Nem állíthatjuk, hogy a jövedelmek alakulása a szociológiai, közgazdasági és tranzitológiai kutatások mostohagyermeke lenne. A Gini-mutatók, decilisarányok, szegénységráták bemutatása az átalakulás (tranzíció, transzformáció, rendszerváltás) jellegzetességeit bemutató munkák, a transzformáció társadalmi következményeit vizsgáló elemzések "kötelezõ gyakorlatának" tekinthetõk. Természetesen vannak olyan elemzések, amelyek a fenti, gyakran használt mutatókon kívül sok más jelzõszámot használva adnak árnyalt képet az elmúlt évek történéseirõl (Medgyesi et al. 1998). És ha folyik is vita arról, hogy mely posztszocialista országban nõttek leginkább az egyenlõtlenségek (World Bank 1996; Andorka et al. 1997), aligha kérdõjelezné meg bárki is a növekedés tényét. Tanulmányunk elsõ részében mi is elvégezzük a kötelezõ feladatot. Elemzésünk újdonsága tehát semmiképpen nem a kérdés felvetésében rejlik (ti. hogyan alakultak a jövedelmi egyenlõtlenségek), hanem az országok kiválasztásában (Magyarország, Németország nyugati és keleti fele)¹, továbbá abban, hogy eddig nem alkalmazott (grafikus) közelítésekkel (is) kísérletezünk. Az összehasonlítástól és az új közelítésektõl azt reméljük, hogy hozzájárul a jövedelemegyenlõtlenségek jelentésének árnyalásához.

A továbbiakban tárgyalandó téma - milyen volt a jövedelmek dinamikája az átalakulás kezdeti és késõbbi idõpontjai között - már ritkábban áll a vizsgálódások középpontjában. A reáljövedelmek alakulásának bemutatása ugyan kikerülhetetlen gyakorlat, és azon országokban - így Magyarországon is -, ahol voltak longitudinális panelfelvételek, mindenütt meglepetést okozott a tranzíciós mátrixok kiszámítása során elénk táruló dinamika, a jövedelmi pozíciók nagyarányú cseréje (Kolosi et al. 1996; Spéder 1996), ám semmiképpen nem állíthatjuk, hogy pontos képünk lenne a jövedelmek idõbeli változásáról. Dolgozatunk második részében többféle, eddig ritkán használt eljárás segítségével szeretnénk leírni és értelmezni e jövedelmi dinamikát.

A némileg technikainak tûnõ bevezetés azt sejteti, hogy írásunk elsõsorban módszertani indíttatású. Nem tagadjuk, hogy kísérleteink során szempont volt, hogy "minél inkább kihasználjuk a longitudinális panel adta lehetõségeket". Ezzel kapcsolódunk azon törekvésekhez, amelyek szeretnék megújítani a "társadalmi jelzõszámok rendszerét" (Noll-Zapf 1994; Zapf 1989). Alapvetõ kutatási kérdésünket - hogy a jövedelemegyenlõtlenségek változása, a jövedelemdinamika íve mit mond el az átalakulás elsõ fél évtizedérõl, - azonban próbálkozásaink során mindig szem elõtt tartottuk. Az átalakulás jellegzetességét tehát egy kiválasztott dimenzió (a jövedelem²) strukturális elmozdulásának és dinamikájának összefüggésében kívánjuk megragadni.

Már e bevezetõben indokolt felhívni a figyelmet a két nézõpont - strukturális és dinamikus - különbözõségére. A struktúrák változását követve a kiválasztott idõpontok közötti elmozdulás nettó változását mérjük (mennyivel nõtt a Gini), a dinamikus nézõpont pedig a bruttó változást összegzi (a népesség milyen hányadának nõtt, illetve csökkent a jövedelme). A dinamika világítja meg azokat a folyamatokat, amelyek révén az új struktúrák létrejönnek. Mindez az elemzés és a megértés szempontjából egyaránt váltást jelent: a struktúra felõl a folyamatok irányába. Más szavakkal: figyelmünket elõször a strukturális változásokra, majd pedig a változó struktúrák közötti mobilitásra összpontosítjuk. A dinamikus nézõpontot, különösen az idõszak egészére jellemzõ háztartási és egyéni szintû mobilitást, ritkán érvényesítették (Machtwig-Habich 1997; Müller-Frick 1996). Bár a háztartások és az egyének mobilitási mintáiról születtek igen értékes leírások (Kolosi-Sági 1998), az átalakulás idõbeli sajátosságait az évrõl évre történõ változások és az idõszak egészében bekövetkezõ összes mozgás elemzése és megértése révén tárhatjuk fel. Cikkünk ezt a megközelítési módot kívánja részleteiben érvényesíteni.

Elemzéseink a társadalmi változásról, konkrétan a transzformációról³ kialakított Zapf-i elképzelésrendszerbe illeszthetõk be (Zapf 1994a). Mivel Õ mérni is szeretné - elemeire bontja a társadalmi változást - és megkülönbözteti a változás egységeit (szerkezetét és szervezeteit), szintjeit (makro-, mezo- és mikro szint) és dimenzióit (sebesség, mélység, célok és vezérelhetõség) (Zapf 1994b. 14ff). Elemzésünkben elsõsorban a harmadikként említett tényezõcsoportról tudunk majd kijelentéseket megfogalmazni, hiszen a jövedelemdinamika jelzõszámai - megítélésünk szerint - a társadalmi változás sebességének és mélységének érvényes mérõszámaiként értelmezhetõk. Érintjük a változás szintjeinek kérdését is, hiszen az egyenlõtlenség és a dinamika mérése felszínre hozza a makro- és mikroszintû közelítésben fellelhetõ különbségeket. Ugyanakkor zárójelbe tesszük az elsõ komponenst, a szerkezeti-szervezeti összetevõket, amennyiben figyelmen kívül hagyjuk a politikai, gazdasági jogi, intézményi változásokat, nem foglalkozunk a szereplõk érdekeivel és motívumaival, jóllehet tudjuk, hogy a mindenkori jövedelemegyenlõtlenség a fenti struktúrák következményeinek tekinthetõk. Azt reméljük azonban, hogy így is sikerül a kilencvenes évek rendszerváltásának néhány új vonatkozását bemutatni.

Az összehasonlító közelítés elõnyei nyilvánvalóak (Atkinson-Micklewright 1992; Förster-Tóth 1997; Immerfall 1995). Magyarország és Kelet-Németország társadalmainak összevetése az átalakulási folyamat általános és specifikus (országra jellemzõ) vonásaira világít rá. Nyugat-Németország vonatkoztatási pontként szolgál, hiszen tekinthetjük a modern ipari társadalmakban zajló "szokásszerû" társadalmi változás eseteként. Ez segít feltárni azokat a jelentõs különbségeket, amelyek az általános társadalmi változás és a rendszerváltozással kapcsolatos folyamatok közt fennállnak.

A következõkben elõször a strukturális (statikus) jövedelemegyenlõtlenségi mutatók alakulását mutatjuk be.⁴ Ezt egy részletesebb leírás követi az egyének mobilitásáról. Ennek keretében elõször az éves változásokat értelmezzük, majd pedig a vizsgált idõszak egészét tekintjük. A dinamikus elemzés során feltárt összefüggések megengedik, hogy néhány állítást és hipotézist fogalmazzunk meg a lezajlott társadalmi változás jellegzetességeirõl.
 

Jövedelemeloszlás és jövedelemegyenlõtlenség a kilencvenes években

Elterjedt hipotézis, hogy az egyenlõtlenség, különösen a jövedelemegyenlõtlenség, a rendszerváltozás folyamán növekszik (Atkinson-Mecklewright 1992; Förster-Tóth 1997). Sokféle jelenség indokolta e feltételezést és a késõbbi magyarázatokat. Mi - terjedelmi okokból - csak példaképpen említünk meg néhányat: a jövedelemszerzés állami korlátainak lebomlása; a hatékonyságon alapuló piaci szelekciós mechanizmus dominánssá válása; a munkanélküliség megjelenése és kiterjedése; a törekvések a jóléti szolgáltatások célzottságának erõsítésére stb. A jövedelemegyenlõtlenségek növekedése persze többféle módon mehet végbe. Az egyik lehetséges verzió, hogy a szegények szegényebbek, a gazdagok gazdagabbak lesznek, miközben a középsõ jövedelmi helyzetûek stabilizálják pozícióikat. Ugyancsak reális - a hazai nyilvánosságban a leginkább hangoztatott - feltételezés, hogy az egyenlõtlenségek növekedése döntõen a középsõ jövedelmi osztály lecsúszásából adódik. Vajon melyik koncepció állhat közelebb a valósághoz, melyik írhatja le pontosabban a transzformációs országokban végbemenõ folyamatokat? Vagy talán a fentiektõl eltérõ állítást kell megfogalmaznunk? Vajon ugyanaz igaz-e a két átalakuló országra, továbbá állíthatjuk-e azt, hogy Németország nyugati részében a helyzet változatlan?

Mielõtt az egyenlõtlenségek mérõszámait bemutatnánk, elõrebocsátjuk, hogy a vizsgált idõszakban a reáljövedelmek Kelet-Németországban erõteljesen növekedtek, ami mögött döntõen a nyugatnémet transzferkifizetések állnak (Hauser et al. 1996) az ekvivalens jövedelmek Nyugat-Németországban is nõttek 1990 és 1996 között, ám sokkal kevésbé mint a keleti országrészben; Magyarországon pedig 1992 és 1996 között a fogyasztási lehetõségek szûkülésérõl ("transzformációs recesszió") kell beszélnünk.

Az 1. táblázatban két általánosan használt mutató - a percentilisarány (P90/P10) és a Gini-együttható - alakulását látjuk 1990 és 1996 között.⁵ Egyértelmû különbségek mutatkoznak a mutatók nagyságát tekintve, legyen szó bármelyik évrõl. A jövedelmek egyenlõtlensége Magyarországon a legnagyobb és Kelet-Németországban a legkisebb.⁶ Nyugat-Németországban, a fejlett piacgazdaságban tehát kisebbek az egyenlõtlenségek, mint Magyarországon az átalakulás legelején.⁷ Az egyenlõtlenségek színvonalát tekintve a Gini-együttható és az érzékenyebb P90/P10 arány majdnem ugyanazt a képet adja. Ha azonban a jövedelmek alakulását nézzük, úgy tûnik, mintha az átalakulás mégiscsak erõteljesebben változtatná meg a rendszerváltó országok jövedelemeloszlását. Az egyenlõtlenségek növekedését a percentilisarányok mutatják inkább. E mutatót tekintve Magyarországon egyértelmû a növekedés, és 1995-ig Kelet-Németországban is. (Megítélés dolga az, hogy a konkrét mértékét magasnak tekintjük-e vagy sem.) A Ginit illetõen Kelet-Németországban nem mutatkozik változás, ami arra utal, hogy a nyugatnémet jóléti rendszer fontos szerepet játszott a keletnémet átalakulásban, a negatív következmények kivédésében.

Nyugat-Németországban várakozásainknak megfelelõen, alig módosult a jövedelmek egyenlõtlensége: e társadalomra, úgy tûnik, nem igazán hatott az átalakulás és az újraegyesülés.

1. táblázat
A jövedelemegyenlõtlenségek mutatói Nyugat-Németországban, Kelet-Németországban és Magyarországon 1990 és 1996 között*

	P90/P10			Gini
	Nyugat- Németország	Kelet- Németország	Magyar-ország	Nyugat-Németország	Kelet-Németország	Magyar- ország
1990	3,01	2,49		0,25	0,18
1991	3,08	2,44		0,25	0,20
1992	3,02	2,53	3,36	0,25	0,20	0,28
1993	3,03	2,50	3,25	0,25	0,20	0,28
1994	3,08	2,50	3,48	0,25	0,20	0,29
1995	3,05	2,65	3,63	0,26	0,20	0,30
1996	3,09	2,47	3,62	0,24	0,19	0,30

*Ekvivalens jövedelem, e=0,73; személyek, gyermekekkel együtt. Forrás: GSOEP 1990-1996; MHP 1992-1996. Saját számítás.

A jövedelemegyenlõtlenség fenti, jól ismert mutatói mellet vizsgáljunk meg néhány további strukturális mutatót is. Egy ilyen elfogadott mérõeszköz az egyének megoszlása az egyes jövedelmi kategóriák (osztályok) között. Hat relatív jövedelmi kategóriát hoztunk létre, az osztályokat az éves nettó átlagos ekvivalens jövedelemhez igazítottuk. A legalsó jövedelmi osztályba - e csoportot tekintjük szegényeknek - azok tartoznak, akik az átlagjövedelem felénél kevesebbel rendelkeznek. A második legszegényebb kategóriába tartozók az átlagjövedelem 50-75 százalékával bírnak. A következõ csoport azok képezik, akik jövedelme az átlag háromnegyedénél több, ám az átlagnál kevesebb. Ezt követik az átlag 125 és 150 százalékára rugó osztályhatárok. Ily módon a leggazdagabb kategóriába tartozók több mint másfélszer annyi jövedelmemmel rendelkeznek, mint amekkora az átlagjövedelem. A jobb áttekinthetõség kedvéért grafikusan ábrázoljuk, hogy a népesség miként oszlik meg a fenti jövedelmi osztályok között.

Az 1. ábra eredményeire tekintve az elsõ benyomásunk hasonló ahhoz, amit az 1. táblázatból szereztünk. A három társadalom közötti különbségek teljesen világosak, amint a jövedelemeloszlás relatív idõbeli stabilitása is. Behatóbb vizsgálat azt mutatja, hogy a Magyarországon megfigyelt növekvõ jövedelemegyenlõtlenség a fokozódó szegénységbõl és a gazdagoknak a népességen belüli emelkedõ arányából fakad. Ezzel párhuzamosan zsugorodóban van a közepes jövedelmû osztály, mely jelenség különösen a Németországban látható viszonyokhoz képest feltûnõ. Vajon melyik kiinduló feltételezésünk igazságát sejteti ábránk? Emlékezzünk, hogy az elsõ állításunk szerint, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek. Ha tényleg így áll a dolog, a középen levõk helyzetének viszonylag stabilnak kell maradnia, és a változásoknak a jövedelmi skála két szélére kell korlátozódniuk (közelebbrõl: a szegények jövedelme csökken, a gazdagoké emelkedik). A másik hipotézis szerint Magyarországon zsugorodik a középosztály. Ekkor a növekvõ egyenlõtlenségek forrása a középsõ helyzetû háztartások szegényedése és/vagy gazdagodása. Mint már említettük, az 1. ábra azt látszik mutatni, hogy Magyarországra inkább a második elképzelés áll. A két hipotézis összevetéséhez a szegénységi rés alakulása is érveket ad. Ez a paraméter ugyanis azt mutatja meg, hogy a szegények jövedelme milyen távol van a szegénységhatártól. A szegénység mélyülésérõl akkor beszélhetünk, ha ez a távolság nõ. Az MHP adatait elemezve a szegénységi rés érdemi tágulását nem sikerült kimutatni (Andorka et al. 1995; Medgyesi et al. 1998). Ez azt jelenti, hogy nem nõtt a szakadék az átlag és a szegények közt. Eddig tehát a magyar viszonyokat illetõen a zsugorodó jövedelmi középosztály téziséhez kaptunk több érvet, ám erre a problémára a késõbbiekben még visszatérünk.

1. ábra. Az egyének megoszlása relatív jövedelmi osztályok között, Nyugat-Németországban, Kelet-Németországban, Magyarországon (osztályhatárok az átlag százalékában)

Azt is meg kell azonban állapítanunk, hogy az elmozdulások némileg alulmaradnak várakozásainknak. Bár a jövedelmi osztályok bemutatásával valamivel tisztábban láthatók a különbségek, mint a Gini-együttható alkalmazásával, a kép nagyon hasonló marad, különösen ami az idõbeli változást illeti. Nézzük tehát egy újabb - az utolsó - strukturális mutatót, a Kernel-féle sûrûségbecslést (Kernel-density estimation) (Cowell et al. 1994; Becker 1997). E módszer nagyon egyszerû, hiszen nem csinálunk mást, mint megbecsüljük azt a függvényt, amely leginkább közelíti empirikus adataink sûrûségfüggvényét. Vagyis megkapjuk, hogy adott empirikus eloszlás mellett egy adott jövedelmi pozícióba a népesség milyen hányada helyezkedik el.⁸ A vizsgált három ország esetében az inflációs rátákkal deflált ekvivalens jövedelmeket használtuk. Ugyanakkor nem számoltuk át egymásra a német és magyar jövedelmeket, a becslõfüggvényeket tehát egy-egy országon belül kell értelmezni. Az eredmények magukért beszélnek, attól igencsak eltérõ "történetet" adva elõ, ami a Gini-együtthatók és a jövedelmi kategóriák elemzésébõl következett (2-4. ábra).

A felmérés ideje alatt Kelet- és Nyugat-Németországban egyértelmû nõtt a jövedelmek általános szintje (a görbék jobbra tolódtak), míg Magyarországon a jövedelemszint általános csökkenése volt tapasztalható (a görbe balra tolódott). A cikkünkben feltett kutatási kérdések szempontjából még érdekesebb a görbék alakjában megfigyelhetõ meglehetõsen nagy változás (amennyiben mindegyik társadalom elsõ és utolsó vizsgálati évére vonatkozó görbe alakját hasonlítjuk össze). Talán a két nyugatnémet görbe hasonlít leginkább egymásra, és a legnagyobb eltérés a keletnémet görbék esetében tapasztalható. Kelet-Németországban a hegy röpke hat év alatt dombbá szelídült. A görbe alakváltozása Magyarországon épp ellentétes, a jövedelemeloszlás hegye magasabbá és meredekebbé válik. Továbbá jobboldalt van egy hosszabb lejtõ, baloldalt pedig egy meredekebb emelkedõ. Milyen tartalommal bírnak a görbék alakváltozásai, különösen a keletnémet és a magyar esetben?

2. ábra. A jövedelemeloszlás Kernel-féle sûrûségfüggvénye, Nyugat-Németország, 1990, 1996.

A magyar társadalom nagy többsége közelebb került a jövedelemeloszlás móduszához és egymáshoz is (4. ábra). Ha csak a társadalom (alsó) négyötödét néznénk, talán azt rögzíthetnénk, hogy a jövedelmi különbségek a vizsgált öt év alatt csökkentek. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a felsõközép- és a felsõ jövedelmi csoport helyzete alig romlott, sõt a megoszlás egy pontján olyan szakasz is található, ahol a reáljövedelmek még nõttek is, akkor már jól értelmezhetõ a magyarországi egyenlõtlenségek növekedésének milyensége. A magyarországi növekvõ Gini-együtthatókat és P90/P10 arányokat tehát a kétféle elmozdulás együttesen magyarázza meg.

Eközben a keletnémet társadalomban az egyének eltávolodtak a jövedelemi módusztól ("szétspricceltek"). Középen két enyhe kicsúcsosodás alakult ki, vagyis az eloszlás kétmóduszúvá vált. A domb magassága alig több az 1990-es hegy felénél. A görbe két hajlata nagyon hasonló, és simább, mint azelõtt volt. Ugyanakkor az egyének jelentõs csoportja található a jövedelemeloszlás jobb lejtõjén (talán ez a felsõközép jövedelmi kategória). A görbe lesimulása és elnyúlása azt is mondja számunkra, hogy a társadalom tagjai tágabb jövedelmi skálán oszlanak szét, ami egyben a családok közti nagyobb reáljövedelmi távolsággal jár együtt. Vagyis ha feltennénk, hogy ugyanaz a jövedelmi rangsor állítható fel 1996-ban, ami 1990-ben volt - ami, mint ahogy látni fogjuk, nincs így, ugyanakkor a Gini-mutató változatlansága megengedi ezt a feltételezést -, az egymás melletti családok egymástól távolabb kerültek. (Ezzel szemben Magyarországon, a nagy többséget tekintve, a reáljövedelmi távolságok szûkültek.)

3. ábra. A jövedelemeloszlás Kernel-féle sûrûségfüggvénye, Kelet-Németország, 1990, 1996.

4. ábra. A jövedelemeloszlás Kernel-féle sûrûségfüggvénye, Magyarország, 1992, 1996.

Nyugat-Németországra nézve is módosult a görbe formája. Kicsit csökkent a magassága, a jövedelmi módusz körüli sûrûsödés. Ugyancsak csökkent a bal oldali meredeksége, másrészt viszont nõtt a jobb oldali. Az ábra alapján azt feltételezzük, hogy - bár a Gini-együttható stabilitása ezt elfedi - Nyugat-Németországban is végbe ment egy kisebbfajta átrendezõdés: az átlag felettiek közeledtek a móduszhoz, a szegényebbek viszont eltávolodtak attól (2. ábra).

A Kernel-féle sûrûségfüggvény tehát az "átalakulás történetének egy újabb fejezetét meséli el", új jelentéssel. Azt mondja, hogy a legnagyobb változások Kelet-Németországban történtek. Ott nõtt leginkább az átlagjövedelem (eltolódás balra), és teljesen átalakult a jövedelmeloszlás alakját leíró Kernel-féle sûrûségfüggvény. Ennek egyik lehetséges szociológiai jelentése, hogy a keletnémet családok eltávolodtak egymástól. A magyar és nyugatnémet változások - egymáshoz képest - fordított irányúak. A magyar adatokon viszont azt látjuk, hogy míg a társadalom egy jelentõs része - kétharmad, négyötöd(?) - közeledett egymáshoz, a görbe jobb részén is találunk sûrûsödési pontokat. Azt tételezzük fel, hogy itt találhatók azon felsõközép-, és felsõ pozíciók ahol a jövedelmek az átlagnál kevésbé romlottak, sõt abszolút értelemben is javultak. A társadalom e (kisebb) csoportja messzebb került a középtõl (átlag), és egyben egymástól is távolodott.

Az eddigiek nyilvánvaló módszertani tanulsága, hogy ugyanazt a kérdést érdemes különbözõ oldalról körüljárni, hiszen így árnyaltabb - néha ellentmondóbb - képünk alakul ki a kutatás tárgyáról. Ilyen megfontolások alapján - és hogy tovább "szõjük jövedelmi történetünket" - megvizsgáljuk az elõbbiekben leírt szerkezeti változások összetevõit. Azaz: milyen individuális és csoportmozgások révén jöttek létre, vagy másképpen, milyen jövedelmi mozgások állnak a strukturális változások mögött.
 

Mikroszintû változások két idõpont között

A paneladatokkal dolgozó szerzõk közül sokan jutnak arra a megállapításra, hogy a jövedelemeloszlás viszonylagos stabilitása mögött a háztartásoknak a jövedelmi kategóriák közti elmozdulása és fluktuációja áll (Duncan 1984; Hauser-Wagner 1995; Heady-Habich-Krause 1994a és 1994b). Adataink ilyetén való elemzése elõtt, néhány ismert elméleti hipotézist felvillantva érdemes röviden megfogalmazni a jövedelemegyenlõtlenségek dinamikájára és társadalmi változások sebességére vonatkozó feltételezéseinket. Kiindulópontunk a modernizációs elmélet (Zapf 1994a). Azt feltételeztük, hogy a társadalmi változások sebessége és a jövedelmi pozíciókban bekövetkezõ mozgások dinamikája a három társadalomban nagyon eltérõ lesz. (Mint korábban említettük, a nyugatnémet minta alapvetõen viszonyítási alapként szolgál.) Tényként fogadtuk el, hogy az ipari társadalmakban folyamatos társadalmi változások zajlanak, amelyeket a munkaerõpiac mûködése, az élet más területein megfigyelhetõ állandó innováció és a családciklus hullámzása okoz. Mivel a fejlett ipari társadalmakra gondolva a "stabil dinamika" feltételezésével dolgoztunk, azt vártuk, hogy egyrészt lesz cserélõdés a jövedelmi pozíciók között, másrészt viszont a cserélõdés dinamikája (a mobilitás mintája) nem fog változni. Ezzel szemben, sokkal erõteljesebb mobilitást anticipáltunk a rendszerváltó országokban, mint Nyugat-Németországban. Azt is feltételeztük, hogy a két volt szocialista ország közt találunk majd eltéréseket! A változás dinamikájára hatással kell lennie az átalakulás eltérõ útjának, beleértve a rendszerváltás stratégiáját, az intézmények átépítését és a gazdaság talpraállását (Balcerowicz 1995; Offe 1994; Stark 1992). Arra számítottunk, hogy a mobilitás kezdetben magasabb lesz Kelet-Németországban, mint Magyarországon, azt követõen pedig hamarabb fog lelassulni.⁹ Az átalakulás befejezettségére vonatkozóan is kialakítottunk egy alternatív elképzelést. Ha igaz az, hogy az átalakulás (tranzíció, rendszerváltás) a változás egy sajátos, a szokásosnál gyorsabb és átfogóbb típusa, akkor ennek meg kell jelennie a mikroszintû dinamikában is. Befejezettnek akkor tekinthetjük az átalakulást, ha a dinamika nyugvópontra jut. Másképpen: ha nem érzékelünk növekedést vagy csökkenést a mobilitásban, vagy ha a mobilitás a nyugatnémet mintához hasonul, akkor "befejezett" átalakulásról kell beszélnünk.

Az említett dinamika bemutatásának egyik legegyszerûbb módszere a tranzíciós mátrix létrehozása. Ennek segítségével az egyik évrõl a másikra, vagy pedig a kezdõ idõponttól a záró idõpontig történõ elmozdulásokat elemezhetjük.¹⁰ A tranzíciós mátrix rácsainak arányszámaiból kiderül, hogy az emberek megtartották-e a jövedelmi pozíciójukat az idõk során, vagy felfelé, illetve lefelé elmozdultak. A 2. táblázat a személyeknek a jövedelmi kategóriák közötti mozgását kilépési (outflow)¹¹ szempontból tárja elénk. A táblázatban szereplõ jövedelmi osztályok megegyeznek a korábban kialakítottakkal (lásd 1. ábra). Példaképpen vegyük részletesen szemügyre az egyik jövedelmi kategóriát, és az onnan történõ kilépéseket.¹²

Nyugat-Németországban az 1990-ben az alsóközép jövedelmi kategóriába (az átlag 75-100 százaléka) tartozók 44 százaléka 1994-ben is ugyanebben a kategóriában maradt. A többiek öt év során megváltoztatták relatív jövedelmi pozíciójukat: kb. 25 százalékuk lejjebb csúszott, a maradék 30 százalék pedig javított helyzetén. Az 1990-ben ezen alsóközép jövedelmi kategóriába esõknek körülbelül egy huszada 1994-re jómódúvá vált (2. táblázat). Ugyanezeket a kategóriákat Kelet-Németországban és Magyarországon megvizsgálva megállapíthatjuk, hogy az egyének 40 százaléka megtartotta jövedelmi pozícióját. Ami a mobilitást illeti, a lefelé irányuló mozgás nagyobb volt Magyarországon, mint Kelet-Németországban, míg a relatív jövedelmi helyzetén Kelet-Németországban tudott több ember javítani, mint Magyarországon.

2. táblázat
Az idõszak kezdetén meghatározott jövedelmi osztályba tartozók megoszlása
az idõszak végi jövedelmi helyzetük szerint (kilépési perspektíva)

	Nyugat-Németország 1990-1994
Jövedelmi osztályok	1994
	<50%	50-75%	75-100%	100-125%	125-150%	>150%	Összesen
1990	Arány (százalékban)
<50%	49,7	29	11,6	7,0	1,9	0,8	8,3
50-75%	6,6	14,6	50,2	24,9	2,1	1,5	25,7
75-100%	4	21,3	43,9	20,6	6,1	4	25,2
100-125%	3,8	10,4	29	33,8	14,7	8,3	19,2
125-150%	0,9	7,1	11,7	28,4	32,9	19,1	10,4
>150%	0,9	3,8	8,8	11,8	16,5	58,1	11,2
N=	869	2112	2320	1616	916	1022	8856
Arány százalékban	9,8	23,9	26,2	18,2	10,3	11,5	100
	Kelet-Németország 1990-1994
<50%	29,6	36,9	21,1	7,9	1,8	2,8	3,8
50-75%	11,8	31,5	31,1	17,9	6,4	1,3	20,2
75-100%	6,3	20	40,4	22,3	7,6	3,3	31,9
100-125%	3,3	12	33,2	25,6	19,5	6,5	22,8
125-150%	3,7	8	17,5	28,6	19,5	22,7	14,5
>150%	0,6	4,6	11,8	19,5	24,3	39,2	6,8
N=	176	471	792	574	327	229	2569
Arány százalékban	6,9	18,3	30,9	22,3	12,7	8,9	100
	Magyarország 1992-1996
<50%	45,5	28,8	14,8	5	2,1	3,7	9,4
50-75%	16,7	43,5	25,4	9,6	1,9	2,9	24,8
75-100%	9,8	27,7	39,3	12,7	3,2	7,2	25,6
100-125%	4,2	17,8	24,5	23,5	15,2	14,9	17,9
125-150%	6	11	18,2	19,8	20,7	24,4	8,6
>150%	6,6	6,1	11,4	15,6	16,7	43,5	14,1
N=	565	1101	1088	609	357	593	4314
Arány százalékban	13,1	25,5	25,2	14,1	8,3	13,7	100

Forrás: GSOEP 1990-1994, MHP 1992-1996. Saját számítások.

Az egyes országok jövedelmi mátrixait nem könnyû összehasonlítani, hiszen az országok közötti relációk nem egyeznek meg minden mátrixpont esetében. Kicsit egyszerûbbé válik az összehasonlítás, ha csak a diagonálisban található arányszámokat vesszük figyelembe. Ekkor azon egyének részarányát viszonyítjuk egymáshoz, akik a két vizsgált idõpontban (a periódus elején és végén) ugyanazon jövedelmi osztályba tartoztak.¹³ Adataink szerint ezek aránya minden jövedelmi osztály esetében Nyugat-Németországban a legmagasabb. Kelet-Németország és Magyarország összehasonlításában a relációk nem mindig egyeznek meg. Az alsóbb jövedelmi osztályokat tekintve Kelet-Németországban volt nagyobb a kilépõk aránya, az átlagos és átlag feletti jövedelmi kategóriákat nézve a relációk változóak.

Vajon hogyan értelmezhetõ mindez - kiinduló kérdéseinkre gondolva? Azt megállapíthatjuk, hogy a rendszerváltozáson átmenõ társadalmakban többen vannak, akiknek a viszonylagos jövedelmi pozíciója az idõk során változott. A csak nagyon lassan elmozduló jövedelemeloszlási és jövedelemegyenlõtlenségi makro-struktúra hátterében a jövedelmi pozíciók váratlanul intenzív, szakadatlan cseréje zajlik. Úgy látszik, hogy az átalakulás dinamikusabb folyamat, mint a fejlett ipari társadalmakban folyó "szokásszerû" változás. A Magyarország és Kelet-Németország közötti összehasonlítás azt mutatja, hogy az utóbbiban valamelyest erõteljesebb lenne a mobilitás. Ez ellentmondani látszik a klasszikus egyenlõtlenségi mutatók által jelzetteknek, de egybecseng azzal, amire a jövedelemeloszlás alakjának a Kernel-féle sûrûségi becsléssel kimutatott változása utal. Arra is felhívjuk a figyelmet, hogy a mozgások viszonylag stabil gazdasági és társadalmi környezetben is végbemennek. A modernizációs vagy társadalmi változásról szóló elméleteket illetõen ez világos bizonyítékul szolgál arra, hogy a modern ipari társadalomban folyamatos társadalmi változás zajlik (Hauser-Fabig 1998).

Tapasztaljuk, hogy a tranzíciós mátrixok nehezen áttekinthetõk, és figyelmen kívül hagyják a strukturális változásokat. E probléma feloldásaként kiszámítottuk a Glass/Prais-indexet, ami az egyes jövedelmi osztályokból való kikerülés jellemzésére szolgál (Machtwig-Habich 1997; Müller-Frick 1996). A Glass/Prais index konkrétan azt méri, hogy egy adott idõszakban és egy adott jövedelmi osztályban megfigyelt mobilitás hogyan aránylik a teljes (az összes lehetséges)¹⁴ mobilitáshoz.¹⁵ Értéke 0 és 1 közé eshet, s minél magasabb egy jövedelmi kategóriára nézve, annál magasabb ott az egyik évrõl a másikra végbemenõ mobilitás. A kapott értékeket a jobb áttekinthetõség kedvéért grafikusan ábrázoltuk. A tranzíciós mátrixon belüli elmozduláshoz képest (2. táblázat) abban is változtattunk eljárásunkon, hogy a Glass/Prais-indexet minden egymást követõ évre kiszámoltuk. A tartalmi következtetések érdekében itt nem szorítkoztunk arra, hogy minden országot csak az öt év által közrefogott négy ábra jellemezze. Mindezeket figyelembe véve lehetõvé vált, hogy az országok közötti összehasonlítást kiterjesszük. Így összevetjük:
- az egyes társadalmak egyes kiválasztott idõpontjaira (az átalakulás kezdetére, végére, közepére) vonatkozó görbéit; továbbá azt,
- hogyan változott az egyes társadalmakban a görbék alakja az idõben elõrehaladva, vagyis hogyan változott a dinamika ("a változás változása");
- a vizsgált országokban hasonlóan vagy eltérõen változott-e meg a mobilitás mintája.

Tekintsük tehát ábráinkat és kíséreljük meg megfogalmazni azon hipotéziseket és állításokat, amelyeket ábráink alátámasztani látszanak.

5. ábra. A társadalmi változás sebességének mérése a Glass/Prais-index segítségével

A nem rendszerváltó Nyugat-Németországban a mobilitás foka meglehetõsen magas volt. A különbözõ jövedelmi kategóriákat tekintve, a vizsgált periódusban nem volt nagyon nagy változás a mobilitási mintákban: az 1990-es nyugatnémet ábra erõsen emlékeztet a hat évvel késõbbire. A mobilitás valamelyest magasabb fokú volt a középkategóriákban. Ez részben annak is betudható, hogy a skála két végpontján állók csak egy irányban mozdulhatnak el.

Kelet-Németországban az igen magas mobilitási arányszámok a rendszerváltás kezdetére korlátozódtak. A jövedelmi mobilitási minták tanúsága szerint 1993 körül a társadalmi dinamika a nyugatnémet szintre esett vissza. Az ezt követõ idõkbõl észrevehetünk egy sajátosságot: a két alsó kategória, a szegények és a majdnem szegények Kelet-Németországban sokkal nagyobb eséllyel kerültek ki jövedelmi osztályaikból, mint Nyugat-Németországban. Ez alapján azt mondhatjuk, hogy a népesség Kelet-Németországban sokkal kevésbé élesen szegmentálódott szegényekre és nem szegényekre, mint Nyugat-Németországban.

Magyarországon mind a négy általunk vizsgált periódusban magasabb fokú volt a mobilitás, mint Kelet-Németországban (és természetesen erõteljesebb, mint Nyugat-Németországban). Ha viszont a rendelkezésre álló elsõ vizsgált periódusokat tekintjük (1990-91 Németországban és 1992-93 Magyarországon), akkor a két átalakuló ország nagyon hasonló mintát mutat fel. Tudjuk, hogy Magyarországon a jövedelemegyenlõtlenségek már abban az idõszakban erõteljesen kibontakozóban voltak, amelyrõl még nincs adatunk. Ez azt sejteti, hogy a kilencvenes évek fordulóján az általunk bemutatottnál is intenzívebb mozgások lehettek. Más oldalról viszont a munkanélküliség 1992-ben jelent meg, és a munkapiac differenciáló szerepe is az általunk vizsgált idõszakban erõsödhetett fel. Eszerint arról az idõszakról, amely Magyarországon a rendszerváltás kezdetét jelenti, és amelyrõl nincsen paneladatunk, fel kell tételeznünk, hogy akkor sem lehetett sokkal nagyobb jövedelmipozíció-csere, mint amit 1992-tõl tapasztalhattunk. Annyit mindenesetre megállapíthatunk, hogy a rendszerváltási periódust minden jövedelmi kategóriában nagyon magas jövedelmi mobilitás jellemzi.

Magyarországon nem látjuk azt a lassulási effektust, mint ami Kelet-Németországot jellemzi. Ez a jelenség a magyar fejlõdést illetõen eltérõ hipotéziseknek enged teret. Feltételezhetjük, hogy Magyarországon a rendszerváltás valami módon elnyúlt, és 1996-ban még nem fejezõdött be¹⁶, de azt is felvethetjük, hogy az itteni "szokásszerû" mobilitási minta eltér a Németországban tapasztaltaktól, és a jövõben is erõteljesebb marad annál, mint amit Németországban láthatunk. Itt érdemes felidézni Hauser és Fabig tanulmányát, akik összehasonlító tanulmányokat idézve megállapítják, hogy az olyan eltérõ jóléti rendszerekkel és munkapiaci rendszerekkel rendelkezõ országok, mint Nyugat-Németország és az USA nagyon nagy hasonlóságot, szinte azonosságot mutatnak a jövedelmi mobilitás arányszámait illetõen (Hauser-Fabig 1998: 4).

Az utolsó periódus görbéit szemügyre véve, a jövedelmi kategóriákat tekintve egyértelmû különbségek mutatkoznak az országok között. Míg a felsõ jövedelmi kategóriák mindhárom országban a legmagasabb fokú stabilitást mutatják, a legszegényebbeket tekintve Magyarországon a legalacsonyabb a mobilitás. Másrészrõl a középsõ jövedelmi kategóriák nagyon magas mobilitással jellemezhetõek. Eszerint az országokban lezajló átalakulás különbözik. Úgy tûnik, Magyarországon a szegények, a többi országhoz képest, jóval hátrányosabb helyzetû csoporttá váltak az utolsó évben. De az is lehetséges, hogy egyszeri megrázkódtatásról van szó, amit az 1995-ben bevezetett, stabilizációs intézkedéseket tartalmazó Bokros-csomag okozott. Ezzel ellentétben, úgy tûnik, a nyugatnémet jóléti rendszer hatékonyan mûködött Kelet-Németországban, ahol a szegénységbõl történõ kilépés esélye a legmagasabb volt.¹⁷

Magyarországon a középsõ és a felsõközép jövedelmi osztályoknál az idõszak egészében megfigyelhetõ a magas mobilitási arányszám. Ebben a kategóriában a "kémiai kötés" végig nagyon gyenge. E jövedelmi osztályok nem a "megérkezés", hanem az "eltávozás" helyei voltak. Bár a tranzíciós mátrixokból tudjuk, hogy az elmozdulás iránya általában lefelé mutató volt, felfelé is vezettek utak.
 

A periódus egészét jellemzõ jövedelmi dinamika: a teljes mobilitás mintái

Tárgyunk továbbra is a jövedelmi dinamika/mobilitás, ám azt szeretnénk, ha egyidejûleg tudnánk kezelni az éves periódusokat és a teljes idõszakot is. Ennek érdekében perspektívát és stratégiát kell váltanunk, és egy további módszert kell bevezetnünk. Ezért az egyének jövedelmi karrierjét éves megfigyelési egységekre tagoljuk, és ezen egységeket (megfigyeléseket)¹⁸ tettük elemzéseink alapjává. A már ismert jövedelmi osztályainkat és a tranzíciós mátrixokat ezen elemzési egységekre is kiszámítottuk. Mint ahogy látni fogjuk, e perspektívaváltás bizonyos hatások szétbontását, illetve más hatások összegzését teszi lehetõvé.

Elsõ lépésben az új megfigyelési egységekre kiszámított megoszlási arányszámokat és ezek szétbontását mutatjuk be. Lássuk a 3. táblázatot!

3. táblázat
A jövedelmi osztályok a teljes vizsgált idõszakban: az összetevõk tényezõkre bontása*

Jövedelmi  osztályok	Az összes megfigyelési  egység megoszlása a jöve- delmi kategóriák között  (overall)					Azon személyek részaránya, akik voltak valaha az adott jövedelmi osztályban  (between)						A személyek által eltöltött idõ hossza az egyes jövedelmi osztályokban (within)
	Nyugat-		Kelet-	Magyar-		Nyugat-		Kelet-		Magyar-		Nyugat-		Kelet-		Magyar-
	Németország			ország		Németország				ország		Németország				ország
<50	8		5	9		17		15		24		63		41		56
50-75	25		19	25		47		47		54		69		53		61
75-100	25		32	25		53		71		60		62		57		55
100-125	19		23	15		43		59		44		57		50		45
125-150	11		12	9		28		35		29		51		44		40
>150	12		8	16		22		20		32		73		55		68
Mind- összesen**						210		247		242

* Overall: megfigyelési egységek (személyek éves jövedelmi osztály-hovatartozása); between: személyek megoszlása a teljes idõszakban; within: átlagosan eltöltött idõ aránya a száz százalékhoz képest.
** Mindösszesen: a személyek részvételének összege.
Forrás: GSOEP 1990-1994, MHP 1992-1996. Saját számítások.
 

A könnyebb érthetõség kedvéért vegyünk egy példát. Várható, hogy a három társadalomban a megfigyeléseknek eltérõ aránya jut mind az alulprivilegizált, mind pedig a privilegizált pozíciójára. És valóban, Nyugat-Németországban a megfigyeléseknek csak 8 százaléka esett a legalacsonyabb jövedelmi kategóriába (szegénység), míg Kelet-Németországban ez 5 százalék, Magyarországon pedig 9 százalék körüli volt. Ami a leggazdagabbak kategóriáját illeti, Nyugat-Németországban ez 12 százalékot tett ki, 8 százalékot Kelet-Németországban és 16 százalékot Magyarországon.

Lássuk, mit mondanak, a "between" kategóriába tartozó megoszlások. Az itteni arányszámok kiterjesztik a magyarázatot azzal, hogy a legalacsonyabb és legmagasabb jövedelmi kategóriában - valamikor és bármeddig - érintett emberek arányát mutatja be. Nyugat-Németországban a népesség 17 százaléka került legalább egyszer szegénységi pozícióba. Ugyanez az arány Kelet-Németországra nézve 15 százalék körüli volt, míg Magyarországon 24 százalék. A leggazdagabbak pozíciójára vonatkozó arányok nagyon hasonlóak voltak ehhez, csak más szinten.

Mindazonáltal nem teljes a kép a szegénység vagy a gazdagság "idõtartamá"-nak figyelembevétele nélkül. Ezzel szolgál a "within" százalék, amely azt mutatja meg, hogy egy bizonyos jövedelmi pozícióban egy személy hányszor tartózkodott, mégpedig a teljes idõszakhoz viszonyítva. Ez az adat a jövedelmi osztályok stabilitásának mérõszáma. Ha a két szélsõ pozíciót összevetjük, a felsõ (privilegizált) pozíció stabilabbnak látszik, mint az alsó (a szegénységi). Másképpen szólva: a szegénység kevésbé volt tartós, mint a jómód.

Nézzük tehát, mi lehet a jelentése a bemutatott arányszámoknak és megoszlásoknak az egyes országok tekintetében. Ebben az elemzési keretben arra kell rámutatnunk, hogy nagyon különbözõ esélyek, illetve kockázatok álltak fenn arra vonatkozóan, hogy valaki az idõk során egy specifikus jövedelmi pozíciót elnyerjen vagy elveszítsen.

Az kitûnik, hogy Magyarországon az alacsonyabb és a csúcspozíciók stabilabbak voltak a többinél. A második legmagasabb pozíció (125-150 százalék) volt a leginkább ingatag. A megfigyeléseknek nagyon alacsony százaléka és a személyeknek is csak kisebbsége esett ebbe a kategóriába, és viszonylag kicsi volt a bennmaradás esélye. Talán úgy is lehet ezt értelmezni, mint egy új, nem stabil magyar felsõközéposztály jelenlétét. A különbözõ, itt dokumentált mutatatók összehasonlításából úgy tûnik, elindult a jövedelmi pozíciók szegmentálódása. A stabilitási mintákból ("within") arra következtethetünk - különösen, ha a két Németország arányaival vetjük össze -, hogy Magyarországon az alsó és a legfelsõ jövedelmi osztályhelyzetek stabilizálódtak, majdnem olyan mértékben, mint ahogy Nyugat-Németországban tapasztalható.

A Kelet-Németországról szóló történet másmilyen. Itt az adatok nem jeleznek megmerevedõ határokat a jövedelmi osztályok között. A magyartól eltérõen a keletnémetek inkább az átlag felé mozognak. Az átlag körüli jövedelmi pozíciókban sokkal több "jövedelmiosztály-hovatartozást" találunk, mint Nyugat-Németország esetében. A keletnémetek túlnyomó többsége (több mint 70 százaléka) volt valamikor alsóközép jövedelmi helyzetben.

Ahogy már hangsúlyoztuk, a viszonyítási alapul szolgáló Nyugat-Német-országban is sokkal nagyobb volt a fluktuáció, mint amit feltételezni lehetett. Ismét aláhúzhatjuk, hogy azok a társadalmak, amelyek a "szokványos" társadalmi változások útján járnak, mikroszinten figyelemre méltó mobilitási mintákkal, makroszinten pedig relatíve stabil jövedelemeloszlással jellemezhetõk.

Végül újabb bizonyosságát szereztünk arról, hogy a teljes mobilitás magasabb volt Kelet-Németországban és Magyarországon (240 százalék), mint Nyugat-Németországban (210 százalék). Továbbmenve, a mobilitás arányai mögött, melyek a két volt szocialista országban majdnem azonosak voltak, eltérõ mintázatot mutatnak a jövedelmi pozícióváltozások: Magyarországon - Kelet-Németországgal összehasonlítva - az alsó jövedelem helyzeteket tapasztalták meg igen sokan, és hosszasan tartózkodtak ezekben.

Utolsó lépésként - és inkább csak a teljesség kedvéért, hiszen aligha fogunk teljesen új eredményekkel gazdagodni - vizsgáljuk meg az éves megfigyelési egységek alapján kiszámított tranzíciós valószínûségi mátrixokat. Ez abban különbözik a korábbiakban bemutatott mátrixtól, hogy az évrõl évre történõ mozgásokat "általánosítja". Más szóval, ez a módszer kiszûri az éves arányszámokban meglévõ hullámzásokat, azokat, amelyek a rendszerváltó országokra nézve jól láthatóak voltak a Glass/Paris-index értékeinek esetében.²⁰ A mátrix elmozdulási esélyeket ad meg, a vizsgált idõszak egészére vonatkozólag. A valószínûségeket úgy lehet értelmezni, mint azoknak a személyeknek az arányát, akik minden évben az adott pozícióban maradnak (diagonális), illetve annak esélyét, hogy valaki egy meghatározott jövedelmi osztályból egy másikba kerül. Arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a mátrixban szereplõ arányszámok tekinthetõk egyéni esélyhányadosnak. Nézzünk megint egy példát!

Nyugat-Németországban, a szegények "éves kockázata" arra nézve, hogy minden következõ évben szegények maradnak, 59 százalék, és 41 százalék annak esélye, hogy kikerülnek ebbõl a helyzetbõl. 32 százalékos a szomszédos jövedelmi pozícióba kerülésük esélye (az átlagjövedelem 50-75 százalékával rendelkezõk jövedelmi osztálya), és például nincs esély arra, hogy a leggazdagabbak jövedelmi kategóriájába ugorjanak.

4. táblázat
A jövedelmi osztályok közötti éves tranzíciós valószínûségek az 1990/92-1994/96 közötti idõszakban

	Végsõ jövedelmi osztály
	<50	50-75	75-100	100-125	125-150	150<
Kiinduló jövedelmi osztály	tranzíciós valószínûség
Nyugat-Németország 1990-1996
<50	59	32	6	2	1	0
50-75	9	66	20	4	1	1
75-100	2	18	59	17	3	1
100-125	1	5	21	52	16	5
125-150	1	3	7	24	45	21
150<	1	1	3	8	16	71
Kelet-Németország 1990-1996
<50	35	44	16	3	1	1
50-75	10	50	31	7	1	1
75-100	3	18	53	21	4	1
100-125	1	7	26	46	16	5
125-150	1	2	9	31	38	19
150<	1	2	5	11	25	56
Magyarország 1992-1996
<50	50	32	11	3	1	3
50-75	14	53	26	6	1	1
75-100	4	26	46	16	4	4
100-125	2	9	28	34	16	11
125-150	1	5	13	27	27	28
150<	1	3	6	9	16	65

Forrás: GSOEP 1990-1994, MHP 1992-1996. Saját számítások.

Ahogy már jeleztük sok újdonság a 4. táblázatban nem található. Néhány dolgot mégis érdemes megismételni. Ilyen, hogy a két átalakuló országban a diagonális értékei - a helyben maradás valószínûségei - rendre alacsonyabbak, mint Nyugat-Németországban. Továbbá, hogy a két átalakuló országban különböznek a kikerülési esélyek. A két társadalmat összehasonlítva: Kelet-Németországban a két legalsó (szegények), illetve a legfelsõ jövedelmi osztály (jómódúak) esetében történik meg legkönnyebben. Magyarországon ugyanakkor a középsõ és a felsõ középsõ jövedelmi osztályban a legalacsonyabb a bennmaradás valószínûsége.

E gondolatkör lezárásaként talán érdemes felvetni a tranzíciós mátrixok egy új értelmezési irányát is. A mobilitási folyamatok ténye és empirikus mintázatai esetleg értelmezhetõk a társadalom "nyitottságának" mérõszámaiként is. Ezek az adatok arról adhatnak hírt, hogy van-e, és ha igen, mennyire átjárható a határ az egyes jövedelmi pozíciók, jóléti körülmények között. Van-e, és milyen az egyes jóléti szinteken élõk esélye arra, hogy kedvezõbb körülmények közé kerüljenek. Nyugat-Németország példáján - különösen ha figyelembe vesszük, hogy a sok szempontból nagyon más USA-ban is hasonló kilépési valószínûségeket tapasztaltak a kutatók (Hauser-Fabig 1998) - látjuk, hogy a "nyitottság" milyen mértéke és a jóléti pozíció változtatásának milyen "mintázatai" jellemzik a fejlett ipari társadalmakat, a "nyitott társadalmak"-at. Van esély jelentékeny elõreugrásra, ám a legvalószínûbb minden jövedelmi pozíció esetében az a mobilitási minta, hogy valaki a szomszédos jövedelmi pozícióba kerül. Ennek hangsúlyozása azért fontos, mert a volt szocialista országokban az átalakulás azt hozta magával, hogy egy meghatározott idõszakra a jövedelmi pozíció váltásának lehetõségei a Nyugaton tapasztalhatónál is szélesebbre tárultak, miközben azt megelõzõen - bár empirikus ismeretünk feltételezésünk bizonyítására nincsenek - bizonyára alacsonyabb dinamika jellemezte a szóban forgó országokat, mint a fejlett ipari országokat.²¹ Végül sokadszorra ismételjük meg, hogy a két átalakuló országban eltér a jövedelmi mobilitás mintázata.
 

Összefoglalás

Itt most arra szorítkozunk, hogy összefoglaljunk néhány állítást a társadalmi változás vonásairól általában és a rendszerváltozásról specifikusan, továbbá jelezzünk néhány megoldatlan problémát.

(1) A jövedelemegyenlõtlenség irodalma (Becker-Hauser 1997; Förster-Tóth 1997) egységes abban, hogy az általánosan használt egyenlõtlenségi mutatók (Gini-együttható, vagy decilisarányok) szerint a változások mértéke szerény. Ezt tanulmányunk is visszaigazolta. Ugyanakkor adataink világosan bemutatták, hogy a makrotársadalmi eloszlás alapját alkotó egyéni pozíciókban nagyon gyakoriak a váltások, ami összhangban áll a szerzõk társadalmi változásról alkotott elképzeléseivel és mindennapi tapasztalataival. Az ide vonatkozó elmélet szerint a modern ipari társadalmak a gazdaságban és a társadalmi életben zajló állandó módosulásokkal jellemezhetõk (Zapf 1994). A mögöttes tényezõk közül gondoljunk a munkaerõpiac dinamizmusára (belépés, kiszorulás, karrier), továbbá a családi életben, a családciklusban bekövetkezõ tervezett és váratlan változásokra (gyerekszületés, szét- és összeköltözés, válás, halál). Ne feledkezzünk azonban el a gazdasági és társadalmi innovációkról sem (Zapf 1994d). A fejlett ipari társadalmak - példaképpen: Nyugat-Németország - makroszintû stabilitása ezen szakadatlan mikroszintû változások révén jön létre.

(2) A vizsgált posztszocialista társadalmak, a rendszerváltó országok szignifikánsan magasabb fokú mobilitást mutattak, mint Nyugat-Németország. A Glass/Pais-féle mobilitási indexet, akár a teljes mobilitás mutatóját használtuk, ezt az állítást igazolva láttuk. E magas dinamika motívumai részben a cikkünkben nem tárgyalt, csak a rendszerváltásra jellemzõ szerkezeti-szervezeti változások (gazdasági, politikai, jogi, intézményi átalakulás) és részben pedig az, hogy az átalakulás révén módosultak és mûködésbe léptek az ipari társadalmakra jellemzõ mikroszintû folyamatok [vö. (1) pont].

(3) A kelet-németországi és magyarországi mobilitásban mutatkozó hasonlóságok és különbözõségek lehetõséget adnak arra, hogy egy új hipotézist állítsunk fel. A két társadalom teljes jövedelem-mobilitását szem elõtt tartva azt mondhatjuk, hogy a jövedelmi pozíciók változásának dinamikája - a jövedelemeloszlási rendszerben történõ "cirkulálás" - bizonyára legalább annyira karakterisztikuma az átalakulásnak, mint a jövedelemegyenlõtlenség növekedése.

(4) Világos különbségeket találtunk az átalakulás sebességét tekintve a két posztszocialista országban. Kelet-Németország csak az átalakulás elsõ két évében mutatott nagyon gyors változást, míg Magyarországon az erõteljesebb mobilitás hosszabb ideig fennmaradt. Feltételezhetjük, hogy bizonyos fokig a Kelet-Németországot érõ "egyesülési effektus" volt a felelõs a magas fokú mobilitásért (Müller-Frick 1996), így a rendszerváltás hatása kisebb volt, mint Magyarországon.

(5) Az elemzés azt mutatja, hogy a klasszikus egyenlõtlenségi mérõszámok Nyugat- és Kelet-Németországban alig módosultak, ugyanakkor a vizsgált idõszak alatt a jövedelemeloszlás eltérõ alakja és az egyéni mobilitás eltérõ mintája jellemezte az országokat. Ezek szerint a jövedelemeloszlás változatlansága nagyon eltérõ mobilitási mintázatokból fakadhatott.

(6) A szegénység állapotából való kikerülés esélye mindvégig alacsonyabb volt Magyarországon, mint Kelet-Németországban, továbbá Magyarországon a gazdagok pozíciója is stabilabb volt. A nyugatnémet társadalmi rendszer kelet-németországi átvétele - a gazdagok adóztatása, a szegények támogatása -, úgy tûnik, hatékonynak bizonyult abban az értelemben, hogy elmaradt a társadalom (ketté)szakadása (vö. Hauser-Fabig 1998).

(7) Kelet-Németországban egy viszonylag széles, stabil jövedelmi középosztály látszik megszületni, míg Magyarországon inkább a polarizáció érvényesült. Itt a közepes jövedelmi osztály igen "törékeny".

(8) Jeleztünk egy olyan értelmezési lehetõséget is, amely persze igen alapos további kutatásokat igényel. Nevezetesen felvetettük, hogy vajon a dinamika mérõszámait, a jövedelmi mobilitás mintázatait nem tekinthetnénk-e a társadalom "nyitottságát" mérõ indikátoroknak. Természetesen nem gondoljuk, hogy vannak "zárt" társadalmak, amelyekben senki sem változtatja helyét, és hogy vannak teljesen nyitott társadalmak, ahol a véletlen következménye, hogy az egyén egy következõ évben hová kerül. Azt azonban feltételezzük, hogy az egyes társadalmak dinamikájában lehetnek tartós különbségek, és ez mértéke lehet a társadalom "nyitottságának".

Összegzésünket azzal fejezzük be, hogy elemzésünket semmiképpen nem tekintjük lezártnak. Ha az átalakulás leírását tekintve kérdésünket többé-kevésbé megválaszoltnak tekintjük is, úgy gondoljuk, hogy a makroszintû relatív stabilitás és a szakadatlan mikroszintû dinamika összefüggése további tisztázó kutatásokat igényel.
 

Irodalom

Andorka, R.-Zs. Spéder -I. Gy. Tóth 1995. Developments in poverty and income inequalities in Hungary 1992-1994. Report to the World Bank Budapest Office, p.67.

Andorka, R.-Zs. Ferge-I. Gy. Tóth 1997. Is Hungary Really the Least Unequal?
(A discussion of data on income inequalities and poverty in central and eastern countries). Journal of Russian and East European Finance and Trade. Vol. 33, No. 6. November-December, 67-94.

Atkinson, A.B.-Micklewright, J. 1992. Economic transformation in Eastern Europe and the distribution of income. Cambridge: University Press

Balcerowicz, L. 1994. Socialism, Capitalism, Transformation. Budapest: Central European University Press

Becker, I. 1998. Zur personellen Einkommensverteilung in Deutschland 1993. Fortsetzung des Trends zunehmender Ungleicheit. Universität Frankfurt, Fachbereich Wirtschaftswissenschaften, Institut für Konjunktur, Wachstum und Verteilung. EVS-Project, Arbeitspapier, 13, 20.

Cowell, F. A.- S. P. Jenkins-J. A. Litchfield 1994. The Changing Shape of the UK Income Distribution: Kernel Density Estimates, University College of Swansea, Department of Economics, Discussion Paper Series, No. 9-06, 20.

Duncan, G. J. 1984. Years of poverty, years of plenty. Ann Arbor: Institute for Social Research, University of Michigan

Flemming, J.-J. Micklewright 1997. Income Distribution, Economic Systems and Transition. Paper presented at the Conference on "Inequality and Poverty in Transition Economies" 23-24. May, EBRD. London

Förster, M.-I. Gy. Tóth 1997. Poverty and Inequalities: Hungary and the Visegrad Countries Compared. Paper presented at the Conference on "Inequality and Poverty in Transition Economies". 23-24. May, EBRD. London

Förster, F. Michael-Szívós Péter-Tóth István György 1998. A jóléti támogatások és a szegénység Magyarországon. In: Kolosi-Tóth-Vukovics (szerk.) Társadalmi riport 1998. Budapest: Tárki, 279-297.

Habich, R. 1996. Problemgrupen und Armut: Zur These der Zwei-Drittel-Gessellschaft. In. Habich-Zapf (eds.) Wohlfahrtsentwicklung im vereinten Deutschland. Sozialstruktur und Lebensqualitaet. Berlin: edition sigma, 161-188.

Hauser, R.-G. Wagner 1995. Die Einkommensverteilung in Ostdeutschland - Darstellung, Vergleich und Determinanten für die Jahre 1990-1994. Mimeo.

Hauser, R.-H. Fabig 1998. Labor Earnings and Household Income Mobility in Reunified Germany: A comparision of the Eastern and Western States. Mannuscript (forthcomming in Review of Income and Wealth) 33.

Hanefled, U. 1987. Das Sozio-Ökonomische Panel. Frankfurt am Main: Campus

Headey, B.-R. Habich-P. Krause 1994a. Long and Short Term Poverty - Is Germany a Two-third Society? In: Social Indicator Research, Vol. 31, 1-25.

- - - 1994a. The Importance of Government Policy on Income Levels and Inequality in United Germany 1990-1992. German Institute for Economic Research, Vierteljahreshefte 1/2. Berlin

Immerfall, S. 1995. Einführung in den europöischen Gesellschaftsvergleich. Passau: Wissenschftsverlag Richerd Rothe

Kolosi Tamás-Szívós Péter-Bedekovics István-Tóth István János 1996. Munka-erõpiac és jövedelmek. In: Sik-Tóth (szerk.) 7-32.

Kolosi Tamás-Sági Matild 1998. Hullámzó háztartások. In: Kolosi-Tóth-Vukovich (szerk.) Társadalmi Riport 1998. Budapest: Tárki, 45-71.

Machonin, P. 1997. Social Transformation and Modernization - On Building Theory of Societal Changes in the Post-Communist European Countries. Prague

Machtwig, G.-R. Habich 1997. Berufs- und Einkommensverlaufe in Deutschland nach der Vereinigung. In: Hauser et al. (eds.) Soziale Sicherheit für Alle? Leverkusen: Leske+Budrich, 12-101.

Medgyesi Márton-Szívós Péter-Tóth István György 1998. A háztartások jövedemi szerkezete, egyenlõtlenségek, szegénység és jóléti támogatások. In: Szívós-Tóth (szerk.) Társadalmi tény-kép, 1998. Budapest: Tárki, 42-63.

Müller, K.-J. Frick 1997: Die Äquivalenzeinkommensmobilität in den neuen and alten Bundesländern 1990-1994. In: Hauser et al. (ed.) Soziale Sicherheit für Alle? Opladen: Leske+Budrich, 103-154.

Noll, H-H.-W. Zapf 1994. Social Indicators Research: Societal Monitoring and societal reporting. In: Borg-Mohler (ed.) Trends and Perspectives in Empirical Social Research. Berlin/New York

Offe, C. 1994. Der Tunnel am Ende des Lichts. Erkundungen der politischen Transformation im Neuen Osten. Frankfurt am Main: Campus

Rose, R. Haerpfer 1996. "The impact of a ready-made-state: advantages of East Germans." Studies in Public Policy, 268. Centre for the Study of Public Policy, Glasgow

Spéder Zsolt 1996. Változások évrõl évre. In: Andorka-Kolosi-Vukovich (szerk.) Társadalmi riport 1996. 44-69.

- 1998. Getting Better and Becomming Dissimilar. Economic well being of the elderly and the pension reform - Hungarian country report. Kézirat, 60.

Spéder, Zs.-A. Schultz-R. Habich 1997. Soziale Ungleichheit in der ostmitteleuropäischen Transformation. In: Glatzer, W.-G. Kleinhenz (eds.) Wolhstand für alle? Opladen: Leske+Budrich, 335-408.

Stark, D. 1992. From System Identity to Organisational Diversity: Analyseing Social change in Easter Europe. Contemporary Sociology, 35: 127-141.

Szívós P.-Tóth I. Gy. 1998. A háztartások jövedelmi szerkezete, egyenlõtlenségek, szegénység és jóléti támogatások. (The income composition of the households, inequality, poverty and welfare supports) In: Sik-Tóth (szerk.) Zárótanulmány az MHP 6. Hullámáról (Report on the 6^th wave of the Hungarian Household Panel) BKE-TÁRKI.

Vogel, J. 1997. The European "Welfare Mix". Institutional Configuration and Distributive Outcome in Sweden and the European Union in Longitudinal and Comparative Perspective. Paper presented at the conference of the International Society for Quality of Life Studies. Charlotte N.C. 20-23. Nov. 1997, 28.

Wagner, G.-J. Schupp-U. Rendtel 1994: Das Sozio-ökonomische Panel (SOEP) - Methoden der datenproduktion und - aufbereitung im Längschnitt. In: Hauser et al. (Hrsg) Mikroanalytischen Grundlagen der Gesellschaftspolitik. Band 2. Berlin: Akademie Verlag

Zapf, W. 1994a. Modernisierung, Wohlfahrtsentwicklung und Transformation. Berlin: edition sigma

- 1994b. Sozialer Wandel. In: Zapf 1994a: 11-22.

-  1994c. Alternative Pfade der gesellschaftliche Entwicklung. In: Zapf 1994a:
187-200.

- 1994d. Über soziale Innovationen. In: Zapf 1994a: 23-40.

Zapf, W. 1999. Social Reporting in the 1870s and 1990s. (Working Paper Series FSIII 99-404, 14.) Berlin: WZB

* Ez a tanulmány a "Social Change in an Enlarging Europe: Welfare Development, Structural Change and Theoretical Approaches" címû workshopra készült, melyet a Collegium Budapestben tartottunk 1998. május 15-16-án. E magyar változat a WZB FS II 99-402 számú, "Income Inequality and Income Dynamics in three Societies" címmel, angol nyelven megjelent mûhelytanulmánynak erõsen átdolgozott változata. Értékes észrevételeikért köszönettel tartozunk a workshop résztvevõinek. Köszönet illeti Hegedûs Ritát, aki segített a magyar változat elkészítésében, Sághi Gábort és Tardos Róbertet értékes észrevételeikért, és nem utolsósorban a Szociológiai Szemle ismeretlen referenseit, akik írásos megjegyzései sokat segítettek abban, hogy e cikk végsõ változata kialakuljon.
1. A két országrészt tanulmányunkban két külön társadalomnak tekintjük, és ezért a továbbiakban Nyugat- és Kelet-Németországról beszélünk.
2. Itt megjegyezzük, hogy az általunk is alkalmazott ekvivalens jövedelem kategóriája nem csak egy indikátor a sok között. Az emeli ki a többiek közül, hogy ez a fogyasztási lehetõségek legpontosabb mértéke, a leggyakrabban használt indikátor az anyagi jólét mérésére.
3. Zapf ugyanúgy transzformációnak tekinti az NSZK és Olaszország 1945 utáni újjáépítésének idõszakát, Portugália és Spanyolország átmenetét a diktatúrából a demokráciába, mint a volt szocialista országokban a kilencvenes évek elején végbemenõ rendszerváltást. Vö. Zapf 1994c.
4. Elemzésünk a német Sozio-ökonomische Panel (továbbiakban GSOEP) és a Magyar Háztartás Panel (továbbiakban MHP) adatbázisát használja. A két adatrendszer a reprezentativitás kritériumait, a kérdõívek felépítését és tartalmát, egyes konkrét kérdéseket tekintve megegyezik, illetve nagyon hasonló. A német panelrõl bõvebben lásd: Hanefled, 1987; Wagner et al., 1994. A magyar MHP-ról lásd az éves jelentéseket: Sik-Tóth 1992, 1993, 1995, 1996, 1997; Tóth 1994.
5. Magyarország esetében csak 1992-tõl vannak adataink.
6. A volt szocialista országokban tapasztalt jövedelemegyenlõtlenségek részletesebb, a klasszikus megoszlási mérõszámot használó elemzéséhez lásd Flemming-Micklewright 1997, valamint Förster-Tóth 1997.
7. Ez egybevág Förster et al. 1998 adataival, ahol is a Magyarországon tapasztalt jövedelem-egyenlõtlenségek nagyobbak mint sok más európai fejlett ipari országban. Ha figyelembe vesszük a KSH 1987-es jövedelmi felméréseit, megállapíthatjuk, hogy a jövedelmek egyenlõtlenségének növekedése a nyolcvanas évek legvégén és a kilencvenes évek legelején volt a legerõteljesebb, hiszen ezen adatok szerint a Gini 0,23 a P90/P10 2,7 körül volt (vö. Spéder 1998). Sajnos a KSH jövedelemfelvétele és az MHP nem teljesen összehasonlítható, ám a trendek vélhetõleg nem félrevezetõek.
8. A módszerrõl és annak használtáról a jövedelemegyenlõtlenségek vizsgálatában lásd a már említett Cowell et al. 1994 tanulmányt.
9. Itt utalunk arra, hogy a kutatás a mobilitás nagyságát a társadalmi változás minõségének érvényes mérõszámaként tekintette.
10. A periódus egészére vonatkozó adat azt jelzi, hogy a periódus elején egy adott jövedelmi kategóriába tartozó személy a periódus végén melyik jövedelmi kategóriában található.
11. Elvben a tranzíciós mátrixokat két szempontból lehet elemezni. A kilépési (outflow) szempont a kiinduló idõponttól (t) a periódus végéig (t+x) lezajló mozgásokról ad információt. A belépési (inflow) szempont a jelenlegi jövedelmi helyzetek toborzási (rekrutálási) mintáit nézi.
12. A tranzíciós mátrix eloszlása a figyelembe vett periódus hosszától is függ. Ebbõl az következik, hogy azonos hosszúságú periódusokat kell elemezni. Magyarország esetében az 1992-96-os idõszakaszt, Németország esetében pedig az 1990-94-est tekintettük - a fenti megfontolás alapján.
13. Figyelmen kívül hagyjuk az elmozdulás távolságát.
14. Mintha a végsõ helyzet független lenne a kiinduló csoport-hovatartozástól.
15. A Glass/Prais-index kiszámításának módja részletesen megtalálható (Macthwig-Habich 1997: 28. ff). A Glass/Prais-indexet ismereteink szerint a fenti munkában használták elõször a társadalmi változás sebességének mérésére.
16. Tudjuk ez szemben áll az MHP projekthez tartozó több kutató megállapításával, ám esetünkben a befejezettség a mobilitási minták stabilizálódását jelenti.
17. Ez látszólag szemben áll Hauserék megállapításával, akik szerint a német jóléti rendszer és adórendszer csökkentette a mobilitás. Õk azonban aggregált és nem jövedelmiosztály-specifikus indexet alkalmaztak.
18. A bevett kutatói frazeológiát követve: az elemzés a személyekrõl (persons) a "személy-évek"-re (person-years) vált. Jelen tanulmányunkba ennek és más kategóriáknak sem sikerült igazán jó magyar elnevezést találni. Ezért úgy jártunk el, hogy a tartalmilag megfelelõ megnevezéseket használjuk, és egyes esetekben meghagyjuk az angol megnevezéseket is.
19. Az elsõ ábra hasábdiagramjai által jelzett megoszlási arányszámok egyfajta összesítése.
20. Tehát egy adott idõszak egészét jellemzik az éves tranzíciós valószínûségek.
21. E helyen jogos annak felvetése, hogy mi a cikkünkben elemzett jövedelmi mobilitás kapcsolata a társadalmi mobilitással, amely a társadalmi státusok átstrukturálódását és az azok közötti individuális és csoportos mozgásokat vizsgálja. E problémának akár csak jelzésszerû érintése is teljesen szétfeszítené cikkünk kereteit.