Szociológiai szemle
Sik Domonkos
2018/1. szám
A tanulmány célja, hogy kísérletet tegyen az integrációs és morálfenomenológiai szempont-ból egyaránt kulcsfontosságúnak tekintett szolidaritás késő modern sajátosságainak jellemzésére. Első lé-pésben a vallási-rendi paradigmát felváltó társadalombiztosítási logika kialakulásának, majd – a globális információs társadalom expanziója következtében – kérdésessé válásának bemutatására kerül sor. Máso-dik lépésben a szolidaritás késő modern lehetőségterének rekonstrukciójára teszek kísérletet. A Bourdieu, Habermas, Giddens és Lash integrációs modelljeinek megfelelő módon szerveződő társadalmi terekben adekvát (szenvedéshez segítési hálózat kapcsolódik), inadekvát (segítési hálózat nem szenvedéshez kap-csolódik) és hiányzó (szenvedéshez nem kapcsolódik segítési hálózat) szolidaritási formákat dolgozok ki. Harmadik lépésben, ezekre támaszkodva, a premodern, klasszikus és késő modern szolidaritás ideáltipikus paradigmáit mutatom be.
The article aims to reinterpret the notion of solidarity in the late modernity as a key to integration and moral phenomenology. Firstly, the emergence and the weakening of the paradigm based on social security is analysed from a social historical point of view. Secondly, an attempt is made to outline the possibilities of solidarity in late modernity. Based on the integration model of Bourdieu, Habermas, Giddens and Lash, the adequate (suffering is treated by supporting networks), inadequate (supporting networks are not connected to suffering) and lacking (suffering is not treated) solidarity is mapped. Thirdly, with the help of such typology, the premodern, classical and late modern paradigm of solidarity is elaborated.
Kulcsszavak: szolidaritás, késő modernitás, kritikai elmélet
Kulcsszavak angol: solidarity, late modernity, critical theory