Elhunyt Kolosi Tamás
Kolosi Tamással az 1960-as évek végétől mind a mai napig töretlen barátságban vagyunk, bár nézeteink közben sokféleképpen változtak. 1969-ben az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete egyéves szociológiai kurzust indított azzal a céllal, hogy akik szociológiaképzés nélkül végezték el az egyetemet, most ezt pótolhassák. Tamás pontosan megfelelt ennek a követelménynek. Az egyéves kurzus után, 1970-ben az intézet kutatóként alkalmazta is. Ott is maradt, amíg 1985-ben a TÁRKI-t vagyis a Társadalomkutatási Intézetet létre nem hozta. Ekkor vált független kutatóvá és vállalkozóvá.
Rögtön az induláskor, 1969-ben én lettem ennek a tantárgynak az egyik oktatója. Így lettem Tamás tanára – 31 évesen egy 21 éves hallgató tanára. Ennek ellenére ez a kapcsolat egy nagyon intenzív tanár-tanítvány viszonnyá alakult, bár nekem Tamás szimpátiájáért a kor legjobb szociológusaival – például Ferge Zsuzsával – kellett versengenem. Én módszertant tanítottam, még a tankönyvet is én írtam. Módszertanból – főleg statisztikából – nem sokat tudtam. De Konrád Györggyel közösen végeztünk néhány survey jellegű (kérdőíves) városszociológiai kutatást, amit a szakma jól fogadott. Tamás, akiből az idők során az empirikus rétegződéskutatás egyik legjelentősebb tudósa lett, ennek a survey megközelítésnek az alapjait az én előadásaimban hallotta először.
Én azonban a módszertant sajátos módon tanítottam. Miközben beszámoltam a terepmunka izgalmairól, elmondtam azt is, hogy szerintem milyen problémák vannak az így begyűjtött adatokkal, s kifejeztem kételyeimet a társadalmi rétegződéskutatás elméleti alapjaival kapcsolatban is. 1963 után ugyanis a Kádár-rendszer szívesen vette és jelentős összegekkel támogatta is a rétegződéskutatásokat – ezzel bizonyítva, hogy a párt vezetői ismerik a társadalmat, amelyet irányítanak. Nekem viszont hiányzott a hatalmi viszonyokat feltáró társadalmi struktúra vizsgálata. Tamás is ezen az úton indult el. A kurzus elvégzése után az intézetben ezt a vitát folytattuk vele és Papp Zsolttal. Ebben a szellemben született meg 1983-ban Tamás első könyve, a Struktúra és egyenlőtlenség, ami a rétegződés elméletek kritikája is volt, de egyben egy kísérlet is egy szocializmus kritika felvázolására.
Hogyan és miért vált Kolosi a rétegződés kritikusából annak legjelentősebb tudósává? Erre a kérdésre a válasz nem is annyira bonyolult. Akik a szocialista társadalmakban kritikai struktúra elméletet gyártottak, azok egyszersmind a szocialista társadalmak radikális reformerei is voltak. Ők – a 80-as évek közepétől – kezdtek arra rádöbbenni, hogy a szocializmus halódóban van, és arra, hogy ennek az alapvető oka a személyes magántulajdon tilalma. 1990-ben voltak, akik azt hitték a szocializmus megbukott és elérkezett a liberális kapitalizmus világkorszaka. Ez hamarosan szintén naivitásnak bizonyult. A szocializmus romjain és romjaiból sokféle politikai rendszer jött létre. Akadnak közöttük liberálisok, de vannak a diktatúrával kacérkodó illiberális, vagy éppenséggel diktatórikus rendszerek is. Ebből következően számos radikális struktúra elmélet, mint a szocializmus reform programja, a gyakorlatban megbukott.
A kommunista hatalom válasza a radikális reform programokra váratlanul kemény volt. Voltak, akik ilyen programok miatt börtönbe vagy száműzetésbe kerültek. Ez önmagában magyarázza miért váltott Tamás kutatási témát és módszert. Az általa módszertanilag magas szinten végzett rétegződéskutatást viszont megbecsülték és magas szintről is támogatták. Utólag is csak azt tudom mondani: jó utat választott.
Búcsúzik Szelényi Iván
Egyetemi tanulmányai során a filozófia és a drámaesztétika érdekelte, fogékony volt a művészetekre, irodalomra, színházi rendezésre. Nem volt szociológusi diplomája, ahogy a korosztályában másoknak sem, mivel a szocializmus idején, az ő egyetemi évei alatt nem létezett még egyetemi szociológusképzés Magyarországon. Szakmai érdeklődését mégis egy intenzív szociológiai tanfolyam változtatta meg, amelyet a Társadalomtudományi Intézetben végzett el. A szociológián belül ezután a társadalmi rétegződés kérdéseit választotta kutatási témájának. A szocialista társadalom struktúráját vizsgálva a korszak hivatalos munkás-paraszt-értelmiségi osztálymodellje szerinte sem írta le a magyar társadalmat, de ő nem a foglalkozáson, a munkajelleg-csoportokon alapuló rétegződést tekintette alternatívának. Ehelyett két másik fogalmat választott kiindulópontként a társadalmi rétegződés empirikus vizsgálatához: többdimenziósság és státuszinkonzisztencia. Ezek a fogalmak ismerősek lehetnek a szociológiai irodalomból, köthetők Gerhard Lenski kutatásaihoz a társadalmi rétegződésről.
Kolosi ezt a megközelítést alkalmazta a Rétegződés-modell vizsgálatban (1982), amely az általa vezetett kutatócsoport részvételével a 80-as évek egyik legfontosabb szociológiai teljesítménye Magyarországon. Igazolta, hogy a foglalkozáson kívül több más egyenlőtlenségi dimenzió (pl. anyagi életkörülmények, lakáshelyzet, kulturális fogyasztás) differenciálja a magyar társadalmat, különböző formában teremtve státuszinkonzisztenciát. Emellett kimutatta olyan korábban alig nevesített társadalmi csoportok meglétét, mint az elit vagy a depriváltak. Érdemes megemlíteni, hogy ez a kutatás Magyarországon az elsők között használt a társadalomtudományban matematikai-statisztikai adatfeldolgozási eszközöket. Kolosi a kutatás fő eredményeit angolul az Annual Review of Sociology folyóiratban publikálta (Vol.14. 1988). Kutatómunkájának jelentős iskolateremtő hatása a vele dolgozó fiatalokon kívül az ELTE szociológus hallgatóinak tartott egyetemi kurzusaiban teljesedett ki. Fontos szerepet játszott a magyar szociológia intézményesítésében, alapítója volt az MSZT-nek, s egyben első titkára, az első elnök Szalai Sándor mellett.
A szociológia nemzetközi tudomány és Tamás számára nagyon fontos volt, hogy megmutassa kutatási eredményeit külföldön is. Csatlakozott a legfontosabb fórumhoz, az ISA Társadalmi rétegződés kutatócsoportjához. Az 1984 évi ISA RC28 nemzetközi konferenciája Budapesten már az ő nevéhez fűződik, a Társadalomtudományi Intézetben ő volt a házigazda. Ezen a rétegződés- és mobilitás kutatások legtöbb nemzetközileg ismert szereplője jelen volt, sokan először jártak a vasfüggöny mögött. Így a kutatócsoport fiatal tagjai, köztük én is, élőben láthattak, hallhattak neves szociológusokat, sőt akár későbbi szakmai együttműködések is itt alapozódtak meg.
Kolosi Tamás következő jelentős lépése a TÁRKI megalapítása volt, 1985-ben. Az intézet több vonatkozásban is úttörő jellegű volt a maga korában. Az állami akadémiai közegben sajátosan magánjellegű intézmény volt, tevékenysége olyan területekre irányult, amelyek nem, vagy csak kismértékben voltak jelen a magyar tudományos életben. A TÁRKI-ban létrehozott egy Adatbankot, elsőként egy szocialista országban és elsőként csatlakozott nemzetközi szervezetekhez is (IFDO, CESSDA). A volt szocialista országokat tekintve szintén elsőnek számít a Társadalmi Riport című kiadvány, amelyet 1990-ben indított el, a társszerkesztők Andorka Rudolf és Vukovich György (KSH) voltak. A Társadalmi Riport célul tűzte ki a magyar gazdasági, társadalmi, demográfiai helyzet változásának dokumentálását, nemzetközi összehasonlításban, hasonló felfogásban, ahogy azt az ilyen kiadványok sok országban teszik. A kötet ezzel a céllal azóta is kétévente megjelenik, mára a szerkesztést a TÁRKI vezető kutatói vették át.
Egy másik kutatási terep, ahová a magyar szociológia Kolosi Tamás révén jutott el, az International Social Survey Programme, amely 1984-ben alakult. A minden évben eltérő konkrét témában adatfelvételt végző ISSP-nek majdnem indulása óta tagja a TÁRKI. Tamás számára az ISSP modulok közül az Egyenlőtlenség című volt a legfontosabb, aminek első felvételére 1987-ben került sor. Érdemes kiemelni, hogy ennek a modulnak a kérdőívében szerepel az a kérdés, ahol öt, a társadalmi egyenlőtlenségeket tükröző diagram közül kell kiválasztani, melyik illik legjobban az országra. Ennek a kérdésnek a kidolgozása, amely szerepelt mind az öt eddigi ISSP Egyenlőtlenség adatfelvételben, Kolosi Tamás, Mariah Evans és Jonathan Kelley nevéhez kötődik. Bár Evans és Kelley idézik, Magyarországon is kevesen tartják számon, hogy a diagramok őse megtalálható Kolosi Réteghelyzet-rétegtudat (1980) című könyvében, vagyis a kérdezési mód alapötlete tőle származik. A kérdésben megjelenő operacionalizálási ötlet és innováció szerintem szintén jelentős szakmai hozzájárulás. A kérdés alapján aztán született publikáció: Evans, Kelley, Kolosi, American Sociological Review, 1992, 57, 461-482.
Az 1990-es rendszerváltás jelentős változást hozott Kolosi Tamás életében is. Egyrészt folytatta szociológiai munkáját a TÁRKI-ban, amely dolgozói tulajdonban levő Zrt lett később. Ezek a kutatások az átalakuló, poszt-szocialista magyar társadalom szerkezetének leírására vonatkoztak, hozzájárultak a kor szociológiai vitáihoz, az átalakulás nyerteseiről és veszteseiről, a tőkeformák szerepéről az elitcsere és -reprodukció során. Vezető kutatója volt a Magyar Háztartás Panel (1992-1997) és a Háztartás Monitor (1998-2016) longitudinális vizsgálatoknak, miközben a TÁRKI napi szintű irányítását átengedte Tóth István Györgynek. Publikált könyveket és cikkeket, az új magyar gazdasági elitről szóló, Szelényi Ivánnal közös könyve a magyar milliárdosokat vizsgálta. Másrészt személyesen is követve a piacgazdaság kínálta lehetőséget, visszatért fiatalkori humán érdeklődéséhez, művészeti indíttatásához és könyvkiadói vállalkozásba fogott. A sikeres szociológusi életpálya mellett, sikeres üzletembernek is bizonyult, a Líra Könyv Zrt, a magyar könyvkiadás meghatározó szereplője.
Kolosi Tamás rangos életművet hagyott maga után. Túlélik őt szociológiai publikációi és azok hivatkozásai, valamint az általa létrehozott intézmények. Szakmai és emberi habitusa, igényessége, függetlensége példaértékű. Hatása jelentős a magyar szociológiára, a mai szociológus generációra, akár követői kutatói munkájának, akár vitatkoznak annak eredményeivel.
Búcsúzik Róbert Péter