Szociológiai szemle
Harcsa István
2020/1. szám
Két nagy korszakot különböztethetünk meg a hazai ifjúságkutatásban: az első a múlt század 60-as éveinek közepétől a 90-es évek végéig tartott, a második az ezredfordulótól napjainkig.
Az ifjúságkutatás „első generációja” a társadalmi újratermelődés egészébe beágyazva vizsgálta az ifjúságot, amelyben a nemzedéki metszetnek kiemelt szerepe volt. Ez azt jelentette, hogy az ifjúság helyzetét mindig összehasonlította az idősebb nemzedékekével. Ily módon külön tudta kezelni a minden korosztályra, illetve csak a fiatalokra ható társadalmi folyamatokat. A „második generáció” tagjai alapvetően az egygenerációs megközelítésmódot helyezik előtérbe, amelynek meghatározó jellemzője, hogy a mindenkori ifjúságot önmagában tanulmányozza, következésképpen leszűkített értelmezési keretet alkalmaz. A szerző tömör áttekintést ad a kétféle megközelítés főbb jellemzőiről, és arra a következtetésre jut, hogy – a korábbi kutatások tapasztalatai alapján – újra kellene gondolni a jelenlegi ifjúságkutatás elméleti, módszertani, valamint empirikus alapjait.
Az ifjúságkutatás „első generációja” a társadalmi újratermelődés egészébe beágyazva vizsgálta az ifjúságot, amelyben a nemzedéki metszetnek kiemelt szerepe volt. Ez azt jelentette, hogy az ifjúság helyzetét mindig összehasonlította az idősebb nemzedékekével. Ily módon külön tudta kezelni a minden korosztályra, illetve csak a fiatalokra ható társadalmi folyamatokat. A „második generáció” tagjai alapvetően az egygenerációs megközelítésmódot helyezik előtérbe, amelynek meghatározó jellemzője, hogy a mindenkori ifjúságot önmagában tanulmányozza, következésképpen leszűkített értelmezési keretet alkalmaz. A szerző tömör áttekintést ad a kétféle megközelítés főbb jellemzőiről, és arra a következtetésre jut, hogy – a korábbi kutatások tapasztalatai alapján – újra kellene gondolni a jelenlegi ifjúságkutatás elméleti, módszertani, valamint empirikus alapjait.
We can distinguish two periods in the Hungarian youth research: the first period started from the mid ’60s of the last century and ended in the ’90-s. The second one started at the turn of the millennium. The „first generation” of the youth researchers investigated the youth embedded in the processes of social reproduction, in which the generation segment played an important role. Consequently they compared the situation of youth to the older generations. In this way, they could handle separately those social processes that had an impact only on the youth, or on all cohorts. The „second generation” of the researchers basically prefer the „one-generation” approach, it means, that they investigate the youth itself, consequently using a narrowed interpretational framework. The author tries to give a brief overview of the characteristics of these two approaches, and he concludes that – on the basis of the
previous researches – we have to rethink the theoretical, methodological, and empirical elements of the youth research.
previous researches – we have to rethink the theoretical, methodological, and empirical elements of the youth research.
Kulcsszavak: ifjúságkutatás, ifjúságértelmezések, az ifjúság helyzete
Kulcsszavak angol: youth research, interpretation of youth, situation of the youth