Bevezetõ
Az 1989-es fordulatot követõen két olyan kérdés merült fel, amelyekre a szakirodalom azóta is többször visszatért. Ez a két kérdés a következõ: 1) Mi az oka annak, hogy a kommunista rendszerek bõséges irodalma nem jósolta meg a változások váratlanságát és radikalitását (Lipset-Bence 1994). 2) Hogyan lehetséges az, hogy a kommunista rendszerek összeomlása és a Vörös Hadsereg kivonulása után a kommunista párt öröksége még mindig kísért, holott - legalábbis azt hittük - felszabadultak bûvöletébõl (Holmes 1997; Janos 1994; Mokrzycki 1992; Schöpflin 1993; Szakolczai-Horváth 1991; Tismaneanu 1992; Verdery 1996). A két kérdésfeltevés tehát paradox módon szorosan egymáshoz kapcsolódik. Az elsõ kérdés tehát az, hogy miként jöhetett létre ez a radikális és váratlan változás, a második kérdés pedig arra keresi a választ, miként lehetséges az, hogy a változások ellenére sok minden változatlanul tovább él.
A kontinuitás és diszkontinuitás ilyen kombinációja részben választ adott és átfogalmazta a legnyugtalanítóbb kérdések egyikét: a kommunista ideológia és politika hatásának mértékét. Az 1956-os budapesti, az 1968-as prágai és az 1980-as gdanski történések hatására az önszervezõdõ civil társadalom heves ellenállást tanúsított az állam és a párt támadásaival szemben és bármikor szavát hallatta, ha alkalma volt rá.1 Ezzel ellentétben az értelmiség már a rendszer létrejöttekor is azt állította, hogy a kommunizmus nem csupán külsõ diktatúra volt, mivel gyökeresen megváltoztatta a hatalmába kerített országokat.2
Elsõ látásra úgy tûnt, a változások ténye és jellege véglegesen cáfolja a "homo sovieticus" képét (Zinoviev 1981). Az örökség jelenléte azonban más forgatókönyvrõl tanúskodik. A kommunista szellem sikerének vagy összeomlásának paradoxona, akárcsak a múltban, még mindig kísért.
Ha egy problémát nem lehet megoldani, annak oka a kérdés feltevésében rejlik. Esetünkben nem a különbözõ javaslatok szintézise jelenti a megoldást, hanem a kérdés ismételt áttekintése, azaz a rendszer direkt és indirekt hatása megkülönböztetésében rejlik. A direkt hatás a rendszer ideológiájához való csatlakozás, egy spontán, a létezõ szocializmus alulról jövõ reprodukciója, a Big Brother orwelli szeretete. Az elmúlt évtized eseményei kétségtelenül azt bizonyították, hogy ez nem következett be. A még mindig élõ örökség bizonyíthatóan egy másik, kevésbé hozzáférhetõ, de ugyanolyan valóságos szinten van jelen: nem ideológiákban és nyilvánvaló célokban, hanem a mentalitásokban; nem konkrét, formális intézményekben és szervezetekben, hanem a magatartásban, az intézményekhez kötõdõ értékekben és az intézményesítés folyamatában.
A nyilvánvaló és a rejtett között viszonylag könnyû különbséget tenni. Ez épülhet az intellektuális hagyományra, amely különösen a német filozófiai idealizmusban van jelen. Tanulmányunk a fenomenológiai szociológiára és az ezzel kapcsolatos megközelítésekre épít (Schutz 1962; Goffman 1986; Bateson 1972; Gadamer 1975; Searle 1992: 175). E megközelítésekben a rejtett nem magával a fogalommal, csupán a viselkedés valamilyen formájával mutat hasonlóságot. E tekintetben az elõzõ rendszer rejtett és tartós öröksége nem a kommunista ideológia lényegéhez kapcsolódik, hanem az unalmas, triviális, a viselkedés rutinszerû megjelenéséhez, ami gyakorlói számára bizonyos és adott, nyilvánvaló, tárgyi, természetes és univerzális, és semmiképpen nem a kommunizmus ideológiájának következménye.
Az ilyen perspektíva segít az értékeket
a mindennapi gyakorlathoz, az életvezetéshez közelíteni,
beépíteni.
Az értékekrõl
Elfogadott tény, hogy a múlt öröksége, különösen a politikai kultúra, az intellektuális hagyományok, a megrögzött mentalitások, egyszóval az értékek szintjén rendkívül erõs (Schöpflin 1993; Kennedy 1994). Az értékek iránti igényeket közismerten nehéz felbecsülni és ellenõrizni. Ezért megpróbálunk egy empirikus értéktanulmány segítségével és hat (1977-1997 közötti) országos reprezentatív minta adatainak felhasználásával bizonyos következtetéseket levonni.
Az ilyen irányultságú megközelítés további ellenvetések sorozatát jelenti. Lehetséges-e a társadalmi értékek vizsgálata egyének válaszai alapján? Hozzáférhetõséget biztosítanak-e ezek a preferenciák az alapértékek szintjéhez, ahol a múlttal való folyamatosság feltehetõen valótlan? És egy még alapvetõbb ellenvetés: számítanak egyáltalán a felmérés kontextusában az egyének által kifejezett értékek, és különösen a preferenciák? Nyilvánvalóan nem lehet ezekre az ellenvetésekre egyetlen tanulmányban kimerítõ választ adni. Érvelni lehet azonban azzal, hogy a szociológiában van egy elméletileg következetes és klasszikus perspektíva, ami lehetõvé tenné az individuális értékek empirikus tanulmányozásának elméleti alátámasztását. Ez a perspektíva Max Weber vallásszociológiájában már jól kimunkált.3
Az értékszociológia klasszikus paradigmáiban az értékek vagy átívelõ, kötelezõ normákként, azaz közösségi szinten léteznek, és nem alkalmasak mikroszintû individuális elemzésre (ez az elmélet legalább Parsonsig [1968] visszavezethetõ), vagy feltételezhetõen az individuális szükségletekben vannak jelen, és minden emberi lény számára univerzálisak (e nézetet Maslownál találjuk meg (1959(). A weberi érv mindkét állítással szemben áll. Szerinte az értékeket individuális és nem kollektív egységként kell elemezni, mivel azok az egyén életvezetésének (Lebensführung) mikéntjéhez kapcsolódnak. Ez nem a pozitív vagy normatív módszertani individualizmusra jellemzõ elõfeltételnek köszönhetõ, hanem az empirikus tényhez, szükséghez társuló viselkedésmódhoz kapcsolódik. Az életvezetés akkor kapcsolódik értékekhez, amikor korábban már bizonyosnak vett formái problematikussá válnak (Elias 1994: 58, 518; Gadamer 1976; Foucault 1984).
Ez akkor válik társadalmilag relevánssá, ha több egyénnél ugyanabban az idõben jelentkezik. Ez ritkán fordul elõ olyan esetekben, amikor a dolgok addigi rendje felbomlik (Voegelin 1978: 89-115), vagy átmeneti idõszakokban (Borkenau 1978; Elias 1983; 1994), illetve "liminal" periódusokban (van Gennep 1960; Turner 1967; 1969). Mivel az ilyen idõszakokra jellemzõ stabil referenciapontok megtörnek, az egyének magukra maradnak, hogy saját életükben stabilitásról és irányításról gondoskodjanak. Azok a különbözõ értékrendek, amelyekbõl a társadalmi értékrendszer összetevõdik, ma ilyen elmozdulások "bélyegét" hordozzák (Weber 1948: 268, 80; Elias 1983: 39-40).
A rend felfüggesztése vagy a "küszöb"-feltétel nem csupán az egyént "bélyegzi meg", akinek el kell viselnie az ilyen periódusok nyomását. Ellenkezõleg, arra kényszeríti az egyént, hogy kilépjen mindennapi tevékenységébõl, stimulálva a gondolkodást és elmélkedést (Elias 1987; Bourdieu 1990; Voegelin 1978, 11-12; lásd Szakolczai 1998). Az átalakulás rendkívül instabil idõszakában a gondolkodás cselekedete nem szorítkozik a létezõ társadalmi és politikai struktúrák ideáin és megnyilvánulási formáin való elmélkedésre, mivel az ilyenfajta stabil struktúrák már felbomlottak, hanem inkább elmélkedõ cselekedete annak a gondolkodásmódnak, amely meghatározza a rend alapjait szolgáló mentális, intézményi, társadalmi és individuális szerkezeteket és identitásokat.
Az értékek tehát nem azonosak a (szupraindividuális) normákkal, egy adott társadalom konszenzuális elveivel. Nem gyökereznek az ember (szubindividuális) biológiai vagy fiziológiai szükségleteiben sem. Az értékek többnyire az egyén életvezetéséhez kapcsolódnak, tényleges életelvek, amelyek a viselkedést irányítják, és hozzáférhetõvé válnak, amint a gondolkodás által adekvátan megfogalmazódnak.
Az ilyen értelemben vett értékek individuális szinten és szociológiai felmérések által is vizsgálhatók. Ehhez azonban olyan speciális, reflektáló megközelítés szükséges, amit általában nem alkalmaznak a közvélemény-kutatásban. A felmérések a tényleges viselkedésre irányulnak (ahol az a fontos, hogy a válaszoló igazat mondjon), vagy attitûdökre (ahol az információ csupán egy gyors impulzusra adott azonnali reakció). A felmérések nem olyan kérdéseket tartalmaznak, ahol a válaszolónak perceken keresztül gondolkodnia kell. Az ilyen megközelítést - anyagi okok miatt - ritkán alkalmazzák.
Létezik azonban egy értékteszt, amelyet speciálisan
az egyéni értékek reflexív elemzésére
dolgozott ki a lengyel születésû amerikai szociálpszichológus,
Milton Rokeach. Több éves klinikai kísérletezés
után Rokeach (1973) egy 18 cél-, és 18 eszközértékbõl
álló tesztet állított össze, mely véleménye
szerint a teljes értékteret reprezentálja, kifejezetten
reflexív orientációval. A válaszadóknak
mindkét értékcsoportot 1-tõl 18-ig kellett
rangsorolniuk, elvben összehasonlítva minden értékpárt.
Eredményként a teszt kitöltése minden megkérdezett
esetében 15-20 percet vesz igénybe, ami egy szokásos
kutatás számára elfogadható költséget
jelent. Elfogadott ma már, hogy a Rokeach-teszt rendkívül
érzékeny és megbízható eszköze,
az egyén által megnevezett értékek mélyrétegû,
intenzív feltérképezésének (Feather
1975; Schwarz 1994).
Adatok és módszerek
Az adatok az MTA Szociológiai Kutatóintézet országos
reprezentatív mintán elvégzett Rokeach-teszt vizsgálataiból
származnak. A vizsgálatot Hankiss Elemér vezette 1977-78-ban,
1982-ben, 1990-ben, 1993-ban, 1996-ban, 1997-ben és 1998-ban.4
A mintát sorrendben 807, 2938, 1320, 1538, 1500, 1500, illetve 1521
fõ alkotta. A tesztet helyesen kitöltõk száma
677, 2089, 1063, 1150, 1327, 1347 és 1179. Jelen dolgozatban kétoldali
t-tesztek és varianciaelemzés segítségével
a lakosság különbözõ értékek
iránti átlagos preferenciáját elemezzük.
Háttérinformáció
A 20 évet átölelõ 36 értéktesztben történõ szimultán változások interpretációjához három addicionális szempontot adunk meg.
Szemantikus információ. Bár Rokeach célja két, jelentésében egymástól független, 18 értékbõl álló csoport kifejlesztése volt, nyilvánvaló, hogy közöttük hasonlóságok vagy különbségek adódnak. Ezeket a hasonlóságokat különbözõ módszerekkel, például fõkomponens-, vagy faktorelemzéssel lehet vizsgálni. Az ilyenfajta tanulmányok számos ideológiai érték közötti szoros kapcsolatot tárnak fel, mint például a BÉKE, a HAZA BIZTONSÁGA, a SZABADSÁG és az EGYENLÕSÉG és a velük ellentétes bizonyos materialista vagy hedonista értékek, mint például az ANYAGI JÓLÉT, a KELLEMES ÉLVEZETES ÉLET közöttieket.
Társadalmi információ. Az értékek jelentésének és különösen preferenciájának erõs társadalmi komponense van. A preferenciák a kor, a nem, a foglakozás és különösen az iskolázottság szerint változnak. A különbözõ almintákat is megvizsgáltuk, mint például az egyetemi hallgatók, a menedzserek, a kommunista pártiskolákban képzettek vagy a cigányok mintáját. Bizonyos értékek területén a preferenciák átfogó változásainak interpretációjában ezek a tanulmányok tágabb perspektívákat nyújtanak. Például a BÉKE és a HAZA BIZTONSÁGÁ-nak erõs preferenciáját azoknak az esetében, akik kommunista pártiskolát végeztek. Nálunk ezek a legfontosabb hivatalos szocialista értékek (Szakolczai 1987), míg a MUNKA, a TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS és az EMBERI ÖNÉRZET inkább a klasszikus szocialista vagy szociáldemokrata értékeknek bizonyultak.
Rendszerinformáció. Anélkül, hogy az egyes értékeket azonosítanánk a "carrier strata"-val (Weber 1948), az 1977-78-as magyar és az 1968-as amerikai adatok, valamint a megfelelõ faktorstruktúrák közötti összehasonlítás körvonalazza a magyar értékpreferenciák sajátosságait.
1. Magyarországon jelen volt egy olyan értékrend, ami az amerikai mintában nem található: a "klasszikus" szocialista vagy szociáldemokrata értékrend, amely három érték körül csoportosul: TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS, MUNKA és EMBERI ÖNÉRZET. E három érték Magyarországon külön faktort alkotott, míg az Egyesült Államokban hasonló faktor nem létezett. Ugyanakkor két érték, a MUNKA és TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS fontosabb volt a magyar, mint az amerikai mintában. Ugyanez azonban nem érvényes az EMBERI ÖNÉRZET-re, melynek az Egyesült Államokban más szövegkörnyezeti értelme volt.
2. Magyarországon nem ez volt az egyedüli, sajátos értékrend, ami kiérdemelte a "szocialista" besorolást. Egy másik, a HAZA BIZTONSÁGA, BÉKE, EGYENLÕSÉG és SZABADSÁG értékcsoportot az elõzõ klasszikus szocialista értékekkel szemben "hivatalos" vagy "ideológiai" szocialista értékeknek nevezhetnénk. Ezek alkották azokat az értékeket, különösen az elsõ kettõ, amelyek a magyar minta értékpreferenciájának erõs jellegzetességét adták; Magyarországon 1977-78-ban a BÉKE volt a legfontosabb érték. A HAZA BIZTONSÁGA az Egyesült Államokhoz képest Magyarországon az átlagosnál közel négy ponttal foglalt el magasabb helyet. Az értékpreferenciák struktúrájában a BÉKE és a HAZA BIZTONSÁGÁ-nak egyedülálló jelentõsége volt. Jelen voltak az elsõ két fõkomponensben, valamint az öt rotált faktor közül háromban. Mindkét megállapítás nagyon fontos. Egyfelõl az elsõ két - mintán belüli fõbb értéktörést tükrözõ - fõkomponens cél- és eszközértékeket tartalmazott, utalva arra, hogy ezek voltak azok az ideológiai, hivatalos szocialista értékek, amelyek a társadalmi tudat szintjén összekapcsolták a célokat és az eszközöket. Másfelõl ezeknek az értékeknek jelentõs a szerepe a rotált faktorstruktúra elõállításában; az ideológiai szempontok mindenkori jelenlétét mutatja az értékrendszer finomabb szerkezetében is.
3. A két különbözõ szocialista értékrend mellett jelen volt, a magyarok által az amerikaiaknál jobban kedvelt értékcsoport, az intellektuális értékeké is (ÉRTELMES, ALKOTÓ SZELLEMÛ, LOGIKUS GONDOLKODÁSÚ). Az Egyesült Államokban ezek az eszközértékek rangsorában az utolsó helyen szerepelnek, míg nálunk, Magyarországon, az átlag fölött állnak (2,5-4 ponttal). Ez az eredmény megerõsíti az elsõ, a szocialista rendszer intellektuális jellegét valló nézõpontokat (Bauman 1987; Konrád-Szelényi 1979). Az intellektuális értékek és az ideológia ilyen kapcsolatát az a tény is alátámasztja, hogy az elsõ, - a társadalmi értékrendszer legfontosabb megosztását definiáló - fõkomponens egyik tengelyén található ez a két értékrend.
4. A hivatalos szocialista értékrenddel ellentétben a második rotált faktor egyik pólusán 1977-78-ban a vegyes értékcsoport található: CSALÁD, SZERELEM, SZERETETTELJES, BOLDOGSÁG, BELSÕ HARMÓNIA, ANYAGI JÓLÉT. Ezek az értékek általában különbözõ értékrendekhez tartoznak, a közöttük lévõ korreláció nem túl erõs. Így a SZERELEM szorosan kapcsolódik a BARÁTSÁG-hoz, az ANYAGI JÓLÉT a KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET-hez, a BELSÕ HARMÓNIA a BÖLCSESSÉG-hez, a SZERETETTELJES a MEGBOCSÁTÓ-hoz. A faktor mégis ezen értékpároknak csupán az egyikét tartalmazza. Egyetlenegy negatív jellemvonásuk közös: mindegyik a privát szférához tartozik, és ellentétben áll a nyilvános szféra hivatalos szocialista értékeivel. A merev ideológiai orientációval szemben ezek az értékek az emberi kapcsolatokat és érzelmeket (SZERELEM, SZERETETTELJES, BOLDOGSÁG), a kisközösséghez (CSALÁD), a személyiséghez (BELSÕ HARMÓNIA) vagy az anyagi jóléthez (ANYAGI JÓLÉT) ragaszkodást hangsúlyozzák. Valószínû, hogy hangsúlyozottságuknak köszönhetõen ezek az értékek Magyarországon fontosabbnak bizonyultak, mint az Egyesült Államokban. Ez még inkább igaz, ha az "iker"-értékekkel hasonlítjuk össze. E szerint az ANYAGI JÓLÉT és a BOLDOGSÁG 1,5 ponttal vezet Magyarországon, a BELSÕ HARMÓNIA és a SZERELEM 2 ponttal, míg a BARÁTSÁG ugyanazon a szinten áll, a BÖLCSESSÉG pedig 6 ponttal alacsonyabban. A SZERETETTELJES az egyetlen olyan erõsen preferált "iker"-érték, amely az amerikai mintában 2,5 ponttal, míg a párja, a MEGBOCSÁTÓ, 4,5 ponttal került alacsonyabbra a magyar mintában.
Közülük 1977-78-ban a párttagok és párton kívül állók közötti preferenciakülönbségeknek megfelelõen a SZERELEM, a CSALÁD és a BELSÕ HARMÓNIA a leginkább "ellenzéki" értékek (Szakolczai 1987).
5. Nem meglepõ, hogy a magyar és az amerikai minta közötti legnagyobb különbség a vallásos értékekben található. Az Egyesült Államokban az ÜDVÖZÜLÉS egyike a legfontosabb célértékeknek, míg Magyarországon az utolsó helyet foglalja el. A medián-értékek közötti különbség 9 pont. Hasonló a különbség a két fent említett - SZERETETTELJES és különösen a MEGBOCSÁTÓ - eszközérték esetében is. Fontos megemlítenünk, hogy ezek nem szigorúan vallásos értékek, hanem általában a konkrét, személyes kapcsolatokra, a közösségi életre vonatkoznak. Az a tény, hogy Magyarországon nagyon alacsony a preferenciájuk, nem csupán a vallásosság hiányát tükrözi, hanem azt is jelzi, hogy ezen értékszempontnak nem tulajdonítanak jelentõséget. Mind Magyarországon, mind az Egyesült Államokban az intellektuális értékek ellenkezõ pólusán jelennek meg.
6. Az utolsó különbség a pragmatikus értékekre vonatkozik. Szemantikailag akár az intellektuális (mint például a HATÉKONY), akár az anyagi értékekhez tartoznak (mint például a TÖREKVÕ), az amerikai mintában lényegesen elõbbre rangsorolták õket.
Az eredmények azt bizonyítják, hogy Magyarországon
egyrészt inkább az ideológiai, mint a vallásos
értékek kerültek elõtérbe, másrészt
kiemelten hangsúlyozott az intellektualizáció - fogalmi
ellentétének, a szociabilitásnak és az interperszonális
kapcsolatoknak a rovására. A pragmatizmus hiánya jellemzi
mind az ideologizációt, mind az intellektualizációt.
Kérdés, hogy ezek 1989 óta milyen mértékben
változtak.
Általános hipotézisek
Tanulmányunk azt a központi állítást teszteli, mely szerint a kommunizmus lényeges és tartós, bár többnyire indirekt és látens hatást gyakorolt a társadalomra és az értékpreferenciákra.5 Az egyik feltevés szerint Magyarországon a hetvenes évek értékpreferenciáinak néhány sajátossága a kilencvenes évek közepén is megmaradt. A másik állítás szerint a kommunista idõszakhoz viszonyítva mégis számottevõ elmozdulás jött létre az értékpreferenciák szintjén, cáfolva a számottevõ folytonosságot, elsõsorban a legnyilvánvalóbb kommunista értékek esetében.
Ezzel csupán az 1989 elõtti és utáni folytonosság és szakadás kombinációja támasztható alá, ami önmagában triviális. Kiegészítjük tehát pozitív, általánosabb hipotézisekkel. Ezek a direkt versus indirekt, manifeszt versus látens ellentétpárok megkülönböztetésére vonatkoznak. Az érvelés elsõsorban azt tartalmazza, hogy a célértékekben nagyobb változás történt, mint az eszközértékekben. A célértékek kifejezetten az életcélokra, míg az eszközértékek a cselekvés és viselkedés módjára vonatkoznak. A célértékek nyilvánvalóbbak és közvetlenebbek, a tudatosság felszínéhez állnak közelebb, míg az eszközértékek a megrögzött szokásokhoz, az életvezetés körülményeihez (Mumford 1952; Weber 1995) vagy a habitushoz (Bourdieu-Wacquant 1992; Elias 1991) kapcsolódnak. El kell tehát fogadnunk, hogy 1989 aligha jelent fontos elmozdulást az eszközértékek szintjén, míg az alapvetõ változások inkább a célértékek átlagos preferenciájában mutatkoznak.
Figyelembe véve a szocialista vagy kommunista értékekhez
való kapcsolatot, elsõ hipotézisként arra számítunk,
hogy a célértékek között találunk
számottevõ különbségeket, elsõsorban
a látencia és közvetlenség ugyanazon dimenziójában.
Második általános hipotézisként azt
állítjuk, hogy a klasszikus szocialista ideológiához
tartozó értékek átlagos preferenciái
radikális különbséget mutatatnak 1989-at megelõzõen
és azt követõen. A harmadik általános
hipotézis az 1993-94-es évek átmeneti nosztalgiájára
vonatkozik, amit a posztkommunista pártnak a választásokon
aratott gyõzelme jellemez (Fitzmaurice 1995; Szelényi et
al. 1997; Tworzecki 1994). Ez a hangulatváltás azon értékek
preferenciájának változásában mutatkozik
meg, amelyek szorosan kapcsolódnak a kommunista rendszer melletti
vagy elleni érzelmekhez. És végül, a negyedik
hipotézisünk szerint, a materializmus és hedonizmus
iránti általános irányzattól függetlenül
a térségben 1989 után nem jelentkezett új politikai
eszme (Vachudova-Snyder 1997: 1). Koherens értékrendszer
sem jelenik meg, ami az elõzõ értékpreferencia-mintákhoz
viszonyítva visszatérést vagy megújulást
jelentene. Feltételezzük, hogy a materializmus növekedése
a célértékekben nem jár együtt a pragmatikus
eszközértékek hasonló preferencianövekedésével.
Operacionalizált hipotézisek
Az általános elméleti szempontok alapján tíz konkrét hipotézist fogalmazunk meg a különbözõ értékcsoportok vagy egyedi értékek változásával kapcsolatosan.
1. hipotézis. A klasszikus szocialista értékeket illetõen egyszerû a hipotézis: radikális és visszafordíthatatlan törésnek kell lennie az 1989-es és az azt követõ átlagos preferenciákban. Ez mindhárom szociáldemokrata érték, de elsõsorban a MUNKA és TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS esetén nyilvánvaló, míg az ideológiai értékek esetén az EGYENLÕSÉG-re érvényes ugyanez, mely szemantikailag legközelebb áll ehhez a csoporthoz.
2. hipotézis. Számítunk arra, hogy a hivatalos szocialista értékek - elsõsorban a BÉKE és a HAZA BIZTONSÁGA - szerepe csökken. 1982 és 1990 között a törés a klasszikus szocialista értékekhez hasonlóan nyilvánul meg, esetleg kisebb mértékben. Jelentõs visszatérésre számítunk 1990 és 1993 között, ami az 1990 elõtti szintet is elérheti. A posztkommunista mozgalom diadalútja valószínûleg 1996-ra véget ér Magyarországon, úgy mint a régió többi országában is, mivel az új rendszerben már elveszítették ártatlanságukat a volt kommunista pártok örökösei is. Az 1990-es szintre való visszatérés várható tehát 1996-ra, ami 1997-98-ban is megmarad.
3. hipotézis. Feltételezzük, hogy kimutatható egy azonos minta, de ellentétes irányú változással, szabad utat engedve eltérõ, "ellenzéki" értékeknek. A CSALÁD, a BELSÕ HARMÓNIA és a SZERELEM iránti preferenciák 1990-ben nõnek, csökkennek 1993-ban és ismét nõnek 1996-ban, és 1997-98-ban is tartják ezt a szintet.
4. hipotézis. Negyedik általános hipotézisünkkel kapcsolatban feltételezzük, hogy a materializmus és hedonizmus általános irányzatával egybevágóan, az ehhez kapcsolódó értékeknek, a KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET-nek és az ANYAGI JÓLÉT-nek, 1989 után növekvõ szerepe lesz. Ugyanakkor a szemantikailag rokon pragmatikus érték, a TÖREKVÕ esetében nem számítunk ugyanolyan átlagos preferencianövekedésre. Ami a hedonisztikus értékeket, a BOLDOGSÁG, ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET-et és JÓ KEDÉLYÛ-t illeti, hasonló változásokra számítunk, mint a materialista értékek esetén. Ez a két csoport szemantikai közelségének is köszönhetõ.
5. hipotézis. Az 1977-78-as magyar és 1968-as amerikai értékpreferenciák között a legmegdöbbentõbb különbség az intellektuális értékekben volt. Érvelhetnénk azzal, hogy a változást követõen az ilyen nagyméretû különbségek csökkenése várható, lényegesebb változásra azonban mégsem számítunk. Két alhipotézist is megfogalmazunk. Az elsõ alhipotézis szerint a hivatalos szocialista és az intellektuális értékek közötti szoros, az elõzõ rendszer "meghatározó hatásának" köszönhetõ kapcsolatra vonatkozik. Eszerint a posztkommunista nosztalgia kapcsán az intellektuális értékek preferenciájának növekedése is várható lenne 1993-ra. A második alhipotézis pedig azt tételezi, hogy nem számítunk hasonló változásra a szemantikailag rokon HATÉKONY pragmatikus értékben.
6. hipotézis. A magyar és az amerikai értékpreferenciákat illetõen a legnagyobb, de kevésbé meglepõ különbség a vallásos értékekben mutatkozott. Magyarországon 1989 után, az elsõ (poszt-) 1989-es kormány törekvései ellenére, alig nõtt a vallásosság szerepe. Ez az eredmény a negyedik általános hipotézisünkbõl is következik, mely szerint a materializmus és hedonizmus az egyetlen új változás az 1989-es értékekben. Ezért legjobb esetben csak enyhe növekedés várható az ÜDVÖZÜLÉS átlagpreferenciájában, 1993-ra érezhetõ csökkenéssel.
7. hipotézis. Teljesen eltérõ mintára számítunk az eszközértékek egyik szemantikailag közeli csoportjában, az interperszonális kapcsolatok és közösségi élet területén. Figyelmen kívül hagyva a MEGBOCSÁTÓ értéket, ide tartoznak a SZERETETTELJES és a SEGÍTÕKÉSZ értékek, amelyek az intellektuális értékekkel szemantikailag ellentétesek. Ezeknek az Egyesült Államokban fontosabb szerepet tulajdonítottak, mint a Magyarországon, kivéve a szocialista-kollektivista mellékértelemmel is rendelkezõ SEGÍTÕKÉSZ-értéknek, amely lényegesen fontosabb Magyarországon. Általános hipotéziseink tükrében Magyarországon 1989 után nem számítunk növekedésre ezen értékek átlagos preferenciájában. Ellenkezõleg, a szocialista értékek csökkenésével hazánkban a SEGÍTÕKÉSZ-érték is veszít jelentõségébõl.
8. hipotézis. Az eszközértékek másik, az intellektuális értékekkel szemantikailag ellentétes csoportja az ENGEDELMES, TISZTA és UDVARIAS. Ezek hagyományos fegyelmezõ-értékek, szubsztanciális tartalmuk kisebb, mint az interperszonális és közösségi értékeké. Feltételezzük tehát, hogy nem lesz meghatározott irány a preferenciák változásában, amelyek, ha elõfordulnak, ellentétesen tükrözik az intellektuális értékekben mutatkozó oszcillációkat.
9. hipotézis. Kontrollhipotézis, amellyel eredményeink általános érvényességét akarjuk igazolni. Míg legtöbb hipotézisünk változásokat és diszkontinuitásokat jósolt, addig egyesek a kommunista minta folytonosságát feltételezték. Van azonban egy különálló értékcsoport, amelyben folytonosságra számítunk, anélkül hogy a kommunista örökséget idéznék fel. Ezek a BÁTOR, az ÕSZINTE, a FELELÕSSÉGTELJES, a FEGYELMEZETT és a BARÁTSÁG, amelyek etikus-sztoikus értékek. A mai társadalmakban annyira általánosan elfogadottak - különösen a SZAVAHIHETÕ és FELELÕSSÉGTELJES központi morális értékek -, hogy preferenciájukban nem számítunk egyik vizsgálati évben sem számottevõ változásra. Preferenciájuk relatív stabilitása tehát az alkalmazott módszer megbízhatóságát bizonyítja.
10. hipotézis. És végül egy jól
meghatározott értékcsoport, a kontemplatív
személyiség-értékek (BÖLCSESSÉG,
SZÉPSÉG és BELSÕ HARMÓNIA), amelyek
inkább esztétikai, mint etikai elemeket tartalmaznak, és
a saját személyiséghez tartoznak. Ezek esetében
nem lehet az általános hipotéziseken alapuló
koherens hipotézist kidolgozni. Feltételezzük tehát,
hogy ha egyáltalán elõfordul bennük változás,
az olyan lesz, amely a többi csoporttal ellentétben nem egy
általános minta alapján történik, hanem
követik a szemantikailag közelebb esõ értékek
mintáját. A BELSÕ HARMÓNIA tehát úgy
viselkedik majd, mint az ellenzéki értékek; a SZÉPSÉG
a hedonista értékekre jellemzõ változások
szerint módosul, míg a BÖLCSESSÉG az intellektuális
értékekkel együtt mozdul el.
Eredmények
A hipotézisek kiértékeléséhez használt eredmények többsége a 1. táblázatban látható, ami egyrészt a hat vizsgálati év 36 értékének átlagos értékpreferenciáját tartalmazza. Másrészt az átlagok között, az egy, két vagy három csillag a kétoldali t-próba szerint jelzi, hogy a két év közötti preferenciaváltozások 0.05, 0.01 vagy 0.001 valószínûségi szinten szignifikánsak. A varianciaelemzés szignifikancia-szintjei a hat vizsgálati évre szintén megtalálhatók. Végül a táblázat utolsó oszlopa a közel húszéves idõszak változásainak linearitását mutatja.
A következõkben elõbb az operacionalizált hipotéziseket értékeljük ki, és az általános hipotéziseket késõbb vizsgáljuk.
1. hipotézis. Az elsõ hipotézist, mely szerint az 1989-es év minden klasszikus szocialista érték számára egyedülálló és tartós törést jelentett, adataink egyértelmûen bizonyítják. A klasszikus szocialista vagy szociáldemokrata értékcsoport mindhárom értékének esetében (MUNKA, TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS és EMBERI ÖNÉRZET) minden posztkommunista évben alacsonyabb az átlagos preferencia, mint a kommunista idõszakban, és majdnem minden esetben lényeges a különbség. Ugyanaz érvényes a hivatalos vagy ideológiai szocialista értékcsoport legklasszikusabb szocialista értékének, az EGYENLÕSÉG-nek az esetében is. Az eredmények részben még ennél is világosabbak. A legnagyobb törést mutató értékek (TÁRSADALMI MEGBECSÜLÉS és EGYENLÕSÉG) azok, amelyek a két különbözõ értékcsoportból szemantikailag a legközelebb álltak egymáshoz. Így tehát megállapíthatjuk, hogy a szocialista értékrendszer hanyatlása a klasszikus és hivatalos szocialista értékek metszõpontjában a legerõsebb.
2. hipotézis. A kommunista rendszer két legfontosabb célértékének (A HAZA BIZTONSÁGA és BÉKE) módosulása teljes mértékben a várt minta szerint alakult. Preferenciájuk 1977-78-ban és 1982-ben, a kommunista idõszakban, valamint a posztkommunista nosztalgia idején, 1993-ban volt a legmagasabb. 1990-ben jelentésük lényegesen csökkent, és az 1996-98-as átlagok erre a szintre tértek vissza. Helytálló tehát az a hipotézis, mely szerint 1993-94-ben csak idõszakos visszatérésrõl volt szó, és hogy az elõzõ rendszerhez kapcsolódó értékek preferencia-szintjének nincs kontinuitása 1989 elõtt és után.
3. hipotézis. A privátszféra korábban "ellenzéki" értékeirõl szóló "iker"-hipotézist is majdnem mértani pontossággal erõsítik meg az adatok. Minden alkalommal, amikor a hivatalos szocialista értékek háttérbe szorulnak, a CSALÁD, a BELSÕ HARMÓNIA és a SZERELEM kerülnek elõtérbe, és ha az elõzõk szerepe nõ, az utóbbiaké gyengül. Ha csupán a számok változását nézzük, párhuzamosságot tapasztalunk. A változások értelmét és mozgatóerejét illetõen egy okozati magyarázat több rizikófaktort tartalmaz. A CSALÁD, a BELSÕ HARMÓNIA és a SZERELEM közötti szemantikai kapcsolat meglehetõsen gyenge. Az amerikai mintában egyszer sem tartoztak egy faktor ugyanazon pólusához (Rokeach 1973: 47). Csak Magyarországon kerültek egymás mellé a kollektív vagy nyilvános szocialista értékekkel szembeni együttes oppozíciójukkal. Preferenciájuk növekedése a hivatalos szocialista értékek elmozdulását követi. A változások mögötti dinamizmus kizárólag a szocialista értékekkel jár együtt, akár jelentõségük növekedésérõl, akár csökkenésérõl van szó.
4. hipotézis. Az adatok negyedik operacionalizált hipotézisünket is igazolják. A materializmus és hedonizmus két legreprezentatívabb értékét (az ANYAGI JÓLÉT és a BOLDOGSÁG) illetõen 1989 egyszer és mindenkorra változást jelentett. Ez nem csupán a negyedik hipotézist, hanem az elsõ négy hipotézis alapját alkotó teljes geometriai mintát is igazolja. A klasszikus szocialista értékek szerepének végleges csökkenése az alapvetõ materialista és hedonista értékek szerepének erõs és állandó növekedésével hozható ellentétbe, míg a hivatalos, szocialista értékek zegzugos pályagörbéje az "ellenzéki" privát értékek ellentétes változásaiban tükrözõdik.
A hipotézis második részét, amely az elsõ hipotézissel együtt az anyagi jóléthez legközelebb álló eszközértékek megfelelõ változásának hiányát vallotta, szintén igazolják az adatok. A TÖREKVÕ az az eszközérték, amely szemantikailag és az amerikai adatelemzés szerint is legközelebb áll az ANYAGI JÓLÉT célértékhez, és nem kapott jelentõsebb szerepet a posztkommunista években sem.
Az adatok a változás egy további jellegzetességét is feltárták, amelyet az általános hipotézisek nem jósoltak meg. A kevésbé a jólét és elégedettség (ANYAGI JÓLÉT, BOLDOGSÁG) állapotához, mint inkább egy aktív élet öröméhez (KELLEMES, ÉLVEZETES ÉLET, ÉRDEKES, VÁLTOZATOS ÉLET és SZÉPSÉG) kapcsolódó hedonista értékek maradtak többé-kevésbé stabilak. Megmaradt tehát a jövõ képe mint egy elkövetkezendõ boldog állapot mentalitása, bár a szocialista értékek helyett ez most a kényelemmel és az anyagi jóléttel társult. Ennek az állapotnak a megvalósításához szükséges eszközök most sem voltak meghatározva.
Tovább nõ e változás fontossága, ha a két, szemantikailag ide tartozó értékben (TÖREKVÕ, MUNKA) bekövetkezõ preferenciavesztéssel hasonlítjuk össze. Az 1996-97-es változás ezeket az értékeket érintette a legdrámaibban. Ez alatt az egy év alatt a MUNKA átlagos rangsorolása 1,5 pontot veszített. Ez egymagában is hatalmas veszteség, és még drasztikusabbnak tûnik, ha figyelembe vesszük, hogy az 1996 és 1997-es változások egyetlenegy cél- és eszközérték esetében sem haladták meg a 0,5 pontot, és hogy az 1989-es szinthez viszonyítva a legjelentõsebb csökkenést mutatta. Míg tehát a kommunista idõszakban a MUNKA az ötödik legfontosabb célérték volt, 1997-re, 1977-78-hoz viszonyítva majdnem lineárisan 3,5 átlagos rangpontot veszített, és 1997-re egyike lett a legkevésbé fontos értékeknek a 18 célérték közül (a rangsor 14. értéke a 18 érték között).
Érvelhetnénk azzal, hogy ez csupán ellenreakció a szocialista rendszerben a munkának és termelésnek tulajdonított túlzott jelentõségre. Ez csak részben igaz. Valódi relevanciája igazából Max Weber (1978: 542) szociológiájának szemszögébõl érzékelhetõ, különösen az "innerwordly asceticism" gondolatai kapcsán. Véleménye szerint az aszketikus vallások, életvezetések a változás bizonytalan periódusában jelennek meg, amikor belsõ stabilitást és megerõsödést nyújtanak az egyénnek, és társadalmi szinten is elõsegítik a konszolidációt. Ez elsõsorban a modern kapitalista piac kialakulásának esetében igaz. A MUNKA értékének drasztikus csökkenése, amint azt az adatok is bizonyítják, különösen élesen illusztrálja a posztkommunizmus nehézségeit. A probléma nem csupán a múlt leküzdése, a jelen sikerességére is kihat. A kommunista rendszer nemcsak a szocialista értékeket kompromittálta, hanem azokat is, amelyek létfontosságúak a kommunizmus utáni újjáépítéshez is. A MUNKA értékének 1997-es drámai változása a 1998-ra visszafordul, és a legnagyobb mértékû pozitív változást produkálja. Ezt a változást erõsíti a TÖREKVÕ eszközérték - bár lényegesen csekélyebb - növekedése.
5. hipotézis. Láttuk a magyar és amerikai társadalom érték-preferenciái közötti különbséget és az intellektuális és hivatalos szocialista értékek közötti kapcsolatot. Egy esetleges elmozdulás mértéke ezekben az értékekben érdekesen alakul a kontinuitás és diszkontinuitás általános hipotézisének szemszögébõl. Az eredmények erõsen bizonyítják a kontinuitás elméletét. A LOGIKUS és ÉRTELMES érték a visszaesés helyett 1989 után fontosabbá vált; a magyar értékrendszer magas fokú intellektualizációja 1989 után változatlanul tovább folytatódott.
Az adatok a két kisebb alhipotézist is igazolták. Valóban 1993 volt az az év, amikor az intellektuális értékek rendkívül magas preferenciájáról beszélhetünk. A magyar értékrendszer intellektualizációja olyan magas volt ebben az évben, hogy az ÉRTELMES érték az egyetlen legfontosabb eszközértékké vált hazánkban, még az alapvetõ etikai értékeknél (SZAVAHIHETÕ, FELELÕSSÉGTELJES, BÁTOR) is fontosabbá, míg a LOGIKUS a hetedik helyen állt (az amerikai mintában az ÉRTELMES és LOGIKUS a 15. és 17. helyen állt). A korábbi rendszer iránti nosztalgia megszûnésekor, 1996-ban mindhárom intellektuális érték az elõzõ helyére került, majd 1997-re a LOGIKUS és az ÉRTELMES érték szintjén is ismét preferencianövekedés volt észlelhetõ, de 1998-ra az ÉRTELMES az 1996-os, a LOGIKUS az 1990-es szintre esett vissza. E változás a hedonizmus növekedésével járt együtt. Változatlan maradt azonban a HATÉKONY preferenciája 1997-ig, 1998-ban azonban csökkent, és így az utolsó lett az eszközértékek között.
6. hipotézis. E hipotézis eredményei nyilvánvalóak. Míg más kelet-európai országban végzett vizsgálatok a vallás fontosságának látványos növekedésérõl számolnak be, mint például Oroszország esetében (Greely 1994), Magyarországon hasonló eredmény nem mutatható ki. Az ÜDVÖZÜLÉS még mindig a legutolsó helyen álló célérték Magyarországon, és 1989 után sem történt változás az 1982-es szinthez viszonyítva.
7. hipotézis. A kontinuitás és diszkontinuitás keveredése 4. hipotézisünkbõl ered és az adatok most is ezt igazolják. A MEGBOCSÁTÓ és SZERETETTELJES interperszonális értékek alacsony preferenciája 1989 után is változatlan maradt. Tulajdonképpen a MEGBOCSÁTÓ azon kevés érték közé tartozik, amelyben az ANOVA-teszt szerint lényeges elmozdulás nem történt az elmúlt húsz évben. Ez részben a SZERETETTELJES értékre is vonatkozik, ha az 1982-es évet outlier esetnek tekintjük. A csoport harmadik értéke, a SEGÍTÕKÉSZ, az egyetlen, amelyet Magyarországon inkább preferálnak, mint az Egyesült Államokban. Mivel azonban nem csupán vallásos és közösségi, hanem szocialista értékjelentéssel is bír, veszített fontosságából. Ebben az esetben volt az 1977 és 1998 közötti preferencia csökkenése a legszámottevõbb és közel lineáris a 18 eszközérték esetében.
8. hipotézis. Feltételeztük, hogy mivel az ENGEDELMES, a TISZTA és UDVARIAS értékek a modern társadalom civilizációs folyamatának természetes eredményei, így jelentõségbeli változásaik a velük pozitív vagy negatív korrelációban lévõ értékek változását követi. Az erre vonatkozó jelenlegi adatok nem tartalmaznak semmiféle ellentmondást. Preferenciájukban 1989 nem jelentett törést. Az 1982 és 1990 közötti változások voltak minden más szomszédos vizsgálati évhez viszonyítva a legkisebbek. Másrészt 1989 után évrõl évre történõ elmozdulásuk szigorúan követték szemantikai ellentétük, az intellektuális értékek preferenciájának oszcillációit. Elmozdulások, amelyek önmagukban a pozitív és negatív kommunista örökségre egyszerûsödtek: 1993-ban a múlt iránti nosztalgia, valamint a materializmus és hedonizmus kétlépcsõs megerõsödése 1990-ben és 1997-ben.
9. hipotézis. Ebben a kontrollhipotézisben feltételezzük, hogy a változások és a kommunista örökség közepette is számos, minden modern társadalomhoz tartozó érték (BÁTOR, FEGYELMEZETT, BARÁTSÁG, SZAVAHIHETÕ, FELELÕSSÉGTELJES) esetében kontinuitás áll fenn. Ez a hipotézis is beigazolódott. A húsz év alatt az öt stabil érték közül három ehhez a csoporthoz tartozott, beleértve a két legfontosabb etikai értéket, a SZAVAHIHETÕ-t és a FELELÕSSÉGTELJES-t. A FEGYELMEZETT esetében csupán 1982 outlier év, s a BÁTOR preferenciájában sem tapasztalható változás 1977-78-tól 1993-ig. Elmondhatjuk tehát, hogy ami a morális értékeket illeti, sem a kommunista rendszer, sem összeomlása nem hagyott nyomot Magyarország értékrendszerében. Elvárásainkat igazolva a kommunista örökség nem a tudatosság felszínén, az életcélokban vagy erkölcsi alapokban kereshetõ, hanem az életvezetés nyilvánvaló struktúráiban vagy a habitusban.
10. hipotézis. A személyiségértékek szemantikailag homogén csoportja - a kontemplatív személyiségértékek -, a szocialista, materialista és - kisebb mértékben - hedonista értékekkel szemben egy alternatív, független életmód lényegét képviselhették volna, ellenállva az elmúlt rendszer direkt és indirekt hatásainak. Feltételeztük azonban, hogy ez nem következett be, és az individuális értékek változásai csak az irántuk affinitást mutató értékcsoportok elmozdulásait tükrözik. Ez a hipotézis egy jelentõs kivétellel beigazolódott. A BELSÕ HARMÓNIA módosult leginkább az elvárások szerint, követte a másik "ellenzéki" érték oszcillációit. A SZÉPSÉG preferenciája nem mozdult el együtt a BELSÕ HARMONIÁ-val, mivel 1990-ben szignifikáns, bár nem túl nagy és inkább rejtélyes csökkenése volt észlelhetõ. Preferenciájában a másik nyilvánvaló változás 1996 és 1997 között történt, amikor a hedonizmus irányába való általános elmozdulás részeként a SZÉPSÉG szerepe is nõtt.
A csoport harmadik értéke, a BÖLCSESSÉG, külön minta szerint alakult. Ez fontos eredmény, és talán a legígéretesebb jel is. Ez a három közül Magyarországon leginkább elhanyagolt érték fejezte ki a magyar és amerikai értékpreferenciák közötti legnagyobb különbséget. Számos alapvetõ lineáris elmozdulás következtében 1997-re a BÖLCSESSÉG két pontot nyert a rangsorolásban (a legnagyobb változás a 18 célérték változása közül). Ilyen jelentõségnövekedés különösen az elõzõ rendszer paternalizmusának és az általa létrehozott infantilizmus fényében fontos (Hankiss 1983).
A BÖLCSESSÉG preferálásának szilárd
elõmenetele a MUNKA értékcsökkenésének
tükrében látható. Az értékek egyikének
preferenciájában mutatkozó legcsekélyebb elmozdulást
tökéletesen követi egy, a másik részen azonos
elmozdulás. Az ilyenfajta konfliktus vagy értékek
közötti verseny annál is inkább szokatlan, mivel
az amerikai minta elsõ fõkomponensében együtt
jelennek meg ugyanazon a póluson. A BÖLCSESSÉG látványos
szerepnövekedése Magyarországon nagyrészt a "munkaetika"
hanyatlásának kompenzálása.
Általános hipotézis
Mivel az adatok a tíz operacionalizált hipotézis többségét alátámasztották, nem meglepõ, hogy a négy általános hipotézis - amelyre az elõzõek épültek - szintén megfelelt elvárásainknak. Az 1989 elõtti és utáni évek változásai a célértékeknél sokkal számottevõbbek voltak, mint az eszközértékeknél. Az utóbbiakban inkább oszcillációk jelentek meg, míg a célértékek preferenciája mindig meghatározott irányba változott. Ezt számos t-próba is bizonyítja. Ha az 1977 és 1997 közötti változásokat összehasonlítjuk, akkor az átlag azonosságára vonatkozó hipotézist a 18 célérték közül 14 esetben 0,01-es szignifikanciaszinten el kell vetnünk. Az eszközértékeknél 18-ból csak 7 esetben.
A másik három általános hipotézist
illetõen csak ismétlésbe bocsátkozhatnánk,
mivel minden egyes, a szocialista projekttel pozitív vagy negatív
értelemben asszociált érték számára
1989 törést jelentett. Ez érvényes minden, a
rendszer hivatalos ideológiájához kapcsolódó
értékre, bár kisebb mértékben és
idõleges visszatéréssel 1993-ban a materializmus és
hedonizmus növekedése bizonyult az egyetlen új fejlõdésnek,
ami a szocialista értékek veszteségét egyensúlyozta.
A BÖLCSESSÉG kivételével nem volt olyan érték,
amiben releváns és elõre nem megjósolt változás
ment volna végbe.
Következtetések
A dolgozat húsz év értékpreferencia változásainak általános és specifikus hipotézisei sorozatát igen bonyolult és összetett értékteszt segítségével vizsgálta. Eddig a hipotézisek többsége beigazolódott, és a 36 alapvetõ humán értékben létrejött majdhogynem minden számottevõ változást tartalmazza. Ilyen magas fokú elõreláthatóság már alighanem gyanús.
Érvelhetünk azzal, hogy ennek magyarázatát nemcsak az adatokban vagy a módszerekben kereshetjük, hanem a széles körû társadalmi változásokban is. Inkább arról van szó, hogy a módosulások sem tíz, sem négy általános hipotézisbõl nem vezethetõk le, hanem egyetlen, mindent átívelõ állításból, amely egységben szemléli a folytonosságot és a szakadást. Az elmúlt húsz év magyarországi értékpreferenciájában egyetlenegy változás történt, amelybõl minden többi egyéni értékpreferencia-elmozdulás levezethetõ, a szocializmus összeomlása és a kommunizmus felbomlása.
A szocialista értékrendszernek két különbözõ, bár egymásba kapcsolódó összetevõje volt, a klasszikus és a hivatalos szocialista értékek. 1990-re mindkét csoport iránti preferencia lényegesen csökkent. Ez egyértelmûen a létezõ szocializmus összeomlásának jele volt. Ez a jelenség meghatározta azonban az ellentétes elmozdulások irányát és módját is. A klasszikus szocialista értékek ellentétei a materializmus és a hedonizmus értékei voltak, amelyeknek fontossága 1990-ben valóban rögtön megnõtt. Ha azonban e változás iránya a szocializmussal ellentétben állt, akkor módját a rendszer összeomlása határozta meg. Ahogyan a szocializmus egy boldog állapotot ígért a fényes kommunista jövõben, a változásokat is hasonló csodaszerekbe vetett naiv hit követte: jólét, kényelmes élet, boldogság és elégedettség. A hivatalos szocialista értékek szembekerültek egy sor "ellenzéki" értékkel, amelyeknek szerepe 1990-ben hasonlóan nõtt.
Az 1990 és 1993 közötti változásokat az elõzõ rendszer iránti ideiglenes nosztalgiának tulajdonították. Ez nem jelentett változást az elõbb vizsgált komponensben, a klasszikus szocialista és hedonista materializmus közötti különbségben, hanem egy közel teljes értékû visszatérést igazol az 1989 elõtti preferenciák szintjére a második komponensben, a hivatalos szocialista és "ellenzéki" értékekben. Az elõzõ rendszer egy másik indirekt hatásaként ezt követte az eszközértékek erõs intellektualizálódása, amelyet az intellektuális értékek ellentétes pólusán lévõ hagyományos értékek ellensúlyoztak.
Ez azt jelenti, hogy 1996-ra a kommunista és antikommunista értékcsoport második komponenséhez tartozó értékek visszatértek az 1990-es szintre. Noha az 1990-as és 1996-os évek átlagainak hasonlósága meglepõ, alig van különbség közöttük, ugyanakkor ez azt is jelenti, hogy 1996-ra a kétpólusú szocialista értékcsoportok még mindig befolyásolták az értékpreferenciák változásait.
Még 1997-ben is kevés változás történt e téren. Az egyetlen jelentõs különbség, hogy a hedonizmus megerõsödése és a munkaetika fontosságának további csökkenése megerõsíti a korábbi, 1990-es trendet, anélkül, hogy világosan megmutatkozna egy új értékrend.
A reménysugár - legalábbis adataink szerint - a
BÖLCSESSÉG szerepének látványos megerõsödése.
A BÖLCSESSÉG pedig az az érték, amire nagy szükség
van a posztkommunista országokban.
Irodalom
Bateson, Gregory 1972. Steps to an Ecology of the Mind. New York: Ballantine
Bauman, Zygmunt 1987. Intellectuals in East-Central Europe: Continuity and Change. East European Politics and Societies l, 2: 162-186.
Borkenau, Franz 1976 [ 1934] . Der Übergang vom feudalen zum bürgerlichen Weltbild: Studien zur Geschichte der Philosophie der Manufakturperiode. Darmstadt: Wissenschaftliche Buchgesellschaft
Bourdieu, Pierre 1990. In Other Words: Essays Towards a Reflexive Sociology. Cambridge: Polity Press
Bourdieu, Pierre-Loic J. D. Wacquant 1992. An Invitation to Reflexive Sociology. Chicago: The University of Chicago Press
Elias, Norbert 1983 [ 1969]. The Court Society . Oxford: Blackwell
- 1987. Involvement and Detachment. Oxford: Blackwell
- 1991. The Society of Individuals. Oxford: Blackwell
- 1994 [1938-39]. The Civilising Process. Oxford: Blackwell
Feather, Norman T. 1975. Values in Education and Society. New York: The Free Press
Fitzmaurice, John 1993. The Hungarian Elections of May 1994. Electoral Studies, 14, 1: 77-80.
Foucault, Michel 1984. Polemics, Politcs and Problemizations. In: Paul Rabinow (ed.) The Foucault Reader. New York: Pantheon
Füstös, László-Szakolczai, Árpád 1994. Value Changes in Hungary, 1978-1993: Continuities and Discontinuities in the East-Central European Transitions ß, EUI. Working Paper SPS, 94/S.
Gadamer, Hans-Georg 1975 [ 1959] . Truth and Method. London: Sheed and Ward
- 1976. The Universality of the Hermeneutical Problem. In: Philosophical Hermeneutics. Berkeley: University of California Press
Goffman, Erving 1986 [ 1974] Frame Analysis. Boston: Northeastern University Press
Greeley, Andrew M. 1994. A Religious Revival in Russia. Journal for the Scientifzc Study of Religion 33, 3: 253-272.
Hankiss, Elemér 1983. Diagnózisok. Budapest: Magvetõ
- 1986. Diagnózisok 2. Budapest: Magvetõ
Hankiss, Elemér-Róbert Manchin-László Füstös-Árpád Szakolczai 1983. Continuity and Break: the Analysis of the Value System of Hungarian Society, 1930-1978. Budapest: Institute of Sociology, Hungarian Academy of Sciences
- - - - 1990. Modernization of Value Systems: Indicators of Change in
Cross-cultural Comparisons. In Ilona Kovács (ed.) Search for
American Values:Contribution of Hungarian Americans to American Values.
Budapest:
Országos Széchényi Könyvtár
Holmes, Leslie 1997. Post-Communism: An Introduction. Cambridge: Polity
Janos, Andrew C. 1994. Continuity and Change in Eastern Europe: Strategies of Post-Communist Politics. East European Politics and Societies 8,1: 1-31.
Kennedy, Michael D. (ed.) 1994. Envisioning Eastern Europe: Post-Communist Cultural Studies. Ann Arbor: The University of Michigan Press
Konrád, George-Szelényi, Iván 1979. The Intellectuals on the Road to Class Power. New York: Harcourt.
Lipset, Seymour M.-Bence, György 1994. Anticipations of the Failure of Communism. Theory and Society 23, 2: 169-210.
Maslow, Abraham H. (ed.) 1959. New Knowledge in Human Values. New York: Harper
Mokrzycki, Edmund 1992. The legacy of real socialism, group interest and the search for a new utopia. In: Walter D. Connor et al. (eds.) The Polish Road from Socialism: The Eco.mics, Sociology and Politics of Transition. Armonk: Sharpe
Mumford, Lewis 1952. The Conduct of Life. London: Secker & Warburg
Parsons, Talcott 1968 [1937]. The Structure of Social Action. New York: The Free Press
Rokeach, Milton 1973. The Nature of Human Values. New York: The Free Press
- (ed.) 1979. Understanding Human Values: Individual and Societal. New York: The Free Press
- 1985. Inducing Change and Stability in Belief Systems and Personality Structures. Journal of Social Issues 41, l: 153-171.
Schöpflin, George 1993. Politics in Eastern Europe 1945-1992. Oxford: Blackwell
Schutz, Alfred 1962 [1951]. Choosing among projects of Action. Collected Papers, (vol. 1) The Hague: Nijhoff
Schwartz, Shalom H. 1994. Are There Universal Aspects in the Structure and Contents of Human Values? Journal of Social Issues 50, 4: 19-45.
Schwartz, Shalom H.-Anat Bardi 1997. Intluences of Adaptation to Communist Rule on Value Priorities in Eastern Europe. Political Psychology 18, 2: 385-410.
Searle, John 1992. The Rediscovery of the Mind. Cambridge, MA: The MIT Press
Szakolczai Árpád 1982. A cigányság értékrendjének sajátosságai (The specificities of the value system of gypsies) Szociológia, 4: 521-533.
- 1987. On the characteristics of the value choices of students. In: Hrubos I. (ed.) The Social Conditions of Engineers and Economists. Budapest: Department of Sociology, University of Economics
- 1998. Max Weber and Michel Foucault: Parallel Life-Works. London: Routledge [forthcoming]
Szakolczai, Árpád-László Füstös 1998. Value Systems in Axial Moments. European Sociological Review 14, 3. [forthcoming] [earlier version published as Working Paper SPS, 96/8 (1996), European University Institute, Florence]
Szakolczai, Árpád-Ágnes Horváth 1991. Instructors and the Decline of Communism in Hungary: Apparatus, Nomenclatura and the Issue of Legacy.. The British Journal of Political Science 21, 4: 469-488.
Szelényi, Iván-Eva Fodor-Eric Hanley 1997. Left Turn in PostCommunist Politics: Bringing Class Back. East European Politics and Societies, 11, 1:190-224.
Tismaneanu, Vladimir 1992. Reinventing Politics: Eastern Europe from Stalin to Havel. New York: The Free Press
Turner, Victor 1967. Betwixt and Between: The Limizial Period in Rites de Passage. The Forest of Symbols. New York: Cornell University Press
- 1969. The Ritual Process. Chicago: Aldine
Tworzecki, Hubert 1994. The Polish Parliamentary Elections of 1993. Electoral Studies 13, 2: 180-185.
Vachudová, Milada-Tim Snyder 1997. Are Transitions Transitory? Two Types of Political Change in Eastern Europe Since 1989. East European Politics and Societies 11, l: 1-35.
van Gennep, Arnold 1960 [ 1909]. The Rites of Passage. Chicago: The University of Chicago Press
Verdery, Katherine 1996. What Was Socialism, and What Comes Next? Princeton: Princeton University Press
Voegelin, Eric 1978. Anamnesis. Notre Dame: University of Notre Dame Press
Weber, Max 1948. The Social Psychology of the World Religions. In: Gerth, Hans-Mills, C. Wright (eds.) From Max Weber. London: Routledge
- 1978 [1920-21]. Economy and Society. Berkeley: University of California Press
Weber, Max 1982. A világvallások gazdasági etikája: Bevezetés, in A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat
Weber, Max 1995. [1904-05] The Protestant Ethic and the Spirit of Capitalism. London: Allen and Unwin
Zinoviev, Alexander 1981. Le communisme comme réalité. Paris: Juillard
1. táblázat
Az átlagos rangszámok változása
|
|
|
|
|
|
|
|
ANOVA |
|
||
| l. ANYAGI JÓLÉT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 2. BÉKE |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 3. BOLDOGSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 4. BÖLCSESSÉG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 5. CSALÁDI BIZTONSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 6. BELSÕ HARMÓNIA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 7. EGYENLÕSÉG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 8. MUNKA ÖRÖME |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 9. VÁLTOZATOS ÉLET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 10. HAZA BIZTONSÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 11. IGAZI BARÁTSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 12. IGAZI SZERELEM |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 13. ÉLVEZETES ÉLET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 14. EMBERI ÖNÉRZET |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 15. SZABADSÁG |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 16. SZÉPSÉG VILÁGA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 17. TÁRS. MEGBECSÜLÉS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 18. ÜDVÖZÜLÉS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 19. ALKOTÓ SZELLEMÛ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 20. BÁTOR |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 21. ELÕÍTÉLET-MENTES |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 22. ENGEDELMES |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 23. ÉRTELMES |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 24. FEGYEL-MEZETT |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 25. FELELÕSSÉG-TELJES |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 26. HATÉKONY |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 27. JÓKEDÉLYÛ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 28. LOGIKUS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 29. MEGBOCSÁTÓ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 30. ÖNÁLLÓ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 31. SEGÍTÕKÉSZ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 32. SZAVAHIHETÕ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 33. SZERETETTEL TELJES |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 34. TISZTA |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 35. TÖREKVÕ |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
| 36. UDVARIAS |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
- A csillag az oszlopok között szignifikáns változást jelent a két év között.
- * significant at the 0.05 level.
- ** significant at the 0.01 level.
- *** significant at the 0.001 level.
- ANOVA test indicates significance of overall change for the six observation years
- n.s. means not significant.
- Note l: n.s. if 1997 is omitted.
- Note 2: n.s. if 1993 is omitted.
- Note 3: n.s. if 1996 and 1997 are omitted.
- Note 4: n.s. if 1982 is omitted.
- linearity test indicates where the changes in between observations
have a directionality,
according to the ANOVA programme.
* Készült az OTKA T 016435. sz. Értékváltozás
1978 és 1994 között Magyarországon címû
kutatás keretében.
1. Ezt a nézetet vallják Václav
Havel, Konrád Gyögy és Adam Michnik a "civil társadalom"-ról
írott, jól ismert mûveikben.
2. Hasonló nézeteket vallottak az adott
országok vezetõ intellektuális személyiségei,
mint például Milan Kundera, Illyés Gyula, Czeslaw
Milosz.
3. Lásd Weber (1948 és 1982). Az elméleti
megközelítést lásd Füstös és
Szakolczai (1984 és 1998), valamint Szakolczai (1998).
4. 1979-80-ra és 1995-re is vannak adatok.
Ezek azonban kisebb elemszámúak, és nem reprezentálják
az ország felnõtt lakosságát.
5. Korábbi, a projekthez kapcsolódó
kiadványok: Hankiss (1983, 1986, 1990), Szakolczai (1982, 1987).