Megjelent a Szociológiai Szemle 2015/2. száma

Megjelent a Szociológiai Szemle legfrissebb, 2015/2. száma. MSZT tagok a regisztráláskor megadott jelszóval férhetnek hozá a cikkekhez.

https://szociologia.hu/20152_szam/



2015/2. szám
TARTALOM ÉS ABSZTRAKTOK

FÓKUSZ: Kísérleti módszerek a szociológiában

Németh Renáta: Oksági következtetés az empirikus szociológiai kutatásban
Összefoglaló: Elfogadott álláspont, hogy a társadalomkutatás adatgyűjtési módszerei általában nem alkalmasak oksági következtetések levonására. Ennek ellenére az empirikus társadalomtudományi kutatás elsődleges célja nyilván nem csupán a társadalmi valóság leírása, hanem annak megértése oksági viszonyok feltárása révén. Tanulmányomban arra a kérdésre keresek választ, hogy milyen (latens vagy explicit) fogalmi bázison működnek a mai társadalomkutatások az oksági következtetés szempontjából. Továbbá: milyen empirikus igazolhatósági kritériumot határoznak meg az egyes megközelítések az oksági kapcsolatra történő következtetéshez? Röviden kitérek az okság megközelítésének a szociológia története során megfigyelhető változásaira is.

Koltai Júlia, Sik Endre, Simonovits Bori: A kvanti-kvali áldilemmán túl
ÖSSZEFOGLALÓ: Írásunk célja, egy szempontrendszert kínálni azokra az esetekre, amikor a szociológus módszert választ kutatása tárgyához. A cél megfogalmazása során a belső és külső érvényességre, továbbá a megbízhatóságra törekvést tartjuk elsődlegesen fontosnak. A módszerek közti mérlegelés gyakorlati megvalósulását egy konkrét kutatási témán (a diszkrimináció elterjedtségén) mutatjuk be. A módszerek kiválasztásának dilemmájában külön figyelmet szentelünk a kontrollált kísérletnek és a nem résztvevő megfigyelésnek, mivel úgy véljük, ezek a viszonylag ritkán alkalmazott módszerek jól ötvözik a korábbiakban bemutatott szempontok előnyeit. Mivel úgy tapasztaljuk, a módszerválasztás dilemmáját – véleményünk szerint helytelenül – napjainkban leginkább a kvali-kvanti kevert módszertannal oldják fel a kutatók, írásunk végén érvelünk e gyakorlat ellen; továbbá amellett, hogy az egydimenziós tengelyhez képest komplexebb megközelítéseket érdemes alkalmazni.

Herke Mónika: A kooperációs jelzések kibocsátása és fogadása a társas értékorientációk tükrében

ÖSSZEFOGLALÓ: A tanulmány egy döntésmechanizmusokat vizsgáló laboratóriumi kísérlet keretén belül a társas értékorientáció (Social Value Orientation, SVO) hatását vizsgálja a kooperációs jelzések kibocsátására és fogadására hallgatók körében. Két fő SVO-típus kerül megkülönböztetésre: a proszociális és az individualista. Korábbi kutatásokból ismeretes, hogy a proszociálisok hajlanak a leginkább a kooperáló magatartás irányába, azonban azt nem tudjuk, hogy ők azok-e, akik jobban tudják/kívánják mutatni kooperációs hajlandóságukat mások felé. Újabb kutatások viszont megkérdőjelezik a proszociális preferenciák magyarázó erejét az emberi kooperáció mértékére. A többszintű binomiális logisztikus regresszióval elemzett kísérleti eredmények is azt mutatják, hogy a SVO-nak nincsen szignifikáns hatása a jelzés kibocsátására, azonban a jelzés fogadására igen.

TANULMÁNY

Takó Ferenc: Típusok a tükörben. Max Weber és a kínai patrimoniális bürokrácia

ÖSSZEFOGLALÓ: Weber módszertani írásainak vizsgálói ritkán tesznek említést a Világvallások gazdasági etikája tanulmányairól. Ennek oka olykor a szerzők orientalisztikai ismereteinek szűkössége, máskor az a meggyőződés lehet, hogy Weber ezen írásokban inkább „csak” alkalmazza korábban kidolgozott kategóriáit. Azok, akik ezzel szemben épp a világvallás-tanulmányokra koncentrálnak, általában Weberrel szemben foglalnak állást, amennyiben rámutatnak azokra az összefüggésekre, amelyeket Weber saját ismereteinek szűkössége miatt nem ismert fel. Végül születnek olyan munkák, melyek nem hagyják ki és nem is kritizálják a tanulmányokat, ugyanakkor nem is látnak bennük többet puszta kiindulópontnál, amelyet aztán Weber vizsgálódásaival együtt hátrahagynak. Nagyon ritkán kezelik csak a Világvallások írásait a weberi életmű mint egész logikai és módszertani értelemben szerves részeként. Tanulmányomban a „Konfucianizmus és taoizmus” című munka „patrimoniális bürokrácia” fogalmán keresztül mutatom be, hogyan lehetséges, illetve miért célszerű ezen írások vizsgálatában az utóbbi megközelítésmódot alkalmazni.

Hegedüs József – Péteri Gábor: Közszolgáltatási reformok és a helyi önkormányzatiság

ÖSSZEFOGLALÓ: A rendszerváltás egyik meghatározó eleme volt a központosított hatalom decentralizációja, amelyben Magyarország a közép-európai átalakuló országok között az élen járt. A decentralizációt számos konfliktus kísérte, mint például a különböző szolgáltatási területeken kialakult társadalmi egyenlőtlenségek, finanszírozási nehézségek, melyeket az elemzők egy része a túlzott decentralizáció és/vagy a privatizáció mértékével magyarázott. A közszektor szervezésének modern tapasztalatai bebizonyították, hogy alternatív (decentralizált-centralizált; magán- vagy állami tulajdonra épülő) szervezeti megoldások egyaránt lehetnek eredményesek és hatékonyak, amennyiben a rendszer helyes ösztönzőkre épül, biztosítja a társadalmi elszámoltathatóságot és garantálja a jogbiztonságot. Az elmúlt négy-öt évben a kétharmados parlamenti többség legitimitását élvező kormányzatnak az autokratikus piacgazdaság kiépítésére irányuló politikája mögött az önkormányzati rendszer sajátos, szélsőségesen centralizált, és a magánszektort korlátozó felfogása húzódik meg. A tanulmány bemutatja a decentralizáció visszafordításának fontosabb lépéseit (új területi igazgatási rendszer kialakítása, önkormányzatok feladatainak csökkentése, pénzügyi önállóság szűkítése, hitelezés felszámolása, közszolgáltatások állami kontroll alá vonása) és ezek várható következményeit. A szerzők megállapítják, hogy a helyi közszolgáltatások saját, belső működési logikájukkal ellentétes átalakításának a helyi önkormányzati rendszer szinte valamennyi lényeges eleme áldozatul esett. A bekövetkezett változások felszámolják az elért eredményeket, és több évtizedre visszavetik a korábbiakban szerves módon fejlődő helyi önkormányzati és közszolgáltatási rendszert és a magyar társadalom modernizációját.

RECENZIÓ

Havrancsik Dániel: A munkatársadalom vége?

Török Emőke (2014): Munka és társadalom. A munka jelentésváltozásai a bérmunkán innen és túl. Budapest: Károli Gáspár Református Egyetem – L’Harmattan Kiadó.