipotézisekkel, amelyeket elméleti megfontolásaink
alapján fogalmaztunk meg. A dolgozók állásukat
kevésbé tartják biztonságosnak a rendszerváltás
után. Ezt a nézetet általában vallják
a munkások, de az észlelt állásbiztonság
csökkenése különbözõképpen érintette
a dolgozók különbözõ csoportjait. Az eltérések,
várakozásainknak megfelelõen a valóságos
munkaerõpiaci helyzetet és annak változását
tükrözik. Hipotézisünk a magasabb végzettségûek
által tapasztalt nagyobb állásbiztonságról
megerõsítést nyert az adatok által, és
a végzettség idõben növekvõ hatását
szintén kimutattuk. A tercier szektorban dolgozók szintén
inkább biztonságosnak látják állásukat,
ami szintén hipotézisünket megerõsítõ
adat. Szubjektív változók, mint az észlelt
magas kereset és elõmeneteli lehetõségek szintén
együtt járnak az állásbiztonság észlelésével.
Az állásbiztonság fontosságával kapcsolatban
eredményeink azt mutatják, hogy pozitív irányú
kapcsolat van a magas kereset fontossága és az állásbiztonság
fontossága között. Az is elmondható, hogy ez a
kapcsolat 1997-re erõsebbé vált a rendszerváltás
elõtti állapotokhoz képest. Ezt az eredményt
úgy tekintjük, mint evidenciát, amely alátámasztja
a rendszerváltás során változó munkásstratégiákkal
kapcsolatos hipotézisünket. Azt is vártuk, hogy a foglalkoztatottak
azon csoportjai, amelyeket magasabb munkanélküliségi
ráta jellemez fontosabbnak tartják az állás
biztonságát, mivel munkájuk elvesztése esetén
nehezebben tudnának új munkát kapni. Az idõsebb
munkavállalók a rendszerváltás után
fontosabbnak tartják az állásbiztonságot, míg
ugyanebben az idõszakban a magasabb végzettségûek,
valamint a városi lakosok kevésbé tartják azt
fontosnak. A szakszervezeti tagok is fontosabbnak tartják az állásbiztonságot,
mint a tagsággal nem rendelkezõk. Végül megvizsgáltuk
az észlelt állásbiztonság a munkával
való elégedettségre való hatását
is. Az észlelt állásbiztonság, a magas kereset
és az elõmeneteli lehetõségek észlelésével
együtt a munkával való elégedettségre
szignifikáns hatást gyakorol; a magas keresetnek van a legnagyobb
hatása. Egyik függõ változónkkal kapcsolatban
sem sikerült azonban a munkanélküliség9
és a munkahely tulajdonának10
hatását kimutatnunk.
Bibliográfia
Becker, G. S. 1975. Human Capital. A Theoretical and Empirical Analysis with Special Reference to Education. Chicago: University of Chicago Press
Clark, A. E. 1997. Job satisfaction and gender: Why are women so happy at work? Labour Economics, (4), 341-372.
Curtice, J. 1993. Satisfying work - if you can get it. In: Roger Jowell, Lindsay Brook, Lizanne Dowds (eds.) International Social Attitudes: The 10th BSA Report. London: SCPR
Förster, M.-Tóth I. Gy. 1997. Szegénység és egyenlõtlenségek Magyarországon és a Visegrádi államokban. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok, No. 1. Budapest: TÁRKI
Gábor R. I. 1997. Belsõ- versus foglalkozási munkaerõpiac - a poszt-szocialista átalakulás elhanyagolt dimenziója. Közgazdasági Szemle, 6, 457-473.
Greene, W. H. 1993. Econometric Analysis. 2nd ed., Prentice-Hall
Hakim, C. 1991. Grateful slaves and self-made women: fact and fantasy in women's work orientation. European Sociological Review, (7) 2, 101-121.
Héthy L.-Makó Cs. 1972. Munkásmagatartások és a gazdasági szervezet. Budapest: Akadémiai Kiadó
Hradil, S. 1994. Soziale Schichtung und Arbeitssituation. In: Rainer Geißler (hrg.) Soziale Schichtung und Lebenschancen in Deutschland. Stuttgart: Verdinand Enke Verlag
Kalleberg, A. L. 1992. Foglalkozási viszonyok és munka-attitûdök Magyarországon és az Egyesült Államokban. Szociológiai Szemle, (1).
- 1997. Work Orientation. Research Project. Tel-Aviv: ISSP Drafting Group
Kalleberg, A. L.-K. A. Loscocco 1983. Aging, values and rewards: explaining age differences in job satisfaction. American Sociological Review, (48) February, 78-90.
Kalleberg, A. L.-T. Reve 1992. Contracts and commitment: economic and sociological perspectives on employment relations. Human Relations, (45) 9, 1103-1132.
Kalleberg, Arne L.-D. Stark 1993. Career strategies in capitalism and socialism: work values and job rewards in the United States and Hungary. Social Forces, (72) 1, 181-198.
Kertesi G.-Sziráczki Gy. 1989. Munkásmagatartások a munkaerõpiacon. In: Czakó Á.-Gyenei M.-Lengyel Gy. (szerk.): Gazdaságszociológiai tanulmányok. Budapest: Aula
Kézdi G. 1998. Foglalkoztatás és keresetek a közszférában. In: Kolosi T.-Tóth I. Gy.-Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi Riport 1998. Budapest: TÁRKI
Kolosi T.-Sik E. 1994. A magángazdaság nemzetgazdasági súlya és némely társadalmi jellemvonásai. In: Andorka R.-Kolosi T.-Vukovich Gy. (szerk.): Társadalmi Riport 1994. Budapest: TÁRKI
Kornai J. 1980. A hiány. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó
- 1993. A pénzügyi fegyelem evolúciója a poszt-szocialista rendszerben. Közgazdasági Szemle, (XL) 5.
Laky T. 1995. A magángazdaság kialakulása és a foglalkoztatottság. Közgazdasági Szemle, (XLIII) 7-8.
Országos Munkaügyi Központ 1997. Munkaerõpiaci helyzetjelentés. Budapest: Struktúra-Munkaügyi Kiadó Kft.
Róbert P. 1997. Társadalmi rétegzõdési folyamatok és az átalakulás: egy nemzetközi összehasonlítás tanulságai. Társadalom és Gazdaság, No. 2. 48-77.
Stark, D. 1989. Osztályozás és szelektív béralku a belsõ munkaerõpiacon. In: Czakó Á.-Gyenei M.-Lengyel Gy. (szerk.): Gazdaságszociológiai tanulmányok. Budapest: Aula
Szívós P.-Tóth I. Gy. 1998. A jóléti támogatások és a szegénység Magyarországon 1992-1996. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok No. 5. Budapest: TÁRKI
Thoma L. 1991. A magyar szakszervezetek átalakulása 1988-1990. In: Kurtán S.-Sándor P.-Vass L. (szerk.): Magyarország Politikai Évkönyve 1991. Budapest: Ökonómia Alapítvány-Economix Rt.
- 1995. A magyar szakszervezetek helyzete. In.: Kurtán S.-Sándor P.-Vass L. (szerk.): Magyarország Politikai Évkönyve 1995. Budapest: Ökonómia Alapítvány-Economix Rt.
Williamson, O. 1985. Economic Institutions of Capitalism. New York:
Free Press
1. melléklet
A kérdések megfogalmazása (ISSP 1997):
Észlelt munkajellemzõk:
"Kérem a következõ állítások
mindegyikérõl mondja meg a válaszlap segítségével,
hogy mennyire igazak az Ön fõállású munkájára!
Biztos állása van.
Magas a keresete.
Jó elõmeneteli lehetõségei vannak.
A munkája érdekes.
Önállóan dolgozhat.
A munkájával másokon tud segíteni.
A munkája hasznos a társadalomnak."
Válaszok kódolása: 1 - egyáltalán
nem igaz, 5 - teljesen igaz.
Az egyes munkajellemzõk fontossága:
"Egy állást, munkát sokféle szempontból
lehet ítélünk meg. Kérem a válaszlap segítségével
mondja meg, hogy Önnek, személy szerint, mennyire fontos az,
hogy...
egy állás biztos legyen?
Magas legyen a kereset?
Jó lehetõségek legyenek az elõrejutásra?
A munka érdekes legyen?
Önállóan végezhetõ munka legyen?
Olyan munka legyen, amellyel másokon segítünk?
Hasznos legyen a társadalomnak?
Olyan munka legyen, ahol az ember szabadon dönti el, hogy a nap
melyik szakában, illetve mely munkanapokon dolgozik?"
Válaszok kódolása: 1 - egyáltalán
nem fontos, 5 - nagyon fontos.
Munkával való elégedettség:
"Mennyire elégedett Ön jelenlegi munkájával?"
Válaszok kódolása:1 - tökéletesen
elégedett, 7 - teljesen elégedetlen.
2. melléklet
1. táblázat
Észlelt állásbiztonság
|
igaz (%) |
meg nem is (%) |
(%) |
|
Prob>?2 | ||
| A válaszadó neme | ||||||
| Nõ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Férfi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Életkora | ||||||
| 18-37 év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| 38-48 év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| 49- év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Iskolai végzettsége | ||||||
| Általános iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Érettségi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Fõiskola, egyetem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Munkaerõpiaci státusz | ||||||
| Alkalmazott |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Önálló |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Munkahelyi beosztás | ||||||
| Beosztott |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Vezetõ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Gazdasági ág | ||||||
| Ipar |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Mezõgazdaság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Tercier szektor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Szakszervezeti tagság | ||||||
| Nem tag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Tag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Település típus | ||||||
| Község |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Város |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
2. táblázat
Az állásbiztonság fontossága
|
(%) |
(%) |
(%) |
|
|
||
| A válaszadó neme | ||||||
| Nõ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Férfi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Életkora | ||||||
| 18-37 év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| 38-48 év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| 49- év |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Iskolai végzettsége | ||||||
| Általános iskola |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Érettségi |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Fõiskola, egyetem |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Munkaerõpiaci státusz | ||||||
| Alkalmazott |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Önálló |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Munkahelyi beosztás | ||||||
| Beosztott |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Vezetõ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Gazdasági ág | ||||||
| Ipar |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Mezõgazdaság |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Tercier szektor |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Szakszervezeti tagság | ||||||
| Nem tag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Tag |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Település típus | ||||||
| Község |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
||
| Város |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
3. táblázat
Az észlelt állásbiztonság regressziós
becslése
|
|
|
|
|
|
| 1997-es minta |
|
|
|
|
| Férfi |
|
|
||
| Életkor |
|
|
||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Jövedelem logaritmusa |
|
|
||
| Vezetõ |
|
|
||
| Önálló |
|
|
||
| Szakszervezeti tag |
|
|
||
| Értelmiség |
|
|
||
| Menedzser |
|
|
||
| Szakmunkás |
|
|
||
| Betanított munkás, segédmunkás |
|
|
||
| Mezõgazdaság |
|
|
||
| Tercier szektor |
|
|
||
| Munkahely privát tulajdonban |
|
|
||
| Városi lakos |
|
|
||
| Munkanélküliség |
|
|
||
| Munkajellemzõk fontossága: | ||||
| Állásbiztonság |
|
|
||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Észlelt munkajellemzõk | ||||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Idõvel vett interakciók | ||||
| Nem |
|
|
||
| Életkor |
|
|
||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Értelmiség |
|
|
||
| Magas kereset fontossága |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek fontossága |
|
|
||
| Észlelt magas kereset |
|
|
||
| 1. osztópont |
|
|
|
|
| 2. osztópont |
|
|
|
|
| 3. osztópont |
|
|
|
|
| 4. osztópont |
|
|
|
|
| N |
|
|
|
|
| ?2 |
|
|
|
|
| ?2 szignifikancia |
|
|
|
|
| Pszeudo R2 |
|
|
|
|
4. táblázat
Az állásbiztonság fontosságának
regressziós becslése
|
|
|
|
|
|
| 1997-es minta |
|
|
|
|
| Férfi |
|
|
||
| Életkor |
|
|
||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Jövedelem logaritmusa |
|
|
||
| Vezetõ |
|
|
||
| Önálló |
|
|
||
| Szakszervezeti tag |
|
|
||
| Értelmiség |
|
|
||
| Menedzser |
|
|
||
| Szakmunkás |
|
|
||
| Betanított munkás, segédmunkás |
|
|
||
| Mezõgazdaság |
|
|
||
| Tercier szektor |
|
|
||
| Munkahely privát tulajdonban |
|
|
||
| Városi lakos |
|
|
||
| Munkanélküliség |
|
|
||
| Munkajellemzõk fontossága: | ||||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Észlelt munkajellemzõk: | ||||
| Állásbiztonság |
|
|
||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Idõvel vett interakciók | ||||
| Nem |
|
|
||
| Kor |
|
|
||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Értelmiségi |
|
|
||
| Magas kereset fontossága |
|
|
||
| 1. osztópont |
|
|
|
|
| 2. osztópont |
|
|
|
|
| 3. osztópont |
|
|
|
|
| 4. osztópont |
|
|
|
|
| N |
|
|
|
|
| ?2 |
|
|
|
|
| ?2 szignifikancia |
|
|
|
|
| Pszeudo R2 |
|
|
|
|
5. táblázat
A munkával való elégedettség regressziós
becslése
|
|
|
|
|
|
| 1997-es minta |
|
|
|
|
| Férfi |
|
|
||
| Életkor |
|
|
||
| Életkor2 |
|
|
||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Jövedelem logaritmusa |
|
|
||
| Vezetõ |
|
|
||
| Önálló |
|
|
||
| Szakszervezeti tag |
|
|
||
| Értelmiség |
|
|
||
| Menedzser |
|
|
||
| Szakmunkás |
|
|
||
| Betanított munkás, segédmunkás |
|
|
||
| Mezõgazdaság |
|
|
||
| Tercier szektor |
|
|
||
| Munkahely privát tulajdonban |
|
|
||
| Városi lakos |
|
|
||
| Munkanélküliség |
|
|
||
| Munkajellemzõk fontossága | ||||
| Állásbiztonság |
|
|
||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Észlelt munkajellemzõk | ||||
| Állásbiztonság |
|
|
||
| Magas kereset |
|
|
||
| Elõmeneteli lehetõségek |
|
|
||
| Idõvel vett interakció | ||||
| Iskolai végzettség |
|
|
||
| Értelmiség |
|
|
||
| Magas kereset fontossága |
|
|
||
| 1. osztópont |
|
|
|
|
| 2. osztópont |
|
|
|
|
| 3. osztópont |
|
|
|
|
| 4. osztópont |
|
|
|
|
| 5. osztópont |
|
|
|
|
| 6. osztópont |
|
|
|
|
| N |
|
|
|
|
| ?2 |
|
|
|
|
| ?2 szignifikancia |
|
|
|
|
| Pszeudo R2 |
|
|
|
|