A fekete-, szürke-, árnyék- és még egy sor más terminussal jelölt gazdasági jelenségkör kutatóinak egy része abban legalább egyetért, hogy a kilencvenes években ugyan még mindig sok a fogalmi pontatlanság és az ebbõl is következõ félreértés a gazdaság nem vagy csak félig-meddig legálisan mûködõ szektorai körül, azonban az egyértelmû, hogy az állami vagy bármely más közhatalmi intézménytõl inkább függetlenül, mint azoktól kontrolláltan szervezõdõ gazdaság - résztvevõinek számát és az ott keletkezõ jövedelmek nagyságát tekintve - jelentõsen megnövekedett a korábbi idõszakokhoz vagy a korábbi idõszakokban legalább tudomásul vett arányokhoz hasonlítva. Az expanzió mellett a feketegazdaságnak a nemzetközi szervezettsége változott feltûnõen, és különösen a bûnözéssel egyértelmûen összekapcsolódó formái esetében olyan mértékben, hogy Manuel Castells (1998) az információs társadalomról írt monumentális elemzésében a századvég társadalom- és gazdaságszervezõdésében meghatározó globalizácó egyik legfontosabb elemének tarja a nemzetközi bûnözés globalizációját. A multinacionális bûnözés más elemzõk szerint is a világgazdaság egyre nagyobb szektorává vált a század utolsó harmadában, és olyan szervezettségû, amely csaknem lehetetlenné teszi regisztrálását, ellenõrzését és visszaszorítását, már csak azért is, mert a nem teljesen a törvényes játékszabályok szerint mûködõ gazdasági aktorok tevékenysége egyre jobban összefonódik az önmagában is elég nehezen követhetõ fejlõdésû és globalizálódó legális gazdasággal és a politikával is (Martin-Romano 1992; Sterling 1994). A multinacionális alvilág olyan új területeken is megerõsödött, mint a fegyverkereskedelem (nukleáris fegyverek), vagy a veszélyes anyagok szállítása és tárolása, de például a hagyományos drog- és emberkereskedelem is sokkal intenzívebb és szervezettebb, mint két-három évtizede. A globalizált feketegazdaságnak leginkább a bûnözéssel összekapcsolódó változatai a nemzetek és államok felett és között szervezik meg hatékonyabb mûködésüket, de a nagy bûnszövetkezetek századvég felé közeledõ története szerint a globalizálódással egyidõben újjáéledtek a nemzetközi együttmûködés révén és a piacok felosztásával megerõsödõ, de a területi, etnikai együvé tartozás elve vagy a családszerkezet szerint kialakított szervezõdések is, mint a kínai triádok, a japán yakuzák, az olasz maffia, a latin-amerikai drogkereskedõ kartelek (Murray-Qin 1994; Kleinknecht 1996; Arlacchi 1998; Scott-Marshall 1991; Potter 1994; Seymour 1996; Strong 1995). A globalizáció a feketegazdaság leginkább nemzetközivé vált szektoraiban a lokalizáció megerõsödésével is járt: a nemzetközi üzelmeket a hierarchikusan kialakított lokális szervezetek irányítják és nem egy vagy több multinacionális konszern. A yakuzák együttmûködnek az amerikai maffiával, az orosz és az olasz maffia felosztotta a kelet-európai piacokat, de ez a kooperáció nem rombolta szét a helyi szervezeteket.

A szocialista rendszerek bukása a feketegazdaság szervezõdésének új színtereit és formáit hozta létre, és bár elemzõk szerint a szocializmusban a fekete- vagy a második gazdaságnak rendszerspecifikus változatai jöttek létre (Los 1989), a rendszer bukása után a feketegazdaság elitje különösebb transzformációs válság nélkül, és egyátalán nem alárendelt pozíciókat elfoglalva illeszkedett be az illegális gazdaság globalizációjának a folymataiba. A fegyver- és emberkereskedelem, a prostitúció, a veszélyes vagy nehezen beszerezhetõ anyagok kereskedelme, az illegális állatkereskedelem, a keleti drogútvonalak egy részének ellenõrzése egyértelmûen az orosz, ukrán, csecsen maffiák kezében van, de kíméletlen módszereikkel nem posztszocialista területekre, köztük a nemzetközi gazdaság illegális szektorainak irányításában élenjáró észak-amerikai szervezett alvilág érdekterületeire is behatoltak. A posztszocialista gazdaság szektorai közül a feketegazdaság és aktorai bizonyultak a legversenyképesebbeknek a világpiacon, sokak szerint éppen azért, mert a letûnt korszak politikai vezetõinek nem lebecsülhetõ befolyású csoportjai a legális-illegális minden korban nehezen elválasztható, a kilencvenes évek posztszocialista viszonyai között pedig teljességgel egymásba tûnõ határán építették ki újjászervezett hatalmukat (Gustafson 1999; Handelman 1995). A posztszocialista kilencvenes években, mint ahogy azt többek között a magyarországi regisztrálási kísérletek és elemzések példái is mutatják (Sik 1997a; Sik 1997b; Czakó 1997; Sik 1999), nemcsak az egyértelmûen és nagyon feketegazdasághoz tartozó aktivitásformák szaporodtak el szembetûnõen, hanem a túlélési stratégiák részeként megjelenõ/felújított kisebb, nem igazán legális gazdasági ügyletek is, az elnyúló transzformációs válság következményeként.

A háztartások túlélési stratégiáinak a kilencvenes évek elsõ felében új fordulatot vevõ kutatásai hangsúlyozzák, hogy a legális, fél vagy illegális gazdasági akciók között nemcsak a fogalmi pontatlanságok és a mérhetõség problémái miatt nehéz különbséget tenni, hanem azért is, mert azok nagyon gyakran keverten jelennek meg háztartásgazdaságok mindennapjaiban (Wheelock 1994). Azok a kísérletek, amelyek a bûnözéssel kapcsolatba nem hozható, de nem legalizált túlélési akciókat mindenáron szorosabban kívánják ellenõrizni, és az állami, helyhatósági kontroll alá nem tartozó illegális gazdasági jelenségeknek erõteljesebb regulációjára törekszenek, többnyire nagyobb, esetenként multinacionális gazdasági szervezetek érdekeit képviselik és egyátalán nincsenek figyelemmel arra, amit Gavin Smith (1993) a nyugat-európai informális gazdaság történetét elemezve hangsúlyoz. Szerinte ugyanis az illegális gazdasági aktivitásformák megjelenése az alternatív megélhetési stratégiák hiányakor válik tömegessé és azok eltúlzott regulációja nem a gazdaságot teszi szabályozottabbá, hanem nagyobb társadalmi csoportokat zár ki a gazdasági vagy a túlélési verseny egyes területeirõl, amelynek többek között a civil társadalom ellenállóképességének a gyöngülése a következménye. Az illegális gazdaság és civil vagy alternatív társadalomfejlõdés összekapcsolódása a Latin-Amerikával foglalkozó kutatásoknak is az egyik alapkérdése. A Fernandes és Varley által szerkesztett kötet és Thomas könyve szerint Latin-Amerikában az illegális gazdaságnak társadalomszervezõ hatása lehet, városrészek és városok jönnek létre az állami/helyhatósági hatalomtól függetlenül. Nagyobb városrészek szervezik meg autonóm módon társadalmi létüket (buszjáratokat, iskolákat, egyházakat) és a feketegazdaság egyértelmûen alternatív fejlõdési modellek létrehozásához járul hozzá (Thomas 1995; Fernandes-Varley 1998).

A kisvállalkozások reneszánszát élõ kutatásai a kilencvenes években Angliában szintén erõs kritikával elemzik a regulálatlansága miatt illegálisnak tekintett mikrovállalkozások állami/önkormányzati kezelését, éppen azért, mert a túlszabályozás miatt akadályozzák a korábban esetleg nem ismert vállalkozásformákat és nehezen ismerik el, különösen a szociális munka területén (öregellátás, gyerekfelügyelet, betegápolás) végzett munkák legalitását és az értük fizetett jövedelmek bérjellegét (Wheelock 1993; Atkinson-Storey 1994).

Különösen érdekes az a kutatássorozat, amelyet Nicki Gregson és Luise Crewe (1997) indított a magyarra kissé nehézkesen fordítható car-boot sale (csomagtartó vásár) jelenségével kapcsolatban. A gépkocsik csomagtartójából történõ árusítás a hetvenes években indult és jelenleg hétvégenként úgy 1500, általában változó, helyszínen 1 millió látogatót vonz, ami meglehetõsen nagy kihívást jelentett a nagyobb kereskedelmi cégek egy részének. A csomagtartó vásárok, amelyek tulajdonképpen a bolhapiacok motorizált megfelelõi, nagy vitát indítottak el a reguláció/dereguláció kérdéskörben. A nagyobb kereskedelmi cégek érdekében beinduló csomagtartó vásár ellenes lobby legfontosabb érvei között szerepel, hogy a mozgó piacokon valószínûleg lopott holmikat árulnak, ami rontja a kereskedelem színvonalát, az élelmiszer esetében higiénés veszélyekkel járhat, a tisztességtelen verseny dzsungelét és a kontrollálatlanság spirálját indítja el, a car-boot sale informális szabályai felválthatják a kereskedelmi konvenciók mintáit. A helyi hatalom nem elég erõs a csomagtartó vásárok regulációjához, ezért erõteljesebb állami beavatkozást sürgettek. Az igazság ezzel szemben a car-boot sale védelmezõi szerint az, hogy a helyhatóságoknak számos jogszabály áll rendelkezésére a mozgó piacok szabályozására és inkább az érdekes, hogy miféle érdekek váltják ki a regulációs törekvéseket (Reardon 1994). A piacot mindig regulálják, a kérdés csak az, kinek az érdekében. A reguláció az angol tapasztalok szerint dinamikusan változó folyamat, amelyet a szabályozás rendszerének szereplõi folytonosan újraértelmeznek (Wrigley-Lowe 1996; Larkham 1995).

Enzo Mingione (1993) szerint a közgazdaságtan piac paradigmája nem tudja magyarázni az egy országon (Olaszország) belül az intenzív modernizáció után is fennmaradó regionális gazdasági különbségeket. A szociológia hagyományos rétegzõdési és struktúra elméletei sem alkalmasak a századvég gazdasági magatarásainak elemzésére, mert nem tudják a háztartások - feketegazdaságra is kiterjedõ - megélhetési stratégiáit értelmezni, ami pedig az olasz Dél, Észak-Nyugat, Közép és Észak-Kelet gazdaságfejlõdési különbségeinek megértését lehetõvé teszi. Egy viszonylag új fogalom, a társadalomgazdaság bevezetését javasolja, ami szerinte alkalmas fogalmi keret a szegmentált társadalom fragmentált társadalommá változásának vizsgálatára, és - emeljük ezt ki még egyszer - a regionálisan szervezõdõ gazdaság- és társadalomfejlõdés elemzéséhez is.

Az elõbbiekben összefoglalón felsorakoztatott problémák és kérdések a magyarországi feketegazdasággal kapcsolatban is megfogalmazhatóak. 1.) A feketegazdaság nemzetköziesedésének (globalizációjának?) a folyamata nálunk is felerõsödött a kilencvenes években, de keveset tudunk arról, hogy a részvétel az illegális szervezetek által irányítottan vagy inkább a háztartásgazdaságok individuális stratégiái szerint szervezõdik-e? 2.) A feketegazdaság szervezõdésében is makacs regionális különbségek figyelhetõk meg, amelyek nem lehetnek függetlenek az egyes régiók állami gazdaságfejlesztésétõl és a helyi vagy országos regulációtól. Kérdés, hogy mi az állam/önkormányzati hatalom szerepe a regionális gazdasági fejlõdési modellek szervezõdésében a kilencvenes években? Vajon a multinacionális cégek intenzív befektetései Észak-Nyugaton és a feketegazdaság (Budapestet leszámítva) legvirulensebb változatai Észak-Keleten csupán fejlettségi különbségek következményei vagy különbözõ gazdaság- és társadalomfejlõdési modellekre épülnek, illetve hoztak ilyeneket létre? 3.) Az új és hagyományos feketegazdasági aktivitásformák - különösen a fiatalabbak számára - egyértelmûen alternatívát jelentenek különösen a munkanélküliséggel inkább sújtott területeken, de kérdéses, hogy a feketegazdaság és aktorai képesek-e az újrahierarchizálódó magyar társadalomban hosszú távon alternatív-autonóm szervezõdési formákat létrehozni. Az Észak-Kelet és Észak-Nyugat közötti összehasonlító kutatásunknak a kelet-magyarországi anyagát feldogozva e kérdések az értelmes válasz reményében voltak megfogalmazhatóak.

E tanulmányhoz a társadalomtudományokban nem teljesen szokatlan, de viszonylag ritkán alkalmazott módszerrel gyûjtöttünk információkat. A nyíregyházi piac "feltérképezése" jelentette a kisebb problémát. Helyi kapcsolataink segítségével jutottunk olyan adatközlõkhöz, akik otthonosan mozognak a helyi piacon, ismerik az egyes áruk eredetét és a határon keresztül történõ mozgatásának technikáit, az árusokat, jószerével mindent, amire a kutatás során szükségünk volt. A piaci információk jelentõs része azokból az interjúkból származik, amelyeket négy, illetve öt "kapcsolatunkkal" készítettünk, két év alatt több alkalommal is. Ismerõseink szervezték meg a piac forgalmának a mérését is, amelynek eredményeit a tanulmányban közreadjuk. A KGST-piacok látogatóinak a számlálása a Sik Endre (1997) és Czakó Ágnes (1997) vezette kutatásban extenzívebben történt, mert több piac látogatóinak számát is rögzítették, illetve becsülték. A mi munkatársaink Nyíregyházán egyetlen, bár valószínûleg az egyik legnagyobb ilyen jellegû piac forgalmát regisztrálták, ezért úgy gondoljuk, hogy a KGST-piacok forgalmáról is tudunk újat mondani. A számlálás több idõpontban történt (lásd e tanulmányban bõvebben), de ellentétben Sik és Czakó kutatásával, a mi számlálóink egy-egy nap teljes forgalmát jegyezték fel, ezért azok nem becsült adatok. A tanulmány szerzõi és Csite András, néhány hónapos eltérésekkel készítettek interjúkat a piac legfontosabb szereplõivel.

Az olajcsempészet kutatása egészen más módszerrel történt, mert valószínûleg semmire sem mentünk volna interjúkészítési kísérletünkkel és a magyar-ukrán határon történõ fekete olajkereskedelmet mi nem tudtuk volna megfigyelni, ezért egyetlen informátorunk volt, aki megbízásunkból néhány hónapig részt vett az olajüzletben. A határállomások környékén több alkalommal is megfigyelte az olajszállítást és interjúkat készített az olajüzlet szereplõivel a határ mindkét oldalán. Leírásainkhoz alapvetõen az õ megfigyeléseit és szisztematikusan gyûjtött információit használtuk fel. A "részt vevõ megfigyelés" 1996. március 25-e és július 20-a között, majd egy évvel késõbb történt. Az interjúk egy része is akkor készült. 1997-ben és 1998-ban mi is készítettünk írásos feljegyzéssel interjúkat olajkereskedõkkel. Az információgyûjtés Ukrajnában négy, Magyarországon három települést érintett (Csap, Tiszasalamon, Mezõkaszony, Harangláb, illetve Záhony, Barabás és Lónya). Az olaj Balkánra szállításáról viszont már nem nyíregyházi "ügynökünk", hanem egy, az üzletben akkor még részt vevõ ismerõs számolt be. A fekete olajkereskedelem nagyságrendje és természete miatt mind a Nyíregyházán mûködõ megfigyelõnk, mind a balkáni szállításban érdekelt interjúalanyunk meg kívánta õrizni inkognitóját.
 

Fekete olajkereskedelem az ukrán-magyar határon

A térségben az átlagosnál gyorsabban növekvõ munkanélküliség és gazdasági recesszió hatására 1993-94-tõl az ukrán-magyar határon keresztül történõ olajszállítás lett 60-100 család elsõdleges megélhetési formája. Az üzemanyag kisebb tételekben jut keresztül a határon, becsléseink szerint a havonta feketén forgalmazott olaj 100-200 000 liter között lehet. Az olajüzlet nagyságrendjét érzékelteti, hogy 1996 nyarán kommandósok szállták meg a határt, lezárva azt elsõsorban a kishatárforgalomban mûködõ olajkereskedõk elõtt, ezért hosszabb idõre leállt az aratás. Az olajcsempészés a kereskedõk és megfigyelõnk becslése szerint Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyékben, valamint egyes borsodi területeken, (pl. Sárospatak térsége), az erõgépek felét látja el üzemanyaggal. Úgy látszik a MOL is felfigyelt erre a jelenségre, mert Ungváron és más településeken is kutat nyitott, egyre közelebb és közelebb húzódva a határhoz. A határ túloldalán a vevõkör a helyi legális és illegális vállalkozókból, maffia-tagokból kerül ki, akiknek a nyugati kocsijához nem használható az ukrán üzemanyag, de a fekete olajkereskedelem magyar szállítói is az ukrajnai kutakhoz járnak tankolni, mert Ukrajnában, az eltérõ adótételek miatt, sokkal olcsóbb az üzemanyag. A MOL vállalta a kockázatát annak, hogy Ukrajnában állít fel kutakat, mert valószínûleg jobb, ha ott kint vásárolnak a hazainál sokkal olcsóbb MOL benzint és eladják itthon feketén, mintha Magyarországon a piaci konkurenseknél tankolnának. Az olaj feketekereskedelme a délszláv (Bosznia) háborúval új fejezetéhez érkezett. Az ukrajnai olajat a hagyományos módon (lásd késõbb) hozták át Szabolcsba, majd tovább a Röszke környéki magánkutakhoz. Egy másik, szerbekbõl és magyarokból álló csoport a szerb-magyar határon történõ átszállításra specializálódott.
 

A gázolaj eredete

A feketekereskedelem ukrán vagy Ukrajnában hozzáférhetõ olajat forgalmaz. Az üzlet lényege, hogy magyar szállítók a határ túloldalán vásárolják fel az olajat, amelynek az ára a kinti átlagos árszint és adótételek miatt a magyarországinak a kétharmadát sem éri el, és ezt az olajat értékesítik itthon. Az olaj feketekereskedelme egy világosan körvonalazható területet érint, amely Ukrajnában a Tiszasalamon-Ungvár vonaltól keletre van, Magyarországon pedig a Nyírbátor-Nyíregyháza vonalig húzódik. A megjelölt terület nem az olaj felhasználásának körzeteit, hanem a kereskedelem felvevõ és lerakó helyszíneit jelöli. Az olajcsempészet, mint korábban láttuk, sokkal nagyobb területeket lát el. A felvevõ helyek között Tiszasalamon, Csap, Ungvár, Nagydobrony, Kaszony, Harangláb, Beregszász és Újlak, míg lerakó települések között Lónya, Záhony, Kisvárda, Barabás, Beregsurány, Tiszabecs, Vásárosnamény, Fehérgyarmat, Mátészalka, Nyírbátor bonyolítanak nagyobb forgalmat. A települések négy töltõ és fogadó körzetre oszlanak Nyíregyháza-Ungvár, Nagydobony, Nyírbátor-Nagyszõllõs, Fehérgyarmat-Kaszony, Vásárosnamény-Beregszász végpontokkal. Az adott körzetekben és településeken bárhol lehet üzemanyagot kapni forintért, dollárért, német márkáért - néha hrivnáért, s míg volt, kuponért is.
 

A töltõtelepülések

1996-ban és 1997-ben két töltõfalu megfigyelésére került sor (Tiszasalamon és Mezõkaszony); a két település ötven kilométernyire van egymástól, ezért az üzemanyagfelvétel szempontjából teljesen függetlenek, más-más körzethez tartoznak. Tiszasalamonban 6-7 állandóan mûködõ töltõudvar van. Technikai felszereltségük hasonló, többen töltõpisztolyokkal felszerelt üzemanyagtöltõ állomással rendelkeznek, mások elõre elkészített kannákkal vagy kézi pumpákkal vannak felszerelve. Az egyes udvaroknak 8000-10 000 liter a befogadóképessége - 1996 áprilisáig Tiszasalamonban 18-20 kisebb, legalább 1000 liter befogadására alkalmas tankolóhely is volt. Az üzemanyagot különbözõ szállítóktól, többé-kevésbé legális vállalkozóktól szerezték be.

1996 elején született meg Ukrajnában az a törvény, amely elõírta a zárjegyek használatát szeszesitalok üvegein. A vodka export-importban korábban aktív, illegális vállalkozók ettõl kezdve kiszorultak a szeszesital piacról és vállalkozásaik folytatásához az üzemanyag kereskedelem megszerzése volt az egyetlen lehetõségük. Amikor megjelentek Tiszasalamonban, három hétig csak védelmi pénzt szedtek, a nagyobb töltõállomás-tulajdonosoktól 500, a kisebbektõl 300 forintot hetenként, a csempészektõl pedig 1500-2000 forintot. A maffia megjelenését és a védelmi pénzek bevezetését csak a nagyobb udvarok tudták túlélni. A maffia felajánlotta, hogy a gázolajat változatlan áron szállítja, de azzal a kikötéssel, hogy mástól olcsóbban vagy drágábban sem szabad vásárolni. Az egyik interjúalany, aki az egyik nagyobb forgalmú töltõudvart üzemelteti, egy alkalommal nem a maffiától szerzett 2000 liter olajat, amiért a maffia 100 000 forint büntetést fizettetett vele. A gázolaj beszerzési ára akkor 35-38 forint volt literenként, az eladási ár pedig 45-50 forint. Az adatközlõ napi forgalma 1000-1500 liter volt (ami hasonló három másik udvar forgalmához). A benzinforgalom csökkenése idején cigarettát is árultak, csomagonként 30 forintos haszonnal. Több olajforgalmazó vodkát is árusított, átlagosan napi 20-30 kartonnal. A cigarettát a kárpátaljai románoktól szerzik, a vodkát az ungvári piacon. 1996 májusától ismét fellendült az olajüzlet, a nagyobb forgalmazók 6000-12 000 liter üzemanyagot is forgalmaztak naponta. Mezõkaszonyban 30-41 nagyobb udvar mûködik napi ezer literes átlagos forgalommal. Itt 40 forint volt a beszerzési és 45 -53 forint az eladási ár. 1996 májusa és júniusa között akadozott az ellátás, még a maffia sem tudott folyamatosan szállítani. Az orosz elnökválasztás után megszûnt az olajutánpótlás akadozása.
 

A határ és a célállomások

Az egyes olajfelvevõ-lerakó körzetek határait a tapasztalat és az ismeretség hiánya miatt a gázolajkereskedõk ritkán lépik át. A legtöbb gázolajos napi 24 órát dolgozik és bármikor hajlandó átmenni a határon, amikor az üressé válik. Errõl jól kiépített információs lánc ad hírt. A gázolajosok nagy tankkal rendelkezõ nyugati kocsikat vagy kisebb buszokat bõvítenek ki a szállítás céljára. Többségükben a MÁV-nál dolgoztak, majd miután megszûnt az állásuk, szállítóeszközöket vettek és az olajüzletet szervezték meg. Az olajat a gépkocsi, kisbusz tankjában szállítják át, nem tartályokban, és naponta akár többször is fordulnak. A fiatalok között úgynevezett gázolaj napszámosok is vannak, akik megszabott pénzért hozzák át a tulajdonos teletankolt kocsiját a határon. A szállítás céljaira kiépült a gépkocsibérlet piaca is. A gépkocsik bérleti díja 1996-ban naponta 2-4000 forint körül volt. A legkedveltebb kocsik a Mercedes 200-as, 240-es Diesel, általában taxi üzemanyagtartállyal felszerelve, amit Németországból szállítanak megrendelésre 20-30 000 forintért. A taxi tartályra azért van szükség, mert a vámosok felfigyelnek a hegesztéssel megnagyobbított tartályokra, lebukni pedig nem érdemes, mert a feljegyzett rendszámú kocsik tulajdonosait állandóan zaklatják. A Mercedesek mellett az Audi 80-as, 100-as típusok a legkedveltebb gépkocsik. Az üzemanyagtartályok nagysága 70-120 liter között van, de a terepjárók tankmérete lehet 180-200 liter is. A taxi-tartályok felszerelése mellett más trükkök is léteznek. Például amikor az autó a csak néhány kilométerre szükséges üzemanyagot az ablakmosó tartályból kapja és a tankban az igényektõl függõen lehet benzint vagy gázolajat szállítani.

Az egyes határállomások telítettsége a csempészek szempontjából általában magas. Forgalmasabb napokon akár 24 órát is állhatnak a határon, bár segítik egymást és gyakran biztosítják a másik csempész helyét a sorban. Megfigyelõnk 1996. március 25-én, május 3-án, 4-én és 22-én, június 27-én, valamint július 5-6-án számlálta a határon átmenõ és azonosítható csempészkocsikat. A záhonyi vámhivatal és a csapi határállomás elõtt a 3-5 órát várakozó sorban minden alkalommal 40-50 üzemanyag-szállítót azonosított (a várakozó kocsik hatvan százaléka). Vannak csempészetmentes napok is a határon. Az ünnepnapokon a vámosok visszaküldik a határról a csempészkocsikat és néha az ukrajnai gázolajhiány miatt sem érdemes az utat vállalni. A legforgalmasabb napokon, ilyen volt 1996. június 27-e és július 20-a, 100-120 üzemanyag-szállító is megpróbált átjutni a határon. Az elsõként átkerülõk reggel négytõl este tízig vártak. A kishatárforgalomban a gépkocsik kilencven százaléka üzemanyagszállító. Záhonynál elsõsorban magyar, míg Kaszonyban és Haranglábon a gépkocsik aránya 70 százalékban magyar és 30 százalékban ukrán volt. Mindkét állomáson 100-110 gépkocsit számlált kollegánk.

Az egyes körzetek határain belül a gázolaj közvetlen felhasználásra kerül. A szabolcsi árak 48-65 forint között mozogtak literenként (1997). A jugoszláv embargó idõszakában néhányan vállalták a hosszabb távra történõ belföldi forgalmazást. Az egyik adatközlõ a kisbusza padlójába épített 1000 literes tartállyal bonyolította a kereskedelmet. Az üzemanyagot a Szeged környéki magán-benzinkutasoknak adták át, akik annak Jugoszláviába történõ továbbcsempészését szervezték meg. A benzin forgalmazásához az anyagi tõkén kívül erkölcsi tõke is kell: például a nyíregyházi piac-parkolóban az ukránoktól a cigányok felvásárolták a benzint, majd felvizezve adták tovább, emiatt elmaradtak a vevõk.

Általában megvan a zárt vásárlókör: egy bizonyos csoportnak szállít mindenki cigarettát és benzint, azon kívül másnak nem. "Mindenkinek megvan a saját kuncsaftja." A "nem életrevalók" 1998-ra kikoptak a gázolajosok és a benzinesek közül, míg a többieknek fix vásárlóköre van.
 

A szállítók és egyéb szereplõk

A szállítók között két nagyobb csoport van: a Kárpátaljáról ideköltözöttek és a születésüktõl magyar állampolgárok. Az egyik adatközlõnk egy használt Zsigulival kezdte, majd ezt eladták és Audit vettek. A csempészet a határõrök és a vámosok megvesztegetése, és a maffia kapcsolat ellenére is nyereséges volt (3000-bõl 1500-2000 Ft). A hasznot bab, dió, mák forgalmazásával és mással, "ami jött", egészítették ki. Keresetük sokkal több, mintha legális vállalkozásukból élnének, elérhette a havi 100-150 ezer forintot (1997).

A csempészeknél a férfi-nõ arány: körülbelül 85-15 százalék, életkoruk 30-35 év. A kilencvenes évek elsõ felében kezdõket fokozatosan felváltotta egy fiatal, rámenõs csapat, ami azért is lehetséges volt, mert a csempészet individuális tevékenység, ahol maffia nem jelent meg. A maffia a határ túloldalán a kutak ellátását ellenõrzi, de a csempészetben és a magyarországi terítésben nincs jelen. A szállítók között nincsenek erõcsoportok. Vannak saját törvényeik, de a csapattagok elvben egyenlõk, mert a csempészet fizikai korlátai miatt nincs arra mód, hogy az egyik csempész a másik rovására növelje a forgalmát.

A megfigyelést és információszerzést végzõ kollegánk a csempészek három csoportját különböztette meg:
 

A nyíregyházi KGST-piac

A magyarországi 'fekete és szürkepiac' intézménye a nyolcvanas években kezdõdött, amikor az otthoni nehéz gazdasági helyzet miatt tömegesen érkeztek Magyarországra az új és használt árukkal kereskedõ lengyelek. A magyar hatóságok legjobb esetben is csak megtûrték az árusokat, így kezdetben nem alakulhattak ki állandó piacok. Erre a korszakra volt jellemzõ az utak mentén, az autók csomagtartójából való kereskedés. A nyolcvanas évek végére a kádári rendszer bomlásával párhuzamosan a feketekereskedelem lehetõségei is kiszélesedtek. A magyar lakosságnak a rendszerváltással felerõsödõ elszegényedése szerte az országban egyre növekvõ keresletet biztosított az akkoriban általánosan csak 'lengyelpiacnak' nevezett piacok iránt.

Az 1989-es karácsonyi romániai forradalom után a románok, egy évre rá pedig az oroszok és ukránok is megjelentek a piacokon, míg a lengyelek fokozatosan visszaszorultak. Mindez az elnevezés megváltozásával is együtt járt, innentõl számíthatjuk a 'KGST-piacok' létét. Az árusok és a vevõk részérõl tapasztalt hatalmas érdeklõdés eleinte kaotikus állapotokat (infrastrukturális viszonyok, bûnözés, higiénia) okozott országszerte. Mivel a piacként szolgáló területeknek a helyi önkormányzatok a tulajdonosai, lassan, 1991-94 között várospolitikai okokból is fontossá vált, hogy a piacokon történõ kereskedés kanalizálódjon, s a körülményekhez képest átlátható viszonyok alakuljanak ki. Az utóbbi öt évben kialakult a piacok térbeli struktúrája, a helyi sajátosságoknak megfelelõen állandósult az árusok köre, a KGST-piacok elfogadott és számontartott tényzõivé váltak a települések gazdasági életének.

Nyíregyházán, a szlovák, az ukrán és a román határ közelségének köszönhetõen, a városközpontban indult lengyelpiac mára a város melletti parkolóban a józsefvárosi 'kínai piac' mellett az ország talán legnagyobb KGST-piacává fejlõdött. A város az észak-keleti országhatárok metszéspontjában található, Záhony a 4-es, Beregszász a 41-es fõúton egyaránt 70 kilométer távolságban van, míg Debrecen 50, a román határ 65 kilométer. Valószínûleg az ideális földrajzi elhelyezkedés volt a döntõ oka a piac felvirágzásának. A határtól való távolsággal ugyanis egyenes arányban nõ a közúti ellenõrzés veszélye, s ez jelentõsen megnehezítené a csempészáruk behozatalát. Miskolc feltehetõleg ezért esett ki a versenybõl, míg Debrecenben, noha a város a román bevásárlóturizmus egyik célpontja, ellenségesen fogadták a mind nagyobb teret hódító KGST-piacot, és az önkormányzat infrastrukturális beruházásokkal nem támogatta, hogy a piac területét szervezettebbé tegyék. A határ túloldalán szintén voltak potenciális pályázók a piacközpont funkcióra (Kassa, Munkács, Szatmárnémeti, Nagyvárad), de a hatóságok durva fellépése (Szlovákia), a hiányzó fizetõképes kereslet (Románia, Ukrajna) és a középosztály mérsékeltebb igényeit kielégítõ áruk hiánya (Ukrajna) miatt egyik országban sem tudott megerõsödni a KGST-piac mint regionális kereskedelmi centrum.
 

A piac leírása

Az egyes szektorok és az eladók. A nyíregyházi KGST-piacon nemcsak az egyes árufajták különülnek el egymástól, hanem az árusok csoportjai is. A piac területét nyolc szektor van. 1997-ben három alkalommal (október 11-én és 18-án, valamint november 1-jén) számoltuk össze az egyes szektorokban árusító kereskedõket. A kereskedõk száma kedvezõ idõjárás és nyugodt üzletmenet (nincs razzia) esetén 1100-1200 körül alakult, igaz, november elsejérõl csak 252 kinyitott standról van adatunk. Ez utóbbi szám viszont nem tükrözi a megszokott állapotokat, egy átlagos hétvégén jóval ezer feletti árust vehetünk mérvadónak. Az árusok körülbelül fele magyar, a többiek a szomszédos országokból érkeznek.

A nyíregyházi KGST-piac alaprajza:

A szektor:
A szektor árusai nagyobbrészt románok, ukránok és romániai oláh cigányok. Árukészletük állandó: reklámtáskákkal, új és használt csecsebecsékkel, egyszerûbb szerszámokkal kereskednek. Jelentõs mennyiségben jelen van az elsõsorban ukrán eredetû cigaretta és alkohol is, amit a nagyobb haszon érdekében (törölközõk alól) kis tételben árusítanak. Átlagosan 30-40 ember kínál cigarettát és alkoholt eladásra. Nagyobb tétel esetén az üzletkötés a szomszédos buszparkolóban zajlik, ahol kisebb a lebukás veszélye, igaz a várható haszon is. A szektor léte alibi jellegû: nyilvánvalóan fedõtevékenység a szesz és cigarettacsempészet álcázására. A nyugati kézbe került ukrán dohányipar termékei keresettek a piacon, csakúgy mint a szeszbõl és aromából elõállított különféle vodkák. Mint azt egyik adatközlõnk megjegyezte, "abszurd dolog, hogy hamis márkára szoktak rá az emberek".

Ezen a területen 1997. október 11-én 183, 18-án 161, november 1-jén pedig 82 árust számláltunk össze.

B szektor:
A szektor árusai magyarok, de néha 'batyus' erdélyi oláh cigányok is elfoglalják az üresen maradt standokat. A standok nagyméretûek és béreltek. Az itt áruló magyar árusok rendelkeznek ugyan vállalkozó igazolvánnyal, de azt nem arra a tevékenységi körre váltják ki amivel foglalkoznak. Legális kereskedõként tudnak így mûködni, a pesti elosztóhelyeken viszonteladóként szolgálják ki õket, s vállalkozói igazolványuk segítségével a felületesebb ellenõrzéseken is átcsúsznak. Árukészletük állandó (ruhanemû) és viszonteladóként is kereskednek. A ruhák eredete Kína és Törökország, de a piacon nagy tételben árusító lengyelektõl felvásárolt ruhák is itt találnak vevõre.

Az oláh cigányok csak filléres dolgokat árulnak, amelyrõl alig hihetõ, hogy megélhetésük költségeit fedezni tudná. Piaci jelenlétük hátterében, akár csak az elõzõ szektor ukrán csempészei esetében, valószínûleg a fekete cigaretta és szeszesital kereskedelem áll, amit így fedeznek. Õk a piac leggyorsabban reagáló árusai, ha valaki kedvezõ áron jó minõségû áruval jelenik meg, olcsón pillanatok alatt felvásárolják a teljes mennyiséget, majd az eredeti összegnél drágábban árulják tovább. Emiatt a piac hiénáinak is nevezik õket. Egy-egy cigány család több piacon is jelen van, nemcsak a nyíregyházin. A család tagjainak egy része a nyíregyházi piacon árul és amit lehet felvásárol, míg a többi családtag a felvásárolt árut a környezõ piacokon kínálja eladásra.

A B szektorban 1997. október 11-én 153, 18-án 170, november 1-jén pedig 90 árust számoltunk össze.

C szektor:
Ezt a szektort a piaci létbõl kiszakadni nem tudó lengyel batyusok uralják, akik évek óta visszajáró szereplõi a piacnak. Árujuk Lengyelországból származik, ennek köszönhetõen jó minõségû - szemben a bizonytalan eredetû és minõségû kínai és török ruhákkal. A lengyelek más szektoroknál drágábban, de még mindig elfogadható áron kínálják árujukat, ezért a szektor mind a viszonteladók, mind pedig a egyszerû vásárlók körében nagy népszerûségnek örvend. Itt fordul meg legtöbb vásárló.

A C szektorban 1997. október 11-én 165 (ebbõl 97 lengyel), 18-án 182 (ebbõl 130 lengyel) árust számláltunk, november 1-jén a szektor csaknem üres volt.

D-E szektor:
Ez a terület a ruhanemût árusító kínaiaké és a hamisított, de jó minõségû sportruházatot kínáló magyaroké. A kereskedés körülményei feltûnõen kulturáltak, a rendezettség az egyes standokon itt a legnagyobb. A hamisítványok jellegzetessége, hogy a sportruhák sok esetben eredeti alapanyagból készülnek, csak a márkajelzések kerülnek illegálisan felvarrásra. Mára az is elfogadottá vált, hogy a hamisítványokat új márkanéven hozzák forgalomba, idõnként még a városi boltokban is. Az esetlegesen hibás vagy nem megfelelõ méretû árut egy-két napon belül kicserélik, noha az üzletkötés tényét nem igazolja blokk vagy számla.

1997. október 11-én 152, 18-án 200, november 1-jén 80 kereskedõt számoltunk itt össze.

F szektor:
Az A-E szektorokkal szemben, ahol az árut fóliával fedett standokon kínálják, itt a föld fölött mindössze 20 centiméter magas fémkeretek szolgálnak az áruk bemutatására. Ennek megfelelõen ez a rész a visszatérõ, de a nemcsak egy piachoz kötõdõ, batyukkal érkezõ erdélyi magyaroké és románoké. Állandó vendégek viszont az ukrán traktoralkatrész kereskedõk. A régió mezõgazdaságában nagy számban használnak ukrán és belorusz traktorokat, de az import szervezetlensége miatt nem megoldott az alkatrész utánpótlás. Ezekhez a gépekhez elfogadható áron alkatrészt egyedül a piacon lehet vásárolni.
Az F szektorban található egyéb áruk csaknem teljes egészében román eredetûek. Konyhai felszerelés, szerszámok, ruházat és cipõk alkotják a kínálat legnagyobb részét. A szektor hosszanti oldalán felállított bódésorban, ami egyszersmind a piac határát is jelenti, örmény zsidók üzletei találhatók, ahol olcsó távol-keleti elektronikát árulnak, de valutaváltásra is mód nyílik.
Az F szektorban 1997. október 11-én 380, 18-án 410 árust számláltunk, míg november 1-jén a szektor csaknem üres volt.

G szektor:
A piac területének viszonylag jelentõs területe a magyar kereskedõk szektora, akik valamennyien legális kereskedõk. Itt az áru magyar eredetû; különféle ruhanemûk, öltönyök, szövetek és függöny teszik ki standok kínálatának legnagyobb részét. Az áruk magyar eredete és a legalitás miatt e standokon valamivel drágábban lehet vásárolni, mint más szektorokban, emiatt itt viszonylag gyér a forgalom. A G szektor kereskedõi tõzsgyökeres árusnak tekinthetõk, akik már 1990 óta jelen vannak a piacon. A többségnek a városban is van butikja, a piacon viszont viszonteladóként is mûködnek. A tõlük nagy tételben vásárlók leggyakrabban lengyelek és törökök, akik fõként minõségi nõi fehérnemûért keresik fel õket.

1997. október 11-én a G szektorban 160 árust számláltunk össze.

H szektor:
A terjeszkedõ multinacionális élelmiszeráruházak miatt csökkenõ forgalmú, de még mindig jelentõs a G szektortól csak profiljában különbözõ H szektor élelmiszerkereskedelme, ahol a magyar árusok ukrán és román viszonteladókat szolgálnak ki nagyobb tételekkel. Magyarországon szinte minden élelmiszer olcsóbban beszerezhetõ, mint a szomszédos országokban. A piacon az olyan könnyen szállítható és nem romlandó alapélelmiszereket adnak és vesznek, mint amilyen a cukor, a zsír, az étolaj, a liszt és a konzervek.

Az élelmiszerüzletek mellett több városi drogériás is kiköltözött a piacra, akik szintén a H szektorban foglaltak helyet. Õk azt igyekeznek kihasználni, hogy a piacra vásárlási szándékkal érkezõ látogatók jelentõs részét feszélyezi a belvárosi boltok exkluzivitása, míg a piacon kötöttségek nélkül mozognak és vásárolnak.

Kínai udvar:
A kínaiak megjelenésükkor, a kilencvenes évek elején, sok magyar és lengyel árust kiszorítottak. Agresszív üzletstratégiájuknak köszönhetõen ellenséges légkör vette õket körül a piacon, emiatt a piactól a város felé vezetõ út mellett egy üres telken saját kereskedõudvart szerveztek meg. Kezdetben komoly sikert értek el az olcsó kínai áruk, de viszonylag rövid idõn belül nyilvánvalóvá vált termékeik gyatra minõsége, elkülönülésükkel vevõkörük is lecsökkent, a vásárlók többsége elpártolt tõlük. Magyarokat csak ritkán alkalmaznak, ezért visszaszorulásukban szerepe lehet a kommunikációs nehézségeknek is. A nyíregyházi piac valószínûleg a világ azon kevés helyeinek egyike, ahol a kínaiak alulmaradtak a kereskedõk közötti versenyben.
 

Vásárlók és árusok

A sikeres kereskedõk a családi szocializáció során már gyerekkorukban megszokták a (zöldség)piac szellemét, amikor szüleiket vagy nagyszüleiket elkísérték oda. Szinte belenevelõdtek a piacba. Az idõsebb generáció agilisabb tagjai a nyolcvanas évek végén átjártak Romániába, majd az árut a munkahelyen vagy otthon eladták. "Aki valamire ment a piacon, az mind így kezdte."

A mai sikeres kereskedõk többsége szakmunkásképzõt végzett, néhányuknak mestervizsgája is van. Megpróbáltak a szakmájukban elhelyezkedni és az ott szerzett jövedelmekbõl megélni, de a viszonylag kevés munkaalkalom és a mindenkor fenyegetõ munkanélküliség arra kényszerítette õket, hogy egyéb kiegészítõ kereseti forrás után nézzenek, vállalva a "svarcolást". Kezdetben csak "kicsiben" próbálkoztak, az árut nem Pestrõl hozták, vevõkörük is elsõsorban olyan falusiakból tevõdött össze, akiknek házhoz szállítottak. A kereskedésnek ez a módja sok idõt emésztett fel, mindamellett kiderült, hogy ha teljes munkaidõben végzik, akkor az biztosítja a megélhetést. Ezen a ponton volt érdemes megállapodni és egy állandó "placcon" árulni a nyíregyházi piacon. Az egyes árusok kereskedelmének profilja fokozatosan alakult ki. Legtöbbjük kezdetben a legkülönbözõbb árufajtákkal kísérletezett, míg végül néhány árucikkre szakosodott. A szakosodás elengedhetetlen feltételévé vált a talponmaradásnak, mert a vevõk ma már vannak olyan igényesek, hogy elsõsorban az átlátható árukészletû standokat vizsgálják meg tüzetesebben.

A saját stand kiépítése után az eladásra szánt árut (ruha és fehérnemût) legtöbbjük már Budapestrõl szerzi be viszonteladóktól, néhányuknak viszont némi fizetség ellenében sikerült egészen az importõrökig eljutnia, s így közbülsõ láncszemeket kiiktatnia. Mivel a kereskedés alapvetõen illegális - az árusok nem fizetnek adót - és a török, illetve kínai nagykereskedõknek sem érdeke a valós forgalom bevallása, az üzletmenet nélkülözhetetlen elemévé vált az adott szó becsülete, ami az írásos szerzõdéseket helyettesíti. Ennek köszönhetõen a korábban megbízhatónak bizonyult és visszajáró piacos akár milliós nagyságrendû árut is elhozhat hitelre a fõvárosi nagykereskedõtõl, anélkül, hogy errõl bármiféle dokumentum tanúskodna. Mindkét fél tudja, hogy az üzleti becsület nélkülözhetetlen, kölcsönösen egymásra vannak utalva. A nagykereskedõnek is csak addig megy jól, amíg a kicsik vásárolnak tõle, a kicsiknek pedig szintén érdeke, hogy a megfelelõ árut szállító nagykereskedõ bizalmát hosszú távon bírják.

A piacon az általánosan alkalmazott árrés 5-8 százalék, a kereskedõk csak így képesek megtartani elõnyüket a városi üzletekkel szemben. Az egyes árusok jövedelmérõl nincsenek pontos adataink, de informális források szerint kedvezõ üzletmenet esetén egy-egy stand hetente körülbelül akár 150 ezer forint nyereséget is termelhet.

A versenyképesség megtartásának másik nélkülözhetetlen eszköze az igények megváltozásának azonnali felismerése és az erre való gyors reagálás. Az üzletekben megjelenõ új márkák hamisított változata heteken belül megjelenik a piacon, és vásárlók különleges igényeit is (méret, szín, stílus) ki kell elégíteni. Az ilyen megrendelések mindig szóban történnek és egy-egy darabra vonatkoznak. A szóbeli szerzõdés intézménye annyira bevett és mûködõ, hogy a megrendelések még a határon is átnyúlnak. Ilyen módon - ha a készletben éppen nincs - pár hét múlva hozzá lehet jutni a megfelelõ méretû kolozsvári cipõhöz vagy a kívánt felirattal ellátott erdélyi bögréhez.

A KGST-piac alapvetõen szociális intézményként mûködik. A tartósan magas munkanélküliséggel sújtott térségben pótolhatatlan szerepet tölt be azok életében, akik számára a városi üzletek árai túlságosan magasak. A piacról középiskolás diákokkal íratott dolgozatok szerint, a vásárlások kedvezményezettei a családokban elsõsorban a gyerekek. A szülõk a gyerekek szempontjait szem elõtt tartva vásárolnak a család számára - elsõsorban ruhanemût. Az iskolákban a "márkadivat" versenyt teremt a diákok között, amelybõl azok kerülnek ki gyõztesen, akik szülei képesek megvenni az eredeti cipõ vagy sportruházati márkát, lehetõleg a "márka" egy debreceni vagy fõvárosi üzletében. Ezt a szûk réteget leszámítva a tizenévesek jelentõs része a piacról öltözködik: ha már igazira nem telik, akkor legalább hasonlítson az eredetire. A piac az igények kiszolgálója, s nem elõidézõje. A kereskedés stílusa és a látvány nem lényeges, a fontos, hogy minden termék kövesse a divatot. Vásárlók úgy gondolkodnak, hogy ha több helyen megtakarítanak egy kicsit, akkor ez végül egy nagyobb megtakarítás lehet, tehát a gyengébb minõség ellenére is megéri itt vásárolni. A piac léte jól példázza a szegénységben rejlõ csapdahelyzetet. Ugyanazt a terméket rosszabb minõsége miatt gyakrabban, hosszú távon ezért drágábban kell megvásárolni, mintha tartós, de egy vásárlásra vetítve költségesebb termékeket vennének.

A benzin drágasága miatt ma már csak a helybeliek engedhetik meg maguknak, hogy nézelõdni járjanak a piacra; akik havonta egyszer-kétszer vidékrõl családostól beutaznak, azok minden esetben bizonyos termékek miatt keresik fel a várost. Esetükben egy piaci délelõtt analógnak vehetõ azzal a fõvárosi jelenséggel, amikor középosztálybeli családok szombat délelõttönként felkeresik az egyik multi hypermarketjét, ahol vásárlással és szórakozással töltik el az idõt. A vásárlóközönség magját az egykori kádári középosztály alkotja, amelynek van ugyan munkahelye, de fizetése elégtelen családja eltartására, ezért a piacon keresztül próbálja meg a korábban elért életszínvonalat megtartani. Ide sorolhatóak azok is, akiknek családja a kilencvenes években a második gazdaság térvesztésével fontos bevételi forrástól esett el.

Az elszegényedett kádár-korszakbeli középosztályon és a munkanélkülieken kívül a helyi értelmiségi-gazdasági elit tagjai is viszonylag gyakran felkeresik a piacot. Míg azonban az elõbbi két csoport a mindennapok során szükséges termékek beszerzésére koncentrál, addig a gazdagabbak számára a piac egyfajta egzotikus világot képvisel, ahol egy kis szerencsével eredeti, Erdélybõl származó népmûvészeti alkotásokra vagy régi, de szép használati tárgyakat találhatnak.

Négy idõpontról rendelkezünk adatokkal a vásárlók számát illetõen. A fentebb említett 1997. október 11, 18. és november 1. mellett december 20-án, tehát közvetlen karácsony elõtt is megszámoltuk a piacra látogatókat. Október 11-én 9960-an mentek ki a piacra, közülük 4945-en férfiak, 5015-en pedig nõk. Egy héttel késõbb 6000 férfit és 7340 nõt számoltunk össze, összesen 13 340 látogatót. November 1-jén, mintegy alkalmazkodva az árusok gyér jelenlétéhez, csak 4200 személy kereste fel a piacot. Ez esetben a nemek arányából viszont arra következtethetünk, hogy a férfiak (2773 személy) a rossz idõ ellenére szokásszerûen inkább kijárnak a piacra, mint a nõk (1327 személy). Karácsony elõtti utolsó ajándékvásárlási lehetõségként december 20-án, a teltházas piacnapon, 18 140 vásárlót regisztráltunk. Errõl a napról óránkénti bontásban is rendelkezésünkre áll a látogatók száma. Ugyanezen a napon 37 buszt számoltunk össze (6 lengyel, 23 ukrán, 13 román, 1 szlovák), melyeken 40 utassal számolva körülbelül 1500 külföldi árus-vevõ érkezett a piacra. A piac látogatói 1997. december 20-án:

1. kapu:

idõ	férfi	nõ	összesen
8-9	348	632	980
9-10	692	688	1380
10-11	921	1130	2051
11-12	481	754	1235
12-13	385	397	782
			1. kapu összesen: 6428

2. kapu:

idõ	férfi	nõ	összesen
8-9	492	382	874
9-10	522	741	1263
10-11	984	1003	1987
11-12	546	735	1281
12-13	378	463	841
			2. kapu összesen: 6246

3. kapu:

idõ	férfi	nõ	Összesen
8-9	397	243	640
9-10	484	488	972
10-11	630	587	1217
11-12	421	317	738
12-13	251	168	419
			3. kapu összesen: 3986

A külföldi vásárlók szinte minden esetben viszonteladóként jelennek meg, tehát nagy tételben, zsákszámra veszik elsõsorban a fehérnemût és pulóvert, melyek kicsire összecsomagolhatóak és méretükhöz képest drágán eladhatóak. Egyszerû bevásárlásokhoz a nyíregyházi piac viszont már túlságosan messze van a határ túloldaláról, ahol kisebb választékkal ugyan, de szintén megtalálható a KGST-piac intézménye. A magyar viszonteladók is nagy számban keresik fel a piacot. A viszonteladói kör még Debrecenen is túlnyúlik, míg nyugat felé Miskolc és Sárospatak tekinthetõ a határnak.

A sikeres üzletmenet során szinte minden árus mérlegeli, hogy vállalkozását legalizálja és üzletet nyit a városban, de a várható költségek kiszámítása után mindannyian maradnak. A bérleti díj és a számlaadási kötelezettség olyan terheket róna a kereskedõre, melyek miatt elveszítené versenyképességét. Legtöbbjük így - noha kezdetben csak kényszerûségbõl vállalta a piaci árusítást - akaratlanul is belerögzül ebbe a létformába, s az idõ haladtával mindinkább csökken a valószínûsége, hogy a kitörés valaha is sikerül. A határ túloldaláról érkezõ árusok számára a beszerzési árak és az útiköltség emelkedésével az üzletelés egyre kevésbé kifizetõdõ, de egyfajta virtusból mégis tovább csinálják, mert nincs más választásuk. Az idõsebbeknek van szakmájuk, amelyben a piac után esetleg elhelyezkedhetnek, de a fiatalabbak nagy része - akik a kilencvenes években fejezték be az általános iskolát és nem tanultak tovább - egy gyökeres fordulat esetén esélytelen a 'civil' életben.
 

A történeti régiók közötti árucsere újraéledése

A feketegazdaság élénkülése a történeti régiók közötti árucsere újraéledésével is értelmezhetõ. Az 1920 elõtti Magyarország - a Kárpát-medence - önálló ökológiai és gazdasági egységet alkotott. "A belsõ népvándorlások bizonyítják, hogy a kárpáti népeket az életkörülmények, a gazdálkodási formák mennyire egymásra utalják" (Gunda 1949: 15-16). Az egyes nagyrégiók közötti munkamegosztási, kereskedelmi és kulturális kapcsolatok évszázados múltra tekinthetnek vissza. 1920 után a trianoni határokkal e kapcsolatokat adminisztratív úton felszámolták és csak a szocialista rendszer belsõ bomlásának felerõsödése tette lehetõvé a nyolcvanas évek közepétõl az árucsere és népi kereskedelem korábbi struktúráinak újbóli felbukkanását. Azt állítjuk tehát, hogy a KGST-piac és az olajcsempészet nem más, mint az etnikai és táji munkamegosztás újbóli intézményesülése a XX. század végének igényeihez igazodva; visszatérés az 1920 elõtti, a Kárpát-medence népei között spontán módon, alulról szervezõdõ kereskedelmi kapcsolatokhoz azzal a változással, hogy a globalizáció következtében új népelemek is megjelentek, és a fejlettebb infrastruktúrának köszönhetõen az árubeszerzés geográfiai lehetõségei is nagyobbak.

Az észak-keleti régióban alapvetõen a magyar-lengyel, magyar-ruszin, magyar-román kapcsolatok voltak jelen, ami kiegészült a földrajzi régiók és országok közötti kapcsolatokkal. Ilyen állandó kapcsolat állt fenn többek között az Alföld és a hegyvidék (Kárpátalja), az Alföld és Erdély, valamint Észak-Kelet Magyarország és Lengyelország, Erdély és Moldva, Észak-Kelet Magyarország és Moldva között.

A hegyaljai bornak köszönhetõen a magyar-lengyel kereskedelmi kapcsolatok már a XV. században is jelentõsek voltak, sõt a borkereskedelem következményeként a XVIII. század elejétõl lengyel diaszpórák is léteztek Hegyalján (Bencsik 1996: 335). A hatalmas méretû borkivitel velejárójaként már a XV. század elején gondot okozott a hegyaljai bor hamisítása. Egy 1611-bõl való lengyel törvény 100 márka büntetést szabott ki azokra, akik idegen bort magyar borként próbáltak eladni (Divéky 1905: 68-69). A hegyaljai borkereskedelem csaknem teljesen lengyelek, galíciai lengyel zsidók és görögök kezében volt, ami jól mutatja annak multinacionális jellegét. A kelet felé irányuló kereskedelmi kapcsolatok - igaz kevésbé szervezett keretek között - még intenzívebb voltak. A keleti régió (Erdély, Moldva, Havasalföld, Kárpátalja) árucseréjét egészen a vasútvonalak kiépüléséig a hatalmas méretû szekerezés jellemezte. A mai Románia soknemzetiségû területén a kereskedés az etnikumok közötti munkamegosztás következménye volt. Az egyes népcsoportok kereskedõi tudatosan kereskedtek a kézmûiparnak az adott kultúrára jellemzõ, a többieknél hiányzó, illetve hiánycikknek minõsülõ termékekkel. Ez a fajta népi-táji munkamegosztás spontán módon körzeteket alakított ki, ahol a résztvevõk (kistájak, falvak), a munkamegosztásból fakadó sajátos funkcióiknak megfelelõen specializálták termelésüket ("népi márkák" - Dankó 1986: 14.). Erdélyre vonatkozóan ifj. Kós Károly (1972) vizsgálta az egyes népi iparfajták elterjedtségét. Csak néhányat kiemelve a legfontosabbak közül jelezzük, hogy fazekasságból 76, fémmûvességbõl 45, ácsmesterségbõl 58 község szerezte jövedelmének döntõ hányadát. Az Erdélybõl az Alföld felé irányuló népi áruforgalom méretét mutatja, hogy a Maroson 1860 és 1880 között évente körülbelül 2 millió szál deszkát úsztattak le, míg a torockói vas kereskedelmének nyugati határa Debrecen és Arad volt (Kós 1972: 10-11).

A mai munkás és árusmigrációnak szintén megvoltak az elõzményei. Közismert a felvidéki szlovákok nyári alföldi munkavállalása, a drótos tót alakja pedig még ma is él a köztudatban. Az Alföld a bihari románság életében is jelentõs gazdasági tényezõ volt. "A bihari mócok faáruikkal Debrecenig, Szolnokig, Szegedig eljártak" (Gunda 1949: 15). Kós Károly (1972: 14). szerint a mócoknak az Alföld felé is irányuló kereskedelme és munkavállalása olyan nagy volumenû volt, hogy élelmük háromnegyed részét a Mezõségrõl és az Alföldrõl szerezték be. Ennek a tényén túlmutat annak a jelentõsége, hogy mind a Mezõség, mind az Alföld esetében magyar etnikumú volt az a népesség, mely a románság számára megélhetést biztosított. Azaz az évszázadok során kialakult egy olyan kollektív tudás, melynek magját az alkotta, miszerint a magyarság egy a gazdasági erejét tekintve fölényben levõ népcsoport, mely felvevõpiacot és munkaalkalmat biztosít a románságnak, s mint ilyen, fontos szerepet játszik a mindennapi megélhetésben.

Kárpátalját szegénysége még inkább az Alföldre utalta. Az ott élõket a csekély megmûvelhetõ földterület állandóan arra kényszerítette, hogy fuvarozással és kereskedéssel szerezzenek kiegészítõ jövedelmet, ami a vasút megjelenése elõtti idõszakban bírt nagy jelentõséggel. "Hajdan az oroszok közül sokan fuvaroztak tengelyen Lembergtõl Debrecenig és [Máramaros-] Szigettõl Kassáig, s ez nem csekély állandó jövedelmi forrásul szolgált" (Szabó O. 1913: 127.). A századelõn a rutének egyik legfontosabb kereseti lehetõsége az alföldi munka volt, melyre a májusi krumpliültetés után indultak, hogy csak augusztus végén térjenek haza. A két háború közötti idõszakban a Csehszlovákiához tartozó Kárpátaljával a korábbi idõszakra jellemzõ kapcsolatok nem szenvedtek olyan törést, mint Románia esetében. Zemplénben például "a vándor aratók nagyobb részét a környezõ tájakról lejáró, idegen ajkú csoportok adták, akik mind az uradalmakban, mind a nagyobb paraszti üzemekben részért vállaltak munkát" (Viga 1996a: 68.). A tájak közötti munkakapcsolatok intenzitását jelzi, hogy a "ruszin szolgalegény intézménye" az elsõ világháborút követõ két évtizedben is tovább élt, és csak 1945 után tûnt el véglegesen. A ruszin szolgalegények 16-17 évesen kerültek le a Bodrogközbe, ahol ellátás és némi bér fejében dolgoztak. A kezdetben gyenge nyelvi kommunikáció miatt a közös - görög katolikus - vallás jelentõsége rendkívülien megnõtt a szolgalegényeknek a családokhoz való integrálásában (Viga 1996a: 87).

A mai, a határokon átnyúló régi-új együttmûködési formák mély beágyazottságához minden bizonnyal hozzájárul a térségben többségben lévõ ortodox és a görög katolikus vallás által közvetített, Weber-i megközelítéssel értelmezett gazdasági etika: a nyugati-európai fejlõdésre jellemzõ racionalitás hiánya, a megtermelt profit csekély mértékû visszaforgatása a vállalkozásba az adott régió eredendõen nagyfokú szegénységével párosulva a nyugati mintájú fejlõdés áttörhetetlen akadályaként van jelen a hétköznapokban. Mindez részben azt is magyarázza, hogy az észak-keleti régió magyar, román és ukrán vidékei közötti látványos fejlettségbeli különbségek ellenére is miért mûködik az adott lehetõségekhez és igényekhez mérten hatékonyan a térség (fekete)gazdasága, azaz miért olyan nagy a határokon átnyúló feketegazdaság beágyazottságának mértéke.

A korábbi korszakok népi kereskedelmében és gazdálkodásában természetesen hiába keressük a feketegazdaság mai formáit, jellegzetességei mégis jelen voltak az akkori hétköznapokban is. E helyen nem foglalkozunk az ezzel kapcsolatos problémákkal, csak egy szektorára, a csempészetre utalnánk röviden. Erdélyben az állami monopóliumnak minõsülõ aranypor és a só csempészete folyt hatalmas méretekben. Orbán Balázs (1991: I/135) írja, hogy "a Székelyföld roppant sótelepei ellenére többnyire idegen földrõl (Oláhországból) becsempészett sóval látja el magát". Az egykori Felvidék és az Alföld között a trianoni békeszerzõdés után az évszázados kapcsolatok szétszakadása következményeként vált nagyarányúvá a fõleg élelmiszerre, iparcikkre és élõ állatra (lovak) koncentrálódó csempészet. A Felvidéken nem voltak szép és erõs lovak, ezeket korábban az Alföldrõl és Erdélybõl szerezték be. Az évszázados felosztásnak megfelelõen a szlovákok így iparcikkeiket, a magyarok terményeiket tudták nagy haszonnal értékesíteni (Viga 1996b: 147).

A népi kereskedelem és regulálatlan gazdaság strukturális stabilitásának egy másik indikátora, hogy a múlt század elejéhez képest a vásárhelyek és a piackörzetek vonzáskörzete alig változott. Bár mára a körzethatárok elmosódottabbak lettek és kitágultak, az akkor meglévõ vonzáskörzetek ma is létezõek. Az észak-keleti régióban a Kárpátoknak Pozsonytól a Máramarosi-havasokig terjedõ szakaszán 13 magyarországi helység lakói, négy útvonalon kereskedtek a Kárpátokon túli területekkel. Figyelmet érdemlõ, hogy a 13-ból 7 helység jutott Máramaros megyére, melyek kereskedelmi kapcsolatai Lemberg felé irányultak (Bácskai 1984: 65). A szatmári rész kelet felé a felvidékinél sokkal nyitottabb volt, egyedül Szatmárból 48 település lakói látogattak erdélyi piacközpontokat. A kelet felé irányuló kivitelben is jelentõs szerepet játszott a régió: Szatmárnémeti vásárain nagy számban fordultak meg erdélyi, moldvai és bukovinai kereskedõk, akik állatokat árultak és élelmiszert, dohányt, bort és posztót vásároltak (Bácskai 1988: 43.). Nyíregyházának, kutatásunk legfontosabb helyszínének, jelenlegi piac- és kereskedelmi központ funkciója a történeti régiók közötti árucsere újraszervezõdésének is a következménye. A város 1828-ban nagynak számító tiszta piackörzettel bírt, megosztott piackörzetében pedig Debrecen, Kassa, Miskolc, Nagykároly, Sátoraljaújhely és Ungvár városokkal, valamint Bodrogkeresztúr, Kisvárda, Nagykálló és Tokaj alközpontokkal osztozott. Nyíregyháza kapcsán már egy 1968-ban végzett kutatás során megállapítást nyert, "hogy az 1968-as intenzíven vonzott terület, amelynek valamennyi felmerülõ városi szükségletét a megyeszékhely elégítette ki, s amely nagyjából egybeesett a kiskereskedelem által intenzíven vonzott területtel, csaknem egybeesett Nyíregyháza 1828. évi tiszta körzetével" (Bácskai 1984: 311-312) .

A környezõ népességhez képest a polgárosultság magasabb fokán álló evangélikus telepes szlovákoknak az 1848-as jobbágyfelszabadítás elõtt pár évvel (1837) sikerült megváltaniuk magukat a jobbágyságtól. A hosszú távon jelentõs döntéseknél a város a késõbbiekben is képes volt saját érdekeit elõtérbe helyezni és az ehhez rendelt célokat megvalósítani. Nyíregyháza XIX-XX. századi fejlõdésében mindvégig meghatározónak véljük a térségnek azt a törekvését, hogy elmaradottságából tõkét kovácsolva jelenjen meg a nagypolitikában és így szerezzen fejlesztési forrásokat, mely politikának mindvégig a megerõsödõ régióközpont, Nyíregyháza volt a fõ nyertese. Ennek a lobbizási stratégiának a következménye volt a legfontosabb múlt századi beruházás a vasút nagyon korán, 1854-ben történt megépítése, amely kiépülése után a város ténylegesen is lekörözte az addigi megyeszékhelyt, Nagykállót, amit 1876-ban törvényileg is elismertek (ettõl az idõponttól Nyíregyháza Szabolcs megye központja). A vasútvonalak kiépülése tette teljessé "az északkeleti részek Nyíregyháza központúságát, mely szinkronban volt a város törekvéseivel" (Szabó G. 1993: 332).

Noha a város fejlõdése a századfordulón megtorpant, tény hogy az 1900-as népszámlálás szerint a 13 alföldi város közül Nyíregyházán volt a legmagasabb a kereskedelembõl élõk aránya (5,2%), míg az iparból élõknél 20,3 százalékkal a második helyet foglalta el, csak Gyula elõzte meg 25,5 százalékkal (Kósa 1991: 104.). A múlt század végén megtelepedõ mezõgazdasági feldolgozóipar, a szeszfõzés és a dohánytermesztés ipari méretûvé bõvülése már akkor és azóta is táplálja az ezekkel való illegális kereskedelmet. A századfordulón Szabolcsban mûködött az ország szeszipari kapacitásának egyharmada, de a szeszipari munkások 82 százalékát adta a megye. A dohánytermesztés arányai hasonlóak: az ország 39 dohánybeváltója közül a második legnagyobb a városban üzemelt, a megye dohánytermelése pedig megtízszerezõdött a századforduló elõtti néhány évtizedben (Szabó G. 1993: 339). Csak áttételes összefüggés állapítható meg a száz évvel ezelõtti központ funkció és iparstruktúra és a jelen feketegazdasággal kapcsolatos problémái között, mégis úgy véljük, hogy az akkori, végsõ soron a természeti adottságokban gyökerezõ fejlõdés egy olyan pályára állította a várost és régióját, melyek a mai napig meghatározzák a fejlesztés lehetõségeit. A nyíregyházi piac - az árukészlet bõvülése és a forgalom volumenének növekedése mellett - már a múlt század végén is hasonló funkciót látott el, mint ma, azaz integrálta a környezõ régiókban meglévõ szükségleteket és lehetõségeket, amely funkció folyamatos, pótlólagos forrást biztosított a tõkeszegény város fejlõdéséhez.
 

Feketegazdaság és reguláció

A kutatás egyik kérdése azt volt, hogy a piacok és a feketegazdaság jelentõségében és nagyságában megnyilatkozó regionális különbségek magyarázzák-e az adott térség társadalmi és gazdasági fejlõdésének sajátosságait, illetve a (spontán) reguláció különbözõ formái milyen mértékben erõsítik vagy gyengítik a feketegazdaságot. A regulációra, mint érdekek leképzõdésére tekintünk, míg az állam/önkormányzat részérõl a reguláció (részleges) hiánya a rövid távon párhuzamos érdekek nyilvánvaló beismerése. A kilencvenes évek Magyarországán a feketegazdaság szabályozását tekintve egyértelmû tendencia érvényesült, amely a feketegazdaság folyamatait utólag részlegesen regisztrálva, nagyobbrészt adminisztratív eszközökkel próbálta meg azt visszaszorítani (Borboly 1999). Az állam szerepvállalása párhuzamba állítható a második gazdaságnak a Kádár-korszakban történt szabályozásával, amikor a második gazdaság intézménye volt a rendszer egyik legfõbb legitimációs forrása, mely a társadalom fogyasztási igényeihez a gazdasági alapot biztosította. A szocialista rendszerben ez egyfajta szelepként is mûködött: egy árnyék-autonómia keretein belül lehetõséget, sõt kitörési pontot nyújtott az egyéni ambícióknak, míg a rendszer számára belsõ stabilitást adott.

A rendszerváltozás után a második gazdaság, mint az állammal gazdaságilag, szervezetileg és morálisan szemben álló intézmény megszûnt és aktorai piaci versenyhelyzetbe kerültek. Feltûnõ azonban, hogy a korábban a második gazdaságra vonatkoztatott, az állam részérõl az "élni és élni hagyni" elv érvényesülésével jellemezhetõ regulációs politika 1990 után átmásolódott a feketegazdasággal kapcsolatos állami/önkormányzati politikákra. Az állam csak részben volt képes felügyelete alatt tartani a rendszerváltozás folyamatát; az átalakulás társadalmi-gazdasági hatásainak következményeként a már korábban is létezõ feketegazdaság megerõsödött. Az állam szempontjából elsõdleges fontosságú társadalmi egyensúly megõrzésén kívül ennek a politikának egy másik fontos következménye is van: kiegészítõ forrást biztosít, munkahelyet és keresletet teremt a rendszerváltás veszteseinek túléléséhez és legelmaradottabb régiók fejlesztéséhez. Az észak-keleti régióban így egy olyan terület- és gazdaságfejlesztés valósul meg, mely eszközeiben és céljaiban csak félig-meddig, illetve egyáltalán nem a törvények által rögzített, közvetett céljait és externális hatásait tekintve viszont legitim.

A reguláció egy igencsak fontos aspektusa a nemzetállamok közötti eltérõ regulációs gyakorlat, amely kiváltója a feketekereskedelem ismert formáinak, mert mind az olajcsempészek, mind a KGST-piac aktorai az ukrán, magyar, román adó-, tb.- és vámtételek különbségeibõl eredõ hasznot váltják profittá. Mind Ukrajnában, mind Romániában nagy a kereslet, a Magyarországon elõállított vagy forgalmazott élelmiszerek és egyéb árucikkek iránt megfelelõ magyar regulációs politikával (adó-, vámtételekkel például) jó versenyhelyzetbe kerülhetnének az említett piacokon a teljesen legálisan mûködõ kereskedelmi cégek is. Mivel a magyar gazdaságpolitikai vezetés nem ismerte fel a kínálkozó piacok kihasználásnak gazdasági - és a keleti régiók szempontjából - szociális következményeit, illetve nem dolgozta ki a mûködõ feketepiac legalizálásának minden aktor számára kölcsönös elõnyöket biztosító feltételeit, a szomszédos államok hiánygazdaságából eredõ piaci helyzetet nem, vagy a lehetõségekhez képest kisebb mértékben és a tanulmányban korábban ismertetett feketegazdasági módszerekkel tudják a magyar vagy a Magyarországon bejegyzett és adózó kis- és nagykereskedõk kamatoztatni. A nem megfelelõ, illetve hiányzó reguláció következtében a költségvetés is jelentõs bevételtõl esik el és a feketegazdaság szereplõi sem képesek tevékenységüket teljességgel legalizálni. A kölcsönös elõnyök összehangolása pedig törvényhozási vagy politikai szempontból nem kivitelezhetetlen, de a kilencvenes évek kormányai óvakodtak attól, hogy úgy regulálják a feketepiacokat, hogy a nemzetállamok eltérõ vagy nem létezõ piacszabályozásából származó profittermelés a magyar állam gazdaság, illetve kereskedelmi politikájának a részévé váljon.

A közvetlen reguláció hátterében azok a csoportok állnak, melyek (gazdasági) érdekeit sérti a feketegazdaság és a piacok léte. Ide soroljuk a költségvetés bevételi oldaláért felelõs testületeket (APEH, TB, BM, PM), azokat a multinacionális cégeket, melyek termékeit hamisítják és a piacokra mint tisztességtelen versenytársra tekintõ multinacionális áruházláncokat. A feketegazdaságot közvetlen módon a kormány, az önkormányzatok rendeletei és a parlament által meghozott törvények regulálják. A törvényalkotási mechanizmus során a parlamenti bizottságokban jelen levõ lobby-csoportok érdekei jelentõs mértékben reprezentálódnak a törvényjavaslatokban. A lobbizás eredményességét tekintve elsõ helyen állanak a multinacionális cégek, melyek piacaik és beruházásaik jövedelmezõségét féltik a feketegazdaságtól. A multik által (is) kikényszeríttet reguláció szemléletes példája a jövedéki törvény többszöri módosítása és szigorítása (Borboly 1999).

A közvetlen parlamenti jelenlét mellett a multinacionális cégeknek más - hatásaiban csak közvetetten jelentkezõ - eszközei is vannak a feketegazdaság gyengítésére. Az ország nyugati és keleti felén a gazdasági-társadalmi változások irányának jó indikátora e cégek befektetéseinek mértéke. Tény, hogy e befektetések a nyugati részen is csak pontszerûen történtek, azaz egy-egy nagyobb településre koncentrálva, viszont munkaerõ-szükségletük miatt az adott térség egészét képesek egy adott iparág szerint integrálni, s ezáltal a népesség nagy részét száz százalékos reguláció és hierarchikus kontroll mellett foglalkoztatni. Az ország elmaradottabb észak-keleti fele ezzel szemben autonómnak mondható, ahol a lakosság jelentõs része segélyekbõl él, emellett pedig a szó szoros értelemben vett önfoglalkoztató, fogyasztási szükségleteit pedig a KGST-piacokon elégíti ki. A nyereségesség mellett a kereskedelempolitikájukban a terjeszkedést a legelsõ helyre soroló multinacionális cégeknek a konkurencián kívül meg kell küzdeniük a feketemunkával és a feketekereskedelemmel is, mint a versenyképességet leginkább zavaró két tényezõvel. Szabolcsban néhány privatizált kisebb céget leszámítva zöldmezõs beruházásokkal alig van jelen a multinacionális termelõ tõke; a kereskedelemben más a helyzet, itt a multik az utóbbi években áruházláncaikon keresztül intenzív terjeszkedésbe kezdtek. Felismerték, hogy a határ menti illegális iparcikk és élelmiszerkereskedelem hasznát szinte kizárólag a KGST-piacok fölözik le, így napjainkban kvázi versenytársként szállnak be a magyar, román és ukrán vásárlókért folytatott küzdelembe.

A Metro üzletlánc például, mely a fõvároson kívül csak a legnagyobb vidéki városokban van jelen, a Debrecentõl mindössze hatvan kilométerre fekvõ Nyíregyházán is áruházat nyitott, és csakúgy mint Debrecenben, a vásárlók jelentékeny része a határon túlról érkezõ kiskereskedõ. A többi áruházlánc szintén jelen van, a Spar már második üzletét építi, míg a Tesco, a Plaza és a Billa telket vett, illetve tárgyal róla (HVG 1998. dec. 26.). A KGST-piacok engedélyezése és felügyelete, valamint a beruházások engedélyezése és támogatása is az önkormányzatok hatókörébe tartozik. Nyíregyháza vezetése a multik révén egyrészt megpróbál több adóbevételekhez jutni, másrészt valószínûleg szociális indokokkal tág teret hagy a KGST-piac mûködésének is. Mivel a KGST-piac teljesértékû piacként funkcionál, a multik között kialakuló versenyben dõl el majd el, hogy ez az intézmény fennmarad-e.
 

Autonómia és integráció

A szabolcsi feketegazdaság kutatásának egyértelmû - bár kissé váratlan - tapasztalata, hogy az olajcsempészet általunk leírt formájában és a KGST-piac szervezõdésében sincs jelen a szervezett alvilág. Az ukrajnai fekete olajkutakat az ukrán maffia látja el gázolajjal, de - mint ahogy errõl a korábbiakban írtunk - a tényleges csempészetben és a magyarországi terítésben a maffiának nincs szerepe, és a KGST-piac szereplõit sem kontrollálja egy illegálisan mûködõ szervezet. A feketegazdaság megfigyelt jelenségei regulációjának ezért valószínûleg nem a szigorítás az optimális módja, mert az azt kiváltó okok adminisztratívan nem szüntethetõek meg.

Mivel mind a piac, mind a csempészet több éve mûködik és a szereplõk részvétele institucionalizálódni látszik, vevõkörük stabil, az önkormányzati reguláció kiszámítható, nincs egyetlen olyan érvünk sem, amely ellentételezné a megfigyelt jelenségek piacszervezõ képességét. A feketegazdaság ezen szegmensein a kínálat-kereslet szerint mûködõ aktorok szerepelnek, akik kihasználják ugyan a reguláció réseit, de nem hoztak létre az állami/önkormányzati hatalommal szemben alternatív (és illegális) szervezeteket. Lehet, hogy idõ múltával és az akkumulálódó profit és piaci pozíció védelmében megteszik, de jelenleg e jelenségkört elemezve sokkal fontosabbnak tarjuk, hogy a posztszocialista átalakulási válság körülményei között olyan gazdaságszervezõdést figyelhettünk meg, amelyet az átalakulás vesztesei mozgatnak, amely életképesnek bizonyult és amellyel szemben az állami gazdaságpolitika nem tudott a jól-rosszul mûködõ szociálpolitika segélyein túlmutató alternatívákat felmutatni.

Nem állítható, hogy kifejlett alternatív gazdaság- vagy társadalomfejlõdési modell az amit leírtunk, de ennek okát leginkább a reguláció fantáziátlanságában jelölhetjük meg. A feketepiac és szereplõi ugyanis bizonyították, hogy a maffia-típusú szervezettség nélkül, nyugodtan állíthatjuk, hogy a kereslet-kínálat, tehát amennyire annak értelme van, a szabadpiaci szabályok szerint képesek mûködni, tehát integrálódni tudnak a piacgazdaságba, különleges állami hozzájárulás nélkül is, ami pedig a passzív központi gazdaságfejlesztés idõszakában alternatív modellé is nõhet, ha az egyelõre a fekete és legális gazdaság határán kísérletezõ, de piacképességüket már bizonyított szereplõk legális gazdaságba történõ integrálódása szabad utat talál.
 

Irodalom

Andrásfalvy Bertalan 1978. A táji munkamegosztás néprajzi vizsgálata. In: Etnographia 1978/2, 231-243.

Arlacchi, Pino 1998. The Mafia, Cosa Nostra and Italian institutions. In: Salvatore Secchi (ed.) Deconstructing Italy, Italy in the nineties. Berkley, Univ. of California, International and Area Studies Series

Atkinson, John-Storey, David 1994. (eds.) Employment, the samll firm and the labour market. Routledge

Bácskai Vera 1984. Piackörzetek, piacközpontok és városok Magyarországon 1828-ban. Budapest: Akadémiai Kiadó

- 1988. Városok és városi társadalom Magyarországon a 19. század elején. Budapest: Akadémiai Kiadó

Beluszky Pál 1974. Nyíregyháza vonzáskörzete. Budapest: Akadémiai Kiadó

Bencsik János 1996. Lengyel diaszpórák Hegyalján a 18. század elejérõl. In: Katona Judit-Viga Gyula (szerk.) Az interetnikus kapcsolatok kutatásának újabb eredményei. Miskolc, 335-347.

Borboly István 1999. A feketegazdaság elleni harc a Parlamenti Napló tükrében

Castells, Manuel 1998. The informational age: economy, society and culture III. End of Millennium. Blackwell

Czakó Ágnes 1997. Négy város négy piaca. In: Kárpáti Zoltán (szerk.) Társadalmi és területi folyamatok az 1990-es évek Magyarországán. MTA TKKK

Csite András-Ivaskin Attila-Letenyei László-Orbán Sándor-Varga Sándor 1999. Recesszió és alkalmazkodás egy kárpátaljai faluban. In: Boros László (szerk.) Kárpátalja. Észak és Kelet-Magyarországi Földrajzi Évkönyv 6. Nyíregyháza, 213-227.

Dankó Imre 1973. A magyar vásárok funkciói. Különlenyomat a Hajdúsági Múzeum Évkönyvébõl. Hajdúböszörmény

- 1979. Vándorlás és árucsere. (Vázlat és irodalmi tájékozódás a Kárpát-medencei árucsere és migráció kapcsolatának kérdéséhez.) In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1978. Debrecen 251-287.

- 1986. Árucsere és migráció. In: Szabadfalvi József-Viga Gyula (szerk.) Árucsere és migráció. Miskolc, 11-19.

Divéky Adorján 1905. Felsõ-Magyarország kereskedelmi összeköttetései Lengyelországgal fõleg a XVI-XVII. században. Budapest

Fernandes, Ederio-Ann Varley (eds.) 1998. Illegal cities. Zed Books

Fényes Elek 1843. Magyar országnak mostani állapotja statisztikai és geográphiai tekintetben II. Pest

Fügedi Márta 1986. Árucsere útján terjedõ elemek az észak-magyarországi viseletben. In: Szabadfalvi József-Viga Gyula (szerk.) Árucsere és migráció. Miskolc, 197-203.

Goldman, Marshall 1996. Why is the Mafia so dominant in Russia? Challenge, January-February, 39-47.

Gregson, Nicki-Louise Crewe 1997. The bargain, the knowledge and the spectacle: making sense of consumption in the space of car-boot sale. Environment and Planning D. Society and Space, volume 15

Gunda Béla 1949. A magyar népi mûveltség kelet-európai helyzete. In: Néprajzi Tanulmányok 1. Budapest, 3-19.

- 1954. Az orosz vengerec "házaló kereskedõ" jelentésének néprajzi vonatkozásai. In: Etnographia 1954/1(?), 76-87.

Gustafson, Thone 1999. Capitalism Russian style. Cambridge University Press

Handelman, Stephen 1995. Comrade criminal. Russian new mafiya. New Haven: Yale University Press

Hoffmann Mihály 1931. Nyíregyháza kereskedelme. In: Hunek Emil (szerk.) Nyíregyháza és Szabolcs vármegye községei. Budapest: Magyar Városok Monográfiája Kiadóhivatal, 133-146.

Katona Imre 1976. A magyar vásárok folklórja. In: Vásártörténet - Hidivásár. Kiadja a Hortobágyi Intézõ Bizottság, 111-192.

Kleinknecht, William 1996. The new ethic mobs: the changing face of organized: crime in America. New York: The Free Press

ifj. Kós Károly 1972. Az árucsere néprajza. In: ifj. Kós (szerk.) Népélet és néphagyomány. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 9-51.

- 1976a. A hétfalusi szekeresség. In: ifj. Kós (szerk.) Tájak, falvak, hagyományok. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest, 80-100.

- 1976b. Vásárok és vidékek. In: ifj. Kós (szerk.) 1976a 326-381.

Kósa László 1991. Paraszti polgárosulás és a népi kultúra táji megoszlása Magyar-országon (1880-1920). Debrecen

Larkham, Peter I. 1995. Controlling the car - boot sale? Area, 27/4, December

Los, Maria (ed.) 1989. The second economy in Marxist states. Macmillan Press

Lukács Ödön 1886. Nyíregyháza szabad, kiváltságos város története. Nyíregyháza, Jóba Elek Könyvnyomdája

Martin, John-Anne T. Romano 1992. Multinational Crime. London: Sage

Mingione, Enzo 1993. Family strategies and social development in Northern and Southern Italy. In: Henri Lustiger-Thaler and Daniel Salée (eds.) Artful practices. The political economy of everyday life. Black Rose Books

Murray, Diane H.-Qin Baogi 1994. The origins of the Trandihui. The Chinese triads in legend and history. Stanford: Stanford Univ. Press

Orbán Balázs 1991. A Székelyföld leírása. (Reprint) Babits - Magyar Amerikai Kiadó Rt, Szekszárd

Páll István 1986. Árucsere a Tisza két partja között. In: Szabadfalvi József és Viga Gyula (szerk.) Árucsere és migráció. Miskolc, 155-164.

Potter, Gary W. 1994. Criminal organisations: vice, racketeering and politics in an American City. Waveland Press

Br. Prónay Gábor 1855. Vázlatok Magyarhon népéletébõl. Góbel Ármin sajátja. Pesten

Reardon, L. 1994. The legal aspects of car - boot sales and markets. Journal of Planning and Environment Law, January, 13-19.

Scott, Peter D.-Jonathan Marshall 1991. Cocaine politics. Drugs, armies and the CIA in Central America. Berkley: Univ. of California Press

Seymour, Christopher 1996. Yakuza Diary. Doing time an the Japanese underworld. New York: Atlantic Monthly Press

Sik Endre 1997a. Az információs piachelyek és a külföldi kereskedõk területi elhelyezkedése Magyarországon. In: Kárpáti Zoltán (szerk.) Társadalmi és területi folyamatok az 1990-es évek Magyarországán. MTA TKKK

- 1997b. A KGST-piacok a mai Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 4.

- 1999. Emberpiac a Moszkva téren. Szociológiai Szemle, 1.

Smith, Gavin 1993. Western European informal economies in historical perspective. In: Henri Lustiger-Thaler and Daniel Salée (eds.) Artful practices. The political economy of everyday life. Black Rose Books

Sterling, Claire 1994. Thieves' world: the threat of the new global network organized crime. New York: Simon and Schuster

Strong, Simon 1995. Whitewash: Pablo Escobar and the cocaine wars. London: Macmillan

Szabó Géza 1993. A kiegyezéstõl az 1. világháború végéig. In: Szabolcs-Szatmár-Bereg megye monográfiája 1. Nyíregyháza, 321-354.

Szabó Oreszt 1913. A magyar oroszokról (ruthének). Budapest

Szirmay Antal 1809. Szathmár vármegye fekvése, történetei és polgári ismérete I. Buda

Tárkány Szûcs Ernõ 1976. A vásár és jogi népszokásai. In: Vásártörténet - Hidivásár. Kiadja a Hortobágyi Intézõ Bizottság, 333-376.

Thomas J. 1995. Surviving in the city. The urban informal sector in Latin America, Pluto Press

Viga Gyula 1996a. Vándormunkások - munkásvándorlások. In: Hármas határon. Miskolc, 65-91.

- 1996b. Változások a Felsõ-Bodrogköz táji kapcsolataiban (XVIII-XX. század). In: Hármas határon. Miskolc, 111-165.

Wheelock, Jane 1993. Survival strategies of small business families in a peripheral local economy. A contribution to institutional value theory In: Henri Lustiger-Thaler and Daniel Salée (eds.) Artful practices. The political economy of everyday life. Black Rose Books

Wrigley N.-M. Lowe 1996. Retailing, consumption and capital. Longman
 

*A tanulmány az OTKA 20221. sz. kutatás (Feketegazdaság: intézményesülés és kormányzati magatartás; kutatásvezetõ: Kovách Imre) támogatásának felhasználásával készült.