Makó Csaba-Marc Ellingstad

Makó Csaba-Marc Ellingstad
GLOBALIZÁCIÓ, KÖZVETLEN KÜLFÖLDI TÕKEBEFEKTETÉSEK ÉS A VEZETÕI GYAKORLAT MODERNIZÁCIÓJA

Bevezetés: A globalizáció elkerülhetetlenségének újragondolása

Napjaink globális gazdasága kétfajta nagy változáson megy keresztül. Az elsõ rendkívül gyors, de folyamatos és nem forradalmi jellegû változás volt: a befektetõk, menedzserek, sõt, a fogyasztók várakozásai a nagyon különbözõ gazdasági és kulturális történelemmel rendelkezõ országokban és régiókban egyre hasonlóbbá válnak. E jelenség hajtóerõi adták a lökést az új piacok nyitásához, vagy a javak olcsóbb termeléséhez a hagyományos piacon, a kínálati oldalon, illetve az új, világméretû médiák és reklámok megjelenéséhez a keresleti oldalon. A használt mechanizmus a közvetlen külföldi befektetés (FDI – foreign direct investment), amely tõkét, bizonyos mennyiségû menedzseri és technikai szakértelmet és ugyancsak bizonyos mennyiségû erõltetett változást "fecskendez" egy számára "idegen" gazdasági-társadalmi és kulturális környezetbe.

A második nagy változás sokkal kivételesebb, és kevésbé könnyû elõre jelezni: ez az elsõ változásra és az uniformizált, globális "transzformációs paradigmára" ("catch-all restructuring measures") adott reakció. Oroszországban és számos délkelet-ázsiai országban megfogalmazódott a kérdés, hogy valóban csak egyetlen útja van-e a gazdasági fejlõdésnek. Ez a kérdésfeltevés a társadalmi béke és rend minimumát egyedül biztosítani kívánó piaci reformok és magánbefektetések súlyos bukásának eredménye. A bukás, különösen Oroszországban, nagyrészt annak köszönhetõ, hogy a hazai intézmények letörték a nemzetközi tõkével együtt érkezett elképzeléseket, hasonlóan ahhoz az emberi testhez, amelyik néha kiveti magából a beültetett szervet.

Az elmúlt években az orosz társadalmon végzett költséges és fájdalmas társadalmi és gazdasági kísérletekbõl számos fontos tanulságot választhatunk ki. Elõször is, a bizalom, melyet az olyan konvencionális közgazdászok, mint Jeffrey Sachs, Anders Aslund és a nemzetközi hitelezõk különleges csapata helyezett a modern, piacorientált gazdasági tevékenységek elszigetelt körének azon képességébe, hogy majd megreformálják és újraélesztik a társadalom egyéb részeit, túlzónak bizonyult. Nem volt hiány mobiltelefonokban és a tõzsdézés iránti izgalomban, de még mindig nem tudnak lépést tartani olyan, a piacgazdaság és a társadalom mûködése szempontjából életbevágóan fontos területeken, mint a törvényi szabályozás és az adóbehajtás nem szelektív gyakorlatának megvalósítása.

Másodszor, a kapitalista fejlõdés konvergenciaelméletének egyszerûsített változatai, melyek napjainkban is változatlanul népszerûek, túlságosan eltéveszteni látszanak a célt. Oroszország nem tudta hasznosítani a lengyel modell elõnyeit, melyeket bármelyik 2000 dollár napidíjú nyugati szaktanácsadó a kilencvenes évtized egészére kívánatos fejlõdési útként javasolt.

Az orosz pénzügyi és társadalmi válság azt igazolja: nem értettük meg, hogy az ottani társadalmi szereplõk és intézmények mennyire képesek, vagy szándékoznak alkalmazkodni a makroszintû alapvetõ változásokhoz. Csupán a makroszintre támaszkodva nem tudjuk megérteni, hogy Közép- és Kelet-Európa (CEE – Central and Eastern Europe) átalakulási folyamatait miért ítélik többé-kevésbé sikeresnek, míg az orosz változat fájdalmas bukásnak bizonyult. A homályos kulturális magyarázatokra nem érdemes építeni.

Hogy mélyebb betekintést nyerjünk az átalakulási folyamatokba, úgy érezzük, hogy a vállalati szintre és különösen az FDI vizsgálatára való összpontosítás az egyik legígéretesebb a modern, nemzetközi rendszerekhez való alkalmazkodás kilátásai – és potenciális hazai akadályai – megmutatására. Tanulmányunkban a közép- és kelet-európai régiót – különösen Magyarországot – esettanulmányként használjuk, hogy demonstráljuk az FDI mint a növekedés és a modernizáció motorjának lehetõségeit és korlátait.

Közvetlen külföldi beruházások: rövid áttekintés és hipotézis

A számos globalizációval kapcsolatos megközelítés közül mi Martinéval (1998: 9) értenénk egyet, nevezetesen azon állításával, mely szerint a globalizáció "sokoldalú és folyamatos, nem következmény; bizonyos vonatkozásban elõrehaladott, más tekintetben elmaradott. Térnyerését ellensúlyozza a széttöredezés és a lokalizáció ellenkezõ folyamata".

Amikor Porter (1990) a nemzeti gazdaságok versenyképességérõl írt, jól ismert könyvében megpróbálta bemutatni a verseny elõnyeinek egyéni nemzeti vonásait, több példával illusztrálta azt, hogy sikeres ipari szektorok hogyan ágyazódtak be a regionális társadalmi-gazdasági "szövetbe". Ahogy egy újabb regionális innovációs rendszerek összehasonlításáról (Regional Innovation System) készült EU-jelentés összegzi: "Amit ma "új regionális tudománynak" neveznek, elismeri ezt, és a regionális gazdaságok növekvõ szerepet játszanak a termelés fokozódóan globalizált területén" (Cooke–Boekholt–Todtling 1998: 2).

A közép- és kelet-európai posztszocialista országokban lezajlott átalakulással összefüggõ modernizáció elképzelhetetlen lett volna a jelentõs FDI és az ezzel kapcsolatos privatizációs törekvések nélkül – ezen országok populista-nacionalista erõinek alkalmi idegengyûlölõ retorikája ellenére. Például Magyarország esetében a külföldi tulajdonlású cégek produkálják a gépipari export több mint 70 százalékát az 1993-as 50 százalékhoz képest. Az elmúlt öt évben a termelékenység legerõsebb növekedése a külföldi tulajdonlású vegyes vállalatoknál volt tapasztalható (Hámori 1996: 10).Egy gyakran vitatott hipotézis szerint – lásd például Soulsby és Clark (1996) – a külföldi tulajdonlású vállalatok között a multinacionális vállalatok (Multinational Corporations – MNC) játsszák a fõszerepet a privatizált, régebben nagy állami vállalatok vezetési szervezetének és módszereinek modernizálásában. Sõt, ezek a vállalatok nemcsak az export-teljesítmény motorjaivá váltak, hanem gyorsították a posztszocialista országok gazdaságában az új technológia és az "élenjáró" vezetési gyakorlat bevezetését (ilyen például a TQM [Total Quality Management], a csapatmunka [team munka], a laposabb hierarchia, a kiszervezés, a munkakörtervezés, benchmarking, stb.). Az FDI közép- és kelet-európai régióban – a képzettség és a munkaerõ-felhasználás mintáinak elterjesztésében – betöltött szerepébõl következõen érdemes röviden áttekinteni a vizsgált régióba beáramlott közvetlen külföldi tõkebefektetéseket.

Az 1. táblázat adatai szerint 1996 közepéig a közép- és kelet-európai posztszocialista országok között Magyarország kapta a legnagyobb külföldi tõkeinjekciót. A közvetlen külföldi beruházások allokációja az országban rendkívül egyenetlen, megerõsíti a Magyarországon létezõ regionális egyenlõtlenségeket. Ha a gazdasági fejlettség szintjének jellemzésére egy három pontból álló skálát használunk, a következõ három régiótípust különböztethetjük meg:

erõs régiók,
közepes régiók,
gyenge vagy periférikus régiók.

Az úgynevezett "erõs régióknak" (például az ország fõvárosa és környéke) jutott az ország FDI-jének csaknem háromnegyede (73,5%). A "közepes régiókban" (például az Dél-Alföld) és a "gyenge és periférikus régiókban" (például Északkelet-Magyarország és Nyugat-Magyarország déli részei) hasonló arányban (13–13,5%) voltak közvetlen külföldi beruházások (Cséfalvay 1993). A kilencvenes évek közepe óta az ország FDI-elosztása nagyjából hasonló maradt.

1. táblázat: FDI a közép- és kelet-európai régióban
Országok	1995	1996
	USD/fõ
Csehország	563	660,19
Magyarország	1410	1505
Lengyelország	177	240,21
Szlovákia	138	369,81

Forrás: Business Central Europe (1996: 39); Árva (1997: 1008)

Az FDI széles skáláján fontos különbséget tennünk a "zöldmezõs" és a "barnamezõs" beruházások között. Zöldmezõs beruházásokat olyan MNC-k létesítettek, mint a Suzuki, az IBM, a TDK, a Ford, a Sony stb. Barnamezõs, illetve vegyesen "barna" és "zöld" mezõs beruházásokat alapítottak az olyan MNC-k, mint a NOKIA, a Siemens, a G.E. és az Audi. Az FDI ezen két különbözõ formája más-más hatást gyakorol a közép- és kelet-európai régió gazdasági átalakulásában az üzleti szervezetek modernizációjára, az "élenjáró" vezetõi praxis elterjesztésére.

A vezetés és szervezés gyakorlati és elméleti szakemberei, valamint a szervezetszociológusok részérõl egyaránt az ún. zöldmezõs beruházás vonta magára a legtöbb figyelmet. Feltételezéseink szerint, nem önmagában a "zöldmezõs beruházások" magas vagy alacsony részesedési aránya az összes közvetlen tõkebefektetésekbõl, hanem a "zöldmezõs" és a "barnamezõs" beruházások kiegyensúlyozottabb elosztása gyorsítja fel a modern vezetési ismeretek és szervezetek elterjedését a magyar gazdaság szervezeti rendszerében. Az új technológia és a vezetõ-menedzseri gyakorlat elterjedése erõsebb multiplikációs hatást fog gerjeszteni a gazdasági tevékenységek szervezésében, szemben az egyik termelõtõke befektetési forma másik feletti uralkodásával. Más szavakkal, a külföldi tulajdonlású vállalatok erõs jelenléte, fõleg a zöldmezõs beruházások formájában, nem gyorsítja fel automatikusan a vezetési módszerek és a tudományos-technikai haladás elterjedését a külföldi tõkét befogadó országban.

A következõkben szeretnénk megvizsgálni – egyebek mellett – a magyar gazdaság részvételét a globalizáció folyamatában és ezzel összefüggésben az ország vezetési és technológiai modernizációjának lehetõségeit. Az elemzésre kerülõ empirikus adatok az ország egyik fejlett régiójában (Székesfehérvár) készített vizsgálatból származnak, ahol az FDI nagysága meghaladta az egymilliárd dollárt. A kilencvenes évek elsõ felében Székesfehérvár és közvetlen környéke, ipari válságövezetbõl a világ egyik legdinamikusabban fejlõdõ, virágzó helyi gazdaságává alakult.

Az ún. erõs régiók szerepe a gazdasági tevékenységek újraszervezésében: Székesfehérvár esete

Az EU-támogatású "Regionális fejlesztési rendszer" (REGIS – Regional Innovation System) projekt központi kérdése tizenegy európai régió² regionális fejlesztési rendszere meglétének vagy hiányának meghatározására irányult. Székesfehérvár régiójában 75 vállalatnál készítettünk vállalati szintû interjúkat a REGIS Projekt résztvevõi által elfogadott standardizált kérdõív segítségével – ezenkívül a nem strukturált interjúk felhasználásával foglalkoztunk az innovációt támogató különbözõ típusú intézmények (pl. oktatási-kutatási szervezetek, technológiai transzferközpont, helyi önkormányzat, bankok stb.) szerepével. Az adatelemzés kategóriáit a tulajdonosi struktúra alapján (magántulajdonos, vegyes/állami tulajdonlás és állami tulajdonos), a vállalat kora alapján (zöldmezõs és barnamezõs beruházás formájában létesített cég) és a tulajdonlás nemzetisége alapján (hazai tulajdonlású és külföldi tulajdonlású vállalatok) választottuk ki. A 2. táblázat illusztrálja a kategóriák elemzését, amelyet majd összehasonlításra fogunk használni.

2. táblázat: Az összehasonlításhoz használt kategóriák

Magyar vállalatok	Az összes %-a	A magyar kategória %-a	No.
Magántulajdon	41,3	63,3	31
Magán/állami tulajdon	10,7	16,3	8
Állami tulajdon	12,0	18,3	9
Zöldmezõs beruházás	12,7	19,1	9
Barnamezõs beruházás	53,5	80,9	38
Összesen	64,5		49
Külföldi vállalatok	Az összes %-a	A külföldi kategória %-a
Zöldmezõs beruházás	28,2	83,0	20
Barnamezõs beruházás	5,6	16,7	4
Összesen	35,5		26

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 2)

Elemzésünkben azt tekintjük külföldi vállalatnak, amelyben a tulajdonosi többség külföldi. Zöldmezõs beruházásnak azt, amelyik még nem létezett 1990-ben. (Megjegyezzük, hogy a külföldi barnamezõs beruházások mintájának elemszáma olyan alacsony, hogy az tulajdonképpen statisztikai elemzésre alkalmatlan, ezért az ezen kategóriából adódó eredményekre nem fogunk koncentrálni. Adathiány miatt két magyar és két külföldi tulajdonú vállalat esetében meghiúsult a zöldmezõs-barnamezõs megkülönböztetés alkalmazása. Ezeknél a vállalatoknál csak az olyan tágabb kategóriában, mint a tulajdon nemzeti eredete tudjuk vizsgálni az eredményeket.)

A minta reprezentatív Székesfehérvár régiójára, ahol az FDI óriási többségét nem a privatizációs projektek (elõzõleg állami tulajdonú vállalatok megszerzése) vezérelték, hanem a zöldmezõs ipari beruházások. A régió – mely egykor olyan szocialista zászlóshajó-vállalatoknak adott otthont, mint a komputerekkel és szórakoztató elektronikai cikkekkel foglalkozó Videoton és a buszgyártó Ikarus – jól képzett, olcsó munkaerõvel rendelkezik. A számos helyi és országos beruházás ösztönzõ (olyan ösztönzõket értve ezen, mint az öt- és tízéves adókedvezmény és a helyi adómentesség öt évre) mellett nemcsak a viszonylag fejlett fizikai, hanem az ugyancsak fejlett intellektuális infrastruktúráját is érdemes kiemelni. Az utóbbiak közé soroljuk a kilencvenes évek elején mûködõ városi vezetés stratégiai gondolkodását és szemléletét. Ezek a kedvezmények és adottságok olyan jól ismert nemzetközi nagyvállalatokat vonzottak ide, mint a Ford, az IBM, a Philips, a Denso stb., amelyek megpróbálják helyi tevékenységüket elsõsorban a szereldei munkára koncentrálni.³

A régióban mûködõ vállalatok erõsségei és a kihívások

A felmérésben szereplõ legtöbb vállalat optimista volt, és magas pontszámokat adott magának, tekintettel a többi versenyzõvel szembeni elõnyére. A magyar vállalatok a minõséget (91,7%), a szállítási határidõk betartását (89,6%) és az árat (87,5%) sorolták fel mint tevékenységük erõs pontjait, az állami tulajdonban lévõk, általában alacsonyabb értékek jellemzõk. A felhasználóbarát tevékenységet, a környezetbarát termelési módokat és az eladás követõ szolgáltatást (szerviz) tartották a legkevésbé fontosnak.

A külföldi tulajdonlású vállalatok toplistája a minõség (96,3%), a szerviz (85,2%) és a technikai színvonal/fejlesztés (81,5%) volt. Ezek a vállalatok a minõséget, a technikai színvonalat és a szervizt értékelték legfontosabb tényezõkként, a felhasználóbarátságot és a környezetbarát termelés sorolva leghátra.

Amikor megkérdeztük, hogy a vállalatok hogyan tettek szert versenypiaci elõnyre, figyelemre méltó különbségeket tapasztaltunk a magyar és a külföldi tulajdonú vállalatoknál a fejlesztéssel kapcsolatos témákban. A belsõ kutatást és fejlesztési tevékenységet jelölte meg a versenypiaci elõnyök okaként a külföldi tulajdonlású vállalatok 62,5 százaléka, míg ez az érték csak 45,8 százalék a magyar tulajdonlású vállalatoknál. Ehhez hasonlóan a szabadalom-tulajdonlást mint versenyelõny-tényezõt a külföldi vállalatok 62,5 százaléka jelölte meg, szemben a magyar vállalatok 35,4 százalékával. Amint azt késõbb részletesebben tárgyalni fogjuk, ezeket a különbségeket nem magyarázhatjuk kizárólag a helyi kutatás és fejlesztés, hanem sokkal inkább a vállalati szintû kutatás és fejlesztés alapján. A nagyobb, nemzetközi vállalatok több gazdasági elõny összegyûjtésére képesek a kutatásban és fejlesztésben is, mint a kisebb, hazai vállalatok, és ez a jelenség semmi esetre sem korlátozódik Magyarországra (Cooke 1998).

Az elõzõek alapján, a kisebb hazai vállalatok kooperatív kutatási vállalkozásai különösen fontosak, hiszen azok nemcsak alacsonyabb indulási költségeket jelentenek a résztvevõk számára, hanem a kockázatmegosztást is elõsegítik. Ebben a tekintetben – elõzetes várakozásainkkal szemben – a magyar vállalatok kevésbé tûnnek aktívnak, mint külföldiek. Az utóbbiak nemcsak az EU intézményekkel való kooperációban járnak élen (50,0%, szemben a 29,9%-kal), hanem a nemzeti (62,5% és 55,3%) és a regionális (54,2 és 43,8%) vállalkozásokkal való együttmûködésben is. A magyar tulajdonosú vállalatok a külföldiekhez képest az együttmûködési megállapodásokat általában regionális, nemzeti és nemzetközi kontextusban kevésbé fontos tényezõként értékelik.

Megkérdeztük a vállalatvezetõket arról is, hogy szerintük milyen kihívásokkal kell vállalataiknak szembenézniük. A válaszokból az derült ki, hogy a külföldi tulajdonban lévõ vállalatok némileg aktívabbak, különös tekintettel a termék minõségének javítására, a létszámcsökkentésre és a termékfejlesztésre. Az összes lehetséges kihívásra adott pontszám átlagolásakor e kérdésekre a külföldi vállalatok 86,3 százaléka adott igenlõ választ, szemben a magyar vállalatok 76,7 százalékával. Ezeknél a kérdéseknél a kisméretû és újonnan létesített magyar vállalkozások különösen alacsony értékeket értek el. A magyar zöldmezõs vállalkozások mûködésének jellegét jobban megvilágítja, hogy a "Képes-e vállalata megfelelni a következõ kihívásoknak?" kérdésre a kategóriába tartozó cégek fele a felsorolt válaszlehetõségekre a legalacsonyabb pontszámokat adta. Különös jelentõségû az a tény, hogy a magyar zöldmezõs beruházások mindössze 33,3 százaléka tervez bármiféle termékfejlesztést (a magyar átlag 55,1%-ával és a külföldi átlag 75%-ával szemben), és csupán 22,2 százalékuk kíván K+F (kutatási és fejlesztési – R&D) együttmûködést más vállalatokkal (ismételten, ezek azok a kisvállalatok, amelyek a legtöbbet nyerhetnének az ilyen kutatás-fejlesztés jellegû együttmûködésbõl). Tehát a külföldi tulajdonlású vállalatok itt is magasabb értékeket adtak (az átlagos 50,0% szemben a 40,8%-kal), különösen széles szakadék figyelhetõ meg a kiszervezés növekvõ szerepével és a termékfejlesztéssel kapcsolatban adott válaszoknál. Kiemelendõnek tartjuk azt az igényt, hogy több magyar vállalat (61,2%) kívánja fokozni a belsõ K+F-et, mint külföldi tulajdonlásúak (54,2%). Lásd részletesebben a 3. táblát a kutatás és fejlesztéssel foglalkozó részben.

A külföldi vállalatok "kiszervezésbe" (outsourcing) helyezett viszonylag nagyobb bizalma a magyar gazdasági környezetben óvatosan kezelendõ: olyan viszonylag új vezetési-szervezési praxisról van szó, amelynek kiterjedtebb alkalmazása gyakran érthetõbb a fejlett piacgazdaságokban, mint a közép- és kelet-európai országok feltörekvõ piacain. A "kiszervezése" eredetileg a magas jövedelmû országokban merült fel – egyebek mellett – a közvetlen termelésben részt vevõ és a periférikus tevékenységet ellátó dolgozók közötti bérkülönbségeknek a cég számára elõnyös kihasználására. A "nem központi" funkciók kiszerzõdtetésével a vállalatok egyrészt pénzt tudtak megtakarítani, másrészt nagyobb rugalmasságot értek el a munkaerõ-felhasználásban. Magyarországon és a többi közép- és kelet-európai országban a közvetlen és a közvetett személyzet között nincsenek jelentõs bérkülönbségek (a bérek általánosan alacsonyak), ezért az ezzel kapcsolatos megtakarítási lehetõségek szerények. Magyarországon a kiszervezés vonzóereje a munkaerõ-felhasználás növekvõ rugalmasságával, valamint az ún. központi tevékenységekre való koncentráció vezetési-szervezési és gazdasági elõnyeivel magyarázható.

Kutatás és fejlesztés és vállalati innovációs profilok

A vállalatok egyéni és együttes kutatási és innovációs törekvéseire vonatkozó kérdések szintén lényeges különbséget mutatnak a magyar, illetve a külföldi tulajdonosú vállalatok között. A legnagyobb eltérés nem az abszolút K+F kiadásokban, hanem inkább a K+F üzleti forgalomhoz viszonyított arányában mutatkozik. Erre a külföldi vállalatok 0,21 százalékot, míg a magyar vállalatok 2,06 százalékot fordítanak.

3. táblázat: A vállalatok kihívásokra adott válaszai
Magyar vállalatok	Költség- Csökken-tés	Szervezeti rekonstrukció	Termelés-gyorsítás	Intenzív belsõ K+F	Kiszer-zõdés	Kivonás	Piaci együtt- mûködés	K+F együtt- mûködés
Magántulajdonú	93,5%	74,2%	54,8%	61,3%	25,8%	38,7%	61,3%	35,5%
Magán/ állami tulajdonú	87,5%	87,5%	50,0%	62,5%	37,5%	12,5%	75,0%	37,5%
Állami tulajdonú	100,0%	88,9%	55,6%	55,6%	55,6%	33,3%	55,6%	55,6%
Zöldmezõs beruházás	100,0%	66,7%	33,3%	66,7%	22,2%	22,2%	44,4%	22,2%
Barnamezõs beruházás	92,5%	82,5%	60,0%	60,0%	37,5%	37,5%	67,5%	45.0%
Összesen	93,9%	79,6%	55,1%	61,2%	34,7%	34,7%	63,3%	40,8%
Külföldi vállalatok
Zöldmezõs beruházás	100,0%	84,2%	73,7%	57,9%	52,6%	42,1%	52,6%	52,6%
Barname-zõs beru-házás	100,0%	75,0%	75,0%	25,0%	25,0%	0,0%	25,0%	25,0%
Összesen	100,0%	83,3%	75,0%	54,2%	50,0%	37,5%	50,0%	50,0%

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 12)

4. táblázat: Kutatási és fejlesztési profilok

Magyar vállalatok	K+F kiadások 1990-ben (1000 ECU)	K+F kiadások 1995-ben (1000 ECU)	%	K+F 1995 forgalom	K+F Személyzet, 1995	Teljes személy-zet %-a	K+F fejlesztésének terve
Magántulajdonú	22,9	36,7	160	2,48%	1,59	7,55	33,3%
Magán/ állami tulajdonú	5,0	0,71	14,3	0,14%	0,14	0,01	14,3%
Állami tulajdonú	46,8	80,0	171	1,33%	12,57	0,87	28,6%
Zöldmezõs beruházás	-	0,0	-	0,00%	0,25	1,76	25,0%
Barnamezõs beruházás	20,43	53,95	181	2,50%	5,78	6,00%	30,6%
Összesen	29,43	38,95	132	2,06	3,14	5,05	29,5%
Külföldi vállalatok
Zöldmezõs beruházás	-	6,25	-	0,24	2,00	0,43	15,8%
Barname-zõs beru-házás	133,3	42,67	32,0	0,09	-	-	25,5%
Összesen	133,3	38,95	29,2	0,21	3,30	0,56	20,0%

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 16)

Megjegyzendõ, hogy ezek a számok nemzetközi kontextusban nagyon alacsonyak, ahogyan azt a 4. táblázat is jelzi.

Különösen érdekes a magyar zöldmezõs beruházásoknál az K+F profil erõteljes hiánya: a magyar zöldmezõs vállalatoknál abszolút és relatív mértékben, a külföldi zöldmezõs vállalatoknál relatív mértékben alacsonyak az ilyen jellegû ráfordítások. A magyar zöldmezõs vállalatok 1995-ben semmit sem költöttek kutatásra. Ez lehet, hogy az újonnan alapított vállalkozás szolgáltatásközpontú természetébõl adódik, vagy a K+F iránti igények teljes hiányának tulajdonítható. Az informális K+F-es törekvések és gyakorlat az alkalmazott kutatási eszközökkel megragadhatatlan. Ahogy a külföldi tulajdonlású zöldmezõs beruházások számára, Magyarország jövõbeli fejlõdése szempontjából is különösen fontos, hogy egy aktívabb K+F profilt kezdenek el bevezetni, azon egyszerû okból, hogy a nemzeti gazdaságban az ipari export 70 százalékával messze õk a leggyorsabban fejlõdõ szektor. Ha a magyar és a többi közép- és kelet-európai ország a jövõben is növelni szeretné a nemzetgazdaság teljesítményét, nem elég az összeszerelésben és a termelésben aktívnak lenni, ügyelni kell a gyártás- és kutatásfejlesztésben rejlõ lehetõségek kihasználására.

Magyarország nagyon alacsony K+F profiljának egyik oka az államszocialista politikai-gazdasági rezsim összeomlása óta tartó általános gazdasági recesszió, amelytõl való megszabadulás lehetõségei a kilencvenes évek végén teremtõdtek meg. Magyarországon és a középkelet-európai régió országaiban, a tulajdonosi és piaci struktúra drasztikus változásaihoz alkalmazkodó vállalatok legelõször az olyan "luxusról" mondanak le, mint amilyen az K+F kiadás. Általában a Magyarországon és a régió posztszocialista országaiban ipari tevékenységet végzõ külföldi vállalatokat nem nagyon érdeklik a magyar mérnökök és tudósok teljesítményei, sokkal inkább a gyártásban foglalkoztatottak általában alacsony bérköltsége. Ez tökéletesen érthetõ, hiszen már rendelkeznek elegendõ intellektuális tõkével ahhoz, hogy a termelésben és a piacon sikeresek legyenek.

Amint azt már említettük, számos idõbeli megfontolás játszik itt szerepet. A külföldi tulajdonosok és menedzserek, akik eredetileg azzal a céllal jöttek ide, hogy termékeket szereljenek össze, lassan kezdtek rájönni, hogy itt nemcsak a magyar munkások alkalmasabbak a rugalmasabb és magasabb teljesítményre, mint az anyaország munkásai (ilyen tapasztalatokról számoltak be az Audi, a NOKIA, és a General Electric, Knorr-Bremse, Suzuki stb. tulajdonosai és felsõvezetõi), hanem arra is, hogy az országban jelentõs és szintén olcsó intellektuális tõke létezik kiaknázatlanul. Ezért látni véljük az elsõ jeleit annak, hogy a külföldi vállalatok áthelyezik a kutatási lehetõségeiket, hogy egyrészt közelebb legyenek a termelési egységeikhez, másrészt az országból lássák el globális vállalati hálózatok speciális kutatási és fejlesztési igényeit. (A jelentõs fejlesztési tevékenységet megvalósító vagy tervezõ multinacionális cégek a következõk, G. E., Knorr-Bremse, Elektrolux, Nokia, Ericson, Motorola stb. Az újonnan alapított magyar kutatató-fejlesztõ cégek közül az egyik leglátványosabb teljesítményt a Graphisoft produkálta.)

Drámai különbséget tapasztaltunk a magyar és a külföldi vállalatok között olyan területen is, mint a beszállítók, törzsvevõk és a szaktanácsadók igénybevétele. Részletesen lásd az 5. táblát.

5. táblázat: A vállalat vevõinek, beszállítóinak és szaktanácsadóinak elhelyezkedése

A fõ partner elhelyezkedése	Magyar tulajdonú vállalatok	Külföldi tulajdonú vállalatok
Vevõ – régió	80,0%	52,2%
Vevõ – ország	75,6%	65,2%
Vevõ – EU	37,8%	73,9%
Vevõ – a világ többi része	22,2%	26,1%
Beszállító – régió	64,4%	34,8%
Beszállító – ország	68,9%	39,1%
Beszállító – EU	44,4%	73,9%
Beszállító – a világ többi része	24,4%	21,7%
Szaktanácsadó – régió	22,2%	13,0%
Szaktanácsadó – ország	37,8%	39,1%
Szaktanácsadó – EU	13,3%	69,6%
Szaktanácsadó – a világ többi része	2,2%	34,8%

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 19)

Átlagosan a magyar vállalatok 155,6 százalékának (80,0%+75,6%) voltak vevõi a régión és az országon belül, szemben a külföldi vállalatok kombinált mutatójának 117,4 százalékával (52,2%+65,2%). A különbségek még meglepõbbek, ha a vitathatóan fontosabb beszállítók elhelyezkedését nézzük: itt a magyar vállalatok regionális/országos kombinált mutatójának 133,3 százaléka áll szemben a külföldi vállalatok mindössze 73,9 százalékával. Ezzel egyidejûleg a külföldi vállalatok sokkal inkább építenek külföldi vevõkre és beszállítókra, mint a magyar vállalatok. Az eltérés a szaktanácsadói kategóriában jellemzõ: a külföldi cégek túlnyomó részben külföldi szaktanácsadókat vesznek igénybe (104,4%, szemben a magyar vállalatok 15,5%-ával), az a gyakorlat egyaránt tulajdonítható a nemzetközi szaktanácsadás magas költségeinek és a külföldi tulajdonú cég korábban létesített nemzetközi szaktanácsadó hálózatokkal kialakított kapcsolatok elõnyben részesítésének.

Az "élenjáró" (leading edge) vezetõ menedzseri gyakorlat elterjedése a régióban

A REGIS Projekt felmérésében a megkérdezett menedzserek válaszai alapján készült egy lista a nemzetközi vállalati gyakorlatban megjelent "élenjáró" vezetõ koncepciókról és szervezeti innovációkról. A vállalatvezetõkkel készített interjúk során arra voltunk kíváncsiak, hogy a listán felsoroltak közül melyeket vezették be a régióban mûködõ cégeknél. A magyar és a külföldi vállalatoknál markáns eltéréseket tapasztaltunk. Ám mielõtt ez megvizsgálnánk, egy rövid retorikai kitérõ szükséges. Amikor az olyan kérdésekre adott válaszokat magyarázzuk, mint az "Alkalmazzák a TQM, a Just-in-Time (JIT), az Információs Technológia (IT), munkakör-tervezés, stb. módszereit az Ön vállalatánál?", figyelembe kell venni a terminológia ismeretlenségébõl származó torzításokat. Az üzleti világ és a nyugati vezetési szaktanácsadók által használt divatosabb koncepciók többsége olyan alapvetõ elképzeléseken alapul, amelyek ismeretéhez nem kell rendszeresen olvasni a Harvard Business Revue-t. A magyar menedzser válaszolhatja, hogy "nem, még nem vezettük be az IT rendszert", miközben az íróasztalánál, egy integrált számítógépes rendszerbe kapcsolt hordozható számítógépet használ.

A minõségtervezés (Total Quality Management – TQM) például az eljárások egész sorát írja elõ és minõségcentrikus vállalatvezetési mentalitást feltételez ahhoz, hogy a termelés és az értékesítés minden szintje megfelelõ minõséget produkáljon. Igaz, hogy a minõségre összpontosítani hasznos, de ostobaság azt hinni, hogy a magasabb minõség elõfeltétele a formalizált TQM-rendszer. Az amerikai és európai vállalati menedzsment módszerei között elõkelõ helyet foglal el a csoportmunka, miután a japán és a svéd vállalati praxisban már a hetvenes évtizedben sikerrel alkalmazták. Az informatika felhasználásával kombinálva a kilencvenes évtizedben népszerû menedzseri technikák közé tartozik az ún. group-ware.

Kevéssé ismert tény, hogy az autonóm csoportmunka-kezdeményezéseket (saját költséghely-gazdálkodás, a munkaerõ, valamint a képzettség felhasználás önálló és rendkívül rugalmas rendszere) Magyarországon már a nyolcvanas évek elején megszervezték; ezek voltak az úgynevezett "vállalati gazdasági munkaközösségek" (VGMK) (Stark 1985; Neumann 1987; Makó–Simonyi 1992). Hovatovább, a fent felsorolt divatos és alkalmi, átmeneti jellegû szervezeti formák vagy vezetési koncepciók felvetik bennünk a kérdést, vajon ezek végrehajtása vagy hiánya valóban megfelelõen jelzi a vezetés felkészültségét és tevékenységének eredményességét?

A fent említett kérdésekre adott válaszok valóban hasznos eszközei lehetnek a vezetõi prioritások meghatározásának, éppúgy, mint a szervezeti innovációk domináns modelljei azonosításának a vizsgált régió vállalatainál. Az összes kérdésre adott választ tekintve a külföldi vállalatok átlagosan 45,8 százalékot, míg a magyar vállalatok 24,1 százalékot értek el. Különösen nagy volt az eltérés a TQM, a profitközpontok, és a "legjobb gyakorlat követése" (ironikus, hogy a szocializmus idején Magyarországon és a többi közép- és kelet-európai országban évtizedekig tervek alapján dolgoztak, amely lényegénél fogva az ún. benchmarking logikájával rokon), a lapos szervezeti hierarchia, a kiszervezés az ISO 9000, a JIT és az IT terén. A 6. táblázat összehasonlítja a székesfehérvári régióban mûködõ vállalatok (külföldi vállalatok szemben a magyar vállalatokkal) adatait más REGIS Projekt-országok más régióinak integrált adataival.

6. táblázat: A szervezeti innovációk elterjedése a REGIS Projekt vállalataiban

A szervezeti innováció formái	Magyar tulajdonú vállalatok	Külföldi tulajdonú vállalatok	Más REGIS Projekt régió vállalatai
Minõségtervezés (TQM)	18,4%	37,5%	46,3%
Csoportmunka	55,1%	66,7%	47,8%
Profit vagy költségcentrum	44,9%	62,5%	32,7%
Belsõ-szervezeti hálózat	34,7%	37,5%	20,0%
Munkakör-tervezés (job-design)	4,1%	37,5%	24,7%
Lapos hierarchia	22,4%	50,0%	39,5%
Interdiszciplináris tervezõ-team	18,4%	33,3%	22,2%
Just-is-Time szolgáltatás (JIT)	10,2%	41,7%	37,7%
Kiszerzõdés	8,2%	29,2%	22,2%
Rendszer-beszállítás	10,2%	20,8%	n.a.
ISO 9000	34,7%	62,5%	52,0%
Információs technológia (IT)	28,6%	70,8%	44,5%
Átlagértékek	24,1%	45,8%	35,4%

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 12); Cooke et al. (1998:14)

A vizsgált régióban mûködõ külföldi tulajdonban lévõ cégek kivétel nélkül nagyobb mértékben alkalmazzák a szervezeti innovációk általunk vizsgált formáit, mint a REGIS projektben szereplõ tizenkét ország vállalatai. Ez egyebek mellett azt jelenti, hogy a hazánkban megtelepült – fõleg multinacionális – vállalatok az élenjáró vezetési- és irányítási módszereket és technikákat nagyobb mértékben alkalmazzák, mint a nemzetközi projektben szereplõ régió vállalati praxisában. A külföldi és magyar tulajdonú vállalatok összehasonlításából az derül ki, hogy az utóbbiak elmaradása jelentõs a következõ három terület kivételével: csoportmunka, profit és költségközpontok, valamint a szervezeti hálózatok.

Az FDI gyenge multiplikáló hatása: a beszállítások és az értékesítés szerkezete a székesfehérvári régió vállalatainál

A székesfehérvári régióban mûködõ vállalatok beszállítói (input) és értékesítési (output) profiljai nemcsak az egyéni vállalati teljesítmények szempontjából fontosak (dinamikus, sikeres vállalatok az átlagosnál jelentõsebb beszállítói kapcsolatok vagy exportprofil kialakítására törekednek), hanem a széles körben létezõ, és feltörekvõ regionális hálózatok formái és intenzitása szempontjából is. Azok a vállalatok, amelyek a régió gazdaságának vállalatait kevésbé veszik igénybe beszállítóként, valószínûtlen, hogy nagy érdeklõdést mutatnának a regionális-alapú – vállalatokközi, vagy köz-magánszféra együttmûködést támogató – intézmények fejlesztésének segítése iránt.

A REGIS Projekt-kutatásban a legnagyobb, legjelentõsebb különbséget a tulajdonlás nemzeti hovatartozása alapján a bemutatott input/output (vagy import/export) profilok tekintetében tapasztalunk. Arra kértük a menedzsereket, hogy a termék-inputnak és -outputnak adjanak százalékértékeket megkülönböztetve a székesfehérvári régió, Magyarország, az Európai Unió és végül a világ többi részében mûködõ beszállítókat. A külföldi vállalatok, fõleg a külföldi zöldmezõs beruházások nagyon kevés magyar inputot (tartozékot, nyersanyagot) használnak fel. A külföldi vállalatok átlagosan 9,3 százalékban támaszkodnak a régió és 21,8 százalékban az ország vállalataira. Ez együtt 31,1 százalékos hazai beszállítói hozzájárulást jelent (csak 22,2% a zöldmezõs beruházásoknál). Ezzel ellentétben, nem meglepõ módon, a magyar vállalatok jóval nagyobb mértékben építenek a hazai beszállításokra (például alkatrészekre, szolgáltatásokra). Átlagosan 27,8 százalékuk támaszkodik a régióra, míg az országra 46,4. A hazai beszállítások összesített értéke 74,2 százalék (az állami vállalatok esetében ez 83,3%). Lásd a 7. táblázatot.

7. táblázat: A beszállítók regionális megoszlása

Magyar vállalatok	Régió	Magyarország	EU	A világ többi része
Magántulajdonú	25,9%	44,7%	16,0%	6,9%
Magán/állami tulajdonú	31,0%	55,1%	1,4%	0,0%
Állami tulajdonú	33,9%	49,4%	14,8%	1,9%
Zöldmezõs beruházás	30,3%	29,2%	13,8%	4,4%
Barnamezõs beruházás	27,2%	50,3%	15,1%	4,9%
Összesen	27,8%	46,4%	14,8%	4,8%
Külföldi vállalatok
Zöldmezõs beruházás	7,1%	15,1%	63,5%	14,5%
Barnamezõs beruházás	22,5%	54,3%	20,8%	2,5%
Összesen	9,3%	21,8%	54,9%	14,0%

Ezt a hatalmas különbséget magyarázandó meg kell jegyezni, hogy igen sok zöldmezõs beruházásnak ajánlottak "off-shore" státust, amely lehetõvé teszi a termelési tényezõk vámmentes importját. A magyar vállalatok és a külföldi barnamezõs beruházások általában nem kaptak vámmentes importengedélyt. Az "off-shore" státus nagyon erõsen gátolja a regionális vagy országos ellátórendszerek kialakítását, fõként azért, mert a legtöbb ilyen vállalatnak már van kialakult európai vagy világméretû beszállítói hálózata. Ráadásul, amikor megkérdeztük, hogy miért ilyen alacsony a magyar beszállítók részesedése, a külföldi menedzserek a magyar vállalatok közötti kontaktusok hiányát és a minõségi problémákat jelezték. Egy másik, a REGIS Projekttel egy idõben készült (1996–1997) kutatás szerint a minõségi és rugalmas kapcsolatok közül a magyar beszállítókkal kapcsolatban a "pontos szállítással" és a "megbízhatósággal" vannak a legkedvezõtlenebb tapasztalatok (Akar 1997: 6).

A külföldi beszállítók iránti ilyen nagy bizalom természetesen az árral függ össze. A logisztikai kapcsolatoknál elengedhetetlenül fontos az alkatrészek pontos szállítása (fõleg, ha azt nézzük, hogy a külföldi vállalatok 41,7%, a külföldi tulajdonú zöldmezõs beruházások 44,4% használja a Just-in-Time készletgazdálkodási rendszert), ezért a külföldi tulajdonú zöldmezõs beruházások menedzserei következetesen ezt sorolják a legnagyobb problémák közé, melyekkel szembe kell nézniük. (A régióban vizsgált zöldmezõs beruházások közül leginkább az autóipari szektor vállalatai [55%] támaszkodnak a JIT készletgazdálkodási rendszerre, az elektronikai iparban viszonylag kevésbé terjedt el.)

A FDI "tovagyûrûzõ" (multiplikációs) hatásainak mennyiségi azonosítása közismerten nehéz, sok bizonytalanságot tartalmaz. Az azonban nyilvánvaló, hogy a külföldi beszállítások fokozott igénybevétele (többnyire a magas hozzáadott értékû termékeknél) a székesfehérvári régióra és Magyarország egészére viszonylag szerény multiplikációs hatást gyakorol például az új munkaalkalmak létrehozásában. Az innováció szempontjából a technológia elterjedését a high-tech zöldmezõs üzemektõl a hazai termelõkig erõsen korlátozza az importált alkatrészek, vagy a már Magyarországon is mûködõ saját beszállítói hálózat igénybevétele. Gazdasági szempontból az ilyen helyzetek nem akadálymentesek, az importált alkatrészek szállításakor (általában közúton) megtett távolság sokkal nagyobb, mint a hazai alkatrészeké.

Hozzá kell tenni, hogy nem hagyhatók figyelmen kívül az FDI-hez átmenetileg kapcsolódó tényezõk sem. Már a külföldi mûködõtõke-befektetések jelenlegi idõszakában is nyilvánvaló, hogy a korábban ismertetett jellemzõk kezdenek megváltozni. A hálózatok – lehet ellátó, kutatási és fejlesztési, vagy elosztási – nem keletkeznek a semmibõl. Remélhetõleg, ahogy a külföldi tulajdonú vállalatok pozitív tapasztalatokat gyûjtenek a magyarországi gyártásról, fokozatosan elkezdik kiszélesíteni a termelést a nagyobb hozzáadott értékû összeszerelési tevékenységek, a gyártás és a kutatás-fejlesztés irányába. Az Audi, a G. E. és a NOKIA, Knorr-Bremse például áthelyezték a kutatási és fejlesztési kapacitásaik egy részét Magyarországra, hogy közelebb legyenek a termelés helyszínéhez, néhány külföldi vállalat pedig megtette az elsõ lépéseket a helyi ellátórendszer kiépítése felé, követve a G. M. lengyel kezdeményezését. Vagy a Ford például az elkövetkezendõ pár év során szeretné Magyarországon kialakítani közép-európai alkatrészvásárló központját.

Talán nem meglepõ, hogy a fent említett folyamatok ellenére termékkibocsátás (export) tekintetében széles szakadék van a hazai piacra erõsen támaszkodó magyar vállalatok és az igazán aktív exportõr külföldi vállalatok (ismételten, ezek fõleg a zöldmezõs beruházás formájában létesített cégek) között. A magyar vállalatok általában a teljesítményük mindössze 15,6 százalékát exportálják, ahol az állami vállalatok a legerõsebb exportõrök, míg a külföldi vállalatok 54,5 százalékot (zöldmezõs beruházások esetében 61,6%-ot) exportálnak, ahogy azt a 8. táblázat is mutatja.

8. táblázat: A székesfehérvári régióban mûködõ vállalatok termékkibocsátása

Magyar vállalatok	Régió	Magyarország	EU	A világ többi része
Magántulajdonú	47,2%	40,5%	8,6%	3,7%
Magán/állami tulajdonú	56,8%	34,0%	9,3%	0,0%
Állami tulajdonú	36,4%	39,2%	5,9%	18,4%
Zöldmezõs beruházás	58,1%	37,5%	3,8%	0,6%
Barnamezõs beruházás	43,4%	38,9%	11,0%	6,8%
Összesen	45,8%	38,7%	9,8%	5,8%
Külföldi vállalatok
Zöldmezõs beruházás	15,7%	22,8%	49,6%	12,0%
Barnamezõs beruházás	30,0%	47,3%	16,3%	6,5%
Összesen	16,7%	25,0%	43,7%	10,8%

Forrás: Makó–Ellingstad–Kuczi (1997: 9)

Három észrevételt kell tennünk a termékkibocsátás, vagy export mintáival összefüggésben. Elõször is az esetek túlnyomó többségében az export célpontja az EU. Ezt a földrajzi közelség és a vásárlóerõ mellett, befolyásolja az EU kereskedelmi politikája, amely (a társulási szerzõdés alapján) a közép- és kelet-európai országokból érkezõ termékeknek szerény tarifakedvezményes státust ad. Hogy a termékek jogosultak legyenek ilyen kedvezményes tarifákra, több mint 50 százalékos hazai és/vagy Európai Uniós tartalommal kell rendelkezniük.

Sok külföldi tulajdonú zöldmezõs beruházás (például majdnem az összes magyarországi autógyár) az Európai Uniós kedvezményes tarifákra jogosult, nem a hazaira. Másodszor, a magyar export számára nem léteznek más jelentõs piaci alternatívák. Kevesebb, mint tíz éve a magyar export többségének célpontja a Szovjetunió és a KGST-országok voltak. A rubel-alapú elszámolási rendszer és az ezen országok fogyasztói vásárlóerejének összeomlása, valamint a nyugati piacokra való nagyon hangsúlyos politikai nyitás egyaránt kedvezõtlenül érintette a korábbi KGST-piacra épült magyar termelést. Harmadszor, és talán ez a legfontosabb, a hazai piac gyenge. A vásárlóerõ és a reáljövedelmek 1989 óta jelentõs mértékben csökkentek (a kilencvenes évek közepére 15%-os reálbércsökkenést regisztráltak), s ez súlyosan érintette a magyar vállalatokat, amelyek méretükbõl és hagyományaikból adódóan sokkal inkább a hazai piacra összpontosítottak, mint a külföldi vállalatok. Míg a vásárlóerõ lassú növekedése és a makroökonómiai mutatók általános stabilizációja a gazdaság összes szektorára pozitívan hat majd, ez különösen kedvezõ fejlõdést fog jelenteni a magyar kis- és középvállalkozásoknak.

A fogyasztók-beszállítók összetételét és elhelyezkedését illetõen érdemes felfigyelni a következõ tendenciákra. Arra a kérdésünkre, hogy vállalataik kiszolgálnak-e egy vagy több domináns beszállítót, a magyar vállalatok menedzsereinek 66,0 százaléka felelt igennel, a külföldi vállalatok 76,9 százalékával szemben (a külföldi zöldmezõs beruházásoknál ez az érték 85,0%). A következõ kérdés arra vonatkozott, hogy az eladás mekkora hányada jut a legfontosabb vásárlókra. A magyar vállalatoknál 32,4 százalék, a külföldieknél 56,8 százalék. A külföldi vállalatok egy vagy több vásárlótól való viszonylag nagyobb függését részben az a tény magyarázza, hogy sok külföldi zöldmezõs beruházás gyártó vagy összeszerelõ tevékenysége csak egy láncszem saját vállalatának világméretû termelési láncában (a világhálózat vertikálisan integrált termelési folyamatának része).

Az elsõdleges versenytársak elhelyezkedése párhuzamosan alakul a beszállítások és az értékesítések alakulásával vagy másképpen megfogalmazva az input/output (import/export) profillal. A külföldi vállalatok számára az Európai Unió, illetve a világ többi részén található a versenytársak 100 százaléka, szemben a régió és Magyarország 60 százalékos értékével. Összehasonlításképpen a magyar tulajdonú vállalatok 41,7 százaléka számára a külföldi (EU, illetve a világ többi része) a konkurens cég, a régió, valamint az ország vállalatai együttesen 112,5 százalékot képviselnek a versenytársak tekintetében. Világos, hogy a magyar és a külföldi vállalatoknak jelentõsen eltérõ földrajzi horizontjai vannak a versenytársak vonatkozásában is.

Következtetések

Tanulmányunkban, az FDI mint a magyar gazdaság modernizációs motorjának különbözõ lehetõségeit és korlátait igyekeztünk bemutatni. Vizsgálódásunk középpontjában a vállalat állt, amely a közép- és kelet-európai feltörekvõ piacgazdaságok gazdasági tevékenységeinek újjászervezésében kulcsfontosságú intézmény. A régió, vagy az ország gazdaságának "abszorpciós kapacitására" összpontosítottunk, más szavakkal, a magyar vállalatok globális piacba való integráltságának fokára.

Az országban legjelentõsebb közvetlen külföldi tõkebefektetéseket felmutató régióval kapcsolatos kutatás tanulságait a következõképp foglalhatjuk össze. Elõször, a vállalatok tulajdonlási típusai és alapításának körülményei (például, magyar tulajdonú szemben a külföldi tulajdonúval, vagy zöldmezõs beruházás szemben a barnamezõs beruházással) jelentõs mértékben befolyásolja a vállalatok versenyképességét és az innovációs lehetõségeket. Másodszor, a multiplikációs hatások, melyek normális esetben összefüggnek a gyártás jellemzõivel (fõleg a high-tech és a nagy hozzáadott értékû termékek gyártásával), általában hiányoznak a magyar gazdasági környezetbõl. Harmadszor, meglepõen nagy szakadék van a magyar tulajdonú és a külföldi tulajdonú vállalatok között a következõ területeken: versenyképesség, innovációs lehetõségek, vevõ-beszállító kapcsolatok. Negyedszer, a magyar kis- és középvállalatoknál – vagy a magyar zöldmezõs beruházások esetén – a külföldiekhez képest erõs a technológiai, termelési és megmunkálási folyamatok fejlesztésének stagnálása. Amellett, hogy gyakorlatilag semmit sem költenek a K+F projektekre, egyetlen magyar zöldmezõs beruházás formájában létesített új cég sem jelezte, hogy részt vesz valamilyen technológiai/innovációs/képzési programban. Ötödször, a magyar kis- és középvállalatoknak különösen gyenge az innovációs hálózatuk. Fõleg a magyar zöldmezõs beruházások formájában létrehozott üzemeket lehet a formalizált partnerintézmények hiányával jellemezni (például kormányzati ügynökség, támogatók, egyetem, stb.).

A külföldi vállalatoknak a vendéglátó ország technológiai fejlesztésében betöltött szerepét inkább bizonytalannak értékeljük. Egy ország (régió) technológiai fejlesztése magával vonja a vezetési módszerek szervezeti innovációját/modernizációját. Ez a típusú technológiai fejlesztés tökéletesíti vagy feljavítja az adott technológiával kapcsolatos mûködési folyamatokat és "know-how"-t. Ha igaz Lall (1993: 125) megjegyzése, hogy az MNC-k "átadják ’legfejlettebb tudásukat’ ("state-of-the-art knowledge") és gondoskodnak a szakképesítésrõl és a felszerelésrõl, hogy az mûködjön is", akkor a felmérésben szereplõ régió gazdasága számára ebbõl származó hasznok inkább szórványosnak nevezhetõk, a gyenge multiplikációs hatásnak köszönhetõen.

A K+F tevékenység adatai világosan mutatják, hogy a régióban mûködõ MNC-k máig nincsenek mélyebben érdekelve a "know-why" tevékenységek hazai kutatásában és fejlesztésében. Eredményeinket összefoglalva, és hivatkozva a globalizációval összefüggõ megközelítésekre (Martin 1998), a közép- és kelet-európai országok részvétele a multinacionális világtermelésben jelenleg inkább korlátozottnak nevezhetõ, hiszen azokban elsõsorban a "termelés", s nem az "innováció" logikája érvényesül.

Irodalom Adorján M.–Balaton K.–Galgóczi B.–Makó Cs.–Ternovszky F. 1996. Gazdasági szervezetek az átalakulás idõszakában. Vezetéstudomány, 7-8, 5–25.

Árva L. 1994. Direct Foreign Investment: some theoretical and practical issues. Workshop Studies, No.1., Budapest: National Bank of Hungary

– 1997. Külföldi mûködõtõke, hazai beszállítói kapcsolatok, külkereskedelmi mérleg és technológiatranszfer, Közgazdasági Szemle, XLIV. 1007–1018.

Borish, M. S.–Noel, M. 1996. Private Sector Development During Transition (Visegrad countries), World Bank Discussion Paper, No. 318., Washington: World Bank

Carson, J. 1998. Manufacturing Survey. The Economist, 20 June

Child, J.–Czeglédy, A. 1996. Managerial Learning in the Transformation of Eastern Europe: Some Key Issues. Organisation Studies, 17 (2)., 167–179.

Child, J.–Markóczy, L. 1993. Host-country managerial behaviour and learning in Chinese and Hungarian joint-ventures, Journal of Managerial Studies, 30 (4) 611–631.

Cooke, Ph.–Boekholt, P.–Tödtling, F. 1998. Regional Innovation Systems: Designing for the Future. Brussels: Final – Report EU Commision, DGXII-TSER

Cooke, Ph. 1998. Regional Innovation Systems: Designing for the Future. Brussels: Final Report – EU Commission, DGXII-TSER

Cséfalvay, Z. 1993. Felharmadolt ország. Budapest: Magyar Nemzeti Bank

Ellingstad, M. 1996. Hungarian Industrial Relations in Transition. Szeged: JATE Department of Sociology–- Minneapolis: La Follette Institute – Univerrsity of Wisconsin

Lieb-Dóczy, E. 2000. Transition to survival: Entreprise restructuring in East Germany and Hungary. London: Ashgate Publishing, (Forthcoming)

Financial Times 1998. Agency palys key role in making a dream comes true. 16 July

Gordon, R. 1996. Globalization, New Production Systems and the Spatial Division of Labour. In: Littek, W.–A. Charles (eds.) The New Division of Labour:Emerging forms of Work Organization in Internationa Perspective, New York–Berlin: Walter de Gruyter

Green, P. S. 1998. Eastern Europe as an Opportunity for Agressive Investors. International Herald Tribune, 25-26 April

Hámori, S. 1996. Tovább csökken a foglalkoztatás. Népszabadság, December 10.

Heti Világgazdaság 1998. Versenyképességi rangsor. Május 18.

Ishikawa, A. 1998. Organizatioinal Activity of Trade Unions in Central and Eastern Europe. Occasional Papers on Changes in the Slavonic-Eurasion World, No.65., Sapporo: Slavic Research Centre–Hokkaido University

Kasahara, K. 1997. Firm Level Skill Formation and Career of Management Class during Transformation Process in Poland. In: Yamamura, R. (ed.) Occasional Papers on Changes in the Slavonic-Eurasian World, No. 22. Sapporo: Slavonic Research Center–Hokkaido University

Kornai, J. 1996. Kiigazítás recesszió nékül. Közgazdasági Szemle, XLIII. 585–613.

Lall, S. 1993. Multinationals and Developing Countries: Some Issues for Research. In: Eden, L.–E. H. Potter (eds.) Multinatinals in the Global Political Economy, London: Macmillan

Makó, Cs.–Warhurst, Ch. (eds.) 1999. The Management and Organisation of Firm in the Global Context, Budapest: Institute of Management Education–Gödöllõ University Department of Management and Organisation–Budapest University of Economic Sciences

Makó, Cs.–Ellingstad, M.–Kuczi, T. 1997. Regional Innovation System (REGIS): Székesfehérvár Region Survey Results and Interpretation. Budapest: Instsitute for Social Conflict Research - HAS, January

Martin, R. 1998. Central and Eastern Europe and the International Economy: the Limits to Globalization. Europe-Asia Studies, 50 (1), 7–26.

Mars, P. 1996. Car Components: Germany lags behind UK and Japan i quality. The Financial Times, 7^th November

Neumann, L. 1987. Tevékenységek, létszámösszetétel, jövedelmi arányok. Statisztikai adatok a vállalati gazdasági munkaközösségekrõl. Budapest: ÁBMH Munkaügyi Kutatóintézet

Népszabadság 1996. A külföldi tõke fele az államé lett. November 6.

Népszabadság 1998a A sztrádák mentén terjeszkednek a multik. Április 28.

Népszabadság 1998b A külföldi tõke Magyarországon.Május 30.

Pye, R. 1998. Foreign Direct Investment in Central Europe: Experiences of Major Western Investors. European Management Journal, Vol. 16. No.4. August, 378–389.

Soulsby, A.–E. Clark 1996. The Emergence of Post-Communist Management in the Czech Republic. Organisational Studies, 17 (2)

Stark, D. 1996. Hálózati tõkések. Figyelõ, XL., Május 9.

Szelényi, I. 1996. A posztszocialista társadalom szerkezetének változásai. Magyar Tudomány, 4.sz.

Tóth, Á. 1998. A csábítás ára. Népszabadság, Június 20.

Yamamura, R.–Ishikawa, A.–Makó, Cs.–Ellingstad, M. 1996. Business Organisation in the Transformation Process in the Post-Socialist Countries. Sapporo: Slavic Research Centre–Hokkaido University–Budapest: Institute for Social Conflict Research HAS, Research Report

Whitley, R.–Czabán, L. 1998. Ownership, Control and Authority in Emergent Capitalism: Changing Supervisory Relations in Hungarian Industry. International Journal of Human Resource Management, 9 (1)