Idén huszonnegyedik alkalommal került megrendezésre az Országos Tudományos Diákköri Konferencia, melynek Társadalomtudományi Szekcióját ez alkalommal a székesfehérvári Kodolányi János Fõiskola látta vendégül április 23 és 25 között. A Társadalomtudományi Szekcióban 42 felsõoktatási intézmény, 26 fõiskola és 16 egyetem - köztük a kolozsvári Babe?-Bólyai Tudományegyetem - 302 diákja vett részt dolgozatával. A rendezvény megszervezésére az Országos Tudományos Diákköri Tanács Társadalomtudományi Szekció Szakbizottságának érdeme, melynek elnöke S. Nagy Katalin, a Budapesti Mûszaki Egyetem Szociológia Tanszékének egyetemi docense, ügyvezetõ elnöke pedig Darai Lajos, a Kodolányi János Fõiskola oktatási és tudományos fõigazgató-helyettese, fõiskolai tanára, aki egyben a konferencia házigazdája is volt.

A dolgozatoknak elõzõleg már át kellett esniük egy intézményi megmérettetésen, ahonnan csak az arra érdemesnek bizonyultak juthattak tovább az országos versenyre. Az a 302 pályázó, aki sikeresen vette ezt az elsõ akadályt 20 alszekcióban számolt be munkájáról Székesfehérváron. A dolgozatokat két opponens értékelte írásban még a konferencia elõtt, ahol a résztvevõknek 20 perc állt rendelkezésükre, hogy szóban is bemutassák pályamûvüket, majd a zsûri és a jelenlévõk kérdéseire válaszoltak. Az alszekciók a társadalom- és humán tudományok igen széles területét ölelték fel, lehetõséget teremtve egy interdiszciplináris párbeszéd kialakulására. A konferencián a szociológia, politológia, szociálpolitika, szociálpszichológia és kulturális antropológia mellett helyet kaptak a menedzsmenttanulmányok, a tudomány- és technikatörténet, a mûvelõdéstörténet és vallástörténet, a kommunikációelmélet és a média éppúgy, mint a néprajz, az ökológia, vagy éppen a filozófia és az esztétika.

A háromnapos rendezvény jó hangulatának alapjául a Kodolányi János Fõiskola kiváló szervezése szolgált. A konferencia rendkívül sokszínû volt, az egyes dolgozatok témája és minõsége éppúgy, mint az alszekciók arculata vagy a pályázók iskoláinak heterogenitása. Nem csak az alszekciók száma jelezte az igen széles témaválasztékot, de az egyes alszekciókon belül is a legkülönfélébb tárgyú dolgozatok versengtek egymással. Voltak a szakirodalom feldolgozására és bemutatására, vagy éppen a klasszikus elméletek kritikájára épülõ dolgozatok mellett önálló, empirikus kutatások, melyek esetenként gyakorlati teendõkre is felhívták a figyelmet, sõt, új társadalomtudományi módszerek is napvilágot láttak.

A két szociológia alszekcióban Debreceni Erzsébet (ELTE) és Vedres Balázs (BKE) elsõ helyezést elért pályamûvei emelkedtek ki. Debreceni Erzsébet A különbség tényleg köztünk van címû dolgozatában az egyetemi és fõiskolai hallgatók körében 1992-ben elvégzett antiszemitizmus-kutatás másodelemzésére vállalkozott, felülvizsgálva konzulens tanárának, Kovács Andrásnak A különbség köztünk van címû kötetében leírt kutatási eredményeinek egyikét, mely szerint a mûszaki fõiskolák és az agráregyetemek hallgatói a leginkább antiszemiták, míg a zsidó és nem zsidó értelmiségi csoportok közötti konkurencia hagyományos terepének számító jogi és orvosi karokon kevésbé intenzívek a zsidóellenes elõítéletek. A szerzõ ugyanazon adatbázison más módszerekkel végrehajtott elemzése során eltérõ eredményeket kapott. Kiinduló hipotézise szerint a leendõ humán értelmiség a szakterületét jellemzõ, elfogadó attitûdöt megkövetelõ, "rejtett tanterv" hatása alatt nem mutatja ki antiszemita elõítéleteit, ezért az õ esetükben látens zsidóellenességre számíthatunk. Dolgozatában Debreceni Erzsébet nem csak ezt a hipotézist igazolta, de a jogászok és a bölcsészek körében kimutatta a zsidókkal való kontaktuson alapuló antiszemitizmus jelenlétét is, amit - értelmezése szerint - konkurencia-viszonyokra lehet visszavezetni.

Vedres Balázs "Bank és hatalom" címû dolgozatának központi kérdése az volt, hogy vajon hol és hogyan helyezkednek el a bankok a magyar gazdaság kapcsolathálóiban. A gazdasági cselekvés társadalmi beágyazottságának koncepcióját elméleti kiindulópontként használva a társadalmi kapcsolathálók elemzésének módszerével vizsgálta meg a bankuralom közkeletû tézisét a magyar társadalomban. Az árbevétel szerinti 350 legnagyobb cég, az összes bank és a minisztériumok, parlamenti frakciók, valamint az ÁPV Rt. személyeken keresztüli testületi összekapcsolódásainak hálózatát vizsgálva arra a megállapításra jutott, hogy a nagyvállalatok, bankok és a politika szereplõi gyakorlatilag egyetlen nagy hálózatot alkotnak, melyben az információ bárkihez eljuthat. A pénzügyi hegemónia elmélete alapján felállított hipotézis, mely szerint a bankok sajátos hatalmi centrumokként funkcionálnak a magyar társadalomban, a regressziós modell alapján elvethetõnek bizonyult. Ezzel szemben a strukturális autonómia tézise megerõsítést nyert, vagyis a hálózatban elfoglalt elõnyös, nagyobb szabadságfokot biztosító pozíció kulcsfontosságú a gazdasági hatalom szempontjából.

Orisek Andrea Márta (Miskolci Egyetem) második helyezést elért dolgozatában - "Ének Debóráról" - a Magyarországi Református Egyház lelkésznõinek helyzetét vizsgálta, s egy mélyinterjú sorozat elemzésével rámutatott arra, hogy míg az egyházi törvénykezés szintjén teljes az emancipáció, addig az emberek, gyülekezeti tagok, lelkészek, lelkésznõk fejében még korántsem valósult meg a nemek egyenjogúsága. Második helyezést kapott a kutyapiac és kutyavásárlási szokások, valamint ezzel összefüggésben a kutya mint presztízsjószág tartalomelemzés révén történõ vizsgálatáért Bene Györgyné Máté Csilla is a Miskolci Egyetemrõl.

A dolgozatok sokszínûsége felveti a kérdést, hogy egy ilyen versenyen végsõ soron mit díjazzon a zsûri. Még a jó dolgozatok esetében is felmerülhet az eredetiség versus iskolásság dilemma. Egy másik, nehezen megoldható problémát jelent, hogy a jelenlegi szabályozás szerint az elmúlt két évben diplomázottak is részt vehetnek az OTDK-n. Ennek megfelelõen a versenyen doktorandusok illetve már alkalmazásban álló fiatal kutatók is jelen voltak, igaz, (elvileg) csak a graduális képzési idõben készített dolgozatukkal szerepelhettek. Ez önmagában nem lenne baj, de még a diploma elõtt álló, fõleg másod-harmadéves versenyzõk közül sokan érezték, érezhették úgy - joggal -, hogy nem tartoznak velük egy súlycsoportba. Ük még csak tanulják a szakmájukat, ismerkednek az általuk választott tudománnyal, míg versenytársaik már rendelkeznek azzal a tudással és gyakorlattal, amire õk törekszenek.

Az imént bemutatott - szinte összemérhetetlen - sokszínûségre reflektált Sik Endre, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem docense, az egyik szociológia alszekció elnöke is. Szerinte annak ellenére, hogy különbözõ okokból az egyes dolgozatok gyakorlatilag összemérhetetlenek - az egyes zsûritagok számára vagy túlságosan is jól ismert a téma, vagy alig, a dolgozatok tárgya olyan mértékben különbözõ, hogy nem lehet õket egymással összemérni, stb. -, mégis a zsûriben alapvetõen konszenzus alakult ki a dolgozatok értékét illetõen, legalábbis a mindenképpen díjazandó és az ehhez még nem eléggé érett dolgozatok esetében. A nehézséget a középmezõny rangsorolása jelentette.

Ezen szakértõi konszenzus alapján a versenyen résztvevõ 42 felsõoktatási intézmény közül 20, 11 fõiskola és 9 egyetem diákjai értek el elsõ, második vagy harmadik helyezést.

Két versenyzõ érte el a maximális 100 pontot: Demeter Tamás, a Miskolci Egyetem hallgatója "A hangos olvasás problémája - filozófiatörténeti esettanulmány" címû munkájával a Kommunikációelmélet alszekcióban és Roszik Dániel, az Evangélikus Hittudományi Egyetem diákja "Kérdezõ megjegyzések egy Heideggerrel való vitához" pályamûvével a Valláselmélet, vallástörténet alszekcióban.

A felsõoktatási intézmények közül az ELTE diákjai 5, a BKE és a Miskolci Egyetem 3-3, a BME és a Janus Pannonius Tudományegyetem 2-2, míg az Államigazgatási Fõiskola, a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzõ Fõiskola, az Evangélikus Hittudományi Egyetem, a Kossuth Lajos Tudományegyetem, a Modern Üzleti Tudományok Fõiskolája és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem hallgatói egy-egy elsõ helyezést értek el. A legjobb dolgozatok szerzõinek több társadalomtudományi folyóirat, köztük a Szociológiai Szemle is publikációs lehetõséget ajánlott fel.

A verseny díjainak összértéke - a különdíjakkal együtt - 1,8 millió forint volt, melyet a házigazda Kodolányi János Fõiskola valamint a Budapesti Mûszaki Egyetem Szociológia és Kommunikációelmélet Tanszéke gyûjtött össze a legkülönbözõbb szervezetektõl.

Az elért eredmények persze nem csak a hallgatók érdemei, hanem az õket felkészítõ tanároké, konzulenseiké is. Tevékenységük fontosságának elismerésére alapította a OTDT a Mestertanár kitüntetést, melyre ez alkalommal kiemelkedõ témavezetõi és tudományos diákköri szervezõi munkájáért Hrubos Ildikót, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanárát terjesztette fel az OTDT Társadalomtudományi Szekció Szakbizottsága.