Kovács András

Kovács András
A LATENS ANTISZEMITIZMUS MÉRÉSE

Az elõítéletekkel foglalkozó empirikus kutatások egyik legnagyobb problémája, hogy olyan vélemények alapján kell következtetéseket levonniuk a vizsgált csoport tagjainak elõítéletességérõl, amelyeket bizonyos társadalmi feltételek között, különösen az elõítéletes emberek nem szívesen hangoztatnak a nyilvánosság elõtt.

Mint azt Angelusz Róbertnek a latens közvéleménnyel foglalkozó elemzései bemutatták (1996a: 9-39), mindenekelõtt a politikai és társadalmi rendszer, a nyilvánosság szerkezete befolyásolja a vélemények kialakulását, azok rejtõzködõ vagy könnyen megnyilvánuló jellegét. Lehet, hogy egy kutatás azért nem képes jól mérhetõ véleményeket találni, mert az adott társadalomban a véleményformálódás alacsony szintû, de az is lehet, hogy azért nem, mert a társadalom tagjait "a pszichológiai elõnykeresés finom törekvése, (...) az egzisztenciális függõség, illetve a keményebb társadalmi konzekvenciáktól való félelem" véleményük elrejtésére készteti. A faji, vallási és egyéb csoport-elõítéletek azok közé a nézetek közé tartoznak, amelyeket még a demokratikus, fejlett és jól mûködõ nyilvánossággal rendelkezõ társadalmi rendszerekben is gyakran titkolnak, mert nyilvános hirdetésük az effajta nézeteket elítélõ konszenzus nyílt megszegését jelenti, és - mint minden illegitim viselkedés nyilvános vállalása - legalábbis pszichológiai konfliktusokkal, esetleg hátrányokkal jár.

Az elõítéletekrõl és különösen az antiszemitizmusról végzett kutatások egyértelmûen arról számolnak be, hogy a megkérdezettek erõs látencia-nyomást érzékelnek, azaz kockázatosnak tartják a zsidóellenes vélemények megnyilvánítását. Egy, 1991 nyarán, Ausztriában végzett antiszemitizmus vizsgálat során például a megkérdezettek 27 százaléka tért ki a válaszadás elõl, amikor azt kérdezték, hogy korlátozni kellene-e a zsidók számát a befolyásos pozíciókban, és 31 százalékuk utasította el az állásfoglalást arról, hogy törvényben kellene-e szabályozni, mennyi vagyont, illetve földtulajdont szerezhessenek az osztrák zsidók (Karmasin 1992: 31-34). 1989-ben, Németországban a felnõtt lakosságot reprezentáló megkérdezettek 20 százaléka értett egyet azzal a kijelentéssel, hogy "ha zsidókról beszélek, mindig nagyon óvatos vagyok, mert különben az ember könnyen megégetheti az ujját", és 15 százalék nyilatkozott úgy, hogy "amit a zsidókról gondolok, nem mondom el akárkinek" (Bergmann-Erb 1991: 280). Ugyanezt a kijelentést 1993-ban a magyar egyetemisták 25 százaléka fogadta el, és ugyanennek a csoportnak 52 százaléka vélte úgy, hogy "ha az ember rosszat mond egy zsidóról, mindjárt antiszemitának bélyegzik" (Kovács 1997: 58).

Az antiszemitizmus mérésével foglalkozó kutatók számára természetesen az a legfontosabb kérdés, hogy a látencia-nyomás érzékelése valódi véleményük elhallgatására készteti-e a megkérdezetteket az interjúk során. Ez nyilván attól függ, hogy nyilvános diskurzusnak tekintik-e a szociológiai interjút, és ezért inkább elvártnak tartott, konform véleményeket hangoztatnak, vagy magánbeszélgetéshez hasonló kommunikációnak, amelyben rendszerint a kényes kérdésekrõl is azt mondják, amit valóban gondolnak. Erre a kérdésre nincs általános elméleti válasz. Bergmann és Erb németországi kutatásuk során arra a következtetésre jutottak, hogy bár a megkérdezettek mintegy negyedrésze erõteljesen érzékelte a látencia-nyomást, a zsidóellenes nézetek hangoztatását leginkább az antiszemiták tartották kockázatosnak - tehát azok, akik egyébként a felmérés során nem rejtették el véleményüket. Bergmann és Erb szerint - akik az egész népességben 12 százalék erõsen antiszemitát és 7 százalék nagyon erõsen antiszemitát találtak - a vizsgált népesség maximum tovább 4 százaléka lehet rejtett antiszemita (Bergmann-Erb 1991: 282).

A magyar egyetemi és fõiskolai hallgatók reprezentatív mintáján 1993-ban végzett felmérés hasonló eredményeket hozott. Az derült ki, hogy a megkérdezés során antiszemita válaszokat adók érzékelték a legerõsebb látencia-nyomást, de ez nem tartotta vissza õket véleményük nyílt hangoztatásától az interjúhelyzetben. A felmérés eredményei alapján arra jutottam, hogy a diákok között a 7,5 százalék szélsõséges antiszemita és a 18 százalék antiszemita mellett még maximum 9 százalék (de valószínûleg ennél kevesebb) rejtõzködõ antiszemita található (Kovács 1997: 59-62). Angelusz Róbert viszont egy országos reprezentatív mintán végzett elemzés eredményeképpen ennél erõsebb latens antiszemitizmust talált: a 12 százalék nyílt és vállalt antiszemita mellett 12 százalék latens antiszemitát azonosított (1996b: 211).

Az eredmények eltérését egyfelõl a feltett kérdések különbözõsége magyarázza, másfelõl azonban bizonyára az a tény is, hogy valószínûleg eltérõ mértékben tekintették anonim és nem nyilvános szituációnak a szociológiai interjút a nyugatnémet megkérdezettek, a magyar egyetemisták és a teljes magyar társadalmat reprezentáló minta tagjai. Feltehetõ, hogy az utóbbi közegben nagyobb a bizalmatlanság és ezért a látenciára való hajlam. Ezért, amikor az antiszemita elõítéletek magyarországi elterjedtségérõl és erõsségérõl próbálunk képet alkotni, mindenképpen indokolt, hogy megvizsgáljuk: nem kell-e korrigálnunk az interjúk során nyíltan hangoztatott véleményekre alapuló mérési eredményeinket azért, mert a megkérdezettek egy jelentõs része elrejtette valódi nézeteit.

1995 márciusában 1500 személlyel készítettünk kb. 60 perces személyes interjút. A megkérdezettek összetétele nem, életkor, lakóhely és iskolázottság szerint reprezentálta a teljes magyar felnõtt (18 éven felüli) lakosságot.¹ Az antiszemitizmus mérésére - az elõítélet-elméletek egyik legelterjedtebb változatából kiindulva - három független skálát dolgoztunk ki. Külön mértük a zsidóellenes elõítéletek tartalmát, az elõítéletek érzelmi telítettségét és a zsidókkal szembeni diszkriminációra való hajlandóságot. Ezután a három skálán elért skálaértékek alapján soroltuk be a megkérdezetteket az eltérõ mértékben elõítéletes csoportokba. A besorolás eredményét az 1. táblázat mutatja.²

1. táblázat
Az antiszemiták aránya a mai magyar felnõtt népességben

	N	százalék
Nem antiszemita	420	29
Sztereotipizáló	478	32
Antiszemita	246	17
Szélsõséges antiszemita	116	8
Besorolhatatlan	213	14
Összesen	1473	100

Ezek szerint a mai magyar felnõtt lakosság 29 százaléka nem antiszemita, 25 százaléka antiszemita, és 32 százaléka elfogadja a zsidókról kialakult évszázados gazdasági sztereotípiák némelyikét, anélkül, hogy ehhez különösebb antiszemita érzületet társítana.³ További 14 százalék attitûdjei a sok válaszhiány miatt nem mérhetõk, s így az attitûdhiány következtében ez a csoport is inkább a nem antiszemiták közé sorolható.

Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy skálakérdésekre adott válaszok alapján a mai magyar felnõtt lakosság egynegyede minõsíthetõ antiszemitának. A kérdés tehát az, hogy módosítanunk kell-e ezt a mérési eredményt azért, mert a megkérdezettek egy része a skálakérdések megválaszolásakor esetleg elrejtette valódi véleményét.

A látencia problémájával foglalkozó irodalom, Luhmann definícióit követve (1984: 458), a látenciának két fajtáját különbözteti meg. Tudati vagy ténybeli látenciáról akkor beszélnek, ha a megkérdezett személyeknek egyszerûen nincs kialakult véleményük a vizsgált kérdésekrõl, kommunikatív vagy funkcionális látenciáról pedig akkor, ha a kommunikációban résztvevõk elrejtik valódi véleményüket (Bergmann-Erb 1986, 1991; Bellers 1990). A vélemény elrejtése két módon történhet: lehetséges, hogy a megkérdezettek nem válaszolnak a kérdésekre, holott van véleményük, de az is lehet, hogy nem valódi nézeteiket nyilvánítják ki.

Látencia-vizsgálatunkhoz három, más vizsgálatok során már alkalmazott kérdéscsoportot használtunk. Az elsõ kérdéscsoport a látencia-nyomás érzékelésének erõsségét méri, és lehetõséget ad annak vizsgálatára, hogy hol helyezkednek el az antiszemitizmus skálán azok, akik nagyon erõs látencia-nyomást érzékelnek. A második kérdéssor alapján láthatóvá válik, hogy az egyes megkérdezettek hogyan ítélik meg az antiszemitizmus erõsségét a társadalomban, és - az antiszemitizmus skálán elfoglalt helyük alapján - az általuk vélt többséghez vagy kisebbséghez sorolják magukat. Ez az elemzés azért fontos a látencia becslése szempontjából, mert a kutatások már sokszor kimutatták, hogy bizonyos csoportok a látencia-nyomásra úgy reagálnak, hogy valódi véleményüket másokra, leggyakrabban a "társadalom többségére" kivetítve nyilvánítják meg (Angelusz 1996b: 205). Végezetül pedig egy sor olyan állításról, amelyek többé vagy kevésbé antiszemita nézeteket jelenítenek meg, azt tudakoltuk, hogy a megkérdezett antiszemitának tekinti-e õket vagy sem. A tagadó válaszokat azért tekinthetjük esetleg a látencia indikációjának, mert elõfordulhat, hogy a megkérdezett elleplezett antiszemita nézeteinek illegitimitása miatt érzett kognitív disszonanciát azáltal oldja fel, hogy a szóban forgó nézeteket nem antiszemitának, azaz legitimnek nyilvánítja. A három kérdéscsoportra adott válaszokból azután indexeket képeztünk, és a látencia-vizsgálat további részében ezeket az indexeket használtuk. A válaszok megoszlását és az indexeket az alábbi hat táblázat mutatja.

2. táblázat
A látencia-nyomás érzékelése (százalékban)

	igaznak tartja	nem tartja igaznak	nem tudom/nincs válasz
...amit a zsidókról gondolok, nem mondom el akárkinek	29	62	9
...azt hiszem, sokan nem merik nyíltan elmondani, hogy mit gondolnak a zsidókról	54	35	11
...ha az ember rosszat mond egy zsidóról mindjárt antiszemitának bélyegzik	44	41	15

3. táblázat
Látencia-index (százalékban)

egyik állítás sem igaz	29
egy állítás igaz	29
két állítás igaz	29
három állítás igaz	13

4. táblázat
Az antiszemitizmus becslése (százalékban)

	nagyon sokan (4)	sokan (3)	kevesen (2)	nagyon kevesen (1)	NT/NV (0)
Ma Magyarországon mennyien lehetnek, akik ellenszenvvel tekintenek a zsidókra?	2	23	48	16	11
És mennyien lehetnek azok, akik korlátozni akarják a zsidók befolyását az országban?	2	23	46	16	13
És mennyien lehetnek olyanok, akik szerint jobb lenne, ha a zsidók kivándorolnának?	1	17	44	24	14

5. táblázat
Becslés-index a három kérdésre adott válaszok összegzése alapján (százalékban)

nagyon kevés antiszemita van (1-3 pont)	15,3
kevés antiszemita van (4-6 pont)	47,9
sok antiszemita van (7-8 pont)	13,8
nagyon sok antiszemita van (9-12 pont)	13,5
nem tudja felbecsülni (0 pont)	8,4

6. táblázat
Antiszemita-e az, ...(százalékban)

	Antiszemita	nem antiszemita	NT/NV
aki számon tartja, hogy környezetében kik zsidók	23	66	11
aki a Magyarországon élõ zsidókat nem tekinti magyarnak	57	31	12
aki nem lépne házasságra zsidóval	52	36	12
aki korlátozni akarja a zsidók számarányát egyes foglalkozási csoportokban	67	22	11
aki szerint a zsidók semmilyen körülmények között nem válhatnak teljesen magyarokká	60	28	12
aki szerint a zsidóknak felismerhetõ tulajdonságai vannak	19	70	11
aki úgy véli, hogy Krisztus meggyilkolása a zsidók megbocsáthatatlan bûne	37	42	21
aki szerint jobb lenne ösztönözni a zsidók kivándorlását Magyarországról	77	13	10
aki szerint a magyarországi zsidók érdekei jelentõsen különböznek a nem zsidókéitól	35	50	15
aki szerint, a zsidók már nem képesek beilleszkedni a magyar társadalomba	48	38	14
aki szerint a zsidókkal szemben sem követtek el nagyobb bûnöket, mint a kommunizmus üldözöttjeivel szemben	30	51	19
aki szerint a zsidók felelõsek a kommunizmus magyarországi uralmáért	45	34	21
aki szerint a zsidók bomlasztják és gyengítik az õket befogadó nemzeteket	65	21	14
aki szerint a zsidók ellenségesek a keresztény hittel szemben	42	39	19

7. táblázat
Az antiszemitizmus tagadása index (százalékban)

0-3 kijelentés antiszemita	23
4-6 kijelentés antiszemita	25
7-9 kijelentés antiszemita	28
10-14 kijelentés antiszemita	24

A vizsgált népességben tehát két olyan csoport van, amellyel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy az interjúk során elrejtették valódi véleményüket, nem nyilvánították meg valódi attitûdjeiket. Az elsõ csoport azoké, akik nagyon sok kérdésre nem adtak érdemleges választ - azaz nem válaszoltak, vagy "nem tudom" választ adtak -, a második pedig azoknak a csoportja, akik esetleg nem azt mondták, amit valóban gondolnak, hanem olyan válaszokat adtak a feltett kérdésekre, amelyeket elvárt, legitim válasznak tekintettek.

A válaszadás elõli kitérés mögött kétféle motívum húzódhat meg. Lehetnek olyanok, akiknek valóban nincsenek kialakult véleményük a feltett kérdésekrõl, a vizsgálat problémái számukra érdektelenek. De lehetséges az is, hogy a tartalmas válasz megtagadása a meglévõ vélemény leplezésére szolgál. Luhmann kategóriáival az elõbbi csoportra a ténybeli látencia, az utóbbira a kommunikációs látencia a jellemzõ. Gilljam és Granberg az elõbbieket valódi attitûdnélkülieknek (real nonattitudes, true negatives), az utóbbiakat pszeudo-attitûdnélkülieknek (pseudo-nonattitudes, false negatives) nevezi (1993: 349). Elemzésünknek elsõsorban erre a csoportra kell koncentrálnia.

A válaszadás elõli kitérést azoknak a kérdéseknek a segítségével vizsgáltuk, amelyek alapján a megkérdezetteket az antiszemitizmus erõssége szerint csoportokba soroltuk. A skálaképzéshez használt 25 kérdésre a tartalmas válasz megtagadásának az aránya a következõ volt:

8. táblázat
A válaszmegtagadás (NV) és a "nem tudom" (NT) válaszok aránya a 25 skálakérdésre (százalékban)

nincs NT/NV	43
Kevesebb, mint 10% NT/NV	19
10-20% NT/NV	16
20-30% NT/NV	6
30-40% NT/NV	6
több, mint 40% NT/NV	10

A megkérdezetteknek tehát 22 százaléka legalább 6 kérdésre nem válaszolt, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy nem adott tartalmas választ az antiszemita elõítéletek erõsségét mérõ kérdésekre. Ebbõl a csoportból azonban csak a több mint 10 kérdés (40%) elõl kitérõk csoportja válik ki: közöttük az átlagnál szignifikánsan többen vannak a falusi, alacsony iskolázottságú, alacsony státusú, szegény emberek, akik többnyire a kérdõíven szereplõ általános gazdasági és politikai attitûdöket vizsgáló kérdésekre sem adtak tartalmas választ. Érdekes még, hogy a nõk valamivel hajlamosabbak a válaszadás elhárítására, viszont a budapestiekre a magas válaszadási hajlandóság jellemzõ. Megvizsgáltuk azt is, hogy különböznek-e a válaszadást különbözõ mértékben elhárító csoportok a xenofóbia, anómia és konzervativizmus erõssége szerint - azaz három olyan attitûd alapján, amely vizsgálatunk eredményei szerint kiváltja az antiszemitizmust (Kovács 1999: 413) -, de nem találtunk közöttük szignifikáns eltéréseket. Ez az adat is azt jelzi, hogy általában véve a válaszmegtagadás mögött inkább attitûdhiány, mint látencia húzódik meg.

Ezt a benyomást erõsíti meg a látencia-index és a becslés-index segítségével végzett vizsgálat is. A látencia-gyanú elsõsorban azokkal kapcsolatban merülhet fel, akik sok kérdésre nem adtak tartalmas választ, de másfelõl, viszonylag magas pozícióba kerültek a látencia- és a becslés-indexen. Azok között, akik a skálakérdések több mint 20 százalékára (azaz több mint 5 kérdésre) nem válaszoltak (N=321; 22%), 73-an értettek egyet a látencia-index legalább két kijelentésével, 40-en vélték úgy, hogy Magyarországon sok vagy nagyon sok antiszemita van, és 16 fõ volt, aki mindkét indexen a magas értékeket elérõ csoportban szerepelt. Ezeknek az eredményeknek az alapján azt mondhatjuk, hogy a tartalmas válasz elõl kitérõk között 5 százalék és 25 százalék (az egész mintára vetítve 1% és 5%) között lehet azok aránya, akik esetleg a válaszadás elõli kitéréssel leplezték antiszemita elõítéleteiket.

A szóban forgó csoport közelebbi vizsgálata azonban ismét azzal az eredménnyel járt, hogy a nagy többség esetében a válaszadás elõli kitérés inkább attitûdnélküliséget vagy ténybeli látenciát takar. Amikor ugyanis megvizsgáltuk, hogy a nem antiszemiták csoportján belül különbözik-e a látencia-gyanúsak és a többiek olyan attitûdjeinek - xenofóbia, anómia, konzervativizmus - erõssége, amelyek bizonyítottan szerepet játszanak az antiszemita elõítéletek létrejöttében, nem találtunk szignifikáns különbséget. Így ezt a csoportot - Giljam és Granberg kategóriáját használva - a valódi attitûdnélküliek közé sorolhatjuk. Ez azt is jelenti, hogy a helyesen jártunk el akkor, amikor a sok válaszhiány miatt besorolhatatlanok csoportját az antiszemitizmus mérésekor nem tekintettük antiszemitának.

A látencia-gyanú természetesen nemcsak azokkal szemben merül fel, akik sok kérdésre nem válaszoltak. Lehetséges az is, hogy a megkérdezettek egy része a kérdésekre nem azt válaszolta, amit valójában gondol, hanem megtévesztõ válaszokat adott. Ha a megkérdezettek jelentõs része a látencia-nyomás érzésére konform válaszokkal reagált, és ezeknek a válaszoknak az alapján a nem antiszemiták közé került, akkor mindenképpen korrigálnunk kell az antiszemiták arányáról adott becslésünket. Ezért feltétlenül meg kell vizsgálni, hogy nem antiszemita-e valójában az a csoport, amely válaszai alapján ugyan a nem antiszemiták közé került, de a látencia-mérés során magas értékeket ért el.

A nem antiszemiták között elég jelentõs a nagy látencia-nyomást érzékelõk csoportja. A 897 nem antiszemitából 239 fõ (27%) érzékelte úgy, hogy sok antiszemita van az országban, és 386-an (43%) értettek egyet a látencia index minimum két kijelentésével. Azoknak a nem antiszemitáknak a száma, akik mindkét indexen magas értéket értek el - tehát minimum két látencia index kijelentéssel egyetértettek, és egyidejûleg úgy vélték, hogy sok antiszemita van az országban - 112 volt, azaz a nem antiszemiták csoportjának több mint 12 százaléka.

A részletesebb vizsgálat azt mutatta, hogy az elsõ csoportban - tehát abban, amely nem antiszemita, de sok antiszemitát feltételez - az átlagnál szignifikánsan többen vannak a fiatalok (18-29 évesek), a budapestiek, az iskolázottabbak és a középrétegekhez tartozók. Ez az eredmény egybehangzik Angelusz Róbert vizsgálatainak eredményével, aki szintén azt állapította meg, hogy ehhez a csoporthoz a magas iskolai végzettségû, fiatal, fõvárosi lakosok tartoznak (1996b: 207). Az antiszemitizmust kiváltó attitûdök erõsségében azonban a látencia-gyanús csoport nem különbözött a többi nem antiszemita csoportjától.

Az a csoport, amely nem antiszemita, de erõteljes látencia-nyomást érzékel, a társadalmi-demográfiai mutatókat tekintve alig különbözött a többi nem antiszemitától - kivéve abban, hogy szignifikánsan több volt benne a nõ, valamivel kevesebb a fiatal, viszont több a felsõfokú végzettségû és a felsõ-közép státusú személy. Az antiszemita elõítéletek mögött álló attitûdöket tekintve itt már volt némi különbség a látencia-gyanús és a többi nem antiszemita között: az elõbbi csoportot az utóbbinál szignifikánsan erõsebb anómia érzés jellemzi, ami arra utal, hogy ebben a csoportban valóban lehetnek rejtõzködõ antiszemiták.

A látencia mérésére használt harmadik mutató az antiszemita kijelentések antiszemita mivoltának tagadása. Mint láttuk, a megkérdezettek 48 százaléka a 14 kijelentésbõl maximum csak 6-ról vélte úgy, hogy antiszemita. Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az interjúalanyok 10 százaléka minimum 8 kérdésre "nem tudom" választ adott, még akkor is közel 40 százalékukkal kapcsolatban merülhet fel a gyanú, hogy azt antiszemitizmus mérésekor nem azt mondták, amit valóban gondolnak. Természetesen antiszemita kijelentések antiszemita tartalmának tagadása nemcsak a látencia kifejezõdése lehet, hanem például elõfordulhat, hogy valaki különféle okokból nem érzékeli egy konszenzuálisan antiszemitának minõsülõ mondat antiszemita jelentését, vagy bizonytalan a kijelentések megítélésében, és ezért véletlenszerû válaszokat ad. A látencia gyanúja ezért mindenekelõtt azokkal kapcsolatban merül fel, akik mindhárom látencia mérõ indexen magas értéket értek el, és az antiszemitizmus mérésekor valamelyik nem antiszemita csoportba kerültek.

Elsõ lépésben tehát azt vizsgáltuk meg, hogy hányan vannak azok, akik az antiszemitizmus mérésekor a nem antiszemiták közé (a nem antiszemita vagy a sztereotipizáló csoportba) kerültek, de legalább két látencia-mérõ kijelentéssel egyetértenek, úgy érzékelik, hogy az országban sok antiszemita él, és ráadásul legalább nyolc antiszemita tartalmú kijelentést nem tekintenek antiszemitának. Ezt a számítást a látencia minimális becslésének tekinthetjük. A mintában (N=1473) 39 ilyen személyt találtunk, azaz minimum 3 százalékkal módosítanunk kell az antiszemiták mért arányát, amely ily módon a teljes minta 28 százalékára tehetõ.
A látencia maximális becsléséhez a három látencia-index összevonásával egy új indexet készítettünk. Az indexen elérhetõ maximális pontszám 11 volt, amit a megkérdezett akkor ért el, ha mindhárom látencia-mérõ kijelentéssel egyetértett, úgy vélte, hogy nagyon sok antiszemita van az országban és az antiszemita kijelentések közül maximum hármat tekintett antiszemitának.⁴

9. táblázat
Az összevont látencia index

	százalék	N
nem latens (2-5 indexpont)	45	661
kissé latens (6-7 indexpont)	36	521
latens (8-11 indexpont)	19	277

10. táblázat
Látencia és antiszemitizmus (százalék)

	nem latens	kissé latens	latens
nem antiszemita	52	34	14
sztereotipizáló	49	38	13
antiszemita	12	30	58
szélsõséges antiszemita	12	30	58
besorolhatatlan	64	25	11

Amint a táblázatból látható, az antiszemiták sokkal erõsebb érzékelik a látencia-nyomást, mint a nem antiszemiták, de nagy részük az interjúk során nem leplezte nézeteit, hiszen válaszaik alapján az antiszemiták csoportjába került. Ez az eredmény egybevág más felmérések eredményeivel, és megerõsíti mérésünk érvényességét - legalábbis abból a szempontból, hogy a valódi vélemények elleplezése nem gyakorolt különösebb torzító hatást. Mindazonáltal nem hagyható figyelmen kívül, hogy az összevont látencia-indexen erõs látenciát mutató csoportból (N=277) 140 fõ, azaz kb. a csoport fele a mérési eljárás során nem antiszemitának mutatkozott - azaz a nem antiszemiták, a sztereotipizálók vagy a besorolhatatlanok kategóriájába került. Annak kiderítésére, hogy a látencia mögött elõítéletesség húzódik-e meg ezt a két csoportot kell összehasonlítani. Az alacsony és magas látenciaindex-értékeket elérõ nem antiszemiták csoportjának összehasonlítása azt mutatta, hogy a magas értéket elérõ nem antiszemiták ugyanazokban a dimenziókban különböznek az alacsony értékeket elérõktõl, amelyek általában véve az antiszemitákat és a nem antiszemitákat választották el egymástól. A társadalmi-demográfiai mutatókat tekintve a magas látenciát mutató csoport tagjai között szignifikánsan többen vannak a Budapesten születettek és Budapesten élõk, valamint azok, akiknek szülei is budapestiek és viszonylag magasabban iskolázottak (valamennyi esetben a χ²< ,04). A magas látencia-értékeket elérõk attitûdjeiket tekintve is inkább az antiszemitákhoz, mint az antiszemitizmus skálán velük egy csoportba került nem antiszemitákhoz hasonlítanak: szignifikánsan erõsebb xenofóbia és anómia jellemzi õket, mint az utóbbiakat (p= ,000 illetve ,04). Különösen érdekes - és megerõsíti azt a gyanút, hogy ebben a csoportban jónéhány latens antiszemita lehet -, hogy az attitûdök alapján képzett klasztercsoportok közül a "baloldali frusztráltak" között voltak szignifikánsan többen a magas látencia-értékeket elérõk, mint a többiben.⁵ Ez a jelenség egyébként jól magyarázható: a "baloldali frusztráltak" között - akik az átlagnál magasabb értéket értek el a személyes frusztrációt, a politikával, a demokratikus intézményekkel szemben bizalmatlanságot, a társadalmi kiszolgáltatottságot és normavesztést, valamint a szocialista múlt iránti nosztalgiát mérõ faktorokon - olyan pártok (MSZP, Munkáspárt) választói voltak többségben, amelyek nyilvános ideológiája elutasítja az antiszemitizmust.⁶

Mindezt összegezve arra a végkövetkeztetésre juthatunk, hogy ebben a 140 fõs csoportban - ami az egész minta közel 10 százalékát teszi ki - valóban számos rejtõzködõ antiszemita található. Ily módon az antiszemita csoportok nagyságára vonatkozó becslésünket a látencia-mérés eredményei alapján minimum 2 és maximum 10 százalékkal módosítanunk kell. Ennek alapján az antiszemiták aránya a mai magyar társadalomban a felnõtt lakosság egynegyede és egyharmada között lehet.

Irodalom

Angelusz Róbert 1996a: A rejtõzködéstõl a megnyilatkozásig. In: Angelusz Róbert: Optikai csalódások. Budapest: Pesti Szalon
- 1996b: Optikai csalódások. In: Angelusz Róbert: Optikai csalódások. Budapest: Pesti Szalon
Bellers, J. 1990. Moralkommunikation und Kommunikationsmoral. Über Kommunikationslatenzen, Antisemitismus und politisches System. In: W. Bergmann-R. Erb (Hrsg) Antisemitismus in der politischen Kultur nach 1945. Opladen
Bergmann, W.-Erb, R. 1986. Kommunikationslatenz, Moral und öffentliche Meinung. In: Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, 38. Jahrg. 1986. 223-246. old.
Bergmann-Erb, 1990: Bergmann, W. - Erb, R.: "Mir ist das Thema Juden irgendwie unangenehm". Kommunikationslatenz und die Wahrnehmung des Meinungsklimas im Fall des Antisemitismus. In: Kölner Zeitschrift für Soziologie und Sozialpsychologie, 43. Jahrg. 1991. 502-519. old. Magyarul: Kovács András (szerk.): A modern antiszemitizmus. Uj Mandátum, Budapest 1999. 196-217.old.
Bergmann-Erb, 1991: Bermann, W. - Erb, R.: Antisemitismus in der Bundesrepublik Deutschland. Ergebnisse der empirischen Forschung von 1946-1989. Leske+Budrich, Opladen
Enyedi, Erõs, Fábián, 1997: Authoritarianism and the political spectrum in Hungary. Collegium Budapest, Discussion Paper Series, No. 40.
Gilljam-Granberg, 1993: Gilljam, M. - Granberg, D.: Should we take don't know for an answer? Public Opinion Quaterly, vol. 57. 1993. 348-357.old.
Karmasin, 1992: Karmasin, F.: Austrian attitudes toward Jews, Israel, and the Holocaust. Working Papers on Contemporary Antisemitism. Ed. by American Jewish Committee, New York.
Kovács, 1997: Kovács András: A különbség köztünk van. Az antiszemitizmus és a fiatal elit. Cserépfalvi, Budapest
Kovács, 1999: Antiszemitizmus Magyarországon az 1990-es években. In: Kovács András (szerk.): A modern antiszemitizmus. Új Mandátum, Budapest
Kovács, 1999b: Antisemitismus im heutigen Ungarn. In: W. Benz (Hrsg.): Jahrbuch für Antisemitismusforschung Bd. 8. Campus Verlag, Frankfurt/New York
Luhmann 1984: Luhmann, N.: Soziale Systeme. Grundriss einer allgemeinen Theorie. Frankfurt a. M.

1. A felmérést a Gallup Közvéleménykutató Intézet végezte. A kutatás elvégzését az OTKA, a Soros Alapítvány, a Mûvelõdési és Közoktatási Minisztérium, a Fõvárosi Önkormányzat, a Budapest Bank és az American Jewish Committee támogatta. Az adatok feldolgozásához a The Vidal Sasson International Center for the Study of Antisemitism, Jerusalem és a Szeszlér és Társa Ügyvédi Iroda nyújtott támogatást. Az adatelemzésben való részvételért köszönettel tartozom Székelyi Máriának (ELTE Szociológiai Intézet).

2. A mérés módszereirõl és a mérési eljárás részleteirõl lásd Kovács 1999b.

3. A sztereotipizálók csoportjába kerülõk öt sztereotípia - ravasz, kapzsi, anyagias, törtetõ, pénzéhes - az átlagtól szignifikánsan eltérõen nagyobb mértékben való elfogadása alapján kaptak a sztereotípia-skálán magas pontszámot. A skálán szereplõ további három sztereotípia - bosszúálló, fölényeskedõ, erõszakos - elfogadásra azonban már nem hajlottak. E csoport tagjaira a hagyományos Shylock-sztereotípiák elfogadásán kívül a többi zsidóellenes sztereotípia és vélekedés elfogadása nem jellemzõ, sõt inkább az antiszemita kijelentések elutasítása a gyakoribb. A fenti öt sztereotípiától eltekintve ennek a csoportnak a skálakérdésekben megnyilvánított véleményei többé-kevésbé azonosak a nem antiszemiták csoportjára jellemzõ véleményekkel, ezért ez a csoport inkább nem antiszemitának, mint antiszemitának minõsíthetõ.

4. A látencia-indexen elérhetõ pontszámok: 0 (egy kijelentés sem igaz) - 3 (mindhárom kijelentés igaz); a becslés-indexen elérhetõ pontszámok: 1 (nagyon kevés antiszemita van) - 4 (nagyon sok antiszemita van); a tagadás-indexen elérhetõ pontszámok: 1 (7-14 kijelentés antiszemita) - 4 (0-3 kijelentés antiszemita).

5. A vizsgálat során különféle attitûdök egybeesése alapján két frusztrált csoportot különböztettünk meg. A "jobboldali frusztráltak" közé azok tartoztak, akik nagyfokú személyes frusztrációt és erõs anómiaérzést tanúsító véleményekkel értettek egyet, amikor a rendszerváltozás utáni viszonyokról kérdeztük õket, és egyidejûleg erõs nemzeti érzület, vallásosság és konzervatív életszemlélet jellemezte õket. A "baloldali frusztráltak" közé viszont olyanok kerültek, akik esetében a szintén viszonylag erõs frusztráció és az anómia mellett a vallásosság és a nemzeti érzület erõteljes elutasítását regisztrálhattuk (Kovács 1999b: 221).

6. Megfigyelésünk egybevág Enyedi, Erõs és Fábián eredményeivel, akik az autoritarizmusról folytatott empirikus vizsgálatuk során 1994-ben viszonylag magas F-skála értékeket mértek a politikai spektrum baloldalához húzó választók körében, ami oksági kapcsolatban állt az antiszemita elõítéletességgel (Enyedi-Erõs-Fábián 1997).