Szociológiai szemle
Csoba Judit – Sipos Flórián
2020/1. szám
A hátrányos helyzetű mezőgazdasági térségek peremhelyzetű csoportjainak sikeres gazdasági és társadalmi beilleszkedése érdekében mind szélesebb körben alkalmazzák napjainkban a „társadalmi befektetés” jellegű szociális integrációs modelleket hazánkban és Európa más országaiban is. Az integrációs modellek a résztvevők egyéni kompetenciáinak, munkavállalói készségeinek fejlesztését, jövedelemszerző, önfenntartó képességének javítását és a piac okozta egyenlőtlenségek csökkentését célozzák. Tanulmányunkban Polányi (1997) „kettős mozgás” elméletéből kiindulva elemezzük a lokális térben működő integrációs modelleket és azok sajátosságait. Vizsgáljuk egyfelől a (diszfunkcionálisan működő) önszabályozó piaccal szemben kialakított állami beavatkozás formáit (közfoglalkoztatási program, startmunka mintaprogram), másfelől az alulról szerveződő, a „beágyazott gazdaság” mintáját követő integrációs rendszerek (szociális földprogram, szociális szövetkezet) működését. Feltételezzük, hogy az alulról és felülről építkező integrációs modellek komplementer módon működnek a leghatékonyabban,
lehetővé téve az eltérő helyzetben lévő célcsoportok lokális gazdaságban való differenciált részvételét és az integráltság fokának növekedését. Mindemellett úgy véljük, hogy az állami beavatkozás formája és mértékének növekedése az utóbbi években jelentősen csökkenti az önkéntesen szervezett és demokratikusan működő integrációs modellek mozgásterét, és folyamatosan erősíti a „neopatrimoniális” rendszerek kiteljesedését a lokális térben. A
tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatást két Horizont 2020 program (InnoSI és CoSIE)1 keretében végeztük.
A 3 éves kutatómunka során 14 – többnyire 2000 fő alatti, hátrányos helyzetű – települést vontunk a mintába, és 54 interjút készítettünk. Kutatási eredményeink azt igazolják, hogy a fokozott állami beavatkozás eredményeként a lokális társadalmak önszerveződő gazdasági és önvédelmi mechanizmusai nem vagy csak aránytalanul kis mértékben fejlődtek az utóbbi években. A felülről kezdeményezett „egydimenziós” integrációs modellekben a „társadalmi befektetés” jelleg kevésbé érvényesül, és a redisztributív függőségek új formái jelennek meg.
lehetővé téve az eltérő helyzetben lévő célcsoportok lokális gazdaságban való differenciált részvételét és az integráltság fokának növekedését. Mindemellett úgy véljük, hogy az állami beavatkozás formája és mértékének növekedése az utóbbi években jelentősen csökkenti az önkéntesen szervezett és demokratikusan működő integrációs modellek mozgásterét, és folyamatosan erősíti a „neopatrimoniális” rendszerek kiteljesedését a lokális térben. A
tanulmány alapjául szolgáló kvalitatív kutatást két Horizont 2020 program (InnoSI és CoSIE)1 keretében végeztük.
A 3 éves kutatómunka során 14 – többnyire 2000 fő alatti, hátrányos helyzetű – települést vontunk a mintába, és 54 interjút készítettünk. Kutatási eredményeink azt igazolják, hogy a fokozott állami beavatkozás eredményeként a lokális társadalmak önszerveződő gazdasági és önvédelmi mechanizmusai nem vagy csak aránytalanul kis mértékben fejlődtek az utóbbi években. A felülről kezdeményezett „egydimenziós” integrációs modellekben a „társadalmi befektetés” jelleg kevésbé érvényesül, és a redisztributív függőségek új formái jelennek meg.
For the successful economic and social integration of peripheral groups living in disadvantaged agricultural areas, ’social investment’ type of social integration models are becoming widely used at present in Hungary and other countries of Europe as well. The integration models aim at developing individual competencies and employability skills, at increasing the income generating and self-sustaining abilities of participants, and at decreasing the inequalities caused by the market. In our paper, we study the integration models operating in rural areas and their characteristics based on the ’double movement’ theory of Polányi (1997). We examine, on the one hand, the forms of state interventions against the dysfunctions of the self-regulating market (public employment programme, Start Work model programme) and, on the other hand, the operation of the bottom-up integration systems that follow the model of ‘embedded economy’ (social land programme, social cooperative). We presume that top-down and bottom-up integration models can be highly effective only complementarily, enabling the
differentiated participation of target groups with various situations in the local economy and an increase in the level of integration. However, we believe that the forms and the increasing extent of state intervention today significantly decreases the space for voluntarily organized and democratically operating integration
differentiated participation of target groups with various situations in the local economy and an increase in the level of integration. However, we believe that the forms and the increasing extent of state intervention today significantly decreases the space for voluntarily organized and democratically operating integration
models and continuously strengthens the expansion of ‘neopatrimonial’ systems in local spaces.
The study is based on a qualitative research executed in the framework of two Horizon 2020 projects (InnoSI and CoSIE)12. In the 3 years long fieldwork, we included 14 localities (mostly under 2000 inhabitants and with disadvantaged situation) and recorded 54 interviews.
Our research findings prove that, due to increased state intervention, self-organizing economic and self-protecting mechanisms of local societies could not developed at all or could develop only at a disproportionately low level in the last years. In the top-down initiated ’one-dimensional’ integration models, the ’social investment’ character applies to a lesser degree, and new forms of redistributive dependencies arise.
Kulcsszavak: szociális szövetkezet, közfoglalkoztatás, szociális földprogram, „neopatrimonializmus”, társadalmibefektetés
Kulcsszavak angol: social cooperative, public employment, social land programme, ’neo-patrimonialism’, socialinvestment