Szociológiai szemle

A tanulmány a közfoglalkoztatásban való részvétel okait és a résztvevők által érzékelt előnyöket és hátrányokat vizsgálja, valamint azonosítja a különbségeket a női és a férfi közfoglalkoztatottak tapasztalatai között, továbbá meghatározza azokat az okokat, amiért a közfoglalkoztatási program vonzóbb lehet a nők számára. A tanulmány megírásához 15 közfoglalkoztatottal és három unkafelügyelővel készítettem interjút Komárom-Esztergom és Pest megyében. A női résztvevők a programot egyfajta stratégiai eszközként kezelik, amelynek segítségével összeegyeztethetik a munkát a magánélettel egy olyan kontextusban, ahol a munkaerőpiacra a kiszámíthatatlan munkaidő és a rugalmatlan munkakörülmények jellemzőek. Ennek a stratégiának köszönhetően a nők továbbra is képesek a munka és a magánélet kettős terhét viselni, így a közfoglalkoztatás ahelyett, hogy orvosolná, erősíti a munkaerőpiaci diszkriminációt, elősegíti a kizsákmányolást és fenntartja az ideális munkavállaló normájának társadalmi nemek mentén meghatározott jellegét. A közmunkában a nők aránya egyre jobban növekszik, ami arra utal, hogy a közfoglalkoztatás egy olyan új típusú női munka, amely tolerálja a nők gondoskodási feladatait csakúgy, mint a legtöbb elnőiesedett munka a másodlagos munkaerőpiacon. A női résztvevők úgy érezték, hogy emocionális és szociális előnyben részesülnek annak ellenére, hogy a közmunka egy bizonytalan jellegű foglalkoztatás. Lehetőségeik az elsődleges munkaerőpiacon annyira szűkek voltak, hogy a közfoglalkoztatás számukra felértékelődött. Mivel a munka a férfiak esetében szorosan kötődik a családfenntartó szerephez, valamint a szakmából nyert identitáshoz, a közmunka számukra csak anyagi célt szolgál, és nem kötődik hozzá különösebb jelentés vagy személyes kiteljesülés.