Szociológiai szemle

Gál Róbert Iván – Radó Márta
2019/1. szám
Gál Róbert Iván – Radó Márta
A társadalom idősödése a köztudatban fenyegető veszélyként él, mert megváltoztatja az eltartottak és eltartók arányát, ellehetetleníti a nyugdíjrendszert és az egészségügyet. Tanulmányunkban amellett érvelünk, hogy e veszély semlegesíthető. A korszerkezet változása ugyanis egy sor korszerkezet-érzékeny folyamatot indít be, melyek
lezajlása a társadalom reakcióitól függően ellensúlyozhatja, vagy épp felerősítheti a közvetlen létszámhatásokat. Az idősödés két népesedési folyamat eredménye: a javuló halandóságé és a csökkenő termékenységé. A halandóság javulása nem feltétlenül növeli az eltartottak számát, együtt jár ugyanis az aktív kor és az időskor
határának kitolódásával. Az elmúlt huszonöt évben úgy emelkedett a munkaerőpiac elhagyásának átlagos életkora négy és fél évnyit, hogy a mindenkori kilépési életkorban mért hátralévő élettartam gyakorlatilag
nem változott. Ez a folyamat összefüggésbe hozható a nyugdíjkorhatár közelébe érő korcsoportok javuló iskolázottságával, és figyelembe véve az elmúlt negyedszázad felsőoktatási expanzióját, tovább folytatható.
Ami a csökkenő termékenységet illeti, az alacsonyabb gyermekszám rontja ugyan a jövőbeni aktív kori létszámokat, de egyben lehetőséget teremt a ma aktív korúak fokozottabb munkavállalására és megtakarításaik növelésére. Amennyiben a kisebb termékenységű korcsoportok a lehetőséget kihasználva többet dolgoznak és többet takarítanak meg, a korszerkezet változása nem feltétlenül fogja vissza a növekedést és nem feltétlenül rontja az életszínvonalat. A 2010-es kiinduló állapot azonban nem sok jóval kecsegtet. Amennyiben nem nőnek a megtakarítások, a korszerkezet változásának hozzájárulása az életszínvonal növekedéséhez a 2020-as évek közepétől jelentős mértékben negatív lesz.
Population ageing often appears in public debates as a threat for the public pension and health care systems due to its distortive effect on the rate of contributors and beneficiaries. In this article we argue that this risk can be mitigated or even eliminated. Changes in the age structure activate various age sensitive processes, which, depending on the reactions of society, can countervail or, to the contrary amplify the direct effects of the changes in the relative size of age groups.  Ageing is the product of two population processes those of improving mortality and decreasing fertility. However, none of them is fatal to growth or the public transfer system. Firstly, higher life expectancy does
not necessarily increase the dependency rate since it can, and frequently does, go hand in hand with the shifting boundary of old age. In the last quarter of a century the average age of leaving the labour market
grew by four-and-a-half years in Hungary whereas the life expectancy at this age remained practically the same. This development can be attributed to the rapidly improving educational composition of cohorts
reaching the retirement age. Due to the expansion of tertiary education, also in the last quarter of a century, further growth in the age of exit from the labour market can be expected. Secondly, low fertility certainly
worsens future dependency rates but it also gives prospect for increasing labour market activity as well as higher savings. As long as cohorts with low completed fertility exploit this opportunity and work and save
more the changing age structure will not necessarily hamper growth and decrease living standards. In this respect, however, the base year of 2010 was not promising. If savings do not increase in the future the
contribution of the changing age structure to living standards will be grossly negative after the mid-2020s.
Kulcsszavak: nyugdíjrendszer, fenntarthatóság, demográfiai osztalék, megtakarítások
Kulcsszavak angol: pensions, sustainability, demographic dividend, savings