Rézler Gyula
ELSÕ LÉPÉSEK A SZOCIOLÓGIA TERÉN


Ötvenöt év távlatából emlékezem vissza Hegedüs András szociológiai pályafutásának kezdeteire és az abban játszott szerepemre. Életemnek egy rövid, de eseménydús szakaszában találkoztak útjaink. Hegedüs András sem feledkezett meg átmeneti kapcsolatunkról. "A történelem és a hatalom igézetében" címû könyvet a következõ ajánlással küldte el nekem: "Rézler Gyulának köszönettel az indításért, amit Tõled kaptam".

Hegedüs Andrással 1943 nyarán találkoztam elõször. Szabó Lászlóval együtt akkortájt szerveztem meg a Magyar Ipari Munkatudományi Intézetet. Tervbe vett kutatási programjaink megvalósítása érdekében tehetséges munkatársakat kerestünk. Többek között a Györffy-kollégium akkori igazgatójához fordultunk, hogy politikailag megbízható és az ipari szociológia iránt érdeklõdést mutató egyetemi hallgatókat ajánljon. Õ Hegedüs Andrást és Szûcs Ferencet küldte el hozzánk interjúra. Mindkét fiatalember jó benyomást tett Szabó Lászlóra és rám. Az ipari munkásság problémái iránti érdeklõdésük és nyílt, logikus gondolkodásuk alkalmassá tette õket arra, hogy kutatómunkánkban részt vegyenek.

Megegyeztünk abban, hogy be fognak kapcsolódni az Intézet elsõ kutatóprogramjába, ami azt a célt akarta szolgálni, hogy egy 40 000 gyári munkásra kiterjedõ minta alapján az akkor kb. 600 000 fõt számláló ipari munkás társadalom szociális és gazdasági helyzetét feltárja. (Hadd jegyezzem meg itt, hogy a mai statisztikai módszerek alapján sokkal kisebb minta is elég lett volna, hogy egy reprezentatív felmérést kapjunk).

A projektet az Intézet organizációjáról és célkitûzésérõl megjelent kiadvány a következõkben foglalta össze: "Nem találhatunk sürgõsebb feladatot, mint a magyar ipari munkásság viszonyainak a valósággal egyezõ megismerését, feltárását. Éppen ezért az Intézet elsõ munkájaként 40 000 gyári munkásra kiterjedõ reprezentatív adatfelvétel kidolgozását kezdte meg. Az adatfelvétel célja: a magyar nagyipari munkásság társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyainak a statisztikai módszer lehetõségeihez mért részletes megismerése. (...) Az adatfelvétel tárgya az üzemekben dolgozó gyári munkásság. Az adatfelvétel egysége tehát az üzem, illetve az üzem munkástársadalma. Feltétlenül az üzembõl, nem pedig a településbõl kell kiindulnunk, miután a gyári munkássággal kapcsolatban nem hagyható figyelmen kívül az a tagozódás, amit az üzem hoz létre, valamint azok a hatások, amelyek a végzett munka folytán érvényesülnek, és amelyeket csak egy-egy üzem munkásságán belül észlelhetünk."

A projekt elsõ fázisában Hegedüs András és társa azokon a megbeszéléseken vett részt, amelyek a projekt módszereinek és méreteinek megfogalmazásával és meghatározásával foglalkoztak. Az elfogadott kritériumok alapján egy egységes kérdõívet állítottunk össze. E megbeszélések során alkalmam volt Hegedüs Andrásnak a felmerült problémákhoz való hozzáállását, analitikus gondolkozását és rendszerezõ képességét alapjaiban megismerni.

A projekt második fázisában az Intézet munkatársai, beleértve Hegedüst és Szûcsöt, kiszálltak a kiválasztott üzemekbe, hogy a kérdõív alapján a szükséges adatokat beszerezzék. Azonban az 1944 márciusában bekövetkezett német megszállás döntõen érintette az Intézet mûködését is. A kutatómunka lelassult, mert az intézet munkatársai különbözõ utakon részt vettek az ellenállási mozgalmakban.

Hegedüs Andrást 1944 nyarán a belügyi nyomozók az intézeti munkahelyen tartóztatták le a Békepártban kifejtett "illegális" tevékenységéért. Szûcs Ferencet meg sikerült idejében értesítenem a fejleményekrõl. Így õ elkerülte Hegedüs sorsát.

Ezek után az adatgyûjtés természetesen félbemaradt. Az addig beszerzett anyagot az Intézetben tároltuk. Mikor 1944 végén a szovjet csapatok elfoglalták Budát és azt a kerületet, ahol az Intézet irodái voltak, a beszállásolt katonák az Intézet könyvtárát és adatgyûjteményét fûtésre használták fel.

De a projektnek megvolt az az eredménye, hogy annak keretében Hegedüs András megismerkedett az ipari szociográfia kutatási módszereivel és talán ez is hozzájárult késõbbi szociológiai karrierjének a megvalósításához. A már említett könyvében Hegedüs a következõ sorokban emlékszik vissza az Intézetben folytatott tevékenységérõl:

"1943 tavaszán került sor az elsõ kollégiumi elõadásomra az ipari munkásságról. (...) Ezen a tavaszon elkezdtem dolgozni Rézler Gyula számára, aki folytatni akarta a "Magyar gyári munkásság története" címû könyvét, aminek elsõ része a századforduló körül zárult. Szûcs Ferenccel együtt az új könyvéhez gyûjtöttünk anyagot (...) s mondanivalómat fõleg az õ könyve motiválta. Elõadásom elõtt egyedül kimentem a budai hegyekbe és behúzódva a bokrok közé, félhangosan többször is próbaelõadást tartottam, így is nagy lámpalázzal küzdöttem" (51-52. old.).

Hegedüs letartóztatásával megszakadt a kapcsolatunk. Késõbb értesültem, hogy leugrott a vonatról, ami Sopronkõhidára vitte volna a kivégzési táborba. Egy közös ismerõsünk útján felajánlottam az intézeti fizetésének további folyósítását, de nem vagyok biztos benne, hogy az üzenetemet megkapta, mert nem válaszolt.

Az elkövetkezõ években útjaink eltértek. Õ a Kommunista Párt hierarchiájában emelkedett egyre magasabb pozícióba. Engem a körülmények arra kényszerítettek, hogy 1948 végén az országot illegálisan elhagyjam. Azonban elismeréssel és megbecsüléssel értesültem a hatvanas években bekövetkezett, Szent Pálhoz hasonló metamorfózisáról, ami szembeállította a Párttal. Ellenben ez a fordulat lehetõvé tette, hogy visszatérjen szociológiai pályafutásához. Tudomásom van nagy kiterjedésû tudományos munkásságáról, aminek eredményeit számos könyvben és tanulmányban publikálta. De úgy vélem, hogy azoknak a kiértékelése már nem az én feladatom. Annak elvégzésére azok az otthoni kortársak hivatottak, akik Hegedüs András szociológia terén kifejtett munkásságának tanúi voltak.