Szociológiai szemle

Dolgozatom egy esettanulmány segítségével azt mutatja be, hogy milyen módon strukturálódik egy nagyvárosi lokalitásban az energiaátmenet kérdése, és hogyan kerül konfliktusba örökségvédelmi szempontokkal. Az esettanulmány terepe egy magyarországi nagyvárosi, egy- és kétszintes, iker- és társasházakból álló, az 1945 előtti időszakban épült munkástelep, amelynek fontos az építészeti értéke. A dolgozat tudományos relevanciáját az adja, hogy a fenntartható energiahasználat, a megújuló energia kérdéseivel kapcsolatos társadalmi attitűdök és cselekvések kutatása szegényes a hazai társadalomtudományi szakirodalomban, miközben olyan, egyébként jelentős társadalmi relevanciájú témakörrel, mint az energiaközösségek, egyáltalán nem foglalkozik a magyar szociológia. A kutatás 12, az örökségvédelem, illetve az energiaátmenet kérdéseivel foglalkozó helyi civil aktivistával készített félig strukturált interjún alapul. A kutatás eredményeképp megállapítom, hogy az örökségvédelemhez az esztétikum fogalmai, a hely szellemének a tisztelete, a mozdulatlanság és a nyűg fogalmai kapcsolódnak, az energiaátmenethez pedig a praktikum, a pénzügyi megtérülés, az öngondoskodás, a természeti és szociális kihívások megoldásának lehetősége. A két fogalomkészlet sok esetben összekapcsolódik: abban, hogy mindkettő technológiaorientált, helyi hagyományokhoz kötődik, átlengi egy bizonyos mértékű pesszimizmus, ami pedig egy újabb közös pontból: abból fakad, hogy küzdelmes, helyesnek címkézett célért történő civil munka erőfeszítése, miközben a helyi és országos hatóságok a szembenállás feloldása megoldásának gátjait jelentik.