1. Kikrõl is van szó?

A hazai szociológus társadalomban igen éles (gyakran kibékíthetetlennek tûnõ) viták (például Ladányi-Szelényi kontra Havas-Kemény-Kertesi vita a Kritikában) zajlanak annak az "egyszerû" kérdésnek az eldöntésében, hogy ki tekinthetõ cigánynak. A kérdésre adandó válasz eldönti azt is, hogy hányan vannak azok, akik ebbe az etnikumba sorolódnak, s ezzel szociológiai jellemzõik is részben adottá válnak. Márpedig ennek politikai tartalmai is vannak (például támogatás-politika, de olyan távolinak tûnõ kapcsolat is létezik, mint az EU-csatlakozás idõpontja, hiszen addig ezt a "kérdést" megnyugtatóan rendezni kell). Bármely kutatás esetére igaz, hogy definiálni kell az alapsokaságot, mielõtt elemezzük. Ladányi János és Szelényi Iván ezért joggal állítja, hogy a definiálással gyakorlatilag önkényesen jelölünk ki vizsgálandó csoportokat, hiszen nincs egzakt fogalom a kérdés eldöntésére, vagy ahogy a szerzõk fogalmaznak "ezek tudományos igénnyel megválaszolhatatlan kérdések".

A lehetséges definíciókat sorra véve több lehetõség is adódik a "cigány" fogalmának meghatározására. Legkézenfekvõbb az önmeghatározás: aki magát cigánynak tartja, az az is. Ugyanakkor nem tévedünk nagyot akkor, ha azt állítjuk, hogy az önmagukat cigányként meghatározók számánál jóval nagyobb a cigány etnikumhoz tartozók száma, hiszen a társadalmi elõítéletek miatt sokan (akik esetleg cigányként határoznák meg magukat) esetenként eltagadják etnikumukat. Ezért alakult ki az az empirikus szociológiai megközelítés, amely az önbesorolás mellett (sajnos gyakran helyette is) azt tekinti cigánynak, akit a környezete annak tart (fõleg a külsõ jegyek vagy az életvitel alapján). Ezek a megközelítések a "környezet" fogalma alapján oszthatók csoportokba. Egyes vizsgálatok megelégszenek azzal, hogy a kérdezõbiztos döntse el, az interjúalany cigány-e vagy sem. Más megközelítések bizonyos környezeti jellemzõk (életvitel) alapján döntenek a besorolásról. Ez utóbbival azonban számos probléma adódik (például a szegény, többgyermekes családok az átlagosnál nagyobb arányban lennének "cigányok"). További gondot okoz, hogy a vegyes családokat (különösen a gyermekeket) hová soroljuk, illetve azokat, akik már maguk is ilyen vegyes házasságból (kapcsolatból) származnak. Ezekben az esetekben a torzító hatás a különbözõ megközelítéseknél felerõsödik.

A következõkben a Szonda Ipsos Kft. 1997. novemberi közvélemény-kutatási adatai alapján járjuk körbe a kérdést. Tekintettel a besorolás problémáira a besorolásokban a kérdezõbiztosok lehetõséget kaptak arra, hogy három kategóriát állítsanak fel. Ezek: nem roma, roma, bizonytalan¹.

Emellett megkérdezték azt is, hogy a kérdezett hová sorolja magát, illetve hogy a szülei között volt-e roma származású². Ezzel a következõ táblázathoz jutottunk:

A kérdezõbiztosok véleményének és a megkérdezett önbesorolásának kapcsolata (fõ)

Kérdezõbiztos véleménye/	Szülõk között van roma		Szülõk között nincs roma			Összesen
Önmeghatározás	Õ roma	Õ nem roma	Õ roma	Õ nem roma
Cigány	521	110	70	1 170		1 871
Nem tudom	6	13	1	573		593
Nem cigány	10	29	4	23 980		24 023
Összesen	537	152	75	25 723		26 487

Forrás: Szonda Ipsos felmérés alapján saját számítás

A táblázat alapján az fogalmazható meg, hogy a kérdezõbiztosok kategorizálása és az önbesorolás viszonylag homogén. A (bevallottan) roma szülõkkel rendelkezõk közül csak 22 százalék vallja magát nem romának. A másik irányban, tehát hogy roma szülõk nélkül is romának vallja valaki magát csak 0,3 százalékos értéket kapunk. A teljes minta 7,1 százalékát sorolták a kérdezõbiztosok a cigányok közé, míg további 2,2 százalékuk esetében bizonytalanok voltak. Ez alapján minimum 7,1, maximum 9,3 százalékra taksálhatjuk a roma népesség arányát a 18 éves és idõsebb népességben. Önbesorolás alapján a minta 2,3 százaléka vallotta magát cigány "nemzetiségûnek". Ha ehhez hozzávesszük a cigány szülõkkel rendelkezõket is, akkor az önbevallás alapján ennél magasabb arányt is kaphatunk.

Az eddigiek alapján jól látható a két eljárásmód eredményezte különbség. Az alsó határnál 4,8 százalékpont, a felsõ határnál 6,9 százalékpont "hiba" adódik, ami szignifikáns eltérés. Érdekes ugyanakkor, hogy a kérdezõbiztosok maguk sem voltak következetesek a besorolás folyamán, hiszen a roma szülõkkel rendelkezõ és magát romának vallók 1,6 százalékát nem cigánynak, további 0,8 százalékát bizonytalannak jelölték meg. Ugyanakkor a bevallás alapján nem roma származású és magát romának tartók 5,3 százalékát nem cigányként "könyvelték el". Összességében
a kérdezõbiztosok által cigánynak tekintett népességbõl 32,7 százalék vallotta magát romának, míg a túlnyomó többség visszautasította ezt. A bizonytalannak ítéltek közül 1,2 százalék állította magáról, hogy õ roma, miközben csaknem 99 százalékuk szerint õk nem romák. Ennek eredõjeként a saját állításuk szerint nem roma szülõkkel rendelkezõ, és önmagukat nem romának tartók közül a kérdezõbiztosok 4,5 százalékot egyértelmûen cigánynak, további 2,2 százalékot "cigány gyanúsnak" tartottak.
 

A származás szerepe a vegyes házasságokban

A mintában összesen 2,6 százalék volt azok aránya, akik felmenõik között cigányokat említettek. Ebbõl 85,5 százalék homogén cigány házasságból született, 3,2 százalék esetében csak az anya, 11,3 százalék esetében csak az apa volt roma. Ezek a számok azt jelzik, hogy ha vegyes házasságra kerül sor, jellemzõbbek azok az esetek, amikor roma férfiak nem roma nõket vesznek feleségül. A vegyes házasságból született roma származásúak iskolai végzettsége szignifikánsan magasabb, mint két cigány szülõ gyermekei esetében. A vegyes házasságból születettek közül jóval magasabb a roma apától és nem roma anyától születettek iskolai végzettsége, mint a nem roma apák és roma anyák házasságából származóké. A vegyes házasságok cigány férfi tagjainak iskolai végzettsége sokkal jobb, mint a nem cigány férjeké. Ez azt sugallja, hogy a vegyes házasságokban jellemzõbbek azok az esetek, amikor a viszonylag magas státuszú roma férfiak nem roma feleséget választanak és ekkor a gyermek státusza is viszonylag kedvezõ marad (iskolai végzettsége kissé magasabb az apjáénál), illetve ritkábban (a vegyes házasságok 22 százalékában) alacsony iskolai végzettségû férfiak roma nõt vesznek feleségül és a gyermek iskolai végzettsége gyakran még az apjáét sem éri el. Mivel az iskolai végzettség erõsen hat a háztartás életvitelére, nem meglepõ ezek után, hogy a kérdezõbiztosok mûveltebb, roma apáktól és nem roma anyáktól származó válaszadók esetében szignifikánsan kisebb arányban találták biztosan cigánynak a kérdezettet és nagyobb volt a bizonytalan értékelés aránya, mint a másik típusú vegyes házasságból származók esetében.
 

Kérdezõbiztos vélemény	Homogén roma házasságból születettek	Roma anyától és nem roma apától születettek	Roma apától és nem roma anyától születettek
Cigány	94,3	87,9	72,5
Nem tudom eldönteni	1,6	4,8	10,4
Nem cigány	4,1	7,3	17,1
Összesen	100,0	100,0	100,0

A mintában 70 olyan személy is válaszolt a kérdésekre, akik magukat romának jellemezték, a kérdezõbiztos szerint is cigányok, miközben szüleik között nem említettek roma származásúakat. Ennek pusztán az volt az oka, hogy jórészük nem is válaszolt a származásra vonatkozó kérdésekre.

A KSH szerint "a magyar népszámlálásoknál a nemzetiségi hovatartozás szempontjából minden összeírt személyt, anyanyelvre való tekintet nélkül, olyan nemzetiségûnek vesznek számba, amelyhez tartozónak minden befolyásolástól mentesen vallotta magát." A KSH népszámlálásai szerint a cigány népességre a következõ adatokat kapjuk:

A cigány népesség számának változása 1930-1990 között (fõ)

	anyanyelve cigány				nemzetisége cigány
	férfi	nõ	összesen	%*	férfi	nõ	összesen	%*
1930	3 852	3 989	7 841	0,1	n. a.	n. a.	n. a.
1941	9 119	9 521	18 640	0,2	13 196	13 837	27 033	0,3
1949	10 243	11 144	21 387	0,2	18 135	19 463	37 598	0,4
1960	12 351	13 282	25 633	0,3	27 306	28 815	56 121	0,6
1970	17 214	17 743	34 957	0,3	n. a.	n. a.	n. a.
1980	13 826	14 089	27 915	0,3	2 998	3 406	6 404	0,1
1990	23 945	24 127	48 072	0,5	71432	71 251	142 683	1,4

* Arányuk a népességhez képest.
Forrás: KSH 1992.

A cigány anyanyelvû lakosság aránya 1930 óta fokozatosan emelkedõ tendenciát mutat, de még 1990-ben is csak fél százalékot tettek ki a cigány anyanyelvûek. A cigány nemzetiségûek aránya (ha eltekintünk a valószínûleg hibás 1980-as adatoktól) szintén növekvõ súlyú, de a legmagasabb érték ebben az esetben is csak 1,4 százalék (mint láttuk a Szonda Ipsosnál ez 2,3 százalék volt).

A KSH 1955-ben 50 ezer fõre, 1961-ben 200 ezer fõre becsülte a cigány etnikum létszámát. Az MTA Szociológiai Kutatócsoportja 1971-ben (2 százalékos reprezentatív felvételre alapozva) 320 ezer fõre becsülte a cigány népesség számát. Egy 1977-78-as megyei tanácsok által elvégzett felmérés 325 ezer cigányt mutatott ki. Az MTA SZK felmérésben azt tekintették cigánynak, akit a nem cigány környezete annak tartott. A KSH 1993-as vizsgálata 393 715 fõt cigány életvitelûnek, 86 368 fõt átmeneti életvitelûnek határozott meg.

Más felmérések is készültek az adott kérdésben, de az összehasonlíthatóságot jelentõsen rontja az, hogy a megkérdezettek köre nem volt azonos (például egyes vizsgálatok a 16 éven felülieket, mások a 18 éven felüli népességet mérték fel), illetve hogy eltértek a vizsgálati módszerek (például KSH: életvitel vagy a szomszédok véleménye; Szonda Ipsos és TÁRKI: kérdezõbiztos véleménye a megkérdezett személyrõl stb.). Az 1997-es Szonda Ipsos-vizsgálatnál a cigány népesség aránya jelentõsen meghaladja a megelõzõ és a késõbbi felmérési eredményeket. Ennek oka az lehet, hogy a kérdezõbiztos a besorolás elõtt már értesült arról, hogy a kérdezett magát romának tartja-e, illetve hogy volt-e a szülei között roma etnikumú. A kapott becsléseket a következõ táblázatban tüntettük fel:

Az egyes felmérések alapján becsült cigány, nem cigány és egyéb népesség aránya (%)

	Cigány	Nem cigány	Bizony- talan	Nemzetisége cigány	Önmagát romának vallja
KSH 19901	-	-	-	1,4	-
KSH 19932	3,9	95,3	0,8	-	-
Szonda Ipsos 19953	6,6	91,2	2,2
Szonda Ipsos 19963	6,0	91,1	2,9	-	-
Szonda Ipsos 19973	7,1	90,7	2,2	-	2,2
Szonda Ipsos 19983	5,9	92,6	1,6
Kemény I. 1993-944	4,7	-	95,3	-	-
H. P. 19925	2,9	92,2	4,9	-
H. P. 19935	4,0			-
H. P. 19945	2,2	84,5	4,9	-
H. P. 19955	2,9			-
H. P. 19965	2,8			-
Szelényi-Tr. 6	3,9	94,9	1,2	-	2,1

1: KSH 1992. (teljes népességre vonatkozik);
2: KSH 1994. (teljes népességre vonatkozik);
3: Szonda Ipsos-felmérések (18 éven felüli népességre vonatkozik);
4: Havas-Kemény 1995. (a cigány háztartások arányára ad becslést);
5: Magyar Háztartás Panel vizsgálat (a 16 éven felüli népességre vonatkozik, de csak háztartásokra); 1992. és 1994. év: Sik 1995; 1993., 1995-96. év: Havas-Kemény-Kertesi 1995;
6: Ladányi 1996. (Szelényi-Treiman kutatás adatai; a 20-69 éves népességre vonatkozik).

A Havas-Kemény-Kertesi cikkben a mintavételi hibák elemzésére is sor került. A háztartás panel vizsgálat egyik súlyos hibája, hogy benne a cigány népesség egyrészt alulreprezentált, másrészt folyamatosan csökkenõ arányú volt (ami aligha hihetõ). Ez annyiban érthetõ, hogy a panel eredeti céljai között nem szerepelt a cigány népesség vizsgálata, így vélhetõen az országos reprezentativitás ennek ellenére fennmaradt. A Szonda Ipsos-vizsgálatok szintén más célból (területfejlesztés) készültek, ezért a cigány népességre vonatkozóan torzító adatokat tartalmazhatnak (hiszen valószínûleg kiestek a legszegényebbek a mintából el nem érés vagy válaszmegtagadás, esetleg a kérdezõbiztos személyes okai, például félelem, idegenkedés miatt).

Ugyanakkor a szerzõk maguk is utalnak arra, hogy a cigányság definiálása meglehetõsen körülményes, s nem adható szabatos definíció. Ennek következtében azonban az alapsokaság kijelölése egy cigányságkutatás során elvileg lehetetlen (hiszen ehhez világos definíciók kellenek). Teljes összeírás esetén (amennyiben a környezet vagy a kérdezõbiztosok végzik a besorolást) valószínûleg nem lenne nagy eltérés az adatok között.

A Havas-Kemény-féle kutatásban például többlépcsõs, rétegzett mintavételt valósítottak meg: állításuk szerint a roma lakosság 2 százalékát kérdezték meg. Ennek során elõször a településeket választották ki, majd a különbözõ intézmények segítségével teljes összeírást valósítottak meg (vagyis, amennyiben ezek az intézmények valakit romának jelöltek meg, azok bekerültek a mintába). Összesen 1941 háztartás került megkérdezésre, összesen 8663 személy. Mintegy 10 százalékra tették a kutatók az alapsokaságból kimaradt roma háztartások számát.

Megítélésünk szerint az országos minták jól használhatók a cigányság arányaira, és helyzetére vonatkozó kutatásban, hiszen a célcsoport meghatározására több lehetõséget adnak, s ezzel többszempontú megközelítést tesznek lehetõvé, A Szonda Ipsos nagymintás vizsgálatai viszonylag azonos besorolást adtak (a roma népesség esetében a legmagasabb és a legalacsonyabb érték között egy százalékpontos az eltérés, a bizonytalanoknál 1,3 százalékpontos). Az idézett cikkben a bírálók - véleményünk szerint - hasonló módszerrel végezték a besorolást, csak nem a kérdezõbiztosokra bízták a kérdés eldöntését, hanem a különbözõ helyi intézmények (polgármesteri hivatal, jegyzõ, helyi munkaügyi központ, bölcsõde, óvoda, általános iskolai pedagógusok, védõnõk, orvosok, családsegítõk, cigány szervezetek stb.) segítségét vették igénybe (illetve felhasználták az általános iskoláknak a cigány gyermekek számára vonatkozó iskolaszintû adatait is, s a kérdezõbiztosoknak ennek megfelelõ arányban kellett cigány származású általános iskolásokat találniuk). Jól látható, hogy az így kapott besorolás lényegileg nem különbözik a Szonda Ipsos által követett módszertõl. Ezért inkább csak azt állíthatjuk, hogy az így kapott minta a sok szubjektív vélemény eredõjeként értelmezhetõ, míg a Szonda Ipsos-felmérésben egy szubjektum (a kérdezõbiztos) véleménye volt a meghatározó. A válaszcikkben a Ladányi-Szelényi szerzõpáros is hasonló következtetésekre jutott. Felvetésük - miszerint a besorolások a besorolókat (klasszifikátorokat) jellemzik, s maga a besorolás sem független a történelmi helyzettõl és az adott kulturális színvonaltól - megszívlelendõ.

Maga a Kemény István és munkatársai által követett eljárás (megközelítés) ésszerûnek tûnik. A cigány népesség nagy része feltehetõen kapcsolatba kerül ezekkel az intézményekkel, s így - megfelelõ "emlékezettel" - a kérdezett népesség "elõállítható", megtalálható.

A kérdés ezek után csak az, alkalmas-e a módszer arra, hogy - legalább elvben - minden cigány etnikumú a mintába kerüljön. Nagy valószínûséggel nem, hiszen egyrészt az iskolai lemorzsolódás, költözések miatt az általános iskoláskorú cigány gyermekek egy része nem található meg (mégha elvben tankötelezettség van is), másrészt az általános iskolai tanárok által megadott cigány népességi adatok sem kevésbé szubjektívek, hiszen ebben az esetben a tanár veszi át a besoroló szerepét. A védõnõ, óvónõ, orvos esetében is elmondható ez (az utóbbinál például kifejezetten a problémás esetek kerülnek elõtérbe - a betegek, hiszen a megelõzõ jellegû orvosi vizsgálatokra még a többségi társadalom sem igen jár el). Ugyanezek a kifogások állnak fenn a munkaügyi központokkal (akik csak a munkanélküliekkel foglalkoznak, s azok közül is elsõsorban azokkal, akiknek jár valamilyen ellátás). A cigány szervezetek társadalmi beágyazottsága pedig meglehetõsen sok kívánnivalót hagy maga után, tényleges kisugárzó hatásuk a cigány közösségekre sajnos összességükben is elhanyagolható. Az egyes szervezetek által megadott taglétszámok, illetve a szerintük elért népességszám-adatok megbízhatatlanok, mert az állami-önkormányzati, alapítványi támogatások részben ezektõl függnek, így érdekükben áll a felfelé torzítás. Összességében tehát azt állítjuk, hogy a módszer valóban inkább a problémás cigány rétegek felé húz el (ahogy ezt Ladányi-Szelényi szerzõpáros joggal állítja), s emiatt nincs valódi ellentmondás az országos reprezentatív minták adatai és az ilyen mintákból nyert információk között.

A definíciós és klasszifikációs problémák megoldása, a legjobb módszerek kiválasztása nem célunk. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a klasszifikációs módszerek kombinálása által kapott kategóriák alkalmazásával árnyaltabb kép adható valamely nehezen reprodukálható sokaságról az egyértelmûség igénye nélkül. Mivel a roma népesség helyzetérõl a Szonda Ipsos felmérési adatai alapján próbáltunk viszonylag átfogó képet festeni, s a felmérésben az önbesorolás, a származás önbevallása és a kérdezõbiztos általi besorolás együtt szerepelt, ezek együttes figyelembevételét alkalmaztuk (hasonló kategóriákkal dolgozott a Szelényi-Treiman kutatás is).

A továbbiakban - a jelzett problémák tudatában - az 1997. novemberi Szonda Ipsos-felmérés megfelelõ adatait elemezzük részletesebben. A kérdezõbiztosok meghatározott személyeket kerestek. A minta kistérségi szinten is reprezentatív volt nem, életkor, iskolai végzettség és a település típusa szerint. A célszemélyeket, ha az elsõ megkeresés sikertelennek bizonyult, a követõ munkanapon keresték fel. Ha ez sem volt eredményes, akkor sorrendben: ugyanabban a háztömbben, vagy a szomszéd lépcsõházban, vagy a szomszéd házban kerestek olyan személyt, aki az eredeti célszeméllyel megegyezõ nemû volt és azonos életkorcsoportba tartozott. (Ez utóbbi torzíthatta az iskolai végzettség adatokat, míg hatása a cigány-nem cigány kiválasztásra nem egyértelmû.) A következõkben:
 

• nem roma alatt azokat értjük, akiket a kérdezõbiztosok nem cigányként regisztráltak, valamint egyik szülõje sem cigány, illetve magát sem tartja romának;
• bizonytalan az, akirõl a kérdezõbiztos nem tudta eldönteni, hogy roma-e, a kérdezett pedig sem a szüleit, sem önmagát nem tartotta romának;
• megbélyegzettnek neveztük azokat, akiket a kérdezõbiztos romának minõsített, miközben sem önmagukat, sem szüleiket nem tartották romának;
• felvállalónak neveztük azokat, akikrõl mind a kérdezõbiztos, mind maga a kérdezett azt állította, hogy roma etnikumú.

 

2. Az 1997-es felmérés eredményei
2.1. Az életkor alakulása

Az életkori megoszlást bemutató adatok szerint a nem romáktól a felvállalókig terjedõ skála mentén egyre fiatalabb a népesség. A 18-29 éves korosztály aránya a felvállalókon belül például 43 százalékot meghaladó (ez lehet a cigány identitástudat megerõsödésének az egyik jele is), a megbélyegzetteken belül 27 százalék feletti, míg a nem romáknál nem éri el a 23 százalékot. A bizonytalan és a megbélyegzett besorolásúakon belül magas a 30-50 éves kor közöttiek súlya is. A 60 éven felüliek aránya a nem romák esetében a legmagasabb, a felvállalók körében mindössze 6 százalék 60 éven felülit találunk.

A megkérdezettek életkori megoszlása etnikai csoportok szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
18-29	23,4	22,6	25,4	27,3	43,3
30-39	16,5	16,3	19,6	18,8	20,9
40-49	20,0	19,7	25,7	22,5	19,6
50-59	15,0	15,4	12,5	12,7	10,1
60-	25,1	26,1	16,8	18,6	6,1
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Az átlagéletkorra vonatkozó adatok is alátámasztják megállapításainkat (a 18 éves és idõsebb korosztályra): a nem roma népesség átlaga 46,3 év, a bizonytalanoké 42,3 év, a megbélyegzetteké 42,7 év, míg a felvállalóké 35,8 év. A 18 éves és idõsebb népesség átlagéletkora 45,8 év volt 1997 végén.

A viszonylag fiatal népesség azt vetíti elõre, hogy a népességen belüli arányuk (azonos átlagos gyerekszám mellett is) növekedni fog, hiszen arányaiban több lesz a családalapító. Jól látható ez abból is, hogy a 18-29 éves korosztályból átlagon felüli arányban vannak megbélyegzettek (5,6 százalék a 4,8 százalékkal szemben) és felvállalók (3,8 százalék a 2,1 százalékkal szemben). A következõ korcsoportban, a 30-39 évesek körében az elõzõ csoport súlya 5,5 százalék, az utóbbié 2,6 százalék, ami mindkét esetben átlagon felüli részarányt jelent. A 40-esek korcsoportjában a bizonytalanok (2,8% a 2,2%-kal szemben) és a megbélyegzettek (5,5%) aránya haladja meg az átlagot, s elõször az 50-esek körében alulreprezentáltak a bizonytalanok, a megbélyegzettek és a felvállalók. A 60 éven felüliek esetében a folyamat kiteljesedik: a nem romák aránya 93 százalékra emelkedik, a bizonytalanok súlya 1,5 százalék, a megbélyegzetteké 3,6 százalék.

A megkérdezettek kormegoszlása az etnikai besorolás egyes kategóriáiban (%)

Forrás: Szonda Ipsos

A 60 évesnél idõsebbek között alig van felvállaló (0,5 százalék). Ez összefügghet a cigány népesség életmódjával is, hiszen a dohányzás, az alkoholfogyasztás magas arányú körükben, miközben az egészséges életmód megkövetelte rendszeres egészségügyi ellenõrzések elmaradnak. Emellett az egészségtelen vagy nehéz fizikai munkák miatti "elhasználódás" is erõteljesen sújtja õket.

Az etnikai besorolás egyes kategóriáinak megoszlása életkori csoportok szerint (%)

Forrás: Szonda Ipsos
 

2.2. Az iskolai végzettség eltérései

A képzett csoportokon belül az iskolai végzettség meglehetõsen eltér az átlagtól. A nem roma csoportban a legfeljebb általános iskolai végzettségûek aránya (39,7 százalék) némileg kisebb az átlagnál (41,6 százalék), míg az érettségizettek és a felsõfokú végzettségûek súlya az átlagot meghaladó, de az eltérések nem túl jelentõsek. Ez annyiban érthetõ, hogy a népesség csaknem 91 százaléka ebbe a csoportba került. A bizonytalanok csoportjában felülreprezentáltak a 8 osztályt végzettek (csaknem 13 százalékponttal), elsõsorban az érettségizettek (-10,1 százalékpont) és a diplomások (-2,5 százalékpont) rovására. A megbélyegzettek csoportjában a legfeljebb 8 osztályt végzettek súlya magas (52 százalék), ami elsõsorban annak köszönhetõ, hogy a középfokú végzettségûek aránya átlag alatti (40 százalék a 47,5 százalékkal szemben), illetve kisebb arányban találunk közöttük felsõfokú végzettségûeket is. A felvállaló csoport fõ jellemzõje az alacsony iskolázottság: 90 százalékuk legfeljebb 8 osztályt végzett el, s elhanyagolható arányban vannak közöttük diplomások és érettségizettek.

A kérdezett iskolai végzettsége az etnikai besorolás egyes kategóriái szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
8 általános alatt	13,7	12,9	13,1	19,9	37,9
8 általános	27,9	26,8	40,7	32,1	52,4
Szakmunkás	23.3	23,9	23,7	20,8	7,4
Érettségi	24,2	25,1	14,1	19,2	2,0
Felsõfokú	10,9	11,2	8,4	8,0	0,4
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Más megvilágításban ez azt is jelenti, hogy a legfeljebb 8 osztályt végzettek 86,5 százaléka nem roma, 2,8 százaléka bizonytalan, 6,1 százaléka megbélyegzett és 4,6 százaléka felvállaló. A középfokú végzettségûeken belül a nem romák aránya 93,7 százalék, a bizonytalanoké 1,8 százalék, a megbélyegzetteké 4,1 százalék, míg a felvállalóké mindössze 0,4 százalék. A diplomások 94,6 százaléka tartozik a nem romák, 1,7 százaléka a bizonytalanok, 3,6 százaléka a megbélyegzett, s csak 0,1 százalék a felvállalók közé.

Látható, hogy a bizonytalan és a megbélyegzett csoport iskolai végzettsége közel azonos, és fõleg a szakmunkások és az érettségizettek eltérõ arányában különbözik egymástól. A felvállalók ellenben rossz iskolázottsági mutatókkal rendelkeznek, ami meghatározó lehet a munkahelyeken elfoglalt pozíciókra, illetve egyáltalán arra is, hogy van-e/lesz-e munkájuk. A továbbiakban megvizsgáljuk azt, hogy mennyire hat az apa iskolai végzettsége a kérdezett iskolai végzettségére, vagyis azt teszteljük, hogy a kulturális hátrányok (amelynek egyik legfontosabb szelete az iskolázottságban kimutatható elmaradás) "öröklõdnek-e".

Az etnikai besorolás egyes kategóriáinak aránya a különbözõ iskolai végzettségek között (%)

Forrás: Szonda Ipsos

A kérdezett apjának iskolai végzettsége a kérdezettek etnikai besorolása alapján (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
8 általános alatt	36,3	35,5	28,7	41,4	65,7
8 általános	20,9	20,6	32,3	20,2	25,3
Szakmunkás	23,8	24,4	19,0	22,4	7,3
Érettségi	10,8	11,1	11,4	9,2	1,4
Felsõfokú	8,2	8,4	8,7	6,8	0,4
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A nem roma csoportra az jellemzõ, hogy apáik enyhén iskolázottabbak az apák "népességéhez" viszonyítva, de az eltérések nem jelentõsek. A bizonytalanok csoportjában már kissé felülreprezentáltak a legfeljebb 8 osztályt végzett apák (de ezen belül a befejezett 8 általános iskolai osztállyal rendelkezõk vannak nagyobb arányban), miközben a népesség átlagához közel álló arányban vannak közöttük diplomás és érettségizett apák. A megbélyegzettek apái között átlagot meghaladó a 8 osztályt el nem végzettek súlya, s kisebb arányban vannak közöttük érettségizettek és diplomások is. A legrosszabb helyzetet a felvállalók apái mutatják, hiszen kétharmaduk nem fejezte be az általános iskolát, negyedük pedig csak 8 osztályt végzett. Így aztán nem meglepõ, hogy nem tudtak segítséget nyújtani gyermekeik iskolai tanulásában, s így azok hátránya nem csökkent az iskolázottságban.

A kérdezett apja iskolai végzettségének az apák iskolai végzettségének megoszlásától
és a kérdezett iskolai végzettségének a kérdezettek iskolai végzettségének megoszlásától
való eltérése (százalékpont)

	Nem roma		Bizonytalan		Megbélyegzett		Felvállaló
	apa	gyermek	apa	gyermek	apa	gyermek	apa	gyermek
8 általános alatt	-0,7	-0,8	-7,6	-0,6	5,1	6,2	29,4	24,2
8 általános	-0,3	-1,1	11,3	12,8	-0,7	4,2	4,3	24,5
Szakmunkás	0,5	0,6	-4,9	0,4	-1,4	-2,5	-16,6	-16,0
Érettségi	0,3	0,9	0,6	-10,1	-1,6	-5,1	-9,4	-22,3
Felsõfokú	0,2	0,4	0,6	-2,4	-1,3	-2,9	-7,7	-10,5

Az elõzõ táblázat azt jelzi, hogy a nem romák esetében nincs jelentõs eltérés az apák és a kérdezettek iskolai végzettsége között. A bizonytalanoknál a kérdezettek iskolai végzettsége magasabb a szakmunkás szintig, azután romlik. A megbélyegzetteknél romlott a gyermekek iskolai végzettsége az apákéhoz képest, míg a felvállalók esetében a 8 osztályt elvégzettek aránya jobb, mint az apáknál, de sokkal rosszabb a helyzetük az érettségivel rendelkezés esetében.

Az apa iskolai végzettségének negatív hatása elsõsorban akkor jelentkezik, ha az nem éri el a 8 osztályt. Ebben a csoportban a népesség átlagát jelentõsen meghaladó arányban találunk megbélyegzetteket és felvállalókat. Közvetve megerõsíti ezt az is, hogy a szakmunkás és ennél magasabb végzettségû apák esetében átlag alatti a két vizsgált kategória aránya.

Megvizsgáltuk az egyes mobilitás típusok alakulását is. Ezek alapján azt mondhatjuk, hogy a strukturális mobilitás (amely az iskolai végzettségi szint általános emelkedésébõl származik) az átlagnál jobban érintette a felvállalókat, míg a bizonytalanokra az átlagnál kisebb hatást gyakorolt. A cirkuláris mobilitás a megbélyegzettek esetében volt az átlagnál kisebb, míg a felvállalók esetében az átlagnál nagyobb hatást fejtett ki. Az immobilak aránya különösen magas a felvállalók körében (pedig ez az õ esetükben egy alacsonyabb iskolázottsági szint konzerválódását jelenti). A bizonytalanok és a megbélyegzettek között is sok volt az immobil.

Az etnikai besorolás egyes kategóriáinak részesedése az apák iskolai végzettsége szerinti csoportokból

Forrás: Szonda Ipsos

Az iskolai végzettség szerinti mobilitás a kérdezettek etnikai besorolása alapján (%)

Mobilitás típus	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Strukturális	23,7	23,8	17,0	24,4	31,3
Cirkuláris	38,8	39,5	36,2	33,6	19,8
Immobil	37,5	36,7	46,9	42,1	49,0
Összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

 

2.3. A gazdasági aktivitás alakulása

Az aktív keresõk között a nem romák aránya átlagot meghaladó mértékû, s viszonylag magas az aktivitás a megbélyegzettek között is. A felvállalók aktivitása csak fele népességbeli arányuknak. Amint azt az életkori megoszlásnál láthattuk, a nem romák általában idõsebbek, mint a megbélyegzettek és a felvállalók. Emiatt nem meglepõ, hogy a nyugdíjasok között kisebb arányban találjuk ez utóbbi csoportok képviselõit (bár a nyugdíjasok között sok a rokkantnyugdíjas). A gyesen vagy gyeden levõk között ellenben jelentõsen felülreprezentáltak a megbélyegzettek és a felvállalók, ami egyik táptalaja a nem romák cigányellenességének (például annak, hogy sokan "élõsködõknek" tartják õket). Pedig a relatíve fiatalabb korösszetétel miatt a magasabb arány ebben a csoportban természetesnek tekinthetõ. Hasonló állítás fogalmazható meg a munkanélküliekkel kapcsolatban is: a munkanélkülieken belül a felvállalók súlya a népességarányuk háromszorosának felel meg, de a bizonytalanok és a megbélyegzettek esetében is kétszeres a mutató értéke. A tanulók között a nem romák és a bizonytalanok felül-, a megbélyegzettek és a felvállalók alulreprezentáltak. Az egyéb eltartottak között is az utóbbi két csoport vezet, különösen magasnak tekinthetõ a felvállalók részaránya (háromszorosa a népességbeli arányuknak).

A legnagyobb arányban a nem romák között találunk aktív keresõt, miközben a felvállalók mindössze 22 százaléka tartozik az aktívak közé. A nyugdíjasok aránya is a nem romák között magas, ennél valamivel kisebb a bizonytalanok és a megbélyegzettek között az arányuk, s a legalacsonyabb nyugdíjas arányt ismét a felvállalóknál kapjuk (részben fiatalabb koruk miatt). A gyesen, gyeden levés is fõleg erre a csoportra jellemzõ (az átlag háromszorosa az arányuk), de a megbélyegzetteken belül is csaknem másfélszeres a gyesen, gyeden lévõk súlya. A munkanélküliség igen jelentõs probléma a nem romákon kívül minden csoportban. A bizonytalanok és a megbélyegzettek 15-16 százaléka van munka nélkül, a felvállalók esetében az arány már 28,5 százalék, miközben a tanulók súlya marginális. Az egyéb eltartottaknál is a felvállalók vezetik a mezõnyt, hiszen 15 százalékuk ide tartozik.

A népesség megoszlása gazdasági aktivitás és az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Aktív keresõ	42,7	43,7	36,3	36,0	21,9
Nyugdíjas	36,4	37,2	31,8	31,6	20,8
Gyes, gyed	4,5	4,2	5,2	6,7	13,3
Munkanélküli	7,8	6,7	15,8	15,6	28,5
Tanuló	3,6	3,7	5,6	2,8	0,4
Egyéb eltartott	4,9	4,5	5,4	7,3	15,1
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Ezzel az eltartottak aránya a nem romák 56,3 százalékával szemben a felvállalóknál 78,1 százalék, és a belsõ megoszlás is különbözik. Az aktív/(aktív+munkanélküli) arány a nem romák esetében 86,7 százalék, míg a felvállalóknál 43,5 százalék, s a bizonytalanoknál és a megbélyegzetteknél is csaknem 70 százalék.

Az etnikai besorolás egyes kategóriáinak aránya a különbözõ aktivitású csoportok körében (%)

Forrás: Szonda Ipsos
 

2.4. A foglalkozási csoportok eltérései

A foglalkozási eltérések részben követik az iskolai végzettség eltéréseit. A nem romák 26,7 százaléka szellemi munkát végez, 26 százalékuk szakmunkás, 37,2 százalékuk egyéb munkás. A bizonytalanok esetében 13,2 százalék a szellemi munkát végzõk aránya, ami alacsonyabb a megbélyegzettek 19,2 százalékánál, de magasabb a felvállalók 1,3 százalékos arányánál. Ez utóbbi csoportban a szakmunkások aránya is messze elmarad az átlagtól, 8 százalék alatti. Ellenben csaknem kétharmad a betanított és segédmunkások súlya. A bizonytalanok és a megbélyegzettek foglalkozási struktúrája a jelzett kivétellel közel azonos.

A foglalkozás alakulása az etnikai besorolás egyes kategóriáiban (%)

Forrás: Szonda Ipsos

A munkanélküliség és a vállalkozásban való érdekeltség alakulása az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Volt/most munkanélküli	26,0	24,8	31,2	34,5	51,6
Jelenleg munkanélküli	7,8	6,7	15,8	15,6	28,5
Vállalkozásban érdekelt	6,6	6,9	2,4	5,3	1,1

A gazdasági aktivitás szerinti elemzésnél bemutattuk, hogy hogyan alakul a munkanélküliség az egyes kategóriáknak megfelelõen. Ugyanakkor az sem mellékes, hogy az átalakuló gazdaság milyen mértékben érintette az egyes csoportokat a múltban. Empirikus eredmények már korábban is magasra tették a cigány munkanélküliek számát és arányát, ami részben a nem megfelelõ szakképzettségre, részben azonban az elõítéletes gondolkodásra vezethetõ vissza (például munkamorál megítélése). Az elõzõ táblázat alapján jól látható, hogy nemcsak 1997 végén volt magas a munkanélküliek aránya a bizonytalanok, a megbélyegzettek és a felvállalók körében, hanem korábban is. A munkanélküliség csökkenése elsõsorban a nem romáknak kedvezett, hiszen az elmúlt 10 évben csaknem negyedük volt egyszer/többször munka nélkül, s ez az arány 7 százalék alá süllyedt 1997 végére. A másik végletet képviselõ felvállalók esetében azt láthatjuk, hogy több mint felük volt már valamikor munkanélküli az elmúlt 10 évben, s 28,5 százalékuk jelenleg is az.

A vállalkozásban érdekeltek aránya a nem romák között a legnagyobb (csaknem 7 százalék), ezután a megbélyegzettek következnek 5 százalék körüli aránnyal. A felvállalók itt is hátrányban vannak, hiszen csak 1 százalékuk érdekelt valamilyen vállalkozásban. Mivel a vállalkozás és az iskolai végzettség között erõs kapcsolat van, ezért ez a fajta aránytalanság nem meglepõ (ráadásul a szükséges kapcsolati tõke és persze a fizikai-pénzbeli tõke is hiányzik ehhez).

A munkanélküliség és a vállalkozás alakulása az etnikai besorolás egyes kategóriáiban (%)

Forrás: Szonda Ipsos

A saját vállalkozással rendelkezõk szerepe a vállalkozásukban az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Csak tulajdonos	9,9	9,8	7,7	8,3	44,4
Irányító munka	26,1	26,4	26,9	21,9	11,1
Szellemi munka	17,4	17,4	11,5	20,8	0,0
Fizikai munka	46,6	46,4	53,8	49,0	44,4
Vállalkozók összesen	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A vállalkozásukban elfoglalt pozíció érdekes képet mutat etnikai kategóriánként. Csak tulajdonosként van jelen a vállalkozásban a népesség mintegy 10 százaléka, míg a felvállalóknál ez az arány 44 százalék feletti. A nem romák és a megbélyegzettek pozíciója közel azonos a vállalkozásokban. A bizonytalanok fõleg fizikai munkát végeznek a saját vállalkozásukban, ez fõleg a szellemi munkát végzõk arányának rovására valósul meg.
 

2.5. A nettó jövedelmek alakulása

Az iskolai végzettség, a gazdasági aktivitás és a foglalkozás többé-kevésbé determinálja az elérhetõ jövedelmeket. Ez a hatás különösen erõs a béreknél és a kereseteknél, de a juttatások sem függetlenek ezektõl (például a nyugdíjak az elõzõ évek keresetétõl, a munkanélküli ellátások az elõzõ idõszak átlagkeresetétõl függnek stb.). Mivel egy survey-technikát alkalmazó kutatást használtunk fel, nem árt rámutatni arra, hogy ezek az adatok önbevalláson alapulnak, ezért mindenképpen torzítanak. Ennek oka kettõs: egyrészt maguk a megkérdezettek sincsenek mindig tisztában valós jövedelmi helyzetükkel (különösen akkor, ha sok a rendszertelenül befolyó jövedelem), másrészt jelentõs lehet az eltagadás is (például a fekete munkából, vállalkozásból stb. származó keresetek). Ezért a következõ megállapítások inkább csak a tendenciákra világítanak rá (igaz, minél inkább közelítenek egymáshoz az eltagadási mértékek, annál inkább helyesek a kategóriák közötti arányok).

Az egyes csoportok átlagos nettó keresete tükrözi az eddig elmondottakat. Míg a nem romák keresete az átlag körüli (ami létszámarányuk alapján várható volt), addig a bizonytalanok és a megbélyegzettek keresete 5-8 százalékkal elmarad az átlagtól. Ugyanakkor a felvállalók keresetei csaknem 30 százalékkal kisebbek az átlagosnál. Ez azonban vélhetõen nem a roma származás miatt, hanem a munkaerõpiacon elfoglalt rossz pozícióiknak köszönhetõ, hiszen a fizikai foglalkozásúak átlagkeresete 1997 végén kétharmada volt az átlagosnak a keresõk körében.

A nettó keresetek és a családi nettó összes jövedelem alakulása az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Kereset	31372	31597	28931	29822	22234
Fõ	9398	8733	155	399	111
Az átlag százalékában	100,0	100,7	92,2	95,1	70,9
Összes jövedelem*	49393	50202	42442	44526	32915
Fõ	21409	19241	426	1093	503
Az átlag százalékában	100,0	101,6	85,9	90,1	66,6
Egy fõre jutó jöv.	15749	16299	12628	12820	7388
Az átlag százalékában	100,0	103,5	80,2	81,4	46,9

* Egy családra jutó havi nettó jövedelem.

Ezt a kereseti aránytalanságot a szociális juttatások részben ellensúlyozhatják. A roma családokban általában több gyermek születik, mint a nem romák családjaiban, ezért a keresetek alapján alacsony egy fõre jutó jövedelmek várhatók (például Havas-Kemény-féle kutatás megállapítása szerint az 1993-ban született gyermekek 11,9% volt roma). Számításaink szerint a családi összes jövedelem szintjén a felvállalók elmaradása csaknem 33 százalék, a megbélyegzetteknél 10 százalék, a bizonytalanoknál 14 százalék az átlagtól való eltérés lefelé. Az egy fõre jutó jövedelemnél (ahol az eltartottak számát is figyelembe vesszük) a lemaradás még jelentõsebb: a nem romák átlag felett vannak, míg a bizonytalanok és a megbélyegzettek már csaknem 20 százalékkal, a felvállalók meg egyenesen 53 százalékkal maradnak el az egy fõre jutó átlagtól.

Az összes keresetbõl és jövedelembõl való részesedés is aránytalan: a nem roma keresõk összességében 2-4 százalékkal többet kapnak népességbeli arányuknál. A bizonytalanok csak 68-73 százalékát (például 1,5/2,2=0,68), a megbélyegzettek 82-94 százalékát, a felvállalók mindössze 38-89 százalékát. Látható, hogy a juttatások (nyugdíj, gyes, gyed, családi pótlék, munkanélküli ellátások) érdemben tudnak segíteni a kereseti elmaradáson, ha az összes jövedelembõl való részesedést nézzük, de azt is láthattuk már, hogy a magasabb eltartotti arány miatt még ez sem elegendõ.

A havi nettó átlagkereset és -jövedelem alakulása az etnikai besorolás egyes kategóriáiban (forint)

Forrás: Szonda Ipsos
 

2.6. A lakóhely és a lakókörnyezet eltérései

A jövedelem erõs hatást gyakorol a lakásviszonyokra, hiszen magasabb jövedelem mellett lehetõség van egyrészt jobb lakás bérletére, másrészt ez lehetõséget teremt arra, hogy takarékoskodással, hitelfelvétellel a saját igényeknek megfelelõ lakásokba költözzenek a magas jövedelmûek. Az alacsonyabb jövedelmi kategóriába tartozók csak az állam és az önkormányzatok segítségében reménykedhetnek, de ez a pénzügyi korlátok szûkössége miatt csak kevesek számára jelent igazi megoldást.

A nagyon rossz lakásokban lakók csaknem 22 százaléka felvállaló, 17,5 százaléka megbélyegzett, ami többszöröse népességbeli arányuknak. Felülreprezentáltak még ezek a csoportok a rossz állapotú lakásoknál is. A közepes állapotú lakás esetében nincs lényegi különbség az egyes csoportok között, ellenben a jó állapotú lakásokban lakók fõleg nem romák. Ilyen lakásokban elenyészõ számban találunk felvállalókat.

A kérdezett lakásának állapota az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Nagyon rossz	2,2	1,2	11,4	7,8	22,6
Rossz	7,2	5,9	20,7	14,5	30,0
Közepes	35,2	34,8	43,8	36,8	38,2
Jó	55,5	58,1	24,1	40,9	9,2
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A nem romák (nagy létszámuknak megfelelõen) kevés helyen "lógnak ki". Rossz állapotú lakásokban lakik 7,1 százalékuk, ami alacsonyabb, mint a népesség átlaga (9,4 százalék), ellenben felülreprezentáltak a jó állapotú lakásoknál. A felvállalók csaknem 53 százaléka rossz állapotú lakásban lakik, miközben csak 9 százalékuk él jó állapotú lakásban. A megbélyegzettek körében is felülreprezentált a rossz lakásokban élõk aránya, de körükben a felvállalóknál sokkal többen élnek jó állapotú lakásokban.

Nemcsak az fontos, hogy milyen a lakás állapota, az sem lényegtelen szempont, hogy a lakásnak helyet adó épület milyen állagú. Jó környéken levõ, jó állapotú házakban is vannak vizes, rossz állapotú lakások, igaz, a fordított esetre ritkábban van példa (fõleg a lakótelepeken). Adataink szerint ez az elméleti lehetõség csak csekély módosulást okoz, hiszen ahol rossz volt a lakás állapota, ott általában a ház állapota is kívánni valót hagyott maga után.

A kérdezett által lakott ház állapota az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Nagyon rossz	2,4	1,4	11,5	8,0	23,5
Rossz	7,9	6,5	24,4	16,3	32,1
Közepes	40,1	40,2	45,0	39,2	36,1
Jó	49,6	52,0	19,1	36,5	8,3
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

A lakóhely vizsgálata is a hátrányos helyzetre mutat rá. A rendezetlen lakókörnyéken élõk 15 százaléka felvállaló, 14 százaléka megbélyegzett, de felülreprezentáltak a bizonytalanok is. A másik végletet jelentõ rendezett lakókörnyéken élõk között a nem romák felülreprezentáltak, a felvállalók erõsen alulreprezentáltak.

A bizonytalanok, a megbélyegzettek és a felvállalók relatív többsége közepesen rendezett lakókörnyéken élt, a felvállalók között azonban ezt a rendezetlen lakókörnyék követi. A bizonytalanok és a megbélyegzettek meglehetõsen hasonló lakókörnyékeken élnek, de ez elmarad a nem romák lakókörnyékének színvonalától.

A kérdezett által lakott ház környékének állapota az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Rendezetlen	5,8	4,1	19,4	16,5	41,1
Közepes	37,1	36,3	48,1	43,6	45,2
Rendezett	57,1	59,6	32,5	39,9	13,6
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

2.7. A településtípus hatása

A nem roma népességen belül a fõvárosiak aránya kissé elmarad a népesség átlagától, de ezt a megyeszékhelyeken lakók magasabb aránya részben kompenzálja. A bizonytalanok relatív többsége Budapesten él, elsõsorban a megyeszékhelyek rovására, de a városok és a községek is alulreprezentáltak körükben. A megbélyegzettek esetében is magas a fõvárosiak súlya, egyrészt a megyeszékhelyek, másrészt a községek kevéssé népszerûek náluk. A felvállalók között ellenben alulreprezentáltak a fõvárosiak és a megyeszékhelyeken lakók, míg a községi lakosok súlya rendkívül jelentõs (csaknem felük községekben lakik).

A kérdezett lakóhelyének településtípusa az etnikai besorolás szerint (%)

	Népesség	Nem roma	Bizonytalan	Megbélyegzett	Felvállaló
Budapest	18,8	18,1	38,8	26,3	13,2
Megyeszékhely	17,6	18,2	7,6	13,9	10,0
Város	26,3	26,3	22,9	26,5	28,9
Község	37,3	37,4	30,7	33,3	47,9
Népesség	100,0	100,0	100,0	100,0	100,0

Ennek hatására a fõvárosban a nem romák aránya elmarad a népességbeli súlyuktól, miközben a bizonytalanok és a megbélyegzettek aránya magasabb az átlagnál. A megyeszékhelyeken a nem romáké a terep, a bizonytalanok a leginkább alulreprezentáltak itt. A városokban nincs lényeges eltérés az egyes csoportok várható és tényleges arányaiban, a községekben azonban a nem romák és a felvállalók az átlagnál nagyobb arányban képviseltetik magukat.
 

Irodalom

Havas Gábor-Kemény István 1995. A magyarországi romákról. Szociológiai Szemle, 3.

Havas Gábor-Kemény István-Kertesi Gábor 1998. A relatív cigány a klasszifikációs küzdõtéren. Kritika, március

Ladányi János 1996. Romák Közép-Kelet Európában. Társadalmi Szemle, 4.

Ladányi János-Szelényi Iván 1997. Ki a cigány? Kritika, december

Ladányi János-Szelényi Iván: Az etnikai besorolás objektivitásáról. Kritika, december

KSH 1994. A cigányság helyzete, életkörülményei 1993.

KSH 1992. 1990. évi népszámlálás 3. Összefoglaló adatok.

Magyar Háztartás Panel vizsgálat 1992. és 1994. év

Sik Endre 1995. A longitudinális cigány. Replika, 7.
 

Jegyzetek

* A cikk alapjául szolgáló tanulmány Ladányi János PhD szemináriuma keretében készült.
1. Vannak olyan megközelítések is, amelyek a cigány-nem cigány klasszifikáció helyett a "holdudvar"-szerû besorolást alkalmazzák. Eszerint jelentõs átmeneti csoportok léteznek, amelyek nem sorolhatók be egyértelmûen dichotom kategóriába.
2. A cigányokkal kapcsolatban ilyen kategorizálást végzett Ladányi (1996) a Szelényi-Treiman-féle kutatásból. Lényegében e kutatásban feltett kérdések kerültek lekérdezésre a Szonda Ipsos 1997-es felmérésekor is. Megjegyezzük, hogy nagyjából ugyanazokat az eredményeket kapta a Szonda Ipsos nagy mintán, mint Ladányi János kis mintán.