Split realities – dilemmas in the role of tourism and gentrification in rural change
Nemes Gusztáv – Orbán Éva – Tomay Kyra
Tanulmányunk a vidéki turizmusnak a vidék dzsentrifikációjában betöltött szerepét, az ezzel kapcsolatos sikereket és dilemmákat tárgyalja két divatos hazai desztináció példáján. Az utóbbi évtizedekben a vidéki (öko-, gasztro-, alternatív stb.) turizmusra a kutatók és a szakpolitikusok is Európa-szerte a vidékfejlesztési problémák lehetséges megoldásaként tekintenek. Ez a fejlesztési irány alapvetően kis léptékű, helyi erőforrásokra épít, miközben gazdasági fellendülést és életet visz a kiürülő falvakba. Első látásra tehát mindenben megfelel a szakirodalomból jól ismert neoendogén, fenntartható fejlesztés kritériumainak. Ezzel szemben kutatásaink szerint a turizmus előretörésének helyi következményei még a (gazdaságilag) sikeres lokalitások esetében is számos dilemmát vetnek fel, gyakran csak díszletként használva a természeti, épített és kulturális értékekben bővelkedő tájakat. Elemzésünk párhuzamot von a városrehabilitációs szakpolitikák jól ismert, sokszor leírt dzsentrifikációs működése és a vidékfejlesztés jelenleg kibontakozó dzsentrifikációs hatásai között. Az épített környezet megmentése, egy terület társadalmi és gazdasági státuszának emelése viszonylag könnyen elérhető a vidéki turizmus és az ekként bekövetkező dzsentrifikáció révén. Ugyanakkor a helyi értékek komplex védelme, a gazdasági-társadalmi struktúra fejlesztése, vagyis a „helyi életvilág” dinamikus megőrzése ennél összetettebb feladat, a helyi közösségbe ágyazott, integrált szemléletet, reflexivitást, a neoendogén fejlesztés elveinek következetes alkalmazását igényli.
Our study discusses the role of rural tourism in the gentrification of the countryside, its successes and dilemmas, using the examples of two fashionable domestic destinations. In the last decades, rural tourism (eco, gastronomic, alternative, etc.) has been seen by researchers and policy makers across Europe as an attractive solution to rural development problems. This development direction is essentially small-scale, relying on local resources, while bringing economic revitalisation and life to depopulated villages. On the first glance, therefore, it meets all the criteria of neo-endogenous sustainable development, as it is well known in the literature. On the contrary, our research shows that the local consequences of the ‘tourism industry’, even for (economically) successful localities, raise a number of dilemmas, often using landscapes rich in natural, built and cultural assets as a backdrop. Our analysis draws parallels between the well-known and much-described operations of urban, gentrification based regeneration policies and the currently unfolding effects of rural gentrification and development processes. Saving the built environment, raising the social and economic status of an area is relatively easy to be supported through rural tourism and gentrification, but complex protection of local values, development of the socio-economic fabric, i.e. dynamic preservation of the ‘local lifeworld’, is a more complex task, requiring an integrated approach embedded in the local community, reflexivity and consistent application of neo-endogenous development principles.
