Szociológiai szemle
Szücs László Gergely
2019/2. szám
Hans Joasnak a Die Sakralität der Person című műve szerint az emberi jogi normák kialakulásának történeti okai nem elsősorban a vallásellenes szekularizmusra, hanem egy sajátos szakralizálódási folyamatra vezethetők vissza, amelynek során a modern társadalmak a tagjaik körül a „szentség auráját” teremtik meg. Ezt a tézist sokan pusztán történeti-szociológiai elméletként interpretálták. Én viszont amellett érvelek, hogy Joas művének kiemelt célja az emberi jogok legitimációjára vonatkozó új módszertan megalapozása volt. Feltevésem, hogy két szerző (Cesare Beccaria és Michel Foucault) kritikája adott Joasnak alkalmat egy olyan nézőpont körvonalazására, amely szerint a modern egyén adekvát történetének elmesélése és a vele szemben megfogalmazható normatív elvárások feltérképezése komplementer módon kiegészítik egymást. Azt is bemutatom, hogy elsősorban Joas Durkheim-elemzéseinek tanulmányozásával jelölhetjük ki egy új típusú normatív elmélet viszonyítási pontjait. Tanulmányom végén az így rekonstruált elméletet szembesítem az érvényességet a nyilvános helyesléshez kapcsoló észjogi koncepció elvárásaival, így igyekszem felmérni e normatív koncepció erősségeit és korlátait.
According to Hans Joas’s book„Die Sakralität der Perso”, the historical roots of human rights cannot be found in the anti-religious secularism but rather in a sacralisation process, during which modern societies create an „aura of sacredness” around their members. This thesis has been interpreted by many authors as part of a historical-sociological theory. Contrary to this, I argue that Joas’s main aim was to establish a new methodology for the legitimation of human rights norms. I argue that the criticism of two authors (Cesare Beccaria and Michel Foucault) gave an opportunity for Joas to present a new theory, according to which telling the adequate history of the modern individual and discovering normative expectations that can be held against it are two processes that complement each other. I also demonstrate that the reference points of the new kind of normative theory can be assigned through the study of Joas’ analysis of Durkheim’s theory. At the end of my paper I confront the theory reconstructed in this way with the rational theory of rights based on the idea of public approval, thus, I try to outline the strengths and the weaknesses of such kind of a normative theory.
Kulcsszavak: szakralizáció, emberi jogok, emberi méltóság, történelmi szociológia, normativitás
Kulcsszavak angol: sacralisation, human rights, human dignity, historical sociology, normativity